1. Bevezető A Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdővagyon-gazdálkodási Intézete által létrehozott és működtetett Magán-erdőgazdálkodói Tesztüzemi Hálózat a 2003. évben elindította az első tényleges adatgyűjtését, ami 39 erdőgazdálkodó által kezelt, 4400 tulajdonos tulajdonában levő, 11 500 ha területű erdőt érintett. A felmérés középpontjában az erdészeti integrátorok álltak, de ezen kívül a mintában megtalálhatók a legkülönbözőbb erdőgazdálkodási konstrukciók is. Ez a jelentés ennek a munkának az összefoglalására szolgál, kivonatolva a teljes jelentés lényegesebb megállapításait. Mielőtt az eredmények értelmezésébe kezdenénk, nagyon fontos kiemelni, hogy a tesztüzemi adatgyűjtés az erdőgazdálkodás területén először került kipróbálásra Magyarországon, ezért számunkra az adatgyűjtés során legalább olyan fontos volt a módszertani problémák feltárása, mint a begyűjtött adatokból levonható következtetések. A 2003. évi munkatervünkben foglaltak elvégzése után állíthatjuk, hogy a Magán-erdőgazdálkodói Tesztüzemi Hálózat már első adatgyűjtésével is bemutatta, hogy a magán-erdőgazdálkodás lényeges különbségeket mutat az állami erdőgazdálkodáshoz képest, ezért a kapcsolódó döntések meghozatalához a sajátosságokat feltáró és megfelelő részletezettségű adatokra van szükség, nem elég a korábbi ismeretek alkalmazása. A köszönetnyilvánítások sorában legelsőként szeretnénk megköszönni a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Erdészeti Hivatalának pénzügyi támogatását, ami lehetővé tette a most bemutatásra kerülő munka elvégzését, és egyben reményünket fejezzük ki, hogy a 2003. évi eredmények kellően megalapozzák a két intézmény hosszú távú együttműködését. A Magán-erdőgazdálkodói Tesztüzemi Hálózatot az Erdővagyon-gazdálkodási Intézet működteti, de 2003-ban jelentős munkát végzett, illetve támogatást nyújtott az Erdészeti Tudományos Intézet és az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet is. Külön ki kell emelni magukat a tesztüzemeket, akik támogató hozzáállással és rendszeres adatszolgáltató munkájukkal megteremtették a működés alapját, és lehetővé tették a következőkben bemutatásra kerülő eredmények létrejöttét. A kiadványban szereplő tematikus térképek DigiTerra Map v2.3 programmal készültek, amelynek felhasználási lehetőségéért köszönetet mondunk a DigiTerra Kft-nek. 1
2. A magán-erdőgazdálkodási szektor állapotjellemzői 2.1. Tulajdonszerkezet Az átlagos birtokméret alapján végzett becslések szerint legalább negyedmillió erdőtulajdonos van Magyarországon, akik nagyon heterogén csoportot alkotnak. A különbözőség legfontosabb ismérvei a lakóhely és a jövedelmi helyzet, amelyek befolyásolják a tulajdonszerzés motivációit, a hasznosítás céljait, és az elképzelt erdőkép jellemzőit. A vidéki lakosok erdőbirtok-szerzését leginkább a hagyományok, a természetszeretet és a tűzifához jutás ösztönözték, míg a városi lakosság a kárpótlási jegyek hasznosítása érdekében szerzett erdőt. JELLEMZŐK VIDÉKI VÁROSI TULAJDONOSOK TULAJDONOSOK Létszám ~ 248 ezer Megoszlás 2/3 1/3 Életkor módusza 51-60 61-70 Férfi/nő arány 70/30 A magán-erdőtulajdonosok jellemzői 2001-es állapot szerint (Adatok forrása [Jáger, 2001. 46-48. oldal]) Összességében, a tulajdonosok annak ellenére is nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az erdeikből származó nem gazdasági jellegű hasznoknak, mint a belőlük elérhető jövedelemnek, hogy többségük kedvezőtlen anyagi helyzetben él. Bár az is bebizonyosodott, hogy az erdő hasznainak fontosságára vonatkozó kérdésekre adott válaszok és a tényleges értéksorrend nem teljesen fedik egymást. Az erdőtulajdonosok birtokszerkezetében szembetűnően magas a kisbirtokok aránya. Az erdőbirtokoknak több mint 1/3 része 1 hektárnál kisebb és több mint ¾ része nem haladja meg az 5 hektárt. A városi tulajdonosok mintegy 2%-a nincs tudatában, hogy mekkora 50 % 2001.I.1. erdőterülettel is rendelkezik. A birtokméret erős 40 összefüggést mutat a tulajdonosok jövedelmi 30 20 10 0 városi vidéki helyzetével, ami annak lehet a következménye, hogy a tulajdonszerzés időszakában a magasabb jövedelműek jobban értesültek voltak, és anyagi erejük nagyobb birtok kialakítását is lehetővé tette. -1 1,1-5 5,-25 25,1-50 50 - ism.len A magán-erdőtulajdon megoszlása az erdőbirtok nagysága szerint (Forrás: [Jáger, 2001. 48. oldal]) 2.2. Erdőgazdálkodói szerkezet Magyarországon összesen 795 ezer hektár magántulajdonú, erdőgazdálkodási célú terület van, amelynek 62%-án, összesen 495 ezer hektáron van bejelentett erdőgazdálkodó. A fennmaradó mintegy 300 ezer hektár az ágazati statisztikákban a rendezetlen (egyes helyeken működésképtelennek nevezett) kategóriában található. GAZDÁLKODÓK összes átlagos A magán-erdőgazdálkodási szektor fejlődését meghatározta, száma területe területe hogy azokban az esetekben, amikor az erdőterületek a db ha ha/db tulajdonváltással nem darabolódtak fel, vagy az erdész ÁPV Rt 19 970 752 51 092 szakembereknek sikerült az új tulajdonosokat és birtokaikat Közösségi 714 12 149 17 együtt tartani, a gazdálkodás hamar megindult. Ilyen Erdőbirtokosság 1 140 122 760 108 szervező erő hiányában azonban ez a folyamat megakadt Erdőszövetkezet 54 12 276 227 annak ellenére, hogy a közös gazdálkodói szervezetek Szövetkezet 285 30 338 106 (erdőbirtokossági társulat vagy erdőszövetkezet) alapítását Gazdasági társas. 809 83 117 103 az állam támogatta. Ezt jelzi, hogy a bejelentett Közös megbízott 10 077 152 409 15 erdőgazdálkodóval nem rendelkező erdőterület még ma is Egyéni gazdálkodó 11 407 95 467 8 jelentős kiterjedésű, és csak lassan csökken. A nemregisztrált gazdálkodójú erdőterületek tulajdonosi körére Összes magán 23 772 496 367 21 vonatkozóan nincsenek közzétett felmérési eredmények, de Az erdőgazdálkodók területviszonyai (Forrás: [FVM, 2003. 301. oldal]) feltételezhető, hogy a gazdálkodó bejelentésének elmulasztása, ami a kötelezettségek csökkenésével nem jár (Evt. 13. (3)), de az erdőgazdálkodói jogon igénybe vehető jogok elvesztésével igen, a tájékozatlanságra és a tulajdonosok megegyezés-képtelenségére vezethető vissza. 2
2.3. Erdőállomány A magán-erdőgazdálkodás az akác, a nemesnyár és a fekete fenyőhöz hasonlóan az erdeifenyő területnek nagyobbik részét birtokolja, ugyanakkor csak kis % 2001.I.1. 100 mértékben részesedik a tölgyek és a bükk 80 területéből. Ezeknek az adottságoknak 60 meghatározó szerepük van a szektor által betöltött piaci szerep kialakulásában, bár jelenleg 40 T B A NNY EF nagyobb hatást gyakorolnak a gazdálkodás 20 megszervezésének nehézségei. 0 Az egyes fafaj(csoport)ok területének megoszlása Állami tulajdon Magántulajdon Rendezetlen tulajdonformák szerint Adatok forrása: [ÁESZ, 2002. 106. oldal] A METH adatai szerint az ön a legnagyobb területi aránnyal rendelkező fafaj(csoport)ok: az akác, a nemesnyár, illetve a fenyők, de a tölgyek jelenléte sem elhanyagolható. Élőfa-készlet vonatkozásában megjegyzendő, hogy az ön a fenyvesek nagyobb arányt foglalnak el, mint a nemesnyárasok (terület szerint ez fordítva áll). A Dunántúlon a terület vonatkozásában az akác 100 % és a cser tekinthető jellemző fafajnak, az élőfakészlet vonatkozásában azonban egyértelműen 80 a cser dominál. 60 Észak-Magyarország legjellemzőbb fafajai: a 40 tölgyek és a bükk. E két fafaj élőfa-készlete e 20 régióban messze meghaladja a többi fafaj 0 régiónkénti élőfa-készletét, vagyis a vizsgált Dunántúl Észak-Magyo. mintában a legértékesebb faállományok Észak- T B CS A NNY F Magyarországon találhatók. Főbb fafajok területaránya régiók szerint 3. A magán-erdőgazdálkodási szektor tevékenysége naturáliákban 3.1. Erdősítés Magyarországon a 2001/2002-es tenyészeti évben több, mint 36 ezer hektár területen történt első kivitelű erdősítés. Ennek 60%-a erdőfelújítás, és 40%-a erdőtelepítés. A magán-erdőgazdálkodási szektor körülbelül 10 ezer hektár erdőterületen hajtott végre első kivitelű erdőfelújítást, és 14 ezer hektáron végzett erdőtelepítést, tehát a teljes első kivitelű erdősítések 65%-a magánterületen történt. Magyarország erdősültsége (színskála) és a magán-erdőgazdálkodási szektorban, a 2001/2002. tenyészeti év erdőtelepítésének területi kiterjedése (korongok) Adatok forrása: [FVM, 2003.a 51.o.] és [ÁESZ, 2002. 23.o.] 3
A magánszektorban végrehajtott erdőtelepítéseknek mintegy 1 / 5 részét tölgyek, 2 / 5 részét nyarak és egyéb lágy lombos fafajok, 1 / 3 -át pedig akác alkotja. Az erdőtelepítések területi megoszlása Magyarországon beül nem egyenletes. Az országnak azon a részein történnek a legnagyobb erdősítések, ahol a rendezett gazdálkodású magánterületek nagysága abszolút értelemben jelentős, illetve, ahol rendelkezésre áll az erdőtelepítésre alkalmas terület is. Így Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Bács-Kiskun megyében, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és Somogy megyében valósult meg a 2001/2002. tenyészeti év magán-erdőtelepítés első kivitelének több, mint 60%-a. Az erdősítési hátralékok idősoros vizsgálatakor látható, hogy a magánosítási folyamattal együtt elindult az erdősítési hátralékok növekedése. Tetőpontját 1996-ban érte el, amikor 17.900 hektár hátralék halmozódott fel, meghaladva az évtized egy évére jutó átlagos erdőtelepítés területét. A tulajdonosok birtokba kerülése óta a hátralékok területe csökken, de még mindig meghaladja a 10.000 hektárt. A jelenlegi nagy erdősítési hátralék megléte mellett kedvezően kell értékelni, hogy a rendelkezésre álló adatokból leszűrhető folyamatok kedvező 20000 ha irányban, a hátralékok csökkenése felé 15000 10000 mutatnak. A magán-erdőgazdálkodói szektorban végzett gazdálkodás színvonaláról pusztán ezeknek az ismereteknek a birtokában nem lehet képet alkotni, meg kell vizsgálni, hogy a szektor 5000 működésének fokozódásával, területi 0 kiterjedésével ezek a jelenleg kedvező 1992 1994 1996 1998 2000 2002 folyamatok tartósak maradnak-e. Összesen Erdőgazdálkodási Rt. Egyéb Erdősítési hátralékok alakulása 1992-2002 Adatok forrása: [FVM, 2003.b 19.oldal] 3.2. Fahasználat A 2002-ben kitermelt teljes famennyiségnek, mintegy 7 millió br m 3 -nek több, mint 70%-a véghasználatokból származik, amely mennyiség az ÁESZ adatai szerint az állami szektorban az üzemtervi kitermelési lehetőségeknek 83%-át, a magánszektorban pedig 57%-át teszi ki. Az adatforrás azonban nem különít el rendezetlen kategóriát, hanem a gazdálkodóval nem rendelkező területeket a tulajdonforma alapján sorolja be. Ez azt jelenti, hogy az üzemtervi lehetőségeket 57%-osan kihasználó magángazdálkodói fakitermelés valójában 92%-os, ha figyelembe vesszük, hogy a magántulajdonú erdőterületnek csak 62%- érintett, és feltételezzük, hogy a kitermelési lehetőségek egyenletesen oszlanak meg rendezett és rendezetlen gazdálkodójú magán-erdőterületek között. A teljes 2002. évi, mintegy 7 millió m 3 kitermelt fatérfogathoz a magánszektor 33%-kal járult hozzá A tényleges véghasználati fakitermelések az egyes fafaj(csoport)okban azt mutatják, hogy a magánszektor a tölgy és bükk piacán alig kap szerepet, de az akác és nemesnyár választékok termelésében meghatározó lehet. A 16. ábra kísérletet tesz a magánszektor ezer br m 3 magán = regisztrált + nem regisztrált termelési potenciáljának meghatározására úgy, 1200 hogy a magánszektorra kimutatott véghasználati 1000 kitermelési lehetőségeknek, az állami szektorban 800 jellemző 80%-os kihasználtságát 600 (kihasználhatóságát) alapul véve bemutatja a 400 fafajonként kitermelhető fa mennyiséget. 200 0 T B A NNY F Állami Magán Magán potenciális* Véghasználati fakitermelések fafaj(csoport)ok szerint Adatok forrása: [FVM, 2003.a 12.-17. oldal] *a magánszektorra vonatkozó üzemtervi előírás 80%-a 4
4. A magán-erdőgazdálkodói szektor gazdálkodása A magán-erdőgazdálkodási szektor gazdasági teljesítményét az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal által közzétett adatok alapján értékeltük. Az adatbázis csak azoknak a vállalkozásoknak az adatait tartalmazza a vállalkozás egészére nézve, amelyeknek az erdőgazdálkodás a főtevékenysége (erdészeti vállalkozás), tehát egyrészt sem a vállalkozáson kívül, sem a vállalkozásban de melléktevékenységként végzett erdőgazdálkodás nem része a vizsgálatnak, másrészt az egyes erdészeti vállalkozások adatai tartalmazzák a nem erdőgazdálkodási tevékenységet is. Az alábbi eredmények értelmezésekor a fenti körülmények tudatában kell lenni. 4.1. Erdészeti egyéni vállalkozások Az erdészeti ágazati statisztikában 20 ezer feletti egyéni erdőhasználót és közös megbízottat tartanak számon, amelynek csak töredéke kerül az APEH statisztika révén a látószögünkbe, feltehetően azért, mert egy részük nem vállalkozás keretében, hanem magánszemélyként végzi a tevékenységét. Erdőgazdálkodás száma Érintettek Átlag A felmért egyéni vállalkozók gazdálkodásának naturális adatai jelenleg még nem ismertek (erdőállomány, teljesítmény), de a 3,4 Mrd Ft árbevétel mindenképpen számottevő. A vállalkozási átlag 5,6 millió Ft. A költségek legnagyobb hányadát az ún. egyéb költség mellett, érdekes módon, az anyag- és árubeszerzés jelenti, miközben csak alacsony arányú a személyes jövedelemként felvett vállalkozói kivét, vagy az értékcsökkenési leírás. ezer Ft db ezer Ft Bevétel a kedvezmények levonása után 3 377 478 606 5 573 Vállalkozói kivét 155 741 528 295 Tárgyi eszközök értékcsökkenési leírása 129 277 470 275 anyagi javak értékcsökkenési leírása 612 6 102 Anyag, áru, göngyöleg beszerzési ára 1 285 068 465 2764 Váll. tev. kapcs. hitelre kifizetett kamat 10 419 24 434 Minden egyéb költség 1 555 934 602 2585 Adóévben felmerült összes költség 3 137 157 605 5185 A vállalkozás adóévi jövedelme 240 310 606 397 Előző évi veszteségből figy.bevett összeg 43 680 160 273 Vállalkozói adóalap 196 588 506 388 Vállalkozói SZJA a kedvez. levonása után 34 050 462 74 Adózás utáni vállalkozói jövedelem 162 529 506 312 20%-os adó a vállakozói jövedelem után 2 829 279 35 %-os adó a vállalkozói jövedelem után 20 043 174 Befizetett adó összesen 56 960 487 Az egyéni vállalkozások gazdálkodási adatai Adatok forrása: ([APEH 2001]) 5 A vállalkozások adóévi jövedelmei a bevétel 6,4%-át teszik ki (ebben a csoportban csak a nyereségesek szerepelnek), de ennek is mintegy egyötödét az előző évekről áthúzott veszteség összegére kompenzálni lehetett, azaz a nyereség és a veszteség váltogatta egymást. A vállalkozási osztalékalap adózása a személyi jövedelemadó rendszer egyik legproblematikusabb pontja. A vállalkozási osztalékadónak 20%-os és 35%-os mértéke volt. A kedvezményes (20%-os) rész az ún. vállalkozási kivét -hez kapcsolódik (amely egyébként a progresszív személyi jövedelemadóval és járulékokkal terhelt). A magasabb adókategóriába (amely után 11% egészségügyi hozzájárulást is fizetni kell) esett az eredmény túlnyomó többsége. Az erdőgazdálkodás részesedése a teljes agrárszektorból egyetlen kiemelt mutató esetén sem éri el a 20%-ot. Az összehasonlítások során fontos figyelembe venni, hogy az egyes mutatók eltérő számú vállalkozóra vonatkoznak. zetgazdasági szinten az erdőgazdálkodás részesedése minden esetben 1% alatt marad. 4.1.1. Egyszeres könyvvitelt vezető erdészeti vállalkozások A következőkben az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozások 2001. évi adóbevallása alapján összeállított APEH jelentést elemezzük. 2001-ben már az erdőbirtokossági társulatok (EBT) nem vezethettek volna egyszeres könyvvitelt. a Kft,-k és szövetkezetek kettős könyvvitelre kötelezettek, a régi betéti társaságoknak majd 2004. január 1-ével kell átállnia a kettős könyvvitelre, amikor is gyakorlatilag a teljes társas szervezetű erdőgazdálkodás könyvvezetése egységessé válik. Az egyszeres könyvvezetést tehát a nem jogi személyiségű gazdálkodó szervezetek (Bt, Kkt., alapítvány stb.) vezettek, (ha árbevételük az 50 millió Ft alatt maradt), de értesülésünk szerint több száz EBT nem tért át a kettős könyvvitelre (őket az APEH felszólította, hogy visszamenőleg végezzék el a kettős könyvvitel szerinti könyvvezetést, és készítsék el beszámolójukat és bevallásukat). Az adóhatósági információban szereplő 784 szervezetnek lehet, hogy több, mint felénél már a könyvviteli rendszer alkalmazásánál is súlyos, alapvető hiányosságok jelentkeztek.
A vagyoni helyzetet tükröző mérleg adataiból a csekély (fél %-nyi) nemzetgazdasági részesedés mellet kiugró a mezőgazdasághoz viszonyított arány, a többnyire 10% feletti részesedéssel. Az egy szervezetre eső átlagos vagyon 3,3 millió Ft, a családi személyes vagyon kategóriájába tartozik, nem jelent tevékeny vállalkozási eszközöket. Ezen belül fontos ezen eszközök megoszlása is. A szakaszos erdőhasználattal magyarázhatóan a pénzeszközök meghaladják a tárgyi eszközök értékét (a pénzeszközök év végén a fakitermelés bevételeiből származnak, és fedezetet biztosítanak a tavaszi erdősítésekre). A pénzeszközök a követelésállománnyal kiegészítve nagyságrendileg hasonlóak a kötelezettségekhez (amelyek háromnegyede rövid lejáratú). Az átlagosan 288 ezer Ft nagyságú jegyzett tőkét belföldi magánszemélyek biztosították, minimális a külföldi részesedés. A 2001. évi gazdálkodás kb. négyötöd részben eredményesnek bizonyult, így az osztalékfizetés után is jelentős mértékben nőtt a saját vagyon. Az abszolút értékek természetesen szerények, mindössze átlag 341 ezer Ft, de így is több, mint felével növekedett a felhalmozott eredménytartalék. A jövedelmi helyzetet mutató eredmény levezetés átlagos adatai sem utalnak tényleges vállalkozásokra (6,3 millió Ft átlagos adóköteles bevétel). A 88,3%-os költségszint (agrár 93,2%, nemzetgazdaság 92,2%) lényegesen kedvezőbb gazdálkodásra utal, de az erdőgazdálkodásban az éves pénzügyi eredményt kellett megállapítani, és a specialitások, sajátosságok - a vagyonérték változás kimutatásának hiánya - miatt ez messzemenő következtetés levonására nem jogosít fel. A költségek meghatározó hányada (közel 70%) itt is anyagköltség, a saját szervezet munkavállalóinak személyi jellegű ráfordításai (az egyébként élőmunka igényes erdőgazdálkodásban) a 10%-ot sem érik el. Az értékcsökkenési leírás alacsony szintje a már bemutatott gyenge eszközellátottságból fakad, de ez ugyanakkor gátja is a nagyobb arányú saját munkavégzésnek. Termelőeszköz nélküli vagyonkezelő közösségekről van szó, amelyek megreformálása csak célzott, érdemi fejlesztési támogatással lehetséges. Az erdőgazdálkodásban a bérleti díj aránya magasabb, mint a szintén nem saját birtokon gazdálkodó mezőgazdálkodás esetében. Az egyszeres könyvvitelt vezető erdőgazdálkodási szervezetek hitel tartozása számottevő, az agráriumnál kisebb, de a nemzetgazdasági átlagnál nagyobb arányú. Az adózás előtti eredmény jelentős, de ugyanakkor ezt az örvendetes sikert lerontják a veszteséges vállalkozók, amely differenciálódás mind a nemzetgazdaság egészére, mind a mezőgazdaságra is jellemző, de az erdőgazdálkodásban a veszteség, különösen, hogy a tevékenység jellegéből adódóan általában több éven át halmozódik, az átlagosnál súlyosabb problémát okoz. A tulajdonosok döntő hányada nem vállalkozási befektetésnek tekinti erdejét, és nehezen éli meg, hogy a nyereségből való részesedés helyett a veszteség pótlására befizetést kell teljesítenie. A veszteséges gazdálkodók támogatását elkerülhetetlennek ítéljük meg, mert az eredménytelenség a nagy nehézségekkel megalakult szervezet, a társas gazdálkodás széteséséhez vezethet. Sajnos a már említett okokból az egyébként természetszerű gazdálkodást folytató, a társadalomnak térítés nélkül szolgáltatást nyújtó erdőgazdálkodók az átlagosnál, az agráriumnál több adót fizettek be (ezt az Európai Unió gazdasági, adózási szabályai igyekeznek elkerülni). Magánerdőg. Magán-erdőg. részesedés az agráriumból (%) Magán-erdőg. részesedés a nemzetg.-ból (%) A földbérleti díj erdőgazdasági aránya mind az agráriumon belül (17,93 %), mind nemzetgazdasági szinten (11,43 %) kiemelkedik. Ennek magyarázata szoros összefüggésben van a társult magánerdőgazdálkodással, illetve azon belül működő haszonbérleti megoldásokkal. A visszafizetés nélkül kapott támogatás erdőgazdasági részesedése a teljes nemzetgazdaságból több mint 2%. Ugyanebben a táblázatban külön figyelmet érdemel a hitelintézetekkel szembeni tartozás, illetve az adóévre jóváhagyott osztalék agrárgazdasági aránya. Az előbbi Üzembe hely. beruház. akt. értéke 292 833 10,61 0,49 Hitelintézetekkel szembeni tartozás 164 256 6,21 0,63 Bankköltség 30 704 13,19 0,65 Visszafiz. köt. nélkül kapott tám. juttatás 86 172 10,45 2,04 Adóévre jóváhagyott osztalék 92 863 43,13 0,83 Létszám 784 16,24 0,41 Egyszeres könyvvitelt vezető erdészeti vállalkozások egyes mutatói (2001) Forrás: APEH, 2002 mutató viszonylag alacsony (6,21 %), az utóbbi relatíve magas (43,13 %) értéket hordoz. 6
4.1.2. Kettős könyvvitelt vezető erdészeti vállalkozások A kettős könyvvitelt vezető vállalkozások adják a nemzetgazdaság, az agrárium és az erdőgazdálkodás meghatározó hányadát. A 748 kettős könyvvitelt vezető erdőgazdálkodói főtevékenységű szervezetből 22 az állami tulajdonú részvénytársaság. A magán erdőgazdálkodás Kft.-i, szövetkezetei mellett ide tartoznának az erdőbirtokossági társaságok is (amelyeknek csak egy része szerepel ebben a kategóriában) Az összes kettős könyvvitelt vezetők mérleg főösszegét tekintve a vagyon és a jövedelmezőségi mutatókat a részvénytársaságok határozzák meg. A magán-erdőgazdálkodók körének adatait úgy tudtuk meghatározni, hogy az összesenből levontuk az állami erdészeti részvénytársaságokra vonatkozó értékeket. A mérleg főösszeg mintegy 5,052 Mrd Ft és a 726 magánszervezet átlaga 6959 ezer Ft. Megállapítható, hogy a magán erdőgazdálkodási egységek vagyona általában itt sem haladja meg a családi személyi vagyon mértékét, sajnálattal kell megerősítenünk a vállalkozási eszközök hiányát. Az eszközök között viszonylag kisebb arányú a készletek aránya, illetve magasabb a követeléseké és az értékpapíroké (az egyszeres könyvvitelt vezetőknél is jelentős likvid eszközt figyelhettünk meg). A magántulajdon esetében csekély a jegyzett tőke (átlagosan 600 ezer Ft), de ennek fele már külföldi tulajdonú. A saját tőke ellátottság alacsony szintje (hisz a Kft. esetében ez min. 3 millió Ft) kis mozgási teret, termelőeszköz nélküli gazdálkodást, magas kockázati érzékenységet teremt, különösen a több, mint 400 millió Ft veszteséget kimutatni kényszerülőknél. Az árbevétel esetében az összes érték 10,9 Mrd Ft, amely 15 millió Ft átlagos árbevételt jelent, amely az egyszeres könyvvitelű szervezetek árbevételének kb. a duplája. Az árbevételben az export részaránya magasabb a nemzetgazdasági átlagnál, különösen az agráriumnál (illetve az agrárium exportja esett vissza). A kapott támogatás jelentős nagyságú és arányú, de ez ágazati belső átcsoportosításból származik. Az anyag jellegű ráfordítások kb. egyötöde az ELÁBÉ, az egyéb szolgáltatásokban szerepel a főldbérleti díj kb. 200 millió Ft-os összege. Az árbevétel arányos üzemi eredmény nem éri el a 4%-ot, és a több, mint 400 millió Ft-os veszteség az agráriumon belül is magasnak számít. Már említettük, hogy ennek szervezeti, erdőállomány gazdálkodási negatív hatásait támogatással mérsékelni szükséges, mert a gazdálkodás nem szüntethető meg a vállalkozások szokásos módján. Az agráriumon belüli viszonylag kedvezőbb adózás előtti eredménynek hátrányos következménye a pillanatnyi éves eredményt sújtó jelentős adóteher. 4.1.3.A magán-erdőgazdálkodási szektor gazdasági helyzetének összefoglalása Az eredmény és adó adatokat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a magán erdőgazdálkodás felmért bevétele meghaladja a 20-22 Mrd Ft-ot, amely ha nemzetgazdaságilag nem is, de ágazatilag jelentős érték. A magán-erdőgazdálkodás nyeresége kb. 1,3 Mrd Ft, amely 6%-os árbevétel arányos eredményt mutat. Súlyos azonban a 641 millió Ft-os veszteség, amely mögött számos veszélyeztetett szervezet húzódik meg. Hasonlóan nehéz tehertétel a magán erdőgazdálkodás kb. 350-400 millió Ft-os nyereségadója, amely a tárgyi és a személyi fejlesztést lassítja egyéni Egyszeres Kettős vállalk. könyvvitel Összesen Adóalany (üzem) száma db 606 784 748 2138 Bevétel mft. 3377 4951 10900 19228 Nyereség mft. 240 774 890 1904 Veszteség mft. n.a. -195-446 -641 Adózás előtti jövedelem mft. 240 579 444 1263 Nyereségadó ill. SZJA mft. 57 105 211 373 Adózott jövedelem mft. 183 474 233 890 Fajlagos árbevétel mft/db 5,6 6,3 14,6 9,0 Árbevétel arányos adózás előtti eredmény % 7,1 11,7 4,1 6,6 Árbevétel arányos adózott eredmény % 5,4 9,6 2,1 4,6 Létszám fő 0 784 3200 3984 A magán-erdőgazdálkodói szektor gazdálkodásának összefoglalása 7
5. Gazdasági elemzések 5.1. Üzemi jellemzők 5.1.1.Humán erőforrások Az erdőgazdálkodási magánvállalkozások egyik megkülönböztető jellemzője, hogy az állami erdészeteknél megfigyelhető differenciált feladatkörökkel és munkamegosztással szemben gyakoriak az egyszemélyes és az alacsony alkalmazotti létszámú vállalkozások, ahol a gazdálkodással kapcsolatos jogi, pénzügyi, vezetési és erdőgazdálkodási ismeretekkel egyetlen embernek kell rendelkeznie. Ezért ésszerű lenne a szakszerű és hatékony munkavégzés érdekében szükséges ismeretek megszerzésének támogatása. Megnevezés Összesen Integrátor Régió Hozami terület nagyság Szervezeti forma D É A 1 2 3 MV E S K B Erdőgazdálkodók 39 16 15 8 16 20 6 13 4+6 18 2 6 3 Erdészeti szakirányítás Erdőmérnök 3 3 1 2 1 2 2+- 1 Erdész 38 22 12 10 16 13 5 20 1+6 15 3 11 2 Erdőőr 6 3 1 1 4 2 4 -+- 5 1 Összesen 47 28 14 11 22 16 5 26 3+6 20 4 12 2 Kapcsolat Szakirányítás 17 5 8 9 11 2 6 2+3 9 1 2 Integráció 28 10 12 5 11 17 3 11 2+4 14 2 3 3 Összesen 45 15 20 5 20 28 5 17 4+7 23 3 3 5 Érdeképviselet FAGOSZ 4 4 4 4 -+- 3 1 MEGOSZ 12 9 2 1 9 4 1 7 1+- 6 1 2 2 OEE 8 7 2 6 3 5 1+- 5 2 Agrár kamara 7 4 7 2 5 1+1 4 1 Összesen 31 24 4 1 26 9 1 21 3+1 18 2 3 4 A táblázat bemutatja, hogy a felmért magán-erdőgazdálkodók szakirányítását végző szakemberek körében az erdőmérnökök aránya nagyon alacsony (<10%) és az erdő és erdőben lévő vagyon őrzése sürgősen megoldandó - kritikus pontja a magán-erdőgazdálkodásnak is. Az integrátoroknál, mint az várható is volt, valamivel (de nem sokkal vagy nem a várttal) jobb a szakmai ellátottság. A dunántúli, a kis hozamú és a személyi erdőgazdálkodóknál, az átlagnál rosszabb a helyzet (de itt foglalkoztatják a legtöbb erdőmérnököt is). A felmérésben szereplő munkavállalók (alkalmazottak és fizikai állományúak) szintén csekély száma (105 fő) azt mutatja, hogy a szakmai, adminisztratív és végrehajtási feladatokat (az állami erdőgazdálkodáshoz hasonlóan) jelentős részben külső erőkkel, vállalkozásokkal végzik el (bár bizonyos munkákat a tulajdonosok, különösen a vidéken élők, a mezőgazdaságban tevékenykedők is el tudnak végezni). Az egy szervezet munkavállalóit tekintve a gazdálkodási csoportokat összevetve az Északi-középhegységben (meglepetésként, de valószínűen a gyenge elhelyezkedési lehetőségek miatt), a nagyobb hozami területnél és a gazdasági társaságoknál (amelyek egyéb tevékenységet is végeznek) magasabb a létszám, és természetesen az egyéni erdőgazdálkodók a legkevesebbet foglalkoztatók. A legkisebb hozami területű szervezeteknél a legmagasabb az átlagos (területegységre jutó) foglalkoztatás, legkisebb a hatékonyság. 5.1.2.Birtokszerkezet A felméréssel érintett 11,5 eha meghatározó része (háromnegyede) üzemi terület (amelynek hasznait az erdőgazdálkodó szedi), egynegyede (közös) megbízás alá tarozik. Az üzemi területben a szervezet saját, illetve bérelt (használt) területeit a feldolgozás és az elemzés során nem választjuk szét, de a későbbiekben a tulajdon alakulása, illetve a használati viszonyok és változása szempontjából folyamatosan figyelendő adat és mutató. Az összesen mintegy négyezer négyszáz érintett tulajdonos alapján az átlagos tulajdonnagyságra vonatkozóan 2,6 ha-t kaptunk eredményül tulajdonnagysághoz jutunk. Ezen belül magasabb az üzemi területnél és nagyon alacsony a megbízásoknál (1,7 ha/fő). Az integrátorok üzemi területe az átlag kétszerese, a legkisebb hozami területű szervezeteknél, a világosabb érdekeltségű egyéni használatnál és korlátolt felelősségű társaságoknál a tulajdonosok alacsony száma miatt az átlag sokszorosa a birtokkoncentráció. Figyelemre méltó, hogy az erdőgazdálkodási integrátorok által szakirányított terület a bejelentett erdőgazdálkodói terület (üzemi+megbízásos) 4,1-szerese, ami jól mutatja a szektorban betöltött szerepük fontosságát. 8
ha/fő 30 25 Az erdőgazdálkodási integrátorok gazdálkodási területének és tulajdonosaiknak eloszlása 20 A megbízásos erdőgazdálkodás az elaprózott területekre jellemző, ahol vagy nem lehet (közös 15 tulajdon), vagy nem érdemes egyéni 10 gazdálkodást folytatni. 5 Szervezeti és szervezési szempontok alapján a 0 magán tulajdonú erdőgazdálkodás üzemi terület megbízás szakirányítás működőképességének javításában a felmérés terület tulajdonosok tapasztalataira alapozva a valós bázisok, integráló erők támogatását kell előtérbe állítani, de ugyanakkor az országos megoldások helyett az egyes térségekben bevált formák szorgalmazására kell helyezni a hangsúlyt. Megfelelő ösztönzés és a korlátozó akadályok, elhárítása biztosíthatja a feltételeket a jelenleg hatóságilag nem regisztrált tulajdonosok feltárásához, és a számukra is elfogadható (de senki számára nem hátrányos) erdészeti szervezet kialakításához, amelyben a formális elemek háttérbe szorulnak a tartalmi eredmények mögött. Ennek a programnak a mielőbbi elindítása szükséges ahhoz, hogy a most már tízéves erőltetést felváltsa a hatósági-szakmai igazodás. Ebben legelőször azt is ki kell mondanunk, hogy az egyes szervezeti formák között nem célszerű hierarchiát felállítani és fenntartani, hanem a jogszabály alapján minden lehetséges szervezetnek meg kell adni a lehetőséget és a támogatást, hogy ne a körülményekhez, érdekekhez és szándékokhoz nem illeszkedő szervezetekben való részvétel vagy elzárkózás jelenjen meg alternatívaként. Vizsgálataink alapján is megállapítható, hogy azért van színes palettája az erdészeti szervezeteknek, hogy azzal élhessenek a tulajdonosok, a magasabb cél, a szervezett, szakszerű és hatékony erdőgazdálkodás megvalósítására. 5.1.3.Fafaj-szerkezet A vizsgált minta területének egyharmadát az akác foglalja el (33%), ezt követik a tölgyek és a nemesnyárasok (18 18%). Jelentősnek mondható területen (13%) találhatók még fenyvesek. Az élőfa-készlet szempontjából a tölgyek képviselik a legnagyobb arányt: 23%. Ezt követik a fenyvesek (17%), illetve a bükkösök és a nemesnyárasok (16 16%). 5.1.4.Hozamok és teljesítmények A vizsgált minta véghasználati területének 80%-át két fafaj (akác 60%, nemesnyár 20%) foglalja el. A véghasználati fatérfogat esetében csaknem ugyanez a helyzet (akác 52%, nemesnyár 20%). A harmadik helyen a tölgyek állnak: a véghasználati terület 10%-át, a véghasználati fatérfogat 14%-át teszik ki. Az országos előhasználati terület 34%-át az akác, 22%-át a fenyők, 20%-át a tölgyek teszik ki; az előhasználat során nyert fatérfogat 25%-a a fenyvesekből, 22%-a a tölgyesekből, 18%-a a nemesnyárasokból, 17%-a pedig az akácosokból kerül ki. 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 % Erdőtelepítés Előhasználat Véghasználat T B A NNY F 9 A vizsgált minta erdőfelújítási első kiviteli munkáinak csaknem 90%-át az akác és a nemesnyár teszi ki (akác: 58%, nemesnyár: 31%). A felújítások első kivitelének aránya jól tükrözi a magánerdő-gazdálkodás érdekeltségét a gyorsan növő fafajok ültetésében. Ugyanez a tendencia tükröződik az erdőtelepítési első kiviteli munkák területi arányában: akác: 60%, nemesnyár: 20%. Főbb fafaj(csoport)ok területaránya erdőgazdálkodási műveletekben
5.2. Vagyoni helyzet és forrásellátottság Földrajzi elhelyezkedés Hozami terület Szervezeti forma 0-5 5< Ebt ET* MSZ* Integrátori státusz Integrátor intg. Szektor Forgóeszközök megtérülési ideje nap 155 94 70 151 209 128 27 125 192 133 Likviditási mutató I 1,27 0,90 5,07 1,04 1,19 1,06 9,65 1,01 2,55 1,17 Likviditási mutató II 1,88 1,46 5,79 1,63 1,68 1,74 9,65 1,62 3,00 1,76 Likviditási mutató III 1,94 1,66 6,47 1,71 1,74 1,87 9,64 1,70 3,28 1,86 Követelések behajtási ideje nap 49 32 8 53 60 47-46 27 1,46 Szállítok kifizetési ideje nap 30 11 0 29 10 39-23 38 5,13 Finanszírozási idő nap 22 31 13 30 56 16-28 -2 43 Likvid időtartam nap 144 86 64 136 181 115 31 114 195 26 Eszközarányos forgalom 1,51 1,38 3,14 1,28 1,10 1,37 7,07 1,46 1,43 23 A lekötött tőke hatékonysága 4,65 6,33 8,64 4,63 3,11 5,85 14,84 4,73 12,24 122 ROA 0,09 0,10 0,18 0,08 0,06 0,09 0,39 0,06 0,32 0,09 ROI 0,14 0,31 0,21 0,17 0,10 0,21 0,41 0,12 0,52 0,18 A gazdálkodói csoportok likviditási és hatékonysági mutatói *ET: egyéb társas, MSZ: magánszemély 5.2.1.A forgóeszközök megtérülési ideje A forgóeszközök megtérülési idejére kapott eredmények értékelésekor figyelembe kell venni, hogy amíg a bevétel egész évre vonatkozó adat, addig az eszközállomány csak a december 31.-i állapotot mutatja, amikor jellemző a fakitermelések miatti készpénzállomány emelkedés, és nem tükrözi az egész éves átlagot. A fenti táblázatban közölt adatok alapján látható, hogy az ön lényegesen hosszabb a forgóeszközök megtérülési ideje, mint az ország többi részében. A hozami terület szerint rendezett gazdálkodók közül a nagyobbak mutattak hosszabb megtérülési időt. A szervezeti formák közül az erdőbirtokossági társulatok kiemelkedően hosszú megtérülési idővel rendelkeznek, és a gazdasági társaságok értéke is magas. A magánszemélyek esetében ez a mutató nem teljesen hiteles, mivel az eszközök nyilvántartása nem teljes körű. Az integrátorok a nem integrátor státuszú gazdálkodókhoz képest kedvezőbb megtérülési idővel rendelkeznek. A viszonylag magas megtérülési idők első sorban annak köszönhetők, hogy magas a készleten tartott értékpapírok és készpénzállomány aránya, ami a gazdálkodás stabilitására való törekvés és az év végi adatok következménye. 5.2.2.Likviditási ráták A likviditási ráták vizsgálatakor kiderül, hogy egyik gazdálkodói csoport likviditása sem került a kritikus 1,33-as érték alá a mértékadó likviditási mutató III esetében, ami jelzi a gazdálkodók megfontoltságát. Ebből a szempontból különösen kedvező, hogy magas a likvid forgóeszközök aránya, és így a többi mutató is kedvező értékeket vett fel. Természetesen itt is ki kell emelni, hogy nem a teljes év átlagáról, hanem az év végi állapotról van szó, ami feltehetően kedvezőbb, mint például a nyári időszakban. 5.2.3.Finanszírozási időtávok A gazdálkodás finanszírozási igényét jellemzik a szállítói tartozások kiegyenlítési ideje és a vevőtartozások beszedési ideje, illetve ezek egymáshoz való viszonya. Ezek nagyon sokat elárulnak a vállalkozások alkupozíciójáról, és jelzik a finanszírozási igényeket is. Sajnos, a fenti táblázatban közölt mutatók majdnem mindegyike azt támasztja alá, hogy a vizsgált erdőgazdálkodási vállalkozások hosszabb fizetési határidőket adnak, mint amilyeneket kapnak, ezért a finanszírozási idejük pozitív, bár nem magas érték. Emellett kedvező jelenség, hogy a finanszírozási idők mindenhol meghaladják az egy havi értéket. Ennél a mutatónál is meg kell jegyezni, hogy a felhasznált mérlegadatok csak egyetlen időpontra, az év végére vonatkoznak. 10
5.2.4.Eszközhatékonyság Az eszközök hatékonyságát az egységnyi eszközértékre eső árbevétellel jellemezzük. Ebből a szempontból különösen érdekes, hogy amíg egyes vállalkozások saját gépparkkal végzik el az erdőgazdálkodási munkákat, addig más gazdálkodók gépek hiányában mások szolgáltatásait veszik igénybe, és az eszközök nélkül elért árbevétel magas kimutatott eszközhatékonyságot eredményez, de ez a mutató az ő esetükben alig értelmezhető, hiszen a hozzáadott értéket nem gépek állítják elő. Ebből az következne, hogy például a szellemi szolgáltatást nagy arányban végző integrátorok eszközhatékonysága magasabb, mint a nem integrátorok esetében, de a fenti táblázat ennek ellenkezőjét mutatja. Ennek oka, hogy a felmért gazdálkodók között az integrátorok rendelkeztek gépekkel, és ugyanez magyarázza azt az ellentmondást is, miszerint a kisebb hozami területű gazdálkodók nagyobb eszközhatékonyságúak, holott az ő esetükben is eszközhiányról van csak szó. 5.2.5.Tőkemegtérülés A tőkemegtérülési mutatók a profit és az eszközök viszonyáról adnak tájékoztatást. A korábban, a vizsgált üzemek alacsony eszközellátottságáról, és az év végén jelentkező pénztöbbletről mondottak adnak magyarázatot a működő tőke magas megtérülési rátájára (ROI), ezért ezeket a kedvező eredményeket nem szabad túlértékelni. Nagyobb figyelmet érdemel a teljes eszközállomány megtérülése (ROA), ami lényegesen kisebb értékeket vesz fel, jelezve, hogy a teljes eszközállomány csak lassan termeli vissza önmagát. 5.2.6.A vagyoni helyzet elemzéséből levonható főbb következtetések Az itt bemutatott 12 mutató alapján megállapítható, hogy az adatszolgáltató 39 üzem stabil gazdálkodást folytat. Ezen általános kép mellett azonban nagyok a különbségek. Az üzemek egy csoportja az erdőgazdálkodási munkák mintegy 50%-át saját kivitelezésben végzi, ehhez eszközökkel, munkaerővel rendelkezik. A gazdálkodók másik csoportja, elsősorban a kisebb erdőterületen működők, jellemzően kivitelezőkkel végezteti el a feladatokat. A termékeiket nagyrészben piacra viszik, így árbevételhez jutnak anélkül, hogy eszközöket kellene lekötniük. Emiatt ezeknek a gazdálkodóknak kiugróan jók mind a likviditási, mind a hatékonysági mutatói, de ez csak feltételezhetően a fahasználatokra jellemző időszakos jelenség. 5.3. Jövedelmezőség 5.3.1.A vállalkozások üzemi szintű jövedelmezősége és költségszintje Földrajzi Hozami terület Szervezeti forma elhelyezkedés 0-5 5< Ebt ET* MSZ* 11 Integrátori státusz Integrátor intg. Szektor Nettó profithányad 6 7 6 6 6 7 5 4 22 6 Nyereségarányos összköltség 15,39 9,95 13,49 12,75 14,16 12,24 13,46 19,91 3,23 12,90 Költségarány 20 20 31 18 23 18 23 20 17 20 A gazdálkodói csoportok jövedelmezőségi- és költségmutatói *ET: egyéb társas, MSZ: magánszemély A jövedelmezőség tekintetében a vizsgált erdőgazdálkodók alig-alig mutatnak különbséget, csupán az integrátorok és nem integrátorok között lényeges az eltérés, ami arra vezethető vissza, hogy az integrátorok egy kiélezett piaci versenyben igyekeznek a megbízásokat megszerezni és minimális nyereség mellett elvégezni, az integráltak pedig szinte költség nélkül jutnak bevételhez. A probléma kettős, hiszen egyrészt a 6-7%-os nettó profithányad egy olyan ágazatban, ahol tőkefelhalmozásra lenne szükség, kevés, másrészt azok a gazdálkodók, akik 22%-os profithányaddal rendelkeznek (többnyire kis területű, szakaszos üzemben dolgozó gazdálkodók), kiemelkedő mennyiségű adót fizetnek be, miközben az elkövetkező években árbevételük már nem, csak jelentős költségeik jelentkeznek majd. A szintmutatók megmutatják, hogy egységnyi árbevételhez (vagy profithoz) mekkora költség szükséges. Erre vonatkozó számításunk szerit az ön 1 Ft üzemi nyereség elérése érdekében több mint 15 Ft költséget kell vállalni, egyéb területeken ez az érték 10 Ft alatt marad. Ennél is élesebb a különbség az integrátorok és az egyéb üzemek között, ami hasonló a jövedelmezőségi mutatóknál tapasztaltakhoz, és a magyarázat is
hasonló: a kis méretű, jellemzően szakaszosan termelő üzemek a fakitermelések évében egyszerre több év felhalmozódott hozamához jutnak hozzá, miközben költségeik nem ezzel arányosan merülnek fel, hanem a cikluson belül eloszlanak. Az így felhalmozódott jövedelem jelenik meg a kitermeléssel érintett év nyereségében. A magán-erdőgazdálkodás rugalmasságának egyik leglényegesebb jellemzője, hogy az állandó költségek mértéke alacsony, hiszen a gazdálkodók nem rendelkeznek olyan szervezeti struktúrával, ami lényeges költségeket jelentene, és ezért tevékenységükben nem jelentkezik termelési kényszer. Ez jellemző a magánszektor egészére, amit az is mutat, hogy a kis gazdálkodók költségaránya rosszabb a nagy gazdálkodókénál, amit arra lehet visszavezetni, hogy bár a szervezet fenntartásának terhei többé-kevésbé azonosak a két esetben, a nagy gazdálkodók nagyobb termelési volumene több változó költséget eredményez. Elemzéseink alapján látható, hogy bár a magánerdő-gazdálkodók jövedelmezősége önmagában nem jelez gazdálkodási nehézségeket, ismerve a szektor tőkehiányát, a kapott eredmények elmaradnak a kívánatos értékektől. Ugyanakkor, a másik véglet, a kiemelkedően magas nyereségességet felmutató gazdálkodók esete sem értékelhető egyértelműen pozitívan, hiszen ezekben az értékekben a gazdálkodók -illetve elődeik- több évtizedes vagyongyarapodásának eredménye jelenik meg, amit nagyon kedvezőtlenül súlyt az indokolatlan mértékű adóztatás. 5.3.2.A vállalkozások üzemági tevékenysége Az adatgyűjtés során elkülönített 12 üzemág közül csak 5-öt tartottunk érdemesnek az elemzésekben való feltüntetésre úgy, hogy a kevésbé jelentős üzemágak összevonásra kerültek. A magán erdészeti üzemek ökonómiai helyzetét alapvetően a fakitermelés üzemág határozza meg: ez adja a termelés érték 55 %-át és a költségek 40 %-át, de a termelési érték szempontjából még meghatározó az erdőgazdálkodási szolgáltatások szerepe, ami a termelés érték 19 %-át adja. Földrajzi elhelyezkedés Hozami terület Szervezeti forma 0-5 5< Ebt ET* MSZ* 12 Szektor Erdőtelepítés 13 0 1 12 0 12 58 13 8 12 Erdőfelújítás 6 5 15 6 4 6 0 6 9 6 Fakitermelés 52 94 81 54 95 52 42 48 83 55 Erdőg. szolg. 20 0 0 20 0 21 0 24 0 19 Egyéb 8 1 3 8 1 8 0 10 0 8 A termelési érték %-os megoszlása a főbb üzemágak között az egyes gazdálkodói csoportokban *ET: egyéb társas, MSZ: magánszemély A fenti táblázatból megfigyelhető, hogy amíg az ön a termelési értékben 13%-ot képvisel az erdőtelepítés, addig az ország többi területén ez kisebb jelentőségű, bár az itt feltüntetett 0-nál feltehetően nagyobb. A nem alföldi területeken egyértelműen a fakitermelés a meghatározó, még az erdőgazdálkodási szolgáltatások szerepe is elhanyagolható a feldolgozott mintában. Az erdőbirtokosságok esetében szintén nagyon kicsi jelentősége van az erdőtelepítésnek, ami az erre alkalmas terület hiányának lehet a következménye, a magánszemélyeknél pedig ez az üzemág a legjelentősebb termelésiérték-forrás. Földrajzi elhelyezkedés Hozami terület Szervezeti forma 0-5 5< Ebt ET* MSZ* Integrátori státusz Integrátor intg. Integrátori státusz Integrátor intg. Szektor Anyag 68 50 50 68-74 0 76 0 72 Szolgáltatás 16 50 50 16-9 100 6 100 12 Bér 8 0 0 8-9 0 9 0 8 Értékcsökkenés 8 0 0 8-9 0 9 0 8 Az erdőtelepítések költségszerkezete az egyes gazdálkodói típusokban *ET: egyéb társas, MSZ: magánszemély Az erdőtelepítések a magánszemélyeknél érik el a legnagyobb jelentőséget, ahol teljes egészében igénybevett szolgáltatásra épül a kivitelezés. A nagyobb hozami területtel rendelkezők, az Ebt.-n kívüli társaságok és az integrátorok esetében a saját kivitelezés és az ezzel járó anyagköltség a meghatározó.
A fakitermelések költségszerkezetében szektor szinten nagyobb szerepet kap az igénybevett szolgáltatás, és kisebbet az értékcsökkenés és a bér, mint az erdőtelepítések esetében. Ennek hátterében az áll, hogy az erdőtelepítés, jellegénél fogva egyszerűbben elvégezhető, mind a szükséges gépek, mind a saját munkavégzés lehetőségeit tekintve, és ezért kisebb szükség van a kivitelező vállalkozók közreműködésére. Itt is, az erdőtelepítésekkel megegyező módon a kis hozami területtel rendelkezők, a magánszemélyek és a nem Földrajzi elhelyezkedés Hozami terület Szervezeti forma 0-5 5< Ebt ET* MSZ* Szektor Anyag 39 0 0 36 0 39 0 43 0 62 Szolgáltatás 45 99 100 50 99 45 100 40 100 32 Bér 13 0 0 12 0 13 0 15 0 5 Értékcsökkenés 2 1 0 2 1 2 0 2 0 0 A fakitermelések költségszerkezete az egyes gazdálkodói típusokban *ET: egyéb társas, MSZ: magánszemély integrátorok kizárólag vállalkozókkal dolgoztatnak. Ezeken kívül érdekes, hogy a Dunántúli gazdálkodók, amik esetében a fakitermelés jelentős szerepet játszik, szintén szinte majdnem kizárólag vállalkozókkal végeztetik el a munkát. Integrátori státusz Integrátor intg. Az erdőfelújítások hasonlóak ugyan az erdőtelepítésekhez, de a legtöbb esetben az előző két munkaműveletnél nagyobb szakmai kihívást, és gazdálkodói kockázatot rejt magában, ami egyik lehetséges Földrajzi Hozami Szervezeti Integrátori magyarázata lehet annak, hogy elhelyezkedés terület forma státusz Szektor miért itt a legmagasabb a Integrátor intg. 0-5 5< Ebt ET* MSZ* kivitelező szolgáltatók közreműködési aránya. Anyag 15 8 2 15 2 18 0 34 4 16 Ugyanakkor a vizsgálatok az Szolgáltatás 61 92 98 62 98 54 100 38 77 60 egyes gazdálkodói típusok Bér 22 0 0 21 0 26 0 24 19 22 esetében többé-kevésbé az Értékcsökkenés 2 0 0 2 0 2 0 5 0 2 erdőtelepítéshez hasonló Az erdőfelújítások költségszerkezete az egyes gazdálkodói típusokban *ET: egyéb társas, MSZ: magánszemély költségszerkezetet tártak fel. 5.3.3.A vállalkozások műveleti színtű jövedelmezősége Az erdőgazdálkodási műveletek elemzése 173 adatlap kiértékelése alapján készült, amelyek mindegyike egy-egy erdőrészletben elvégzett konkrét tevékenység bevételeit és költségeit foglalta össze. A fakitermelések elemzésekor kiderült, hogy az értékesítések átlagára 7.000 Ft/m 3 volt, amit előhasználatokban 2.000 Ft/m 3, egészségügyi termelésekben 3100 Ft/m 3, véghasználatokban pedig 1750 Ft/m 3 vállalkozói díj terhelt. Lábon értékesítés esetén az átlagos értékesítési ár 4000 Ft/m 3 volt. A fahasználati költségek legnagyobb részét a vállalkozói díjak teszik ki, a saját munka ezen a területen kisebb teret kaphat csak, hiszen a munka jellege szakképzett munkaerő közreműködését teszi szükségessé. A fahasználati költségszerkezetből kiemelendő, hogy a földbérleti díjak a teljes fakitermelési költségek mintegy 5%-át teszik ki, az erdőfelújítási járulék pedig a fakitermelési költségek 15%-ával azonos nagyságú. Összességében a fakitermelések erdőfelújítás nélküli árbevétel-arányos nyeresége 43%. A kitermelt faanyagnak fele értékesül a piacon és felét a tulajdonosok között osztják szét, de mivel ez utóbbi első sorban önköltségi áron nyilvántartott tűzifát jelent, a pénzügyi kimutatásokban ennek kisebb a jelentősége. Az erdősítések esetében a pótlási terület csak 22% volt, ami sokkal kedvezőbb érték a megszokottnál, valamint feltűnő az is, hogy a vadkárelhárítással érintett terület nagyon alacsony. Ezen két eredménynek a legvalószínűbb oka az, hogy a leggyakrabban alkalmazott fafajok, az akác és a nemesnyár kisebb mértékben szorul pótlásra, és a vadkár is kevésbé számottevő ezeknél a fafajoknál, illetve kevésbé vadkárveszélyes területekre esett a felmérés súlypontja. Részben ennek tudható be, hogy az erdőfelújítások esetében az erdőfelújítás normatív támogatása a teljes felújítási költségek 73%-át fedezte, ami nem várt kedvező érték. 13
5.4. Fakereskedelmi árak A Magán Erdőgazdálkodói Tesztüzem Hálózat fontos feladata a gazdálkodási képességek és eredmények számbavétele, és az elemzések minél gyorsabb visszacsatolása. Ugyanakkor az egyik legjelentősebb szakmai kritika a több szempontból problémás magán erdőgazdálkodási fatermék értékesítési viszonyokat érte és éri. Természetesen a minél kedvezőbb árak elérése elsősorban az erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók érdeke, amelyhez a fakereskedelmi átlagárak nyilvánosságával minden ország irányítása segíti az információ hiányban szenvedőket. Ezért is a magán erdőgazdálkodás megjelenésétől kezdődően szakmailag szorgalmazzuk az árfigyelő, elemző és tájékozató rendszer felállítását, amelyhez a fatermék árak vizsgálata is hasznosan hozzájárul. A felmérés során az adatlapos módszert alkalmaztuk, bátorítva az erdészeti szereplőket, hogy értékesítésükről minél részletesebb, egyedi információkat szolgáltassanak. Az Európai Unióban elvárt jelöléssel most ismerkedtek a résztvevők, de ennek ellenére jelentős mennyiségű információ begyűjtésére és feldolgozására volt mód (ha előfordultak összevont adatközlések is). Az árinformációk visszajuttatása, a tesztüzem hálózati tagok tájékoztatása újabb jelentős előrelépés lesz a fakereskedelem és a gazdálkodás során. A nyolc fafajra, négy választékra, a rönk esetében a méretekre és a minőségre kiterjedő felvétel első elemzésében a viszonylag kisebb mennyiségben előforduló és a tapasztalatok alapján árfekvésben közel fekvő kemény lombos fafajokat egy csoportban szerepeltetjük (tölgy, bükk és egyéb kemény lomb). A mostani vizsgálatba nem került be a Cser fafaj, amely szintén fontos eleme a fakitermeléseknek. A feldolgozás eredményeként az elemzésben megjelenő első táblázat tehát a kemény lombos fafajú rönköket összesíti (természetesen a szervezet csoportos adatoknál, mutatóknál már az egyes fafajok szerepelnek.) Az L1-2 rönknél minőségi osztály megbontására nem került sor, így ebbe a csoportba mintegy 600 m 3 az összes rönk 30%-ának értékesítése szerepel. A rönk átmérő növekedésével a beérkezett értékesítési mennyiség rohamosan csökken, negyedelődik (de bekerült a mintába L5 A választék is). A minőség megítélésénél a B kategóriát itt már háttérbe szorították, de az árbevételnél az egyes minőségek megoszlása már sokkal arányosabb. A továbbiakban a rönk és az egyéb sarangolt választékoknál a mennyiségeket és az egységárakat számítottuk és közöljük, de mivel nem valós választék összetételt mutatnak, hanem a beküldött értékesítéseket reprezentálják, ezért átlagos rönk árbevétel képzésére, mennyiségarányos súlyozásra nem kerül sor. A felmért rönk értékesítés mintegy 11 ezer m 3, amelynek több mint fele nemes nyár és egyéb lágy fafajú, egynegyede akác, és mindössze 4%-a fenyő (amely mindössze néhány tranzakcióból származik). Az L1-2 minőséget első sorban nyár választékból jelentették az összes kb. 4200 m 3 több, mint 60%-át. Az arányaiban kis akác rönk értékesítés azt mutatja, hogy ezt a méretet és minőséget elsősorban más választéknak (egyéb iparifa) hossztolják ( C minőség nem fordult elő a mintában). Az L3 L5 csoportból a leggyakrabban a B minőségről számoltak be, de ez részben az osztályozatlanságot is jelenti. Az 5 vastagsági csoport előfordulása rendkívül alacsony, gyakorlatilag egy-egy tételt mutat, de a korábban már bemutatott kemény lomb mellett számottevő mennyiségről a nyár esetében szereztünk információt. Az átlagos értékesítési árakban a kemény lomb vezető szerepe vitathatatlan, és a kis tételeknél is kedvező árakat tudtak elérni. Az akác rönk árak, bár természetesen elmaradnak az előbbitől, de viszonylag jó értékesítési pozíciókat mutatatnak a magánerdő-gazdálkodás jövedelmét meghatározó fafajnál. Lényegesen kedvezőtlenebb helyzetre utal a szektor másik vezér fafajának, a nyár és egyéb lágy fafajoknál, adatközlésekből leszűrhető áralakulása. A magasabb átmérő kategóriák esetében is rendkívül szerény árak, a minőségileg is gyengébb választékok árai már aligha nevezhetők rönk áraknak (amely termesztéstechnológiai okokkal is magyarázható). Az egyéb választékok jelzett mennyisége több mint 23 ezer m 3, amelynél az akác megelőzi a nyár fafajokat, de magas a kemény lombos reprezentáció is. A fenyő részaránya nem számottevő, éppen meghaladja az 5%-ot. 14
A legjobban hasznosítható fafaj az akác, amely az árakban is megnyilvánul, amelynek ellentéte a sereghajtó fenyő fafaj-csoport. A tőmelletti értékesítés esetében a sarangolt (faforgácsfa, farostfa stb.) választékok átlagos árbevétele rendkívül alacsony, a 4 ezer Ft/m 3 egységárat sem éri el, amely további vizsgálatokat igényel. Rönk értékesítési átlagárak Méret A minőség B minőség C minőség csoport T-B EKL A NNY F T-B EKL A NNY F T-B EKL A NNY F Egységár Ft/m 3 L1-2 12728 10497 7605 7911 L3 19259 12451 10171 18816 10819 6688 14308 6412 L4 24880 11000 32526 8719 13000 26841 8000 L5 36633 14000 29351 Választék Egyéb választékok értékesítési átlagárai Egységár (Ft/m 3 ) T-B-ekL A NNY F Egyéb iparifa 7029 11269 5692 4186 Sarangolt fa 3788 10000 3831 3317 Tűzifa 5392 6839 6097 3045 Egyéb választék (összesen / átlag) 5676 7684 5701 3454 A 100 m 3 feletti értékesítések átlagárai az egyes választékokban és az egyes gazdálkodói csoportok átlagtól való eltérése Régió Hozami terület nagyság Szervezeti forma Összesen Integrátor Megnevezés D É A 1 2 3 Ebt. Kft. Bt. Ft/m 3 % % % % % % % % % % L1-2 T 14262 103,3 99,3 103,3 B 15341 110,8 100,0 110,8 101,0 EKL 9576 107,6 61,7 139,1 61,7 139,1 99,8 A 10497 102,8 81,0 103,0 101,5 96,8 106,9 93,2 NNY 751 100,8 85,3 101,7 85,3 101,2 102,6 84,9 ELL 7949 100,0 100,0 92,0 100,0 L3-A T 21260 100,0 77,3 77,3 77,3 B 15483 100,0 100,0 100,0 100,0 A 12451 100,0 100,0 NNY 10171 100,0 100,0 100,0 98,3 L3-B A 10819 1004,5 100,7 100,7 105,9 NNY 6688 99,6 100,0 100,0 99,6 L3-C T 14308 96,7 96,0 96,0 96,0 NNY 6412 99,9 100,0 100,0 96,7 L4-A B 22965 100,0 100,0 100,0 100,0 NNY 11000 100,0 100,0 100,0 100,0 L4-B NNY 8719 100,0 100,0 100,0 100,0 Erdőgazdálkodó (db) 39 16 15 8 16 20 6 13 18 6 3 15
6. Az erdőgazdálkodói integrátori hálózat 6.1. Az erdőgazdálkodói integrátorok szervezeti és gazdálkodási jellemzői 2003-ban a 45 integrátor 17 713 ha-on bejegyzett erdőgazdálkodó (átlag 492 ha) 50 485 ha-on (átlag 1402 ha) lát el szakirányítási feladatot. [FVM, 2003 c] A pécsi, kaposvári, zalaegerszegi és szombathelyi államerdészeti igazgatóság területén ebből mindössze négy db működik. A felmérésbe bevont 16 integrátor 6,6 ezer ha-on (átlag 413 ha) bejegyzett erdőgazdálkodó, és 27,2 ezer ha-on (átlag 1700 ha) végeznek szakirányítást. Hozami terület nagyság Szervezet Összes ÖE PV ISZ KER KIV MV 1 1 1 1 1 1 ES 2 1 1 1 1 2 ES KB 1 1 1 1 MV 1 1 1 1 1 KB 1 1 MV 1 1 1 1 1 Természetesen az integrátoroknál is jelentős a volumenjellemzők közötti szórás, mint azt már az egész mintára is megállapítottuk. A bejegyzett terület mintegy kétharmada üzemi terület (saját és bérelt), míg kb. egyharmadán megbízásos jogviszonyra szerződtek. A felmérésbe bekerült integrátorok régiók közötti megosztása arányosabb (az Északi Középhegység alulreprezentált), illetve mind a hozami terület nagyság szerint, mind szervezeti formában a különböző típusok megtalálhatók Az integrátorok aktívabb, életképesebb 3 ES 4 4 4 3 3 gazdálkodását mutatja, hogy közülük mindössze kettő KB 5 5 5 5 5 került az önellátó típusba, 14 pedig piaci Az integrátorok megoszlása a különböző jellemzők szerint vállalkozásként működik, és mind a kereskedelem, mind a kivitelezés területén tevékenykednek. Az integrátorok közül is az alföldi, nagy hozami területű erdőbirtokosságok és Kft.-k tűnnek ki magasabb árbevétel, eszköz, dolgozói állomány birtoklásával és működtetésével. A rövid időszak is azt bizonyítja, hogy fejlődésre többnyire alkalmasak és ezért kiemelt támogatásra érdemesek, amellyel a magán erdőgazdálkodás nagy hányadát szakszerűen rendezni tudnák. A lefedettség tekintetében az egyes megyék között nagy eltérések találhatók, ami jelzi, hogy a fejlesztés előtt igen széles területek állnak még rendelkezésre. Erdőgazdálkodási integrátorok elhelyezkedése Magyarországon 2003-ban 16
Az erdőgazdálkodási "integrációk" területének és a megyék regisztrált magán-erdőterületének viszonya (a háttérben a regisztrált magán-erdőterület aránya a megye teljes erdőterületéhez viszonyítva) 6.2. Szolgáltatási kapacitás az erdőgazdálkodási integrátorok körében Az adatszolgáltatásban részt vevő 39 vállalkozás 53,8%-a (21 db) semmilyen géppel nem rendelkezik. Ezek tehát teljes egészében mások szolgáltatásait kell, hogy igénybe vegyék. A jelenleg eszközzel nem rendelkezők úgy tűnik, hogy hosszabb távon sem kívánnak változtatni ezen a helyzeten, hiszen közülük csak 1 jelezte, hogy szándékában áll 1 db közelítő gép beszerzése. A meglévő géppark is jelentős mértékű koncentrációt mutat. A valamilyen eszközzel rendelkezők kevesebb, mint fele (46,7%) birtokolja a gépek 89%-át. Ez a tény a későbbiekre nézve olyan tanulsággal szolgálhat, hogy az erdészeti vállalkozások erdővel kapcsolatos elképzeléseinek és véleményének kiértékelése során eltérő (nagyobb) súllyal célszerű kezelni az erdőgazdálkodáshoz egzisztenciálisan erősebben kötődő válaszadókat. A jövőt illetően még az eszközökkel rendelkezők közül sem mindenkinek van kinyilvánított elképzelése. Az összkép azonban bizakodást tükröz. A válaszok 64%-ában beszerzési törekvések, 25%-ában pedig a meglévő eszközök felújítása fogalmazódott meg. Eladást csupán az esetek 2%-ában fontolgatnak. A gépek állapotával szorosabb összefüggést mutató selejtezés pedig 8 gépet (9%) érint. Az erdősítés gépei képviselik a darabszám alapján a legnagyobb súlyt. Állapotuk inkább megfelelő. Különös figyelem irányul erre a gépcsoportra, amit mutat, hogy mind a beszerzési, mind pedig a felújítási tervekben a jelenlegi számarányukat meghaladó súllyal szerepelnek. A fakitermelés gépei kizárólag kézi motorfűrészek. Átlagos koruk (3 év) némi aggodalomra ad okot, ha rendszeres használatban vannak. Az egy évnél idősebb gépeknél ugyanis megnő a rezgés ártalom esélye. Az évenkénti, kötelezően előírt felülvizsgálatot pedig nem minden esetben tartják be a használók. A faanyagmozgatás gépei öregebbek (11-15 év) a kívánatosnál. Ezt visszaigazolja az állapotuk megítélése is, hiszen 12% a jó, 50% a megfelelő és 38% rossz kategóriájú. A nem megbízható termelési eszközök veszélyeztetik a termelés biztonságát, és egyúttal fokozott veszélyforrást is jelentenek. Valószínűleg ugyanígy ítélik meg a vállalkozások is ezt a helyzetet, ezért terveznek a többi eszközcsoporthoz képest nagyobb mértékű beszerzést és felújítást. 17
7. A magán-erdőgazdálkodási szektorban zajló változási folyamatok A magán-erdőgazdálkodási szektoron belül lezajló változások vizsgálatakor a gazdálkodók szempontjából kedvező folyamatokat és a legsúlyosabb problémákat illetve azok megoldási lehetőségeit vizsgáltuk. A következőkben összefoglalásra kerülő eredmények részben az adatszolgáltatók közvetlen véleményét, részben pedig az értékelők tapasztalásain alapuló meglátásokat tartalmazzák. A megkérdezett gazdálkodók a vállalkozásuk legfontosabb erősségének a szakismereteket, a rugalmas, pontos és tulajdonos-orientált, alacsony állandó költségű munkavégzést nevezték meg. Ezek a megállapítások összecsengenek azzal a ténnyel, hogy a vállalkozások jobbára családi alapon szerveződnek, és megalakulásuktól fogva rákényszerülnek a költséghatékony gazdálkodásra. A legfőbb hátrányként az alacsony eszköz- és tőkeellátottságot jelölték meg, ez azonban nem minden gazdálkodóra igaz, hiszen vannak jól gépesített vállalkozók, akik ezzel összefüggésben az elöregedő gépparkot jelölték meg hátrányként. Több esetben felmerül a gyenge információellátottság, nem mindenhol megnevezve, hogy milyen jellegű információ hiányáról van szó. Több jelzés érkezett, hogy hiányolják a tevékenység bővítési lehetőségét a fafeldolgozás és a vadgazdálkodás irányába (okokat nem jelöltek meg). Megemlítésre került, hogy a kis árualap miatt a fakereskedelmi ügyletekben hátrányos helyzetben vannak, illetve a fakereskedelemben sok a tisztességtelen szereplő. A közös megbízotti formában működő erdőgazdálkodók az osztatlan tulajdonok miatti érdekegyeztetés nehézségeit emelték ki. A vállalkozások fejlesztési elképzelései között leghangsúlyosabban a gépbeszerzés, a számítástechnikai eszközök beszerzése, a fafeldolgozás kiépítése és a saját tulajdonú, vagy az üzemi erdőterület növelése szerepel. Előfordul ezek mellett a készletgondozó gazdálkodás a bányaművelés és több esetben az infrastruktúra fejlesztése is. Az erdőgazdálkodók legnagyobb fenyegetésnek a támogatások megszűnését, az ingatag gazdasági helyzetet és a természeti csapásokat érzékelik. Mindezek mellett a válaszadók mintegy egy negyede kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy nem lát különösebb veszélyforrást, tevékenységét a jövőben is a jelenlegi szinten és volumenben lesz képes végezni. A magán-erdőgazdálkodók több mint fele nem érez semmilyen konfliktust az államerdészeti szervezetekkel, akik pedig megjelöltek ilyen konfliktusokat, azok első sorban az egyenlőtlen versenyhelyzetet és a vadkárok körül kialakult érdeksérelmeket említik. Az egyenlőtlenségre felhozott példák érintették az állami tulajdonú erdőterületek vagyonkezelésében és a vadgazdálkodási jog megszerzésében mutatkozó eltérő lehetőségeket. A konfliktusokhoz hasonlóan az együttműködési lehetőségekre is kevés elképzelés érkezett. Ezek között a javaslatok között kiemelt szerepet kapott a kereskedelmi együttműködések lehetősége, egyrészt az ármegállapodások terén (bár ez törvényellenes) másrészt a nagyobb felvásárlók felé való közös fellépésben, valamint többen lehetőséget látnak a szakmai érdekképviseleti tevékenység összehangolásában. Az erdészeti hatóság működésével kapcsolatos vélemények három részre oszlanak. A válaszadók mintegy egy negyede nem igényel változtatást, és további 10% kifejezetten olyan szigorításokat szorgalmaz, amelyek nem csak a bejelentett erdőgazdálkodót, hanem a tulajdonosokat is szankcionálja elmaradt ápolási munkák és engedély nélküli fakitermelés esetén. A fennmaradó többségi vélemény szerint jelentősen csökkenteni kell az adminisztrációs terheket, rövidíteni az eljárási folyamatot és a felügyeleti gyakorlatban nagyobb mértékben kellene érvényesíteni a gazdálkodók érdekeit. Többször megemlítésre került, hogy az E-lapokon rögzített vadkár mértékét hatósági úton érvényesíteni kellene a vadgazdálkodó felé. Az állami szabályozás területén érzékelt legfontosabbnak tartott fejlesztési feladatként az állami támogatások szintjének stabilizálását és módszerének (utófinanszírozás és az fenntartási járulék megszüntetése), a vadgazdálkodás fokozottabb ellenőrzését jelölték meg, és megemlítésre került a természetközeli erdőgazdálkodási módszerek támogatásának, valamint a közös tulajdonok megszüntetésének az igénye is. Az erdőgazdálkodók által korábban említett információhiány első sorban a gazdálkodást érintő jogi ismeretekre, az EU csatlakozással kapcsolatos jogszabályi változásokra és támogatási lehetőségekre, a természetközeli erdőgazdálkodással kapcsolatos ismeretekre és a fapiaci információkra vonatkozik, és ezzel kapcsolatosan kifejezett igények merültek fel tájékoztató fórumok megszervezésére. 18
A fenti felsorolásszerű ismertetés kizárólag az erdőgazdálkodók válaszai alapján készültek, amiket a továbbiakban ki szeretnénk egészíteni a tapasztalatainkon és értékítéletünkön alapuló megjegyzésekkel is. A magán-erdőgazdálkodás folyamatának kiindulópontja a tulajdonosi döntés, ezért először a tulajdonszerkezet rendezésére van szükség. Az osztatlan közös tulajdonok fokozatos megszüntetésének érdekében elő kellene segíteni a tulajdoncseréket és a birtokösszevonás ösztönzését továbbra is fenn kell tartani. Ebből a szempontból lényeges, hogy az öröklési rendszer átalakításával meg lehessen akadályozni a birtokméretek további aprózódását. A birtokrendezés folyamatában nagy szerepet kaphat a zeti Földalap Kezelő Szervezet is, ami azonban csak akkor töltheti be igazi feladatát, ha törvényi garanciák szavatolják a megvásárolt földek árverezését, vagy önkormányzati tulajdonba adását. A tulajdonosi döntést követő második lépcső a gazdálkodás tárgyi és szakismereti feltételeinek biztosítása, amit legeredményesebben a teljes körű szolgáltatásra képes magánerdészetek kialakítása teremtene meg. Ezek kezdeményei a mai erdőgazdálkodási integrátorok, de további támogatással segíteni kell a fejlődésüket, illetve növelni kell a területi lefedettséget. A támogatásoknak ki kell terjedni a beruházásokra az integráló tevékenységre (ezzel lényegében az integráltak törvényi kötelezettségének teljesítése kerül támogatásra) szakemberek foglalkoztatására ismeretátadásra Az erdőgazdálkodási integrátori hálózat mint szervező erő nem működhet hatékonyan megfelelő információellátás nélkül, szükség van arra, hogy az ügyfeleket jelentő erdőgazdálkodók elérhetősége és az aktuális jogi és pénzügyi működési környezet változásai elérhetőek, illetve nyomon követhetőek legyenek. Az erdészeti és más hatóságok, mint a jogszabályi előírások betartásáért felelős szervek, gyakorlatát az új gazdálkodói típusok sajátos adottságaihoz kell igazítani, így általános követelmény az adminisztrációs terhek csökkentése, és az eljárási rend egységesítése országos szinten. Ezen belül kiemelten kell foglalkozni a szektort érintő, a jogi szabályozásban meglevő ellentmondásokkal, amik első sorban a közös tulajdon hasznosításával és a magántulajdon közösségi érdekekből történő korlátozásával kapcsolatosak. Az adózási rendszer is változtatásokra szorul, egyrészt, mint a hatósági környezetben általában, itt is egységesíteni kell a jogszabályi előírások alkalmazását, másrészt megoldást kell találni az erdőgazdálkodási jövedelemingadozásokból adódó túladóztatás elkerülésére, ami a magán-erdőgazdálkodás kiemelt pénzügyi problémája. Az egész erdőgazdálkodási ágazat kritikus kérdése, de a magán-erdőgazdálkodásban még élesebben jelentkező probléma, hogy az erdő mint közösségi érdekeket is szolgáló tulajdon esetén a tulajdonosi érdekek csorbítása jelenleg nem jár együtt az elszenvedett hátrányok ellentételezésével. Hatékonyabbá kell tenni az együttműködést az egyes ágazatok között, nem csak az előbb említett természetvédelemmel, hanem a vadgazdálkodással is, ahol a vadkár kérdése hosszú ideje húzódó megoldatlan kérdés. A problémák összegyűjtése annak tudatában történt, hogy ezek bemutatására, és a megoldásuk szorgalmazására van szükség, de nem szabad észrevétlenül hagyni az előremutató, pozitív folyamatokat is, amik a szektor fejlődésére utalnak. 19
A hivatkozott források jegyzéke ÁESZ, 2002. Állami Erdészeti Szolgálat: Magyarország erdőállományai, 2001 Budapest, 2002. APEH, 2001. http://www.apeh.hu FVM, 2003 a Beszámoló az erdősítésekről és a fakitermelésekről Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Budapest, 2003. október 30. FVM, 2003 b Tájékoztató jelentés a 2002. évi erdőállomány gazdálkodásról A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 2003. I. félév május havi munkatervének 20. pontja FVM, 2003 c Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium: A magán-erdőgazdálkodás helyzete (2003. január 1-jai állapot) Erdészeti Lapok CXXXVIII. évf. Jáger, 2001. Jáger László: A magán-erdőtulajdonosok véleménye és ismeretei doktori értekezés Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron, 2001. Tartalomjegyzék 1. BEVEZETŐ... 1 2. A MAGÁN-ERDŐGAZDÁLKODÁSI SZEKTOR ÁLLAPOTJELLEMZŐI... 2 2.1. TULAJDONSZERKEZET... 2 2.2. ERDŐGAZDÁLKODÓI SZERKEZET... 2 2.3. ERDŐÁLLOMÁNY... 3 3. A MAGÁN-ERDŐGAZDÁLKODÁSI SZEKTOR TEVÉKENYSÉGE NATURÁLIÁKBAN... 3 3.1. ERDŐSÍTÉS... 3 3.2. FAHASZNÁLAT... 4 4. A MAGÁN-ERDŐGAZDÁLKODÓI SZEKTOR GAZDÁLKODÁSA... 5 4.1. ERDÉSZETI EGYÉNI VÁLLALKOZÁSOK... 5 4.1.1. Egyszeres könyvvitelt vezető erdészeti vállalkozások... 5 4.1.2. Kettős könyvvitelt vezető erdészeti vállalkozások... 7 4.1.3. A magán-erdőgazdálkodási szektor gazdasági helyzetének összefoglalása... 7 5. GAZDASÁGI ELEMZÉSEK... 8 5.1. ÜZEMI JELLEMZŐK... 8 5.1.1. Humán erőforrások... 8 5.1.2. Birtokszerkezet... 8 5.1.3. Fafaj-szerkezet... 9 5.1.4. Hozamok és teljesítmények... 9 5.2. VAGYONI HELYZET ÉS FORRÁSELLÁTOTTSÁG... 10 5.2.1. A forgóeszközök megtérülési ideje... 10 5.2.2. Likviditási ráták... 10 5.2.3. Finanszírozási időtávok... 10 5.2.4. Eszközhatékonyság... 11 5.2.5. Tőkemegtérülés... 11 5.2.6. A vagyoni helyzet elemzéséből levonható főbb következtetések... 11 5.3. JÖVEDELMEZŐSÉG... 11 5.3.1. A vállalkozások üzemi szintű jövedelmezősége és költségszintje... 11 5.3.2. A vállalkozások üzemági tevékenysége... 12 5.3.3. A vállalkozások műveleti színtű jövedelmezősége... 13 5.4. FAKERESKEDELMI ÁRAK... 14 6. AZ ERDŐGAZDÁLKODÓI INTEGRÁTORI HÁLÓZAT... 16 6.1. AZ ERDŐGAZDÁLKODÓI INTEGRÁTOROK SZERVEZETI ÉS GAZDÁLKODÁSI JELLEMZŐI... 16 6.2. SZOLGÁLTATÁSI KAPACITÁS AZ ERDŐGAZDÁLKODÁSI INTEGRÁTOROK KÖRÉBEN... 17 7. A MAGÁN-ERDŐGAZDÁLKODÁSI SZEKTORBAN ZAJLÓ VÁLTOZÁSI FOLYAMATOK... 18 20