Halászat és akvakultúra Európában

1. füzet 2. füzet 3. füzet 4. füzet 5. füzet 6. füzet T E L L U S Halászat és akvakultúra Európában Készítette a Fiatal Gazdák Európai Szövetsége Az Európai Bizottság támogatásával A magyar nyelvû változat az Európai Unió Phare Access Programjának támogatásával készült

A CEJA köszönetet mond mindazon partnereinek, akik segítettek a TELLUS csomag megalkotásában: Európai Bizottság: Mezôgazdasági és Halászati Fôigazgatóság Oktatásügyi és Kulturális Fôigazgatóság Európai szervezetek: CIBE Cukorrépatermesztôk Nemzetközi Szövetsége EFMA Európai Mûtrágyagyártók Szövetsége ECPA Európai Növényvédelmi Szövetség ESA Európai Ùrügynökség Europabio Európai Biotechnológiai Szövetség EUFIC Európai Élelmiszerinformációs Bizottság FEDESA Európai Állategészségügyi Szövetség FEFAC Európai Takarmánygyártók Szövetsége Minisztériumok: Ausztria Belgium Vallon Régió Finnország Németország Görögország Írország Luxemburg Hollandia Mások: Szövetségi Mezôgazdasági, Erdôgazdálkodási és Környezetvédelmi Minisztérium Agriinfo Mezôgazdasági Minisztérium Mezôgazdasági és Erdôgazdálkodási Minisztérium Oktatási Minisztérium Szövetségi Fogyasztóvédelmi, Élelmezésügyi és Mezôgazdasági Minisztérium Földmûvelésügyi Minisztérium Demetra (mezôgazdasági oktatásra és képzésre szakosodott szervezet) Oktatási és Tudományügyi Minisztérium Oktatási Minisztérium Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium Mezôgazdasági, Környezetgazdálkodási és Halászati Minisztérium Syngenta (vetômagok és növényvédelem) Fôszerkesztô: Elisabeth Vallet Szerkesztôbizottság: Rémy Battinger az IFREMER-rel (Francia Tengeri Kutatási Intézet) közremûködve: Loic Antoine, Olivier Barbaroux, Jean-Pierre Baud és Jean-Luc Vallet. Illusztrálta: Jean-Marc Dubois Külön köszönet Christiane Michaud-nak, Guy Vernaeve-nek. A CEJA oktató csomag kidolgozásában részt vettek a francia Gazdaképzô Felügyelôség (Mezôgazdasági és Halászati Minisztérium, Oktatási és Kutatási Fôigazgatóság) szakértôi. Külön köszönet Christiane Ferra-nak, halászati és aquakultúra oktatási szakfelügyelônek a füzet lektorálásáért. Copyright CEJA February 2002 D/2002/9406/2 A fenti forrásmegjelölést minden fénymásolaton fel kell tüntetni. ISBN 963 87022 3 0 Fényképek Copyright Olivier Barbaroux/IFREMER Ezt a dokumentumot a CEJA adja ki. Az Európai Bizottság semminemû felelôsséget nem vállal a kötetben található információk felhasználásával kapcsolatosan.

1 Halászat és akvakultúra Hatodik füzet Halászat és akvakultúra Európában Készítette a Fiatal Gazdák Európai Szövetsége Az Európai Bizottság támogatásával A magyar nyelvû változat az Európai Unió Phare Access Programjának támogatásával készült

2 Halászat és akvakultúra Halászat Európában Tengeri termékek oldal A hal 4 A hal konzerválása 6 Egy halszerû életstílus 8 Rákfélék, kagylós állatok és fejlábúak 10 Az alga 12 Halászat A tengerek Európája 14 A hal, amit megeszünk 16 A halászati zónák sokfélesége 18 Halászati technikák 20

3 Halászat és akvakultúra Akvakultúra Európában Tengeri akvakultúra Sósvízi akvakultúra 22 Osztriga- és kagylógazdálkodás 24 Földközi-tengeri halgazdálkodás 26 Szárazföldi akvakultúra Édesvízi halgazdász vagyok 28 A lazac, a nagy utazó 30 És holnap? 32 Térképek 34 Szószedet 37

4 T e n g e r i t e r m é k e k A hal A hal nagyon fontos élelemforrás Európában és az egész világon. A halfogyasztás segít fenntartani testünk egészséges egyensúlyát. Hogyan esszük a halat? Vásárolhatsz nyersen, vagy már elôre elkészített, ehetô halat. A halat árulják egészben, filézve és felszeletelve (halszeletek). Az elkészített halat lehet sózni, szárítani, füstölni, lehet egy készétel része, vagy be lehet panírozni zsemlemorzsába. Hogyan ismerheted fel a friss halat? Íme néhány tipp, amelyek segítségével biztosan tudni fogod, hogy frisse a hal: A szemeinek kidülledtnek és tisztának kell lennie. A bôrnek fényesnek és élôhússzerûnek kell lennie, ha hozzáérsz. Ha felemeled a kopoltyúfedôit, vagy operkulát, a kopoltyúknak élénk vörösnek kell lenniük. A hal romlékony étel. Ahhoz, hogy friss maradjon, mindig hûtôben kell tárolni. Manapság a friss halat Európa bármely részérôl beszerezhetjük a gyors szállítási módszereinknek köszönhetôen. A hal operkulája védi a kopoltyúkat. Surimi A surimi a hal izomzatában található fehérjébôl proteinbôl származik (különösen fehér halnál). A hal húsát vízben átmossák úgy, hogy csak az oldhatatlan proteinek maradnak. Ezek azok az oldhatatlan proteinek, amelyeket a halászhajókon kivonnak, miután kifogják a halat és surimit képeznek. A surimit pálcika alakú kiszerelésben fogyasztják vagy más ízesített termékekként. Japánban a surimi hagyományos étel, amelyet kamaboko -nak hívnak.

5 T e n g e r i t e r m é k e k A hal tápértéke A hal fehérjében, vagyis proteinben* gazdag táplálék. 100 g halfilé 20 g proteint tartalmaz, ami egy csirkecombnak, egy liter tejnek, vagy három tojásnak felel meg. = = = A halhúsban található zsír nagyban különbözik a többi állati húsban található zsírtól. Néhány hal, mint például a nyelvhal, a sávos tôkehal, a keszeg, a közönséges tôkehal és a szürke tôkehal zsírszegény, ellenben másoknak, mint a tonhalnak, a heringnek, az angolnának, a lazacnak, a makrélának, a szardíniának és a szardellának magas zsírtartalmú húsa van. A hal az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen ásványi sókban szintén gazdag. A zsírszegény nyelvhal A zsíros tonhal A hal elkészítése A halkereskedônek, vagy annak a személynek, aki a halat elkészíti, le kell vágnia a kopoltyúkat, a pikkelyeket el kell távolítania, és ki kell zsigerelni* a halat. Miután a halat átmostuk és megszárítottuk, készen áll a fôzésre. Spanyolországban a fehér tonhalat és a szardíniát mindig egészben árulják: ezzel jelzik a vásárlónak, hogy a hal friss. A legtöbb országban filé formájában árulják a halat (nyelvhalat, lazacot, pisztrángot, keszeget stb.) A nagyobb halakat, mint a tonhal, a sávos tôkehal, a szürke tôkehal, szintén feldarabolják (vagy felszeletelik). A kisebb halakat egészben hagyják, pl. a szardíniát, a makrélát, a heringet stb. A halkereskedô kifilézi a halat Ezerféleképpen készíthetjük el a halat: roston sütve, halászléként, buggyantottan, konzervben, zsírban sütve, párolva, tepsiben sütve, stb. A tonhalszeleteket lehet egyszerûen csak citromlében áztatva elkészíteni. Mindegyik halfélét lehet halászléként, vagy valamilyen mártással (pl. fehér mártással) fogyasztani, egyéni ízlés szerint. Országtól és vidéktôl függôen különbözô elkészítési módok ismertek. Hal mártással Étkezési szokások A hal és más tengeri élôlények képezik a hagyományos nemzeti táplálkozási szokások alapját Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban és a skandináv országokban. A zsíros halak különösen népszerûek ezekben az országokban. Máshol a zsírszegény hal a keresettebb.

6 T e n g e r i t e r m é k e k A hal konzerválása A halat frissen kell fogyasztani vagy feldolgozni a tartósításhoz. Különbözô módszerek léteznek a konzerválásra. A különbözô konzerválási módszerek: Tartósítási módszer Besózás Füstölés (vagy pácolás) Marinírozás Meleg tartósítás (hôkezelés) Hideg tartósítás (jégben vagy mélyhûtéssel) Hal pisztráng szardella lazac pisztráng hering makréla angolna hering lazac garnélarákok kagylók Fôleg: makréla, szardínia, tonhal. Egyebek is: angolna, közönséges tôkehal, szardella és sok egyéb. minden hal tintahal kagylós állatok garnélarákok A déli országokban az emberek besózzák a halat, míg az északi országokban sózzák és füstölik is.. Sózás A sózott közönséges tôkehal elkészítéséhez a halfiléket hónapokig sómedencékben tárolják. Ezalatt a hal egyrészt beszívja a sót, másrészt kiszárad, mivel a víz eltávozik belôle. Ez a módszer lehetôvé teszi a tôkehal hosszú távú szobahômérsékleten való tárolását. Fôzés elôtt sótlanítani*, és vízbe kell áztatni a tôkehalat, így nô a víztartalma.. A szardellát szintén besózzák, különösen a dél-európai országokban. Miután besózzák a szardellákat, sokáig hordóban tárolják ôket az érleléshez*. Az érlelés után a szardellának nagyon egyedi illata, színe és íze lesz. Ezután olajos filéként, vagy szardellapasztaként készítik el. A tôkehal besózása A szardellaérlelés folyamata

7 T e n g e r i t e r m é k e k Füstölés Ez nagyon régi konzerválási módszer, amit ma is használnak. A füstölés sajátos ízt ad az ételnek. Füstölés elôtt a halat elôször besózzák, majd megszárítják. A hideg füstölést alkalmaznak például a lazac esetében. A füstölt lazac húsa tehát nyers marad. A melegfüstölés esetében a halat egyszerre füstölik és fôzik: az angolnát, a pisztrángot, a makrélát, a szardíniát, a heringet és a lazacot készítik el ezzel a módszerrel, különösen a skandináv országokban és Németországban. Marinírozás A marinírozáshoz a halfilét ecetbe helyezik. Az ecetsav úgy megpuhítja a halat, mintha megfôzték volna! Ezzel a módszerrel kapjuk a: a halgöngyöleget, azaz a marinírozott heringet, ami a skandináv országokban nagyon népszerû, a kapros és cukros marinírozott lazacot, a marinírozott garnélarákot és kagylót. A füstölt termékeket is lehet marinírozni. Lazacfüstölés Halgöngyöleg készítés Meleg tartósítás A hôkezelés elpusztítja az ételben lévô összes baktériumot. A halat tartalmazó konzervet magas hômérsékleten (110 C 120 C között) meghatározott ideig autoklávban* tárolják. A hal így több évig eláll. A pasztörizálás (100 C alatti hômérsékleten) csak bizonyos baktériumokat pusztít el. A pasztörizált étel több hétig eláll. A pasztörizálás megôrzi az étel tápértékét és ízét. Mindkét esetben megfôzik a halat. Szardíniakonzerv Hideg tartósítás A jégben tárolt halhús pár napig áll el. A mélyhûtött hal víztartalma jéggé alakul és így megakadályozza a baktérium megjelenését. Szavatosságát pár hónapig ôrzi meg. Halkedvelôk Egy európai ember évente átlagban 22 kg halat fogyaszt el. Ez a mennyiség országonként változó: a portugálok évente 57 kg halat esznek, a spanyolok 40 kg-ot, a németek és az osztrákok 11 kg-ot. Ez semmi a japánokhoz és az izlandiakhoz képest, akik fejenként 68 kg, illetve 90 kg halat fogyasztanak el évente!

8 T e n g e r i t e r m é k e k Egy halszerû életstílus Minden egyes halfaj sajátos környezetben él. A hômérséklet, a víz sótartalma*, az oxigéntartalom, a fény és az élelemforrás mind befolyásolja egy hal életét. Légzés a víz alatt A halaknak oxigénre van szüksége az életben maradáshoz. Az oxigén oldott oxigén formájában van jelen a vízben. A hal a kopoltyúit használja, amelyek tüdôként szolgálnak az oxigén belégzéséhez. A kopoltyúknak állandóan vizesnek kell lenniük ahhoz, hogy megfelelôen mûködjenek. A legtöbb hal a szája nyitogatásával és a kopoltyúfedôi csukogatásával alakítja ki a vízáramlatot a kopoltyúi körül. Hômérséklet Minden halfaj a számára optimális hômérsékleti viszonyok mellett fejlôdik megfelelôen. Néhány faj nagyon érzékeny a víz hômérséklet-, és oxigéntartalmának változására. Más fajok kevésbé érzékenyek rá. oldalvonal hátúszók orrnyílás kopoltyúk A halnak oxigénben gazdag vízre van szüksége az életben maradáshoz. Az áramló víz több oldott oxigént tartalmaz, mint az állóvíz, mivel nagyobb felületen érintkezik a levegôvel. farokúszó farok alatti úszó mellúszók hasúszók kopoltyúfedôk Tonhalraj

9 T e n g e r i t e r m é k e k Szaglószerv, ízlelés, emlékezet A halak az orrlyukaikat használják mindazok szaglására, ami a körülöttük lévô vízben feloldódik. Például a fiatal lazac megtanulja annak a folyónak az illatát" és ízét", amelyben született. Így tudják újra megtalálni, amikor a felnôtt példányok az óceáni utazásaik után visszatérnek oda szaporodni. Ha a víz szennyezett, a szaglószervük összezavarodik és eltévednek. Fôleg ez az oka, hogy a tengereinkben és folyóinkban egyre kevesebb a lazac és az angolna. A hatodik érzék A hal testfelületén apró lyukak vannak, amelyek összességét oldalvonal"-nak hívnak. Ezek az apró lyukak is érzékszervet alkotnak, amely a vízben keltett rezgéseket érzékeli. Ez az a szerv, amely képessé teszi a halakat a ragadozók észlelésére. Szintén ez teszi lehetôvé a halrajok számára, hogy megfelelô távolságot tartsanak egymás és más halak között. Szaporodás A halaknak nincsenek párjaik. A szaporodási idôszakban a tejes és ikrás halak összegyûlnek az ívásra. Ívás közben mind az ikrás és a tejes halak a vízbe bocsátják az ivarsejtjeiket (petesejt és hímivarsejt). Minden egyes halfajra egy sajátos viselkedésforma jellemzô az ívási idôszak, illetve az élete során. A több millió megtermékenyített petesejtbôl mindössze néhány egyed éri el a kifejlett kort. Egyes fajok esetében a megtermékenyített petesejteknek csupán 2-5%-ából válik kifejlett hal! Milyen idôs egy hal? A halpikkelyek szerepe a védelem. Ha nagyítóval megvizsgálod ôket, számos koncentrikus gyûrût vehetsz észre rajtuk. Minden évben új gyûrû alakul ki. Így a gyûrûk száma a hal életkorával egyezik meg! Van más módja is a hal korának meghatározására. A belsô fülben lévô csonttípus, amelyet otolitnak hívnak, szintén évente alakít ki egyegy új gyûrût, a vízhômérséklet- és a fényváltozások függvényében. Minden gyûrû egy évet jelent, csakúgy, mint a barázdák a fatörzsön. A gyûrûk megszámolásával meg lehet határozni a hal korát. A kortalan gránátoshal A gránátoshal 1200 méteres mélységben él a tengerszintje alatt. Mivel sosem éri fény, és a hômérséklet ennél a mélységnél állandó, az otoliton nincsenek évgyûrûk. Sem a hal kora, sem a szaporodási idôtartama nem ismert. Pár év alatt kihalhat. Halászati kvóták bevezetésével kell védeni ezt a fajt. A gránátoshal A gránátoshal otolitja

10 T e n g e r i t e r m é k e k Rákfélék, kagylófélék és fejlábúak Rákfélék A rákfélék, mint pl. az apró tengeri rákok, a garnélarák és a homár, mind gerinctelen ízeltlábúak, amelyeket egy ízelt páncél véd. A hideg vízi garnélarákok Grönland, Izland és Norvégia mély tengereiben, a mérsékelt öv vizeiben elôforduló garnélarákok Európa partjainál élnek, míg a meleg vízi garnélarákoknak az Egyenlítô, a Ráktérítô és a Baktérítô környékén van az otthonuk. A fûrészes garnélarák és az apró tengeri rák, amit az európaiak fogyasztanak, errôl a három vidékrôl származnak. Európai halászhajók is halásznak rájuk, illetve más országokból hozzák be ôket. A fûrészes garnélarákok és az apró rákok a tengerfenéken található sziklák felszínén, vagy az iszapba beásva élnek. A garnélarákokat a tenger fenekén végighúzott fenékhálóval, illetve rákhálókkal lehet kifogni (lásd 20-21. oldal). Néhány trópusi országban, Ázsiában és Amerikában vannak speciális garnélarák gazdaságok. A homár az Atlanti-óceán francia partjainál, illetve Írország, Skócia és Kanada partjainál él. A languszta vagy tengeri rák szintén a sziklás tengerfenéken él, az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger partjainál, illetve a térítôk és az Egyenlítô halászzónáinál lehet rájuk halászni. A dublini-öböli fûrészes garnélarák a sárban él, különösen Európa tengerpartjainál. Az ehetô tengeri és a pókrákokat Európa vizeiben halásszák, és különösen népszerûek Spanyolországban és Franciaországban. Az apró tengeri rák Pókrákok A kacsakagyló kagylós állat, amelynek az a furcsa szokása van, hogy a sziklákhoz tapad. Ez az élôhelye. Spanyolországban kissé megfôzik, majd kásaként fogyasztják el a fôétel elôtt. A Franciaország északi részén lévô Bretagre-ban gyûjtik be a kacsakagyló többségét. Ez a lelôhely súlyosan szennyezôdött, amikor az Erika tartályhajóból 1999-ben olaj ömlött a tengerbe. Kacsakagylót Spanyolország északi partjainál, Galícia vidékein is találhatunk.

11 T e n g e r i t e r m é k e k Puhatestûek A puhatestûek olyan puha testû állatok, amelyek víz alatti vagy nedves környezetben élnek. Kagylós állatok Kagylók A kagylók a különleges tengerparti telepekrôl származnak. Számos ország tenyészt kagylókat, mint pl. Olaszország, Hollandia, Franciaország és Spanyolország (lásd 24-25. oldal). Osztrigák Az osztrigákat is farmokon tenyésztik. Európában Franciaország messze a legnagyobb osztrigatenyésztô ország, ôt Olaszország és Spanyolország követi. Hosszú ideig portugál osztrigát tenyésztettek az európai tengerpartokon. Azonban ez a faj kipusztult egy betegség következményeként. Manapság japán eredetû osztrigafajt tenyésztenek Európában. Csak nagyon kevés természetes kagylólelôhely létezik. Ezeket a kagylókat kotrógéppel* felszerelt speciális hajók halásszák. Számos amatôr halász használja ki a tengerjárás elônyét, hogy a sziklákra tapadt kagylókat összegyûjtsék. Európában néhány kagylós állat, mint pl. a fésûkagyló és a nagy fésûkagyló a vadonban él és kotrógéppel* halásszák. Ázsiában nagy számú kagylós állatot kultiválnak telepeken. Gyakran eltávolítják a hájukat, mielôtt a piacra viszik ôket. Kagylókotró A fésûkagyló Európában számos más kagylós állatot is megeszünk, mint pl. a puha és kemény héjú kagylót, szívkagylót, a Vénusz kagylót és a haslábúakat, mint a parti csiga és a kürtcsiga. Puhahéjú kagylók Kürtcsigák A keményhéjú kagyló A fejlábúak A polip és a tintahal is fejlábú. A világ összes tengerében megtalálhatóak, és különösen népszerû eledel a mediterrán vidékeken. A tengeri csillag és a tengeri sün a tüskésbôrûek törzsébe tartozik. Európában nem eszünk tengeri csillagot, de a tengeri sün nagyon kedvelt a mediterrán országokban. A búvárok gyûjtik be a Földközitengeri országokban, és apálykor az Atlanti-óceánon. Polip A tengeri sünöket étkezési célra gyûjtik

12 T e n g e r i t e r m é k e k Az alga Ôskori otthonokban alganyomokat fedeztek fel ez is bizonyítja, hogy a múltban is ismerték és feltehetôen emberi élelemként fogyasztották az algát. Az alga virágot nem hozó vízi növény, amelynek nincs gyökere. Lehet mikroszkopikus méretû, de több méter hosszúságú is. A tengeri moszat egy nagy algatelep, amely a tengerben vagy az árvízszint alatti sziklákon él. Az alga egész felszínén keresztül szívja fel a tápanyagokat a vízbôl. Bárhol meg tudnak élni, ahol víz és fény van. Az algának sok fajtája van. Kék, zöld, vörös és barna, a pigmenttôl* függôen, amely az alga fényelnyelô képességét biztosítja. A zöld alga sekély vízben él. A vörös alga 50 méter mélyen, míg a barna egészen 150 méteres mélységig is élhet. A kék alga mindig mikroszkopikus méretû. Az algát többféleképpen lehet hasznosítani: lehet ételként fogyasztani, mûtrágyaként lehet használni, olyan molekulákat* tartalmaz, amelyeket az iparban hasznosítnak, szennyezett anyagok kezelésére használják. Barna moszat, azaz Laminaria digitata A makro- és mikroalga hasznosítása Az alga, amit megeszünk: az alga hosszú ideje, fôleg tengeri moszat, más néven tengeri hínár formájában, fô eledelként szolgál pl. Japánban, Koreában és Kínában. Körülbelül 20 fajtát használnak ételként ezekben az országokban. A japánok 3-3,5 kg hínárt esznek évente. Európában nem úgy gondolunk a tengeri moszatra, mint különösebben ízletes ételre. Ez talán annak tudható be, hogy túl sok a zöld moszat, hínár a tengerpartjaink mentén, illetve úgy tartjuk, hogy csak éhínség idején használják egyes vidékeken táplálékpótlékként. Mindamellett a tengeri moszat piaca lassan, de biztosan növekszik. Az emberek azért vásárolnak tengeri moszatot, hogy változatossá tegyék a zöldségtáplálkozásukat, illetve, hogy fûszerként* használják. 10 g szárított moszat egy férfi napi vitamin és ásványi só adagját biztosítja. Az aztékok, akik Mexikóban éltek, kék mikroalgát ettek, ami spirulina néven ismert. A Csád-sivatagban lévô Kanem lakói még ma is ugyanezt az algát fogyasztják. 10 g szárított spirulina annyi proteint tartalmaz, amennyi 80 g húsban van. Spirulina-szárítás Csádban

13 T e n g e r i t e r m é k e k Élelmiszeradalékok: habár nem fogyasztunk sok algát fûszerként Európában, sok termékben, mint adalékanyag elôfordul. Az algakivonatot* kocsonya, habarás készítéséhez, vagy más anyagok emulgeálására és egyebekre használják. A mindennapi termékeinkben is fogyasztunk algát, pl. a fagylaltban, a majonézben, a ketchupban, gyümölcslevekben és süteményekben, csak hogy párat említsünk. Valójában minden E400 és E407 között jelzett ételadalék moszatkivonat. Az Egyesült Államokban a baromfi csomagolása tartalmaz tengeri moszatot (E407) ez megpuhítja a húst fôzéskor. Jégkrémkészítés Az alga a mezôgazdaságban: a mezôgazdaság mindig hasznát vette az algának. A legtöbb országban régi, hagyományos gazdálkodási módszer, hogy a termés számára fontos tápanyagokat úgy biztosítják, hogy algát szórnak szét a földeken. Néhány állat, mint pl. a tengervíz által gyakran elöntött parti területeken élô juh és a normandiai, a felvidéki és az ír tehén a tópartokon talált algát lelegeli. Az alga számos olyan tápanyagot tartalmaz, amely lisztszerû ételpótlóként is elérhetô. Egészség: az alga, akár makro-, akár mikroszkopikus formában van jelen, nagy számú gyógyászati termékben található meg, mint pl. a borogatásokban, amit erôs vérzés elállítására használunk, gyenge hashajtókban, balzsamokban és krémekben, mind a gyógyszerek elôállításában és csomagolásánál alkalmazzák. Kutatások folynak, hogy az alga egyéb felhasználási területeit feltérképezzék. A textilipar: az alga sajátos színt ad a szövetanyagnak. A kozmetikai ipar régóta felhasználja az algát alapanyagként a termékeiben. Az ókori római nôk vörös algából készült arcpirosítót használtak, míg a gall katonák az alga és az állati zsiradék keverékét testfestésre használták. Napjainkban számos kozmetikai termék tartalmaz alga alapú összetevôket. Néhány ilyen példa a rúzs, szépségápoló krémek és maszkok, borotválkozó krémek, és még a fogkrém is! Akvakultúra: az akvakultúra fôleg mikroalgát használ, ami a növényi planktont pótolja, vagyis a tengeri tápláléklánc alapját biztosítja. A szûrô puhatestûek és állati planktonok mikroalgával táplálkoznak. A halivadék* fô tápláléka az állati plankton. Tengerimoszat-termelés Az ázsiai országokban, úgymint Kína, Japán, Korea és a Fülöp-szigetek, a tengeri moszatot telepeken termelik, míg Európában Írországban, Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban és Norvégiában természetes élôhelyeikrôl gyûjtik be ôket. Van olyan mikroalga, amelyik az ember számára mérgezô. Ha ezek az algák belekerülnek a tengerbôl származó termékekbe, amelyeket megeszünk, valójában veszélyessé válhatnak. Moszatgyûjtés természetes forrásból

14 H a l á s z a t A tengerek Európája Az európai halászok válogathatnak a meleg, hideg, csendes és vad tengerek között. Sokuknak messzire sem kell menniük, csak Európa valamelyik tengeréig. Halászat A halászat számos különbözô tevékenységet foglal magába. Minden egyes tengeren dolgozó halásznak két vagy három másik munkája is van a szárazföldön: - a halászhajókat hajógyárakban építik és javítják a hajógyárak szakembereket alkalmaznak, pl. ácsot, gépészt, és villanyszerelôt; - a konzerv- és feldolgozó gyárak a kikötôk közelében helyezkednek el, ahol a halat és más haltermékeket készítik el és csomagolják. Halászhálók készítése A hajók karbantartása Szardínia-konzervgyár Az európai flotta Az Európai Unió 15 tagjának összesen 100 000 halászhajója van. Görögországnak több, mint 20 000 hajója van, de a 18 000 hajóval rendelkezô spanyol flotta is nagyobb és erôsebb bármelyik más európai hajó flottánál. Olaszország a harmadik a 16 500 hajójával, ôt Portugália követi 12 000 hajóval. Luxemburgnak és Ausztriának egyáltalán nincs halászhajója, mivel nincs tengerpartjuk. Grönland Izland ATLANTI-ÓCEÁN Ír-tenger La Manche-csatorna Égeitenger Jóntenger Földközi-tenger Baltitenger Adriai-tenger Azori-szigetek Madeira Földközi-tenger Északitenger Kanári-szigetek Halászó vonóhálós halászhajók

15 H a l á s z a t Szezonális tevékenységek A halászati tevékenység évszaktól függôen változik, és befolyásolja a hal vagy a kagylós állat életét. A szardíniát egész évben halásszák és a húsát felhasználják, vagy konzervekben tárolják. A friss szardíniát piacon lehet kapni, különösen tavasszal és nyáron. Az emberek különleges alkalmakkor esznek homárt és folyami rákot, vagy más ízletes halat, pl. naphalat, aranydurbincsot és ördöghalat. Sok országban ünnepek idején szolgálnak fel osztrigát és rákféléket. Európában a tonhalat tavasztól ôszig halásszák és ebben az idôszakban a piacon frissen lehet kapni. A tenyésztett halak számára, mint a lazac, a tengeri süllô és a tengeri keszeg, nem számít az évszak. Egész évben megtalálhatók a halkereskedôk standjain. A halászzónák Egy kerítôhálós szardínia-halászhajó Európa országai többnyire az Atlanti-óceánon halásznak, pontosabban a hatalmas óceán észak-keleti övezetében. A Földközi-tengeren is halásznak, bár ez egy biológiai szempontból kényes, körülzárt tenger, amelynek vize kevésbé cserélôdik, kevesebb halat biztosít. A mélytengeri halászhajók egészen Afrika vagy Dél-Amerika tengereihez utazhatnak! Vonóhálós halászhajó Amatôr halászat vagy parti horgászat A homokos tengerpart A tengerparton van a kagylós állatok otthona, akik a homokba ássák be magukat, mint pl. a szívkagyló, a borotvakagyló és az éti kagyló. Dagálykor az amatôr halászok homoki gilisztákat szednek, amit aztán a horgászboton csaliként használnak. A sziklák között Néhány kagylós állat és rákféle, mint az osztriga, a kagyló, a tapadó tengeri csiga, a kacsakagyló, a fûrészes garnélarák (amely különbözik attól, amely a homokos területeken él), a kaliforniai kagyló és a tengeri kagyló, a sziklákhoz tapadva él. A tengeri sünök is a sziklás tengerpartokon élnek végig a Földközi-tenger mentén. A homárok általában ott rejtôzködnek, ahol a víz mélyebb és a homokot mindig beborítja a tengervíz. De a parti horgászok mégis gyakran megjelennek itt. Ahol tengerjárás van Tengerjárás jellemzi az Atlanti-óceánt és az Északi-tengert. Naponta kétszer van dagály, ami után a víz visszahúzódik. Az apály és dagály között elhelyezkedô tengerpartokat nevezik partszegélynek. Dagálykor néhány állat a partszegélyen marad a kövek és moszat alatt elrejtôzve, vagy a sziklák mélyedéseiben, illetve a homokba vagy sárba temetkezve. A tavaszi tengerjárás, ami évente többször feltûnik, még érdekesebb, mivel a tengervíz messzebbre árad ki, és ezzel új halászterületeket alakít ki. A Földközi-tengeren nagyon kis mértékû a tengerjárás, mivel ez egy földrészekkel körülvett tenger. Parti horgászat

16 H a l á s z a t A hal, amit megeszünk Laposhalak A sima lepényhalat az Atlanti-óceán holland partjainál, és kis mennyiségben a Földközi-tengeren halásszák. A nyelvhal az Atlanti-óceán, az Északi-tenger és a La Manche-csatorna ír, angol és francia partjainak sekély vizeiben él. A Földközi-tengerben is él kevés. A nyelvhal egy népszerû ételféleség. Ha nyelvhal halászatról van szó, a hollandok és belgák a legjobbak. Az óriás laposhal az egyik legnagyobb laposhal Európában. Az Atlanti-óceán északi részein él 100-2000 méteres mélységben. Különbséget tesznek a fehér óriás laposhal és a grönlandi óriás laposhal között. A fehér óriás laposhal elérheti a 2 méteres hosszúságot és ritka finomság, amely mára majdnem teljesen eltûnt. A kevésbé rendkívüli grönlandi óriás laposhal 1,5 kg körüli. A sima lepényhal A nyelvhal A laposhal És mások A szardínia, a makréla, a tonhal és a szardella megtalálható az Atlanti-óceánon, illetve a Földközi-tengeren. A heringet az Észak-Franciaországnál levô La Manchecsatornán, Németország, Dánia illetve Svédország partjainál, az Északi-tengernél halásszák. Ez a legnagyobb mennyiségben fogyasztott hal Európában. Évente majdnem 2 millió tonna heringet fognak ki. A híres Maatje hering fiatal hering, amely legfôképpen Hollandiában kedvenc. A közönséges tôkehal egy Atlanti-óceáni hal. Olaszország és Görögország kivételével (mivel ôk túl messze vannak a halászterületektôl) minden európai ország halászik közönséges tôkehalra. Egyre ritkább ez a halfaj a túlhalászás miatt. Norvégia sok közönséges tôkehalat fog ki a Lofoten-szigetek tengerein. A hering felszivattyúzása a hajóra A közönséges tôkehal

17 H a l á s z a t A spanyolok és a portugálok a legfôbb szardíniakedvelôk: az összes európai ország közül ôk halásszák a legtöbb szardíniát. Az olasz halászok sok szardellát halásznak a Földközi-tengeren, míg a franciák és a spanyolok az Atlanti-óceánon is halásszák ôket. A szardínia A szardella A kék uszonyú tonhal fôleg a Földközi-tengerben él. Ez a nagy testû hal több, mint 3 méter hosszúságúra is megnôhet, és több mint 600 kg a súlya! Néhány Európában halászott tonhal fajtát Japánba exportálnak, ahol ez a nagy kedvenc. A hosszú tonhal vagy hosszúuszonyú tonhal, amit fôleg az Atlantióceánon halásznak, a tonhalcsalád egy kisebb fajtája. Elérheti a 30 kg-os súlyt és az 1,2 méteres hosszt. A spanyolok, a franciák és az írek a nyári vándorlás idején fogják ki ôket, amikor a mély parti vizekben találhatóak. Az életciklus ezen szakaszában a hosszú tonhal átlagos mérete 60 cm, súlya 5 kg. A szürke tôkehalat az Atlanti-óceán partjainál halásszák és különösen népszerû Spanyolországban. A hosszú tonhal A világon a legtöbb szardíniát és szardellát Peru partjainál fogják ki. A Humbolt-áramlat, amely Peru partjainál folyik keresztül, magával hozza a friss hideg vizet és nagy mennyiségû planktont*, amivel ezek a halak táplálkoznak. Évente 10 millió tonna szardíniát és szardellát fognak ki onnan, amibôl húst készítenek. Olykor az El Niño, egy meleg ellenáramlat megakadályozza a planktonok kialakulását, és a halak néha évekre eltûnnek. Az El Niño-áramlat felboríthatja a globális egyensúlyt. A szürke tôkehal 1998-ban az európai halászok megközelítôen 6 millió tonna halat fogtak ki. Dánia egymaga 1,5 millió tonnát. Dánia vezeti az ipari halászatban a halolaj-gyártást és húsgyártást, amivel a tenyésztett halakat etetik. Az Európai Unióban Spanyolország volt az az ország, amely a legtöbb halat halászta ki fogyasztás céljából 1998-ban: összesen 930 000 tonnát. Az európai halászati ipar nem önellátó mi is importálunk halat a nem Európai Uniós országokból. Európai külpolitika A halászat olyan iparág, amelyet európai szinten irányítanak minden tagállamra vonatkozó szabályokkal, pl. hogy milyen halászati zónákat lehet használni és mennyit halászhatnak bizonyos fajokból. Azonban az Európai Unió statisztikái olykor félrevezetôek lehetnek a parti horgászok és orvhalászok miatt. Ez nagy gondokat okoz fôleg a rákfélék, kagylós állatok és fejlábúak számlálásánál és megnehezíti annak meghatározását, hogy mennyi példányt fogtak ki bizonyos fajoknál, ami az esetleges védelem szempontjából lenne fontos. Az Európai Unió feladata, hogy szabályokat alkosson a tengereiben élô halfajok megóvása, illetve a halászok és vásárlók érdekeinek összeegyeztetése érdekében. Egy trópusi kerítôhálós tonhal halászhajó

18 H a l á s z a t A halászati zónák sokfélesége A különbözô halfajoknak különbözô életmódja van és ezért különbözô élôhelyei. Minden egyes fajhoz és minden halászati zónában speciális technikákat vesznek igénybe. Parti halászat Partmenti halászat A partmenti halászat a tengerpartokon mûködik. Az ilyen hajók viszonylag kicsik, kevesebb, mint 16 méter hosszúságúak, a legénység 2-3 halászból áll. Ezt a típusú halászatot 1-3 napos út jellemzi. A halászok kora reggel indulnak útnak és a visszatérésük után még frissen eladják a halat. A part menti halászat Európa összes országának tengerpartján általános, de a technikák vidéktôl és halfajtól függôen változnak: kerítôhálókat használnak szardíniafogáshoz, nyelvhal-, ördöghal-, tengeri süllô- és naphal-halászathoz víz felszínén lebegô kopoltyúhálókat alkalmaznak, rákhálóval fogják a pókrákokat, a tengeri rákokat, a fûrészes garnélarákokat, a folyami rákokat, és a homárokat, kis fenékhálót alkalmaznak a garnélarák és a parti halak kifogásához, iszapkotróval gyûjtik be a kagylókat. A part menti halászat lát el minket a legkülönfélébb halakkal és más tengeri termékkel. Egy kerítôhálós szardínia-halászhajó A nyílt tengeren A tengerparttól messzebb, a mély vizekben van a mélyvízi halász zóna. Itt nyíltvízi halakat találunk, mint pl. heringet, szardellát és rajokban úszó fenékjáró halakat, mint pl. a közönséges tôkehal, sávos tôkehal, ördöghal, nyelvhal és sima lepényhal. A tonhal, a kardhal és számos cápafajta a tenger kintebb lévô részein élnek. Középvízi halászat A középvízi halászatkor a halászhajók 10-15 napig vannak kint a nyílt vízen. A középvízi halászok azokat a halakat halásszák, amelyek az európai tengerpartok mély vizeiben élnek, úgy, mint a tôkehal, közönséges tôkehal, keszeg, szürke tôkehal, rája és ördöghal. Keresztül vágnak az Atlanti-óceán észak-keleti részén. Miután kifogják a halakat, a hajó fedélzetén lévô jégben tárolják, amíg ki nem kötnek*. A halat és más tengeri termékeket, amelyeket ezek a középvízi halászok kifognak, egészben és frissen árulják. A középvízi halászcsapat nagyobb, mivel naponta 24 órát dolgoznak. Egy fenékhálós sügérhalászhajó