Gyermekkor, fogyatékosság és bántalmazás A fogyatékkal élőket segítő szervezetek ösztönzése a megelőző stratégiák kidolgozására

Gyermekkor, fogyatékosság és bántalmazás A fogyatékkal élőket segítő szervezetek ösztönzése a megelőző stratégiák kidolgozására

Gyermekkor, fogyatékosság és bántalmazás A fogyatékkal élőket segítő szervezetek ösztönzése a megelőző stratégiák kidolgozására

A kiadvány öt különböző nyelven jelent meg a Daphne projekt keretében, az Európai Bizottság támogatásával. Az olasz, portugál, görög és spanyol nyelvű kiadásokat írásban igényelheti, közvetlenül a partner szervezetektől. A kiadványban leírtak a szerzők nézeteit tükrözik. Az Európai Bizottság nem tehető felelőssé a kiadványban foglalt információk bárminemű felhasználásáért. Copyright AIAS Bologna onlus, az együttműködés nevében, 2004. Gyermekkor, fogyatékosság és bántalmazás A kiadvány szövegéért felelős munkacsoport: Melissa Filippini és Evert Jan Hoogerwerf (AIAS) Susana Lució és Ana Rodrigues (Fenacerci) Cristina Díaz és Ana Royo Salas (DFA) Georgina Fyca (Disability Now) Látványterv: Miranda Di Pietro Illusztrációk: Sara H. AIAS BOLOGNA ONLUS, Via Ferrara 32, 40139 Bologna, Italy. info@aiasbo.it. www.aiasbo.it FENACERCI, Rua Augusto Macedo 2A, 1600-794 Lisboa, Portugal. fenacerci@fenacerci.pt. www.fenacerci.pt DISMINUIDOS FÍSICOS DE ARAGÓN, José Luis Pomarón 9, 50008 Zaragoza, Spain. dfa@dfa-org.com. www.dfa-org.com DISABILITY NOW, 3rd Septevriou 30, 54636 Thessaloniki, Greece. info@disabled.gr. www.disabled.gr

Tartalomjegyzék Bevezetés 5. oldal lll Miért született ez a kiadvány? lll Kiknek szól ez a kiadvány? lll Hogyan hasznosítható a kiadvány? 1. A családon belüli erőszak 7. oldal lll A családon belüli erőszak definíciói lll A gyermekbántalmazás különböző típusai lll Az erőszak a gyermek alapvető jogainak megsértése lll Családon belüli erőszak és a fogyatékkal élő gyermekek lll Az erőszak fogyatékossággal összefüggésbe hozható formái 2. A probléma megértése 11. oldal lll A bántalmazásra vonatkozó elméletek lll Hogyan ismerhető fel a gyermekbántalmazás? lll A fogyatékosságra összpontosítva 3. Megelőzés 17. oldal lll A megelőzés definíciója és szintjei lll A megelőzés formái lll A megelőzési stratégiák sarokpontjai Források 22. oldal Az olvasóhoz További információk Bibliográfia I. Függelék 23. oldal Rizikófaktorok Védőfaktorok Ii. Függelék 24. oldal A gyermekbántalmazás - indikátorok

lll Miért született ez a kiadvány? lll Kiknek szól ez a kiadvány? lll Hogyan hasznosítható a kiadvány? BEVEZETÉS Miért született ez a kiadvány? A családon belüli erőszak világméretű probléma, mely a népesség valamennyi csoportját érinti. Minden társadalmi, gazdasági, vallási, kulturális és etnikai csoporton belül megtalálható. Elismerten jelentős társadalmi probléma, és szerencsére az utóbbi években egyre nagyobb figyelem irányul a családon belüli erőszak áldozataira, különösen akkor, ha az érintettek gyermekek. Mindazonáltal keveset tudunk a fogyatékkal élő gyermekek elleni erőszakról. A fogyatékkal élő gyermekek bántalmazása még a tabuként kezelt problémák között is tabunak számít, valószínűleg azért, mert a fogyatékosság és az erőszak közötti összefüggést érzelmi szempontból nagyon nehéz feldolgozni. A fogyatékkal élő gyermekeket nevelő családokban előforduló erőszakot nehéz nyomon követni és megelőzni. Túl kevés hiteles klinikai adat áll rendelkezésre ahhoz, hogy világos képet kapjunk a fogyatékkal élő gyermekeket érintő, családon belüli bántalmazás eseteiről. Ami azonban rendelkezésre áll, azt mutatja, hogy egyes csoportok magasabb kockázatnak vannak kitéve. Az áldozatoknak okozott sérelmeken kívül a gyermekbántalmazás problémájának jelentős társadalmi összefüggései is vannak. A társadalomnak, mint egésznek, felelősséget kell vállalnia a probléma különböző szinteken - az egyén és a család szintjétől a közösségeken át az intézményekig történő megelőzésében. Ha ez igaz valamennyi gyermekre, még inkább igaz a fogyatékkal élő gyermekekre, hiszen ők általában sokkal sérülékenyebbek. Annak érdekében, hogy ez a megosztott felelősség megvalósulhasson, a probléma súlyát és természetét meg kell ismerni, meg kell határozni, és meg kell érteni. A kiadvány célja a fogyatékkal élő gyermekek ellen elkövetett családon belüli erőszak témája jelentőségének megfelelően a társadalmi tudatosság növelése. Fontos cél továbbá, hogy az olvasókat korrekt módon tájékoztassa a téma összetettségéről, anélkül, hogy a családokat megbélyegezné, és bűnözőknek nevezné. Ezt úgy éri el, hogy definíciókon, magyarázó modelleken és indikátorokon keresztül bemutatja a fogyatékkal élő gyermekek ellen elkövetett erőszakkal kapcsolatos fontos fogalmakat és ismereteket. Végezetül, a kiadvány a megelőző stratégiák kifejlesztéséhez szükséges sarokpontok meghatározásával kívánja segíteni a megelőzést. A szöveg konkrét példákkal mutatja be a kulcsfontosságú fogalmakat. Kiknek szól a kiadvány? Annak ellenére, hogy a bántalmazás témaköre az egész társadalmat érinti, és a közintézményeknek különös felelőssége van a kérdésben, a szerzők úgy gondolják, hogy az értelmi fogyatékkal élő gyermekeket nevelő családokat képviselő helyi szervezeteknek, szociális szerveződéseknek és a fogyatékossággal foglalkozó egyéb nem-kormányzati szerveknek fontos és különös szerepe van a fogyatékkal élő gyermekek ellen elkövetett erőszak meghatározása, megértése, elemzése és megelőzése terén. Ezért ez a kiadvány elsősorban, de nem kizárólag nekik készült. Ezek a szervezetek specifikusan tudnak hozzájárulni a gyermekbántalmazás elleni harchoz, hiszen közvetlen, napi kapcsolatban állnak a családokkal és a gyermekekkel, ezáltal lehetővé válik számukra, hogy feltérképezzék a családi kapcsolatokat, a gyermeket körülvevő belső és külső környezetet, a pszichológiai és érzelmi hátteret, a gondozás és a segítség minőségét, valamint a támogatást előíró és védelmet biztosító jogszabályok és rendelkezések betartását. Ezek közül a szervezetek közül számos első kézből tud példákat a bántalmazásra, de kevés dolgozott ki szisztematikus megelőzési és beavatkozási tervet.

lll Bevezetés Növelni kell tehát képességüket az odafigyelésre, a kockázatot jelentő helyzetek felismerésére és a bántalmazás megelőzésére, természetesen a családokat támogató intézményes hálózattal szoros együttműködésben. A kiadvány valójában azt mondja ki, hogy csak a közös nyelvet beszélő és közös célokért küzdő koordinált és integrált hálózatok remélhetik, hogy sikeresek lesznek a megelőzésben. Hogyan hasznosítható a kiadvány? A kiadvány célja, hogy a fogyatékkal élő gyermekek bántalmazásának kérdése a fogyatékosokkal kapcsolatos területen működő szervezetek programjában első helyre kerüljön. Ösztönöznie és támogatnia kell a szervezeteken belül tevékenykedőket, hogy mind a szervezeten belül, mind pedig azon kívül ráirányítsák a figyelmet a témára. A kiadvány értékes vitaindító és a vitát irányító eszköz lehet. A kiadvány ezen kívül sarokpontokat is kínál a megelőzési stratégiák kidolgozásához. A fogyatékkal élő gyermekek elleni erőszak megelőzésében a miértek és hogyanok megismerése azt jelenti, hogy lefektetjük a hatékony beavatkozás alapjait, megakadályozva, hogy a drámai szituációk erőszakos cselekményekké fajuljanak. A kiadványt különböző társadalmi és kulturális környezetben tevékenykedő európai szervezetek képviselői készítették. Ennek ellenére a szerzők hiszik, hogy a kiadványban leírtak mindenütt érvényesek, még akkor is, ha minden intézkedés helyi társadalmi, kulturális és intézményi egyeztetést igényel.

lll A családon belüli erőszak definíciói lll A gyermekbántalmazás különböző típusai lll Az erőszak a gyermek alapvető jogainak megsértése lll Családon belüli erőszak és fogyatékkal élő gyermekek lll Az erőszak fogyatékossággal összefüggésbe hozható formái A családon belüli erőszak 1 fejezet A családon belüli erőszak definíciói A családon belüli vagy otthoni erőszak olyan szándékosan okozott sérülés, megfélemlítés vagy kényszer, mely otthoni környezetben, bizalmi kapcsolatban fordul elő. Érintheti a család valamennyi tagját, férfiakat, nőket és gyerekeket, elkövetőként és áldozatként egyaránt. A gyermekbántalmazás olyan sérülés (vagy sérülés veszélye) melyet egy szülő, gondviselő, vagy bármely más olyan személy okoz, aki a gyermek biztonságáért felel. Ezért a gyermekek ellen elkövetett családon belüli erőszak magában foglalja a családon kívül állók, például bébiszitterek és nevelők által elkövetett erőszakot, sőt a bentlakásos intézményekben élő gyermekek ellen elkövetett erőszakot is. A szerzők számára az otthoni jelzőnek nemcsak fizikai (otthon, család), hanem érzelmi jelentése is van: az otthon a legintimebb és legbiztonságosabb közeg az életben, amit egy gyermek megtalálni remél. A családon belüli erőszakot ezért, a gyermekek szempontjából legalábbis, sokkal nehezebb kezelni, mint az élet bármely más területén jelentkező erőszakot. A gyermekbántalmazás különböző típusai A WHO, vagyis az ENSZ Egészségügyi Világszervezete a gyermekbántalmazás öt altípusát különbözteti meg: A fizikai bántalmazás a gyermeknek okozott olyan tényleges vagy potenciális sérülés, mely valamely cselekmény vagy cselekmény hiányának következménye, és amelyet szülő vagy olyan személy követ el, aki felelős a gyermekért, illetve bizalmi vagy hatalmi viszonyban áll vele. A fizikai bántalmazás lehet egyszeri, illetve ismétlődő jellegű. A szexuális bántalmazás a gyermek szexuális tevékenységbe történő bevonását jelenti, melyet a gyermek nem képes teljes mértékben megérteni, amihez nem tudja annak teljes tudatában beleegyezését adni, vagy amelyre nem érett, és ezért nem tudja hozzájárulását adni, illetve amely sérti a jogi normákat és a társadalmi tabukat. A szexuális bántalmazás egy gyermek és egy felnőtt vagy egy gyermek és egy olyan másik gyermek közötti szexuális tevékenységet jelent, aki koránál és fejlettségénél fogva felelős a gyermekért, illetve bizalmi vagy hatalmi viszonyban van vele, és a tevékenység a másik személynek örömet okoz, illetve szükségletei kielégítését szolgálja.

1. A Mentális Zavarok Statisztikai és Diagnosztikai Kézikönyvének negyedik kiadása (Amerikai Pszichiátriai Társaság, 1994) szerint a Münchausen szindróma by proxy (MSbP) is a gyermekbántalmazás, illetve az elhanyagolás egyik formája. Ez egy pszichiátriai betegség, mely egy személyt, tipikusan az anyát, arra készteti, hogy egy betegség valódi vagy látszólagos tüneteit idézze elő szándékosan a gyermekén. Ez a pszichiátriai betegség leggyakrabban születéstől nyolc éves korig érinti a gyermekeket. Az MSbP-ben szenvedő szülők vagy csak egyszerűen eltúlozzák gyermekeik tüneteit, vagy maguk találnak ki, illetve idéznek elő tüneteket különböző beavatkozásokkal, mint amilyen például a mérgezés, a fojtogatás, az éheztetés vagy a gyermek vérének megfertőzése. A gyermeket ezzel szükségtelen teszteknek, vizsgálatoknak, vagy más invazív kezelésnek teszik ki. A szexuális bántalmazás magában foglalja, de nem kizárólagosan, a gyermek felbujtását vagy kényszerítését valamilyen törvénytelen szexuális tevékenységre; a gyermek kizsákmányolás céljából történő kihasználását prostitúció vagy egyéb törvénytelen szexuális tevékenység formájában; a gyermek kizsákmányolás céljából történő kihasználását pornográf előadásokban és kiadványokban. Az elhanyagolás illetve hanyag bánásmód olyan, a gondviselő részéről elkövetett hanyagság vagy mulasztás, ami a gyermek fejlődését annak minden körülményében érinti: egészség, nevelés, érzelmi fejlődés, táplálkozás, lakhatás és biztonságos életkörülmények, a család vagy a gondviselők ésszerű mértékben elérhető anyagi körülményeinek megfelelően, és a gyermek egészségében, fizikai, mentális, érzelmi, morális és társadalmi fejlődésében kárt okoz, vagy nagy valószínűséggel kárt okoz. Ide tartozik az is, ha elmulasztják, hogy - amennyire csak lehetséges - vigyázzanak a gyermekre és megóvják a sérülésektől. Az érzelmi bántalmazás magában foglalja a gyermek fejlődésének megfelelő, és támogató környezet kialakításának hiányát, beleértve az elsődleges minta hiányát is, melynek segítségével a gyermek stabil és sokrétű érzelmi és szociális képességeket tud kialakítani, a saját személyes adottságaival összhangban, abban a környezetben, ahol él. Az érzelmi bántalmazás jelenthet továbbá olyan, a gyermekkel szemben elkövetett cselekedeteket is, melyek sérülést okoznak, vagy nagy valószínűséggel sérülést okozhatnak a gyermek egészsége vagy fizikai, mentális, lelki, erkölcsi ill. szociális fejlődésében. Ezek a cselekedetek, érthető módon, a szülő vagy a gyermekkel felelősségen, bizalmi vagy hatalmi viszonyon alapuló kapcsolatban álló személy ellenőrzése alatt állnak. Az érzelmi bántalmazás lehet a gyermek mozgásszabadságának korlátozása, a gyermek ócsárlása, rossz hírbe hozása, bűnbakká tétele, fenyegetése, ijesztgetése, kiközösítése, nevetségessé tétele és az ellenséges vagy visszautasító viselkedés egyéb, nem fizikai formája.(1) A kereskedelmi és egyéb célú kizsákmányolás a gyermek olyan felhasználását jelenti munka vagy egyéb tevékenység során, mely mások hasznát szolgálja. Ez magában foglalja, de nem kizárólagosan, a gyermekmunkát és a gyermekprostitúciót. Ezek a tevékenységek a gyermek fizikai vagy mentális egészségét, neveltetési, erkölcsi illetve szociális-érzelmi fejlődését befolyásolják hátrányosan. Az erőszak a gyermek alapvető jogainak megsértése Az erőszak kifejezés széles jelentéskörrel bír, mely számos verbális és nem verbális cselekedetet és szándékot ölel fel. A témakör bárminemű megértéshez arra van szükség, hogy az erőszakra mindenekelőtt úgy tekintsünk, mint a gyermek jogainak megsértésére. A Gyermek Jogairól szóló, 1990-ben hatályba lépett ENSZ Egyezmény 19. cikke kimondja, hogy: Az Egyezményben részes államok megtesznek minden arra alkalmas, törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intézkedést, hogy megvédjék a gyermeket az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás - ideértve a nemi erőszakot is - bármilyen formájától mindaddig, amíg szüleinek vagy valamelyik szülőjének, illetőleg törvényes képviselőjének vagy képviselőinek, vagy bármely más olyan személynek, akinél elhelyezték, felügyelete alatt áll. Ezek a védelmi intézkedések szükség szerint olyan hatékony eljárásokat foglalnak magukban, amelyek a gyermek és gondviselői számára szükséges szociális programok létrehozását teszik lehetővé, továbbá a fentebb leírt rossz bánásmód eseteiben hozzájárulnak a cselekmény felismeréséhez, bejelentéséhez, a jelentés illetékes helyre juttatásához, vizsgálatához, kezeléséhez és az esetek figyelemmel kíséréséhez; szükség szerint magukban foglalják a bírói beavatkozással kapcsolatos eljárást is. Ez egy nagyon erőteljes tartalmú cikk, mely egyben felhívás és zsinórmérték is az irányelvek kidolgozásánál.

Családon belüli erőszak és fogyatékkal élő gyermekek Nagyon nehéz megbízható kutatási adatokat találni a fogyatékkal élő gyermekek ellen elkövetett erőszakról. Ha mégis rendelkezésre állnak ilyen adatok - főleg amerikai forrásokból - nehéz ezeket összehasonlítani, mivel sok változót tartalmaznak. Ilyen változó a kutatott népesség, a fogyatékosság osztályozása, a kulturális és jogi háttér, a problémával szembeni általános hozzáállás, stb. Habár annak érdekében, hogy hiteles helyi adatokat gyűjtsünk a fogyatékkal élő gyermekek elleni erőszak kiterjedtségéről és következményeiről elengedhetetlen, hogy egy átfogó tanulmány készüljön a fogyatékkal élő gyermekek ellen elkövetett bántalmazásról minden egyes európai országban külön-külön, elegendő bizonyíték áll rendelkezésre ahhoz, hogy kijelenthessük, a fogyatékkal élő gyermekek nagyobb kockázatnak vannak kitéve a családon belüli erőszak terén, mint nem fogyatékos társaik.(2) Elisa Down szindrómával él. 44 évesen kerül először kapcsolatba a szociális gondozói hálózaton keresztül egy gyógypedagógussal, Mariával. A találkozás alkalmával Maríát megdöbbenti Elisa magába forduló és félénk természete. Mindazonáltal ezzel éles ellentétben áll viselkedése édesapja iránt. Ahogy megöleli és megcsókolja apját, gátlásnak semmi jelét nem mutatja. Egy szabadtéri rekreációs foglalkozás alkalmával, egy évvel Elisa anyjának halála után, Elisa bevallja, hogy tinédzserkorában szexuális kapcsolata volt az apjával. A Maria és Elisa között zajló beszélgetések során további részletekre derül fény. Maria nem erőlteti, hogy Elisa egyszerre mesélje el az egész történetet, így marad idő Elisa és a maga számára is arra, hogy feldolgozza az Elisa fiatalkori emlékeinek rekonstruálása során feltörő érzelmeket. Elisa elmondja, hogy Maria az első ember, aki megtudja a történteket. Lassan Maria számára is világossá válik, hogy mi Elisa alvásproblémájának oka: Elisa fél az éjszakától, hiszen az apja éjszakánként használta ki. Nyilvánvalóan fizikai erőszakot nem alkalmazott az apja, hiszen Elisa nem mutat dühöt, megbánást vagy undort. Ugyanakkor meggyőződése, hogy tiltott dolgot csinált. Látszatra édesanyja és bátyjai nem tudták, mi történik. Maria, a gyógypedagógus nagyon nehezen kezeli a helyzetet. Felkeresi a felettesét, és közösen döntenek arról, hogy pszichológus segítségét kérik Elisa és Maria számára is. Ha az erőszak áldozata gyermek, ez különféle következményekkel jár. A gyermekeket érintő kockázati szintek és a gyermekek erőszakra adott válaszreakciói folytonosságot mutatnak. Egyesek nagyon rugalmasan, míg mások igen nehezen kezelik a problémát. Ugyanez igaz a fogyatékkal élő gyermekekre is. A családon belüli erőszakkal összefüggésbe hozható gyermekkori problémákat három alapvető csoportba lehet osztani: viselkedési, szociális és érzelmi problémák (pl.: engedetlenség, ellenséges magatartás, düh, félelem, szorongás, depresszió, gyenge testvéri és szociális kapcsolatok) kognitív és magatartási problémák (pl.: alacsonyabb kognitív funkciók, gyenge iskolai teljesítmény, erőszakot provokáló viselkedés, konfliktuskezelési képességek hiánya) hosszú távú problémák (pl.: súlyosabb fokú felnőttkori depresszió és traumás tünetek) 2. Néhány kutató kimutatta, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek esetében 3,7-szer valószínűbb az elhanyagolás előfordulása, 3,8-szor nagyobb valószínűséggel bántalmazzák őket fizikailag vagy érzelmileg, illetve 4-szer valószínűbb, hogy szexuális visszaélés áldozatai lesznek (Sullivan és Kuntson 2000/a). Más kutatók kiemelik, hogy a mentális fogyatékkal élő gyermekek esetében magasabb a kockázat, hogy az erőszak bármely formájának áldozatává válnak, mint a fizikai fogyatékkal élők esetében. A hozzáférhető szakirodalomról rövid tájékoztatást nyújt a teljes projekt jelentés, mely a www.aiasbo. it/daphne honlapon olvasható. Általánosságban véve, minél fiatalabb a gyermek, annál pusztítóbb a visszaélés hatása, amely annak a ténynek is köszönhető, hogy az erőszaknak kitettség hosszú ideig fennállhat, mielőtt fény derülne rá. Ráadásul a gyengébb együttműködési képességgel, valamint a szocializációra és kommunikációra kevés lehetőséggel rendelkező gyermekeket sokkal valószínűbben érintik ezek a problémák, mint az erős együttműködési képességgel és támogató szociális kapcsolatokkal rendelkező gyermekeket. Ennek következtében az erőszak áldozatainak támogatása során figyelembe kell venni a fogyatékosság típusát és hogy ez a fogyatékosság hogyan hozható összefüggésbe a személyes és egyéb környezeti tényezőkkel, ideértve azt is, hogy rendelkezésre állnak-e képzett szakemberek. (Elisa) Az erőszak és a fogyatékosság közötti kapcsolat kétféle irányban is működik. Nemcsak, hogy a fogyatékkal élő gyermekek esnek nagyobb eséllyel áldozatul az erőszaknak, de az erőszak is alapvető kiváltó oka lehet az értelmi és más fogyatékosságnak. (3) Az értelmi fogyatékkal élő gyermekek által megtapasztalt erőszakos cselekmények magas száma részben abból adódik, hogy az erőszak gyakran fogyatékosságot okoz, de részben a társadalomnak a fogyatékosságra adott válaszából is, mely gyakran növeli az erőszak kockázatát. 3. Sobsey (2002) felveti, hogy a neurológiai eredetű fogyatékosság, mely a megrázott gyermek szindrómából ered, csak a kórházból való távozás után egy évvel vagy még több idő elteltével mutatkozik meg. Bonier és társszerzői (1995), kimutatták, hogy az extrém stressz milyen módon képes olyan biokémiai változásokat előidézni, melyek mind az agy szerkezetét, mind annak funkcióit károsítják.

Az erőszak fogyatékossággal összefüggésbe hozható formái Vannak az erőszaknak olyan specifikus formái, melyek jellemzően a fogyatékkal élő gyermekeket érik, de ezeket nehéz nyomon követni és felismerni. Tommaso 13 éves kisfiú, aki Little szindrómával él, amit súlyos mentális fogyatékosság és súlyos látáscsökkenés is nehezít. Nem tud beszélni és járni. Az édesapja képtelen elfogadni fogyatékosságát, és irreális elvárásokat támaszt fia fejlődési lehetőségeivel kapcsolatban. Az otthoni ápolást végző gondozók szerint az édesapa kényszeríti őket, hogy naponta többször is vizuális, auditív és érintési ingerekkel stimulálják fiút, melyekre Tommaso sírással válaszol. Az apa egy matracon vonszolja, hogy ott mászásra késztesse. Mivel a kisfiú mozgásra képtelen, az erőltetés következtében nyakcsigolyája is elkopott. Amikor Tomasso meglátja az apját, összerezzen. A családok szintjén a fogyatékosság tényének figyelmen kívül hagyása, vagy a szülők részéről a rehabilitációval kapcsolatban támasztott irreális elvárások a terápiával szembeni ellenállást válthatnak ki a gyermekből. (Tommaso) A nem megfelelően alkalmazott gyógyszeres kezelés, vagy a szükséges egészségügyi ellátás elutasítása (pl. fogászati kezelés) szintén értelmezhető az erőszak egy formájaként. A várandósság során tanúsított anyai magatartás, mint a drog vagy alkohol fogyasztás, a magzati élet elleni erőszak, mely súlyos fogyatékosságot okozhat. Vannak az erőszaknak specifikus, fogyatékossággal összefüggésbe hozható formái, melyeket összetett és egymással szorosan összefüggő egyéni, társadalmi illetve kulturális meggyőződések okoznak, és amelyek különböző szinteken jelennek meg. Ezek olyan viselkedésbeli megnyilatkozások, melyeket kulturális meghatározottságuk és széleskörű elfogadottságuk miatt különösen nehéz feltárni és megváltoztatni. Néhány példa erre a korai beavatkozás hiánya, mely az autonómia és függetlenség kialakítását célozza, ideértve az asszisztenciás módszerek alkalmazásának hiányát is, valamint a fogyatékossággal élő gyermekek szexuális identitásának megtagadása és az önmeghatározás és önérvényesítés lehetőségének, a kommunikációs csatornák meglétének, illetve a fogyatékkal élő kamaszok és felnőttek privát szférája tiszteletben tartásának hiánya. A fogyatékossággal és a mássággal szemben tanúsított negatív hozzáállást nagyon sok ember nyílt diszkriminációval mutatja ki. A megszégyenítés, a félelem a fizikai érintkezéstől és a megvetés mind-mind az erőszak egyes formái, melyeknek a fogyatékkal élő gyermekek áldozatai. Sok fogyatékkal élő ember állítja, hogy az egyenlő esélyek hiánya durva hatással van az életükre. Az akadályok, melyekkel a fogyatékkal élő embereknek szembe kell nézniük, ha élni kívánnak lehetőségeikkel, mind fizikai, mind mentális jellegűek. 10

lll A bántalmazásra vonatkozó elméletek lll Hogyan ismerhető fel a gyermekbántalmazás? lll A fogyatékosságra összpontosítva A PROBLÉMA MEGÉRTÉSE 2 fejezet A bántalmazásra vonatkozó elméletek George 1964-ben született. Három nappal születése után gyermekbénulást kapott, azóta mozgáskorlátozott, és csak kerekesszékkel tud közlekedni. Világrajövetele előtt néhány évvel szülei Athénba költöztek. Édesapja farmer volt, édesanyja háztartásbeli. Édesapja egy rendkívül hagyománytisztelő családból származott, ahol a nőknek nem engedték meg, hogy dolgozzanak, otthon kellett maradniuk a gyermekeikkel. Felnőttként George felfedte, hogy érzelmi és fizikai erőszakot szenvedett el apja részéről. Az apja rendszeresen inzultálta, olyan szavakat használva, mint semmirekellő vagy nyomorék. Az édesanyja épp ellenkezőleg, nagyon odaadó és gondoskodó volt, sajnos azonban férje ellenőrzése alatt állt, és önállóan semmilyen döntést nem tudott hozni. George családja erősen patriarchális modellt követett, mely még napjainkban is létezik Görögország egyes részein. Számos ok-okozati elmélet született a gyermekbántalmazás jelenségére. Az első magyarázó modellek közvetlen ok-okozati összefüggést feltételeztek az egyének pszichológiai jellemzői, illetve a társadalmi-gazdasági tényezők és az erőszak előfordulása között. Az évek során a vita különböző modellek kifejlesztéséhez vezetett, melyek elismerik, hogy a sokrétű okozati tényezők kölcsönösen függnek egymástól, illetve egymással kölcsönhatásban állnak. A fogyatékkal élő gyermekek bántalmazása összetett probléma. Nem lehet egyetlen tényezőt megnevezni kiváltó okként, illetve nincs az az egyetlen leírás, mely az összes olyan családra jellemző volna, ahol az erőszak áldozata gyermek. Az ökológiai modell Az ökológiai modell segíthet megérteni az erőszak okait és kifejlődését. Ez a modell megtárgyalja azokat a tényezőket, melyek hozzájárulnak a bántalmazás bekövetkeztéhez, ideértve a társadalmikulturális tényezőket, a szülő és/vagy a gyermek jellemvonásait, valamint az erőszakot előidéző helyzeteket, melyek katalizátorként működnek a bántalmazás vonatkozásában. Ez az elmélet tekintetbe veszi az erőszakra hajlamosító tényezőket (egyéni, családi, társadalmi, kulturális), a konfliktuskezelési elemeket (szociális gondozói hálózat), és a kitörési faktorokat (életciklus különböző eseményei, az események érzékelése és értelmezése, és ezen, a családok és szülők életére hatást gyakorló események kihangsúlyozásának erőssége). (George) 11

Leonor 1988-ban született, és általános fejlődési visszamaradásban, valamint epilepsziában szenved. Édesapja büntetett előéletű mesterember. Tudomásunk szerint édesanyja prostituált. Kilenc gyermekéből három elhanyagolás következtében halt meg. Édesapja erősen ivott, és gyakran verte a család tagjait. Amikor Leonor öt éves volt, édesanyja elhagyta a családot. Néhány gyermekét magával vitte, Leonort azonban nem. A kórházi adatok szerint Leonornál fizikai és szexuális bántalmazás jeleit találták. Leonor bizonyos időszakokban apai nagybátyjánál és nagynénjénél élt, ahol szintén fizikai erőszaknak és szexuális zaklatásnak volt kitéve. A gyermek alapvető szükségleteit is figyelmen kívül hagyták. Tíz éves korában egy intézményben helyezték el. Azóta állapota stabilabb. Leonor tele van szeretettel és nagyon barátkozó. Most barátja is van, és nagyon jól kijön másokkal. Abel 1985-ben született. Féloldali paralízise van a bal oldalon, értelmi képesség korlátozott, epilepsziás és személyiségzavarral küzd. Az édesanyjának, Antoniának, nehéz gyermekkora volt. Igen alacsony iskolai végzettségű, viszonya a szüleivel problematikus. A szülők ugyanis nem tudták elfogadni, hogy Antonia házasság nélkül élt együtt egy férfival. Amikor kiderült, hogy várandós, az élettársa elhagyta, mert nem akart szembenézni az új szituációval. Az apa soha nem ismerte el Abelt gyermekeként, és soha nem találkozott vele. Abel születése után Antonia visszaköltözött a szüleihez, de rendszeresen a szüleire és drog- és alkoholfüggő bátyjára hagyta a kisfiút. Napokig távol maradt, mindenféle magyarázat nélkül. Abel ötödik születésnapja előtt a fiút karsérüléssel vitték elsősegélyre. Az orvosok jelentették az esetet a rendőrségnek és a gyermekvédelemnek, akik megállapították, hogy Abel bántalmazás áldozata lett. Az ökológia modell elismeri, hogy bizonyos gyermeki tulajdonságok szerepet játszhatnak a bántalmazásban, különösen olyan családok és környezet esetén, melyek már eleve veszélyeztetettek, de elmozdulást jelent arról az álláspontról, hogy a fogyatékosság önmagában véve is kockázati tényező a bántalmazás tekintetében. (Leonor) Rizikófaktorok Mivel egyetlen különösebb okot sem tártak még fel egyértelműen, mely magyarázatot adna a fogyatékkal élő gyermekek ellen elkövetett erőszakra, a kutatók számos kockázati tényezőt határoztak meg, melyek rendszerint összefüggésbe hozhatók a bántalmazással. A kockázati tényezők az erőszak előfordulásának nagy valószínűségét feltételezik. A rizikófaktorok több szinten fordulnak elő, a biológiai és egyéni szinten fellépőktől a társadalmi szinten bekövetkező tényezőkig. Önmagában egyetlen kockázati tényező sem elegendő ahhoz, hogy előre jelezze, valaki áldozattá vagy elkövetővé válik-e. Azonban minél nagyobb a fogyatékossággal összefüggésbe hozható rizikófaktorok száma, annál nagyobb a bántalmazás valószínűsége. (Abel) Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezen tényezők megléte minden esetben bántalmazáshoz vezet. A gyermekbántalmazással összefüggésbe hozható kockázati tényezőket négy csoportba sorolhatjuk: a szülők vagy gondviselők, a családi tényezők, a gyermekben rejlő tényezők, és a környezeti tényezők. A rizikófaktorok teljes listáját lásd az 1. számú mellékletben. A gyermekekben rejlő tényezők nem azt jelentik, hogy a gyermek felelős a bántalmazásért. Bizonyos tényezők ugyanakkor sokkal sebezhetőbbé tehetnek egyes gyermekeket a bántalmazással szemben, aszerint, hogy ezek hogyan függnek össze a fent említett többi tényezővel. (4) 4. Sullivan és Knutson (2000/b) az általuk vizsgált populációban azt találták, hogy a többi csoporttal összevetve a bántalmazott fogyatékkal élő gyermekek vannak kitéve a legtöbb további családi stressz tényezőnek. Általában véve a fogyatékkal élő gyermekek bántalmazása fiatalabb korban fordul elő. Ezen kívül, lényeges összefüggés van az elkövetők családon belüli státusza és a bántalmazás típusa között. A legközelebbi hozzátartozók tehetők felelőssé az elhanyagolás, a fizikai és érzelmi bántalmazás legtöbb esetéért, míg a szexuális zaklatást jelentősen több esetben követi el családon kívül álló személy. Sobsey (1997) rámutat, hogy a fogyatékkal élő gyermekeket gyakran megfosztják emberi mivoltuktól: a potenciális áldozatok deperszonalizációja pedig kulcsfontosságú tényező az erőszakkal kapcsolatos gátlások levetkőzésében. A társadalmi és szakmai hozzáállás és magatartás közvetítheti az ilyen lekicsinylő értékrendet, ami a gyermeket veszélybe sodorhatja. Sobsey (1994) kifejti, hogy az újszülött osztályokon az azonnali orvosi beavatkozás megzavarhatja a szülő és a fogyatékos gyermek közötti kapcsolat és interakció kialakításának lehetőségét, és ezzel veszélyezteti a gyermek és szülei közötti szeretet és kötődés létrejöttét, ami növeli az erőszak veszélyét. 12

Védőfaktorok Egy szituáció elemzése és összegzése esetén, mind a rizikó- mind pedig a védőfaktorokat figyelembe kell venni. A védőfaktorok azok az erősségek és erőforrások, melyek a rizikófaktorok ellenében közvetítő szerepet játszanak, vagy lökhárítóként szolgálnak, elősegítve a bántalmazás negatív hatásainak rugalmasabb kezelését. Általánosságban véve a kutatások kimutatták, hogy a támogató, érzelmileg kielégítő kapcsolatok a családi vagy baráti kötelékekkel kiegészítve segíthetnek minimálisra csökkenteni a gyermekek elleni szülői bántalmazás esélyét, különösen a stresszes élethelyzetekben. Másrészt, a látszólag kiegyensúlyozott családi és társadalmigazdasági helyzet lecsökkentheti a külső megfigyelők, úgymint barátok, rokonok, szociális munkások figyelmét és éberségét. (Maria) Maria 1969-ben született. Két éves volt, amikor Little szindrómát diagnosztizáltak nála. A szülei tehetős családból származtak, és nagyobb vagyont örököltek. Boldogan éltek, jól beilleszkedtek a közösségbe és társadalmilag elismertek voltak. Amikor Maria 6 éves volt, az apja hirtelen meghalt. Az édesanyja viselkedése Maria irányában teljesen megváltozott. Az anya a kislányt hibáztatta az apa haláláért, és Maria fogyatékosságában látta az apa halálának okát. Inni kezdett, és rendszeresen napokra magára hagyta Mariát, aki az ágyból sem tudott egyedül felkelni, és így táplálékhoz sem jutott. Maria 15 éves kora után szereztek tudomást a barátok és a család arról, hogy mi zajlik náluk. Addig mindenki úgy hitte, hogy az anya megfelelően gondját viseli Mariának. Ahogy a rizikófaktorok, a gyermekbántalmazással összefüggésbe hozható védőfaktorok is különböző csoportokba sorolhatók: szülők illetve gondviselők, a családi tényezők, a gyermekben rejlő tényezők és a környezeti tényezők. A rizikófaktorok teljes listáját lásd az 1. számú mellékletben. Hogyan ismerhető fel a gyermekbántalmazás? A gyermekbántalmazás jeleinek és tüneteinek felismerése nehéz, a fogyatékkal élő gyermekek esetében pedig még nehezebb. Ők gyakran képtelenek szavakkal kifejezni, hogy bántalmazás érte őket, vagy nem értik, hogy ami velünk történt, az rossz. A fogyatékkal élő gyermekek bántalmazására utaló figyelmeztető jeleket gyakran félreértik, félreértelmezik, vagy figyelmen kívül hagyják. (Teresa) Teresát rendkívül fiatal korában A bántalmazás felderítése magas fokú éberséget gyermekbénulás támadta meg, de családja segítségével sikerült felépülnie a és a figyelmeztető jelek egész sorának felismerését feltételezi. Ezek az alábbiak lehetnek: betegségből, habár komoly fizikai problémái maradtak. Sérülései ellenére normális gyermekeknél észlelhető fizikai jelek, melyek fizikai sérülésekben, a higiénia, a táplálkozás gyermekkora volt. A szülei és nővérei és a megjelenés terén érhetők tetten szeretetétől övezve nőtt fel, és az iskolában is jól teljesített. Sajnos Teresa édesapja megbetegedett, gyermekek viselkedésén észlelhető jelek, melyek viselkedésbeli tulajdonságokra és személyiségjegyekre utalnak apja néhány évvel később meghalt, és a család anyagi helyzete ezért egyre többet vigyázott rá nagynénje és nagybátyja. Az szülőknél tapasztalható jelek, melyek a viselkedésben, nyelvhasználatban és magatartás- a család megélhetését. Teresa két nővérének is igen fiatalon megromlott, ezért az anya dolgozni kényszerült, hogy biztosítsa ban észlelhetők munkába kellett állnia. Mivel azonban Teresa nagyon jó tanuló volt, ő folytatta az iskolát. Nagyon magába forduló lett, de A bántalmazás lehetséges jeleinek felsorolását lásd a 2. számú mellékletben. mivel felelősségteljes volt, senki nem gyanakodott arra, hogy valamilyen kellemetlen dolog történt vele. Az idő múlásával a szomorúság kezdte egyre inkább hatalmába keríteni. A családja úgy gondolta, hogy ez fogyatékossága miatt van. 13

A fogyatékosságra összpontosítva A fogyatékosság önmagában nem oka a bántalmazásnak, de kétségtelenül növeli annak kockázatát. Az ökológiai modell szerint a rizikó- és védőfaktorok statisztikailag nem értelmezhető adatokat képviselnek, de dinamikus kölcsönhatásban állnak a kitörési faktorokkal (pl.: egy hirtelen életesemény, mely magas fokú alkalmazkodást kíván meg), és katalizátorként működhetnek a bántalmazás bekövetkezésében. Ez olyan, mint amikor egy kényes egyensúly megbomlik. A fogyatékkal élő gyermekeknek speciális igényeik vannak. Napi rendszerességgel ellátni ezeket a szükségleteket stresszes helyzetekhez, a túl sok stressz pedig bántalmazáshoz vezethet. Fogyatékkal élő gyermek szülőjének lenni különlegesen nagy együttműködési készséget és a számtalan új és esetlegesen kedvezőtlen szituációhoz való alkalmazkodásra való képességet követel. Egy fogyatékkal élő gyermek születése olyan traumát jelent, mely a mind az elvárások, mind pedig a jövőbeni kilátások alapvető újragondolását kívánja meg. A szülőknek erősnek kell maradniuk, egyrészt hogy szembe tudjanak nézni a sokkal, másrészt, hogy új életet tudjanak kezdeni. Gondoskodni a gyermekről és a család többi tagjáról, ugyanakkor eljárni dolgozni, sok esetben összeegyeztethetetlenné válik. Ennek következtében, akik a gondozást nagyobbrészt végzik a legtöbb esetben a nők - otthagyják a munkahelyüket, mely a család elszegényedéséhez vezet, és a házaspárt eltávolítja egymástól azáltal, hogy két teljesen más, elkülönült, speciális szerep jelenik meg a családban. Egyikőjük élettere az otthon, feladata pedig a gyermek gondozására, ellátására koncentrálódik, míg a másik fél élete az otthonon kívül zajlik, és a megélhetés biztosítására összpontosul. Mindkét szerep eltérő prioritásokat követel, és másfajta stresszhelyzeteket idéz elő, amit nem mindig könnyű kezelni. Egy másik nagyon fontos változás, hogy aktiválódik egy formális hálózat, mely szociális Teresa 19 éves korában végérvényesen elhatározta, hogy elköltözik és egészségügyi ellátásokat foglal magában, valamint létrejön egy informális háló, otthonról, és egy másik városba megy. 29 évesen azonban úgy döntött, hogy mely a rokonokat és a barátokat tömöríti. visszaköltözik. Csatlakozott egy fogyatékkal élőket segítő szervezethez, hogy biztonságban van a gyermek. A megfelelő Minél szilárdabb ez az alap, annál nagyobb új barátokat és munkát találjon. Itt kapcsolatok mind fizikai jellegű, mind pedig találkozott olyanokkal, akiknek elmondhatta, hogy mi történt pszichológiai erőforrásokkal képesek támogatni a családot, lehetőséget biztosítva így vele gyermekkorában. Teresát 4 és 14 éves kora között nagybátyja szexuálisan zaklatta, mely mélyen hatott személyiségére. A szexuális zaklatás arra az időre, amíg a kislány gipszben éréséhez és fenntartásához. a megfelelő gondoskodás és életminőség el- volt, abbamaradt, utána azonban folytatódott. Teresa ekkor Ezekben az esetekben, mind a szülők képességei, melyek a különböző szituációkkal való döntött úgy, hogy elköltözik otthonról. Teresa szomorúságát, szorongását, magába fordulását és a többi tünetet családja a szembenézéshez szükségesek, mind pozitív fogyatékossága miatt érzett bánatnak tulajdonította. Mindezeket valójában a szexuális zaklatás elszenvedése okozta, melyre segítség későn jön, és a szülőkkel való kom- elvárásaik megerősödnek. Amennyiben a senki sem gyanakodott. A fogyatékosság elrejtette viselkedésének okait, és elfedte azokat a jeleket, melyek más esetben talán lesz sikeres. (Andreas) munikáció gyenge, a beavatkozás kevésbé egyértelműek lettek volna. Egy családtag fogyatékossága rizikófaktort jelent, mely más faktorokkal kölcsönhatásba kerül. A rizikófaktorok súlya egy szituációban nem abszolút mértékű, a védőfaktorok 14

ellensúlyozzák azokat. Az eredmény a tényezők, jellemzők, belső mechanizmusok és eljárások bonyolult hálóját adja, melyet nem mindig könnyű azonosítani és megérteni. Feltérképezésük segíthet a magas kockázatú helyzetek felismerésében, de nem szabad, hogy egyszerű és lineáris következtetésekhez vezessen. A bántalmazás különböző típusainak indikátorai a gyermekek ellen elkövetett erőszak észlelését sokkal pontosabbá és objektívebbé tehetik, annak ellenére, hogy néhány indikátor specifikus betegségek és fogyatékosságok tünete is lehet (pl.: hiperaktivitás, viselkedési zavar stb.) A bántalmazás felderítése gyakran hosszú ideig tartó folyamat, különösen fogyatékosság esetén. A fogyatékkal élő gyermek megfigyelését huzamosabb ideig kell folytatni, mind a családi, mind a családon kívüli környezetben. Csak a különböző időpontokban és összefüggésekben összegyűjtött adatok elemzése után jelenthető ki, hogy a családban bántalmazást követtek vagy követnek el. Andreas 1990-ben sárgasággal és végtagmerevséggel született. Egy évvel Andreas születése előtt szülei visszatértek Görögországba, azonban az új közösségbe való beilleszkedés nehézségekkel járt. Andreas születésekor édesanyja pszichológiai problémákkal küzdött. Amikor Andreas 15 éves volt, a szülei elváltak, és az apa-gyermek kapcsolat megszakadt. Andreas sem rehabilitációban, sem iskolai oktatásban nem részesült. Egyedül nővére gondoskodott róla. Egészségügyi ellátás hiányában egyre gyengébb és gyengébb lett, így az orvosok úgy döntöttek, jelentik esetét a szociális gondozói hálózatnak. Egy szociális gondozó elkezdte látogatni a családot, az anya azonban rendszeresen kitért a találkozások elől. Mindig elutasította a szociális gondozó részéről felajánlott segítséget, így Andreas állapota nem javult. Végül a bíróság döntése alapján Andreast és nővérét kivonták az anya felügyelete alól, és egy intézmény gondjaira bízták őket. 15

16

lll A megelőzés definíciója és szintjei lll A megelőzés formái lll A megelőzési stratégiák sarokpontjai Megelőzés 3 fejezet A megelőzés definíciója és szintjei Nehéz a megelőzés átfogó definícióját megadni. A megelőzést rendszerint a beavatkozás időpontja, a célcsoport és az alapvető célok összefüggésében definiálják. (!) Az aragóniai térségben működő Közösségfejlesztési Egyesület, a Zaragozai Egyetem, a Szociális Minisztérium és a Szociális Szolgáltatások Aragóniai Intézete elindítottak egy programot a sérülékeny helyzetek felismerésére és a gyermekek elleni erőszak megelőzésére. 2000 óta különböző területeken dolgoznak a megelőzés érdekében (iskola, szabadidő, szociális szolgáltatások). A szakembereket informálják saját, megelőzésben és felismerésben betöltött szerepükről, és ösztönzik őket az ilyen szerepvállalásra. Erősítik továbbá a különböző intézmények részéről megvalósított, együttes cselekvést. Általában három szintet lehet megkülönböztetni: Elsődleges szint: megelőzés, melynek célja az erőszak bekövetkezésének megakadályozása olyan témák kijelölésével, melyek az egész lakosságot érintik. Ez folyamatos odafigyelést igényel. A megelőzés elsődleges szintje megváltoztathatja, illetve erősítheti a társadalmi megismerési folyamatokat, úgymint a problémakezelést, morális gondolkodást, alternatív megoldások kialakítását és az agresszióról és fizikai büntetésről kialakult normatív felfogástól és tévhitektől való elmozdulást. Példák a kiadvány témája szempontjából releváns elsődleges szintű megelőzésre: Megfelelő jogi szabályozás Hatékony szociális szolgáltatások Közösségi tudatformálás Közösségi képzési programok szülők és gyermekek számára Emberi jogi nevelés, ideértve a Gyermek Jogairól szóló ENSZ Egyezmény megismertetését (!) Másodlagos szint: specifikus csoportokat célzó megelőzés Példák a kiadvány témája szempontjából releváns másodlagos megelőzésre: A kockázatnak kitett családok és gyermekek születés utáni és azt követő, folyamatos figyelemmel kísérése Tudatmódosító szerek használatát kezelő programok Közösségi alapú és családközpontú támogatás, segítség és hálózatok Magzati élet védelme, újszülött és kora gyermekkori egészségmegőrzés a terhesgondozás javításával és a korai kötődés kialakulásának elősegítésével A jó szülői gyakorlat támogatása Iskolai erőszak-megelőző programok Személyi biztonság és önvédelem oktatóprogramok gyermekeknek 17

(!) 1965 óta a Görög Gyermekegészségügyi Intézet, mely egy személyiségi jogokat védő szervezet, különböző részlegei (Szociális Pszichiátriai, Családi Kapcsolatok, Oktatás stb.) a megelőzés, a közegészségügy, a kutatás és az oktatás előmozdításán dolgoznak. Az intézmény szakembergárdája összetett, a szociális munkásoktól a pszichológusokon, jogászokon, orvosokon át egészen a pszichiáterekig mindenféle szakember dolgozik itt. A célcsoport is széleskörű: szakemberek, szervezetek, közösségek, családok és gyermekek. Harmadlagos szint: megelőzés, melynek célja a probléma bekövetkezését követően a hatások kiküszöbölése, és a megismétlődés megakadályozása: Az erőszak korai felismerése Megfelelő interdiszciplináris szolgáltatások, melyek biztosítják az áldozatok/családok számára az orvosi segítséget, gondozást, tanácsadást, irányítást és támogatást. Biztonságos és bátorító közösségi/iskolai környezetbe történő reintegráció Hatékonyabb gyermekvédelmi törvények és gyermekbarát bíróságok (!) A megelőző tevékenységek különböző síkon folyhatnak: egyén, család, közösség, valamint regionális, nemzeti és nemzetközi szinten. A megelőzés másodlagos szintje, mely a fogyatékkal élő gyermekeket nevelő családokra összpontosít, igen összetett, hiszen az elemzendő családi és családon kívüli minták is összetettek. A megelőzési stratégiákat gondosan kell kiválasztani, és a kezdeményező céljához, eljárásmódjához és forrásaihoz igazítani, valamint a lehető leghamarabb el kell érni, hogy ezek a megelőzési stratégiák a többi szereplő megelőzési és cselekvési stratégiáival összehangoltan működhessenek. A megfelelő megelőzési stratégia alkalmazása különböző természetű, fontos és hosszú távú, továbbá tartós eredményekhez vezet, mind a (lehetséges) áldozatok, mind az egész társadalom számára. Mindenfajta szociálpolitikai költségelemzésnek figyelembe kell ezt vennie. A megelőzés formái Közösségi tudatformálás A közösségi tudat formálása lehetőséget ad, hogy elérjük a közösség különböző csoportjait, ideértve a szülőket, a jövendőbeli szülőket, a gyermekeket és a közösség egyéb tagjait. A közoktatás képes egy sor célkitűzést elérni az erőszak kiterjedtsége, okai és következményei tekintetében, így különösen: az érzékenység növelését, az ismeretek elmélyítését, a kérdéshez való hozzáállás és a viselkedésmegváltoztatását. (!) A média viszonylag kevésbé direkt módon közvetíti a megelőzési stratégiákat, így az üzenet könnyebben eljut jelentős számú emberhez. A médián keresztül a közösségek be tudják mutatni az egészséges szülői gyakorlatot, a gyermekvédelmi szakértői munkát és a feltételezett erőszak leírásának szakmai előírásait. Családsegítő központok A családsegítő központok célja, melyet sokszor az érintettek bevonásával érnek el, a közösség tagjainak igényeivel összhangban álló specifikus szolgáltatások kifejlesztése. A családokra összpontosító beavatkozás célja a szülők nevelési stílusának és gyakorlatának megváltoztatása (a rossz szülői módszerek alkalmazásának csökkentése), és a családon belüli kapcsolatok erősítése (közelség, érzelmi összetartozás, kommunikációs képességek), melyek hatásosan képesek csökkenteni az antiszociális viselkedés és az erőszak előfordulását. A családsegítő központok a következő szolgáltatásokat nyújthatják: szülői tréningek, Toppanj be központok, családlátogatás, szakmai képzés, droghasználat megelőzése, erőszak megelőzése, speciális szükségletekkel rendelkező gyermekek részére szóló programok, mentálhigiénés vagy családi tanácsadás, gyermekvédelem, művelődési programok, átmeneti gondozás és válságkezelő megoldások, segítség alapvető anyagi szükségletek kielégítéséhez és otthonteremtés. (!) A Görög Ombudsmani Hivatal egy független hatóság, mely öt osztályból áll (Emberi Jogok Osztálya, Egészségügyi és Szociális Jóléti Osztály, Életminőség Osztály, Állam és Állampolgár Kapcsolata Osztály, Gyermekjogvédelmi Osztály). 1998 óta a Gyermekjogvédelmi Osztályon dolgozó szakemberek ellátogatnak az iskolákba, ahol a görög jogi szabályozást, valamint a Gyermek Jogairól szóló ENSZ Egyezmény szabályait ismertető kiadványokat osztanak szét, és találkozókat szerveznek a gyerekeknek a számukra ismert környezetben, hogy tudatosítsák bennük saját szükségleteiket, és ösztönözzék őket arra, hogy ezt bátran ki is fejezzék. A szülők és szakemberek tudatos fellépését célzó programok a következő fázist jelentik majd. 18

(!) A Cerci Estremoz egy portugál intézmény, mely a Fenacerci nevű portugál szervezet része. Ez az intézmény kidolgozott egy Korai Intervenciós Programot 0-6 éves gyermekek és családjaik számára. A program célja, hogy képessé tegye a szülőket arra, hogy megbirkózzanak gyermekük fogyatékosságával, és ehhez hálózati munkát biztosít. Megtörténik a rizikófaktorok feltárása és amennyire lehetséges a családok közreműködésével történő kezelése, azért, hogy ezek ne válhassanak az erőszakot előidéző tényezőkké. Családlátogatási programok E program keretében szakképzett személy látogatja meg a szülőket és a gyermekeket otthonukban, hogy információval lássa el őket, segítséget nyújtson, fejlessze a szülők nevelési képességeit. Ez segít a biztonságos otthoni környezet kialakításában, és a közösségi szolgáltatásokhoz való csatlakozás elősegítésében. Legalább egyszer meg kellene látogatni a családokat a gyermek kétéves koráig, de a programot a várandósság ideje alatt is meg lehetne kezdeni, illetve a gyermek kétéves kora után is lehetne folytatni. A hosszú távú programok általában sokkal hatékonyabbak, mint a rövid távúak. (!) A programokat célszerű kiegészíteni nappali ellátással, segítség és/vagy útmutatás céljából szervezett szülői találkozókkal, személyszállítással és más szolgáltatásokkal is. Szülői tréningek és a szülőket (kortársakat) segítő klubok A szülőket nem szabad magukra hagyni gyermekük gondozásában. A szülőkkel való munka a következő területeket foglalja magában: a fogyatékosság elfogadása a szülők részéről, a szülői kötődés és a jó szülői modell erősítése. A Szülői Tréning Programok tipikusan azt a célt szolgálják, hogy erősítsék a családi védő faktorokat. Ezen programok olyan területeket érintenek, mint a gyermeknek az életkori sajátosságokhoz igazodó fejlesztése, a pozitív szerep és interakció kialakítása a szülők és a gyermekek között, valamint a közösségi szolgáltatások és támogatás kialakítása és hozzáférhetővé tétele.(!) A szülőket (kortársakat) segítő klubok kiváló lehetőséget biztosíthatnak a kommunikációra, valamint a tapasztalat- és információcserére. Képességek alapján kialakított tantervek A helyi közösségekben működő iskolák és szociális szolgáltató szervezetek a gyermekek képességeihez igazított tantervet tudnak kialakítani, hogy megtanítsák a gyermekeknek, hogyan lehetnek nagyobb biztonságban otthon, és hogyan védhetik meg magukat. Ezek olyan általános kérdéseket is tárgyalhatnak, mint az asszertív viselkedés, a szexuális nevelés, a döntéshozatalhoz és a kommunikációhoz szükséges képességek, melyeket a gyermekek a mindennapi helyzetekben alkalmazhatnak. A programok legtöbbje a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélésre koncentrál, megtanítva őket arra, hogyan kell megkülönböztetni a megfelelő érintést a nem megfelelőtől. Átmeneti gondozás és válságkezelő programok Az átmeneti gondozás segítséget nyújt és gondoskodik a fogyatékkal, krónikus vagy végső stádiumú betegséggel élő veszélyeztetett, vagy bántalmazott gyermekeknek. Ezek a gondozási szolgáltatások vészhelyzetekre is tervezhetők. A válságkezelő programok gyermekeknek szólnak, abban az esetben, ha a család súlyos válsághelyzetbe kerül. Ugyanakkor különböző támogató szolgáltatásokat is nyújtanak a családoknak, beleértve a más programokról szóló beszámolókat, tanácsadást, esetkezelést, étkezést, szállítást, szociális tevékenységeket, szállás és orvosi ellátás biztosítását, személygondozást és segítséget a mindennapi élet tevékenységeiben.(!) Mind az átmeneti gondozás, mind a válságkezelő programok más családtagok, barátok, szomszédok, közösségi rekreációs programok, a gyermekek vagy fogyatékkal élő személyek gondozói és a gondozási központok, az otthoni egészségügyi ellátást, valamint a közösségi szociális szolgáltatást végzők, az átmeneti gondozást végző és válságkezelő egyéb szervezetek bevonásával is létrejöhetnek. (!) Az AIAS Bologna 2000-ben megnyitott egy központot, ahová fogyatékkal élő gyermekek és szüleik járnak játszani. Nevelők és zeneterápiával foglalkozó szakemberek vezetik a résztvevők igényeihez igazított foglalkozásokat, míg a szülők megfigyelhetik és felismerhetik, mely tevékenységek a legvonzóbbak és a leginkább fejlesztő jellegűek gyermekeik számára, ugyanakkor melyek erősítik a gyermekek kommunikációs képességét. Ez a központ a szülők számára is találkozási helyként szolgál, ahol szembesülhetnek problémáikkal és megvitathatják azokat. A szülők itt hasznos információkhoz juthatnak, és támogatást kaphatnak szülői képességeik fejlesztéséhez. (!) A zaragozai Családi Találkozóhelyet a Városi Tanács és az Aragóniai Kormány koordinálja, más nemzeti szervezetekkel és intézményekkel közösen. Azokat a gyerekeket segíti, akiknek a családja krízishelyzetben van például a szülők szakítása, válása, vagy éppen zajló bontópere miatt. Másrészt azokat a családokat is támogatja, ahol a szülők és a gyermekek között diszfunkcionális kapcsolat áll fenn. A gyermek támogatását egy sokrétű szakmai csoport végzi, mely nemcsak az Igazságügyi Osztállyal, de a szülőkkel is együttműködik, hogy fejlessze a szülők nevelési képességeit és a köztük lévő kommunikációt. 19