Hazai rendzinák megfeleltetése a WRB nemzetközi talajosztályozási rendszerben

Átírás

1 AGROKÉMIA ÉS TALAJTAN 58 (2009) Hazai rendzinák megfeleltetése a WRB nemzetközi talajosztályozási rendszerben 1 BARTA KÁROLY, 2 TANÁCS ESZTER, 2 SAMU ANDREA és 2 KEVEINÉ BÁRÁNY ILONA Szegedi Tudományegyetem 1 Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék és 2 Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék, Szeged Bevezetés Az elkövetkezendő néhány évben a hazai talajtani szakemberek egyik fontos feladata feltehetően a magyar genetikus talajosztályozás és a nemzetközi WRB (World Soil Reference Base System) osztályozási rendszer (WRB, 2006) sokrétű és bonyolult kapcsolatrendszerének a feltárása lesz (MICHÉLI et al., 2006). Az alapvető különbség a két osztályozási rendszer között, hogy míg a genetikus osztályozás a talajok kialakulásának eredményeképpen különít el kategóriákat, addig a WRB egy diagnosztikai alapelvű osztályozás, azaz az egyes talajtípusok meghatározása a jelenlegi állapotra jellemző, jobbára számszerűsíthető talajtulajdonságokon alapszik. Az elmúlt években számos cikk foglalkozott a mezőgazdasági területeink jellemző talajainak osztályozásával, illetve erdőtalajainkkal (MICHÉLI et al., 2006; FEHÉR et al., 2006; FUCHS et al., 2008), melyek között érintőlegesen, a kőzethatású talajokon belül a rendzinák is említésre kerülnek, de a mészkőhegységeinkben nagyon elterjedt rendzinák részletes vizsgálata még váratott magára. Jelen cikkben kísérletet tettünk arra, hogy a három legjellemzőbb hazai rendzinatípusból (fekete, barna, vörösagyagos) (SZABOLCS, 1966; STEFANOVITS et al., 1999) néhány típusos szelvényt kiválasztva megvizsgáljuk, hogy a WRB-ben milyen referenciacsoportba tudjuk besorolni azokat. A mintaterület A vizsgált szelvényeket az Aggteleki Nemzeti Park északi részén található Haragistya-Lófej erdőrezervátum területéről választottuk. A területen kutatócsoportunk több éve végez erdőszerkezeti és talajtani kutatásokat (TANÁCS & BARTA, 2006; TANÁCS et al., 2007), és ennek köszönhetően mindhárom altípusból számos feltárás tette lehetővé a megfelelő talajszelvények kiválasztását. Postai cím: BARTA KÁROLY, Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, 6721 Szeged, Egyetem u barta@earth.geo.u-szeged.hu

2 8 BARTA et al. Az erdőrezervátum a nagyobb részben Szlovákiához tartozó Szilicei-fennsík része, m tengerszint feletti magasságon, igen változatos mikrodomborzattal. A terület keleti részén több, É D-i irányú, száraz, átöröklött karsztvölgy található, a nyugati és északi részeken azonban a vakon végződő völgyekben töbörsorok, másutt töbrökkel, uvalákkal szinte áttekinthetetlenül sűrűn átszőtt területek váltakoznak (HEVESI, 1991). A területet felépítő kőzet meglehetősen homogén, a Wettersteini Formációba tartozó mészkő és dolomit jellemzőek. A negatív formákban (dolinák, völgyek, lejtőhajlatok) azonban a legtöbb helyen olyan agyagos szedimentek jelennek meg, amelyek valószínűleg a korábbi földtörténeti időszakok üledékképződéseinek, illetve málladéktakaró képződéseinek tanújelei, mint például a máig vitatott eredetű vörösagyagok (FEKETE et al., 2006). A talajképző kőzetek, üledékek ezen eloszlása alapvetően meghatározza a kialakult talajtípusokat: a tetőkön, hátakon, lejtőkön mindenhol rendzinát találunk, míg a fentebb említett negatív formákban, beleértve az egészen enyhe lejtőhajlatokat, nyeregszerű képződményeket is, a barna erdőtalajok különböző típusai fordulnak elő. Anyag és módszer A vizsgálathoz két két fekete, illetve barna rendzinát és egy vörösagyagos rendzinát jelöltünk ki. A talajszelvények kiválasztásának legfontosabb szempontja az volt, hogy a hazai genetikus osztályozási rendszerben jól reprezentálják az adott alosztályt, azaz típusos fekete, barna, illetve vörösagyagos rendzinák legyen. A terület korábbi rendkívül részletes talajtani leírását ZÁMBÓ (1986, 1998) adja meg. Munkáiban a vörösagyag kifejezést gyakran alkalmazza a területen található agyagbemosódásos barna erdőtalajok (ABET) vöröses színű B-szintjére is, ennek következtében jóval nagyobb területen feltételeztünk vörösagyagos rendzinákat, mint ahogyan azt a valóságban tapasztaltuk. A tényleges szelvényfeltárásoknál a szín és a mélység alapján nagyon élesen elkülönültek az ABET, vagy csonkolt ABET szelvényei (B-szint száraz színe: 10YR4/4-6, vastagság: cm) és az üde mészkövön visszamaradt korábbi málladéktakarón kialakult vörösagyagos rendzinák (száraz szín: 5YR4/3-4, vastagság: cm). Vizsgálatunk tárgyául ez utóbbiakból egy olyan szelvényt választottunk ki, amelynek talajtani jegyei alapján (szín, homogenitás, éles átmenet az üde mészkőbe) egyértelműsíthető a genetikai típusa (3. ábra). Hasonlóan kérdéses volt a fekete és barna rendzinák elkülönítése. A korábbi talajtérképpel (ZÁMBÓ, 1986) ellentétben típusos fekete rendzinát csak néhány foltban találtunk (jobbára tetőhelyzetben), a barna rendzinák elterjedése viszont jóval jelentősebbnek bizonyult. A több mint 20 feltárt szelvényből sok azonos alapkőzeten képződött, közel azonos színű és azonos vastagságú rendzina volt. Az alapkőzet felé fokozatos átmenetet mutató rendzinákat minden esetben a barna rendzinák közé soroltuk, viszont az üde mészkövön vagy dolomiton kialakult, maximum cm vastag, igen éles átmenettel rendelkező rendzinák sem mindig mutatták a fekete rendzinára jellemző sötét színt. Ezért ezek elkülönítését a szerkezetük és a humusztartalmuk alapján tudtuk csak megtenni. A morzsás szerkezetű fekete rendzinák

3 Hazai rendzinák megfeleltetése a WRB nemzetközi talajosztályozási rendszerben 9 humusztartalma minden esetben 10% felett volt, míg a sekély szemcsés rögös barna rendzinák humusztartalma sohasem érte el a 4%-ot. Tehát ezekben az esetekben a két altípus elkülönítését nem a nevesített színbeli különbségek tették lehetővé, hanem a topográfiai helyzetük által befolyásolt szerkezeti és tápanyag-gazdálkodási tulajdonságaik. A kiválasztott öt szelvény jellemzéséhez és besorolásához a szelvény leírásán és helyszíni vizsgálatán túlmenően az alábbi laboratóriumi vizsgálatokat végeztük el: szintenként mértük az Arany-féle kötöttséget, mechanikai összetételt (MSz :1978), vizes és KCl-os ph-t, karbonáttartalmat (MSz /2:1978), humusztartalmat (MSz :1983), S- és T-értékeket (BUZÁS, 1988; MSz /1:1978, MSz :1978), valamint az A-szintekben mértük a hidraulikus vezetőképességet, maximális és minimális vízkapacitást és a térfogattömeget (MSz :1978). Eredmények Fekete rendzina A kiválasztott két fekete rendzina közös jellemzője, hogy a vékony, de jó szerkezetű, humuszban gazdag A-szint éles átmenettel megy át az üde alapkőzetbe (1. ábra). A-szintjeik rendkívül laza aggregátum-szerkezettel rendelkeznek, illetve gyökerekkel közepesen vagy sűrűn átszőttek. E két tulajdonság következményeként térfogattömegük extrémen alacsony (1 1,1 g/cm³), maximális vízkapacitásuk magas (48 52 v/v% közötti). Vízgazdálkodásuk szélsőséges: bár szabadföldi vízkapacitásuk meglepően magas (38 45 v/v%), sekély mélységük miatt kevés vizet képesek tárolni, és a száraz nyári és őszi időszakokban hosszú, szélsőséges vízhiány jellemezheti őket. Színük feketésbarna, fizikai féleségük agyag. Karbonáttartalmuk alacsony (1% alatti), kémhatásuk semleges (1. táblázat). Az alapkőzet felé az átmenet rendkívül éles, C-szintjük üde mészkő vagy dolomit. A két szelvény között lényeges különbség csupán a színárnyalatukban és a vastagságukban van. 1. ábra A vizsgált két fekete rendzina: FR1 (bal old.), FR2 (jobb old.)

4 10 BARTA et al. 1. táblázat A vizsgált két fekete rendzina (FR1 és FR2 jelű szelvények) főbb jellemzői (1) Talajjellemzők FR1 FR2 A-szint R-szint A-szint R-szint 0 30 cm 30 cm-től 0-20 cm 20 cm-től a) K A és fizikai féleség 60, agyag tömör kőzet 66, agyag tömör kőzet b) Agyagtart. (<0,002 mm) 47,3 % 45,1 % c) Durva vázrész (%) < 5% > 90 % < 5% > 90 % d) Szerkezet morzsásszemcsés (mészkő) morzsás (dolomit) e) Száraz szín 10YR3-4/2 szürkésfehér 10YR3/2 szürkésfehér f) Nedves szín 10YR3/1 szürkésfehér 10YR3/1 szürkésfehér ph (H 2 O) 7,06 6,96 ph (KCl) 6,35 6,70 g) Karbonáttart. (m/m%) 0,31 0,97 h) Humusztart. (m/m%) 11,95 10,64 i) Bázistelítettség (S/T, %) 92,1 91,5 j) Gyökérzet közepes repedésekben sok repedésekben k) Átmenet éles éles l) Hidr. vezetőkép. (mm. h -1 ) m) Max. vízkap. (v/v%) 52,4 48,3 n) Min. vízkapacitás (v/v%) 45,4 37,8 o) Térfogattömeg (g. cm -3 ) 1,1 1,03 A WRB kritériumrendszere szerint mindkét szelvényünk A-szintje eleget tesz a mollic szint definíciójának (szín sötétsége, telítettsége, szerves anyag, vastagság, bázistelítettség). Mélységbeli különbségük miatt azonban különböző referenciacsoportba fognak tartozni: az FR2 kisorol a Leptosol-oknál, az FR1 azonban meghaladja a 25 cm-es mélységi határt, és a durva vázrész csekély volta miatt sem felel meg a Leptosol-ok kritériumának. E fekete rendzina a Phaeozems referenciacsoportba fog tartozni. A további talajtulajdonságok figyelembevételével a két talajszelvény minősítőkkel ellátva az alábbi WRB szerinti besorolást kapja: FR1: Leptic Rendzic Phaeozem FR2: Mollic Rendzic Leptosol (Humic, Eutric) Barna rendzina A kiválasztott két barna rendzina lényegesen vastagabb, mint az előzőekben jellemzett fekete rendzinák: a viszonylag kedvező tulajdonságokkal rendelkező A- szintjük alatt egy kb. 30 cm vastag, alapkőzet felé átmenetet jelentő szint (AR) különíthető el (2. ábra). Diós rögös szerkezetű humuszos A-szintjük laza aggregátumszerkezetüknek köszönhetően jó vízgazdálkodási tulajdonságú (2. táblázat). Színük sötétbarna, fizikai féleségük agyag. Karbonáttartalmuk csekély, kémhatásuk semleges. A gyökérzet sűrűségét a vegetáció jellege határozza meg (BR1-n erdő, míg a BR2 felett rét található). Az átmeneti szint legfőbb jellemzője a durva vázrészek

5 Hazai rendzinák megfeleltetése a WRB nemzetközi talajosztályozási rendszerben ábra A vizsgált két barna rendzina: BR1 (bal old.), BR2 (jobb old.) ugrásszerű növekedése, és egyben a két szelvény közötti leglényegesebb különbség is a vázrészek eltérő arányában rejlik. Amint a 2. ábrán is látható, ez jellemző az átmeneti szint különböző részeiben egy egy szelvényen belül is. Az alapkőzet mindkét szelvény esetében dolomit, mely helyenként porlódik. A WRB kritériumrendszere szerint csak a BR2 A-szintje felel meg a mollic szint definíciójának, a BR1 esetében a 20 cm-es vastagsági kritériumot (75 cm-nél vékonyabb talaj esetén) nem éri el. Átmeneti szintjeik a laboratóriumi vizsgálatok alapján kevesebb agyagtartalmat mutatnak, mint A-szintjeik, így sem a cambic, sem az argic szint kritériumrendszerét nem elégítik ki. A két szelvény sem vastagságuk, sem pedig a felső 50 cm-es, tömör kőzetig vizsgált profiljuk földes része alapján nem tartozik a Leptosol-ok közé, hanem a BR2 a Phaeozem-eknél, míg a BR1 a Regosol-oknál sorol ki. A további talajtulajdonságok figyelembevételével a két talajszelvény minősítőkkel ellátva az alábbi WRB szerinti besorolást kapja: BR1: Leptic Regosol (Humic, Eutric) BR2: Leptic Phaeozem.

6 12 BARTA et al. 2. táblázat A vizsgált két barna rendzina (BR1 és BR2 jelű szelvények) főbb jellemzői (1) Talajjellemzők BR1 BR2 A-szint AR-szint A-szint AR-szint 0 15 cm cm 0 20 cm cm a) K A és fizikai féleség 53, agyag 66, agyag 64, agyag 66, agyag b) Agyagtart. (<0,002 mm) 83,9% 72,9% 60,3% 52,8% c) Durva vázrész (%) < 5% % < 5% 10 50% d) Szerkezet diós-rögös rögös diós-rögös rögös e) Száraz szín 10YR3/3 10YR3/3 10YR3/3 10YR3/3 f) Nedves szín 10YR3/2 10YR3/2 10YR3/2 10YR3/2 ph (H 2 O) 7,11 7,09 6,96 7,01 ph (KCl) 6,82 6,52 6,70 6,66 g) Karbonáttart. (m/m%) 0,36 2,11 0,19 3,57 h) Humusztart. (m/m%) 3,83 2,84 i) Bázistelítettség (S/T, %) 90,1 90,9 89,7 90,2 j) Gyökérzet kevés közepes sok közepes k) Átmenet éles éles éles helyenként éles l) Hidr. vezetőkép. (mm. h -1 ) m) Max. vízkap. (v/v%) 56,7 n) Min. vízkapacitás (v/v%) 50,0 o) Térfogattömeg (g. cm -3 ) 1,05 Megjegyzés: R: ugyanaz, mint a fekete rendzináknál, AR adatai: csak a földes részre vonatkoznak Vörösagyagos rendzina A vörösagyagos rendzinát mindenekelőtt feltűnő barnásvörös színe különbözteti meg többi hazai talajainktól. A vizsgált szelvényről elmondható, hogy nem a dolomit tekinthető alapkőzetének, hanem az azt befedő vörösagyag (3. ábra). Ezen vörösagyag feltehetően nem helyben képződött, hanem áthalmozódva esetleg több ciklusban került a dolomitra. Ezt jelenlegi morfológiai helyzete is megerősíteni látszik. Mivel azonban ez az 1 m-nél is vékonyabb málladéktakaró teljes vastagságában talajosodásra utaló jellemzőket mutat (pl. agyaghártyák, humusztartalom), a homogén vörösagyagot a szelvény B-szintjeként értelmeztük. A 3. táblázat adatai is egyértelműen rávilágítanak arra, hogy a szélsőséges mechanikai összetételű vörösagyagon az erdőtalajokra jellemző folyamatok játszódnak le: 25 cm-es felső szintje sötétebb színű, áthumuszosodott, nagyobb vízáteresztő képességű. Alatta a B-szint egyértelműen mutatja az agyagvándorlás jeleit, a látványos agyaghártyák mellett nagyobb kötöttsége is ezt bizonyítja. Az alacsony ph-értékek a melegebb klímán képződött málladék hagyatéka (3. táblázat). Az A-szint számos tulajdonsága (színjellemzők, szerves anyag, bázistelítettség, vastagság) megfelel a mollic kritériumainak, de tekintettel arra, hogy a teljes 90 cmes szelvény szárazon rendkívül kemény, el kellett vetnünk ezt a lehetőséget. Tala-

7 Hazai rendzinák megfeleltetése a WRB nemzetközi talajosztályozási rendszerben ábra A vizsgált vörösagyagos rendzina 3. táblázat A vizsgált vörösagyagos rendzina (VAR1) főbb jellemzői (1) Talajjellemzők VAR1 A-szint B-szint R-szint 0 25 cm cm 90 cm-től a) K A és fizikai féleség 58, agyag 70, agyag b) Agyagtart. (<0,002 mm) 60,8 % 64,2 % c) Durva vázrész (%) < 1% < 1% d) Szerkezet szemcsésrögös szemcsésdiós e) Száraz szín 5YR4/3 5YR4/4 f) Nedves szín 5YR3/3 5YR4/4 ph (H 2 O) 4,96 5,61 ph (KCl) 4,12 4,41 g) Karbonáttart. (m/m%) 0,25 0,04 h) Humusztart. (m/m%) 3,78 0,63 i) Bázistelítettség (S/T, %) 80,1 84,4 j) Gyökérzet kevés alig k) Átmenet fokozatos éles l) Hidr. vezkép. (mm. h -1 ) 0,8-1,3 0,3-0,45 m) Max. vízkap. (v/v%) 45,2 44,1 n) Min. vízkapacitás (v/v%) 36,4 36,0 o) Térfogattömeg (g. cm -3 ) 1,47 1,53 helyenként porlódó, üde dolomit

8 14 BARTA et al. junk B-szintje viszont teljes mértékben megfelel az argic szint feltételrendszerének: óriási mennyiségű agyaghártyával találkozhatunk, melyek egyértelmű bizonyítékot szolgáltatnak az agyagvándorlásra. Az agyagtartalomban csak 4%-os növekedést tapasztalunk az A-szinthez képest, de ennek hátterében a kiindulási üledékrétegek heterogenitása is állhat. A vizsgált vörösagyagos rendzinánk a WRB-ben a Luvisol-oknál sorol ki, és minősítőkkel ellátva az alábbi megnevezést alkalmazhatjuk rá: Leptic Luvisol (Humic, Hypereutric, Clayic, Chromic) Következtetések Eredményeink egyértelműen rávilágítanak arra, hogy a hazai osztályozás szerint azonos genetikai talajtípusba sorolható talajok a WRB rendszerében teljesen különböző referenciacsoportba tartozhatnak. Nem meglepő ez a vörösagyagos rendzina esetében, hiszen a vizsgált szelvénynél megkérdőjelezhető az alapkőzet karbonátos volta, így még ugyanolyan klimatikus viszonyok mellett is a vékony málladéktakaró dolomittól eltérő tulajdonságai és a morfológiai helyzet különbözősége miatt teljesen más talajfejlődésen ment keresztül. Ennek köszönhetően a Luvisols referenciacsoportjába került, amely alapvető jellemzői is élesen különböznek a másik két altípus referenciacsoportjaitól. Feltételezhetően vörösagyagos rendzináink döntő többségénél is hasonló jelenséget tapasztalhatunk. A fekete és barna rendzinák esetében már összetettebb a kép: a vizsgált fekete rendzináknál a vastagságbeli különbségek miatt az egyik a Leptosol-oknál, a másik pedig a Phaeozem-eknél sorolt ki. Ugyanezt tapasztalhattuk a barna rendzináinknál, ahol a mollic szint definíciójához szükséges minimális vastagságot nem érte el a BR1 szelvényünk, és ennek köszönhetően került a Regosol-okhoz. WRBbesorolásuk szerint tehát az FR1 és a BR2 jelű rendzináink kerültek ugyanabba a referenciacsoportba (Phaeozems), holott a BR2 30 cm-es talajosodott átmeneti szintje a víz- és tápanyag-gazdálkodás tekintetében jelentősen megkülönbözteti az FR1-től. A két eltérő osztályozási rendszer a talaj működését meghatározó legfontosabb jellemzőket különböző módon súlyozza: míg a vizsgált fekete és barna rendzinák között alapvetően a humusztartalom, a szerkezet és az AR átmenet alapján tettünk különbséget, addig a WRB rendszerében ezeket mintegy felülírja az A-szint vastagsága: vagy közvetlenül, vagy a mollic szint léte, illetve hiánya alapján ez határozza meg a vizsgált talajok referenciacsoportját. Számos egyéb, jelen cikkben nem tárgyalt rendzinánál tapasztaltunk hasonlókat: színárnyalatnyi és vastagságbeli különbségek, vagy az összefüggő kemény kőzet kritériumainak (10 cm-nél kisebb sűrűségű repedéshálózat, mely a kőzet 20%-nál kisebb térfogatát foglalja el) határán mozgó alapkőzetek teljesen más referenciacsoportba vitték el az egyébként hasonló tulajdonságokkal rendelkező talajszelvényeket. Ugyanakkor mindhárom altípusnál láthatjuk, hogy a referenciacsoportot meghatározó alapjellemzők (vastagság, alapkőzet, mollic szint, agyagelmozdulás) mellett a többi lényeges talajtulajdonságot is (humusztartalom, bázistelítettség, tömör mészkő jelenléte, vörös szín, magas agyagtartalom) rendkívül jól leírják az elő- és utóminősítők.

9 Hazai rendzinák megfeleltetése a WRB nemzetközi talajosztályozási rendszerben 15 A hazai osztályozás szerint jelenleg rendzináknak tartott talajoknál érdemes lenne kidolgozni egy olyan kritériumrendszert, amely a karbonátos alapkőzeten kívül a talaj vastagságát és szintekre tagolódását is figyelembe veszi már a típus meghatározásánál is. Különösen fontos lenne egyértelmű feltételrendszerhez kötni az A- szint és a tömör alapkőzet közötti szint pontos besorolását is: vastagsága mellett kőzettartalma és a földes rész főbb jellemzői (agyagtartalom, ph, karbonáttartalom, illetve ezek A-szinthez viszonyított értékei) határoznák meg, hogy B-szintnek vagy AR-átmenetnek tekintjük-e. Egy ilyen, jól átgondolt osztályozási rendszerben a vörösagyagos rendzinák egyértelműen kikerülnének a jelenlegi rendzina megnevezésű talajtípusból, de feltehetően a vastagabb barna rendzinák jelentős részét is az erdőtalajok közé kellene átsorolnunk. A rendzinákon belül az altípusok elkülönítésénél is fontos szemponttá lépne elő a szintekre tagolódás, illetve az egyes szintek vastagsága. Összefoglalás Az elkövetkezendő években a hazai talajosztályozás egyik fontos feladata a genetikus talajosztályozási rendszerünk és a World Soil Reference Base System (WRB) bonyolult kapcsolatrendszerének feltárása lesz. Jelen cikkünkben karsztvidékeink rendzinái közül az Aggteleki-karszton található Haragistya-fennsík néhány talajszelvényének referenciacsoportját határoztuk meg a WRB szerint. A kiválasztott öt szelvényből kettő fekete rendzina, kettő barna rendzina, egy pedig vörösagyagos rendzina volt. Kiválasztásuknál fontos szempontnak tartottuk, hogy jól reprezentálják a területen előforduló különböző rendzinatípusokat. A részletes szelvényleírások és a laboratóriumi vizsgálatok alapján definiáltuk talajaink jellemző diagnosztikai szintjeit, majd meghatároztuk a WRB-ben őket befogadó referenciacsoportokat. Ezek a fekete rendzinák esetében a Leptosols és a Phaeozems, a barna rendzinák esetében a Phaeozems és a Regosols, míg a vörösagyagos rendzinánk a Luvisol-oknál sorolt ki. Annak ellenére, hogy az elő- és utóminősítőkkel együtt a diagnosztikai besorolás jól leírja a vizsgált talajok legfontosabb tulajdonságait, számos esetben tapasztaltuk, hogy az egymáshoz hasonló, de minimális vastagságbeli, színárnyalatbeli különbségekkel rendelkező rendzináink teljesen más referenciacsoportba fognak kerülni. Az elvégzett vizsgálatok rávilágítanak arra, hogy rendzináink tipizálásánál számos megoldásra váró feladatunk van még. Kulcsszavak: talajosztályozás, WRB, rendzina, Aggteleki-karszt A kutatás a T sz. OTKA pályázat támogatásával valósult meg.

10 16 BARTA et al. Irodalom BUZÁS I. (szerk.), Talaj- és agrokémiai vizsgálati módszerkönyv 2. A talajok fizikai kémiai és kémiai vizsgálati módszerei Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. FEHÉR O. et al., Hét vulkáni kőzeten kialakult talajszelvény morfológiai és diagnosztikai jellemzői a hazai genetikai talajosztályozás és a WRB (World Reference Base for Soil Resources, 1998) szerint. Agrokémia és Talajtan FEKETE J., SZENDREI G. & CSIBI M., Characterization of Hungarian Red Soils. Agrokémia és Talajtan FUCHS M. et al., A Bodrogköz vízhatás alatt álló talajainak osztályozási problémái. Talajvédelem. Különszám HEVESI A., Magyarország karsztvidékeinek kialakulása és formakincse II. Földrajzi Közlemények. CXV (XXXIX.) (3 4) MICHÉLI, E. et al., Classification of the major soils of Hungary and their correlation with the World Reference Base for Soil Resources (WRB). Agrokémia és Talajtan STEFANOVITS P., FILEP GY. & FÜLEKY GY., Talajtan. Mezőgazda Kiadó. Budapest. SZABOLCS I. (szerk.), A genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve. Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet, Budapest. TANÁCS E. & BARTA K., Talajvizsgálatok a Haragistya-Lófej erdőrezervátum területén. Karsztfejlődés. XI Szombathely. TANÁCS E. et al., A talajtulajdonságok és a faállomány kapcsolata a Haragistya- Lófej erdőrezervátum területén (Aggteleki-karszt). Karsztfejlődés. XII Szombathely. World Reference Base for Soil Resources, A Framework for International Classification, Correlation and Communication. Rome. ZÁMBÓ L., A talaj-hatás jelentősége a karszt korróziós fejlődésében (Aggtelekikarszt). Kandidátusi disszertáció. Budapest. ZÁMBÓ L., Talajtakaró. In: Az Aggteleki Nemzeti Park. (Szerk: BAROSS G.) Mezőgazda Kiadó. Budapest. Érkezett: április 29.

11 Hazai rendzinák megfeleltetése a WRB nemzetközi talajosztályozási rendszerben 17 Classification of Hungarian rendzina soils in conformity with the international World Soil Reference Base System (WRB) 1 K. BARTA, 2 E. TANÁCS, 2 A. SAMU and 2 I. KEVEINÉ BÁRÁNY 1 Department of Physical Geography and Geoinformatics, University of Szeged and 2 Department of Climatology and Landscape Ecology, Szeged (Hungary) Summary The development of a reliable way of making the local genetic soil classification system conform with the World Soil Reference Base System (WRB) will be one of the most important soil classification challenges for Hungarian scientists in the next few years. This article presents the WRB classification for some rendzinas on the Haragistya plateau, situated in Aggtelek National Park, Northeast Hungary. The five soil profiles examined include two black rendzinas, two brown rendzinas and a red clay rendzina. These types were chosen because of their frequent occurrence in this area. Their diagnostic horizons were determined based on the field work and the results of laboratory analysis, after which the WRB soil classification was carried out for the five profiles. The black rendzinas were found to belong to the Leptosols and Phaeozems and the brown rendzinas to the Phaeozems and Regosols, while the red clay rendzina showed the diagnostic properties and horizons of the Luvisols. The two main conclusions drawn from the investigation were contradictory. Although the reference soil groups, with their prefixes and suffixes, provide a good characterization of the soil profiles examined, very similar profiles may be classified in completely different reference groups because of some irrelevant soil properties, e.g. a slight difference in depth or colour. This study shows that there are still considerable problems with the classification of the rendzina soils in Hungary. Table 1. Main properties of the two black rendzina soils (FR1 and FR2). (1) Soil characteristics. a) Upper limit of plasticity according to Arany and soil texture; b) Clay content; c) Coarse fragments; d) Soil structure; e) Dry colour: greyish white; f) Wet colour; g) Carbonate content; h) Organic matter content; i) Base saturation; j) Roots; k) Transition to the underlying horizon; l) Saturated hydraulic conductivity; m) Max. water capacity; n) Field capacity; o) Bulk density. Table 2. Main properties of the two brown rendzina soils (BR1 and BR2). (1) Soil characteristics. a) Upper limit of plasticity according to Arany and soil texture; b) Clay content; c) Coarse fragments; d) Soil structure; e) Dry colour; f) Wet colour; g) Carbonate content; h) Organic matter content; i) Base saturation; j) Roots; k) Transition to the underlying horizon; l) Saturated hydraulic conductivity; m) Max. water capacity; n) Field capacity; o) Bulk density. Table 3. Main properties of the red clay rendzina soil. (1) Soil characteristics. a) Upper limit of plasticity according to Arany and soil texture; b) Clay content; c) Coarse fragments; d) Soil structure; e) Dry colour; f) Wet colour; g) Carbonate content; h) Organic matter content; i) Base saturation; j) Roots; k) Transition to the under-

12 18 BARTA et al. lying horizon; l) Saturated hydraulic conductivity; m) Max. water capacity; n) Field capacity; o) Bulk density. Fig. 1. The two black rendzinas examined: FR1 (left) and FR2 (right). Fig. 2. The two brown rendzinas examined: BR1 (left) and BR2 (right). Fig. 3. The red clay rendzina examined.