A mozgásszervek foglalkozási betegségeinek megelőzése A munkakörnyezet veszélyes környezetnek minősíthető, mivel a munkahelyeken olyan egészségkárosodások jöhetnek létre, amelyek másutt nem fordulnak elő. A foglalkozási betegségek és a munkahelyi balesetek sorolhatók ebbe a csoportba. Közös jellemzőjük, hogy (néhány kivételtől eltekintve) megelőzhetők, mert az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés előírásainak betartásával el lehet kerülni azokat. A megelőzés feltétele a kockázatok csökkentése vagy megszüntetése, amely a munkáltatók, a munkavállalók és képviselői, a munkavédelmi (munkabiztonsági) szakemberek, valamint a foglalkozás-egészségügyi orvosok közös, egybehangolt tevékenységét igényli. A lehetőség tehát adott, hogy a foglalkozási betegségek és munkabalesetek száma folyamatosan csökkenjen. Jelen kiadvány a mozgásszervek betegségeinek megelőzését kívánja bemutatni. Indokolja ezt, hogy Magyarországon (miként az Európai Unió más tagállamaiban is) igen magas azon munkavállalók száma, akik olyan tevékenységet végeznek, amely a mozgásszervek fokozott terhelésével jár. Erre vonatkozó összehasonlító statisztikai adatok is rendelkezésre állnak. Az EU-hoz történő csatlakozás időpontját megelőzően Magyarországnak tájékoztatást kellett adni a munkakörülmények helyzetéről, hogy összehasonlítható legyen az Unió adataival. Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség 2000-ben végeztette el ezeket a vizsgálatokat, amelyek a testtartásból és mozgásból eredő megterhelésekre is vonatkoztak (1.-3. táblázat) 1. táblázat 2. táblázat
3. táblázat (A magyar adat alacsonyabb számát feltehetően a bányászat és a kohászat visszaszorulása okozta.) Az Európai Alapítvány 2001-ben összehasonlító vizsgálatokat végzett az EUtagállamok és az EU-tagjelöltek között (4-5. táblázat) 4. táblázat 5. táblázat Egy 2005-ben végzett felmérés szerint a régi tagországokban a munkavállalók 24%- a hátfájásra, 22% pedig izomfájdalomra panaszkodott. Az új tagállamokban hátfájást 39%, izomfájdalmat 36% tapasztalt. Ezek az adatok is indokolják, hogy az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség 2000 után, a 2007. évi kampányban ismét a mozgásszervi panaszok, tünetek, és egészségkárosodások csökkentését tűzte ki célul a Legyen könnyebb a teher! jelszóval. A mozgásszervekről általában A mozgásszervek megnevezés alatt a csontok, izmok, izületek, inak, szalagok rendszerét kell tekinteni. A test tartását elsősorban a csontok, a mozgatását a vázizmok végzik (ezért használják a váz- és izomrendszer megnevezést is). A vázizmok működése dinamikus és statikus lehet. Dinamikus izommunkánál az izomrostok váltakozva húzódnak össze és ernyednek el (pl. lapátolásnál), ezáltal
javítják az izmok vérellátását is; ezzel szemben a statikus izommunkánál az izomrostok tartósan megfeszült állapotban vannak (pl. a vállon történő teherhordozásnál a hátizmok), és akadályozzák a vérellátást. Ilyen állapot kényszertesthelyzetnek, illetve kényszertartásnak is tekinthető, mivel az izomfájdalom rövid idő után jelentkezik. A mozgásszervek fokozott megterhelése és ennek következtében a foglalkozási megbetegedések lehetősége számos tevékenységre jellemző. Ezek közül a leggyakoribbak: a kézi tehermozgatás, gyorsütemű, ismétlődő és monoton munkavégzés, tartós nyomást okozó tevékenység. A továbbiakban a megbetegedések megelőzését szolgáló tennivalókat ilyen csoportosításban mutatjuk be. A kézi tehermozgatás Kézi tehermozgatásnak kell tekinteni olyan terhek szállítását, tartását beleértve azok felemelését, levételét, tolását, húzását, továbbítását vagy mozgatását, amelyek jellemző tulajdonságaik miatt a munkavállalóknak a gerinc sérülését vagy betegségét okozzák. Ilyen munkafajták leginkább az építő- és építőanyag-iparban, a gépiparban, bányászatban, kohászatban, a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban, valamint az egészségügy számos területén fordulnak elő, de alig található olyan gazdálkodó szervezet, ahol a dolgozók kisebb-nagyobb része ne végezne ilyen tevékenységet. A kézi tehermozgatás által okozott megbetegedést befolyásoló tényezők: A végzett munka nehézségi foka Nehéz fizikai munka: pl. 5 kg-ot meghaladó tömeg lapátolása, a csákányozás, 15-20 kg hajolgatással összekötött teheremelés; kézi teherszállítás 25-40 kg között. Közepesen nehéz fizikai munka: pl. a kovácsolás, ásás, motorfűrészelés, lapátolás 5 kg-os teherig, kézi teherszállítás 15-20 kg között, csille tolása 300 600 kg hasznos teherrel. Könnyű fizikai munka: a fenti két csoportban leírtaknál kisebb megterhelést jelentő munka. Előforduló kényszertesthelyzetek Leggyakoribb formák: görnyedés, térdelés, guggolás Előrehajlott felsőtest A teher jellemzői (tömeg, méret, stabilitás) Napi megmozgatott mennyiség tömege Emelés kivitelezése (egyedül, többen)
Továbbítás (előrehajlott testhelyzetben, vállon) Továbbítás távolsága Ömlesztett anyag esetében (általában lapátolás) egy lapátnyi anyag tömege, napi teljesítmény tömege; jellege (vízszintben, felfelé). A gerinc károsodásának kialakulásához bizonyos anatómiai és élettani ismeretek szükségesek. A gerinc felépítése A foglalkozási eredetű gerincbetegségek kialakulásához ismerni kell a gerinc alkotóelemeit. A gerincet a csigolyák, a csigolyák közti porckorongok, ezeket összekötő szalagok és izületek, valamint a gerinc mozgását végző izmok alkotják. A gerincen görbületek találhatók, ezek közül legnagyobb az ágyéki görbület, amely a két lábra állás következményeként alakult ki az emberben (1. ábra). Az ágyéki szakasz a gerinc legsérülékenyebb része, a gerincbetegségek túlnyomó többsége a deréktájon alakul ki. 1. ábra A gerinc görbületei A gerinccsigolyák között foglalnak helyet a porckorongok, amelyek a gerinc hosszának mintegy negyedét teszik ki. Külső része kötőszövetből áll, belső magja kocsonyás állagú (2. ábra).
2. ábra A gerinc alapegységének szerkezete A csigolyákat és a porckorongokat összekötő szalagok és izületek az egymás melletti csigolyáknak csupán kis megmozdulását teszik lehetővé, de a 24 csigolyából álló gerinc jelentős mozgásokra képes. A porckorongok képezik a gerinc legsérülékenyebb részét. A gerincet az izmok tartják és mozgatják. A felsőtest tartása az izmok tartós feszítettségét igényli. Hasonló kényszertartások a fizikai munka során gyakran előfordulnak. A gerinc betegségeinek kialakulása A foglalkozási gerincbetegségek többsége idült jellegű, amelyek elfajulásos (degeneratív) elváltozások, és a gerinc valamennyi elemét érintik. A degenerativ elváltozások a porckorongokon kezdődnek, amelyek bizonyos munkafolyamatoknál (pl. teher emelése) jelentős igénybevételnek vannak kitéve (3. ábra). 3. ábra Egyenes hátú és hajlott hátú testtartás esetén 50 kp emelése során jelentkező statikus terhelések (a törzs előredőlésének szöge 45 ) D: nyomás; Z: húzás; R: a kerületen jelentkező húzó feszültség kg/cm 2 ; P: a porckorongra nehezedő teljes terhelés kp (Munkaegészségügyi és Munkavédelmi Enciklopédiából OMIKK Bp. 1989) Az ábra bal oldalán látható, hogy egyenes háttal történő emelésnél az ágyéki porckorongokra jelentős nyomás (400 kg) nehezedik, amely a porckorong felületének
egészére hat. A jobb oldali ábra azt mutatja, hogy meggörbült háttal történő emelésnél a nyomás is nő (500 kg), a porckorongok terhelése egyenetlen, sőt húzóerő is fellép. A kialakuló gerincbetegség lényege tehát a csigolyák közti porckorongok degenerációja. A fokozott igénybevétel hatására a porckorongok kocsonyás magjának víztartalma csökken, a porckorong lelapul és rugalmatlanná válik. A rugalmatlan porckorong pedig a gerinc instabilitását idézi elő. A degenerálódott porckorong magja bizonyos idő után elmozdul, és a porckorong hátrafelé kiboltosul (ez még visszafordítható), de porckorongsérv is kialakulhat, amely nyomja a gerinccsatornában futó idegeket, jelentős fájdalmat és mozgáskorlátozottságot okozva. A folyamatok előrehaladásával instabilitás csökkentése érdekében a csigolyákon meszes felrakódások alakulhatnak ki, hasonló panaszokat okozva. A porckorong kiboltosulását, illetve a porckorongsérv létrejöttét a tehermozgatás során egyetlen rosszul végzett mozdulat is előidézheti, kimerítve a munkabaleset kritériumait. Ugyancsak balesetszerűen következnek be a gerinc lágyrészeinek sérülései is (húzódás, szakadás, bevérzés). A gerinc károsodásának megelőzése [A 25/1998. (XII. 27.) EüM rendelet alapján] Legfontosabb feladat a tehermozgatással kapcsolatos kockázatok csökkentése. Ehhez ismerni kell a kockázatnövelő általános tényezőket, amelyek származhatnak a teher tulajdonságaiból, a munkakörnyezetből és a munkavállaló tevékenységéből. A teher jellemzőiből származó kockázatnövelő tényezők A teher túl nehéz A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 127. számú Egyezménye (amely 1970-ben lépett hatályba, és Magyarország 1994-ben ratifikálta) rendelkezik az egy munkavállaló által hordozható legnagyobb teherről. Az Egyezmény konkrét tömeghatárokat nem állapít meg. Az Egyezmény 3. cikkelye szerint: Egyetlen munkavállalótól sem követelhető meg, illetve nem engedélyezhető számára olyan rakomány kézi szállítása, amely tömegénél fogva feltehetően veszélyezteti egészségét és biztonságát. Az Egyezmény tehát nem ír elő a tehermozgatásra megengedhető teher- és tömeghatárt. A munkavállalók ugyanis nem egyformák. Testi felépítésük, izomzatuk fejlettsége, életkoruk, egészségi állapotuk, de gyakorlottságuk szerint is különböznek egymástól. Érthető, hogy ugyanaz a megterhelés egyénenként különböző igénybevételt eredményez. A munkahelyi egészségnek pedig az a legfontosabb előfeltétele, hogy a munkahelyi megterhelés az adott személynél a számára optimálistól tartósan ne térjen el. A foglalkozás-egészségügyi orvosnak, akinek ismernie kell a tehermozgatás körülményeit és jellemzőit, egyik legfontosabb feladata és kötelessége, hogy mindezek figyelembevételével véleményezze a vizsgált személy alkalmasságát.
Adódhatnak olyan esetek, amikor egyedi jellegű tehermozgatásról van szó, amelyről a dolgozók tapasztalatokkal nem rendelkeznek. Ilyenkor, főként nagyobb tömeg mozgatásakor, a munkáltatónak el kell döntenie, hogy az adott teher kézzel, egy személy által mozgatható-e, vagy több személy, illetve segédeszköz igénybevétele szükséges. A kockázat ugyanis horgok, kampók, görgők stb. alkalmazásával csökkenthető. A teher túl nagy A teher mérete jelentős kockázatnövelő tényező. Túl méretes teher esetén ugyanis a terhet nem lehet úgy megfogni, hogy a kezek közvetlenül a test előtt, a két váll között helyezkedhessenek el, a mellkas és a comb közötti magasságban. Minél távolabb vannak a karok a törzstől, illetve a kezek a törzs előtt, a vállak, a mellkas és a hát izmainak annál nagyobb erőt kell kifejteniük. Növeli a kockázatot a teher comb alatti és fej feletti mozgatása. A comb alatti mozgatásnál segédeszközök használata szükséges. A fej feletti mozgatásnál balesetveszélyt jelent, hogy a dolgozó nem látja a teher felső részét. Fontos, hogy aki polcról emel le, ismerje a teher tömegét. Nagyméretű, könnyebb terhek (lemezek, táblák) szabadtéri szállításánál figyelembe kell venni a szél kedvezőtlen hatását is. A teher nem áll kézre, nehéz megfogni Ennek oka lehet az is, hogy a teher nem eléggé merev, emiatt alakját változtatja. Ezért nehéz megragadni, tartani (különösen zsákolt anyagok mozgatásnál fordul elő). A teher felszínének simasága szintén növeli a kockázatot. A durva felületű csomagolóanyagok jobb fogást biztosítanak, mint a széles körben elterjedt műanyagok. A teher instabil vagy tartalma elmozdulhat Ennek jellemző példája a betegek mozgatása az egészségügyi intézményekben, a mentőszolgálatnál. Számítani kell ugyanis, a beteg váratlan mozdulataira és figyelembe kell venni testének sérülékenységét is. Az instabil teherre jó példa még a folyadékokat, egyéb lazán töltött vagy megerősítetlen elemeket tartalmazó csomag. Egyes esetekben a teher tömegközéppontjának változása megnehezítheti az egyensúlyban tartást. A teher körvonalai (felszíne) vagy halmazállapota (állaga) miatt valószínű, hogy a munkavállaló sérülését okozza ütközés esetén Elsősorban hegyes, éles szélű, törékeny terhek kézi mozgatásakor fordul elő. A kézi tehermozgatásnál gyakran fordul elő, hogy egyedi darabok mozgatása szükséges, gyakran kedvezőtlen körülmények között. Ilyen esetekben a munkáltatónak, vagy a munka vezetőjének körültekintően tájékozódnia kell a teher adatairól tömege, egyenlőtlen teheremelés esetén a súlypont vagy a teher legnehezebb oldala, mozgó teher esetén annak lehető megakadályozása, a mozgatásra rendelkezésre álló hely feltérképezése.
A munkavállalókat előzetesen tájékoztatni kell a rendelkezésre álló adatokról. A munkakörnyezet kockázatnövelő tényezői Nem áll rendelkezésre elegendő hely, különösen függőleges irányban a tehermozgatáshoz Ha az nem biztosítható, úgy a balesetek megelőzése végett mérlegelni kell segédeszközök (pl. emelő berendezések) alkalmazását. A terep vagy a padozat nem biztonságos Ha a tehermozgatás ismeretlen területen történik, előtte meg kell tekinteni az útvonalat és szükség esetén módosítani azt. Különösen fontos olyan esetekben, ha a szint változó. A klímaviszonyok kedvezőtlenek Csúszásveszéllyel kell számolni szabadban végzett tehermozgatásnál nedves vagy fagyott terepen. Ilyen esetekben csúszásgátló lábbeli használata szükséges. A láb megtámasztása nem biztonságos A munkabalesetek egyik leggyakoribb okozója, ha a terhet mozgató személy bizonytalan alapon áll vagy mozog, az egyensúly megtartásához ugyanis önmagában is jelentős izomerőre van szükség. A test labilis helyzete olyankor is bekövetkezik, amikor a teher tömegközéppontja nem lehet eléggé közel a test függőleges tengelyéhez. A megfelelő körülmények megteremtése nélkül a feladat nem vállalható. A tevékenységből származó kockázatnövelő tényezők A nem megfelelő munka- és pihenési rend A pihenés amiatt válhat szükségessé, mert a gerincet érő erőkifejtés túl gyakori vagy túl hosszantartó. Mindezek szervezési intézkedésekkel, elsősorban pihenőidők közbeiktatásával oldhatók meg. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy nem mindegy a munka- és pihenési szakaszok időtartamának megválasztása. A pihenési szakaszok beiktatásának a tehermozgatásnál általában nincs akadálya, mert a tevékenység jellege olyan, hogy ezek automatikusan képződnek. Ennek mértékére vonatkozó jogszabályi előírás nincs, de foglalkozás-élettani vizsgálatok igazolták, hogy a nehéz fizikai munka tartományába sorolható teljesítmények esetében leghelyesebb a munkafolyamat felbontása rövid szakaszokra és az egyes szakaszok közé rövid a munkaperiódusnál mintegy 50%-kal hosszabb szünetek közbeiktatása. A munkaritmust a munkavállaló nem tudja befolyásolni E tényező kockázatnövelő hatása azzal magyarázható, hogy a munkavállalók igénybevétele azonos terhelés esetén nem azonos. Lehetőséget kell tehát biztosítani számukra, hogy a tehermozgatás ritmusát befolyásolják, így egészségkárosodásuk kockázata csökkenjen.
Az oktatási feladatok A kockázatcsökkentő intézkedéseknek szerves része a munkavállalók oktatása. A munkavédelmi törvény előírása szerint a munkáltatónak (vagy megbízottjának) egyrészt oktatás keretében ki kell képeznie a munkavállalót a kézi tehermozgatás általános szabályaira; másrészt egyedi feladat elvégzése előtt tájékoztatni kell a teher tulajdonságairól és az adott esetben szükséges speciális tennivalókról. A munkavállaló oktatása történhet szóban, írásban, dia-, filmvetítés segítségével vagy ezeknek a módszereknek kombinációjával. (Ma már nem elképzelhetetlen olyan oktatófilmek elkészítése és közreadása, amelyek egyrészt az általános tehermozgatási szabályok, másrészt egyes, sajátos tehermozgatási fajták építőipari, vasúti, repülőtéri bemutatására szolgálnának.) A kézi tehermozgatás szabályaival számos sajnos nehezen hozzáférhető kiadvány foglalkozik, amelyek segíthetnek az oktatásban, sőt ezek alapján rövid írásos anyag is összeállítható. Egy ilyen javaslat: A helyes tehermozgatás szabályai A teher emelése előtt meg kell tervezni a feladatot, és fel kell készülni rá. Ügyeljen arra, hogy: tudja, hová megy; a terület, ahol mozog, akadálymentes legyen; a terhet jól fogja meg; a keze, a teher és az esetleges fogantyúk ne legyenek csúszósak; ha valaki mással együtt emeli a terhet, mindketten legyenek tisztában a feladattal, mielőtt elkezdik! A teher emelésekor: lábait helyezze a teher két oldalára, úgy, hogy a teste a teher fölött legyen (ha ez nem kivitelezhető, törekedjen arra, hogy teste a lehető legközelebb kerüljön a teherhez); használja a lábizmait; egyenesítse ki a hátát; a terhet húzza a testéhez a lehető legközelebb; egyenes, lefelé fordított karokkal emelje fel és vigye a terhet! Fontos, hogy: a tolást és húzást a test saját tömegével végezze; toláskor dőljön előre, húzáskor dőljön hátra; biztosan álljon a talajon, hogy előre/hátra tudjon dőlni; kerülje a hát csavarását és hajlítását; az anyagmozgató eszközöknek legyen fogantyúja/markolata, hogy a kezével erőt tudjon kifejteni. A fogantyú a váll és a derék magassága között legyen, hogy megfelelő, nem megterhelő testtartással tudja tolni/húzni a terhet; az anyagmozgató eszközöket tartsák jól karban; a padló kemény, sima és tiszta legyen!
Gyors ütemű, ismétlődő és monoton munkavégzés Az ilyen jellegű tevékenység elsősorban a felső végtagokkal (főként a kézzel és az ujjakkal) történik, de a nyakat és a vállat is érinti. Az EU adatai szerint a munkavállalók mintegy 62%-a végez ismétlődő kéz- és karmozdulatokat. A leggyakoribb foglalkozások és tevékenységek: képernyő előtti munkavégzés (adatrögzítés, szövegbeírás, információszolgáltatás, folyamatok figyelése, ellenőrzése stb.); csomagolás; kisebb munkadarabok szerelése (főként szalagmunkánál, szalagszerű termelésnél), egyedi gépkiszolgálásnál. Többségük ülve végezhető. A panaszok, tünetek, megbetegedések elsősorban a túlerőltetés következtében jönnek létre. Ezek előfordulásának gyakoriságát számos tényező idézi elő: túlmunka, helytelen munka- és pihenési rend; időkényszer feltételei között végzett tevékenység; nem megfelelő kéziszerszámok, nem megfelelő munkahelyi körülmények; alkalmatlan szék; túlzott mértékű erőkifejtés. Az előforduló tünetek és egészségkárosodások inak, ínhüvelyek gyulladása, amely a csukló, a kéz és az ujjak gyors és gyakran ismétlődő mozgatása következményeként alakul ki (fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal jár). Gyakrabban lép fel, ha a tevékenység az ujjak erőkifejtését is igényli; kéztő alagút-szindróma, a csuklóknál alakul ki, a gyulladt inak a szűk térben nyomást gyakorolnak az ujjakat mozgató idegekre is; gerincpanaszok, amelyek elsősorban a nyaki és háti izomfájdalmak és izomgörcsök formájában jelentkeznek. A gerincpanaszok jó része a munkaszéknek tudható be. Az ülés ugyanis, ha a szék nem megfelelő, mintegy ötször nagyobb terhet ró a legalsó ágyéki porckorongra (a felsőtest tömegének hatásaként), mint álló testhelyzetben. A 4. ábra mutatja, hogy a megfelelően kialakított ülőfelület és deréktámasz biztosítja az ágyéki gerincszakasz megfelelő helyzetét. 4. ábra Az ülőfelület és a deréktámasz helytelen (a) és helyes (b) kialakítása
Az ábrán látható, hogy a megfelelően elhelyezett deréktámasz biztosítja az ágyéki gerincszakasz természetes görbületét. A károsodások megelőzése A munkakörnyezet kialakítása Alapfeltételnek tekintendő, hogy a munkavállalónak legyen elegendő tere testhelyzete és mozgásai változtatásához. Irodai jellegű tevékenységeknél az asztalon a munka jellegétől függően úgy kell elhelyezni a különböző tárgyakat, hogy könnyen elérhetők legyenek. Ehhez bizonyos szabályokat be kell tartani (5 ábra) 5. ábra Munkazónák A normális munkazónában kell elhelyezni a leggyakrabban használt tárgyakat, a maximális munkazónán belül azokat, amelyekre csak ritkán van szükség. A munkaszék legyen stabil, magassága legyen könnyen állítható, háttámlája vagy deréktámlája legyen állítható a gerinc görbületeinek megfelelően, igény esetén lábtámasz, saroktámasz, illetve kartámasz biztosítandó. A megvilágítás, amely lehet helyi és/vagy általános, a szabványok előírásainak figyelembevételével legyen kialakítva, ha a munkahelyen képernyős munka is folyik, a tükröződést és a fényvisszaverődést meg kell akadályozni. A megengedett zajszintet a fokozott figyelmet igénylő munkavégzésre vonatkozó előírások szerint kell kialakítani. A klímaviszonyokat a munka nehézségi fokának figyelembevételével kell biztosítani. Munka- és pihenési rend kialakítása A tevékenység jellegétől függően kell meghatározni. Erre vonatkozó szabályozás csak a képernyő előtti munkavégzésre vonatkozik, de a kézzel végzett, gyakran ismétlődő munkafajtákra is alkalmazható. E szerint a munkáltatónak óránként legalább 10 perces munkaszünetet kell biztosítani a munkavállalók számára. Egyre több helyen jelentkezik igényként akár a szünetekben, akár attól függetlenül a testmozgás lehetősége szakszerű tornagyakorlatok biztosításával.
(Dániában hetente háromszor végzett, mindössze 20 perces edzés sikeresen csökkentette a nyaki panaszokat a számítógéppel dolgozók körében.) Tartós nyomást okozó tevékenységek Főként a térdeken és a vállakon alakulnak ki ezzel kapcsolatos károsodások. Ezek a munkafajták kényszertesthelyzettel is járnak. A térdizület porcainak elfajulása A porcok degenerációja azoknál a dolgozóknál fordul elő, akik munkájukat tartósan térdelő, guggoló testhelyzetben végzik (útburkolók, parkettázók, bányászok). A térdizület porcaihoz ilyen esetekben ugyanis nem jut elegendő tápanyag. A tartós nyomás eredményeként a porcszövet szakadékonnyá válik. Hosszú ideig nem okoz panaszt, majd hirtelen akár balesetszerűen is leszakadhat vagy becsípődik. Tünetei a fájdalom, nyomásérzékenység, duzzanat, elinduláskor elakadási tünet. Az egészségkárosodás megelőzése Megfelelő munka- és pihenési rend kialakítása, Egyéni védőeszköz (térdvédő) alkalmazása Nyáktömlők gyulladása A foglalkozási eredetű betegségek a tartós nyomás hatására jönnek létre. A gyulladás lehet heveny vagy idült. A felület közelében elhelyezkedő nyáktömlők mozgatható duzzanatként jól tapinthatók, fájdalmasak. A térdkalács előtt elhelyezkedő nyáktömlő gyulladását elsősorban a térdelő munka váltja ki. A vállban jelentkező gyulladás teherhordás hatására fejlődhet ki. A könyök feszítő oldalán a gyulladást ebben az esetben is tartós nyomás váltja ki, pl. a tárgyak megtámasztott könyökkel történő emelgetésekor. Megelőző intézkedés Puha alátét alkalmazásával csökkenteni lehet a nyáktömlőre nehezedő nyomást, mivel a nyomóerő nagyobb felületen oszlik meg.