SZENT ISTVÁN EGYETEM ÁLLATORVOSTUDOMÁNYI KAR ÁLLAT-EGÉSZSÉGÜGI IGAZGATÁSTANI ÉS ARÁRGAZDASÁGTANI TANSZÉK ÁLLAT-EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGTAN Írta: Dr. Bíró Oszkár Dr. Ózsvári László BUDAPEST 2006.
Lektorálta: Dr. Lakner Zoltán, egyetemi docens, mezőgazdaság-tudomány kandidátusa Dr. Visnyei László, egyetemi docens, állatorvos-tudomány kandidátusa
TARTALOMJEGYZÉK 1. Az állat-egészségügyi gazdaságtan történeti áttekintése... 1 1.1. Az állatorvosi szemléletmód és munka jellegének átalakulása és fejlődése a XX. század második felétől napjainkig... 2 1.2 Az állatorvosok szerepe az állattartó telepek szervezése, vezetése és ellenőrzése területén... 5 2. A haszonállattartó vállalkozások alapvető gazdasági döntései... 6 2.1. A termelés költségei, bevétel, haszon... 7 2.2. Az állattartó vállalatok optimális döntése tökéletes piaci verseny esetén... 9 2.3. Az állattartó vállalatok fedezeti- és üzembezárási pontjának meghatározása... 11 2.4. A vállalat és az iparág kínálata rövid és hosszú távon... 12 3. Az állat-egészségügyi döntések gazdasági elemzése... 13 3.1. Termelésorientált állomány-egészségügyi menedzsment programok... 14 3.2. Az állat-egészségügyi programok gazdasági elemzésének főbb kérdései... 15 4. Az állat-egészségügyi döntések gazdasági elemzésének módszertani kérdési... 17 4.1. A betegségek hatása az állatok termelésére... 17 4.2. Az állat-egészségügyi programok nemzetgazdasági szerepének és hatásának modellezése... 19 4.3. A mentesítési programok gazdasági értékelésének módszertani kérdései... 21 5. A betegségek okozta veszteségek kimutatása és számítása... 24 5.1. A betegségek okozta veszteségek számításának és az állat-egészségügyi döntések gazdasági elemzésének módszertani kérdései... 24 5.2. Résztervezés... 26 5.3. Telepi költségvetés elemzése... 28 5.3.1. A jövedelem kimutatása... 30 5.3.2. A kibocsátás számítása... 31 5.3.3. A betegségek hatásainak kimutatása a telepi költségvetésben... 33 5.3.4. Fedezeti hozzájárulás alkalmazása a telepi költségvetésben... 35 5.4. Döntéselemzés... 36 5.4.1. Döntéshozatal bizonytalan körülmények között... 36 5.4.2. Döntéshozatal kockázatos körülmények között... 37 5.4.3. Bizonyossági egyenérték módszer... 42 5.4.4. A hasznosság... 42 5.4.5. Költség-haszon elemzés... 44 5.4.6. Költséghatékonyság elemzése... 46 5.5. Lineáris programozás... 46 6. Sertés-egészségügyi gazdaságtan... 50 7. A sertés-egészségügyi menedzsment főbb gazdasági kérdései... 56 7.1. A kocákkal kapcsolatos állat-egészségügyi és selejtezési döntések módszertani kérdései... 56 7.2 A sertések gazdasági szempontból jelentősebb betegségei... 60 7.2.1. A sertéshizlalás szakaszában jelentkező betegségek okozta veszteségek számítása... 62 7.2.2. A sertések hizlalási szakaszában jelentkező gazdasági veszteségeinek egyszerűsített számítása... 66 7.3. Légzőszervi betegségek okozta veszteségek becslése és számítása, valamint a stratégiai védekezés lehetőségei... 66 I
7.3.1. A légzőszervi betegségek elleni stratégiai védekezés... 67 7.3.2. A tüdőgyulladások okozta veszteségek becslése... 68 7.3.3. Kísérleti gyógykezelési program eredményeinek kiértékelése és költség-haszon elemzése... 70 7.3.4. Tartástechnológia átalakításának hatása a légzőszervi betegségek okozta veszteségek alakulására... 71 7.4. A parazitózisok okozta veszteségek becslése és számítása... 74 7.5. A termelési hatékonyság, az állat-egészségügyi színvonal és a tartástechnológia javításával elérhető többletjövedelem nemzetgazdasági szinten... 76 7.6. A sertéstenyésztés során jelentkező betegségek okozta veszteségek kimutatása és számítása 77 7.6.1. A betegségek okozta veszteségek kimutatására és számítására alkalmas modell... 77 7.6.2. A gyakorlati alkalmazás lehetőségei... 79 7.6.3. A tenyésztési szakaszban jelentkező betegségek okozta veszteségek egyszerűsített számítása... 79 7.6.4. Modellszámítás a PRRS és a sertések légzőszervi komplexe (PRCD) okozta veszteségek számszerűsítésére... 82 7.7. Az állat-egészségügyi helyzet és a telepi, valamint állományrotáció szinkronja... 82 8. A telepirányítási programok főbb alkalmazási lehetőségei a sertés-egészségügyi menedzsmentben... 84 8.1. Az üres napok számának fontossága a sertéstenyésztésben... 84 8.2. A kocák választása és termékenyítése közötti idő... 87 8.3. A tenyészkocák kormegoszlása... 88 9. A sertéstelepek hatékonyságának és gazdaságosságának értékelése... 92 9.1. Tenyésztési szakasz... 92 9.2. Hizlalási időszak... 93 9.3. A telep összesített teljesítménye... 94 10. Szarvasmarha állomány-egészségügy főbb gazdasági kérdései... 96 10.1. A tejelő szarvasmarha ágazatban bekövetkezett főbb változások... 96 10.2. A tejelő szarvasmarhatartás jövedelmét meghatározó főbb tényezők... 98 11. Az állat-egészségügyi menedzsment szerepe az árutejtermelésben... 100 11.1. A tehenek és az állomány termelékenysége... 100 11.1.1. A tehenek termelékenysége... 100 11.1.2. A tejelő szarvasmarha állomány termelékenysége... 104 11.2. A betegségek hatása a tejelő tehenészet termelékenységére... 108 11.2.1. A betegségek gyakorisága a tejelő állományokban... 109 11.2.2. A betegségek termelési mutatókra gyakorolt hatásai... 111 11.2.3. A betegségek által okozott állományszintű gazdasági veszteségek a tejelő szarvasmarhatartásban... 111 12. Állat-egészségügyi döntések gazdasági vonatkozásai az árutejtermelésben... 113 12.1. Állat-egészségügyi döntéshozatal az egyedek szintjén - selejtezés... 113 12.2. Az állomány-egészségügyi programok gazdasági szerepe az árutejtermelésben... 116 13. A tőgygyulladások által okozott gazdasági veszteségek becslése és számszerűsítése... 119 13.1. A tőgygyulladás által okozott gazdasági veszteségek forrásai... 120 13.2. A szubklinikai tőgygyulladás okozta tejetermelés-csökkenésből eredő veszteségek becslése és számszerűsítése... 121 II
13.2.1. A tejtermelés és az SCC kapcsolata... 121 13.2.2. Gyakorlati példa a szubklinikai tőgygyulladás okozta tejtermelés-csökkenésből eredő veszteségek számszerűsítésére... 122 13.2.3. Gyakorlati példa a tőgygyulladás által okozott gazdasági veszteségek számszerűsítésére... 124 13.2.4. Példa a tőgygyulladás okozta veszteségek becslésére a kórokozó típusa alapján... 125 13.2.5. A tőgygyulladás okozta veszteségek számszerűsítése a kórokozó típusa alapján... 127 13.2.6. A tőgyegészségügyi programok jövedelmezősége... 128 13.2.7. Összefoglalás - A tőgygyulladás... 128 14. A szaporodásbiológiai zavarok által okozott gazdasági veszteségek becslése és számszerűsítése... 129 14.1. A fertilitási rendellenességekből adódó gazdasági veszteségek számításának nehézségei. 130 14.2. A szaporodásbiológiai zavarok által okozott gazdasági veszteségek forrásai... 131 14.2.1. A két ellés közötti idő meghosszabbodásának gazdasági hatásai... 131 14.2.2. A két ellés közötti idő meghosszabbodása miatti gazdasági veszteség számítása... 133 14.2.3. Esettanulmány - A tehenek ellési gyakoriságának (két ellés közötti időtartam) gazdaságtana... 134 14.2.4. Gyakorlati példák a szaporodásbiológiai zavarok által okozott gazdasági veszteségek számszerűsítésére... 135 14.2.5. Összefoglalás- Szaporodásbiológiai zavarok... 138 15. A lábvégbetegségek okozta gazdasági károk becslése... 139 15.1. A lábvégbetegségek által okozott gazdasági veszteségek forrásai... 139 15.2. Példa a lábvégbetegségek által okozott gazdasági veszteségek becslésére... 140 15.2.1. A lábvégbetegségek előfordulása és a gazdasági veszteségek forrásai... 140 15.2.2. A veszteségek nagyságának becslése állományszinten... 141 16. Fertőző betegségek okozta gazdasági veszteségek becslése és mentesítésük költség-haszon elemzése... 143 16.1. A BVD-MD okozta veszteségek becslése... 143 16.1.1. A BVD-MD előfordulása, a befolyásolt termelési mutatók és azok megváltozásának mértéke... 143 16.1.2. A BVD-MD okozta veszteségek nagyságának becslése országos szinten... 144 16.1.3. A veszteségek nagyságának becslése állományszinten... 145 16.2. Az IBR-mentesítés költség-haszon elemzése... 146 15.2.1. Az IBR okozta veszteségek becslése... 146 15.2.2. Az IBR markervakcinára alapozott szelekciós mentesítési program költség-haszon elemzése... 149 17. Tejtermelő szarvasmarha telepek termelési mutatóinak és gyógyszerköltségének összehasonlító vizsgálata... 153 17.1. Gyakorlati példa a termelési mutatók és a gyógyszerköltségek összehasonlító elemzésére.. 153 17.1.1. A gyógyszerfelhasználás alakulása a telepeken... 154 17.1.2. A gyógyszerköltség indikáció szerinti alakulása a telepeken... 155 17.1.3. A telepek összehasonlítása a termelési mutatók és a gyógyszerköltség alakulása alapján... 156 17.1.4. Megtérülési mutatók... 158 18. Általános összefoglalás... 160 III
A SZERZŐK ELŐSZAVAI "Gyermekkorától fogva mindenki tud valamit a közgazdaságtanról. Ez az ismeret egyaránt hasznos és egyben megtévesztő is; hasznos, mert sok ismeret már adottnak tételezhető fel, és megtévesztő, mert természetes emberi dolog a felszínesen hihető nézetek elfogadása. A felszínes, a kismértékű tudás veszélyes lehet. Alaposabb vizsgálat után a közhiedelmek valójában értelmetlenségeknek bizonyulnak." P.A. SAMUELSON Ma már szinte közhelynek számít, hogy az elmúlt évtizedben, a gazdasági környezetben mélyreható változások következtek be. A bizonytalanság, a fizetőképes kereslet csökkenése, majd erőteljes növekedése gyors egymásutánban következett be. Az erre az időszakra jellemző tendenciák, mint a gazdasági élet szinte minden területére kiterjedő változások állandósulása a harmadik évezred elején továbbra is fennállnak, sőt mindinkább fokozódnak, aminek eredményeként a verseny is egyre kíméletlenebb lett. Sajnos érvényes ez az állatorvosi szakmára is, és a változásokat mindannyian érezzük. A teljesség igénye nélkül; volt részünk egy rendszerváltásban és privatizációban, a szabad versenyes kapitalizmus hazai változatába belekóstolhattunk, megláthattuk a határtalan lehetőségeket és a csillagok bukásait, átélhettük a keleti piacok összeomlását, végignézhettük mezőgazdaságunk mélyrepülését, a kisállatpraxisok felvirágzását, örülhettünk az EU-csatlakozásnak, napjainkban pedig egyre feszültebb figyelemmel kísérjük nyomon a globalizáció hatásait. A közgazdaságtannak nem a főirányába tartozó közgazdászok a jelenséget találóan turbókapitalizmusnak nevezték el. A gazdasági környezet folyamatos változásával, átalakulásával párhuzamosan a sikeres szakemberrel szemben támasztott igények is újrafogalmazódnak. Mindez az állatorvosok számára is kihívásként jelentkezik, amelyre csak egy koncepcionálisan új megközelítés segítségével adható eredményes válasz, ami azt jelenti, hogy gazdasági szakemberekké kell válniuk. Az önteltséggel szembeszálló, a szokásoknak hadat üzenő, kockázatvállalásoktól vissza nem riadó és a sikeres praxis kiépítésének lépéseit készséggel újrafogalmazó szakemberekre van szükség. A jegyzet megírásával segítséget kívánunk nyújtani a hallgatóknak, hogy a nélkülözhetetlen gazdasági ismeretek birtokában sikeres pályát tudjanak befutni. Bízunk benne, hogy a már végzett állatorvosok is használni tudják az itt közölt ismereteket. Ezúton is megköszönöm mindazoknak, akikkel együtt dolgozhattam, és akik segítették munkánkat; Dr. Kiss Tibornénak, Dr. Wekerle Lászlónak, Dr. Szabó Istvánnak, Dr. Gaál Csabának, Dr. Schindler Gábornak, Dr. Szeidemann Zsoltnak, Dr. Medveczki Andrásnak, Dr. Karácsonyi Mihálynak, Dr. Biksi Imrének és sokan másoknak is. A lektorálás során nyújtott észrevételeikért és javaslataikért köszönet illeti Dr. Visnyei Lászlót és Dr. Lakner Zoltánt. Ez a jegyzet nem készülhetett volna el családom és barátaim támogatása nélkül. Hálával tartozom Nővéremnek, Édesanyámnak, Veres Krisztinának, Borók Juditnak és Pap Ágnesnek. Letűnt a lovagkor, eljött a bölcselkedők, közgazdászok és a kalkulátorok kora. EDMUND BRUKE Budapest, 2006. július Dr. Bíró Oszkár egyetemi docens IV
A szaktudás és a technológia már rendelkezésünkre áll, hogy költséghatékony, komplex állatorvosi szolgáltatást nyújtsunk a haszonállattartóknak. A termelésorientált állatorvosi szolgáltatás eljuttatása a tenyésztőkhöz a haszonállattartásban dolgozó állatorvosok eddigi legnagyobb kihívása. A hangsúly a betegségek gyógyításáról a termelésorientált állomány-egészségügyi menedzsmentre tevődik át. OTTO M. RADOSTITS, 1993. Az állat-egészségügy és az állati termékek termelésének hagyományos szétválasztása az elmúlt évtizedekben egyre inkább elmosódott azáltal, hogy az állatorvosi szaktanácsadókat az eseti állat-egészségügyi problémák megoldása helyett egyre inkább az állattartó telep, mint rendkívül bonyolult és összetett rendszer optimalizálásának egyik segítőjeként kezdték számításba venni. Egyre nagyobb hangsúlyt helyeztek a menedzsment döntések optimalizálására úgy, hogy az állattartó telepek teljesítményének folyamatos monitorozása során nyert adatok alapján módosították az üzemviteli rendet. A megfelelő minőségű és versenyképes állati termék előállítás szempontjából nagyon lényeges az állatállományok egészségi állapota. Ennek megfelelően a haszonállattartó telepek termelésorientált állomány-egészségügyi menedzsmentje - amely a klasszikus állatorvosi tevékenységen túl a termelési tényezőket is figyelembe veszi, és integrált szemléletet valósít meg - hozzájárul a jó minőségű állati termékek gazdaságos előállításához. Ez az állattartó telep helyzetének következetes, komplex felmérését és elemzését jelenti, amely során az állatorvosnak bármely döntés meghozatala előtt számos tényezőt figyelembe kell vennie, és a kölcsönhatásokat, összefüggéseket fel kell ismernie, mert a probléma oka sok esetben nem a legnyilvánvalóbb kockázati tényező. Az állat-egészségügy területén ez a megközelítés a szubklinikai betegségekre és a menedzsmenttel való kapcsolatukra irányította a figyelmet, mivel a nyilvánvaló károkat okozó klinikai és fertőző betegségek jelentős részét sikerült ellenőrzés alá vonni. A folyamat a gazdasági értékelések szerepének növekedésével járt, mivel a szubklinikai betegségek hatásai sokkal árnyaltabbak, mint pl. a járványoké, ahol a gazdaságosság kérdése fel sem merült, mivel az mindenki számára magától értetődő volt. Az egyes telepeken a végső cél olyan általános üzemviteli, ezen belül állomány-egészségügyi stratégia felállítása, amely, figyelembe véve az adott telep szakmai, pénzügyi, földrajzi és piaci lehetőségeit, a vállalkozás számára maximális profitot biztosít. Ezért a jövedelmezőséget érintő bármely üzemviteli javaslatnak a lehető legpontosabbnak kell lennie, és a támogató modellszámításoknak az adott telepi körülményeket kell minél jobban tükröznie, hogy az eredmények megbízhatósága növekedjék. A jelen jegyzet megírásával ehhez kívánunk segítséget nyújtani mindenkinek, aki a haszonállattartás területén szeretne majd vagy továbbra is sikeresen dolgozni. Ezúton mondok köszönetet mindazoknak, akik jelentős segítséget nyújtottak a jegyzet elkészítéséhez: Dr. Kiss Tibornénak, Dr. Gaál Csabának, Dr. Szeidemann Zsoltnak, Dr. Schindler Gábornak, Dr. Szenci Ottónak, Dr. Kisfalvi Tibornak, Dr. Medveczki Andrásnak, Dr. Kerényi Jánosnak és sokan másoknak is. A lektorálásért hálás köszönetet mondok Dr. Visnyei Lászlónak és Dr. Lakner Zoltánnak. És végül, de nem utolsó sorban mindent köszönök szerető Családomnak. Budapest, 2006. július Dr. Ózsvári László egyetemi adjunktus V
Bevezetés Minden gazdálkodó egységben, így a haszonállattartó telepeken is, a fő cél a nyereség nagyságának növelése. A gazdaságosság az értékesíthető termékek mennyiségének és a piac által megfizetett minőségének a növelésével, ill. a költségek csökkentésével érhető el. Az állattartó telepek termelési mutatóit és költségeit jelentősen befolyásolja az állomány állat-egészségügyi színvonala. Az állat-egészségügyi helyzet felmérése, javítása, a betegségek által okozott károk csökkentése az állatorvosok feladata, ezzel javítható a gazdaságosság. Így az állatorvos szerepe egyre inkább felértékelődik a gazdasági állatok tartása, tenyésztése során. Az állományban előforduló betegségek mindig kiemelkedő problémát okoztak a termelőknek. A jó állattenyésztési gyakorlatba mindig beleértették az állatokról történő megfelelő gondoskodást, és egészségük fenntartását annak érdekében, hogy optimalizálják a termelésüket. Ahogyan az állattenyésztés intenzitása nőtt, úgy vált az állományok egészségi helyzete egyre inkább a termelékenység meghatározó tényezőjévé. A korszerű telepeken az állományok magas teljesítményét állat-egészségügyi programokkal, intézkedésekkel védik, amelyeknek célja, hogy egészséges emberi élelmiszert állítsanak elő olyan módon, amely jövedelmet jelent a termelőnek. Az állatorvosok és más agárszakemberek által nyújtott szolgáltatások így egyre keresettebbé válnak. Napjainkra általános feladattá vált az, hogy az állatorvosok fenntartsák és tökéletesítsék az állomány-egészségügyet és az állatjóllétet, a termelő telep termelékenységét és jövedelmezőségét, és az állati termékek közegészségügyi biztonságát. Az állomány-egészségügy szerepét és feladatát többféleképen is definiálták. Az állomány-egészségügy végeredményképpen a hagyományos állatorvosi szolgáltatások és az állomány menedzselésének kombinációja, annak érdekében, hogy elérhető és fenntartható legyen az optimális állat-egészségügyi és termelési színvonal. Az állomány-egészségügy elsődleges célja olyan állat-egészségügyi és termelési színvonal elérése, amely az elérhető maximális (és egyben versenyképes) jövedelmet biztosítja a termelőnek. Ezért a termelésorientált állomány-egészségügyi programok célja az optimálisnak tartott teljesítmény elérése, amely egyben a pénzügyi befektetés legmagasabb megtérülését eredményezi. Összefoglalva, az állomány-egészségügy elsődleges feladata, hogy olyan hatékony, gazdaságos és jövedelmező termelést segítsen elő, amely egyben kielégíti az állatvédelmi követelményeket és biztosítja a termék minőségét, valamint garantálja az élelmiszerbiztonságot. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban az 1960-as évektől kezdődött a folyamat a haszonállatpraxisban, amelyben az állatorvosok klasszikus, egyedi állatokon végzett gyógyító tevékenysége mellett megjelent az állomány egészének állat-egészségügyi feltérképezése is, és az állatorvos látószögébe került az állomány-egészségügynek a termelékenységre gyakorolt hatása. Ekkor vált nyilvánvalóvá az is, hogy az állattartó telepeken a szubklinikai betegségek okozzák a legnagyobb veszteségeket. Miután felismerték, hogy gazdasági haszon realizálódik a szubklinikai betegségek visszaszorításából, az állatorvosok rendszeresen vizsgálni kezdték a termelési mutatókat is, és az állomány állat-egészségügyi státusza alapján tettek komplex javaslatokat a termelés fejlesztése érdekében. Ezzel gyakorlatilag megszületett az állományegészségügyi menedzsment. A nyolcvanas évekre a termelők felismerték a termelési, az állategészségügyi és költségadatok gyűjtésének fontosságát. Innen már a következő lépés a különböző állomány-egészségügyi intézkedések költség-haszon és költséghatékonyság elemzése volt, amely a termelők még szélesebb körében elfogadhatóvá tette ezt a szolgáltatást. Tehát az állatorvosi hivatásban az a jelentős változás, hogy az egyedekre történő fókuszálás mellett az állomány is a figyelem központjába került, ami az állat-egészségügyi ökonómia jelentőségét növelte. VI
Hosszú távon az állattenyésztésben várhatóan bekövetkező további változások a haszonállatpraxisban tevékenykedő állatorvosok gyakorlatában azt az igényt vetítik előre, hogy a telep egészét átfogó, komplex megközelítés révén képesek legyenek segíteni a termelőt a telep állategészségügyi helyzetével és termelésével kapcsolatos döntések meghozatalában. Ebbe beletartoznak a termelési és pénzügyi célok, az állomány-egészségügyi és termelési problémák rangsorolása, valamint olyan állomány-egészségügyi intézkedések megvalósítása, amelyek a telep termelékenységét és jövedelmezőségét növelik. Várhatóan a jövőben a termelőkben is egyre erőteljesebben tudatosulni fog, hogy a termelésorientált állomány-egészségügyi menedzsment megnövelheti az állattartó üzemek bevételeit és jövedelmét. Emiatt a haszonállattartásban is nőni fog az igény a komplex, gazdaságilag megalapozott termelésorientált állatorvosi szolgáltatások iránt. Ez nagy kihívást jelent az állatorvosi szakmának. Az egyik legnehezebb feladat adott állomány-egészségügyi és termelési üzemviteli rend esetén figyelembe venni mindazokat a tényezőket, folyamatokat és hatásokat, amelyek befolyásolják a termelékenységet és végső soron a jövedelmezőséget. Az állomány termelése, termelékenysége nagyon összetett, amelyben minden esemény és tényező összefügg egymással. Ezért egy termelésorientált állomány-egészségügyi program fő célja az, hogy választ adjon a telepen bevezetésre került preventív vagy kuratív állat-egészségügyi, ill. a különböző termelésiüzemviteli intézkedéseknek az állomány egészére gyakorolt várható hatásait firtató kérdésre (pl. egy szigorúbb tőgyegészségügyi program bevezetése valószínűleg megnöveli a munkaerőszükségletet, aminek számos további gazdasági vonzata lesz). Azok a bonyolult kapcsolatok, összefüggések, amelyek a betegségek, a takarmányozás, a szaporodásbiológiai menedzsment, az állatsűrűség, a selejtezési stratégia és egyéb, a termelékenységét befolyásoló tényezők között állnak fent, az állomány, mint egységes rendszer kibocsátását, jövedelemtermelő képességét különböző mértékben, és együttesen határozzák meg. Az egyes tényezők változtathatóságának mértéke tovább növeli a termelés tervezhetőségének nehézségeit. De a legtöbb termelési tényező mérhető, és változásaiknak hatása is többé-kevésbé kiszámítható vagy modellezhető, amiben nagy segítséget nyújt napjainkban a számítógépes technika. De bármely felállított modellel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy uniformizálva nem alkalmazható. A folyamatábrát, amire a megfelelő modell épülhet, fel lehet állítani, viszont nagyon nehéz megfelelő adatokat nyerni, amelyekkel az egyes termelési tényezők beépülhetnek, reprezentálhatókká válhatnak a számításokban. Emellett bármely matematikai állítást valós adatokkal kell alátámasztani, ami helyi adatfelméréseket igényel. Az így számszerűsített eredmények sokkal jobban illeszkednek a helyi telepi jellemzőkre és képezik le a valós lokális viszonyokat, mint az általános (pl. országos szintű vagy külföldi felméréseken alapuló) becslések. Az egyes telepeken a végső cél, olyan általános üzemviteli, ezen belül állomány-egészségügyi stratégia felállítása, amely, figyelembe véve az adott telep szakmai, pénzügyi, földrajzi és piaci lehetőségeit, a vállalkozás számára maximális profitot biztosít. Ezért a jövedelmezőséget érintő bármely üzemviteli tanácsnak a lehető legpontosabbnak kell lennie, és a támogató modellszámításoknak az adott telepi körülményeket kell minél jobban tükröznie, hogy az eredmények megbízhatósága növekedjék. Az egyedek és az állomány termelékenységét jelentős mértékben befolyásoló tényezők egy része csak egyedi, míg más része csak állományszinten fejti ki hatását. E két tényezőcsoport kombinációja alapján becsülhető meg az állomány termelékenysége, valamint a termelési költségek és a bevételek ismerete teszi lehetővé az állomány jövedelmezőségének felmérését. VII
1. Az állat-egészségügyi gazdaságtan történeti áttekintése Az ökonómia az állat-egészségügy egyik alapvető eleme a társadalom minden szintjén és a világ minden pontján. Az ökonómiát néha olyan diszciplínának minősítik, amely mértékegységként pénzt használ, míg minden más tudomány fizikai egységeket. Azonban az ökonómia, mint tudományág, elsősorban döntéselemzés, amelyben a pénz csak egy elem. A közgazdaságtan a szűkösen rendelkezésre álló erőforrásoknak az egymással versengő felhasználási lehetőségek közötti felosztásával foglalkozik, és ezáltal a társadalom számára a legnagyobb elérhető hasznot biztosítja. Ezt a hasznot különböző formában lehet kifejezni, attól függően, hogy a közgazdasági alapelveket milyen területen alkalmazták. Az állat-egészségügyi helyzet javítása hasznot hoz mind az állatok, mind az emberek számára. Az állatjóllétet nehéz gazdasági mértékegységben kifejezni, de a humán jóllétet nagymértekben meg tudjuk így határozni. A legtöbb gazdasági hozadék kifejezhető pénzügyi formában (pl. nagyobb tejárbevétel), de számos tényezőt nem azonnal tudunk így kifejezni (pl. a zoonózisveszély csökkenésének gazdasági haszna). Az állat-egészségügyi gazdaságtan olyan viszonylag újnak tekinthető interdiszciplináris tudományág, amelynek célja, hogy gazdaságilag alátámasztott alapelveket, sémákat és adatokat szolgáltasson a haszonállatok optimális termelésével kapcsolatos döntési folyamatban. Az állat-egészségügyi gazdaságtan a mikroökonómia alkalmazott tudományágaként mintegy 30 éves múlttal rendelkezik. A nemzetközi gyakorlatban Morris (Ausztrália) és Ellis (Anglia), hazánkban viszont Visnyei (1985), Kissné (1991, 1995) és Ligetfalvi (1991) nevéhez fűződik a gazdasági alapelvek bevezetése az állategészségüggyel kapcsolatos döntések meghozatalába. Az állat-egészségügyi gazdaságtan fő vizsgálati területei a következők: az állatállományok egészségi állapotából adódó gazdasági következmények elemzése, a betegségek által okozott veszteségek számítása, az állat-egészségügyi beavatkozások gazdasági hatásainak modellezése az egyedek, az állományok, ill. a nemzetgazdaság szintjén, a betegségek ellenőrzése és az állomány-egészségügyi programok és eljárások (pl. mentesítések) gazdasági elemzése, gazdasági hatásainak elemzése, az állat-egészségügyi vállalkozások gazdálkodástudományi vizsgálata. Morris és Ellis a hetvenes évek elején sikeresen bevezettek egy egyszerű, de hatékony közgazdasági alapelvet az állat-egészségügyi döntésekbe: az állat-egészségügyi inputokat csak addig a szintig szabad emelni, amíg az utoljára felhasznált input költsége egyenlő nem lesz annak bevételével. Ez már egy alapvetően más megközelítés volt a korábbi általánosan elterjedt nézethez képest, miszerint kezelünk vagy sem. A költségek ellenőrzése különösen fontos a korszerű állattenyésztésben. Az állatorvosi szolgáltatások a nyugati országokban abba az irányba fejlődnek, hogy a megtervezett állomány-egészségügyi programok, ill. a menedzsment révén kielégítsék a termelőknek az állatorvos tevékenységével szemben az optimális állategészségügyi állapot elérésére támasztott igényeit is. Ezeknek a szolgáltatásoknak általában számos intézkedéscsomagja van, amelyek más és más védekezést ajánlanak különböző költségeken. Az optimális állat-egészségügyi intézkedéscsomag, és ezáltal az inputfelhasználás kiválasztása ezért nagymértékben gazdasági döntés. Nemcsak a vállalkozások szintjén kell ilyen döntéseket hozni, hanem országos szinten is, hiszen pl. a különböző fertőző betegségektől való optimális mentesítési program kiválasztása is alapvetően ilyen jellegű döntés. Az állat-egészségügyi ökonómiában az állat-egészségügyi állapot javítására irányuló különböző intézkedések várható hozamát értékeljük abból a célból, hogy a rendelkezésre álló védekezési erőforrások felhasználására a lehető legjobb döntést hozhassuk meg. Értékeléskor a hangsúly az egyre intenzívebb védekezés marginális bevételén van, mindaddig, amíg közgazdaságilag az optimális állapotot el nem érjük. Ez akkor következik be, amikor az utoljára foganatosí- 1
tott állat-egészségügyi intézkedés költsége megegyezik az általa elért állat-egészségügyi állapotjavulásból származó többletbevétellel. Eddig a pontig ugyanis minden korábbi intézkedés hasznot eredményezett. Ezek az elemzések nem költségvetési vagy könyvelési technikák. Az elsődleges cél, hogy a különböző állat-egészségügyi intézkedések várható hozamának meghatározásával rangsoroljuk a különböző stratégiákat, és ez alapján hozzuk meg a legjobb döntést, és nem az, hogy a pontos pénzügyi számokat megkapjuk. Bármely ökonómiai elemzés alapvető tulajdonsága, hogy az sohasem teljes körű. A cél az, hogy a rendelkezésre álló információk alapján a lehető legjobb döntést hozzuk meg. Az állat-egészségügyi ökonómia egyik alkalmazási területe az adott betegségekkel kapcsolatban felmerülő termelési veszteségek felmérése (becslése vagy számszerűsítése) abból a célból, hogy pénzben kifejezve bemutassuk, mennyibe kerül a betegség jelenléte az állományban. Ezzel be lehet mutatni a betegség fontosságát a termelőknek, és így igazolni az ellene tett védekezési erőfeszítések jogosságát, egyben bemutatható az a potenciális bevétel, amit a betegség hiánya esetén tudna realizálni a telep. Természetesen a betegség által okozott összes költség csak akkor takarítható meg, ha mentesítik a telepet. A mentesítés viszont csak kevés esetben és kevés betegség esetén járható út. Az állatorvosképzésben a gazdasági és az agrárgazdasági, agrobiznisz ismeretek átadása, valamint az ökonómiai szemlélet formálása történelmi múltra tekinthet vissza, mivel az állategészségügyi tevékenység egy része kezdettől fogva a gazdálkodáshoz, a haszonállattartáshoz kapcsolódott, s így az ökonómiai mérlegelés ténye mindenkor az állatorvosi gyakorlat szerves részét képezte. A társadalmi-gazdasági fejlettség, az átalakulás idején, továbbá az EUcsatlakozással kapcsolatosan az agrár- és az állat-egészségügyi gazdaságtan kérdései előtérbe kerültek, mert: a verseny éleződése új üzemgazdasági, üzletviteli, vállalkozói és menedzsment ismeretek elsajátítását igényli; a korszerű állatorvosi munkához az állatorvos-tudomány magas szintű ismerete mellett hozzátartozik az állat-egészségügyi menedzsmentben, az innováció és marketing, valamint az informatika elméletében és gyakorlatában való jártasság; a gazdasági élet gyakorlata egyre erőteljesebben kikényszeríti a haszonállattartás területén az állatorvosi gondolkodástól, magatartástól és gyakorlattól az állattartók profitorientált érdekeinek kiszolgálását, a nyereségérdekelt termeléshez történő alkalmazkodást. A gazdasági tények világszerte azt mutatják, hogy az állatorvosok vagy kibővítik szolgáltatásaikat az elvárásoknak megfelelően, vagy elveszítik korábbi meghatározó szerepüket. Mindezen elvárások teljesítéséhez nyújt a tantárgy segítséget, biztosít tudományosan megalapozott, korszerű, az európai gyakorlatban meghonosodott, ugyanakkor a magyar viszonyokra adaptált ismereteket és szemléletet. 1.1. Az állatorvosi szemléletmód és munka jellegének átalakulása és fejlődése a XX. század második felétől napjainkig A társadalmi-gazdasági fejlődés, valamint az állat-egészségügyi munka jellegének változása között igen szoros a korreláció. A kölcsönhatásnak megfelelően a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban a gazdasági környezet folyamatos változásával a termelők állatorvosi szolgáltatásokkal szembeni igényei is átalakultak. Ezzel párhuzamosan az állatorvosok által nyújtott szolgáltatások is fejlődtek. Ez a fejlődési folyamat példaértékű lehet hazánk számára. A folyamat fő szakaszai az alábbiakban foglalhatok össze. 2
I. szakasz: A járványos betegségek felszámolása, egyedi betegségkezelések időszaka (1945-1960). A II. világháborút követően a mezőgazdasági termékek világpiaci értékesítésének helyzete kedvező volt. A termelés a legtöbb országban a szükségleteket nem tudta kielégíteni, az árak stabil, enyhén emelkedő tendenciát mutattak. A fejlett ipari országokban erre az időszakra tehető a lópraxis visszaszorulása és a gazdasági haszonállatok előtérbe kerülése. A termelési struktúrát az extenzív tartásmódok és a vegyes farmok túlsúlya jellemezte. Ez a periódus a "tűzoltómunka időszaka", az állatorvost csak a betegségek jelentkezése esetén hívták. Két alternatíva létezett, csak arról döntöttek, hogy a beteg állatot gyógyítsák-e vagy sem. Nagy előrelépést jelentett az antibiotikumok elterjedése. Ebben az időszakban a nagy gazdasági veszteségeket okozó, gyors terjedési hajlammal rendelkező fertőző betegségek vakcinázási programokkal történő megelőzésében sikerült a legnagyobb előrelépést megtenni. II. szakasz: Az összetett kóroktanú betegségek és a megelőző állatorvoslás időszaka (1960-1980). Az állattartás területén strukturális változások - specializáció, centralizáció és koncentráció - mentek végbe. Több országban megjelentek az iparszerű állattartó telepek. Ebben az időszakban a termelők kinyíló agrárollóval kerültek szembe, és csak úgy tudtak fennmaradni, ha az általuk előállított termékek önköltségét - a termelés hatékonyságának növelésével - folyamatosan csökkentették. Ennek eredményeként az állatorvosi beavatkozásokkal kapcsolatos döntések tekintetében - mind az állatorvosok, mind a termelők részéről - egyre nagyobb igény mutatkozott a költséghatékonyság elemzések alkalmazására. Az állatbetegségek, mint a jövedelmező termelés egyik legfőbb rizikófaktora kerültek a figyelem központjába. Ismertté vált, hogy a legnagyobb veszteségeket okozó betegségek döntő része komplex oktanú, és az oki tényezők között kiemelt szerepe van humán faktornak, azaz az emberi tényezőknek, a nem megfelelő menedzsmentnek. Kidolgozásra kerültek azok az alapvető szervezési és vezetési elvek, amelyek következetes alkalmazásával megelőzhető a betegségek jelentkezése. III. szakasz: Integrált megközelítés, komplex állat-egészségügyi menedzsment, amely magában foglalja az ökonómiai, állatvédelmi és társadalmi-szociológiai tényezőket is (1980-as évek). A gazdasági környezetben a bizonytalanság és a fizetőképes kereslet csökkenése egyre erőteljesebben mutatkozik meg. Az elmúlt szakaszra jellemző tendenciák, mint a kínálati piac fennállása, a gazdasági élet szinte minden területére kiterjedő változások állandósulása továbbra is fennállnak, aminek eredményeként a verseny is egyre fokozódik. A költségcsökkentéssel párhuzamosan a minőségi és hatékonysági paraméterek folyamatos javítása és a stratégiai döntések - pl. vertikális, horizontális integrációk és stratégiai csoportok - kerülnek a verseny középpontjába. Mindez az állattartók, a vállalatvezetők és az állatorvosok részére kihívásként jelentkezik, amelyre csak koncepcionálisan új gazdasági megközelítés segítségével válaszolhatnak eredményesen. Ebben az új környezetben az állattartó gazdaságok üzleti folyamatait olymódon kell újjátervezni és szervezni (business reengineering), hogy folyamatorientált vezetési filozófia és gyakorlat valósulhasson meg, amely erősíti: a vállalat vevő-, piac-, és szállítóközelségét; a minőség és hatékonyság fejlesztését; a költségek racionális csökkentését; az emberi kreativitás kitüntetett szerepét; a csoportmunka és a folyamatokhoz igazodó egyszerű, nem túl hierarchizált struktúrák középpontba helyezését. A mezőgazdaság területén is egyre erőteljesebb szervezeti változások következnek be, ugyanis a széles körben elterjedt lineáris-funkcionális struktúrák túlzottan merevnek bizonyultak az integrált működéshez és a kreatív információáramláshoz. 3
Erre az időszakra tehető a termelés-orientált komplex állat-egészségügyi megközelítések elterjedése, az informatika, a számítógépes termelésirányítási és döntéstámogató rendszerek előtérbe kerülése, valamint a különböző szakemberekből álló szaktanácsadó és menedzsment teamek kialakulása. IV. szakasz: Kedvtelésből tartott állatok jelentőségének fokozódása (1980-as évek végétől) A 80 -as évtizedben a fejlett ipari országokban, mindenekelőtt az USA-ban és Nyugat- Európában a kedvenc, hobby állatok ellátása külön iparággá fejlődött. Ennek hátterében a lakosság életmódjának változása állt. Egyre nagyobb városok alakultak ki, ahol a természettel, az élőlényekkel való kapcsolattartást a kedvenc állatok biztosították. A lakosság anyagi helyzete látványosan javult, és egyre több pénzt tudtak szánni ezen állatok minél magasabb színvonalú ellátására. Sokan egyedül éltek és a kedvenc állattal való kapcsolat nagyon fontossá vált. Ezen a területen az állat-egészségügyi döntések nem gazdasági jellegűek, a tulajdonosok nem racionálisan, hanem emocionálisan döntenek. Ez újabb kihívást jelentett az állatorvosi szakmával szemben. A vegyes praxisok helyett specializált kisállatrendelők és kedvencállat-kórházak jöttek létre. Ezen a területen az állatorvosnak a praxis vezetéséhez speciális vállalkozói és praxismenedzsment ismeretekre van szüksége. Végeredményben az állatorvosi szolgáltatás szakosodott a gazdasági haszonállat és kisállat ellátására. Ez utóbbi terület nagymértékben elnőiesedett. V. szakasz: A globalizálódó verseny időszaka (1990-es évektől) A globalizáció hatására új, kontinenseket átfogó termékpályák jöttek létre, melyek jelentős kockázatot is hordoznak. A Kreuztfeld-Jakobs kór megjelenése és hatása jól bizonyítja, milyen nagy jelentősége lehet a megfelelő technológiák gondos kidolgozásának és a körültekintő állatorvosi ellenőrzésnek. Az állattenyésztésben számos paradigma átalakul, például nő az állatjóllét és a nyomonkövethetőség szerepe. Ezek új kihívásokat támasztanak az állatorvosok munkájával szemben is. Az állategészségügyben, hazánkban is hasonló fejlődési folyamat ment végbe, csak bizonyos késéssel. A rendszerváltást követő időszakban az állatorvosok számára a csökkenő gazdasági haszonállat létszám miatt elhelyezkedési problémák jelentkeztek. A kisállatorvoslás irányába történő szakosodás alternatív megélhetési lehetőséget jelentett. Az 1990-es években indult meg a III. és IV. szakaszba való átmenet. Az állattenyésztésben gondot jelentett, hogy a tulajdonváltással a már meglévő integrációs kapcsolatok is felbomlottak, újak még nem alakultak ki, a hosszú távú stratégiai szemlélet helyett a pillanatnyi érdekek szerint hozzák meg a döntéseket, és az információs technológia gyakorlati alkalmazása területén igen komoly és sajnos egyre növekvő lemaradásunk van. A jelenlegi gazdasági körülmények között ezek hiányában az állattartó gazdaságok versenyképességének további romlása valószínűsíthető, és így egy részük életben maradása megkérdőjeleződig. Az új igényeknek megfelelő állatorvosi tevékenység egyúttal az állatorvosképzés tartalmi és strukturális változtatását is igényli. 4
1.2 Az állatorvosok szerepe az állattartó telepek szervezése, vezetése és ellenőrzése területén Az állatorvosoknak szakmai feladataikat az ezekkel szoros kapcsolatban lévő menedzsment, ökonómiai stb. feladatokkal együtt, azokkal kölcsönhatásban kell realizálniuk (1. táblázat), ugyanis csak így járulhatnak hozzá az irányítás optimalizálásához, valamint a vállalatok, a vállalkozók, a termelők állat-egészségügyi és gazdasági kérdésekkel kapcsolatos döntési, problémafelismerő, -kezelő készségének és innovatív képességének javításához. 1. táblázat. Az állatorvosok szakmai feladatainak változása Szerepkörök Hagyományos állatorvos Független szakértőszaktanácsadó á.o. Menedzser állatorvos Akut beavatkozások + ± - Diagnosztika + + + Betegségek kezelése + + ± Termelésellenőrzés - + + Menedzsment feladatok - + + Járványvédelem - + + Epidemiológia - ± + Hatósági feladatok + ± - Információs technológia - ± + Oktatás - ± + Takarmányozás - ± + Genetika - - + Környezetvédelem - + + Környezetszennyezés - ± + Állatvédelem - + + Szervezeti döntések - + + Jövedelmezőség - + + Jelmagyarázat: + munkájának részét képezi, +/- csak bizonyos esetekben, - munkájának nem képezi részét Irodalom: 1. Bíró O.- Illés B. Cs. (1996): Az állategészségügy szerepének változása és fejlődési tendenciái a sertéstartásban. V. Agrárökonómia tudományos napok. Piaci verseny a mezőgazdaságban. Gyöngyös, 1996. 65. 2. Dijkhuizen, A. A. (1992): Modelling animal health economics. Inaugural speech. Wageningen Agricultural University. Wageningen, 28. 3. Muirhead, M. R. (1994).: Swine Practice: Present & future roles of the veterinarian. In: Proceedings of the 13th IPVS Congress. Bangkok, Thailand, 1-4. 4. Morris, R. S. - Blood, D. C. (1969): The economic basis of planned veterinary services to the individual farms. Australian Vet. J., 45. 337-341. 5
2. A haszonállattartó vállalkozások alapvető gazdasági döntései A különböző állattartó és -tenyésztő vállalkozások közös tulajdonságaival, és a piacon betöltött szerepükkel foglalkozunk. Ezeket egyszerűen vállalkozásnak, vagy vállalatnak nevezzük, és a vállalat egészét egyetlen "személynek, egyetlen piaci szereplőnek fogjuk fel. A vállalat olyan gazdasági szervezeti egység, amely a gazdasági élet más szereplőitől elkülönülten gazdálkodik. A piac közreműködésével kapcsolódik ezekhez, és pénzjövedelem szerzésére törekszik. A továbbiakban a vállalatot tekintjük a piaci kínálati oldal szereplőjének, a vágóhidakat, feldolgozó üzemeket, valamint háztartásokat pedig fogyasztóknak. Eltekintünk attól, hogy a háztartásokban is folyik termelés. Az állattartó vállalatok működése közben erőforrások (takarmány, fűtés, szellőztetés, emberek, gépek, anyagok ) áramlanak be, és termékeket bocsát ki. Az előbbieket inputnak, az utóbbiakat outputnak nevezzük, és a folyamatot reálfolyamatnak. Az erőforrások beszerzéséhez a vállalatnak pénzt kell befektetni, amit az értékesítés során nyerhet vissza. Ezt pénzfolyamatnak hívjuk. Ezen folyamatok (kereslet, profit) információkat is hordoznak az állattartó vállalatok számára, amelyekkel értékelni tudják környezetüket, működésüket. Az állattartó vállalat, mit minden egyéb vállalat két piacon jelenik meg, a termékek piacán eladóként, az erőforrások piacán (földpiac, tőkejavak piaca, munkaerőpiac, pénzpiac) vevőként. A vállalatoknak bizonyos mértékben alkalmazkodnia kell piaci környezetéhez. Ilyenek az egymáshoz fűződő közvetlen kapcsolatok (pl. adásvétel); bizonyos piaci törvényszerűségek (pl. a racionalitás); az állam befolyásoló szerepe, mint tulajdonos vagy jogi szabályok által; a természethez való alkalmazkodás, mint társadalmi elvárás; a társadalmi-politikai környezet, történelmi, kulturális hagyományok (értékrendek). A vállalat külső környezete a mikroökonómiában egy adottság, amely a vállalati magatartás külső feltételrendszerét adja. Az állattenyésztő vállalat racionális gazdasági szereplő, bizonyos célok elérésére törekszik. Az elsődleges célja, hogy profitot, jövedelmet szerezzen, ezért számára a több lehetőség közül az a legcélszerűbb, ami nagyobb profitot eredményez. A vállalatnak hosszabb-rövidebb ideig egyéb céljai is lehetnek, de ezek elérését a megfelelő profit elérése segíti. A következő felsorolásban bemutatunk néhány jellemző vállalati célt, a profit a legfontosabb, de a teljes célrendszer minden eleme valamilyen mértékben egyszerre érvényesül. A non-profit szervezeteket most nem tárgyaljuk. A vállalat főbb céljai: 1. Jövedelmezőség, profitmaximalizálás; 2. Vagyon megtartása; 3. Növekedés, fejlődés; 4. Piaci pozíciók megtartása, javítása; 5. Korszerűsödés és termelékenység növelése; 6. Fizetőképesség, likviditás; 7. Fizikai és pénzügyi erőforrások megszerzése; 8. Vezetői külön célok. Az idő szerepe a gazdaságban. Az állattartó és tenyésztő vállalatok különböző időtávokhoz kapcsolódnak gazdálkodási döntéseik során. A gazdasági időtávok a döntések feltételeit, lehetőségeit fejezik ki. Piaci időtáv (nagyon rövid táv) az az időszak, amelyen belül a vállalat csak eladási, vagy vételi döntésekkel képes reagálni a külső eseményekre. Rövid táv az a periódus, amelyen belül a vállalat legalább egy termelési tényezője adott, megváltoztathatatlan, miközben legalább egy másik tényező megváltozhat. Pl. a vállalat épületei, termelőhelye adott, míg a munka, anyagmennyiség változtatható. 6
2.1. A termelés költségei, bevétel, haszon Rövid távon az állattenyésztő és állattartó vállalatok költségei két részre oszlanak. Az egyik csoportba azok a költségek tartoznak, amelyek a termelés megindulása nélkül is fennállnak, mert már kiadásra kerültek. Ilyenek az épületek, gépek költségei, ezeket fix költségeknek nevezzük. A másik csoport a termeléshez tartozó költségek, pl. munkabér, anyagköltség, energia. A termelés összes költsége (TC) rövid távon két fő részből áll: állandó költségek (FC) és változó költségek (VC). Képletben: TC = FC + VC. A fix költség rövid távon állandó, a változó költség nem arányosan változik: a technikai feltételek, az anyagok mennyiségtől függő ára, a járulékos költség (szállítás) részarányának csökkenése miatt. 1. ábra. A különböző költségfüggvények Az átlagos fix költség (AFC=FC/Q) a termék egységére jutó állandó költség. Az átlagos változó költség (AVC=VC/Q): a termékegységre jutó változó költség. Az átlagköltség (AC=TC/Q): a termékegységre jutó összköltség. Összefüggés: AC = AFC + AVC. A határköltség (MC): a termelésváltozás egységére jutó költségváltozás nagysága. Képletben: MC = TC/DQ = VC/ Q, ahol az utolsó egyenlőség azért szerepelhet, mivel rövidtávon FC állandó, ezért TC = VC. Az AC, AVC, MC függvények U alakúak (1. ábra). Kis termelés esetén az egységköltségek hatalmasak, a termelés növelésével csökkennek, majd egy idő után nőnek. Az MC mindig a legutóbb termelt egység költsége, és amíg ez kisebb az AC-nél és az AVC-nél, addig az átlagot lefele húzza. Ha a növekedési szakaszában eléri először az AVC, majd az AC görbét, akkor feléjük kerül, s az átlagot növelni fogja. Így az MC-vel való találkozás után mindkét görbe nőni fog. A határköltség (MC) függvénye az átlagos változóköltség- (AVC) és az átlagköltségfüggvényeket (AC) minimumpontjukban metszi. A befektetés (lekötött tőke) az a kiadás, amelyre a termelés érdekében egy adott időpontban kerül sor, és lassan, fokozatosan térül meg. Folyó költségek azok a termelési ráfordítások, amelyek az adott évben merülnek fel, és a termékek eladásával az adott évben meg is térülnek. 7
A folyó költségeket a változó költséggel azonosíthatjuk, vagyis a termelés során jelentkező takarmány-, gyógyszer, energiaköltség, munkabér stb. A befektetések a fix költségek, vagyis a termelés elindulása előtti, annak érdekében tett költekezés, ez folyó költségek formájában térül meg, pl. ingatlanok, termelő gépek vétele. Ezek a költekezések az előállított termékekbe használati idejük arányában épülnek be, vagyis folyó költségnek kell tekinteni egy gép értékének 1/10-ét, ha az tíz év alatt használódik el. Az elhasználódást nevezzük amortizációnak, míg költségként való beszámítását amortizációs vagy értékcsökkenési leírásnak. Az amortizációs költség különbözik a többitől, hiszen nem aktuális kiadás, számlákon nem jelenik meg, és a nagyságát a vállalat határozza meg a tervezett amortizációs idővel. Az értékcsökkenési leírás ún. implicit költség. Explicit (kifejezett) költségek, amelyek adott időszak folyamán az adott időszak termelésével kapcsolatban számlákon, pénzügyi átutalásokon kifejezett formában jelennek meg. Implicit költségek (rejtett költségek) azok a kiadások, amelyek az adott időszak ráfordításai, bár tényleges pénzkifizetésekben, számlákon az adott időszakban nem jelennek meg. Bevétel és haszon Egy vállalkozás beindulása előtt érdemes elemezni a bevételek és kiadások várható alakulását, a lehetséges profitot. Egy család sertéshizlaló vállalkozást szeretne indítani. A 2. táblázatban a család éves jövedelem-kimutatás tervezete látható a lehetőségeik és a piac figyelembevételével. A befektetés a 20 millió Ft-ot érő sertéstelep megvétele, melynek elhasználódását tíz évre tervezik. 2. táblázat. A sertéshizlaló vállalkozás éves jövedelem-kimutatása (ezer Ft) MEGNEVEZÉS BEVÉTEL KIADÁSOK 1. Árbevétel 25 500 2. Eladott áruk beszerzési ára 4 400 3. Bruttó profit (1-2) 21 100 4. Közvetett költségek 14 470 Explicit költségek összesen 12 470 Bérleti díj (föld) 1 000 Takarmány, energia és javítási költségek 11 000 Szállítás, forgalmazás költségei 220 Kamatköltség 250 Elszámolható implicit költség: Értékcsökkenési leírás 2 000 5. Számviteli profit (3-4) 6 630 6. El nem számolható implicit költségek 1 080 7. Összes gazdasági költség (2+4+6) 19 950 8. Gazdasági profit 5 550 Bevételt az áruk eladási értéke jelent. Közvetlen költség az áruk beszerzési ára. E kettő különbsége a bruttó profit. Ebből levonva a közvetett, explicit költségeket, és az elszámolható implicit költségeket kapjuk a számviteli profitot. Vannak azonban el nem számolható implicit költségek, mint a család eddigi jövedelme, és a vállalkozásba bevitt tőke banki kamata, amelyektől elesik a család, mivel ezeket most a vállalkozásba fekteti be. Vagyis a vállalkozás beindulásával elveszti előző jövedelmét és tőkéjének kamatát. Ezek nem jelentenének nekik költséget, ha hitelt vesznek fel, és alkalmazottat fogadnak, de ilyenkor ezek helyett a már elszámolható költségként jelentkező banki kamat és a 8
munkabér jelenne meg. Az így kiteljesedő költségek adják ki a haszonáldozati, vagy alternatív költséget (opportunity cost), melyet a bevételekből levonva kapjuk a gazdasági profitot. A számviteli költségek az adott évben felmerülő számvitelileg nyilvántartható folyó költségek: az explicit költségek és néhány belső kimutatás alapján elszámolt implicit költség (épületek, berendezések értékcsökkenése). Számviteli profit a bevételek és a számviteli költségek különbsége, azaz a profit nagysága számviteli értelemben. 3. táblázat. Egy vállalkozás gazdasági profitja Bevételek A termelés gazdasági költségei Számviteli költségek Explicit költségek Normál profit Implicit költségek Számviteli profit Gazdasági profit A termelés költségei (alternatív költség) az explicit és implicit ráfordítások összessége, azaz a számviteli költség és azon lehetőségek elvesztett hozama, amelyekről le kellett mondani az adott tevékenység érdekében. Kifejezi mennyit kellett feláldoznia a vállalkozónak, hogy a szűkös erőforrásokat elvonja a gazdaság más szereplőitől. Normálprofit az adott gazdaságban bárki által szokásosan elérhető jövedelem (átlagmunkabér, banki kamatok). A gazdasági profit a számviteli profit és normál profit különbsége. Az átlagos bárki által elérhető profiton felüli rész. Gazdasági profitot akkor ér el a cég, ha a bevételei meghaladják alternatív költségeit (3. táblázat). 2.2. Az állattartó vállalatok optimális döntése tökéletes piaci verseny esetében Egy piac szerkezete, formája a piaci szereplők száma és mérete alapján jellemezhető. Ezek határozzák meg a szereplők lehetőségeit és a verseny erősségét. A piac formáit annak alapján ítélhetjük meg, hogy mennyien vannak az eladók és a vevők; könnyű-e vagy nehéz új termelőknek, ill. vásárlóknak belépni a piacra; képes-e egy-egy szereplő egyedül befolyásolni a piaci árat. Ezek alapján a piacnak, a piaci versenynek két szélsőséges formáját, a tökéletes versenyt és a tiszta monopóliumot tárgyaljuk részletesen, de sok átmeneti piaci helyzet is lehetséges. Az egyik legismertebb, mikor néhány egymást ismerő, egymáshoz alkalmazkodni képes vállalat verseng az adott piacon. Ezt többszereplős (oligopol) piacnak nevezzük. Egy piac formáját a piaci szereplők átlagköltség görbéi (AC) és a piaci keresleti görbe távolsága is tükrözi. Tökéletes verseny alakul ki egy termék piacán, ha sok kis eladó és kis vevő van. Ekkor egyikőjük sem képes egyedül befolyásolni a piacot. Nagy számuk miatt megegyezni nem tudnak, és ha valamelyikük felemelné az árat, nem vásárolnának tőle, ha valamelyikük csökkentené, a piac elnyelné a kínálatát, de annak kis mértéke miatt nem befolyásolná az egész piacot. A tökéletes versenyben tehát a piaci szereplők számára az ár külső adottság. Tökéletes verseny az a piaci forma, amelyben a piac végtelenül nagy egy-egy szereplőhöz képest, és a szereplők árelfogadók, és e piacon szabad a be- és kilépés. A szabad be- és kilépésnek két fő akadálya lehet. Jogi akadályok, mint például állami engedélyek szükségessége a termeléshez (pl. bányászat), és pénzügyi-gazdasági feltételek, például, ha óriási tőkét kell induláskor befektetni, amelyet onnan nehéz más tevékenységbe átvinni (pl. acélgyártás). Tökéletes verseny pl. a tojáspiac, ahol a belépéshez elég néhány tojó megvétele. 9
2. ábra. Egy üzem átlagköltség görbéje tökéletes verseny esetén Tökéletes versenynél az üzemméretek nagyságának korlátjai is megmutatják a piac jellegét. Az üzemek átlagköltség görbéi (AC) nagyon távol helyezkednek el a piaci keresleti görbétől (2. ábra), így meghatározó kereslet kielégítését egy üzem csak hatalmas átlagköltségek mellett tehetné meg, ami abszolút gazdaságtalan. Bevételek és profitok tökéletes verseny esetén. A tökéletesen versenyző piacon szereplő vállalat számára az ár adottság, megváltoztatni nem tudja, de lehetőségein belül ezen az áron bármenynyit képes eladni. Minden egyes termék által keletkező bevétel megegyezik a piaci árral, a bevételek a következőképpen számíthatók. A tökéletes verseny vállalatának összbevétele (TR) az ár és a mennyiség szorzata: TR = P Q A határbevétel (MR) az eladásváltozás egységére jutó összbevétel-változás: MR = TR / DQ Az átlagbevétel (AR) az összbevétel és az eladott mennyiség hányadosa: AR = TR / Q Tökéletes verseny esetén a határbevétel és az átlagbevétel is megegyezik a piaci árral, a fogalmakból adódóan, tehát MR = AR = P A vállalat legfőbb célja a profit elérése. A gazdasági profit az összbevétel és az összes gazdasági költség különbsége: T = TR - TC Az átlagprofit a gazdasági profit egy termékre jutó nagysága: A = T / Q A határprofit az eladásváltozás egységére jutó profit: M = T / Q = MR - MC A vállalat optimális döntése. A vállalatnak a tökéletes verseny piacához való alkalmazkodása kettős: elfogadja az árat és megállapítja saját optimális termelési mennyiségét. Tökéletes versenyben egy vállalat profitja akkor maximális, ha addig fokozza termelését, amikor a határköltség éppen egyenlővé válik határbevételével: max., ha (MC = MR = P). 10
Ennek oka az, hogy egy vállalatnak érdemes legyártania, és eladnia a terméket addig, míg az általa nyert bevétel (MR) meghaladja annak költségét (MC), vagyis a termék profitot hoz létre (Mp > 0). A profit mindaddig növelhető, amíg MC < MR. Akkor maximális a profit, ha az eladott utolsó darab határbevétele már éppen egyenlő a határköltséggel. A profit a termelt és eladott mennyiség és ár szorzatának (TR), valamint a termelt mennyiség és az átlagköltség szorzatának (TC) különbsége. Ez a profitmaximalizáló termelési mennyiség csak kivételes esetben esik egybe az átlagköltség minimumával, hisz ha az MC nagyobb lesz, mint az AC, onnantól növeli azt, de még így is érdemesebb tovább termelni, ha kisebb, mint az MR. 2.3. Az állattartó vállalatok fedezeti- és üzembezárási pontjának meghatározása Tökéletes verseny piacán profittal termelő cég azt tapasztalja, hogy valamilyen külső befolyás hatására a piaci ár csökken. Ilyenkor két dolgot tehet, vagy megszünteti a termelést, vagy tovább termel. A következőkben azt vizsgáljuk, hogy milyen árak esetén érdemes egyik, vagy a másik lehetőséget választania. Továbbra is az MR = MC = P egyenlőségnek megfelelő termelési mennyiség az optimális választás. Ha az új termelési pont magasabb, mint az átlagköltségek (AC) minimuma, akkor a vállalat gazdasági profitot realizál. Az átlagköltségek minimumának megfelelő termelést fedezeti pontnak nevezzük, mert ekkor éppen megtérül a tökéletes versenyben lévő vállalat minden gazdasági költsége. Fedezve van minden fix és változó költsége és ezekben a normál profitja is. Egy vállalat fedezeti pontja az a termelési mennyiség, amely mellett a termék átlagköltsége egyenlő a piaci árral (AC = P = MR = MC). Ekkor megtérülnek a költségei, de gazdasági profitot nem termel. Ez az átlagköltség görbe minimumpontjában van (3. ábra). 3. ábra. Egy vállalat üzembezárási pontja tökéletes verseny esetén Veszteségminimalizálás a vállalat stratégiája, ha az új termelési pont az átlagköltség alatt, de az átlagos változó költség felett van. Ekkor azért érdemes termelnie, mert minden változó költsége megtérül és a fix költségekből is megtérül valamennyi, attól függően, mennyivel magasabb az ár az AVC minimumánál. Bezárás esetén az összes fix költség elveszne. Szüneteltetni kell a termelést mindaddig, amíg a piaci ár kisebb, mint a minimális átlagos változó költség, mert ekkor a termék közvetlen költségei sem térülnek meg. Ezért az AVC görbe minimumpontját üzembezárási vagy üzemszüneti pontnak nevezzük. Üzemszüneti pont az átlagos változó költség minimuma, mert ennél kisebb piaci ár esetén szüneteltetni kell a termelést, és csak ennél nagyobb piaci ár mellett célszerű termelni. 11