Immunológia alapjai előadás BEVEZETÉS. Történelmi áttekintés, a gyakorlati és elméleti immunológia kialakulásának főbb állomásai.

Átírás

1 Immunológia alapjai 1-2. előadás BEVEZETÉS Történelmi áttekintés, a gyakorlati és elméleti immunológia kialakulásának főbb állomásai. Az immunrendszer felépítése: szervek, szövetek, sejtek.

2 Immunológia alapjai 2009 Előadások / saját jegyzet Tankönyv Vizsga

3 Alapfogalmak Immunis,- e (Julius Caesar) = mentesül valami alól (pl. adó, törvény, betegség alól) IMMUN: azon személyek, akik nem betegszenek meg a fertőzésektől; IMMUNITÁS: specific védettség betegségektől; IMMUNOLÓGIA: az elméleti biológia azon ága, amely azon mechanizmusokat és strukturális összetevőket vizsgálja, melyek a saját-nem saját felismerést és a szervezet idegen behatolóktól (mikroorganizmusok) történő védekezéséért felelősek.

4 Történet Athen (B.C. 5th century Thukidites - plaque survivors), ancient Chinese papers about the pox immunity Fertőzések, járványok, vaccináció Edward Jenner Louis Pasteur ( ) ( )

5 Edward Jenner ( ) He was a doctor in Berkeley, Gloucestershire. In 1796 he carried out his now famous experiment on eight-year-old James Phipps. Jenner inserted pus taken from a cowpox pustule on the hand of milkmaid Sarah Nelmes and inserted it into an incision on the boy's arm. He was testing his theory, drawn from the folklore of the countryside, that milkmaids who suffered the mild disease of cowpox never contracted smallpox. Jenner subsequently proved that having been inoculated with cowpox Phipps was now immune to smallpox. He submitted a paper to the Royal Society in 1797 describing his experiment but was told that his ideas were too revolutionary and that he needed more proof. Undaunted, Jenner experimented on several other children, including his own 11-month-old son. In 1798 the results were finally published and Jenner coined the word vaccine from the Latin vacca for cow, and called the process vaccination.

6 Történet 1798 Edward Jenner: cowpox vaccination 1880 Louis Pasteur: attenuated vaccines 1883 Elie Mecsnyikov: phagocytosis, cellular defense, 1908 Nobel-prize 1890 Emil Behring: antitoxins, serotherapy, 1901 Nobel-prize 1894 Jules Bordet: complement, bacteriolysis, 1919 Nobel-prize 1900 Paul Ehrlich: side chain theory, 1908 Nobel-prize 1900 Karl Landsteiner: A, B, O blood groups, 1930 Nobel-prize 1902 Charles Richet & Paul Portier: anaphylaxis, 1913 Nobel-prize 1905 Clemens von Pirquet & Schick Béla: serum sickness 1921 Carl Prausnitz & Heinz Küstner: skin reactions 1921 Albert Calmette & Camille Guerin: BCG vaccination 1923 Gaston Ramon: diphtheria anatoxin 1938 Arne Tiselius & Elvin Kabat: globular nature of antibodies 1942 Freund Gyula: adjuvation 1942 Karl Landsteiner & Merill Chase: cellular immunity 1944 Peter Medawar & Macfarlane Burnet acquired tolerance, 1960 Nobel-prize

7 Történet 1948 Astrid Fagraeus: antibody producing plasmacells 1952 Ogdon Bruton: human agammaglobulinemia 1953 Pierre Grabar & C.A.Williams: immunelectrophoresis, immunoglobulin heterogenity 1955 Niels Jerne & Macfarlane Burnet: clone selection theory, Burnet 1960 Nobel-prize, Jerne 1984 Nobel-prize 1958 Jacques Dausset: histocompatibility antigens,1980 Nobel-prize 1959 Rodney Porter & Gerald Edelman: antibody structure, 1972 Nobelprize 1974 Rolf Zinkernagel & Paul Daugherty: MHC restriction, 1996 Nobel-prize 1977 Rosalyn Yalow: RIA (RadioImmunoAssay), 1977 Nobel-prize 1980 George Snell, Jean Dausset, Baruj Benacerraf: MHC role and strucute, 1980 Nobel-prize 1975 Georges Koehler & Cesar Milstein: monoclonal antibodies, 1985 Nobel-prize 1987 Susumu Tonegawa: Ig gene rearrangament, 1987 Nobel-prize 1991 E. Donnall Thomas & Joseph Murray: transplantation immunology, 1991 Nobel-prize

8 Immunológia területei Infekciós immunológia A nagy középkori járványok túlélőinek empírikus megfigyelésein nyugszik (pestis, himlő, cholera, stb). Új szemlélet jelenik meg a XX. Század végétől: súlyos vírus vertőzések (HIV, Ebola, influenza), gombás, parazitás fertőzések, antibiotikum rezisztencia. Tumor immunológia Állatkísérletekben a tumorok transzplantációja segített tisztázni a szövet kilökődés mechanizmusát és a vércsoport antigének és transzplantációs antigének szerepét (Gorer, 1927). A XX. Század első évtizedeiben új szemlélet jelenik meg a biológiában és orvostudoményban: az immunrendszer felelős az egyedi sajtátságok védelméért. A tumorok elleni védekezés ma sem teljesen tisztázott, de ennek kapcsán fedezik fel pl. az u.n. major histocompatibility complex-et (MHC). Transzplantációs immunológia Sejtes és molekuláris immunológia Immunológiai biotechnológia (egyéni diagnosztika és terápia)

9 Immunrendszer Szervek, szövetek Sejtek Molekulák Működés, funkció Strukturális és funkcionális hálózat

10 Az immunrendszer szervei Elsődleges (centrális) Csontvelő Thymus (Embrionális máj) Másodlagos (perifériás) Nyirokcsomók Lép MALT SALT

11 Vörös és sárga csontvelő

12 Normál csontvelőből készült metszet (HE) B és T sejt előalakok Strómasejt

13 Neutrofil granulociták

14 Eozinofil granulocita és egy kis limfocita

15 Bazofil granulocita, neutrofil granulocita és egy nagy limfocita

16 Monocita

17 Fehérvérsejtek normál vérkenetben

18 T sejt

19 T sejt vándorlás

20 Thymus involúció az öregedés során

21 Thymus

22 Nyirokcsomó

23 B cells

24 Lép

25 Makrofág

26 Vérképzés a magzati életben

27 Vérképzés = haematopeiesis differenciálódás Kék: ősssejt Sötétkék: éretlen sejtek Barna: érett sejtek

28 A limfoid sejtek jellemzői Antigénfelismerő receptorok (TcR, BcR) Génátrendeződés αβ és γδ T sejtek CD4, CD8, CD25 irányú differenciálódás B sejt differenciálódás a csontvelőben és a periférián

29 Az immunrendszer sejtjei Antigén bemutató sejtek: professzionális és accidentális Antigén felismerő (kötő) sejtek: T- és B limfociták Effektor sejtek: T, NK, granulociták, hízósejtek, monociták/makrofágok T és B sejtek szervi megoszlása Szerv % lymphocyte T B Tymus >99 <0.5 Nyirokcsomó Lép Perifériás vér Csontvelő 7 >

30 JEL (szignál) A veleszületett immunválasz lépései FELISMERÉS VÁLASZ JEL (szignál) A specifikus immunválasz lépései FELISMERÉS DIFFERENCIÁCIÓ EFFECTOR FUNKCIÓK MEMÓRIA