EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG Elnök Ügyiratszám: EBH/449/ /2013 Előadó: Dr.. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság Kérelmező (a továbbiakban: kérelmező) kérelmére a Kölcsönbeadó munkáltató (a továbbiakban: kölcsönbeadó munkáltató) és a ügyvéd által képviselt W.E.T. Kft. (2084 Pilisszentiván, Bányatelep 14.) (továbbiakban: kölcsönvevő munkáltató) ellen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése tárgyában indított eljárásban az alábbi hozta: H A T Á R O Z A T O T A hatóság megállapítja, hogy a kölcsönvevő munkáltató a kérelmezővel szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. A hatóság ugyanakkor megállapította, hogy a kölcsönbeadó munkáltató nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző magatartás jövőbeni tanúsítását megtiltja, és egyben elrendeli a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 90 napra történő nyilvános közzétételét a kölcsönvevő munkáltató azonosításához szükséges adatok kivételével anonimizáltan a hatóság www.egyenlobanasmod.hu című honlapján. A hatóság továbbá a Ket. 169/I. (1) d) alapján 1.000.000 Ft, azaz Egymillió forint bírságot szab ki, és kötelezi a kölcsönvevő munkáltatót, hogy a bírság összegét a határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül az Egyenlő Bánásmód Hatóság 10032000 00288413 számú számlájára történő átutalással fizesse meg. Az eljárásban a hatóság 5.250.-Ft, azaz Ötezer-kettőszázötven forint eljárási költséget állapított meg, amelyet a kölcsönvevő munkáltató köteles megfizetni a határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül az Egyenlő Bánásmód Hatóság 10032000-00288413 számú bankszámlájára történő átutalással. Amennyiben a kötelezett a pénzfizetési kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, késedelmi pótlékot kell fizetnie, melynek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat 365-öd része. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Fővárosi Munkaügyi és Közigazgatási Bírósághoz címzett, de az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál 3 példányban, írásban benyújtott keresettel lehet kérni. A keresetlevél benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya, azonban a keresetlevélben a döntés végrehajtásának felfüggesztése 1013 Budapest, Krisztina krt. 39/B. Tel.: (1) 795-2975 Fax: (1) 795-0760
2 kérhető. Kérhető továbbá, tárgyalás tartása, és az, hogy a bíróság három bíróból álló tanácsban járjon el. I N D O K O L Á S Kérelmező 2013. április 23-án egyenlőbánásmód-referens közreműködésével benyújtott kérelmében - panasszal fordult a hatósághoz a kölcsönvevő munkáltató ellen, melyben azt sérelmezte, hogy mint kölcsönzött munkavállaló lényegesen kevesebb a munkabére és egyéb juttatásai, mint a kölcsönvevő munkáltató által közvetlenül alkalmazott, vele azonos munkakörben foglalkoztatott, azonos munkát végző munkavállalóknak, és álláspontja szerint ez sérti az egyenlő bánásmód követelményét. Kérelmező utalt arra, hogy a munkahelyén ez a kölcsönzött munkavállalókat általánosságban érintő probléma. A hatóság kérelmező utóbb előterjesztett kérelmére tekintettel a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő munkáltató közötti felelősség-megosztás tisztázatlanságára a kölcsönbeadó munkáltató ellen is megindította az eljárást. A kölcsönvevő munkáltató arra hivatkozott, hogy nem sérthette meg az egyenlő bánásmód követelményét, mivel kérelmezővel azonos munkakörben egyáltalán nem is foglalkoztatott saját munkavállalókat: a saját munkavállalók raktárkezelő munkakörben, míg a kölcsönzött munkavállalók köztük kérelmező is rakodómunkás munkakörben kerültek foglalkoztatásra. Később, az eljárás során arra is hivatkozott, hogy a legfontosabb feladat a raktárba beérkező és az onnan kimenő áru adminisztrálása (mivel ez közvetlen összefüggésben áll a vállalt pénzügyi eredményével), ezért ezt saját alkalmazottaival végezteti, míg a raktáron belüli elhelyezés mely területen kérelmező, illetve a kölcsönzött munkavállalók dolgoztak - adminisztrálása kevésbé fontos feladat. A kölcsönbeadó munkáltató úgy nyilatkozott, hogy nincs tudomása arról, hogy a kölcsönvevő munkáltató a kölcsönzött munkavállalókkal azonos munkakörben saját munkavállalókat is foglalkoztatna. Utalt arra is, hogy ilyen esetben a kölcsönvevő munkáltatónak erről őt tájékoztatnia kellett volna, amire azonban nem került sor. A hatóság az ügyben a felektől további nyilatkozatokat, illetve iratokat kért be, majd tárgyalást tartott, amelyen - a feleken, illetve képviselőiken kívül - kérelmező indítványára két tanú (kérelmező volt munkatársai) is meghallgatásra került. A hatóság a kérelmező és az eljárás alá vont munkáltatók írásbeli, és a tárgyaláson tett szóbeli nyilatkozatai, a becsatolt okiratok, és a tanúk vallomása alapján a következő tényállást állapította meg: A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő munkáltató közötti jogviszony A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő munkáltató az általuk becsatolt - munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó keretszerződésben (a továbbiakban keretszerződés) megállapodtak abban, hogy a kölcsönbeadó munkáltató a szerződés 1. számú mellékletében rögzített munkakörökre munkaerőt biztosít a kölcsönvevő munkáltató részére. A hivatkozott melléklet szerint a kölcsönvevő munkáltató rakodómunkás, betanított műszerész, és udvari munkás munkakörbe igényelt munkaerőt a kölcsönbeadó munkáltatótól. A melléklet részletesen tartalmazta az egyes munkakörökben ellátandó feladatokat, és az elvárt kompetenciákat is. A rakodómunkás munkakör jellemzően az áru mozgatását,
3 rakodását, csomagolását, továbbá anyagmozgatási feladatokat foglalt magában, nem tartalmazott azonban az áru számítógépen történő nyilvántartására, adminisztrálására vonatkozó feladatokat. A keretszerződés 5.10. pontja szerint a kölcsönvevő köteles a munkabérfizetés alapjául szolgáló adatokat a kölcsönbeadóval legkésőbb a tárgyhónapot követő hó 5. napjáig közölni. A 6.4. pont szerint a kölcsönbeadó köteles a kölcsönvevő külön kérése nélkül is a foglalkoztatni kívánt munkavállaló munkaszerződésének másolatát a kölcsönvevő számára legkésőbb a kölcsönbevételt megelőző napon átadni. A 6.10. pont értelmében a kölcsönbeadó munkáltató kötelezettséget vállal arra, hogy a Mt. 219. -ában foglalt egyenlő bánásmód követelményét betartja, különös tekintettel a Mt. 219. (2) bekezdésben foglalt alapvető munka- és foglalkoztatási feltételekre. A 9.5.3. pont értelmében a kölcsönvevő munkáltató köteles az egyenlő bánásmód követelményének betartására. A 9.6. pont szerint a kölcsönvevő munkáltató írásban tájékoztatja a kölcsönbeadót a Mt. 217. (3) bekezdésben szereplő foglalkoztatási feltételekről, mely a szerződés 6. számú mellékletét képezi. A kölcsönzött munkavállalók munkaszerződéseinek másolatai a kölcsönvevő munkáltató részére átadásra kerültek. A munkakör, munkaterület Kérelmező a becsatolt munkaszerződés szerint - 2011. augusztus 29. napjától kezdődően határozatlan időre munkaviszonyt létesített a kölcsönbeadó munkáltatóval munkaerő-kölcsönzés céljából raktárkezelő munkakörre - azzal, hogy a kérelmező foglalkoztatása a kölcsönvevő munkáltatónál történik. Kérelmező munkaszerződésében tehát raktárkezelő munkakör szerepelt, amiről a kölcsönvevő munkáltatónak mivel a munkaszerződés másolata rendelkezésére állt - tudomása volt. A tárgyaláson elhangzottak, illetve a tanúk vallomása alapján az is megállapítható volt, hogy a kölcsönzött munkavállalók köztük kérelmező nem rakodómunkási, hanem valójában is raktárkezelői feladatokat láttak el, hiszen munkájuk a közvetlenül alkalmazott raktárkezelőkhöz hasonlóan - az áru tényleges fizikai mozgatásán, rakodásán túl jellemzően magában foglalta az áru mozgásának dokumentálását, számítógépen történő rögzítését mint fogalmaztak - könyvelését is. A kölcsönzött munkavállalók, így kérelmező is rendelkezetek a számítógépes adminisztrációs rendszerbe történő belépéshez, és az adminisztrációs műveletek elvégzéséhez szükséges SAP felhasználói jelszóval. (A kölcsönvevő munkáltató a felhasználói jelszót csak a hatóság eljárásáról szóló értesítést követően vonta meg a kölcsönzött munkavállalóktól.) A raktári munka három munkaterületre tagolódott: bejövő áru (áru-bevételezés), raktározás (az áru raktáron belüli elhelyezése), és kiszállítás. Kérelmező a raktározás területén dolgozott, ahol a kölcsönvevő munkavállaló által becsatolt kimutatás szerint - a kérelmezőn, és más kölcsönzött munkavállalókon kívül tizenegy közvetlenül alkalmazott munkavállaló dolgozott raktárkezelő munkakörben. Munkabér és egyéb juttatások A becsatolt munkaszerződés szerint kérelmező munkabére órabér formában került megállapításra, a 2013. január 1-én kelt munkaszerződés-módosítás szerint kérelmező személyi órabére 665.- Ft/óra összegű volt.
4 A kölcsönbeadó munkáltató által becsatolt munkabér-kimutatások szerint a hat hónapnál régebben foglalkoztatott, a kölcsönvevő munkáltató részére kérelmezővel azonos munkakörben kiközvetített munkavállalók (10 fő), valamennyien kérelmezővel azonos órabér alapján dolgoztak. Személyi alapbér-órabérük 2013. április hónapban a ledolgozott órák számától függően 74.480 Ft és 111.720 Ft között mozgott, és az adott hónapban valamennyi munkanap ledolgozása esetén, maximálisan 111.720 Ft-ot tett ki. A kölcsönvevő munkáltató által becsatolt munkaszerződések szerint a raktárkezelő munkakörben közvetlenül alkalmazott munkavállalók (14 fő) munkabére nem órabérben, hanem havi személyi alapbérben került megállapításra. A becsatolt kimutatás szerint kérelmezővel azonos területen (raktározás) dolgozó közvetlenül alkalmazott munkavállalók (11 fő) munkabére 2013. április 1-től bruttó 150.300 Ft és 228.000 Ft között mozgott. Megállapítható volt, hogy 2013. április hónapban a kölcsönzött munkavállalók, így kérelmező is legfeljebb bruttó 111.720 Ft munkabért érhettek el, míg a raktározás területén, raktárkezelői munkakörben közvetlenül foglalkoztatott munkavállalók munkabére ennél jelentősen magasabb összegű volt. A kölcsönvevő munkáltató maga is megerősítette, hogy a kölcsönzött munkavállalók munkabére így kérelmező munkabére is - valóban alacsonyabb volt a saját munkavállalóinak a munkabérénél. A tárgyaláson elhangzott nyilatkozatok alapján az egyéb juttatások tekintetében megállapítható volt, hogy a közvetlenül alkalmazott munkavállalók a vonatkozó szabályzat szerint - részesülhettek minőségi prémiumban, és jelenléti prémiumban, míg a kölcsönzött munkavállalók egyáltalán nem kaptak ilyen juttatást. A közvetlenül alkalmazott munkavállalók havi 18.000 Ft, míg a kölcsönzött munkavállalók havi 8.000 Ft cafetéria juttatásban részesültek. A hatóság az alábbi a vizsgált időszakban hatályos - jogszabályi rendelkezésekre tekintettel hozta meg döntését: Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) rendelkezéseit figyelembe véve, a közigazgatósági és hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) alapján a hatóság kérelem alapján vizsgálatot folytat annak megállapítására, hogy megsértették-e az egyenlő bánásmód követelményét. (Ebktv. 12., Ket. 169/B. (1) a)) Az Ebktv. értelmében akkor állapítható meg az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, ha valakit valamely a törvényben felsorolt, ún. védett tulajdonsága miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesítenek, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne. (Ebktv. 8. ) Az Ebktv. 8. -a tételesen felsorolja a védett tulajdonságok körét, azonban a 8. t) pontja értelmében az egyéb helyzet, tulajdonság vagy jellemző is védett tulajdonságnak minősülhet. A munkáltató a foglalkoztatási jogviszony tekintetében köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét. (Ebktv. 5. d) Az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, különösen például a foglalkoztatási jogviszony alapján járó juttatások, így különösen a munkabér megállapításában és biztosításában (Ebktv. 21. f).
5 A foglalkoztatás területén nem jelenti az egyenlő bánásmód megsértését a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés. (Ebktv. 22. (1) a) Az Ebktv. 2. kimondja, hogy az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó, külön jogszabályokban meghatározott rendelkezéseket a törvény rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni. A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény XVI. fejezete tartalmazza a munkaerő-kölcsönzés különös szabályait. E fejezeten belül a 97. pontban az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó előírások szerepelnek. Ezen belül a 219. (1) és (2) bekezdése előírja, hogy a kikölcsönzés tartama alatt a munkavállaló számára biztosítani kell a kölcsönvevővel munkaviszonyban álló munkavállalókra irányadó alapvető munka- és foglalkoztatási feltételeket, különösen többek között a munkabér összegére és védelmére, továbbá az egyéb juttatásokra. A Mt. 217. (2) bekezdés e) pontja kimondja, hogy a kölcsönvevő írásban tájékoztatja a kölcsönbeadót minden olyan körülményről, amely a munkavállaló foglalkoztatása szempontjából lényeges. A Complex Jogtár Mt. kommentárja részletesen kifejti, hogy a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott és a kölcsönvevő saját munkavállalói között is be kell tartani az egyenlő bánásmód elvét, mégpedig a kikölcsönzés legelső napjától kezdődően. Nem tehető különbség tehát a két munkavállalói kategória között pusztán azon az alapon, hogy a foglalkoztatás jogi konstrukciója eltérő. Az egyenlőség csak az ún. alapvető munka- és foglalkoztatási feltételekre terjed ki. Fontos azonban, hogy törvény e körben sorolja a munkabért és az egyéb juttatásokat is. Ez lényegében az egyenlő értékű munkáért egyenlő bér elvének (Mt. 12. ) kiterjesztése a kölcsönzött és a közvetlenül alkalmazott munkavállalók összehasonlítására. E vonatkozásban pedig a munkabér fogalmát kiterjesztően kell értelmezni, azaz egyenlően kell biztosítani minden, a munkaviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatást, feltéve persze, hogy a munkavállalók egyenlő értékű munkát végeznek. Az egyenlő bánásmód megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek (kérelmezőnek) kell valószínűsítenie, hogy hátrány érte és hogy a jogsértéskor ténylegesen, vagy a jogsértő feltételezése szerint rendelkezett az Ebktv-ben meghatározott valamely védett tulajdonsággal. (Ebktv. 19. (1)) Amennyiben ezt valószínűsítette, úgy a másik félnek kell bizonyítania azt, hogy a jogsérelmet szenvedett fél által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani. (Ebktv. 19. (2)) A hatóság az ismertetett tényállás alapján fenti jogszabályokra tekintettel - megállapította, hogy a kérelem az alábbiak szerint alapos: Kérelmező, mint kölcsönzött munkavállaló a Mt. 219. (1) bekezdésére, és az Ebktv. 2. -ára is tekintettel rendelkezett az Ebktv. 8. t) pontjába sorolt védett tulajdonsággal. A hatóság azt vizsgálta, hogy a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő munkáltató a kérelmezővel, mint kölcsönzött munkavállalóval szemben betartotta-e az egyenlő bánásmód követelményét a munkabér és az egyéb juttatások tekintetében.
6 A rendelkezésre álló iratok és nyilatkozatok alapján megállapítható volt, a kölcsönzött munkavállalók, illetve kérelmező munkabére órabérben, míg a közvetlenül alkalmazott munkavállalók munkabére havi személyi alapbérben került megállapításra. Megállapítható volt az is, hogy kérelmező, mint kölcsönzött munkavállaló kevesebb munkabérben és egyéb juttatásban részesült, mint a kölcsönvevő munkáltató által közvetlenül foglalkoztatott munkavállalók. A kölcsönvevő munkáltató maga sem vitatta, illetve elismerte, hogy a kölcsönzött munkavállalók így kérelmező is - kevesebb munkabérben és egyéb juttatásban részesültek, mint a közvetlenül alkalmazott munkavállalók. A kölcsönvevő munkáltató az eljárás során először arra hivatkozott, hogy az eltérés oka az, hogy a kölcsönzött munkavállalókat, köztük kérelmezőt is rakodómunkás munkakörben foglalkoztatta, míg a közvetlenül alkalmazott munkavállalóit raktárkezelő munkakörben alkalmazta. Tehát az eltérés oka nem a foglalkoztatás eltérő jogi konstrukciója, hanem az eltérő munkakör. Ennek kapcsán arra is hivatkozott, hogy raktérkezelő munkakörbe a kölcsönbeadó munkáltatótól nem is igényelt munkavállalókat, amit szerinte a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó keretszerződés 1. számú melléklete is bizonyít. A hatósági tárgyaláson tett nyilatkozatokat, tanúvallomásokat követően már a kölcsönvevő munkáltató sem vitatta, hogy kérelmező és más kölcsönzött munkavállalók sem kizárólag rakodómunkási feladatokat végeztek, hanem a számítógépes adminisztrációt is magában foglaló raktárkezelői feladatokat láttak el. Kérelmező munkaszerződése, valamint a tárgyaláson elhangzott nyilatkozatok, tanúvallomások alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy kérelmező nem rakodómunkás, hanem raktárkezelő munkakörben volt foglalkoztatva. Miután a hatósági tárgyaláson ez nyilvánvalóvá vált, a kölcsönvevő munkáltató arra hivatkozott, hogy a legfontosabb feladat a raktárba beérkező és az onnan kimenő áru adminisztrálása (mivel ez közvetlen összefüggésben áll a vállalt pénzügyi eredményével), ezért ezt saját alkalmazottaival végezteti, míg a raktáron belüli elhelyezés mely területen kérelmező, illetve a kölcsönzött munkavállalók dolgoztak - adminisztrálása kevésbé fontos feladat. A kölcsönvevő munkáltató ezzel arra utalt, hogy a bérek eltérésének az az oka, hogy a kölcsönzött munkavállalók, köztük kérelmező a munkáltató számára kevésbé fontos (kisebb felelősséggel járó) munkát végeznek, mint a közvetlenül alkalmazott munkavállalók. A hatóság felhívására a kölcsönvevő munkáltató által becsatolt kimutatás alapján azonban megállapítható volt, hogy tizenegy közvetlenül alkalmazott munkavállaló is dolgozott a raktározás területén, vagyis kérelmezővel azonos területen raktárkezelő munkakörben. Fentiek alapján megállapítható volt, hogy kérelmező számos közvetlenül alkalmazott munkavállalóval azonos területen (raktározás) látott el raktárkezelői feladatokat. Az Ebktv. 19. -ában szereplő speciális bizonyítási szabályai szerint az eljárás alá vontnak kell bizonyítania, hogy a kérelmező által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani. A hatóság megállapította, hogy a kölcsönvevő munkáltató az eljárásban nem tudta bebizonyítani, hogy kérelmező eltérő munkakörben, illetve kevésbé fontos munkaterületen került alkalmazásra, és munkabére, egyéb juttatásai ezért voltak alacsonyabbak a közvetlenül alkalmazott munkavállalókénál, így nem sikerült bizonyítania, hogy az Ebktv. 22. (1) a) pontja szerinti, a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető, lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetést alkalmazott. A Mt. 219. (1) és (2) bekezdése Egyenlő bánásmód követelménye címmel - előírja, hogy a kikölcsönzés tartama alatt a munkavállaló számára a munkabér összegére, és az egyéb
7 juttatásokra vonatkozóan biztosítani kell a kölcsönvevővel munkaviszonyban álló munkavállalókra irányadó alapvető munka- és foglalkoztatási feltételeket. A hatóság megállapította, hogy a kérelmező esetében a munkabér és az egyéb juttatások vonatkozásában nem voltak biztosítottak a közvetlenül alkalmazott munkavállalókkal azonos feltételek, vagyis az egyenlő bánásmód követelménye. A hatóság a becsatolt keretszerződés és a rendelkezésre álló nyilatkozatok alapján az adott esetben megállapította, hogy a kölcsönvevő munkáltató tartozott felelősséggel az egyenlő bánásmód követelményének betartásáért, mivel kizárólag ő rendelkezett ismeretekkel arra vonatkozóan, hogy a közvetlenül alkalmazott, illetve a kölcsönzött munkavállalók milyen feladatokat látnak el, arról, hogy a közvetlenül alkalmazott munkavállalóinak mennyi a munkabére, egyéb járandósága. Az eljárásban nyilvánvalóan kiderült, hogy a kölcsönvevő munkáltató - törvényi és szerződéses kötelezettsége ellenére - a releváns adatokról a kölcsönbeadó munkáltatót nem tájékoztatta. Ugyanakkor a kölcsönbeadó munkáltató kizárólag a kölcsönvevő által szolgáltatott információk alapján tudott volna gondoskodni a kölcsönzött munkavállalók munkabére és az egyéb juttatások vonatkozásában az Mt. 219. -a szerint az egyenlő bánásmód követelményének érvényesüléséről, de mivel nem rendelkezett az egyenlő bánásmód követelményének betartásához szükséges információkkal az ő felelőssége nem volt megállapítható. Fentiekre tekintettel a hatóság megállapította, hogy a kölcsönvevő munkáltató kérelmezővel szemben azzal, hogy nem biztosította az Mt. 219. (1) bekezdésében foglalt előírás érvényesülését - megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, és kérelmezővel szemben közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott egyéb helyzetével (kölcsönzött munkavállaló) összefüggésben. A szankció megállapítása során a hatóság a Ket. 169/I. (2) alapján a 94/A. (1) bekezdése szerint - tekintettel volt az eset összes körülményeire, így többek között a jogsértéssel okozott hátrányra, ennek körében a jogsértő állapot időtartamára; a jogsértéssel érintettek körére, vagyis arra, hogy a jogsértés nem csak kérelmezőt, hanem a többi kölcsönzött munkavállalót is érintette; valamint a jogsértő gazdasági súlyára is. A hatóság fentiekre tekintettel feltétlenül szükségesnek tartotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsításának megtiltását, a preventív hatás elérése érdekében a határozatnak a hatóság honlapján történő közzétételét, és a rendelkező részben meghatározott összegű bírság kiszabását. A hatóság a kölcsönvevő munkáltató további két tanú meghallgatására irányuló bizonyítási indítványának azért nem adott helyt, mert a rendelkezésre álló adatokból a döntéshozatalhoz szükséges mértékben megállapítható volt a tényállás, további bizonyítékok beszerzése nem volt szükséges, az csak az eljárás elhúzódását eredményezte volna. A hatóság rögzíti továbbá, hogy kérelmezővel azonos időpontban, azonos ügyszámon egy másik kérelmező is kérelemmel fordult a hatósághoz a kölcsönvevő munkáltató ellen, azonban - tekintettel arra, hogy kérelmét 2013. május 15-én visszavonta - az ő kérelme vonatkozásában a hatóság az eljárást megszüntette. A határozat elleni fellebbezést a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 169/J. (1) bekezdése zárja ki.
8 A határozat elleni jogorvoslatot a Ket. 96. biztosítja a 109. (1) bekezdése, és a 169/J. figyelembevételével. Határozatomat a (Ket.) 169/B. (2) a) pontjában biztosított hatáskörömben eljárva hoztam meg. Budapest, 2013. október.. Dr. Honecz Ágnes elnök A kölcsönvevő munkáltató, mint felperes a határozat felülvizsgálatát kérte a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól, azonban a bíróság a felperes keresetét elutasította, a határozatot hatályában fenntartotta.