Választások és kormányalakítás Szerbiában

Átírás

1 Választások és kormányalakítás Szerbiában július 7-én a szerbiai parlament megválasztotta a szerb kormányt. A 250 képviselıbıl 127 támogatta az új koalíciót (27 szavazott ellene, 10 tartózkodott, a többi képviselı nem volt jelen). A kormányt Az Európai Szerbiáért Pártszövetség (Demokrata Párt, G 17 Plus, Szerb Megújhodási Mozgalom), a Szerb Szocialista Párt, a Szerbiai Nyugdíjasok Egyesült Pártja, az Egységes Szerbia, a Magyar Koalíció és a Bosnyák Lista az Európai Szandzsákért nevő szervezet képviselıi támogatták. Az elızı hivatalban lévı koalíció lényegében a Koszovóval kapcsolatos nézetkülönbségek miatt bomlott fel. Ismeretes, hogy az évek óta zajló, Koszovó helyzetét rendezni kívánó folyamat 2008 februárjában új szakaszába lépett. Február 4-én az Európai Unió külügyminiszterei úgy határoztak, hogy javasolják az egyes tagállamoknak: ENSZ biztonsági tanácsi határozat nélkül is ismerjék el Koszovó függetlenségét, emellett döntöttek az EULEX misszió felállításáról. Ugyanakkor az EU integrációt elısegítı politikai nyilatkozat aláírását javasolta Szerbiának (stabilizációs és társulási egyezmény). Az EU lépése teljes mértékben megosztotta a szerb kormányt: a Szerbiai Demokrata Párt (DSS) ragaszkodott ahhoz, hogy a szövegbıl kitőnjön: Koszovó Szerbia része. Február 17-én Koszovó kimondta függetlenségét, és megkezdıdött nemzetközi elismerése. Március 3-án a Szerb Radikális Párt (SRS) javaslatot terjesztett be a parlamentben, hogy a következıket szabják feltételül az EU-val folytatandó tárgyalások során: 1) ismerjék el, hogy Koszovó Szerbia része, 2) az EULEX visszavonása Koszovóból, 3) azok az államok pedig, amelyek elismerték Koszovót, vonják vissza az elismerést. (Ezeknek a feltételeknek az elismerése gyakorlatilag meggátolta volna az integrációt.) A javaslatot a Szerbiai Demokrata Párt, az Új Szerbia, valamint a Szerb Szocialista Párt is támogatta. A radikálisok javaslatáról a parlamenti határozathozatal elıtt a kormány is tárgyalt, a DSS támogatta, a Demokrata Párt (DS) és a G 17 Plus elvetette. Az ülés után Vojislav Koštunica miniszterelnök kijelentette: a kormány nem egységes a jövıt érintı fontos kérdésekben, ilyen kormány nem mőködhet tovább. Azt nem lehet mondani, hogy a DSS elvben teljes mértékben elveti az európai integrációt, de elıtérbe helyezi, hogy az EU elıbb ismerje el: Koszovó Szerbia része. Azt sem lehet mondani, hogy a DS lemond Koszovóról (legalábbis a megnyilatkozásokból ez tőnik ki), de az európai integráció érdekében rugalmasabb magatartást tanúsít, Koszovó kérdésével nem terheli meg az integrációt, és kerüli az erıszakot Koszovó ügyében. 1

2 Március 10-én a kormány javasolta a parlament feloszlatását és új választások kiírását március 13-án Boris Tadić köztársasági elnök elfogadta a kormány lemondását, és május 11-ére új választásokat írt ki. Az új parlamenti választás lehetıséget adott az erıviszonyok tisztázására, a kormánykoalíció pártjait pedig felmentette a kényszerő együttmőködés alól. (A szakításnak már voltak elıjelei: a DSS nem támogatta Tadićot a januári köztársasági elnökválasztások során.) Új választás útján lehetett feloldani azt az ellentétet, hogy míg a kormányban a DS és a G 17 Plus volt többségben, a parlamentben a nemzeti kérdésekben a radikálisok és a szocialisták segítségével a DS számíthatott többségre. Emellett remélték az egyes pártok az új kormányra már nem annyira nehezedik a Koszovó elvesztésébıl fakadó népszerőtlenség. A választásokra május 11-én került sor. Az 5%-nál több szavazatot szerzett pártok kerültek be a parlamentbe, kivételt képeznek a kisebbségi pártok, amelyekre nem vonatkozott a bejutási küszöb. A Demokrata Párt a G 17 Plus nevő technokrata, liberális beállítottságú párttal, valamint a Szerb Megújulási Mozgalommal létrehozta Az Európai Szerbiáért nevő választási szövetséget. Fı programjukat a koalíciójuk elnevezése is mutatta, és igyekeztek a gazdasági, szociális problémákat elıtérbe helyezni a kampány során. Hangsúlyozták, hogy csak integráció útján, külföldi beruházásokkal lehet a szerb gazdaságot élénkíteni, az elzárkózás az életszínvonal romlásához vezet. Emellett jóban kell lenni azokkal az országokkal, amelyekkel zajlik Szerbia kereskedelmének kb. 80%-a. A nemzeti sorskérdések (Koszovó) álltak a Szerbiai Demokrata Párt, illetve a Szerb Radikális Párt programjának és kampányának középpontjában. Változásokat, szavazók átcsoportosulását az elızı választási eredményekhez képest a korábbi kormánypártok között lehet megfigyelni, mégpedig úgy, hogy a Demokrata Párt és a G 17 Plus koalíciója a Szerbiai Demokrata Párttól nyert el szavazatokat. A választásokon a legtöbb szavazatot Az Európai Szerbiáért Koalíció kapta (38%, 102 mandátum), 15 mandátummal többet szerzett, mint 2007-ben, és 31-gyel többet, mint 2003-ban a két párt együtt. A Szerbiai Demokrata Pártnak 17 képviselıvel van kevesebb, mint korábban, támogatottsága 2003-tól fokozatosan csökken. A Szerb Radikális Párt támogatottsága a évi választások óta gyakorlatilag nem változott, 28 30% körüli eredményt ért el mindhárom alkalommal. A szocialisták támogatottsága is állandónak mondható 2003 óta (6 8%), most a nyugdíjasok pártjával és az Egységes Szerbiával együtt 20 mandátumhoz jutottak után ismét, immár második alkalommal bekerült a parlamentbe a Liberális-demokrata Párt (ld. táblázat). 2

3 Pártok, koalíciók % Mandátum Az Európai Szerbiáért 38, Szerb Radikális Párt 29,45 78 Szerbiai Demokrata Párt, Új Szerbia 11,61 30 Szerb Szocialista Párt, Nyugdíjasok Egyesült Pártja, Egységes Szerbia 7,58 20 Liberális-demokrata Párt 5,24 13 Magyar Koalíció 1,81 4 Bosnyák Lista az Európai Szerbiáért 0,92 2 Preševo-völgyi Albánok Koalíciója 0,41 1 A választások után több párt is gyıztesnek érezte magát. Az Európai Szerbiáért koalíció azért, mert a legtöbb mandátumot szerezte, a radikálisok meg úgy vélték, végre az ı vezetésükkel alakulhat meg a kormány. A két nagy tábor közül egyiknek sem tőnt egyszerőnek a biztos kormánytöbbség létrehozása, koalíciós partner bevonásával mindenképpen kompromisszumot kellett vállalni. A DS-t és a DSS-t semmilyen diplomáciai nyomással, ígérettel nem lehetett többé összeterelni ben a nemzetközi erık segítségével még sikerült a koalíciókötés a DS és a DSS között, most viszont az EU attól tartott, ha a nemzeti erık gyıznek, megáll Szerbia európai integrációs folyamata, nı a konfliktusveszély Koszovóban, a szerb nemzeti erık és igények megerısödnek a boszniai Szerb Köztársaságban, vagyis a Balkán egy része a maihoz képest instabilabbá válik. Ebben az esetben a külföldi befektetések is csökkennek, és végsı soron a gazdasági helyzet is romlik. Közvetlenül a választások után a radikálisok tárgyalásokat kezdtek a Szerbiai Demokrata Párttal (Koštunica elıtt meglebegtették a miniszterelnöki poszt lehetıségét, amit ı minden bizonnyal vállat is volna), valamint a Szerb Szocialista Párttal. A nemzeti kérdés tekintetében ez a három párt hasonló álláspontot képviselt február-márciusban, valamint még a miloševići idıkbıl volt hagyománya a szocialista-radikális együttmőködésnek. A szocialisták azonban támogatták az európai integrációt is. Egy hónapon át folytak a tárgyalások a nemzeti koalíció létrehozásáról. A létrehozandó koalíció alapcélkitőzéseiként a következıket határozták meg: 1) Koszovó Szerbián belül marad, 2) korrupció elleni harc, 3) gazdasági 3

4 fejlesztés, 4) európai integráció, de ez utóbbi nem feltétel nélkül: csak Koszovóval mint Szerbia részével. A szocialista párt a társadalmi igazságosság elvét is be kívánta venni az alapértékek közé. A megbeszélések június 21-én szakadtak meg, mikorra kiderült, nincs megegyezés a stabilizációs és társulási szerzıdéssel kapcsolatban. A szocialisták szövetségese, az Egységes Szerbia ragaszkodott a felkínált szerzıdés aláírásához, így a szocialisták vezette pártszövetség végül nem fogadta el a DSS javaslatát. Emellett a szocialisták nem kaptak ígéretet a nyugdíjak megfelelı emeléséhez sem (a reálbérek 70%- ára). A tárgyalások után a radikálisok és a szerb demokraták kétszínő játéknak minısítették a szocialisták politikáját. A hivatalos tárgyalások a szocialisták és az Európa-pártiak között június 21-én kezdıdtek meg. Június 23-án a szocialista párt fıbizottsága döntött: a párt koalícióra lép Az Európai Szerbiáért szövetséggel. A szocialisták nem adták olcsón magukat. A koalíciós megállapodásban elérték, hogy a szociális igazságosság elve is belekerüljön a kormányprogramba, valamint ami ennél is fontosabb elsı miniszterelnök-helyettesi posztot állítanak fel, amelyet szocialista politikus tölt be (Ivica Dačić). Az elsı miniszterelnök-helyettes felügyeli a rendırséget, és emellett széles jogkörrel rendelkezik. Megállapodtak nagyberuházásokban, fejlesztési és integrációs tervekben is, valamint hogy a kormány együttmőködik a hágai nemzetközi bírósággal. A parlament elnöke szocialista politikus lett (Slavice Djukić-Dejanović). A koalíciós megállapodások megkötése után, a parlament július 7-én hagyta jóvá a kormány összetételét. A kormány élén Mirko Cvetković közgazdász (Demokrata Párt) áll. Rajta kívül 26 miniszter alkotja a kormányt. A Demokrata Párt 12 minisztériumot irányít (a fontosabbak ezek közül: külügy, védelmi, igazságügy, Koszovó-ügyi), a gazdasági területek jó részét a 6 tárcával rendelkezı G 17 Plus felügyeli (gazdasági és regionális fejlesztési, néhány gazdasági szakminisztérium, ifjúsági és sport). 5 minisztérium élén áll szocialista politikus (belügy, kulturális, szociális, infrastrukturális), emellett egy-egy tárca jutott a Szerb Megújhodási Mozgalomnak, a Nyugdíjasok Egyesült Pártjának, valamint egy tárca nélküli miniszteri poszt a szandzsáki Demokratikus Akciópártnak. A vajdasági magyarok koalíciója több okból kifolyólag nem vesz részt a kormányban. Nem akarták legitimálni a Szerb Szocialista Párt politikáját, amellyel a múltban sem értettek egyet. Emellett viszont a VMSZ-nek nem ígértek olyan tárcát, amely megfelelı, tényleges tevékenységi körrel és felelısséggel járt volna. A szerb kormány fı alapelvei és céljai között miként a miniszterelnök programadó beszédében megfogalmazta a következık szerepelnek. 1) Az európai integráció. A kormány 4

5 akciótervet készít a szükséges reformok megtételére, hogy Szerbia - hivatali ideje alatt - az EU teljes jogú tagja legyen. Az elsı feladat a stabilizációs és társulási szerzıdés parlamenti ratifikációja. 2) Nem ismeri el Koszovó függetlenségét, és mindent megtesz, hogy a terület Szerbia része maradjon. Diplomáciai eszközökkel igyekszik megakadályozni, hogy további államok elismerjék Koszovó függetlenségét. Gazdasági segítségnyújtással igyekszik megakadályozni a szerbek elvándorlását Koszovóból, illetve életkörülményeik javítását. 3) A gazdasági fejlıdés elısegítése (privatizáció, infrastruktúrafejlesztés, a gazdasági törvényi elıírások egyszerősítése). Az alapvetı gazdasági célkitőzések: 7% körüli éves GDPnövekedés, a foglalkoztatottság növelése (220 ezer új munkahely teremtése, a munkanélküliek arányának csökkentése 11%-ra 19%-ról), az egyes területek közötti gazdasági és életszínvonalbeli különbségek csökkentése. 4) A szervezett bőnözés és korrupció elleni harc (rendırségi reform, okmányok cseréje). 5) Az állam szociális felelısségvállalásának növelése (pl. nyugdíjemelés, a nyugdíjak indexálása, családi pótlék emelése). Az új kormány létrejöttével 1990 óta lényegében harmadszor alakult át Szerbia pártszerkezete ig egyértelmően a Szerb Szocialista Párt volt a kormány meghatározó ereje (idınként a radikálisok kívülrıl támogatták) ben a demokratikus ellenzék átvette a hatalmat, és hét évig tartott a Demokrata Párt és a Szerbiai Demokrata Párt, valamint a G 17 Plus koalíciója. Jelenleg ún. Európa-barát, az európai integrációt támogató pártok alkotják a kormánykoalíciót, melynek tagja lett a Szerb Szocialista Párt is, s amely ily módon visszatért a hatalomba. A kormánypártok minimális többséggel rendelkeznek csak a parlamentben, de optimális esetben ha következetesek és kitartóak ez elég lehet a szükséges reformok bevezetéséhez, az európai integráció elısegítéséhez. Ezeket jelölte meg valamennyi kormánypárt célul. A szocialisták amellett, hogy számos pozícióhoz jutottak egy Európabarát koalícióban való részvételükkel pedig akár szalonképessé is tehetik magukat az európai politikai színtéren (céljuk a csatlakozás a Szocialista Internacionáléhoz). A közös érdekek elısegíthetik, hogy a kormánykoalíció hosszabb távon együttmőködjön. Bíró László 5