8. szám október

Átírás

1 8. szám október A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület nyugat-dunántúli csoportjainak lapja

2 A lap készítésénél közreműködtek : Kisalföldi Helyi Csoport Soproni Helyi Csoport Vas megyei "Chernel István" Helyi Csoport Összeállították : Dr. Hadarics Tibor Mogyorósi Sándor Pellinger Attila Soproni János Fordította : Soproni János Készült Erdészeti és Faipari Egyetem Jegyzetsokszorosítójában 250 példányban. Vezető: Dr. Tvordy György Ez a digitális változat az októberben kiadott lapszám újraszerkesztésével és formázásával készült 2015-ben.

3 Győr-Moson-Sopron megye fehér gólya (Ciconia ciconia) állományának alakulása között Ha a földrajzi térképre nézünk, megyénkben a fehér gólya kedvező életterét sejtjük. Az országos átlagnál mindig nagyobb gólyapopuláció élt itt. A legelső, 1941-es országos felmérés alapján 700 pár lehetett a reális állomány. A Duna szabályozása, a Hanság lecsapolása és általában a mezőgazdálkodás intenzív volta csökkentette az élőhelyét, míg a falvak átformálódása csökkentette a fészkelési lehetőséget is. Az 1958-ban beinduló országos felmérések az alábbi fészekszámot mutatják megyénkben: táblázat 1. Tabelle Ezek az egyre csökkenő tendenciát mutató adatok késztettek egy alaposabb felmérésre és az egész gólyaállomány vizsgálatára ban a fészkek közelében lakók közül felkértünk valakit, aki szívesen vállalta a fészek megfigyelését és a kiküldött adatközlő lap kitöltését. Azóta évente, rendszeresen látjuk az állomány alakulását és megismerjük a gondokat a fészek körül. Az eltelt 8 év felmérésének adatai a 2. táblázatban, sűrítve találhatók. A gólyaállomány egyértelműen gyarapodott ezen időszak alatt. A 192 településből már csak 44-ben nincs gólya. 19 településre ebben a 8 évben költöztek vissza újra a gólyák. 227 fészek van már a megyében, ez 68-al több a kezdő évnél. Ugyan nem mind lakott, de egy tavaszi invázió esetén ezek készen várják a költőpárokat. A lakatlan fészkek közül 8-10 tartósan lakatlan, a többiben csak egy-egy évben maradt ki a költés. A tartósan lakatlanok között vannak olyanok, amelyeknél a lelkes lakók kérték a fészektartó felrakását, mert ott egyszer gólya szállt meg. A többinél tapasztalatlan fiatalok választották ki a kedvezőtlen helyet és nem tértek vissza rá. A fészkek helyének változása szembetűnő. Szinte alig változott a kéményen lévő fészkek száma. 4 fészket a teljesen tönkrement állapotuk miatt írtunk le az állományból (Tényő, Fertőd Gránátos, Győrszemere, Csorna), 2 helyen pedig keskeny kéményre rakott fészek esett le véglegesen (Szany, Sokorópátka). 2 községben van élőfán gólyafészek (Hidegség és Bőny). Győr-Moson-Sopron megye lakott településeinek száma: 192, területe: km 2 Kód Fészek nélküli település - Ortschaft ohne Nest D Fészkek száma - Anzahl der Nester Épületen - auf Gebäuden G Fán - auf Bäumen B Villanyoszlopon - auf Leitungsmästen LM Vo + tartón - Leitungsmast + Nesthalter Mest. oszlopon - Nestträger A Egyéb - Sonstige Lakatlan fészek - unbewohntes Nest Magányos gólya - einsamer Storch HE Költőpár összesen - Brutpaare insgesamt HPa fiókával - mit Küken HPm fióka nélkül - ohne Küken HPo Kirepült fióka - ausgeflogene Jungvögel JZG átlag - Durchschnitt költőpárra - auf Brutpaare bezogen JZa 2,39 2,66 2,82 2,67 2,19 1,53 2,23 2,47 fiókás párra - auf Brutpaare mit Jungen bezogen JZm 2,71 3,03 3,18 3,15 2,78 2,18 2,71 2,74 Elpusztult - Verluste öreg - Altvögel fiatal - Jungvögel Fiókaszám - Kükenzahl 1 fióka - 1 Küken fióka - 2 " fióka - 3 " fióka - 4 " fióka - 5 " Fészeksűrűség - Nesthäufigkeit db/100 km 2 - Nest /100 km 2 3,96 4,06 4,09 4,76 4,89 5,06 5,48 5,66 2. táblázat 2. Tabelle Az új fészkek döntő része villanyoszlopon van, de most már 78 fészket sikerült megemelni. Ezen kívül 17 mesterséges oszlop is van már. Az aktív védelmi tevékenységünk eredménye ez a fészektartó felhelyezési program, amely nagyobb biztonságot ad a költéshez. De nem a fészek alatti vezetékek jelentik a legnagyobb veszélyt a gólyáknak, hanem a fészek közeli transzformátorok. Az ide kirepülő fiatalok itt pihenve és továbbindulva könnyen érintkezhetnek a vezetékkel. 3

4 Növekedett a gólyaállomány! A leglényegesebb adat a költőpárok számának növekedése. 61 párral nőtt a megye gólyaállománya a 8 év alatt és ez 42 % növekedésnek felel meg. A 100 km 2 -re vetített fészeksűrűség 5,66, jobb az országos átlagnál. Az évente sikeresen repített fiókák száma is emelkedett, de eltérő időjárású évek miatt erősen eltérő mértékben. Ezt a fészkenkénti fióka átlagok jól tükrözik. Eddig az 1989-es év volt a legsikeresebb. Legrosszabb az 1991-es év volt, amelyikben kevesebb költőpár érkezett vissza és a költés időszakában esős, hűvös volt az idő, a fészekaljak erősen károsodtak. Az 1993-as év jónak mondható a 206 költőpárral és 510 sikeresen repített fiókával. De a számok eltakarnak egy nagy aggályt. Sok jelzés érkezett és személyesen is tapasztaltam, hogy nem volt elég élelem az etetés második felében. Korán és kevés repülőtudással eltűntek a fiatalok a fészekről, hogy a távolabbi táplálkozóterületeket felkeressék. Nem egy fészekre már vissza sem mentek többé. Félni kell, hogy ez az idei szaporulat nem kellően fejlett. Talán ezt bizonyítja a még kirepülés előtt elpusztult fiatalok és talán az idősek magas száma is. A fiatalok 60 %-a valószínűleg fejletlenség, megfázás miatt korán elpusztult, a többi pedig a kirepülés után általában a villanyvezetéknek repülve pusztult el. Sajnos szokatlanul sok öreg is elpusztul a villanyvezetéken és ez is a gyengébb erőállapottal magyarázható. Érdekesség, hogy 1989 óta négy év alatt csak egyetlen 5-ös fészekalj volt ban a 3-as fészekaljak voltak túlsúlyban. Növekedett az 1-es fészekaljak száma is, de ez nem gond, mert ezt az elsőéves költők produkálják a kísérleti évükben. Győr-Moson-Sopron megye gólyaállományának adatai tájegységenként Település Lakatlan Mosoni-síkság Szigetköz ,3 1,8 2,5 2,3 1,6 1,3 2,1 1,7 3. Hanság ,2 2,5 2,2 2,8 2,1 1,5 2 2,4 4. Fertő vidéke ,1 2,3 2,5 2,5 2,1 1,1 1,8 2,3 5. Alpokalja ,2 2,7 3 2,5 3,2 1,7 2,5 2,2 6. Rábaköz (Nyugat) 7. Rábaköz (Kelet) 8. Pannon dombvidék ,9 2,5 2,2 2,3 2,2 1,7 1,9 2, ,8 2,7 2,6 2,7 2,2 1,1 1,7 2, ,6 2,1 2,2 2,3 1,4 0,8 1,6 2, ,2 2,3 2,4 2,5 2 1,3 1,9 2,2 Megjegyzés: A vonal felett a fészekszám és a belőlük kirepülő fiókák száma A vonal alatt a fészkenkénti fiókaátlag Hol van az állománynövekedés? 3. táblázat 3. Tabelle A 3. táblázatban látható az egyes tájegységek adatsora, benne a változásokkal. A tájegységek határvonala bizonyára vitatható, de a tendenciákat nem befolyásolja. A Mosoni-síkságon, a Jánossomorja-Mosonmagyaróvár-Dunakiliti vonaltól északra nincs gólya, csak egy lakatlan fészek Bezenyén. A Szigetközben (19) és a Hanságban (21) a legnagyobb a fészekállomány növekedése, majd a Rábaköz keleti része (10) és a Rábaköz nyugati része (7) számottevő. Meglepő, hogy a Sopron-Fertő környékén csak 3 új fészek épült, pedig itt nem az élőhely lehet a kizáró ok. A kirepített fiókák számában nem ismerhető fel a kedvező tájegység előnye. Ennek más oka is lehet. Az ilyen, fészekben gazdagabb községben több a zavarás költés közben, sok tojás esik ki verekedés során a fészkekből. A kóbor csapatok száma is több a Hanságban és a Szigetközben, ezek is zavarják a költőpárokat. 4

5 Nyugodt költés csak az egyfészkes, egymástól távoli községekben fordul elő. Természetesen az élőhely minősége a leginkább meghatározó. A fészkek általában lakott helyeken vannak. 2 fészek van lakatlan, távoli helyen, mégpedig a Hanságban. Két fészek van magányos ház mellett. A többi a települések forgalmas központjaiban található. A legtöbb fészek az alábbi településeken található (zárójelben az 1986-os fészekszám): 8 fészek - Gyirmót (4) 7 fészek - Lipót (3) és Acsalag (3) 5 fészek - Kóny (2) és Bogyoszló (3) 4 fészek - Szany (4) Fehértó (2) Ásványráró (2) A megfigyelések nemcsak a költésre és érkezés-távozás adataira terjednek ki, megfigyelőink egyéb érdekes és értékes megfigyeléseket is közölnek velünk. Tehát van már egy jól működő megfigyelőhálózat, de minden további segítséget örömmel fogadunk. Főként az újonnan épült fészkekről kapunk későn hírt, ezek felderítése hiányos. Az eddigi felmérési adatok azt sugallják, hogy a gólyaállomány emelkedik. Kíváncsian várjuk, hogy hol, mekkora populáció alakul ki. azt szeretnénk elérni, hogy a lehetséges településeken mindelhol legyenek gólyák, ehhez keressük a segítséget az önkormányzatoknál is. Zusammenfassung Zum Bestand des Weißstorchs (Ciconia ciconia) im Komitat Győr-Moson-Sopron im Zeitraum Der Komitat bietet dem Weißstorch überdurchschnittlich gute Lebensräume, anhand der ersten Erfassung im Jahre 1941 betrug der Bestand ca. 700 Paare. Der Lebensraum wurde durch Regulieren der Donau, entwässern des Hanság, sowie das intensivieren der Landwirtschaft vermindert. Die Dorfgestaltung verringerte die Nistmöglichkeiten der Störche. Die 1. Tabelle zeigt die Anzahl der Nester in den einzelnen Erfassungsjahren. Die rückläufige Tendenz bewegte den Verfasser zur gründlicheren Untersuchung des ganzen Bestandes wurden freiwillige Helfer mit der Beobachtung der Nester beauftragt. Seitdem kann die Bestandsentwicklung regelmäßig verfolgt werden. Wie auch aus der 2. Tabelle hervorgeht, vermehrte sich der Bestand in den vergangenen 8 Jahren eindeutig. Von den 192 Gemeinden gibt es nur mehr in 44 keine Störche. Im Komitat gibt es derzeit 227 Nester. Der Großteil der neuen Nester wurde auf Leitungsmasten erbaut, davon konnten bisher 78 angehoben werden. Zu den aktiven Schutzmaßnahmen gehört ein Programm zum anbringen von Nesthaltern, mit denen eine größere Sicherheit erzielt werden kann. Die größte Gefahr für die Jungvögel bedeuten aber die in Nestnähe stehenden Transformatoren, wo die flüggen Jungtiere leicht einen Stromschlag bekommen können. Der Storch-Bestand ist angestiegen! In den letzten 8 Jahren stieg die Zahl der Brutpaare um 61 an, dies bedeutet einen Zuwachs von 42 %. Auf 100 km 2 fallen im Komitat 5,66 Nester, dies ist besser als der Landesdurchschnitt. Die Zahl der jährlich ausfliegenden Jungstörche wuchs auch, doch es variierte in den einzelnen Jahren stark. Das Jahr 1993 kann als gutes Jahr eingestuft werden, doch die Zahlen verdecken etwas. In der zweiten Hälfte der Brutperiode fanden die Störche nicht genug Nahrung, darum verließen die Jungvögel schon frühzeitig ihre Nester, um zu den entfernter gelegenen Nahrungsplätzen zu fliegen. Es ist zu befürchten, daß die Jungvögel unterentwickelt blieben. 60 % der Jungvögel kam wahrscheinlich wegen Unterentwicklung oder Unterkühlung frühzeitig um. Leider kamen auch ungewöhnlich viele Altvögel um, dies könnte auch mit der schlechten Kondition (dem Nahrungsmangel) in Zusammenhang gebracht werden. Wo ist der Bestandszuwachs? Die 3. Tabelle zeigt die Daten der einzelnen Regionen, und deren Änderung. In der Mosoner Ebene, nördlich der Jánossomorja-Móvár-Dunakiliti Linie gibt es keine Störche, nur ein unbewohntes Nest in Bezenye. In der Szigetköz (19) und in der Hanság (21) ist der Nestzuwachs am stärksten, wesentlich sind noch der östliche (10) und westliche Teil (7) der Rábaköz. Überraschend ist, daß in der Fertő Gegend nur 3 neue Nester entstanden sind, da hier der Lebensraum kein limitierender Faktor sein dürfte. Die Qualität einer Region kann aus der Zahl der ausfliegenden Jungstörche nicht eindeutig erkannt werden. Dies ist wahrscheinlich darauf zurückzuführen, daß in dicht besiedelten Regionen die Störung der Nester durch häufiges rivalisieren höher ist, als in ruhigeren Gegenden. Oft fallen bei den Kämpfen Eier aus dem Nest. Die meisten Nester befinden sich in den Zentren der Siedlungen, nur 2 sind an unbewohnten Plätzen in der Hanság, und weitere 2 neben alleinstehenden Häusern. Aus den bisherigen Daten kann man auf den Zuwachs des Weißstorch-Bestandes schließen. Ziel des Verfassers ist, daß in jeder Siedlung Störche nisten. BALSAY SÁNDOR Kisalföldi Helyi Csoport, H-9241 Jánossomorja, Vadász tér 8. 5

6 Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) gyűrűzési akció és fészekfelmérési program a Sághegyi Tájvédelmi Körzetben 1993-ban 1. Bevezetés 1993-ban a Sághegyi Tájvédelmi Körzetben az egyre inkább elszaporodóban lévő házi rozsdafarkú állományfelmérésére helyeztük a fő hangsúlyt. A felmérést 1993 május 10. és június 20. között végeztük. Az első gyűrűzést május 15-én, az utolsót június 18-án regisztráltuk. Sághegyi TK területéből, ami 296 ha cca. 50 % (146 ha) alkalmas a házi rozsdafarkú számára élőhelyül. Ez a szőlők, gyümölcsösök és kertek területét jelenti. A fennmaradó rész kopárság, erdő, rét, legelő és szántóterület. Ezen területen mintegy 1000 önálló ingatlan található, az átlagos területnagyság 1500 m 2 (400 négyszögöl). A Sághegyi Tájvédelmi Körzet vázrajza 6 1. ábra 1. Abb. A fent vázolt területen 32 lakott és 34 előző évi vagy régebbi fészket találtunk.

7 A megtalált fészkek elhelyezkedése az alábbiak szerint oszlik meg (adatok csak a lakott fészkekre vonatkoznak). 1. gerendavég épületen (Balkenende am Haus) 7 2. ereszgádor (unter der Dachrinne) 6 3. lopótökben (im Flaschenkürbis) 5 4. falra akasztott edény (szita) 3 (an die Wand gehengtes Gefäß (Sieb)) 5. villanyóraszekrény (im Stromzählerkasten) 3 6. deszkaodú (B típus) (im Nistkasten) 3 7. terasz (Terrasse) 3 8. padlás (Dachboden) 2 9. WC-ben gerendán (Balken im WC) 2 2. ábra 2. Abb. A fészkek elhelyezkedése 2. A megfigyelés módszere A házi rozsdafarkú szívesen telepszik az épület tetőgerincére, kéményre, kordonlábra, szőlőkaróra, kiálló száraz ágra és ott hallatja messzire hangzó énekét. Megfigyeléseink szerint ezek a helyek mindenképpen a territóriumán belül vannak, tehát a fészket a közelben kellett keresnünk. Kézi 7x50-es távcső segítségével megfigyeltük, hogy az etető madár hol tűnik el, és így bukkantunk rá több rejtett fészekre padláson, WC-ben és ereszgádorban. A falból előtetőként kinyúló teraszok tetőszerkezete (ha nincs burkolva) és a tűzfalakon túlnyúló gerendavégek kívülről jól láthatók, így ezek megfigyelése könnyű volt. Az odúkat és a lopótököket mindenképpen ellenőriztük volna, csakúgy mint a villanyóraszekrényeket. Ezen kívül érdeklődtünk a gazdáktól is, és így is találtunk egynéhány fészket. Amikor körvonalazódtak előttünk a házi rozsdafarkú által kedvelt helyek, akkor már módszeresen kerestük ezeket. 7

8 3. A jelölés menete A fellelt fészkeket nyilvántartásba vettük, majd ezután figyelemmel kísértük a kotlást és az etetést, a fiókák növekedését, mivel a fiókákra csak a kirepülést megelőző három napban lehet a gyűrűt sérülésmentesen, biztonsággal felhelyezni. A 32 megtalált lakott fészekből csak 16 fészekaljat tudtunk jelölni, mert többet kirabolt a Sághegyen túlságosan is elszaporodott nyest (Martes foina), néhány fészekalj jelölés előtt kirepült, 4 fészket pedig a május 28-i jégverés pusztította el. A jelölés után is figyelemmel kísértük a kirepült fiókák sorsát, amelyek a fészek közelét nem hagyták el és meglehetősen gyorsan növekedtek. A jelölt fészekaljak fiókaszáma az alábbiak szerint alakult: 1x3+7x4+7x5+1x6 + 1y+tojó = 72+1 jelölt egyed. Az egy fészekre eső átlag 4,50. A nem jelölt fészekaljak tojás és fiókaszáma így alakult: 2x3+6x4+6x5+2x6 = 72 jelöletlen. Az egy fészekaljra jutó átlag 4,50. Ennek alapján biztonsággal állíthatjuk, hogy egy átlagos fészekaljban átlagosan 4-5 fióka nevelkedik fel. 4. A fészkelőhelyek vizsgálata A fészkelőhelyeket két szempont szerint vizsgáltuk: a.) Területi megoszlás, szóródás és kitettség A Sághegy csaknem szabályos kör alaprajzú vulkanikus csonkakúp. A felső részen a felhagyott bazaltbánya meddője és a sziklás kráterudvar, az alsó részen szántók, gyepek és rétek találhatók. A kettő között helyezkednek el a szőlők, gyümölcsösök és kertek a présházakkal, pincékkel. Vizsgálódásunk alkalmával csak a középső sávban találtunk fészkeket. A kitettség nem befolyásolta a szóródást, a vizsgált területeken nagyjából egyenletesen oszlottak meg a fészkek. A fészkek egymástól való távolsága m között változott. Ezt az 1. ábrán vázoltuk. b.) Elhelyezkedés az épületen A megtalált fészkek túlnyomórészt az épületek K-DK-D-DNy-i oldalán, vagy amellet helyezkedtek el. Ez tulajdonképpen az itt uralkodó ÉNy-i széliránnyal magyarázható. Találtunk olyan épületet többet is, ahol az idei és tavalyi fészek közvetlenül egymás mellett volt. Megfigyeltük azt is, hogy sem a kotló tojót, sem az etetést nem befolyásolja az ember közelsége. Egy példát említenék: A fészektől 2-3 m-re beszélgető, borozgató társaság mellet nyugodtan folyt az etetés. A gyakoribb fészkelőhelyek közül néhányat a 2. ábrán mutatunk be. A fészkek felmérésénél a vizsgált területen található mintegy 900 építmény 90 %-át megvizsgáltuk és meglepő eredményre jutottunk! A házi rozsdafarkú fészkelése szempontjából nem mindegy, hogy az épület mikor épült és milyen stílusban! A II. világháború előtt jobbára faragott díszítéssel, tűzfalon túlnyúló tetővel, széles eresszel, fa-tégla kombinációval épültek a pincék. Az 1950-es évektől kezdődően inkább a beton és pala kombinációja volt jellemző, keskeny párkányokkal és eresszel díszítés nélkül. Ezen épületeken nem találtunk fészket. Az 1970-es évek közepétől amely egybeesett a védetté nyilvánítással és az ezzel járó építészeti és tájképi szabályozással a fa-tégla-fafaragás díszítés ismét előtérbe került. Vele együtt egymás példáját is látva szemléletváltozás is végbement az építtetőkben, ami ismételten megnövelte a fészkelésre alkalmas helyek számát, ezzel együtt a fészkelő madarak számát is. Ez az örvendetes tény természetesen nem csak a házi rozsdafarkúra vonatkozik, hanem más fajokra is. 5. A fészekanyag vizsgálata A fészekanyag vizsgálata során az alábbiakat állapítottuk meg: A külső részt vékony fűszálakból készítik, majd ezt vastagon mohával és egyéb tollakkal bélelik ki. A belső réteg finom pihetollból és finom szőrből készül. Megfigyeléseink szerint az ellenőrzött fészkekben túlnyomórészt mezei nyúl (Lepus europeus) szőrét találtuk, ami arra enged következtetni, hogy az első fészekrakás egybeesett a nyulak vedlésével is. 6. További célkitűzések Az 1994-es évben is tovább kívánjuk folytatni felmérő és jelölő programunkat. Célkitűzéseink: 1. további adatgyűjtés 2. adatbázis bővítése 3. fészkelőhelyek növelése (odú, lopótök kihelyezés, stb.) 4. fotó- és filmdokumentáció készítése 5. számítógépes nyilvántartó program 6. károsítók elleni hatékony védekezés kidolgozása. 8

9 Zusammenfassung Hausrotschwanz (Phoenicurus ochruros) Beringungsaktion und Kartierungs-Programm im Landschaftsschutzgebiet Sághegy im Jahre Einleitung 1993 wurde in Landschaftsschurzgebiet Sághegy eine Kartierung über die Verbreitung des Hausrotschwanzes durchgeführt. Die Arbeit dauerte vom 10. Mai bis 20. Juni. Die erste Beringung geschah am 15. Mai, die letzte am 18. Juni. Ungefähr 50 % des Schutzgebietes (ca. 146 ha) eignen sich als Lebensraum des Hausrotschwanzes. Dies bedeutet Weinbauanlagen, Obstplantagen und Gärten. Der restliche Teil besteht aus Kahlflächen, Wäldern, Wiesen und Ackerland. Auf diesem Gebiet befinden sich cca alleinstehende Anwesen, die Durchschnittsgröße beträgt 1500 m 2. Auf oben skizzierter Fläche konnten 32 bewohnte und 34 vorjährige bzw. ältere Nester gefunden werden. Die aufgefundenen bewohnten Nistplätze sind in der 1. Tabelle zu sehen. 2. Beobachtungsmethode Der Hausrotschwanz läßt sich gerne an verschiedenen hoch gelegenen Warten nieder, von wo aus er seinen weit hörbaren Gesang vorträgt. Die Beobachtungen haben ergeben daß diese Plätze im jeden Fall innerhalb seines Territoriums liegen, die Nester mußten also in der nähe gesucht werden. Durch beobachten des fütternden Altvogels konnten viele Nester gefunden werden. Vielerorts konnten auch die Hausbewohner helfen die Nester zu finden. Nachdem die Beobachter die bevorzugten Nistplätze kennengelernt haben konnten sie diese systematisch durchsuchen. 3. Kennzeichnung der Vögel Die gefundenen Nester wurden auf einer Karte eingezeichnet, danach konnte das Bebrüten der Eier, die Fütterung, das Wachstum der Jungen kontrolliert werden. Das Beringen der Jungen geschah in den letzten 3 Tagen vor dem ausfliegen, denn nur in diesem Zeitraum lassen sich die Ringe ohne Risiko anbringen. Von den 32 gefundenen Nestern konnten nur 16 markiert werden, denn mehrere wurden vom Steinmarder (Martes foina) ausgeplündert, einige Jungvögel flogen vor dem beringen aus, und 4 Nester wurden durch Hagelschlag am vernichtet. Kükenzahl bei markierten Nestern: 1x6 +7x5 + 7x4 + 1x3 à 72 Jungvögel, im Durchschnitt 4,50 Junge. Zahl der Eier und Küken der nicht markierten Nester: 2x6 + 6x5 + 6x4 + 2x3 à 72 Jungvögel, im Durchschnitt 4,50 Junge. Es kann also mit Sicherheit ausgesagt werden daß in einem durchschnittlichem Nest 4-5 Jungvögel aufgezogen werden. 4. Untersuchung des Nistgebietes a.) Dichte, Verteilung und Orientation Der Sághegy ist ein vulkanischer Kegelstumpf. Am oberen Teil findet man eine verlassene Basaltmiene und den felsigen Krater, weiter unten befinden sich Äcker, Rasenflächen und Wiesen. Zwischen diesen sind Weinbauanlagen, Obsplantagen und Gärten mit Kelterhäusern und Kellern eingekeilt. Bei der Untersuchung wurden nur in der mittleren Region Nester gefunden. Die Verteilung wurde von der Orientation nicht beeinflußt, die Nester verteilten sich im großen und ganzen gleichmäßig auf dem Untersuchungsgebiet. Die Distanz zwischen den Nestern variierte von Metern. (Abb.1.) b.) Position am Gebäude Die gefundenen Nester befanden sich hauptsächlich auf der O-SO-S-SW-liche Seite der Häuser. Dies könnte mit der vorherrschenden NW-licher Windrichtung erklärt werden. An mehreren Stellen befanden sich Nester vom vergangenem Jahr und diesem Jahr dicht nebeneinander. Es wurde auch beobachtet daß sowie das brütende Weibchen als auch die Fütterung nicht von der Nähe des Menschen beeinflußt werden. Die 2. Abbildung zeigt einige der häufig benutzten Brutplätze. Beim suchen der Nester wurden cca. 90 % der insgesammt 900 Gebäuden durchsucht, was ein ungewöhnliches Ergebnis ergab. Das Baualter und der Baustil des Gebäudes ist bei der Nistplatzwahl des Hausrotschwanzes nicht unbedeutend. Vor dem II. Weltkrieg wurden die Keller aus Ziegeln und Holz, mit geschnitzten Verzierungen und breiten Dachrinnen gebaut. Seit den 50-er Jahren wurde Beton verwendet, mit schmalen Simsen und Dachrinnen ohne Verzierung. Auf solchen Gebeuden wurden keine Nester gefunden. Seit Mitte der 70-er Jahre Gründung des Landschaftsschutzgebietes und regulieren des Landschaftsbildes kam die Holz-Ziegel Bauweise erneut in den Vordergrund, was den Anstieg der geeigneten Nistpletze mit sich brachte. 5. Untersuchung des Nistmaterials Der äußere Teil wird aus dünnen Grashalmen angefertigt, und dies dick mit Moos und Federn ausgepolstert. Die innere Schicht besteht aus feinen Dunen und Haaren. Die Haare stammen vorwiegend von Feldhasen. Zielsetzung : 1. Kontinuierliches sammeln der Daten 2. Erweitern der Datenbank 3. Schaffung neuer Nistmöglichkeiten (aussetzen von Nistkästen, usw.) 4. Anfertigung einer Foto- und Filmdokumentation 5. Computerverwaltungsprogramm 6. Erarbeiten eines wirksamen Schutzes gegen Räuber GÓCZÁN JÓZSEF & MIHÓK ANDRÁS H-9551 Mesteri, Kossuth u

10 Kisemlős vizsgálatok a Lajta-Project erdősáv rendszerében 1992 nyarán kisemlős vizsgálatokat végeztem a Lajta-Hansági Állami Tangazdaság II. Mosonszolnoki kerületében. A kutatás célja volt 1. Feltárni az agrárkörnyezet erdősávrendszerének kisemlősfaunáját. 2. Kapcsolatot találni az erdősávszerkezet (záródás, fafajösszetétel, cserjeszint, stb.) és a kisemlősfauna összetétele közt. 3. Meghatározni fajonként a fiatalkori mortalitás nagyságát. Anyag és módszer A kisemlősök begyűjtése rugós egérfogóval történt. Erdősávonként 50 egérfogót helyeztem ki egymástól ~ 10 m távolságra. A csapdák 3 napig voltak egy helyen, utána áthelyezésre kerültek más erdősávba. Az állatokon faj-, kor-, és ivarhatározást végeztem, valamint felvettem biometriai adataikat. A nőstény egyedek esetében boncolás útján vizsgáltam az embriószámot és a szopott emlők számát. Erdősávszerkezet alapján 3 sávtípust különítettem el, az egyes sávok kisemlősfauna szerinti hasonlóságát hierarchikus clusteranalízissel vizsgáltam (Syntax 5. prg.). A vizsgálat eredményei A kutatás során megvizsgált 18 erdősávban 8 kisemlősfaj (563 egyed) jelenlétét sikerült kimutatni (1. ábra). 1. ábra - 1. Abb. Az erdősávszerkezet alapján elkülönített 3 típusban 1. cserjeszint nélküli, kiritkult erdősávok 2. cserjeszint nélküli, jól záródott erdősávok 3. cserjeszintes, határozott koronaszinttel bíró erdősávok előforduló fajok dominancia viszonyait tüntettem fel az 1. táblázatban. 1. típus 2. típus 3. típus D% D% D% Sárganyakú erdeiegér - Gelbhalsmaus (Apodemus flavicollis) 21,6 41,8 18,2 Közönséges erdeiegér - Waldmaus (Apodemus sylvaticus) 16,8 16,4 13,1 Mezei pocok - Feldmaus (Microtus arvalis) 44,8 27,6 16,3 Erdeipocok - Rötelmaus (Clethrionomys glareolus) 12,5 8,2 43,9 Erdei cickány - Waldspitzmaus (Sorex araneus) 3,8 3,0 5,1 Törpecickány - Zwergspitzmaus (Sorex minutus) 0,5 0,0 1,0 Mezei cickány - Feldspitzmaus (Crocidura leucodon) 0,0 3,0 1,9 Törpeegér - Zwergmaus (Micromys minutus) 0,0 0,0 0,5 1. táblázat 1. Tabelle 10

11 A hierarchikus clusteranalízis eredményeként a 2. ábrán látható kapcsolatok mutathatók ki kisemlősfauna alapján az egyes erdősávok között. Az ábra alapján 3 kisemlős élőhelytípust különítettem el: 1. típus 3H, 4C, 69E, 70C2, 70A, 70C1, 69C 2. típus 4A, 68D, 69B, 70B, 70D2, 68C, 70D1 3. típus 3G, 69F, 3A, 3I A kódok a vizsgált erdősávok üzemtervi jelei. A csoportosítás - a még ki nem dolgozott kritikus hasonlósági index hiányában önkényesnek mondható ugyan - a következő eredményt tükrözi: Az erdősávszerkezet hatással van a kialakuló kisemlősfaunára, azonban nem egyedüli meghatározója annak. A nőstény egyedek vizsgálata alapján az erdeiegér (Apodemus sylvaticus) esetében sikerült kimutatni 1 egységnyi különbséget az embriók és a szopott emlők száma közt, amely a fiatalkori pusztulás mértékét mutatja. A kisemlős élőhelyek elkülönítéséhez a továbbiakban szükségesnek tartom kidolgozni a kritikus hasonlósági index értékét. Irodalom Literatur: NÉMETH CS. (1993): Kisemlős vizsgálatok a Lajta-Project erdősávrendszerében. TDK dolgozat, EFE Sopron. Zusammenfassung Untersuchung der Kleinnager in den Waldstreifen des Lajta-Projects Im Sommer 1992 führte der Verfasser bei Mosonszolnok Ermittlungen über die Kleinnagerfauna durch. Forschungsziele waren: 1. Erhebung der Kleinnagerarten in den Waldstreifen der Agrarumgebung. 2. Ermittlung der Zusammenhänge von Waldstreifenstruktur und Zusammensetzung der Kleinnagerfauna 3. Bestimmung der Sterblichkeit bei Jungtieren bei allen Arten Material und Methode Die Tiere wurden mit Mausefallen gefangen. In jedem Waldstreifen wurden 50 Fallen, in ungefähr 10 m Entfernung von einander aufgestellt. Die Fallen blieben 3 Tage lang an gleicher Stelle. Nach der Art-, Alters- und Geschlechtsbestimmung wurden auch die biometrischen Daten aufgezeichnet. Auf Grund der Struktur wurden die Waldstreifen in 3 verschiedene Kategorien eingeteilt, die Ähnlichkeit der Kleinnagerfauna wurde mit einer hierarchischen Clusteranalyse untersucht. Ergebnis In den untersuchten 18 Waldstreifen konnte die Existenz von 8 Kleinnagerarten (563 Exemplare) bestätigt werden. Die 1.Tabelle zeigt die Dominanzverhältnisse der Arten in den 3 verschiedenen Waldstreifentypen - 1. lichte Waldstreifen, ohne Sträucher - 2. geschlossene Waldstreifen, ohne Sträucher - 3. Waldstreifen mit klarer Kronen-Ebene, und Sträuchern Die Clusteranalyse ergab die im 2. Abb. sichtbaren Zusammenhänge zwischen den einzelnen Waldstreifen. Anhand der Abbildung sonderte der Verfasser 3 Lebensraumarten ab. Die Gruppierung zeigt, daß die Struktur der Waldstreifen die entstehende Kleinnagerfauna beeinflußt, doch sie ist nicht allein entscheidend. Zum Differenzieren der Lebensräume muß in der Zukunft noch der Wert des kritischen Ähnlichkeits-indexes ermittelt werden. NÉMETH CSABA H-9400 Sopron, Ady E. u

12 Nyári lúd (Anser anser) fiókát zsákmányoló sárgalábú sirály (Larus cachinnans) Az elsősorban tengerpartok mentén fészkelő, nagytestű sirályfajok közé tartozó sárgalábú sirály (Larus cachinnans) terjeszkedése 1988-ban érte el hazánkat (ÁRKOSI, 1989). Költőterületén állománya növekedőben van, melyet jó alkalmazkodóképességének köszönhet. Fészkeit akár emberi településeken is építheti és táplálkozó csapatai állandó vendégek a városszéli szemétdepóniákon (CSÖRGŐ, 1988). A Fertőn 1991 óta költ egy pár (HADARICS, MOGYORÓSI & PELLINGER, 1991), mely 1991-ben három, 1992-ben egy fiókát repített (HADARICS, MOGYORÓSI & PELLINGER, 1993). Fészkel az ausztriai Fertőzugban is (ZUNA-KRATKY, 1992). Az ezüstsirály-heringsirály fajkörhöz tartozó, nagytestű sirályok érzékeny károkat okozhatnak a velük egy habitatban költő madarak fészekaljaiban, mivel elfogyasztják azok tojásait, illetve fiókáit. A nálunk honos fajjal rokon ezüstsirály (Larus argentatus) erősen károsítja az Északi-tenger fészkelő madárközösségeit (SCHMID, 1988). Mogyorósi S. megfigyelése szerint az Elba torkolatánál fekvő Scharhörn madárszigeten átlagosan negyedóránként (!) rabolnak egy fiókát többnyire sarki csér (Sterna paradisea) fiókáit az ezüstsirályok (MOGYORÓSI S. szóbeli közlése) nyarán a Norderoog Hallig-on köpetében pehelyréce (Somateria mollissima) fiókájának lábait találtuk. Nagytestű sirály (Larus sp.) köpetében előkerült már lumma (Uria algae) koponyája is (VAUK-HEINZELT, 1990). A mekszikópusztai Papréten költő pár egyik adult madara a felriadó nyári ludak (Anser anser) őrizetlenül maradt fiókái közül zsákmányolt egyet május 2-án. A sirályt röptében vettük észre, csőrében vitte a pelyhes, kb. egy hetes kislibát a fészke felé. A sziget előtt szállt le a vízre, majd a fiókát agyoncsípkedte. Ez az első megfigyelésünk az itt költő sárgalábú sirályok fiókarablásáról. Május 20-án, miután fiókáit és az itt fészkelő gulipánok (Recurvirostra avosetta) tojásos fészekaljait róka (Vulpes vulpes) pusztította el, Hadarics T. társaságában bejártuk a szigetet és az elhagyott fészek mellett három nyári lúd fióka maradványait találtuk. Amennyiben e madárfaj általánosan elterjedt költőfajjá válik, hazánkban is számolni kell azzal, hogy komoly veszélyt jelent majd a szikes tavak, mocsarak fészkelő madarai (gulipán stb.) számára. Irodalom Literatur: ÁRKOSI J. (1989): Az ezüstsirály első hazai költése. Madártani Tájékoztató, : CSÖRGŐ T. (1988) : Ezüstsirály (Larus argentatus). In : HARASZTHY L. (szerk.) (1988) : Magyarország madárvendégei. Natura Budapest. HADARICS T., MOGYORÓSI S. & PELLINGER A. (1991): Az ezüstsirály (Larus argentatus) újabb fészkelése Magyarországon. Madártani Tájékoztató, : HADARICS T., MOGYORÓSI S. & PELLINGER A. (1993): A sárgalábú sirály (Larus cachinnans) újabb költése a Fertő tónál. Madártani Tájékoztató, : SCHMID, U. (1988): Vogelinsel Scharhörn. Jordsand Buch 7. Niederelbe Verlag. VAUK-HEINTZELT, E. (1990): Schädel einer Trottellumme (Uria aalge) in Speiballen einer Großmöwe (Larus spec.). Seevögel, 11.3: 52. ZUNA-KRATKY, T. (1992): Beobachtungen Brutzeit Vogelkundliche Nachr. aus Niederösterreich, 3.4: Zusammenfassung Weißkopfmöwe (Larus cachinnans) erbeutet Graugans (Anser anser) -küken Das Brutareal der Weißkopfmöwe erreichte Ungarn im Jahre 1988 (ÁRKOSI, 1989). Ihrer Anpassungsfähigkeit zu verdanken wächst ihr Bestand an den Brutplätzen. Nahrungssuchende Gruppen kann man häufig an den Mülldeponien der Großstädte antreffen (CSÖRGŐ, 1988). Beim Fertő brütet seit 1991 ein Paar (HADARICS, MOGYORÓSI & PELLINGER, 1991) das 1991 drei, 1992 ein Junges aufgezogen hat (HADARICS, MOGYORÓSI & PELLINGER, 1993). Die Art brütet auch im Seewinkel (ZUNA-KRATKY, 1992). Die Großmöwen können in den Bruten der mit ihnen im gleichen Lebensraum brütenden Vögel empfindliche Schäden anrichten, denn sie fressen ihre Eier bzw. Küken. Die Silbermöwe z.b. plündern häufig die Nester der Nordseeküste (SCHMID, 1988). Nach Beobachtungen von S. Mogyorósi rauben die Silbermöwen im durchschnitt jede viertel Stunde ein Küken (hauptsächlich die von Sterna paradisaea), und im Sommer 1989 fanden wir auf der Hallig Norderoog in einem Gewölle Füße eines Eiderenten Kükens. Am raubte bei Mekszikópuszta eine der hier brütenden Möwen ein unbeaufsichtigt gelassenes Graugansküken. Die Möwe trug das ca. 1 Wochen altes Küken im Schnabel zum Nest, wo sie es zu Tode zwickte. Dies war unsere erste Beobachtung vom Kükenraub der brütenden Weißkopfmöwen. Am nachdem die Möwenküken und die Eier der Säbelschnäbler von einem Fuchs vernichtet wurden überprüften wir mit T. Hadarics die Brutinsel, und fanden neben dem Möwennest die Überreste von 3 Graugansküken. Wenn sich die Weißkopfmöwe an unseren Salzseen allgemein verbreitet, kann sie eine große Gefahr für die einheimischen Vogelarten (z.b. Säbelschnäbler) bedeuten. PELLINGER ATTILA Fertő-Hanság Nemzeti Park, H-9435 Sarród, Rév, Kócsagvár Tel./Fax: 99/

13 Az évi gyurgyalag (Merops apiaster L., 1758) felmérés eredményei Vas megyében A gyurgyalag Kárpát-medencében fészkelő állománya a faj kontinuus áreája DNY-ÉK-i irányú szegélyövezetének egyik populációja, ezért eloszlásának és egyedszámának alakulása jelzi az áreahatár fluktuációjának irányát és mértékét. A költő gyurgyalagok száma Magyarországon és Európa más területein is csökkent az utóbbi évtizedekben (BANKOVICS, 1984; FINTHA, 1968). Legnyugatibb hazai, Vas megyei előfordulásáról szórványos adatok vannak (MOLNÁR, 1950), de az állománynagyságról semmit sem tudtunk. Az 1991-ben és 1993-ban végzett felmérésünk célja az volt, hogy a Vas megyében költő gyurgyalag állomány elterjedését, egyedszámát, a megtelepedését elősegítő, illetve veszélyeztető tényezőket megállapítsuk. Megfigyeléseink szerint 1991-ben 13 bányában összesen 56 pár, 1993-ban 16 bányában összesen 129 pár gyurgyalag költött. A fészkelőtelepek mind régiek voltak ben a bányák 61 %-ában, 1993-ban 48 %-ában csak 1-2 pár fészkelt. A legnagyobb kolónia kialakulására ( pár; pár) a gércei homokbányában volt lehetőség, a partfalak méretei és kitettsége miatt. A partfalak hosszúságát és magasságát megvizsgálva azt tapasztaltuk, hogy gyurgyalag által lakott bányák esetében a nagyobb méretek jellemzőbbek mint a költőtelep nélküli bányákban. A zárt erdők távolsága a fészektelepektől és a fészektelep nélküli homokbányáktól hasonló megoszlást mutat mindkét esetben. A lakott homokbányák lényegesen távolabb helyezkednek el a településektől, mint a fészektelep nélküli bányák (N = 24, Chi 2 = 5,672, P < 0,05). A táplálkozóterületek a fészkelőtelepek 54 %-ánál a telepektől számított m, 38 %-nál m, 8 %-nál m között terültek el. A táplálkozási területek típusai a bányák közelében levő legelők, szántók (kukorica, búza), gyümölcsösök és szőiők voltak. A költőüregek 51 %-a a partfal felső szélétől 0,3 és 1 m közötti távolságban helyezkedett el, 0,3 m-nál kisebb távolságot sehol sem tapasztaltunk. Az üregek 59 %-a a D-i, DNy-i, DK-i kitettségű partfalakon készült (N=56, Chi 2 = 46,85, P < 0,001). A gyurgyalagok által használt homokbânyákban tíz társfészkelő fajt figyeltünk meg. Leggyakoribb a házi veréb (Passer domesticus) volt, legnagyobb egyedszámban a partifecske (Riparia riparia) fészkelt. A gércei homokbányában kb pár rendszeresen költ. A veszélyeztető tényezők közül a következők fordultak elő: homokbányászat 12 esetben, omlásveszély négy esetben, szemétlerakás öt esetben. Szándékos emberi pusztítást nem tapasztaltunk. Bár az 1993-ban költő párok száma több mint kétszerese volt az 1991-ben tapasztalt mennyiségnek, de ebből még nem következtethetünk az állomány tartós növekedésére. Nem tudjuk, hogy ez a homokbányákban fészkelő állomány tényleges szaporodását jelenti-e, vagy máshonnan pl. az adott fészkelőhely megszűnése miatt áttelepült példányok eredményeztéke az állomány felszaporodását. Feltételezzük, hogy a Rába egyes meredek partszakaszaiban is költ gyurgyalag. Az állományváltozás esetleges növekvő tendenciáját csak a következő években is elvégzett és más területekre is kiterjedt felmérések bizonyíthatják vagy cáfolhatják. Irodalom Literatur: BANKOVICS A. (1984): Gyurgyalag. In: HARASZTHY L. (szerk.): Magyarország fészkelő madarai. Budapest, Natura. FINTHA I. (1968): Megfigyelések a Szamos-menti gyurgyalagok (Merops apiaster) fészkelési viszonyairól és táplálkozásáról. Aquila, 75: MOLNÁR L. (1950): A gyurgyalag Körmend határában. Aquila, 51-54: 167. Zusammenfassung Ergebnisse der Bienenfresser (Merops apiaster L., 1758) Erhebung aus dem Komitat Vas in den Jahren Der Brutbestand des Bienenfressers sank in den letzten Jahrzehnten sowie in Ungarn, als auch im restlichen Europa (BANKOVICS, 1984; BROOKS, 1992; FINTHA, 1968). Vom westlichsten heimischen Vorkommen der Art stehen nur spärliche Daten zur Verfügung (MOLNÁR, 1950). Ziel der Erhebung war die Festlegung des im Komitat brütenden Bestandes, die Bestimmung der Anzahl, sowie die Ermittlung der begünstigenden und gefährdenden Faktoren der Ansiedlung. Aus den Untersuchungen konnten volgende Ergebnisse entnommen werden: brüteten im Komitat Vas 56 Paar Bienenfresser in 13, und Paare in 16 Sandgruben alle Brutkolonien entstanden schon vor geraumer Zeit 1991 brüteten in 61 %, 1993 in 48 % der Sandgruben nur 1-2 Paare die größten Kolonien ( Paare, Paare) konnten in der Sandgrube bei Gérce entstehen bei der Nistplatzwahl werden die größeren Sandgruben bevorzugt in der Entfernung von geschlossenen Wäldern gibt es zwischen bewohnten und unbewohnten Sandgruben keinen Unterschied die bewohnten Sandgruben sind weiter von den Siedlungen entfernt, als die unbewohnten die Nahrungsgebiete liegen bei 54 % der Kolonien in m, bei 38 % in m und bei 8 % in m Entfernung 13

14 die Bienenfresser holen ihre Nahrung von Weiden, Äckern (Meis, Weizen) Obsplantagen und Weingärten 51% der Nisthöhlen befinden sich m vom obersten Rand der Steilwand entfernt 59% der Höhlen wurden an südlichen, südwestlichen oder südöstlichen Wenden errichtet der häufigste Mitbewohner ist der Haussperling (Passer domesticus), die zahlreichste ist die Uferschwalbe (Riparia riparia) Gefährdende Faktoren: Sandabbau in 12, Einsturzgefahr in 4 und Müllablagerung in 5 Fällen absichtliche menschliche Zerstörung wurde nicht festgestellt Obwohl 1993 doppelt so viele Vögel gebrütet haben als 1991, kann man daraus noch nicht auf den langjährigen Anstieg des Bestandes schließen. Zur Bestätigung der ansteigenden Tendenz müssen die Untersuchungen auch in den volgenden Jahren, und an mehreren Orten durchgeführt werden. GYURÁCZ JÓZSEF & SZANYI KATALIN Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, H-9700 Szombathely, Károlyi G. tér 2/4. Adatok a vándorsólyom (Falco peregrinus) táplálkozásához őszi-tavaszi időszakban A vándorsólyom európai állománynövekedése következtében, mind gyakrabban tűnik fel hazánkban a fészkelési időszakot követően, sőt alkalmankénti jelenléte a költési szezonban, visszatelepedésének lehetőségét sejteti. A mekszikópusztai elárasztásokon az őszi és tavaszi hónapokban gyülekező vízimadarak tömegei jelentette táplálékbőség következtében megszaporodtak a nagytestű ragadozómadárfajokra vonatkozó előfordulási adatok, ezen belül is feltűnő a vándorsólyom szinte állandó jelenléte e területen. Az elmúlt három év során öreg és fiatal, hím és tojó példányokat egyaránt megfigyeltünk, több alkalommal öreg és fiatal példányt, illetve két kifejlett sólymot együtt láttunk. Kora tavasszal, az elárasztott területet borító összefüggő jégtakaró elolvadása után jelennek meg a vándorsólymok. Többnyire mesterséges tereptárgyakon (megfigyelőtorony korlátja, stb.) ülve láthatóak, ezeken az állandó helyeken lehetőség nyílik táplálékmaradványok gyűjtésére. Itt tartózkodásuk május elejéig elhúzódik, ez azt jelzi, hogy nem fészkelő példányokról van szó. Május közepétől július végéig nincsenek a területen, az egész Fertő-mellékről eltűnnek, és csak augusztus első felében jelennek meg ismét. Szem előtt tartva, hogy a nyár közepén költésről már nemigen lehet szó, valamint azt, hogy táplálékbőség van, nyitott kérdés, mi az oka ennek. A téli táplálékszegény hetek-hónapok alatt csak akkor tűnnek el a Fertő mellől, ha a nagyobb vízfelületek is befagynak és az utolsó récecsapatok is délebbre húzódnak. Több megfigyelés bizonyítja, hogy jelentősebb, olvadással együttjáró enyhülésekkor újra feltűnnek az élőhelyrekonstrukción a vándorsólymok, tehát elképzelhető, hogy ekkor csak átváltanak más táplálékra (pl. fenyőrigó) és nagyobb területet kóborolnak be. Nemcsak a Fertőn figyeltünk meg vándorsólymokat, hanem több-kevesebb rendszerességgel a harkai és ágfalvi rétek felett is megjelennek, illetve ott vadásznak. Az alábbiakban közreadjuk néhány táplálkozásukkal, zsákmányszerzésükkel kapcsolatos megfigyelésünket. Általában kora reggel vadásztak, zsákmányolás után pedig hosszú emésztési periódus következett, mely gyakran délutánig húzódott. Tőkés réce (Anas platyrhynchos): október 28-án egy gácsér, november 18-án egy tojó maradványait gyűjtöttük ülőhelyéről az élőhelyrekonstrukción. Csörgő réce (Anas crecca): október 21-én csörgő réce fejet és tollakat, november 25-én tollakat találtunk ugyanott. Bíbic (Vanellus vanellus): egy adult példány bíbicre vág a Harkai platón április 16-án. Pajzsoscankó (Philomachus pugnax): egy csaknem fekete színű nászruhás hím példány maradványait találtuk mekszikópusztai tépőhelyén április 30-án. Többször láttuk pajzsoscankó-csapatokat hajtani, pl április 8-án egy kb pd-ból állót az osztrák határ közelében. Dankasirály (Larus ridibundus): október 28-án dankasirály-maradványok ugyanott. Örvös galamb (Columba palumbus): május 18-án Ágfalván egy adult madár örvös galambra vág. Fenyőrigó (Turdus pilaris): április 16-án Harkán egy adult példány több alkalommal fenyőrigóra vág. Seregély (Sturnus vulgaris): a vándorsólyom egyik legfontosabb zsákmányállata az őszi időszakban. Gyakran látni a nádasba éjszakázni behúzó seregélyeket hajtó sólymokat (pl: október 6-án és április 15-én), november 29- én seregélyt tépő adult madár ült az egyik megfigyelőtornyon. 14

15 Zusammenfassung Angaben zur Ernährung des Wanderfalken (Falco peregrinus) im Herbst und Frühling Der Verstärkung des europäischen Bestandes zur Folge erscheint der Wanderfalke in Ungarn regelmäßig nach der Brutzeit, ja das gelegentliche Auftauchen in der Brutsaison läßt sogar auf Rückbürgerungsversuche schließen. Die permanente Gegenwart des Wanderfalken an der Lebensraumrekonstruktion bei Mekszikópuszta im Herbst und Frühjahr - wenn sich hier große Mengen Wasservögel ansammeln - ist auffallend. In den vergangenen Jahren wurden Alt- und Jungvögel, Männchen und Weibchen gleichermaßen beobachtet, mehrfach wurden Alt- und Jungvögel sowie zwei Altvögel auf einmal gesehen. Mit Frühlingsanbruch, wenn die geschlossene Eisdecke des überschwemmten Gebietes auftaut erscheinen die Wanderfalken. Die Falken bevorzugen künstliche Bauten (Beobachtungstürme, usw.) als Ansitz, hier können auch Nahrungsreste gesammelt werden. Die Falken sind bis Anfang Mai im Gebiet zu sehen, dies deutet darauf hin das es nicht brütende Exemplare sind. Von Mitte Mai bis Ende Juli verschwinden sie aus der ganzen Fertő-Region, und sie kehren erst in der ersten Augusthelfte zurück. Es ist bisher unklar womit dieses zeitweilige Verschwinden zu erklären ist. In den Wintermonaten verlassen sie nur dann das Gebiet, wenn auch die größeren Wasserflächen zufrieren und auch die letzten Entenschwärme weiter nach Süden ziehen. Es wurde mehrfach beobachtet, daß sich die Wanderfalken nach bedeutendem Tauwetter erneut bei der Lebensraumrekonstruktion einfinden, es ist also vorstellbar, daß sie bei Schlechtwetter nur auf andere Nahrung (z.b. Wacholderdrossel) wechseln, wobei sie ein größeres Gebiet durchstreifen müssen. Wanderfalken wurden nicht nur beim Fertő beobachtet, sondern mehr oder weniger regelmäßig auch über den Wiesen von Harka (Harkau) und Ágfalva (Agendorf). Die Falken jagen meistens früh am Morgen, danach folgt eine lange Verdauungsperiode, die oftmals bis zum Nachmittag dauert. Bei den Beobachtungen wurden die volgenden Beutetier-Arten registriert: Stockente (Anas platyrrhynchos), Krickente (Anas crecca), Kiebitz (Vanellus vanellus), Kampfläufer (Philomachus pugnax), Lachmöwe (Larus ridibundus), Ringeltaube (Columba palumbus), Wacholderdrossel (Turdus pilaris), Star (Sturnus vulgaris). Der Star ist in den Herbstmonaten eines der wichtigsten Beutetierarten des Wanderfalken. PELLINGER ATTILA Fertő-Hanság Nemzeti Park, H-9435 Sarród, Rév, Kócsagvár Tel./Fax: 99/ VÁCZI MIKLÓS H-9423 Ágfalva, Soproni u. 20. Széncinegére (Parus major) vadászó nagy őrgébicsek (Lanius excubitor) február 18-án szép havas, hideg és napsütéses reggel köszöntött a fehértói tájra. A Fehértói madárvártán tevékenykedtünk más ügyekben, miközben a madáretetők környékén nagyszámú madársereg serénykedett. Mindez arra ösztökélt, hogy esetleg gyűrűzni is lehetne néhány izgalmasabb északi fajt. A függönyhálókat kitéve (2 db) hamarosan madarak akadtak meg benne. Főleg széncinegék (Parus major), de más fajok is, pl. meggyvágók (Coccothraustes coccothraustes), fenyőpintyek (Fringilla montifringilla), nagy fakopáncsok (Dendrocopos maior), közép fakopáncs (Dendrocopos medius), stb. A madárvárta ablakából - ami 20 m-re volt a hálóktól - figyeltük a az eseményeket. Kisvártatva azt vettük észre, hogy egy nagy őrgébics (Lanius excubitor) az egyik hálóba akadt széncinegére támadott. Kiszaladva a cinege már menthetetlen volt, elpusztult. Némi gondolkodást követően úgy döntöttem, hogy a hálóban hagyom, vajon mi történik. Az épületből figyelve hamarosan ismét megjelent a nagy őrgébics, próbálta kiszedni a madarat, rászállt a háló vezérfonalára többször is, a karóra, időnként a földről nézegette az elpusztult cinegét. Többször próbálkozott a háló mindkét oldaláról, de nem sikerült kiszabadítania a tetemet. Rövidesen egy másik nagy őrgébics is megjelent, így már ketten próbálkoztak sikertelenül. Végül mindkét nagy őrgébicset sikerült megfogni és meggyűrűzni. Zusammenfassung Raubwürger (Lanius excubitor) erbeutet Kohlmeise (Parus major) Am versuchte der Verfasser in der nähe der Vogelwarte Fehértó mit zwei Japannetzen einige Vögel zu fangen. Nach kurzer Zeit lagen schon mehrere Vögel - vor allem Kohlmeisen (Parus major), aber auch Kernbeißer (Coccothraustes coccothraustes), Bergfinken (Fringilla montifringilla), Buntspechte (Dendrocopos maior), Mittelspecht (Dendrocopos medius), usw. - in den Netzen. Der Verfasser beobachtete vom Fenster der Vogelwarte aus das Geschehen. Plötzlich tauchte ein Raubwürger (Lanius excubitor) auf, und versuchte eines der Kohlmeisen zu erbeuten. Der Verfasser lief raus, aber der Meise konnte nicht mehr geholfen werden, darum lies er sie im Netz liegen. Nach kurzer Zeit erschien der Würger erneut, und versuchte seine Beute aus dem Netz zu befreien. Wenig später gesellte sich ein anderer Raubwürger zu ihm, aber es gelang ihnen nich die Meise frei zu bekommen. Schließlich wurden die zwei Würger auch gefangen und beringt. Fülöp Tibor Fertő-Hanság Nemzeti Park, H-9155 Lébénymiklós, Kun u

16 Szárhalmi vonuláskutató tábor 1993 ősz (Nemeskút) A tábort két részletben - szeptember 17-től 25-ig, valamint október 6-tól 15-ig - rendeztük meg. A fentieken kívül meg három nap végeztünk gyűrűzést a területen. Munkánk célja a Szárhalmi erdőtömb mentén húzódó bokorsorok őszi énekesmadárvonulásának vizsgálata. Már hat éve folytatunk itt rendszeres őszi gyűrűzést, de tábort eddig még nem sikerült szerveznünk. A körülbelül kétszáz méter hosszú bokorsort hét helyen fogtuk át kilenc darab tizenkét méteres japán hálóval. A fogott madarak teljes biometriai felvételét is elvégeztük. Huszonkét nap alatt harminchét faj 1869 példányát gyűrűztük meg. Az adatok számítógépes feldolgozása megkezdődött. A nemeskúti bokorsorok az egyik legnagyobb forgalmú őszi énekesmadár vonulási helyet jelentik a Szárhalom mentén. A bőséges táplálék és a változatos élőhely vonzza az igen nagy számban vonuló madarakat. Sajnos a terület jövője elég bizonytalan a kiskertek terjedése, szemétlerakás és a megnövekedett forgalom miatt. Szeretnénk megköszönni egyéni támogatóink, valamint a Soproni Helyi Csoport segítségét a tábor folyamatos és zavartalan lebonyolításában őszén szeretnénk a tábort hosszabb időn keresztül működtetni, de sajnos idő- és emberhiánnyal küszködünk. Örömmel vesszük mindazok jelentkezését akik részt vennének ebben a munkában. SOPRON (SZÁRHALOM) Vonuláskutató tábor eredményei ősz (szeptember 11., szeptember , szeptember 30., október 6-15., október 31.) 22 nap Vörösbegy - Rotkehlchen (E. rubecula) Fenyvescinege - Tannenmeise (P. ater) 5 Barátka - Mönchsgrasmücke (S. atricapilla) Cserregő nádiposzáta - Teichrohrsänger (A. scirpaceus) 4 Sárgafejű királyka - Wintergoldhähnchen (R. regulus) Tüzesfejű királyka - Sommergoldhähnchen (R. ignicapillus) 4 Erdei szürkebegy - Heckenbraunelle (P. modularis) Nagy fakopáncs - Buntspecht (D. major) 4+2 Csilp-csalp füzike - Zilpzalp (Ph. collybita) Meggyvágó - Kernbeißer (C. coccothraustes) 3 Fekete rigó - Amsel (T. merula) Szőlőrigó - Rotdrossel (T. iliacus) 3 Őszapó - Schwanzmeise (Ae. caudatus) Mezei poszáta - Dorngrasmücke (S. communis) 3 Énekes rigó - Singdrossel (T. phylomelos) 28 Csuszka - Kleiber (S. europea) 3+1 Fitisz füzike - Fitis (Ph. trochilus) 18 Nyaktekercs - Wendehals (J. torquilla) 2 Kerti rozsdafarkú - Gartenrotschwanz (Ph. phoenicurus) Citromsármány - Goldammer (E. citrinella) 2 Erdei pinty - Buchfink (F. coelebs) 16 Énekes nádiposzáta - Sumpfrohrsänger (A. palustris) 1 Kis poszáta - Klappergrasmücke (S. curruca) Kis fakopáncs - Kleinspecht (D. minor) 1 Ökörszem - Zaunkönig (T. troglodytes) 13 Erdei pityer - Baumpieper (A. trivialis) 1 Házi rozsdafarkú - Hausrotschwanz (Ph. ochruros) Erdei fakusz - Waldbaumläufer (C. familiaris) 1 Kerti poszáta - Gartengrasmücke (S. borin) Süvöltő - Gimpel (P. pyrrhula) 1 Zöldike - Grünling (Ch. chloris) 9 Berki tücsökmadár - Schlagschwirl (L. fluviatilis) 1 Tövisszúró gébics - Neuntöter (L. collurio) 7 Széncinege - Kohlmeise (P. major) 0+2 Kormos légykapó - Trauerschnäpper (F. hypoleuca) 7 Cigánycsuk - Schwarzkehlchen (S. torquata) 7 37 faj (Arten) Barátcinege - Sumpfmeise (P. palustris) példány (Exemplare) 158 visszafogás (Rückfänge) (A '+' jel utáni érték a visszafogásokat jelenti.) (Die Zahl nach dem '+' Zeichen bedeutet die Rückfänge.) Zusammenfassung Beringungslager bei Ödenburg, Szárhalom (Nemeskút) Herbst 1993 Das Lager wurde in 2 Etappen - vom 17. bis 25. September und vom 6. bis 15. Oktober - abgehalten. Zusätzlich wurde noch an 3 Tagen beringt. Zielsetzung war die Untersuchung des Vogelzuges entlang des Szárhalmer Waldes. Am gleichen Ort werden von den Verfassern schon seit 6 Jahren regelmäßig Beringungen durchgeführt. Das ungefähr 200 m lange Gebüsch wurde an 7 Stellen mit neun je 12 m langen Japannetzen sondiert. Unter 22 Tagen konnten 1869 Exemplare aus 37 Arten gefangen werden, von denen alle biometrische Daten abgemessen wurden. Die Verarbeitung der Daten ist im Gange. Das Gebüsch bei Nemeskút ist eines der frequentiertesten Rastplätze entlang des Szárhalom. Der Nahrungsreichtum und der abwechslungsreiche Lebensraum zieht zahlreiche Durchzügler an. Leider scheint die Zukunft des Gebietes nicht gesichert zu sein, denn die angrenzenden Kleingärten vermehren sich rasch, was das anwachsen der illegalen Mülldeponien und einen größeren Verkehrsaufwand mit sich bringt. Antli István & Németh Csaba - H-9400 Sopron, Ady E. u

17 Gyűrűző és vonuláskutató tábor Mekszikópuszta A tábor fő célja az újonnan elkészített varsák kipróbálása volt. Ennek megfelelően 9 varsával dolgoztunk a Nyéki-szállás leengedés alatt álló élőhelyrekonstrukciós tavának medrében. Kiegészítésképpen 6 db 12 m-es és egy 6 m-es függönyhálót is használtunk énekesmadarak fogására, a Körgát menti nádasban. A tábor ideje alatt 52 faj 1544 példányát jelöltük. Érdekesebb jelölések: Kis lile - Flußregenpfeifer (Charadrius dubius) 88 pd Interessante Fänge: Nagy póling - Großer Brachvogel (Numenius arquata) 4 pd Billegetőcankó - Flußuferläufer (Actitis hypoleucos) 51 pd Kőforgató - Steinwälzer (Arenaria interpres) 3 pd Sarki partfutó - Knutt (Calidris canutus) 2 pd Temminck partfutó - Temminckstrandläufer (Calidris temminckii) 11 pd Sárjáró - Sumpfläufer (Limicola falcinellus) 1 pd Vékonycsőrű víztaposó - Odinshühnchen (Phalaropus lobatus) 2 pd Összes limicola jelölés: 380 pd. Külföldi gyűrűs visszafogások: Ausländische Rückfänge: Kis lile - Flußregenpfeifer (Charadrius dubius) ð Hiddensee (német gyűrűs) Havasi partfutó - Alpenstrandläufer (Calidris alpina) Helgoland (német gyűrűs) Havasi partfutó - Alpenstrandläufer (Calidris alpina) Gdansk (lengyel gyűrűs) Füsti fecske - Rauchschwalbe (Hirundo rustica) Zagreb (horvát/ gyűrűs) Cserregő nádiposzáta - Teichrohrsänger (Acrocephalus scirpaceus) Radolfzell (német gyűrűs, vélhetően osztrák jelölés) Zusammenfassung Beringungslager bei Mekszikópuszta Das Lager arbeitete mit 9 Reusen und sechs 12 m, sowie einem 6 m langen Japannetz. Die Reusen wurden zum Limicolen-, die Netze zum Singvogel-fang verwendet. Unter den 6 Pentaden konnten 1544 Exemplare aus 52 Arten gefangen werden. MOGYORÓSI SÁNDOR Fertő-Hanság Nemzeti Park, H-9435 Sarród, Rév, Kócsagvár Tel./Fax: 99/ Függőcinege (Remiz pendulinus) késői fészkelése Magyarországon a függőcinege eddigi legkésőbbi, fészket elhagyó fiókáit augusztus 28-án jegyezték fel (HATVANI, 1990) szeptember elején a Fertőrákosi üdülőtelepen kirepülés előtt álló fiókákat találtunk egy fészekben. A fészek fehér fűzön (Salix alba) épült, 4,5 méter magasan, egy csatorna fölött, melynek bejárónyílása délnyugat felé nyílott. A fiókákat utoljára szeptember 5-én hallottuk a fészekben. Irodalom Literatur : HATVANI J. (1990): Függőcinege (Remiz pendulinus) késői fészkelése a Péter-tavi rezervátumban. Madártani Tájékoztató július-december 26.p. Zusammenfassung Späte Brut der Beutelmeise (Remiz pendulinus) Am Anfang September 1993 wurden neben dem Strandbad bei Fertőrákos flügge Beutelmeisen in einem Nest gefunden. Die Jungvögel wurden zuletzt am im Nest gehört. MOGYORÓSI SÁNDOR & MOLNÁR BALÁZS Fertő-Hanság Nemzeti Park, H-9435 Sarród, Rév, Kócsagvár Tel,: 99/

18 Barázdabillegető (Motacilla alba) különös fészkelése július 10-én a délutáni órákban Sopronban a Mária-szobor közelében madárfiókák eleségkérő hangjára lettem figyelmes. Rövid időn belül észrevettem, hogy egy barázdabillegető a szobor jobb keze és a köpönyege által határolt NYfelé nyíló mélyedésbe - ahová a fészek épült - táplálékot hord. Hamarosan megérkezett a másik öreg madár is etetni. A fészek mintegy 11 m magasságban volt. A szobor alatt a Várkerületen a hét minden napján erős autóforgalom zajlik. Különös, hogy a madarak a belvárosban, ahol sok régi ház található számtalan védett zugot kínálva, mégis a zajos és nagyforgalmú út közelében találták a helyet fészkelésre alkalmasnak. Zusammenfassung Ungewöhnlicher Nistplatz der Bachstelze (Motacilla alba) Der Verfasser fand am ein Nest der Bachstelze auf einer Statue - in einer kleinen Vertiefung zwischen Hand und Mantel - in 11 m höhe. Die Statue steht an einem der verkehrsreichsten Plätzen der Stadt Sopron. Interessant ist, daß die Vögel diesen ausgefallenen Nistplatz gewählt haben, obwohl es in der nähe zahlreiche alte Häuser, mit vielen geschützten Winkeln gibt. MOGYORÓSI SÁNDOR Fertő-Hanság Nemzeti Park, H-9435 Sarród, Rév, Kócsagvár Tel./Fax: 99/ Tartalomjegyzék - Inhaltsverzeichnis Balsay Sándor: Győr-Moson-Sopron megye fehér gólya (Ciconia ciconia) állományának alakulása között 3. Zum Bestand des Weißstorchs (Ciconia ciconia) im Komitat Győr-Moson-Sopron im Zeitraum Góczán József & Mihók András: Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) gyűrűzési akció és fészekfelmérési 6. program a Sághegyi Tájvédelmi Körzetben 1993-ban Hausrotschwanz (Phoenicurus ochruros) Beringungsaktion und Kartierungs-Programm im Landschaftsschutzgebiet Sághegy im Jahre Németh Csaba: Kisemlős vizsgálatok a Lajta-Project erdősáv rendszerében 10. Untersuchung der Kleinnager in den Waldstreifen des Lajta-Projects Pellinger Attila: Nyári lúd (Anser anser) fiókát zsákmányoló sárgalábú sirály (Larus cachinnans) 12. Weißkopfmöwe (Larus cachinnans) erbeutet Graugans (Anser anser) -küken Gyurácz József & Szanyi Katalin: Az évi gyurgyalag (Merops apiaster L., 1758) felmérés eredményei Vas 13. megyében Ergebnisse der Bienenfresser (Merops apiaster L., 1758) Erhebung aus dem Komitat Vas in den Jahren Pellinger Attila & Váczi Miklós: Adatok a vándorsólyom (Falco peregrinus) táplálkozásához őszi-tavaszi időszakban 14. Angaben zur Ernährung des Wanderfalken (Falco peregrinus) im Herbst und Frühling Fülöp Tibor: Széncinegére (Parus major) vadászó nagy őrgébicsek (Lanius excubitor) 15. Raubwürger (Lanius excubitor) erbeutet Kohlmeise (Parus major) Antli István & Németh Csaba: Szárhalmi vonuláskutató tábor 1993 ősz (Nemeskút) 16. Beringungslager bei Ödenburg, Szárhalom (Nemeskút) Herbst 1993 Mogyorósi Sándor: Gyűrűző és vonuláskutató tábor Mekszikópuszta Beringungslager bei Mekszikópuszta Mogyorósi Sándor & Molnár Balázs: Függőcinege (Remiz pendulinus) késői fészkelése 17. Späte Brut der Beutelmeise (Remiz pendulinus) Mogyorósi Sándor: Barázdabillegető (Motacilla alba) különös fészkelése 18. Ungewöhnlicher Nistplatz der Bachstelze (Motacilla alba) 18