Gyógypedagógia rehabilitáció adaptált testkultúra és sport

2012. ÉVI VAS IMRE-EMLÉKELŐADÁS Gyógypedagógia rehabilitáció adaptált testkultúra és sport Aktuális gondolatok a mozgásterápiától a fogyatékos személyek sportjáig a paralimpia jegyében Benczúr Miklósné Az előadás a mozgáskorlátozott személyek rehabilitációjából a mozgásterápiától a paralimpiáig vezető utat mutatja be. Kiemeli a mozgás és a sportolás tanításának szerepét a gyógypedagógiai szomatopedagógia nevelés során. Összefoglalja a paralimpiai mozgalom aktuális jellemzőit, a sportolók osztálybasorolása rendjét és a hazai sportolók részvételét a XIV. Paralimpiai Játékokon (London). Kulcsszavak: mozgásnevelés, szomatopedagógia, fogyatékos személyek sportja, paralimpia Somatopedagogy rehabilitation adepted sportexercise in respect to paralympics Author evaluates the way of rehabilitation of the physically handicapped persons from physiotherapy leading to Paralympic Games. Gives special emphasis to the role of the teaching the sports movements and the special education (somatopedagogic) creating the competition condition in the Paralympic Games. Summarizes the current characteristics of the paralympic conception, the recent practice of the categorization of disabled persons and demonstrates the participation our national team at the XIV th Paralympic Games (London). Key words: physically handicapped, special (somatopedagogic) education, Paralympic Games Levelezési cím: BENCZÚR MIKLÓSNÉ DR., e-mail: mbenczur@ t-online.hu A mozgásrehabilitáció integrálása a mozgáskorlátozottak gyógypedagógiai nevelésébe. A gyógytornától a sportolásig iskoláskorban A Mozgásjavító Általános Iskola 1903 óta a mozgáskorlátozott gyermekek gyógypedagógiai nevelésének színtere. Ebben az iskolában a hatvanas évektől kezdődően alakult-módosult az ép értelmű, de mozgásában korlátozott iskoláskorú tanulók nevelése-oktatása. A testnevelés helyett mozgásnevelés tantárgyat tanítottunk, amelyben módszertanilag sikerült ötvözni a gyógytornát az adaptált testneveléssel és sportolással, a funkcionális foglalkoztatással (ergoterápiával), valamint a kommunikáció motoros feltételeinek javításával (1. ábra).3 Mindez az iskolai nevelés minden területén megjelent. A tantárgyi oktatásban és a nevelés más területein is hangsúlyt kapott a mozgásos akadályozottság és következményeinek sajátos korrekciója. A nevelési és oktatási folyamatba integrált ilyen irányú rehabilitáció újjá alakította a mozgáskorlátozott gyermekek gyógypedagógiai rehabilitációját, beleértve a súlyosan és halmozottan sérült mozgáskorlátozottak nevelését is.10 Ehhez speciálisan felkészült szakemberekre volt szükség. A hetvenes-nyolcvanas évekre megteremtődtek a feltételek a gyógypedagógus-képzésben egy új gyógypedagógiai szakterület létrehozására szomatopedagógia néven, amelyben olyan képzési anyagra épülő gyógypedagógus-képzés valósult meg hasonlón a gyógypedagógia többi szakterületéhez, amelyben ötvöző- 16

Adaptált Sport Gyógytorna testnevelés Napi Kommunikáció tevékenység motoros (ADL) feltételei Eszközhasználat 1. ábra. A mozgásnevelés komplexitása dik a gyógyítás, a pedagógia és a rehabilitáció.8,10 A képzés során az elmélet és a gyakorlat összekapcsolására kiemelt hangsúlyt fektettünk. Fontos volt, hogy az új szak mindenkor hiteles szakmai alapokon álljon. Megalapozott és kipróbált, tudományosan is elfogadott technikák, módszerek integrálódjanak a terápiás és rehabilitációs folyamatba, a személyiség fejlesztésének életkori és sérülésspecifikus nevelési-oktatási folyamatába. Ezért szoros szakmai kapcsolatot tartottunk a gyógytornász szakmával és a képzéssel, valamint a pszichológia és az orvosi rehabilitáció, illetve a gyógypedagógia más szakterületeivel. A tartós, maradandó mozgásos akadályozottság gyógypedagógiai rehabilitációjában a mozgásszervi rehabilitáció mellett az életkori sajátosságoknak megfelelő iskolai oktatás ismeretnyújtás is szükséges. A mozgásos akadályozottság nemcsak a motorium oldaláról kíván megfelelő rehabilitációt, hanem a személyiségfejlődés megsegítésén túl az életkornak megfelelő egyéb tevékenységek körében is, így például a kommunikáció, a tanulás, a mindennapi tevékenykedés és egyéb, a szocializáció köréhez tartozó képességfejlesztés területén is. A szomatopedagógia komplex összhatás, amelyben többtényezős rehabilitációs tevékenység ötvöződik, célja az eredményes fejlődés, a tanulás és a sikeres társadalmi beilleszkedés segítése (2. ábra).10 A rehabilitációs szemlélet továbbfejlesztése érdekében az ELTE Gyógypedagógiai Kar Szomatopedagógiai tanszéke ezért dolgozott ki olyan további, a rehabilitáció más részeivel foglalkozó szakirányú továbbképzéseket, amelyek a hazai képzési rendszerben mindaddig nem voltak jelen. Ezek diplomára épülő, ún. szakirányú továbbképzési szakok formájában integrálódtak az ELTE Gyógypedagógiai Kar képzési rendszerébe. A szakmai hitelesség érdekében a továbbképzések óra- és vizsgatervének, tananyagának kidolgozásában minden esetben együttműködtünk az illetékes társ-szakmákkal és szakemberekkel. Ilyen szakirányú továbbképzési programok voltak: a rehabilitáció foglalkoztató terapeuta (RFT) továbbképzési szak együttműködésben az OORIval, Mogánné Tölgyessy Szilviával és a SE EÜ Főiskola Fizioterápiai Tanszék szakembereivel, a rehabilitációs célú úszásoktatásra való felsőfokú szakot (RUO) tanszéki munkatársam, Bernolák Béláné együttműködésben az SE Testnevelés és Sporttudományi Karával, valamint az adaptált testnevelés és sport (ATS) szakirányú továbbképzési szakot együttműködésben a fogyatékosok sportja hazai szervezeteivel dolgoztuk ki. A testgyakorlás-sportolás hathatós eszköz a rehabilitációban Hosszú és nehéz a rehabilitáció útja a fogyatékos vagy fogyatékossá vált személy életében. Rehabilitációjuk egyik csúcseredménye, ha a fogyatékos vagy fogyatékossá vált személy olyan területen ér el eredményt, amelyben akadályozottsága alapvető módosító feltételként van jelen. Ennek egyik fontos területe a sportolás. A sportolás mint eszköz elősegíti nemcsak a mozgásbeli képességek javulását, hanem az elfogadás és a változó körülményekhez való fogyatékosság-specifikus alkalmazkodást is. A fogyatékos tanulók sporttevékenységének hatása integrálódik a szocializáció folyamatába. Hatással van az alapvető tartási és mozgási formákra, cselekvésformákra, a mozgáskreativitás fejlődésére, Szocializáció építése Környezeti tényezők Életkor- és fogyatékosság-specifikus Mozgásnevelés Ismeretnyújtás Kommunikáció fejlesztése Technikai megsegítés 2. ábra. Szomatopedagógia mint gyógypedagógiai diszciplína Benczúr Miklósné: Gyógypedagógia rehabilitáció adaptált testkultúra és sport 17

Sportolj velünk! 1986 Országos diáksportfesztivál Vereczkei Zsolt 2012. londoni paralimpiai csapattag Eddigi eredmények: hátúszás 50 méter S5 1992. Barcelona arany; 1996. Atlanta arany; 2004. Athén bronz; 2008. Peking bronz; 2012. London bronz 3. ábra. Mozgásneveléstől a paralimpiáig Vereczkei Zsolt a Mozgásjavító Általános Iskola volt tanulója, ma többszörös paralimpiai bajnok a motoros képességekre (erő, ügyesség, gyorsaság, edzettség, mozgáskoordináció és mozgáskészség javulása), az egészségmagatartás alakulására, a szocializációra, az emberi kapcsolatokra, a magatartás alakulására, a konfliktushelyzetek megoldására és a küzdőképességre, és befolyással van a személyiségfejlődésre.3,4 Ezt felismerve már a hetvenes években elkezdtük a budapesti mozgásjavító iskolában a tanulók sportoltatását rendszeres iskolai, iskolák közötti és nemzetközi ügyességi versenyek, sportági vetélkedők formájában.6 Az iskolából kilépő mozgáskorlátozott fiatalok részére az intézmény létrehozta 1971-ben az első hazai sportklubot Halassi Olivér Sport Club néven. Ez volt az első lépés a mozgáskorlátozott személyek szervezett hazai sportélete felé. Ezt megelőzően csak egyéni kezdeményezések voltak, pl. Fejes András (1972, Heidelberg, atlétika, bronzérem) (3. ábra).14 A 2012 nyarán lezajlott paralimpia indokolja, hogy a továbbiakban összefoglaljam a fogyatékos személyek sportjának azokat a fontos ismereteit, amelyek a sport területén a nemzetközi, illetve a hazai sportéletben az utóbbi évtizedekben kialakultak és amelyek a paralimpia működésének megértését szolgálják. A paralimpia helye és szerepe a fogyatékos személyek sportjában Az első Stoke Mandeville-i (Anglia) nemzeti (1948) majd nemzetközi játékok (1950) sikere indította el nemcsak nemzetközi szinten, hanem az egyes országok életében is a szervezett sportéletet. Rohamosan szerveződtek, alakultak a munka koordinálására a fogyatékosság-specifikus világszervezetek:5,15,16 1952 Nemzetközi Stoke Mandeville-i Játékok Szövetsége ISMGF (ISMWGF) (petyhüdt bénultak részére) 1964 Sérültek Nemzetközi Sportszervezete: ISOD (amputáltak és egyéb sérültek részére) 1978 Agyi Sérültek Nemzetközi Sport és Rekreációs Szövetsége: CP-ISRA 1981 Látássérültek Nemzetközi Sportszövetsége: IBSA 1981 Siketek Nemzetközi Sportbizottsága: CISS (Csendes Játékok Nemzetközi Bizottság jogutódja) 1982 Nemzetközi Koordinációs Bizottság: ICC (tagjai: CP-ISRA, ISOD, ISMGF, IBSA) 1986 Mentálisan Sérültek Nemzetközi Sportszövetsége: INAS FMH 1986 Szervátültetettek Világjátékának Szövetsége: VTGF A szabályok összehangolására 1989-ben megalakult a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (továbbiakban IPC). Alapító szervezetei: ISMGF, ISOD, IBS, CP-ISRA, CISS, INAS-FHM. A nemzetközi fogyatékosságspecifikus sportszövetségek az idők folyamán kialakították versenyrendszerüket, sportágaikat és azok szabályait. Jelenleg négy világszervezet működik, mindegyik saját versenyrendszerrel. A speciális olimpiai mozgalom (Nemzetközi Speciális Olimpia, SOI) a súlyosan és halmozottan fogyatékos sportolók eseményeit fogja össze, célja a testmozgásban való részvétel és nem a teljesítmény növelése. A siketlimpia és a szervátültetettek világjátékai nevükben hordozzák kompetenciájukat.5,15 A Nemzetközi Paralimpiai Bizottság a látássérültek és mozgáskorlátozottak, valamint az intellektuálisan enyhén érintett személyek sportját fogja össze legmagasabb szinten. Mint ismeretes, a 2012. évi olimpiai játékot követő hetekben zajlott le a XIV. paralimpia Londonban 164 ország 4200 sportolója részvételével.17,19 A paralimpiai játékok, ha nem is ezen a néven, de 1960-ban kezdődtek és minden negyedik évben kerültek megrendezésre. 2001-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság közötti megállapodás vezetett arra, hogy azonos feltételekkel, egymást követően, azonos helyen kell megrendezni az olimpiát és a paralimpiát.15 1989-től a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság feladata összehangolni a versenyrendezést, sportági és osztálybasorolási szabályokat, vizsgálóeljárásokat a paralimpiai sportágakban. A sportban a versenyzés feltétele a teljesítmények összehasonlíthatósága és az ennek alapján elvégzett rangsorolás. A fogyatékos sportolók kategória és osztály megállapítását nemzetközi szabályok segítik. A rendszer az IPC és a nemzetközi sportszövetségek közös munká- 18

ja alapján jött létre. A fogyatékosság és annak súlyossága, a sportmozgáshoz szükséges képességek változása indokolja, hogy a teljesítmények összehasonlíthatósága érdekében egységesen járjanak el, kidolgozzanak olyan, a lehetőségekhez mérten objektív rendszert, amely alapján a sportolók teljesítménye összehasonlítható és a rangsorolás elvégezhető.1,2 Látássérülteknél a látásélesség vizsgálatával, értelmi sérülteknél a mentális képességek minősítésével történik a sportolók besorolása. Például az úszósportágban három fogyatékosságspecifikus, mozgás, látás- és intellektuálisan károsodottak kategóriája szerepelt a londoni paralimpián, 14 osztályban. Tíz osztály a mozgás, három osztály a látássérültek részére és egy osztály az intellektuálisan sérült úszók részére. Asztaliteniszben a jelenlegi paralimpán 11 osztály volt. Mozgáskorlátozott kategóriában 10 osztály (5-5 osztály az ülő- és állójátékosoknak) és az intellektuálisan sérültek kategóriájában egy osztályt hirdetett meg az IPC.7,18,19 Mozgáskorlátozott személyeknél funkcionális vizsgálat alapján határozzák meg a sportolók versenyosztályait. Az 1. táblázat az évek során kialakult klasszikus sérülésspecifikus IPC kategóriákat mutatja: a CL kategória a harántlézió és polio utáni állapotok osztályait fogja össze, A jelzéssel a végtaghiányos és CP a cerebralis sérültek részére kialakított kategóriákat és alosztályokat mutatja. Most van kialakulóban, illetve egyre jobban terjedően a mozgásszervi diagnózistól független, ún. kombinált vagy funkcionális kategóriák rendszere, amelyben nem a mozgásszervi diagnózis, hanem a sportmozgás és a funkcionális károsodás viszonyát értékelik, és ennek alapján határozzák meg a sportoló sportági osztályát. Ennek legfontosabb indoka a kategóriák és alosztályok számának csökkentése, az integráció előrehaladásának segítése.2,7 A mozgáskorlátozott sportolók funkcionális vizsgálatát és a sportolók osztályba sorolását nemzetközileg kidolgozott vizsgálóeljárásokkal sajátosan felkészített szakemberek, orvosok, gyógytornászok és sportszakemberek végzik. A sportoló osztályba sorolása az izomerő, ízületi mobilitás, koordináció és egyéb paraméterek megállapításával történik függően a mozgásszervi diagnózistól és sportágtól. A besorolásban hangsúlyt kap a sportágspecikus mozgások vizsgálata is, például kerekesszékes sportoknál az ülésegyensúly vizsgálata vagy más sportágaknál a sporteszköz mibenléte. Nyilvántartásba veszik a sportoló gyógyászati segédeszközeit, sajátos sporteszközeit, gyógyszerelését és egyéb betegségeit. Meghatározzák a besorolás kötelezettségének mibenlétét, gyakoriságát, a segítségadás szükségességét, pl. progresszív kórformáknál előírják a verseny előtti besorolást.2,18 Példának az úszássportág besorolási vizsgálatát mutatjuk be. Mozgáskorlátozottság esetében a funkcionális felmérés két részből áll. A funkcionális státusz megállapítása egyrészt vizsgálóasztalon történik a mozgásszervi diagnózistól függően az izomerő, ízületi mobilitás vagy mozgáskoordináció vizsgálata alapján, másrészt a vízben végzett tesztelésből. A vízben végzett tesztelésnél értékelik a rajt kivitelezését (0 10 pont), a fordulás módját (0 10 pont) és a vízben az úszásnem kivitelezését. Koordinációs probléma esetében (pl. CP) úszásnemenként legalább 50 méter úszást írnak elő kötelezően, és ennek alapján szükségszerűen korrigálják a vizsgált sportoló funkcionális képességeit. Végül a felső és alsó végtagok, a törzs, a start és fordulás pontértékének összege alapján végzik el a sportoló besorolását a megfelelő sportági osztályba. A kettő számszerű eredménye adja meg a sportoló osztályát, 10 osztály a mell úszásnemre és 10 osztály a gyors, hát és pillangó úszásnemre. Végtaghiány esetében a megmaradt végtag/ok mértéke adja meg a besorolás alapját, természetesen a rajt és fordulás minősítésével összhangban.2,7,18 A számszerű értékelésre kidolgoztak és egységesítettek egy 5-ös értékelő skálát. A közismert izomerő-vizsgálat 5-ös értékelő formuláját alkalmazták nemcsak petyhüdt bénulásoknál, hanem annak adaptált formáját egyéb kórformák esetében, pl. az ízületi mobilitás és a mozgáskoordináció számszerűsítésére is. Ízületi mobilitás mérésére pl. arthrogryposis esetében, vagy a mozgáskoordinációs képesség értékelésére pl. CP esetében. Példa a számszerű értékelésre: a könyök flexió-extenzió minősítése folyamatos mozgáskivitelezés során teljes értékű 5 pont, 75%-os kivitelezés 4 pont, 50%-os kivitelezés 3 pont, 25%-os kivitelezés 2 pont. 1. táblázat. Mozgáskorlátozott sportolók esélyegyenlőségét segítő alapkategóriák és alosztályok7 Sérülésspecifikus kategóriák és nemzetközi jelük CL Súlyosság szerinti alosztályok Petyhüdt jellegű 1 a/ b /c - 6 alosztályok bénulások (harántlézió, polio stb.) A Végtaghiány 1-9 alosztály CP La Kombinált vagy funkcionális kategória Agyi bénulás utáni állapotok Egyéb (előzőkbe nem sorolható kórformák) Mozgásszervi dg.-tól független 1-8 alosztály Sportáganként változó (álló -, ülőkategóriák és ezen belüli alosztályok) Sportág- és mozgásállapot-függő alosztályok Benczúr Miklósné: Gyógypedagógia rehabilitáció adaptált testkultúra és sport 19

Látássérülteknél a látásélesség szerint 3 alosztály van, a látásélesség megállapítását szakorvos végzi: B 1 kategória: fényérzékelés teljes hiánya B 2 kategória: kéz alakjának a felismerésétől, 2/60 látásélesség és/vagy 5 foknál szűkebb látótér B 3 kategória: 2/60-nál nagyobb látásélesség és/vagy 5 foknál nagyobb látótér. 6/60 látásélesség és/vagy 20 foknál szűkebb látótér.16,18 XIV. Paralimpia 2012. aug. 29. szept. 9., London Hazai képviselet: 33 sportoló 9 sportág asztalitenisz, atlétika, erőemelés, evezés, dzsúdó, sportlövészet, kerekesszékes tenisz, úszás, vívás 4. ábra XIV. Paralimpia. 2012, London17 Engelhardt Katalin paralimpikon eredményei: 1992, Barcelona, 50 m pillangó (S6), ezüst; 1996, Atlanta, 200 m vegyes (SM5); és 50 m pillangó (S5), bronz; 4 50 m vegyes (S1-6.), arany; 2000, Sydney, 50 m pillangó (S5), bronz; 2004, Athén, 50 m pillangó (S5), bronz; 2008, Peking; 2012, London, 200 vegyes (S5) 8. hely 5. ábra. Engelhardt Katalin paralimpikon Sors Tamás 100 m pillangóúszás (S9 kategória) aranyérem Szabó Nikolett Dzsúdó (B1 kategória) bronzérem 2 aranyérem, 6 ezüstérem, 6 bronzérem Pálos Péter Asztalitenisz (TT11 kategória) aranyérem 6. ábra. Példaképek a XIV. londoni paralimpia hazai nyerteseiből17 A hazai helyzetről A hazai mozgáskorlátozott sportolók vizsgálata sajátos hazai vizsgálati rendszerrel történt a hetvenes években, majd a nemzetközi szabályokat fokozatosan adaptáltuk a hazai gyakorlatra és fokozatosan tértünk át annak használatára a hazai versenyrendszerben is. Végső formában 1992-ben vettük át a nemzetközi gyakorlatban alkalmazott rendszert, kialakítva a hazai nyilvántartási rendszert. Ekkor már közel 900 hazai mozgáskorlátozott sportoló szerepelt nyilvántartásunkban. 2000 2003 között a vizsgálatokat és osztályba sorolást dr. Plesa István és dr. Szerb Imre, majd dr. Pantó Tamás szakorvosok és jómagam végeztük.1,2 Az utóbbi években dr. Bejek Zoltán és Kiss Erika végzi a mozgáskorlátozott sportolók osztályba sorolását. Az új sporttörvény a hazai sportszerveződésben jelentős változásokat hozott. 2012-re a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) keretében működik minden hazai sportszövetség. A Magyar Olimpiai Bizottság koordinálja az olimpiai és nem olimpiai sportágakat, a szabadidő- és diáksportot. A fogyatékos személyek sportját képviselő MOB fogyatékosok sportjáért felelős szakmai tagozat keretében a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB, megalakulása 1997) integrálja a mozgás-, látás-, hallássérültek és az enyhe értelmi sérültek országos sportszövetségeit. A szervátültetett személyek sportjának országos szervezete a Magyar Szervátültetettek Sportszövetsége (megalakulása 1997) és a súlyosan értelmi sérültek részére működő Magyar Speciális Olimpia Szövetség (megalakulása 1984) nem tartozik közvetlenül a Magyar Paralimpiai Bizottsághoz. A fogyatékos személyek diákés szabadidősportját a Fogyatékosok Országos Diák és Szabadidősport Szövetsége koordinálja (megalakulása 2008).15 A magyar sportolók hivatalosan 1976-ban Torontóban vettek részt először paralimpián 12 sportolóval. A megnyitót követő harmadik napon a magyar csapatot politikai okok miatt a kormány visszahívta. Így Tauber Zoltán asztaliteniszező aranyérmét, és Oláh József atléta bronzérmét a rendezők törölték.14 A hazai csapat azóta is folyamatosan részt vesz a négyévenként rendezett játékokon. A XIV. paralimpián Londonban 33 sportoló képviselte hazánkat (4. ábra). A fogyatékos vagy fogyatékossá vált személy életében a fizikai aktivitás és sportolás jelentősége nagy. Nem mindenkiből lesz paralimpikon, de a sport hozzásegít a teljesértékűség megéléséhez (5. ábra).9 Engelhardt Katalin többszörös paralimpikon útja szintén a mozgásjavító általános iskolából, a mozgásneveléstől vezetett a paralimpiáig: Orvosilag csak egy diagnózis, nekem viszont meg kellett tanulnom vele élni, ebben nagyon sokat segített a mozgás, a sport fogalmazza meg.12 20

Ezt a folyamatot mi, rehabilitációs szakemberek csak segíthetjük, de a végső megvalósulás személy szerint az Ő érdemük (6. ábra). Összegzés Előadásomban a munkám során szerzett tapasztalatok és szakirodalom alapján foglaltam össze a rehabilitációs folyamatnak a mozgásterápiától a sportolásig vezető útját. Aktualitása folytán röviden összefoglaltam a parasport néhány kérdését azzal céllal, hogy a rehabilitációban jártas szakemberek áttekintést kapjanak a jelenleg is folyó paralimpia szakmai hátteréről és elősegítsem ezzel is a rehabilitáció eredményességének bizonyítását a sport vonatkozásában. Köszönetnyilvánítás Köszönöm a Szomatopedagógiai Tanszék kollégáinak és külső munkatársainak, valamint a sport területén a közös munkában részt vevő munkatársaimnak támogatásukat! A Vas Imre-emlékérem nemcsak engem illetett, hanem munkatársaimat is. Köszönjük! Köszönetet mondok továbbá a Vas Imre-emlékbizottságnak, illetve a Társaság vezetőségének, hogy érdemesnek tartott a díjra. IRODALOM 1. Benczúr M-né: Az esélyegyenlőség elvének érvényesülése a mozgáskorlátozottak sportjában. Mozgáskorlátozott sportolók kategorizálása és osztályozása. Magyar Testnevelési Egyetem, egyetemi doktori értekezés. Budapest, 1992; 120. 2. Benczúr M-né: Mozgáskorlátozott sportolók osztályba sorolása. Kézikönyv. Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetsége, Budapest, 1992; 200. 3. Benczúr M-né: Sérülésspecifikus mozgásnevelés. Mozgáskorlátozottak mozgásterápiája, adaptált testnevelése és mindennapos tevékenységre nevelése. ELTE BG Gyógypedagógiai Főiskolai Kar, Budapest, 2000; 244. 4. Benczúr M-né (szerk.): Adaptált testnevelés és sport. I. kötet. Speciális nevelési szükségletű tanulók adaptált testnevelése és sportági felkészítése. Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége, Budapest, 2003; 216. 5. Benczúr M-né (szerk.): Adaptált testnevelés és sport. II. kötet. Fogyatékos személyek sportjának kiegészítő ismeretei. Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége, Budapest, 2003. 6. Benczúr M-né: A mozgáskorlátozott gyermekek sportjának kialakulása. In: Nádas P (szerk.): Magyar Paralimpiai Történetek. Magyar Paralimpiai Bizottság, Budapest, 2005; 67-74. 7. Benczúr M-né: Esélyegyenlőség a mozgáskorlátozott személyek sportjában. In: Nádas P (szerk.): Paralimpiai Történetek. Magyar Paralimpiai Bizottság, Budapest, 2005; 75-80. 8. Benczúr M-né: A szomatopedagógia kapcsolata a gyógypedagógia speciális pedagógiáival. Gyógypedagógiai Szemle 2011; XXXIX: 109-115. 9. Benczúr M-né: Fogyatékos személyek fizikai aktivitásának, sportolásának sportszakmai és egészségi háttere. Sportágválasztás szempontjai mozgáskorlátozott személyeknél. Rehabilitáció 2011; 21: 189-195. 10. Benczúr M-né: Mozgáskorlátozottság miatt módosult tanítás-tanulásszervezés speciális színtereken. In: Gordosné Szabó A (szerk.): Gyógyító pedagógia. Második kiadás. Medicina Kiadó, Budapest, 2012; 199-216. 11. Benczúr M-né: A fogyatékos személyek sportja nemzetközi és hazai története, sportszakmai kérdései. A mozgáskorlátozott személyek sportja, besorolási és speciális szabályok, sportszervezés, sportágak. Budapesti Sportszövetségek Úniója, OKJ képzés, előadások. Budapest, 2012. 12. Engelhart K: Önmagunkat legyőzni az egyetlen és tökéletes győzelem. Fejlesztő Pedagógia 2002; 4-5: 13. 13. Nádas P: A fogyatékos személyek sportjának általános kérdéseiről. In: Benczúr M-né (szerk.): Adaptált testnevelés és sport. II. kötet. Fogyatékos személyek sportjának kiegészítő ismeretei. Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége, Budapest, 2003; 19-37. 14. Nádas P: Paralimpiai történetek. Magyar Paralimpiai Bizottság, Budapest, 2005; 101. 15. Nagy J: Gondolatok a fogyatékosok sportjáról. Magyar Szervátültetettek Sportszövetsége. Konferencia, MTA, Budapest, 2012. 16. Weisz I: Látássérült személyek speciális sportja. In: Benczúr M-né (szerk.): Adaptált testnevelés és sport. II. kötet. Fogyatékos személyek sportjának kiegészítő ismeretei. Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége, Budapest, 2003; 183-187. 17. www.hparalimpia.hu 18. www.ipcswimming.org. (2005) 19. http://www.paralympic.org /sites /default /files /document /120223112335266_2012 +Classification +Guide +2nd +edition.pdf Benczúr Miklósné: Gyógypedagógia rehabilitáció adaptált testkultúra és sport 21