Addiktológiai konzultáns szerepe a szenvedélybetegek felépülésében

Addiktológiai konzultáns szerepe a szenvedélybetegek felépülésében Boros Károlyné, Kanizsai Dorottya Kórház A szakmapolitikai szabályozás elégtelensége, a forráshiány, az epidemiológiai adatok esetlegessége és a családi diszfunkciók hátráltatják az alkoholbetegek felépülésének folyamatát. Az alkoholfüggőség megszüntetéshez vagy a mértékletes alkoholfogyasztás kialakításához komplex fejlesztési megoldások integrálása szükséges a rendszerbe. A korai intervenció és a szakszerű edukáció nagyobb esélyt biztosít a szenvedélybetegségből történő felépüléshez. A védőfaktorok, az empowerment, az autonómia, a kliens család segítőszakember kapcsolatának minősége pozitívan hat a viselkedésváltozás előidézésében. Az egyéni, csoportos, családi edukáció, és a rehabilitáció protektív tényezők az alkoholbetegek gyógyulásának előmozdításában. The main factors that interfere with the recovery of alcoholics are: insufficient policy control, lack of re - sources, haphazard epidemiological data, and dysfunctional family. In order to give up alcoholism or to encourage low-key consumption, complex development solutions are needed to be integrated into the system. Early intervention and professional education provides a greater chance in recovery from addiction. Protective factors, empowerment, autonomy, the relationship between the client-family-healthcare professional triangle, which items are all needed for a positive change in behaviour. BEVEZETÉS A 46/2003. (IV. 16.) Országgyűlési határozat az Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programjában [1] kiemelt figyelmet kap az alkohol prevenció, az elsődleges megelőzés érvényesítése a társadalomban. A Semmelweis terv az egészségügy megmentésére szakmai konzultáció vitairatában, a szolgáltatások nyújtása és finanszírozási technikák fejezet 32. pontjában a hazai alkohológiai és addiktológiai ellátás kiemelt fejlesztését irányozzák elő. A terv szerint ösztönözni kívánják a fekvőbeteg-ellátást kiváltó járóbeteg szolgáltatásokat is [3]. A hatékony megelőzést több színtéren, párhuzamosan és folyamatosan kell végezni, a társadalom széles körű tájékoztatásával, az alkohol túlzott fogyasztásából eredő egyéni és családi, közösségi kockázatok bemutatásával. A szűkebb és tágabb környezet, a munkahelyek, kisközösségek érzékenyítése és szemléletük megváltoztatása kritikus sikertényező. A korai problémaészlelés, az alapellátáshoz és a munkahelyekhez köthető, a veszélyeztetett-, és a problémaivók családon belüli áldozatainak felismerése a hatékony intervenció alapja, melynek a korszerű addiktológiai ellátás a következő lépcsője. Az alkoholproblémával küzdők helyi koordinációja, az érintett felek bevonása az együttműködésbe (önkormányzat, szociális és egészségügyi ellátók, egyéb intézmények, civil szervezetek), valamint a szakértői bázis bővítése a fenntarthatóság biztosítása érdekében. Az alapellátási megelőzési tevékenység integrált megközelítése szükséges, egyszerre odafigyelve a magas kockázatú, hátrányos helyzetű csoportokra, és az alkoholfogyasztás kockázatának csökkentése a lakosság egészében [1]. Az alkoholproblémák megelőzése terén a Népegészségügyi program célkitűzései sikertelennek bizonyultak az alábbiakban: egészségi és szociális károk visszaszorítása és megelőzése a fejenkénti alkoholfogyasztás, 2012-ig való lényeges csökkentése 2012-ig az alkoholisták becsült száma 500 000 alá kerüljön pszichoszociális problémák jelentős mértékű, mérhető csökkentése alkohol gyermekkori és ifjúsági kipróbálásának lényeges csökkenése és koreltolódása a felnőttkorhoz közeli életszakaszok felé. HELYZETISMERTETÉS A WHO 2012. március 27-én kiadott jelentése alapján, Magyarország mind a májcirrózisos megbetegedések, mind az alkoholhoz köthető halálesetek tekintetében élen jár Európában. A magyarok átlag alkoholfogyasztása fejenként több mint 14 liter tiszta szesz egy évben, amivel a lista ötödik helyét foglaljuk el [17]. Az egészségi állapot alakulásával, bizonyos betegségek elterjedésével, nemzetközi összehasonlító statisztikák készítésével csak akkor lehet foglalkozni, ha megfelelő adatok állnak rendelkezésre. Külföldön a több évtizedes egészségügyi adatok hiába állnak rendelkezésre, ha az összehasonlításra saját adataink nincsenek. Legalább három-négy év adataira lenne egyszerre szükség, s ennek a halmaznak 10-20-30 évenkénti feldolgozása mutat meg sok olyan változást, amit rövidtávon lehetetlen észrevenni [9]. Ahhoz, hogy ténylegesen tapintható beavatkozásokat lehessen végrehajtani, arra lenne szükség, hogy a hiányterületekre fókuszáló, és ne ötletszerű értékdimenziók mentén megfogalmazott irányok határozzák meg a fejlesztéseket. Bizonyítottan hatékony megoldások támogatásához szüksé- 16

gesek az értékelő vizsgálatok, és a különböző szolgáltatások összehangolása is [13]. A VÁLTOZÁST BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK Az alkoholizmus kialakulásában domináns módon jelentkezik a családban látott minta és a család atmoszférája. A szenvedélybetegeknél a családon belüli agresszió gyakori amelynek kiváltó oka lehet valamilyen szer fogyasztása, és a szűkebb közösségi minta. A hatalomgyakorlás és a konfliktuskezelés gyakran erőszakos érdekvényesítéssel párosul. A rendszeres alkoholfogyasztás veszélye, hogy összefüggésbe hozható rizikómagatartások gyakoribb előfordulásával, mint pl. az ittas vezetés, a szexuális agresszió, a váratlan teherbeesés, vagy a nemi úton terjedő betegségek nagyobb számú előfordulása. Minden segítő és fejlesztő program csak akkor lehet hatékony ha az fokozottabban fókuszál a kulturális gyökerekre és sajátosságokra, és ha figyelembe veszi a társadalmi valóságot ha egyén készen áll életmódja, magatartása bizonyos elemeinek a megváltoztatására. A pszichoszociális rizikófaktorok (élethelyzetek, a társadalmi egyenlőtlenségek, a munkahelyi vagy házastársi stressz) mellett igen erős védőfaktorok is hatnak (vallásosság, a családi kohézió, társas támogatás, a személyiség pozitív jellemzői és a sikeres életvezetés). A pszichológiai védőfaktorok közül kiemelt jelentőséggel bír a kapcsolatháló minősége, a vallás, a coping mechanizmusok és a sport [14]. A participációs elvű egészségpolitika össztársadalmi elfogadása szükséges, hogy az emberek az egészség dolgait magukénak érezzék, tegyenek érte, változzanak és kezdeményezzenek egészségük érdekében [6]. A kapcsolati medicina úgynevezett páciens engedetlenségének a kezelésére fontos a kommunikációs gyakorlat, és a társas környezet befolyásának az ismerete. Segítségnyújtás az önsegítéshez ebben áll a kapcsolati diagnosztika és a kapcsolati terápia célja [15]. Az egészségügyi szolgáltatók nem érdekeltek olyan tevékenységek felvállalásában, ami bevételt nem jelent, de a kiadási oldalt terheli. Az addiktológiai betegségek hatékony kezeléséhez államilag támogatott, központi szabályzók kiépítése szükséges, amelyhez hozzátartozik az addiktológiai konzultánsok foglalkoztatása és tevékenységük finanszírozása. A szolgáltatók a minimumfeltételekben megjelenő és finanszírozott szakszemélyzet foglakoztatásával kívánják megoldani az ellátást, ezen felüli speciális szakemberek tevékenysége az intézmény költségvetését terhelő kiadásként élik meg [5]. Az Országgyűlés 2013. évi határozata a kábítószer-probléma kezelése érdekében készített Nemzeti Drogellenes Stratégiáról (2013-2020) rögzítette, hogy indokolt a nem egészségügyi képesítésű szakemberek, például addiktológiai konzultánsok és egyéb segítő hivatásúak bevonása a járóbeteg-ellátásba. Ez irányú tevékenységüket finanszírozni kell [2]. A lakosság szükségletein, és nem a politikai iránymutatásokon alapuló területi addiktológiai stratégia kidolgozására lenne szükség. A veszélyeztetett csoportok számára lehetővé kell tenni a gyorsan elérhető, megfelelő diszkréciót biztosító, de ugyanakkor hatékony pszichiátriai-addiktológiai ellátást [10]. Az alapellátás átalakításának megvalósításánál figyelembe kell venni, hogy az képes legyen akár közösségi egészségmegőrző modellként működni. Az addiktológiai betegek sikeres kezelése és ellátása multidiszciplináris gyógyító team együttműködését igényli, több szakdolgozóval például addiktológiában jártas szakemberrel, dietetikussal, védőnővel, szociális munkással, kommunikációs szakemberrel kiegészülve segítsék a helyi közösség tagjait egészségük megőrzésében. A szenvedélybeteg a kistérségben, helyben bekapcsolódhasson megfelelő egészségfejlesztési programokba, és személyre szóló segítséget, tanácsot kapjon. Ezt támogathatja a kistérségi egészségfejlesztési irodák létrehozása (1. ábra), amit célszerű a járóbeteg-szakellátáshoz illeszteni, szakemberek és a programok odatelepítésével, a civil szervezetek bevonásával. A FEJLESZTÉS FŐBB IRÁNYVONALAI Fekvőbeteg ellátás helyett, járóbeteg szakrendelés formájában lenne célszerű az addiktológiai betegek zömének ellátása, így kórházi ágyakat válthatnának ki a szakrendelők. A Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség szerint további két és fél ezer aktív ágyat lehetne felszabadítani, ha a betegek kizárólag indokolt esetben kerülnének kórházba. A kérdésben a kórházak ellenérdekeltek. A fekvőbeteg-ellátásban ugyanis átlagosan tízszeres finanszírozás jár olyan kezelésekért, amelyeket egyébként a szakrendelőkben is el lehet végezni [12]. Az orvosok és az egyéb egészségügyi szakemberek motiválása a részvételre, és a finanszírozás revideálása elengedhetetlen [10]. 1. ábra Az alapellátás szükséges változása [11] Az iroda munkatársai folyamatos kapcsolatot biztosítanának a háziorvosnak és az egészségmegőrzésben szerepet játszó valamennyi szakembernek, akik támogatásért for- 17

dulnak hozzájuk, hatékony segítséget nyújtanának egészségmegőrzéssel kapcsolatos problémák megoldásához [7]. EURÓPAI KITEKINTŐ Egy pszichoszociális és oktatásalapú kutatás eredményei szerint a család hatása és támogatása központi jelentőségű, ugyanis a családközpontú megelőzési programok voltak hosszú távon a leghatékonyabbak. Egy másik kutatás szerint a családközpontú megelőző programok 2-9-szer hatékonyabbak, mint azok, amelyek csak a gyermekekre (iskola-központú, kortársközpontú, egyéni) összpontosítanak [18]. Számos kutatás szerint az egészségügyi intézményekben nyújtott rövid tájékoztatás csökkenti az alkoholfogyasztás miatti károkat (2. ábra). Az életkori megoszlásnál fokozott figyelmet igényel, hogy az aktív, munkaképes korosztály érintett az alkoholproblémában, ami jelentős károkat okoz az egyén, a család, a közösség és a társadalmi-gazdasági szintéren egyaránt (3. ábra). Az iskolai végzettség szerint minden csoportban (8 általános, érettségi, főiskola) előfordul szenvedélybeteg, de zömében az alacsonyabb iskolai végzettségűekre jellemző a betegség. Későn észlelik, hogy ez problémát jelent számukra, a téves információk birtokában úgy érzékelik, hogy ők bármikor abba tudják hagyni az alkoholfogyasztást. 3. ábra Az élettörténeti interjúkban résztvevők megoszlása nem, életkor, iskolai végzettség szerint (n=10) 2. ábra Veszélyes ivók aránya a beavatkozási és a kontroll csoportban [8] VIZSGÁLAT 2010 ben AUDIT 10 kérdőíves és McAdams i élettörténeti interjú [16] vizsgálatot készítettem 10 fő alkoholbeteg bevonásával a fekvőbeteg ellátásban [4]. Az alkoholbetegek kiválasztása önkéntes jelentkezés alapján történt. 2012 nyarán ismételt, utánkövetéses vizsgálatot végeztem személyes megkeresés formájában. A minta a résztvevők alacsony száma miatt nem reprezentatív. A vizsgálat célja annak követése, hogy milyen mértékben és irányban változott a kutatásban résztvevő egyének életútja, forgatókönyv mintája, és narratívájuk. A kapott terápia, azaz az egyéni-, a csoportos-, és a családi edukáció, a rehabilitáció, valóban befolyásolja-e a szenvedélybetegek felépülését, összevetve azokkal páciensekkel, akik nem, vagy kevésbé vették igénybe e szolgáltatásokat. AZ ÉLETTÖRTÉNETI INTERJÚKBAN RÉSZTVEVŐK SZOCIÁLIS KÖRÜLMÉNYEI A kutatásban résztvevő szenvedélybetegek összehasonlító elemzésében megállapítható (4. ábra), hogy két év elteltével a családi viszonyok, a munkaképesség, a társadalomba való visszailleszkedés akarása, készsége átrendeződött, 2010-ben a 2012-es évhez viszonyítva több egyedül - álló kliens volt, ami szeparációt, szegregációt, és kontrollálatlan alkoholfogyasztást is eredményezhet. A szülővel élők száma nem változott, aminek oka lehet a felelősségteljes életmód kialakításának a hiánya, problémamegoldó-, szociális készség elégtelensége, a fokozott segítség igénye a szüleiktől. AZ ÉLETTÖRTÉNETI INTERJÚKBAN RÉSZTVEVŐK MEGOSZLÁSA NEM, ÉLETKOR, ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINT Az irodalmi adatok szerint a kóros alkoholhasználat a nőknél is komoly problémát jelent, amit a környezete már csak akkor észlel ( zugivás miatt), amikor az előrehaladott addikciója miatt addiktológiai szakember segítségét igényli a kliens. 4. ábra Az élettörténeti interjúkban résztvevők szociális körülményei (n=10) Szembetűnő változást tapasztalható a szenvedélybetegek munkaképességben és/vagy annak a hiányában. 2010- ben 10 főből 8 fő munkanélküli, 1 fő rokkantnyugdíjas (je- 18

lenlegi elnevezése: táppénzszerű rokkantsági ellátás), és 1 fő nyugdíjas státusszal rendelkezett. 2012-re a kliensek foglalkoztatottsága a mai társadalmi viszonyokra jellemző átalakuláson ment keresztül, ami egyén és a társadalom szempontjából is kedvezőtlen. A kutatásban résztvevő személyek közül 2010-ben 1 fő rokkantnyugdíjas alkoholbeteg volt, ami 2012-re, 5 főre emelkedett. Az alkoholbetegeknél a gyakorlat szerint a társadalomba visszaintegrálás helyett, a rokkantosítás irányába történő megoldási módokat alkalmaznak, amely csak tovább mélyíti a betegszerepet, ezáltal (a kutatásban is) az aktív életkorú, munkaképes egyének céltalanul bolyonganak a társadalom útvesztőiben. A későbbiek folyamán meg sem próbálkoznak a munka világában elhelyezkedni, mert az egészségügyi rendszer és a páciens is egy berögzült, egyszerűbb megoldási forma irányában tesz lépéseket, nem a fejlesztési lehetőség kerül a fő irányvonalba, hanem úgy érzik, hogy a rokkantosítás a megfelelő válasz a problémára, mert betegek. Az elmozdulás egy kisebb erőfeszítés mentén történik. A 10 fő alkoholbeteg közül 2012-ben 4 fő alkoholbeteg létesített munkaviszonyt 3 fő napi 8 órás munkaviszonnyal rendelkezett, 1 fő rokkantnyugdíjas napi 4 órás, próbaidős munkaviszonnyal bírt. A kliensek munkavállalói státusza, személyiségfejlődésüknek a terápiás kapcsolatban elért eredménye, és a terápia közvetett következményeként értékelendő. megismerése, látásmódjuk megértése, az adatok feldolgozása és beépítése a gyakorlati tevékenységbe nagymértékben hozzájárul a szenvedélybetegség kezeléséhez. A betegségből a felépülési stratégiák, kezelési lehetőségek egyénenként eltérőek. Az élettörténeti interjúk alapján individuális megközelítést alkalmazhatunk a szenvedélybetegek kezelésében, fejlesztésében. Az élettörténeteknél egyéni helyzetekkel, életeseményekkel, pszichológiai és pszichopatológiai történésekkel találkozunk, melyek megismerése során nagyobb rálátásunk lesz a kliens elakadásának okait feltárni, és a személyes fejlődését elősegíteni. Az élettörténeti interjú elemzése során a rendszerszemléletű megközelítési módszer szerint információt kapunk az egyén és az őt körülvevő rendszer viszonyáról is. A nyert információk által komplex megoldási lehetőségekkel, javaslatokkal segíthetjük a szenvedélybetegek felépülését. Azok az alkoholbetegek, akik edukációban részesültek, az önuralom, a státusz, a teljesítmény/felelősség, és az empowerment tekintetében is a fejlődés jeleit mutatták. A különböző képességek, készségek elsajátítása, a társas kapcsolati háló kiépítése a személyiségük felépülését nagymértékben elősegítette (5. ábra). A 2010. ÉVI ÉS A 2012. ÉVI MCADAMS I ÉLETTÖRTÉNETI INTERJÚK EREDMÉNYEINEK ÖSSZEHASONLÍTÓ BEMUTATÁSA A hatalmi motiváció és intimitás-alapú motiváció terminológiái az ágencia és kommunalitás kettősségére épülnek. Az extrém ágens típusok nem hajlandók segítséget elfogadni másoktól, mert szerintük mások képtelenek segítséget nyújtani, hiszen nem rendelkeznek a megfelelő kompetenciával a segítségadáshoz, vagy azért nem fogadják el a segítséget, mert nem bíznak meg azokban, akik segítséget akarnak nyújtani nekik. Az extrém kommunáns személyek túlságosan is segítőkészek, önfeláldozóak, már-már tolakodóak. Mivel nagyon odaadóak és segítőkészek, és magas szintű segítést nyújtanak, ezt várják el mások részéről is, de úgy látják, hogy mások nem képesek ilyen kompetenciával és odaadással segíteni nekik. Ebből kifolyólag segítség nélkül maradnak, amikor nekik volna szükségük támogatásra. Mindkét típusról elmondható, hogy nincs megfelelő támogató kapcsolathálójuk, akikhez baj, vagy betegség esetén fordulhatnak, hiszen nem szívesen, vagy egyáltalán nem fordulnak másokhoz. Az élettörténeti interjú alkalmazása a gyakorlati munkában, a terápiában való részvétel elengedhetetlen feltétele. A betegség pszichodinamikájának megértése nélkül elképzelhetetlen a felépülést elősegítő konzultáció [16]. A tudományos kutatás, a kockázati-, a problémaivók és a függő alkoholfogyasztók által nyert adatok, élethelyzetek 5. ábra A 2010. évi és a 2012. évi McAdams i élettörténeti interjúk eredményeinek összehasonlító bemutatása. (n=10) Az élettörténet interjúk elemzése során tapasztalható, hogy a lehető legkorábbi intervenció nagyobb esélyt biztosít a szenvedélybetegségből történő felépüléshez. A megfelelő, folyamatos szakszerű edukációban részesülő kliensek felépülési esélye többszöröse azokénál, akiknél nem, vagy csak minimális mértékben történt meg a fejlesztés. Az alkoholproblémával küzdő klienseknél megállapítható, hogy alacsony vagy oszcilláló az önuralmuk, a státuszuk, a teljesítményük, a felelősségük és az empowermentjük. A legtöbb esetben képtelenek a rendszerben való gondolkodásra, a strukturált életvitelre, az érzelmek, indulatok szabályozására, a felelős döntéshozatalra, a folyamatos egyenletes munkavégzésre. Több esetben kijelentik, hogy a dolgokért, ami történt velük, nem érzik magukat felelősnek. 19

A súlyosabb alkoholproblémával küzdők kommunikációs munkamódjukban, szóhasználatukban leggyakrabban felmentést alkalmaznak, a már felépülőben lévő klienseknél az igazolás fordul elő többször az események és cselekmények kifejezésére. A kapcsolati hálóban is jelentős eltérés tapasztalható, a függő alkoholfogyasztók esetében az erős kötések száma minimális vagy egyáltalán nincs, a gyenge kötéseik is csak esetlegesek, teljesen elszeparálva élnek a társadalomtól, a kirekesztettség érzésükből kifolyólag alacsony az önértékelésük és a megküzdési képességük. A már felépülőben levő szenvedélybetegek stabilabb kapcsolati hálóval rendelkeznek, mind az erős, mind a gyenge kötések számát tekintve is, amely jelentősen befolyásolja az empowermentet, biztosabbak önmagukban, határozottabb a problémakezelési képességük, érzelmeiket kontroll alatt tudják tartani, strukturáltabb az életvitelük, már tudnak rendszerben gondolkodni. Rendelkeznek ismeretekkel, a betegségükkel kapcsolatban, felismerik a figyelmeztető jeleket, ha fokozott stressz állapotba kerülnek, tudnak megoldási sémákat alkalmazni. A hozzátartozókkal a kapcsolatuk stabilabb, kiegyensúlyozottabb, kommunikációjuk szélsőséges interakcióktól mentes. EREDMÉNYEK 6. ábra Alkoholfogyasztási szokások összehasonlítása (n=10) A terápia során a terápiás paletta bővítése és további terápiás modalitások alkalmazása céljából együttműködünk a helyi Vöröskereszt Alacsonyküszöbű Szolgáltatás munkatársával, aki rendszeres időközönként álláskeresési és önéletrajz-írási támogatást biztosít a felépülőben lévő betegeinknek, amely segítségével több páciensnek sikerült a társadalomba reintegrálódni. Kéthetente, az Anonim Alkoholisták helyi csoportjából keresik fel az osztályunkon fekvő szenvedélybetegeket, és támogatják őket a felépülésükben, amit az osztályos kezelés befejezését követően a civil életben az AA csoporttal tovább folytathatnak. Az osztályunkon dolgozó szociális munkatárs a szociális és hivatalos ügyek intézésében nyújt segítséget klienseinknek. A vizsgálatban résztvevő személyek közül 2010-ben mind a 10 fő alkoholproblémával küzdött. 2010-ben a 2 fő kockázati ivó, 1 fő problémaivó, 7 fő függő alkoholfogyasztó volt. Ugyanazon személyekkel, utánkövetéses vizsgálattal 2012-ben 3 fő alacsony kockázatú ivó, 2 fő kockázati ivó, 0 fő problémaivó, 5 fő függő fogyasztó volt (6. ábra). A nem függő fogyasztók esetében cél az alkoholfogyasztás csökkentése, függő fogyasztók esetében a fogyasztók motiválása az alkohológiai kezelés igénybevételére. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a kockázati, ill. problémaivók sokkal fogékonyabbak az intervencióra, mint a függő fogyasztók, az lenne az ideális, ha nem várnánk meg, amíg a problémaivóból függő fogyasztó válik, hanem még ebben a stádiumban beavatkoznánk és rábírnánk az adott személyt az alkoholfogyasztó viselkedésének a megváltoztatására. A kliensek az interjúkban több alkalommal is elmondták, hogy szükségük van egy olyan személyre, akivel partneri viszonyt alakíthatnak ki, aki meghallgatja őket, egyéni, csoportos, és családi konzultációs részvétellel, megoldási lehetőségekkel segít a problémáik kezelésében. A fekvőbeteg intézményből történő távozás után több beteg rendszeres időközönként visszajár, mert elmondása szerint úgy érzi, hogy ez biztosítja számára a további szermentes életet, az esetleges megcsúszások korrigálását a kapcsolati tőke segítségével tudja megvalósítani. A szenvedélybetegek menedzselése meghatározó elem a betegségből történő felépülés kezdeti szakaszában, mert nincs rálátásuk a továbblépési alternatívák, megoldási módok alkalmazására. A felépülésben fontos szerepet játszik a kliens és a segítő kapcsolatának minősége, betegségviszonyok leépítése és a betegségből az egészséget előmozdító átmenet elsajátítása. A felépülőben levő személyek önmaguk és környezetük felé fokozott bizonyítási vággyal, megfelelési kényszerrel bírnak, ami az erőforrásaikból többletenergiákat emészt fel, és fokozott stresszhelyzetet idéz elő számukra, melynek megoldása időnként nem adekvát formában történik. ORSZÁGOS SZINTŰ JAVASLATOK A 2009 ben kidolgozott Alkoholpolitika és Stratégia (tervezet) revideálása, elfogadása, támogatása. Az országos szinttől a kistérségi szintig kialakított addiktológiai hálózat létrehozása. Egységes szempontrendszer szerinti adatbázis létrehozása, működtetése. A finanszírozás felülvizsgálata, az addiktológiai ellátások ne csak eseti, pályázati forrásokból származó működési költséggel rendelkezzenek, hanem hangsúlyosabb, felelősségteljesebb állami szerepvállalás szükséges a rendszer működtetéséhez. Bizonyítékokon alapuló egészségfejlesztés megvalósítása az alkoholbetegek ellátásában, módszertani központ létrehozása, irányelvek, protokollok megfogalmazása, indikátorok fejlesztése, eddigi gyakorlat felülvizsgálata, torzító tényezők kiszűrése, felmérés-tervezés-megvalósítás-értékelés-visszacsatolás-újratervezés algoritmus lehetőségének megteremtése, működtetése. Védett munkahelyek kialakítása, a szenvedélybetegek foglalkoztatása esetén adókedvezmény biztosítása a szenvedélybeteget foglalkoztató munkahelynek. 20

Szenvedélybetegek felépülését támogató képzések, továbbképzések biztosítása. Szakszemélyzet (orvosok, szakdolgozók), továbbképzése, az alkoholbetegek felépülését elősegítő szakmai programok, ellátási formák ismertetése. A felépülést elősegítő védett szállások biztosítása. Információáramlás biztosítása, hazai-, és nemzetközi szintéren egyaránt. Kutatási-, fejlesztési programok támogatása. Alkohol-reklámtevékenység, alkoholmarketing, alkoholárusítás felülvizsgálata, szigorúbb szabályozása, alkoholmentes irányelvek előtérbe helyezése. HELYI SZINTŰ JAVASLATOK Kistérségi integrált addiktológiai központok létrehozása. Jelzőrendszer kiépítése, együttműködés a térség egészségügyi-, szociális-, közszolgálati-, civil szervezeteivel, önkéntesekkel. A kockázati ivók, a problémaivók és a függő alkoholfogyasztók kiszűrése, motiválásuk a kezelésbe kerülésre, és a kezelésben maradásra. Az alkoholproblémával rendelkezők és a családjuk részére felépülést segítő programok biztosítása. A családok, alkoholfüggők, és a felépült alkoholbetegek bevonása a helyi programokba, utánkövetés. Együttműködés és részvétel, országos kutatási, adatszolgáltatási, és fejlesztési programokban. ÖSSZEFOGLALÁS A szenvedélybetegek segítségkérése legtöbbször közvetett formában, a hozzátartozók által történik. A szerhasználat serdülő vagy korai fiatalkorban kezdődik, tehát a beavatkozásokat is e korai időpontra, az alkoholfogyasztás megkezdését pedig minél későbbi időpontra lenne ideális kitolni. Az aktív, munkaképes korosztály érintett az alkoholproblémában, ami jelentős károkat okoz az egyén, a család, a közösség, és a társadalmi-gazdasági szintéren egyaránt. A kapcsolati hálóban jelentős eltérés tapasztalható: a függő alkoholfogyasztók esetében az erős kötések száma minimális, vagy teljesen hiányzik, a gyenge kötéseik is csak esetlegesek. Teljesen elszeparálva élnek a társadalomban, a kirekesztettség érzésükből kifolyólag alacsony az önértékelésük és a megküzdési képességük. 2010-ben a 2012-es évhez viszonyítva több egyedülálló kliens volt, ami szeparációt, szegregációt, és kontrollálatlan alkoholfogyasztást is eredményezhet. Az alkoholbetegeknél a gyakorlat szerint a társadalomba való visszaintegrálás helyett, a rokkantosítás irányába történő megoldási módokat alkalmaznak, amely csak tovább mélyíti a betegszerepet. A jelenlegi finanszírozási keretek között sajnos nem valósítható meg, hogy a kórházból kikerülő, de a kliens saját elhatározása alapján (mint a közösség tagja), továbbra is a terápiában résztvevő, visszajáró egyén után, eseti lejelentést követően (OEP felé) finanszírozásban részesüljön a szolgáltató. Az Országgyűlés 2013. évi határozata a kábítószer-probléma kezelése érdekében készített Nemzeti Drogellenes Stratégiáról (2013-2020) rögzítette, az addiktológiai konzultánsok és egyéb segítő hivatásúak bevonását a járóbeteg-ellátásba, és a tevékenységük finanszírozását. A fekvőbeteg krízisellátásban részesülők számára a kórházi elbocsátást követően utógondozás formájában, a klienseknek lehetőséget biztosítunk az egyéni és a csoportos konzultációkra. A két év során az élettörténeti interjúban részvevő személyek eljutottak arra a szintre, hogy ha probléma van, akkor tudják, hogy hová fordulhatnak segítségért, személyes problémáikat bizalmasan megoszthatják, progresszív és konstruktív megoldási módokat alkalmaznak. A kliens a segítő és a család közötti hosszú távú személyes kapcsolat nagyobb ráhatással bír a felépülésre, az alkoholfüggő személy teljességre törekvő személyiségére épít, a beteg és a család öngyógyító erőinek mozgósításával, az őszinte párbeszéd kialakításával, a kliens autonómiájának növelésével, és az egészségi állapot feletti kontroll megvalósításával. Ha a páciens személyiségét szeretnénk megérteni, akkor meg kell tanulni a nyelvét, meg kell érteni a szimbólum és testbeszédét. Nyitottnak kell lenni a beteg kapcsolataira és lehetőségeire, de a határokat is fel kell ismerni és tiszteletben kell tartani. Cél a krónikus betegségviszonyok leépítése és a betegségből az egészséget előmozdító átmenet elsajátítása. IRODALOMJEGYZÉK [1] 46/2003. (IV. 16.) OGY határozat az Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programjáról, 2003. Letöltve 2012.11.10. http://www.oefi.hu/nepeuprg.pdf [2] H/11798. számú országgyűlési határozati javaslat a Nemzeti Drogellenes Stratégiáról 2013-2020, Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen, Letöltve 21.52. 2014.06.16. http://www.parlament.hu/ irom39/11798/11798.pdf [3] Beneda, A. és mtsai.: Semmelweis Terv az egészségügy megmentésére, 2010. Letöltve 15.05. 2012.05.15. http://www.nefmi.gov.hu/ miniszterium/2010/semmelweis-terv-101110 [4] Boros, K.: Családi diszfunkciók és az alkohol, Szakdolgozat, Semmelweis Egyetem Egészség tudo - mányi Kar, Budapest, 2011. [5] Boros, K.: Az addiktológiai konzultáns helye a pszichiátriai ellátásban. IME. Az egészségügyi vezetők szaklapja. 2012., XI. évfolyam 7. szám 2012. 25. oldal [6] Buda, B.: Participáció: Autonóm részvétel az egészség dolgaiban új egészségpolitikai koncepció, Elitmed, 21

2012., Letöltve 2012.11.10., http://www.elitmed.hu/ilam /egeszsegpolitika/participacio_autonom_reszvetel_az_ egeszseg_dolgaiban_uj_egeszsegpolitikai_koncepcio_10114/?utm_source=oempro_click&utm_medium=email_click&utm_content=subscriber#5315&utm_ campaign=elitmed_hirlevel_20121108 [7] Danó, A.: Vokó Zoltán koordinálja az új népegészségügyi központot. Medicalonline, 2012., Letöltve 2012.11.11., http://www.medicalonline.hu/eu_gazdasag/ cikk/voko_zoltan_koordinalja_az_uj_nepegeszsegugyi_kozpontot [8] Farke, W.: Effective Interventions for Reducing Alcoholrelated Harms [Power Point slides], 2009., Letöltve 2012.11.10., https://www.antsz.hu/data/cms26851/2_ Farke_Budapest_AlcoholPolicy_20100212.pdf [9] Gresz, M.: Az adatgyűjtés paranoiája Magyarországon és az egészségügy, Orvosi Hetilap, 2012. július (153. évfolyam 29. szám), Akadémia Kiadó Zrt. [10] Kalapos, M.P.: Az alkoholprobléma gyakoriságának vizsgálata Józsefvárosban Betegek és orvosok körében végzett felmérések eredményei, Orvosi Hetilap, 2012., pp. 1263-1280. [11] Kincses, Gy.: Egészségpolitikai ábragyűjtemény, IME Az egészségügyi vezetők szaklapja, 2010., Letöltve 2012.11.10, http://www.imeonline.hu/pdf/aktualis/2012 /abragyujtemeny.pdf [12] Kórházi ágyakat válthatnak ki a szakrendelők, 2012., Letöltve 2012.11.11., http://www.weborvos.hu/lapszemle/korhazi_agyakat_valthatnak_ki/196305/ [13] Paksi, B.: Civil erőforrások a prevenció és az ártalomcsökkentés területén, Szerepvállalások, korlátok, felelősségek, MADASZSZ, 2012., Letöltve 2012.11.11. http://www.madaszsz.hu/hirek/jubileumi%20konferencia_20120615.pdf [14] Pikó, B.: Védőfaktorok nyomában, Budapest: LʼHarmattan Kiadó, 2010. [15] Plozza, B. L.: Hidak az élethez, Az egészségfejlesztés útjain, Bálint Mihály Alapítvány az Animula Kiadó gondozásában, 2001. [16] Rácz, J.: Vulnerábilis csoportok droghasználata és a segítés, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Kutatási beszámoló (KAB-KT-05-12), Letöltve 2012. 09.15 www.szmm.gov.hu/download.php?ctag=download&do cid=14077 [17] Sárosi, P.: Élen járunk az alkohol miatti halálesetek terén. Drogriporter, A TASZ drogpolitikai oldala, 2012., letöltve 2012.11.10. http://drogriporter.hu/whoalkohol [18] Velleman, R.: Alcohol Prevention Programmes. A review of the literature for the Joseph Rowntree Foundta - tion, 2009., letöltve 2012.11.11., from http://www. jrf.org.uk/sites/files/jrf/alcohol-prevention-progs-parttwo.pdf A SZERZŐ BEMUTATÁSA Boros Károlyné okleveles ápoló (MSc), addiktológiai konzultáns, egészségügyi menedzser. 1983 óta a Kanizsai Dorottya Kórház dolgozója, 1994-től a Pszichiátria osztály osztályvezető ápolója. Szerepet vállal az ápolók és a kórházi önkéntes segítők oktatásában, képzésében, minőségfejlesztési feladatokban, protokollok kidolgozásában, auditori tevékenységben. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) alapító tagja, 2004-2009 MESZK Zala Megyei Szervezet területi alelnöke, 2006-tól a Magyar Ápolási Egyesület (MÁE) Zala megyei vezetője, 2014-től a MÁE Nyugat-dunántúli régió vezetője. 2004-2010-ig a MÁE szakmai vizsgabizottság tagja, 2010 től a MESZK szakmai vizsgabizottság tagja. 2014-től a Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület kutatási és a kezelés-ellátási munkacsoportjának tagja. 2011-ben Pro Sanitate elismerésben részesült. Gazdaságtudományi Kar (GTK) néven új, integrált kar kezdi meg működését augusztus elsejétől a Debreceni Egyetem Böszörményi úti campusán A GTK az egyetemi integrációs folyamatokhoz kapcsolódóan jött létre a Gazdálkodástudományi és Vidékfejlesztési Kar (GVK), valamint a Közgazdaság- és Gazdaságtudományi Kar (KTK) egyesülésével. Az összevonás legfőbb indoka az erőforrások összpontosítása volt, hiszen mindkét jogelőd kar képzési palettája a gazdaságtudományok területére akkreditált alap- és mesterszakokra épült. Az integrációt követően az új kar szakstruktúrája változatlan marad. A 2013. decemberi szenátusi határozatot követően elkészült a GTK működési rendje, kialakult a szervezeti felépítése, így az új tanévben 10 intézettel 150 oktatóval és 4500 hallgatóval kezdik a munkát. Forrás: Sajtóiroda TB 22