A közjavak magánkereslete

Mozsár Ferenc A közjavak magánkereslete Doktor értekezés Szeged 2004.

Tartalomjegyzék BEVEZETÉS 4 I. rész. A közjavak fogalmáról 12 Közjószág-értelmezések.15 A közjavak fogalma 22 A nem fzetők kzárhatatlansága.25 A közös fogyasztás költsége..30 Etern hatások.32 A "tszta közjavak".37 A "közjószág-probléma".40 Megállapítások a közjószág fogalmával kapcsolatban...43 II. rész. A közjavak kereslete..45 Dszkrét közjavak 54 1. eset. Tökéletesen dszkrét jószág; a nem fzetők kzárhatók; nncsen zsúfoltság hatás; a pótlólagos fogyasztás határköltsége zérus 55 2. eset. Tökéletesen dszkrét jószág; a nem fzetők kzárhatók; nncsen zsúfoltság; a pótlólagos fogyasztás határköltsége poztív 58 3. eset. Tökéletesen dszkrét jószág; a nem fzetők kzárhatók; számoln kell a zsúfoltsággal; a pótlólagos fogyasztás határköltsége poztív vagy zérus..59 4. eset. Tökéletesen dszkrét jószág; a nem fzetők kzárása túl költséges; zsúfoltság nncs; a pótlólagos fogyasztás határköltsége zérus.62 Folytonosan osztható közjavak...72 5. eset. Folytonos javak; a nem fzetők kzárása elhanyagolható költségge l megoldható; zsúfoltság nncs 73 2

Tökéletes árdszkrmnácó.79 6. eset. Folytonos javak; a nem fzetők kzárása túl költséges; zsúfoltság nncs...83 Potyautazás és csoportméret...84 7. eset. Folytonos javak; a nem fzetők kzárása túl költséges; számoln kell a zsúfoltsággal..91 Összegzés...97 IRODALOMJEGYZÉK 100 3

BEVEZETÉS A szükségletek kelégítésére alkalmas erőforrások a felhasználás lehetőségekhez képest általában korlátozott mennységben állnak a társadalom rendelkezésére, ugyanakkor általában többféle célra, módon, dőben, helyen stb. használhatók föl. Előbbt a közgazdaságtan a "szűkösség", utóbbt az "alternatív felhasználás lehetőségek" kategórával jelöl. Ha ezek a jellemzők "megállnak", akkor az erőforrás bármely felhasználását megelőzően mérlegeln szükséges az adott felhasználás mód révén elérhető és a feláldozott jólét-növekmény között vszonyt. A társadalm jólét (bármt jelentsen s az) növekedését célzó erőforrás-allokácó azt követel meg, hogy a felhasználás alternatívák közül rendre a célközelítést legnkább elősegítőt válasszuk. Az alternatívák között választásra számos eljárás (Korna János kfejezésével: koordnácós mechanzmus) kínálkozk, közöttük a pac allokácó. A pac allokácó feltételez, hogy az erőforrások tulajdontárgyak, mnden valaké. A tulajdonos, saját célfüggvénye mentén, úgy választ azok felhasználás lehetősége közül, hogy saját jólétét mamalzálja. 1 A pac szereplők mellérendeltség vszonyban vannak, így csak a kölcsönösen előnyös tranzakcók lebonyolítására van esély. Az egyén döntések mllárdja révén megtörténk a társadalom rendelkezésére álló erőforrások allokácója. A közgazdaságtan egyk feladata ennek a döntés mechanzmusnak a megértése, leírása, modellezése, a döntések előrejelzése. A másk 1 Ennek így, önmagában bár sokan az ellenkezőjét állítják semm köze nncsen a hedonsta vagy egosta magatartáshoz. E kérdés vzsgálata azonban nem tárgya dolgozatunknak. 4

feladat már az ókor Róma gondolkodót s foglalkoztatta ez a 2 kérdés, de a ma közgazdászok számára nylván Adam Smth jelent a kndulópontot annak vzsgálata, hogy a kalakult allokácó mennyre hatékony? A hatékonyság krtérumát a Pareto-elv kelégítésében jelölhetjük meg. 3 Egy allokácó Pareto- értelemben akkor hatékony, ha senk helyzete nem javítható valak más helyzetének rosszabbodása nélkül. 4 A pac allokácót vzsgálva az lehet a tapasztalatunk, hogy e követelmény kelégítése bzonyos körülmények között elég jó színvonalon skerül, máskor meg nem. Kssé túlzó megfogalmazással utóbb esetben a pac csődjeről vagy a pac kudarcaról (market falures) szokás lyenkor beszéln. Magunk talán ném eufemzmussal szívesebben használjuk a "pac elégtelenségek" kfejezést. Nem kelégítő pac allokácót tapasztalván kézenfekvőnek tűnk a felvetés, hogy a gazdaság ösztönzők (kölcsönös előnyök a tranzakcókban) helyett valamely más erőnek kell szerepet kapna a döntések meghozatalában. Ez a "más erő" tpkusan az állam kényszerítő hatalma. Itt azonban dsztnkcót kell tennünk! Meg kell különböztetnünk az "elégtelenségek" két típusát. Knduló-, vagy vonatkoztatás pontunk a pac allokácó deáltípusa, a tökéletes verseny lehet. Egy lyen modellben az allokácó Pareto-hatékony. 5 A pac elégtelenségeknek két forrásuk lehet: a) Hányzk a tökéletesen versenyző (a továbbakban többnyre: kompettív) működés egy vagy több feltétele (pac tökéletlenségek). Ne feledjük, hogy a "tökéletes" verseny feltételez a szereplők végtelen nagy számát, a termék vagy szolgáltatás homogentását, lletve az ágazatba történő be-, valamnt az onnan való klépés, s ezeken kívül az nformácószerzés költségmentességét. 3 Álláspontunk szernt a Kaldor-Hcks, vagy a Sctovszky-féle kompenzácós krtérum sem nem mond ellent a Pareto-elvnek, sem nem jelentenek szgorúbb krtérumot. 44 A jólét folytonos oszthatóságát feltételezve ez a követelmény ekvvalens azzal, hogy nem javítható mndenk helyzete egydejűleg. 5 Ez alatt nem csupán a kbocsátás sznt optmáls megválasztását értjük, hanem a kapactásra és a kapactáskhasználásra vonatkozó döntések optmáls voltát s. Másfelől: a kompettív modell természetesen nem csupán a termelésre, hanem valamenny allokácóra alkalmazható. Az egyszerűbb kfejthetőség kedvéért többnyre csak a termelés kategórát használjuk tárgyalásunkban. 5

b) A Pareto- értelemben véve hatékony allokácó valamely más (nem gazdaság) értékszempont szernt nem respektálható a társadalom számára. Ezekre az esetekre m "a pac alkalmatlansága" kfejezést javasoljuk, ezzel s utalva arra, hogy e problémák megoldása nem várható el a pactól. S ez ugyanúgy nem hbája, hányossága, "csődje" a pac mechanzmusnak, mnt ahogyan egy szonettnek sem, hogy "nem hozza" a páros rímeket. Ez a megkülönböztetés rendkívül fontos, különösen, am a problémák kezelésére választott eszközöket llet. Az a) esetben a nem gazdaság erőnek nem helyettesítene kell a pac mechanzmust, hanem azon munkálkodna, hogy a kompettív működés útjában álló akadályokat felszámolja. A b) esetben lyen akadályok nncsenek, ott a pacot a lehető legkevésbé zavarva valód allokácós döntéseket kell hozn, s azokat a pac logkán túllépve kell érvényre juttatn. Mről van szó pontosan? Az elégtelenségek a)-val jelölt csoportjába tpkusan a monopólumok, az eternálák, a közjavak, valamnt a fogyasztó, munkavállaló téves döntések jelenséget soroljuk. Ezek mnd-mnd a kompettív működés egy-egy feltételének hányából fakadnak. A monopólum a termék helyettesítésének korlátjaból, az eternálák és a közjavak jelensége a tulajdonjogok érvényesítésével kapcsolatos problémákból (költségekből), míg a fogyasztó, munkavállaló téves döntések az nformáltság tökéletlen voltából. 6 Ezek olyan korlátok a hatékony allokácó útjában, amelyeket részben maga a pac s rendre felszámol rövdebbhosszabb dőtávon belül (például a nem fzetők kzárását hatékonyan lehetővé tevő technkák fejlesztésével a közjavak vagy az eternálák esetében), ugyanakkor folyamatos újratermelésükre s törekszk (monopol-, lletve monopolsztkus pozícók kalakítására rányuló magatartás, törekvés a nem pac nputok felhasználására 7 stb.). A hatékonyságveszteség felszámolására rányuló törekvés mmanens eleme a pac logkának, hszen a vállalkozó előtt mndg ott van a lehetőség, hogy az ennek révén bekövetkező jólétnövekményből magáévá tegyen egy őt valójában megllető, de mndesetre elsajátítható részt. Ugyanakkor a mndenkor 6 Ez utóbbról lásd (Stgler 1989). 7 Lásd (Mozsár 2000). 6

kormányzatok s besegíthetnek ebben, például a mesterséges monopólumok ellen fellépéssel, a jogérvényesítés tranzakcós költségenek csökkentésével (erre jó példa a szerződésszegő magatartás törvény fenyegetettsége), vagy éppen a fogyasztóvédelm, lletve munkavédelm törekvésekkel. De fontos! a pac mechanzmust tt mndenképpen meg kell tartan a maga jogaban. Nem helyettesíten kell, hanem lebontan a működésének útjában álló akadályokat. Más a helyzet a b) pontban említett jelenségekkel. A pac természetesen a maga logkája szernt allokálja például a jövedelmeket s. Aknek brtokában nncsen a pac által felhasználásra (értsd: díjazásra) érdemesnek ítélt erőforrás, annak a pac nem "utal k" jövedelmet sem. Egyesek így eredménytelenül keresnek jövedelemszerzés lehetőséget (például munkahelyet) a gazdaságban. A jövedelemnélkülség (szegénység) azonban más társadalm alrendszerek, így a morál, a poltka, vagy a vallás stb. értékszempontja, értékkrtéruma szernt nem respektálható helyzete a társadalom bzonyos tagjanak. A szegénységért nem a pac tehető felelőssé. A szegénység tulajdonképpen nem más, mnt a jövedelemszerző potencák kényszerű nélkülözése. A munkanélkülség például, ebben a megközelítésben, annyt jelent, hogy a kérdéses személynek a pac által gazdaságosan használhatónak vélt munkavégző képessége sncs (de nncs ezen kívül tőkéje, valamlyen természet erőforrása, lletve vállalkozó készsége sem). Ugyancsak a b) csoportba tartozk a "helytelen preferencák" révén megvalósuló "helytelen allokácó" s. Ez különösen nehéz kérdés (De gustbus non est dsputandum!), mndazonáltal nehezen megkérdőjelezhető a kábítószer vagy mondjuk a bérgylkosságok pacának hatóság korlátozása. 8 Ezekben az esetekben az a) pontbelekkel ellentétben éppen az a fontos, hogy e problémák megoldását ne oktrojáljuk a pacra, mnmálbér-törvények, foglalkozatás kényszer és egyéb ntézmények formájában. 8 Itt most nem az efféle korlátozás hatékonyságáról beszélünk. Belátható például, hogy bzonyos körülmények között a kábítószer-kereskedelem ellen hatóság fellépést pontosan ellensúlyozza a drogértékesítés ennek révén megnövekvő fajlagos jövedelmezősége. Ezt s teknthetjük egy sajátos "out crowdng effect"-nek. 7

Dolgozatunkban a pac tökéletlenségek egyk formájával, a közjavak jelenségével kívánunk foglalkozn. A kollektív fogyasztású javak (ez tágabb kategóra, mnt a par ecellence közjavaké) körének bővülése vélhetően nem csökken a jövőben, m több, tovább bővülésére számíthatunk. Ennek két alapvető oka van. A közjavak között egyrészt számos olyan jószág, szolgáltatás létezk, amelyek a mnd fejlettebb gazdaságban megjelenő magánjavak komplementereként szolgálnak, mnt például az autópályák vagy az nformatka (és egyéb) oktatás szolgáltatások. A közjavakkal való ellátás másfelől a poltka hatalomért vívott folyamatos küzdelem egyk eszköze. Ahogyan bővülnek a mndenkor kormányzatok költségvetés lehetősége (részben a GDP növekedése, részben a jövedelemtulajdonosok terhelhetőségének növekedése révén), úgy tárulnak fel újabb és újabb látványos lehetőségek a társadalm jólét növelése ránt elkötelezettség llusztrálására. A dolgozatban a fő célktűzésenk a következők. Meg szeretnénk mutatn, hogy a "tszta közjavak" kettős krtérummal való meghatározása megnehezít ezen javak "vsszavezetését" a pacra. A két krtérum (a rvalzálás hánya és a nem fzetők kzárhatatlansága) ugyans a javak, lletve a javak előállításáról gondoskodó társadalm ntézmények más-más tulajdonságából fakadnak, így kezelésük s egészen más rányú törekvéseket, más jellegű megoldásokat feltételez. A közjavak rodalm meghatározásához az dők folyamán ráadásul olyan más attrbútumok s hozzátapadtak, mnt az etern hatás vagy az oszthatatlanság. E mnőségeket ugyancsak elkülönítetten javasoljuk kezeln. A közgazdaságtanban (s) amúgy megszokott parcáls elemezés megalapozottabb beavatkozást tesz lehetővé, és nagyobb skerrel s kecsegtet. Meg szeretnénk mutatn, hogy a nem fzetők kzárhatatlansága nem mmanens tulajdonsága a javaknak, hanem a kzárás technkák fejletlenségére utal. Egy drága vagy nem eléggé effektív kzárás eljárás semmképpen nem gazolja örök dőkre a kérdéses jószág közösség kínálatát. A közösség kínálat szorgalmazása más tőről, legtöbbször parcáls érdekekből fakad. Hoppe a mondatan átsütő türelmetlenséggel hívja fel (feltehetően sokadszor) a fgyelmet arra, hogy a ma 8

kollektíven kínált javak (posta szolgáltatások, utak, vlágítótornyok, területvédelem stb.) egykor prvát módon kínált javak voltak, s ugyanakkor ma egyre több olyan jószág előteremtését bízzuk újra a pacra, amelyek valaha közösség kínálat tárgya voltak (Hoppe 1989, 29. oldal). Ha túl költséges a kzárás, akkor "főcsapásként" nem a közösség kínálat hatékonyságának javítását célszerű megjelöln, hanem a kzárás (tranzakcós) költségek csökkentését. A közösség versus magánmegoldások kérdése közvetlenül nem csak úgy vethető fel, hogy melyk bztosítja a jólét magasabb szntjét, hanem úgy s, hogy a jólét adott szntjét melyk bztosítja ksebb költséggel (Buchanan Tullock 1962, 44-45. oldalak)? A valamely társadalm akcó révén elérhető nettó jólétnövekmény fogalma azonban (amelyben a jólétnövekményt a termelés és a tranzakcós költségekkel állítjuk szembe) "technka kérdéssé" degradálja ezt a megközelítésbel különbséget. A rvalzálás hánya vszont mmanens jellemzője bzonyos javaknak. Ilyen javak esetében negatív etern hatások (zsúfoltság) híján mnden poztív határértékelésű fogyasztó hozzáférését bztosítan célszerű a jószághoz. Zérus (unverzáls) ár mellett a pac természetesen semmlyen jószágot nem kínál, de képes arra, hogy kfejlesszen olyan nstrumentumokat (például árdszkrmnácó), lletve ntézményeket, amelyek bevetésével a pac kínálat és a hatékony kínálat között feszültség oldható, estenként feloldható. Az azonban, hogy a rvalzálás "mmanens tulajdonsága" a javaknak, nem jelent azt, hogy éles határvonal húzható a par ecellence köz-, lletve magánjavak között. A javak általában nem egyetlen szükségletet elégítenek k, s bzonyos szükségleteket mnt magán-, másokat mnt közjavak képesek kelégíten (a karórám közjószágként mutatná mndenknek az dőt, ha kakasztanám a lépcsőházban, de akkor nem állna állandóan és bárhol rendelkezésemre, és nem dcsekedhetnék értékességével vagy különlegességével stb.). A közjavak csoportja rendkívül heterogén. Számba véve az egyes különös jószágcsoportokat, rendre rá szeretnénk mutatn, hogy a hatékony allokácóhoz vezető vállalkozó nnovácók rányát meg lehet határozn, azt a vállalkozók 9

többnyre föl s smerk, s annak megfelelő pac nstrumentumokat fejlesztenek k, lletve vezetnek be. E törekvések támogatása már csak azért s ndokolt, mert többnyre nem bzonyítható a közösség kínálat fölénye a pacval szemben. Jelen dolgozatunknak ugyan nem tárgya a bürokratkus koordnácó hatékonyság elemzése, de számos vzsgálat utal arra, hogy az államlag szervezett kínálat, ha más módon s, legalább annyra megkérdőjelezhető hatékonyságú, mnt az elégedetlenséget okozó, s ematt kváltan kívánt pac mechanzmus. Nem célunk matematkalag kfogástalan, és a közjavak teljes spektrumát lefedő (konzsztens) játékelmélet és egyéb modellek felvázolása. A közjavaknak nem s létezk unverzáls modelljük. Egy-egy modell általában egy-egy részletkérdés megválaszolását hvatott elősegíten. A ctált modellek eklektkussága, ha egyéb érv nem s hozható fel mellette, remélhetően rámutat magának a problémának a sokrétűségére. A parcáls vzsgálódás szerntünk nem csupán mnt ez oly megszokott a közgazdaságtanban a többváltozós függvények megértését tehet lehetővé. Ugyanlyen alkalmas lehet arra s, hogy a javak egyes jellemzővel kapcsolatos problémákat, lletve az ezek megoldására rendelkezésre álló lehetőségeket feltárjuk. A dolgozat két tematkus egységből áll. Az I. részben a közjószág fogalm meghatározásával foglalkozunk, ktérve a közjószág-defnícókban fel-felbukkanó, a lényegen, álláspontunk szernt, túlmutató potencáls attrbútumokra s. A II. részben néhány önkényesen megválasztott körülményt vzsgálunk néhány ugyancsak önkényesen ctált, k-, lletve átalakított elmélet modell segítségével. Mndkét részben khasználunk mnden alkalmat arra, hogy rámutassunk azokra a lehetőségekre, amelyek a (decentralzált) pac mechanzmusok számára utat nythatnak azoknak az allokácós veszteségeknek a felszámolására, amelyeket lletően egyrészt sokan már "lemondtak" a pac nstrumentumok alkalmazhatóságáról, másrészt sokan égnek a vágytól, hogy az allokátor szerepében tündökölhessenek. Az "allokátorok" tevékenységének poztív elemzésére ebben a dolgozatban nncsen helyünk, bár kívánatos lenne legalább s együtt látn végre 10

azokat az eredményeket, amelyek gazoln látszanak azt a prekoncepcónkat, am szernt az állam "elefánt az allokácós porcelánboltban": jó esetben nem okoz sokkal nagyobb hatékonyságveszteséget egy-egy akcója során, mnt amekkorának felszámolására elkötelezte magát. A respublca polgára, még a legjobban működő létező demokrácákban s, néhány probléma megoldására vonatkozóan felvllantott (ígért) néhány megoldás lehetőség, még pontosabban, azok ígérő közül választanak. A pac ennél többet tud. 11

I. rész A közjavak fogalmáról 9 Általában olcsó dolog termnológa kérdésekről tanulmányt írn. Sznte mndent lehet másképpen nevezn, defnáln, értelmezn vagy jelöln, mnt ahogyan az aktuálsan szokásos. Konvencó kérdése például témánkhoz közelítve, hogy mt értünk eternálák, közjavak, tszta közjavak stb. alatt. Ahhoz azonban, hogy tudományos vta tárgyát képezze egy-egy jelenség, közösen keressük azok okat és következményet, s az azok kapcsán felmerülő problémák megoldás lehetőséget, e konvencók kalakítása elengedhetetlen. M úgy érzékeltük, hogy ez a közös nyelv a közjavak kérdéskörében nem teljesen letsztult, jóllehet olyan szerzők fémjelzk a vonatkozó rodalmat, mnt a Nobel-díjas Paul. A. Samuelson vagy James. M. Buchanan. A közjavak defnálás kísérleteben érzésünk szernt ötvöződnek a javak és az azok kínálatának megteremtésére rányuló törekvések, a pac allokácó lehetőségenek különböző jellemző, a fogyasztás jellege, s esetenként egyéb dolgok s. A közjavak (publc goods, socal goods, öffentlche Güter, Kollektvgüter) és a külső gazdaság hatások (eternaltes, spllover, eterner Effekte, Eternaltäten) például önálló címszavak ugyan a lekonokban (Pearce 1993; Gabler 1993 stb.), de a szakrodalom számottevő részében e fogalmak meghatározása esetenként teljesen átfedk egymást. A közsmert közjószág-defnícókban a nem-versenyző fogyasztás, a kzárhatatlanság, az etern hatások, a javak oszthatatlansága és a javak esetleges kormányzat kínálata fordulnak elő, mnt megkülönböztető sajátosságok. Azok a hatékonyságveszteség-források azonban, amelyek a javak vagy tevékenységek egy- 9 A dolgozat e fejezete megjelent "On the Noton on Publc Goods" címen. In: Lengyel Imre (szerk.): Knowledge Transfer, Small and Medum-szed Enterprses, and Regonal Development. JATEPress, Unversty of Szeged, 2003. 12

egy attrbútumából származnak, fennmaradnak akkor s, ha más jellemzők esetenként nem állnak meg. Ha például, mnt majd be fogjuk mutatn, egy jószág fogyasztásából a nem-fzetők (tegyük fel akár, hogy költségmentesen) kzárhatók, s a jószág fogyasztása etern hatásokkal sem jár együtt, attól a jószág esetleges nem-versenyző fogyasztása pac allokácó esetén még társadalm veszteségforrás maradhat. S ugyanígy, ha egy jószág fogyasztása versenyző ugyan, de a nem-fzetők kzárása túlságosan költségesnek ígérkezk, akkor a kérdéses jószágot a pac nem állíthatja elő, s a társadalom kénytelen elszenvedn az ezzel járó ún. holtteher-veszteseget (dead weght loss), vagy kénytelen nem pac allokácós mechanzmusokat aktvzáln. Az rodalom másfelől gyakran túlságosan ktágítja a közjavak fogalmát. A merészebb szerzők még a kenyeret vagy a cpőt s megkísérlk bevonn ebbe a körbe (Buchanan 1992, 135. oldal). E törekvések persze nkább a gondolkodó fantázát dcsérk, s nem az egyértelmű kommunkácót segítk elő. Ennél s nagyobb baj azonban, hogy ezzel sokak számára legtmálják az állam szerepvállalás egyébként nehezen ndokolható mértékét s. Valód közjavak kínálatának bztosítására (még ha tágan értelmezzük s ezt a kategórát) az EU kormányzata kadásak kevesebb, mnt 10%-át fordítják, s fgyelemre méltó, hogy a közösség fogyasztás aránya a lakosság összfogyasztásában úgy nő nomnálsan, hogy reálértékben csökken. A kormányzat által fnanszírozott javak és szolgáltatások ára gyorsabban nőnek, mnt a pac javaké (Forto Kollntzas 2002, 5. oldal). A kínálat oldal szereplőnek nylván érdeke a közjószágság (vagy a poztív etern hatások) elsmertetése, s úgy tűnk, hogy az áremelés törekvések az állammal szemben könnyebben érvényesíthetők, mnt a magánfogyasztók esetében. Nem hagyható fgyelmen kívül továbbá az a tény, hogy mnt a bevezetőben s jeleztük, hogy a javak magán-, lletve közösség kínálata között átmenet (váltás) sokkal nkább történet-poltka esemény, s az általában csak kvételesen gazodk a hatékony erőforrás-allokácó logkájához. Az alábbakban kísérletet teszünk egy fogalm tsztázásra. Hangsúlyoznunk kell, hogy kísérletről van szó. Erre nem csak a már említett, s a továbbakban még említendő gondolkodókkal szemben ősznte alázat késztet bennünket, hanem az a tény s, hogy tényleg nem tudjuk, ez volna-e a helyes megközelítés? Mndenesetre 13

bztatást leltünk abban, hogy rodalm kutatásank során számos, álláspontunkat megerősítő olykor kfejezetten szenvedélyes, például (Holcombe, 1998), (Hoppe 1989) megnylatkozásokra s bukkantunk. 14

Közjószág-értelmezések A közjavak kérdéskörének elmélet tárgyalása általában Davd Hume és Adam Smth (esetenként John Stuart Mll) nevének tsztelgő megemlítésével kezdődnek (Cornes Sandler 1996, 3.; Johnson 1999, 83.; Olson 1997, 65. oldal stb.). Valóban, Hume az 1739-es kadású értekezésében a kormányzat létjogosultságát gyekezett megalapozn az olyan javak (egy mocsár lecsapolása, gátak, csatornák, kkötők stb. építése) kormányzat bztosításának megkerülhetetlenségével, amelyek előteremtésének költsége és fáradsága másokra háríthatók anélkül, hogy élvezetükből az áldozatvállalás alól kbúvót keresők kzárathatnának (Hume 1976, 728-729. oldalak). S ugyanígy Smth, a lassez fare apostola s a kormányzat feladatának tekntette a nemzetvédelem és más közjavak kínálatának megteremtését. Megközelítésekben közös, hogy bár Hume a mocsár kszárításával kapcsolatban vlágosan rámutatott a ma potyautas-problémának (free rder problem) nevezett jelenségre az általuk említett javakat nkább valamféle társadalm magasabbrendűségük, s nem specáls közjószág-tulajdonságak matt sorolták e különleges csoportba. Így kerülhetett egy kalap alá Hume-nál a termővé teendő zsombékos és egy folyóhíd, vagy Smth-nél a nemzetvédelem és az skoláztatás. Mt s értünk általában közjavak alatt? Illetve, k mt ért közjavak alatt? Samuelson oly sokat hvatkozott alapvető tanulmányában ez a kfejezés (publc goods) egyáltalán nem fordul elő (Samuelson 1954). Ott még csak egyebek között Lndhal nyomán, bár utóbb használta a "Kollktvgüter", lletve az "öffentlche Güter" kfejezéseket s (Lndhal 1919, 85-98 oldalak) kollektív fogyasztású javakról (publc consumpton goods) olvashatunk, s ugyanezt a termnus techncust használta az ugyancsak széles körben smert 1955-ös írásában s (Samuelson 1955). A közjavak kfejezést ez utóbb munkájában s csak mntegy rövdítésként használja. E javak specfkácója a korább írásban: olyan javak, amelyeket a közösség bármely tagja fogyaszthat anélkül, hogy ezzel csökkentené mások 15

fogyasztás lehetőséget (Samuelson 1954). Az smert szóhasználattal élve ez azt jelent, hogy az lyen javak fogyasztó között nncsen rvalzálás (non-rvalrous/nondmnshable consumpton). 10 1985-ös kadású Közgazdaságtan -ukban Samuelson és Nordhaus különbséget tesznek kollektív javak (collectve goods) és közjavak (publc goods) között. Az előbb elnevezést a kollektíven (a kormányzat által) bztosított javakra tartják fönn, míg utóbbval a túlcsordulás mértékét jelzk (Samuelson-Nordhaus 1985, 714. oldal). A túlcsordulás (spllover) smertebb elnevezése a haza szakrodalomban az eternála, vagy etern hatás. Ugyantt szóba kerül a nem-fzetők kzárásának kérdése s az ún. tszta közjavakkal kapcsolatosan: tszta közjószágról beszélünk, amkor a fogyasztás nem vetélkedés alapján megy végbe, és senk sem zárható k belőle (ugyanott). Ma vannak olyan közgazdászok, akk egyértelműen a fogyasztásbel rvalzálás hányával jellemzk a közjavakat: Azokat a javakat, amelyek nem rendelkeznek ezzel a másodk tulajdonsággal rvalzálás a fogyasztásban közjavaknak nevezzük (Mansfeld 1975, 497. oldal). Vagy: a közjószág egy olyan jószág vagy szolgáltatás, amelynek adott személy által fogyasztása nem zárja k mások fogyasztását (Schller 1986, 65. oldal); (a közjavak olyan javak, amelyek) fogyasztásában nncsen rvalzálás (Blomqust Chrstansen 2002, 5. oldal). Más szerzők a nem-fzetők kzárhatatlanságára helyezk a hangsúlyt: A közjavak olyan javak, amelyek fogyasztásából nem zárható k senk, s ly módon azok ngyenesen állnak mndenk rendelkezésére (Fsher 2000, 3. oldal). (A kzárás elv) az a krtérum, amnek alapján a közjavakat meg tudjuk különböztetn a nem közjavaktól (Pearce 1993, 196. oldal). Stgltz s kzárhatatlanságot ( adagolhatatlanság ) teknt elsődleges szempontnak, amnek ellentmond később megjegyzése, mszernt Bzonyos közjavak esetében a kzárás megvalósítható (Stgltz 2000, 143-144. oldal; a m kemelésünk). Olvashatunk azután a tszta közjavakra vonatkozóan olyan meghatározásokat s, amelyekben a két krtérum egyenrangúnak tűnk: A tszta közjavak azon jószágok, amelyek 10 Samuelson szükségesnek tartotta hangsúlyozn véleményünk szernt helyesen, hogy a fogyasztás alanya tt nem valam msztkus, az egyének fölött" létező közösségség, hanem a közösség egyes, valóságos tagja a 16

fogyasztásából nem zárható k senk, és amelyeknek egy tetszőleges személy által történő fogyasztása nem csökkent a többek rendelkezésére álló készletet, azaz nncs rvalzálás a fogyasztók között (Kopány 1993, 516. oldal). Hasonlóan fogalmaz maga Samuelson s: tszta közjószágról beszélünk, amkor a fogyasztás nem vetélkedés alapján megy végbe, és senk sem zárható k belőle (Samuelson Nordhaus 1988, 1016. oldal). Megnt mások keverk a két krtérumot: a tszta közjószág olyan jószág, amelynek egységet kollektíven fogyasztják el az egyének, akár fzettek érte, akár nem. (Hyman 1989, 665. oldal); a közjavakat nem lehet elosztan az egyének között a rvalzálás hánya és a kzárhatatlanság matt. (Cornes Sandler 1996, 3. oldal). (A közjószág) egy olyan jószág, amnek a hasznából, ha bárk előállítja vagy fogyasztja azt, a releváns csoport valamenny tagja részesedk A (tszta) közjavak lényege, hogy a releváns csoport egyetlen tagja sem zárható k fogyasztásukból (McKenze Tullock 1978, 24. oldal). Varan vszont az etern hatásban vél felfedezn a közjavak lényegét: A közjavak a fogyasztás külső gazdaság hatások specáls fajtá: mndenknek azonos mennységet kell fogyasztan. (Varan 2001, 647. oldal). S ugyanígy Buchanan s: (a közjószág) jelentős külső gazdaság hatásokkal járó tevékenység (Buchanan 1992a, 118. oldal). Varan ráadásul tt bevon egy új attrbútumot s: mndenknek azonos mennységet kell fogyasztan (Varan 2001, 647. oldal a m kemelésünk). Cornes és Sandler szernt az eternálák nem egyszerűen a pac csődök egy forrását jelentk, hanem azoknak egy széles spektrumát ( famly of the market falures ), amelyben ott vannak a közjavak s (Cornes Sandler 1996, 6. oldal). Musgrave az eternálákat olyan körülmények együtteseként határozza meg, amelyek fennállása esetén a pac erők nem bztosítanak optmáls eredményt, míg a közjavak szernte az az eset, ahol a pac teljesen csődöt mond (Musgrave 1959, 6.8). Mások ezt úgy fogalmazzák meg, hogy a közjavakból származó hasznosság teljes mértékben etern hatásként jelenk meg. Domazlcky egyk írásának címe például: The Specal maguk ndvduáls, egyén preferencáknak megfelelő fogyasztásukkal. 17

Case of 100% Eternal Benefts: Publc Goods (Domazlcky, 1. oldal). Hallgren és McAdams szernt a két véglet a tszta magán-, lletve a tszta közjavak, s e két véglet között helyezkedk el a jószágok egy harmadk csoportja: olyan javak, amelyeket etern hatás kísér ( goods wth»eternaltes«) (Hallgren-McAdams 1995, 2. oldal). A rvalzálás hánya egyes szerzőknél a kmeríthetetlenséggel (nonehaustble, non-depletable) sznonm fogalom (Mas-Colell et all 1995, 359. oldal). Végül, föladva az egyértelmű defnálással kapcsolatos reményeket, Kaul három vonatkozásban vél egyetértést találn a szerzők többsége között. Ezek szernt a közjószágság először s nem a jószág mmanens jellemzője, hanem poltka választás kérdése. Másodszor, a közjószág egyáltalán nem feltétlenül jó -szág az érntett közösség valamenny tagja számára. S végül, a közjavakat egyáltalán nem szükségszerűen az államnak kell bztosítana (Kaul 2001, 259. oldal). Mközben az utóbb két állítással maradéktalanul egyetértünk, végzetes hbának tartanánk, ha a javak közjószág-létének krtérumának az aktuálsan, esetlegesen választott kínálat módot tekntenénk. A ma legnkább elfogadott megközelítésben a javak a közjószágság (publcness) különböző kvaltatíve és kvanttatíve meghatározott csoportjaba sorolhatók. Az (a) klasszkus "magánjavak" mellett ezek szernt, elméletleg, vannak (b) tszta közjavak (amket a rvalzálás hánya és a nem-fzetők kzárhatatlansága jellemez); (c) kváz közjavak (quas-publc goods, sempublc goods), nem tszta közjavak vagy vegyes javak (ezeknél a kzárás lehetséges ugyan, de nem célszerű a poztív etern hatások matt, vagy mert a jószág haszna nem egyenletesen oszlk el a fogyasztók között); és (d) mertórkus javak (ezekből a fogyasztók, hányos nformáltságuk vagy helytelen preferencák matt, kevesebbet fogyasztanának, mnt azt saját érdekük ndokolná) (Hjerppe 1997. 14-15. oldal).a fogalm zűrzavart jelz, hogy a mertórkus javak antpólusaként sohasem a prvát javakat említtetnek, hanem azon "demert goods", amelyekből a fogyasztók többet fogyasztanának (fogyasztanak), mnt amenny bzonyos ("hozzáértőbb"?, "magasabbrendű"?) vélemények szernt ndokolt lenne. 18

A nem tszta közjavak vagy kevert javak (med goods) defnálása tehát általában ugyancsak a rvalzálás és a kzárhatóság (kzárhatatlanság) kategórával történk: a rvalzálás hánya ellenére lehetséges a nem-fzetők kzárása. Egy másk értelmezésben a kevert javak azok, amelyeknél a fogyasztás nem teljesen nem versenyző (Pearce 1993, 457. oldal). Egy harmadk megközelítésben a részlegesen versenyző és részlegesen ecludable javak tartoznak de (Smart 2002, 2.1). Esetenként a mertórkus javakat s a közjavak egy csoportjának tekntk, azok kollektív kínálatára hvatkozva. A kínálat-oldal megközelítés szélsőséges esetében maga a közjószágság s a kollektív (tpkusan kormányzat) kínálatra vezethető vssza: a közjavakat a kormányzatnak kell bztosítana ezért nevezzük azokat közjavaknak (Rodda 2001, 1. oldal; a m kemelésünk). Egy letsztultabb, de ugyancsak megkérdőjelezhető klasszfkácó csak a rvalzálás, lletve a kzárhatóság dmenzót vesz fgyelembe, s az alább jószágcsoportokat különböztet meg: A kzárás lehetséges A kzárás nem lehetséges Van rvalzálás magánjavak fagylalt ruházat túlzsúfolt, díjköteles utak közös javak (common resources) az óceán hala természet környezet túlzsúfolt, nem díjköteles utak Nncs rvalzálás természetes monopólumok tűzoltóság kábel-tv nem zsúfolt, díjköteles utak közjavak nemzetvédelem smeretek nem zsúfolt, nem díjköteles utak A táblázatbel közjavak közül a nemzetvédelmet és a (például tudományos) smereteket többnyre tszta közjavakként szokás említetn, míg az elvleg a pac által s bztosítható zsúfolt vagy nem zsúfolt utak esetenként a kváz közjavak kategórájába kerülnek. A természetes monopólum (natural monopoly) fogalma s más értelmezésben használatos az rodalomban: általában a csökkenő átlagköltségek mellett kelégíthető kereslet okozta monopolhelyzetet értjük alatta (Samuelson Nordhaus 1985, 506. oldal), de használatos azokra az esetekre s, amkor a 19

monopolhelyzet valamely természet erőforrás (például egy forrás vagy bánya) monopoljellegű brtoklásával kapcsolatos (Gabler 1993, 2365. oldal). 11 S a rvalzálás hánya a falus cpész státuszával (természetes monopólum!) éppen olyan erőltetetten egyeztethető össze, mnt mondjuk egy rézbánya működésével. A közjavak kínálatát (pontosabban, az előállításuk során alkalmazott technológát) jellemezhet ugyan a természetes monopólum (méretgazdaságosság), de a kettő nem ugyanaz. A példaként említett javakat esetenként közszolgáltatásoknak (publc enterprse goods) nevezk. Már tt megjegyezhető később erre még vsszatérünk, hogy míg e jószágcsoportot lletően a pacot állandóan az elégtelen kínálat vádjával lletk, számos bzonyíték szól amellett, hogy közösség kínálatuk vszont bzonyos partkulárs érdekekhez gazodva általában túlzott. Tszteletben tartva mndenk jogát a különböző javak és jószágcsoportok névvel lletésére, úgy gondoljuk, hasznos lenne, ha az érntett vonatkozásokat elkülönítenénk egymástól. Megengedve, hogy felsorolásunk nem teljes, az alábbakra gondolunk: (a) rvalzálás hánya, (b) a nem-fzetők kzárhatatlansága, (c) etern hatás, (d) oszthatatlanság, 12 (e) természetes monopólum, (f) a helytelen preferencák matt kollektív kínálat, lletve (g) egyéb okok matt kollektív kínálat A dsztnkcókat rendkívül fontosnak tartjuk, egyrészt az adott jelenségből fakadó esetleges (allokácós) hatékonyság-veszteség beazonosítása szempontjából, másrészt a kérdéses pac tökéletlenség kezelés módjának helyes megválasztása érdekében. Harmadsorban pedg azért, hogy egyáltalán tudjuk, mről beszélünk. 11 Véleményünk szernt mndkét monopólum természetes a maga nemében (Parkn 1990, 316. oldal), de az elhatárolásukra nylvánvalóan szükség van. 12 Az oszthatatlanság Cornes-nél ugyanaz, mnt a rvalzálás hánya : the epressons nonrvalry of consumpton and ndvsblty of benefts are used nterchangeably. (Cornes Sandler 1996, 8. oldal). 20

A közjavak s köztük a tszta közjavak jelenleg uralkodó meghatározása szerntünk egy kssé zavaros. Tsztázás próbálkozásank elkerülhetetlenné teszk, hogy esetenként unásg smert megállapításokat s újfent leszögezzünk, amért asz olvasó megértését, türelmét kérjük! 21

A közjavak fogalma A közjavak mndenekelőtt termékek vagy szolgáltatások (a továbbakban: javak, jószágok). Olyan javak, amelyek fogyasztása nem csökkent a kérdéses jószágból mások rendelkezésére álló mennységet. Más megfogalmazásban, a jószág egy egységének valak által fogyasztása nem akadályoz meg másokat a jószág ugyanazon egységének fogyasztásában (a rvalzálás hánya). Ha -szel jelöljük egy közjószág kínált (rendelkezésre álló) mennységét, akkor az -edk fogyasztó fogyasztás lehetősége = ( = 1, n), tetszőleges n-re. b = f ( y, ) kétszer derválható hasznosság függvényt feltételezve, a telítettség pontot megelőzően nylván fennáll, hogy b / > 0. 13 Mndebből persze az s következne, hogy az egy újabb egyén fogyasztásával kapcsolatos határköltség zérus. 14 Ezt a továbbakban többnyre feltételezzük s, mközben rendkívül fgyelemreméltónak tartjuk azokat a vzsgálat eredményeket, amelyek szernt a leggyakrabban példaként szolgáló közjavak esetenként tszta közjavakként említve, mnt a nemzetvédelem, vagy a törvényhozás nem felelnek meg tökéletesen ennek a feltételnek. Kétségtelen, hogy a magyarázat máshol s kereshető, mndenesetre tény, hogy az említett közjavakkal kapcsolatos költségvetés kadások egész egyszerűen a lakosság lélekszámával arányosak (Holcombe 1998), am természetesen megkérdőjelez a rvalzálás hányával kapcsolatos eddg feltételezéseket. Egy újabb egyén fogyasztásának határköltsége kcs ugyan az említett esetekben (mnt ahogyan nemzetgazdaság sznten egy újabb fogyasztó kenyérrel történő ellátásáé s), de nem nulla. És a Samulelson- optmum-feltétel ΣMRS = MRT akkor már nem áll meg. 15 13 Az egyszerűség kedvéért eltekntünk az olyan esetektől, amkor a közjószág határhaszna a kínált volumentől függően például rendre poztív, zérus, negatív, majd újra zérus (Buchanan 1992b, 109. oldal). Természetesen még ennél bonyolultabb eseteket s k lehetne találn, de mnek? 14 Egy újabb egyén fogyasztásba történő bekapcsolódásának társadalm határköltsége az esetleges negatív etern hatások matt mndazonáltal lehet poztív. 1515 Ezt az optmum-krtérumot smertnek feltételezzük. Mndazonáltal: egy jószág kínálata akkor optmáls, ha termeléséből, lletve fogyasztásából mamáls többletre tesz szert a társadalom. Az allokácós feladat így a következő: 22

Varan szernt, mnt déztük, a közjavakból mndenknek azonos mennységet kell fogyasztan. A szélsőséges értelemben vett közjavakból valóban mndenknek ugyananny áll rendelkezésére, de ez csak kvételesen jelent fogyasztás kényszert, lletve tényleges fogyasztást. A közösségleg bztosított kínálat kapcsán az egyk leggyakorbb allokácós veszteségforrás éppen a fogyasztás és a kínálat azonosságának feltételezése. A kormányzat egyébként s hajlamos összekevern az nputot az outputtal (például mondjuk a ksvállalkozások helyzetbe hozását a nekk juttatott támogatások összegével, vagy az oktatásért, kultúráért, tudományért stb. vállalt felelősséget e szférák költségvetésével), a közjavak kínálata során erre még rásegíthet a kormányzat megrendelések, lletve támogatások kedvezményezettjenek érdekeltsége abban, hogy eltúlozzák az általuk kínált javak, szolgáltatások haszonélvezőnek számát, vagy a hasznosság mértékét. Vannak olyan jószágok, amelyeket kényszerűen fogyasztanak az egyének (ezek gyakrabban közrosszak, mnt például a levegőszennyezés, a zaj, vagy a háborús fenyegetettség), de a legtöbb közjószág fogyasztás szntje egyénenként változó lehet. Ne vtassuk el a toronyóra közjószág-voltát csak azért, mert esetleg senk sem arról tudja meg, hogy menny az dő! Egy lehetséges dsztnkcó, hogy megkülönböztetjük azokat a javakat, amelyek haszna használatuk révén realzálható, azoktól, amelyek haszna létezésükből fakad. Vagy még nkább: azokat a hasznokat, amelyek a javak használata révén realzálhatók, azoktól a hasznoktól, amelyek a javak létezéséből fakadnak ( use and nonuse benefts ). A toronyóra létezése bármely arra járó számára lehetővé tesz, hogy megtudja menny a pontos dő. 0 n ma b ( ) C( ), = 1 ahol b az -edk fogyasztó hasznosság függvénye, a közjószág kínált mennysége, és C() annak előállítás költsége. Az optmum-feltétel így bármely poztív esetén (dfferencálható függvényeket feltételezve): n b C( ) =. = 1 Egységnynek véve a "több jószág" (a jövedelem) határhasznát és árát, előbbvel a fent kfejezés bal, utóbbval jobb oldalát elosztva adódk a főszövegbel krtérum. 23

Ez egyfajta hasznosság, am a műtárgy létezéséből fakad, s egyénenként rendkívül változatos nagyságú lehet (például annak függvényében, hogy van-e az egyénnek karórája). Ténylegesen fgyelemmel kísérn a toronyórán az dő múlását, az egy ettől különböző szntén egyénenként változó hasznosság realzálását jelent. Hasonlóképpen, a trópus erdőket sem kell rendszeresen látogatn ahhoz, hogy a létezésükből fakadó hasznot élvezhesse valak, mközben rendszeres látogatásuk egy másfajta hasznosságot eredményezhet. Az, hogy egy közjószág fogyasztása nem csökkent a mások rendelkezésére álló készletet, nem jelent azt, hogy a kérdéses jószág határhaszna mnden fogyasztó számára zérus. Azaz, a közjavak nem keverendők össze a szabad javakkal (free goods) sem! S az, hogy egy közjószág fogyasztása nem csökkent a mások rendelkezésére álló készletet, nem jelent azt sem, hogy fogyasztásával valak ne csökkentené vagy növelné esetlegesen a többek haszonszerzés lehetőséget. Bárk fogyasztása járhat etern hatásokkal, ez a közjavak lényegét álláspontunk szernt nem érnt. Erre a kérdésre még azért s vssza kell majd térnünk, mert mnt láttuk egyesek szernt a közjavak a (poztív) eternála szélsőséges esete, mközben mások szernt a fogyasztást kísérő esetleges negatív etern hatások csorbítják a javak közjószágjellegét. 24

A nem fzetők kzárhatatlansága Úgy gondoljuk, hogy a közjószág-defnícókból k kell hagyn a fölösleges, leszűkítő, vagy félrevezető krtérumokat. Leszűkítő krtérumnak tartjuk az etern hatás föltételezése mellett a nem-fzetők kzárhatatlanságára való utalást s. Ez véleményünk szernt egy teljesen más dmenzó. Arra talán nem s érdemes sok szót vesztegetn, hogy mennyre pontatlan a fogyasztásukból nem zárható k senk ktétel (Kopány 1993, 516. oldal; a m kemelésünk), hszen számos jószág fogyasztásából kzárható (k van zárva) az egyének számottevő hányada, s ettől az llető javak természetesen még közjavak maradnak. Egy zenemű élvezetéből például k vannak zárva a nem hallók éppúgy, mnt a (valamlyen fokon) nem műértők. A kzárhatóság szempontjából releváns csoportot nylván csak a nem-fzetők képezhetk. S nylvánvalóan ennek s csak akkor van jelentősége, ha a kérdéses jószág kínálatát a pactól várjuk. A nem-fzetők kzárhatósága elengedhetetlen feltétele a javak, lletve szolgáltatások pac kínálatának, de nem ez a körülmény tesz bzonyos javakat közjavakká. A nem-fzetők kzárhatatlansága nem csupán a közjavak, hanem a klasszkusan magánjavaknak teknthető jószágok, lletve szolgáltatások pac kínálatát s ellehetetleníthetk. Egy farmer esetleg éppen azért hagy fel a magánjószág-dnnye termesztésével, mert a nem-fzetők rendszeresen egy nappal korábban mnősítk érettnek dnnyét, mnt ő maga, s túl nagy (mondjuk egy csősz alkalmazásával kapcsolatos) költségekkel járna az éretlenebb dnnyét kedvelők fogyasztásból történő kzárása. A dnnyét mndazonáltal kevesen sorolnák a közjavak közé. Másfelől, mközben gyakorlatlag nncsen olyan jószág, amelynek fogyasztásából a nem-fzetők teljesen kzárhatók lennének, tulajdonképpen olyan javak sncsenek, amelyek fogyasztásából a nem-fzetők kzárása technkalag lenne lehetetlen. Mnden pac jószág allokácójánál (s) fölmerül a nem-fzetők kzárásának problémája, s a kzárás mnden pac jószág esetében (s) költséges (gondoljunk csak a számítógépes programokra, amelyek közjavak ugyan a rvalzálás 25

hánya matt, de annak ellenére pac allokácó tárgya, hogy rendkívül körülményes az llegáls másolások megakadályozása). A kzárás költségek néha elenyészők a jószág értékéhez képest, a termelő erőforrások allokácóját lyenkor nem (nagyon) befolyásolják. Máskor meg nem elenyészők. Az utóbb körbe tartozó javakat nevezzük non-ecludable javaknak. Vagys csupán arról van szó, hogy a kzárás költsége bzonyos esetekben túlságosan nagy áldozatot jelentenének; a kzárás költségeket s felszámítva, a kérdéses jószág kínálatának (teljes) költsége esetleg már meg s haladná a jószág majdan fogyasztásától remélhető társadalm jólétnövekményt (lyen lehet a közút-hálózat vagy a dél harangszó kínálata ). Mndenképpen fölfelé (balra) mozdítják el a jószág kínálat görbéjét, alacsonyabb szntre állítva be a pac egyensúly mennységet. Ilyenkor számításba kell venn az alternatív allokácós mechanzmusokat s. Nem lehetne-e megszerezn a rezervácós árak (pontosabban a határ-értékelések) és a par ecellence termelés költségek között potencáls társadalm nyereséget valamely más, a nem-fzetők kzárását nem feltételező, s így kzárás költségeket sem okozó koordnácó révén? A pacgazdaságot egyetlen lehetséges (releváns) allokácós mechanzmusnak tekntők hajlamosak lehetnek a kzárás költségre s mnt egyfajta termelés költségre teknten, hszen azok nem mások, mnt a pacgazdaság működés költsége (tranzakcós költségek), a dolog lényegét tekntve nem különböznek mondjuk a bérszámfejtő, vagy a bolt pénztáros alkalmazásával járó költségektől, de ez az álláspont az alternatív koordnácós mechanzmusokat s tekntetbe véve nylván nem állja meg a helyét. Az "alternatív koordnácós mechanzmusok" (például az állam szerepvállalása) vonatkozásában ugyanakkor nem feledkezhetünk meg az ezzel járó, másfajta tranzakcós költségekről, mnt amelyek például az adóbeszedéssel, a nem hatékony költségvetés allokácóval, vagy az adók gazdaság teljesítményt fékező, az allokácót torzító hatásával kapcsolatosak. 16 Másfelől, a pac allokácó mndenek-fölöttségét elfogadva s fontos, hogy a kzárás költségeket elválasszuk a szó szoros értelmében vett termelés költségektől. A nem-fzetők kzárását szolgáló 16 A transzformácó fzka határaránya = helyettesítés határráta Samuelson- optmumfeltételt Stgltz a transzformácó gazdaság határaránya = helyettesítés határráta formulára javasolja változtatn, ez utóbb fgyelembe vesz az adóból történő fnanszírozás többletköltséget s (Stgltz 2000, 164. oldal). 26

eljárások (a dnnyecsősztől az áruházak elektronkus rendszeren át a műholdas tvadások kódoláság) az nnovácók, a költségcsökkentés törekvések önálló területét képezk, lletve kell, hogy képezzék. A nem-fzetők kzárásának problémája valóban fölmerül számos közjószágnál s. De a nem-fzetők kzárása a közjószág-problémát nem oldja meg, mnthogy azt nem s annak lehetetlensége vagy költségessége okozza: a rvalzálás hánya és a kzárhatatlanság egyáltalán nem szükségszerűen járnak együtt. Ha a nem-fzetők fogyasztásból történő kzárása lehetséges (a fentekből már kderülhetett, hogy kzárhatatlanságukat nem tekntjük a közjavak attrbútumának), a pac képes a közjavak hatékony kínálatát bztosítan (lásd a szoftverpacot). Erre dolgozatunk II. részében mutatunk be bzonyító modelleket. Az allokácós probléma ebben az esetben a hozzáférést szabályozó árazásból fakad. Ez az árazás Pareto- értelemben ugyans nem lehet hatékony, hszen bármely poztív ár kzárja a fogyasztásból az azt alulmúló rezervácós árakkal rendelkező potencáls fogyasztókat, mközben a szóban forgó jószággal történő ellátásuk határköltsége zérus lenne. 17 Utóbbak kzárása e javak élvezetéből tehát társadalm hatékonyságveszteséggel jár. Egy félházas színház előadás közjószág, mvel egy újabb néző beengedése a nézőtérre nem csökkentené a már benn ülők rendelkezésére álló előadásmennységet. 18 Elképzelhető azonban, hogy éppen egy lyen, fél házat eredményező jegyár tesz lehetővé a mamáls proft (vagy am tt gyakorlatlag ugyanaz, a mamáls árbevétel) elérését. A társadalm sznten optmáls ár természetesen az volna, amely mellett éppen megtelne a nézőtér. 19 A (nem zsúfolt) autópályákkal, zárt strandokkal, csomagban árult kábeltévé-szolgáltatásokkal stb. ugyanez a helyzet. 17 Megjegyezzük, hogy a pac árazás még a tszta magánjavak esetében s csak akkor lenne társadalmlag optmáls, ha a tulajdonjog rendszer tökéletesen és költségmentesen működne. 18 Az élvezetet esetleg gen, ha az újabb néző hangosan beszél az előadás alatt, s ugyanígy az s előfordulhat, hogy a nézőszám növekedése növel az előadás presztízs- vagy élvezet értékét (k szeretne egyedül véggnézn egy előadást?) (V.ö.: Buchanan 1992, 140. oldal). Az esetleges etern hatásoktól (postve/negatve congeston eternaltes) most eltekntünk. 19 Ha az alkalmazott ár mellett úgy telk meg a nézőtér, hogy néhány színházkedvelőnek nem jut jegy, akkor nncsen garanca arra, hogy a legmagasabb határ-értékelésekkel rendelkezők élvezhetk végül s az előadást. 27

Ha az újabb egyének mnden létszám-határon túl zérus határköltséggel kapcsolódhatnak be egy jószág (vlágítótorony, toronyóra, nformácók stb.), vagy a jószág szolgáltatásanak fogyasztásába, akkor a hatékony fogyasztás sznten mnden poztív határértékelésű gényt k kell elégíten. Ezért veszélyes dolog a kzárás technkák fejlődésétől a közjószág-probléma megszűnését várn. Vegyük észre ugyanakkor, hogy elméletleg ez a probléma eltűnk tökéletes árdszkrmnácó alkalmazása esetén. 20 Ebben az esetben még a színház nézőtér mérete s optmáls lesz (mondhatjuk, hogy ez a hosszú távú optmum), jóllehet, néhányan poztív határértékelés mellett s nélkülözn lesznek kénytelenek az előadást, hszen a nézőtér bővítésének határköltsége már bztosan nagyobb zérusnál. Az árdszkrmnácót, mnt az allokácó hatékonyságát bztosító, de legalább s annak közelítését eredményező vállalkozó stratéga lehetőséget, a későbbekben még részletesebben megvzsgáljuk. A kzárhatatlanság nem a jószág tulajdonsága, hanem az allokácós rendszer problémája. Más, nem pac koordnácós mechanzmusokban ez a gond nem s merülne fel, mközben az optmáls termelés volumen Samuelson- feltétele ΣMRS = MRT független az allokácós mechanzmus konkrét formájától. 21 A határértékelések feltárása, az azt bztosító mechanzmus (demand revealng mechansm) kmunkálása tehát mnden koordnácós (allokácós) rendszerben így a bürokratkusban s feladat! Feltárásuknak azonban nem az egyetlen lehetősége a pac mechanzmus. A háztartásban végzett tevékenységek például, s jobb esetben az állam allokácós beavatkozások s, ugyanúgy költség-haszon kalkulácónak vannak alávetve, mnt a pac vásárlások. A kzárhatatlanság krtérummal állítólag Buchanan fejlesztette tovább az eredet, Samuelson- defnícót (Eloranta 2001, 2. oldal). Maga Buchanan azonban az dézett helyen nem a nem-fzetők kzárhatatlanságáról ír, hanem a kzárás értelmetlenségéről: Once produced, t wll not be effcent to eclude any person from the enjoyment of ts avalablty. ( ) Addtonal consumers may be added at 20 Az elméletleg ktétel a tökéletes árdszkrmnácó megvalósításának gyakorlat nehézségere utal. 21 Lásd a 14. lábjegyzetet s! 28

zero margnal cost. (Buchanan 1962, 5.4.2). Vagys, ha a jószág egyszer már rendelkezésre áll, akkor nem lenne hatékony dolog bárkt s kzárn fogyasztásából, hszen az újabb egyén csatlakozása a korább fogyasztókhoz zérus határköltség mellett történhet. Senkt sem kell kzárn a fogyasztásból olvashatjuk másutt s (Albert Hahnel 2002; Glossary, a m kemelésünk). Itt természetesen el kell választan két dolgot. Elképzelhető, hogy egy jószág par ecellence termelés költsége alulmúlják a jószág elfogyasztásától remélhető jólét-növekményt, mközben a kzárás költségeket s fgyelembe véve ez a vszony megfordul. Ettől a kérdéses jószág még nem válk közjószággá (vö.: Kaul 2001, 257. oldal). A feladat ebben az esetben mndenekelőtt egy hatékonyabb kzárás technka megalkotása. Egyrészt, hogy a kzárás egyáltalán lehetővé tegye a pac kínálatot, másfelől, hogy csökkenjen a pac koordnácó költsége. Ha egy lyen kzárás technka pllanatnylag nem elérhető, akkor természetesen megfontolandó egy, a nemfzetők kzárását nem feltételező allokácós mechanzmus (állam, morál, vallás meggyőződés, vagy akárm) génybevétele. A közjavak esetében ugyanakkor elképzelhető, hogy létezk olcsó és működőképes kzárás technka, de a kzárás megvalósítása ennek ellenére veszteséget okozna. 29

A közös fogyasztás költsége Ugyancsak a javak közjószág-voltából fakadó, de másfajta veszteséget eredményeznek az közös fogyasztás potencáls költsége. Ha rajtunk kívül a szomszédunk s szeret Vvaldt, akkor bzonyos szempontból előnyös lenne (erőforrásokat takaríthatnánk meg), ha rendszeresen együtt hallgatnánk a zenét. A közös fogyasztás megvalósításához szükséges koordnácó (például az dőpontegyeztetés) költsége azonban megakadályozhatják az együttfogyasztást. 22 Tovább bonyolíthatja a dolgot az együtt-fogyasztásból (együttlétből) fakadó esetleges (kölcsönös vagy egyoldalú, poztív vagy negatív) etern hatás s, amnek persze semm köze sncs a felcsendülő dalok közjószág-voltához. Az s előfordulhat (m több, ez a szokásos), hogy mndketten megvesszük ugyanazt a hanglemezt. Ez látszólag rraconáls magatartás, hszen valójában sznte kzárt, hogy ugyanakkor akarjuk élvezn ugyanazt a zenét (egyebek mellett éppen ez okozza az mént említett dőpont-egyeztetés költségeket), vagy ha mégs, akkor hallgathatnánk együtt. Ha együtt nem s hallgathatjuk a lemezt az említett okok matt, kézenfekvő a kérdés, hogy mért nem hozzuk-vsszük azt szükség szernt? A magyarázat meglehetősen egyszerű, s rávlágít számos potencáls közjószág (a releváns közösség tagja által felváltva használható javak) magánjószág-voltának okára s. Amkor vásárolunk egy ugyanolyan hanglemezt, mnt amlyennel a szomszédunk már rendelkezk, akkor nem egyszerűen azt a lehetőséget vásároljuk meg, hogy meghallgathassuk a kedvelt dalokat, hanem, hogy akkor hallgathassuk meg, amkor akarjuk. Ezt adott esetben nevezhetnénk egyfajta zene lkvdtásnak s. Vagy azt vásároljuk meg, hogy elmondhassuk, nekünk megvan a szóban forgó CD (jobban hangzk, mnt az, hogy bármkor kölcsönkérhetem ). Ezen szolgáltatások (non-use benefts) vonatkozásában a CD már tszta magánjószág. Természetesen a javak lkvdtás- plusz büszkeség -értéke gyakran alulmúlja azok megszerzésének költséget. Ilyenkor marad az dőnként kölcsönkérés. 30