KIVÁLASZTÁS, A VESE MŰKÖDÉSE Novotniné Dr. Dankó Gabriella Debreceni Egyetem AGTC
A háziállatok szervezetében zajló anyagcsere folyamatok eredményeként az extracelluláris térből három úton ürülnek anyagok a külvilágra: a vesék a verejtékmirigyek és a tejmirigy útján.
a homeosztázis fenntartása vizeletet (urina) választ ki A VESE FELADATAI felesleges anyagcseretermékeket ürít ki fontos szerepe van a méregtelenítésben szabályozza a szervezet folyadéktereinek mennyiségét a szervezet folyadékkoncentrációjának állandó szinten tartása a plazmatérfogat, az ozmotikus egyensúly megőrzése különböző ionok kiválasztásával a szervezet a sav-bázis egyensúlyának (ph) fenntartása átalakítja a T3-at T4-é. a vesében épül át az 1-OH-D3 vitamin 1,25-(OH)2D3 vitaminná (kalcitriol) szabályozza a vérnyomást és a vér oxigén szállító képességét (hormonokkal)
A H U G Y S Z E R V E K 1 A VESE 2. A VIZELETVEZETŐ KÉSZÜLÉK az érrendszerrel szoros - a vesemedence kapcsolatban áll - a húgyvezető a kiválasztást végzi - a húgyhólyag kéregállománya lebenykékből áll - a húgycső velőállománya velőpiramisokból épül fel lebeny + piramis= renculus működési egysége a nephron nephron= glomerulus + tubulus glomerulus: Malphigi-féle vesetestecske : Bowman tok+ kapilláris hálózat (artériás csodarece) tubulus: - proximális kanyarulatos csatornácska - Henle-féle kacs - distális kanyarulatos csatornácska
A vese harántmetszete alapján, kívülről barnásvörös, érdes kéregállományt /vesekéreg, cortex renis /, belülről halványpiros, csíkolatos velőállományt /vesevelő, medulla renis / különíthetünk el, a velőállomány kéregfelőli része pedig a sok eret tartalmazó határállomány. A kéregállomány lebenykékből, velőállomány pedig velőpiramisokból épül fel. Egy lebeny és a neki megfelelő piramis un. "renculust", vesécskét képez.
Embrionális korban a legtöbb emlősállat veséje lebenyes szerkezetű különálló renculusokból áll. A vesécskék összenövési foka szerint összetett és egyszerű vesét különböztetünk meg. Az összetett vesék vesécskéi kifejlett állatokban is különállóak maradnak, a vese alakja szőlőfürtre emlékeztet, vagy csupán laza kötőszövet fűzi őket egymáshoz. Összetett veséje van pl. a medvének, a cetnek, a vidrának, a fókának. A háziállatok veséje egyszerű vese, mert a szomszéd renculusok egymással összenőttek. Az összenövés mértéke szerint az egyszerű vese háromféle lehet: 1. Sima, egy papillás vese a ló, juh, a húsevők, a házinyúl veséje. Itt a renculusok teljesen összenőttek, közös veseszemölcsöt képeznek. 2. Sima, több papillás vese, ilyen a sertésé, az emberé. A kéreg lebenykék, valamint a velőállomány periférikus része összenőtt, a velőpiramisok papillái azonban nem. 3. Barázdált, több papillás vese a szarvasmarhában található. a kéregállománynak a centrális, a velőállománynak a periférikus része nőtt össze ebben az esetben.
A NEPHRON SZERKEZETE
A glomerulus-filtráció A vérplazma passzív átszűrése, filtrációja, passzív transzport folyamat a glomerulusok endothel hámjának igen nagy felületén keresztül történik a Bowman-tok üregében. A filtráció a glomerulus kapillárisai és a Bowmantok közötti nyomáskülönbség hatására megy végbe. A glomerulus szűrlet plazma- ultrafiltrátumot jelent (elsődleges szűrlet naponta embernél kb.: 180 l; tyúkban 6 l; kutyában 50 l, kiskérődzőkben 140 l, sz.marhánál 1400 l) Összetétele megegyezik a plazmáéval, csak fehérjét nem tartalmaz. Az ultrafiltrátum 98-99%-a visszaszívódik Normális esetben a vizeletben nincs fehérje!
A glomerulusok működését a vízellátottság, az évszaki hőmérsékletingadozás és befolyásolhatja. Alapvetően azonban a vérkeringés, az endokrin rendszer és az ép májfunkció kontrollja alatt állnak. Egy-egy vesében (embernél) kb. 12 millió nephron van.
Tubuláris reabszorpció elsődlegesen aktív transzport, de van passzív transzport is, a vesecsatornácskákat speciális hámjuk teszi képessé a reabszorbcióra és a szekrécióra. a glomerulus filtratio és a végleges vizelet (1,5-2 liter/nap) között jelentős koncentráció különbség van, mely kétféle úton keletkezik: a csatornák hámja bizonyos anyagokat választ ki a vizeletbe és ezzel emeli annak koncentrációját. a tubulusok a víz nagy részét visszaszívják, ezáltal az oldott anyagok koncentrációja a folyadékban nagyobb lesz. A szervezet belső egyensúlya szempontjából a víz, a só és a cukorforgalom a legalapvetőbb tényezők! Az ezeket szabályozó mechanizmusok jelentős részben a vesékre hatnak, működésének befolyásolásával biztosítják a szervezet víz-, só- és cukor egyensúlyát.
A vesemedence (pelvis renalis) a veseöbölben helyet foglaló, hártyás falu zsák, amelybe a veseszemölcs vezetékei nyílnak. Alakja állatfajonként eltérő, szarvasmarhában nem fejlődik ki, itt a vesekelyhek a vesevezetékbe, majd a húgy vezetőbe szájadzanak. A vesemedencéből a húgyvezető / ureter / vezeti el a vizeletet, mely izmos falu, nyálkahártyával bélelt, tágulékony cső. A húgyvezető három szakaszra osztható: a hasi, a medencei és a húgyhólyag falában haladó rövid, intramuralis /izomréteg és nyálkahártya között haladó / szakaszra. Fala három rétegből áll: belső nyálkahártya, középső izomréteg /vastag /, külső kötőszövet.
A húgyhólyag (vesica urinaria) kerek vagy körte alakú, izmos falu, nagyon tágulékony, tömlőszerű szerv, amely a vizelet befogadására, gyűjtésére, tárolására, majd kiürítésére szolgál. A medenceüreg alapján, a fancsont tájékán helyeződik a végbél és a nemi szervek alatt. Ha megtelik,a felhalmozódó vizelet nyomást gyakorol a falára, s ez vizeletürítési ingert vált ki. Elülső végén heg található, ez a húgyinda maradványa, mely a magzat húgyhólyagját kötötte össze a húgyhártyának (allantois) nevezett magzatburokkal. Az állat világrajövetele után a húgyinda elzárul.ezután következik a hólyag teste, mely caudálisan a hólyag nyakává szűkül, majd a húgycsőbe torkollik.
A húgycső (urethra) a hím állatokon hosszú cső, kezdeti részébe az ondóvezetők és a járulékos nemi mirigyek kivezető csövei nyílnak. A hím neműek húgycsöve tehát a nemi szervekkel közös kivezető csatorna /canalis urogenitalis/. A nő neműek húgycsöve rövid lefutás után a hüvely és a hüvelytornác határán nyílik ventralisan, tehát csak a vizelet elvezetésére szolgáló csatorna /canalis urinalis/
A vizelet (urina) összetétele és vizsgálata a vizelet vizsgálata fontos élettani folyamatokra derít fényt, illetve számos betegség felismerésében segít, a vizelet összetétele függ a táplálkozási, hőmérsékleti tényezőktől, a végzett munkától, Fizikai vizsgálata: színe szaga, mennyisége, átlátszósága, habképződése, fajlagos tömege mennyisége embernél kb.1,5 liter/nap vegyhatása savanyú,(vegetáriánusoknál lúgos), 95%- a víz, szerves anyagok: karbamid (fehérjelebontás végterméke), kreatinin (az izomanyagcsere során keletkezik, húgysav, éterkénsav, foszforsav szervetlen anyagok: sók (konyhasó), anionok (szulfátok, foszfátok), kationok (nátrium, kálium, kálcium, magnézium) szagát az ammónium adja, színét a urokron nevű festékanyag adja, valamint porfirinek és urobilin is, Kémiai vizsgálata: vegyhatása, alkotói, üledékei; fehérje,- cukor,- genny,- vér jelenléte; biológiailag aktív anyagok (pl.: hormonok) lebomlási termékei, ketonanyagok.
A veseműködés mérésére a clearance (tisztítási hányados) értékét használhatjuk, amely a vizsgálathoz használt anyagtól függően a vesefunkció más-más összetevőjét jellemzi. Általában egy anyag vese-clearance-e alatt azt a plazmatérfogatot értjük, amely az illető anyagnak a vese által a vérből időegységenként eltávolított mennyiségét tartalmazza.
A vesefunkció megítéléséhez a kreatininklirensz jól használható módszer. A vérben és a bizonyos ideig (általában 4, 12 vagy 24 óráig) gyűjtött vizeletben meghatározzák a kreatininszintet, és abból egy képlet segítségével kiszámolják a kreatininklirenszet. Ez a szám tulajdonképpen a glomerulusokban időegység alatt keletkezett átszűrődött folyadék mennyiségét mutatja (normálérték 80-120 ~mol/1). Precízebb és érzékenyebb, mint a szérumkreatinin meghatározása önmagában.
Az ADH hatása a vese működésére ADH= Antidiuretikus hormon (adiuretin, vazopresszin) A hypothalamus nucleus supraopticus (NSO) magcsoportjában termelődik Az NSO-ban lévő ozmoreceptorok érzékelik a vérplazma koncentrációjának emelkedését Vérrel jut el a vesenphron distalis tubulusainak hámjához Hatása: fokozza a vízvisszaszívást. A hatás eredménye: csekély mennyiségű, koncentrált vizelet Hiányában a tubulusok és gyűjtőcsatornák impermeabilissá válnak a vízzel szemben, így a vizelet nagy folyadékmennyiséggel ürül (napi 15-20 l embernél)
JGA: juxtaglomeruláris apparátus Módosult simaizom sejtekből álló endokrin sejtek csoportja. Hormonjaik a renenin és az eritropoetin. vérnyomás szabályozás és a vörösvértestképzés. RAAS: renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer
KÖSZÖNÖM A FIGYELMET