VADKERESKEDELEM, VADÁSZATI TURIZMUS

VADKERESKEDELEM, VADÁSZATI TURIZMUS Jegyzetpótló oktatási segédlet Összeállította: Dr. Stark Magdolna Sopron, 2006.

TARTALOMJEGYZÉK 1. A KERESKEDELEM SZEREPE ÉS HELYE A NEMZETGAZDASÁGBAN... 3 1.1. A kereskedelem közvetítő szerepe és feladata... 4 1.2. Kereskedők és kereskedelmi ügylet típusok... 6 1.2.1. Kereskedők funkcionális csoportosítása... 6 1.2.2. A kereskedelmiügylet típusai... 8 1.2.3. Bel és külkereskedelmi ügyletek... 11 1.3. A kereskedelem funkciói... 15 2. KERESKEDELEMPOLITIKA... 17 2.1. A belkereskedelmi politika... 17 2.2. A külkereskedelmi politika... 18 2.3. A regionális kereskedelempolitika... 20 2.4. Nemzetközi kereskedelempolitika... 20 3. PIACKUTATÁS... 21 3.1. A piackutatás főbb jellemzői... 22 3.2. A piackutatás fajtái... 22 4. A TURIZMUS ALAPFOGALMAI... 24 5. IDEGENFORGALMI ADOTTSÁGOK, IDEGENFORGALMI TERMÉKEK... 27 6. A TURISTÁK MOTIVÁCIÓI... 29 7. IDEGENFORGALMI KERESLET ÉS FOGYASZTÓI MAGATARTÁS... 32 7.1. Az idegenforgalmi kereslet tényezői... 32 7.1.1. Vásárlóképesség... 33 7.1.2. Árpolitika... 37 7.1.3. Hozammenedzsment... 38 7.1.4. Árkialakítás... 39 8. TURIZMUS MENEDZSMENT AZ IDEGENFORGALMI SZEKTORBAN... 40 8.1. Cégelmélet... 40 8.2. A kereslet és kínálat összehangolása... 43 8.2.1. Keresletbefolyásolási technikák... 43 8.2.2. Az eszköz- (vagyon ) felhasználást fejlesztő módszerek... 44 9. VADGAZDÁLKODÁSRA VONATKOZÓ ADATOK, AZ ELMÚLT IDŐSZAKBAN BEKÖVETKEZETT VÁLTOZÁSOK... 48

1. A KERESKEDELEM SZEREPE ÉS HELYE A NEMZETGAZDASÁGBAN A kereskedelem rendkívül sokrétű gazdasági tevékenységet magába foglaló folyamat, amely sok-sok évezredes múltra tekint vissza, és amióta a társadalmi fejlődés következtében a termelés elkülönült a fogyasztástól, fontos szerepet játszik a gazdasági élet körforgásában. A kezdeti legegyszerűbb cserekereskedelemtől az emberi civilizáció fejlődésével fokozatosan jutottunk a mai igen sokrétű változatos kereskedelmi formákhoz. A kereskedelmi tevékenység gazdasági értelemben a termékek cseréjére, adásvételi és más kereskedelmi ügyletek megkötésére és lebonyolítására irányul. Jogi szempontból a kereskedelmi tevékenység nem más, mint beszerzett áruk üzletszerű értékesítése viszonteladók vagy a fogyasztók részére. A kereskedelem jelentős szerepet tölt be a gazdaságban, mert a termelők és a fogyasztók, az egyes termelési ágak, a város és a falu, a belföldi és a külföldi piac között a gazdasági kapcsolatok közvetítője. A megtermelt javakat a kereskedelem juttatja el a termelőktől a fogyasztóhoz. A társadalmi újratermelés folyamatában tehát a termelés és a fogyasztás, illetve felhasználás közötti összekötő kapocs szerepét tölti be. A kereskedelem, mint közvetítő tevékenység hiányában a gazdaság csak lényegesen nehezebb körülmények között működhetne, a lakossági és egyéb igények kielégítése körülményesebbé válna. A kereskedelemnek fontos szerepe van a gazdasági egyensúly fenntartásában és a gazdaság fejlesztésében. Az értékesítő-beszerző vállalkozásokban a kereskedelmi funkció teljesítéséhez jelentős humán és anyagi kapacitás kapcsolódik. A kereskedelem a nemzetgazdaság ágazati rendszerében a termékek bel- és külföldi cseréjét, az áruforgalmat lebonyolító önálló gazdasági ágként szerepel, a hozzáadott érték 11,6%-át képviseli. Jelentőségét a kereskedelemben foglalkoztatottak számának és arányának, valamint a hozzáadott értékből való részesedésének alakulása szemlélteti (1. táblázat). 1. táblázat. A kereskedelemben foglalkoztatottak számának és arányának alakulása Foglalkoztatottak 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 A kereskedelemben - létszáma (1000 fő) 274,4 256,4 201,1 197,2 245,3 272,1 289,2 299,5 - aránya az összes aktív keresőhöz (%) 9,5 9,34 7,88 7,86 9,09 10,11 10,63 11,01 Az erdőgazdálkodásban - létszáma (1000 fő) 17,2 15,7 15,1 14,9 14,8 12,2 11,8 11,3 - aránya az összes aktív keresőhöz (%) 0,59 0,57 0,59 0,59 0,55 0,45 0,43 0,41 A fa- papír- és nyomdaiparban - létszáma (1000 fő) 60,5 56,8 50,7 49,2 51,3 52,8 57,4 57,2 - aránya az összes aktív keresőhöz (%) 2,09 2,07 1,99 1,96 1,92 1,96 2,11 2,21 Nemzetgazdaság összesen (1000 fő) 2899 2744 2552 2509 2671 2692 2721 2721 Kereskedelem részaránya a hozzáadott értékben (%) 11,0 11,2 11,4 11,5 11,6 11,6 Forrás: Statisztikai Havi közlemények. KSH, Budapest, 19952002 A kereskedelem részesedése a nemzeti jövedelemből 13-15%.

4 Ezek az adatok a kereskedelem nemzetgazdasági jelentőségét csak hozzávetőlegesen, az ágazati rendszer keretei között, a kereskedelem gazdasági ágba sorolt vállalatok adatai alapján szemléltetik. A kereskedelmi vállalatok azonban az áruforgalomnak csak egy részét bonyolítják, annak tekintélyes része a termelők és a felhasználók között, közvetlen kereskedelmi kapcsolat formájában bonyolódik. Ezért a kereskedelem és az áruforgalom jelentősége jóval nagyobb annál, mint amit a Kereskedelem gazdasági ág mutatószámai érzékeltetnek. A kereskedelem kiemelt szerepet játszik a vállalkozások alakításában, tervezésében, működésében és eredményességében. Mivel a gazdasági realizálás az áruk és a szolgáltatások értékesítését jelenti, így a vállalkozások jövedelmezőségi céljai megvalósításának minden pontján hangsúlyosan figyelembe veendő. Már a tevékenység tartalmának, mennyiségének és minőségének elhatározásakor a piaci keresletből, a versenytársak által nyitva hagyott lehetőségekből kell kiindulni. Ez alapján határozható meg a termelés és szolgáltatás összetétele, különböző jellemzője. A termelés és szolgáltatás természetesen költséggel és ráfordítással jár, amely a tervezett értékesítési bevételektől függően nagymértékben meghatározza a vállalkozás jövedelmezőségi lehetőségeit. A tényleges pénzügyi realizálás az árbevétel vevőktől történő beérkezését és a szállítói kötelezettségek kifizetését jelenti, az így kialakuló likviditás a vállalkozás összes fő folyamatának kereskedelmi függőségét hangsúlyozza. 1.1. A kereskedelem közvetítő szerepe és feladata A kereskedelem feladata több, mint a megtermelt áruknak a fogyasztókhoz történő eljuttatása, a termelésnek a fogyasztással való összekapcsolása. Tekintettel arra, hogy az újratermelési folyamat nem egyirányú, nem a termeléssel kezdődik és nem ér véget a fogyasztással, a folyamatnak nincs kezdő- és végpontja, az szakadatlan körforgás, melyet a folyamat egyes részeinek kölcsönhatása határoz meg. Nem csak a termelés hat a fogyasztásra, hanem a fogyasztás is hat a termelésre. A fogyasztás az emberi szükségletek kielégítésének igénye túlnyomórészt árukereslet, a termelés pedig árukínálat formájában jelenik meg a piacon. A kereslet és a kínálat a fogyasztásban egyenlítődik ki. Világosan kell azonban látni, hogy ez a kiegyenlítődés egyrészt a társadalmi-gazdasági fejlődés folyamatában, másrészt állandóan kétirányú kölcsönhatás révén valósul meg. Az emberi szükségletek történelmi-gazdasági fejlődés termékei. A szükséglet nem stabil, hanem a társadalmi-gazdasági fejlődéssel összhangban állandóan változik. Gazdaságilag kevésbé fejlett társadalom szükségletei és fogyasztása mind mennyiségben, mind minőségben, mind annak összetételét tekintve alapvetően különbözik a gazdaságilag fejlett társadalmakétól, jóval alacsonyabb színvonalú annál. Ugyanakkor a fejletlen társadalmak termelése is alacsonyabb színvonalú, mint a fejlett társadalmaké. Az emberi szükségletek a történelmi fejlődés során a termeléssel állandó kölcsönhatásban folyamatosan fejlődnek. Ebből következik, hogy a termelés újabb és újabb árukban megjelenő kínálata újabb és újabb keresletet támaszt, a fejlődő szükségletek viszont újabb és újabb termékek előállítását követelik meg. A kereskedelem feladata, hogy ezt az állandó fejlődést és körforgást folyamatosan közvetítse, s ezáltal nem csak az árucserének, hanem a fejlődésnek is közvetítője, sőt motorja legyen: az egyre magasabb színvonalú termelés számára támasszon keresletet, az állandóan változó, fejlődő szükségleteknek pedig teremtse meg a termelési fedezetét.

5 A kereskedelem feladata bármely nemzetgazdaságban az, hogy a termelés és a fogyasztás között közvetítsen, vagy másként kifejezve az értékesítéssel szükségletet fedezzen. A mai modern társadalmakban nem képzelhető el annyira egyszerű és zárt gazdaság, amelyben az árucsere a termelés és fogyasztás közötti forgalomra korlátozódna, és amelyben a termelésnek egyetlen felvevő piaca a belföldi fogyasztás, a fogyasztásnak pedig egyetlen forrása a belföldi termelés lenne. Ezért a kereskedelem szerepe nem korlátozódik a termelés és a belföldi fogyasztás, illetve a fogyasztás és a termelés közötti kapcsolat megteremtésére. Fejlett, nyílt gazdaságokban a szükségletek kielégítésében a termelésen kívül az import és a készlet csökkentés, a termelés által létrehozott termékek elhelyezésében, a termelés realizálásában pedig a belföldi szükségleteken kívül az export és a készlet feltöltés is szerepet játszik. Ennek megfelelően a kereskedelem közvetítői tevékenysége is többrétű, belkereskedelemre, külkereskedelemre és készletgazdálkodásra tagolódik. A kereskedelmi tevékenység általános jellemzői, résztvevői A beszerzett áru értékesítésének üzletszerűnek kell lenni. Ennek hiányában nem lehet kereskedelmi tevékenységről beszélni. A tevékenység akkor üzletszerű, ha rendszeres és keresetszerű, azaz haszonszerzés céljából történik. A tevékenység eseti (alkalomszerű) gyakorlása (pl. a felesleges készlet viszonteladók részére történő értékesítése) nem minősül kereskedelmi tevékenységnek, mert nem valósul meg a jogszabályban megkívánt rendszeresség követelménye, ennek hiányában pedig a tevékenység nem minősíthető üzletszerűnek. Haszonnak minősül mindaz az előny, amelyre a kereskedő az értékesítésből szert tesz. Ez a kereskedelemben elsősorban vagyoni előnyt jelent, amely azonban nem szűkíthető le a pénzre (a vételárra). Az üzletszerűség szempontjából nem az a lényeges, hogy a kereskedő tényleges hasznot érjen el, hanem a szándék, amely a haszonszerzésre irányul. Ebből következően a veszteséges kereskedelmi tevékenység is lehet üzletszerű. Az eseti vagy haszonszerzési cél nélküli értékesítési tevékenység tehát nem minősül kereskedelmi tevékenységnek. Kereskedelmi tevékenységet gazdálkodó szervezetek végezhetnek. Ilyennek minősül többek között a gazdasági társaság, a szövetkezet, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata és az egyéni vállalkozó. Az egyéni vállalkozó tehát a gazdálkodó szervezetekkel esik egy tekintet alá. A kereskedelmi tevékenység gyakorlásának előfeltétele, hogy az a természetes személy vállalkozói igazolványában, a gazdasági társaság társasági szerződésében, a vállalat alapító okiratában, szövetkezet alapszabályában fel legyen tüntetve. A kereskedelmi tevékenység a legtöbb termék esetében teljesen szabadon, tehát hatósági engedély vagy hatósági nyilvántartásba vétel nélkül folytatható. Kivétel ez alól néhány termék, pl. a különböző fém- és színesfém hulladékok és melléktermékek, papírhulladék, gyógyszerek, szeszek, jövedéki termékek, üzemanyagok stb. Így pl. hatósági engedély szükséges a kábítószerek, mérgek, fegyverek, lőszerek stb. értékesítéséhez, a játék- és pénznyerő automaták működtetéséhez is. Bizonyos termékek kereskedelmi forgalmazásához pedig az szükséges, hogy a kereskedőt a Gazdasági Minisztérium előzetesen nyilvántartásba vegye (különböző

6 fém hulladékok és melléktermékek, új és használt személygépkocsi, papírhulladék, nemesfém ékszer és díszműtárgy). A viszonteladó a terméket nem saját felhasználásra szerzi be, hanem azért, hogy a beszerzett terméket változatlan állapotban, üzletszerűen viszonteladónak, fogyasztónak, termelőnek vagy felhasználónak értékesítse. 1.2 Kereskedők és kereskedelmi ügylet típusok 1.2.1 Kereskedők funkcionális csoportosítása a) Saját nevükben, saját számlára üzletet kötők A saját számlás kereskedők az árut megvásárolják a termelőtől, és azt saját kockázatukra értékesítik. Hasznuk a vételi és az eladási ár különbözetéből adódik, az ügylettel kapcsolatos költségek levonásával. Tevékenységük mind a termelők, mind a felhasználók szempontjából hasznos, mivel mentesíti őket a saját kereskedelmi szervezet kiépítésétől és fenntartásától, a beszerzés és értékesítés gondjaitól és kockázatától. A (kül)kereskedelmi cégek jelentős saját tőkével rendelkeznek, és gyakran árura vagy relációra specializálódnak. Bár export és import tevékenységet általában egyidejűleg folytatnak, esetenként tevékenységüknél az export vagy az import túlsúlyba kerül. A kereskedőházak a piacok és áruféleségek tekintetében nem korlátozzák a tevékenységüket, legfeljebb exportra vagy importra specializálódnak. A kereskedőházak olyan kis és középüzemek termékeit értékesítik, amelyek maguk nem találnák meg a közvetlen utat pl. a külföldi vevőhöz. A kereskedőház a termelőtől saját számlára megvásárolja az árut, de kizárólagos képviseletet is vállalhat, és egyúttal, mint fuvarozási és biztosítási ügynök is tevékenykedhet, valamint egyidejűleg az export pénzügyi lebonyolításában is részt vállalhat. A kereskedőházak, ha határozott árukörre specializálódnak, akkor gyakran tartanak fenn külföldön lerakatokat, és vállalják a vevőszolgálati feladatok ellátását. A saját számlás kereskedőn keresztül történő értékesítés ugyanakkor hátránnyal is jár a termelő (eladó) szempontjából. Itt csak egy-két nagyon fontos szempontot említünk meg, mint pl.: nincs közvetlen kapcsolata a piaccal, nem ismeri az ár és egyéb piaci változásokat, nem közvetlenül kapja az információkat a minőséggel kapcsolatban. b) Saját nevükben más számlájára üzletet kötők Tipikus esete a bizományosi forma, ahol a megbízó nem rendelkezik a szükséges piaci ismeretekkel, vagy kapcsolatokkal, ezért olyan valakit bíz meg, aki erre specializálta magát. A bizományos tehát a megbízó megbízásából vásárol vagy elad. Ennek a tevékenységnek a bázisa a bizományi szerződés, ami vonatkozhat csak belföldre, de vonatkozhat az exportra, illetve az importra is. A szerződésben rögzített feltételek közül kiemelt jelentőségű a limitár, ami a beszerzésnél (importnál) a maximális, az eladásnál (exportnál) pedig a minimális árat jelenti. A bizományos gyakran rendelkezik olyan raktárral, ahol a bizományosi értékesítésre szánt áru kerül tárolásra (konszignációs raktár). A bizományi áru az eladásig a megbízó tulajdonában marad. Az eladatlan árut a bizományos visszaküldheti. Ennél fogva a megbízóé a rizikó, hogy az áru eladatlan marad. A bizományos (vevő) tehát saját nevében, de a megbízó (termelő) felelősségére és költségére köti meg az üzletet.

7 A közvetítői tevékenységért járó díjazás (fizetés) a jutalék. Ennek mértékéről a szerződésben kell megegyezni. Emellett a bizományost megilleti azon költségeinek megtérítése, amelyek speciálisan a közvetítői tevékenységből fakadnak. (pl. a bizományi áru szállításának, raktározásának, biztosításának és vámolásának ráfordításai). A jutalék megállapítása lineáris, differenciált vagy nyereségérdekeltséggel kombinált lehet. A lineáris szerződés esetében az erdőgazdaságok jelentős része ezzel a formával dolgozik egy, az eladási ár függvényében meghatározott fix százalékról van szó. Például: eladási ár 270.- ATS/ürm magyar határon, ebből a bizományos 3% jutalékot kap, azaz 8,10 ATS/ürm. A differenciált bizományosi jutalék esetében a bizományos a limitárnál magasabb ár elérése esetén, egy előre meghatározott összeget kap a limitár és a ténylegesen elért ár különbségéből. A mai fakereskedelemben ez az eset nagyon ritkán fordul elő. A bizományosi szerződésben ki lehet térni arra, hogy a bizományos jogosult-e, illetve kötelese saját számlára is vásárolni a rábízott áruból. Kötelezettségre például akkor kerülhet sor, ha a bizományos meghatározott idő lejártával sem tudta eladni az árut, vagy annak egy részét. Hitelben történő értékesítésnél előfordul, hogy a bizományos különdíj (delkredere jutalék) fejében átvállalja a pénzügyi kockázatot is a megbízótól. c) Mások nevében, mások számlájára dolgozó kereskedők: A kereskedelem lebonyolításába különösen nemzetközi kapcsolatok esetében olyan kereskedők is bekapcsolódnak, akik klasszikus értelembe vett közvetítői tevékenységet látnak el. Tevékenységük és megbízásuk a potenciális piacok és üzleti partnerek felkutatására, és a partnerek összehozására irányul. Ha ügyletet kötnek, azt mindig megbízójuk számlájára teszik, és általában a megbízó nevében folytatják a tárgyalásokat. A közvetítő kereskedőkhöz tartozik: Az ügynök, olyan önálló kereskedő, aki üzletszerűen átvállalja a kereskedelmi ügyletek tárgyára vonatkozó adásvételi szerződések közvetítését anélkül, hogy állandó szerződéses kapcsolatban állna valamely megbízóval. Jutalék fejében hozza össze a partnereket, és segédkezik az ügyletkötésnél. Az ügynök megbízói az eladók és a vevők, akik ügyletenként változnak. Az ügynökök gyakran specializálódnak egy-egy szakmára, és több egymással nem versenyző cég tevékenységét is támogathatja. A nagy ügynöki cégek külföldi apparátusokat is kiépíthetnek, valamint szállítmányozói tevékenységet is végezhetnek. Az alkusz (bróker), aki egyik féllel sincs szerződéses jogviszonyban, de összehozza őket, alkuszdíj fejében, elsősorban a koncentrált piacon (tőzsdén) tevékenykedik. A képviselő, aki egy, vagy több cég megbízása alapján külföldön fejti ki tevékenységét, az ügynöknél általában szélesebb körű feladatokat lát el. Felruházható a megbízót az adott piacon megillető jogokkal, és megbízható a megbízó tevékenységeinek ellátásával. A külföldi képviselő a közvetlen szervezésű exportban kulcsszerepet tölthet be, az árut kis- és nagykereskedelemi hálózatban értékesíti, illetve szükség szerinti raktárt tart fenn. A képviseleti megbízás lehet alkalmi vagy meghatározott, illetve határozatlan idejű. A tartós megbízás esetében a képviselő nem csak ügyleteket közvetít, hanem piackutatást végez, tájékoztatja az exportőrt a piaci helyzetről, az igények alakulásáról, a konkurencia viszonyokról. Előfordul, hogy a képviselőt kizárólagos joggal ruházza fel a megbízó egy országra, vagy országrészre, illetve egy termékcsoportra. Ebben az esetben a szerződésben meghatározott piacon az eladó-megbízó csak a képviselőn keresztül értékesítheti áruját. A képviselő díjazása legtöbbször jutalék, de a nagyobb forgalmat lebonyolító képviselő fix fizetést és jutalékot is kaphat. A megbízó a képviselő díjazásán túl általában köteles annak dologi költségeit is megtéríteni.

8 A fagazdaságban ma elterjedt közvetítői tevékenységnél a bel- vagy külföldi partnerek összehozása történik meg, 1-1,5% jutalék ellenében, amely a számla kiegyenlítése után, annak értékét alapul véve kerül kifizetésre. 1.2.2. A kereskedelmi ügyletek típusai Két vagy több fél egyetértő nyilatkozata ügyletet, jogviszonyt hoz létre, illetve jogokat és kötelezettségeket megváltoztat vagy megszűntet. A kereskedelmi ügyleteken nem csupán a kézzelfogható áruk adásvételére kell gondolni, mert azok rendkívül változatosak lehetnek. A javak elcserélhetők, újraeladhatók, visszavásárolhatók, feldolgozhatók, bérbe adhatók. Maga az ügylet tárgya is sokféle lehet. 1. A kereskedelmi ügyletek döntő többsége természetesen áruügylet. Ennek a legegyszerűbb típusa az adásvétel, amikor áru cserél gazdát pénz ellenében. Az áruügyletek jellege alapján az egyszerű mellett meg kell említeni az ún. különleges áruügyleteket, amelyeket öt nagy csoportba lehet sorolni: adásvételi (reexport típusú), csere vagy kapcsolt (árukapcsolásos), bérleti jellegű, megbízás jellegű és vállalkozási ügylet. a) Az adásvételi ügyletek különleges jellege a viszonteladásos ügyletek körében jelentkezik, amelynek lényege, hogy benne minimum három szereplő vesz részt (pl. két szimpla adásvétel összekapcsolásáról van szó). Ide tartozik a külkereskedelemben jellemző reexport, a swich és a tranzit ügylet. b) A kapcsolt ügyletek közös vonása, hogy az eladó az áruszállítás ellenértékének részbeni vagy teljes kiegyenlítésére elfogadja a vevő szállítási ajánlatát, vagyis áru cserélődik árura, pénzmozgás nélkül. A barter ügyletben a partnerek természetes mértékegységben rögzítik a szállítási kötelezettségüket. Feltétele, hogy a partnerek kölcsönösen éppen annak az árunak a megszerzésében legyenek érdekeltek, amivel a másik fél rendelkezik. A kompenzáció esetében a szállítandó áru értékét már pénzben is kifejezik. A kölcsönös szállításokat a barterhez hasonlóan egyetlen szerződésben rögzítik. Az áruszállítások pénzben történő kifejezése rugalmasabb kapcsolatok létrejöttét teszi lehetővé. Tehát pl. a teljes kompenzáció esetén az áruszállítást a (barterhez hasonlóan) másik fél is teljes értékben áruval ellentételezi, míg a részleges kompenzáció esetén a szállított áru értékének csak bizonyos százalékát ellentételezi a másik fél áruval, és a fennmaradó hányadra egyéb fizetési módban állapodnak meg. Az évszázad első felében komoly szerepet játszott a barter, illetve a kompenzáció. Ezek széles körű elterjedésére három kiemelkedő időszakot jelölhetünk meg: az 1929-33-as világgazdasági válság, a második világháborút követő időszak, az 1970-es évek elején kialakult olajválság periódusa. A jelenlegi helyzetben azt mondhatjuk, hogy hazánk barter, illetve kompenzációs ügyleteket szinte csak a FÁK országaival bonyolít, legalábbis ami a faárukat illeti.

9 A viszontvásárlásos ügyletben a felek két önálló szerződésben rögzítik a két áruszállítást, melyek formailag önállóan, egymással párhuzamosan bonyolódnak. Közöttük a viszontvásárlási kötelezettségvállalás teremt kapcsolatot. A visszavásárlás mint ügylet elsősorban a beruházási javak piacához kapcsolódik, pl. valamely berendezés szállítója kötelezettséget vállal arra, hogy a berendezéssel előállított terméket az ügylet értékében vagy azt esetleg meghaladó mértékben visszavásárolja, és ily módon segíti partnerét hozzá a korszerű technológiához. A kölcsönös szállításokra itt is két külön szerződés jön létre. Az offset ügylet a visszavásárlásos külkereskedelmi ügyletek sajátos változata. c) Az egyszerű bérleten túlmutató leasing (adásvétel és bérlet) ügylet lényege, hogy a leasingbe adó valamely ingó tárgyat vagy ingatlant a leasingbe vevő számára meghatározott időre használatba ad, leasing-díj fizetése ellenében, amit a hiteltörlesztéshez hasonlóan folyamatosan kell fizetni, az ún. maradványérték megfizetésével (vagy anélkül) a gép vagy egyéb eszköz a leasingbe vevő tulajdonába kerül, illetve vásárlási opciót biztosít. Előnye, hogy pótlólagos finanszírozási lehetőséget biztosít, a bérlő a lízing tárgyát egészében idegen eszközök segítségével kapja meg. Amikor még hazánkban kötött devizagazdálkodás folyt, a nem kiemelt cégek csak nehezen jutottak devizához pl. gépvásárlás céljából. Ebben az időszakban, a 80-as évek elején a magyar faiparba is jelentős mennyiségű modern gép került be ezzel a módszerrel. A leasingbe vevő ugyan sokkal többet fizetett a gépért mintha megvásárolta volna, de ez esetben azonnal a géphez jutott, aminek az az előnye is megvolt, hogy a modern technológiával eleget tudott tenni a műszaki, minőségi elvárásoknak, és így legalább részben nem esett el a jó üzletektől. A leasingbe adó előnye az volt, hogy a gép ára komoly többletértékkel megfizetésre került, más oldalról viszont betekintése volt az adott üzem termelési struktúrájába. d) A megbízási jellegű ügylet tipikus példája a közvetítői, tranzit ügylet. Ebben az esetben nem a közvetítő kereskedő, tranzitőr kezdeményezi az ügyletet, hanem az eladó vagy a vevő megbízása alapján lép be az üzletbe, és vállalja a közvetítést. Nincs áru-, ár- és birtokon kívül kerülési kockázata, a megbízott tevékenységéért jutalékot kap. e) A vállalkozási ügyletben a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására, vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles. A vállalkozó a munkát saját költségén végzi el. A megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat, köteles azonban a vállalkozó kárát megtéríteni. A szállítási szerződés alapján a szállító köteles a szerződésben meghatározott dolgot a kikötött későbbi időpontban vagy időszakban a megrendelőnek átadni, a megrendelő pedig köteles a dolgot átvenni, és az árát megfizetni. A megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat, köteles azonban a szállító kárát megtéríteni. A bérmunka ügylet jellemzője, hogy a bérmunkát megrendelő (passzív fél) a tulajdonát képező alap- és segédanyagokat ad át a bérmunkát végző (aktív) félnek ezen anyagok feldolgozása céljából, amiért bérmunkadíjat fizet. A bérmunkavállaló számára előnyt jelent, hogy átmenetileg szabad kapacitásának lekötésével bevételhez juthat anélkül, hogy a saját gyártás és értékesítés kockázatait vállalná. A megrendelő számára ebben az ügyletben az a vonzó, hogy átmeneti keresletnövekedés esetén nem kell kapacitásait bővítenie, nemzetközi ügylet esetében pedig a passzív fél általában az olcsóbb külföldi munkaerőt és a beruházási költség-megtakarítást tartja szem előtt, és a késztermékkel történő fizetés tulajdonképpen piacbővítést is jelent a bérmunkáltatónak. Amennyiben pl. áru kerül az illető országba átcsomagolás, kiválogatás, átdolgozás stb. céljából,

10 akkor az áru vámelőjegyzésbe kerül és a bérmunkát végző kötelessége a bejövő áruval tételesen elszámolni a beszállító illetve a Vámhivatallal szemben, más szóval az árut tételesen visszaszállítani. 2. A szolgáltatási ügyletek mindig bizonyos gazdasági szempontok szerint mérhető, értékelhető tevékenységre vonatkoznak. Három nagy csoportra oszthatjuk őket a logisztikai, a marketing és a menedzsment szolgáltatások adásvételére. a) A logisztikai szolgáltatások csoportjába azok a tevékenységek tartoznak, amelyek az áruk továbbítását, a megkötött ügyletek realizálását szolgálják. Az alábbiak tartoznak ide: A fuvarozási ügylet, ahol a vállalkozó azt vállalja, hogy a megbízó által feladott árut díj ellenében a megbízó által megjelölt helyre szállítja. A különböző közlekedési ágak (közút, vasút, vízi és légi) sajátosságainak megfelelően alakulnak a konkrét szerződésekben a fuvardíjak, a felelősség stb. kérdései. A fuvarozási költségek a fatermékeknél jelentősek, ugyanis a térfogatban vagy a súlyban más termékekhez viszonyítva lényegesen alacsonyabb értékek kerülnek szállításra (ezért a gyártók igyekeznek minél magasabb kézsültségi fokú termékeket mozgatni). A szállítmányozási ügylet viszont már a bizományos típusú kereskedelem körébe tartozik, és a szállítmányozók az árufuvarozás lebonyolításában rendelkeznek speciális ismeretekkel. A szállítmányozási szerződésben a speditőr arra vállal kötelezettséget, hogy a rábízott árut a címzetthez továbbítja. Bizományosként saját nevében, de a fuvaroztató érdekében és számlája terhére végezteti el a fuvarozókkal a szállítást. A raktározás. A nemzetközi biztosítási tevékenység bizonyos területei (pl. szállítmánybiztosítás). Egyes banki szolgáltatások (pl. pénzügyi lebonyolítások). A minőségvizsgálati és ellenőrzési tevékenység. b) A marketing szolgáltatások igénybevétele a kereskedelem részterületeinek pl. a propaganda, reklám, piackutatás, piacelemzés tevékenységeinek elősegítése céljából történik. A marketinggel, mint a hatékony kereskedelmi és vállalkozási személet komplex együttesével a fakereskedelem vonatkozásában még részletesen is foglalkozunk. c) A menedzsment szolgáltatások köre felöleli a szervezési, tervezési és tanácsadási tevékenységek egészét, amellyel az üzem- és vállalatgazdaságtan foglalkozik részletesen. 3. Anyagi értéket képviselő jogok értékesítésekor a műszaki-szellemi ismeretek átadását kezelő licencia típusú ügyletekről van szó. Ilyen típusú ügyletek: a) A szabadalmi licencia, amikor a szabadalom tulajdonosa a szabadalom használati jogát ellenérték fejében és bizonyos korlátok között másnak átengedi. b) A fortély (know-how) szerződés, amikor egy szellemi termék vagy mondjuk egy gyártástechnológia átadása az üzlet tárgya. c) A védjegy licencia, amikor a védjegy tulajdonosa az átvevőt feljogosítja arra, hogy meghatározott földrajzi körben és meghatározott ideig a védjegyet használhassa. d) A kombinált licencia esetében az előbb említett ügyletek egymással összekapcsolódva jelennek meg, hiszen a szabadalommal védett műszaki megoldás átadását legtöbbször a műszaki ismeretek átadása is követi, és a terméket a védjegy feltűntetésével értékesítik. e) A franchise esetében az anyavállalat adja legtöbbször a berendezést, valamint az értékesítés fortélyait.

11 1.2.3. Bel- és külkereskedelmi ügyletek 1.2.3.1. Belkereskedelem A belkereskedelem alapvetően a termelési eszközök és a fogyasztási cikkek országon belüli forgalmát bonyolítja le. Közvetítő szerepéből adódóan szorosan együttműködik a hazai termelőkkel és a külkereskedelemmel, kapcsolatot hoz létre az egyes termelők, illetve a termelők és a vásárlók között. A vásárlók naponta közvetlen kapcsolatba a belkereskedelmi szervezetekkel kerülnek. A kereskedelmi tevékenységet folytató szervezetek juttatják el a megtermelt árukat a vásárlókhoz, felhasználókhoz. A belkereskedelmi tevékenység következő formáit különböztetjük meg: nagykereskedelem, kiskereskedelem, vendéglátóipar, idegenforgalom és kereskedelmi szolgáltatások. Nagykereskedelem Nagykereskedelem alatt értjük az új és használt cikkek (átalakítás nélküli) viszonteladását kiskereskedőknek, ipari kereskedelmi intézményi vagy szakmai felhasználóknak. Ide sorolható a más nagykereskedőknek történő értékesítés is, vagy az áruk beszerzése, illetve értékesítése érdekében kifejtett ügynöki tevékenység a hasonló kör részére. A nagykereskedelmi tevékenységbe tartoznak még az ennek keretében végzett egyéb tevékenységek, pl. az áru válogatása és osztályozása, rakományok megbontása, az áruk kiszerelése, szétosztása, raktározása, kiszállítása. Közgazdasági értelemben a nagykereskedelmi tevékenység az áruk nagy tételekben történő beszerzését, raktározását és a kiskereskedelem által igényelt ún. keverő funkció ellátását jelenti. A keverő funkció az egyes kiskereskedelmi üzletek által igényelt választék kialakítása, nagykereskedelmi raktárba különböző bel- és külföldi szállítóktól gyűjtőcsomagolásban beérkező árukból az üzletek egyedi igényeinek megfelelő választék összeállítása. A nagykereskedelem áthidalja a termelés és az értékesítés időbeli különbségét, a termékeket a termelés helyéről az értékesítési helyekre csoportosítja, szállítja. Beszerzési tevékenységével, megrendelésével befolyásolja a termelés fejlődését, az árukínálat alakulását. Jogi értelemben akkor beszélünk nagykereskedelemről, ha beszerzett árut üzletszerűen értékesítenek viszonteladók részére. Az áru (termék) akkor minősül beszerzettnek, ha nem saját előállítású, azaz nem maga a forgalomba hozó termelte, hanem más állította elő. A nagykereskedelmi tevékenység végzéséhez a kereskedő nyilvántartásba vétele szükséges, tevékenységét csak ez után kezdheti meg. A beszerzett terméket a nagykereskedelem általában változatlan állapotban hozza forgalomba. Ez a változatlanság azonban nem értelmezhető mereven. A gyakorlatban ugyanis a nagykereskedelemnek az esetek túlnyomó többségében annak érdekében, hogy a terméket a forgalmazáshoz szükséges állapotba hozza bizonyos olyan célszerű tevékenységeket is el kell végeznie, amelyek a termék forgalmazásának előmozdításához szükségesek. Ilyen pl., ha az árut a kereskedelemben szokásos módon megmunkálják. Általában e körbe tartozik a termékek adagolása, csomagolása és a kereskedelemben szokásos más egyéb megmunkálása is (pl. a lemezipari termékek méretre szabása, élfóliázása, beépítendő faanyagok vegyszeres kezelése). A nagykereskedelem és általában a kereskedelem által végzett ilyen tevékenység (ide értve a nagykereskedelem által végzett ún. keverő funkció ellátását is) nem tekinthető ipari tevékenységnek.

12 Lehetőség van arra is, hogy a nagykereskedelem közvetlenül a fogyasztók, felhasználók részére is értékesítsen. Ehhez azonban a nagykereskedőnek üzletet kell fenntartania. Kiskereskedelem Kiskereskedelem alatt értjük elsősorban az új és használt személyi és háztartási cikkek (átalakítás nélküli) értékesítését áruházban, boltban, csomagküldő szolgálaton keresztül, a fogyasztók széles köre részére, általában kis tételben. Ilyen értelemben a termelő is kiskereskedelmi tevékenységet végez, amikor az általa előállított terméket a saját mintaboltjában közvetlenül értékesíti. Jogi értelemben kiskereskedelmi tevékenység alatt a beszerzett termékek üzletszerű közvetlen értékesítését értjük fogyasztók (felhasználók) részére. Jogi szempontból tehát a kiskereskedelemnek nem az a jellemzője, hogy az általa viszonteladás céljából beszerzett termékekből kis tételekben keveset ad el, hanem az, hogy közvetlenül a fogyasztók (felhasználók) részére ad el árut az általuk igényelt mennyiségben és választékban. A kiskereskedelmi tevékenységet nem csak üzlethelyiségben, hanem azon kívül vásáron és piacon is lehet folytatni. A kiskereskedelem fogyasztási cikkeket és más, a lakosság által személyi, háztartási, üzemi (kisvállalkozási) célokra használt cikkeket, termékeket hoz forgalomba, illetve értékesít. E tevékenységnek is jellemzője, hogy a kereskedő az általa beszerzett terméket rendszerint változatlan állapotban értékesíti. A kiskereskedelmi értékesítésre is érvényes az a szabály, hogy a beszerzett termék változatlan állapotban forgalomba hozottnak minősül, ha azt csomagolják, adagolják, illetve a kereskedelemben szokásos más módon megmunkálják. A kiskereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozó az üzletét csak működési engedély birtokában nyithatja meg. A kereskedelemnek ez az elhatárolása nagy- és kiskereskedelemre hagyományos eljárás. Napjainkban más kategóriákkal is találkozunk, amelyek különböző kapcsolódásokat fejeznek ki, ilyenek például: a demigross, amikor a nagy és a kiskereskedelmi funkciókat együtt gyakorolják a vállalkozások; a raktár áruházak, amelyek a közvetítő kereskedők kiszolgálása mellett lakossági fogyasztást is kielégítenek; a mintaboltban történő értékesítés, amikor a termelő vállalatok közvetlen kiskereskedelmi értékesítést is folytatnak; cash and carry fizess és vidd, nagykereskedelemben, diszkontáruházban engedménnyel történő értékesítés, amikor a vevőnek kell összeválogatnia és elszállítania az árut, amelyet készpénzzel kell kifizetnie; az erdőgazdaságokban az erdészeti vállalkozások egy része az ún. integrátori tevékenység keretében nem csak a faanyag felvásárlását és felhasználóknak továbbadását végzi, hanem a kereskedelmi kapcsolatok létrejötte érdekében vállalja a kitermelt erdő felújítását, nevelését is. 1.2.3.2. Külkereskedelem A külkereskedelem az áruk és szolgáltatások országok közötti cseréjének összességét jelenti, amely a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás legfontosabb eszköze. A magyar jog értelmezése szerint a külkereskedelmi ügylet akkor jön létre, ha egy külkereskedelmi joggal felruházott belföldi és egy devizakülföldi jogi vagy természetes személy egymással szerződést köt. A külkereskedelem iránya szempontjából megkülönböztetünk exportot,

13 importot, reexportot és tranzitot. Export esetén a belföldön előállított áruk, szolgáltatások, szellemi javak, illetve más értékek külföldre juttatásáról van szó értékesítés céljából. Az import az áruknak, szolgáltatásoknak, szellemi javaknak, illetve más értékeknek külföldről történő beszerzése termelés, illetve értékesítés céljából. Az import tehát lényegében a behozatal. Reexportról akkor beszélünk, ha a belföldi kereskedő által külföldön vásárolt árut harmadik országba értékesítik. A reexport ügyletnél három szereplő van. Pl.: Magyarország fát vásárol Ukrajnától, és Ausztriának szállítja tovább. Közvetlen reexportról akkor beszélünk, ha az áru nem megy keresztül a reexportáló országon. Közvetett az üzlet akkor, ha az árut a vevő a reexportáló országon keresztül kapja meg. Van fedezett és fedezetlen ügylet. Fedezett egy ügylet akkor, ha a reexportőr előbb köti meg a vevővel a szerződést, mint ahogy vásárolt. Fedezetlen egy ügylet akkor, ha a reexportőr előbb vásárolja meg az árut, mint ahogy azt a vevőnek eladta volna. Tranzit alatt az országon átmenő áruforgalmat értjük. Ebben az esetben az áru kiindulási helye is és a rendeltetési helye is más ország és a fuvarozás során az áru átrakására nem kerül sor. 1.2.3.3. E-kereskedelem, az internet szerepe a kereskedelemben A távközlés, a számítástechnika, az informatika fejlődése új technikai megoldásokhoz vezetett, amelyek a kereskedelmi szolgáltatásokban is egyre nagyobb szerepet kapnak. Az elektronikus kereskedelem már jóval az internet megjelenése előtt hódított a már megszokott médiumokon keresztül, a világháló által nyújtott interaktív lehetőségek azonban egészen különleges perspektívát nyitottak meg a táguló piacokon. Míg mindeddig legalább három kommunikációs csatorna szükségeltetett a tranzakciókhoz egy, amely bemutatja (tv, rádió, katalógus), egy, amelyen megrendelhető (telefon, posta), és még egy, amelyen a kifizetést bonyolíthatjuk, addig az internet alkalmas minden folyamat tökéletes ellátására. A gyakorlatban mindez úgy működik, hogy a termelő vagy kereskedelmi vállalkozás honlapjának felhasználásával és a számítógép minden (multimédiás) előnye kihasználásával árubemutatót tart az internet egyre bővülő, többmilliós használójának, és ugyanezen fórumon ugyanebben az időben a megrendelések is felvehetők. A fogyasztók számára nagy jelentőséggel bírnak a kényelmi szempontok. Hasonlóan a katalógus-áruházak vevőihez, időt és utánjárást lehet megtakarítani az online vásárlással, így ez a szolgáltatás nem csak újdonságánál fogva késztet vásárlásra. Az internet segítségével történő tájékozódás nagy előnye, hogy a fogyasztónak nem kell a valóságos üzleteket végigjárnia, hogy megtalálja a kívánt terméket. Egyszerűen, pillanatok alatt egy másik üzletbe térhet be, valamint könnyedén összehasonlíthatja a választékokat és az árakat. Az e-üzletek kötésében sokat segíthetnek az ún. internetes kikötők, amelyek megkönynyítik a keresett termékkört árusító üzletek felkutatását. A vásárlók az üzletekben kínált termékeket megtekinthetik, képi illusztráció is segíti a tájékoztatást. A termék kiválasztását követően azok egy gombnyomással a virtuális kosárba helyezhetők, és a vásárlás tovább folytatódhat. Barangolás közben a fogyasztók folyamatosan ellenőrizhetik a fizetendő összeget, és ha a számlát soknak találják, a már kiválasztott termékek közül vissza is rakodhatnak. Az áruk kiválasztása után a rendelés következik, melynek érvényes megtételéhez a vásárlónak regisztráltatnia kell magát. A fizetés különböző módokon lehetséges:

14 biztonságos de kevésbé kényelmes fizetési mód, ha a vevő a virtuális üzlet valóságos megfelelőjében az áru átvételekor fizeti ki a vételárat, a leggyakoribb az áru utánvéttel történő megrendelése, és a szállításkor a postának történő fizetés, természetesen lehetséges a szokásos banki átutalás alkalmazása is, nagyon kényelmes, de jelenleg még kevésbé biztonságos a bankkártyával történő fizetés, ezért óvatosan adjuk ki személyes információinkat. A hagyományos értékesítési formák mellett további előnye a gyors információcsere és a földrajzi korlátok megszűnése. Az áruház külföldről is pillanatok alatt elérhető, az áru megrendelhető. Az internetes vásárlás jelenleg bizonyos szempontból drágább mint a hagyományos, hiszen a vonalhasználat és az internet szolgáltatónak fizetendő díjak mellett a csomagolási és a postaköltséget is a vevőnek kell megfizetni. Az elektronikus kiskereskedelem versenyképességének javítására ezeket a költségnövelő tényezőket fokozatosan csökkenteni szükséges. Természetesen a járulékos költségek csökkennek, ha nem kisértékű eszközt veszünk kevés példányban, hiszen akkor a csomagolási és postai költség meghaladhatja akár az áru árát is. A kereskedelmi szolgáltatáshoz hozzá tartozik a részletes termékismertetők kiterjedtebb alkalmazása a termék neve és képe mellett. Az e-kereskedelem bővülésével javul a szolgáltatás minősége, a szállítás pontossága, melynek időpontját e-mailben vagy telefonon visszaigazolják. Az internet előretörése fokozza a gazdasági integrációt, még inkább lebontja az országhatárokat. Ennek eredményeként az árak is lassan az európai átlaghoz igazodnak. A termelő cégek is alkalmazhatják ezeket az eszközöket és módszereket, amelyek révén a vásárlók rendkívül széles rétegeivel kommunikálhatnak hatékonyabban. A hagyományos ügyfélkapcsolati rendszereknél (CRM Customer Relationship Management) modernebb internetes ügyfélkapcsolati rendszerek javítják a hatékonyságot. Az e-crm segítségével a termelő cégeknek lehetősége nyílik arra, hogy az ügyfeleikkel való kapcsolattartás hatékonyságát és eredményességét jelentősen megnöveljék, mert a vevőkre vonatkozó adatok a cég minden részlege számára hasznosítható információként jelennek meg. A vevőközpontúságra való átállás a kínálati oldali irányultságot csökkenti, vagyis a gyártás és a terjesztés helyett a vevők konkrét igényeinek megfelelő termékek elkészítését és leszállítását helyezik előtérbe. A szemléletváltás lényege tehát, hogy a keresletet és nem pedig a kínálatot tudjuk alapul venni. Az elektronikus kereskedelem legfőbb előnye, hogy interaktívan összekapcsolja a kereskedőt és a vásárlót (várhatóan hamarosan a bankot), ezáltal a vásárlás folyamatának jelentős része automatizált, és ennek költsége nagyságrendekkel kisebb, mint a hagyományos tranzakcióké. Az e-kereskedelem bázisán könnyebben terjed az m-kereskedelem, azaz a mobil telefon előfizetők a telefont használják a vásárlásra. Az m-kereskedelemben mobiltelefonon keresztül fizethetünk az árukért és a szolgáltatásokért. A szolgáltatás nyújtotta kényelem érdekében általában a többletköltség se riasztja el a vásárlókat. Az m-kereskedelem esetében a helyi vásárláskor is előnyöket nyújt az elektronikus tranzakció. A vevők úgy tekintenek az m- kereskedelemre, hogy az egyfelől készpénzkímélő, másfelől elkerülhető a sorbanállás, emellett jobban kézben tudják tartani a kiadásaikat, és semmi nem szab gátat vásárlási lehetőségeiknek. Az m-kereskedelem nem egyes árucikkek, m-kereskedelmi termékek forgalmazására szűkül, hanem különböző helyzetekben jelenik meg rendkívüli előnyössége (pl. idegen helyen vagy műszaki hiba következtében szükségessé váló szolgáltatási igényeknél).

15 1.3. A kereskedelem funkciói A kereskedelmet meghatározó alapvető funkciók: - a termékforgalmazási, - az áruforgalmi és - az áru megtérülési funkció, amelyek egy sor külön funkcióban jelennek meg. Ilyen pl.: - a tér- és idő áthidaló funkció, - a mennyiség-, minőség- és választék kiegyenlítő funkció, valamint - a piac feltárási és tájékoztatási (tanácsadó) funkció. A mai kereskedelemre érvényes törvényszerűség, alapvetően a részeire, azaz speciális esetben a vadkereskedelemre is érvényes. A vadkereskedelem lehetséges funkciói különleges ismertető jegyét azáltal kapja, hogy a vad egy különleges nyersanyag, ami a természetben keletkezik, és a természeti körülményektől függően nem mindenütt áll rendelkezésre egyformán. Éppen ezért a változó piaci körülmények mellett feszültségek keletkezhetnek a kereslet és a kínálat között, amelyek fokozott mértékben a kereskedelem bekapcsolásának kedveznek. 1) A mennyiségi-, minőségi- és választékkiegyenlítési funkció A mennyiségi funkciót, gyűjtési és szétosztási funkcióként lehetne nevezni aszerint, hogy a kereskedelem kis mennyiségben vásárol és nagyban ad el, vagy nagy mennyiségben vásárol és kicsiben osztja szét. Tehát egyrészt kis mennyiségeket kell összefogni és zártan a kereskedelmi partnernek továbbítani a továbbfeldolgozáshoz ill. a felhasználáshoz (gyűjtőfunkció). Másrészt (éppen megfordítva) nagy mennyiségeket kell felosztani, és részmennyiségeket a felhasználónak a termeléshez rendelkezésre bocsátani (szétosztási funkció). A gyűjtőfunkció abban áll, hogy a kereskedelemmel foglalkozó társaság (felvásárló telepeken) folyamatosan megveszi a felhasználótól a távoli területeken elszórva előforduló termékeket, hogy ezek számára jobb értékesítési lehetőséget teremtsen. Átvállalja a termék eljuttatását a termelőtől a piacra, tehát a szállítás és raktározás költségeit. A minőségi- vagy osztályozási funkció megfelel a különleges, minőségi jegyekkel rendelkező áru iránti igénynek. A vevők kívánságai többnyire a termékek pontosan meghatározott minőségi tulajdonságaira irányulnak. Mivel ez így van, fennáll az a követelmény, hogy a termékeket az értéküknek megfelelően osztályozzuk. Másrészt az osztályozási funkció a kereskedelem olyan teljesítménye mind a szállítókkal, mind a felhasználókkal szemben, amikoris az árut nem csak minőségi és mennyiségi szempontok szerint osztályozza, hanem ezen túl az árukínálat sokaságából kiválogatja azt, amit a vevőköre elfogadhatónak és alkalmazhatónak tart. Ehhez azonban a kereskedőtől a legtöbb esetben raktározást és ezzel együtt többnyire hosszú távú tőkelekötést igényel. Az elosztó funkció a kereskedelem nemzetgazdasági szempontból legfontosabb feladata. Itt nem csak arról van szó, hogy a mindenkor felvásárolt terméket nyereséggel továbbadja, hanem a szükséglet optimális fedezést szolgáló időbeni-, területi- és üzemi kiegyenlítést valósít meg.

16 2) A térkiegyenlítő funkció A térbeni kiegyenlítést első sorban a termék előállítók és a fogyasztók között kell tekinteni. Országon belül is van jelentősége a térbeli kiegyenlítésnek a felesleggel és a hiánnyal rendelkező területek között, a nemzetközi piacon elsősorban az exportáló- és importáló országok között lép fel. 3) Az időkiegyenlítő funkció A vadgazdálkodásra különösen jellemző, jelentős funkció a vadásszezonok ciklikussága és a vadhús iránti kereslet közötti időbeni kiegyenlítés. Az időáthidalás eszköze a raktározás, (vagyis a kereskedelem a túlkinálatot felveszi, beraktározza, megvédi a károsodástól, és később a piacon folyamatosan felkínálja). 4) Az árkiegyenlítő funkció A kereskedelem árkiegyenlítő funkciója hatására a gazdaság áringadozásai enyhíthetők. Mindig és mindenkor a gazdaság konjunkturális folyamatában a kereskedelem a fejlődés trendjét vizsgálja, és végrehajtja vagy elhagyja a vásárlásokat vagy eladásokat; egyrészt a vásárlásokat előre diszponálja, másrészt az eladásnál inkább a raktárkészletet csökkenti. Az emelkedő vagy eső ártendenciák mértéke a kereskedelem számára előre raktározó vagy raktárt csökkentő lefolyási lépcsői azáltal csökkennek, hogy létrejön egy kiegyenlítő árklíma. Az árkiegyenlítő funkció mindenesetre feltételezi, hogy a kereslet és kínálat viszonya körülbelül egyensúlyban van. Amennyiben belülről, vagy akár kívülről jövő zavarok akadályozzák a kereskedelem hosszú távú diszpozícióit, akkor már előre nem látható az áralakulás. 5) A hitelezési funkció Nem szabad túlértékelni a hitelezési funkciót, mint a vásárlás és a fizetés közötti idő kiegyenlítést, ami sok esetben egy kereskedelmi ügylet lebonyolítását lehetővé teszi. Ha a kereskedő cég részese akar lenni az áruforgalomnak, akkor fizetési határokat kell tudomásul vennie, vagy az előfinanszírozásokat átvennie. A kereskedelmi szokások szerint néhány hét fizetési határ nem ritkaság. 6) A piacfeltárási és tájékoztatási funkció Az új termékeket a piac gyakran egyáltalán nem, vagy csak nagyon vonakodva fogadja be. A fogyasztók sok esetben nem ismerik a terméket és annak tulajdonságait. Minden felhasználó fél az új nyersanyagban rejlő ismeretlentől, a felhasználásával összefüggő rizikótól és ezzel együtt az eladhatatlanságtól. A piacfeltárási funkcióhoz szorosan kapcsolódik a tájékoztatási funkció. Az új termékeket csak akkor lehet a piacra bevezetni, ha az, aki az értékesítésen fáradozik, a nyersanyagot vagy a terméket pontosan ismeri, és az anyag feldolgozás előtti és utáni viselkedésével is tisztában van.

17 2. KERESKEDELEMPOLITIKA A gazdaságpolitika sajátos eszközeivel a kívánt célok elérése irányába tereli a különböző hatásoknak kitett nemzetgazdaságot. Ezek a hatások az állami kereskedelempolitika irányítóinak döntésétől függően vagy direkt módon vagy megszűrve, különböző gazdaságpolitikai eszközök révén érik a gazdálkodókat. Az állam a kül- és belkereskedelmet főhatóságok és állami intézményeken keresztül elsősorban jogi és gazdasági eszközökkel szabályozza, amelynek megvalósulási formái: egyezmények: alapvető gazdasági és politikai kérdéseket rendeznek, nemzetközi kereskedelmi szerződések: alapvető kérdéseket szabályoznak, megállapodások: gazdasági kérdésekre vonatkoznak, jegyzőkönyvek: részfeladatokat rögzítenek. Fentieket általában államfők, kormányfők vagy megbízottaik írják alá. Ezen megegyezések keretein belül kerülnek megadásra az olyan előnyök is, mint pl. a legnagyobb kedvezmény elve, az egyenlő elbánás elve, a viszonosság elve stb. Ide tartoznak továbbá az árucsere-forgalmi megállapodások, a kontingensek, az áruforgalom liberalizálása, a vámok, a vámuniók, a fizetési megállapodások és a különböző elszámolások formái. A kereskedelmi tevékenységgel összefüggő állami irányítás, szabályozás jelölésére leginkább a kereskedelempolitika kifejezést használjuk, de gyakran találkozhatunk a belkereskedelmi, illetve a külkereskedelmi politika stb. elnevezésekkel is. A politika fogalmával akkor illetjük ezt a szabályozást, ha ez a legfontosabb össztársadalmi célok és irányok érvényesítését tartalmazza. A kereskedelempolitikát olyan gyűjtőfogalomnak tekinthetjük, amely az államnak a belföldi és a nemzetközi áru- (szolgáltatás) forgalommal kapcsolatos magatartását, céljait, elvárásait, cselekvési lehetőségeit és az ezekhez rendelt eszköz- és intézményi rendszert tartalmazza. A kereskedelempolitika legfontosabb területei a következők: belkereskedelmi politika, külkereskedelmi politika, regionális kereskedelmi politika, nemzetközi kereskedelmi politika. 2.1. A belkereskedelmi politika Ez a fogalom különösen a tervgazdálkodást folytató országok körében volt ismert és elfogadott, szerepét, jelentőségét a belkereskedelmi minisztériumok létezése is bizonyította. A belkereskedelmi politika ezekben az országokban főként arra irányult, hogy az állam által vállalt ún. ellátási felelősség érvényesítését, elsősorban a lakosság ellátását szolgáló alapvető mezőgazdasági és ipari termékekben az e célra létrehozott állami tulajdonban lévő nagy- és kiskereskedelmi vállalatokon keresztül biztosítsa. Ilyen ellátási felelősségről a piacgazdaságok esetében nem kell említést tenni, a kereslet megteremti a maga kínálatát. (A versenygazdaságban a tervutasításos irányítás hiánya megszűnik, a szerepek módosulnak, az alapanyag készletezés helyett a termék kínálat növekedése jelenik meg a fogyasztói társadalomban. Lényeges a különbség azonban: A korábbiakban a munkavállalók, a termelő szolgáltató üzemek megszolgált keresetükért, bevételükért csak nehezen és drágábban kaphattak javakat, más szolgáltatásokat. Most a vállalkozók saját kockázatukra hozzák létre a kínálatot, amelyre ha nem találnak megfelelő keresletet, a pénzzel rendelkezőket nem éri hátrány.

18 A piacgazdaság viszonyai között ugyanakkor az állam feladatának minősül olyan versenypolitika érvényesítése, amely biztosítja a hazai piacon a piaci erők lehető legteljesebb érvényesülését. Fellép minden olyan üzleti gyakorlat ellen, amely a vevők megkárosítását (indokolatlanul magas árak, illetve a deklaráltnál rosszabb minőség révén), a versenytársak tisztességtelen eszközökkel történő kiszorítását célozza. A versenypolitika középpontjában az úgynevezett kartell törekvések valóra váltásának megakadályozása, valamint a monopolhelyzettel történő visszaélés megszüntetése áll. A versenypolitika szerepe, jelentősége megnövekszik akkor, ha egymással integrálódó, vámunióban lévő országok felszámolják az egymás közötti kereskedelemben a vámhatárokat. Céljait tekintve a versenypolitika a szabadkereskedelmi viszonyok megvalósulását hivatott elősegíteni a belföldi piacon, ugyanakkor követelményeivel nem ellentétes a hazai termelés védelmét szolgáló vámok alkalmazása. A versenypolitikai követelmények érvényesítését viszont megzavarhatja, ha az állam a hazai termelők különböző csoportjait szubvencióban részesíti, vagy a tulajdonában lévő vállalatokat nem piacszerűen működteti. A piacbefolyásolás idejét, mértékét azonban a szomorú tapasztalatok alapján a jövőben mérsékelni kell, mert az eltérítések zavarják a racionális gazdasági magatartást. 2.2. A külkereskedelmi politika A külkereskedelmi politika egy adott ország gazdaságpolitikájának, gazdaságstratégiájának részeként jelenik meg, megjeleníti és szolgálja annak általános koncepcióját, célkitűzéseit. A gazdaság- és kereskedelempolitika között egyfelől kétségtelenül megfigyelhető egy alárendeltségi viszony, hiszen a kereskedelempolitika alapvetően és tartósan aligha térhet el a gazdaságpolitikától céljait vagy az alkalmazott eszközöket tekintve. Amennyiben ilyen helyzet mégis kialakulna, ez a gazdasági életben rövid időn belül feszültségek, egyensúlyhiányok kialakulásához vezetne. A gazdaságpolitika és a kereskedelempolitika viszonyában azonban az utóbbi szerepét nem tekinthetjük passzívnak: a külkereskedelempolitikának egyidejűleg tükröznie, közvetítenie kell a világgazdaság, a világpiac azon folyamatait, strukturális változásait, amelyek érintik, befolyásolják az adott ország helyzetét, a többi országhoz való viszonyát a nemzetközi munkamegosztásban. Ezzel összefüggésben felvetődik a külkereskedelmi politika viszonya a külpolitikához. Nem tagadható, hogy a külpolitikának is tükröznie kell gazdasági érdekeket. Ugyanakkor a kereskedelempolitika sem vonatkozhat el a külpolitikától, valamilyen formában benne is kifejeződnek azok a pozíciók, amelyeket az adott ország a nemzetközi erőviszonyok által meghatározottan elfoglal. Ennek megfelelően a külügyminisztérium apparátusába kerültek a nagykövetségek kereskedelmi részlegei, attaséi. Adott szuverén ország külkereskedelmi politikájának fogalmán a gazdaságpolitika (gazdasági viszonyok) által meghatározott és a külpolitika által befolyásolt célok, elvek, illetve a realizálásukat szolgáló eszközök, intézmények összességét, rendszerét értjük. Az Európai Unióhoz való csatlakozással szuverenitásunk egy részét feladjuk, a közösséghez való kapcsolódás előnyeiért, a nagyobb piacon való korlátozás mentes kereskedelem lehetőségéért. A külkereskedelmi politika közvetlen feladata közé tartozik, hogy a) A külkereskedelmi forgalomba kerülő export áruk, illetve az adott ország hazai piacára kerülő külföldi termékek számára olyan mozgásteret biztosítson, amelyben érvényesülnek a tisztességes verseny követelményei.

19 b) Segítse elő olyan gazdaságpolitika folytatását, amely a nemzeti erőforrásokat a nemzetközi munkamegosztásban rejlő adottságok, lehetőségek kihasználásával, az exportképes ágazatok fejlesztése, a kevésbé vagy nem versenyképes termelés importtal történő helyettesítése révén a lehető legnagyobb nemzeti jövedelem termelése érdekében mobilizálja. c) Az előzőek mellett sajátos eszközeivel a vállalt nemzetközi kötelezettségeket nem sértve járuljon hozzá az ország világgazdasági pozícióit, külgazdasági egyensúlyát, alkalmazkodó képességét veszélyeztető külpiaci hatások kivédéséhez, semlegesítéséhez. d) A fenti céloknak leginkább megfelelő eszköz- és intézményrendszert alakítson ki és működtessen. A külkereskedelmi politika eszközrendszerét tekintve a piacgazdaság viszonyai között a vámok szerepe meghatározó, ugyanakkor adott ország (kül)gazdasági helyzetétől és egyéb tényezőktől függően számos más eszköz, így mennyiségi korlátozások, szubvenciók, adminisztratív jellegű eljárások hosszabb-rövidebb ideig történő kereskedelempolitikai célú alkalmazására is sor kerülhet. A külkereskedelmi politika tehát a vámhatáron áthaladó árumozgásnak az állam (törvényhozás, kormány) által meghatározott célok érdekében történő szabályozását jelenti. A nemzetközi kereskedelem liberalizálásával fel kell készülnünk a vámok szerepének további csökkentésére. A kereskedelempolitikában megjelennek és hatnak a fogyasztói és a termelői érdekek. A piacok nyitottságára épülő szabadkereskedelmi politika, a fogyasztói igényeket részesítve előnyben, a termelőktől a külföldi versennyel szemben állandó lépéselőnyt, de legalábbis lépéstartást követel. Azok a termelők viszont, akik nem képesek a külföldi verseny hatását ellensúlyozni, az állami beavatkozást tartják szükségesnek a piac megtartása érdekében. Akkor is harcolnak rendszerint a védelemért, ha mint újonnan létrejött iparág még nem érzik magukat eléggé hatékonynak a külföldi versennyel szemben. Ennek azonban egyre szigorúbb jogi és gazdasági korlátai vannak, ezért nagyon sokat számít a fogyasztói magatartás, a magyar termékekhez való viszonyulás alakulása. Megfigyelhető, hogy az országok gazdaságpolitikájának részeként megjelenő külkereskedelem-politikát rendszerint egyfajta kettősség jellemzi, vagyis a szabadkereskedelmi és a protekcionista törekvések egyidejűleg, egymás mellett léteznek. A szabadkereskedelmi szemlélet szabad utat enged az áruknak, így a belföldinél versenyképesebb termékeknek is, ezzel a fogyasztók érdekeit tartja szem előtt. A protekcionista kereskedelmi politika célja a termelők érdekeinek képviseletében a külföldi importnak a belföldi piacról való kizárása, és ennek érdekében különböző korlátozó, tiltó, forgalmat befolyásoló eszközöket alkalmaz. A szabadkereskedelmi politika nem vált kizárólagossá és igazán tartóssá egyetlen ország esetében sem. A protekcionizmus általános és kizárólagos, tartós, a külkereskedelmi tevékenység visszafejlesztését, autarkiát (önellátást) eredményező alkalmazása viszont nem állhat egyetlen ország érdekében sem. Ez ugyanis azt jelentené, hogy figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a gazdasági fejlődésnek, fejlettségnek, az életszínvonal fenntartásának, emelésének a nemzetközi munkamegosztásban való intenzív részvétel elengedhetetlen feltétele. A külkereskedelmi politika eszközrendszerét tekintve a piacgazdaság viszonyai között a vámok szerepe meghatározó, ugyanakkor adott ország (kül)gazdasági helyzetétől és egyéb tényezőktől függően számos más eszköz, így mennyiségi korlátozások, szubvenciók, adminisztratív jellegű eljárások hosszabb-rövidebb ideig történő kereskedelempolitikai célú alkalmazására is sor kerülhet.

20 A külkereskedelmi tevékenység és kapcsolatok állami szabályozásának legfontosabb elveit, céljait, a megvalósításukhoz felhasználható eszközöket azok stabilitása, átláthatósága érdekében törvényekkel kell szabályozni. Elengedhetetlen az is, hogy a más országokkal kötött kereskedelmi szerződésekben foglaltakat az érintett országok törvényhozása is jóváhagyja. 2.3. A regionális kereskedelempolitika A regionális kereskedelempolitika valamely gazdasági tömörülésben, integrációban (szabadkereskedelmi övezet, vámunió stb.) részt vevő országoknak az egymás közötti, valamint a harmadik országokkal folytatott kereskedelmében alkalmazott elvek, szabályok, eszközök, intézmények összességét fogalja magában. Közös jellemzője, hogy az egymás közötti áruforgalomban a gazdasági integrációt elősegítő szabadkereskedelmi viszonyok megteremtését szolgáló kedvezményeket (vámpreferencia, majd vámmentesség, nem tarifális korlátozások megszüntetése) nyújtanak egymásnak a részt vevő országok, ugyanakkor harmadik államokkal szemben részben egyeztetett vagy közös, különböző korlátozásokat is tartalmazó kereskedelempolitikát folytatnak. A regionális kereskedelempolitikában tehát látványosan kifejeződik a szabadkereskedelmi és protekcionista törekvések együttese. A szabadkereskedelmi övezet esetében a kereskedelempolitika regionális jellemzői kétségtelenül csak igen korlátozott mértékben érvényesülhetnek, hiszen a tagállamok a harmadik országokkal folytatott kereskedelmük alakításában megőrzik önállóságukat. Az intern forgalom teljes körű, rendszerint több évig tartó liberalizálási programjának megvalósítása, illetve a közös belső vámhatárok fennmaradása azonban a kereskedelempolitikában viszonylag szoros, az egymás érdekeit figyelembe vevő többoldalú együttműködést igényel a tagországok részéről. A harmadik országokkal folytatott kereskedelemben ugyancsak összehangolt fellépésre van szükség például annak megelőzése érdekében, hogy ezek az államok (pontosabban az exportőreik) visszaélhessenek a tagországok külkereskedelmi politikájának különbségeiből adódó lehetőségekkel. A regionális kereskedelempolitika önálló jegyei kétségtelenül a vámunión alapuló gazdasági integráció esetében jelennek meg a legmarkánsabban. Egyrészt a vámhatárok teljes lebontásáig, az egységes belső piac megteremtéséig szükség van a teljeskörű liberalizálást célzó regionális kereskedelempolitikai programra illetve annak megvalósítására. Másrészt a vámunió feltételezi a tagországok külkereskedelmi politikájának teljes mértékű összehangolását, végső soron egységesítését, ehhez kapcsolódóan a regionális szintű intézményi rendszer kiépítését. 2.4. Nemzetközi kereskedelempolitika Az 1929-33-as gazdasági válság majd a második világháború után megújult eszmék kerültek előtérbe a közgazdasági gondolkodásban. Alapvető igényként fogalmazódott meg az emberiséget súlytó gazdasági, társadalmi, háborús katasztrófák veszélyének csökkentése, kiküszöbölése, illetve a minden ország számára nagyobb jólétet teremtő fejlődés elősegítése érdekében az államok közötti együttműködés új, sokoldalúan szervezett formájának kialakítása, fenntartása. A nemzetközi kapcsolatokban, intézményi formákban is kialakult a multilaterizmus, vagyis az államok közötti sokoldalú, egyeztetett elveken, normákon nyugvó, minden résztvevő számára előnyöket biztosító együttműködés gondolata. Létre jöttek azok az intézmények is, amelyek keretében a nemzetközi kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok rendszerét kívánták a háború után újjászervezni. Így született meg 1947-ben 23 ország közöttük a legfejlettebb ipari ál-