Andorka Rudolf Harcsa István: A lakosság jövedelme

Átírás

1 Andorka Rudolf Harcsa István: A lakosság jövedelme (elektronikus verzió, készült 2006-ban) A tanulmány eredetileg nyomtatásban megjelent: Andorka Rudolf Harcsa István (1990): A lakosság jövedelme in: Társadalmi riport 1990, Andorka Rudolf, Kolosi Tamás, Vukovich György (szerk.). Budapest: TÁRKI, Pp.

2 5. A LAKOSSÁG JÖVEDELME 5.1 A JÖVEDELMEK EMELKEDÉSE Az 1945 utáni időszakra vonatkozóan tudunk társadalmi jelzőszám idősorokat összeállítani a lakosság jövedelmének alakulásáról. Az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem 1945 után több mint három évtizeden keresztül viszonylag gyorsan nőtt. A növekedés azonban nem volt egyenletes, egyes években megtorpant. Így a nemzeti jövedelem átmenetileg visszaesett 1956-ban és lényegében nem nőtt 1965-ben. E két évet követően azonban újra gyorsan emelkedett után azonban lényegesen lelassult az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem növekedési üteme, sőt egyes években mint 1980-ban, 1985-ben csökkent a nemzeti jövedelem, 1987 és 1989 között pedig gyakorlatilag stagnált. A lakossági jövedelmek alakulása nem mindig követte pontosan a nemzeti jövedelem mutatóinak alakulását, elsősorban annak következtében, hogy a beruházásra fordított nemzeti jövedelem-rész nem jelentéktelenül ingadozott (az 1970-es évtizedben is százalék között) és hogy elsősorban az 1970-es években a nemzetközi fizetési mérleg nem volt egyensúlyban, némelykor az importtöbblet, máskor az exporttöbblet következtében a lakossági jövedelem-növekedés eltért a nemzeti jövedelem növekedésétől. Az egy főre jutó reáljövedelem alakulásában a reálbéreken kívül, amelyek a legnagyobb tételt alkotják a reáljövedelmen belül, befolyásolták a jövedelem többi összetevőinek alakulása is. Ennek következtében a reáljövedelem és a reálbér alakulása sem volt teljesen párhuzamos. A reáljövedelmek általában lényegesen gyorsabban emelkedtek, mint a reálbérek: 1960-tól 1980-ig a reáljövedelem több mint kétszeresére, a reálbér csak több mint másfélszeresére emelkedett (]950 óta az egy főre jutó reálbér emelkedése közel két és félszeres). Továbbá a reálbér 1978-tól kezdve visszaesett és 1988-ban mintegy 12 százalékkal alacsonyabb volt, mint 1978-ban. Ezzel szemben az egy főre jutó reáljövedelem egészen 1986-ig emelkedett, azóta gyakorlatilag stagnál. A lakossági jövedelem összetevői közül 1960 óta az adott évi pénzértékben, tehát nominálisan számítva a munkabérek az átlagosnál valamivel lassabban, több mint háromszorosukra emelkedtek, a mezőgazdasági szövetkezetekből származó, bérjellegű jövedelmek volumene, a mezőgazdasági szövetkezetekben foglalkoztatottak számának csökkenése következtében még lassabban nőtt. Viszont az átlagosnál lényegesen gyorsabb 97

3 volt a pénzben társadalmi juttatások emelkedése, teljes kifizetett összegük két évtized alatt közel tízszeresére emelkedett. Ennek a gyors emelkedésnek több oka van: -a nyugdíjasok számának gyors emelkedése -az átlagos nyugdíj jelentős emelkedése -a családi pótlék emelkedése -a gyermekgondozási segély bevezetése -a családi pótlékban részesülők számának erős emelkedése (az 1960-as évek végi és az 1970-es évek első felében bekövetkezett születésszám-emelkedés következtében). Hozzá kell tenni azt is, hogy nincs pontos képünk a lakosságnak a szocialista szektoron kívüli jövedelmeiről. A rendelkezésre álló adatok azonban indokolttá teszik annak feltételezését, hogy ezek a magánszektorból és a második gazdaságból származó jövedelmek az elmúlt időszakban erősen növekedtek és 1989-ben már az összes lakossági jövedelemnek jelentős a kimutathatónál nagyobb részét alkotják. Ezeknek a pontosan ki nem mutatható jövedelmeknek növekedése magyarázhatja meg az életszínvonal és a fogyasztás néhány jelzőszámának alakulását az utóbbi években, amely máskülönben nehezen lenne összeegyeztethető a reálbérek és a reáljövedelmek kimutatott alakulásával. 5.2 A JÖVEDELEMEGYENLŐTLENSÉGEK ALAKULÁSA A jövedelmek eloszlásáról, a jövedelemegyenlőtlenségekről az 1963 óta ötévenként (mindig az előző évre vonatkozóan) végzett háztartási jövedelem-feltételek alapján vannak adataink. A jövedelemegyenlőtlenségek alakulását vizsgálhatjuk egyrészt a népesség jövedelemkategóriák közötti eloszlása alapján, másrészt jövedelmi decilisek alapján. A jövedelemkategóriák szerinti megoszlás elemzésénél nehézséget okoz, hogy egyrészt a jövedelemfelvételek között az árak emelkedtek, így azonos jövedelemkategóriák nem azonos reáljövedelmet fejeznek ki, másrészt a reáljövedelmek is emelkedtek, így minél korábbi jövedelemfelvételt nézünk, annál részletesebb bontást kell alkalmazni az alacsonyabb kategóriáknál, és minél későbbit, annál részletesebbet a felső kategóriáknál. E megfontolások figyelembevételével, az 1. táblázat bemutatja az egyes jövedelmi kategóriákba tartozó népességarányt a jövedelemfelvételek éveiben. 98

4 1. táblázat A NÉPESSÉG MEGOSZLÁSA AZ EGY FŐRE JUTÓ JÖVEDELEM NAGYSÁGA SZERINT Az egy főre jutó havi jövedelem Ft ,2 9,8 3, ,1 1, ,0 14,8 5, ,9 19,1 9,2 1, ,1 18,4 12,8 3,4 6, ,8 13,8 13,8 5, ,4 9,7 13,7 8,1 6, ,0 5,9 11,2 9, ,1 3,6 8,8 10,7 9, ,4 3,0 6,4 10, ,4 9,4 13, ,9 3,1 8, ,1 6,7 7, ,6 5,4 7,2 13, ,9 4,0 7, ,5 12, ,0 2,7 9, ,0 9, ,6 9, , ,5 9, ,5 4,5 8, ,2 7, ,3 6, ,6 2,7 9, ,5 9, ,1 6, ,7 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Átlag, Ft Az egyes évekre vonatkozó oszlopok utolsó adata az oldalrovatban megjelölt és annál magasabb jövedelmek százalékos aránya. 99

5 Ezeknek az egy főre jutó nominális jövedelmeknek reálérték-változását érzékelteti az árindex (1970-ig a munkás és alkalmazott háztartások árindexe, 1970-től az általános fogyasztói árindex) alakulása: árindex 1962 = = = = = = 263 Mindegyik vizsgált évben nagyjából az volt a helyzet, hogy az a szint, amely fölött a legmagasabb jövedelmű, körülbelül 2 százaléknyi népesség, mintegy 200 ezer ember jövedelme volt, körülbelül négyszer négy és félszer olyan magas volt, mint amilyen jövedelemszint alatt a népesség legalacsonyabb jövedelmű egytizede, mintegy egymillió ember élt. (Természetesen a felső 2 százalék a népesség időközbeni növekedése következtében 1962-ben még kevesebb mint 200 ezer, azóta fokozatosan e szám fölé emelkedett, viszont az alsó 10 százalék 1962-ben még valamivel kevesebb egymilliónál, 1982-ben már körülbelül 1 millió 070 ezer.) A jövedelemkülönbségek értékeléséhez támpontot adnak az 1982 óta számított létminimumok és társadalmilag indokolt szükségletminimumok (7 8. táblázat). Az egyenlőtlenségek alakulásáról pontosabb képet nyújtanak a decilis eloszlások. A jövedelmi egyenlőtlenségek hosszútávú változásának megítéléséhez támpontot nyújt egy, az 1930/31. gazdasági évre vonatkozó becslés, amely szerint ekkor a népesség 81,2 százalékát alkotó tömegek kapták az összes jövedelemnek a 44,0 százalékát, a népesség 18,2 százalékát alkotó középrétegek (szellemi foglalkozásúak, magasabb jövedelmű kisiparosok és kiskereskedők) az összes jövedelem 36,0 százalékát, a népesség 0,6 százalékát alkotó nagybirtokosok és nagytőkések pedig az összes jövedelemnek 20,0 százalékához jutottak. Ez kétségtelenül a korabeli értékelés szerint is igen egyenlőtlen jövedelemeloszlást jelez, egyenlőtlenebbet, mint a korabeli amerikai és németországi jövedelemeloszlás. Ehhez képest az 1962 óta végzett jövedelemfelvételek alapján kialakuló kép a jövedelemegyenlőtlenségekről sokkal mérsékeltebbnek mutatja azokat. A népesség legmagasabb jövedelmű egytized része az összes jövedelemnek körülbelül az egyötödét kapta (1930/31-ben a népességnek alig több mint fél százaléka jutott ekkora összes jövedelemhez), és ez a részarány 1962 óta kissé csökkenő tendenciát mutatott. Másrészt a népesség legalacsonyabb jövedelmű egytizede az összes jövedelemnek körülbelül egyhuszadát kapta, és ez a rész lassan emelkedett 1962 óta. Nem kétséges, hogy a két világháború közötti időszakhoz viszonyítva elért nagyfokú egyenlőtlenség-csökkenés a szocialista átalakulásnak, mindenekelőtt a nagybirtokos és a nagytőkés osztály megszűnésének következménye, 100

6 mert ennek következtében megszűnt az a szűk osztály, amely az összes jövedelemnek körülbelül egyötödét magának sajátította ki. Vitathatatlan azonban az is, hogy a szocialista átalakulás a gyorsabb gazdasági fejlődés, az iparosodás, a földreform, majd a mezőgazdaság kollektivizálása és korszerűsítése lassabban, de nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a népesség legszegényebb részeinek jövedelmi helyzete lényegesen javuljon. A jövedelmi egyenlőtlenség 1962 óta kissé csökkent, de a változás nem egyenes vonalú és igen csekély. Csökkent az egyenlőtlenség 1962-től 1967-ig, valószínűleg elsősorban a falusi szegénység fokozatos csökkenése következtében. Egészen kismértékben nőtt között, a magasabb decilis, az összes többi decilisekkel szemben kissé javította a helyzetet, és ez talán a gazdasági reform utáni időszakban egyes magas jövedelmű rétegek (vezetők, értelmiségiek) átlagosnál gyorsabb jövedelememelkedésének a következménye, viszont 1972 és 1982 között a jövedelmi egyenlőtlenségek ismét, és most elég jelentősen csökkentek és 1987 között viszont újra nőtt a jövedelemegyenlőtlenség. A legfelső decilis aránya az összes jövedelemből magasabb, mint 1962-ben, viszont a legalsó decilis aránya 1982-höz képest csökkent, de még magasabb maradt, mint 1962-ben. Nincs adatunk a jövedelemegyenlőtlenség alakulásáról 1987 után. Ha feltételezzük, hogy az 1982 után érvényesült tendencia folytatódott, akkor 1989-ben a korábbinál lényegesen nagyobb jövedelemegyenlőtlenségre következtethetünk. Nem lehetünk biztosak abban, hogy a jövedelemfelvételek mennyire pontosan mérik fel a magánszektorból és a második gazdaságból származó jövedelmeket, így azt sem tudjuk pontosan, hogy ezeknek milyen a hatásuk a jövedelemegyenlőtlenségekre. Ha összehasonlítjuk az és évi jövedelemfelvételekből rendelkezésünkre álló adatokat a különböző jövedelemkategóriákba tartozó háztartások 1. a háztáji és egyéni gazdaságból, 2. nem mezőgazdasági önálló tevékenységből és 3. egyéb munkából származó jövedelmének arányát az összes jövedelmükön belül, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy míg 1977-ben ezek a jövedelmek az összes jövedelemnek nagyjából hasonló részét alkották minden jövedelemkategóriában, 1987-ben már lényegesen nőtt az arányuk a magasabb jövedelemkategóriákban, legfőképpen a legmagasabb jövedelmű háztartásokban, tehát míg 1977-ben ezek a jövedelmek se nem növelték, se nem csökkentették a jövedelemegyenlőtlenségeket, 1987-ben már lényegesen növelték azokat. (2. táblázat) 101

7 2. táblázat A HÁZTÁJI ÉS EGYÉNI GAZDASÁGBÓL, MÁS MAGÁN TEVÉKENYSÉGBŐL ÉS EGYÉB MUNKÁBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELMEK SZÁZALÉKOS ARÁNYA A HÁZTARTÁS ÖSSZES JÖVEDELMÉBEN, JÖVEDELEMKATEGÓRIÁK SZERINT, 1977 ÉS ,8 0,8 3, ,1 0,7 1, ,7 1,0 1, ,7 1,2 1, ,4 1,7 1, ,2 1,1 1, ,7 1,2 1, ,7 1,6 1, ,7 1,7 1, ,9 2,1 2,4 Együtt 13,3 1,5 1, ,7 0,5 1, ,8 0,7 1, ,7 1,2 1, ,9 1,3 1, ,3 2,5 2, ,1 4,6 2, ,2 6,2 2, ,4 10,2 3, ,0 14,9 4, ,1 27,3 7,6 Együtt 10,5 7,0 2,9 102

8 5.3 A TÁRSADALMI OSZTÁLYOK ÉS RÉTEGEK KÖZÖTTI JÖVEDELEMKÜLÖNBSÉGEK ALAKULÁSA A különböző társadalmi osztályok és rétegek egymáshoz viszonyított jövedelmi helyzete is alapvetően megváltozott a szocialista társadalmi átalakulások következtében. Ellentétben a jövedelmi egyenlőtlenségekkel, amelyek az 1960-as évek eleje óta alig változtak, az osztályok és a rétegek közötti jövedelemkülönbségekben az utolsó két évtizedben is lényeges változások következtek be. Az előbb említett 1930/31. évi becslés ad támpontot az osztályok és a rétegek közötti jövedelemkülönbségek hosszútávú alakulásának értékeléséhez, bár a korabeli szerző által használt társadalmi kategóriák nem teljesen felelnek meg azoknak, amelyek szerint a mai vagy az akkori társadalmat látjuk és elemezzük. E becslés szerint, az évi egy főre jutó jövedelem a különböző osztályokban és rétegekben, valamint ezen osztályok és rétegek aránya az össznépességen belül a következő volt: (3. táblázat) 3. táblázat AZ EGY FŐRE JUTÓ ÉVI JÖVEDELEM TÁRSADALMI RÉTEGENKÉNT, 1930/31-BEN A háztartásfő társadalmi helyzete Az egy főre jutó évi jövedelem, pengő Az osztály, réteg százalékos aránya az össznépességben Mezőgazdasági munkások 183,4 14,4 Mezőgazdasági cselédek 204,6 6, holdas parasztok 227,2 20,1 Napszámosok iparban stb. 250,0 2,6 Kisjövedelmű önálló kisiparosok 319,5 5,4 Ipari, közlekedési stb. munkások 376,4 21, holdas parasztok 431,7 8,6 Bányászati és kohászati munkások 427,3 1,3 A lakosság többi része 1587,1 18,8 Összesen: 534,0 100,0 103

9 Ez a jövedelemeloszlási becslés azt mutatja, hogy a népességnek igen nagy tömegei elsősorban a mezőgazdasági munkások és cselédek, valamint a törpebirtokos és kisbirtokos parasztok, továbbá az ipari napszámosok messze elmaradtak az országos jövedelmi átlagtól (annak felét sem érte el a rétegek jövedelmi átlaga). Mivel az ipari és más, nem-mezőgazdasági munkások itt használt kategóriája tartalmazza a szakmunkásokat és a szakképzetleneket is, joggal állíthatjuk, hogy a lényegesen alacsonyabb jövedelmű szakképzetlen munkásság átlagos jövedelmi szintje is az előbb említett kategóriákhoz hasonlóan alacsony szinten lehetett. Az 1962 óta végzett háztartási jövedelemfelvételek adatait különböző társadalmi osztályozások szerint elemezhetjük. Az alapvető osztály- és rétegkategóriák szerinti elemzésnél a háztartás összes aktív kereső tagjainak társadalmi helyzetét figyelembe vesszük 1 Munkásosztály: azok a háztartások, ahol a háztartásfő a munkásosztályhoz tartozik és nincs a többi aktív kereső között a szövetkezeti parasztsághoz tartozó személy. Szövetkezeti parasztság: azok a háztartások, ahol a háztartásfő a szövetkezeti parasztsághoz tartozik, és nincs a többi aktív keresők között a munkásosztályhoz tartozó személy. Kettős jövedelmű: azok a háztartások, ahol az aktív keresők között van mind a munkásosztályhoz, mind a szövetkezeti parasztsághoz tartozó személy. Szellemi foglalkozású: azok a háztartások, ahol a háztartásfő szellemi foglalkozású. Önálló: azok a háztartások, ahol a háztartásnak egy tagja önálló. Nyugdíjas és eltartott: azok a háztartások, ahol a tagok között nincs aktív kereső viszont hátránya az ilyen elemzésnek, hogy a szellemi rétegen belül a vezetőket és értelmiségieket, a munkásságon belül pedig a szakmunkásokat és a szakképzetleneket nem tudjuk megkülönböztetni. (4. táblázat) Ha viszont a háztartásfő társadalmi helyzete alapján osztályozzuk a háztartásokat (figyelmen kívül hagyva a háztartás többi aktív tagjainak társadalmi helyzetét), akkor a szellemi foglalkozásúakon belül és a munkásságon belül is finomabb rétegmegkülönböztetéseket tehetünk. (5 táblázat) 2 1 Az alapvető osztályok és rétegek szerinti osztályozásnál a következő definíciókat alkalmazzuk: 2 A nyugdíjas és eltartott kategóriába azok kerültek, ahol a háztartásfő nyugdíjas, vagy eltartott (de lehet a háztartásban más aktív kereső). A mezőgazdasági fizikai kategóriába azok a háztartások kerültek, ahol a háztartásfő egyéni foglalkozása mezőgazdasági jellegű. 104

10 4. táblázat AZ EGY FŐRE JUTÓ HAVI JÖVEDELEM AZ ALAPVETŐ OSZTÁLY- ÉS RÉTEGKATEGÓRIÁK SZERINT, Alapvető osztály, réteg Egy főre jutó havi jövedelem, Ft Munkásosztály Szövetkezeti parasztság Kettős jövedelműek Szellemi foglalkozásúak Önállók Inaktív és eltartott háztartások Összesen Ezek az adatok az egy főre jutó átlagos jövedelmek társadalmi rétegek szerinti különbségeinek lényeges összeszűkülését mutatják, a felszabadulás előtti időszakhoz képest. Nincs olyan réteg, amelynek jövedelme ne lenne az országos átlag felénél lényegesen több, és a legmagasabb jövedelmű réteg jövedelemátlaga nem haladja túl az országos átlag másfélszeresét. A két világháború közötti helyzethez képest a leglényegesebb változás a mezőgazdasági foglalkozásúaknál következett be: az erős lemaradásuk, a többi osztályokhoz és rétegekhez képest, az 1960-as évek második felére megszűnt, azóta jövedelemszintjük nagyjából a munkásságéhoz hasonló. A munkásságon belül nem lényegtelen a különbség a szakmunkásság és a szakképzetlen rétegek között. Ugyanakkor a szakmunkás rétegekben az egy főre jutó jövedelem az 1970-es évek végére az irodai dolgozó rétegek fölé emelkedett. Ezzel a szellemi foglalkozású és a fizikai foglalkozású rétegek közötti korábbi határozott választóvonal elmosódott. Határozottan érvényesül viszont a legkedvezőbb helyzetű szellemi foglalkozású alréteg, a vezetők és értelmiségiek, valamint a többi rétegek jövedelmi színvonala közötti különbség. Már 1982-ben 1972-höz képest a vezető és értelmiségi réteg egy főre jutó jövedelme kissé közeledett az átlaghoz, a vezetők és értelmiségiek és a következő legmagasabb jövedelmű réteg, a középszintű szakemberek közötti rés nem csökkent. Így a vezetők és értelmiségiek előnye változatlanul jelentős. 105

11 5. táblázat AZ EGY FŐRE JUTÓ HAVI JÖVEDELEM A HÁZTARTÁSFŐ TÁRSADALMI RÉTEGHELYZETE SZERINT, A háztartásfő társadalmi réteghelyzete Egy főre jutó havi jövedelem, Ft Vezető, értelmiségi * Középszintű szakember ** Irodai dolgozó *** Szakmunkás Betanított munkás Segédmunkás Mezőgazdasági fizikai Nyugdíjas és eltartott Átlag: * Vezető, közép- és alsószintű vezető, felsőszintű irányító, felsőszintű szakember ** Alsószintű irányító, közép- és alsószintű szakember *** Ügyviteli alkalmazott A mezőgazdasági fizikai foglalkozásúak jövedelmi helyzetének javulásával párhuzamosan a Budapest, a többi városok és a községek lakossága közötti jövedelem különbségek is csökkentek 1972-re a községi lakosság egy főre jutó jövedelme majdnem elérte a vidéki városi lakosságét (6. táblázat). 106

12 6. táblázat AZ EGY FŐRE JUTÓ HAVI JÖVEDELEM, LAKÓHELY SZERINT Település Budapest Város Község A LAKOSSÁGI JÖVEDELMEK JELZŐSZÁMAINAK IDŐSORAI Év Egy lakosra jutó nemzeti jövedelem Egy lakosra jutó bruttó hazai termék Egy főre jutó reáljövedelem Reálbér Egy főre jutó pénzbeni társadalmi juttatás reálértéke 1950 = = = = =

13 A LAKOSSÁGI JÖVEDELMEK JELZŐSZÁMAINAK IDŐSORAI Év Egy lakosra jutó nemzeti jövedelem Egy lakosra jutó bruttó hazai termék Egy főre jutó reáljövedelem Reálbér Egy főre jutó pénzbeni társadalmi juttatás reálértéke 1950 = = = = =

14 A LAKOSSÁGI JÖVEDELMEK JELZŐSZÁMAINAK IDŐSORAI (folytatás) Év Az alsó decilis részesedése az összes személyi jövedelemből A felső decilis részesedése az összes személyi jövedelemből Az és több gyermekes aktív kereső háztartások egy főre jutó jövedelme a gyermektelenekhez viszonyítva ,9 20, ,1 18, ,0 19, ,5 18, ,9 18, ,5 20,

15 A LAKOSSÁGI JÖVEDELMEK JELZŐSZÁMAINAK IDŐSORAI folytatás Év Irodai Vezető és értelmiségi Középszintű szakember Szakmunkás Betanított munkás Segédmunkás Mezőgazdasági fizikai Nyugdíjas és eltartott háztartások egy főre jutó jövedelme az átlaghoz viszonyítva ,

16 A LÉTMINIMUM (egy főre számított havi átlag) Háztartástípusok Aktív keresős háztartások Ebből: Egy szülő gyermekkel Házaspár gyermek nélkül Ezen belül: városiak községiek Házaspár egy gyermekkel Ezen belül városiak községiek Házaspár két gyermekkel Ezen belül: városiak községiek Házaspár három gyermekkel (forint) A létminimum a társadalmi minimumnál alacsonyabb összegű jövedelem, amely csak a folyamatos életvitellel kapcsolatos igen szerény, konvencionálisan alapvetőnek minősülő szükségletek kielégítésére nyújt lehetőséget. 111

17 A LÉTMINIMUM Háztartástípusok Aktív kereső nélküli (inaktív) háztartások Ebből: Egyedülélők Ezen belül: városiak községiek Házaspárok Ezen belül: városiak községiek Aktív és inaktív háztartások együtt (forint) (folytatás) 112

18 A TÁRSADALMILAG INDOKOLT SZÜKSÉGLETEK MINIMUMA (egy főre számított havi átlag) Háztartástípusok Aktív keresős háztartások Ebből: Egy szülő gyermekkel Házaspár gyermek nélkül Ezen belül: városiak községiek Házaspár egy gyermekkel Ezen belül városiak községiek Házaspár két gyermekkel Ezen belül: városiak községiek Házaspár három gyermekkel (forint) A társadalmilag indokolt szükségletek minimuma (röviden társadalmi minimum) olyan összegű jövedelem, amely önálló lakás meglétét feltételezve a konvencionálisan alapvetőnek minősülő szükségletek kielégítésén felül (racionális gazdálkodás mellett) lehetőséget nyújt a gazdaság-, társadalmi- és kulturális fejlettség adott szintjén kialakult és tömegigénnyé vált javaknak és szolgáltatásoknak szerény, de társadalmilag még elfogadható mértékű és színvonalú fogyasztására. 113

19 A TÁRSADALMILAG INDOKOLT SZÜKSÉGLETEK MINIMUMA Háztartástípusok Aktív kereső nélküli (inaktív) háztartások Ebből: Egyedülélők Ezen belül: városiak községiek Házaspárok Ezen belül: városiak községiek (forint) (folytatás) Aktív és inaktív háztartások együtt

20 MEGJEGYZÉSEK A LAKOSSÁGI JÖVEDELMEK JELZŐSZÁMAIHOZ Egy lakosra jutó nemzeti jövedelem: Forrás: Népgazdasági mérlegek 1960., 1970., KSH és a későbbi Népgazdasági mérlegek című kiadványok. Egy lakosra jutó nettó nemzeti termelés: Egy főre jutó reáljövedelem: Forrás: Népgazdasági mérlegek c. kiadványok. Reálbér: Forrás: A lakosság jövedelmeinek alakulása KSH és A lakosság jövedelme és fogyasztása KSH Forrás: mint az egy főre jutó reáljövedelemnél. Az alsó és felső decilis részesedése az összes személyes jövedelemből: Az 1, 2, 3, 4 és több gyermekes aktív keresős háztartások egy főre jutó jövedelme a gyermektelenekhez viszonyítva: A vezető és értelmiségi stb. háztartások egy főre jutó jövedelme az átlaghoz viszonyítva: Forrás: Ferge Sándorné Láng Györgyné Kemény István: Társadalmi rétegződés Magyarországon KSH Éltető Ödön Láng Györgyné Schnell Lászlóné Surányi Bálint: Jövedelmi színvonal jövedelmi különbségek KSH A családi jövedelmek színvonala és szóródása 1972-ben, KSH , A családi jövedelmek színvonala és szóródása 1977-ben, KSH , Éltető Ödön Horváth Ádámné Schnell Lászlóné: A családi jövedelmek színvonala és szóródása 1982-ben. KSH A lakosság jövedelmi rétegződése 1987-ben KSH

21 Matukovics Józsefné Salamin Pálné: Jövedelemeloszlás Magyarországon. KSH A CSALÁDI JÖVEDELMEK JELZŐSZÁMAINAK DEFINÍCIÓJA Egy lakosra jutó nemzeti jövedelem: Az MPS szerint számított nemzeti jövedelem osztva a népességszámmal. Az index alapja az évi nemzeti jövedelem (= 100). Egy lakosra jutó bruttó hazai tennék: Egy főre jutó reáljövedelem: Reálbér: Az SNA szerint számított bruttó hazai termék (GDP) osztva a népességszámmal. Az index alapja az évi bruttó hazai termék. Az egy főre jutó lakossági jövedelem reálértéke. Az index alapja az évi jövedelem (= 100). A teljes munkaidőben foglalkoztatott munkások és alkalmazottak bérének reálértéke. Az index alapja az évi reálbér (= 100). Egy főre jutó pénzbeni társadalmi juttatás reálértéke: A pénzbeni társadalmi juttatások (táppénz, családi pótlék, nyugdíj, gyermekgondozási segély, szülési, anyasági és egyéb segély) reálértéke osztva a népességszámmal. Az index alapja az évi pénzbeni társadalmi juttatás (= 100). Az alsó és felső decilis részesedése az összes személyes jövedelemből: A személyes jövedelem (alkalmaztatásból származó jövedelem, mezőgazdasági termelőszövetkezetből származó jövedelem, háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságból származó jövedelem, nemmezőgazdasági önálló tevékenységből származó jövedelem, 116

22 egyéb munkából származó jövedelem, pénzbeni társadalmi juttatások, egyéb családi jövedelmek) nagysága szerint képzett népesség-tizedek közül a legalacsonyabb és a legmagasabb egy főre jutó jövedelmű tized százalékos részesedése az összes személyes j jövedelemből. Az 1, 2, 3, 4 és több gyermekes aktív kereső háztartások egy főre jutó jövedelme a gyermektelenekhez viszonyítva: Azoknak a háztartásoknak, ahol a háztartásfő aktív kereső, és ahol 1, 2, 3, 4 és több 19 éven aluli gyermek él, az egy főre jutó jövedelme osztva a gyermektelen aktív kereső háztartásfőjű háztartások egy főre jutó jövedelmével. Százalék. A vezető és értelmiségi, középszintű szakember, irodai dolgozó, szak-, betanított- és segédmunkás, mezőgazdasági fizikai és nyugdíjas és eltartott háztartások egy főre jutó jövedelme az országos egy főre jutó jövedelem átlagához viszonyítva: Az összes személyes jövedelem egy főre jutó országos átlagához (= 100) viszonyított egy főre jutó jövedelem a háztartásfő alapján csoportosított háztartás-kategóriákban. A háztartások társadalmi kategóriái: Vezető és értelmiségi: felső-, közép- és alsószintű vezető beosztásúak, valamint a felsőfokú végzettséget megkövetelő értelmiségi foglalkozást végzők. Középszintű szakember: középszintű végzettséget megkövetelő foglalkozást végző szellemi szakemberek, tovább az irányítók. Irodai dolgozók: az alsószintű szellemi szakemberek és ügyviteli alkalmazottak. Szakmunkások: a szakképzettséget igénylő nem-mezőgazdasági fizikai munkát végzők. Betanított munkások: a betanítást igénylő nem-mezőgazdasági fizikai munkát végzők. Segédmunkások: azok a nem-mezőgazdasági foglalkozásúak, akik olyan munkát végeznek, amelyhez sem szakképzettség, sem betanítási idő nem szükséges. Mezőgazdasági fizikai: a mezőgazdasági jellegű fizikai munkát végzők, attól függetlenül, hogy ahhoz kell-e szakképzettség vagy betanítás, és hogy ezt a tevékenységüket a mezőgazdaságban vagy más ágba tartozó munkahelyen végzik. Nyugdíjas és eltartott: azok a háztartások, amelyeknek feje inaktív kereső vagy eltartott. Andorka Rudolf Harcsa István 117