A SZABADKÍIiYÓSI TERMÉSZETVÉDELMI PARK MADÁRVILÁGA. Rétliy Zsigmond* Beiträge zur Vogelwelt des Szabadkígyós-er Naturschutzgebiets.

Átírás

1 A SZABADKÍIiYÓSI TERMÉSZETVÉDELMI PARK MADÁRVILÁGA Rétliy Zsigmond* Beiträge zur Vogelwelt des Szabadkígyós-er Naturschutzgebiets Bevezető Örömmel fogtam hozzá ennek a dolgozatnak az elkészítéséhez, hiszen ha átnézzük a Békés megye madárvilágával kapcsolatos publikációk bibliográfiáját, egyetlen i^arkimadárvilág-feldolgozással sem találkozhatunk. Pedig,,A természet aktív meghódítása az egész világon a táj antropogenizálásához vezet, ami visszatükröződik az állatvilágban is. A XX. században az ornitológusok mind gyakrabban tanulmányozzák a kultúrtájak, elsősorban a városok, parkok madarait" írja BOZSKÓ SZVETLÁNA IVANOVNA,,A városi parkok mint ökológiai egységek és ornitofaunisztikai jellemzésük" című dolgozatában. (Az említett dolgozat nagy segítségemre volt munkámban, hiszen a téma hazai irodalma egyelőre meglehetősen kevés.) Remélem, hogy e közlemény elkészítésével nemcsak a szabadkígyósi természetvédelmi park jobb megismeréséhez járulok hozzá, hanem megyénk, valamint a Körös-vidéki kastélyparkok avifaunájának felméréséhez is. A park létrejötte és természeti viszonyai Az ókígyósi kastélyt YBL MIKLÓS építész tervei szerint es években építették fel, és WENCKHEIM FRIGYES gróf a park építését is ekkor kezdte el 44 holdon. A park tervezéséről szinte semmi adatunk sincs. A szabadkígyósi (1950-ig Okígyós) kastélypark Békéscsabától 10 km távolságra, déli irányban terül el. Tengerszint feletti magassága: +94 m. Területe 44 kh (25,3 ha). Legmagasabb pontja a kert déli, legmélyebb a keleti sarokban van. Talaja elsősorban lösz és homokos vályog. Az altalaj vízszintje változó. Évi csapadék: mm, mint a környező vidéken. Uralkodó szélirány: ÉNy-i, ÉK-i. Középhőmérséklet; évi: +11 C, januári: -1 C, júliusi: + 22 C. Kétségtelen, hogy a pusztákkal és szántóföldekkel övezett park e szélsőséges klímájú békési tájban kellemes oázis". Ez dús, öreg növényvilágának köszönhető. A parktól 1,5 km-re DK-i irányban található egy hosszúkás téglala]) alakú, kb. 350 kh-as közéjikorú, vegyes faállománya Nagyerdő" (amely tájképi adottsága, botanikai és zoológiai jellegzetessége miatt a körülötte levő pusztákkal együtt, külön dolgozatok témáját adja majd). A parktól É-ra 10 kh-as kertészet van. * -Munkácsy Mihály Múzeum Békéscsaba 233

2 Az Országos Természetvédelmi Hivatal 1949-ben botanikai szempontokból védelem alá vette a parkot. A park törzskönyvi száma: 274. A védetté nyilvánító határozat száma: 117/1954. A park vegetációja A park kialakítását a kastélyépítéssel egyidejűleg kezdték el. A kastélv déli frontja előtt szabályos formájú francia-, e körül angol- vagy tájképi kertet alakítottak ki. A parknak eredetileg határozott esztétikai és funkcionális kapcsolata volt a körülötte levő tájjal. Délről fácánoskert is tartozott hozzá. A növényzet eredetileg kialakított karakterét egy 1913-ból származó uradalmi térkép jelzi. SZIKRA ÉVA (1973) dolgozatában a következőképpen írja le:,,a park növényanyaga eredete szerint két nagy részre osztható: az ősvegetációra és a telepített növényekre. A tájra jellemző őshonos fák közül megtalálható itt: a mocsári tölgy, a szil, a juhar, a fehérnyár és a hallatlanul virulens akác. A parkban levő cserjeszint őshonos, telepített része majdnem teljesen hiányzik. Cserjék közül bozótsűrűségűre nőtt a Sambucus (bodza),* Ligustrum (fagyai), Euonymus (kecskerágó), Prunus spinosa (kökény), C'ornus sanguinea (vörösgyűrű som), Crataegus monogyna" (egybibés galagonya). A parkban mintegy 80 lomblevelű, 28 fatermetű tűlevelű és 44 cserjefaj található. A vegetációs térképen való tájékozódáshoz a következő jelmagyarázat nyújt segítséget. A térképen levő nagybetűk és számok a park karakterét meghatározó, jelentős zárt faállomány, illetve nagy termetű, idős fák elhelyezkedését jelzik. Köztük nyílt tisztások és apró rétek találhatók. A parki biotópnak ez a mozaikossága természetesen az egyes madárfajok elhelyezkedését is meghatározza. A = zárt tölgyes (Quercus) B = zárt állomány (^lcer-juhar, Bobinia-{iká,c) C = zárt állomány (Quercus, Robinia, Sambucus) D = zárt állomány (Quercus, Acer, Robinia) E = zárt állomány (Quercus, Populus) 1 = Picea (lucfenyő) 2 = Quercus (tölgy) 3 = Thuja (tuja) 4 = Pinus (fenyő) 5 = Taxodium (mocsárciprus) 6 = Populus (nyár) 7 = Buxus (puszpáng) 8 = Chamaecyparis (hamisciprus) 9 = Platanus (platán) 0 = Aesculus (vadgesztenye) * Zárójeles kiegészítés tőlem 234

3 kertészet 30. ábra. A A szabadkígyósi védett park vegetációs térképe Abbildung 30. Das Naturschutzgebiet von Szabadkígyós A park mint ökológiai egység A parki biotóp fogalma egyelőre nem olyan elfogadott, mint pl. a pusztai vagy erdei biotóp, pedig ökológiai viszonyai lényegesen különbözőek az említettektől; mozaikos táj, az erdeinél ritkább, elsősorban lomblevelű faállomány és a park egyik legsajátosabb, funkciójából adódó jellemzője, hogy az antropogén tényezők zavaró jelenléte állandó (BOZSKÓ, 1967, 1968). BOZSKÓ ökológiai jellemzésével egyetértésben szintén indokoltnak tartom a parki biotóp fogalmának használatát. 235

4 A madárvilág vizsgálata A szabadkígyósi parkot 1961 óta látogatom, átlagban évi öt alkalommal. Bár látogatásaim nemcsak madártani jellegűek voltak, megfigyeléseimet mindig jegyeztem. Ha a Békés megyei madártani irodalomban a parkra vonatkozó régebbi adatokat keresünk, semmit sem találunk annak ellenére, hogy a háború előtti években HANKÓ MIHÁLY, id. POVÁZSAY LÁSZLÓ és DR. TARJÁN TIBOR sokat madarásztak a környéken. A park az 1944-es év végéig, a felszabadulásig, zárt magánterülete volt a WENCKHEIM grófoknak, ahová idegen nem léphetett be. A kastélyban 1945 október l-jével tanítás indult meg, miután a békéscsabai Felső Mezőgazdasági Iskolát Magyar Állami Mezőgazdasági Középiskola néven oda telepítették. Az eltelt három évtized alatt, a 60-as évek elején volt néhány éven keresztül az iskolában olyan biológiai szakkör, amelyik madártani megfigyeléseket végzett, de sajnos eddig jegyzeteiket nem találtuk. A parkban szinte kivétel nélkül énekesmadárfajok élnek. Az idős, dús és magas növésű növényállomány kiváló táplálkozó- és fészkelőhelyeket biztosít számukra. Szerencsésnek mondható az is, hogy a park körül szántó, kertészet, vegyes erdő, legelő és hatalmas gazdasági major egyaránt található. Ezen kidtúrák révén elég jól megkülönböztethető az alábbi hármas csoportosítás az itt élő madarak életmódja tekintetében: a) parkban fészkelnek és táplálkoznak (pl: barátka, tövisszúró gébics), h) parkban fészkelnek és főleg azon kívül táplálkoznak (pl: csóka, balkáni gerle), c) parkon kívül fészkelnek és a parkban is táplálkoznak (pl. balkáni gerle, vetési varjú, fülesbagoly). Fészkelési körülmények A madarak zavartalan fészkeléséhez legkedvezőbb körülmények az arborétumokban találhatók; tehát a kígyósi park is a vegetáció változatosságát és korát tekintve ennek tökéletesen megfelel. A városi parkokban az állandó zavarás miatt kevesebb a fajok száma. Szabadkígyóson, bár nem városi park, hanem (vidéki) arborétum van, mégis nagyon erős zavaró tényező az iskolások szinte állandó jellegű mozgása, a legeldugottabb területeken is. Ezenkívül ebben a parkban nagyon elszaporodtak a félig elvadult házi macskák is, aminek tárgyalására még visszatérek. A szabadkígyósi parki fauna domináns fajai a következők: csóka Coloeus monedula, feketerigó Turdus merula, seregély Sturnus vulgaris, balkáni gerle Streptopelia decaocto, széncinege Parus major, mezei veréb Passer montanus, kékcinege Parus caeruleus, sárgarigó Oriolus oriolus. 236

5 Ezek a fajok a madarak összegyedszámának mintegy 70%-át jelentik. Debrecenben az összegyedszám 48%-a az alábbi parkdomináns fajokból tevődik össze: mezei veréb, pinty (Fringilla coelebs), feketerigó, zöldike Carduelis chloris) és fülemüle Luscinia megarht/nchos) (BOZSKÓ, 1968). ERZ (1964) Közép-Európában a kultúrtáj domináns tagjainak az alábbi fajkombinációt tartja: házi veréb (Passer dornesticus), zöldike és feketerigó. Az ettől lényegesen eltérő szabadkígyósi fauna összetételét a park és környéke kiváló táplálékszerző lehetőségeivel és a magas növésű, terebélyes fák kiváló fészkelési adottságaival magyarázom. A rendkívül változatos összetételű (44 faj) és dús cserjeszintben meglehetősen ritka a fészkelés, illetve a fészkelések sikertelenek a zavaró tényezők miatt. Az itteni iskolásgyerekek (14 17 évesek) és az ide érkező kiránduló gyerekek számtalan ösvényt taposnak ki minden tavasszal és nyáron. A balkánigerle-fészkek ritkán találhatók itt 1,5 2 m magasságban (mint a közeli erdőben), inkább a magas növésű fákon sokszor m közt! A 2 in alatti feketerigó-fészkeket szinte minden esetben kirabolják az emberek vagy a macskák! ösvények és nagyobb utak mentén több helyen is találtam 6 7 m magasan öreg juhar- és gesztenyefákon, a fatörzs oldalhajtásainak és kikorhadásainak üregében vékony gyökérszálakból vagy száraz fűszálakból épített feketerigó-fészkeket! A költés itt rendszeresen sikeres volt. A szabadkígyósi park domináns fajainak fészeklései is igazolják FINTHA (1972) debreceni megfigyeléseit, mely szerint a leggyakoribb fajok fészkelési magassága arányosan növekszik a fokozódó zavartsággal". Ez a folyamat világosan megfigyelhető itt is. A térképen,,a" és,,b" betűkkel jelzett DK-i zárt állományú parkrészeken, ahol a legkevesebb a zavarás, a feketerigó, balkáni gerle, seregélv és mezei veréb alacsonyan történő sikeres fészkelése ugyanakkor rendszeres. A park növényanyagának tömege, változatossága és kora a legváltozatosabb fészkelési igények kielégítésére is alkalmas, emellett meglehetősen nagy egyedszámnak biztosít fészkelési. A terület madársűrűségét (ha/pld.) eddig még számszerűleg nem vizsgáltam, de tapasztalataim szerint a madarakkal sűrűn betelepült parkok közé tartozik még a meglevő zavaró tényezők mellett is. A park feszkelő madarai Fácán (Phasianus colchicus): a nyíltabb, elhanyagolt D-i területeken költ elsősorban és a park É-i szélén, a kertészet mentén, összesen 8 10 pár. Télen a környező mezőgazdasági területekről nagyobb csoportok jönnek be a parkba, hosszabb időre is. Gerle (Streptopelia turtur): sajnos az utóbbi években csak néhány pár fészkel, de azok rendszeresen. Balkáni gerle (Streptopelia decaoto): a gerle (S. turtur) rovására, rendkívül erőteljes térhódításé itt is, főként az utóbbi 10 évben. Fészke a park minden részén megtalálható, de az erős anthropogén hatások miatt fészkelési magassága főként 10 m körüli. Táplálkozóterületként használják a park melletti kertészetet és gazdasági udvart is, ugyanakkor a majorban fészkelők is bejárnak a park területére. 237

6 Kakukk (Cuculus canomsl* 2 3 pár látható közülük minden évben. Nyári hajnalokon már 3 órától hallható jellegzetes hangjuk. Későbbi megfigyelési feladat, hogy megtudjuk, melyik faj fészkét használja mint fészekparazita. Gyöngybagoly (Tyto alba): a régi kocsiszín és istálló magas és rejtett padlásain fészkeltek, évente 1 2 pár. A 70-es években már nem fészkeltek, valószínűleg az épületek átépítésével járó zavarást nem tűrték el és máshová költöztek át. Ihiboshanka (Upupa epops): a park szélén költ odúban, a szántó és a kertészet felé eső parkszegélyen. Az utóbbi években kevesebb látható mint régen. Zöld küllő (Picus viridis): könnyen észrevehető jellegzetes repüléséről, színéről és erős hangjáról. Az idős fehér nyárfák odújában költ 2 pár. Télen idegen zöld küllők is felkeresik átmeneti időre a kertet. Nagy fakopáncs (Dendrocopos maior): a park állandó, minden esztendőben költő madara. Erdei pacsirta (Lullula arborea): a zárt állományú erdőszéleken fészkelnek. Kellemes hangú énekük még szeptemberben is hallható. Tövisszúró gébics (Lanius collurio)/kedvenc tartózkodási helye és vadászterületeik a park középső és DK-i főút mentén levő tisztásai. Fészküket legtöbbször lucfenyőn találtam. Barátka (Sylvia atricapilla): bokrok közt, cserjésekben a park keleti részén fészkel elsősorban. Szürke légykapó (Muscicapa striata): az öreg tö lg veket vastagon benövő borostyán közt fészkel zárt állományú parkrészek szélén. Fülemüle (Luscinia megarhynehos): néhány pár költ a parkban. Májusi éjszakákon szinte megszakítás nélkül hallható gyönyörű énekük. A tó mögötti részen, avarban költ. Feketerigó (Turdus merula): a park domináns fajai közé tartozik. Szinte mindenütt látható a parkban. Fészkel bokrokon, iákon, borostyán közt az avarban, de az utóbbi években elsősorban magasabban. Az állomány egy része áttelel, de északi területekről is jönnek ide telelésre. Barátcinege (Parus palustris): odúban költ a tó mögötti, illetve a park E-i területén. Állandó. Ősztől más cinegékkel kis csapatban kóborol a parkban. Kékcinege (Parus caeruleus): gyakorinak mondható cinke, állandó madara a parknak. Széncinege (Parus maior): nyáron egyenként, a költési idő befejeztével kis csoportokban kóborol. Kedvenc tartózkodási területe a tó mögötti komposzttelep és a kertészet környéke. Pinty (Fringilla coelebs): a K-i télen is látható a parkban.,,a" jelzésű területen költ. Néhány hím Tengelic (Carduelis carduelis): a park minden részén megtalálható, meglehetősen nagy számban fészkelő, domináns faj. Lombosfákon, ágvégeken 238

7 építi fészkét. Nagyon szereti a bogáncsmagot és a platánfák termését. Az ÉK-i terület ahol van egy kijárat a gazdaság felé, az 1960-as évek közéjééig tiszta, füves aljnövényzetű parkrész volt. Az új bejáró műút elkészültével ennek a résznek a további gondozása elmaradt és most lapu, bogáncs, csalán és akácsarj borít be mindent. A park után az istállók felé laza, kevert faállománya liget található bogáncsos aljnövényzettel. Ez a bogáncstenger ideális táplálkozóterülete a tengeliceknek és igen nagy létszámot képes eltartani. A fős tengeliccsapatok mozgása itt nem ritka. Házi veréb (Passer domesticus): állandó madár, kis számban költ a parkban levő gazdasági és egyéb melléképületeken. Mezei veréb (Passer montanus): főként a parkszéli fákban, de a kastély körüli gesztenyefák odvaiban is költő madár. Seregély (Sturnus vulgaris): gyakori. Faodvakban és a kastélyépületek eresze alatti falüregeiben költ. A park tisztásain mindenütt vadásznak, de a környékre is kijárnak táplálékért. Télen egy kisebb csapat itt marad, de biztosan idegenek is telelnek itt. Sárgarigó (Oriolus oriolus): a hatalmas őreg tölgyfákon fészkelnek elsősorban. A park domináns fajai közé sorolható! Fuvolázó énekük nyári napokon már pirkadatkor minden irányból hallatszik. Csóka (Coloeus monedula): a park egyik legfeltűnőbb madara, nemcsak nagvsága és hangossága miatt, hanem mert kb. 60 pár költ a kastély melletti nyárfák ágain (10 15 m magasságban) és 5 10 pár az épület tornyainak gerendázatában, valamint a csatornák alatti fal üregekben. A tornyokban egészen biztos, hogy a csókák erőszakossága miatt nem tudnak megtelepedni a baglyok. Táplálkozóterületük a mezőgazdasági környék, az istállók melletti nagy karámok, de fészkelési időben sok tojásrablásnak voltam szemtanúja. Áz áldozatok főként a balkáni gerlék fészekaljai. A park mellett fészkelő madarak 5 fajt sorolok itt fel, amelyek a park adott szélétől maximum 100 m távolságon belül fészkelnek, de rendszeresen bejárnak a parkba táplálékszerzés céljából. (íólya (Ciconia ciconia): az istállók mellett, régi villanyoszlop tetejére helyezett kocsikerékre épített fészkén rendszeresen költ. A parkban a sportpályán és a DNy-i nagy tisztáson (egyes években szántó, majd konyhakert volt) figyeltem meg több esetben. Fiistifecske (Hirundo rustica): rendszeresen a park rétjei és tisztásai felett vadásznak. Az istállóknál és a park melletti épületeken fészkelnek. Molnárfecske (Delichon urbica): az istállókban fészkel, a park felett szintén rendszeresen látható. Berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis): az istállók felé elterülő gazosban figyeltem meg többször is fészkelési időben. Vetési varjú (Corvus frucjilegus: néhány vetési varjú állandóan a parkban 239

8 tartózkodik, elsősorban a fészkelési időszakban. Szinte kizárólag azért jönnek, hogy fészekaljakat raboljanak ki, ami a sűrűn települt parkban nem nehéz nekik. Egyéb madárfajok a parkban HANKÓ MIHÁLY személyes közlése szerint, a háború előtti években rendszeresen megfigyelte, hogy karvalyok (Accipiter nisus), egerészölyvek (Bureo buteo) és gatyásölyvek (Buteo lagopus) az utóbbiak kizárólag téli vendégként a parkba szálltak be éjszakázni. A karvalyok nyilván vadászni is. Szintén HANKÓ közlése, hogy az említett években békászó sast (Aquila pomarina) is látott a környéken (III. hó?), amelyik rendszeresen a parkba szállt be éjszakázni. Továbbá a közeli Pál-ligetben levő vetési varjú fészektelepén a kékvércsék (Falco vespertinus) és a vörös vércsék (Falco tinnunculus) egyaránt fészkeltek, melyek vadászterületébe nyilván a park is beletartozott. (Én baglyokon kívül semmilyen ragadozómadarat nem láttam még a parkban 1961 óta.) Fülesbagoly (Asio otus): az utóbbi években nem fészkel a parkban, de régebben amikor nyugodtabb volt a kert, és a kastélypadlások tökéletes kitakarítása nem történt még meg, biztosan fészkelt. Ezt eldugott gerendázatok közti,,ősi" köpet maradványok bizonyítják olyan helyeken, ami fészkelésre is alkalmas lehetett. Most is rendszeresen meg lehet figyelni 1 2 példányt a fenyőfák közt. A tél végi, kora tavaszi hónapokban nagyobb csoportokban tartózkodnak a parkban. Az utóbbi években ( ) II III. hónapokban a kastélyépület melletti fenyőfákon pld. fülesbagoly tartózkodott. Közép tarkaharkály (Dendrocopos medius): a késő őszi és a téli hónapokban figyelhető meg. Sárgafejű királyka (Regulus regulus) kisebb csoportja (5 10 pld.) cinkecsapatokkal kóborolva minden télen látható. Kis légykapót (Ficedula parva) az őszi vonuláskor figyeltem meg. A vörösbegy (Erithacus rubecula) ősszel és tél elején heteken át megfigyelhető a déli fekvésű franciakert hatalmas buxuslabirintusában. Léprigó (Turdus viscivorus) egyegy kisebb csapata téli vendégként jelenik meg a fagyöngyöt dézsmálni. Az őszapó (Aegithalos caudatus), főként a fehérfejű változat, kóborlásakor rendszeresen megfigyelhető cinkék társaságában. Ökörszem (Troglodytes troglodytes) főként a tó melletti Taxodium, Buxus és Cliamaecyparis környékén látható néhány példány ősztől. Fenyvescinege (Parus ater) téli vendég, ott figyeltem meg ahol az ökörszemeket. Citromsármány (Emberiza citrinella) időnként átvonuló téli vendég a parkszéleken. A süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) inváziószerűen, de néhány példány minden télen megjelenik. Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) ősszel és télen 3 4 szokott a parkban tartózkodni. Szajkó (Garrulus glandarius): valószínűnek tartom, hogy a csókák tolakodó fölénye miatt nem tud megtelepedni a parkban. FÁBIÁN PÁL szóbeli közlése szerint legutóbb 1973 őszén 2 3 hónapon át egy 4-es létszámú csapat kóborolt rendszeresen a parkban, majd eltűntek. Szarka (Pica pica): a parkszéleken, a nyíltabb területeken lehet néha látni, főként fészkelési idő alatt. A park közepébe nem megy be. 240

9 A védelem problémái A parkbari annak ellenére, hogy az természetvédelmi terület, nem látom megoldottnak a madárvédelem helyzetét. Az alábbiakban jelölöm meg a madárvédelem hiányosságait: indokolatlan antropogén hatások fészkelési időszakban, félvad házimacskák elszaporodása, kiszáradt forrás és tó. Célszerű volna ha fészkelési időszakban, márciustól nyár közepéig csak a feltárt utakat és a park egyébként is elsődlegesen használt középső területeit használnák az iskola tanulói és a park látogatói, nem pedig a különben nyugodt, fészkelésre alkalmas bokrosokat. Meg kellene állítani az elvadult házimacskák továbbszaporodását; a helyi vadásztársaság segítségével csapdázni kellene őket. Miután objektív" okok miatt kiapadt a kastélyépület melletti, ún. Zsigmond-forrás és az innen táplálkozó mesterséges tó amit nemcsak az állal világ, hanem a park növényállománya és mikroklímája is megszenved majd ha ez tartós lesz!, meg kellene oldani egy-két jól elhelyezett madáritató segítségével a madarak vízellátását, hogy főként a fészkelési időszakban ez ne okozhasson problémát. Végül célszerűnek tartanám, hogy az iskola biológiai szakköre, az adott helyzetből kiindulva, a természetvédelmi park problémáival, illetve ottani adatgyűjtésekkel, megfigyelésekkel foglalkozna. Ebbe a programba beleférne a madárvilág védelmének megoldása is, amiben a.magyar Madártani Egyesület biztosan minden segítséget megadna. Összefoglalás A szabadkígyósi 100 éves ( ) park madárvilágának és felmérését röviden az alábbiakban foglalhatjuk össze: A parkban fészkelő (1961-től vizsgált) 24 faj összetétele: vizsgálatát Tyúkalkatúak (Galliformes) = 1 Galambalkatúak (Columbiformes) = 2 Kakukkalkatúak (Cuculiformes) = 1 Bagolyalkatúak (Strigiform.es) = 1 Szalakótaalkatúak (Coraciiformes) = 1 Harkályalkatúak (Piciformes) = 2 Enekesmadár-alkatúak (Passer iformes) = 16 A fentieken kívül 25 faj időszakos jelenlétét sikerült megfigyelni. A park annak ellenére, hogy növényállománya és fekvése alapján inkább arborétumhoz tartozik mint városi jellegű parkhoz antropogén hatásoktól erősen zavart. Ez elsősorban a fészkelési magasságok növekedésénél figyelhető meg. A faállomány lehetőségei alapján nyugodt körülmények közt, biztosan számíthatnánk néhány sólyomalkatú faj fészkelésére is, hiszen messze környéken nincsenek ehhez hasonló kiváló adottságok e célra. Remélem, hogy munkám megfelelő segítség lesz a természetvédelmi park egy későbbi komplex feldolgozásához. 16 Aquila

10 Irodalom Bozskó, Sz. I. (1967): Kolicsesztvennaja karakterisztika ornitofaunü gorodszkih i prigorodnüh parkov Leningrada. Acta Bil. Debrecina, V. Bozskó, Sz. I. (1968): A városi parkok mint ökológiai egységek és ornithofaunisztikai jellemzésük. Aquila, LXXXV. p Erz, W. (1964): Populationökologische Untersuchungen an der Avifauna zweier norddeutscher Grossstädte. Zeitschrift. Wissensch. Zool. p Fintha, I. (1972): A kultúrteyékenység hatása az erdei madáregyüttesek átalakulásában. Debreceni Déry Múzeum Évkönyve Debrecen. Schmidt E. Sterbetz I. (1958): Madártani megfigyelések a budapesti Állatkertben. Aquila, t. 65. Sterbetz I. (1973): Békés megye madártani kutatásának bibliográfiája. A Békés megyei Múzeumok Közleményei Bes., p Strawinski, S. (1963): Studies on the synanthropism of bird in the old park of Ciechocienek. Acta Ornithol., VII. 6. Szikra É. (1973): Kastélyparkok funkcióváltozása. A szabadkígyósi Wenckheim kastély parkjának rekonstrukciója. Szakdolgozat. Bp p. 79. Kézirat. 242