Számlázás a számvitel tükrében 1. modul

Átírás

1 Számlázás a számvitel tükrében 1. modul A könyvelés alapvető dokumentuma a bizonylat, amelynek kiállításakor, módosításakor nemcsak az áfatörvény előírásait, hanem a számviteli törvényben meghatározott szempontokat is figyelembe kell venni, hiszen csak a szabályszerűen kiállított számlák, bizonylatok fogadhatóak el, s rögzíthetőek a számviteli könyvekben. 1

2 Témák: bizonylati elv, bizonylati fegyelem szabályszerűen kiállított bizonylat bizonylati rend Összeállította: Gátfalvi Katalin Forrás: Számviteli Levelek 2

3 A számviteli bizonylat a könyvelés alapdokumentuma, amelynek kiállítására, nyilvántartására, megőrzésére szigorú előírások vonatkoznak. Bizonylati elv és bizonylati fegyelem A számviteli törvény előírásai alapján minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell. Alapvető követelmény, hogy a számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. 3

4 El nem ismert számla Kérdés: A szerződés eltérő értelmezéséből adódóan partnerünk nem ismeri el a teljesítést, visszaküldte a számlát. Perre megyünk. Ilyen esetben sztornírozni kell-e a számlát, és a bírósági ítélet jogerőre emelkedésének napja lesz a teljesítés időpontja? Válasz: Kérdés, hogy termékértékesítés esetén a partnertől a terméket visszaszállították-e vagy sem? Amennyiben nem szállították vissza a terméket, ugyanakkor vitatkoznak a minőségen, az áron, akkor volt teljesítés, csak az nem a szerződésnek megfelelő minőségű. Ha visszaszállították, akkor nem volt teljesítés. Szolgáltatásnyújtás esetén, mivel az jellemzően nem vihető vissza, tehát nem lehet azt mondani, hogy nem volt teljesítés, legfeljebb nem a számlázott értéknek megfelelő minőségű, ezért csak csökkentett értéken hajlandó a megrendelő azt elfogadni (vagy bizonyos szolgáltatás esetén kéri az eredeti állapot helyreállítását). A csökkentett érték akár nulla is lehet. 4

5 Önmagában tehát az a tény, hogy a partner visszaküldi a számlát, csak a körülmények ismerete alapján minősíthető nemteljesítésnek. (A partner visszaküldheti a teljesítésről kiállított számlát akkor is, ha például fizetési nehézségei vannak, nem akar fizetni, de nem indokolja, hogy miért nem ismeri el a teljesítést, a fentiekben leírtak figyelembevétele mellett!) Ha valóban nem volt teljesítés, akkor a kibocsátott számlát érvényteleníteni (sztornírozni) kell. Ez szükséges az adófizetési kötelezettség alóli mentesüléshez is. Ilyen esetben a per tárgya a teljesítés elismertetése a vevő, a megrendelő által, bírósági úton. Ezért lehet csak a bírósági ítélet jogerőre emelkedésekor a bíróság által elismert teljesítésnek megfelelően az ellenértéket bevételként elszámolni, a bíróság által elismert teljesítéssel (az ítélet jogerőre emelkedése napjával) keletkezik az áfafizetési kötelezettség is. Nagyon fontos szabály, hogy a számlát csak akkor és csak olyan összegben szabad kiállítani, amikor a vevő, a megrendelő a teljesítést elfogadta, írásban elismerte, és csak az elfogadott, elismert értékben. 5

6 Amennyiben volt teljesítés, ugyanakkor a szerződés szerinti összeget a vevő, a megrendelő nem fogadja el, és a számlát a szerződés szerinti összegben bocsátották ki, akkor a vevő, a megrendelő által elismert, elfogadott értékre kell a kibocsátott számla szerinti értéket helyesbítő számla kibocsátásával korrigálni. Ha az eladó, a szolgáltató számára ez nem megfelelő, a teljesítésről kibocsátott számla szerinti értékeket kell könyvelni, ezen értékek kerülnek az áfabevallásba, és a különbözetet bírósági úton kell érvényesíteni, a per tárgya az el nem ismert számlázott érték és nem a teljesítés elismertetése. A kérdésben leírtak nem felelnek meg a számviteli törvény előírásainak, az ily módon elkészített számla nem volt szabályos. A bizonylati elv követelményeit sértették meg azzal, hogy ugyanazon gazdasági eseményről (az értékesítésről) nem egy, hanem két bizonylatot állítottak ki, fokozva ezt azzal, hogy az egyiket devizában, a másikat pedig forintban. Azzal, hogy mindkét számlán azonos sorszámot tüntettek fel, nem teljesültek a szigorú számadási kötelezettség írott és íratlan előírásai sem, mivel ez a rendszer a bizonylatokkal kapcsolatos elszámolás zártságát sem tudta biztosítani. 6

7 A számviteli törvény ának (3) bekezdése tartalmazza továbbá, hogy: A számviteli bizonylatot a gazdasági művelet, esemény megtörténtének, illetve a gazdasági intézkedés megtételének vagy végrehajtásának időpontjában, magyar nyelven kell kiállítani. (Külföldi megrendelőnek küldött és magyar nyelven kiállított számlán az adatok a külföldi megrendelő nyelvén is feltüntethetők.) Ebből az következik, akkor járnak el helyesen, ha a külföldi vevőnek küldött számlában az adatokat, az elnevezéseket (az egyes rovatok elnevezését is) két nyelven (magyarul és a megrendelő nyelvén is) feltüntetik. 7

8 Devizában meghatározott ellenérték forintban való számlázása Kérdés: A számviteli törvény előírása alapján: a mérlegfordulónapon meglévő, külföldi pénzértékre szóló minden követelést, befektetett pénzügyi eszközt, értékpapírt, illetve kötelezettséget, valamint a valutakészletet, a devizaszámlán lévő devizát az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó választott devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni. A mérleg-fordulónapi értékelés hatással lesz az eredményre. Kérdésem az, hogy ha egy devizában történt megállapodást követően a teljesítésről a szállító forintban állítja ki a számlát (a teljesítéskori napi árfolyam alapján), akkor az külföldi pénzértékre szóló kötelezettségnek számít? Át kell értékelni? (A kérdező példát is hoz erre.) Válasz: A számviteli elszámolás alapvetően az azt alátámasztó szerződésre épül. Ha a szerződésben (a megállapodásban) az ellenértéket devizában határozták meg, a szerződés szerinti teljesítéshez az szükséges, hogy devizában számlázzanak. Forintban történő számlázással az egymás között kötött szerződést rúgják fel, sérül a 8

9 szerződéses fegyelem követelménye. Ha deviza helyett forintban kívánnak számlázni, akkor előtte módosítani kell a konkrét szerződést, a módosítással deviza helyett forintban meghatározni az ellenértéket. Ha nem így járnak el, megsértik a számviteli, a bizonylati fegyelem követelményét is. A példa: a szállítmányozó alvállalkozójával megállapodik egy fuvarfeladat végrehajtásában. A szolgáltatás díja 1000 euró. A megállapodás nem zárja ki a forintban történő számlázást, és így 300 ezer forintot számláz az alvállalkozó a teljesítés napi euró-árfolyamon. A számlát a mérlegfordulónapig nem egyenlítik ki. Év végén át kell értékelni? Az kevés, hogy a megállapodás nem zárja ki a forintban történő számlázást. A szerződésben ilyen esetben vagy két ellenértéket kell konkrét összegében rögzíteni (egyiket euróban, a másikat forintban), és ennek megfelelően számlázni, vagy csak forintban meghatározni az ellenértéket például úgy, hogy a szolgáltatás ellenértéke annyi forint, mint az 1000 eurónak a teljesítéskor érvényes konkrétan megnevezett bank által meghirdetett devizavételi, devizaeladási, vagy azok átlaga szerinti euróárfolyamon forintra átszámított értéke. 9

10 A szerződésben azt is ki kell kötni, hogy a szerződéssel alátámasztott, forintban történő számlázás esetén a kiegyenlítéskor nem lehet árfolyam-különbözetet érvényesíteni. Az így számlázott tételek forintban könyvelt értéke tehát a kiegyenlítéskor sem változik, se többet, se kevesebbet nem kell fizetni. A példa esetében is, ha 300 ezer forintot számláztak, akkor a megállapodásnak feltétlenül tartalmaznia kell azt is, hogy ez az érték nem változik, bármikor rendezik pénzügyileg az ellenértéket, ezért a kiegyenlítéskor eredményhatás nem lesz. Az előbbiekből következik, ha a pénzügyi rendezéskor más euróárfolyamot kell alkalmazni, akkor a mérleg-fordulónapi értékelés során az ilyen kötelezettségeket, követeléseket is át kell értékelni. 10

11 Szabályszerűen kiállított bizonylat Szabályszerűen kiállított bizonylatnak tekintendő az a dokumentum, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet hiba esetén előírásszerűen javítottak. 11

12 Hiányosan kitöltött számla Kérdés: A cég postán illetékbélyeget vásárolt. A kiállított bizonylatot a helyszínen a vásárló nem ellenőrizte, a pénztári nyilvántartásba vételkor sem. A könyvelés előtt derült ki, hogy a vevő neve és címe helye ki van ikszelve. A vevő visszavitte a bizonylatot, de nem helyesbítették. Kénytelen vagyok könyvelni, mert a pénztárban megjelent és a bélyegeket átvették. Elszámolható költségként, vagy adóalap-növelő tétel lesz? Hasonló az eset a kormányhivataloknál is. Ott még akkor sem hajlandók helyesbíteni a számlát, ha a számla kiállításakor, közvetlenül a helyszínen jelzi az ügyfél, hogy a számla hiányos adatokat tartalmaz. Viszont előfordul, hogy ők előzetes egyeztetés nélkül a gépi számlába kézzel belejavítanak. Ha az ügyfél kéri a számlahelyesbítést, nem veszik figyelembe. 12

13 Válasz: A bizonylati elv és a bizonylati fegyelem alapvető követelménye, hogy a könyvviteli nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet hiba esetén előírásszerűen javítottak. A kérdésben leírtakból egyértelműen következik, hogy a postán, a kormányhivatalban kiállított bizonylat nem szabályszerű, mert nem tartalmazza a vevő nevét és címét, a valóságnak nem megfelelő adatait nem javították, a gépi úton előállított számla kézírással történő javítása nem tekinthető előírásszerűnek. Így mind a posta, mind a kormányhivatal megsértette a számviteli fegyelem és az Áfa-tv. követelményeit is. 13

14 A kiállított bizonylatot, a számla helyességét a kiállítás helyszínén kell ellenőrizni, és kérni a hiba előírásszerű javítását. Ha erre nem hajlandó a bizonylat kiállítója, akkor a posta, a kormányhivatal felelős vezetője részére kell a jogszabályellenes gyakorlatot írásban jelezni. Emellett természetesen a vevőnél, a szolgáltatás igénybevevőjénél könyvelni kell, hiszen az ellenértéket készpénzben, esetleg bankkártya használatával, átutalással rendezték. A számviteli törvény ának (3) bekezdése alapján a bizonylat (ideértve mind a kibocsátott, mind a befogadott bizonylatokat) alaki és tartalmi hitelessége, megbízhatósága ha az más módon nem biztosítható a gazdálkodó képviseletére jogosult személy (ideértve a Ptk. szerinti képviseletet is) vagy belső szabályzatban erre külön feljogosított személy aláírásával is igazolható. 14

15 A kérdésben leírt esetekben is a bizonylatok hiányosságai az előző bekezdésben hivatkozottak szerint pótolhatók azzal, hogy a vásárolt illetékbélyegek felhasználását tételesen dokumentálják (foglalják jegyzékbe), és csatolják a posta által adott bizonylathoz. A kormányhivatal által nyújtott szolgáltatás előzményét (kérelem másolatát) pedig csatolják a hiányos számlákhoz. A képviseletre jogosult személy igazolása, a felhasználás dokumentálása mellett a bizonylatok a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségként, ráfordításként könyvelhetők. 15

16 Vitatott teljesítés számlázása Kérdés: A társaság mészkőfeldolgozással foglalkozik, különféle szemcsefinomságú kőporokat, zúzott követ állít elő. A feldolgozáshoz szükséges mészkövet egy bányászattal foglalkozó társaságtól vásárolja. A határozott időtartamú szerződésben a szállító kétféle mérettartományba tartozó kő beszállítását vállalta. Az ehhez szükséges beruházást azonban nem valósította meg, így nem tud a szállítási szerződésben vállaltak szerint teljesíteni. A fejlesztéseket a vevőnek kell végrehajtania. A méretbeli kifogásokat a beszállítónak folyamatosan jeleztük, még a számla elkészülte előtt, akárcsak a gépmeghibásodásból eredő többletköltségeket is. A szállító elismeri a minőségi kifogást, de nem hajlandó módosítani a számlán. Hogyan lehet helyesen kezelni ezen számlákat? Helyesen jár-e el a vevő, ha a számlákat befogadja, de a könyveibe csökkentett értéken veszi fel? Vagy a számlát befogadja, könyveli, az áfát levonja, és a kifogásolt mennyiségről és értékről ő készít a szállító nevében egy jóváíró számlát, és az ezzel csökkentett számlaértéket fizeti ki? Vagy a számlát befogadja, könyveli, az áfát levonja, a meddő mennyiséget visszaszámlázza ugyanazon az egységáron, és kiszámlázza a többletmunkából eredő költségeket is? 16

17 Válasz: A számviteli nyilvántartásokban a főszabály szerint csak szerződéssel alátámasztott, szabályszerűen kiállított bizonylatok alapján szabad adatokat rögzíteni. A számviteli előírásokból az is következik, hogy a szerződések hiányosságait, a szerződések végrehajtását nem lehet számviteli módszerekkel pótolni, illetve kikényszeríteni. Az Szt a (2) bekezdésének a) pontja alapján: a teljesítés időszakában (üzleti évében) elszámolt értékesítés nettó árbevétele magában foglalja a vevőnek a szerződésben meghatározott feltételek szerinti teljesítés alapján kiállított, elküldött, a vevő által elismert, elfogadott, számlában rögzített vagy a készpénzben kapott áfát nem tartalmazó ellenértékkel egyező árbevételt. Ebből egyértelműen következik, hogy ha a beszállító a kérdező (vevő) cégnek a teljesítés elismerése nélkül állítja ki a számlát, akkor az ezen számla szerinti ellenértéket árbevételként nem számolhatja el, illetve ha elszámolja (mert számlázta), a számviteli törvény tételes előírását sérti meg, az áfát be kell fizetnie. 17

18 A vevő cég azt a számlát, amelyet nem a szerződés szerinti feltételek teljesítésének megfelelően állítottak ki, egyrészt nem ismeri el, nem fogadhatja el. Az el nem fogadott teljesítésről kiállított számlát még részben sem szabad könyvelni! Tehát nincs arra lehetőség, hogy a vevő a számlát befogadja, majd azt csökkentett értéken rögzítse a könyvviteli, illetve az adótörvényeket alátámasztó nyilvántartásokban. A beszállító helyett a vevő számlával egy tekintet alá eső okiratot, az adott esetben helyesbítő számlát (jóváíró számlát sem az adótörvények, sem a számviteli előírások nem ismernek!) csak az Áfa-tv ában foglaltak megtartása mellett állíthat ki. Ez azonban a kérdésben leírtak alapján nehezen képzelhető el, hiszen a beszállító helyett a vevő által kiállított helyesbítő számla alapján nemcsak a vevőnek kell módosítania a bekerülési értéket, hanem a beszállítónak is az árbevételt, és az így kiállított, írásbeli megállapodással alátámasztott helyesbítő számlát a beszállítónak kellene elismernie, elfogadnia, hogy az könyvelhető legyen. 18

19 Állandóan visszatérő motívum a szerződéssel való alátámasztás. Ha a vevő a kérdés szerinti meddőmennyiséget a beszállítónak visszaszállítja, akkor ha ebben és ennek az árában a szerződésben megállapodtak a vevő azt számlázhatja (a visszaszámlázás szóba sem jöhet!), természetesen a beszállító (mint vevő) elismerése, elfogadása mellett. Ugyanígy külön megállapodás alapján a vevő számlázhatja a többletmunkából, géptörésből adódó költségeket is. A beszállítónak a teljesítés elismerése nélkül azonban ez sem járható út. A kérdésben leírtak alapján a véleményünk az, hogy az adott esetben az Szt ának (9) bekezdésében foglaltak szerint indokolt eljárni. 19

20 A gazdasági esemény (a kő beszállítása) megtörtént. Így azt az elismert, elfogadott mennyiségben és minőségben készletre kell venni. Tekintettel azonban arra, hogy a beszállító nem erről állította ki a számláját, az nem könyvelhető, a készletre vételt a nem számlázott szállítások, szolgáltatások számlával szemben kell könyvelni (T K 4549), azon az értéken (áfa nélkül), amely érték egyébként a szerződésből következik. A nem számlázott szállítások, szolgáltatások számlát csak akkor lehet megszüntetni, ha a beszállító által kiállított számlát a vevő elfogadja (T 4549 K és T K 4541, illetve ha nem jelentős az eltérés: T 4549 K 4541, majd a 4549 egyenlegének elszámolása egyéb bevételként, egyéb ráfordításként). A válaszadó véleménye szerint, mindaddig nem indokolt a beszállítónak fizetni, amíg a tényleges teljesítésnek megfelelő számlát nem bocsát ki, amit a vevő elismer és elfogad. Ha a vevő számla hiányában mégis fizet, akkor azt a beszállítóval szembeni követelésként kell kimutatnia (T 4541 K 384) mindaddig, amíg a követelményeknek megfelelő számla nem érkezik meg. A nem szerződés szerinti teljesítés miatt a bírósági peres eljárás sem zárható ki! 20

21 Számlán szereplő adatok javítása Kérdés: Külső kivitelező társaságok fordított adózású számlákat bocsátottak ki cégünk részére építési-szerelési szolgáltatásukról. E számlák nyomdai úton (nyomtatványként) előállított egyedi számlalapok, kézzel, írógéppel vagy szövegszerkesztő programból a számlalapra való számítógépes rányomtatással töltötték ki. Társaságunk adószámát azonban több számlán is tévesen tüntették fel. Ennek helyesbítésére melyik módszer a megfelelő? Az eredeti számlán a téves adószám áthúzása és a helyes adószám beírása, vagy a számlával egy tekintet alá eső okirat kiállítása (hivatkozva az eredeti számlára, indokolva a helyesbítés okát, feltüntetve a hibás és a helyes adószámadatokat)? Esetleg az eredeti számla érvénytelenítése (sztornírozása), és új, a helyes adószámot tartalmazó számla kiállítása? 21

22 Válasz: Válaszunk röviden: ún. kézi számla esetén mindhárom megoldás elfogadható. A kérdéses esetben ilyen kézi számlákról van szó, hiszen a leírtak szerint a számla kitöltésének módjától függetlenül (kézi vagy gépi kitöltés) nyomtatványként nyomdai úton előre előállított számlákról beszélünk. Ezek jellemzője, hogy adóigazgatási azonosításra alkalmasságukat az állami adóhatóság által kijelölt sorszámtartomány biztosítja [a 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet szabályai alapján]. Ilyen esetben lehetőség van a számla hagyományos, kézi úton való javítására, mely úgy történik, hogy a hibás adatot az eredeti számlán áthúzzák (egy vonallal úgy, hogy az nem eredményezheti az eredeti adat olvashatatlanságát), a helyes adatot pedig beírják, továbbá feltüntetik a javítás időpontját, okát és a javító személyét is. A javítás ezen módja a kérdéses esetben is alkalmazható, arra azonban a kibocsátónak ügyelnie kell, hogy valamennyi eredeti számlapéldányt be kell gyűjtenie, és azokon a korrekciót át kell vezetni. A számlán szereplő adatokat csak a számla kibocsátója javíthatja! 22

23 Hangsúlyozzuk, hogy a bizonylat kézi áthúzásos javítása csak a nyomdai úton előállított számlánál elfogadható, a számítástechnikai eszköz útján előállított és papírra nyomtatott számla esetén melynek szigorú számadás alá vonását (sorszámozását) a számlázóprogram biztosítja nem. A bizonylatkorrekció másik és minden esetben alkalmazható módszere a számlával egy tekintet alá eső okirat kibocsátása, melynek minimális adattartalma a következő: az okirat kibocsátásának kelte; az okirat sorszáma, amely azt kétséget kizáróan azonosítja; hivatkozás arra a számlára, amelynek adattartalmát az okirat módosítja; a számla azon adatának megnevezése, amelyet a módosítás érint, valamint a módosítás természete, illetőleg annak számszerű hatása, ha ilyen van. 23

24 Számlával egy tekintet alá eső okiratnak minősülnek mindazok az okiratok, amelyek kétséget kizáróan valamely adott számlára hivatkozva, annak adattartalmát módosítják. Így ez a megoldás nemcsak azokban az esetekben használható, ha az adó alapját, összegét érintő helyesbítésre van szükség, hanem alkalmas a számlán feltüntetett bármely egyéb adat javítására is (például helytelen adószám, mely a fordított adózás alá eső ügyletek esetén a számla kötelező tartalmi eleme). A számlával egy tekintet alá eső okirat valójában egy összefoglaló elnevezés: a helyesbítő számla, módosító számla, sztornó számla, illetve érvénytelenítő számla néven kibocsátott bizonylatok is számlával egy tekintet alá tartozó bizonylatnak minősülnek. Ebből következően a hatályos jogszabályi előírások szerint a kérdésben szereplő harmadik megoldás az eredeti számla érvénytelenítése (sztornírozás) is egy számlával egy tekintet alá eső okirat kiállításával történhet meg, majd ezt követheti az új számla kibocsátása, immár a helyes adatok feltüntetésével. 24

25 A bizonylatok feldolgozási rendje A bizonylatok feldolgozási rendjének kialakításakor a fentieken kívül figyelembe kell venni a következőket is: a) a pénzeszközöket érintő gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait késedelem nélkül, készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg, illetve bankszámlaforgalomnál a hitelintézeti értesítés megérkezésekor, az egyéb pénzeszközöket érintő tételeket legkésőbb a tárgyhót követő hó 15-éig a könyvekben rögzíteni kell; b) az egyéb gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait a gazdasági műveletek, események megtörténte után, legalább negyedévenként, a számviteli politikában meghatározott időpontig (kivéve ha más jogszabály eltérő rendelkezést nem tartalmaz), legkésőbb a tárgynegyedévet követő hó végéig kell a könyvekben rögzíteni. A főkönyvi könyvelés, az analitikus nyilvántartások és a bizonylatok 25

26 adatai közötti egyeztetés és ellenőrzés lehetőségét, függetlenül az adathordozók fajtájától, a feldolgozás (kézi vagy gépi) technikájától logikailag zárt rendszerrel biztosítani kell. A fenti szempontok szerint összeállított bizonylati rend egyik alapja a számlarendnek. Kapcsolódó fogalom: Számlarend: olyan számviteli dokumentum, amely a számviteli törvényben előírt beszámoló készítését maradéktalanul biztosítja. A számlarend a következőket tartalmazza: a) minden alkalmazásra kijelölt számla számjelét és megnevezését, b) a számla tartalmát, ha az a számla megnevezéséből egyértelműen nem következik, továbbá a számla értéke növekedésének, csökkenésének jogcímeit, a számlát érintő gazdasági eseményeket, azok más számlákkal való kapcsolatát, c) a főkönyvi számla és az analitikus nyilvántartás kapcsolatát, d) a számlarendben foglaltakat alátámasztó bizonylati rendet. 26