9. szám 1995. október ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület nyugat-dunántúli csoportjainak lapja --------------------------------------------------------------------------------------
Összeállították : Mogyorósi Sándor Pellinger Attila Soproni János Fordította: Matthias Ressel A LAP SOPRON MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT Készült EFE Jegyzetsokszorosítójában 150 példányban. Vezető: Dr. Tvordy György Ez a digitális változat az 1995. októberben kiadott lapszám újraszerkesztésével és formázásával készült 2015-ben.
A LAJTA-Project kutatási területén előfordult madárfajok jegyzéke 1. Bevezetés A LAJTA-Project kutatási területén az Erdészeti és Faipari Egyetem Vadgazdálkodási Tanszéke hosszútávú élőhelyvizsgálatokat folytat. A kutatások immáron több, mint egy évtizedes múltra tekintenek vissza, és az elért eredmények számos publikációban, TDK-dolgozatban, diplomatervben kerültek rögzítésre. A teljesség igénye nélkül, csupán példaképpen említhetők BUDAY (1993), FARAGÓ (1990/a, 1990/b, 1991/a, 1991/b, 1993/a, 1993/b, 1993/c, 1994), FARAGÓ & JÁNOSKA (1994), JÁNOSKA (1991, 1992, 1993), KISS (1992), MOTZ (1990), NÉMETH (1994) publikációi. A madártani kutatások 1989 óta váltak intenzívebbé, amióta folyamatosan feljegyzésre kerültek a terület erdősávjainak költőállományai, valamint az egyéb élőhelyeken előforduló madárfajok is. A területen folyó, elsősorban a mezei környezetben előforduló vadfajok kutatását célzó vizsgálatok is számos adattal járultak hozzá a fajlista összeállításához. Elég talán példaként említeni az Országos Túzok- ill. Fogolyvédelmi Programokat, melyek intenzitása és hatékonysága számos eredményt sorakoztatott fel az elmúlt időszakban. 2. A kutatási terület rövid jellemzése Kutatásainkat az egykori Lajta-Hansági Állami Tangazdaság II. Mosonszolnoki Kerületében végeztük. A kutatási terület nagysága 3077 ha. A gazdálkodási egységként működő kerület nevét adó, annak határában elhelyezkedő település földrajzi koordinátái a következők: 47 51' N, 17 12' E. A terület intenzív agrárkörnyezet, ahol a természetes vegetáció teljesen hiányzik. A mezőgazdasági termelés keretében elsősorban kalászosokat, lucernát, kukoricát és repcét termesztenek. Az átlagos táblanagyság 52 ha (FARAGÓ, 1990/b). A terület földrajzilag a Mosoni-sík déli peremén, a Hanság-medencével érintkezően terül el, a Duna fiatal hordalékkúpján fekszik. A területre a csernozjom talajok a jellemzők. Klimatikus viszonyaira általánosságban említhető, hogy az uralkodó klímahatás kontinentális, csekély atlantikus és mediterrán befolyással. Hidrológiai viszonyaira a vízszegénység jellemző, vízfolyással a terület nem rendelkezik. Nyílt vízfelület mindössze két helyen található: az egyik a terület belsejében az öntözőfürt vízkivételi helyéül szolgáló talajvízből táplálkozó tó, a másik a terület határában elhelyezkedő kavicsbányató, melyet jelenleg horgászvízként hasznosítanak. 3. Anyag és módszer A már említett kutatások során szerzett megfigyelések adattárolását a Vadgazdálkodási Tanszéken vezetett számítógépes adatbank segítségével naprakészen végezzük, onnan a megfigyelési adatok bármikor lekérdezhetők. Mivel az adatok nagy része a költési és a nyári időszakból származik, e periódus tekintetében adataink teljesnek tekinthetők. Az év további részéből származó adatok egyes esetekben nem tekinthetők teljesnek, bár a megfigyelések gyakorisága ezekben az időszakokban is jelentős, különösen az Országos Fogolyvédelmi Program beindulása, 1992 óta. Jelen fajlista a rendelkezésre álló adatok rendszerezésével készült, KEVE (1984) nevezéktana alapján, attól csak az ismert, azóta beállt változások (ezüstsirály, kormos és szürke varjú rendszertani helye) átvezetésével tértünk el. Az alfajt feltüntettük minden olyan esetben, ahol a közvetlen meghatározás lehetséges volt, illetve állatföldrajzi okokból más alfaj előfordulása nem várható. A bizonytalan alfaji hovatartozást kérdőjellel jelöltük. Az alfajokra nem tagozódó fajoknál (monotipikus fajok) nem alkalmaztunk jelölést. A megfigyelt fajokról egy-két mondatos jellemzést is adunk, költési-megfigyelési gyakoriság és egyedszám tekintetében. - 3 -
4. A megfigyelt fajok jegyzéke ordo:ciconiiformes GÓLYAALAKÚAK SCHREITVÖGEL familia:ardeidae GÉMFÉLÉK REIHER 1. Ardea cinerea Szürkegém Graureiher -Ardea c. cinerea Elsősorban a kavicsbánytavakon, lucernatáblákon, valamint a szervestrágya-depóniákon figyelhető meg néhány példányban. Einige Exemplare konnten vorwiegend an Kiesgrubenteichen, auf Luzernefeldern sowie auf Dungdeponien beobachtet werden. familia:ciconiidae GÓLYAFÉLÉK STÖRCHE 2. Ciconia ciconia Fehér gólya Weißstorch -Ciconia c. ciconia Szántásokon, lucernaföldeken figyelhetők meg kisebb-nagyobb csapatai. Legnagyobb csapata 1989. júliusában fordult elő, mely 52 egyedből állt. Ugyanazen évben érdekes költési kísérletét találtuk egy megszüntetett erdősáv kifordított tuskóin 1-1,5 m-es magasságban. Kleinere bis größere Gruppen konnten auf bestellten Äckern und Luzernefeldern beobachtet werden. Die größte Gruppe erschien im Juli 1989 und bestand aus 52 Exemplaren. In demselben Jahr fand man einen Interessanten Brutversuch auf umgedrehten Baumstümpfen eines abgeholzten Waldstreifens in 1-1,5 m Höhe. 3. Ciconia nigra Fekete gólya Schwarzstorch Egyetlen megfigyelési adata 1990. április 3-áról származik. Der einzige Beobachtungsnachweis stammt vom 3. April 1990. ordo:anseriformes LÚDALAKÚAK ENTENVÖGEL familia:anatidae RÉCEFÉLÉK ENTENVÖGEL 4. Cygnus olor Bütykös hattyú Höckerschwan Átrepülő példányait figyeltük meg 1990. decemberében, ez eddigi egyetlen adata. Im Dezember 1990 beobachtete man einige Exemplare beim Überflug; dies sind bisher die einzigen Angaben. 5. Anser anser Nyári lúd Graugans -Anser a. anser -Anser a. rubrirostris Már a nyár végén megjelennek első csapatai, az őszi-téli időszakban, helyenként több ezres példányszámban lepi el a vetéseket, kukoricatarlókat. Bereits am Ende des Sommers treten die ersten Trupps auf; in der Herbst-Winter-Saison halten sie sich lokal in Schwärmen zu mehreren Tausend auf Aussaaten und Maisstoppelfeldern auf. 6. Anser albifrons Nagy lilik Bläßgans -Anser a. albifrons Kisebb csapatokban jelenik meg az őszi-téli időszakban. Tritt in kleinen Trupps während der Herbst-Winter-Saison auf. 7. Anser fabalis Vetési lúd Saatgans -Anser f. rossicus -Anser f. rossicus x fabalis Októbertől jelennek meg első csapatai a vetéseken, tarlókon. Időnként tömeges. A három lúdfajnak a területen való mozgalmairól beszámol DICK & GRÜLL (1990) is. Von Oktober an erscheinen die ersten Trupps auf Aussaaten und Stoppelfeldern; zeitweise massenhaft. Die Bewegungen der drei Gänsearten des Gebietes beschrieben auch DICK & GRÜLL (1990). 8. Tadorna tadorna Bütykös ásólúd Brandgans Egyetlen megfigyelési adata 1990. november 24-éről származik, amikor vetési lúd és nyári lúd őszi gabona-vetésen táplálkozó csapatában figyeltünk meg egy példányt. Der einzige Beobachtungsnachweis stammt vom 24. November 1990, wo wir in einem auf Getreidesaat Nahrung suchenden Trupp aus Saat- und Graugänsen ein Exemplar beobachteten. - 4 -
9. Anas platyrhynchos Tőkés réce Stockente -Anas p. platyrhynchos Átrepülő csapatai gyakorta megfigyelhetők. Előfordulhat, hogy egyes esetekben fészkelt is a trágyadepóniákon. Überfliegende Trupps sind häufig zu beobachten. In Einzelfällen können auch Bruten auf der Dungdeponie vorgekommen sein. ordo:falconiformes SÓLYOMALAKÚAK GREIFVÖGEL familia:accipitridae VÁGÓMADÁR-FÉLÉK HABICHTARTIGE 10. Milvus migrans Barna kánya Schwarzmilan -Milvus m. migrans Ritka vendég faj a területen: csupán 1990. és 1994. nyarán figyeltünk meg egy-egy, lucernaföldön vadászó példányt. Seltene Gastart im Gebiet. Lediglich in den Sommern 1990 und 1994 beobachteten wir mehrmals einzelne über dem Luzernefeld jagende Exemplare. 11. Accipiter gentilis Héja Habicht -Accipiter g. gentilis Időnként feltűnő faj a területen, költését nem találtuk. Az utóbbi időben gyakoribbá váló megfigyelések alapján arra következtetünk, hogy a Project területének közelében egy pár megtelepedett. Zeitweilig im Gebiet auftauchende Art, eine Brut fand man nicht. Die in letzter Zeit häufiger auftretenden Beobachtungen beruhen nach unseren Folgerungen darauf, daß sich ein Paar in der Umgebung des Projekt-Gebietes niedergelassen hat. 12. Accipiter nisus Karvaly Sperber -Accipiter n. nisus Az év minden szakában megfigyelhető. Költése elképzelhető a telepített erdeifenyvesekben. Zu allen Jahreszeiten zu beobachten. Brut ist in aufgeforsteten Kieferbeständen vorstellbar. 13. Buteo buteo Egerészölyv Mäusebussard -Buteo b. buteo Gyakori fészkelő faj az erdősávokban, állománya 4-10 pár között változik. Häufige Brutart in den Waldstreifen; der Bestand schwankt zwischen 4 und 10 Paaren. 14. Buteo lagopus Gatyás ölyv Rauhfußbussard -Buteo l. lagopus Rendszeresen megjelenő téli vendég. Regelmäßig erscheinender Wintergast. 15. Aquila heliaca Parlagi sas Kaiseradler -Aquila h. heliaca Egyetlen megfigyelési adata 1994. június 8-áról származik, amikor egy immatur példányt figyeltünk meg. Der einzige Beobachtungsnachweis stammt vom 8. Juni 1994, als wir ein immatures Exemplar beobachteten. 16. Haliaëtus albicilla Réti sas Seeadler -Haliaëtus a. albicilla Nyaranta megfigyelhető egy-egy, általában immatur példány. Vereinzelte, in Allgemeinen immature Exemplare können jeden Sommer beobachtet werden. 17. Circus cyaneus Kékes rétihéja Kornweihe -Circus c. cyaneus Néhány példányban megfigyelhető téli vendég. In einigen Exemplaren zu beobachtender Wintergast. 18. Circus pygargus Hamvas rétihéja Wiesenweihe Nyári időszakban rendszeresen megfigyelhető néhány példány. Während des Sommers regelmäßig in einigen Exemplaren zu beobachten. 19. Circus aeruginosus Barna rétihéja Rohrweihe -Circus ae. aeruginosus Nyári időszakban rendszeresen megfigyelhető, gyakori faj. Egyes példányai áttelelnek. Költése is lehetséges a gabonatáblákban. Während der Sommerzeit regelmäßig zu beobachtende, häufige Art. Einzelne Exemplare überwintern. Auch Brut in den Getreideschlägen wäre möglich. - 5 -
familia:falconidae SÓLYOMFÉLÉK FALKEN 20. Falco cherrug Kerecsensólyom Würgfalke -?? 1990. július 4-én és 1994. június 8-án figyeltünk meg egy-egy példányt. Am 4. Juli 1990. und am 8. Juni 1994. beobachteten wir je ein Exemplar. 21. Falco subbuteo Kabasólyom Baumfalke -Falco s. subbuteo Néhány megfigyelés után 1994-ben sikerült először költését bizonyítani a Project területén, amikor két pár költött az erdősávokban. Nach einigen Beobachtungen gelang es 1994 erstmals Bruten im Projekt-Gebiet nachzuweisen, wo zwei Paare in den Waldstreifen brüteten. 22. Falco columbarius Kis sólyom Merlin -Falco c. aesalon Jelenlétét néhány téli megfigyelés bizonyítja. Einige Winterbeobachtungen weisen das Vorkommen nach. 23. Falco vespertinus Kék vércse Rotfußfalke -Falco v. vespertinus Rendszeres, 4-6 párban költő faj a területen. Regelmäßig in 4-6 Paaren im Gebiet brütende Art. 24. Falco tinnunculus Vörös vércse Turmfalke -Falco t. tinnunculus A Project leggyakoribb fészkelő ragadozómadár-faja. Állománya 8-15 pár volt az egyes években az erdősávokban. Am häufigsten brütende Greifvogelart des Projekts. Jedes Jahr gibt es einen Bestand von 8-15 Paaren in den Waldstreifen. ordo:galliformes TYÚKALAKÚAK HÜHNERVÖGEL familia:phasianidae FÁCÁNFÉLÉK GLATTFUSSHÜHNER 25. Perdix perdix Fogoly Rebhuhn -Perdix p. perdix A Project területén az utóbbi időben jelentősen emelkedett az állománya az Országos Fogolyvédelmi Program keretében végrehajtott élőhely-javító intézkedések következtében. 1993-as törzsállománya 84 sikeresen, 22 sikertelenül költő párból, valamint 19 párnélküli egyedből, összesen 227 példányból állott (FARAGÓ, 1994). Im Projekt-Gebiet ist der Bestand in den letzten Jahren infolge der im Rahmen des Landes-Rebhuhnschutz-Programmes durchgeführten Biotoppflegemaßnahmen deutlich angestiegen. Der 1993er Stammbestand setzte sich aus 84 erfolgreichen und 22 erfolglosen Brutpaaren sowie 19 unverpaarten Individuen zusammen, insgesamt 227 Exemplare (FARAGÓ, 1994). 26. Coturnix coturnix Fürj Wachtel -Coturnix c. coturnix A parlagterületek arányának növekedésével gyakrabban hallható-látható madarunk, állománya növekvőben van. Mit dem Anwachsen des Brachlandteils ist diese Art häufiger hörbar bzw. sichtbar; der Bestand ist am Anwachsen. 27. Phasianus colchicus Fácán Fasan -?? A fogolyhoz hasonlóan növekedik az állománya. 1993-as tavaszi törzsállománya 263 példányból állott (BUDAY, 1993). Ähnlich wie beim Rebhuhn wächst der Bestand. Im Frühjahr 1993 betrug der Stammbestand 263 Exemplare (BUDAY, 1993). - 6 -
ordo:gruiformes DARUALAKÚAK KRANICHVÖGEL familia:otididae TÚZOKFÉLÉK TRAPPEN 28. Otis tarda Túzok Großtrappe -Otis t. tarda A FARAGÓ (1990/a) által a KHK-01 -es populációba sorolt állomány él a területen. Állománya 1994-ben 5 kakasból és 12 tyúkból állt. Sajnos az intenzív agrártevékenység következtében évente (jó esetben!) csak egy-két felnevelt csibével lehet számolni. Gyakori, hogy az éves szaporulat teljesen hiányzik. Nach FARAGÓ (1990/a) lebt ein zur Population KHK-01 gezählter Bestand im Gebiet. 1994 betrug der Bestand 5 Hähne und 12 Hennen. Leider können infolge der intensiven Agrartätigkeit jährlich nur ein bis zwei (günstigenfalls!) aufgewachsene Küken gezählt werden. Häufig fehlt der jährliche Nachwuchs völlig. ordo:charadriiformes LILEALAKÚAK WATTVÖGEL familia:charadriidae LILEFÉLÉK REGENPFEIFER 29. Vanellus vanellus Bíbic Kiebitz Az öntözött lucernaföldeken időnként nagy tömegben jelenik meg, de fészkel is a területen, szervestrágya-depóniákon. Tritt zeitweilig in großen Mengen auf den bewässerten Luzernefeldern auf, brütet aber auch auf den Dungdeponien im Gebiet. 30. Charadrius dubius Kis lile Flußregenpfeifer -Charadrius d. curonicus Rendszeres, kisszámú vendég a trágyadepóniákon, valamint a bányatavakon. In geringer Zahl regelmäßiger Gast auf den Dungdeponien sowie den Kiesgrubenteichen. familia:scolopacidae SZALONKAFÉLÉK SCHNEPFEN 31.Numenius arquata Nagy póling Großer Brachvogel -Numenius a. arquata Rendszeresen megjelenik a tarlókon, szántásokon a Fertő és a Seewinkel irányából. Aus Richtung Neusiedler See und Seewinkel kommend erscheint er regelmäßig auf Stoppelfeldern und Äckern. 32. Tringa stagnatilis Tavi cankó Teichwasserläufer Egyetlen megfigyelési adata 1989. június-júliusáról származik, amikor több héten át tartózkodott a területen. Der einzige Beobachtungsnachweis stammt von Juni/Juli 1989; der Vogel hielt sich über mehrere Wochen im Gebiet auf. 33. Tringa hypoleucos Billegető cankó Flußuferläufer Több ízben megfigyeltük a terület határán található kavicsbányatónál. Mehrmals an den Kiesgrubenteichen an der Gebietsgrenze beobachtet. 34. Philomachus pugnax Pajzsos cankó Kampfläufer Tavaszi vonulásán minden évben megfigyelhető, időnként nagy számban. Auf dem Frühjahrszug jedes Jahr zu beobachten, zeitweise in großer Zahl. familia:laridae SIRÁLYFÉLÉK MÖWEN 35. Larus canus Viharsirály Sturmmöwe -Larus c. canus Kisszámú tagja a tarlókon, vetéseken, szántásokon megjelenő sirálycsapatoknak. Mit wenigen Exemplaren in Möwenschwärmen auf Stoppelfeldern, Aussaaten und Äckern auftretend. 36. Larus cachinnans Sárgalábú sirály Weißkopfmöwe -?? A sirálycsapatokban főként immatur példányok fordulnak elő, esetenként nagyobb számban is. In Möwenschwärmen kommen vorwiegend immature Exemplare vor, gelegentlich auch in größerer Zahl. 37.Larus ridibundus Dankasirály Lachmöwe A sirálycsapatok leggyakoribb faja, nem ritkán több százas egyedszámban is. Häufigste Art in den Möwenschwärmen, nicht selten auch in Individuenzahlen von mehreren Hundert. 38.Larus minutus Kis sirály Zwergmöwe Igen ritka vendég, főleg őszi vonuláson. Sehr seltener Gast; hauptsächlich auf dem Herbstzug. - 7 -
39. Sterna hirundo Küszvágó csér Flußseeschwalbe -Sterna h. hirundo A kavicsbányatavon minden évben rendszeresen megfigyelhető. An den Kiesgrubenteichen in jedem Jahr regelmäßig zu beobachten. ordo:columbiformes GALAMBALAKÚAK TAUBEN familia:columbidae GALAMBFÉLÉK TAUBEN 40. Columba oenas Kék galamb Hohltaube -Columba oe. oenas Egyetlen megfigyelési adata 1990. április 3-áról származik. Der einzige Beobachtungsnachweis stammt vom 3. April 1990. 41. Columba palumbus Örvös galamb Ringeltaube -Columba p. palumbus Az erdősávok gyakori fészkelő faja, bár állománya erősen ingadozó. Häufige Brutvogelart in den Walstreifen, wenngleich der Bestand stark schwankt. 42. Streptopelia turtur Vadgerle Turteltaube -Streptopelia t. turtur Gyakori, egyes években domináns fészkelő az erdősávokban. Häufiger, in manchen Jahren dominierender Brutvogel in den Walstreifen. 43. Streptopelia decaocto Balkáni gerle Türkentaube -Streptopelia d. decaocto Kizárólag a településeken fészkel, az erdősávokban nem fordul elő. Brütet ausschließlich in den Siedlungen und kommt in den Waldstreifen nicht vor. ordo:cuculiformes KAKUKKALAKÚAK KUCKUCKE familia:cuculidae KAKUKKFÉLÉK KUCKUCKE 44. Cuculus canorus Kakukk Kuckuck -Cuculus c. canorus Néhány példány minden költési szezonban megfigyelhető. Einige Exemplare können in jeder Brutsaison beobachtet werden. ordo:strigiformes BAGOLYALAKÚAK EULEN familia:tytonidae GYÖNGYBAGOLYFÉLÉK SCHLEIEREULEN 45. Tyto alba Gyöngybagoly Schleiereule Tyto a. guttata Irénmajorban, ahol kutatóházunk is található, évek óta megfigyelhető egy példány. Táplálék-összetételét is vizsgáltuk (JÁNOSKA, in press). In Irénmajor, wo sich die Forschungsstation befindet, kann seit Jahren ein Exemplare beobachtet werden. Die Nahrungszusammensetzung wird untersucht (JÁNOSKA, in press). familia:strigidae BAGOLYFÉLÉK EULEN 46. Athene noctua Kuvik Steinkauz -Athene n. noctua Irénmajori kutatóházunk tetőzetében 1989-óta biztosan költ egy pár. Sajnos több esetben is elütöttek kirepült fiatalokat a ház előtti kavicsos úton. Így került kézre egy Ausztriában gyűrűzött adult példány is 1992-ben. Im Dachbereich unserer Forschungsstation in Irénmajor brütet seit 1989 mit Sicherheit ein Paar. Leider wurden in mehreren Fällen ausgeflogene Jungvögel auf der Schotterstraße vor dem Haus überfahren. Auf diese Weise wurde auch ein 1992 in Österreich beringtes Exemplar aufgefunden. 47. Strix aluco Macskabagoly Waldkauz -Strix a. aluco Egyetlen alkalommal figyeltünk meg egy példányt 1990. július 14-én egy akácos erdőfoltban. Bei einer einzigen Gelegenheit beobachten wir ein Exemplar am 14. Juli 1990. in einer Robiniengruppe. 48. Asio otus Erdei fülesbagoly Waldohreule -Asio o. otus 1989-ben még biztosan nem volt költő faj az erdősávokban, azóta azonban minden évben előfordult, 6-12 pár között változott az állománya. 1989 noch keine gesicherte Brutvogelart in den Walstreifen, kam sie seither dort in jedem Jahr vor; der Bestand schwankt zwischen 6-10 Paaren. - 8 -
49. Asio flammeus Réti fülesbagoly Sumpfohreule -Asio f. flammeus Az 1991-92-es télen több alkalommal megfigyeltük telelő csapatait. 1992 júliusában három tojásos fészekalján ülve találtunk egy tojót tavaszi árpa-táblában. Im Winter 1991/92 beobachtete man mehrmals Wintergesellschaften. Im Juli 1992. wurde ein Weibchen auf einem Gelege mit drei Eiern sitzend in einem Gerstenschlag gefunden. ordo:apodiformes SARLÓSFECSKE-ALAKÚAK SEGLER familia:apodidae SARLÓSFECSKE-FÉLÉK SEGLER 50. Apus apus Sarlósfecske Mauersegler -Apus a. apus Viharok, heves záporok előtt nagy csapatai jelennek meg. Vor Stürmen und heftigen Regenfällen treten große Schwärme auf. ordo:coraciiformes SZALAKÓTA-ALAKÚAK RACKENVÖGEL familia:meropidae GYURGYALAGFÉLÉK SPINTE 51. Merops apiaster Gyurgyalag Bienenfresser -Merops a. apiaster 1990-ben még költött 10 pár a terület határában található homokbányában, azóta csak vonuláson fordult elő. 1990 brüteten noch 10 Paare in der Sandgrube an der Gebietsgrenze, seitdem kam er nur noch auf dem Zug vor. familia:upupidae BANKAFÉLÉK WIEDEHOPFE 52.Upupa epops Búbosbanka Wiedehopf -Upupa e. epops Ritka, néhány párban előforduló fészkelő faj. Seltene, in einigen Paaren vorkommende Brutvogelart. ordo:piciformes HARKÁLYALAKÚAK SPECHTVÖGEL familia:picidae HARKÁLYFÉLÉK SPECHTE 53. Picus viridis Zöld küllő Grünspecht -Picus v. viridis Igen ritka, egyes években hiányzó fészkelő faj. Sehr seltene, in einigen Jahren fehlende Brutvogelart. 54. Dryocopos martius Fekete harkály Schwarzspecht -Dryocopos m. martius 1990-ben jelent meg először, azóta állománya 2-3 párban stabilizálódott. Trat erstmals 1990 auf, seitdem hat sich der Bestand bei 2-3 Paaren stabilisiert. 55. Dendrocopos maior Nagy fakopáncs Buntspecht -Dendrocopos m. pinetorum A leggyakoribb harkályfaj a területen, állománya 6-8 pár. Häufigste Spechtart im Gebiet; Bestand von 6-8 Paaren. 56. Dendrocopos syriacus Balkáni fakopáncs Blutspecht -Dendrocopos s. balcanicus Jelenlétét csupán néhány megfigyelés bizonyítja. Die Anwesenheit ist lediglich durch einige Beobachtungen belegt. 57. Dendrocopos minor Kis fakopáncs Kleinspecht -Dendrocopos m. hortorum Téli időszakban fordul elő, vegyes cinkecsapatok tagjaként. Kommt während des Winters in gemischten Meisenschwärmen vor. ordo:passeriformes VERÉBALAKÚAK SPERLINGSVÖGEL familia:alaudidae PACSIRTAFÉLÉK LERCHEN 58. Galerida cristata Búbos pacsirta Haubenlerche -Galerida c. cristata Települések környékén, utak mentén többfelé előfordul. In der Umgebung von Siedlungen, mehrfach entlang von Wegen vorkommend. - 9 -
59. Alauda arvensis Mezei pacsirta Feldlerche -Alauda a. arvensis Gyakori fészkelő, elsősorban lucerna-, cukorrépa- és gabona-táblákban. Häufiger Brutvogel, vor allem in Luzerne-, Zuckerrübe- und Getreideschlägen. familia:hirundinidae FECSKEFÉLÉK SCHWALBEN 60. Hirundo rustica Füsti fecske Rauchschwalbe -Hirundo r. rustica Az állattartás megszűntével Irénmajorban fokozatosan csökken az állománya. Mit Einstellung der Tierhaltung in Irénmajor nimmt der Bestand verstärkt ab. 61. Delichon urbica Molnárfecske Mehlschwalbe -Delichon u. urbica A településeken gyakori fészkelő faj. Häufige Brutvogelart in den Siedlungen. 62. Riparia riparia Parti fecske Uferschwalbe -Riparia r. riparia 1989-ben költött a gyurgyalagnál említett homokbányában 9 pár, azóta nem fordult elő. In der im Zusammenhang mit dem Bienenfresser erwähnten Sandgrube brüteten 1989. 9 Paare, seitdem kam sie nicht mehr vor. familia:oriolidae SÁRGARIGÓFÉLÉK PIROLE 63. Oriolus oriolus Sárgarigó Pirol -Oriolus o. oriolus Gyakori, évente mintegy 30 párban költő faj. Häufige, jährlich mit ca. 30 Paaren brütende Art. familia:corvidae VARJÚFÉLÉK KRÄHEN 64. Corvus corone Szürkevarjú Aaskrähe -Corvus c.corone Kormos varjú Rabenkrähe Néhány téli megfigyelés bizonyítja jelenlétét. Einige Winterbeobachtungen belegen das Vorkommen. -Corvus c. cornix Dolmányos varjú Nebelkrähe Fészkelő, néhány párban előforduló faj. In einigen Paaren vorkommende Brutvogelart. 65. Corvus frugilegus Vetési varjú Saatkrähe -Corvus f. frugilegus Télen nagy csapatokban fordul elő. Während des Winters in großen Schwärmen vorkommend. 66. Coloeus monedula Csóka Dohle -?? Ritka vendég a területen. Seltener Gast im Gebiet. 67. Pica pica Szarka Elster -Pica p. pica Néhány párban fészkel a területen. A szürkevarjúval együtt fontos kisszámú jelenléte, mivel fészkeiket a ragadozómadarak használják. Einige Paare brüten im Gebiet. Zusammen mit der Rabenkrähe ein wichtiges Vorkommen, da ihre Nester von Greifvögeln genutzt werden können. 68. Garrulus glandarius Szajkó Eichelhäher -Garrulus g. glandarius Ritkán fordul elő, őszi vonuláson kisebb csapatai is megjelennek. Kommt selten vor; auf dem Herbstzug treten kleinere Gruppen auf. familia:paridae CINEGEFÉLÉK MEISEN 69. Parus maior Széncinege Kohlmeise -Parus m. maior Ritka, csupán néhány párban előforduló fészkelő faj. Seltene, lediglich in wenigen Paaren vorkommende Brutvogelart. - 10 -
70. Parus caeruleus Kék cinege Blaumeise -Parus c. caeruleus Igen ritkán fordul elő. Kommt sehr selten vor. 71. Aegithalos caudatus Őszapó Schwanzmeise -Aegithalos c. caudatus Ritkán, főleg télen fordul elő kóborlóként. Selten, vorwiegend umherstreifend im Winter. familia:troglodytidae ÖKÖRSZEMFÉLÉK ZAUNKÖNIGE 72. Troglodytes troglodytes Ökörszem Zaunkönig -Troglodytes t. troglodytes Téli kóborlóként többször előfordult. Kam öfter im Winter umherstreifend vor. familia:turdidae RIGÓFÉLÉK DROSSELN 73. Turdus pilaris Fenyőrigó Wacholderdrossel Telente nagy csapatokban fordul elő, elsősorban ezüstfás helyeken. Kommt den Winter über in großen Schwärmen vor, überwiegend auf mit Ölweiden bestandenen Stellen. 74. Turdus philomelos Énekes rigó Singdrossel -Turdus ph. philomelos Főleg tavaszi vonuláson gyakori, költésre azonban csupán egy-két pár marad vissza. Vor allem auf dem Frühjahrszug häufig, zur Brut bleiben jedoch lediglich ein bis zwei Paare zurück. 75. Turdus torquatus Örvös rigó Ringdrossel -?? Egyetlen megfigyelési adata 1993. április 12-éről származik. Der einzige Beobachtungsnachweis stammt vom 12. April 1993. 76. Turdus merula Fekete rigó Amsel -Turdus m. merula Vonuláson gyakori, költőállománya 10 pár alatti. Auf dem Zug häufig; Brutbestand unter 10 Paar. 77. Oenanthe oenanthe Hantmadár Steinschmätzer -Oenanthe oe. oenanthe Fészkelő-állománya néhány párból áll. Brutbestand beträgt wenige Paare. 78. Saxicola torquata Cigány csuk Schwarzkelchen -Saxicola t. rubicola Földutak, árokpartok, mezsgyék mellett gyakori fészkelő. Brütet häufig entlang von Feldwegen, Grabesrändern und Rainen. 79. Saxicola rubetra Rozsdás csuk Braunkelchen Az előző fajnál sokkal ritkábban fordul elő. Sehr viel seltener als die zuvor genannte Art. 80. Phoenicurus phoenicurus Kerti rozsdafarkú Gartenrotschwanz -Phoenicurus ph. phoenicurus Tavaszi vonuláson figyeltünk meg néhány példányt. Auf dem Frühjahrszug beobachteten wir einige Exemplare. 81. Phoenicurus ochruros Házi rozsdafarkú Hausrotschwanz -Phoenicurus o. gibraltariensis Lakott területeken és környékükön gyakran megfigyelhető. Häufig in besiedelten Gebieten und deren Umgebung zu beobachten. 82. Luscinia megarhynchos Fülemüle Nachtigall -Luscinia m. megarhynchos Sűrű aljnövényzetű erdősávokban emelkedő számban fészkel. Brütet in steigender Zahl in Gehölzstreifen mit dichtem Unterbewuchs. 83. Erithacus rubecula Vörösbegy Rotkelchen -Erithacus r. rubecula Tavaszi vonuláson igen nagy számban jelenik meg, de költésre nem használja az erdősávokat. Tritt während des Frühjahrszuges in sehr großer Zahl auf, nutzt aber zur Brut die Gehölzstreifen nicht. - 11 -
familia:sylviidae POSZÁTAFÉLÉK GRASMÜCKEN 84. Acrocephalus arundinaceus Nádirigó Drosselrohrsänger -Acrocephalus a. arundinaceus A terület szélén elterülő kavicsbányató nádasában költ egy-két pár. Ein bis zwei Paare brüten im Röhricht des an der Gebietsgrenze gelegenen Kiesgrubenteiches. 85. Hippolais icterina Kerti geze Gelbspötter Évente két-három pár fészkelése regisztrálható. Zwei bis drei Brutpaare können jährlich registriert werden. 86. Sylvia atricapilla Barátkaposzáta Mönchgrasmücke -Sylvia a. atricapilla Sűrű aljnövényzetű erdősávokban viszonylag gyakori fészkelő. Brütet verhältnismäßig häufig in Gehölzstreifen, mit dichtem Unterbewuchs. 87. Sylvia nisoria Karvalyposzáta Sperbergrasmücke -Sylvia n. nisoria Néhány pár fészkel minden évben az erdősávokban. Einige Paare brüten jedes Jahr in den Gehölzstreifen. 88. Sylvia borin Kerti poszáta Gartengrasmücke -Sylvia b. borin Igen ritkán fészkel, egyes években teljesen hiányzik. Brütet sehr selten, fehlt in einigen Jahren völlig. 89. Sylvia communis Mezei poszáta Dorngrasmücke -Sylvia c. communis Évente három-négy pár fészkelése bizonyítható. Jährlich ist die Brut von drei bis vier Paaren beweisbar. 90. Sylvia curruca Kis poszáta Klappergrasmücke -Sylvia c. curruca Igen ritkán fészkel. Brütet sehr selten. 91. Phylloscopus collybita Csilp-csalp füzike Zilpzalp -Phylloscopus c. collybita Ritka fészkelő. Seltener Brutvogel. familia:muscicapidae LÉGYKAPÓFÉLÉK FLIEGENSCHNÄPPER 92. Muscicapa striata Szürke légykapó Grauschnäpper -Muscicapa s. striata 1992-ben figyeltünk meg egy példányt. 1992 wurde ein Exemplar beobachtet. familia:motacillidae BILLEGETŐFÉLÉK STELZEN 93. Anthus campestris Parlagi pityer Brachpieper -Anthus c. campestris Nyaranta többször került megfigyelésre egy-egy példány. Im Sommer gelang mehrfach die Beobachtung einiger Exemplare. 94. Anthus trivialis Erdei pityer Baumpieper -Anthus t. trivialis A terület egyik leggyakoribb fészkelője. A számára alkalmas kiritkult erdősávokban sávonként 4-5 pár is megtelepedik. Einer der häufigsten Brutvögel des Gebietes. In den dafür genutzten ausgedünnten Gehölzstreifen siedeln pro Reihe 4-5 Paare. 95. Motacilla alba Barázdabillegető Bachstelze -Motacilla a. alba A vízközeli élőhelyeken előfordul. 1992-ben érdekes költését találtuk egy őzetető szénájában egy erdősávban. Kommt in wassernahen Biotopen vor. 1992 fand man einen interessanten Brutplatz im Heu einer Wildfutterraufe in einem Gehölzstreifen. 96. Motacilla cinerea Hegyi billegető Gebirgsstelze -Motacilla c. cinerea Tavaszi vonuláson figyeltük meg 1990-ben az eddigi egyetlen példányt. Auf dem Frühjahrszug beobachtete man 1990 das bisher einzige Exemplar. - 12 -
97. Motacilla flava Sárga billegető Schafstelze -Motacilla f. flava -Motacilla f. feldegg Tavaszi vonuláson figyeltük meg mindkét alfajt. Beide Unterarten wurden auf dem Frühjahrszug beobachtet. familia:bombycillidae CSONTTOLLÚFÉLÉK SEIDENSCHWÄNZE 98. Bombycilla garrulus Csonttollú Seidenschwanz -Bombycilla g. garrulus 1990-91. telén figyeltük meg több alkalommal kisebb csapatait. Im Winter 1990/91 beobachtete man bei mehreren Gelegenheiten kleinere Schwärme. familia:laniidae GÉBICSFÉLÉK WÜRGER 99. Lanius excubitor Nagy őrgébics Raubwürger -Lanius e. excubitor Kis számú, de rendszeres őszi-téli vendég. In geringer Zahl, aber regelmäßiger Gast im Herbst und Winter. 100. Lanius minor Kis őrgébics Schwarzstirnwürger 1989-óta emelkedik az állománya, jelenleg mintegy 25 pár körül stabilizálódott. Seit 1989 steigt der Bestand, derzeit hat er sich bei ca. 25 Paaren stabilisiert. 101. Lanius collurio Tövisszúró gébics Neuntöter -Lanius c. collurio Az erdősávok leggyakoribb fészkelő faja, állománya minden évben meghaladta a 100 párt. Häufigste Brutart der Gehölzstreifen, der Bestand übersteigt jedes Jahr 100 Paare. familia:sturnidae SEREGÉLYFÉLÉK STARE 102. Sturnus vulgaris Seregély Star -Sturnus v. vulgaris Kisszámú, rendszeres fészkelő. Nagyobb arányú megtelepedését a számára megfelelő odúk hiánya okozza. Nyár végétől nagy csapatai jelennek meg. In kleiner Zahl regelmäßiger Brutvogel. Das Fehlen von geeigneten Höhlen verhindert eine Ansiedlung in größerem Maßstab. Vom Ende des Sommers an treten große Schwärme auf. familia:passeridae VERÉBFÉLÉK SPERLINGE 103. Passer domesticus Házi veréb Haussperling -Passer d. domesticus Csak a településeken fészkel, az erdősávokból hiányzik. Brütet nur in den Siedlungen, fehlt in den Gehölzstreifen. 104. Passer montanus Mezei veréb Feldsperling -Passer m. montanus Gyakori, egyes években domináns faj az erdősávokban. A kihelyezett 50 db "B" típusú odút szinte kizárólag e faj foglalta el. Häufige, in einigen Jahren dominierende Art in den Gehölzstreifen. Die ausgesetzten 50 Höhlen vom B -Typ wurden fast ausschließlich von dieser Art besetzt. familia:fringillidae PITYFÉLÉK FINKEN 105. Coccothraustes coccothraustes Meggyvágó Kernbeißer -Coccothraustes c. coccothraustes Inkább csak kóborlóként került elő a területen. Erscheint vorwiegend umherstreifend im Gebiet. 106. Carduelis chloris Zöldike Grünling -Carduelis ch. chloris Viszonylag gyakori faj. Verhältnismäßig häufige Art. 107. Carduelis carduelis Tengelic Stieglitz -Carduelis c. carduelis Ruderális területeken gyakran előfordul. Kommt häufig auf Ruderalflächen vor. - 13 -
108. Carduelis spinus Csíz Erlenzeisig Ritka kóborló. Seltener Vagabund. 109. Carduelis cannabina Kenderike Bluthänfling -Carduelis c. cannabina Ruderális területeken fordul elő, időnként nagy számban. Auf Ruderalflächen vorkommend, zeitweise in großer Zahl. 110. Serinus serinus Csicsörke Girlitz Viszonylag ritka. Verhältnismäßig selten. 111. Pyrrhula pyrrhula Süvöltő Gimpel -Pyrrhula p. pyrrhula 1991. telén figyeltük meg egy 6 példányból álló csapatát. Im Winter 1991 wurde ein aus 6 Exemplaren bestehender Schwarm beobachtet. 112. Fringilla coelebs Erdei pinty Buchfink -Fringilla c. coelebs Az erdősávok kiritkulásával állománya fokozatosan csökken. Mit Auslichtung der Gehölzstreifen nimmt auch der Bestand stark ab. 113. Emberiza citrinella Citromsármány Goldammer -Emberiza c. citrinella Erdősávokban sem ritka, de árokpartokon, utak mellett is többfelé fészkel. In den Gehölzstreifen nicht selten, brütet aber öfter auch an Grabesrändern und entlang von Wegen. 114. Emberiza calandra Sordély Grauammer -Emberiza c. calandra Tavasszal nagy számban jelenik meg, de fészkelésre kevés marad. Erdősávokban ritka. Tritt im Frühjahr in großer Zahl auf, zur Brut bleiben jedoch nur wenige. In den Gehölzstreifen selten. Lezárva (abgeschlossen): 1994. december 31. 5. Összefoglalás A több mint tíz éve folyó vizsgálatok során összegyűjtött adatok rendszerezése lehetővé tette egy teljes madártani fajlista összeállítását a LAJTA-Project vizsgálati területéről. Mindezidáig 114 faj jelenlétét tudtuk bizonyítani a mintegy 3077 ha-os, intenzív agrártevékenység befolyásolta területről. A cikk célja annak bemutatása, hogy egy ilyen, teljesen ember által létrehozott élettérben is előfordulnak olyan fajok, melyek természetvédelmi szempontok szerint is kiemelkedő jelentőségűek. Elég csak példaként a kék vércse és a kis őrgébics egyik legnyugatibb magyarországi költő-populációját, valamint olyan ritka fészkelőket, mint a réti fülesbagoly, vagy a túzok, említeni. Tavaszi és őszi vonulás idején is számos ritka, vagy egyébként a területen nem költő faj fordul elő. A vizsgálatok továbbvitele bizonyosan további fajok megkerülését fogja eredményezni a területen. 6. Irodalomjegyzék-Literaturverzeichnis BUDAY P. (1993): A Lajta-Hansági Állami Tangazdaság fácángazdálkodásának vizsgálata és tovább fejlesztésének lehetőségei. Diplomaterv. Sopron pp.139. DICK, G. & GRÜLL, A. (1990): Ergebnisse eines mehrtägigen Zählprogrammes zur Erfassung der Nahrungsgebiete durchziehender Gänse im Neusiedler See-Gebiet. BFB-Bericht, 72. p.:39-50. FARAGÓ S. (1990a): Túzok (Otis tarda)-populációk számítógépes törzskönyvi nyilvántartása Magyarországon. A Magyar Madártani Egyesület II. Tud. Ülése Szeged. p.:236-241. FARAGÓ S. (1990b): Vizsgálatok a szárnyasvad állati eredetű táplálékbázisáról mezőgazdasági környezetben Magyarországon II. Mosonszolnok (Kisalföld). Erd. és Faip. Tud. Közl. 1989.2. p.:193-308. FARAGÓ S. (1991a): Über eine Untersuchung im Nachbargebiet: das Lajta Projekt. BFB-Bericht, 77. p.:77-84. FARAGÓ S. (1991b): Wildbiologische Untersuchungen und Jagd im Seewinkel. Arbeitsbericht. kézirat Sopron pp:48. FARAGÓ S.(1993a): Természetes vadpopulációk fenntartásának lehetőségei agrárkörnyezetben, különös tekintettel a fogoly (Perdix perdix) megőrzésére Lajta-project 1992. Kutatási jelentés. - 14 -
FARAGÓ S. (1993b): Development of great bustard populations in Hungary in the period 1981-1990. Folia Zoologica, 42(3). p.:221-236. FARAGÓ S. (1993c): Mezőgazdasági módszerekkel folytatott élőhelyjavítás a Lajta Projectben, mint a fogoly állománydenzitás növelésének egyik módja. Vadgazdálkodási és Szigetközi Halgazdálkodási Konferencia előadásai. Mosonmagyaróvár p.:45-57. FARAGÓ S. (1994) : Természetes vadpopulációk fenntartásának lehetőségei agrárkörnyezetben, különös tekintettel a fogoly (Perdix perdix) megőrzésére Lajta-Project 1993. Kutatási jelentés. FARAGÓ S.-JÁNOSKA F. (1994): Védett madárfajok megőrzésének lehetőségei agrárkörnyezetben. I. Kelet-magyarországi Vad-és Halgazdálkodási, Természetvédelmi Konferencia Előadásai. Debrecen p.:258-262. JÁNOSKA F. (1991): Madárállomány-vizsgálatok a "Lajta-Project" területén. Diplomaterv pp:77. JÁNOSKA F. (1992): Madárállomány-vizsgálatok a "Lajta-Project" kutatási területén. Erd. és Faip. Tud. Közl. 1991.1.p.:207-219. JÁNOSKA F. (1993): Vogelzönologische Untersuchungen in den Windschutzstreifen im Lajta Project-Gebiet. BFB-Bericht, 79. Illmitz p.:117-125. JÁNOSKA F. (in press): Bagolyköpet-vizsgálatok eredményei a Hanság és a Mosoni-sík térségéből. Szélkiáltó. KEVE A. (1984): Magyarország madarainak névjegyzéke. Akadémiai kiadó Budapest pp:100. KISS G.L. (1992): Gyomállományok, mint a vad növényi eredetű táplálékának vizsgálata a Lajta-Project területén. Diplomaterv. Sopron pp.204. MOTZ A. (1990): A Lajta-Hansági Állami Tangazdaság mezei őzállományának vizsgálata. Diplomaterv. Sopron pp.103. NÉMETH CS. (1994): Kisemlős-vizsgálatok a Lajta-Project erdősávrendszerében. Szélkiáltó, 8. p.:10-11. Zusammenfassung Verzeichnis der im Untersuchungsgebiet des Lajta-Projekts aufgetretenen Vogelarten Die Systematisierung der im Verlauf von mehr als zehn aufeinanderfolgenden Jahren gesammelten Daten ermöglichte die Zusammenstellung einer vollständigen ornithologischen Artenliste für das Untersuchungsgebiet des LAJTA-Projekts. Auf dem ca. 3077 ha großen und von intensiver Agrartätigkeit geprägten Gebiet konnte man die Anwesenheit all dieser 114 Arten belegen. Ziel des Artikels ist, zu zeigen, das auch in solch einem - komplett vom Menschen geformten - Lebensraum Arten vorkommen, die aus Sicht des Naturschutzes von herausragender Bedeutung sind. Als Beispiele sollen nur die westlichsten ungarischen Brutpopulationen des Rotfußfalken und des Schwarzstirnwürgers herausgehoben werden, sowie so seltene Brutvogelarten, wie die Sumpfohreule und die Großtrappe. Auch während des Frühjahrs- und Herbstzuges kommen hier zahlreiche seltene oder sonst im Gebiet nicht brütende Arten vor. Die Weiterführung der Untersuchung wird sicher ergeben, daß sich noch weitere Arten im Gebiet befinden. Dr. Faragó Sándor-Jánoska Ferenc, Erdészeti és Faipari Egyetem Vadgazdálkodási Tanszék Sopron, Bajcsy-Zs. u. 4. 9400. - 15 -
Vörösbegy (Erithacus rubecula) populációk vonulásdinamikai vizsgálata Sopron környékén 1993 és 1994 őszén Sopron mellett működő gyűrűzőtáborunkban 1904 vörösbegyet (Erithacus rubecula) jelöltünk meg és vettük fel biometriai adataikat. A vonulás során rövid távolságra repülő, parciálisan vonuló vörösbegy repülési stratégiája szakaszos jellegű. Az egyes vonulási hullámok madarai két éjszakás repülés után megfelelő pihenőterületen tíz napos táplálkozással válnak alkalmassá a továbbrepülésre. A faj vonulásdinamikája szoros kapcsolatot mutat a vonulás során érintett területek makroszinoptikus időjárási helyzetével. Az eltérő földrajzi területtel jellemezhető populációk egyedei az időjárás által meghatározott ritmusban, térben és időben nagy különbséget mutatva érik el telelőterületüket, a Földközi-tenger partvidékét. A vonulási útvonalak, a zsírfelhalmozó és pihenőhelyek meghatározása előfeltétele a hatékony védelmi tevékenységnek. 1. Bevezetés A madárvonulás az állatvilág egyik legérdekesebb jelensége. E téma már régen felkeltette az ornitológusok figyelmét és munkájuk eredményeként ma már egyre többet tudunk a vonuló fajok útirányáról, telelőterületéről. Napjainkra a kutatás az egyre csökkenő európai madárpopulációk fennmaradása szempontjából létkérdéssé vált, hiszen a hatékony védelmet nemcsak a költőhelyen, hanem a sok veszélyt rejtő vonulási út során és a telelőhelyen is biztosítani kell. A Palearktikumban évente mintegy 3,3 milliárd énekesmadár indul téli szállásra (MOREAU, 1972), amely nagyon jelentős biomasszaáramlást jelent a mérsékelt és a trópusi területek között, nagy szerepet játszva az érintett ökológiai rendszerek energiaforgalmában. Hogyan birkóznak meg ezek a madarak a környezet által állított akadályokkal...-milyen vonulási stratégiát alkalmaznak...- milyen tényezők befolyásolják döntően vonulásukat...-milyen biometriai jellemzőkkel vonulnak át egyes területeken? Ezen kérdések megválaszolása jelenti a madárvonulás-kutatás következő lépcsőfokát, melyhez munkánkkal szeretnénk hozzájárulni. 2. A kutatási terület jellemzése, a fajválasztás indoklása A vizsgált terület Soprontól ÉK-i irányban 3 km-re a Szárhalmi erdő mellett az ún. Nemeskúti Forrás-nál található. Erdőgazdálkodási szempontból a Soproni dombvidék erdőgazdasági táj Sopron-Fertőrákosi mészdombok tájrészletében található, melynek éghajlati jellemzői a következők (DANSZKY, 1963): - átlagos csapadékmennyiség 668 mm - tenyészidőszaki átlagos csapadékmennyiség 416 mm - évi középhőmérséklet 9,5 C o - 10,0 C o - januári középhőmérséklet -l,5 C o - -1,0 C o - júliusi középhőmérséklet 19,5 C o - 20,0 C o A terület dombvidék jellegű, uralkodó geológiai képződménye a tengeri üledékként lerakódott lajtamészkő. A tájrészlet határán - a szárhalmi erdőtömb Sopron város felé eső szélén - húzódik É-D irányban az a mintegy 200 m hosszú bokorsor, amely minden ősszel több ezer vonuló énekesmadárnak nyújt pihenő és táplákozóterületet. (1. ábra). A bokorsorban előforduló, így az itt tartózkodó madaraknak pihenőhelyet és táplálékot biztosító cserjefajok az alábbiak: - kökény (Prunus spinosa) 60% - fekete bodza (Sambucus nigra) 20% - vörösgyűrű som (Cornus sanquinea) 15% - csíkos kecskerágó (Evonymus europea) 5% A madarak táplálkozása és a búvóhely szempontjából jelentős még a bokorsort szegélyező gyalogbodza (Sambucus ebulus) is. A fenti kedvező tulajdonságoknak köszönhetően a területre szeptember-október hónapban koncentrálódó madártömeg jelentős részét a vörösbegy egyedei alkotják, lehetőséget biztosítva a faj vonulásdinamikájának vizsgálatára. - 16 -
É út Szárhalmi nádas erdő kertek rét út bokorsor háló 1.ábra Szárhalom, Nemeskút 3. A vörösbegy elterjedése és életmódja A vörösbegy Európában általánosan elterjedt. Fészkelőterülete keleten Nyugat-Szibériáig, délen Észak-Afrika partvidékéig terjed. Hazánkban a gazdag aljnövényzetű erdők lakója, elvétve kertekben, illetve parkokban is költ. Évente legalább két alkalommal április-májusban és június-júliusban költ. Fészkét talajmélyedésben, gyökerek alatt, farakás között építi, néha elfoglalja a mesterséges fészekodút is. Tojásainak száma 6-7, a második költéskor gyakran 5. A kotlási idő 13-14 nap, a fiatalok 12-15 nap múlva hagyják el a fészket. Tápláléka a költési időszakban szinte kizárólag állati eredetű, elsősorban pókokból, hernyókból, egyenesszárnyúakból, illetve bogarakból áll. Ez az összetétel azonban az őszi vonulás idején alapvetően megváltozik. A madarak szívesen fogyasztják ilyenkor a korábban már említett cserjék terméseit. Vonulási időszaka tavasszal, - március második és április első felére - ősszel szeptember végére és október elejére esik.a magyar állomány a gyűrűzések adatai szerint ősszel dél-délnyugat felé vonul telelni a Földközi-tenger partvidékére (SCHMIDT, 1984). 4. Vizsgálati módszer A madárvonulás kutatásának módszerei közül két alapvető típust kell kiemelnünk (LÖVEI, 1982). Az első hagyományos módszer a gyűrűzés, ahol - a madarakat egyedileg azonosítva - jelölés-visszafogás kísérlettel nyerhetünk adatokat a faj, illetve a populáció egyes egyedeinek viselkedéséről. A módszer hátránya a nagyon kicsi visszakerülési százalék, és az a tény, hogy a jelölés a madár pusztulásánál elveszik. A másik típus alapvetően a populációs szemlélet, a statisztikai módszerek és az ökológia térhódításával hozható összefüggésbe. Egy kézbe került madár külső morfológiai bélyegei alapján magán viseli a populációjára jellemző sajátosságokat. Ennél a közvetett módszernél mindig valamilyen populációs jellemzőt vizsgálunk, az egyes megfigyelések mindig egy statisztikai sokaság elemeit adják és a következtetéseket ebből az elemsokaságból vonjuk le. Vizsgálataink során a két módszert együtt alkalmaztuk, mivel együtt pontosabb, részletesebb és jobban értelmezhető képet adnak a madárvonulás biológiájáról. A morfológiai vizsgálatoknál célszerű olyan méreteket keresni, melyeket a kutatandó jelenség közvetlenül befolyásol. A korábbi kutatások a szárnyalak regisztrálását és az energetikai vizsgálatokat helyezték előtérbe. A befogott és meggyűrűzött madarakról ezért a következő adatokat vettük fel: - 17 -
- szárny- és farokhossz (mm) - szárnyformula - hármadik kézevező hossza (mm) - kéz- és karevezők különbsége (mm) - az első kézevező és a leghosszabb kézfedőtoll különbsége (mm) - az első kézevező és a szárnycsúcs közti távolság (szárnyindex mm) - becsült kondíció (zsírkategória) - testtömeg (g) A madárvonulás szempontjából kiemelkedik a szárnymorfológiai jellemzők vizsgálata: a szárny hosszúsága, de főként alakja adaptív jelleg a vonuló madaraknál (KIPP, 1958; STEGMAN, 1962; HOLYNSKI, 1965; SCOTT, 1962). Ismert, hogy egyes fajok vonuló, illetve helyben maradó populációi között szárnyhosszban és szárnyalakban határozott különbségek vannak. A vonulók szárnya hosszabb és hegyesebb. A különbség a vonulás során megtett távolsággal arányosan növekszik. (KIPP, 1958). A jelenséget STEGMAN (1961) a jégkorszak növényzetére és így a madárvilágra gyakorolt hatásával magyarázza. Az eljegesedés következtében a vonulási távolság rövidebbé, majd az interglaciális szakaszban hosszabbá vált, s ez a tény hatott a vonuló madarak szárnyalakjára. A 60-as években terjesztették ki az elmélet érvényességét populációkra is. (SCOTT, 1962; HOLYNSKI, 1965). A kedvező energiatakarékos repülést lehetővé tevő szárnyforma azért kulcsfontosságú a populációk életében, mert a korlátozott mennyiségű, zsír formájában felhalmozódott energia minél gazdaságosabb felhasználása a vonulók számára gyakran élet-halál kérdése. A madárvonulás energetikai megalapozását PENNYCUICK (1969) dolgozta ki. Az élettani és energetikai vizsgálatok során legtöbbet a testsúly - becsült kondíció elemzésekkel és a vonulási aktivitással foglalkoztak (BIBBY & GREEN, 1981). Ezen eredmények segítségével a vonulás tényleges folyamatáról alkothatunk képet magunknak, és kiegészítve a szárnymorfológiai vizsgálatokkal, a vonulók potenciális eredetét és úticélját is meghatározhatjuk. Vizsgálódásunk tárgyát képezte még az időjárás, mint madárvonulást befolyásoló tényező. A légkör - mivel a vonulás közegét adja - jelentős pozitív, illetve negatív tényezővel segítheti, vagy hátráltathatja vonuló madarainkat útjuk során. Ezért elemzése igen fontos akkor, ha minél átfogóbb és teljesebb ismeretet akarunk szerezni a madárvonulás menetéről. Vizsgálatainkat 1993-ban és 1994-ben végeztük. A szükséges adatok felvételének céljából gyűrűzőtábort működtettünk a területen 1993. szeptember 17-től szeptember 25-ig és október 6-tól október 15-ig, valamint 1994. szeptember 16-tól október 19-ig. A madarak befogására függönyhálókat használtunk, melyekkel hét helyen sikerült a bokorsort keresztirányban átfogni (1. ábra). A hálók lyukbősége 15x15 és 18x18 mm volt, összfelületük 357 m 2. A táborok ideje alatt 1993-ban 1869, 1994- ben 3130 madarat gyűrűztünk meg. Ezek közül 1993-ban 598 példány, 1994-ben 1306 példány volt vörösbegy. A gyűrűsen fogott (ún. visszafogott) vörösbegyek száma 74, illetve 269 volt. A biometriai adatok felvételénél a Lengyelországban kidolgozott módszert vettük alapul (BUSSE, 1974), mely az európai országok munkáját koordináló EURING (Európai Madárgyűrűzési Szövetség) egységes rendszere. Ebbe a munkába kapcsolódott be a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Actio Hungarica táborláncolata is, szintén ezzel a mérési módszerrel dolgozva: a) a szárnyhosszat csukott szárnyon a testtel párhuzamosan az ún. maximális feszítés módszerével mérjük (SVENSSON, 1992). b) kvantitatív szárnyforma: a szárnycsúcstól a rövidebb kézevezők hegyéig mért távolságok adatait foglalja magába /mm/. A 2-tól 8-ig valamennyi kézevezőt figyelembe vesszük (WILLIAMSON, 1974). BUSSE (1964) a szárny alakjának fontos mutatószámát definiálta: ahol a szárnycsúcs hegyességi index: L = 100 ( Σp + Σd ) szárnyhossz - Σ p a szárnycsúcs és a proximális /a szárnycsúcstól a test felé eső irány/ kézevezők csúcsai közötti távolságok /mm/ összege - Σ d a szárnycsúcs és a distalis /a szárnycsúcstól a szárny éle felé eső irány / kézevezők csúcsai közötti távolságok /mm/ összege A szárnyhosszal való leosztás a nemek közötti méretbeli különbséget tünteti el az indexből. - 18 -
c) A testtömeget 50 g méréshatárú Pesola mérleggel határoztuk meg 0,1 g-os pontossággal. d) A madarak kondícióját becsléssel, egy 6 kategóriájú (0-5) skálán adjuk meg (SZENTENDREY, LÖVEI & KÁLLAY, 1976). A módszer elve: az énekesmadár alsó testén a tollakat szétfújva a vékony bőrön át láthatóvá válnak a belső szervek. Ezek és a bőr közt halmozódik fel az energiatartalékként szolgáló zsír, amely mennyiségétől függően különböző mértékben fedi a belső szerveket. Pl. 0. kategória: a belső szervek jól láthatóak, zsírfelhalmozás nincs; 5. kategória: a belső szervek nem láthatók, a zsírréteg domború vonulata egy síkban van a mellizommal. 5. Vizsgálati eredmények 5.1. A vonulás dinamikája A terepen felvett adatok feldolgozását az ún. vonulási görbék szerkesztésével kezdtük. A madárvonulás makroszkopikusan normálgörbével írható le, de a különböző populációk áthaladása egy adott területen vonulási hullámokra szabdalja a görbét (LÖVEI, 1979). A vizsgált időszakot napokra bontva ábrázoltuk a fajra vonatkozó napi fogást az összes fogott vörösbegy százalékában (2.ábra). A görbén háromnaponkénti csúszóátlagokat is ábrázoltunk, ahol az adott naphoz rendelt mennyiség az előző, a vonatkozó, valamint a következő napi fogási példányszámoknak számtani átlagát jelenti.a háromnapos csúszóátlagok alkalmazása azért célszerű, mert így "tompíthatók" az adott napon - elsősorban időjárásból adódó - madármozgást, ill. madárfogást akadályozó tényezők (erős szél, nagy meleg, eső, zúzmara). Az így elkészített görbék alapján vonulási hullámokat különíthetünk el, melyeket vizsgálatunk alapegységeként, hipotetikus populációként fogadhatunk el. 1993-ban kettő, 1994-ben négy vonulási hullámot különítettünk el a vizsgálati időszakok alatt. Sajnos 1993. szeptember 25. és október 6. között a mintavétel szünetelt, mely nem teszi lehetővé ezen időszakok vonulásának azonosítását. Ha a fogott madarak százalékos megoszlását az idő függvényében Gauss-papíron is ábrázoljuk, akkor a normálgörbét leíró egyenlet egyenest ad. Az egyenesben mutatkozó esetleges törések külön vonuló, eltérő populációkat választanak el (Lövei, 1979). Ezt a görbét a folyamatos mintavétel szükségessége miatt csak az 1994-es évre készítettük el (3.ábra). A fogott madarak 50 %-ához tartozó időpont adja a vizsgált időszakok vonulásának átlagos csúcsidejét (október 4.). 15 % és 85 % között szóródik a vonulók legnagyobb része (szeptember 23. október 15.). A 4. ábrából jól látszik, hogy 1994-ben négy populáció vonulási hulláma érzékelhető, melyek határai megegyeznek a 3. ábráról leolvasottakkal. I. hullám 09.17. - 09.23. II. hullám 09.24. - 10.04. III. hullám 10.05.- 10.14. IV. hullám 10.15. - 10.17. - 19 -
% 20 IX. X. 25 30 5 10 15 20 3.ábra A vörösbegy vonulása Sopronnál (1994). A fogott madarak kumulatív %-os megoszlása az idő függvényében Gauss papíron. A vonulás csúcsideje október 4., szórása 11 nap. 98 90 70 2s=22nap Ábrázoljuk a vizsgált időszak alatt gyűrűzött és gyűrűsen vissza is fogott vörösbegyek tartózkodási idejét a vizsgált időszak függvényében (4. ábra). Az ábrán egy szakasz egy madarat jelképez, amelyet a szakasz kezdetéhez tartozó napon gyűrűztünk meg, és a szakasz végéhez tartozó napon a területen újra megfogtunk. 50 30 10 Azt, hogy az egyes madarak a szakasz által átfogott időszakban valóban a területen tartózkodtak, bizonyítják a szakaszon belüli többszörös visszafogások. 1993-ban a kisebb számú gyűrűzés-visszafogás és a kihagyott időszak miatt, az ábráról levont következtetéseket csak bizonyos kikötésekkel fogadhatjuk el. Láthatjuk, hogy a szeptember 25. előtt gyűrűzött madarak a hónap végére elvonultak. Október elején az első hullám madaraiból egy sem került kézre, viszont az átfedés mértékéről, illetve a váltás időpontjáról nincs információnk. 2 I. II. III. IV. Megbízhatóbb következtetéseket vonhatunk le az 1994-es adatokból. Itt is élesen elkülönül egy szeptember végi és egy október eleji vonulási hullám, de a nagyszámú adat és a folyamatos gyűrűzés miatt pontosabb megállapítások is tehetők. Az egyes madárcsoportok megérkezésének és elvonulásának időpontját tudjuk meghatározni az ábra alapján. Eszerint négy külön vonuló csoport jelentkezett a vizsgált időszakban. A váltások napjai körülbelül megegyeznek a korábban megállapítottakkal. - 20 -