Gyógyszerek, gyógyszer-minőségi problémák, gyógyszer-hamisítások Dr. Répási János (TEVA Gyógyszergyár Zrt.) Bevezetés A gyógyszer is áru. Ez a megállapítás ugyan nem igazán meglepő és eredeti gondolat, de néhány percet érdemes mégis erre a témára fordítani. Egyrészt azért, mert a tartalmával valószínűleg mindenki egyetért. Másrészt meg kell fogalmaznunk azt is, hogy a gyógyszer, mint áru számos speciális tulajdonsággal bír. Mint pl. azzal, hogy a gyógyszerhez való hozzájutás a demokratikus társadalmakban alapvető emberi jog, általában a felírásához, forgalmazásához szakemberek szükségesek, a megfelelősége, hasznossága sokszor csak a gyógyulási folyamat során derül ki, a minőségéről a fogyasztó legtöbbször csak közvetett úton tud meggyőződni, és az egészségügyi hatóság szabályozóengedélyező, ellenőrző funkciót is gyakorol. Tehát a gyógyszergyártás, gyógyszerforgalmazás ún. jogilag szabályozott terület. Ebből is következően a működésében, reakcióiban meglehetősen konzervatív. A fentiek miatt azt mondhatjuk, hogy a gyógyszer egy igazi bizalmi cikk. A gyártó alapvető érdeke, hogy a betegek, az orvosok, a gyógyszerészek bízzanak a termékeiben. Úgy véljük, hogy ennek a bizalomnak az alapját elsősorban a jól működő minőségbiztosítási rendszer, és az ilyen környezetben gyártott, kiváló minőségű termék szolgáltatja. Ez a bizalom azonban könnyen elveszíthető, amennyiben az ellátási lánc bármelyik tagja sűrűn találkozik minőséghibás termékkel. Az már egy másik kérdés, hogy egyáltalán milyen minőséghibát tud észrevenni; ha észreveszi, akkor annak milyen következményei lehetnek; mi történik akkor, ha nem vesz észre semmit, de a minőséghiba fennáll; miként szabályozza a hatóság ezt a témát; és mit tehet a gyártó a minőséghibák csökkentése érdekében. 1
Hatósági szabályozások Az előzőekben már említettük, hogy a hatósági szabályozásoknak nagyon fontos szerepük van a gyógyszergyártásban és forgalmazásban. Ez érvényes a minőségi problémák területére is. A 2005. évi XCV. Törvény az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról a 17. -ában az alábbiak szerint rendelkezik: (1) A gyógyszer, illetve a gyógyszer gyártási tételére vonatkozó - feltételezett - minőségi hibát a forgalomba hozatali engedély jogosultja, valamint a gyógyszerek nagykereskedelmében és a lakossági gyógyszerellátásban részt vevő gyógyszerész, valamint a gyógyszert alkalmazó orvos, a tudomásra jutást követően haladéktalanul köteles az Országos Gyógyszerészeti Intézetnek (OGYI) bejelenteni. (2) A feltételezett minőségi hiba bejelentője, a bejelentéssel egyidejűleg, köteles a minőség-ellenőrző vizsgálathoz szükséges - a külön jogszabályban meghatározott mennyiségű - gyógyszert is megküldeni. A 44/2005 (X..19) EüM rendelet az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerek gyártásáról, személyi és tárgyi feltételeiről 3. e. pontjában és 1. mellékletében az alábbiakat találjuk: e., a gyártó a gyógyszer gyártásával összefüggő minőségi kifogásokról negyedévente minőségi jelentést küld az OGYI-nak. 1. melléklet: Panaszok, forgalomból való kivonás Gyógyszerek esetében a gyártó a panaszok rögzítésére és kivizsgálására szolgáló rendszert, és a gyógyszereknek a forgalomból történő azonnali kivonása végrehajtására szolgáló hatékony rendszert alakít ki. A gyártó minden hibára vonatkozó panaszt rögzít és kivizsgál. A gyártó minden olyan hibáról tájékoztatja az OGYI-t, amely forgalomból való kivonást eredményezhet, vagy amely a forgalmazás rendkívüli korlátozását vonhatja maga után, és amennyiben lehetséges, megjelöli a rendeltetési országokat is, ahova a termék kiszállításra került. 2
A forgalomból való kivonást a Gytv.-ben, ebben a rendeletben és a külön jogszabályban meghatározott előírásokkal összhangban kell végezni. Figyelmes olvasással észrevehetjük, hogy a törvény és a rendelet instrukciója némileg ellentmond egymásnak abban a tekintetben, hogy az előbbi szerint a bejelentő a feltételezett minőségi hibáról az utóbbi szerint viszont csak arról a hibáról tájékoztatja az OGYI-t, amely a forgalomból való kivonást, vagy a forgalmazás rendkívüli korlátozását vonhatja maga után. Azt is fontos megemlíteni, hogy bár mindkettő emleget egy külön jogszabály -t is, ami további részletes instrukciókat tartalmazna a minőségi hibák kezelésével kapcsolatban, de sajnos ez a jogszabály legjobb tudomásunk szerint - nem született meg. Mindenképpen ki kell még térnünk a gyógyszergyártás bibliájának minősülő, az Európai Bizottság, illetve az OGYI által karbantartott Good Manufacturing Practice (A helyes gyógyszergyártási gyakorlat) követelményrendszer (1) releváns részleteire: A GMP alapkövetelményeiben ezt találjuk: X. A már piacra került termékekkel kapcsolatos panaszokat vizsgálják ki (mármint a gyártók), a minőségi hibák okát tárják fel, intézkedjenek a hibás tételek sorsáról, és akadályozzák meg a hiba megismétlődését. 8. fejezet, a panaszok és forgalomból való kivonás ezt írja: 8.7 Különleges figyelmet kell fordítani annak megállapítására, hogy a panasz oka gyógyszerhamisítás volt-e (sic!!). 16. melléklet szerint pedig: 4.8. Bármilyen módon történjen is a gyártási tételek bizonylatolása és felszabadítása, megfelelő intézkedésekkel kell biztosítani a termék azonosíthatóságát és azt, hogy a minőségi hiba folytán veszélyessé vált terméket haladéktalanul vissza lehessen vonni (a forgalomból). 3
Mit vesz észre, és mit nem vesz észre a felhasználó A minőségi hibák kezelése tehát jogszabályi szinten eltekintve bizonyos pongyolaságoktól viszonylag jól szabályozott. A gyakorlatban azonban számos nehézséggel kell szembenéznünk. Az első, máris egy nagyon érdekes témakör, milyen minőséghibákat is vesz észre egyáltalán a felhasználó (nagykereskedő, orvos, beteg, gyógyszerész stb.). Néhány jellemző példa: Csomagolási probléma Hiányzik a betegtájékoztató Hiányzik a lejárati idő Alkalmazási probléma Nem lehet letekerni a csavaros kupakot a szemcseppes üvegről Nem ürül le teljesen az infúziós zsák Megtapad a torkomban a tabletta és nem tudom lenyelni Nincs Braille írással készült betegtájékoztató mellékelve Mechanikai szennyeződés Drótszál (szitaszövet darab) van a tablettába préselve Lebegő fekete részecskék vannak az injekcióban Hiányzó egységek Öt doboz hiányzik a gyűjtőből Két bliszter hiányzik a faltkartonból Egy szem hiányzik a bliszterből Sérült egységek Szivárog az infúziós zsák Egérrágta a tabletták széle Elszíneződés Sárgább (vagy kevésbé sárga) az injekció a szokásosnál Fekete pöttyök vannak a tabletta felületén Kiválások Kristálykiválás van az infúziós üveg alján 4
Hatástalanság érzet Nem újult meg a hajam ettől a Továbbra is tetvesek a gyerekeim, pedig Nem szűnt meg a migrénes fájdalmam, holott Vélt vagy valós mellékhatás Szédültem tőle Pirogén hatás, hidegrázás, anafilaxiás sokk volt megfigyelhető Most nézzünk arra is példákat, hogy mit nem vesz észre a felhasználó: Az előírtnál alacsonyabb, vagy magasabb hatóanyag-tartalom Keresztszennyeződés más hatóanyagokkal Mikrobiológiai szennyeződés (hacsak nem egyértelműen penészes a termék) Nagy mennyiségű vagy ismeretlen (esetleg toxikus) bomlástermék Gyógyszercsere Más termék, vagy más hatáserősség (hacsak nem nyilvánvaló vizuálisan is a csere pl. más tablettaméret, más szín, más felirat stb.) Hamisítás (hacsak nem primitív technikával van dolgunk) Gyógyszerhamisítások Ha elemezzük a fentieket, azt a konklúziót kell levonnunk, hogy - bár a felhasználó által észlelhető minőséghibák között is vannak eléggé durva dolgok -, azonban az igazi veszélyt, azaz az egészségügyi kockázatot jelentő minőséghibák főleg a felhasználó által lényegében nem felismerhető minőségi hibák osztályában jelennek meg. Nyilvánvalóan ebbe a körbe tartozik a gyógyszerhamisítás is, ami sajnos egyre nagyobb üzletté válik a világban. És természetesen egyre nagyobb figyelmet fordítanak a jelenségre a médiumok is, hogy csak néhány hatásvadász címet idézzünk példaként: Gyógyszer a betonkeverőből Szerencsés a beteg, ha csak kréta- vagy téglaport kap gyógyszer gyanánt 5
A hamis gyógyszer kábítószert vagy rákkeltő anyagokat is tartalmazhat Özönlenek a pocsék gyógyszerek Évente több százezer áldozat Tehetetlen kormányzat, érdektelen politikusok Moziban kampányol a Pfizer az internetes gyógyszerterjesztés ellen stb., stb. Azt kell azonban mondanunk, hogy ebben az esetben a valóságos világ sem tűnik szebbnek. Hogy csak néhány tragikus esetet idézünk fel: Nigériában nyolcvan csecsemő halála dietilén-glikol tartalmú terméktől Kínában két halott, számos megbetegedés hamis diabétesz gyógyszer szedése miatt (gliblenklamid túladagolás) Haitin 89, Indiában 30 gyermek halt meg dietilén-glikol tartalmú paracetamol sziruptól Kambodzsában 30 haláleset hamisított antimaláriás készítmény miatt 81 halott az USA-ban szennyezett heparinkészítménytől Számos haláleset az USA-ban szennyezett gentamicin készítmény miatt Szörnyű adatok Angola, Libanon, Mexikó, Fülöp-szigetek, Dominika, Kenya, Peru, Oroszország, Nigéria, India, Kína, Venezuela stb. gyógyszerpiacáról De ez nyilvánvalóan csak a jéghegy csúcsa A probléma kivételesen nagy társadalmi veszélyessége miatt, természetes, hogy a kormányok, a hatóságok, és a gyártók is egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a hamisítás elleni küzdelem eredményességének fokozása érdekében. Ennek egyik első lépése az okok feltárása. A WHO egyik tanulmánya (2) ad ezekről egy kitűnő összefoglalást, amit a következőkben idézünk: 6
Elégtelen a nemzetközi jogi szabályozás keretrendszere, nem elég súlyosak a büntetési tételek. Gyenge az adminisztratív háttér, hiányzik a kellő kapacitás a nagyszámú ellenőrzéshez, és az ügyek végig viteléhez. A gyógyszerek gyártásának, kereskedelmének ellenőrzése nem megfelelő. Az ellenőrző és bűnüldöző hatóságok munkája között gyenge az összehangoltság, akadozik az információcsere. Alacsony fokú az együttműködés a magán- és a közszféra szereplői között. Akadályozott a hozzáférés az egészségügyi szolgáltatásokhoz és a megbízható gyógyszerekhez. Nem megfelelőek az alkalmazott társadalombiztosítási modellek. Az egészségügyi helyett a gazdaságossági szempontokra fókuszáló nemzeti gyógyszerpolitikák. Elaprózott értékesítési csatornák. Jogilag a senki földjén található kereskedési helyek. Szabályozatlan internetes kereskedelem. Szabályozatlanul kiszervezett gyártási műveletek. Amennyiben a gyökér-okokat akarjuk kihámozni a fentiek alapján, akkor azt mondhatjuk, hogy minden felsorolt ok mögött ott búvik meg a határtalan emberi kapzsiság, a tudatlanság és a mérhetetlen szegénység. Sajnos ezek megszüntetése nem lehet reális cél. Kérdés, hogy akkor mit lehet egyáltalán tenni? A választ a gyógyszerpiac valamennyi szereplője keresi, és nagyon valószínűnek tűnik, hogy számos párhuzamos intézkedés bevezetésével érhető el némi eredmény. A következőkben felsorolunk néhány, már ma is látható elképzelést, gyakorlatot. Az egyik irányzat a gyógyszerek valamiféle jelölésével, nyomonkövethetőségével próbálkozik (epedigree). Ez a módszer érinti a 7
gyógyszer minden csomagolási egységét. A technikai megoldások között megemlíthetjük a RFID-et (rádiófrekvenciás azonosítás), a numerikusazonosítást és a data matrix (kétdimenziós vonalkód) rendszert. Természetesen mindegyik működtetéséhez kiterjedt informatikai hálózatra van szükség, amelyet valamennyi releváns gyógyszerpiaci szereplő el tud érni. Ennél a megoldásnál is hatékonyabbnak tűnik, ha közvetlenül, minden egyes tabletta kap megkülönböztető, nehezen hamisítható jelzést. Némeklyik alkalmazás nanotechnológiát használ. Ilyen pl. NanoGuardian vagy az Encrypted Micro Tag néven ismert eljárás, amely a tabletta filmbevonatára, szabad szemmel nem látható, de a felhasználó által egy egyszerű kézi berendezéssel leolvasható információ-csomagot visz fel. Több gyártó próbálkozik speciális íz-, illatanyagok, nyomjelző inaktív vegyületek alkalmazásával is. Természetesen bármelyik megoldást is választjuk, az pénzbe kerül. Ez pedig további terhet jelent a társadalom számára. A másik irányzat a törvényi szigorítások lehetőségeit vizsgálja. Ilyen jellegű próbálkozások pl. az alábbiak: Az ellátási lánc kontrollja (Kínában pl. már 25 online nagykereskedő van feketelistán) Parallel import korlátozása (átcsomagolási tilalmat jelenthet?) A nagykereskedők ellenőrzési kötelezettsége A hatóanyag-beszállítók teljes körű ellenőrzése Az Európán csak átmenő forgalmat jelentő szállítmányok ellenőrzése Egységes európai adatbázisok (nagykereskedők nyilvántartása, inspektálási adatok stb.), Rapid Alert System Drasztikus büntetések Fokozottabb vámellenőrzések 8
Hamisítás elleni testületek létrehozása (pl. a Counterfeit Drug Task Force az USA-ban, a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület Magyarországon, az Alliance for Access to Safe Medicines Európa számos országában) Ha szabad megkockáztatni egy állásfoglalást a fentiekkel kapcsolatban, akkor az a véleményünk, hogy a fő hangsúlyt az emberi hozzáállás befolyásolására, az oktatásra, az ellátási láncban résztvevő szereplők együttműködésének javítására kellene helyezni a technikai megoldásokkal szemben, többek között azért, mert az utóbbiakra a hamisítók nagyon hamar megfelelő válaszlépéseket találhatnak és találnak is. Az eddigiekben arról beszéltünk, hogy milyen minőséghibát vesz észre és milyent nem vesz észre a felhasználó. Ennek kapcsán kitértünk a gyógyszerhamisítások néhány aspektusára is. A következőkben vizsgáljuk tovább a feltett kérdéseket a gyártó szempontjából. A gyártó szempontjai, reklamációk kezelése Azt állapíthatjuk meg, hogy a gyártó a minőségi hibák döntő többségét észlelni tudja, hiszen hatóságilag is rendszeresen ellenőrzött, a nemzeti, az európai vagy más ország/régió/szervezet követelményrendszerének megfelelő minőségbiztosítási rendszert köteles működtetni. Ha ettől eltér, akkor annak igen súlyos következményei lehetnek, beleértve a piacról történő termékvisszahívást, a termelés és értékesítés időszakos felfüggesztését, büntetőjogi felelősségre vonást stb. A gyógyszeripari minőségbiztosítási rendszer minden tevékenységre kiterjedő, jogi háttérrel rendelkező, nagyon részletes írásos szabályozáson nyugszik. A rendelkezésre álló keret nem teszi lehetővé ennek a mégoly érintőleges leírását sem. Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy megfelelő működtetés esetén nagyon kevés olyan minőséghiba van, amely valamilyen okból rejtve maradhat a gyártó előtt, és az ezzel terhelt termék piacra kerülhet. Természetesen mindig előfordulhatnak olyan események, amelyek egyes 9
minőségi hibák észlelését nem teszik lehetővé és azután ezek reklamációkat indukálhatnak. Az előzőekben már említettük, hogy a minőséghibák, reklamációk kezelésére is jogszabályi előírások vannak. Természetesen a gyártó ezekre építve egy sokkal részletesebb belső eljárásrendszert dolgoz ki, amely többek között kiterjed az alábbiakra: Háttér információk gyűjtése (termék, gyártási szám, gyártási folyamat, terápiás terület stb.) A reklamáció története (ki, mikor, mit észrevételezett) A reklamáció közvetlen oka pl. idegen anyag figyelhető meg Csomagolási, címkézési hiba mi a hiba jellemzője - A gyártási dokumentáció részletes elemzése (beépülő anyagok, technológiai folyamat, IPC adatok, operátorok kikérdezése stb.) - Ellenminták, referencia minták ellenőrzése - Korábbi hasonló minőségi problémák áttekintése - További olyan tételek, amelyek érintettek lehetnek hasonló minőséghiba miatt - A termék jelenlegi készletnagysága - Az elosztási adatok (mely országokba, kikhez került a tétel) - Kockázatbecslés a nem formális módon végrehajtott is hasznos lehet - Ajánlás a termékvisszahívással kapcsolatban - Összefoglalás - Javító és megelőző intézkedések (CAPA) a probléma gyökerének megkeresése és kiküszöbölése - Utóélet: a javító intézkedések követése, a reklamációk statisztikai kezelése, kategóriákba sorolása, trendek figyelése stb. 10
Az egyes részlépések tárgyalásától most el kell, hogy tekintsünk. Azt azonban remélhetően sikerült érzékeltetni, hogy egy gyógyszer vélt vagy valós minőségi hibájának kivizsgálása meglehetősen hosszú, bonyolult folyamat és jelentős erőforrásokat igényel. Ez teljesen érthető is, hiszen pongyolaság, lazaság, felületesség egyáltalán nem engedhető meg egy olyan termék minőséghibájának kivizsgálásakor, amely az egészség megtartására vagy visszaállítására szolgál. De itt szeretnénk felhívni a figyelmet a felhasználó felelősségére is, akinek tudatában kellene lennie annak, hogy a bejelentésével milyen folyamatokat indít el. Ezért úgy gondoljuk, hogy mindenkitől elvárható, hogy a saját környezetében is körülnézzen és meggyőződjön arról, hogy nem követett el hibát. Tehát pl. hogy megfelelő körülmények között tárolta-e a gyógyszert; nem tette-e az egyik termék bliszterét egy másik termék dobozába; a hatástalanság érzet nem abból származik-e, hogy nem követte az orvos utasításait; hogy az infúziót az előírt hőmérsékleten adta-e be a betegnek, nem pedig hidegen és ez okozta a hidegrázást stb. stb. A példákat hosszan lehetne sorolni. De helyette térjünk vissza inkább az előző felsorolás javító, megelőző intézkedések tételéhez. Keressük a minőségi hibák gyökér okait A feladat látszólag egyszerű. Keressük meg a probléma gyökerét és irtsuk ki. Ehhez a feladathoz a szakértők számos használható eszközt adnak a kezünkbe. Ilyenek pl. az ellenőrző kártyák, folyamat térképek, Ishikawa és Pareto diagramok, CUSUM kártyák, FMEA, FMECA, Fault tree, HACCP, kísérlettervezés (DOE) stb. Azt kell azonban hangsúlyozni, hogy bármely eszköz használatának az eredményessége, a felhasználó ember szándékán és szakértelmén múlik. Ha a gyökereket akarjuk megtalálni, akkor azokért le kell ásni a mélybe. Ennek érdekében olyan kérdéseket kell feltenni újra és újra, mint pl. hogy Mi történt? Hogyan történhetett meg? Miért történt meg? stb. Ezt a kérdéssorozatot egészen addig kell folytatni, amíg elegendő mélyre ástunk ahhoz, hogy bizonyos 11
emberek számára már kezdjen kellemetlenné válni a dolog. Amennyiben ezt elmulasztjuk, úgy csak a problémák felszínét karcolgatjuk és csak a jéghegy csúcsát figyelhetjük meg, anélkül, hogy tudnánk, mi történik a mélyebb rétegekben. Nagyon érdekes, hogy amennyiben a sok-sok miérten keresztül eljutunk az alapvető okokig (az okokig, amelyek ésszerű erőfeszítéssel megtalálhatók; az okokig, amelyekre hatással lehetünk; az okokig, amelyekből hatékony ajánlásokat vezethetünk le), akkor az esetek döntő többségében ott az embert találjuk meg. Az embert a maga gyarlóságával, a személyiségével, a pillanatnyi fizikai, szellemi állapotával, tudásával és tapasztalatával. John Dew a következő alapvető okokat állítja elénk (3): - A költségvetési szempontok fontosabbak a minőségnél A vezetés a minőséget inkább kiadásnak tartja, mint a jövedelmezőség összetevőjének - A határidő szempontok fontosabbak a minőségnél A határidő/teljesítmény túlhajtása sajnos igen jelentős kockázatot generál. - A politikai-taktikai szempontok fontosabbak a minőségnél Sok vállalatnál nem lehet beszélni létező problémákról, egy fontos emberre nézve kényelmetlen kérdésekről Aki szól, azt nyíltan vagy rejtett módon megbüntetik Az aktív alkalmazottak csalódottá válnak - Érvényesül az arrogancia Minden olyan szervezet ezen az úton jár, ahol nem lehet még elképzelni sem, hogy az elnök, a vezérigazgató, a professzor, a főmérnök, a nagyfőnök, a kisfőnök hibázhat és ezért felelősségre vonható - Az alapvető tudás, oktatás hiánya Ha nem tudod, hogy mit nem tudsz, akkor mindenféle hibát elkövethetsz Ha az alapismeretek hiányoznak nincs mire építeni - Általános hit a szerzett jogokban 12
Az alkalmazottak egy része úgy véli, hogy a múltbeli teljesítmények feljogosítják őket arra, bizonyos előírásokat nekik ne kelljen betartani Tekintélyelvű magatartás A vezetés nem vonja be a dolgozókat a döntésekbe, nem értékeli a teljesítményüket, és elhanyagolja a csapatmunka támogatását Az eredmény gyakran a sértettség, vagy fásultság és érdektelenség A következő kérdés az, hogy mit kell tennünk, hogy a minőségi hibákhoz vezető alapvető okok hatását csökkentsük, vagy kiküszöböljük. Azt állítjuk először, másodszor és harmadszor is, hogy invesztálni kell az emberekbe. Meg kell adni számukra azt a tudást, amellyel a vezetési gyakorlatból, a feladatok végrehajtásából, és a szervezet működtetéséből képesek legyenek kiküszöbölni a gyenge pontokat. Ez az eredményes működés alapja, hiszen a tudás az egyetlen igazi tőke, mert ellentétben a tárgyi eszközökkel, ezt nehezen lehet a piacról készen megszerezni. Zig Ziegler, amerikai tanácsadó mondta valahol, hogy egy dolog lehet rosszabb annál, hogy képezed az embereidet és elhalásszák tőled. Az, hogy nem képezed őket és ott maradnak nálad. Sokszor ez azt is jelenti, hogy az eddigi megközelítéseinket el kell felejteni és új oldalról kell hozzá állnunk a problémákhoz, beleértve a minőségi hibák kezelését is. Egy-egy ilyen jelentős szemléletváltást szokás paradigmaváltásnak is nevezni. Úgy vélük, hogy a gyógyszeripar napjainkban ebbe a szakaszába érkezett. Új utakon Azt szokták becsülni, hogy a minőségi hibák 75%-át már a fejlesztési fázisban beépítjük az új termékbe, amelyeket aztán jórészt a rutin gyártás során kell eliminálni. Nem véletlen tehát, hogy a gyártók és a hatóság figyelme elsőként a fejlesztési terület felé fordult. Nemzetközi szakmai összefogásból született meg az ICH Q8 jelű irányelv (4). Az ICH egy globális szakmai együttműködés rövidítése (International Conference on Harmonization), amely a világ három 13
legjelentősebb régiójának (Észak-Amerika, Európa és Japán) gyógyszerpiaci szereplőit fogja össze, és igyekszik kölcsönösen elfogadható követelményrendszert kialakítani a gyógyszerfejlesztés, gyógyszergyártás különböző részfolyamataira. Az ICH Q8 egyik alappillére a Quality by design (a megtervezett minőség), amely azon a nem éppen eredeti gondolaton nyugszik, hogy a minőséget nem bele kell vizsgálni, hanem bele kell tervezni a gyógyszerbe, annak érdekében, hogy az feleljen meg a szándékolt célnak. Ehhez az ún. Design space (tervezési tér) koncepciót használja, amely a bemeneti változók és a folyamatparaméterek multidimenzionális kombinációja és kölcsönhatása. Ezek elemzésével nagy biztonsággal elérhető a megkívánt minőség. E téren belül dolgozva a gyártási paraméterekben végrehajtott módosítások nem minősülnek változásnak és a hatóság jóváhagyása nélkül bevezethetők. Aki találkozott már a törzskönyvi változtatások hatósági jóváhagyásának időigényével, az igencsak értékelni tudja a tervezési tér előnyeit. Az aktuális tervezési teret a gyártónak kell javasolnia, amit azután a hatóság megvizsgál és jóváhagy vagy elutasít. Nagyon fontos tehát az előzetes konzultáció a hatósággal, nehogy a munkánk végén szembesüljünk azzal a problémával, hogy a hatóság nem fogadja el a koncepciónkat. A következőkben foglalkozzunk röviden a kockázatmenedzsmenttel is, mint olyan eszközzel, amelynek használatával a minőségi hibák előfordulásának vagy ismételt előfordulásának valószínűsége csökkenthető. A kockázatmenedzsment nem új dolog, azonban már az előzőekből is kiderülhetett, hogy a gyógyszeripar meglehetősen konzervatív szabályozórendszeren belül működik, nagyon megfontoltan vezet be új eszközöket a gyakorlatába. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a gyógyszeriparban sok mindent nem szabad megtenni, de amit szabad, az kötelező. Egy kicsit így vagyunk a kockázatmenedzsmenttel is. Ez a követelmény a releváns ICH Q9 irányelv (5) megjelenése után, az európai GMPben, csak 2008-ban vált hivatalossá (6). A gyógyszeripari kockázatmenedzsment 14
általában nem tér el a szokásosan alkalmazottól. Talán azt a jellemzőjét kell kiemelnünk, hogy különös fontosságot kell fordítanunk azokra a kockázatokra, amelyek keresztszennyeződésekkel vagy gyógyszercserével függnek össze. Nyilvánvaló, hogy a kockázati prioritási számot jelentősen befolyásolhatja az adott területen fellelhető termékportfólió, azaz, hogy gyártunk-e erős hatású készítményeket, hormonokat, élő vakcinákat, citosztatikumokat stb vagy sem. Ha egy kicsit továbbtekintünk előre az időben, meg kell emlékeznünk az ICH Q10 irányelvről is (7), amely a gyógyszeripari minőségrendszerekről értekezik. Az alapkoncepciója az, hogy az ICH Q8 és az ICH Q9 integrált alkalmazásával egy olyan modern, robusztus gyógyszeripari minőségbiztosítási rendszert tudunk működtetni, amelynek eredményeként alacsonyabb minőségi kockázatot, folyamatos innovációt és fejlesztést, optimált változásmenedzsmentet tudunk megcélozni, valamint a fejlesztések nemkívánatos hatásainak elkerülését, továbbá a fejlesztés és a rutin gyártás közötti kapcsolat erősödését érhetjük el. Végezetül elismerve az eddigiekben leírtak fontosságát hadd hívjuk fel a figyelmet a legfontosabb dologra, amelyet a gyógyszer ellátási lánc egyetlen szereplője sem hagyhat figyelmen kívül, nevezetesen, hogy küldetésünk olyan termékek gyártása és a betegekhez történő eljuttatása, amelyek minden egyes esetben megfelelnek a szándékolt célnak, és így megelégedéssel töltik el a felhasználókat, hozzásegítik őket az egészség megóvásához, a gyógyuláshoz vagy az emberhez méltó életminőséghez. 15