1 Dr. Udvardi Iván, szakállamtitkár, Külügyminisztérium: Koszovó és a magyar külpolitika (Az elıadás 2007. április 13-án a Függetlenség és autonómia között. Koszovó: európai és magyar perspektívák c. konferencián hangzott el) A koszovói rendezés az elmúlt években a nemzetközi politika homlokterében álló kérdés, és úgy gondolom, hogy az elkövetkezı másfél hónapban még inkább az lesz. Az elmúlt közel húsz évben óriási mértékő változások, átalakulások mentek végbe a Balkánon. Új államok jöttek létre, és ezeknek az államoknak egy része eredményesen integrálódik az euroatlanti struktúrákba. Van olyan ország, Szlovénia, amelyik már tagja mind a NATO-nak, mind az Európai Uniónak. Horvátország most folytatja a csatlakozási tárgyalásait az Európai Unióval. Több ország a NATO partnerországává vált, 2008-ban küszöbön áll néhányuk felvétele a NATO-ba. Thesszaloniki óta ezen országok mindegyike európai uniós perspektívával rendelkezik. Elmondható tehát, hogy történelmi léptékő átrendezıdés ment végbe a térségben, melynek utolsó szakaszához érkeztünk. A koszovói rendezés fogja lezárni ezt a folyamatot közvetlen szomszédságunkban, a Nyugat-Balkánon. Ha a magyar külpolitika térségbeli szerepvállalását vizsgáljuk, felvetıdik a kérdés, hogy melyek a magyar külpolitika, illetve Magyarország érdekei ebben a térségben, különös tekintettel Koszovóra. Úgy gondolom és ezt szeretném hangsúlyozni mindenekelıtt, hogy a magyar érdekek egyben zömében európai érdekek is, tehát érdekeink nem válnak el az Európai Unió vagy az euroatlanti közösség térségbeli érdekeitıl. Elsısorban a térség stabilitásához főzıdı érdekeltségünket emelném ki. Nem kell magyarázni, és azt hiszem, evidencia is: az elmúlt idıszak fényesen bizonyította, hogy a térség stabilitása vagy instabilitása közvetlenül hat Magyarországra. Ezért alapvetıen érdekeltek vagyunk abban, hogy a hosszú távú stabilitás feltételei fennmaradjanak a Nyugat-Balkánon. Magyarország szempontjából különösen így van ez Szerbia vonatkozásában. Mi úgy gondoljuk, hogy egy stabil Szerbia a záloga a nyugat-balkáni térség egésze stabilitásának. Azt szeretnénk, ha a koszovói rendezés olyan irányban mozdulna el, és olyan megoldás születne, amelyik Szerbia érdekeit is figyelembe veszi, amelyik Szerbia stabilitását erısíti. Sokszor beszéltünk magyar és különbözı európai nemzetközi fórumokon arról, hogy a szerbiai belsı viszonyok alakulása, a szerbiai demokratikus erık megerısödése összeurópai Törölt: v
2 vagy össz-euroatlanti érdek. Ebbıl a szempontból úgy gondolom, hogy a koszovói kérdés rendezése is nagymértékben hatni fog Szerbia fejlıdésére. A második ilyen érdek a térség euroatlanti integrációja. Meggyızıdésünk, hogy a térség stabilitását tartósan is fenntarthatóan az fogja biztosítani, ha a térség valamennyi állama része lesz az euroatlanti közösségnek. Ez a folyamat megindult, halad elıre, és ennek a folyamatnak Magyarország az egyik élharcosa. Minden fórumon, hangsúlyozzuk a kérdés kiemelt fontosságát valamennyi térségbeli ország és a térség egésze szempontjából. Az euroatlanti érdekek mellett Koszovóval összefüggésben természetesen vannak speciálisan magyar érdekek is. Ezek mindenekelıtt a Vajdaságban élı magyar kisebbséghez kötıdnek. Ennek a kisebbségnek a sorsa, helyzetének alakulása a mindenkori magyar kormány alkotmányos felelıssége. Mivel Szerbia stabilitása kihat a kisebbségek helyzetére is, Magyarország más államoknál talán fokozottabban érdekelt egy stabil Szerbiában. A magyar külpolitika az elmúlt 10 15 évben rendkívül aktívan, pozitívan, és kormányokon átívelı módon járult hozzá a délszláv térség stabilitásához. Nem szeretnék kitérni minden mozzanatra, de néhány nagyon fontos és kulcsfontosságú kérdést hadd említsek meg, amelyek bizonyítják, hogy Magyarország nemcsak földrajzilag, de politikájával, gondolkodásával is jelen van a térségben. Elsı helyen szeretném megemlíteni az ún. Szegedi Folyamatot. Az 1999-ben indult Szegedi Folyamat a magyar külpolitika egyik legsikeresebb eszköze volt és az is maradt. Sikeresen járult hozzá a térség demokratizálódási folyamatához, és most, reményeink szerint, sikeresen járul hozzá a térség euroatlanti integrálódásához. Tehát a Szegedi Folyamat esetében van egy folyamatosság, és van egy természetszerőleg megváltozott prioritás. Azért természetszerőleg, mert az eredeti célkitőzés, a demokratizálódás lényegében teljesült a térség országaiban. Ez az volt az egyik jól ismert, és nagyon fontos magyar hozzájárulás a térség stabilitásához, integrálódásához. A másik, talán kisebb hangsúlyt kapó magyar kezdeményezés, a Budapest Fórum elindítása. A Regionális Partnerség országai (tehát a Visegrádi Négyek országai, plusz Ausztria és Szlovénia) 2005-ben elhatározták, hogy Budapest Fórum néven egy olyan folyamatot indítanak el, amely konkrét segítséget és támogatást nyújt a nyugat-balkáni térség országainak integrációs folyamatához. Magyarország ebben a folyamatban a térség bel- és igazságügyi felkészítését vállalta. A Budapest Fórum programjai mőködnek, és ez is olyan konkrét hozzájárulás részünkrıl, amely a stabilitást és az integrálódást segíti elı. További konkrét magyar hozzájárulásként említhetı a térség szempontjából releváns kérdésekben mutatott magyar aktivitás az európai uniós fórumokon. Ilyen például a
3 vízumliberalizáció. Az itt ülı nagykövetek pontosan tudják és érzékelik, hogy ez alapvetı fontosságú kérdés. Mindig azt képviseltük, hogy a schengeni rendszer, a közös vízumrendszer ne legyen elválasztó vonal az Európai Unió és az azon kívüli országok között, különösen ne a Nyugat-Balkán országai felé, ne egy olyan térségben, amely európai perspektívával rendelkezik. Remélhetıen a vízumliberalizációs tárgyalások eredményesen lezárulnak, és jövı év januárjától egy könnyített vízumrendszer léphet életbe az Európai Unió és a térség országai között. Ez persze csak egy állomása ennek a folyamatnak. A magyar külpolitika célkitőzése az, hogy meghatározott feltételek teljesítése esetén a térség valamennyi országa a schengeni térség vízummentes országává váljon. Néhány konkrét példával szerettem volna rámutatni, hogy Magyarország felelısséget vállal az egész térségért, konkrét, és megítélésem szerint eredményes kezdeményezéseket tesz a kilencvenes évek második fele óta. Ezek után egy kicsit szőkíteném a témát. Engedjenek meg néhány Koszovóval kapcsolatos mondatot. Elıször is tisztázni kell, hogy mi a mozgástere a magyar külpolitikának a koszovói rendezéssel kapcsolatosan. Tudvalevıleg a koszovói rendezés alapvetıen olyan keretekben zajlik, ahol Magyarországnak közvetlen ráhatása, közvetlen szerepe nincsen. Az ún. Kontakt Csoport országai határozták meg a rendezés máig érvényes alapelveit. Ezekkel az alapelvekkel egyébként Magyarország maradéktalanul egyetért. Három nem -re épülnek a Kontakt Csoport elvei. Az elsı ilyen nem, hogy nincs visszatérés az 1999 elıtti állapotokhoz. A második, hogy nem lehetséges Koszovó megosztása. A harmadik, hogy - bármilyen rendezés is jöjjön létre -, nem lehetséges Koszovó csatlakozása egy már létezı államalakulathoz. Úgy gondolom, hogy azért borzasztóan fontos ez a három alapelv és ezek érvényesülése, mert ezek tükrözik azt, hogy a koszovói rendezés abszolút sajátos helyzet, amely nem szolgáltathat precedenst semmilyen egyéb vitás kérdés rendezéséhez. Az alapelvek tükrözik, hogy a koszovói rendezés különleges történelmi körülmények között jön létre, teljesen egyedi történelmi háttérrel és elızményekkel, és a nemzetközi közösségnek most közös összefogással kell megoldást találnia. Úgy gondolom, hogy a rendezés precedens-nélküliségének hangsúlyozása fontos szerepet fog játszani abban, hogy nemzetközi konszenzus alakulhasson ki. Szeretném hangsúlyozni, hogy Magyarország - bár nem tagja sem a Kontakt Csoportnak, sem a Biztonsági Tanácsnak, ahol most a kérdés végsı vitája folyik - mint európai uniós tag, bizonyos szempontból hozzá tudott járulni a koszovói rendezés egyes elemeinek kimunkálásához. Ilyen volt például, amikor regionális partnerországok keretében Magyarország egy olyan Koszovó-papír kidolgozását
4 kezdeményezte, ami késıbb egyik alapja lett az Európai Unió politikájának, és amelynek bizonyos elemei az Ahtisaari-jelentésben is visszatükrözıdnek. Ebben a Magyarország által is jegyzett papírban jelent például meg annak a hangsúlyozása, hogy a közösségi kisebbségi jogokat biztosítani kell Koszovóban, és hogy az ott élı szerb közösség kollektív jogainak garantálása kulcskérdés. De ugyancsak ez a papír foglalkozott a vallási helyek megırzésének fontosságával, a koszovói biztonság NATO általi garantálásával, egy robosztus biztonsági garancia biztosításával. Tehát Magyarországnak bizonyos elemek politikai közgondolkodásba történı bevitelével sikerült az európai uniós tagság által adta lehetıségeit kihasználni, és pozitívan hozzájárulni ehhez a gondolkodáshoz. Hol tartunk most? A nemzetközi közösség 1999-ben az ENSZ Biztonsági Tanács 1244-es határozatával döntött arról, hogy Koszovóban milyen típusú fejlıdést tart kívánatosnak. A mai napig ez a határozat van érvényben. A Biztonsági Tanács két évvel ezelıtt felhatalmazást adott arra, hogy Szerbia és a koszovói albánság képviselıi kezdjenek tárgyalásokat Koszovó jövıjével, Koszovó jövıbeli státuszával kapcsolatosan, és kijelölte az ENSZ fıtitkár különmegbízottját, Martti Ahtisaari személyében. Ezek a tárgyalások nem vezettek eredményre. Magyarország ennek a tárgyalássorozatnak nem volt részese, mert a térség egyetlen egy országa sem kapott meghívást a tárgyalássorozatra. Természetesen EUtagként a tárgyalási folyamatról folyamatosan kaptunk tájékoztatást. A tárgyalássorozat lényegileg azért fejezıdött be, mert megszőntek annak a feltételei, hogy itt békés szétválás vagy békés megegyezés jöjjön létre. Tehát a rendezés a nemzetközi közösségre marad. Nyilvánvaló, hogy mindenki egy olyan tárgyalássorozatban bízott, amely elvezethetett volna a felek közötti békés megegyezéshez. Az ENSZ fıtitkár megbízottja, Ahtisaari úr elıterjesztette javaslatait, és a magyar miniszterelnök ezzel kapcsolatosan Angela Merkelhez, José Manuel Barrosohoz, az Európai Bizottság elnökéhez és Javier Solana fıképviselı úrhoz intézett levelében foglalta össze Magyarország álláspontját. A levélben vázolt magyar álláspontnak négy lényegi eleme van. Az elsı elem, hogy célszerő az összes tárgyalási lehetıséget kihasználni. Itt emlékeztetnék arra, hogy a levél valamikor február elején született, tehát akkor, amikor még nem volt biztos, hogy folytatódnak-e a tárgyalások. Ez az elképzelés a nemzetközi közösség álláspontjával találkozott, és újabb két héttel meghosszabbodott a tárgyalásokra szabott idıkeret. Más kérdés, hogy március 10. körül sajnos a meghosszabbított tárgyalássorozat is eredménytelenül zárult, tehát lényegi elırehaladás nem történt. De a magyar miniszterelnök levelében foglaltak azt tükrözték, hogy hazánk véleménye szerint Szerbiának joga van arra, hogy az érdekeit tárgyalásos úton kifejtse, javaslatait ismertesse.
5 A magyar álláspont következı eleme rendkívül fontos, és az a továbbiakban valószínőleg központi kérdés lesz. Ez az, hogy a döntést az ENSZ Biztonsági Tanácsában kell meghozni, vagyis ENSZ BT-határozat szükséges ahhoz, hogy egy fenntartható, hosszú távú rendezés jöjjön létre Koszovóban. Sok mindent rejt magában ez a kezdeményezés. Egyrészt szeretnénk, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsában egyetlen ország sem emelne vétót a rendezéssel szemben. Ebbıl következıen olyan megoldást kell keresni, amely a Biztonsági Tanács valamennyi tagja számára elfogadható, vagyis az Oroszország által a Kontakt Csoportban hangoztatott kifogásokat kezelni kell, azokról kompromisszumra kell jutni, és ennek a megegyezésnek a Biztonsági Tanácsban kell megtörténnie Másrészrıl az Európai Unió egysége is csak a Biztonsági Tanács határozatán alapulhat. Az Európai Unió 27 tagállama közül mindegyik tagállam elkötelezett a kérdés rendezése iránt, de minden tagállamnak megvannak a saját, jól felfogott érdekei. A közös platform megtalálásában a magyar álláspont szerint egy BT-határozat segíthet. Harmadrészt úgy gondoljuk, hogy Szerbiának és Koszovónak is az az érdeke, hogy közös jövıjüket egy BT határozat alapozza meg. Végül az is a BT-határozat mellett szól, hogy a rendezés utáni helyzetben az Európai Uniónak és a NATO-nak jelentıs szerepet kell vállalnia Koszovóban, és erre a felhatalmazást leginkább egy BT-határozat tudja megteremteni. Ebben a kérdésben odáig jutottunk, hogy az Európai Unió márciusi külügyminiszteri értekezletén a javaslatot az Európai Unió valamennyi tagállama elfogadta, ezen elvárás megfogalmazása a külügyminiszteri konklúzióba is bekerült. Nem szólt a Külügyminiszterek Tanácsa a rendezés milyenségérıl és minıségérıl. De arról igen, hogy azt BT-határozat hagyja jóvá. Mi ezt jelentıs eredménynek értékeljük. Azt is hangsúlyoztuk, hogy elkerülendı egy olyan BT-határozat, amely nem rendelkezik egyértelmően Koszovó státuszáról. Ugyanis egy homályosan megfogalmazott BT-határozatot követıen elıfordulhat, hogy a függetlenség egyoldalú kinyilvánítására kerül sor, és ez további komplikációkat okozna mind Koszovóban, mind Szerbiában, mind pedig a nemzetközi közösségen belül. Tehát hazánk álláspontja az, és ezt fogalmazta meg a magyar miniszterelnök, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa rendezze Koszovó jövıbeli státuszát. Magyar szempontból kiemelkedıen fontosnak tartom a magyar miniszterelnök levelének harmadik elemét. E szerint Magyarország kiemelt fontosságúnak és elıremutató jellegőnek tekinti az Ahtisaari-jelentés közösségi jogokra utaló részét. Az ott megfogalmazott és kollektívnek tekinthetı közösségi jogok garanciát adhatnak a Koszovóban élı kisebbségek jogi helyzetének biztosításához. Anélkül, hogy ezt precedens jellegőnek ítélnénk meg, úgy gondoljuk, hogy ezek a garanciák példamutatóak lehetnek más térségekben is. Amennyiben
6 ezek a közösségi kollektív jogok nem valósulnak meg Koszovóban, úgy elképzelhetı egy nagyobb mértékő szerb exodus, amely hátrányosan érintheti például a Vajdaságot is. Ezt mindenképpen el kell kerülni, és biztosítani kell valamennyi Koszovóban élı nemzetiség a jogát a biztonságos életfeltételekhez. Ugyancsak kiemelten hangsúlyozom a magyar álláspont negyedik elemét, ez pedig Szerbia euroatlanti integrációja. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr levelében egyértelmően megfogalmazta, hogy a koszovói rendezéssel párhuzamosan az Európai Unió tagállamainak meg kell erısíteni Szerbia számára az európai uniós perspektívát. Ha nem is azonnal a tagjelölti státuszt, de az európai uniós perspektívát. Ismeretes, hogy Magyarország azon országok közé tartozik, amelyek azt szeretnék, hogy a szerb kormányalakítást követıen mielıbb megindulhassanak, illetve újraindulhassanak a Stabilizációs és Társulási Megállapodás (SAA) tárgyalásai. Mi úgy gondoljuk és ebben nem vagyunk egyedül az Európai Unión belül hogy a Hágai Nemzetközi Büntetıtörvényszékkel történı teljes együttmőködés a szerb kormány elengedhetetlen kötelessége, ugyanakkor az ne legyen elıfeltétele az SAA tárgyalások újraindításának. Szerintünk a teljes körő együttmőködést a tárgyalások lezárultát követıen, de a szerzıdés hatályba lépése elıtt szükséges megvizsgálni. Tehát ne húzzuk fölöslegesen az idıt, haladjunk elıre a tárgyalásokkal. Ezen túl a magyar diplomácia szorgalmazza azt is, hogy a szerb társadalom számára az Európai Unió egyértelmő üzenetet fogalmazzon meg Szerbia jövıjérıl. Nem engedhetjük meg, hogy Szerbia, a szerb társadalom bármilyen típusú rendezés esetén elszigeteltnek érezze magát. Szeretnénk pozitív perspektívával hozzájárulni ahhoz, hogy Szerbia dinamikusan elırehaladjon az euroatlanti integrálódás útján. Ennek érdekében folyamatosan konzultálunk európai uniós partnereinkkel és az Elnökséggel is. Az Európai Unió mellett a NATO-hoz történı szerb közeledést is kiemelt célnak tartjuk. Úgy gondolom, hogy a magyar diplomácia - szoros együttmőködésben az Egyesült Államokkal és más országokkal - ebben a tekintetben nagyon jelentıs eredményt ért el, hiszen Szerbia a 2006-os rigai NATO-csúcson meghívást kapott a NATO Békepartnerségi Programjába. Ez egy rendkívül jelentıs elırelépés. A közelmúltban biztonságpolitikai szakértıi delegációt küldtünk Szerbiába, és felajánlottuk a szerb vezetés számára, hogy a békepartnerségi feltételek teljesítéséhez Magyarország minden szakmai támogatást megad. Ezen túl felajánlottuk a majdani szerb kormánynak, hogy vegyen részt (ha csak szimbolikus jelenléttel is) az afganisztáni magyar misszióban. Demonstráljuk közösen, hogy egy ilyen rendkívül fontos NATO-akcióban Magyarország és Szerbia kész és képes együtt részt venni.
7 Tehát ebbıl a négy elembıl állt a magyar miniszterelnök levele, amely a magyar álláspontot összegzi. Most pillanatnyilag abban a helyzetben vagyunk, hogy a vita a Biztonsági Tanácsban megkezdıdött, de várhatóan ebben a hónapban már nem folytatódik. Értesüléseink szerint a Biztonsági Tanács a közeli napokban úgy fog dönteni, hogy Oroszország kérésére megfigyelı csoportot küld Pristinába és Belgrádba, és ennek jelentése alapján folytatja le a vitát. Az idıkeretet illetıen felelıtlenség lenne bármit is jósolni, de én úgy gondolom, hogy a Biztonsági Tanácson belüli vita dinamizmusa május hónap folyamán fel fog gyorsulni, és remélhetıen júniusban megszületik egy olyan megnyugtató megoldás, amely a nemzetközi közösség mellett elfogadható lesz valamennyi érintett partner számára is. Ezzel a néhány aktuális gondolattal szerettem volna bemutatni, hogy hogyan gondolkodunk, és mit tesz a magyar diplomácia, a mozgásterünk adta lehetıségeken belül. Köszönöm szépen.