A különadók és a minimálbér hatásai az élelmiszeripar költségeire és foglalkoztatására Készült: az Élelmiszeripari Ágazati Párbeszéd Bizottság megbízásából A dokumentum 78 oldalt tartalmaz 2013. június Készítette: 1024 Budapest, Fillér u. 10/b.
2 Készítette: Ügyvezető Tóth Péter Szakértők: Fórián Zoltán zoltan.forian@agrar-europa.hu Dr. Nyujtó Ferenc ferenc.nyujto@agrar-europa.hu A kézirat lezárásának időpontja: 2013. június 28.
3 TARTALOM oldal I. BEVEZETÉS, A TÉMA AKTUALITÁSA 4. II. VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ 5. III. AZ ÉLELMISZERIPARI SZAKÁGAZATOK PÉNZÜGYI ADATAI, MUTATÓI 11. IV. A KÜLÖNADÓK RENDSZERE 20. EU VÉLEMÉNY 22. A VIZSGÁLATI KÖR LEHATÁROLÁSA 26. ÁGAZATI KÜLÖNADÓK 27. BANKI KÜLÖNADÓ 30. NÉPEGÉSZSÉGÜGYI TERMÉKADÓ (CHIPS-ADÓ) 31. KÖLTSÉGVETÉSI HATÁSOK 32. AZ EGYES ÁGAZATOKAT TERHELŐ KÜLÖNADÓK 33. NETA 38. BANKADÓ 39. V. KALKULÁCIÓK A FENTI KÖLTSÉGTÉNYEZŐK ÉLELMISZERIPAR HATÁSAIRA 42. BANKADÓ 42. AZ EGYES ÁGAZATOKAT TERHELŐ KÜLÖNADÓK 45. BOLTI KISKERESKEDELEM 45. TÁVKÖZLÉSI KÜLÖNADÓ 49. ENERGIAELLÁTÓK KÜLÖNADÓJA 51. NETA 53. VI. A MINIMÁLBÉR ALAKULÁSA, HATÁSA AZ ÉLELMISZERIPAR KÖLTSÉGEIRE 55. VII. KÖVETKEZMÉNYEK, KÖVETKEZTETÉSEK 66. IRODALOMJEGYZÉK 72. MELLÉKLET: ÚTDÍJ 73.
4 I. BEVEZETÉS, A TÉMA AKTUALITÁSA A minimálbér és a különadók (illetve 2013-tól válságadók) közvetve, vagy közvetlenül, de emelik az élelmiszer-feldolgozás költségét. Az elemzés célja annak bemutatása, mekkora mértékben hatnak az egyes szakágazatokban, és milyen a foglalkozatásra gyakorolt hatásuk. Ennek minél pontosabb számszerűsítése érdekében kalkulációkat készítünk az élelmiszeripari szakágazatok mérlegeire és eredmény kimutatásaira, a jogszabályokban foglalt terhekre alapozva. A számítások módszere az, hogy a költségek emelkedésének mértékét a szakágazatoknak az adott szolgáltatásban elfoglalt helye, súlya alapján kalkuláljuk. A különadók esetében átlagos díjemeléseket kalkulálunk, mivel a szolgáltatók több tényezőre bontva hárítják tovább azokat. Ezeket minden vállalkozásra nézve azonos arányú emelkedésnek tekintjük. A szakágazatok költségszerkezetében képviselt arányuk szerint pedig számítunk egy átlagos költségemelkedési szintet. Mindebből pedig következtetéseket vonunk le a címben foglaltakkal kapcsolatosan. Véleményünk alátámasztására piaci információkat és rövid helyzetelemzéseket közlünk, amelyeket keretes formában különítünk el a szövegben. Ezen dokumentum is csatlakozik a korábbi szintén az szakmai műhelyében készült tanulmányokhoz -, és az Élelmiszeripari Ágazati Párbeszéd Bizottság azon elkötelezettségét erősíti, amely az élelmiszeriparral, és azon keresztül az egész élelmiszer termékpályával szemben áll fenn. Abból kiindulva, hogy az élelmiszer termékpálya éppen az élelmiszeriparon keresztül élénkíthető leginkább, a kormányzati intézkedések kiemelt jelentőséggel bírnak a teljes szektor számára.
5 II. VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ 1. Az Európai Uniótól is sok kritikát kapott magyarországi különadó-rendszer számos közvetlen és közvetett hatást fejt ki a magyarországi élelmiszeriparra. Ezek körvonalazása és lehetőség szerinti számszerűsítése előtt tanulmányunk első fejezeteiben az élelmiszeripar aktuális helyzetét, pénzügyi mutatóit, valamint az öt vizsgálandó különadó (bankadó, kiskereskedelmi adó, távközlései adó, energiaellátói adó, népegészségügyi termékadó) hátterét, tartalmát mutatjuk be. Az élelmiszeripar helyzetének legrövidebb összegzése az, hogy nem tesz lehetővé fenntartható fejlődési pályán maradást. Az erőforrások felélése folyik. Ezt nagyon fontos (lenne) tudni akkor, amikor újabb terheket raknak az élelmiszerfeldolgozásra. 2. A magyarországi élelmiszeripar gazdálkodási körülményei kifejezetten rossznak tekinthetők. Ennek ellenére a termelése elkezdett növekedni, exportja pedig töretlenül növekszik. Ez az életképesség ágazati szintű meglétéről tanúskodik. Ugyanakkor rámutat arra, hogy az iparágban rejlő potenciál kihasználása igen alacsony szintű. 3. Az élelmiszeripar fejlesztése a legalkalmasabb eszköz arra, hogy a mezőgazdasági adottságaink kiaknázását magasabb szintre emeljük. Ezt az alapvető összefüggést ismerte fel a jelenlegi kormányzat akkor, amikor a korábbiaknál jóval nagyobb hangsúlyt kíván helyezni az élelmiszeripar fejlesztésére. Mivel vállalkozásunk (az ) számos ponton részese ennek a folyamatnak, állítjuk, hogy a szaktárca együttműködve a Gazdaságfejlesztési és Innovációs OP tervezőivel az eddigieknél jelentősen nagyobb fejlesztési forrásokat szándékozik az élelmiszeripar számára biztosítani. 4. Az egyik legfontosabb következtetés azonban továbbra is az, hogy a bizonytalanság, kiszámíthatatlanság jellemzi a magyarországi vállalati gazdálkodási környezetet. Ez rontja a befektetések esélyét, elbizonytalanítja a beruházást-tervezőket, és távol tartja a finanszírozó külső tőkét (banki forrásokat, kockázati tőkealapokat, stb.) az élelmiszeripartól is. A váratlan adóemelések, a gyors ütemű jogszabályi változások, az
6 átpolitizáltság, az amúgy is magas elvonások, a fizetőképes kereslet alacsony szintje nem teszi vonzóvá az élelmiszeripari befektetéseket továbbra sem. 5. Az előbb említett azon remény, amely az Európai Unió elkövetkező pénzügyitervezési időszakában (2014-2020) az élelmiszeripar számára a most véget érőnél jelentősen nagyobb forrásokat biztosítana beruházásokra, még csak távoli. Az élelmiszeripar jelentőségét a kormányzati kommunikációban egyre inkább elismerik, és végre, mint kitörési pontot azonosítják a mezőgazdasági potenciál kihasználása okán. 6. A határozott kormányzati szándék ellenére a különadók döntő hányada továbbhárításra kerültek. Ezáltal nem csak az ide célzott NETA, hanem a többi különadó terhének egy része is az élelmiszeriparnál csapódott le. 7. Ismét ki kell emelni azt a tényt, hogy az időszakosra tervezett különadók többsége állandósult. Ezért azok a hatások, amelyeket például a beruházások emiatti elhalasztása szenvedett el, akár tartós elállásokhoz vagy más országban való megvalósításhoz is vezethetnek. 8. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az élelmiszeriparra háruló különadók általunk számszerűsített költséghatásai erősítették a többi költség- és gazdálkodást nehezítő tényező hatását. Ezért, amikor az általunk számított átháruló összegeket tekintjük, akkor gondolni kell azok negatív folyamatokat erősítő hatására. Azzal együtt, hogy érdekérvényesítő képességének gyengesége miatt az élelmiszeripar e költségemelkedéseit nem tudja továbbhárítani sem a vevőire, sem a beszállítóira. 9. Számításaink szerint, a vizsgált különadók az elmúlt három évben több mint 50 milliárd forint többletköltséget okoztak az élelmiszeriparnak. Ennek legnagyobb tétele a közvetlenül ható (44%) a NETA. Sorrendben mögötte a bankadó (21%) a kiskereskedelmi adó (20%) az energia (12%) és a távközlés (3%) áll. Ha az összeg évek közötti eloszlását nézzük, akkor 21, 25 és 54 százalék volt az elmúlt három év sorrendjében az arány.
7 A különadók számított hatása az élelmiszeriparban, millió Ft 2010 2011 2012 Összesen bank 4 202,7 4 279,8 2 158,7 10 641,2 kiskereskedelmi 3 993,6 2 543,0 3 486,0 10 022,6 távközlési 459,3 501,0 518,2 1 478,5 energiellátók 1 703,6 2 075,1 2 147,4 5 926,1 NETA - 3 274,3 19 050,0 22 324,3 Összesen 10 359,2 12 673,2 27 360,3 50 392,7 Forrás: Szakágazati összegző táblánk szerint az édesipart sújtja leginkább a különadózás, hiszen főként a NETA közvetlen érintettsége miatt majd 3 milliárd forint költsége keletkezett csak 2011-ben. Mögötte az amúgy is sok gonddal küszködő húsipar, majd az alkoholmentes italgyártás cégei sorakoznak. A vizsgált különadók élelmiszeripari költséghatása 2011, millió Ft Bankadók Kiskeradó Távközlési adó Energiaadó NETA Összesen Édesség gyártása 214,0 519,6 26,0 112,1 2 095,6 2 967,2 Húsfeldolgozás, -tartósítás 425,8 1 196,1 59,8 267,4 1 949,1 Üdítőital, ásványvíz gyártása 207,9 591,9 29,6 122,5 720,4 1 672,2 Baromfihús feldolgozása, tartósítása 273,4 907,2 45,3 207,6 1 433,4 Tejtermék gyártása 293,4 738,8 36,9 166,6 1 235,7 Olaj gyártása 355,7 666,3 33,3 161,5 1 216,9 Haszonállat-eledel gyártása 210,8 625,5 31,3 143,5 1 011,0 Egyéb gyümölcs-, zöldségfeldolgozás, -tartósítás 310,4 475,9 23,8 106,7 916,7 Dohánytermék gyártása 197,6 569,9 28,5 33,8 829,8 Kenyér; friss pékáru gyártása 152,7 521,4 26,1 98,8 798,9 Szőlőbor termelése 301,8 313,7 15,7 68,1 699,3 Fűszer, ételízesítő gyártása 50,7 101,4 5,1 21,4 458,4 637,0 Hús-, baromfihús-készítmény gyártása 174,2 365,0 18,2 77,4 634,9 Malomipari termék gyártása 137,0 385,5 19,3 86,7 628,5 Keményítő, keményítőtermék gyártása 101,3 350,7 17,5 67,6 537,1 Sörgyártás 138,0 300,0 15,0 40,3 493,3 Hobbiállat-eledel gyártása 179,6 240,7 12,0 51,7 484,1 Készétel gyártása+homogenizált, diétás étel gyártása 144,5 207,0 10,3 42,9 404,7 Gyümölcs-, zöldséglé gyártása 86,3 188,1 9,4 45,8 329,6 Cukorgyártás 73,8 183,2 9,2 46,1 312,3 Tartósított lisztes áru gyártása 70,4 157,0 7,8 28,6 263,8 Tésztafélék gyártása 66,9 132,9 6,6 28,0 234,4 Desztillált szeszes ital gyártása 64,1 142,3 7,1 19,8 233,3 M.n.s. egyéb élelmiszer gyártása 17,9 52,0 2,6 10,5 83,0 Burgonyafeldolgozás, -tartósítás 11,1 40,8 2,0 8,8 62,7 Jégkrém gyártása 7,7 17,2 0,9 3,2 28,9 Tea, kávé feldolgozása 5,0 15,4 0,8 3,4 24,6 Margarin gyártása 4,8 14,9 0,7 4,0 24,5 Halfeldolgozás, -tartósítás 1,5 1,2 0,1 0,3 2,9 Gyümölcsbor termelése 1,3 1,1 0,1 0,3 2,8 Egyéb nem desztillált, erjesztett ital gyártása 0,1 0,1 0,0 0,0 0,2 Malátagyártás 0,1 0,0 0,0 0,0 0,1 Összesen 4 279,8 10 022,6 501,0 2 075,1 3 274,4 20 152,9 Forrás: számításai 10 Amiatt, hogy e plusz terhek is rárakódtak az élelmiszeripar költségeire, nem csodálkozhatunk azon, hogy az alkalmazottak száma tovább csökken az iparágban. Ez a termelési hatékonyság javulását jelenti növekvő termelés mellett, de több árnyoldala is van. Egyrészt, középtávon csökkenti a termelési potenciál jobb kihasználásának esélyét, másrészt fokozza a szakemberhiányt, hozzájárul a szakemberképzés további sorvadásához.
8 Itt már említenünk kell a szintén vizsgált minimálbért is. Hiszen ez is a többi hatással egyesülve, azok hatását erősítve rontja a foglalkoztatási potenciált még annak ellenére is, hogy a termelés csökkenése megállt. Az elmúlt három évben az alkalmazottak létszáma az élelmiszeriparban újabb 2,3 százalékkal csökkent. Ebben a különadók hatása kézzel fogható, hiszen 2009 után még növekedett is a létszám. Az újbóli csökkenést szorosan összekapcsolhatjuk a különadók negatív hatásokat erősítő jellegével. Ennek a 2200 alkalmazottnak a leépítésében kulcsszerepet játszottak a különadók. Arányaiban a fenti, a szakágazatok érintettségét mutató táblázat arányai szerint történt ez. Tehát a legnagyobb emberveszteséget az édesipar szenvedte el. 130,0 125,0 120,0 128,0 126,0 126,0 123,0 123,6 Az alkalmazásban állók száma és az átlagos statisztikai létszám ezer fő 115,0 110,0 105,0 100,0 95,0 90,0 118,6 112,9 116,0 105,3 113,0 100,3 107,0 99,7 103,5 96,0 101,3 96,4 97,4 93,9 91,8 95,7 94,2 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 Forrás: KSH, ÉFOSZ 11. Az élelmiszer-feldolgozásban alkalmazottak létszámának csökkenése és a minimálbér emelkedése között mindenképpen van összefüggés. Ugyanilyen szoros az élelmiszeripar bér és bérjellegű kifizetéseinek függése a minimálbér változásának ütemétől. Az alábbi ábrán jól érzékelhető, hogy az élelmiszeripari vállalkozások személyi jellegű ráfordításai egy irányban változnak a minimálbérrel. Az eltérő mértéket a létszám csökkenése és a személyi ráfordítások elemeinek (pl. tb-járulék, egészségbiztosítási és munkaerő piaci járulék, nyugdíj-biztosítás, szakképzési járulék)
9 változásai okozzák. Mivel az élelmiszeriparban jelentős a minimálbéren foglalkoztatottak aránya, annak emelése közvetlenül hat a bérköltségek növekedésére. 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0-2,0-4,0 A minimálbér és az egy főre jutó személy jellegű ráfordítások változása, % előző év =100-6,0 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 minimál-bér 6,0 7,5 9,6 4,8 5,3 3,6 2,8 6,1 szem. jell. ráf. 9,8 3,5 6,9 2,1 10,5 1,7-4,8 3,4 Forrás: KSH és ÉFOSZ adatok alapján számítás A minimálbér és annak évről-évre történő emelése azonban nem önmagában oka az élelmiszeripari foglalkoztatottak száma csökkenésének, de erősíti azokat a hatásokat, amelyek a termelési költségek racionalizálása irányában hatnak. Ilyenek például az alapanyag költségek emelkedésének nehézkes továbbhárítása a vevők felé, vagy a kereslet csökkenése miatti termelés-visszafogás, illetve a magas költségvetési elvonások. Mivel feltételezzük, hogy a beruházások szintje az élelmiszeriparban messze elmaradt a fenntartható pályán való maradás minimálisan szükséges szintjétől, joggal feltételezzük azt is, hogy a hatékonyság-növelés miatt szükségtelenné vált dolgozói leépítés nem játszott fontos szerepet az alkalmazottak számának csökkenésében. Arra a kérdésre, hogy a minimálbér-emelés nélkül hogyan alakult volna az élelmiszeripar foglalkoztatási helyzete, csak erős feltételezésekre támaszkodhatunk. Nevezetesen, azok a körülmények, amelyek az élelmiszeripari vállalkozásokat tevékenységük folyamatos racionalizálására kényszerítik, a minimálbér nélkül is csökkenő foglalkoztatotti számot eredményeztek volna. Amennyiben mégis számszerűsítésre, illetve a létszámcsökkenésre leginkább ható tényezők sorba
10 rendezésére törekszünk, akkor az iparág előző fejezetben bemutatott 2000 óta mért 25 százalékos létszámcsökkenésének okai között elsőként a piaci kényszer okozta cégbezárásokat, csődöket kell említeni. Ebben a belföldi piacvesztés, a gazdasági válság okozta nehézségek, a hálózatos kereskedelem térnyerése állnak - többek között - a háttérben. Az állami elvonások, a munkaerővel kapcsolatos költségek emelkedése és magas szintje csak ezek után következik. Véleményünk szerint, az említett leépülés összetett ok-okozati összefüggéseiben a minimálbér közvetlenül csak kis arányban szerepel. Sőt, a minimálbér-emelés nem is elsősorban a létszámra hat, hanem a minimálbér feletti bérekkel rendelkező rétegek keresetére. A minimálbéremelésekre a legtöbb élelmiszeripar vállalkozás nem tud már létszámcsökkentéssel reagálni, mivel a racionalizálási kényszerek miatt azt már korábba megtette. Ehelyett az annál többet keresők béremelését mérsékli, esetleg elhalasztja. Így hat közvetve a minimálbér arra, hogy csökken az élelmiszeripar munkaerő-vonzó és megtartó képessége, romlik a munkaerő minősége, csökken a versenyképesség. 12. A magyarországi élelmiszeripar várható foglalkoztatási potenciáljával kapcsolatban, a fentiek alapján a következő szakértői véleményt fogalmazzuk meg: Tekintettel arra, hogy a fenti költségterhek állandósulni látszanak, viszont a piaci lehetőségek már inkább lassú bővülést fognak mutatni, ebben az évtizedben nem számítunk az élelmiszeriparban alkalmazottak számának további csökkenésére. Előrejelzésünk szerint 2020-ben mintegy 95 ezer főt fog az iparág alkalmazni. 130,0 125,0 120,0 115,0 110,0 105,0 128,0 Az alkalmazásban állók létszámának várható alakulása 2020-ig, ezer fő, 2013-tól Agrár Európai Kft. előrejelzés 100,0 95,0 90,0 85,0 80,0 94,2 95,0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020
11 III. AZ ÉLELMISZERIPARI SZAKÁGAZATOK PÉNZÜGYI ADATAI, MUTATÓI Ahhoz, hogy számszerűsíteni tudjuk a minimálbér emelkedésének, valamint a különadóknak az élelmiszeripar gazdálkodására kifejtett hatását, először át kell tekintenünk az iparág gazdasági helyzetét. Ehhez a legfrissebb elérhető évig, 2011-ig használjuk fel az adatokat. Ebben a fejezetben azokat a pénzügyi tendenciákat emeljük ki először ágazati, majd szakágazati szinten, amelyek a minimálbér és a különadók okozta terhelések mérését megalapozzák. Ilyenek például a forgalom, a nyereség, a társasági adó, a létszám, a személyi jellegű kiadások alakulása. Anélkül, hogy a magyarországi élelmiszeripar helyzetének teljes áttekintését adnánk, kiemelünk néhány olyan mutatót, amely képet ad az alapvető folyamatokról. Ilyen például az árbevétel és a nyerseség alakulása. Az élelmiszeripar nettó árbevétele a mélypontnak számító 2004. évihez képest 2011-re 21 százalékkal nőtt nominálisan. Ugyanebben a viszonylatban adózás előtti nyeresége 6 százalékkal esett vissza. Ami még ennél is beszédesebb, az időszak során az árbevétel arányos adózás előtti nyereség 0,3 és 2,2 százalék között alakult. Nyilvánvaló, hogy ez nem tesz lehetővé fenntartható fejlődési pályán maradást. Az erőforrások felélését bizonyítja. Ezt nagyon fontos (lenne) tudni akkor, amikor újabb terheket raknak az élelmiszerfeldolgozásra. 3 500 000 000 3 000 000 000 2 500 000 000 2 000 000 000 1 500 000 000 1 000 000 000 500 000 000 Az élelmiszeripar nettó árbevétele és adózás előtti nyeresége ezer forint árbevétel adózás előtti nyereség 0 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 Forrás: ÉFOSZ
12 Maradva az erőforrások felélésénél, két újabb bizonyítékot is feltárunk. Az egyik a hitelállomány és az ezzel összefüggő hitelképesség. Az élelmiszeripar hitelállománya immár négy éve folyamatosan csökken. Eközben a termelés már nem csökken, a cégek száma érdemben nem változik 1, tehát a hitelezési vagy a hitelképességi romlás áll a folyamat hátterében. Véleményünk szerint, a két tényező közül a hitelképesség romlása a meghatározó, amit az iparág pénzügyi mutatói jeleznek is. Az említett, négy évvel ezelőtti szintnél ma 30 százalékkal kevesebb banki forrás van az élelmiszeriparban, amely pedig továbbra is igen tőkeigényes tevékenység. Különösen nagy - erre az időszakra vetítve 56 százalékos - a devizahitelek visszaesése. Ezt akár pozitívan is fel lehet fogni, hiszen a devizahitel-károsultak között szép számmal vannak élelmiszeripari vállalkozások, de mivel közben az export növekedése folytatódott, a hitelportfolió racionalizálásáról és a hitelképtelenség gyengüléséről van szó. 500,0 450,0 400,0 350,0 300,0 250,0 200,0 150,0 100,0 50,0 A mezőgazdaság és az élelmiszeripar hitelállománya milliárd Ft, 1995 december - 2013 március Élelmiszeripar Mezőgazdaság 363,9 311,7 311,8 247,1 0,0 1995. december 1996. szeptember 1997. június 1998. március 1998. december 1999. szeptember 2000. június 2001. március 2001. december 2002. szeptember 2003. június 2004. március 2004. december 2005. szeptember 2006. június 2007. március 2007. december 2008. szeptember 2009. június 2010. március 2010. december 2011. szeptember 2012. június 2013.március Forrás: MNB A másik emlegetett bizonyíték a munkaerő számának alakulása. Mivel elemzésünk kiemelten foglalkozik az élelmiszeripar foglalkoztatási, munkaerő megtartási helyzetével a minimálbér és a különadók fényében, itt mutatjuk be a személyi jellegű ráfordítások alakulásának tendenciáját. Jól látható, hogy a 2008. és 2009. évi kiugró értékek után e kiadások visszatértek tartósan emelkedő trendjükhöz, ami az 1 A megszűnő és létrejövő vállalkozások száma nagyságrendileg azonos.
13 árbevételekhez viszonyított arányukat illeti, a vizsgált időszakban az tartós csökkenést mutat. Az időszak elejét jellemző 10,0-10,5 százalékról 9,0 százalék alá mérséklődtek a személyi jellegű kiadások. Ez azt jelenti, hogy a forgalom növekedése nagyobb ütemű, mint a személyi jellegű kiadások bővülése. Ebben persze leginkább a dolgozók számának csökkenése játszott szerepet, hiszen 2003 és 2011 között 24 százalékkal csökkent az élelmiszeriparban az alkalmazottak száma. 285 000 000 280 000 000 275 000 000 270 000 000 265 000 000 260 000 000 255 000 000 250 000 000 245 000 000 A személyi jellegű ráfordítások tendenciája, ezer Ft 240 000 000 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 Forrás: ÉFOSZ 130,0 125,0 120,0 115,0 110,0 105,0 100,0 95,0 90,0 128,0 126,0 126,0 123,0 116,0 113,0 107,0 Az alkalmazásban állók létszáma ezer fő 103,5 101,3 95,7 96,4 97,4 94,2 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 Forrás: KSH Ennek fényében kell értékelni azokat az előrelépéseket, amelyek a kibocsátás és az értékesítés területén történtek. Az elmúlt évben ugyanis 2010 után ismét két százalékos bruttó termelés-bővülést tudott felmutatni az élelmiszeripar. A szinte
14 folyamatosan jól teljesítő, bővülő export mellett ez már a belföldi piacon történő eladások növekedésének is köszönhető. 104,0 102,0 100,0 98,0 96,0 94,0 92,0 90,0 88,0 86,0 Az élelmiszeripar belföldi eladásainak volumenindexe előző év= 100 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 Forrás: KSH A kivitel a legnagyobb hajtóereje az élelmiszeriparnak, annak ellenére hogy a bevételekben jóval kisebb az aránya, mint a belföldi eladásoknak. Ahogy az az alábbi grafikonon jól látható, 2001 óta mindössze két év volt, amikor az előző évhez képest nem tudott a mennyiségi kivitel emelkedni. Ez is inkább a mezőgazdasági termékkínálattal, mint a piaci kereslettel függött össze. 112,0 110,0 108,0 106,0 104,0 102,0 100,0 98,0 96,0 94,0 92,0 Az élelmiszeripar exportjának volumenindexe előző év= 100 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 Forrás: KSH
15 Az export aránya az élelmiszeripar árbevételében ugyanakkor folyamatosan és tartósan emelkedik. A csatlakozás körüli évekre jellemző 18 százalékról 2011-re 28,5 százalékra nőtt, és a trend minden bizonnyal folytatódni fog. Példaként említjük, hogy az egyértelműen sikerei teljében lévő német élelmiszeripar görbéje ugyanilyen, s a mérték is megegyezik. 30 25 20 15 10 Az export aránya az árbevételben, % 5 0 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 Forrás: ÉFOSZ adatok alapján saját számítás Mielőtt a szakágazati szintű adatok elemeznénk, kiemeljük még, hogy a magyarországi élelmiszeripar helyzetének hű tükre az iparág társasági adófizetésének csökkenő tendenciája. Az élelmiszeripari vállalkozások által befizetett társasági adó árbevételarányosan 2003 óta harmadára csökkent, 0,6 százalékról 0,2-re. 18 000 000 16 000 000 Az élelmiszeripar társasági adója, ezer Ft 14 000 000 12 000 000 10 000 000 8 000 000 6 000 000 4 000 000 2 000 000 0 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 Forrás: ÉFOSZ
16 Az élelmiszeripari szakágazatok sorba rendezése különböző jellemzőik alapján érdekes megfigyelésekre teremt alkalmat. Miközben például számukat tekintve a sütőipari vállalkozások vannak legtöbben, forgalmuk alapján csak a nyolcadikak a szakágazatok között. A szám szerint második borászatok még hátrébb állnak a forgalmi sorrendben. Az élelmiszeripari szakágazatok sorrendje a vállalkozások száma az árbevétel (ezer Ft) szerint Vállalatok száma % Értékesítés nettó árbevétele Kenyér; friss pékáru gyártása 1229 24,5 Húsfeldolgozás, -tartósítás 353 442 065 Szőlőbor termelése 745 14,9 Baromfihús feldolgozása, tartósítása 268 064 515 Húsfeldolgozás, -tartósítás 390 7,8 Tejtermék gyártása 218 299 773 Egyéb gyümölcs-, zöldségfeldolgozás, -tartósítás 373 7,4 Olaj gyártása 196 904 424 Desztillált szeszes ital gyártása 332 6,6 Haszonállat-eledel gyártása 184 819 843 Üdítőital, ásványvíz gyártása 304 6,1 Üdítőital, ásványvíz gyártása 174 905 489 Készétel gyártása+homogenizált, diétás étel gyártása 232 4,6 Dohánytermék gyártása 168 396 596 Édesség gyártása 207 4,1 Kenyér; friss pékáru gyártása 154 081 584 Tésztafélék gyártása 150 3,0 Édesség gyártása 153 554 274 Haszonállat-eledel gyártása 138 2,8 Egyéb gyümölcs-, zöldségfeldolgozás, -tartósítás 140 617 306 Baromfihús feldolgozása, tartósítása 125 2,5 Malomipari termék gyártása 113 927 721 Malomipari termék gyártása 116 2,3 Hús-, baromfihús-készítmény gyártása 107 862 044 Tejtermék gyártása 100 2,0 Keményítő, keményítőtermék gyártása 103 618 053 Tartósított lisztes áru gyártása 98 2,0 Szőlőbor termelése 92 703 636 Hús-, baromfihús-készítmény gyártása 71 1,4 Sörgyártás 88 655 550 Olaj gyártása 69 1,4 Hobbiállat-eledel gyártása 71 128 461 Gyümölcs-, zöldséglé gyártása 66 1,3 Készétel gyártása+homogenizált, diétás étel gyártása 61 153 614 Sörgyártás 53 1,1 Gyümölcs-, zöldséglé gyártása 55 587 888 Hobbiállat-eledel gyártása 43 0,9 Cukorgyártás 54 121 610 Fűszer, ételízesítő gyártása 41 0,8 Tartósított lisztes áru gyártása 46 387 057 Tea, kávé feldolgozása 30 0,6 Desztillált szeszes ital gyártása 42 052 884 Jégkrém gyártása 21 0,4 Tésztafélék gyártása 39 269 450 M.n.s. egyéb élelmiszer gyártása 21 0,4 Fűszer, ételízesítő gyártása 29 963 917 Halfeldolgozás, -tartósítás 11 0,2 M.n.s. egyéb élelmiszer gyártása 15 351 715 Burgonyafeldolgozás, -tartósítás 11 0,2 Burgonyafeldolgozás, -tartósítás 12 060 959 Gyümölcsbor termelése 11 0,2 Jégkrém gyártása 5 069 922 Keményítő, keményítőtermék gyártása 7 0,1 Tea, kávé feldolgozása 4 558 536 Dohánytermék gyártása 6 0,1 Margarin gyártása 4 408 075 Cukorgyártás 5 0,1 Halfeldolgozás, -tartósítás 340 971 Egyéb nem desztillált, erjesztett ital gyártása 5 0,1 Gyümölcsbor termelése 321 226 Margarin gyártása 3 0,1 Egyéb nem desztillált, erjesztett ital gyártása 31 706 Malátagyártás 2 0,0 Malátagyártás 3 334 5 015 100,0 2 961 664 198 Forrás: ÉFOSZ Még izgalmasabb képet mutat a nyereség különböző szintjeinek alapján képzett sorrend. Persze tudjuk, hogy a keményítőgyártók más termékei nagyon összezavarják a képet, de kétségtelen, ezek a legeredményesebb tevékenységek az élelmiszeriparban. Bár az átlagok elmossák a szakágazaton belüli vállalkozások közötti - akár szélsőséges - különbségeket, az iparágon belüli összehasonlításra alkalmas. Üzemi szinten, a jövedelemtermelési listák végén a tejipar és az édesipar található. Míg azonban az adózás előtti eredmény az édesiparban már kedvezőbb helyezést mutat, a
17 tejipar ezen a szinten is nagyon kedvezőtlen képet fest. Ráadásul, ha azt is tudjuk, hogy ez évek óta tartós helyzet, megértjük, miért sűrűsödnek a tulajdonosváltások, és miért kerül lakat egyes cégek kapujára. Miközben tehát hangsúlyozni kell, hogy a számviteli adatok, az éves beszámolók nem minden esetben mutatják a valós képet, s főleg a szakágazati átlagokkal kell nagyon óvatosan bánni, az előbbi és az alábbi táblák jelzik, hogy az élelmiszeripar eredményét a cégek egy szűk csoportja állítja elő. Amikor tehát a különadók és a minimálbér hatásait próbáljuk bemutatni, akkor tisztában kell lenni azzal, hogy a vállalkozások túlnyomó többsége igen alacsony jövedelmezőséget tud felmutatni. Ebben a csoportban pedig felülreprezentáltak a nemzetközi cégek, amelyeknél az egyes leányvállatok közötti tevékenységek és jövedelem-megoszlás üzletpolitikai kérdés és döntés is. Az élelmiszeripari szakágazatok sorrendje a nyereség (ezer Ft) szerint Üzemi tevékenység eredménye Keményítő, keményítőtermék gyártása 20 262 287 Haszonállat-eledel gyártása 7 594 299 Egyéb gyümölcs-, zöldségfeldolgozás, -tartósítás 6 991 606 Malomipari termék gyártása 6 707 398 Húsfeldolgozás, -tartósítás 6 694 333 Baromfihús feldolgozása, tartósítása 5 409 742 Üdítőital, ásványvíz gyártása 4 736 613 Olaj gyártása 4 589 583 Cukorgyártás 4 111 486 Sörgyártás 3 563 343 Szőlőbor termelése 3 000 084 Kenyér; friss pékáru gyártása 2 603 487 Hobbiállat-eledel gyártása 2 592 561 Tartósított lisztes áru gyártása 2 489 926 Tésztafélék gyártása 2 431 594 Készétel gyártása+homogenizált, diétás étel gyártása 2 366 051 Desztillált szeszes ital gyártása 1 402 241 M.n.s. egyéb élelmiszer gyártása 1 098 356 Fűszer, ételízesítő gyártása 722 545 Jégkrém gyártása 526 727 Tea, kávé feldolgozása 238 265 Hús-, baromfihús-készítmény gyártása 90 431 Egyéb nem desztillált, erjesztett ital gyártása 2 140 Malátagyártás -2 070 Gyümölcsbor termelése -2 653 Halfeldolgozás, -tartósítás -9 813 Dohánytermék gyártása -266 657 Margarin gyártása -485 654 Burgonyafeldolgozás, -tartósítás -534 449 Gyümölcs-, zöldséglé gyártása -1 273 349 Tejtermék gyártása -2 125 037 Édesség gyártása -2 965 104 82 560 312 Forrás: ÉFOSZ Adózás elotti eredmény Keményítő, keményítőtermék gyártása 20 024 931 Haszonállat-eledel gyártása 5 497 530 Malomipari termék gyártása 4 890 095 Cukorgyártás 4 242 719 Tésztafélék gyártása 4 040 084 Egyéb gyümölcs-, zöldségfeldolgozás, -tartósítás 3 161 385 Húsfeldolgozás, -tartósítás 2 747 763 Baromfihús feldolgozása, tartósítása 2 726 176 Üdítőital, ásványvíz gyártása 2 251 686 Tartósított lisztes áru gyártása 2 204 995 Készétel gyártása+homogenizált, diétás étel gyártása 1 919 361 Kenyér; friss pékáru gyártása 1 888 996 Desztillált szeszes ital gyártása 1 097 325 Szőlőbor termelése 1 021 322 M.n.s. egyéb élelmiszer gyártása 629 199 Jégkrém gyártása 362 540 Fűszer, ételízesítő gyártása 235 795 Tea, kávé feldolgozása 212 680 Édesség gyártása 158 330 Egyéb nem desztillált, erjesztett ital gyártása 2 957 Malátagyártás -1 679 Gyümölcsbor termelése -12 396 Halfeldolgozás, -tartósítás -36 611 Margarin gyártása -308 840 Hobbiállat-eledel gyártása -334 101 Burgonyafeldolgozás, -tartósítás -567 972 Sörgyártás -644 096 Dohánytermék gyártása -913 306 Gyümölcs-, zöldséglé gyártása -2 501 069 Olaj gyártása -5 784 156 Tejtermék gyártása -6 635 933 Hús-, baromfihús-készítmény gyártása -6 839 994 34 735 716
18 Mivel a kiskereskedelmi adóval összefüggésben az élelmiszerek fogyasztói árának változása is a vizsgálandó tényezők között van, bemutatjuk, alakulásukat. Az érintett három év közül kettőben (2011, 2012) az élelmiszerek fogyasztói árai az inflációnál nagyobb mértékben emelkedtek. Különösen kiemelkedő 2011, amikor 6,6 százalékos volt a fogyasztói élelmiszer-áremelkedése, szemben az infláció 3,9 százalékos szintjével. Ez az év azonban azért is volt különleges, mert a beszállítói élelmiszerárak még ennél is nagyobb arányban, 8,0 százalékkal nőttek, ami azonban még mindig kevesebb, mint fele a mezőgazdasági árak akkori növekedési mértékének. Árváltozások az élelmiszer termékláncban, %, előző év =100 mezőgazdasági termelői árindex élelmiszeripar belföldi értékesítési árindex élelmiszerek fogyasztói árindexe fogyasztói árindex 2007 22,2 8,4 11,5 8,0 2008-2,7 10,4 10,2 6,1 2009-9,5 0,5 4,4 4,2 2010 16,8-1,1 3,2 4,9 2011 19,3 8,0 6,6 3,9 2012 15,4 5,2 5,9 5,7 2013* 15,8 6,3 4,1 2,4 Forrás: KSH *jan-ápr, máj 50,0 40,0 Az árváltozás üteme az élelmiszer termékláncban az előző év azonos időszakához képest, 2006 júl - 2013 máj, % 30,0 mezőgazdasági termelői árindex fogyasztói árindex 20,0 élelmiszerek fogyasztói árindexe 10,0 0,0 2006 július szeptember november 2007 január március május július szeptember november 2008 január március május július szeptember november 2009 január március május július szeptember november 2010 január március május július szeptember november 2011 január március május július szeptember november 2012 január március május július szeptember november 2013 január március május -10,0-20,0 élelmiszeripar belföldi értékesítési árindex -30,0 Forrás: KSH
19 A következő olyan tényező, amely segítségünkre lesz a különadók hatásának számszerűsítésében, az anyag jellegű ráfordítások alakulása. Abból a feltételezésből indulunk ugyanis ki, hogy az elérhető adatok közül az anyag jellegű ráfordítások vannak leginkább arányban az energia-felhasználással. Ennek alapján tudjuk leginkább reálisan leosztani a szakágazatok között a különadó terhét. E költségtényezőket a szakágazati szintű eredmény-kimutatásokból nyerjük. 2 500 000 000 2 400 000 000 2 300 000 000 Anyagjellegű ráfordítások alakulása az élelmiszeriparban, ezer Ft 2 200 000 000 2 100 000 000 2 000 000 000 1 900 000 000 1 800 000 000 1 700 000 000 1 600 000 000 1 500 000 000 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 Forrás: ÉFOSZ
20 IV. A KÜLÖNADÓK RENDSZERE Mielőtt kalkulációkba bocsátkozunk, érdemes röviden áttekinteni azokat az adónemeket, amelyek élelmiszeripari hatását vizsgálni fogjuk. Szükségtelennek tartjuk a részletes áttekintést, hisz mondanivalónk szempontjából az adó alanya, költségvetési hatása az érdekes. Több tényező is különös aktualitást ad ennek az elemzésnek. (i) Egyrészt, az Európai Unió túlzott deficit eljárása alól éppen ebben e hónapban kerül ki Magyarország. Azok az adók ugyanis, amelyeket az elmúlt években vezetett be a kormány, és ágazati különadók gyűjtőnév alatt híresültek el, éppen ezt a célt szolgálták, de immár előre lép másik fontos jellemzőjük, a gazdasági növekedést akadályozó. (ii) A másik fontos aktualitás, hogy a kézirat lezárása előtt jelentette be a nemzetgazdasági miniszter, hogy augusztus elsejétől tovább emelik ezen adók némelyikét 2. A kommunikáció szerint, a pótlólagos intézkedésekre azért van szükség, hogy az ország ne essen vissza a túlzott deficit eljárás alá, miután kikerültünk, miként az más országokkal, például Máltával történt. (iii) A harmadik tényező az a friss hír, mi szerint várhatóan még az idén ítéletet hoz az Európai Bíróság a bolti kiskereskedelmi tevékenységre kivetett magyarországi különadó ügyében. Az Európai Bizottság a Hervishez (SPAR csoport) hasonlóan úgy véli, hogy a 2 A parlament június 27-i ülésén elfogadták az újabb megszorító csomagot. A kormánytöbbség úgy döntött: nő a pénzügyi tranzakciós illeték. Eddig 0,3 százalék volt az illeték mértéke, ez augusztustól 0,6 lesz, és megszűnik a 6000 forintos felső limit. A számlák közti utalásnál a 0,2 százalékos mérték 0,3-ra nő. A 6000 forintos korlát itt megmarad. A távközlési adó szintén módosul: 2 forintról 3 forintra nő a céges vállalkozásokat terhelő adó, a felső korlát 2500-ról 5000 forintra nő. A bányajáradék 12-ről 16 százalékosra nő. Az egészségügyi hozzájárulás 6 százalékos lesz a kamatokra vonatkozó tőkejövedelmek esetében. Megszavazták a szerdán benyújtott zárószavazás előtti módosító javaslatot is. A kormány az önkormányzati adósság átvállalásakor kivetett 7 százalékos különadóról lemondott, helyette inkább a tranzakciós illeték utólagos felemelését választotta. A befizetendő összeg meghaladja a bankok első negyedévi nyereségét. A Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter által jegyzett zárószavazás előtti módosító szerint ennek célja az, hogy a tranzakciós illeték elmaradását pótló egyszeri befizetésre kötelezik a bankokat 2013-ban. A pótbefizetés a január-áprilisi időszakban fizetett tranzakciós illeték 208 százaléka, a számítások szerint 75 milliárd forint lesz. Kétségtelen, van olyan bank, amelyik ezt az illetéket áthárítja, van olyan, amelyik nem kommentálta Varga Mihály a kritikákat a záróvitában.
21 kiskereskedelmi különadó szabályozása a hazai vállalatokat kedvezőbb elbánásban részesíti, és az adó főként a külföldi tulajdonú cégeket terheli. A brüsszeli testület tavaly júniusban amúgy kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen a különadó miatt, amit az ősszel második fokozatba léptetett. Ismeretes, hogy a távközlési adó is hasonló vizsgálat alatt van. A különadóztatás története nem 2010-ben, hanem 2006-ban kezdődött, amely adófajta az utóbbi időben az adóztatás egyik igen gyakran alkalmazott eszköze. A 2006 óta napirenden van a vállalati különadóztatás mint például a hitelintézeti járadék, energiaellátók különadója, társas vállalkozások különadója, amelyet leginkább az államháztartási hiány csökkentése, kisebb részben pedig a munka- és tőke adóterhelése közti különbség közelítése motivál. A különadózás politikailag is a legkisebb ellenállás felé mutatott, élvezve a közvélemény támogatását. (6) A különadók hatékonyságát vizsgáló elemzések már 2011-ben arra hívták fel a figyelmet, hogy talán a nem kívánt viselkedési hatások (áthárítás, adóelkerülés, beruházások visszafogása, profitmozgatás) ellenösztönzése jelenti a legnagyobb problémát. Ráadásul nem zárható ki az adó akár teljes áthárítása a többi gazdasági szereplőre a nemzetközi tapasztalatoknak megfelelően. (6) Már elemzésünk elején kijelenthető, hogy ezen elvonások aligha rövid távú szereplői a magyarországi adórendszernek. Erre utal legalábbis, hogy (i) az államadósság továbbra is magas. A költségvetés stabilan tartása pedig nem nélkülözheti ezeket az adónemeket. De konkrétan kijelentésre is került 3, hogy (ii) az adórendszerünk szerkezete véglegesnek tekinthető, ami szintén azt jelzi, hogy ezek hosszú távú eszközei az adópolitikának. 3 A mostani az új magyar gazdasági modell adórendszere: nincsenek benne válságadók, ideiglenes elemek; ami most szerepel a rendszerben, az hosszú távon is szerepelni fog nyilatkozta Orbán Viktor. A miniszterelnök elmondta: a kormány nem csökkenti a bankok, az energiaszektor, vagy a monopol helyzetben lévő cégek adóját, ellenben csökkenti a személyi jövedelemadót, a munkát terhelő járulékokat és a legnehezebb helyzetben lévő munkavállalók terheit. "Nincsen semmilyen áthárítás", sem a bankadót, sem a tranzakciós adót, sem pedig a közműadót nem tudják áthárítani a lakosságra közölte a kormányfő. http://ado.hu/rovatok/ado/orban-vegleges-azadorendszer
22 Mértékük jövőbeni alakulását tekintve a mostanihoz hasonlóan, sokkal inkább emelésre számíthatunk, mint csökkentésre, vagy megszüntetésre. 4 EU VÉLEMÉNY A különadók meghatározása előtt az Európai Bizottság véleményét kell még citálnunk. Ezt 2013. áprilisban, egy olyan kiadványban tett közzé, amely 13 olyan ország - a többi között Magyarország - gazdaságát vette górcső alá, amelyeknél korábban a makrogazdasági egyensúly megbomlását állapította meg. (4) Magyarországnak alacsonyabb ágazati és a pénzügyi szektorra kivetett különadókat kellene meghatároznia a növekedés fellendítése és egy új üzleti környezet létrehozása érdekében - derül ki az Európai Bizottság elemzéséből. 2010 óta a háztartásokra közvetlenül kivetett terhek növelése helyett Magyarország a pénzügyi, energia-, távközlési- és kiskereskedelmi ágazatra vetett ki különadókat, amellyel a költségvetési lyukakat foltozták be. Ezen adóintézkedések segítségével a kormány 3 százalék alatt tarthatja a költségvetési hiányt. "A fiskális konszolidáció útján halad Magyarország, hogy megteremtse a fenntartható növekedés alapjait, a közelgő választás pedig hasznos lehet az adórendszer, ezen belül is az egyes szektorokra kivetett különadók csökkentésének felülvizsgálata szempontjából. Különösen a pénzügyi szektorra kivetett adók esetében, amellyel új üzleti környezetet lehetne kialakítani" - véli az Európai Bizottság. Kiemelik, hogy bár Magyarország folyó fizetési mérlege többletet mutat, a hazai kereslet csökken, és a vállalati hitelkínálatnak gyors mérséklődése hozzájárult a történelmileg is alacsony beruházásokhoz. Mindez növelte hazánk sebezhetőségét, csökkentette a potenciális növekedési kilátásokat és tartósan magas szinten stabilizálta a 4 A különadók fennmaradásával a következő kormányzati ciklus közepéig számolni kell, függetlenül attól, hogy ki nyeri a választást 2014-ben mondta Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője, az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnöke. Rogán Antal a különadókról úgy fogalmazott, hogy azokkal "akármilyen kormány is jön 2014-ben szinte biztos, hogy a következő ciklus közepéig, második feléig kalkulálni kell", mert érdemi gazdasági növekedés nélkül csak ezekkel a különadókkal tartható egyensúlyban a magyar költségvetés.
23 munkanélküliséget, ami csak nehezebbé teszi a költségvetési konszolidációt. Bár a tanulmány hozzáteszi még a csökkenő államadósságot is, megjegyzik az átvett magánnyugdíjpénztári vagyon szerepét is ebben a folyamatban. Az elemzés szerint továbbra is fennáll a makrogazdasági egyensúlytalanság, amely odafigyelést és határozott politikai lépéseket igényel. A magas külső és belső adósság és az alacsony gazdasági növekedés miatt Magyarország továbbra kis van téve a hirtelen, kedvezőtlen piaci hangulatváltozásnak - tették hozzá. Az ország a külföldi befektetőkkel szembeni vonzerejének és a banki hitelezés visszaállításával lenne képes csökkenteni a sérülékenységét. Kétségtelen, hiába a 2010 óta 500 millió forintos forgalomig 10 százalékra mérséklődött társasági adóteher (amely - lássuk be jelentős könnyítés, és ami Írországé mellett a legalacsonyabb Európában) nemzetgazdasági szinten a vállalkozások adóterhei emelkedtek. De a kutya a részletekben van elásva, s ezt az EU is kimutatta. A kormányzati szándéknak megfelelően a nagyobb cégek - különösen néhány kiemelt szektorban - adóterhelése növekedett, miközben a kis- és közepes vállalkozásoké csökkent. Ha vállalati adóterhekről beszélünk, nem szabad elfeledkeznünk a helyi adóról sem. Ezek méginkább inhomogének, de a nemzeti termékhez viszonyított arányuk eléri a másfél százalékot.
24 Az EU-27 szintjén az adók a GDP 40 százalékának felelnek meg. Az euró-zónában ez majd egy százalékkal magasabb érték. Nálunk 2011-ben 37 százalék volt ez az arány. Szerkezetét tekintve a közösségben szinte általánossá vált az utóbbi években a forgalmi adó növelése, a társasági adó és a munkát terhelő elvonások csökkentése. A hazai viszonyok tehát nem térnek el az EU általános tendenciáitól. Más kérdés, hogy a forgalmi adó szintjében mi jutottunk a legmagasabbra. 42,0 41,0 40,8 40,0 39,0 38,0 40,1 37,1 37,0 36,0 Adók a GDP százalékában EU-27 euró-zóna Magyarország 35,0 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 Forrás: Eurostat Ha megpróbáljuk a vállalkozások bevételeit terhelő adók szintjét összevetni az EU többi tagállamában működőkkel, akkor azt látjuk, hogy bár 10 tagállamban alacsonyabb ezek felső kulcsainak átlaga, mint a miénk, az EU átlagos szintjének tartósan és jelentősen alatta vagyunk. Annak tudatában, hogy nálunk a vállalkozások túlnyomó többségét alkotó kis és közepes vállalkozásokra alacsony társasági adókulcs vonatkozik, kifejezetten kedvező a pozíciónk. Ebben ugyebár a társasági adó mellett a helyi adók és egyéb (nálunk például az innovációs) adók is benne foglaltatnak. A legalacsonyabb a bolgár és ciprusi (10%), a legmagasabb a francia (36,1%) és a belga (34%) társasági adóterhelés. A jellemző tendencia mindenütt a mérséklés.
25 40 35 30 25 A társaságok bevételeit terhelő adók átlagos felső mértékei, % 23,5 20 15 20,6 10 5 0 1995 1996 Forrás: Eurostat EU-27 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Magyarország 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 A kép teljesebbé tétele érdekében vessük össze a hazai terheket néhány EU tagállaméval! E tanulmány témáját illetően a legfontosabb, hogy a bér adóterhelése Ausztria és Franciaország szintjén van Magyarországon. Térségünkben a cseheké hozzánk hasonló, míg Szlovákiában, Romániában, Lengyelországban jelentősen kisebb. Egyes adónemek terhelése (a GDP arányában, százalék) Bért terhelő Fogyasztást terhelő Teljes elvonás Magyarország 38,4 26,8 37,0 Szlovákia 31,9 18,7 28,5 Csehország 39,0 21,4 34,4 Románia 31,4 21,6 28,2 Ausztria 40,8 21,2 42,0 Németország 38,1 21,1 37,7 Lengyelország 32,2 20,8 32,4 Bulgária 24,6 22,4 27,2 Franciaország 38,6 19,9 43,9 EU- 27 35,8 20,1 38,8 Forrás: Európai Bizottság Az adókulcsok szintjén a személyi jövedelemadóban kedvező, a forgalmi adóban kedvezőtlen, a vállalati adóknál pedig átlagos a helyzetünk.
26 Főbb adónemek felső kulcsa 2013-ban (százalék) Szja Vállalatokat terhelő adó Áfa Magyarország 16,0 20,6 27,0 Szlovákia 25,0 23,0 20,0 Csehország 22,0 19,0 21,0 Románia 16,0 16,0 24,0 Ausztria 50,0 25,0 20,0 Németország 47,5 29,8 19,0 Lengyelország 32,0 19,0 23,0 Bulgária 10,0 10,0 20,0 Franciaország 50,2 36,1 19,6 EU- 27 38,7 23,0 21,3 Forrás: Európai Bizottság A VIZSGÁLATI KÖR LEHATÁROLÁSA A vállalkozásokat sújtó elvonások szerkezete és mértéke - jól érzékelhetően - folyamatosan változik. Ezért nagyon fontos, hogy körülhatároljuk, mi is tartozik vizsgálataink körébe. E tanulmány keretében az alábbi adónemek működését, élelmiszeriparra gyakorolt hatását tekintjük át: 1. Energiaadó; 2. Kiskereskedelmi adó; 3. Távközlési adó; 4. Bankadó; 5. Népegészségügyi termékadó. Tehát nem elemezzük az új útdíj-rendszer - egyébként igen súlyos - hatását, de összefoglaló képet adunk a tanulmány mellékleteként. Nem vizsgáljuk a reklámadó, a tranzakciós illeték és a biztosítási adó hatását sem. Illetve, a tranzakciós adót nehéz lehatárolni az áthárítás szempontjából, ezért közvetetten szerepel a számokban. A következtetéseknél utalunk arra, hogy a vizsgáltak mellett egyéb adók közvetett hatásával is szembe kell néznie az iparágnak. A vizsgálat sorrendjét az határozza meg, hogy az első három adó egy törvény által szabályozott volt. A felsorolásunkban szereplő további két elvonást ezt követően, sorszámuk szerint vesszük górcső alá.
27 ÁGAZATI KÜLÖNADÓK Az egyes ágazatokat terhelő különadóról szóló 2010. évi XCIV. törvényt (ágazati különadó tv.) az Országgyűlés 2010. október 18-i ülésén fogadta el, s 2010. december 4-étől volt hatályos. E törvény szerint az adókötelezettség háromféle tevékenységre vonatkozott: a) a bolti kiskereskedelmi tevékenységre, b) a távközlési tevékenységre, és c) az energiaellátók vállalkozási tevékenységére. Az adóköteles tevékenységek meghatározásának alapja a TEÁOR volt. E tekintetben, a kiskereskedelmi tevékenységben az adókötelezettség a közvetlenül a fogyasztónak történő értékesítést terheli, s nem adóköteles például a nagykereskedelmi értékesítés (a viszonteladónak, más nagykereskedőnek történő eladás). Adóköteles viszont az, ha a termelő közvetlenül a végső fogyasztónak értékesít saját boltjában, vagy közvetlenül raktárából. A távközlési tevékenység alatt az ágazati különadó törvény az elektronikus hírközlésről szóló törvény szerinti elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtását érti. Az elektronikus hírközlési szolgáltatás olyan, más részére általában ellenszolgáltatásért végzett szolgáltatás, amely teljesen vagy nagyrészt jeleknek elektronikus hírközlő hálózatokon történő átviteléből, és ahol ez értelmezhető, irányításából áll. Az energiaellátó esetén a teljes, az energiaellátó személyében végzett vállalkozási tevékenység adóköteles. Az adókötelezettség tehát nemcsak a szorosan vett, energiapiacon kifejtett kereskedelmi, termelői tevékenységet, hanem az energiaellátó személyében folytatott valamennyi nyereség- és jövedelemszerzésre irányuló tevékenységet (pl.: bérbeadás) felöleli. Az adó alapja az adóköteles tevékenységből származó nettó árbevétel volt. Tehát, ha például egy vállalkozás többféle tevékenységet is végez, akkor csak a bolti kiskereskedelmi tevékenységből, a távközlési tevékenységből eredő nettó árbevétel képezte az adó alapját, például a termékek nem kiskereskedelem keretében
28 (nagykereskedőnek, kiskereskedőnek) való eladásából származó vagy termékek javításából eredő árbevétel nem volt része az adóalapnak. Ugyanakkor az energiaellátó bármely tevékenységéből származó nettó árbevétele az adóalapba tartozott, tekintve, hogy esetében a teljes vállalkozási tevékenység adóköteles volt. Az adó mértéke mindhárom tevékenységi körben sávosan progresszív volt. A kiskereskedelemben esetében: 500 millió és 30 milliárd forint közötti árbevétel után 0,1 százalék; 30 milliárd és 100 milliárd forint között 0,4 százalék; 100 milliárd forintos forgalom felett 2,5 százalék. Távközlési tevékenység esetében: 500 millió és 5 milliárd forint közötti 4,5 százalék; 5 milliárd forint felett 6,5 százalék. Energiaellátó vállalkozási tevékenysége (a teljes nettó árbevétel): 5 milliárd forintot meg nem haladó része után 0,3 százalék; 5 milliárd forintot meghaladó része után 1,05 százalék. Az adót három adóév után kell megfizetni, a 2010., a 2011., a 2012. adóév után. Ezért a törvény is határozott időre szólt, 2013. január 1-jén hatályát vesztette. Az ágazati különadók 2013. január 1-jétől történő hatályon kívül helyezésével párhuzamosan a kormány a költségvetés stabilizálása érdekében 31 százalékra növelte az energiaellátók jövedelemadóját, közkeletű nevén a Robin Hood-adót, továbbá kibővítette azoknak az adóalanyoknak a körét, akik ezen adó fizetésére kötelezettek 2013-tól. 2013 előtt a Robin Hood-adó alanyának kizárólag az energiaellátók minősültek, 2013-tól azonban a közszolgáltatók is a törvény alanyaivá váltak, így az egyes víziközművekkel közüzemi tevékenységet végző szolgáltatók, illetve a települési hulladékkezelési közszolgáltatást végző hulladékkezelők. A fentieken kívül a módosítás bővítette az energiaellátók fogalmi körét is: a villamos energiáról szóló törvény és a földgázellátásról szóló törvény szerinti egyetemes szolgáltató és elosztói engedélyes is energiaellátónak minősül 2013-tól. Az adó mértéke 8 százalékról 31 százalékra emelkedett, ugyanakkor - az adókötelezettség 50 százalékig - a Robin Hood-adóból
29 is érvényesíthető fejlesztési adókedvezmény. Az adókulcs emelésével 2013-tól, a társasági adót is figyelembe véve, habár nem teljesen ugyanarra az adóalapra vetítve, akár közel 50 százalékos jövedelemadó is terhelheti a fenti ágazatokban tevékenykedő vállalatokat, így az energiaszektor a bankszektor mellett változatlanul az egyik legmagasabban adóztatott ágazat marad. A kivezetésre kerülő ágazati különadók miatti bevételcsökkenést a kormány tulajdonképpen már a távközlési adóról szóló törvény 2012. július 1-jei bevezetésével részben kompenzálta. Mint ismeretes, a törvény alapján adóköteles az a szolgáltató, amely a távközlési szolgáltatást nyújtja. Az adó mértéke indított hívásonként és küldött üzenetenként egyaránt 2 Ft/perc, illetve 2 Ft/db maradt. Magánszemély esetén jelenleg maximum 400 Ft/hó/hívószám, nem magánszemély esetén maximum 1400 Ft/hó/hívószám az adófizetési plafon. A törvény szövegének értelmében azonban a törvényi maximumok 2013-tól emelkedtek, magánszemélynél 700 Ft/hó/ hívószám mértékűre, nem magánszemélyek esetén 2500 Ft/hó/hívószám mértékűre. A fenti adómértéket emelte tovább a legújabb adócsomag (2013. 06. 27.). Összegezve: 2013-tól tehát kivezetésre került a bolti kiskereskedelmet, a távközlési tevékenységet, valamint az energiaellátók vállalkozási tevékenységét terhelő, átmeneti jelleggel bevezetett különadó. Ezen szektorok adóterhe ugyanakkor nem csökken: az ELÁBÉ 5 levonhatóságának korlátozása növeli az iparűzési adót a kereskedelemben, a távközlési tevékenység esetében a közműadó jelent új, számottevő adóterhet (a már korábban bevezetett percdíj alapú adózás mellett), az energiaellátók esetében pedig szintén a közműadó bevezetése, valamint a Robin Hood adó emelése történik meg a különadó kivezetésével párhuzamosan. 5 Eladott áruk beszerzési értéke
30 BANKI KÜLÖNADÓ Magyarországon a jelenleg is alkalmazott bankadó első típusát 2008-ban vezették be, amelyet a korábbi, államilag kamattámogatott forint jelzáloghitelek kamatbevétele után kell megfizetni. Mértéke az ilyen típusú kamatbevétel 5 százaléka, összege körülbelül 11 milliárd Ft/év. Típusából fakadóan a lakossági jelzálog-finanszírozást végző bankok arányosan fizetik. A pénzügyi szervezetek második típusú különadóját az igen aktív kormányzati válságintézkedések keretében 2010-ben vezették be, ennek alapja a 2009. évi korrigált mérlegfőösszeg. A mértéke 50 milliárd forint mérlegfőösszegig 0,15 százalék, felette (2011-től) 0,53 százalék, összege a teljes bankszektorra körülbelül 120 milliárd Ft/év. A teljes bankszektor fizeti, hatása különösen súlyos a vállalati ügyfelek hitelezésére fókuszáló bankoknál, hiszen a szokásos vállalati marge-ok nem bírják el a fél százalékos adótartamot. Hatása az új induló bankoknál, a hagyományosan nagyon kicsi bankoknál és takarékszövetkezeteknél mérsékelt. A bankadó hatásai között nem hagyható figyelmen kívül a visszamenőleges hatású jogszabályi változtatások okán az sem, hogy ezek a döntések a kiszámítható jogrendszerbe vetett bizalmat is megingatták. (2) Az elfogadott törvény értelmében a pénzügyi szervezetek (hitelintézetek és egyéb pénzügyi szervezetek) 2013-ban is kötelezettek maradnak a pénzügyi szervezetek különadójának megfizetésére, az adó mértéke pedig nem csökken. A Nemzetgazdasági Minisztérium 2012. november 16-án kiadott közleménye szerint a pénzügyi szervezetek különadója a 2013-as mértéken, végleges adóként rögzül az adórendszerben. Ide kívánkozik a nemzetgazdasági miniszter 2013. június végén (27-én) elfogadott csomagjának egy eleme. A hét százalékos adót, amit a kormány arra az önkormányzati adósságállományra vetett volna ki, amelyet idén vesz át, elvetették, de a tranzakciós illetéket tovább emelték.
31 NÉPEGÉSZSÉGÜGYI TERMÉKADÓ (CHIPS-ADÓ) A magyar chips-adó története 2010-re nyúlik vissza, ekkor kereste meg az egészségügyi államtitkárságot a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület, amely kiszerelési egységenként tízforintos hozzájárulást javasolt hamburgeradóként. A szövetség javaslatát élelmezéstudományi és egészségügyi szakemberek, pénzügyi és jogi szakértők gondolták tovább, javaslatuk két hónapos munka után került a kormány elé. A munka során olyan élelmiszerekről készítettek listát, amelyek só- és cukortartalma az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet vizsgálatai szerint meghaladja az egészségügyi határértéket. A lista elkészült, 2011. szeptembertől a cukros üdítőitalok adója öt forint literenként, az energiaitalé 250 forint, az előrecsomagolt, cukrozott készítményeké 100 forint kilogrammonként, a sós snackeké 200 forint, az ételízesítőké pedig az eredetileg tervezett 500 forint helyett 200 forint. A korábban elfogadott módosítások értelmében 2013. január 1-jétől adókötelezettség terheli nem csak az adóköteles termék első belföldi értékesítését, hanem az adóköteles termék beszerzését is, akkor, ha azt az adóalany belföldön saját termék előállításához használja fel és az előállított terméket belföldön értékesíti. A kettős adóztatás elkerülése érdekében a most elfogadott módosító törvény mentességet biztosít azon adóköteles termék beszerzésével kapcsolatban, amelyet az adóalany saját adóköteles termék előállításához használ fel anélkül, hogy a termék előrecsomagolt jellegét megváltoztatná. Két energiaital kategóriát különböztet meg a törvény 2013. január 1-jétől. A módosítás az adó mértékét a hatályos, magasabb összegben (250 forint/liter) állapítja meg a taurint is tartalmazó energiaitalok esetében. Alacsonyabb, 40 forint/liter adómérték vonatkozik jövőre a taurint nem tartalmazó, de metil-xantint (koffeint) tartalmazó termékekre. Az ÉFOSZ 2013 áprilisában egy közleményben foglalta össze az adóval kapcsolatos lényeget: a népegészségügyi termékadó nem csökkentette a só- és cukorfogyasztást, míg az érintett ágazatok vesztesége jelentősen emelkedett. Az intézkedés miatt több milliárd forint értékű tervezett beruházás hiúsult meg az ágazatban, az európai uniós
32 támogatásokat visszamondták, megszűnt mintegy 1000 munkahely, különösen a hazai kis- és középvállalatoknál. A különadó ráadásul igazságtalan, hiszen az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező, ezért élelmiszerekre a jövedelmük arányában többet fordító társadalmi rétegeket fokozottabban sújtja vélekedik a szövetség. Az ÉFOSZ megjegyezte: ezt látta be a dán kormány is, amely a cukor- és a zsíradó eltörlése után a cukrozott üdítőitalok adóját is eltörölte, miután észlelte, hogy nemzetgazdaságilag az élelmiszerek adóztatása kizárólag károkat okoz, a lakosság egészségi állapota pedig ezektől az intézkedésektől nem javul. KÖLTSÉGVETÉSI HATÁSOK A költségvetési hatások bemutatását kezdjük mindjárt az összefoglaló táblákkal! Az alábbi táblázat a költségvetés bevételeit és az idei előirányzatot mutatja. A bankokat érintő hitelintézeti járadék és pénzügyi szervezetek különadója 2012-ben jelentősen visszaesett. Ennek nagy szerepe volt abban, hogy a legújabb csomagban újra a bankok adóinak emelése játssza a főszerepet. A költségvetés bevételei, millió Ft 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013. Bevételek, egyenleg évi teljesítés évi teljesítés évi teljesítés évi teljesítés évi teljesítés évi teljesítés évi teljesítés évi teljesítés évi előirányzat A gazdálkodó szervezetek befizetései 849 391 996 779 1 119 235 1 172 370 1 017 459 1 125 798 1 210 212 1 157 200 1 451 281 Társasági adó 430 051 468 679 510 781 487 524 385 543 323 370 316 620 342 305 320 800 Hitelintézeti járadék 12 555 12 642 12 619 10 034 9 389 9 743 37 400 Egyszerűsített vállalkozói adó 91 365 143 115 152 812 166 537 169 704 181 880 172 273 146 531 108 100 Energia adó 12 732 12 504 11 860 14 843 13 183 16 887 17 253 16 857 17 500 Környezetterhelési díj 3 155 5 573 8 018 10 318 10 703 6 574 6 261 7 255 8 500 Energiaellátók jövedelemadója 24 170 16 987 16 886 5 610 80 000 Cégautóadó 18 037 25 872 25 256 32 307 39 000 Pénzügyi szervezetek különadója 182 308 186 483 84 936 144 000 Egyes ágazatokat terhelő különadó 151 693 171 943 165 645 5 000 Kisadózók tételes adója 74 300 Kisvállalati adó 130 200 Közműadó 60 000 Fogyasztáshoz kapcsolt adók 2 524 268 2 681 215 2 891 381 3 043 822 3 070 856 3 200 145 3 132 318 3 702 695 4 286 900 Általános forgalmi adó 1 785 316 1 831 998 1 979 374 2 114 089 2 168 488 2 313 582 2 219 451 2 747 408 2 953 200 Jövedéki és regisztrációs/fogyasztási adó 738 952 849 216 912 007 929 733 902 368 886 562 909 593 943 078 961 100 Távközlési adó 12 209 44 000 Pénzügyi tranzakciós illeték 301 100 Biztosítási adó 27 500 Népegészségügyi termékadó 3 274 A lakosság befizetései 1 552 932 1 698 179 1 945 287 2 163 250 2 020 177 1 860 476 1 462 016 1 609 446 1 657 780 Személyi jövedelemadó 1 437 773 1 579 841 1 820 825 2 026 493 1 899 729 1 773 925 1 382 786 1 498 396 1 501 600 Adóbefizetések 3 401 7 255 5 621 5 785 8 272 3 021 180 183 180 Illetékbefizetések 111 758 111 083 118 841 130 972 112 176 83 518 75 345 109 612 111 000 Gépjárműadó 44 100 Költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok 1 009 534 1 267 848 1 266 936 1 251 671 1 624 787 1 869 933 2 169 590 2 576 728 2 489 209 Befizetés az államháztartás alrendszereiből 154 456 208 076 196 745 254 771 226 424 76 952 52 718 67 988 95 421 Állami vagyonnal kapcsolatos befizetések 631 950 33 033 48 814 71 746 143 355 71 026 40 007 69 776 116 004 Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapból származó bevétel 95 628 Kamat- és egyéb bevételek 156 254 107 931 116 716 140 795 184 347 256 962 147 134 172 039 107 919 Egyéb uniós bevételek 17 816 16 885 9 173 60 860 36 822-130 32 558 20 838 26 368 Bevételek összesen 6 896 602 7 009 946 7 594 286 8 159 285 8 324 226 8 461 161 8 342 182 9 376 710 10 230 883 Egyenleg -547 802-1 961 632-1 398 117-869 963-743 718-853 920-1 727 103-620 130-873 963 Összesen 0 0 12 555 12 642 12 619 344 035 371 089 272 533 230 400 Forrás: KSH
33 Ha kiemeljük, és előrejelzésekkel bővítve tekintjük a különadók költségvetési hatását, akkor látjuk, hogy a 2011. évi volt a legnagyobb bevétel, és a tavalyi harminc százalékot meghaladó visszaesés okán értjük meg az újabb csomagok megszületését. Az előttünk álló években már csak egyszámjegyűen csökken a tervezett bevétel e tételekből, ami szintén ezen adónemek tartóssá válását sugallja. Előrejelzés a költségvetési bevételekre, millió Ft 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 Hitelintézeti járadék 12 555 12 642 12 619 10 034 9 389 9 743 37 400 30 100 24 100 19 300 Pénzügyi szervezetek különadója 182 308 186 483 84 936 144 000 144 000 144 000 144 000 Egyes ágazatokat terhelő különadó 151 693 171 943 165 645 5 000 0 0 0 Távközlési adó 12 209 44 000 37 000 37 000 37 000 Népegészségügyi termékadó 3 274 19 050 20 300 20 100 20 100 20 100 Összesen 0 0 12 555 12 642 12 619 344 035 371 089 291 583 250 700 231 200 225 200 220 400 Forrás: KSH, 2013-tól (7) AZ EGYES ÁGAZATOKAT TERHELŐ KÜLÖNADÓK Az előzetes számítások szerint a három ágazatra (bolti kiskereskedelem, távközlés, energiaellátók) kivetett különadó közvetlen hatásként 2010-ben 161,5 milliárd forinttal, a 2011-2012. években pedig 171-189 milliárd forinttal gyarapították volna a költségvetés bevételeit. A közvetett hatások közül a különadók költségként való elszámolhatósága miatt a társasági adóbevételek csökkenése emelhető ki, amely 15 milliárd forintra tehető az érintett időszak minden évében. Az intézkedések némiképp csökkentik a lakossági fogyasztást és emelik az árakat, illetve késleltetik a beruházásokat. Ezek a hatások összességében kismértékben növelik a fogyasztási típusú és munkát terhelő adókból és járulékokból származó bevételeket. A kötelező ellentételezés külső tételekre vonatkozó szabályát teljesíti a törvényjavaslat mind az idei, mind a következő évben. (5) Az alábbi tábla tehát a különadók bevezetésének idején készült. A fejezet kiinduló táblája és az alábbi közötti különbség jól jelzi az érintettek alkalmazkodását. Ebbe azonban az is beletartozik, hogy áthárították ezen adókat a vevőik, ügyfeleik irányába.
34 Költségvetési hatások pénzforgalmi szemléletben (milliárd Ft, 2010. augusztusi technikai kivetítéshez képest) 2010 2011 2012 2013 bolti kiskereskedelem 37,2 37,8 41,6 2,5 távközlés 69,9 71,1 78,3 4,7 energiaellátók 54,5 61,9 68,2 3,3 közvetlen hatások összesen 161,6 170,8 188,1 10,5 közvetett hatások -17,2-6,6-2,7-8,4 teljes hatás 144,4 164,2 185,4 2,1 Forrás: (5) Mindhárom adó esetén az adófizetők köre rendkívül koncentrált. A bolti kiskereskedelem esetén az 1500 adófizetőből 11 darab (öt élelmiszer jellegű vegyeskereskedelmi, kettő üzemanyag-kiskereskedelmi és négy gépjármű-kereskedelmi vállalkozás) árbevétele nagyobb 100 milliárd forintnál, és ők fizetik az adó több mint 90 százalékát. A távközlési ágazatban az 5 milliárd forint feletti árbevétellel rendelkező 15 vállalat fizeti az ágazatra jutó adótömeg közel 97 százalékát. Az energiaellátókra vonatkozó adó a lineáris adómérték miatt kevésbé koncentrált, az első öt legnagyobb árbevétellel rendelkező céget a teljes adótömeg 61 százaléka, az első húszat pedig 85 százaléka terheli. A szabályozás szerint a 2010-et követő két évben a különadók mértéke az aktuális gazdasági teljesítményhez volt kapcsolva. Habár a nettó árbevétel alapú adók általában sokkal nehezebben megkerülhetők más vállalati közterhekhez (v.ö. profitadók) képest és a kapcsolt vállalatokra vonatkozó rendelkezés is érdemben szűkíti az alkalmazkodási lehetőségeket, a két többkulcsos adó esetén nem zárható ki valamilyen adóoptimalizálási törekvés az érintett üzleti szervezetek részéről (pl. a vállalati szervezet, vagy az üzleti modell átalakításával). Ez megítélésünk szerint összességében csak csekély mértékű negatív kockázatot jelent az adóbevételekre adott becsléseinkben. (5) Sok tanulsággal szolgálnak azok az előzetes számítások, amelyek a különadók egyéb hatásait próbálták előre jelezni: (5)
35 Bolti kiskereskedelmet terhelő különadó A bolti kiskereskedelmet terhelő különadó makro-hatásai közgazdaságilag hasonlóak a fogyasztást terhelő adókéhoz. Bár az adót már 2010. IV. negyedévében közel ugyanakkora összegben kellett megfizetni egy negyedév alatt, mint a 2011-2012-es évek egészében, azzal számoltak, hogy az alkalmazkodás csak fokozatos lesz. Modellszámítások szerint az adó hasonló átgyűrűzési profillal rendelkezik majd, mint a fogyasztási típusú adók általában, azaz az első évben az adó árakra gyakorolt átgyűrűzési hatása 52 százalék, amely később a csökkenő fogyasztási kereslet miatt fokozatosan, de jelentős mértékben mérséklődik. A különadó ennek folytán rövidebb távon részben megjelenhet a fogyasztói árakban, amely a reáljövedelmet és a fogyasztási keresletet is csökkenti. Az adó hatására rövidtávon némiképpen élénkül a munkakínálat is, ám ezt a hatást ellensúlyozza az alacsonyabb aggregált kereslet miatt bekövetkező munkakereslet-csökkenés. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy amint már korábbi kiadványainkban is leírtuk, önmagában a fogyasztási adó emelése, ha más torzító pl. munkát terhelő adók csökkentését váltja ki, akkor hosszabb távon magasabb termeléshez és fogyasztáshoz vezethet. Ami a beruházásokat illeti, az adónak csak kismértékben van hatása a nem kereskedelmi vállalatok beruházására, hiszen a csökkenő termelés miatti beruházási kereslet csökkenést nagyrészt ellensúlyozza az árak emelkedése miatti átmeneti reálkamatcsökkenés beruházás-élénkítő hatása. A kereskedelmi szektorban azonban azzal számolunk, hogy a tervezett beruházások egy része késést szenvedhet. A makro hatások esetén jelentős bizonytalanságot jelent, hogy a kereskedelmi vállalatok a profitcsökkenésre a beszállítói piacon próbálhatnak alkalmazkodni: vagy más beszerzési források keresésével vagy úgy, hogy megpróbálnak a beszállítóknak adott feltételeken szigorítani. Ezek a hatások akár az import emelkedését is eredményezhetik, és tompíthatják a fogyasztói árak emelkedését és a fogyasztói kereslet csökkenését.
36 Távközlési szektort terhelő különadó Makro-szimulációink során úgy számoltunk, hogy a lakossági ügyfélkörben ez egy fogyasztási típusú adóhoz hasonlít (átgyűrűzése ugyanolyan mértékű, mint a fent tárgyalt kiskereskedelmi adónak), miközben a terhelt vállalati szektor körében elhalasztott beruházásokat eredményez. A hatások tehát hasonlóak a bolti kiskereskedelmet terhelő különadó hatásaihoz, bár ebben az esetben az elhalasztott beruházás majdnem kétszer akkora, ami a nemzetgazdasági beruházás növekedési ütemét 2011-2012-ben 0,1-0,2 százalékponttal veti vissza. A makro-hatások esetén bizonytalanságot jelent, hogy a vállalati ügyfélkörre mekkora mértékben terhelik a szolgáltatók a különadót, és az mennyiben vezethet a vállalatok költségeinek megemelkedéséhez. Alap-szcenáriónkban ilyen hatást csak korlátozott mértékben valószínűsítünk. Energiaellátókat terhelő különadó Az energiaellátókat terhelő különadó makro-hatásai több csatornán keresztül és az egyes részpiacok eltérő viselkedésén keresztül jelentkeznek. A járműüzemanyag-piacon az ágazati szakértői információk alapján azt valószínűsítjük, hogy az adó emelkedése a nettó árakat kb. 1 százalékos mértékben emelheti (ez egy átlagos fogyasztási adó emelés esetén várható emelkedésnél kisebb átgyűrűzést jelent). Mindez emeli az árakat és csökkenti a fogyasztást. A hatások számszerűsítésében jelentős bizonytalanságot jelent ugyanakkor, hogy mivel a változás a gépjárműüzemanyag-piac szereplőit eltérő mértékben érinti (pl. a kiskereskedők egy részét nem, vagy csak kisebb mértékben), a piac szerkezete is megváltozhat. Az adóteher fogyasztókra történő áthárítását az is akadályozza, hogy számos forgalmazónak lehetősége van az import növelésére. Szintén az áthárítást korlátozza az üzemanyag-turizmus intenzitásának potenciális növekedése is. Összességében úgy véljük, hogy az adó fogyasztókra történő áthárítása az üzemanyagokra kivetett egyéb adóknál észleltnél alacsonyabb lehet. Az energiaszektor azon szegmensére kivetett adó esetén, ahol szabályozott árak vannak érvényben, az adó végső árakban történő érvényesítését nem tartjuk valószínűnek, így ebben a körben főként profitcsökkenésre és beruházások elhalasztására számítunk. Azon piaci szegmensben, amelynél nem szabályozottak az árak (főként a vállalati villamos energia szegmensben) viszont azzal számolunk, hogy a vállalatok költségei kis mértékben emelkednek, amely áttételesen csökkenő termeléshez, munka- és fogyasztói kereslethez
37 vezet, valamint a fogyasztói árak kismértékű emelkedésével is járhat. Az érintett energiaszektor tehát összességében csak korlátozottan képes áthárítani az adót, a profitja csökken, amely a szektor beruházásainak elhalasztásához vezethet. Ez a hatás a másik két adónál tapasztaltnál számottevően nagyobb lehet. Ismét kiemeljük, hogy a legújabb intézkedések ezen adónemeket is érintik. Az elfogadott módosítás szerint a távközlési adó jelenlegi mértéke 2 forintról 3 forintra emelkedik a vállalati ügyfelek esetében. A rendelkezésre álló adatok alapján a vállalatok részesedése a távközlési szolgáltatásokban 45 százalék. Alappályánkon 2013-ban 41,4 milliárd forint bevételt várunk a távközlési adóból, ennek 45 százaléka 18,6 milliárd forint, aminek 50 százalékos emelése 9,3 milliárd forint többletbevételt eredményez éves szinten. Az augusztus 1-i hatálybalépés miatt az idei többletbevétel eredményszemléletben 3,9 milliárd forint, pénzforgalmi szemléletben 3,1 milliárd forint. (3)
38 NETA 2012-ben 19,05 milliárd forint befizetés teljesült a NETA-ból, ami az előirányzott 20 milliárd forinttól mindössze 5 százalékkal marad el. Ez nem szerepel a KSH hivatalos költségvetési táblázatában. Ott a 2011. évi teljesítési rovatban 3,3 milliárd forint áll. Köszönhetően a többszöri módosításnak, a NETA tavaly jelentősen nagyobb elvonást jelentett, mint 2011-ben. A NAV által közzétett két táblázat alapján nem csak a költségvetési hatások, hanem a szakágazati vonatkozások is konkretizálhatók. Az adó alanya: a) az adóköteles terméket belföldön első alkalommal értékesítő, b) az adóköteles terméket beszerző személy, szervezet. Bevallás beküldésének dátuma (év, hónap) Előrecsomagolt cukrozott készítmény 100 Ft/kg NETA11 nyomtatványcsomag * Energiaital 250 Ft/l Ételízesítő 200 Ft/kg Sós snack 200 Ft/kg Üdítőital 5 Ft/l Végösszeg (Ft) 2011-10 325 018 033 40 304 688 82 919 181 126 733 454 120 630 695 695 606 051 2011-11 656 019 694 36 871 393 140 224 061 235 194 093 130 184 069 1 198 493 309 2011-12 793 992 643 28 703 055 177 036 982 222 867 709 140 393 426 1 362 993 815 2012-01 634 250 594 36 132 763 189 283 050 271 257 810 196 761 400 1 327 685 616 2012-02 24 468 853 68 500 6 975 046 4 229 692 164 261 35 906 352 2012-03 8 993 929 21 960 27 536 410 52 788 2 014 36 607 101 2012-04 4 131 222 1 180 810 1 025 5 313 057 2012-05 11 028 164 12 070 855 764 11 895 998 2012-06 12 817 004 0 52 600 5 040 91 392 12 966 036 2012-07 142 810 30 000 34 860 207 670 2012-08 2 000 856.. 2 000 856 Összesen 2 472 863 802 142 102 358 624 039 399 862 407 160 588 263 141 4 689 675 860 Forrás: NAV Bevallás beküldésének dátuma (év, hónap) Cukrozott kakópor 70 Ft/kg Előrecsomagolt cukrozott készítmény 130 Ft/kg Energiaital 250 Ft/kg Ételízesítő 250 Ft/kg NETA11 nyomtatványcsomag * Gyümölcsíz 500 Ft/kg Ízesített sör és alkoholos frissítő 20 Ft/l Más üdítőital 7 Ft/l Sós snack 250 Ft/kg Sűrítmény, koncentrátum, vagy szörp formában értékesített üdítőital 200 Ft/l Végösszeg (Ft) 2012-02 18 228 481 562 291 186 21 672 738 198 261 632 9 868 795 6 747 220 156 685 242 217 976 668 4 490 500 1 196 222 461 2012-03 22 056 925 732 373 548 18 364 225 214 323 400 18 878 220 9 985 547 135 405 092 230 365 638 3 284 560 1 385 037 154 2012-04 31 417 604 963 106 086 26 791 000 287 880 165 30 342 570 29 883 059 197 513 661 285 458 390 3 488 220 1 855 880 755 2012-05 22 468 800 741 180 219 19 988 388 251 338 318 9 909 770 20 489 062 188 909 487 239 744 545 2 451 860 1 496 480 448 2012-06 23 821 399 798 049 749 9 099 500 280 817 325 7 139 265 33 978 219 220 860 313 376 131 450 3 865 940 1 753 763 159 2012-07 29 906 913 796 505 854 16 794 800 285 075 042 3 845 085 22 205 610 227 856 768 333 919 196 4 178 580 1 720 287 848 2012-08 23 985 488 647 954 018 10 155 200 226 607 539 3 175 280 22 788 075 208 050 627 283 599 281 3 276 660 1 429 592 168 Összesen 171 855 610 5 241 460 660 122 865 851 1 744 303 421 83 158 985 146 076 791 1 335 281 189 1 967 195 167 25 036 320 10 837 263 993 * A leválogatás a 2012. augusztus 31-ig beküldött bevallások és önellenőrzések benyújtásának dátuma alapján, a nyomtatvány típusának figyelembe vételével készült. Figyelem! A táblázatok első oszlopa nem bevallási időszakra, hanem a bevallások benyújtásának időpontjára utal. Tényszerű következtetések kizárólag valamennyi tényező együttes vizsgálata alapján vonhatók le. Forrás: NAV
39 BANKADÓ A költségvetési bevételek között a bankadó tekintetében a 2012. évinél jóval magasabb előirányzat szerepel 2013-ra. Bankokkal kapcsolatos sorok a költségvetés bevételei között, millió Ft 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 Hitelintézeti járadék 12 555 12 642 12 619 10 034 9 389 9 743 37 400 30 100 24 100 19 300 Pénzügyi szervezetek különadója 182 308 186 483 84 936 144 000 144 000 144 000 144 000 Összesen 0 0 12 555 12 642 12 619 192 342 195 872 94 679 181 400 174 100 168 100 163 300 Forrás: KSH, 2013-tól (7) Itt a teljesség kedvéért kitérünk a tranzakciós illetékekre is. Erre módot ad, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium havi államháztartási tájékoztatójának 2013 áprilisi megjelenésekor Banai Péter helyettes államtitkár kitért a tranzakciós illeték bevételek alakulására. Eszerint az év első öt hónapjában mintegy 52,8 milliárd forintos összbevételből 16,7 milliárd forintot fizetett a Magyar Államkincstár, 36,1 milliárd forintot pedig a bankszektor (amit szinte teljesen a lakosság fizetett meg, mivel a pénzintézetek továbbhárították a terhet). Ami a tranzakciós illeték-bevételi tervek teljesülését illeti: a 2013-as költségvetés pénzforgalmi szemléletben 301 milliárd forintos bevétellel kalkulált eredetileg (ez 11 hónapnyi bevétel, mert az első befizetések februárban érkeztek be az államkasszába a januári tranzakciók után). Ebből 80 milliárd forintot várt az államkincstártól, de
40 eredményszemléletben. Vagyis ezek alapján - pénzforgalmi szemléletben - a kormány 73,3 milliárd forintos bevételt várt az államkincstártól, és 227,7 milliárdot a bankoktól. Ezek fényében azt mondhatjuk, hogy a május végi (február, március, április és május) adatok alapján az államkincstár az időarányosan tervezett bevétel 63 százalékát fizette be (26,6 milliárdos öthavi terv helyett 16,7 milliárdot), a bankok pedig az időarányosan tervezett bevétel 44 százalékát teljesítették (82,7 milliárdos öthavi terv helyett 36,1 milliárd forintot). Vagyis a banki szektor esetében nagyobb az időarányos elmaradás, de az államkincstári befizetések is egyharmaddal elmaradnak a tervezettől. Az elmaradást firtató kérdésre Banai Péter kifejtette: ennek hátterében egyrészt a banki forgalom várthoz képest időarányosan elmaradó forgalma, illetve az érintettek vártnál gyorsabb alkalmazkodása áll. Másrészt, a bevételek elmaradásának oka a szezonalitásban is keresendő, az év második felében a bevételek felfutására számítunk a nagyobb arányú második félévi banki forgalomnak köszönhetően - tette hozzá. Egy másik kérdésre válaszolva úgy fogalmazott, hogy a tranzakciós illeték esetében a hétfőn beterjesztett kulcsemeléssel együtt sem fog teljesülni a 301 milliárd forintos terv. Mindez természetesen nem jelenti az államháztartás egészének egyenleg-romlását - tette hozzá. (8)