Ukrajnai magyarság 2004.

Jelentések a határon túli magyarság helyzetérõl Határon Túli Magyarok Hivatala Ukrajnai magyarság 2004. T a r t a l o m: Oldal Előszó. 2 1. Történelem 4 2. Általános adatok. 6 3. Jogi helyzet. 10 4. Érdekképviselet. 14 5. Gazdaság. 17 6. Civil társadalom.. 20 7. Oktatás 21 8. Művelődés, kultúra, tudomány.. 29 9. Egyházi intézményrendszer és vallásgyakorlás.. 30 10. Tömegtájékoztatás.. 31

Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 2 / 32 HTMH 2004. Kedves Olvasónk! A 2003-as év legfontosabb történéseivel és adataival kiegészített, aktualizált füzetekkel ötödik kiadásához érkezett a határon túli magyar közösségek helyzetét ismertető régiójelentéseket tartalmazó, 2000 nyarán elindított, megújult sorozatunk. A megelőző esztendőhöz hasonlóan az elmúlt év is az integrációs folyamat felgyorsulása s ennek részeként Magyarország 2004. május 1-jén bekövetkezett EU-taggá válásának előkészületei jegyében zajlott, a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény 2003 júliusában hatályba lépett módosítását követően pedig új lendületet vett a kedvezménytörvény gyakorlati megvalósítása. A magyar EU-csatlakozásról szóló szerződés 2003. április 16-án, Athénban történt aláírása óta eltelt év alatt valamennyi EU-tagállam jóváhagyta a csatlakozási szerződést és idén május 1-jétől Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagja. Ez a körülmény természetesen alapvetően meghatározza mind szomszédságpolitikánkat, mind a szomszédos államokban élő magyar kisebbséghez való viszonyunkat. Míg korábban az egyes országok helyi sajátosságait tekintetbe véve többé kevésbé hasonló megközelítést alkalmazhattunk a Kárpátmedencében élő magyar közösségeket illetően, Magyarország EU-csatlakozásával ez a helyzet megváltozott. Alapvetően más megközelítést igényelnek a Magyarországgal egy időben csatlakozó országokban (vagyis a Szlovákiában és a Szlovéniában) élő magyarok, más lehetőségekkel szembesülnek azok, akik a közeljövőben csatlakozó szomszédos országokban (Romániában és Horvátországban) élnek, és megint más kihívások elé néznek azok, akik olyan országokban (Szerbia és Montenegró, valamint Ukrajna) élnek, amelyek csak hoszszabb idő múlva kapcsolódhatnak be az európai vérkeringésbe. A magyar magyar kapcsolatok terén a magyar kormánynak kettős törekvése van. Fontosnak tartjuk egyrészt a rendszerváltozás óta elért eredmények, értékek és a kiépült magyar magyar kapcsolatrendszer megőrzését, fenntartását és átemelését az Európai Unióba. Folytatódni fog a Magyar Állandó Értekezlet és a magyar magyar parlamenti képviselők találkozójának munkája, európai keretek között megőrizzük a kedvezménytörvény által biztosított kedvezményeket és támogatásokat. Másrészt az EU-csatlakozásban rejlő lehetőségeket igyekszünk a magyar magyar kapcsolatok ápolása szempontjából minél jobban kihasználni, beépítve mindazokat a pozitívumokat és újdonságokat a magyar magyar kapcsolatrendszerbe, amelyeket a tagság számunkra nyújt. Az EU-tagállamokban élő magyarokkal az EU-tagság hatására intenzívebbé válnak a kapcsolatok, egyre több közös ügyünk van, újabb szálakkal kapcsolódunk egymáshoz, egyre több nemzetközi testület munkájában fogunk együtt részt venni, megszaporodnak a véleménycsere, a találkozás lehetőségei. Az EU-tagság közelebb hoz minket a velünk együtt csatakozó országok magyarságához, ugyanakkor nem szabad, hogy eltávolítson azoktól, akik most még nem jöhettek velünk. Közös felelősségünk, hogy az EU-ba bekerülő és az egyelőre kívül maradó nemzetrészek között ne emelkedjenek szellemi, lelki falak. Ezért Magyarország a csatlakozás után megkülönböztetett figyelmet fog fordítani az EU-tagság előnyeiből még nem részesedő magyarokra. Nem engedhetjük meg, hogy ők bármilyen szempontból is az EU-bővítés veszteseiként éljék meg azt a folyamatot, amely éppen a kapcsolatok szorosabbá válásáról szól. Az Unióhoz való csatlakozás egyúttal vízválasztó Magyarország európai identitását illetően is. Ez az az időszak, amikor az újonnan érkező országok elfoglalják helyüket a tagállamok szövevényes érdekrendszerében, kijelölik azokat a prioritásokat és kapcsolódási pontokat, amelyek mentén az Unión belül a jövőben politizálni fognak. Az új tagok első megnyilvánulásai, bemutatkozásai az Unió fórumain ezért nagyon fontosak.

HTMH 2004. 3 / 32 Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 2003. október 4-én Rómában az EU Kormányközi Konferenciájának nyitó ülésén a magyar miniszterelnök négy lényeges kérdést emelt ki, amelyek Magyarország számára fontosak az EU alkotmányos szerződésének véglegesítése során. Ezek közül első helyen szerepelt, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását és védelmét a Kormányközi Konferencia tűzze napirendre és ezt az alapelvet megfelelő formában foglalja az Alkotmányos Szerződésbe. A kormány kisebbségi ügy iránti elkötelezettségét jelzi természetesen a magyarországi nemzetiségekre is tekintettel, hogy szilárdan kiállt amellett, hogy az Európai Unió alkotmánytervezetében utalás történjék a kisebbségek kollektív jogaira. A Magyar Országgyűlés Európai Uniós Bizottságának 2003. október 8-ai ülésén a parlamenti pártok képviselőinek egyetértésével született meg az Európai Unió Alkotmányának Szerződéséhez a kisebbségek jogainak kérdésében beterjesztett javaslat, amely így fogalmazott: Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok beleértve a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait is tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás és a megkülönböztetésmentesség társadalmában. Nem a magyar kormányon múlott, hogy az Európai Tanács 2003. december 13 14-ei brüsszeli ülésén ez a javaslat néhány ország ellenállása miatt csak némileg legyengített formában a kollektív jogokként értelmezhető kisebbségi jogok helyett a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak megjelölésével és a magyar javaslatban szereplő nemzeti és etnikai jelző elhagyása révén a javaslatnak kizárólag a kisebbségi jogok formulájára szűkítetésével kerülhetett be a dokumentumba. Lényeges körülmény, hogy EU-taggá válásunk nem igényli a kedvezménytörvény módosítását. A huszonötök Európájában, a sokféle érdek és ellenérdek erőterében a kormány arra törekszik, hogy megvesse azokat az alapokat, amelyekre az elkövetkezendő években, évtizedekben a magyarok építhetnek az Unió keretein belül. A kormány ezeknek az elveknek megfelelően alakítja a szomszédos országokkal való kapcsolatait is, ehhez igazítja politikai lépéseit. Megegyezésre és megállapodásokra törekszik, s ha szükséges, olykor komoly gesztusokra is képes a szomszédságpolitika eredményessége érdekében. Éppen ezért a határon túli magyarok számára fontos kedvezményeket biztosító törvény módosításáról a kormány hosszú hónapokon át egyeztetett a szomszédainkkal. Ennek köszönhetően végül is olyan EU-konform jogszabály született, amelynek alapján hosszú távon és akadályok nélkül biztosíthatók a törvényben rögzített kedvezmények a határon túli magyarok számára. A magyar kormány és a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányzati tevékenység koordinálásáért felelős Határon Túli Magyarok Hivatala az új, megnövekedett lehetőségekkel is élni kíván annak érdekében, hogy minél hathatósabban tudja segíteni a határon túli magyar közösségek szülőföldjükön történő boldogulását. Bálint Pataki József

Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 4 / 32 HTMH 2004. Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 1. TÖRTÉNELEM A mai Ukrajna területén alakult meg az első keleti szláv állam, a Kijevi Rusz, amely az i.sz. X. században a bizánci (ortodox) kereszténységet vette fel. A későbbiek folyamán a fejedelemség részekre bomlott. 1240-ben elfoglalták a tatárok, majd a Litván Nagyfejedelemség hódította meg. 1569 után a terület Ukrajna néven a Lengyel Királyság része lett. 1667-ben a lázadó kozákok kérésére az Orosz Birodalom Ukrajnának a Dnyeper bal partján fekvő részét Kijevvel együtt elcsatolta. 1793-ban Lengyelország második felosztásakor II. Katalin cárnő egyesítette a két ukrán területet, amely ettől kezdve Oroszország része lett. Ukrajna átmenő kereskedelmével, ló- és marhaexportjával, majd a XIX. században jómódú parasztjaival a cári birodalom egyik kiemelkedően fontos részét képezte. Iskolázott társadalmi elitje tanulmányai során eloroszosodott, ezért az ukrán nemzeti mozgalom csak a XIX. század második felében tudott kibontakozni, s ekkor született meg az Osztrák Magyar Monarchiához csatolt Galíciában az ukrán irodalmi nyelv. Az 1917-es orosz forradalom után Ukrajna területén három állam az Ukrán Népköztársaság, a Nyugat-Ukrajnai Népköztársaság és Szovjet-Ukrajna alakult meg. Szovjet- Ukrajna a kialakuló Szovjetunió egyik alapító tagja lett, bár lakossága hosszú időn át kitartóan küzdött a függetlenségért. Bolsevik beavatkozással felszámolták a polgári köztársaságot, míg Nyugat-Ukrajnát a Lengyel Köztársaság kebelezte be. Később a több millió áldozatot követelő éhínséget előidéző kollektivizálások ellen valóságos polgárháború bontakozott ki. A II. világháborút követően csatolták hozzá Csehszlovákiától a vegyes lakosságú Kárpátalját, ahol a magyar kisebbség él. Ukrajna önálló ENSZtagállam lett, bár továbbra is a Szovjetunióhoz tartozott. 1945 és 1948 között nagyarányú népességcsere játszódott le az ország területén: az itt élő németek és lengyelek zömét kitelepítették, helyükre Lengyelországból költöztettek át többszázezer ukránt. A gorbacsovi peresztrojkát követően, 1991-ben alakult meg a független Ukrán Köztársaság, amely 1996-ban új alkotmányt fogadott el. Kárpátalja, ahol a magyar kisebbség él, a X. század óta a magyar állam részét képezte, azonban egészen az I. világháborúig nem alkotott egységes történelmi régiót. Területe az elmúlt évszázadok során mindvégig vegyes lakosságú volt. A XIII. században, a tatárjárás pusztításai után kezdett bevándorolni a német városi lakosság, s ekkor költöztek be nagyobb számban a román pásztorok. A XVIII. században a terület etnikai arculata radikálisan megváltozott: a ruszin lakosság túlsúlyba került, de velük együtt nagy számban költöztek be szlovákok és zsidók is. Kárpátalja a mezőgazdasági termelés kedvezőtlen adottságai és a kereskedelmi kapcsolatok hiánya miatt egészen az I. világháborúig Magyarország legelmaradottabb régiójának számított, ahonnan a XIX. század végén töme-

HTMH 2004. 5 / 32 Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről gesen vándoroltak ki az emberek, s ahol különösen az ortodox vallásúak körében az analfabétizmus is a legnagyobb mértékű volt. A kárpátaljai magyar kultúra fénykora a XV XVI. századra tehető, az első nyomtatásban megjelent magyar könyv 1577-ben látott napvilágot. A korabeli festők munkáit néhány gótikus templom falai ma is őrzik. Ezt követően csak a XIX. században mutatott fel a magyar kultúra jelentősebb eredményeket. Itt született Munkácsy Mihály (1844 1906), a világszerte ismert festőművész, valamint Hollósy Simon (1857 1918), a nagybányai festőiskola híres képviselője. Az irodalmi hagyományok ápolásában elévülhetetlen érdemeket szerzett az ungvári gimnázium, amelynek tanára volt Dayka Gábor (1769 1796) költő, Fülöp Árpád (1863 1953) költő, író. A határváltozások következtében az itt élő lakosok öt állam polgárai voltak a XX. század folyamán anélkül, hogy kimozdultak volna a szülőföldjükről: az Osztrák Magyar Monarchia felbomlása után a versailles-i békeszerződések következtében Csehszlovákia, a II. világháború alatt Magyarország, a párizsi békét követően a Szovjetunió, 1991 után pedig Ukrajna állampolgárai lettek. A különböző államalakulatok mindig más más nyelvű kultúra dominanciáját próbálták ráerőltetni az itt élőkre. A kárpátaljai magyar népesség a két világháború közötti polgári demokratikus Csehszlovákiában nem tudta teljes mértékben érvényesíteni kisebbségi jogait. A csehszlovák uralom alatt azonban Kárpátalja infrastruktúrája jelentős fejlődésen ment át, különösen a városok arculata változott meg a számos újonnan épült köz- és lakóépülettől. A szovjet totalitárius rendszerben a vidék magyarságának nem tartották be sem az emberi, sem pedig nemzetiségi jogait. A legsúlyosabb csapást mégis a II. világháború és az azt követő megtorlások jelentették számára. 1944-ben megközelítőleg 25.000 fő menekült el Magyarországra. A bevonuló szovjet csapatok 1944 végén több mint 25.000 főt hurcoltak el a 18 és 50 év közötti életkorú férfiak közül, akiknek egyharmada sosem tért vissza a munkatáborokból. Helyettük ukránok és oroszok ezreit költöztették be a korábban döntően magyarlakta városokba. Ebben az etnikailag igen tarka régióban a magyar kultúra a XX. században fokozatosan elveszítette ösztönző szerepét. A két világháború közötti időszak kifejezetten kárpátaljai kisebbségi költőjének Simon Menyhértet (1897 1962) tekinthetjük. A II. világháborút követő évtizedek magyar irodalmának két meghatározó személyisége: Balla László (1927 ) és Kovács Vilmos (1927 1977). A jelenkor magyar irodalmárai a 70-es években tűntek fel, és jelentős szerepet töltenek be az anyanyelv megőrzésének és ápolásának terén, majd a gorbacsovi peresztrojka idején elkezdődött nemzetiségi politikai szervezkedésben. Erre nagy szükség van, mert az 1980-as évek végétől az anyaországba megindult gazdasági jellegű kivándorlás tovább gyengíti a magyar kultúra társadalmi bázisát Kárpátalján, az áttelepülők között ugyanis sok az értelmiségi (orvos, tanár, mérnök, újságíró stb.). Az anyanyelvápoló és közművelődési körök, a különféle stúdiók voltak az előfutárai a helyi magyarság kulturális érdekvédelmi szervezeteinek.

Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 6 / 32 HTMH 2004. 2. ÁLTALÁNOS ADATOK Terület: 603.700 km². Összlakosság: 48.457.000 fő (a 2001. évi népszámlálás adatai szerint). Népsűrűség: 81 fő/ km². Etnikai csoportok: ukrán 77,8 %, orosz 17,3 %, zsidó 0,2 %, belarusz 0,6 %, moldován 0,5 %, bolgár 0,4 %, lengyel 0,3 %, magyar 0,3 %, román 0,3 %, krími tatár 0,5 %. Vallások: ukrán ortodox, ukrán görög katolikus, zsidó, római katolikus, iszlám. Beszélt nyelvek: ukrán (állami), orosz és egyéb. Népegészség: csecsemőhalandóság 21,1, átlagéletkor 73 év (nők), illetve 61 év (férfiak). A lakosság évente mintegy 400.000 fővel csökken. Államforma: köztársaság. Hatalmi ágak: A törvényhozás legfelső szerve a Legfelsőbb Tanács (Verhovna Rada, 450 képviselő), a végrehajtó hatalom élén a Miniszteri Kabinet áll, az igazságszolgáltatás legfelső szerve a Legfelső Bíróság; Alkotmánybíróság. Legfelsőbb Tanács: Megbízatás: 4 év, legutóbbi választás: 2002. Mandátumok megoszlása: Ukrán Kommunista Párt (KPU) 123, Ukrajnai Népi Mozgalom (RUH) 46, Ukrán Szocialista Párt Ukrán Parasztpárt (SZPU SZeiPU) 34, Népi Demokrata Párt (NDP) 28, Hromada 23, Ukrán Zöld Párt (PZU) 19, Ukrajna Haladó Szocialista Pártja (PSZPU) 16, Egyesült Ukrán Szociáldemokrata Párt (SZDPUo) 16, függetlenek 114, egyéb 31. Közigazgatási beosztás: 24 megye, 1 autonóm köztársaság (Krím), Kijev (főváros), Szevasztopol (a Krím AK fővárosa). Politikai pártok: Több tucat politikai párt működik. A képviselői mandátumok felét a legutóbbi parlamenti választások óta pártlistákról töltik be. Ismertebb pártok a parlamentbe bekerülteken kívül: Ukrán Kereszténydemokrata Párt (HDPU), Ukrán Köztársasági Párt (RPU), Ukrajna Demokrata Pártja (DemPU), Ukrajna Liberális Pártja (LPU), Ukrajna Liberális Demokrata Pártja (LDPU) stb. Munkaerő: 21,3 millió fő (ipar építőipar 33 %, mező- és erdőgazdaság 21 %, egészségügy és oktatás 16 %, szállítás és közlekedés 7 %). Városi lakosság: 67 %. Városok: Főváros Kijev (2,7 millió fő 2001-ben). Egyéb városok: Kharkiv, Donetsk, Dnipropetrovsk, Odesa, Lviv. GDP/fő: kb. 1.034 USD (2003. évi árfolyamon).

HTMH 2004. 7 / 32 Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről GDP évi növekedési ráta: 9,3 % (2003). A GDP 1991 és 1999 között 60 %-kal csökkent, majd 2001-ben 9 %-kal, 2002-ben pedig 5,2 %-kal nőtt az előző évi értékhez viszonyítva. Árfolyam: 5,32 hrivnya/usd (2004. március). Infláció: 8,2 % (2003. januári adat). Külső államadósság: 11,370 milliárd USD. Munkanélküliség: 3,8 % (2004. februári adat; becsült adat: 20,0 %). Bérelmaradások összege: 1,9 milliárd hrivnya (2003). Összes külföldi tőkebefektetés: 6,657 milliárd USD. Az USA mint legnagyobb beruházó az ukrajnai külföldi befektetésekből 1.074 millió dollárral részesedik, ami a külföldi beruházások 16,1 %-a, majd Ciprus következik 779,2 millió USD-vel (11,7 %). Nagy-Britannia 686,1 millió dollárt feketetett be Ukrajnában (10,3 %). Ukrajna exportja 2002-ben 22 milliárd USD volt, 2003-ban pedig 27,3 milliárd USD-t tett ki. Az ország importjának volumene is növekedett: 2002-ben 18,2 milliárd USD-re, 2003-ban 24,4 milliárd USD-re rúgottt. Magyar ukrán gazdasági kapcsolatok: A két ország gazdasági kapcsolatai dinamikusan bővülnek. Egymás közötti kereskedelmük növekszik: ennek értéke 2003-ban elérte az 1,3 milliárd USD-t, ami gyakorlatilag a 2002. évi forgalom megduplázódását jelenti. A növekvő kereskedelmi forgalom hátterében részben az ukrán gazdaság rendkívül dinamikus bővülése, részben pedig az ország valutatartalékainak növekedése áll. A magyar ukrán külkereskedelmi kapcsolatokat magyar részről az energiahordozók és nyersanyagok nagy mértékű importja miatt negatív egyenleg jellemzi. Az utóbbi évben további növekedést mutatott ezeknek az árucikkeknek a behozatala. Az Ukrajnába irányuló magyar külkereskedelmi szállítások volumene 2001-ben 21 %-kal nőtt az előző esztendőhöz viszonyítva. 2002-ben és 2003-ban további növekedés mutatkozott. Az Ukrajnába irányuló magyar export legjelentősebb termékcsoportjai: élő állat, hús- és tejtermékek, gabonafélék, gyógyszeripari termékek, vegyi áru, műanyag- és textiláru, valamint textilipari gépek. A környező országok közül a magyarországi befektetők, vállalati társtulajdonosok Kárpátalján az első, Ukrajnában a kilencedik helyen állnak. A magyar nemzeti közösség lélekszáma: 156.600 fő (egész Ukrajnában, a 2001. évi népszámlálás adatai szerint), becsült adat: kb. 200.000 fő. Területi megoszlás: a magyar lakosság döntő többsége a 12.800 km² kiterjedésű Kárpátalja megyében összpontosul. A hivatalos adatok szerint 151.516 (saját becslésük szerint közel 200.000) magyar nemzetiségű lakos él a beregszászi járásban, valamint az ungvári, a munkácsi és a nagyszőlősi járások egy részén. Elszigetelt tömböket alkot a magyarság a Felső-Tisza vidékén. Szórványok találhatók még a Felső-Borzsa (Bilke, Ilosva), Felső- Latorca (Szolyva), Felső-Ung (Perecseny, Nagyberezna) völgyében. A magyar népesség 84 %-a azonban a magyar határ menti 20 kilométeres sávban tömörül.

Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 8 / 32 HTMH 2004. Településföldrajz: A magyarok nagy része a folyóvölgyekben, mezőgazdasági termelésre alkalmas síkvidékeken él. Általában kis lélekszámú falvakban laknak, a jelentősebb városok közül a 2001. évi népszámlálásig egyedül Beregszászban alkottak igen csekély többséget. Városi lakosság: 53.598 fő (Ungvár 8.000, Munkács 7.000, Beregszász 12.800, Nagyszőlős 3.171, Técső 2.640, Rahó 1.282, Huszt 1.759, Csap 3.659, Ilosva 107, Szolyva 322 fő (a magyar kolóniák lélekszáma Lvivben, Kijevben, Ivano Frankivszkben, Kharkivban, Odeszában néhány száz; 2001. évi adatok). 1. ábra Tájegységek Kárpátalján 2. ábra Magyarok Kárpátalján

HTMH 2004. 9 / 32 Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 3. ábra Magyarok a kárpátaljai járásokban 4. ábra Kárpátalja nemzetiségi összetétele és a magyarok számának alakulása 1910 és 2001 között

Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 10 / 32 HTMH 2004. 5. ábra 3. JOGI HELYZET A természetes szaporulat Kárpátalján 1946 és 2001 között 1991 novemberében a Legfelsőbb Tanács nyilatkozatot fogadott el a nemzeti kisebbségekről, amely minden népnek, nemzetiségi csoportnak szavatolja az egyenlő politikai, gazdasági, szociális és kulturális fejlődés, valamint az anyanyelv használatának jogát a társadalmi élet minden területén. Az 1992 júniusában elfogadott nemzeti kisebbségi törvény biztosítja az anyanyelv használatát, az anyanyelvi oktatáshoz, a saját kulturális intézményrendszerhez és a nemzeti kulturális autonómiához való jogot. A törvény lehetővé teszi a kisebbségi érdekvédelmi szervezetek működését, a nemzeti szimbólumok használatát, az anyanyelvi szabályoknak megfelelő névhasználatot, valamint a határokon átnyúló szabad kapcsolattartást az anyanemzettel. (A törvény nagyrészt megerősíti mindazokat az elveket, amelyeket az 1991-ben aláírt magyar ukrán kisebbségvédelmi nyilatkozat megfogalmaz, de nem teszi lehetővé a kisebbségek számára területi autonómia létrehozását.) Ukrajna elnökének kárpátaljai megbízottja 1992. december 17-én rendeletet adott ki az ukrajnai nyelvtörvény és a nemzeti kisebbségi törvény gyakorlati végrehajtásáról. Az okmány előírja: ahol valamely nemzeti kisebbség alkotja a lakosság zömét, az ukrán államnyelv mellett az adott nemzetiség nyelvét is használják az állami és a társadalmi szerveknél, a vállalatoknál és intézményeknél. E rendelet értelmében lehetőség van a kétnyelvű feliratok használatára, s a nemzetiségek az állami mellett saját nemzeti jelképeiket is használhatják.

HTMH 2004. 11 / 32 Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről Az 1996. június 28-án elfogadott ukrán alkotmány 10. cikkelye értelmében Ukrajnában szavatolt a nemzeti kisebbségi nyelvek szabad fejlődése, használata és védelme, 11. cikkelye pedig kimondja, hogy az állam elősegíti (...) Ukrajna minden őslakos népe és nemzeti kisebbsége etnikai, kulturális, nyelvi és vallási sajátosságainak fejlődését. A nemzeti kisebbségek jogaival ezen kívül még három törvény foglalkozik: az 1989-ben elfogadott nyelvtörvény, az 1999-ben elfogadott oktatási törvény és az 1992-ben elfogadott egyesületi törvény. 2003 decemberében az Ukrán Legfelsőbb Tanács elfogadta a határon túli ukránokról rendelkező törvényt. 1991. május 31-én Magyarország és Ukrajna külügyminisztere nyilatkozatot írt alá a nemzeti kisebbségek jogainak biztosításáról. A nyilatkozathoz csatolt jegyzőkönyv 1. pontja alapján a felek a nemzeti kisebbségek jogainak biztosításával foglalkozó kormányközi vegyes bizottságot hoztak létre, amelynek eddig tizenkét ülésére került sor. A vegyes bizottság munkájában részt vesznek a két országban élő kisebbségek képviselői is ajánlásokat fogalmaz meg a két ország kormányai számára a Magyarországon élő ukrán és az Ukrajnában élő magyar kisebbség számára nagy fontossággal bíró ügyek, így a nemzeti identitás megőrzése, az oktatás, a kultúra fejlesztése és a kisebbségi problémák megoldása érdekében. Magyarország és Ukrajna kapcsolatait alapszerződés szabályozza, amelyet 1991 decemberében Kijevben írt alá a két fél, s amelyet az ukrán parlament 1992-ben, Magyarország pedig 1993-ban ratifikált. A dokumentum 17. cikkelye rendelkezik a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának kölcsönös védelméről. Az ukrán választási törvény nem teszi lehetővé, hogy a nemzetiség társadalmi szervezetei saját jelölteket indítsanak, de nem zárja ki a jelöltek támogatását. Az 1998. márciusi parlamenti választások során a kárpátaljai magyarságnak másodszor sikerült képviselőt küldenie az Ukrán Legfelsőbb Tanácsba. Számos települési önkormányzatban a magyar képviselők abszolút többségben vannak. Nagy problémát jelent azonban, hogy szakképzett káderek hiányában a magyarság kiszorul a helyi apparátusokból (kevés a magyar nemzetiségű köztisztviselő), még ott is, ahol lehetőség nyílik a magyar nyelvű ügyintézésre. Még a magyar többségű beregszászi járásban is a vezetők kivételével ukrán nyelvű a köztisztviselők 95 százaléka. A 2002. évi választások során ismét sikerült magyar nemzetiségű képviselőt juttatni a Legfelsőbb Tanácsba, ugyanakkor a 60 fős Kárpátaljai Megyei Tanácsba 5 magyar képviselő került be. A korábbi 50 %-ról 25 %-ra csökkent a magyarság képviselete Beregszász megyei jogú városában, a tömbmagyarság székhelyén is. A megye városainak tanácsaiban 134 képviselő van. A legutóbbi, 2002. évi választásokon a polgárok közvetlenül választhatták meg a tanácsok elnökeit. Az önkormányzatokat érintő törvényeket, rendelkezéseket többször változtatták, módosították. 1995 júliusában központosították a megyei, helyi közigazgatást, amivel tulajdonképpen átruházták a helyi önkormányzatok jogait az állami közigazgatásra. 2001 óta a járásoknak saját, a megyétől független költségvetésük van, s hasonló-

Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 12 / 32 HTMH 2004. képpen a helyi, községi, nagyközségi tanácsok is szabadon rendelkeznek saját bevételeikkel. Ennek köszönhetően kerülhetett sor 2002-től a korábban soha nem tapasztalt infrastrukturális fejlesztésre, a települések vezetékes földgázzal való ellátására. Ukrajna 1995-ben lett az Európa Tanács tagja. A szervezetbe való felvételekor vállalta a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálás céljával történő tanulmányozását, valamint ígéretet tett arra, hogy az ET-be való felvételétől számított egy éven belül aláírja és ratifikálja a Kisebbségvédelmi Keretegyezményt és kisebbségpolitikáját az ET Parlamenti Közgyűlésének 1201. sz. ajánlásában lefektetett elvek alapján folytatja. Az ukrán parlament 1999 decemberében ratifikálta a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartáját, mégpedig a kárpátaljai magyarságra nézve kedvezőbb változatában, amely a nemzetiségek nyelvhasználati jogát 20 %-os arányhoz köti a településeken. Az Ukrán Legfelsőbb Tanács által a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájának ratifikációjáról újonnan elfogadott törvényből azonban teljesen kikerült a kisebbségi nyelvnek az állami adminisztrációban történő használata, minden téren szűkült a nemzetiségi nyelvhasználat biztosítására vállalt garanciák köre, továbbá kikerült a nemzetiségi intézményhálózat szűkítésének tilalma. 1991-ben az ukrán függetlenségről tartott népszavazással együtt Kárpátalján helyi népszavazást tartottak a terület különleges önkormányzatáról, illetve a beregszászi járásban a járás bázisán létrehozandó Magyar Autonóm Körzetről. Mindkét esetben a lakosság döntő többsége támogatta az elképzeléseket. Ugyanakkor a népszavazásokat követően Kárpátalja különleges önkormányzati státusáról, illetve a Beregszászi Magyar Nemzetiségi Körzetről kidolgozott törvénytervezetek mindmáig nem kerültek magasabb szinten elfogadásra. Általános problémának tekinthető, hogy a politikai bizonytalanság, a gyakori jogszabály-módosítások miatt áttekinthetetlenek a jogérvényesítés intézményes keretei, hiányos a jogi kompetenciák kijelölése. Az érvényes törvények, rendeletek a kisebbségek vonatkozásában megengedő jellegűek ugyan, ám ezek végrehajtása némely esetben helyi szinten elakad. Ugyanakkor 1991 és 1997 között az említett törvényekre támaszkodva sikerült orvosolni a magyar kisebbség régi sérelmeinek nagy részét, s közel 60 település visszakapta korábbi, történelmi nevét; a magyar nemzeti szimbólumok használata megengedett; sok magyar vonatkozású köztéri szobrot, emléktáblát és emlékjelet állítottak fel. Több helyen kitették a kétnyelvű helységnévtáblákat és előrelépés történt a magyar tannyelvű oktatás terén is. A kárpátaljai magyarság ugyanakkor sérelmezi, hogy Ukrajnában eddig sem anyagilag, sem erkölcsileg nem kárpótolták azokat a személyeket, akiket etnikai alapon hurcoltak el a sztálinizmus idején. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, az 1998 2002. évi ciklusra megválasztott parlamenti képviselő, valamint az előző parlamenti ciklusban Tóth Mihály akkori képviselő egyaránt szorgalmazta Ukrajna törvényhozásánál és legfelső állami vezetésénél az anyagi és erkölcsi kárpótlás kérdésének

HTMH 2004. 13 / 32 Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről megnyugtató rendezését. Gajdos István, a Beregszász központú 72. számú választókerületben 2002-ben megválasztott képviselő törvénytervezetet nyújtott be a Legfelsőbb Tanácshoz az elhurcoltak anyagi és erkölcsi kárpótlására. Az utóbbi években aggodalomra okot adó folyamatok is mutatkoznak: Leonyid Kucsma elnök 1996-ban a kisebbségi törvény szellemével ellentétben rendeleti úton állami főbizottsággá fokozta le a korábbi Nemzetiségi és Migrációügyi Minisztériumot. 2000- ben az állami bizottságot az Igazságügyi Minisztérium Nemzetiségi és Migrációügyi Főosztályává alakították át, igaz, a főosztályt 2001-ben visszaminősítették állami főbizottsággá. Fontos fejleményként értékelhető, hogy az ukrán elnöki adminisztráció mellett kisebbségi tanácsadó testület működik, amelynek elnöke Gajdos István parlamenti képviselő. 1996 szeptemberében az államfő ugyancsak rendeletileg megszüntette az ukrajnai nemzeti kisebbségek kultúrájának fejlesztésére szolgáló alapítványt. Az ukrán állam kormányzati szintű anyagi támogatást nem nyújt sem a magyar, sem pedig az országban működő más kisebbségi szervezeteknek, mivel ezt a hatályos törvények nem írják elő. Az érvényben lévő szabályzók szerint a kisebbségek szervezetei igényelhetik konkrét rendezvényeik, programjaik finanszírozását. Az oktatás finanszírozása viszont állami feladat maradt, ami a kisebbségi oktatási intézmények vonatkozásában ellentmondásos helyzetet eredményez. Megyei szinten a kárpátaljai magyarok kulturális, oktatási fejlődésére, valamint a magyar nyelvű tömegtájékoztatási eszközökre 2004-ben a következő összegeket irányozták elő: magyar kulturális rendezvényekre és az Ungvári Hungarológiai Központ részére összesen 4,5 ezer hrivnyát (800 USD), a magyar nyelvű sajtó (Kárpáti Igaz Szó, Ungvidéki Hírek, Beregi Hírlap, Nagyszőlős-vidéki Hírek) kiadására 228 ezer hrivnyát (kb. 45.000 USD). A magyar nyelvű megyei közszolgálati TV- és rádióadások szerkesztőségének 2003-ban és 2004-ben a megye nem nyújtott támogatást. A magyar tannyelvű oktatási intézmények fenntartására 2000-ben 8 millió hrivnyát (kb. 1,4 millió USD) irányoztak elő, ami az oktatásra szánt megyei kiadások teljes összegéhez viszonyítva kb. 10 %-nak felel meg. A magyar kisebbség kultúrájának támogatására szánt összeg nem tartalmazza a könyvtárak és a művelődési házak fenntartásának költségeit a többségében magyarok által lakott településeken, valamint a középfokú szakiskolákban és a szakközépiskolákban tanuló magyar osztályok oktatására fordított kiadásokat. A magyar kormány tudatában van annak, hogy a magyar kisebbség problémáinak nagy része nem Ukrajna nemzetiségi politikai szándékaival, hanem az ország gazdasági nehézségeivel magyarázható; legtöbbször szociális jellegű gondokról van szó. Ebben a helyzetben a kárpátaljai magyarság a jövőben sem nélkülözheti az anyaország fokozott támogatását.

Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 14 / 32 HTMH 2004. 4. ÉRDEKKÉPVISELET 1989 után a magyarság önszerveződésének kereteit a magyar kulturális szervezetek, elsősorban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség biztosította, ezért Ukrajna függetlenné válása idején a magyarság kiemelkedő politikai szerepet játszott Kárpátalja társadalmi politikai életében, döntően járult hozzá a helyi népszavazások (Ukrajna függetlenségéről, az autonómiáról) sikeréhez. A kárpátaljai magyarság politikai párttal nem rendelkezik. Az ukrán parlament magyar nemzetiségű képviselője: Gajdos István (az USZDP/e/ támogatásával jutott mandátumhoz, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke), korábban, az 1998 2002. évi parlamenti ciklusban Kovács Miklós (független képviselő, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke), az 1994 1998. évi ciklusban pedig Tóth Mihály, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke képviselte (ugyancsak függetlenként) a kárpátaljai magyarokat a kijevi törvényhozásban. A magyar kulturális és szakmai szervezetek érdekvédelmi tevékenysége jelenleg döntően a magyarság identitástudatának és kultúrájának megőrzésére, az anyanyelvű oktatás fejlesztésére, a magyar nyelvű oktatási rendszer megtartására, továbbfejlesztésére és egy önálló magyar tankerület létrehozására irányul. Nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megmaradjon az anyanyelven történő felvételi vizsga lehetősége az Ungvári Nemzeti Egyetemre. A Magyar Ukrán Kisebbségi Vegyes Bizottság XII. ülésén elfogadott jegyzőkönyv alapján az ukrán oktatási tárca hozzájárult az Ungvári Nemzeti Egyetem felvételi szabályzatának kiegészítéséhez, amely a magyar tannyelvű oktatási intézmények végzős diákjai számára lehetővé teszi az anyanyelvi felvételi vizsgát. Felismerve, hogy a szülőföldön maradásnak elengedhetetlen feltétele az egzisztenciális biztonság, a magyar szervezetek nagy figyelmet fordítanak a kárpátaljai gazdasági folyamatokban való részvételre, a privatizációból és a szovjet típusú gazdasági rendszer lebontásából, valamint a határ menti együttműködésből adódó lehetőségek kihasználására (vállalkozásfejlesztő központ létrehozása, gazdaszövetség alakítása, gazdaképzés). A bizonytalan ukrajnai helyzet miatt azonban eddig a magyar szervezetek ezen a téren nem könyvelhettek el jelentős sikert. Különös fontossággal bírt az egykori kolhozrendszer felbomlását követően az Új Kézfogás Közalapítvány által támogatott földprivatizációs program, amely 14 ezer magyar gazdát juttatott földtulajdonhoz, s elindította a falusi gazdálkodó réteg kialakulását. Távlati célként minden magyar szervezet programjában szerepel az autonómia különböző formáinak megteremtése. Ennek a célnak a megvalósítását a különböző szervezetek eltérő módon képzelik el. A KMKSZ kidolgozta a nemzetiségi kulturális önkormányzat megalakításának és működésének tervezetét, 1999 decemberében pedig javaslatot tett egy olyan, az ukrán törvényekkel összhangban lévő önálló közigazgatási egység kialakítására, amely Tisza-melléki járás néven Beregszász központtal magában foglalná a kárpátaljai tömbmagyarság valamennyi települését. A kárpátaljai magyarlakta települé-

HTMH 2004. 15 / 32 Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről sek önkormányzatainak vezetői közös nyilatkozatban vetették el a Tisza-melléki járás ötletét, amelynek kidolgozói nem kérték ki a véleményüket, s elképzeléseiket egyetlen gazdasági elemzéssel, számítással nem támasztották alá. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségbe tömörült szervezetek, illetve az önkormányzatokat tömörítő Kárpátaljai Határmenti Önkormányzati Társulás a kulturális és a személyi elvű autonómia megvalósulásában látja az ukrajnai magyarság további boldogulásának és szülőföldjén való megmaradásának lehetőségét. Gajdos István parlamenti képviselő törvénytervezetet dolgozott ki az ukrajnai nemzeti kisebbségek nemzeti kulturális önrendelkezéséről. A kárpátaljai magyarságot is érinti Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz. 2003. november 1-jétől a két ország között hatályba lépett a vízumegyezmény, amelynek értelmében a magyar állampolgárok vízummentesen utazhatnak Ukrajnába, az ukrán állampolgárok pedig ingyenesen hosszabb időre és többszöri beutazásra szóló vízumot igényelhetnek. A vízumok kiadása rendben zajlik az ukrajnai magyar külképviseleteken. 2004 márciusáig több mint 100 ezer magyarországi nemzeti vízumot állítottak ki. Magyarország májusi EU-csatlakozását követően nem várható változás a vízumigénylés rendjében. Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség Ukrajnában az egyetlen országosan bejegyzett magyar szervezet, amelyet 1991 októberében a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (1995-től felfüggesztette tagságát), a Lvovi (Lembergi) Magyarok Kulturális Szövetsége és a Magyarok Kijevi Egyesülete alapított. Az UMDSZ elnökei: Fodó Sándor (1991 1995), Tóth Mihály (1995 2002), Gajdos István (2002 decemberétől). A szervezet céljául az alapítók az ukrajnai magyar kisebbség általános jogi és érdekvédelmi képviseletét, a tagszervezetek alapokmányaiban meghatározott célok és elvek megvalósítására irányuló törekvések feltétlen támogatását, a szervezeti tevékenység koordinálását tűzték ki. Az UMDSZ az egyéni és kulturális autonómiát, valamint Magyar Nemzetiségi Körzet kialakítását támogatja, és az 1991. évi népszavazás eredménye alapján szorgalmazza egy Kárpátaljai Különleges Önigazgatási Terület létrehozását. 2002-ben az UMDSZ küldöttgyűlése a szervezet belső reformjáról döntött és bevezette az egyéni tagság intézményét. 2003-ban az UMDSZ 16 ezer fős tagsággal rendelkezett. 1999 óta a szervezeten belül működik egy kárpátaljai és egy Kárpátokon túli regionális szekció. Időközben a Szövetséghez a következő szervezetek csatlakoztak: Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (1996); Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma (1996); Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete (1997); Ivano Frankovszki Balaton Magyar Kulturális Szövetség (1997); Krími Magyarok Petőfi Sándor Társasága (1999);

Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 16 / 32 HTMH 2004. Kárpátaljai Gazdák Szövetsége (1999); Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége (1999); Kárpátaljai Magyar Egészségügyi Dolgozók Szövetsége (1999). Kárpátaljai Magyar Iskolaigazgatók Fóruma (2000). Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség A kárpátaljai magyarság 1989-ben alakult első, s máig legnagyobb létszámú megyei szintű társadalmi érdekvédelmi szervezete. 2004 áprilisában a szövetség taglétszáma 43 ezer fő volt. Alapszabálya a kárpátaljai magyarság hosszú távú érdekeit szolgálva a Kárpátalján élő magyarok érdekeinek védelmét, nemzetiségi kultúrájának, nemzeti hagyományainak, anyanyelvének megőrzését és ápolását, anyanyelvi művelődésének és oktatásának elősegítését, kollektív jogainak biztosítását, nemzeti tudatának formálását tűzi ki célul. A KMKSZ programjában a nemzetiségi önigazgatás megteremtése a cél, amit nemzetiségi önkormányzat vagy területi autonómia megteremtése útján kíván elérni. A KMKSZ a magyarságot érintő minden kérdésben állást foglal, tevékenyen igyekszik bekapcsolódni azok alakításába. Középszintű szervezettel rendelkezik az ungvári, a munkácsi, a beregszászi és a nagyszőlősi járásban, valamint a Felső-Tisza vidéken. A Szövetség a legutóbbi választásokon akárcsak az előző alkalommal 2002-ben is minden szinten indított jelölteket, de a helyhatósági választásokról szóló új törvény elfogadása következtében a megyei tanácsban nagyon kevés helyet sikerült szereznie. Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség (BMKSZ) 1994 augusztusában a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségből kivált beregszászi városi és járási KMKSZ-alapszervezetek egy része hozta létre, becsült tagsága 5 ezer fő. Programjában a beregszászi járásban és a történelmi Bereg megye más településein élő magyarok politikai, kulturális és szociális érdekeinek képviseletét vállalja fel. Legfőbb politikai célja az 1991. december l-jei népszavazás eredménye alapján a magyar autonóm körzet létrehozása. A szervezetnek amely 1994 óta a legnagyobb frakcióval rendelkezik a Beregszászi Városi Tanácsban nagy szerepe volt abban, hogy a tömbmagyarság székhelye 2001. május 18-án elnyerte a megyei jogú városi státust. A Szövetség nevéhez fűződik több szobor, emlékmű, illetve több mint 50, a magyar történelmi múlt nagy alakjainak állított emléktábla elhelyezése az egykori Bereg vármegye területén. Tevékenységét főként kulturális és hagyományápoló rendezvények szervezésére összpontosítja, és elsősorban Beregszászon és környékén fejti ki. A kárpátaljai magyarság a fentieken kívül több helyi, lakókörzethez kötött kulturális szervezettel rendelkezik:

HTMH 2004. 17 / 32 Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről Szolyvai Magyarok Kulturális Szövetsége; Técsői Magyarok Kulturális Szövetsége; Ungvidéki Magyar Szövetség. Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma A regionális szervezetek tevékenységének összefogása céljából a BMKSZ kezdeményezésére 1994 augusztusában megalakult a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma (KMSZF), amely a többi között a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetséget, a Szolyvai Magyarok Kulturális Szövetségét, a Técsői Magyarok Kulturális Szövetségét, az Ungvidéki Magyar Szövetséget, valamint számos vállalkozói és gazdálkodói profilú magyar szervezetet tömörít. Tevékenységét tulajdonképpen regionális szervezetei révén fejti ki. A KMSZF 1995 októberétől megyei szinten bejegyzett szervezet. A Fórum elsősorban a gazdaság- és vállalkozásfejlesztés terén fejti ki tevékenységét, amellyel a többi magyar érdekvédelmi szervezet korábban nem foglalkozott. 5. GAZDASÁG Kárpátalja uralkodó termelési formája a mezőgazdaság. 1.471 farmergazdaság működik, s mintegy 321 ezer egyéni gazdálkodót tartanak nyílván. A farmergazdaságok többsége 50 hektárnál kisebb területen gazdálkodik, mindössze 8 olyan gazdaság van, amely 100 hektárnál nagyobb földterülettel rendelkezik. A megye gazdasága valamennyi ágát tekintve alacsony hatásfokú, a műszaki színvonal és a szervezettség elmaradottsága jellemzi. A meglévő városi ipar tönkrement, leépült. Kárpátalja állami dotációja meghaladja a 60 %-ot, vagyis a megye egyelőre képtelen saját erejéből biztosítani a szükségleteit. 2003-ban ugyan 12,3 %-kal nőtt a közszükségleti cikkek gyártása, de így is csak a 20. helyet foglalja el Ukrajna 24 megyéje között. Az élelmiszer-termelésben a megye országos viszonylatban az utolsó, az ipari cikkek gyártása terén pedig a 12. helyen áll. Ukrajnában vagyoni kárpótlás nem történt, valamennyi állampolgár alanyi jogon azonos részre jogosult az állami vállalatok vagyonából. Mindenki névre szóló privatizációs vagyonjegyet kapott, amelynek átvétele 1995. február 1-jén kezdődött, és 1998-ban fejeződött be. A tulajdonos a vagyonjegyet befektethette abba a vállalatba, amelynél dolgozott (ha a vállalatot privatizálták). A gyakorlatban azonban az történt, hogy a lakosság túlnyomó többsége a privatizációs értékpapírokat igen alacsony árfolyamon eladta a felvásárlóknak. A vagyonjegyeken mindazonáltal értékpapír-aukciókon részvényeket, továbbá befektetési alapok, társaságok értékpapírjait lehetett megvásárolni, vagy értékpapírt kezelő társaságra bízhatták azokat. A privatizáció a gazdasági háttér és a tőkehiány miatt a kis- és középvállalatokat érinti. 2003. évi adatok szerint 52,8 millió USD értékű külföldi befektetés áramlott Kárpátalja gazdaságába. Az egy főre jutó külföldi befektetések terén a megye a harmadik helyen áll Ukrajnában. A külkereskedelmi forgalom 2003-ban 57 %-kal nőtt, és elérte a

Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 18 / 32 HTMH 2004. 900 millió USD-t. A különleges gazdasági övezetben működő vállalatok tavaly 40 millió hrivnya adóval gyarapították a megye költségvetését. A magyar kisebbség 75 %-a kistelepülésen él, s az anyanyelvű képzési lehetőség hiányosságai miatt döntően alacsonyabb társadalmi presztízsű foglalkozást űz (alig van például magyar jogász), így nagymértékben ki van téve a munkanélküliség veszélyének. A hivatalos adatok nagyon kedvező képet festenek a munkanélküliségről: ezek szerint 1998- ban 2,4 %, 1999 júliusában 5 %, 2000 decemberében 7 %, 2002 végén 6,5 %, 2003 végén pedig 7,4 % volt a nyilvántartott állástalanok aránya. Kárpátalja a munkanélküliség nagyságát tekintve Ukrajna 24 megyéje között jelenleg az első helyek egyikét foglalja el (1997-ben még a kilencedik helyen állt). A szociális gondokat tovább élezi a látens munkanélküliség (kényszerszabadságolás, csökkentett műszakszám, rövidített munkaidő). Kárpátalján a lakosság átlagbére 2003-ban havonta 378 hrivnya (kb. 75 USD) volt. Az országos átlagbér 500 hrivnyát (kb. 100 USD) tett ki. 2003-ban hosszú idők óta először haladta meg a megyében az átlagbér a létminimumot, ugyanakkor a bérhátralék 1,5 millió hrivnya körül alakult. Az élelmiszerek jelentős részét Magyarországról, Szlovákiából, illetve a szomszédos és távolabbi ukrajnai megyékből szállítják a vállalkozók a magántulajdonban lévő kárpátaljai üzletekbe, valamint a piacokra (1 kg sertéshús ára átlagosan 3 USD, 1 liter tejé 28 cent, 1 liter olajé 1 USD). A vidék magyar lakosságának jelentős része számára a túlélést a jelenlegi helyzetben a határ menti kereskedelem jelenti. Sokan vállalnak illegálisan mezőgazdasági idénymunkát a szomszédos Szabolcs Szatmár Bereg megyében. A magyar férfilakosság jelentős hányada az év nagy részében különböző magyarországi építkezéseken dolgozik. (A szomszédos és főként dél-európai országokban leginkább feketén munkát vállaló kárpátaljaiak számát 100 150 ezerre becsülik.) A mezőgazdasági termelés növelését és a magángazdaságok fejlődését a közelmúltig akadályozta a föld tulajdonjogának rendezetlensége. A 2000 novemberében elfogadott földtörvénytől azt várják, hogy majd lehetővé teszi a valódi tulajdonosokra épülő szövetkezeti formák létrejöttét a kollektív gazdaságok helyett. Ezek azokra a gazdakörökre támaszkodhatnának, amelyek a magyarlakta településeken alakultak az elmúlt években. 1999 decemberében az egy hónappal korábban újraválasztott Leonyid Kucsma elnök első rendelete az agrárreform felgyorsítására irányult. Ez a kolhozok feloszlatását, a mezőgazdasági termelés szerkezetének átalakítását tűzte ki célul 2000 áprilisáig szóló határidővel, amit végre is hajtottak. A terület gazdasági és szociális problémáinak megoldását elősegítheti az 1999. novemberi árvíz pusztítása után elfogadott két törvény a 730 hektárnyi területen kialakítandó szabad gazdasági övezet (15 évre szóló hatállyal) és az egész megyére kiterjedő különleges befektetési rendszer (30 évre szóló hatállyal) létrehozásáról. A beruházók számára különféle adó- és egyéb kedvezményeket biztosító törvényektől a lakosság életszínvonalának

HTMH 2004. 19 / 32 Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről javulását remélik, ami lelassítaná a magyar nemzetiségű népesség kivándorlását az anyaországba. A különleges gazdasági övezettel kapcsolatos dokumentumot a Legfelsőbb Tanács sokáig nem fogadta el, ezért az elnöki rendeletként lépett hatályba, majd a 2001. márciusi újabb nagy árvíz után a kijevi parlament törvényt alkotott a kárpátaljai különleges gazdasági övezetről. Ukrajna elnöke 1995-ben rendeletet adott ki, amely a kárpátaljai helyi közigazgatási szervek számára decentralizált hatósági jogköröket ad, és jogosítványokat biztosít az állami tulajdon egy részének kezelésére. A megyei közigazgatás ennek értelmében kezességet vállalhat külföldi hitelek felvételénél, és saját vállalkozásokat indíthat. 1994 novemberében ukrajnai, szlovákiai és magyarországi üzletemberek dokumentumot írtak alá a Kárpátok Határmenti Vállalkozásfejlesztő Szövetség létrehozásáról. A különböző országokból olyan jogi személyként bejegyzett szervezetek, intézmények a tagjai a Szövetségnek, amelyek adatbázissal rendelkeznek. A KHVSZ célja a piacgazdaság elvein és a gyakorlaton alapuló kapcsolatok erősítése, a határokon átnyúló gazdasági együttműködés előmozdítása, s ennek köszönhetően az adott térség gazdasági felemelkedése. A szlovák ukrán vízumkényszer kölcsönös bevezetése azonban ellehetetlenítette a konkrét, személyes kapcsolattartást. Kárpátalján hatalmas pusztítást végzett az 1998. november 5-én, majd a 2001. március 4-én kezdődött árvíz. A természeti katasztrófa szomorú mérlege 1998-ban: 17 halott, 3.098 lakóház romba dőlt, 12.769 pedig olyan súlyosan megrongálódott, hogy teljes felújításra szorult; 2001-ben: 9 halálos áldozat, 1955 lakóház romba dőlt, 8.998 megrongálódott. Az áradások külön külön a kárpátaljai lakosság közel egyharmadát érintették. A legsúlyosabb károkat szenvedett magyarlakta települések közé tartozott 1998-ban a beregszászi járási Mezővári, illetve a nagyszőlősi járási Tiszabökény. A megyében ekkor keletkezett árvízkárok összegét 100 millió USD-re becsülték. Magyarország népe és kormánya 1998-ban első intézkedésként 100 millió forint gyorssegélyt utalt ki. Ugyanebben az évben a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium segélyprogramja keretében 86 millió forint értékben 27 kamionnyi vetőmag jutott el Kárpátaljára. A 2001. évi márciusi árvizet követően a magyar kormány 200 millió forintnyi támogatást nyújtott Kárpátaljának. Az ukrán állami vezetés döntése értelmében az árvízkárosultak ingyen kaptak építőanyagot az otthonok újjáépítéséhez, illetve nagyjavításához. Ezen kívül a hajléktalanná vált családoknak tizenöt éves lejárattal több tízezer hrivnya kamatmentes kölcsönt juttattak. Összességében 8.742 család 41 millió hrivnyát kapott. Legfrissebb adatok szerint 2.984 ház újjáépítése és 12.329 épület generáljavítása fejeződött be.

Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 20 / 32 HTMH 2004. 6. CIVIL TÁRSADALOM A kárpátaljai magyar értelmiség összefogását, kulturális, tudományos, gazdasági tevékenységének elősegítését tekinti fő feladatának az 1993 szeptemberében bejegyzett Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége. Tevékenységét három szekcióban (tudományos, irodalmi művészeti, gazdaságirányítási) fejti ki. Fő céljának azt tekinti, hogy kedvező feltételeket teremtsen a kárpátaljai magyar értelmiség tevékenysége számára, ezzel fékezve a szülőföldről történő elvándorlás mértékét. 1994-től a MÉKK szervezésében kezdődött el a Kárpátaljai Magyar Önkormányzati Fórum rendezvénysorozat, amelynek résztvevői polgármesterek, képviselők. Az 1997-ben elfogadott új ukrán önkormányzati törvény lehetővé teszi térségi önkormányzati társulások létrehozását. E törvény adta lehetőségeket használták ki a kárpátaljai magyar szervezetek, amikor létrehozták a 2001 februárjában hivatalosan is bejegyzett Kárpátaljai Határmenti Települések Önkormányzati Társulását, amelynek célja a kárpátaljai magyarság önszerveződésének, valamint a helyi közösségek jogainak és érdekeinek magasabb szintű, hatékonyabb biztosítása, a gazdasági és közösségi kapcsolatok fejlesztése a szomszédos országok határ menti régióival. A Társulás több testvértelepülési kapcsolat kialakításához nyújtott segítséget. 1994 és 2002 között a Kárpátaljai Magyar Önkormányzati Fórum tizenöt szakmai tanácskozást tartott a többi között a következő témakörökben: a magyar közösség és a helyi önkormányzatok viszonya; az önkormányzatok, a privatizáció és a területfejlesztés; a kétnyelvű feliratok problémája az önkormányzatok területén; határ menti térségek közös erővel történő fejlesztése nemzetközi támogatási programok bevonásával. A megyei szinten megalakult szakmai érdekvédelmi szervezetek napjainkban önálló szervezetként működnek. Ezek közül legjelentősebbnek a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (1991), a Révész Imre Képzőművészeti Társaság (1990), az ungvári Zádor Dezső Zenei Társaság (1991), a Kárpátaljai Magyarul Beszélő Tudósok Társasága (1993), a Kárpátaljai Magyar Egészségügyi Dolgozók Szövetsége, a Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete, a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportja (1994) és a Kárpátaljai Magyar Újságírók Szövetsége (1996) tekinthető. A fontosabb ifjúsági szervezetek közé az 1991-ben alakult Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség, a Pro Patria Ifjúsági Szövetség, a KMKSZ Ifjúsági Szervezete (2001), a MÉKK Ifjúsági Tagozata (1996) és az UMDSZ Ifjúsági Szervezete (1996) sorolható. Gazdasági szervezetek: Felső-Tisza vidéki Vállalkozók Klubja; Kárpátaljai Magyar Agrártársulás (2003); Kárpátaljai Magyar Állatorvosok Szervezete (1995); Kárpátaljai Magyar Gazdaszövetség (1996);