BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány KULTURÁLIS SAJÁTOSSÁGOK AZ ARAB VILÁGBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL EGYIPTOMRA ÉS TUNÉZIÁRA Demeter Gabriella Judit Budapest, 2007

Tartalomjegyzék I. BEVEZETÉS ÉS TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA... 4 II AZ ISZLÁM... 5 1. AZ ISZLÁM BEMUTATÁSA... 5 2. AZ ISZLÁM, A ZSIDÓSÁG ÉS A KERESZTÉNYSÉG KAPCSOLATA... 6 3. AZ ISZLÁM ALAPPILLÉREI... 8 4. JOGRENDSZER ÉS HAGYOMÁNYRENDSZER... 9 4.1 Az étkezés... 12 4.2 Az öltözködés... 12 4.3 Szerencsejáték... 13 4.4 A szomszédokkal kialakított kapcsolat... 13 5. A MUZULMÁN IDŐSZÁMÍTÁS... 14 6. ELŐÍTÉLETEK AZ ISZLÁMRÓL... 15 III. AZ ARAB KULTÚRA... 16 1. AZ ARAB ORSZÁGOK ÉS AZ ARAB EGYSÉG... 16 2. AZ ARAB NYELV... 18 3. AZ ARAB KULTÚRA... 20 4. VISELKEDÉSTECHNIKAI ELEMEK ARAB ORSZÁGOKBAN... 27 4.1 Üdvözlés, köszönés, meghívás, elutasítás... 28 4.2 Megszólítás, rang, cím... 29 4.3 Nem verbális jelek... 30 4.4 Öltözködés, megjelenés, színek... 32 4.5 Idő, pontosság... 33 4.6 Üzleti kapcsolatok... 34 IV. TUNÉZIA... 35 1. KULTÚRTÁJ, VÁROSOK... 35 2. MEDINA, MECSETEK, HAMMAM... 38 3. NÉPESSÉG, ETNIKUMOK... 40 3.1 A berberek... 40 3.2 A Khari-Dzsita nevű iszlám szekta... 42 3.3 A djerbai zsidók... 42 4. TÖRTÉNELEM, KULTURÁLIS HATÁSOK... 42 5. ÖSSZEGZÉS, AVAGY EGYEDISÉGEK TUNÉZIÁBAN... 44 2

V. EGYIPTOM... 45 1. KULTÚRTÁJ, VÁROSOK... 46 2. NÉPESSÉG, ETNIKUMOK... 49 2.1 A koptok... 49 2.2 A beduinok... 51 3. TÖRTÉNELEM, KULTURÁLIS HATÁSOK... 52 4. AZ EGYIPTOMI ÉLETSTÍLUS... 55 VI. EGY EURÓPAI NŐ AZ ARAB VILÁGBAN (INTERJÚ)... 57 VII. BEFEJEZÉS ÉS ÖSSZEGZÉS... 59 IRODALOMJEGYZÉK... 62 MELLÉKLET... 65 3

I. BEVEZETÉS ÉS TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA Szakdolgozatom témájául az arab országok kultúrájának bemutatását, a viselkedéstechnikai és protokolláris elemeinek megismertetését, illetve ezek egyedi jellegének kutatását választottam Tunézia és Egyiptom esetében. Manapság mindkét ország az európai turisták által kedvelt célpont, és a gazdasági területeken is, egyre több kapcsolat fűzi az említett államokat az Európai Unióhoz. Fontosnak tartom ezért a kultúra megismerését, bemutatását, mert sajnos tapasztalataim alapján sokan az európai viselkedési normák alapján közelítenek az arab világhoz. Pedig a kulturális különbségek jelentősek, ezek ismerete, nagymértékben megkönnyítheti az üzletemberek, turisták, és minden arabokkal kapcsolatot kereső ember életét. Az interkulturális tanulmányoknak ma már egyre nagyobb szerepe van a globalizáció jelensége miatt. Ez a kijelentés elsőre kissé bizarr, hiszen a kultúrák között jelenlévő különbségek csökkennek a globalizálódás hatására, mégis egy multinacionális vállalatnak számolnia kell azzal, hogy különböző országokban, és említsük itt az arab világot, különböző a motiváció, a viselkedés, a vallás. Itt el is jutottam ahhoz a kulcsszóhoz, aminek bemutatása szintén célja szakdolgozatomnak. Az arab országokban ugyanis kivétel nélkül az államvallás az iszlám. A vallás megértése nélkül nem lehet a kultúráról beszélni, úgy fogalmazhatnánk, hogy a kultúra és viselkedés alapja a vallás. Ez jelentős különbség Európával szemben, ahol bár általában az államvallás a kereszténység, mégis ez teljesen függetleníthető a kultúrától, de még inkább a törvénykezéstől. Államalapító királyunk a kereszténységet államvallássá tette, azonban törvényeit csak részben határozta meg a vallás alapján. Dolgozatom során bemutatásra kerülnek az iszlám vallás alapgondolatai, az arab országok kulturális és viselkedési jellemzői. Tunézia és Egyiptom esetében célom a kulturális és viselkedési egyediségek meghatározása, kutatása, arra való tekintettel, hogy a két ország történelme másként alakult, például a múlt évszázad során Tunézia Franciaország, míg Egyiptom Nagy-Britannia befolyása alá került. Azt vizsgálom, hogy ezen történelmi és egyéb hatások, megjelennek- e a kultúrában, nyelvhasználatban, mindennapokban a XXI században. Diplomamunkámat az arab világban élt magyar hölggyel készített interjúval zárom. 4

II. AZ ISZLÁM Az iszlám bemutatása során nem a történeti áttekintésre, hanem sokkal inkább a kultúrát, gondolkodást, viselkedést meghatározó momentumokra szeretnék kitérni, a Koránból és a szent hagyományokból merített idézetek és történetek bemutatásával. 1. AZ ISZLÁM BEMUTATÁSA Az iszlám jelentése: belenyugvás Isten akaratába, Isten akarata iránti odaadó engedelmesség. A Mohamed által alapított legfiatalabb világvallás, monoteizmus, ma követőinek száma megközelíti a 300 milliót. Mohamed magát nem tartja vallásalapítónak, ő az, aki megtisztította az eredeti ősvallást. A vallás hívőit muszlimoknak hívják. Gyakran emlegetik a mohamedánok elnevezést Európában, de ezt a muzulmánok nem veszik jó néven, mondván ők nem Mohamedet tekintik istenüknek, Mohamed csupán a próféta, aki közvetítette a vallást az egy Isten Allah nevében. A hitvallás is jól kiemeli ezt a kapcsolatot: Tanúsítom, hogy nincs más Isten Allahon kívül és az Ő prófétája Mohamed. Ha a muzulmánokról van szó nem egyes emberekről, hanem mindig az iszlám társadalom tagjairól beszélünk. Az iszlám központi tétele tehát, az egy Isten imádata. A nyugati társadalom számára döbbenetes, hogy az iszlám milyen nagymértékben hatja át a társadalmi és a magánéletet. Mindez a Koránból ered, mely törvénykönyvként is szolgál, meghatározza a mindennapi életben elvárt viselkedést, s egyúttal lelki útmutató is. Az iszlám nem ismeri a világi és vallási élet szétválását. Az iszlámból nem lép ki senki, nincs is honnan, mert nincs egyház. Az iszlám életmód. Kilépni az iszlámból annyi, mint kilépni a társadalomból. Más vallásra áttérni úgyszólván lehetetlen. Aki áttér, az legfeljebb kivándorolhat. A legutóbbi időkig az istentagadást halállal büntették. Gyakran választották a muzulmánok a kivándorlást az áttérés vagy elszigetelődés helyett. (Küng, 1998: p.72.) Az iszlámnak a mai napig két tábora létezik a síiták és a szunniták tábora. A síiták hét százalékát képezik a muzulmán összlakosságnak. Legtöbben közülük Iránban élnek. Apró különbségeket fedezhetünk fel a két csoport vallásgyakorlásában: az imára hívásnál, a vallásos mosdásnál és így tovább. A legjelentősebb különbség, hogy a 5

szunniták hangsúlyozzák, hogy szerintük Mohamed utódainak legtisztességesebb választási módja, sőt egyetlen törvényes módja az utódlás rendezésének, a választás, a többség dönt elvén. Míg a síitáknál a vérrokonság a mérvadó, így meggyőződésük szerint Ali, Mohamed próféta lányának Fatimának a férje volt az egyedüli törvényes utódja Mohamednek. (Küng, 1998) A közölt adatok az1990-es évek közepén az iszlám lakosság megoszlását mutatják. Az iszlám lakosság megoszlása Arab iszlám 17% 10% 2% 20% Fekete iszlám Európai iszlám Keleti iszlám 13% Indiai iszlám 26% 6% 6% Szigetvilági iszlám Periférikus iszlám Iszlám diaszpóra Az Arab iszlám hívőinek száma eléri a 220 millió főt, melyből 150 millióan a Masrek, míg 70 millióan a Maghreb területeken élnek. (Részletesebb bemutatása az említett területeknek az Arab országok fejezetben.) Az Európai iszlám alatt a Törökország és a Balkán területén élő muzulmán vallásúak értendők, megoszlásuk, Törökország: 60 millió fő, a Balkánon: 10 millió fő. A Keleti iszlám a síita többségű Iránra és a szunnita többségű Afganisztánra osztható. Az Indiai iszlám követői, Bangladesben 95 millió főt, Pakisztánban 109 millió főt, Indiában 91 millió főt tesznek ki. A Szigetvilág Indonéziát, Malájföldet és a Fülöp-szigeteket foglalja magába, összesen 185 millió muzulmán él ezeken a területeken. Perifériának tekinthetőek a közép-ázsiai köztársaságok, Oroszország, Kína és Thaiföld valamint Srí Lanka, ahol összesen mintegy 110 millió iszlámhívő él. A diaszpórában élő muszlimok Nyugat- Európában és Amerikában gyakorolják vallásukat, összesen 20 millióan. (Benke, 1999) 2. AZ ISZLÁM, A ZSIDÓSÁG ÉS A KERESZTÉNYSÉG KAPCSOLATA A zsidóság és kereszténység által elismert prófétákat az iszlám is elfogadja, azonban őket Mohamed munkásságának előkészítőinek tekinti. A közös kapcsot Ábrahám jelenti e három világvallás között. Ábrahám a tiszta monoteizmus képviselője, 6

Ismael atyja, akitől az arabok származnak, számára szentélyként létrehozta a mekkai Kábát. Fia Izsák utódai a zsidók, akik számára megalapította a jeruzsálemi templomot. A közös vonások ellenére a három vallás jelentősen különbözik. Bár Jézust mint prófétát az iszlám elismeri az iszlám, azonban isteni mivoltát tagadja, mint ahogy Mohamednek sem kölcsönöz semmilyen isteni jellemzőt. A Messiás, Mária fia csupán egy küldött. Már előtte is eltávoztak a küldöttek [az élők sorából]. Az ő anyja az igazak közül való. Mindketten [a közönséges halandókhoz hasonlóan] enni szoktak. Nézd meg, hogyan magyarázzuk meg nekik világosan a jeleket! Aztán nézd meg, hogyan fordulnak el [azoktól]! (Korán 5, 75) Mondd: Magasztaltassék az én Uram! Vajon mi más lennék én, mint ember (és) küldött? (Korán 17, 90-93) Mohamed önvallomásai egyértelműek, minden muzulmán így érti: világosan különbséget kell tenni a küldött és az üzenet között, amit hoz. Itt követte el a hibát a keresztény teológia, hagyta, hogy a küldemény átragadjon a küldöttre. Isten üzenetéből logoszt csinált, Isten megtestesült igéjét. (Küng, 1998: p.28-29.) És azt mondják: Miért nem küldetett le hozzá valami csodás jel az ő Urától? Mondd: A csodás jelek egyedül Allahnál vannak. És csupán nyilvánvaló intő vagyok. Vajon nem elég nekik az, hogy nekik hirdetendő- leküldtük hozzád az Írást? (Korán 29, 50-51) A muzulmán ember a Korán recitálásában, szó szerinti ismételgetésében éli át az Istent, mert az iszlám szerint Isten emberhez intézett szava könyvvé lett. A Korán: Olyan Írás (ez), amely (korábbi Írások) igazságát bizonyítja arab nyelven (Korán 46, 12) A keresztények hozzászoktak, hogy a szent szövegeket bizonyos mértékig változtatni kell, az Ige magyarázatra szorul. A misén a pap aktualizálja a Bibliát, olyan értelemben, hogy annak a mai napra vonatkozó üzenetét juttatja el a hívőkhöz. A muszlimok a Koránt lefordíthatatlannak tartják, a fordításokat csupán kényszerű értelmezésnek tekintik. Míg a Bibliát a keresztények ősidők óta csak fordításban ismerik. Az iszlám egyik misztériuma maga a Korán. Az Írás fejtegetői már nem a Korán tartalmában keresték a természetfelettit, hanem a nyelvezetében. A nyelv lett a csodás az utánozhatatlan: Isten arabul beszél, és nem ejt hibát. (Küng, 1998) A keresztény magában hordja, a muzulmán maga körül is akarja a vallást. A nyugati világban a religio többé-kevésbé személyes kötelékké lett. Az iszlám világban 7

a megfelelő szó a dín mindig egy teljes életvezetést jelent, amit külső ellenőrzés is megerősít. (Küng, 1998) A muzulmánok nem hittételekből merítik az önazonosságukat, hanem bizonyos cselekedetekből, melyeket mindegyikük ugyanúgy hajt végre, mint a szomszédja, sőt többnyire vele együtt. Az iszlámban nincs semmi, ami a Credohoz hasonlítható lenne. Ehelyett ismerünk öt mindenkire kötelező alaptörvényt, az úgynevezett oszlopokat (arkán), melyek közül legalább négy, de tulajdonképpen még az ötödik is gyakorlati jellegű. (Küng, 1998) A zsidók és a keresztények azt mondják: Mi vagyunk Allah fiai és kedvencei. Mondd: Miért büntet akkor benneteket a bűneitekért? Nem! Ti emberek vagytok - azok közül, akiket teremtett. [Allah] megbocsát, akinek akar és megbüntet, akit akar. És Allahé [mind] az, ami az egekben és a földön van és [mind] az, ami a kettő között van. És hozzá jut el végül [minden]. (Korán 5, 1) 3. AZ ISZLÁM ALAPPILLÉREI 1. Napi ima (szaláh) 2. A böjt (szaum) 3. A zarándoklat (haddzs) 4. Alamizsnaadás (zakát) 5. Hitvallás (saháda) 1. Napi ötszöri imádságot jelent, melyet hajnalhasadáskor, délben, délután (naplemente előtt másfél órával), kevéssel naplemente után és két órával később kell végrehajtani. Az imaidőpontokat a nap járásához igazítják, ebből következően ezek évszakonként változnak. Az arab államokban a müezzin a mecset minaretjéből imára hívja a híveket. A muszlimok mindig Mekka irányába fordulva imádkoznak. Az imát közvetlenül rituális mosakodás előzi meg, melyet a Korán a következőképpen határoz meg: Ti hívők! Ha istentisztelethez álltok föl, akkor mossátok meg [előtte] az orcátokat és a kezeteket könyékig, és simítsátok végig a fejeteket és a lábatokat a bokáig! (Korán 5, 6) Az ima nem más, mint összehangolt szöveg és mozdulatsor. Nem kötelező mecsetben elvégezni, bizonyos esetekben (munkavégzés, utazás és így tovább) az imák 8

összevonhatóak, vagy elhalaszthatóak. A pénteki közösségi imát a mecsetben tartott prédikáció előz meg. 2. A Ramadán a kilencedik holdhónap az iszlám naptár szerint. E böjti hónap során az igaz muszlimok ajkát napkeltétől napnyugtáig nem érheti semmi. Így tartózkodniuk kell az evéstől, ivástól, dohányzástól és a házasélettől. A muzulmánoknak a ramadán a szolidaritás élményét jelenti. A böjt alól felmentést kapnak az idős vagy beteg emberek, a tizenkét év alatti gyerekek, a terhes és szoptató nők. 3. Minden hívőnek legalább egyszer életében részt kell vennie a mekkai zarándoklaton. A hívő a zarándoklat idején a kivételes tisztaság állapotába kerül, amely külső jelekben is megmutatkozik. Erre vall a különös öltözet, ez férfiak esetében két varratlan fehér vászonleplet, nőknél egy egyszerű fehér ruhát jelent, a mosdás a hajvágás szüneteltetése és így tovább. Mekkába érkezve a hívők hétszeres körmenettel megkerülik a szent követ, ezután kivonulnak a város felé Arafába, ahol déltől napnyugtáig várakoznak. A zarándoklat zárónapja egy állatáldozat bemutatásából áll, majd a férfiak leborotválják fejüket, a nők pedig levágnak néhány centit hajukból. Majd visszatérnek Mekkába, ahol megteszik búcsúköreiket a Kába körül. 4. Minden muzulmánnak jövedelme bizonyos százalékát (2,5-10 %) a szegények és rászorulók megsegítésére kell fordítania. Ez nincs a lelkiismeretre bízva, hanem törvény által szabályozott kötelesség. Természetesen mindenkinek módjában áll ezen felül még további alamizsnaadásra is. 5. Tanúsítom, hogy nincs más Isten Allahon kívül és az Ő prófétája Mohamed - ez a mondat az igaz hit nyilvános megvallását jelenti az iszlámban. Lényegében a hitnek tanúságtétel jellege van, két alapvető hitigazság elfogadását jelenti: az egyik az egyistenhit, a másik Mohamed prófétasága. A hit Istentől van, megvallásához teljes őszinteség szükséges. Ez az egyetlen oszlop, ami a hitre és nem a cselekedetre vonatkozik.(küng, 1998) 4. JOGRENDSZER ÉS HAGYOMÁNYRENDSZER Aki tehát az iszlámot akarja ítélni, ne csupán a Koránból induljon ki. Ha csak ezt teszi, látszólag igaza lesz, ha iszlám legelső nyilatkozatából merítendő, hanem főképp azon nagy hagyomány irodalmából is, mely a Korán után az iszlám legjelentősebb kútforrása, és nézetünk szerint mellőzhetetlen arra nézve, aki a valódi 9

iszlámot a történelmi fejlődés folyamatában akarja megismerni. (Goldziher, 1980: p.128.) Az iszlám a törvény vallása. Az emberek figyelmét nemcsak a túlvilágra irányítja, hanem a mindennapi életet is áthatja. Nem ismer határvonalat lelki- és világi élet között. Így a jognak (saría) az iszlámban központi jelentősége van. Ami a keresztényeknek teológia, az a muzulmánoknak a jogtudomány. A saría egyrészt igen aprólékosan megmagyarázza a vallási előírások betartásának és teljesítésének módját, másrészt eligazítást ad az emberek egymás közötti családi, társadalmi, gazdasági és politikai, az iszlám szerint helyes kapcsolataiban. Röviden úgy fogalmazhatunk, hogy a saría az emberek földi életviteléről rendelkezik. A muszlimoknál hangsúlyos helyet kapnak a felettes hatóságok, amelyek érvényt szereznek a törvénynek. Az állam számukra nem lehet csupán a vallásszabadságot garantáló közömbös intézmény. Ezért csaknem minden muzulmán országban az iszlám államvallás. Az mai iszlám világban az állam sok mindent átvett abból, ami korábban a vallási törvények és a vallás képviselőinek hatáskörébe tartozott. A modern törvényhozás is a régi iszlám jogra épül, bár érzékelhető a megváltozott életérzéshez való, bizonyos mértékű alkalmazkodás (például: házasságjognál). Az iszlám tehát, mindig is a kötelesség tana volt. Követői Isten előtt felelősek azért, hogyan igazgatják az országukat. (Küng 1998; Goldziher 1980) Amilyen kevéssé használja az iszlám a természetes jog fogalmát, éppoly ismeretlen számára az autonóm erkölcs. Az etika kérdését az iszlám sose bízta a lelkiismeret szavára, hanem a hagyomány az Isten szava és a Próféta példája voltak mérvadóak. (Küng, 1998: p.71.) A jog (saría) forrása, részben a Korán, részben a hagyományok. A Korán, bár számos parancsot és törvényt tartalmaz, mégsem kifejezetten törvénykönyv. A társadalomnak a kinyilatkoztatás idején érvényes törvényein alapszik. Ezeken javít, módosít néhol (például: öröklési jog, házasságjog). Továbbá kiterjed hatásköre a kultusz és szertartások területeire. Sok mindent magától értetődőnek feltételez. Azonban az iszlám terjedésével a hódításokból adódó új társadalmi körülmények, új problémákkal szembesítették a vallást. Ezek megoldására a hagyományok szolgáltak.(küng, 1998) Mohamed és a szentéletű kalifák, hittudósok példája volt hivatott pótolni a Korán hiányosságait. Ezrével gyűjtötték a Próféta és legkiválóbb követőinek kijelentéseit. Idővel az élet minden helyzetére megvolt a megfelelő előírás. Az ilyen hagyománynak, amely Mohamed szó szerinti nyilatkozatát tartalmazza, hadisz a neve. 10

Ez annyit jelent, mint újság vagy hír. Megkülönböztetjük a szokást, arabul szunna, amelyen értik Mohamed társainak tudósítását azon szokásokról, melyeket a próféta úgy csekély, mint nagy dolgokban követett. -Goldziher Ignác A muzulmán hagyomány szerint, az iszlám egyik alappillérét, a napi öt imádságot, a következőképpen határozta meg Allah: Midőn Mohamed próféta csodálatos módon látogatást tett az egekben, sorra bejárta a hat alsó eget, és üdvözölte az ott tartózkodó próféta elődeit, Ádámot, Idriszt, Mózest, Ábrahámot és Jézust, aztán feljebb szállt, és Allah az én népemnek ötven imádságot parancsolt naponkint. Én ezen parancsolat vétele után visszamentem és találkoztam Mózessel. Milyen parancsolatot szabott Allah a te néped elé? -kérdé Mózes. Ötven imádságot rendelt -felelék én. Menj vissza istenedhez -így szólt erre Mózes-, és mondd meg neki, hogy a te néped ennyit ki nem bír. Visszamentem erre Allahhoz, és Ő elengedte az imádságok felét. Ismét Mózeshez jöttem, és értesítettem Őt. Menj vissza, - szólott ismét Mózes- és mondd meg Istenednek, hogy néped még ennyit sem bír ki. Visszamentem ismét Allahhoz, előadtam kérelmemet, és Allah így szólott: Ötvennel kezdtük, tegyük hát ötre, de most már nem változtatunk szavunkon. Megint értesítettem Mózest, aki engem ismét vissza akart küldeni Istenemhez, hogy engedjen el még valamit; de én így szóltam hozzá: Már most szégyellem magam Istenem előtt. Így maradt meg a mindennapi öt imádság a mohamedánok vallásos kötelességének. (Mózes I., 21:Hágár és Ismáel elűzetése; Mózes I., 22: Izsák feláldozása) Csekély útmutatást ad a Korán az általa elrendelt vallásos rítusok elvégzésére. Pedig íly útmutatás a keleti ember szempontjából, ki mint a ceremóniák embere, bármily tisztelgő forma tekintetében igen lelkiismeretes pontosságot követel, a vallásos tanításnak fölötte jelentős mozzanata. Mindezen hézagokat a hagyomány pótolja. Olyan kérdésekre, melyeket a Korán el nem igazít, vagy fel sem említ, megfelel a hagyomány Mohamed nevében. (Goldziher, 1980: p.133.) A saría csoportokba sorolja az emberi cselekedeteket a következőképpen: beszélünk kötelező, ajánlott, megengedett, kifogásolható és tiltott cselekedetekről. Mint ahogy a fentiekben már bemutattam, a saría, így kiterjed a mindennapi élet valamennyi területére, és kormányozza az emberi kapcsolatokat, szokásokat, beleértve a tisztálkodási, öltözködési, étkezési előírásokat is. Szól az államjogról, az állam külső és belső szerepéről, de leginkább a közösséget, az ummát regulázza. A továbbiakban a Korán és hagyományok alapján mutatom be a muzulmánok mindennapjainak néhány területére kiterjedő útmutatásokat. (Salamon, 2003) 11

4.1 Az étkezés A muzulmán emberek számára két fajta dolog létezik: a megengedett, vagyis szabad dolog, azaz halal, és tilalmas dolog, azaz harám. Az ételek és italok területén is ez a két csoport határozza meg a fogyasztható és a tiltott javakat. Amelyekről a Koránban a következőképpen olvashatunk: Tilalmas nektek a döglött állat (húsa), a vér, a disznóhús és aminek [a levágásakor] máshoz fohászkodnak mint Allah; a megfojtott, az agyoncsapott, a [zuhanás miatt] halálrazúzódott, a [más állattól] felöklelt, a vadállatoktól szétmarcangolt [állatok húsa] - kivéve, ha [még nem szenvedtek ki és] ti vágjátok le azokat -, és az, amit áldozati kövön vágtak le (Korán 5, 87) Kérdeznek téged [ó Mohamed], hogy mi engedtetett meg nekik. Mondd: Megengedtettek nektek a jó [táplálékok], és azoknak a ragadozó állatoknak [a zsákmánya, amelyeket idomítva tanítgattatok megtanítva azokat [a vadászat fogásaiból] arra, amire Allah tanított benneteket; egyetek hát[nyugodtan] abból, amit fogtak nektek, és [mielőtt hozzáfogtok] említsétek meg fölötte Allah nevét! Féljétek Allahot! Allah gyors a számvetésben. (Korán 5, 87) Ti hívők! A bor, a szerencsejáték (maysir), az áldozati kövek (anşab), a nyilakkal történő sorshúzás (azlam) a Sátán förtelmes műve. Kerüljétek azt! Talán boldogultok. (Korán 5, 90) Tehát a disznóhús, döglött állat, a vér a tilalmas, harám ételek közé tartoznak. Míg a bor, de minden alkohol tartalmú ital fogyasztása is tiltott. Tiltott ezek gyártása, forgalmazása is. 4.2 Az öltözködés Allah megátkozta azt a férfit, aki női ruhát visel, és azt a nőt, aki férfi holmit hord. (Salamon, 2003: p.155.) A Korán így fogalmaz a férfi és női öltözéket illetően. A nők jellegzetes hosszú ruhája az iszbál elfedi a kezet és bokát. Az iszlám hívő asszonyainak nem megengedett a parfüm használata, amikor a mecsetbeli közös imádságra mennek. Csupán férjük kedvéért illatosíthatják magukat. Ahogy az ékszereiket is csak férjük előtt viselhetik. A nő legyen szép és kívánatos, de csakis a férjének. És mondd a hívő nőknek, süssék le tekintetüket, és őrizzék meg szemérmüket, s ne mutassák díszeiket, kivéve férjüknek, atyjuknak, apósuknak, fiaiknak, férjük fiainak, fivéreiknek, fivéreik és lánytestvéreik fiainak, asszonyaiknak, a rabszolganőknek, akiket 12

jobbjuk birtokol, férfiszolgáiknak, akikben már nincs semmi vágy, és a gyermekeknek, akik még nem tudnak semmit a nők szemérméről. És nem szabad a lábukkal dobogni, nehogy kitudódjék az elrejtett díszük. (Korán 24, 31) Az iszlám tiltja a vagyonnal történő hivalkodást, a túlzásokat a megjelenésben. Így a nők ruházata estében nem megengedett sem a túl rövid, sem a túl hosszú ruha, mert mindkettő a feltűnés és kérkedés látszatát kelti. A szolidak az úr szolgái, s ha a tudatlanok megszólítják őket, ők azt válaszolják: békesség veletek. Ne járj kevélyen a földön (Korán 7, 37) A férfiak esetében a kifejezetten női anyagokból készült ruhák viselete tiltott. Ezen a selyemből, bársonyból készült öltözékeket kell érteni. 4.3 Szerencsejáték A szerencsejátékról a Korán a következőképpen fogalmaz: a szerencsejáték (maysir), az áldozati kövek (anşab), a nyilakkal történő sorshúzás (azlam) a Sátán förtelmes műve. Kerüljétek azt! (Korán 5, 90) aki dobókockával játszik, annak olyan az, mintha egy disznó húsával és vérével kenné be a kezét. (Salamon, 2003: p.121.) Mindennemű játék, de cselekedet is, amiből úgy jut valaki plusz jövedelemhez, hogy mögötte befektetett munka nem áll, az bűnnek számít, azaz harám. Így például a lottó, a kaszinók, a játéktermek látogatása, de minden szerencsejáték, sőt a kamat szedése is tiltott. 4.4 A szomszédokkal kialakított kapcsolat Különösen a szomszéd (azaz, ezen pogány-arab műkifejezés bővebb értelme szerint: aki valakinek sátrában keres menedéket) meg a vendég támogatása és védelme az, amit vallásának egyik cikkelyévé tett (Goldziher, 1980: p.30.) Allahra esküszöm! Nem igazhitű az Ő! Ó, Allah prófétája!- szólának a körülötte állók- bizony elkárhozik és tönkre megy az, akiről Te így nyilatkozol; de kit gondolsz? Azt, akinek ártalmai ellen a szomszédja nincs biztonságban.- Továbbá: Aki szomszédját bántja az engem bánt, és aki engem bánt az Allahot bántja. -mondja Mohamed próféta Az iszlám társadalom egy sokkal összetartóbb szorosabb közösség, mint bármelyik más vallásé. Ahogy a próféta fogalmaz: a gyülekezettel való imádkozás a magános imádkozást huszonhét fokkal múlja fölül. Ennek a közösségnek az 13

összetartását növeli az egységek szoros kapcsolata, a jó szomszéd viszony. A vendéggel akárcsak a szomszéddal, kötelesség jól bánni, függetlenül attól, hogy ismerős, vagy idegen. És viselkedjetek szépen a rokonokkal, szülőkkel, árvákkal, a szegényekkel, azzal a szomszéddal, aki rokon, és azzal is, aki idegen, és azzal is, aki barát, a nincstelen átutazóval, és azzal, akit jobbotok birtokol. Allah bizony nem szereti azt, aki fennhéjazó kérkedő. (Korán 4, 36) Aki pedig nem engedelmeskedik a parancsnak, annak nagyobb lesz a büntetése a túlvilágon. Mohamed így fogalmaz: Kisebb dolog a férfira nézve tíz nővel paráználkodni, mint a szomszédja feleségével Kisebb dolog a férfira nézve tíz házat kirabolni, mint a szomszédjáét. 5. A MUZULMÁN IDŐSZÁMÍTÁS Az iszlám vallás hívői a keresztényekétől eltérő időszámítás és naptár szerint élnek. Míg a keresztények az időszámítás kezdetét Krisztus születéséhez igazították, addig a muszlimok számára Mohamed próféta Mekkából Medinába történő vándorlása (hidzsra) adja az időszámítás kezdetét. A keresztények által alkalmazott naptár a nap mozgását követi, míg a muzulmánok a hold járását veszik alapul a naptár tervezésénél. A muszlin naptár 30 holdévből áll, ebből 19 év 354 napos, 11 év pedig 355 napos. A napot az egyik napnyugtától a másik napnyugtáig számítják, s öt egyenlő részre osztják: napnyugta, az éjszaka órája, hajnal, dél, a délután közepe. (Szabó, 1979: p.229.) Már Mohamed fellépése előtt is létezett a hold alapján összeállított naptár, melyet mindig korrigáltak, a nap járásához igazítottak, szökőhónapok beiktatásával. A szökőhónapok beiktatását azonban, megtiltotta Mohamed, melyre a Korán 9. Szúrája is hivatkozik. Így tehát a holdévek és napévek nem esnek egybe. Az iszlám ünnepei is különböző napokra, sőt évszakokra eshetnek. Ez estenként igen megterhelő lehet a hívők számára, például a Ramadán hónap estében, mivel a legnagyobb nyári szárazságban is ugyanazok a böjt feltételei, mint ha hónap tél idejére esik. Az első mohamedán év kezdőnapja július 16., ez a hidzsra napja is. Az időszámítás, 622. július 16-án kezdődött. A keresztények 2000. év beköszöntét január 1- én ünnepelték, ugyanakkor a muszlimoknál (ebben az évben) április 6-ra esett az 1421. 14

év első napja. A következő számítás segítségével átszámíthatóak a keresztény évek, muzulmán évekké: A keresztény évszámból kivonunk 622-t, majd az eredményhez hozzáadjuk a különbség 1/32-ed részét. A holdév, akárcsak a napév 12 hónapból áll, melyek a következők szerint alakulnak: Moharram 30 nap, Szafar 29 nap, Rabí el-avval 30 nap, Rabí esz-szaní 29 nap, Gumádá al Avval 30 nap, Gumádá esz Szaní 29 nap, Ragab 30 nap, Saabán 29 nap, Ramadán 30 nap, Savvál 29 nap, Dzúl-Qaada 30 nap, Dzúl-Higga 29 vagy 30 nap. (Szabó, 1979) 6. ELŐÍTÉLETEK AZ ISZLÁMRÓL Az iszlámról való ismereteink ma is pontatlanok és előítéleteken alapulnak. Megdöbbentő, hogy például a sajtó milyen képet fest a vallásról. Míg a buddhizmustól vagy a hinduizmustól senki sem tart, az iszlámtól általában félnek az emberek, és nemcsak az olajválság vagy az iráni forradalom óta. Már a középkorban és újkor kezdetén is akkor érdeklődtek leginkább az iszlám iránt, amikor fenyegető veszélyként jelent meg. Mikor kudarccal végződtek a keresztes hadjáratok, majd később, a török hódítások idején. A tájékozódást azonban mindig akadályozzák az általánosítások, elsietett következtetések. Amikor Guibert von Nogent a XIII. század elején a Gesta Dei per Francos című könyvében megemlíti Mohamedet, nemcsak a korszak behatárolásában téved néhány évszázadot, de ellenséges hozzáállását sem tudja palástolni. Egyetlen forrása a plebeia opinio, az átlag ember véleménye volt.a második vatikáni zsinat közzétett egy nyilatkozatot az iszlámról, amelyet mindenütt úgy idéznek, mint a keresztények és muzulmánok közötti párbeszéd nyitányát. Ezzel persze még nem száműzték végérvényesen a plebeia opinio. A tudatunkban élő közhelyek gyakran kapnak megerősítést, pl. az újságok kritikáiban. Az iszlám ismerete ugyanis nem tartozik az általános műveltséghez; nem beszélnek róla az iskolában, se történelem-, se hittanórán. Az oktatók tanárok nem készültek fel a téma oktatására. Pedig mára 1,7 millióra emelkedett Németországban a muzulmán lakosok száma. A zsidó vallás, a kereszténység és az iszlám ősidők óta él szorosan egymás mellett. Belső szerkezetüket illetőleg mind kinyilatkoztatott vallások közeli rokonságban vannak, mégis szinte mindennapos közöttük a feszültség, rivalizálás, az indulatos vita. Igaz, újabban előtérbe került mindhárom vallásnál az Ábrahám közös örökségére való hivatkozás. Ennek 15

ellenére egyik sem akarja leadni a teljes igazság birtokosainak fölényes modorát. (Küng, 1998: p.17-18.) III. AZ ARAB KULTÚRA Az arab kultúra, a valláson, vagyis az iszlámon alapul. Így számos ország kultúrájának alapja azonos, mégis más-más hatások érvényesültek. Ennek a kapcsolatnak jelentős befolyása érezhető, a mindennapi szokások vagy például a nyelv területén. 1. AZ ARAB ORSZÁGOK ÉS AZ ARAB EGYSÉG Azok a területek, ahol arab nyelvű vagy nemzetiségű lakosság van jelen az arab világ részét képezik. Azonban gyakran okoz problémát annak megítélése, hogy valójában, mely országok alkotják ezt világot, hol húzódik az a határ, amely földrajzilag is választóvonalat képez. Az arab országokban élők száma eléri a 286 milliót, ideértve a mai Észak-Afrika és Közel-Kelet államait. Esetenként, hibásan az arabság részeként értelmezik Iránt, Afganisztánt, Pakisztánt is, valószínűleg a közös vallásra apellálva. Ám, még Iránban valóban a muzulmán vallás gyakorlóit találjuk, a népesség nagy része perzsa, akik a perzsa nyelvet beszélik. Hasonló a helyzet Afganisztán és Pakisztán esetében is, ahol több különböző, a lakosság létszámához mérve, igen jelentős népességű, nem arab népcsoport él. Így az arab világ határát az iraki-iráni határ egyértelműen kijelöli, hozzátéve, hogy Iránban is él arab nemzeti kisebbség. Észak felé Törökország képezi az arab országok csoportjának határvonalát, ahol a népesség szintén muzulmán, maga az ország mégsem a csoport tagja. Izrael az arab államok közé ékelődik. A részét képező Önálló Palesztin Önkormányzat lakosságát és vallását tekintve is az arabokhoz sorolható. A Szahara délen természetes választóvonalat képez az országok és kultúrák között. (www.sulinet.hu) Az arab nyelven beszélő népek két kontinensre, Ázsia délnyugati és Afrika északi részére kiterjedő hatalmas térséget népesítenek be: az észak-iraki Ninivétől Szudán déli területéig csaknem 4000 km a távolság, a kelet-arábiai Hadd-foktól a nyugat-mauritániai Blanco-fokig légvonalban, nagyjában a Ráktérítő felett 8000 km. E csaknem 14 millió négyzetkilométer kiterjedésű régiót két nagy részre osztjuk: az arab Kelet-Masrek és az arab Nyugat Maghreb térségre. Ezen utóbbiba Észak-Afrika azon 16

arab államai tartoznak, amelyek a Földközi-tenger, a Szidra öböl, a Szahara és az Atlanti-óceán határolta szigeten (dzsazíra) terülnek el: Líbia, Tunézia, Algéria, Marokkó és Mauritánia 5,8 millió négyzetkilométeres területén az 1990-es évek közepén 68 millió ember élt. Ezzel szemben az arab Kelet, a Masrek három nagyobb egységet foglal magába: a Nílus völgy államait: Egyiptomot és Szudánt, az Arab-félsziget államait: Szaud-Arábiát, Bahreint, Katart, az Arab Emirátusok Szövetségét, Ománt és Jement, és a Termékeny Félhold államait: Kuvaitot, Irakot, Szíriát, Jordániát, Libanont és Izraelt. Az arab Kelet csaknem 8 millió négyzetkilométerén 176 millió ember él. (Benke 1999: p.6-7.) A brit és francia gyarmatosítók által a múlt században kijelölt országhatárok mind a mai napig változatlanok. A XX. század elején az országok lakosságának nemzeti öntudata egyre inkább erősödött, és célként egy egységes arab államot tűztek ki. Patkó Imre: Utazás az arab keleten (1964.) című művében így fogalmaz: Tiszteletre méltó az arab nép, mely sokkal kedvesebb nekem, mint a világ összes piramisa. Kívánom, hogy egyesítse szétforgácsolt erőit és tudatosan alakítsa sorsát. Megértem arab barátaim, akik arról beszélnek, hogy az arab ember még a sivatagból hozta magával azt az érzést: ha egyedül van, megalázhatják és megölhetik, de ha egyesül társaival, akkor szabad lehet a maga ura. Van közös arab hagyomány, arab nyelv, vannak közös arab remények, az arab egység tehát reális törekvés. Csak az a baj, hogy az egységakcióknak legalább három központjuk van, és szinte mindegyik ország másként képzeli el az egységet. A pánarab nacionalizmuson belül minden országnak megvan a saját- mondhatni- hazai nacionalizmusa. Az arab államok szövetsége az Arab Liga, mely 1945. márciusában, az országok érdekeinek védelmére és képviselésére jött létre. Valójában a Liga az arab egység előremozdítása miatt alakult, melyhez hét ország negyvenmillió lakossal csatlakozott. Patkó Imre, így fogalmaz a Liga létrejöttének körülményeiről: Mindez roppant zavaros körülmények között ment végbe, de valójában világos, hogy miről volt szó. Előbb az angol, francia, később az amerikai imperalizmus 17

versengett ezekért az országokért. Az arab olaj - világpolitikai tényező. Az arab országok helyzete végtelenül fontos az imperalisták számára. Az arab nacionalizmus, az arab egység jelszava megmaradt, de mögötte mindig más és más, meghatározott politikai, gazdasági érdekek, vagyis osztályérdekek állottak. Az arab világ lakosságának területi és vallási megoszlása: Megnevezés Arab világ Masrek Maghreb Muzulmán 222 154 68 Keresztény 12 12 - Egyéb 10 10 - Arab 98 86 12 Arabofón 113 66 47 Egyéb 33 24 9 Arab világ alatt az Arab Liga államait értjük. A keresztények közül a koptok közel 8, a libanoni, szíriai, palesztinai keresztények több mint 4 millió főt számlálnak. Az arabofón, annyit jelent, mint elarabosodott, főként a szemita-hamita nyelvcsaládba tartozó etnikumok. A faji hovatartozást vizsgáló egyéb kategóriába soroltak közé tartozik, 6 millió kurd, 8 millió berber, 9 millió néger és 10 millió egyéb, melyből 4 millió zsidó. (Benke, 1999) 2. AZ ARAB NYELV Az arab nyelv,ةيبرعلا) al-arabijja), az arab világban beszélt nyelv. Arab az, aki arabul beszél - mondta Mohamed próféta. Az arab a sémi nyelvek délnyugati ágához sorolható, rokonnyelvei a délarab és az ebből származtatható etióp nyelvek. A mai arab a délnyugati ág északi arab nyelvből alakult ki, melyet 300 millió ember anyanyelvként beszéli, azonban második nyelvként beszélőinek száma eléri a 700 milliót. E nyelvcsalád főbb jellemzői: a különleges torokhangok, a három mássalhangzós szógyökök, az időjelleg nélküli igerendszer és a mellérendelő mondatfűzés. (Benke,1999:p.5.) A hagyomány úgy tartja, hogy a nyelv Ábrahám fiától, Iszmailtől származik. Az első írásos emlékek a Kr.u. 4. századból valók, a 7. századra a nagyobb városokban 18

(Mekka, Medina), elterjedté vált az írásbeliség. Mohamed próféta tevékenységével mind a vallási és politikai hatalom a Kurajs törzs kezébe került, így a törzs által beszélt nyelvváltozatot kanonozálták. Ez a klasszikus arab nyelv alapja. Az arab ábécé a szírből fejlődhetett ki. Kúfa városa a Korán tanulmányozásának székhelye volt, így itt jelentős számban készültek Korán másolatok. Az első önálló írás is innen származik, ez a kúfi írás, melynek elterjesztésében nagy szerepet játszottak a Korán másolói. Már Mohamed hittérítő tevékenysége előtt kialakult az arab írás hajlékony vonalvezetésű kurzív típusa, a naszkhi, mely az arab kereskedők által terjedt el. (sagv.gyakg.u-szeged.hu) Az arab 28 mássalhangzót tartalmaz, melyeket 17 grafikus jel segítségével jelenítenek meg. Kezdetben magánhangzók nem léteztek, később három magánhangzót ékeltek a nyelvbe, a Szent Írás egységesebb értelmezésének érdekében. A legtöbb betűnek három alakja van, attól függően, hogy az adott szón belül hol helyezkedik el. Az arab nyelvtan szabálya három elvre épült fel: a hallás, a radikalizálás és mérés, illetve determinizmus elvre. Az arab nyelvészek megállapították, hogy az arab nyelv nem abszolút szabályszerű, ezért absztrakciót végeztek a betűkre, szavakra és a mondat szerkezetére, hogy el tudják végezni a mérést és az összehasonlítást. Továbbá megszabták a mondatszerkezetet, a mondatrészek sorrendjét és variációs lehetőségeit, amelyet a fogalmazás során figyelembe kell venni. Így közös nevezőt teremtettek a nyelvtani szabályokra és a használt nyelvre az egész arab világban. Ellezi ellezi darab Amr Zaid.- Magyarul- Zeid, aki megverte Amrt. - Míg magyarul világos ki vert meg kit, addig az arab változatban a tárgyat ki kell találni. (Hidasi, 1998: p.50-51.) Az arab írásnak, nem csupán közlés funkciója van. Ugyanis az iszlám tiltja az ember és állat mindennemű ábrázolását, ezért az írás, mint díszítőelem is funkcionál. Ezt a jelenséget kalligráfiának nevezzük, ily módon díszítették és díszítik ma is a kerámiákat, épületeket, mecseteket. Ha megkérdezünk egy ádeni halászt, egy kuvaiti bankárt, egy bagdadi kereskedőt, egy szíriai parasztot az Eufrátesz vidékéről, egy beduint a Sínai-félszigeten, egy kairói professzort, egy felső egyiptomi fellahot, egy líbiai olajmunkást, egy algíri politikust és egy mauritániai vallási vezetőt, arról, hogy milyen nyelven beszél, tartalmi szempontból a válaszokban aligha lesz lényegesebb különbség. A megkérdezettek mindegyike bizonyosan azt fogja válaszolni, hogy ő természetesen arabul beszél és feltehetően azt is hozzáteszi még, hogy a közös nyelv az a kapocs, ami egyesíti az arabokat az Arab-tengertől az Atlanti-óceánig. Ha azonban a válaszokat nemcsak tartalmi, hanem formai, nyelvi szempontból is szemügyre vesszük, akkor azt fogjuk 19

tapasztalni, hogy a válaszolók hanghordozásában, beszédük gyorsaságában, az általuk megválasztott szavakban, a szavak kiejtésében, több lesz az egymástól való eltérés, mint az egyezés. (Juhász, 2001: p.8.) Mivel az arab világban földrajzi, történelmi, gazdasági, társadalmi, műveltségbeli viszonyok tekintetében lényeges eltérések vannak, ezek a különbségek a nyelvben is jelentkeznek, különösen a beszélt nyelvben. A mindennapi érintkezés nyelve, a családban, az utcán, a hivatalban, a piacon, használt nyelv. A mai problémákat tárgyaló filmek, a rádiós és televíziós műsorok mind a népnyelv szférájába tartoznak. A népnyelv országról országra, sőt városról városra is változik, aminek jelenségét nyelvjárásnak is nevezhetjük. A regionális nyelvi különbségek mellett jelen vannak, az egyes társadalmi osztályok, műveltségi szintek közötti beszélt nyelvbeli különbségek. Az arab államok lakóira egy sajátos jelenség, a diaglossza jellemző: az iskolázott arabok többsége tud a saját nyelvjárási nyelvén és a klasszikus arab nyelven beszélni, azaz egy nyelv két változatát ismeri. (Juhász, 2001) A népnyelvek elkülönülésével szemben, már több mint egy évezrede jelen van, a Korán nyelvtani rendszerére és szókincsére épülő, az egész arab világban egységesnek tekinthető arab irodalmi nyelv, amely szinte minden nyomtatott termék közös, írott nyelve. Ezt a nyelvet használják a rádió és tv állomások hír és kommentár műsoraiban, a hivatalos vagy ünnepi beszédek, vallási prédikációk során, a könyvek, tankönyvek, újságok estében. Fontos hozzátenni, hogy az arab irodalmi nyelvet a maga szigorú nyelvtani, kiejtésbeli normáival, spontán helyzetben általában sehol sem beszélik. Kivéve, ha az a jobb vagy pontosabb megértést segítheti elő, például egymástól távolabb élő, nyelvileg művelt arabok, illetve arabok és arabul beszélő külföldiek között. (Juhász, 2001) A népnyelv vagy egy tucat dialektusra oszlik, ezen belül öt fő nyelvjárást különböztethetünk meg: észak-afrikai, egyiptomi, arábiai, szíriai és iraki. Vertikálisan mindegyiken belül kettőt-kettőt: a nomádokét és a letelepültekét. (Benke, 1999: p.6.) 3. AZ ARAB KULTÚRA Mielőtt az arab kultúra elemzése előtt, kultúra elméletét mutatom be. Bizonyos definíciók, majd modellek, kulturális dimenziók és koncepciók alapján vizsgálom az arab kultúrát, mindazt figyelembe véve, hogy egy speciális helyzetről van szó, mivel az arab kultúra a vallásra, tehát az iszlámra épül. Megjegyezném, hogy tiszta arab kultúra 20