MUNKÁLTATÓI ÉRZÉKENYÍTŐ PROGRAM Szakmai, módszertani leírás munkaerő-piaci szolgáltatást nyújtó szervezetek tanácsadóinak megváltozott munkaképességű ügyfeleik integrált foglalkoztatásának elősegítése érdekében 2015. Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft.
Kiadvány szerzői: Bergmann Éva Kóródi Edit dr. Kőszegi Tamásné Pántyáné Varga Angéla A kiadvány a Zala Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja által finanszírozott pályázat keretében készült a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. megbízásából 2015 1
Tartalom 1. Bevezető... 3 1.1. A kiadvány célja... 3 1.2. Általános tudnivalók... 5 1.2.1. Felkészülés a tréningre... 5 1.2.2. A tréning lebonyolítása... 6 1.2.3. Érzékenyítés speciális szempontja... 7 2. Alapismeretek... 9 2.1. Fogalmak... 9 2.2. Ki a megváltozott munkaképességű személy?... 9 2.3. Rehabilitációs rendszer... 11 2.4. A foglalkoztatásra vonatkozó szabályok... 13 2.4.1. Hol dolgozhatnak a megváltozott munkaképességű személyek?... 13 2.4.2. A foglakoztatás időtartama... 14 2.4.3. Keresetkorlátok... 14 2.5. Megváltozott munkaképességűek után járó kedvezmények... 15 2.5.1. Foglalkoztatási kötelezettség teljesítése, a rehabilitációs hozzájárulás kiváltása... 15 2.5.2. Adókedvezmények... 16 2.6. Megváltozott munkavállalók foglalkoztatásával járó előnyök... 18 2.7. A megváltozott munkaképességű személyek ellátásával foglalkoztatásával kapcsolatos jogszabályok... 19 2.8. Ismeretek feldolgozása... 19 3. Az érzékenyítés fókuszában lévő célcsoportok... 20 3.1. Fogyatékosság... 20 3.2. Mozgássérült személyek... 22 3.3. Látássérült személyek... 29 3.4. Hallássérült személyek... 35 3.5. Autista és értelmi sérült személyek... 43 3.6. Egészségkárosodott személyek... 51 3.7. Mentális és viselkedészavarral élő személyek... 61 4. Egyéni hasznosulás... 70 5. Felhasznált irodalom... 72 2
1. Bevezető 1.1. A kiadvány célja Jelen kiadvány elkészítésének célja egy olyan szakmai leírás összeállítása, amely azoknak a szakembereknek az eszköztárát bővíti, akik olyan munkaerő-piaci szolgáltatásokban dolgoznak, ahol megváltozott munkaképességű ügyfeleik számára keresnek nyílt munkaerőpiacon munkalehetőséget. Ennek során a szolgáltatás része a munkáltatók felkutatása, felkészítése az ügyfeleik fogadására, és hosszú távú foglalkoztatására. A felkészítés eszközeként élhetnek a szakemberek csoportos, interaktív tanulási formákkal, melyek segítségével csökkenthetik munkáltatói partnereik sztereotípiáinak hatását, és közvetlen tudáshoz juttathatják a résztvevőket. A kiadvány elkészítésekor azzal az alapfeltételezéssel éltünk, hogy a tanácsadók, akik a kiadvány felhasználói, rendelkeznek a foglalkozási rehabilitációs szakma, illetve a csoportos tanulási formák alapvető ismereteivel, amelyekre alapozni tudnak. A kidolgozott képzési program elsősorban kereteket ad, amely bármely megváltozott munkaképességű célcsoporttal, és bármely munkaerőpiaci környezetben dolgozó szakember számára alkalmazható. A moduláris szerkezet miatt az adott szolgáltató célcsoportjának és környezetének megfelelően kiemelhetők azok a részek, amelyek az ügyfeleik elhelyezése érdekében szükségesek, indokoltak. A különböző szolgáltatók esetén eltérő lehet a célcsoport összetétele, ezért a tréning tartalmának meghatározásakor erre figyeltünk, így biztosítva nagyobb mozgásteret a képzést megvalósító tanácsadóknak. Az érzékenyítés fókuszába helyezett csoportok a legtipikusabb megváltozott munkaképességi okok alapján kerültek kiválasztásra, fogyatékossági és egészségkárosodási okokat beemelve egyaránt. A képzés minimum időkerete 8 tréning óra. A program felépítése szerint 4 képzési blokkban van mód az egyes célcsoportok bemutatására. A tanácsadó döntése, és a munkáltatók igénye alapján azonban 2 napos tréning is szervezhető belőle, ekkor több célcsoport bemutatása, és több interaktív feladat is beválogatható a programba a leírtak szerint. Ez a lehetőség jelentősen segíti a tréning hasznosulását, hiszen egyéni szükségletekre szabható. A co-tréner személyének bevezetésével elérhetővé válik, hogy lehetőség szerint minden szolgáltató tudjon bevonni érintettet, hiszen ennek hatékonysága a legnagyobb. Mivel azonban a legtöbb szolgáltatónál nincsenek megváltozott munkaképességű szakemberek/érintettek, viszont kapcsolatuk velük remélhetőleg kivétel nélkül van, így ezt a szereplőt a szolgáltató kívülről tudja bevonni. Ez azonban előzetes felkészülést igényel, amelynek szempontjait szintén meghatározzuk. 3
A tréning felépítése: 1. blokk: ALAPISMERETEK Fogyatékossági csoportok, megváltozott munkaképesség fogalmi tisztázása. Megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásának jogszabályi háttere. 2. blokk: ADOTT CÉLCSOPORT ISMERTETÉSE Célcsoport ismertetése Az érzékenyítés fő szempontjai Gyakorlati rész interaktív feladatok Visszacsatolás, konklúzió A következő célcsoportokra kidolgozva: Látássérült személyek Hallássérült személyek Mozgássérült személyek Autizmus spektrumzavarral élő személyek Értelmi sérült személyek Egészségkárosodott személyek Mentális és viselkedészavarral élő személyek 3. blokk: EGYÉNI HASZNOSULÁS Koncepció, stratégia, az elhangzottak saját cégre szabása Időkeretek : 8-8.20 Bemutatkozás, keretek rögzítése 8.20-9.20 Alapismeretek 9.20-10.20 Ismerkedés 1. célcsoporttal 10.20.-10.40 Szünet 10.40-11.40 Ismerkedés 2. célcsoporttal 11.40-12.40 Ismerkedés 3. célcsoporttal 12.40-13.10 Ebédszünet 13.10-14.10 Ismerkedés 4. célcsoporttal 14.10-15.10 Egyéni hasznosulás 15.10-16.00 Zárás, visszacsatolás 4
1.2. Általános tudnivalók Az egyes célcsoportokkal való ismerkedés részleteit a 3. fejezet alpontjai mutatják be. Ezek közül a tanácsadó tréner az aktuális céljainak megfelelően válogathatja ki a célcsoportokhoz illeszkedő feladatokat. A tréningnek, mint aktív tanulási formának azonban nagyon fontos része azoknak a kereteknek a tudatos meghatározása, melyek biztosítják a résztvevőknek a legszemélyreszabottabb és legintenzívebb ismeretbővítést, a csoport lehetőségeinek legoptimálisabb kihasználását. Az érzékenyítő tréningek hangulatának minden esetben játékosnak, vidámnak, ugyanakkor nagyon empatikusnak kell lennie. Ez a kulcsa annak, hogy ne a szegény fogyatékosokról legyen szó, akiket sajnálni kell, hanem felismerve fogyatékkal élő társaink értékeit, ember számba véve őket közös élményekkel gazdagodjunk. Ez a légkör egyben biztosítja azt is, hogy a részt vevők fel merjék tenni azokat a kérdéseket, amelyek valóban izgatják őket. 1.2.1. Felkészülés a tréningre A sikeres tréning elengedhetetlen feltétele a gondos felkészülés. A tréning tréner szempontjából nem a tréning napján kezdődőik. A felkészülés része annak eldöntése is, hogy egyszemélyes vagy páros csoportvezetés fog történni. Amennyiben két tréner dolgozik együtt, fontos, hogy előre leegyeztessék egymással a szerepeket, feladatokat, mert még nagyon összeszokott párosnál is adódhatnak ennek hiányában problémák. A csoport résztvevőinek a bizalmát, motiváltságát befolyásolja a trénerek egymáshoz való viszonya. Az érzékenyítő programok hitelességét, és a tanulás sikerét növeli, ha a trénerek érintetteket, fogyatékossággal, egészségkárosodással élő cotrénereket is bevonnak. Ennek módját külön pontban részletezzük. A felkészüléshez tartozik a helyszín előzetes megismerése. Lehetőség szerint a tréner a tréning előtt bejárja a helyszínt, és tájékozódik a lehetőségekről. Ha módja van rá, válassza a tréning céljai szerint legoptimálisabb helyszínt; ha választási lehetősége nincs, időben lehetősége van a feladatokat a helyszínhez igazítani. Az ideális helyszín legalább 20 nm, világos, szellőztethető, hangszigetelt, nincs benne átjárás, tiszta, a székek, egyéb eszközök jól elrendezhetőek, mozgathatóak. Co-trénerek, vagy fogyatékossággal élő résztvevők esetén biztosítani kell az akadálymentes megközelítés lehetőségét. A gyakorló trénereknek általában kialakul egy sztenderd, minimális eszközkészlete, amelyet az adott tréning igényeinek megfelelően kiegészítenek. A feladatok speciális igényein túl, biztosan szükség van jegyzetelésre alkalmas papírra, flipchart papírra, post-it-ra, különböző tollakra, színes filcekre, felíró táblára, stb., amelyek kereskedelmi forgalomban könnyen hozzáférhetők. A javasolt tréninggyakorlatoknál részletesen leírtuk az egyes feladatok eszközigényét, illetve ezek közül többet a segédletek között mellékelünk. A tréning résztvevőiről minden esetben gyűjtsön a tréner előzetes információkat. Ha van rá lehetősége, közvetlenül tőlük gyűjtse be a témához kapcsolódó előzetes tapasztalataikat, elvárásaikat egy igényfelmérő lapon. A csoport összetétele komoly hatással lehet a választott feladatok célszerűségére (tényleg erre van szükségük?) és a kivitelezhetőségére (technikailag megoldható?) egyaránt. Ha a tréner maga is részt vesz a szervezésben, akkor arra is szánjon figyelmet, hogy a 5
tréningről előzetesen adjon információt a részvevőknek (helyszín megközelítése, ellátás a tréning alatt, öltözködési tanács, várható időkeretek, esetleges eszközigény, stb.) A tréning tervezéséhez és lebonyolításához egyaránt szükséges egy forgatókönyv összeállítása is. A forgatókönyv minimálisan tartalmazza a feladatok/játékok időbeli ütemezését, a szükséges eszközök, kellékek listáját, páros vezetés esetén a felelősöket. Ezen túl hasznos lehet, ha a feladatok pontos instrukcióit, megfigyelési szempontjait, kulcsfogalmait, kimenetei elvárásait is előre rögzíti a tréner. A forgatókönyvben mindig kell tartalék feladatokkal is tervezni arra az esetre, ha nem az ütemezésnek megfelelően, hanem gyorsabban halad a csoport, vagy ha valamely feladat kivitelezése akadályba ütközik. Fel kell készülni arra is, ha a feladat módszertanilag ütközik akadályba, pl. páros gyakorlatokat tervezett a tréner, de páratlan számú résztvevő van a csoportban. 1.2.2. A tréning lebonyolítása A tréning első percei nagyon fontosak. A résztvevők elköteleződését, és motivációját már az első pillanatban meg kell nyernie a trénernek. A csoport működésének alapvető dinamikájából fakad, hogy a csoport fokozatosan felmelegedik, aktivizálódik majd lehűl. Ez igaz a tréning egészére, de igaz a részfeladatokra is. Ezért jó, ha a tréner együtt tud haladni ezzel a ritmussal, és ki tudja aknázni az ebben rejlő lehetőséget. A felmelegedéshez elengedhetetlen a bemutatkozás. Ezt a trénernek kell kezdenie. Tisztázni, hogyan szólíthatják, milyen szakmai tapasztalatokkal rendelkezik, törekedni kell rá, hogy ne a személyes információk legyenek túlsúlyban. A résztvevők bemutatkozását nagyon gondosan meg kell tervezni. Az irányítatlan bemutatkozás időben elsodródhat, és inadekvát irányba viheti a beszélgetést. Általános szabály, hogy rövid időre szervezett csoportok esetén a bemutatkozás kevésbé mély, mint a hosszabb időre szerveződőké. A rövid bemutatkozások esetén eleve témacentrikus nyitó kört érdemes tervezni. Mérlegelni kell, hogy az adott csoport esetében jól illeszkednek-e az előzetes tapasztalatokra vonatkozó kérdések a bemutatkozáshoz. Volt-e a résztvevő családjában, ismeretségi körében valamilyen sérült ember, milyen tapasztalatai voltak, mire a legkíváncsibb, vannak-e gátlásai valamilyen sérültségi formával stb. A csoporttagokat szintén nyilatkoztatni kell arról, hogyan szólíthatók. Segíthet az ismerkedésben, ha nevüket jól látható módon ki is írják kitűzővel, vagy egyéb módon. Ahhoz, hogy mindenki tudjon a másikra figyelni, minden esetben érdemes a résztvevőket körbe ültetni. A trénernek figyelnie kell, hogy senki ne maradjon körön kívül. Az elrendezésnek a tréning során végi fontos szerepe van, ezért célszerű ezt a bemutatkozás előtt megtenni. A bemutatkozást követően minden esetben meg kell határozni a csoportnormákat és kereteket, ezeket írásban is érdemes rögzíteni. A normák tartalmazzák részben a szervezési kérdéseket: időkeret, pontosság, szünetek, jelenléti ív használata, teremhasználat, stb., részben a szociális normákat: telefonhasználat, mások tiszteletben tartása, titoktartás, saját vélemény használata, mások minősítésének tilalma, nincs hülye kérdés szabály, passzolás lehetősége, stb. A rögzített normákat a csoport a későbbiekben konszenzussal változtathatja meg. A normák tisztázása után érdemes az elvárások és félelmek tárgykörére is kitérni. A tréning résztvevők prekoncepciói és elvárásai között nagy egyéni különbség lehet még akkor is, ha a téma 6
nagyon egyértelműnek tűnik. Érdemes mindenkitől mindkét témában információt kérni, mert ezzel a trénernek lehetősége van az irreális elvárásokat időben visszajelezni, illetve az előzetes tematikáját, ha indokolt, változtatni. Az elvárások és félelmek külön-külön csoportosítva post-it-okon kerüljenek fel, látható felületre. A feladatok, játékok végrehajtása során a trénernek törekednie kell az instrukciókat a lehető legjobban megfogalmazni. Ez nem is annyira egyszerű. A jó instrukció, pontos, lényegre törő, minden eshetőségre kiterjedő, egyértelmű. Ehhez felszólító mondatokat kell használni, és kerülni kell a feltételes módot. Gyakorlatlan trénereknek érdemes az instrukciókat szó szerint leírni, és megtanulni, a talán kissé iskolás jelleg jobb megoldás, mint a pontatlan instrukció. Ebből az biztosan látható, hogy a tréner felkészült. Helytelen: Azt szeretném kérni, ha lehet, hogy mindenki álljon a széke mellé, ha tud, egészen pontosan mögé álljatok! Helyes: Kérek mindenkit, hogy álljon a széke mögé! Az instrukciók adásához fontos a megfelelő hangszín és hangerő. Sokan nem szeretik, ha kioktató, tanítós stílusban beszélnek velük, ezt valóban kerülni kell. Azonban a határozott, jól hallható utasítások teszik lehetővé, hogy mindenkihez eljusson az instrukció, főleg, ha éppen intenzív munka folyik. A feladatok elvégzése után, minden esetben fel kell azt dolgozni. A feldolgozásnak az a szerepe, hogy az addig átélt élmények tudatosuljanak, majd rögzüljenek és tudássá, kompetenciává alakuljanak. Ebben a szakaszban a leggyakoribb hiba a túl általános kérdések feltétele: Mit éltél át játék közben? Ehelyett érdemes a játék konkrét részleteihez kapcsolódó történésekre, elemekre rákérdezni: Mit gondoltál legelőször, amikor bekötötték a szemed? Ha a résztvevők nem adnak válaszokat a kérdésekre, akkor valószínűleg nem jó a kérdés. Ahogy az instrukciókra, úgy a feldolgozó kérdésekre is lehet készülni, előre feljegyezni azokat, amelyekre mindenképpen szeretnénk a figyelmet ráirányítani. A feldolgozáskor a trénernek figyelnie kell arra, hogy minden reflektálni akaró csoporttagnak megadja arra a lehetőséget. A javasolt feladatoknál a feldolgozásához a megfigyelési szempontok leírásánál adtunk támpontokat. A tréning végén megszerzett tudás ellenőrzésére teszteket alkalmazhatunk. Az egyes célcsoportokhoz kapcsolódóan a Segédletek 8. pontjánál található tesztlapokat ajánljuk. 1.2.3. Érzékenyítés speciális szempontja Minden modulnál ismertettük a célcsoport legfontosabb jellemzőit, valamint a gyakorlati rész elején a fontos tudnivalókat. Ennek időbeliségét nem jelöltük, mert ez függ az érzékenyítendő csoport alapismereteitől, valamint a modul vezetőjének céljaitól. Ezek a részek akár írásban is átadhatóak. A leírt elméleti ismeretek alapján a tanácsadó/tréner készíthet prezentációt, abban a mélységben, ahogy indokoltnak tartja a résztvevők összetétele alapján. Az interaktív feladatoknál minden esetben többet ismertettünk, hogy a helyzetnek megfelelően választani lehessen közülük. A lényeg, hogy ez a rész semmiképpen ne maradjon ki, ne csak elméleti ismertetésre szorítkozzunk. Érdemes az ebédszünetet is felhasználni (pl. egyenek az ügyetlenebb kezükkel, vagy ekkor menjenek végig az akadálypályákon, próbálgassanak odakészített súly és hangfelismerő játékokat stb.) 7
Kiemelkedően fontosnak tartjuk, hogy találkozzanak a célcsoportból minimum egy személlyel, akinek feladatait előre tisztázni kell, mert nem szemléltetésre szeretnénk odahívni, hanem a tréninget tartó fontos szereplőként. Kivételt képezhet ez alól az autizmus, valamint a mentális betegségek esete, ahol nehéz megfelelő co-trénert találni, de nem lehetetlen. Természetesen a co-trénert előzőleg alaposan fel kell készíteni erre a szerepkörre, s ennek során ki fog derülni, hogy alkalmasnak érzi-e magát a feladatra. Próbáljuk meg minél több ötletét belevinni a képzésbe, hiszen a célcsoport tagjai maguk tudják legjobban, hogy mi okoz nehézséget, milyen segítségre lenne szükségük. Co tréner kiválasztásának szempontjai A co-tréner szerepe kiemelten fontos az érzékenyítő tréning során! Tisztában vagyunk vele, hogy főleg kisebb településeken nem könnyű megfelelő, az adott célcsoportot képviselő érintetteteket találni, de bíztatnánk a tréning szervezőit, hogy a co-tréner munkatársak megkeresését az egyik leglényegesebb feladatuknak tekintsék az előkészületek során! A tapasztalat azt mutatja, hogy a kezdeti nehézségek megérik a fáradtságot, mert a képzések során egyre talpraesettebb, nagyobb szerepet vállaló, megbízható munkatársakra tehetünk szert. A co-trénerek megkeresése során az alábbiakat vegyük figyelembe! (Természetesen első nekifutásra nehezen fogunk találni olyanokat, akik az összes szempontnak megfelelnek, de a közös munka során egyre több szempont szerint válnak alkalmassá.) ambiciózus személyiség (akarjon részt venni segítő munkában, tegyük számára fontossá, hogy sorstársai elfogadottságát, valamint a társadalom érzékenyítését elősegítse, s egyben önmaga kiteljesedését erősítse) saját sérültségét elfogadó, nem megkeseredett ember legalább három éve él fogyatékosként kapcsolatban van több sorstársával, tudja képviselni az ő szempontjaikat is tájékozott a saját sérültsége területén elérhető segédeszközök fajtáiban jó kommunikációs készség (ez rohamosan fejlődhet a gyakorlat során) együttműködési készség nem sértődős (elhiszi, hogy a feltett kérdések őszinte, empatikus érdeklődésből és nem cikizésből adódnak) képes legyen betartani az adott időkorlátokat A tréning során minél több feladat levezetésébe is vegyük bele a sérült co-trénert, (ossza ki a lapokat, értékelje egy-egy csoport feladat teljesítését, stb.) hiszen éppen azt akarjuk bizonyítani, hogy lehet velük együtt dolgozni. Természetesen a legfontosabb, hogy a konkrétan vele kapcsolatos részben irányító legyen. Tapasztalatok szerint az az igazán jó, ha a több célcsoportból jelenlévő co-trénerek nem csak a saját részükön vannak jelen, hanem az egész nap során. A látás-, mozgás-, hallássérültség esetében konkrét feladatok is vannak az ő részvételükkel. Az autizmus értelmi sérültség, a keringési és daganatos fogyatékosság, valamint a mentális sérültség esetén inkább tanúságtevő, élettörténet megosztó szerepük van. A lényeg, hogy ne szemléltető eszközök legyenek, hanem aktív munkatársak, mert az egyrészt megalázó, másrészt nem felel meg azon célunknak, hogy a leendő munkaadókat meggyőzzük arról, hogy a célcsoportokban érintett személyeket érdemes a nyílt munkaerőpiacon is kiképezni és alkalmazni. 8
2. Alapismeretek 2.1. Fogalmak A fogyatékos és a megváltozott munkaképességű emberek csoportja nagyon sokrétű, eltérő képességekkel, adottságokkal rendelkezik. Nagyon heterogén társadalmi csoportról van szó, akik teljesen más igényekkel, készségekkel és képességekkel rendelkeznek. Egyaránt beletartozhat az a csoport is, akinek fogyatékossága születése óta fennáll, és az is, akinek egészségi állapota felnőtt korában valamilyen betegség, vagy sérülés következtében alakult ki. Ennek értelmében olyan állapotot jelent, ahol valamilyen funkció, képesség hiányzik, vagy sérült; vagy az egészségi, illetve fizikai állapotban károsodás következett be. A megváltozott munkaképesség kifejezés szorosan a munka világához kapcsolódik. A munkaképesség csökkenésének megítélése során azt vizsgálják, hogy különféle betegségek, károsodások, fogyatékosság, hogyan befolyásolják az egyén munkavállalását, munkahelyének, munkakörének megtartását. Számos ok indokolja, hogy a fogyatékos és megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának száma növekedjen. Mindenekelőtt fontos lenne az esélyegyenlőségük érvényesülése miatt és a társadalmi kirekesztődésük ellen. Munkavállalásukkal emelhető lenne a foglalkoztatási szint és megvalósulhatna munkaerő-piaci (re)integrációjuk. A fogyatékosság és az egészségkárosodás fennállása mellett számos készség, képesség ép marad, a fogyatékos és megváltozott munkaképességű emberek számtalan munkakör betöltésére és feladat ellátására alkalmasak lehetnek. Foglalkoztatásuk nem csak az egyén személyes életére van pozitív hatással, de a szociális ellátó rendszer kiadásait is csökkentheti. 2.2. Ki a megváltozott munkaképességű személy? Megváltozott munkaképességű személy: aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy akinek az orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek. A KSH felmérése szerint 1 767 ezer fő tekinthető megváltozott munkaképességűnek, ennek 53%-a nő, és több mint négyötöde a 45-64 éves korcsoportba tartozik. Általánosságban elmondható, hogy minden fogyatékos, illetve megváltozott munkaképességű személy rendelkezik állapotáról valamilyen orvosi és/vagy szakértői véleménnyel azoktól a szakértői bizottságoktól, amelyek az egészségi állapotukat, illetve fogyatékosságukat vizsgálták. A bizottságok elnevezései, működésüknek módja többször változott az elmúlt években, mint ahogy az is, hogy a rokkantságot, egészségkárosodást, munkaképesség csökkenést, vagy meglévő egészségi állapotot 1 Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon, 2011. KSH 2012. 9
vizsgáltak-e. Jelenleg több fajta szakértői vélemény érvényes, különféle meghatározásokkal. A jogszabályok értelmében azonban, csak az minősül megváltozott munkaképességűnek, akinek egészségi állapota maximum 60 százalékos; ennek megfelelően az, akinek munkaképesség csökkenése nem éri el a 40 százalékot, nem minősül annak. 2011. évi CXCI. tv. alapján megváltozott munkaképességű az a személy: a) akinél a munkaképesség-csökkenés mértéke az Országos Orvosszakértői Intézetének (OOSZI), vasutas biztosítottak esetében a Magyar Államvasutak Orvosszakértői Intézetének igazolása szerint legalább az 50 százalékot eléri, b) akinek az össz-szervezeti egészségkárosodása az Országos Rehabilitációs Szakértői Intézet (ORSZI) minősítése szerint legalább 40 százalékos mértékű, c) akinek az egészsége a rehabilitációs hatóság komplex minősítése szerint legfeljebb 60 százalékos mértékű, d) aki fogyatékossági támogatásra jogosult, e) aki vakok személyi járadékában részesül, f ) aki az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénybevétele szempontjából súlyos fogyatékosságnak minősülő betegségekről szóló 335/2009. (XII. 29). Korm. rendelet, illetve a súlyos fogyatékosság minősítéséről és igazolásáról szóló 49/2009. (XII. 29.) EüM rendelet szerinti szakorvosi igazolással rendelkezik fogyatékosságnak minősülő betegségekről az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénybevételéhez, g) aki a súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményeiről szóló 102/2011. (VI. 29.) Korm. rendelet alapján, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) szakvéleménye szerint súlyos mozgáskorlátozottnak minősül, h) aki audiológiai szakvélemény alapján mindkét fülre legalább 60 százalékban elvesztette hallását, vagy aki az a) h) pontokban foglaltak szerinti károsodást nem tud igazolni, de egészségkárosodása, fogyatékossága fennáll és foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely szakvéleménye alapján megállapítható, hogy munkavállalási és munkahely megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkentek. 2 A megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának szabályait több jogszabály tartalmazza. A pontos szabályokról érdemes a hatályos jogszabályok alapján tájékozódni, hogy mikor, milyen esetben, kit tekintenek megváltozott munkaképességűnek. Ezek az alábbi jogszabályokban érhetőek el: 1. A rehabilitációs foglalkoztatás szempontjából: 2 66/2013. (XII. 23.) NGM rendelet 12.. 10
327/2012. (IX. 16.) Korm. rendelet (módosította 2013. évi XCVII. Törvény 76. ) 2011. évi CXCI. tv. 26/A., és a 38. (3) bekezdés alapján a 30., 32., 33. paragrafusok 2. Rehabilitációs hozzájárulás szempontjából: 2011. évi CXCI. tv. 22. 2.3. Rehabilitációs rendszer 2012 januárjától a rehabilitációs rendszer átalakult, új ellátásokat (rokkantsági ellátás, rehabilitációs ellátás) vezettek be. Az átalakítással az ellátások egységes rendszerét kívánták bevezetni. A korábbi I., II., III. csoportú rokkantsági kategóriák megszűntek. Minden III. csoportú és megváltozott munkaképességű személynek, ha ellátását meg akarta tartani, vállalnia kellett a komplex felülvizsgálatot, függetlenül attól, hogy állapotát véglegesnek minősítették-e vagy sem. Ezek a vizsgálatok még jelenleg is folynak, hosszú várakozási idővel történnek meg. A rendszer nehezen átlátható. Egyaránt érvényesek lehetnek a régi szakértői vélemények és az új rehabilitációs hatóság által kiadott komplex szakvélemények is. A komplex felülvizsgálatig, átnevezett rehabilitációs ellátást folyósítanak. Az új ellátások mellett számos más ellátást is folyósítanak, ha a jogszabályi feltételek fennállnak, ilyen például a rokkantsági járadék, egészségkárosodási járadék, fogyatékossági támogatás. Általánosságban igaz, hogy egyszerre csak egy rendszeres ellátásra lehet valaki jogosult (de kivétel például a fogyatékossági támogatás és a nagykorú személyek családi pótléka.) A komplex minősítés rendszere: A vizsgálat során vizsgálják az egészségi állapotot, önellátási képességet, a foglakoztatási és szociális rehabilitálhatóságot. A bizottság minimum négy tagból áll: az orvosszakértő elnök mellett egy orvos-, egy foglalkoztatási-, és egy szociális szakértő alkotja. A komplex vélemény az alábbi három területből tevődik össze: Orvosszakértői minősítés: Az egészségi állapot felmérése és minősítése. Összegzik a szervrendszerenkénti, illetve betegségcsoportonkénti egészségkárosodást, és meghatározzák a vizsgált személy egészségi állapotát. Az orvosi rehabilitációra vonatkozó megállapítások tartalmazzák a munkavégzést korlátozó és kizáró tényezőket is. Foglalkoztatási rehabilitáció: A képzettség, érdeklődési kör, életmód, és a mobilitási képesség is vizsgálat alá kerül. A döntés során figyelembe veszik, hogy a vizsgált személy tud-e a végzettségének, munkatapasztalatának megfelelő munkakörben dolgozni, milyenek az elhelyezkedési lehetőségei, valamint a térség foglalkoztatási helyzete. A vizsgálat kiterjed a munkahelyi terhelhetőségre is, illetve javaslatot adnak a betölthető munkakörökre is. A foglalkoztatási szakértő véleménye nagyon domináns a vizsgálatok során a rehabilitálhatóság tekintetében. Szociális rehabilitáció: Tárgya, hogy van-e valamilyen kielégítetlen szükséglet, vagy körülmény, amely akadályozza a foglalkoztatási rehabilitációt, illetve van-e olyan elérhető szociális szolgáltatás és/vagy ellátás mely segíthet a problémák elhárításában. Az értékelés során a kommunikációs készséget, 11
motiváltságot, problémamegoldó képességet, családi kapcsolatokat és az életkörülményeket is vizsgálják. A bizottság dönt arról, hogy a vizsgált személyek egészségi állapotuk és minősítésük alapján rehabilitálhatóak-e, vagy sem. A rehabilitáció fogalma: Orvosi, foglalkoztatási, szociális, képzési és egyéb tevékenységek komplex rendszere, amelynek célja az egészségkárosodást szenvedett személy szakmai munkaképességének helyreállítása, az egyéni szükségletek figyelembe vételével. A rehabilitálhatóságról, a rehabilitáció lehetséges irányáról, a rehabilitációs szükségletekről, valamint a rehabilitációhoz szükséges időtartamról, a rehabilitációs szakértői szerv ad szakvéleményt. Ennek időtartama maximum 3 év, meg nem hosszabbítható, de állapot romlás esetén újra megállapítható. Az a megváltozott munkaképességű személy aki rehabilitálható, a rehabilitációs hatósággal való együttműködésre kötelezett. A komplex minősítés rendszere a korábbi szakértői vizsgálatokkal ellentétben az egészségi állapot mértékét vizsgálja és a megmaradt, fejleszthető képességekre épülő foglalkoztatási rehabilitációt helyezi előtérbe. 12
A komplex minősítés kategóriái Minősítés Egészségi állapot Rehabilitálhatóság Ellátás Vizsgálat eredménye A 0-39 % -ig - - nem megváltozott munkaképességű B1 51-60% C1 31-50% foglalkoztatási szempontú rehabilitáció javasolt foglalkoztatási szempontú rehabilitáció javasolt rehabilitációs ellátás max. 3 évig, rehabilitálható B2 51-60% a foglalkoztatási vagy szociális szempontú vizsgálat alapján a rehabilitáció nem javasolt rokkantsági ellátás C2 31-50% D 1-30 % foglalkoztatási vagy szociális szempontú vizsgálat alapján a rehabilitáció nem javasolt orvosszakmai szempontból önellátásra képes vagy fogyatékosság, illetve egészségkárosodás alapján más ellátásra jogosult nem rehabilitálható E 1-30 % orvosszakmai szempontból önellátásra nem, vagy csak segítséggel képes 2.4. A foglalkoztatásra vonatkozó szabályok Számos szabály, feltétel, korlát határozza meg a munkavállalás feltételeit. Itt elsősorban a foglalkoztatás helyére, időtartamára és a különféle keresetkorlátokra fókuszálunk. Ezek az infomációk egyaránt fontosak a munkavállalóknak és a munkáltatóknak is, hiszen alapvetően határozzák meg a munkavégzés körülményeit. 2.4.1. Hol dolgozhatnak a megváltozott munkaképességű személyek? Rehabilitációs foglalkoztatásban akkreditált munkáltatónál költségvetési támogatással. Ez jelenthet tartós foglalkoztatást, a képességek védett körülmények közötti, munkaviszony keretében való megőrzését. Azoknak a munkavállalóknak azonban, akiket a rehabilitációs hatóság rehabilitálhatónak minősített (B1, C1 kategória) tranzit foglalkoztatást jelent, vagyis védett körülmények között történő felkészítést a nyílt munkaerőpiacon való foglalkoztatásra. Akkreditált munkáltató, költségvetési támogatással csak úgy foglalkoztathat megváltozott munkaképességű személyt, ha rendelkezik rehabilitációs akkreditációs tanúsítvánnyal. A 13
rehabilitációs akkreditációs eljárást és követelményrendszert a 2012. november 17-től hatályos 327/2012. (XI.16.) Korm. rendelet szabályozza. Az akkreditációs eljárás lefolytatása iránti kérelmet elektronikus felületen lehet benyújtani. Erről tájékozódni a Nemzeti Rehabilitációs Hivatal honlapján lehet (http://nrszh.kormany.hu/akkreditaciofrta). Nyílt munkaerőpiacon különféle kedvezmények mellett. (lsd. 2.5 pont) Általánosságban elmondható, hogy a nyílt munkaerőpiac kevésbé rugalmas az egyéni szükségletek tekintetében. A megváltozott munkaképességű és fogyatékos munkavállalók általában ugyanolyan feltételek mellett tudnak munkát vállalni, mint ép társaik. 2.4.2. A foglakoztatás időtartama Az, hogy hány órában foglalkoztatható a megváltozott munkaképességű munkavállaló az függ egészségi állapotától és attól, hogy milyen ellátásban részesül. A foglalkoztatás lehet részmunkaidős (általában 4-7 óra), de akár teljes munkaidős, 8 órás is. Általánosságban elmondható, hogy a különféle kedvezmények, támogatások igénybevételéhez szükséges a legalább heti 20 órás foglalkoztatás. A rehabilitálható munkavállaló, ha meg szeretné tartani rehabilitációs ellátását, akkor csak heti 20 órában dolgozhat. A rokkantsági ellátásban részesülő munkavállaló, amennyiben egészségi állapota megengedi, dolgozhat akár 8 órában is. Azokra, akik átnevezett rehabilitációs ellátásban részesülnek és még a komplex felülvizsgálat előtt állnak, a 2011. december 31. előtt érvényben lévő jogszabályok vonatkoznak. 2.4.3. Keresetkorlátok A megváltozott munkaképességűek ellátásaira való jogosultág feltétele az is, hogy a munkabérből származó bruttó jövedelmük nem haladhatja meg a jogszabályban meghatározottat. Ennek figyelemmel kísérése a munkavállaló feladata. A szabályokat az alábbi táblázatok foglalják össze. 14