V. EGYLÖVETŰ FEGYVEREK A) AZ EGYLÖVETŰ FEGYVEREK MEGHATÁROZÁSA Azokat a fegyvereket, amelyeknél a lövési folyamat valamennyi elemét, a töltény betöltését, a csőfar lezárását, a lövés kiváltását, a csőfar nyitását és a hüvely kivetését a lövő önmaga végzi, és fegyvernek nincs külön zárszerkezete, egylövetű fegyvereknek nevezzük. B) RÖGZÍTETT CSÖVES, MOZGÓ ZÁRSZERKEZETŰ FEGYVEREK Ezeknél a fegyvereknél a zár mozgatható, míg a cső zár tokjához rögzített. A szerkezet nyitása és az üres hüvely eltávolítása általában a csőfarnál rögzített zártest megemelésével vagy oldalra fordításával történik. Ezeknél a puskáknál többnyire az elsütő szerkezet oldalra van szerelve, s a kakas a zárblokkba épített ütőszegre csap. A szakirodalom az ilyen zárolási rendszerrel készített fegyvereket, csapó (csapódó) záras fegyvereknek is nevezi. Felfelé nyíló zárral kialakított puska-zárszerkezet vázlatát szemlélteti a 26. ábra. C ső to r- ko lat Z ár R etesz 26. ábra A zárat nyitott helyzetben lapos rugó tartja meg. Becsukott zárnál a rugó hat a zár szív alakú nyúlványára és megakadályozza a zár nem szándékolt kinyitását. A zár nyitása és csukása a csőtengelyre merőleges csap körül történik. A zár lövés közbeni teljes reteszelésére külön biztosító-szerkezet szolgál, amely a kakas előrecsapódásakor a csőtengely irányában előremozog és behatol a zár furatába, megakadályozva ezzel a zár kinyílását. A kilőtt töltényhüvelyt a tok baloldalán lévő töltényvonó távolítja el, amely a zártömb felfelé forgatásakor hátrafelé mozog és kihúzza a kilőtt hüvelyt a töltényűrből Oldalra fordítható zár elvi felépítését ábrázolja a 27. ábra. Csőfar Zár 27. ábra
Ennél a megoldásnál a cső hátsó végére egy tokot csavaroztak. A zár a tokon csukló körül, balról jobbra elfordítható. Az ütőszeg az ütőrugóval együtt a zár hosszanti furatában foglal helyet. A lőszer a zár felnyitása után szabaddá váló töltényűrbe helyezhető, majd a zárat eredeti helyzetébe kell visszabillenteni, s így a zár mellső felülete lezárja a csőfart. Lövés után a kilőtt hüvelyt a zárral egybeépített hüvelyvonó meglazítja, ezután eltávolítható. C) RÖGZÍTETT ZÁRSZERKEZETŰ MOZGÓCSÖVES FEGYVEREK Ebbe a csoportba tartoznak azok a fegyverek, amelyek csöve lebillenthető, előretolható vagy oldalra fordítható. A mai napig a legnépszerűbb és legpraktikusabb megoldás a billenő rendszer, ez terjedt el a gyakorlatban a vadászati célokra alkalmazott fegyvereknél. A 28. ábra az oldalra kifordítható fegyver elvi felépítését szemlélteti. 28. ábra Billenőcsövű kialakítást szemléltet a 29. ábra. 29. ábra 1. Alsó emelőkar; 2. Cső-; 3. Tengely; 4. Tok Az ábrán az un. T-zár kialakítás látható, amelyre a csőfar alatti tömb T alakú kimunkálása a jellemző. Ebbe a vájatba kapcsolódik az alsó emelőkar hengeres fejrészének két lejtős bordája, a dupla forgóretesz vagy kettős fogó.
Előremozgó csövű rendszer kialakítását szemlélteti a 30. ábra. 30. ábra 1. Alsó emelőkar a fogasívvel; 2. Rögzítő; 3. A rögzítő csapja; 4. Az emelőkar csapja; 5. Fogasléc; 6. Cső; 7. Zár A 30. ábrán az alsó emelőkart a nyíl irányában mozgatva, rögzített csapja körül elfordul. Az emelőkar fogas nyúlványa a rögzítőt lefelé fordítja, ezáltal lehetővé teszi a fogasléc csőtorkolat irányába történő elmozdulását, ami egyúttal a csövet is előretolja. A cső előresiklik az előágyon, eltávolodik a zár homlokfelületétől, így a kilőtt hüvely eltávolítható a töltényűrből. Billenőcsövű fegyverek zárására alkalmazzák még, az un. csőkampós csőrögzítést is. A fegyver zárszerkezete csuklósan kapcsolódik a csőhöz, így lehetővé válik a cső lebillentése, majd töltés után a visszalökése az eredeti helyzetébe: A billentyű előtt elhelyezett emelőkar (hosszúkulcs) hengeres forgórészén levő vájatba illeszkedik a szerkezethez a reteszelő csőkampó. A cső kioldásához (lebillentéséhez), illetve a nyitásához az alsó emelőkart kell jobbra, ill. hátra fordítani. Elsütő szerkezete külső, oldalkakasos volt és a kakasnak félig felhúzott helyzetben kell állnia a cső lebillentéséhez. Hüvelyvonóval nem rendelkezett, a hüvelyt a farrészből kiálló szeg segítségével lehetett eltávolítani. Elvi felépítését a 31. ábra szemlélteti, amelyen a cső lebillentett helyzetben látható. 31. ábra 1. Cső; 2. Csőkampó; 3. Emelőkar; 4. Zárszerkezet; 5. Billentyű A gyors-zár mechanizmus az előresikló csövű és billenő csövű rendszer kombinációja volt. A fegyver csuklócsapos excenter zárszerkezetét a csatlakozó oldalsó emelővel lehetett működtetni, s a csövet egyidejűleg előremozgatni és lebillenteni.
Az oldalsó emelő lenyomásával elfordult az excenter csuklócsap, s a csőfar, nyit mozgott előre, hogy a csőfar elválhatott a zárhomlokzatból kiálló tárcsáktól, majd lebillent. Az excenterzár lényege, hogy a forgó mozgást oda-vissza haladó mozgássá alakítja egy, a tengelyre nem a középpontjában rögzített szerkezeti elem segítségével. A fegyver reteszelése külön szerkezeti elemmel történik, a csősínt meghosszabbító kampóval. Kialakítását a 32. ábra szemlélteti (A cső lebillentett, tehát a fegyver nyitott állapotban van). 32. ábra 1. Cső; 2. Zár; 3. Oldalsó emelő; 4. Excenter csuklócsap (forgási középpont) Rögzített zárszerkezetű, mozgócsöves fegyvereknél alkalmazott reteszelést megvalósító szerkezet elvi felépítését mutatja a 33. ábra. Működése a következőképpen történik: a reteszmozgató szerkezet karjának oldalra történő elfordításakor a reteszelő elem hátrafelé mozog, kicsúszik a csőkampó reteszelő fészkeiből, lehetővé válik a cső lebillentése. 33. ábra 1. Cső a csőkampóval; 2. Reteszelő elem; 3. Reteszmozgató szerkezet 4. Tok
D) TÖMÖR ZÁRSZERKEZETŰ FEGYVEREK (BLOKKRENDSZERŰ FEGYVEREK) Ebbe a csoportba tartoznak a rögzített csöves fegyverek tömbzárral felszerelve. A zárblokk függőlegesen, azaz a csőtengelyre merőlegesen helyezkedik el a csőfar mögött. A zárban foglal helyet az ütőszeg és az ütőrugó. Ezt a rendszert ma már csak sport- és vadászfegyvereken alkalmazzák. A blokkzáraknak két alapvető rendszere fejlődött ki: a forgóblokk és a bukóblokk. Forgóblokk-rendszerű fegyver kialakítását szemlélteti a 34. ábra. 34. ábra 1. Cső; 2. Zárblokk; 3. Kakas; 4. Faágy; 5. Ütőszeg; 6. Zároló felület A fegyver zárszerkezete kívülről nézve olyan, mintha két kakas lenne rajta. A csőfar felöli "kakas" voltaképpen a zárblokk, amely csapja körül elfordulva lezárja a csőfart. A zárblokkban elhelyezett ütőszeget a kakas működteti. A rendszer működési fázisai az ábra alapján sorrendben: töltés, lövésre kész töltött fegyver és lövés. Az ilyen kialakítású fegyvereket zárótárcsás fegyvereknek is nevezik. Forgóblokk kialakítást szemléltet a 35. ábra. A zár fő részét a csőtengely irányában, a csőhöz csatlakozó tokban elfordítható, hengeres kiképzésű zárblokk un. gerendely képezi, amelynek kerek palástját a töltőhorony szakítja meg. A zárnak jobbra való elfordításakor a töltőhorony felülete az un. töltő helyzetbe kerül, lehetővé teszi a lőszer betöltését. A zárblokk visszaforgatásakor a töltő horony oldalra fordul, a zár mellső felülete lezárja a cső töltényűrét. Bukóblokk-rendszer zármechanizmus kialakítását ábrázolja a 36. ábra. A zárszerkezet emelőkarjának lefelé mozgatásakor csapja körül elfordul, és a felső végén lévő csap a zárblokkot lefelé fordítja. A zárblokk mellső orros vége a hüvelyvonót forgásra kényszeríti, amely a hüvelyt a csőből eltávolítja. Ugyanekkor a közvetítőkar a kakast hátsó, felhúzott helyzetbe mozdítja. 35. ábra 1. Zárblokk; 2. Tok; 3. Csőfar; 4. Töltőhorony; a) Zárt a csőfar; b) Nyitott a csőfar (töltő helyzet)
A következő lőszert a zárblokk felső felületén kimunkált töltőhoronyba kell kézzel helyezni, és a töltényűrbe tolni. Az emelőkar hátrafelé mozgatásakor a zárblokkot megemeli; ami reteszeli a csőfart, a hüvelyvonó pedig a hüvely pereme mögé kerül. 36. ábra 1. Cső; 2. Csőhüvely; 3. Zárblokk; 4. Ütőszeg: 5. Hüvelyvonó; 6. Kakas; 7. Emelőkar; 8. Közvetítőkar; 9. Csavar; 10. Billentyű; 11. Forgáspont A következő zárószerkezet karját felülre helyezték (37. ábra). 37. Ábra 1. Cső; 2. Zár; 3. Forgáspont A záróblokk a forgáspont körül fordul el. Ezáltal teszi szabaddá a csőfart, és lehetővé a töltést és az ürítést: A reteszelést a kakas-típusú elsütő szerkezet biztosította; a zárat a kakas elülső helyzetében nem lehetett kinyitni. A 38. ábrán látható megoldásnál zárnyitó kar a tusanyak alá kerül, így a zár billentése egykaros mechanizmus segítségével történik. A tömbzárhoz olyan elsütő szerkezet tartozik, ami külön felhúzás nélkül, a zármozgató kar mozgatásával egyidejűleg megfeszül. Mivel a fegyvernél nincsen kakas, ezért kívülről nem lehet látni, hogy a puska felhúzott vagy elsütött állapotban van-e.
Ezért a tok jobb oldalára egy mutató került, amely alsó és felső állásával jelzi a fegyver töltetlen, illetve lövésre kész állapotát. 38. Ábra 1. Cső; 2. Zár; 3. Zárnyitó kar E ) A TOLÓZÁRAS FEGYVEREK A tolózáras fegyverek esetében egy csúszó henger alkotja a zártestet, amelyet zárfogantyúval (többnyire gombfogantyúval) látnak el. Ezzel működtethető a szerkezet, s a zárat a lőszer hosszúságánál nagyobb mértékben kell hátrahúzni. Ezek a hengerzárak, amelyeket a csőtengely meghosszabbításában levő pályán lehet mozgatni, s hátulról előretolva kell a csőfarhoz rögzíteni. A tolózáras fegyverek prototípusát a gyútűs puska képezte. Az Erfurt melletti Sömmerda városkában Johann Nikolaus Dreyse német műszerész 1827 óta dolgozott egy általa elképzelt gyújtású fegyver megszerkesztésén és tökéletesítésén. Kezdetben sima csövű, elöltöltő puskával kísérletezett, majd huzagolt csövű, hátultöltő puskán sikerült megvalósítania régi elképzelését: csappantyúnak gyútűvel (ütőszeggel) való indítását. 1835-ben készített egy megbízhatóan működő példányt. Fegyverét felajánlotta a porosz hadsereg részére és hosszadalmas lőpróbák után 1840. december 04-én rendszeresítették, majd 1841-ben megindult a sorozatgyártása. A porosz 1841 mintájú puska tekinthető a korszerű hátultöltő kézi lőfegyverek elődjének. Ez a fegyver hengeres zárral ellátott gyútűs puska volt. A csőfarra csavart, belül kimunkált hengeres hüvelyben, a tokban, két egymásba tolt hengerből (hüvelyből) álló zár mozog előre-hátra. A külső hengeren helyezkedik el a zár mozgatása szolgáló, gömbben végződő kar, a belső hengerben található az ütőszerkezet: az ütőrugó és az ütőszeg. A Dreyse puska zárszerkezetének működése: a zár hátrahúzásakor a töltényűr szabaddá válik, és a töltényt be lehet tölteni. A töltés után a zárat előre kell tolni, és jobbra kell fordítani, ekkor a zármozgató kar felfekszik a tokba mart vállon. Közben az ütőszeg megakad az elsütő emelőn, és az ütőrugó megfeszül. Az elsütő billentyű meghúzásakor az elsütő emelő lefelé mozdul, felszabadul az ütőszeg, és az ütőrugó hatására előrecsap, és a gyútűt a csappantyúba szúrja.
39. ábra 1. Cső; 2. Lőszer; 3. Csappantyú; 4. Tok; 5. Gyútű; 6. Gyútű csésze; 7. Ütőszeg; 8. Elsütő emelő; 9. Kamra; 10. Zárrugó; 11. Zártest; 12. Ütőszeg rugó A Dreyse-féle zár felépítését a 39. ábra szemlélteti. A fegyver egyesített papírhüvely- lőszerrel, hátultöltő kivitelben működött. A hüvely és a lövedék állandó jelleggel egyesítve volt, a csappantyú pedig a lövedék fenék részén nyert elhelyezést. Ahhoz, hogy a csappantyú megindítsa a lövés folyamatát, egy hosszú tűvel át kellett szúrni a papírhüvely alját és a tűnek át kellett haladnia a lőportölteten, hogy elérje a csappantyútestet. Innen kapta a gyútűs elnevezést. A fegyver csövét hátulról két hüvely összetolásából álló dugattyúszerű zár reteszeli. E zár szerkezete egy külön hüvelyben, a tokban mozog a csőtengellyel párhuzamosan. A töltési folyamat a következő lépésekből áll: 1. Az ütőszeget magában foglaló kamra hátrahúzása. Ha a kamrát hátrahúzzuk, akkor azzal együtt az ütőszeg szerkezet gyútűvel együtt hátramozdul és az elsütő emelő mögé ugrik (40. ábra) 40. ábra 2. A zár balra fordítása és hátrahúzásakor a zártest retesze /R/ a tokból kifordul és a csőfar a hátramozgó zár miatt szabaddá válik (41. ábra).
3. A lőszer betöltése. 41. ábra 4. A zár előretolása, majd jobbra fordítása. Ekkor az R" retesz ismét a tok elé fordul, tehát megakadályozza a zár hátra történő elmozdulását, megtörténik a reteszelés (42. ábra). 42. ábra 5. A kamra előretolása. Ekkor feszült meg az ütőszeg rugó, mert az ütőszeg megakad az elsütő emelőn.
6. A lövéskor az elsütő emelő lesüllyed, és az ütőszeg előrecsap (43. ábra). 05. Egylövetű fegyverek.doc 43. ábra A gyútűs fegyverek hátránya volt, hogy a papírhüvely pontatlan gyártása miatt nem volt biztonságos a gyújtás. A csappantyú szúrólángja nem minden esetben égette át a vastag papírhüvelyt, ezért a kezelők a tisztítótűvel néhányszor átszurkálták a hüvely végét, hogy a gyújtás biztonságosabb legyen. A tolózáras fegyverekkel az ismétlőfegyverek tárgyalásánál még fogunk találkozni. Azonban azok a megoldások a fentiekben leírt szerkezeteknél már fejlettebbek, korszerűbbek, jobban kielégítik a zárakkal szemben támasztott követelményeket. Összegezve: az ismétlőfegyverek zárdugattyús tolózárai a gyútűs puskák zárszerkezetéből fejlődtek ki.