A magyarországi közműsorszolgáltatók és nem nyereségérdekelt műsorszolgáltatók működése és támogatásuk tapasztalatai Budapest, 2012. január 16.
A tanulmány azt vizsgálja, hogy miként alakult a közműsor-szolgáltatók és a nem nyereségérdekelt műsorszolgáltatók helyzete az elmúlt években. Az elemzés az érintett médiumok vezetőinek körében 2010 nyarán készült kérdőíves felmérés eredményeire, a Műsorszolgáltatási Alap támogatási tevékenységének információira és a Médiahatóság Műsorfigyelő és elemző főosztályának tapasztalataira épült, kiegészülve a témában született szakirodalom eredményeivel. 1. Bevezetés Általánosságban elmondható, hogy a média, így a helyi média is, egyszerre szolgál társadalmi és gazdasági célokat. Munkahipotézisünk szerint az üzleti célok megléte a tárgyalt műsorszolgáltatók egy (kisebb) részére is jellemző volt. Ugyanakkor többségük elsősorban az állampolgári tájékozódás, a helyi közösségi élet szervezésének eszközeként funkcionált. A kétféle cél nem feltétlenül ütközik egymással, hiszen egyrészt a társadalmi/közösségi célok eléréséhez megfelelő gazdasági háttér szükséges, másfelől az utóbbiakat szolgáló és a tájékozódni kívánó állampolgárokat, helyi közösségeket érdeklő minőségi tartalom hozzásegítheti a műsorszolgáltatót a gazdasági sikerhez is. 1 Általában a médiapolitika, illetve a médiapolitikai célkitűzéseket megvalósítani kívánó médiaszabályozás feladata a fenti kettős érdekek eléréséhez szükséges optimális szabályozás megteremtése. 2 A magyarországi háromosztatú (közszolgálati, kereskedelmi és közösségi) médiarendszerben a közműsor-szolgáltatók és a nonprofit műsorszolgáltatók definíció szerint a harmadik kategóriába tartoztak, így elsősorban a helyi műsorszolgáltatás speciális szegmensét képviselték. Ezeknek a médiumoknak elméletileg (és többségük saját célmeghatározása szerint is 3 ) fontos szerepük volt a helyi közösségek lokális információkkal való ellátásában, illetve a helyi közösségek megszervezésében, megerősítésében. 4 Az elmúlt tíz évben a közműsor-szolgáltatók és a nem nyereségérdekelt műsorszolgáltatók száma rohamosan nőtt Magyarországon. Az első közműsor-szolgáltató, 1 V. ö. Bajomi-Lázár Péter: A magyarországi helyi rádiók működése, támogatásuk lehetséges irányai és hatása. Médiakutató, 2004. tél. 2 David Hutchison: Media Policy. An Introduction. Oxford & Malden: Blackwell, 1999. 3 Lásd a műsorszolgáltatók célkitűzéseikre adott válaszait később. 4 Lásd pl.: Péterfi Anna & Péterfi Ferenc: Hogy rátaláljunk a helyi közösségek hangjára... A kisközösségi rádiók esélyeiről. http://wp.akti.hu/wp-content/uploads/2010/05/fuzet39.pdf 2
az Omnicolor Polgári Televízió 1999 májusában kapta meg a minősítést. 5 Ezután 1999 októberében hat ilyen státuszú médium kezdte meg adását, 2010 szeptemberében pedig már 190 sugárzott, köztük 154 televízió és 36 rádió. Nonprofit adóból ugyanekkor 82 volt, 59 rádió és 23 televízió. 6 A két típusba tartozó műsorszolgáltatók a tulajdonosi hátterük, vételkörzetük mérete, nézettségük/hallgatottságuk, műsorstruktúrájuk, célközönségük, fenntartási forrásaik, technikai felszereltségük és a piaci helyzetük alapján nagy különbségeket mutattak. Igaz volt ez a műsorpolitikájukra és az alapításukat motiváló célokra is, valamint arra, hogy milyen szerepet töltöttek be a vételkörzetükben élő helyi közösségek életében. E különbségek megléte arra is rávilágít, hogy a fenti státusszal bíró médiumok csoportján belül markáns belső kategóriák jöttek létre, ami felvetette a kérdést: e műsorszolgáltatói csoportokon belül mely típusokat milyen (költségvetési) támogatásban érdemes részesíteni, illetve végső soron, melyek voltak azok a típusok, amelyek az eredeti törvényhozói szándék szerint működtek, azaz melyeknél volt indokolt az állami tulajdont képező frekvencia térítésmentes használata, a speciális státusz fenntartása. A korábban érvényben lévő Rttv. rendelkezései alapján a közműsor-szolgáltató olyan műsorszolgáltató, amely az Országos Rádió és Televízió Testület által elfogadott saját műsorszolgáltatási szabályzat alapján műsorában többségében közszolgálati műsorokat szolgáltat. 7 A nem nyereségérdekelt (nonprofit) műsorszolgáltató pedig olyan műsorszolgáltató, amely nemzeti és etnikai vagy más kisebbségi, kulturális cél vagy hátrányos helyzetű csoport szolgálatát vállalja, vagy a lakóhelyi közösség közéleti fórumaként kíván szolgálni, ha a műsorszolgáltatásból származó - elkülönítetten nyilvántartott - pénzügyi eredményét kizárólag a műsorszolgáltatás folytatására, fejlesztésére használja fel. A törvényben megfogalmazott kötelezettségek teljesítése komoly gazdasági és szakmai erőfeszítéseket igényelt a státuszt elnyert médiumoktól. Kiemelten igaz volt ez a közműsor-szolgáltatókra, mivel a műsoridő legalább 50 százalékát kellett közszolgálati műsorokkal kitölteniük. A közszolgálati műsorok készítése általában idő- és pénzigényes, komoly szakmai tapasztalatokat kíván, ugyanakkor a hirdetőknek ezek a műsorok csekély hallgatottságuk/nézettségük miatt nem vonzóak. Emellett a közműsor-szolgáltatók (a közszolgálati műsorszolgáltatókhoz hasonlóan) hat perc reklámot adhattak óránként. A 5 Lásd a 224/1999. (V.20.) számú ORTT határozatot. 6 A részletes adatokat lásd a rádiókat illetve a televíziókat tárgyaló fejezetek elején. 7 1996. évi I. tv. a rádiózásról és televíziózásról. 2 17. 3
törvény jelentősen korlátozta a műsorszám-támogatási lehetőségeiket is. 8 A nem nyereségérdekelt médiumoknál elsősorban a finanszírozás jelentett komoly kihívást, mivel a törvényben megfogalmazott célokból adódóan a célcsoportjuk szűk, a hallgatottságuk pedig csekély volt, így a hirdetők szempontjából nagyrészt érdektelennek számítottak. Emellett 60 percenként mindössze három perc reklámot sugározhattak (általában ezt a reklámidőt sem tudták kitölteni). A fentiek figyelembevételével az 1996-os médiatörvény különböző könnyítéseket és előnyöket is tartalmazott a tárgyalt típusokra nézve. Előírta pl., hogy A közszolgálati műsorszolgáltató és a közműsor-szolgáltató mentesül a műsorszolgáltatási díj fizetésének kötelezettsége alól, 9 illetve A nem nyereségérdekelt műsorszolgáltató nem köteles műsorszolgáltatási díjat fizetni. 10 Ezek a műsorszolgáltatók a díjmentesség mellett kiemelt támogatást is élveztek, amelyről a médiatörvény Műsorszolgáltatási Alapról szóló része rendelkezett: 77. (1) A Műsorszolgáltatási Alap (a továbbiakban: Alap) olyan elkülönített pénzalap, amelynek feladata a közszolgálati műsorszolgáltatás, a közműsorszolgáltatók, a nem nyereségérdekelt műsorszolgáltatók, a közszolgálati műsorok és műsorszámok támogatása, a kultúra megőrzése és továbbfejlesztése, a műsorok sokszínűségének biztosítása, valamint az e törvényben meghatározott egyéb feladatok támogatása. 78. (1) Az Alap bevételének évi legalább fél-fél, legfeljebb egy-egy százalékát a nem nyereségérdekelt műsorszolgáltatók, valamint a közműsorszolgáltatók visszatérítendő vagy vissza nem térítendő támogatására kell fordítani. A támogatás a műsorszolgáltató folyamatos tevékenységének meghatározott idejére folyósítható. 8 1996. évi I. tv. a rádiózásról és televíziózásról. 25. Közszolgálati műsorszolgáltatásban és a közműsor-szolgáltatásban csak az alábbi műsorszámok támogathatók: a) vallási és egyházi tartalmú műsorszámok, b) művészeti és kulturális eseményeket bemutató, közvetítő műsorszámok, c) a nemzeti és az etnikai kisebbségi anyanyelvű, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségek életét, kultúráját bemutató műsorszámok, d) az életkoruk, testi, szellemi vagy lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetben lévő csoportok számára készített műsorszámok. 9 1996. évi I. tv. a rádiózásról és televíziózásról. 22. (4). 10 1996. évi I. tv. a rádiózásról és televíziózásról. 90. (6). 4
A Műsorszolgáltatási Alap a 2006-2010-es időszakban 11 a műsorkészítésre szánt keretből összesen 825.936.754 forint támogatásban részesítette a tárgyalt műsorszolgáltatókat (részletesen lásd az 1. táblázatban). 1. táblázat: A nem nyereségérdekelt műsorszolgáltatók és a közműsorszolgáltatók által műsorkészítésre elnyert teljes pályázati pénzösszeg 2006-2010. Televízió Rádió év nem közmű nem közmű nyereségérdekelt sorszolgáltatók nyereségérdekelt sor- műsorszolgáltatók műsorszolgáltatók szolgáltatók 2006 26.664.000 Ft 64.026. 61.740. 16.615.400 Ft 400 Ft 000 Ft 2007 18.175.000 Ft 63.359. 57.602. 22.501.000 Ft 000 Ft 000 Ft 2008 21.008.000 Ft 109.90 85.336. 16.269.554 Ft 7.000 Ft 000 Ft 2009 23.817.000 Ft 86.404. 51.084. 24.860.400 Ft 000 Ft 000 Ft 2010 18.275.000 Ft 30.010. 19.671. 8.612.000 Ft 000 Ft 000 Ft összese 107.939.000 353.70 275.433 88.858.354 Ft n: Ft 6.400 Ft.000 Ft A Műsorszolgáltatási Alap rezsire és műszaki fejlesztésre kiírt pályázatain kizárólag nem nyereségérdekelt műsorszolgáltatók és közműsor-szolgáltatók vehettek részt. Ennek oka (hasonlóan a műsorszolgáltatási díjfizetés alóli mentességhez), hogy ezek a médiumok magas közszolgálati műsorarányt voltak kötelesek közvetíteni, illetve meghatározott speciális célcsoportot (helyi, etnikai, vallási, kulturális vagy életmódbeli közösségeket) szolgáltak. 11 A 2010-es három pályázati időszakból értelemszerűen csak az első eredményei kerülhettek feldolgozásra, így a 2010-re közölt összeg nagyságrendileg egyharmada volt teljes évi összegnek. 5
A tárgyalt időszakban a Műsorszolgáltatási Alap a szóban forgó műsorszolgáltatókat műszaki fejlesztésre és rezsiköltségekre összesen 2.096.471.647 forint támogatásban részesítette (részletesen lásd a 2. táblázatban). 2. táblázat: A nem nyereségérdekelt műsorszolgáltatók és a közműsorszolgáltatók által műszaki fejlesztésre és rezsiköltségekre elnyert teljes pályázati pénzösszeg 2006-2010 Működési költségek Műsorszámok támogatása nem nem év nyereségérdekelt műsorszolgáltató közműsor -szolgáltatók nyereségérdekelt műsorszolgáltató közműsor -szolgáltatók k k 200 123.644.633 187.277.12 92.136.06 65.886.139 Ft 6 Ft 0 Ft 0 Ft 200 92.284.229 145.806.00 48.852.14 42.080.487 Ft 7 Ft* 0 Ft* 8 Ft 200 176.265.074 220.339.00 71.065.55 64.607.186 Ft 8 Ft 5 Ft 5 Ft 200 149.157.976 161.443.05 36.007.04 38.146.600 Ft 9 Ft 2 Ft 7 Ft 201 153.769.600 151.770.40 37.988.76 37.944.575 Ft 0 Ft 0 Ft 1 Ft öss zesen: 695.121.512 Ft 866.635.57 7 Ft 248.664.987 Ft 286.049.5 71 Ft A fenti adatsorokból kitűnik, hogy az érintett műsorszolgáltatók jelentős közpénzekhez jutottak, ráadásul oly módon, hogy azért kizárólag egymással kellett versengeniük. Így rendkívül fontos annak megválaszolása, hogy mennyiben voltak indokoltak és célszerűek ezek a támogatások, illetve hogy ezek a törvényalkotó céljának megfelelően kerültek-e felhasználásra. Ezzel összefüggésben felmerül a kérdés, hogy a műsorszolgáltatási díjfizetés alóli mentesség, minden ilyen médiumnál indokolt volt-e. 6
A tárgyalt műsorszolgáltatók között természetesen rádiók és televíziók egyaránt voltak. A tulajdonviszonyokban, a közönségben, a médiapiaci pozícióban, a gazdasági háttérben, a műsorkínálatban meglévő különbségek miatt célszerű a médiumokat külön fejezetben bemutatni. 2. Rádiók A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság adatai szerint Magyarországon 2010 végén 192 helyi rádióállomás működött. Ezek nagyobb része (97) kereskedelmi adó volt. Nem nyereségérdekelt műsorszolgáltató 59 volt, amelyből 47 kisközösségi rádiónak számított. Ezek mellett 36 közműsor-szolgáltató üzemelt, amelyből 15 kisközösségi rádió volt. A magyarországi helyi rádiós piacot általánosságban az alacsony reklámbevételek jellemzik, és az ebből fakadó gazdasági háttér a műsorszolgáltatók teljes működését, így a műsorok tartalmát is meghatározta. Ugyanakkor jelentős eltérések voltak az egyes rádiók között aszerint, hogy milyen településeken működtek. Reklámpiaci szempontból a fővárosban üzemelő helyi rádiók vannak a legjobb helyzetben, és a településméret (azaz az elérhető hallgatók száma) csökkenésével a piaci helyzet is romlik. A településméret fontosságát magyarázza, hogy elsősorban a fővárosra koncentrálódik a fizetőképes fogyasztói réteg, amely a vidéki városokban jóval kisebb arányban van jelen, és a községekben még kevésbé mutatható ki. 12 A rádiók földrajzi elhelyezkedésének fenti következményei a közműsorszolgáltatókra és (kevésbé, de) a nonprofit műsorszolgáltatókra is érvényesek voltak. Az általunk tárgyalt rádiók gazdasági helyzetét szintén alapvetően befolyásolta, hogy ki volt az adott műsorszolgáltató tulajdonosa. Egy önkormányzat, egyház (vagy az ezek által tulajdonolt gazdasági társaság) különböző (ideológiai, evangelizációs stb.) célokból dönthet úgy, hogy egyéb anyagi forrásait felhasználva finanszírozza az egyébként veszteséges rádióját. Egy magánszemély, gazdasági vállalkozás, vagy egy gazdasági háttérrel alig rendelkező civil szervezet ezt legtöbbször nem tudja (vagy nem akarja) megtenni, így kénytelen pályázati pénzekre, illetve hirdetési bevételekre támaszkodni. Utóbbiaknál ezek megléte (vagy éppenséggel hiánya) alapvetően kihat a műsorszolgáltatás színvonalára és a médiatörvényben számukra meghatározott, illetve a műsorszolgáltatási szerződésükben vállalt kötelezettségeik betartására (vagy éppen be nem tartására). 12 Bajomi-Lázár Péter: A magyarországi helyi rádiók működése, támogatásuk lehetséges irányai és hatása. Médiakutató, 2004. tél. 7
2.1. A közműsor-szolgáltató és nem nyereségérdekelt rádiók működésének általános körülményei Ebben a fejezetben a fent nevezett műsorszolgáltatók általános működési kondícióit mutatjuk be. Adataink egy empirikus kutatáson alapulnak, amelyet a közműsor-szolgáltatók és nem nyereségérdekelt műsorszolgáltatók üzemeltetőinek körében végeztünk 2010 júliusa és szeptembere között. A kutatás során egy kérdőív kitöltésére kértük fel a nevezett médiumok vezetőit. 13 Minden olyan műsorszolgáltatót megkerestünk, amely az adott időszakban a tárgyalt státuszok valamelyikével rendelkezett. A rádiók üzemeltetői közül 45 válaszolt megkeresésünkre, így az érintettek közel feléről (46,8 %) nyertünk adatokat. 14 A magas esetszám ellenére az információk nem reprezentatívak, emellett a hiányos és pontatlan válaszok is torzítják az eredményt. Ezzel együtt a válaszok megmutatják a közműsor-szolgáltató és nem nyereségérdekelt rádiós piac legfontosabb sajátosságait, trendjeit. 2.1.1. Az indulás körülményei, a kezdeti célok A nem nyereségérdekelt és közműsor-szolgáltató rádiók tulajdonosi szerkezete sokféle, ezeket magánszemélyek, gazdasági társaságok, kht.-k, civil szervezetek (egyesületek vagy alapítványok), önkormányzatok, egy esetben pedig egyház tulajdonolták. Egy részük megalakulása óta tulajdonosváltáson ment keresztül, esetenként a tulajdonló társulás formája is változott. A rádiók alapítóira vonatkozó kérdésünkre 43 esetben kaptunk választ. Eszerint a legtöbb (17) alapító civil szervezet volt. Magánszemélyek 12, betéti társaságok négy, kft.-k öt, önkormányzatok vagy önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságok kettő, egyház pedig egy rádiót alapított. Két műsorszolgáltató az alapítót egyéb társaságként jelölte meg, anélkül, hogy a társasági formát közölte volna. A rádiók 44,4 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az alapításnál rendelkezett korábbi rádiós tapasztalatokkal. Ezek a legkülönfélébbek lehettek, mint pl. a közszolgálati Magyar Rádiónál szerzett gyakorlat, korábbi kereskedelmi-, illetve közösségi rádiós múlt, ezeken belül szerkesztés, műsorvezetés, promóciós munka, rádiós vezetői tapasztalat. 13 A kérdőívet lásd az 1. sz. mellékletben. 14 A rádiók képviselői többsége (53,2%) többszöri megkeresésünkre sem válaszolt, a válaszolók egy része pedig néhány kérdésre hiányos vagy elnagyolt választ adott. 8
Az alapítók személyes tapasztalatain túl, a válaszadó médiumok 17,8 százalékánál intézményes előzménye is volt a műsorszolgáltatási tevékenységnek, azaz a rádió indulását megelőzte valamilyen (internetes, zártláncú kábeles vagy kísérleti) műsorszolgáltatás. A műsorszolgáltatók műszaki felszereltségének színvonala - saját megítélésük szerint - az indulásnál rendkívül eltérő, de többnyire alacsony volt. A válaszadók egy ötös skálán értékelték az induláskor rendelkezésükre álló műszaki/technikai feltételeket. 24,4 százalékuk kettesre, 46,7 százalékuk hármasra értékelte ezeket, a legmagasabb választható ötös értéket csak 13,3 százalékuk jelölte meg. A technikai feltételek elégtelensége miatt a 45 műsorszolgáltató közül 14 kényszerült halasztást kérni az ORTT-től a műsorszolgáltatás megkezdésére. A speciális státuszra vonatkozó adatokból az derült ki, hogy a válaszadó rádiók (ebben az esetben 43) döntő többsége (40) eredetileg is közműsor-szolgáltatóként/nonprofit műsorszolgáltatóként indult. Hárman jelezték, hogy az eredeti kereskedelmi működési formájukat cserélték a speciális státuszra. A rádió alapításának, illetve közműsor-szolgáltatóvá/nonprofit műsorszolgáltatóvá alakításának fő céljáról szóló kérdésnél a rádiók képviselői két-két fő célkitűzést választhattak ki, illetve nevezhettek meg. A kérdésre így 43 műsorszolgáltatótól összesen 73 választ kaptunk. Ezek az alábbiak szerint alakultak: 24 válasz a vételkörzetben élők helyi/regionális információkkal történő ellátását és/vagy a lakóhelyi közösségi fórum létrehozását; 17 kulturális célt vállaló műsorszolgáltatást; 9 korosztályi célcsoport igényeit kielégítő műsorszolgáltatást; 7 a helyi társadalom értékeinek megőrzését elősegítő műsorszolgáltatást; 6 nemzeti/etnikai kisebbségi fórum létrehozását, 4 intézményi, oktatási közösség fórumaként működő műsorszolgáltatást, 2 hátrányos helyzetűeknek szóló műsorszolgáltatást jelölt meg a rádió alapításának fő céljaként. Egy-egy esetben fő célként szubkulturális közösség igényeit kielégítő műsorszolgáltatást; a vételkörzetben élő katolikus és a szélesebb közönség objektív tájékoztatását az egyház értékrendjének megfelelően, vallási műsorok sugárzását; az Európai Unióba való belépés küszöbén a gazdasági kultúra fejlesztését és terjesztését; vallásos témájú műsorszolgáltatást jelölték meg a válaszadók. A rádiók alapításának fő céljain túl rákérdeztünk arra, hogy leginkább milyen megfontolás játszott közre a speciális (közműsor-szolgáltatói/nonprofit) státusz választásában. A médiumok vezetői itt egy választ adhattak. 25-en nyilatkoztak úgy, hogy ezt a formát látták a legalkalmasabbnak a médium alapvető céljaként megjelölt helyi társadalmi igény kielégítésére. Tizen egyértelműen anyagi megfontolásokkal magyarázták a 9
döntést, konkrétabban a műsorszolgáltatási díjmentesség és a különböző pályázati lehetőségekben való részvétel előnyeit értve ez alatt. Hat válaszadó egyformán fontosnak tartotta a fenti két szempontot, kérésünk ellenére sem tudott prioritást adni valamelyiküknek, így mindkettőt megjelölte. Egyéb indokok egy-egy esetben fordultak elő (ezek: a kommunikáció tanszéken folyó oktatáshoz kapcsolódik a rádió; az alapító célja; ezt tanácsolták Szarámás 15 rádiósok; nem volt célunk kereskedelmi tevékenység végzése; saját zenei, műsorszerkesztői értékrend és koncepció közvetítése, mely eltért a kereskedelmi rádiókétól). 2.1.2. A rádiók tulajdonosi és pénzügyi helyzete Az alábbiakban a rádiók helyzetét a tulajdonosi forma, a bevételek és kiadások mértéke, a különböző forrásokhoz való hozzájutás, valamint a munkatársak szakmai felkészültsége alapján ismertetjük. A rádiók tulajdoni viszonyaira vonatkozó kérdésünkre 44 választ kaptunk. Ezek alapján a felmérés időpontjában a tulajdonosi szerkezet az alábbiak szerint épült fel. A legtöbben (36,4%) a tulajdonos civil szervezet (alapítvány, egyesület) volt. A rádiók reklámpiaci helyzetét alapvetően befolyásoló telephelyre 16 vonatkozó adatok szerint a válaszadó műsorszolgáltatók 18,6 százaléka működött a fővárosban, 25,6 százaléka megyeszékhelyen. Egyéb városban 41,9, községekben pedig 14 százaléka. Bevételek és kiadások A rádiók teljes bevételei rendkívül nagy különbségeket mutattak. Volt olyan állomás, amely saját bevallása szerint összesen 10 000 forint bevétellel rendelkezett, a másik végletet az a műsorszolgáltató képviselte, amely 300 millió forinthoz jutott. A válaszadó műsorszolgáltatók 27,8 százaléka 1 millió forint alatti bevételről számolt be. 22,2 százalékuk 1-5 millió, 16,7 százalékuk 5-20 millió, szintén 16,7 százalékuk 20-50 millió, 8,3 százalékuk 50-100 millió forint közötti éves bevétellel rendelkezett. 100 millió forint feletti összeget 8,3 százalék jelölt meg. Az egyes rádiók bevételeit jelentősen befolyásolta, hogy mekkora településen működtek. 100 milliós bevétellel egy-egy fővárosi, illetve megyeszékhelyen üzemelő rádió 15 A válaszadó a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete (SZARÁMASZER) nevű civil szervezetet jelölte így. 16 Bajomi-Lázár Péter: A magyarországi helyi rádiók működése, támogatásuk lehetséges irányai és hatása. Médiakutató, 2004. tél. 10
rendelkezett. A nyolc válaszoló budapesti műsorszolgáltató közül csak egy rendelkezett egymillió forint alatti bevétellel, ugyanakkor öten 20 millió forint feletti összeghez jutottak. A településméret csökkenésével általában a bevételek is csökkentek. A rádió teljes nettó bevétele 2009-ben (pályázatokkal, támogatásokkal együtt) Milyen településen üzemel a rádió? Fővár os Megyesz ékhely Egyéb város Köz ség 0-1000000 1 2 5 2 1000001-5000000 2 2 3 1 5000001-20000000 0 2 4 0 20000001-2 1 3 0 50000000 50000001-2 0 0 1 100000000 10000000-1 1 0 0 Összesen 8 8 15 4 A rádiók tulajdonosi szerkezete trendszerűen nem befolyásolta a bevételek alakulását. Az egyes rádiók kiadásai bevételeikhez hasonlóan nagy különbségeket mutattak, a nulla kiadástól a 369.480.000 forintig terjedtek. 21,6 százaléknak 1 millió forint alatti kiadásai voltak. 1-5 millió között 24,3, 5-20 millió között 18,9, 20-50 millió között 21,6, 50-100 millió között 5,4 százalékuk jelölte meg a költségeit. 8,1 százalékuknál jelentkezett 100 millió forint feletti kiadás. A rádiók kiadásaiban szintén nagy eltérések mutatkoztak a településméret alapján. 100 millió forint fölötti kiadást kizárólag két fővárosi állomás jelzett, és Budapesten összesen egy adó számolt egymillió alatti költséggel. A településméret csökkenésével általában a kiadások is csökkentek. Jellemző, hogy a községekben üzemelő rádiók fele egymillió forintnál kevesebb kiadással működött. 11
Mekkora volt a rádió teljes nettó kiadása 2009-ben? 0-1000000 1000001-5000000 5000001-20000000 20000001-50000000 50000001-100000000 100000001-400000000 Összesen Milyen településen üzemel a rádió? Fővár os Megyeszé khely Egyéb város Köz ség 1 2 3 2 2 2 4 1 0 1 6 0 2 3 3 0 1 0 0 1 2 0 0 0 8 8 16 4 A kiadásokra a rádiók tulajdonosi szerkezete is hatással van. Ez esetünkben elsősorban azt jelenti, hogy azok a műsorszolgáltatók, amelyeknek tulajdonosai civil szervezetek, általában jóval kisebb kiadásokat engedhettek meg maguknak, mint az egyéb tulajdonosi háttérrel működő társaik. A rádiók fő bevételei alapvetően két forrásból származtak: egyrészt hirdetésekből, másrész a Műsorszolgáltatási Alaptól. Kérdésünkre 23 válaszadó jelölt meg reklám-bevételt, azaz a rádiók 48,9 százaléka ilyennel egyáltalán nem rendelkezett. A hirdetési bevételt felmutató válaszadóknál az összbevételeikhez viszonyított hirdetési bevételek rendkívül különbözőek voltak. Kevesebb, mint egyharmaduk úgy nyilatkozott, hogy a reklámból befolyó összegek teljes bevételeik 10 százaléka alatt vannak. Kevesebb, mint egytizedük 11-20, 21,7 százalékuk 21-50, 26,1 százalékuk 51-70, 13 százalékuk pedig 71-100 százalék között jelölte meg az összes bevételein belül a reklámokból szerzett pénzeket. A teljes bevételhez viszonyítva a hirdetésekből származó bevételek aránya a nagyobb településektől a kisebbek felé haladva folyamatosan csökkent. A hirdetések mellett a rádiók bevételeiben jelentős részt tettek ki az állami elsősorban a Műsorszolgáltatási Alaptól befolyt, pályázatokon elnyert támogatások (a 12
megkérdezett 45 rádióból 39 közölte, hogy kapott ilyen támogatást). A rádiók állami támogatása szinte kizárólag a Műsorszolgáltatási Alaptól származott. Az állami támogatás mértéke és a telephely elhelyezkedését vizsgálva megállapítottuk, hogy a legkisebb településeken, azaz a községekben működő adók kisebb összegekhez jutottak, mint a másik három településtípuson üzemelők. Utóbbiak között viszont egyértelmű különbségeket nem regisztráltunk. Az állami támogatás mértéke összefüggést mutatott a rádiók teljes bevételével. A tendencia azt mutatta, hogy azok az adók kaptak nagyobb állami támogatást, amelyeknek a teljes bevétele is magasabb volt. A teljes állami támogatáshoz hasonlóan az Alaptól érkező támogatások is a községekben működő rádióknál voltak alacsonyabbak, a városok között nem mutattak komoly különbségeket. Egyéb állami támogatással összesen három rádió rendelkezett. E műsorszolgáltatók teljes bevételének 82, 65, illetve 48 százalékát tette ki ez a tétel. A rádiók állami támogatásában tehát a Műsorszolgáltatási Alap szinte kizárólagos szerepet játszott. Emellett megállapítható, hogy ezen műsorszolgáltatók jelentős része elsősorban ezekre a támogatásokra építette működését: 8 százalékuk kizárólag az Alaptól származó juttatásból gazdálkodott, további 28 százalékuk a bevételeinek több, mint 70 százaléka származott ebből a forrásból és csak 36 százalékukról mondható el, hogy anyagi forrásainak maximum negyedét tették ki a Műsorszolgáltatási Alaptól származó támogatások. Egyéb támogatás Az állami dotáció mellett elsősorban a települések önkormányzatainak támogatásai jelentkezhettek bevételként a műsorszolgáltatóknál. Ilyennel a rádiók több mint negyede (28,9%) rendelkezett. Ezek legnagyobb részénél (46,2%) a bevételeik 1-10 százalékát tette ki ez a típusú támogatás, 15,4 százalékuknál 10-30 százalék, 38,5 százalékuknál 30-50 százalék között volt ez az arány. Azoknál a rádióknál, amelyek rendelkeztek önkormányzati támogatással, ez általában a bevételeik kevesebb, mint negyedét biztosította. Kivételt képeztek a nem megyei jogú városokban működő adók. Ezek 44,5 százalékánál a bevétel több mint 25 százaléka származott a helyi önkormányzattól. 13
A rádiók 17,8 százaléka (nyolc műsorszolgáltató) nyilatkozott úgy, hogy magánadományokkal is rendelkezik (az adományok között a személyi jövedelemadóból felajánlható 1 százalék is szerepelt). Közülük három-három bevételeinek 1-10, illetve 10-30 százalékát biztosították adományok, egy-egy műsorszolgáltatónál 62, illetve 95 százalékot tett ki ez az arány. Költségek A megkérdezett műsorszolgáltatók költségeinek nagy részét a bérek és járulékok, a rezsiköltségek, kisebb részben a műszaki fejlesztések tették ki. A bérköltségekről szóló kérdésünkre 31 választ kaptunk. Ezek szerint a válaszoló rádiók több mint felénél a bérek és járulékaik jelentették a teljes költségvetésük legalább 50, egyötödüknél viszont legalább 70 százalékát. A rezsiköltségekre vonatkozó kérdésünkre 37-en válaszoltak, 10,8 százalékuk 10 százaléknál kevesebbre tette a rezsi arányát a teljes költségvetéshez viszonyítva, 29,7 százalékuk 11-20, 32,4 százalékuk 20-50, 21,6 százalékuk 50-70 és 5,4 százalékuk 70-100 százalék között határozta meg ezt az arányt. Az értékesített reklámidőre vonatkozó kérdésre a rádiók 38,6 százaléka felelte, hogy nem ad reklámot. 20,5 százalékuk napi 10 percnél kevesebb, 18,2 százalékuk 10-20 perc, 11,4 százalékuk 20-30 perc, 9,1 százalékuk pedig 30-60 perc közötti reklámidőt értékesített. Csupán egy műsorszolgáltató (2,3%) tudott napi 60 perc fölötti reklámidőt eladni. Az értékesített reklámidő mennyiségét a település mérete csak részben befolyásolta. Ennek lényege, hogy a községekben működő adók egyáltalán nem tudtak (vagy akartak) reklámidőt eladni, a többi településtípusnál viszont nem voltak nagy különbségek. Érdekes, hogy a fővárosi rádiók egyike sem tudott napi 30 percnél több reklámidőt értékesíteni, a megyeszékhelyeken üzemelő szolgáltatók 18,2 százaléka, míg az egyéb városokban működők 11,1 százaléka viszont igen. Arra a kérdésre, hogy nyereségesen tudnak-e működni, a rádiók képviselőinek nagy többsége nemleges választ adott. 2009-ben 13,6 százalékuk működött nyereségesen, ellenben 77,3 százalékuk egyáltalán nem zárt pozitív évet. Azon rádiók relatív többsége (40%), amelyek képesek voltak pozitív gazdasági eredményt produkálni, ezt rögtön az indulásuk évében elérték. 14
A településméret és a nyereséges működés között nem találtunk egyértelmű összefüggést. A fővárosi és községi rádiók között egyáltalán nem volt nyereséges, a megyeszékhelyeken működők 9,1, az egyéb városokban üzemelők 22,2 százaléka volt ilyen. A rádiók piaci helyzetét alapvetően befolyásolja a helyben megjelenő versenytársak erőssége. A válaszadók többsége (57,5%) szerint a vételkörzetében a piac eltartóképességéhez képest megfelelő számú rádió volt. Több mint egyharmaduk viszont soknak ítélte a konkurensek számát. Meglepő módon 7,5 százalékuk úgy gondolta, hogy a piac még további rádiókat is elbírna. Azt a kérdést is feltettük a műsorszolgáltatóknak, hogy kiket tekintenek a legfőbb konkurenciájuknak. A nagy többség (64,3%) egyik helyi vagy regionális médiumot sem tartotta versenytársának. Más helyi rádiót több mint egynegyedük (28,6%) említett. Helyi televíziót, megyei napilapot, illetve helyi heti- vagy havilapot egyaránt 2,4-2,4 százalékuk jelölt meg konkurenciaként. 2.1.3. A munkatársak Választ kerestünk azokra a kérdésekre is, hogy a rádiók milyen státusban foglalkoztatják munkatársaikat, a műsorszolgáltatóknál dolgozók milyen végzettséggel és szakmai tapasztalatokkal rendelkeznek, milyenek a bérviszonyok és a működés professzionalitásának szintje. A munkatársak foglalkoztatását tekintve a válaszok viszonylag nagy különbségeket mutattak. Voltak olyan műsorszolgáltatók, amelyek kizárólag főállású, mások csak mellékállású, vagy önkéntes munkatársakat foglalkoztattak. A leggyakrabban azonban vegyes megoldással találkoztunk, azaz különböző arányokban foglalkoztatták az eltérő státusú alkalmazottakat. A kérdőívek eredményei szerint főállású munkatársat a válaszadók kétharmada alkalmazott. Egyötödük 10 százalék alatt, ellenben 13,8 százalékuk 70 százalék felett dolgozott főállású munkavállalóval. A munkatársak foglalkoztatásának formáját a tulajdonosi szerkezet is befolyásolta. A magánszemélyek, illetve vállalkozások tulajdonában lévő rádióknál viszonylag magas volt a főállású munkatársak aránya, míg a civil szervezetek által tulajdonolt műsorszolgáltatók több mint felénél 10 százalék alatt alakult ez a megoszlás: 15
A főállásban alkalmazott munkatársak átlagos fizetését tekintve a rádiók között karakteres különbségek mutatkoztak. A válaszok havi bruttó 40.000 és 628.000 forint között mozogtak. Legjellemzőbb a 74.000 és 100.000 forint közötti bér volt. A főállású dolgozók fizetése terén nagy különbségek voltak megfigyelhetők aszerint, hogy milyen méretű településen üzemel a rádió. A fővárosban működő adóknál kimagasló fizetéseket közöltek a válaszadók. A bérek a település méretével együtt csökkentek. Mellékállású alkalmazottal a műsorszolgáltatók közel fele (44,4%) dolgozott. Ezek 55 százalékánál az ilyen státuszú munkatársak aránya 30 százalék alatt maradt. Egyhatoduk 31 és 50 százalék között, 30 százalékuk pedig 50 és 100 százalék között alkalmazott mellékállású munkavállalókat. Önkénteseket a rádiók mintegy kétharmada foglalkoztatott. A munkatársak szakmai tapasztalataira vonatkozó kérdésünkre adott válaszok is sokfélék voltak. A szakmai tapasztalatokat illetően voltak olyan műsorszolgáltatók (17,1%), amelyek összes munkatársa rendelkezett valamilyen média vagy kommunikációs végzettséggel, vagy pedig rádiós/újságírói tapasztalattal. Ugyanakkor 9,3 százalékuk egyetlen ilyen foglalkoztatottal sem rendelkezett. A szakmai tapasztalatok a telephely elhelyezkedése, azaz a településméret alapján lényeges eltéréseket nem mutattak. A rádiókra jellemző munkamegosztás szintén eltérő képet produkált. A professzionalizálódás jeleként értékelhető, hogy a legtöbb állomásnál (59,1%) a munkatársak állandó feladatköröket végeztek. A működés profizmusát nagyban befolyásolta, hogy egy rádió mekkora településen működött. A fővárosi rádiók háromnegyedénél a munkatársak állandó feladatokat végeztek. Ugyanez az arány a megyeszékhelyeken 63,6, az egyéb városokban 61,1, míg a községekben 33,3 százalék volt. 2.1.4. A Műsorszolgáltatási Alap pályáztatási gyakorlatának értékelése A válaszadók a Műsorszolgáltatási Alap pályáztatási rendszerét vegyesnek, de inkább jónak értékelték. A legmagasabb és legalacsonyabb értéket kevesen választották (8,1, illetve 2,7 százalék). Ugyanakkor az ötös skálán négyesre osztályozta a pályázati rendszert a válaszadók 51,4 százaléka. A műsorszolgáltatók képviselői több változtatási javaslatot is felvetettek az Alap pályáztatási gyakorlatával kapcsolatban. 16
2.1.5. A rádiók hálózatosodása 17, műsorok cseréje, szervezteti tagság Az 1996-os médiatörvény lehetővé tette a helyi rádiók hálózatokba szerveződését azzal a megkötéssel, hogy legalább napi négy órában kötelesek a saját műsoraikat sugározni. 18 Az alacsony költségvetésű, kis vételkörzetű rádiók hálózatos együttműködése nagyban gazdagította a műsorkínálatukat, ugyanakkor nem kellett lemondaniuk a helyi közéleti- és kulturális eseményeket feldolgozó műsorszámaikról sem. A műsorkészítés gazdasági terheinek megoszlása csökkentette a költségeiket, a nagyobb lefedettségből adódóan pedig a rádióhálózatok tagjai a közös reklámértékesítéssel a helyi hirdetők mellett az országos piacot megcélzó cégeknek, reklámügynökségeknek is hirdetési partnerei lehettek, így növelhették a bevételeiket. 19 A hálózatba kapcsolódással járó lehetőségek és előnyök ellenére a válaszolók 91,1 százaléka nem volt tagja rádiós hálózatnak. Ezzel együtt a rádiók többsége (53,5%) beszerzett külső gyártású programokat, 20,5 százalékuk pedig saját műsorait adta tovább más műsorszolgáltatóknak. Ugyanakkor a válaszadók többsége (55,6%) tagja volt valamilyen rádiós szervezetnek. A tagság előnyeiként a közös érdekképviseletet, tanácsadást, képzések szervezését, az őket érintő információkhoz való könnyebb hozzájutást, az ARTISJUS és MAHASZ felé fizetendő jogdíjkedvezményeket, a közös rendezvényszervezést, a műsorcsere lehetőségét és a tapasztalatcserét jelölték meg. 2.1.6. A jogi és intézményi környezet Az ORTT szankcionálási gyakorlatával kapcsolatban több kérdést is feltettünk a műsorszolgáltatóknak. A válaszok tanúsága szerint az érintettek 56,8 százalékát érte valamilyen szankció a médiahatóság részéről. Ezek 80 százaléka írásbeli figyelmeztetés, 20 százaléka pedig kötbér, bírság volt. A hatóság szankcionálási gyakorlatát a válaszadók közel kétharmada (65,8%) korrektnek ítélte. Túlságosan szigorúnak 31,7 százaléka, túlságosan megengedőnek pedig 2,4 százaléka (ez egy műsorszolgáltatót jelent) tartotta. 17 Az 1996. évi I. törvény szerint a hálózatba kapcsolódás: két vagy több műsorszolgáltató összekapcsolódása ugyanazon műsorszám vagy műsor egyidejű vagy csaknem egyidejű szolgáltatására (2.. 8.); hálózatos műsorszolgáltató: az a műsorszolgáltató, amelynek műsora vagy műsorszáma hálózatos műsorszolgáltatásban terjesztésre kerül, és a műsorszolgáltatásért felelősséggel tartozik (2.. 9.). 18 Lásd az 1996. évi I. törvény 108.. 3. pontját. 19 Bajomi-Lázár Péter: A magyarországi helyi rádiók működése, támogatásuk lehetséges irányai és hatása. Médiakutató, 2004. tél. 17
A műsorszolgáltatók képviselői elsősorban pályázati információkat szoktak keresni a médiahatóság internetes lapján. Emellett hasznosnak tartották a testületi ülésekkel kapcsolatos információkat (jegyzőkönyveket, határozatokat), az adatszolgáltatási kötelezettségeikhez használható dokumentumokat, nyomtatványokat, elvi jellegű határozatokat, a médiatörvénnyel kapcsolatos információkat (módosítások, hatályvesztések), elemzéseket, publikációkat, a digitális adattárat, információkat a szankciókról és az országgyűlési beszámolót. Arra a kérdésre, hogy milyen információkat szeretnének látni a hatóság honlapján, legtöbben közönségmérési adatokat, a gyakran szankcionált törvénysértés-típusok bemutatását, médiapiaci elemzéseket, valamint az ügyfélszolgálati tanácsadást jelölték meg. 2.1.7. Műszaki felszereltség A felméréskor meglévő műszaki felszereltségüket a műsorszolgáltatók mintegy kétharmada (65,1%) az 1-5-ös skálán jónak (65,1%) jelölte, 5-ösre 7,0, 3-asra 25,6 százalékuk értékelte. Egy műsorszolgáltató (2,3%) azt jelezte, hogy technikai felszereltsége nagyon rossz (1-es). Az, hogy a rádió mekkora településen működik, alapvetően nem befolyásolta a technikai felszereltség színvonalát. 2.1.8. A műsorok Az iránt is érdeklődtünk, hogy hogyan épül fel a rádiók műsorstruktúrája. Saját gyártású műsorral minden válaszadó rendelkezett, a teljes műsoridejének minimum 17 százalékos arányában. Közel kétharmaduk legalább 80 százalékban saját készítésű műsorokat adott. A saját gyártású műsorok aránya a településmérettel fokozatosan nőtt: 18
A műsoridő mekkora arányában sugároznak saját gyártású műsorokat? 17-40% 40,1-60% 60,1-80% 80,1-99% 100 Összesen Milyen településen üzemel a rádió? Főv áros Megyeszé khely Egyéb város Köz ség 0 2 3 1 0 1 3 3 1 1 1 0 2 6 6 1 3 1 5 1 6 11 18 6 Meghatározó zenei stílusa a rádiók 42,2 százalékának volt. A napi műsoridőben a szöveges részek aránya a műsorszolgáltatók kevesebb, mint felénél (44,2%) haladta meg az 50 százalékot. A médiumok döntő többsége (91,1%) sugárzott hírműsort. Kevesebb, mint fele, 45,2 százaléka saját gyártású híreket közölt, 40,5 százaléka viszont hírügynökségtől szerezte be a híranyagot, 14,3 százaléka vegyes megoldást alkalmazott: a helyi híreit maga gyártotta, az országos és nemzetközi híreket pedig ügynökségtől vette át. A hírműsorokban szereplő helyi hírek aránya szintén nagy eltéréseket mutatott az egyes műsorszolgáltatóknál. Több mint egyötödük, 22 százalékuk kizárólag helyi híreket sugárzott. 24,4 százalékuknál 20 százalék alatt maradt a helyi hírek aránya, 26,8 százalékuknál 20-50, 9,8 százalékuknál 50-70, 17,1 százalékuknál pedig 70-99 százalék között mozgott ez a megoszlás. A helyi hírek mennyisége a településméret csökkenésével párhuzamosan nőtt. Míg a fővárosban üzemelő rádiók több mint felénél ezek kevesebb, mint 30 százalékát tették ki a híreknek, a községekben sugárzó adók fele 70 százaléknál magasabb arányban sugárzott helyi értesüléseket. A műsorszolgáltatók többsége nagy teret szentelt a vételkörzetében történt események feldolgozásának. Helyi témák tették ki a műsorszolgáltatók felénél a (nem zenei) műsoridő legalább 50 százalékát. A hírműsorokhoz hasonló tendencia volt megfigyelhető a nem zenei műsoroknál is, azaz a rádiók vételkörzetében történt események feldolgozása nagyobb szerepet kapott a kisebb településeken működő műsorszolgáltatóknál. 19
A nem zenei műsorok milyen arányban foglalkoznak helyi témákkal? 5-30% 31-50% 51-70% 71-99% 100% Összesen Milyen településen üzemel a rádió? F őváros Megyes zékhely Egyé b város Kö zség 4 1 3 1 3 3 3 0 0 1 4 1 0 5 7 2 0 0 1 0 7 10 18 4 Az élő műsorok teljes műsoridőhöz viszonyított aránya változó volt, ugyanakkor a műsorszolgáltatók több mint fele (52,5%) 50 százalék fölötti műsoridőben sugárzott élőben. Két rádió kizárólag élő műsorokat adott. Az élő műsorok és a településméret közötti összefüggések azt mutatják, hogy a kisebb településeken működő rádiók nagyobb arányban sugároztak élőben, mint a fővárosban és a megyeszékhelyen üzemelő társaik. Különösen igaz volt ez az egyéb város kategória esetében, ahol a rádiók közel fele (44,8%) műsoridejének legalább 50 százalékában élőben sugárzott, 27,7 százaléka pedig legalább 70 százalékban adott élő műsort. A taglalt rádióknak a közérdeklődésre számot tartó témák felvetésében, illetve a nagyobb nyilvánossághoz való eljuttatásában való lehetséges szerepéről mutat képet az az adat, hogy a műsorszolgáltatók által felvetett témák átkerültek-e a szélesebb nyilvánosságba. Saját bevallásuk szerint a rádiók 63,6 százaléka felvetett már olyan témát, amellyel ennek nyomán foglalkozott más médium (elektronikus média, nyomtatott vagy online sajtó stb.). Ezzel együtt nehéz megítélni a témaorientációs súlyukat, mivel egyrészt nem tudjuk, hogy a médiapiac mely szereplői foglalkoztak e témákkal, illetve ez milyen gyakran fordult elő. 2.1.9. A rádiók közönsége A mintában szereplő állomások közönségével kapcsolatban elsősorban az információhiány állapítható meg. A rádiók nagy többsége (76,5%) nem végeztetett közönség- és piackutatást. 11,8 százalékuk alkalmanként, ugyancsak 11,8 százalékuk pedig rendszeresen rendelt meg közönségmérést. Azok a műsorszolgáltatók, amelyek sosem rendeltek közönségmérést, ezt gazdasági megfontolásokkal magyarázták: anyagi források hiányával, illetve azzal, hogy véleményük szerint ezeknek a kutatásoknak nincs annyi 20