Szécsényi demográfia és családtörténet az egyházi anyakönyvek tükrében 1

Átírás

1 Szécsényi Almanach a 2013-as esztendőre Kovács Krisztián Szécsényi demográfia és családtörténet az egyházi anyakönyvek tükrében 1 Szécsény katolikus anyakönyveit az 1694 és 1897 közti intervallumban vizsgáltuk meg demográfiai tekintetben. A legkorábbi anyakönyv mely a kereszteltek bejegyzéseit tartalmazza 1694-től íródott ig a keresztelteket 6 2, a házasultakat 2 3, míg az elhunytakat 5 4 kötetben jegyezték fel a ferences páterek és a plébánosok. Mind a házasságra lépők, mind a halottak könyve csak 1787-től kezdődnek. Az 1787-től korábbi adatok csak és kizárólag a felső ludányi plébánia anyakönyveiben találhatóak meg, mely matrikulák 1741-től kezdődnek. Ennek oka lehet az, hogy 1726-ban a szécsényi ferencesek lemondtak a Szentlélek plébániatemplom vezetéséről, így Szécsény, mint filia Felső-Ludányhoz lett csatolva, és egészen 1785-ig Ludány leányegyháza is maradt. 5 Emiatt nem kizárt, hogy a plébános ezeket az adatokat csak a ludányi anyakönyvekbe jegyezte le, és emiatt nincsenek meg (mivel nem is voltak) a korábbi adatok Szécsényben. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy egy tűzvész során pusztultak el ezek a könyvek, és emiatt nem maradtak fenn. Az anyakönyvek egyes bejegyzéseinek részletességeit vizsgálva, igen változatos kép bontakozik ki előttünk. A kereszteltek anyakönyvében 1822-ig a szülők, keresztszülők, valamint a származási/születési hely adatait találhatjuk tól részlegesen, míg augusztusától kezdődően szisztematikusan bejegyezték az apa jogállását (colonus földműves, inquilinus zsellér, opifex mesterember, servus cseléd stb.) től kezdődően válik szét a születés és a keresztelés időpontja előtt csak a keresztelés időpontját találhatjuk meg, azonban ezen időszakban 1, maximum 3 napon belül megkeresztelték a kisgyermeket. Szintén ekkortól jegyzik a házszámokat is, melyek segítségével be lehet azonosítani az egyes családok korabeli lakhelyeit. 6 A házassági bejegyzések esetében a ludányi kötetekben található adatokat tekintve 1784-ig a házasuló feleket, azok származási helyeit 7, állapotukat (juvenis, coelebs nőtlen; viduus özvegy puella, virgo hajadon, vidua özvegy), valamint a tanúk neveit 8 regisztrálták és 1833 között plusz információként jelenik meg az életkor, mely ugyanakkor viszonylagos számnak tekintendő, általában év intervallumban vizsgálhatóak ezek a bejegyzések májusától jegyzik a vőlegény jogállását; novembertől ismét megjelennek az életkori adatok; 1852-től részlegesen, majd 1858-tól módszeresen beírták a házszámot áprilisától kezdődően jelentősen megkönnyítve a családfakutatók dolgát jegyezték le a házasuló felek szüleit, mellyel elérték teljességüket a házassági anyakönyvek bejegyzései. 1 A tanulmány a szécsényi Múzeumbaráti Kör április 9-én tartott foglalkozásán elhangzott: Szécsényi demográfia és családtörténet az egyházi anyakönyvek és történeti források tükrében c. előadásom alapján készült 2 1. kötet: ; 2. k.: június; 3. k július március; 4. k április 1855; 5. k május; május k ; 2. k k ; 2. k ; 3. k augusztus; 4. k szeptember 1892, 5. k Galcsik Zsolt Tóth Krisztina: Szécsény felekezeteinek egyházlátogatási jegyzőkönyvei ( ). Szécsény (A továbbiakban Galcsik-Tóth, 2004) 6 Ugyanakkor ezen házszámok sok esetben megbízhatatlanok; van hogy ugyanazon férj-feleség gyermekeinek bejegyzésénél más és más házszámot találhatunk. Összességében mivel általában csak néhány számot tévednek), nagyobb adathalmazt vizsgálva, viszonylag hitelesnek tekinthető az adat. 7 Itt megjegyzendő, hogy nagyobbrészt csak az egyik félnek főként a férjnek a származási helyét jegyezték le, ritkább esetben mindkét házasságra lépő lakhelyét beírták és 1772 közt ezen bejegyzések elmaradtak

2 A halotti anyakönyvek korai bejegyzései igen hézagosak ig nagyon sok esetben a nevet elhagyva, csak életkori (infans, adolescens, senex) és nembeli (foemina, vir) utalások vannak től (1758-as év hiányzik) kezdődően gyermek halála esetén jelzik a szülőt (apát) is, feleség halála esetén a férjet, viszont férj halála esetén csak igen ritkán jelzik a feleséget, elsősorban annyit jegyeztek meg, hogy nős volt (uxoratus) vagy özvegy (viduus) től jegyezték az elhunytak életkorát, melyeket szintén fenntartásokkal lehet csak kezelni. Az 1787-től kezdődő szécsényi halott anyakönyvek esetében, 1830-tól regisztrálják a halálokot, valamint a foglalkozást/jogállást, októbertől gyermek halála esetén mindkét szülőt bejegyzik és 1897 közötti intervallumot vizsgálva, a kereszteltek esetében bejegyzés található az anyakönyvekben, melyből a szécsényi illetőségű, 2354 bejegyzés pedig 154 helységből való (a leggyakoribb helyek: Pöstény 497 -, Pető: 402 -, Ludány 204 bejegyzés), ugyanakkor az elmondható, hogy a 2354 más községből regisztrált születés 79,7 %-a szomszédos falvakból való. Elhunytak anyakönyveit tekintve; összesen adat található közt, ehhez hozzá véve az közti, csak a felső ludányi könyvekben található adatokat: bejegyzés (vagyis az adatok 15,5% (!) csak és kizárólag a felső ludányi plébánián találhatóak meg). Ugyanez mondható el a házassági könyvek esetében is, itt közt 3121 esküvőt regisztráltak a plébánosok, a ludányi anyakönyvben található bejegyzésekkel együtt: 3863 (itt 19,21% az aránya a csak a ludányi matrikulában található adatoknak). Fiú-lány születések megoszlását tekintve ugyanezen időszakban (Almással együtt): Fiú: fő (51,37%), leány fő (48,63%) Névadás szempontjából egyfajta oda-vissza irányuló kölcsönhatás alakult ki a település és a famíliák között, hiszen minden községben a legtöbbet adott nevek, az egyes főként a terebélyes nemzettséggel rendelkező családok privilegizált keresztneveiből kerültek ki. Általánosságban minden família esetében megvoltak az apáról fiúra anyáról leányra öröklődő nevek, melyek legtöbbször századokig átíveltek a családok és a falvak/városok történetében. Ezek a nevek túlnyomórészt az egyes szentek ünnepnapjaihoz kapcsolódóan adódtak, de egy tisztelt király vagy egyéb tekintélyes ember is lehetett a névadás alapja. Szécsényben esetében az előbbi volt inkább jellemző. Fiúk esetében a névkészlet 93 volt, melynek 46,61%-át mindössze 1-2 alkalommal kapták csak a csecsemők; a leggyakrabban adott nomenek: János: 1775 esetben (az összes fiúnévadás 16,26%), József: 1157 (10,6%), István: 1124 (10,3%), Ferenc: 1117 (10,32%). Látható, hogy ezen négy nevet kapta a születendő fiúgyermekek 47,39%-a. Leányokat tekintve, a névkészlet kisebb, itt csak 75 név jelenik meg a több mint 200 év alatt, melynek 33,33%-át kapta csak egy-két leány. A leggyakoribbak pedig: Mária: 1852 (17,93%), Erzsébet: 1398 (13,53%), Barbara: 1332 (12,89%) ezen három nevet a születendő lányok 44,35%-a kapta. Kettős névadás kevésbé volt jellemző, fiúknál az összes névadás 8,56%-as (934) volt kettős, lányoknál 6,55% (677). Ez főként az közti időszakban volt leginkább jellemző; fiúknál 680 (72,8%), lányoknál 481 (71%) volt a kettős név adás. A keresztelési és halálozási adatokat összevetve megkapjuk a város demográfiai grafikonját, melyen jól nyomon követhetőek a település népesedési folyamatai. A kiugró halálozási számok a járványos időszakokat tárják elénk. A születések számánál egyfajta folyamatosságot tűnik születések/halálozások száma Szécsény - születések/halálozások megoszlása halálozások száma keresztelések száma év

3 elő; az 1750-es évek második felében kezdődött el egyfajta születésszám emelkedés, majd ugyanez figyelhető meg kisebb mértékben az 1810-es évek közepétől is. Majd az 1870-es évek végétől megindul a születések számának csökkenése. Elhunytak életkorát melyet csak fenntartással kezelhetünk vizsgálva, megállapítható, hogy között az esetek 58,86%-ban 10 éven aluli volt az elhunyt, vagyis igen magasnak mondható a gyermek és csecsemőhalandóság tól a halálokok jegyzésének kezdetétől vizsgálhatjuk a járványos megbetegedések időbeliségét ben (40 halott, az adott évben az összes elhunyt 22,34%) és 1870-ben himlő tombolt a városban; 1842-ben (40 halott, 27,39%), valamint 1864-ben (53 halott (28,19%) kanyaró; 1889-ben (43 halott 28,85%) torokgyík; 1847-ben (25 halott, 11,68%), 1859-ben (22 halott, 17,18%), 1873-ban (28 halott, 8,56%) és 1879-ben (24 halott, 20,86%) szamárköhögés; 1873-ban (16 halott, 4,87%) tífusz; 1863-ban (47 halott, 25,82%) pedig vérhas járványok tizedelték Szécsény lakosságát. Nagyságát, és súlyosságát tekintve külön tárgyaljuk a kolera járványokat, mely háromszor is 1831, 1855, sújtotta a város lakosságát. Az évi kolerafertőzést máramarosi fuvarosok hozták be az országba Galíciából; a Tisza mentén sószállító tutajosok terjesztették. A hatóságok tehetetlenek voltak a betegséggel szemben, útlezárásokkal és karanténokkal igyekeztek gátat vetni az 1-3 napos lappangási idejű, magas lázzal, hányással, hasmenéssel, ennek következtében kiszáradással járó kolerának. Súlyosbította a helyzetet a hatósági karantén, mely megakadályozta a betakarítást (a megelőző két évben árvizek, nyáron aszály, 1829-ben marhavész tombolt) így éhínség tört ki. A kilátástalan helyzet a magyar történelem utolsó jobbágyfelkelését eredményezte. 10 Szécsényben ezen évben összesen 35 kolerás elhunytat regisztráltak; a későbbi járványok, valamint a szomszédos Ludány és Halászi adatainak fényében kijelenthetjük, hogy ekkor kisebb mértékben érintette a kolera Szécsényt. Jelentősebb károkat okozott az 1855-ös járvány. Az anyakönyvi bejegyzések esetében megjegyzendő, hogy ezen évben sok helyen nincs feltüntetve a halálok, így a táblázatban szereplő számok még tovább növekedhetnek. 11 Minekutána ekkor már jegyezték a házszámokat is, hellyel-közzel képet kaphatunk a járvány lokális lecsapódásáról is. Az első halálesetet július 23-án jegyezték, mikor is egy Daschiczból (Bohémia Csehország) származó 26 éve nő hunyt el. Azt nem tudni, hogy nem sokkal korábban érkezett e a városba, vagy már huzamosabb ideje itt élt ekkor; előbbi esetben a járvány forrásának is tekinthető lenne. A kolera a város déli és nyugati területeit érintette, a városfalon belüli, valamint az északi-keleti részeket teljesen elkerülte. A járvány utolsó halottja Vavrovics Erzsébet volt, aki szeptember 29-én hunyt el. 9 Fentebb láthattuk, hogy ekkortól jegyzik az elhunytak életkorát. 10 Magyarország története a 19. században. szerk.: Gergely András. Osiris Kiadó. Bp (a továbbiakban Mo. a 19. században) ben összesen 226 halálesetet regisztráltak, ebből 70 (30,97%) esetben nem jegyezték a halálokot, ebből a kolerajárvány idejére 25 esik

4 A legnagyobb pusztulás az 1873-as kolera nyomában járt. Az epemirigy ekkor is a nyár derekán kezdte szedni áldozatait; július 17-én hunyt el első áldozata: Nóta Ferenc. A járvány gócpontja az Újváros utca keleti része, valamint a Szojka-köz voltak. Az 1855-ös járványhoz hasonlóan, ekkor is a városfalon belüli rész, valamint az észak-keleti rész kivételével, a város nagy részét érintette a betegség, főként a déli területek lakossága (Újváros utca, Árpa utca) szenvedett a kolerától. Az epemirigy utolsó halottja Csala Ferenc 1 éves gyermek volt, aki szeptember 2-án hunyt el. Az anyakönyvek harmadik nagy csoportját a házasulók könyve alkotja, melyből leginkább a be- és kivándorlási tendenciák vizsgálhatóak. A házassági adatok vizsgálatakor feltétlenül szükséges a környező települések könyveit is kutatni, hiszen nagyon sok bejegyzés csak a szomszédos települések matrikuláiban maradtak fenn (lásd pl.: Ludány közti adatok). Szécsény lakosságának házasodási szokásait vizsgálva, elmondható, hogy az közti intervallumban 12 az esetek 66,75%-ban szécsényi származású vőlegény szécsényi származású menyasszonyt vett el. 18,85%-ban a vőlegény szécsényi, míg a menyasszony más községből való. A vőlegények származási helyét tekintve; 3,56%-ban a a szomszédos községek valamelyikéből-, 3,43%-ban Nógrád megye egyéb falujából-, míg 2,92%-ban megyén kívülről származott. Összegezve elmondható, hogy Szécsényben az endogámia volt leginkább jellemző, egyéb esetben pedig főként a környező településekről választottak maguknak párt a fiatalok. Nyikon család A demográfiai tendenciák vizsgálata mellett sok más egyéb forrás bevonásával családtörténet kutatásra használhatóak még az egyházi anyakönyvek. Jelen írásunk zárásaként Szécsény egyik régi famíliájának, a Nyikonoknak történetét tárjuk fel vázlatosan. Eredetét tekintve orosz földről származik. Kutatásaink során három Nyikon nevezetű neves személlyel találkoztunk. A XI. sz. végén élt Szikkadt Nyikon kijevi szerzetes. A XIII. század végén találkozni az ortodox egyház szentjei közt számon tartott Szent Nyikonnal (+1426) a moszkvai kolostor igumenjével (apát), míg a XVII. század végén Nyikon moszkvai pátriárkával. Véleményünk szerint a Nyikon név a keleti ortodox egyházban szerzetesi név lehetett, amiből később átalakult családnévvé. A szécsényi Nyikonok a XVII. század második felében jelennek meg a szécsényi seregszék jegyzőkönyveinek sorai közt; Gergely, füleki katona volt, aki később az újratelepített Szécsény egyik vezetője lett. 13 Leszármazottjai jól nyomon követhetőek a család leszármazási tábláján; ugyanakkor a család növekedésével, aprózódott is annak vagyona. A XVII. század legvégén Gergely még a második legvagyonosabb személy a városban, a XVIII. század második felére a família vagyona a töredékére apadt. A XIX. század közepén három háztartásban éltek a Nyikonok, a három családfő: András (felesége: Szamkó Barbara), Ferenc (Korcsok Barbara), valamint testvére: András (Novák Katalin). A XIX. század második felére a család tovább szegényedik, ezt jelzik hogy a plébánosok zsellérnek (inquilinusnak) jegyzik őket. A család főága az alábbi táblán látható. 12 Ezen időszakban már módszeren beírták mindkét fél származási helyét, a korábbi években vagy csak a férj, vagy csak a feleség lakhelyét jelezték, így azon adatok nem alkalmasak demográfiai összevetésre. 13 A szécsényi seregszék jegyzőkönyve Sajtó alá rendezte, az adattárat összeállította: Szabó András Péter. Nógrád Megyei Levéltár. Salgótarján

5