A MAGYAR AKVAKULTÚRA SZÖVETSÉG HÍRLEVELE 2014/2. szám Tisztelt MASZ tag! A MASZ Hírlevél 2014. évi 2. számában két nemrégiben megjelent olyan kiadványt mutatunk be, amelyek átfogó képet adnak a világ, illetve az EU halászatáról és akvakultúrájáról. A Hírlevél rövid magyar nyelvű összefoglalót ad a két anyagról, amelyek teljes angol nyelvű változata a MASZ honlapján is megtalálható. Egy ágazat, de egy egy gazdaság tevékenysége is ma már ezer szállal kötődik komplex nemzetközi folyamatokhoz a piac, az inputok, a gazdaságpolitika, a társadalmi megítélés, vagy a klíma változás révén. Ezért nem csak a szakmai kultúra része, de a hosszabb távú tervezéshez is fontos a halászat és az akvakultúra nemzetközi helyzetének, a lehetőségeknek és a kihívásoknak az ismerete. Ehhez kíván segítséget nyújtani a Hírlevél a két szakmai anyag bemutatásával. A MASZ vezetősége nevében: Dr. Váradi László elnök Halászat és Akvakultúra az Európai Unióban Tények és Adatok a Közös Halászati Politikáról Európai Bizottság Az Európai Bizottság kiadványa a legújabb statisztikai adatok felhasználásával gazdagon illusztrálva átfogóan mutatja be az Európai Unió halászatának és akvakultúrájának helyzetét.
2 A kiadvány főbb fejezeti az alábbiak: (1) Felelősségteljes és fenntartható halászat; (2) A halász flotta; (3) Foglalkoztatás; (4) A feldolgozó szektor); (5) Fogás és termelés; (6) Külkereskedelem; (7) Fogyasztás; (8) EU támogatás. Halászat és halászati flotta Az EU halászatában a tengerek halállományának tudományos alapokon nyugvó menedzsmentje, az állományok védelme és fenntartható hasznosítása továbbra is kiemelt feladat. Cél, hogy lehetőleg 2015 re de legkésőbb 2020 ra minden állományt olyan mértékben halásszanak, hogy azok a természetes szaporodás révén az elérhető maximális fenntartható hozamokat biztosíthassák. Az EU halász flottája már 19 éve csökkenőben van úgy a hajók méretét, mint a motorok teljesítményét illetően. A halászat gazdaságossága növekedett az elmúlt években. A nettó profit 1% ról 6% ra nőtt 2008 és 2011 között. Foglalkoztatás a termelésben és feldolgozásban A halászat jelentős mértékben járul hozzá a foglalkoztatáshoz az EU számos országában és régiójában. Az EU négy országában (Görögország, Olaszország, Portugália és Spanyolország) dolgozik a halászatban foglalkoztatottak 70% a. Ha kisebb mértékben is de jelentős foglalkoztatást biztosít az akvakultúra is Európa szerte. Igen jelentős a feldolgozóiparban történő foglalkoztatás, ami EU szinten mintegy 116.000 főnek ad munkát. Itt már megjelenik a statisztikában Magyarország is, igaz mindössze 61 fővel (2,9 millió ). Bennünket még Ausztria is megelőz, ahol a feldolgozásban foglalkoztatottak száma 137 fő (36,4 millió ). Csehországban 836 főt alkalmaz a halfeldolgozó ipar, amelynek termelési értéke produktuma 80,7 millió. Természetesvízi fogások és akvakultúra Az EU a világ ötödik legnagyobb halászati és akvakultúra termelője, amelynek részesedése 3,5% a világtermelésből. Ez az arány 2009 ben még 4,4% volt, ami jelzi a világtermelés növekedését, illetve az EU termelés csökkenését. A természetes vízi fogások volumene (élősúlyra számolva) 4,9 millió tonna volt az EU ban 2011 ben. Ebben a tengerrel nem rendelkező országok édesvízi fogásai is benne vannak. Magyarország 2010 évi fogása 6216 t volt, Csehországé 3990 t, Ausztriáé 350 t. Az akvakultúra fontos tevékenység Európa számos régiójában. Az EU akvakultúra termelése mintegy 1,25 millió tonna, illetve értékben 3,6 milliárd Euro volt 2011 ben. Ez értékben több, mint az EU fogásának 20% a. Legnagyobb EU akvakultúra termelő országok az Egyesült Királyság, Franciaország, Görögország, Spanyolország, és Olaszország. Ez az öt ország adja az EU összes akvakultúra termelésének kb. 75% át értékben kifejezve. Magyarország részesedése 1,24% tömegben (15.509t), illetve 0,84% értékben (30.294 ). A 28 EU ország között hazánk 12. az akvakultúra termelés volumenét tekintve. Magyarország az egyik legfontosabb ponty termelő ország az EU ban. A pontytermelésnek az összes akvakultúra
3 termeléshez viszonyított részaránya négy országban haladja meg a 84% ot: Csehország (91,2%); Lettország (97,6%); Litvánia (84,9%); és Magyarország (84,7%). Az EU 17 tagországában 232 termelői szervezet működött 2013 ban. Az EU Hivatalos Lapjára hivatkozással 11 országban, közöttük Csehországban és Magyarországon nincs termelői szervezet. Ez nyilvánvalóan téves, hiszen mindkét országban erős termelői szervezetek működnek. A kiadvány e hiányosságát jeleztük a FEAP nak és a Bizottságnak. Az EU tagországok természetesvízi fogása és akvakultúra termelése 2011 ben Külkereskedelem Az EU a világ vezető importőre a halászati és akvakultúra termékeknek. A legnagyobb beszállítók Norvégia, Kína, Írország és Ecuador, míg a legnagyobb EU s importőrök Spanyolország, Svédország és az Egyesült Királyság. Az EU exportját szinte kizárólag természetes vízi fogásokból származó termékek alkotják, így az európai akvakultúra termékei az EU piacain maradnak. Az EU tagországok egymás közötti kereskedelmében a legnagyobb exportőrök Dánia, Spanyolország, Svédország és Hollandia, míg a fő importőrök Franciaország, Olaszország, Németország és Spanyolország. Az EU önellátási szintje kb. 45% volt 2011 ben, ami azt jelenti, hogy a fogyasztás mintegy 55% át importból fedezi az EU. A halászati és akvakultúra termékek az EU és harmadik országok közötti kereskedelmében az import értéke 19,2 milliárd, az export értéke 4,2 milliárd volt 2012 ben. Magyarország ugyanebben az évben kb. 6 millió értékben importált és kb. 4,7 millió értékben exportált halászati termékeket.
4 Halfogyasztás Halfogyasztásban a világátlag 18,9 kg/fő/év, az EU átlagos halfogyasztása 23,1 kg/fő/év. Igen nagy eltérések vannak azonban országonként (5,3 56,7 kg). A 28 EU ország között Magyarország a legutolsó az élősúlyra számított 5,3 kg/fő/év halfogyasztással. Az EU ban elfogyasztott haltermékek kétharmada természetes vízi fogásokból, egyharmada akvakultúrából származik. A fogyasztásban a tonhal (konzerv), a közönséges, illetve sávos tőkehal, valamint a lazac vezeti a listát. Az EU országok halfogyasztása (kg/fő/év) 2011 ben EU támogatás a halászat és az akvakultúra fejlesztésére A Közös Halászati Politika megvalósítását 2007. január 1 je óta segíti az Európai Halászati Alap, amely a 2007 2013 közötti tervidőszakban 4,3 milliárd Eurót biztosított a halászat és akvakultúra fejlesztés céljaira. Magyarország részesedése a teljes összeg 0,81% a volt (34,77 millió ), amely összhangban van az ország akvakultúra termelésének részesedésével a teljes EU akvakultúra termelésből (0,84%). Az Európai Halászati Alap támogatást 2014 től az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) támogatása váltja fel, amelynek költségvetése a 2014 2020 közötti időszakra 5,75 milliárd. A korábbi szabályozókhoz képest változás többek között a halállományok rehabilitációjának nagyobb támogatása, a nagy veszteségekkel járó visszadobás megszüntetése, a halászati adatszolgáltatás javítása. Az ETHA egyik kiemelt célja az Integrált Tengerügyi Politika megvalósításának támogatása különös tekintettel a tengerpart menti közösségek fejlődésére. A dokumentum letölthető: http://ec.europa.eu/fisheries/documentation/publications/pcp_en.pdf
5 A Világ Halászatának és Akvakultúrájának Helyzete 2014 Lehetőségek és Kihívások FAO A FAO 1994 óta két évente kiadja a Világ Halászatának és Akvakultúrájának Helyzete című kiadványt, amelynek angol címéből származó rövid neve SOFIA (The State of World Fisheries and Aquaculture). A most kiadott 223 oldalas szakmai anyagnak négy fő fejezete van a következők szerint: (1) A halászat és az akvakultúra globális helyzetének áttekintése; (2) Válogatott témakörök a halászatban és az akvakultúrában; (3) Specifikus tanulmányok kiemelt megállapításai; (4) Jövőbeni kilátások. 1. A halászat és az akvakultúra globális helyzetének áttekintése A viágakvakultúra termelése továbbra is növekszik, bár kisebb mértékben, mint korábban. Az átlagos éves növekedés 6,2% volt 2000 és 2012 között, szemben az 1990 és 2000 közötti 9,5% al. A természetesvízi halászat és az akvakultúra összes termelése (vízi növények termelése nélkül) 158 millió tonna volt 2012 ben. E mennyiségnek 58 % át (91,3 millió t) a természetes vízi fogás, 42 % át (66,6 millió t) az akvakultúra adta. Az akvakultúra összes termelése 90,4 millió tonna volt (élő tömegre számítva) 2012 ben ha a vízi növények, elsősorban a tengeri alga termelését (23,8 millió t) is figyelembe vesszük. Az emberi fogyasztást szolgáló természetes vízi fogásnak, illetve akvakultúra termelésnek már közel a felét az akvakultúra biztosítja.
6 A világ halászati fogásai és akvakultúra termelése 1950 és 2012 között A világ akvakultúra termelésének 92,7% át 15 ország adja. Közülük is kiemelkedik Kína, amely a 2012. évi 41,1 millió tonnás termelésével (nem számítva a vízi növényeket) 61,7% al részesül a világ összes akvakultúra termeléséből. Ázsia meghatározó a világ akvakultúrájában. A világ termelésének 80% át öt ázsiai ország (Kína, India, Vietnam, Indonézia és Banglades) adja. Figyelemre méltó, hogy Egyiptom és Chile akvakultúra termelése 2012 ben elérte, illetve meghaladta az 1 millió tonnát. Csökkent ugyanakkor a haltermelés néhány olyan fejlett országban, mint az USA, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Japán és Dél Korea. A csökkenés egyik fő oka az olcsóbb hal importja olyan országokból, ahol a termelési költségek alacsonyabbak. Sok fejődő országban az édesvízi akvakultúra alapvetően járul hozzá az állati fehérje ellátáshoz, illetve fog hozzájárulni hosszabb távon is. A teljes akvakultúra termelés (66,6 millió t) volumenének 66% át a halak, 10% át a rákfélék és 23% át a puhatestűek teszik ki. Értékarányosan a megoszlás 63/22/11%. Az összes termelés, (különösen a halak termelésének) 63% a édesvízi rendszerekből, 37% a tengeri rendszerekből származik. A FAO statisztikák 2012 ben 576 fajt tartanak számon az akvakultúrában, ebből 354 hal, 102 puhatestű és 59 rákféle. Legelterjedtebben a tilápát termelik, az összes kontinens 135 országban. A legutóbbi elemzések szerint mintegy 58,3 millió ember él a földön halászatból és akvakultúrából. A hal ugyanakkor alapvető táplálék és fehérje forrás. A hal biztosítja a világ népessége számára az állati fehérje bevitel 17% át, amely egyes tengerparti régiókban 70% ot is elér. A világ átlagos halfogyasztása az 1960 évi 10 kg/fő/év szintről 19,2 kg ra emelkedett 2012 re. A halfogyasztás növekedésének nem csak a népesség növekedése az oka, hanem a magasabb keresetek és a fejlettebb értékesítési rendszerek is.
7 Az akvakultúra részaránya az összes fogásból és termelésből A világkereskedelemben a hal és haltermékek forgalma az egyik legnagyobb az élelmiszerek között, amely értéke 2012 ben mintegy 130 milliárd USD volt. A halkereskedelem különösen fontos a fejlődő országok számára. 2012 ben a fejlődő országok adták a világ halexportjának 60 % át élősúly tömegre számítva, illetve 54% át értékben kifejezve. Kína a világ legnagyobb hal exportőre, illetve az USA és Japán után a világ harmadik legnagyobb hal importőre. Az értékesített halászati termékek áramlása Európa és más földrészek között Az élelmiszer biztonság, illetve a nyomon követhetőség egyre fontosabb kritérium a halkereskedelemben. A FAO szakmai irányelveket dolgozott ki, amelyek segíthetik a termelőket abban, hogy igazolják a termelés fenntarthatóságát. A FAO Fenntartható Halászati Kódexe (Code of ConductforResponsibleFisheries) már 20 éve egy alap dokumentuma az erőforrások fenntartható hasznosításának a halászatban illetve az
8 akvakultúrában. A Kódex ben meghatározott kritériumok teljesítését segítik az olyan alapelvek alkalmazása, mint az Ökológiai Szemléletű Akvakultúra (EcosystemApproachtoAquaculture EAA), illetve a térségi tervezések (spatialplanning). A FAO a maga eszközeivel támogatja a Kék Növekedést (BlueGrowth), amely magában foglalja a halászat és akvakultúra termelési, ökológiai szolgáltatási és társadalmi aspektusait is. 2. Válogatott témakörök a halászatban és az akvakultúrában A fejezet az alábbiakban címszerűen felsorolt témákat elemzi, ismertetve a téma aktualitását, illetve fontosságát, a lehetséges megoldásokat, illetve bemutatva konkrét programokat. Kisüzemi halászat: kollektív akciók támogatása és szervezés a hosszabb távon elérhető eredmények érdekében; Az akvakultúra szerepe a táplálkozásban: lehetőségek és kihívások; A lehalászást követő veszteségek a kisüzemi halászatban; Édesvizek halászati menedzsmentje: szektorok közötti és multidiszciplináris megközelítésben; Cápa állományok megőrzésére és menedzsmentjére irányuló folyamatos kihívások; Az illegális nem jelentett és nem szabályozott halászatok (IUU Illegal Unreported and Unregulated) kezelésnek kulcs kérdései; Kiegyensúlyozott (élőhelyi kapcsolatok megzavarása nélküli) halászat. 3. Specifikus tanulmányok kiemelt megállapításai A fejezet az alábbiakban címszerűen ismertetett tanulmányokat, illetve azok megállapításait mutatja be: Halfogyasztás az ázsiai és csendes óceáni régióban háztartásokban végzett felmérések alapján; Föld, erdő és halászati hasznosításokkal kapcsolatos önkéntes irányelvek főbb elemei összefüggésben a halászati szektorra vonatkozó nemzeti élelmiszer ellátás biztonsági programmal; Váltás az alacsony értékű halakkal történő takarmányozásról a táp etetésre az ázsiai tengeri ketreces haltermelésben; A halászati melléktermékek hasznosításának kihívásai és lehetőségei; Regionális halászati szervezetek tevékenységének bemutatása, az együttműködések fejlesztésének elősegítése érdekében; A klíma változással szembeni sérülékenység előzetes felmérése a halászatban és az akvakultúrában.
9 4. Jövőbeni kilátások A fejezet az elkövetkezendő évtizedek várható halellátását és halfogyasztását elemző vizsgálatokat mutatja be. A vizsgálatokat két modell felhasználásával végezték. Az egyik az OECD vel együttműködésben kialakított FAO modell a 2013 2020 évek közötti időszakra, a másik a Nemzetközi Élelmiszer Politikai Kutatóintézet (IFPRI International Food Policy Research Institute) IMPACt nevű modellje, amelyik a 2030 ig várható helyzetet mutatja be. A FAO modell szerint 2022 re a világ akvakultúra termelése eléri a 99,3 millió tonnát, ami a maihoz képest 59% os növekedést jelent. Európában az akvakultúra termelés 2022 re várhatóan re 12% al (optimális esetben 31% al) növekszik. Az exportban 12% os, az importban 28% os növekedés várható. A halfogyasztás 21,2 kg/fő/év ről 24,8 kg/fő/év értékre emelkedhet, ami 17% os növekedést jelent. Az IMPACt modell 2030 ra egy 90,2 116,2 millió tonnás akvakultúra termelést prognosztizál. A termelés változását a különböző várható szcenáriók befolyásolhatják, amelyek a modellben a következők: az akvakultúra erőteljes növekedése; a melléktermékek nagymértékű hasznosítása; betegségek kitörése; a kínai fogyasztás megnövekedése; klímaváltozás. Bár a modellek számításaiban vannak bizonytalanságok, azok figyelemre méltó elemzéseket és következtetéseket eredményeznek. Az eltérések és bizonytalanságok ellenére a modellek megállapításai egyeznek az alábbi várható trendekben: - a természetesvízi fogásokban relatív stabilitás, illetve némi növekedés várható, ha a jelenleg túlhalászott állományok menedzsmentjében pozitív változások következnek be; - az ellátás és fogyasztás közötti űrt a továbbra is növekvő akvakultúra termelés töltheti be, különös tekintettel az édesvízi akvakultúrára; - Afrikában a népesség növekedésének üteme meghaladja a haltermelését, amelynek eredményeképpen az egy főre jutó halfogyasztás csökkenni fog. A modellek megállapításait, illetve előrejelzéseit nem próféciának kell tekinteni, hanem kiinduló pontoknak, amelyek figyelembe vehetők szakpolitikák és tervek kidolgozásánál. Az ismertetett modellek alkalmazása egyfajta szabvány lesz a jövőben a halászat és akvakultúra jövőjének elemzése során. A modellek alkalmazása során lehetőség van azok finomítására és javítására. A modellek alkalmazása nem csak előrejelzéseket eredményezhet, de segíti a halászat és az akvakultúra fejlesztéshez szükséges beavatkozások felismerését, úgy a szakpolitika, mint a menedzsment szintjén. A helyes szakirányítás lapvető fontosságú annak érdekében, hogy a szektor kielégítse a hal iránti növekvő igényt úgy, hogy a termelés környezetileg fenntartható legyen, illetve csökkentse az élelmiszer ellátás bizonytalanságát és a szegénységet. Ez csak úgy lehetséges, ha a fenntarthatóság ökológiai, társadalmi és
10 gazdasági kérdéseit összehangoltan kezeljük, amihez segítséget nyújt a FAO irányelvek (Ökológiai Megközelítés az Akvakultúrában Ecological Approach to Aquaculture EAA) alkalmazása az ágazati menedzserek és a szektor szereplői számára. Ezen túlmenően szükséges az ágazat multi szektorális menedzsmentje, ami különösen az édesvízi erőforrások hasznosítása során fontos. A modellek szcenáriói a vízellátás kérdését nem vették figyelembe. A halellátás növelésének elemzésekor alapvetően kell figyelembe venni azt, hogy a halfogás és haltermelés növelése azokat is szolgálja, akik leginkább függenek a halászattól és jólétük azon alapszik. Ez szükségessé teszi, hogy megfelelő nemzetközi eszközrendszer álljon rendelkezésre a halászat és akvakultúra fenntartható fejlesztése érdekében. A dokumentum letölthető: http://www.fao.org/3/a i3720e.pdf A FAO kiadvány címlapján egy fél intenzív polikultúrás halastó lehalászása látható. A polikultúrában indiai pontyokat, amurt, fehér busát és pontyot termelnek. A címlap fotó jelzés értékű, hiszen a FAO átfogó tanulmányának egyik fő megállapítása, hogy az édesvízi tavi akvakultúra jelentősége növekedni fog a világ halellátásában. Ez a megállapítás elsősorban a fejlődő országokra vonatkozik, azonban a magyar szellemi export egyik lehetősége a világ élelmezésének javítására irányuló akvakultúra fejlesztési programokban való részvétel Woynárovich Elek munkásságára és a több évtizedes FAO s kapcsolatokra alapozva. A szellemi export kínálta lehetőség jobb kihasználása érdekében célszerű lenne az ágazati szereplők közötti nagyobb koordináció, illetve fiatal szakemberek felkészítése. 5540 Szarvas, Anna liget 8.; Tel: 66/515327; 66/515405; E mail: info@masz.org; Honlap: www.masz.org