FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.3 5.6 Egyedül dolgozók kockázatai Tárgyszavak: munkakörülmények; biztonság; kockázati tényezők; veszélyfelmérés. Az egyedül dolgozók különböző helyszíneken, közvetlen felügyelet nélkül dolgoznak, azonban nem mindenki alkalmas arra, hogy egyedül dolgozzon. A munkaadók ugyanakkor nemcsak saját munkavállalóik egészségéért, biztonságáért és munkahelyi jólétéért felelősek, hanem például az alvállalkozók, illetve a munkaadó által megbízott szabadfoglalkozású dolgozók egészségéért és biztonságáért is. Ezért a munkaadók kötelesek felmérni az önálló munkavégzőkre vonatkozó kockázatokat, és szükség esetén lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy ezeket a kockázatokat elkerüljék, illetve csökkentsék. Az alábbiakban egy olyan általános eljárást ismertetünk, amellyel felmérhetők és kontrollálhatók az egyedül dolgozók egészségét és biztonságát fenyegető főbb veszélyforrások. Mielőtt hozzáfognánk a kockázatelemzéshez, először is azt kell megállapítani, hogy az adott munkavállaló alkalmas-e arra, hogy egyedül dolgozzon. Ellenőrizni kell, hogy nincs-e a dolgozónak olyan egészségügyi problémája, amely ezt kizárja. Ehhez szükség esetén ki kell kérni az orvosok tanácsát. Feltárt veszélyforrás: agresszió és megfélemlítés Azok az egyedül dolgozók, akik munkájuk során emberekkel foglalkoznak, fizikai és verbális agresszióval, megfélemlítéssel találkozhatnak. Bárki, aki egyedül dolgozik: takarítók, biztonsági őrök, díjbeszedők, postások, szociális munkások, háztartási alkalmazottak, körzeti ápolónők, sofőrök; különféle munkahelyeken, pl. benzinkutaknál, trafikokban, kis üzletekben és piacokon.
Az egyedül dolgozók használják ki szakmai ítélőképességüket, esetleges veszélyhelyzetben ne kockáztassák testi épségüket és biztonságukat. A vállalatnál hozzanak létre olyan nyilvántartási rendszert, amelyben minden erőszakos eseményt rögzítenek. Dolgozzanak ki eljárást arra, hogyan kezeljék azokat a dolgozókat, akik agresszív vagy erőszakos esemény szenvedő alanyai voltak. Biztosítsanak tanácsadást azoknak az egyedül dolgozóknak, akik találkoztak ilyen erőszakos eseménnyel, és ennek következtében fokozott stresszt élnek meg. Az egyedül dolgozóknak időt kell biztosítani arra, hogy részt vehessenek a munkáltató által fizetett tanácsadáson. Vezessenek naprakész listát az agresszív személyekről. Adatvédelmi okokból az adott személyek nevét és címét tartalmazó listákat kézzel írják. Miden egyedül dolgozó figyelmét hívják fel arra, hogy feltétlenül ellenőrizzék és frissítsék ezeket a listákat, mielőtt elindulnak a telephelyről az ügyfelekhez. Az egyedül dolgozók használjanak riasztót, ha erőszakkal találkoznak. A riasztó általában meglepi a másik embert, és időt ad a dolgozónak a menekülésre. Meg kell fontolni olyan rendszer bevezetését, amely lehetővé teszi, hogy a mobiltelefon egyik gombjának megnyomásával a telephelyen megszólaljon egy adott telefon. Ez lehetővé tenné, hogy szükség esetén erősítést küldjenek a dolgozó tartózkodási helyére. Elengedhetetlen egy olyan jelenléti nyilvántartási rendszer vezetése, amelyből az ügyintézők a lehető legpontosabban meg tudják állapítani, hogy az egyedül dolgozó kolléga éppen hol tartózkodik. Nem árt, ha az egyedül dolgozóknak olyan kétirányú kommunikációs rendszert biztosítanak, amellyel bármikor kapcsolatba léphetnek a központtal. Ha az egyedül dolgozó azt gyanítja, hogy egy ügyfél alkohol és/vagy kábítószer befolyása alatt áll, és ezért agresszívvé válhat, akkor ne foglalkozzon az adott ügyféllel.
Feltárt veszélyforrás: gépjárművezetés Azok az egyedül dolgozók, akiknek a munkájába beletartozik a gépjárművezetés, közlekedési baleset részesei lehetnek. Az egyedül dolgozók gépjárművei esetenként meghibásodhatnak. Minden olyan egyedül dolgozó, aki a munkája során gépjárművet vezet. Az egyedül dolgozóknak olyan gépjármű-biztosításuk legyen, amely kiterjed a magáncélú és üzleti használatra, valamint a munkába járásra is. A vállalat rendszeresen ellenőrizze az egyedül dolgozók jogosítványát, forgalmi engedélyét és biztosítási okmányait. A KRESZ szabályait mindig be kell tartani. A gépjárművezetők írjanak alá egy nyilatkozatot, amelyben kijelentik, hogy egészségi állapotuk alkalmassá teszi őket a vezetésre. Tilos alkohol, vagy nem orvos által felírt gyógyszerek hatása alatt vezetni. Ha a dolgozó olyan, orvos által felírt gyógyszert szed, amely befolyásolja vezetési képességét, akkor ne engedjék vezetni, keressenek más megoldást. A sofőröknek meg kell tiltani, hogy vezessenek, ha nem érzik jól magukat. Vezetés közben (még kihangosítóval is) tilos mobiltelefont vagy más távközlési eszközt használni. Vezetés közben minden távközlési eszközt ki kell kapcsolni. A mobiltelefonokon legyen olyan kimenő üzenet, amely jelzi, hogy a hívott fél vezetés közben nem fogad hívást. A munkatársakat utasítani kell, hogy hagyjanak üzenetet az egyedül dolgozó mobilján, aki így vissza tudja őket hívni, miután biztonságosan leparkolt. Az egyedül dolgozók csak akkor hallgassák le az üzeneteiket, ha már biztonságosan leállították a gépjárművet. Tájékoztatni kell az egyedül dolgozókat arról, hogy milyen veszélyekkel jár, ha fáradtan vezetnek.
Az egyedül dolgozó sofőrök rendszeres időközönként tartsanak pihenőt. A munkaadók fordítsanak különös figyelmet arra, hogy az egyedül dolgozók milyen napszakban, hány órát és milyen távolságokat vezetnek. A dolgozók vegyenek részt olyan vezetési tanfolyamon, amely a biztonságra is kiterjed (parkolási pozíciók, mi a teendő vészhelyzetekben, éberség). Feltárt veszélyforrás: képernyővel rendelkező berendezések A munkaadóknak kötelességük meggyőződni arról, hogy az egyedül dolgozók (távmunkások) által használt monitorok biztonságosak, és nem károsítják a dolgozó egészségét. Elsősorban a távmunkások, akik otthon dolgoznak. A munkaadóknak minden dolgozó esetében be kell tartaniuk a képernyőhasználatra vonatkozó munkaegészségügyi előírásokat. Vegyék figyelembe a munkaállomásokra vonatkozó ergonómiai és biztonsági előírásokat (székek, világítás, védőfelszerelések). Minden távmunkás készítsen listát arról, hogy a munkaegészségügyi előírásokkal összhangban milyen típusú berendezésekre van szüksége az adott munkakörnyezetben. A vezetőség kövesse figyelemmel a távmunkások munkavégzési gyakorlatát, hogy meggyőződjenek arról, hogy az egyedül dolgozók az egészségügyi előírásoknak megfelelően, kellő mennyiségű szünetet tartanak. A távmunkásoknak rendszeres támogatást kell kapniuk a vállalat vezetőségétől annak érdekében, hogy a telephelyen dolgozókkal azonos elbánásban részesüljenek.
Feltárt veszélyforrás: fizikai sérülés Az egyedül dolgozók a sérüléseket illetően nagyfokú kockázatnak vannak kitéve. Valamennyi egyedül dolgozó. A vonatkozó előírások alapján a telephelyen elsősegélynyújtó létesítmény létrehozása az értékesítést, kézbesítést, ellenőrzést vagy egyéb alacsony kockázattal járó tevékenységet végző egyedül dolgozók esetében. Azoknak az egyedül dolgozóknak, akik elszigetelten, nehezen megközelíthető helyen, illetve veszélyes szerszámokkal vagy gépekkel dolgoznak, adjanak úti elsősegélycsomagot. Az egyedül dolgozókra vonatkozó kockázatok csökkentésére jó módszer lehet, ha az egyedül dolgozók rendszeresen bejelentkeznek telefonon a telephelyre, és jelentést tesznek az állapotukról. Valamennyi sérülést fel kell jegyezni a baleseti naplóba, amit egy központi helyen, lehetőleg az elsősegélyláda mellett őrizzenek. Az alkalmazottakat tájékoztatni kell arról, hogy jogszabály alapján minden sérülést be kell jegyezni a baleseti naplóba. Az egyedül dolgozók sérülése esetén ugyanazok az üzemi balesetre vonatkozó előírások érvényesek, mint a telephelyen dolgozókra. Minden üzemi balesetet jelenteni kell, és ki kell vizsgálni. Legyen a telephelyen olyan kijelölt személy, aki elsősegélynyújtó tanfolyamot végzett. Az ilyen személy nem helyettesítheti a képzett egészségügyi személyzetet, csupán sürgősségi elsősegélyt nyújthat annak megérkezéséig. A sérültek szállításához szükség lehet speciális kiegészítő felszerelésre, takarókra, köpenyekre, egyéb védőfelszerelésekre és ollókra. Ezeket az elsősegélyláda közelében kell tárolni.
Feltárt veszélyforrás: kézi rakodás A kézi rakodás súlyos sérüléseket, különösen hátsérüléseket okozhat. Minden olyan egyedül dolgozó, akinek a munkája során kézzel kell terhet mozgatnia. A jogszabályok előírják, hogy azoknak a munkaadóknak, akiknek a munkavállalói nagy terhek emelése és mozgatása miatt potenciálisan veszélyben vannak, el kell végezniük az adott munkafázisok kockázatelemzését, hogy kiküszöböljék, illetve a minimálisra csökkentsék a sérülések kockázatát. Amikor nagydarab, esetlen, nehéz, nem kézre álló tárgyakat mozgatnak, az alábbiakat kell szem előtt tartani: Mindenekelőtt kerüljék az ilyen terhek mozgatását. Gépesítsék vagy automatizálják a munkafolyamatot. Biztosítsanak az egyedül dolgozóknak tájékoztatást, eligazítást és képzést arra nézve, hogyan csökkenthetik a lehető legkisebbre a kézi tehermozgatásból eredő kockázatokat. Vizsgálják meg, hogy a munkafázis nem végezhető-e biztonságosabb módon. Amikor valaki terhet emel, tartsa azt a lehető legközelebb a testéhez. A teher felemelésekor a dolgozó ne hajoljon le, a terhet derék- magasságban helyezze el. Legyenek tisztában az egyéni különbségekkel, elsősorban a férfiak és nők (főleg terhes nők) fizikai képességei közötti eltérésekkel. Tanítsák meg a dolgozókat a megfelelő emelési és tehermozgatási technikákra. Az egyedül dolgozóknak tájékoztatást, eligazítást és képzést kell
Feltárt veszélyforrás: munkához használt berendezések A munkavégzés során használt különféle eszközök és berendezések veszélyei. Valamennyi egyedül dolgozó. A munkaadónak meg kell győződnie arról, hogy az egyedül dolgozók által használt berendezések megfelelnek a jogszabályban előírtaknak, és alkalmasak az adott munka elvégzésére. A munkaberendezéseken legyenek megfelelő, egyértelműen jelzett és megfelelően elhelyezett szabályozó eszközök, amelyek lehetővé teszik a biztonságos munkavégzést. A berendezések használatáról megfelelő tájékoztatást kell adni, és rendszeres ellenőrzéssel kell biztosítani, hogy a berendezés sem az egyedül dolgozónak, sem más személyeknek ne okozzon sérülést. Minden olyan személyes védőfelszerelést biztosítani kell az egyedül dolgozónak, amelyet a kockázatelemzés szükségesnek talált. Feltárt veszélyforrás: a képzés és a felügyelet hiánya Különösen fontos a munkavédelmi oktatás olyan munkaköröknél, ahol csak korlátozott a felügyelet, és emiatt a bizonytalan helyzetekben nehéz útmutatást és segítséget adni. Rendszeres ellenőrzéssel meg lehet győződni arról, hogy a dolgozók megértették a munkájukkal kapcsolatos kockázatokat, és megteszik a szükséges óvintézkedéseket. A képzés és a felügyelet hiánya hátrányosan érintheti az egyedül dolgozókat és a környezetükben lévőket.
Az egyedül dolgozókat úgy kell oktatni, hogy a kockázatokat és a szükséges óvintézkedéseket teljes mértékben megértsék. A munkaadó szabjon korlátokat arra nézve, hogy az egyedül dolgozók mit tehetnek, és mit nem tehetnek. A munkaadó győződjön meg arról, hogy a munkavállaló képes megbirkózni az új, szokatlan, ismeretlen helyzetekkel, és el tudja dönteni, hogy mikor hagyja abba a munkát, és kérjen segítséget. A dolgozókat képezzék ki arra, hogyan kezelhetik a potenciálisan veszélyes embereket, és hogyan oldhatnak meg egy potenciálisan veszélyes helyzetet, mielőtt még az elfajulna. Bizonytalan helyzetekben a felettesek adjanak útmutatást. Rendszeres időközönként keressék fel az egyedül dolgozót a munkavégzés helyén, illetve az otthonában, és beszélgessenek el vele az egészségügyi és biztonsági kérdésekről. Az egyedül dolgozók és feletteseik között legyen rendszeres telefon- vagy rádiókapcsolat. Érdemes esetleg olyan automata riasztóeszközt alkalmazni, amely akkor lép működésbe, ha az egyedül dolgozótól nem érkezik rendszeresen egy megadott jelzés. Más olyan eszközöket is lehet alkalmazni, amelyek veszélyhelyzetben akár manuálisan, akár az adott tevékenység hiányában automatikusan riasztanak. Ellenőrizzék, hogy az egyedül dolgozó időben visszatért-e a telephelyre. Összeállította: Csépán Lilla Ellis, P.: Lone working. = The ROSPA Occupational Safety and Health Journal, 34. k. 1. sz. 2004. p. 24 28. Isaac, J. D.; Sansone, C.; Smith, J. L.: Other people as a source of interest in an activity. = Journal of Experimental Social Psychology, 35. k. 3. sz. 1999. máj. p. 239 265.