Pénzügyi ismeretek részéhez készíttetett segédanyag

A Közbeszerzések Tanácsa által a közbeszerzési referens szakképesítés (OKJ 54 343 03 0000 00 00) Közbeszerzési vonatkozású gazdasági és pénzügyi tevékenység szakmai követelménymoduljának Pénzügyi ismeretek részéhez készíttetett segédanyag 2009. novemberi lezárás Szerzı: Koháriné dr. Papp Edit Lektor: Lilliné Fecz Ildikó 1

1. A közbeszerzések makro- és mikroökonómiai összefüggései 1.1. Nemzetgazdaságtani alapismeretek 1 A nemzetgazdaság valamely ország anyagi, emberi, természeti erıforrásainak, javainak, szolgáltatásainak és azok kapcsolatainak rendszere. A gazdaság önálló, összetett rendszer, a társadalom és a világgazdaság egyik alrendszere pl. a magyar nemzetgazdaság szerves része az Európai Unió gazdaságának, tágabban értelmezve pedig a világgazdaságnak. A nemzetgazdaság célja az ember anyagi és nem anyagi jellegő szükségleteinek a kielégítése. Ennek érdekében input erıforrásokat (termelési tényezıket) használ fel, amelyekkel javakat, szolgáltatásokat és ennek negatív velejárójaként környezetszennyezést állít elı. 1.1.1. A termelési tényezık (input erıforrások) A természet, a létezés általános feltétele, elsıdleges termelési tényezı. Ide soroljuk a földet, a föld méhében rejlı kincseket, levegıt, csapadékot, erdıt, vizet, azaz a termelés színterét. A munka, amely a munkaerı, az ember szellemi és fizikai képességeinek összessége. A munka, hasonlóan a természethez elsıdleges termelési tényezı. Az emberek specializálódnak a fejlıdı munkamegosztás keretében meghatározott konkrét munka elvégzésére, ugyanakkor együttmőködnek a térben és idıben szerteágazó, bonyolult újratermelési folyamatban. A tıke termelt másodlagos termelési tényezınek számít. A többi termelési tényezı tiszta hozamának fogyasztásra el nem költött részeként halmozódik fel. A tıke megjelenhet reál javakban (ingatlan, gép, berendezés, felszerelés, jármővek, energia, anyagok) és pénzügyi javakban (pénzeszköz, értékpapír, követelés stb.). A vállalkozó sajátos termelési tényezı. Funkciója valamennyi termelési tényezı legkedvezıbb összehangolása az eredmény optimalizálása érdekében. Az információ új ismeretet hordozó célzott és strukturált hír, adat, amely bizonytalanságot szüntet meg. Az információ értéke mennyiségi értelemben a megszüntetett bizonytalanság mértékével arányos. Az információ jelentısége napjaink nagy természeti, társadalmigazdasági változásoknak kitett világában, a változásokhoz való helyes alkalmazkodás révén döntı fontosságúvá vált. Ez motiválja az elektronikus eszközök, rendszerek, hírközlés hatalmas fejlıdését szinte óráról órára (gondoljunk pl. az elektronikus pénzre, vagy az elektronikus közbeszerzésekre, adózásra). 1 Forrás: Solt Katalin : Makroökonómia Tri-Mester Tatabánya 2001. 27-43. old. Koháriné Papp Edit: Államháztartási ismeretek Perfekt 2002. 21-34. 109-111. oldal 2

1.1.2. A nemzetgazdaság szereplıi A nemzetgazdasági szereplıket, a gazdasági alanyokat intézményi egységnek is nevezzük, meghatározott szempont szerinti csoportjaikat pedig szektoroknak. A statisztikai rendszer az intézményi egységeket nemzetgazdasági ág, ágazat, alágazat, szakágazat szerint sorolja be. Típusai: a háztartások, vállalatok (vállalkozások), pénzügyi vállalatok (pénzügyi vállalkozások) 2, az állam, a nonprofit szektor, külföld. Az intézményi egységek azonosságai: saját nevükben eszközöket birtokolnak, saját nevükben kötelezettségeket vállalhatnak, forrásokat szereznek, gazdasági mőveleteket végeznek, képesek más intézményi egységekkel gazdasági mőveleteket (tranzakciókat) folytatni, teljes körő könyvviteli elszámolást, vagyonmérleget készítenek (a háztartásokat kivéve). Az intézményi egységek jellemzıi 1. A háztartások Az együtt élı természetes személyek kisebb, nagyobb csoportja (a lakosság), akik közös jövedelemmel, vagyonnal, fogyasztással rendelkeznek. Végsı fogyasztók, de saját vállalkozásban termelı és szolgáltató tevékenységet is végezhetnek (egyéni vállalkozás, jogi személyiség nélküli vállalkozások pl. betéti társaság), amely jogi, közgazdasági szempontból szoros kapcsolatban van a tulajdonossal, a vállalkozóval, csak ekkor keletkezik könyvvezetési és beszámolási kötelezettségük. A munkaerıt szolgáltatják a többi szereplı számára. A rendelkezésre álló jövedelmük részben az elsıdleges, részben a másodlagos jövedelemelosztási folyamatban jelentkezik. Elsıdleges jövedelmük a munkabér (tényezıjövedelem, a munkaerı, mint termelési tényezı ára), illetve a kamat, osztalék, járadék stb., amelyek tulajdonból származó jövedelmek. A háztartások másodlagos jövedelme a többi gazdasági szereplıtıl, meghatározóan a kormányzati szektortól, a nonprofit szervezetektıl, esetenként külföldrıl kapott segélyek, szociális juttatások, támogatások. A háztartások fogyasztásra el nem költött jövedelmüket megtakarítják. 2. A pénzügyi vállalkozások A pénzügyi vállalkozások (központi bank, bankok, szakosított hitelintézetek, szövetkezeti hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások, egyéb pénzügyi közvetítık, pénzügyi kiegészítı tevékenységet végzı intézmények, biztosítók és magán-nyugdíjpénztárak) a gazdasági szereplıknél keletkezett megtakarításokat győjtik össze és osztják el újra. Lebonyolítják a pénzügyi tranzakciókat és (a jegybank és a bankok) pénzt teremtenek. 2 A statisztikai besorolás ugyan vállalatot, illetve pénzügyi vállalat kategóriát használ, de ez a vállalkozások, illetve pénzügyi vállalkozások gazdasági kategóriáit fedi le, ezért a továbbiakban ezt használjuk. 3

3. Vállalkozások A termelı és közüzemi vállalkozások termelı és szolgáltató tevékenységet folytatnak, amelynek célja a profitszerzés és a vagyon gyarapítása. A vállalkozások közbülsı fogyasztók, más elnevezéssel termelı felhasználók. Termelési tényezıket (input erıforrásokat) használnak fel, amelyekhez új értéket adnak hozzá, termékeket, szolgáltatásokat állítanak elı, értékesítenek. A megtermelt jövedelem a tulajdonosoké. Jövedelmük egy részét megtakarítják és termelı kapacitásaik felújítására, bıvítésére fordítják. A termelı vállalkozások jellemzıen nettó hitelfelvevık. Saját forrásaikat hitellel egészítik ki. A vállalkozás kibocsátása (output) a felhasznált termelési tényezık költségei és a hozzáadott érték összege. 4. Az államháztartás (kormányzati szektor) Végsı fogyasztó, társadalmi közös fogyasztást végez. Jövedelme meghatározó része a többi szereplı által fizetett adóból, járulékból, díjakból, hozzájárulásból származik. Jellemzıen természetbeni és pénzbeli társadalmi közös szolgáltatásokat nyújt, részben saját intézményrendszerrel, részben vásárolt szolgáltatásként. 5. A nonprofit szektor Jellemzıen a háztartásokat szolgálják, végsı fogyasztók. Önkéntesség a létrehozásban és a mőködésben. Céljuk nem a nyereségszerzés. Függetlenek a kormányzattól. Jövedelmük származhat az államtól, a vállalkozásoktól és a háztartásoktól. Tilos a megtermelt haszon tulajdonosok és vezetık közötti szétosztása. 6. Külföld Kvázi szektor a rezidens (nemzetgazdasághoz kötıdı tartós érdekeltségő szereplık) és a nem rezidens egységek közötti gazdasági mőveletek bemutatására szolgál. A külföld hazai terméket, szolgáltatást vásárol és saját terméket, szolgáltatást nyújt. A rezidens és nem rezidens szereplık között megtakarítások is áramlanak. A beruházások, pénzügyi befektetések egy részét a külföldi szektor megtakarításai finanszírozzák. A külföld adhatja a munkaerı egy részét, illetve alkalmazhatja a hazai munkaerı egy részét is. 1.1.3. A nemzetgazdaság folyamatai A gazdaság célja a társadalmi szükségletek kielégítése. Ennek eszköze a társadalmi újratermelés. A társadalmi újratermelés általában a gazdasági folyamatok összessége. Minden termelés egyidejőleg újratermelés is. Újratermelıdnek az elfogyasztott eszközök, termékek, szolgáltatások, a szellemi és fizikai munkaerı, a munkamegosztási és tulajdonviszonyok a termelési és fogyasztási szükségletek. Az újratermelési folyamatot vizsgálhatjuk szőkebb és tágabb értelemben. Szőken értelmezve csak a termelési folyamatot testesíti meg, tágan értelmezve a termelésen kívül magába foglalja az elosztást, a forgalmat és a fogyasztást is. Az újratermelési folyamat terjedelme szerint lehet: 4

Bıvített 0 1 > 0-1: ha a nemzetgazdaság tárgyidıszaki kibocsátása (output) meghaladja a bázisidıszak kibocsátását. Szőkített 0 1 < 0-1: ha a tárgyidıszaki output kisebb mint a bázisidıszaki kibocsátás. Egyszerő 0 1 = 0-1: ha a tárgyidıszak kibocsátása megegyezik a bázis idıszak kibocsátásával. A társadalmi újratermelés folyamatai 1. A termelés folyamata szőken értelmezve az input erıforrások felhasználásával a javak és szolgáltatások elıállítását jelenti. munkaerı természet tıke információ vállalkozó Termelési folyamat Az erıforrások felhasználása, új érték hozzáadása OUTPUT (termék, szolgáltatás, környezetszennyezés ) 2. Az elosztás folyamatában a megtermelt árukat és szolgáltatásokat a társadalom tagjai, csoportjai valamilyen arányban, módon és mértékben, összetételben megkapják. Az elosztás egyidejőleg jövedelemelosztási folyamat is, amely lehet elsıdleges és másodlagos. Jövedelemelosztás folyamata Elsıdleges Másodlagos Tényezıjövedelem munkabér a mőködés nyeresége amortizáció, termék és termelési adók Tulajdonjövedelem földjáradék kamat osztalék adományok segélyek pénzbeli juttatások tagdíjak, biztosítási díj, bírság, kártérítés jövedelemadók Az elsıdleges jövedelemelosztás során a gazdaságban létrejött jövedelmet azok megteremtıi, elıállítói, illetve az erıforrás (termelési tényezı) tulajdonosai kapják pl. a munkaerı a munkabért, a vállalkozó a mőködési nyereséget, árbevételben megtérült értékcsökkenési leírást. A másodlagos jövedelemelosztás az elsıdleges jövedelmek újraelosztását jelenti pl. adó-, bírság-, tagdíjfizetésbıl származó jövedelmeket nyugdíj, szociális támogatás, gyermekgondozási segély címén újraosztják stb. 3. A forgalom folyamatában a fogyasztási cikkek és a termelési eszközök cseréje zajlik általában ellenérték fejében, esetenként ingyenesen, ellenérték nélkül. 5

4. A fogyasztás a fogyasztási cikkek, szolgáltatások és a termelési eszközök elfogyasztását, felhasználását jelenti. A fogyasztás lehet végsı fogyasztás és közbülsı vagy más elnevezéssel termelı felhasználás. A végsı fogyasztás azon javak és szolgáltatások összessége, amelyeket részben a háztartások használnak fel szükségleteik kielégítésére, részben a társadalom valamennyi tagja, vagy a közösség egy meghatározott része közösen fogyaszt el. A végsı fogyasztás kiadásait a háztartások, az államháztartás, és a háztartásokat kiszolgáló nem nyereségérdekelt szervezetek fedezik. A termelı felhasználás (közbensı fogyasztás, közbensı felhasználás) olyan javakból és szolgáltatásokból áll, amelyeket a termelési folyamatban átalakítanak pl. nyersanyag és félkész-termék, vagy teljesen elhasználnak pl. villamosenergia, mosópor. 1.1.4. Az újratermelés javai, outputjai A megtermelt javakat (termék, szolgáltatás) a Musgrave házaspár nyomán magánjavakra és közjavakra bonthatjuk. A javak magyarázatához a piacgazdaságból kell kiindulni. Egyes javak, szolgáltatások elıállítása, rendelkezésre bocsátása piaci alapon nem lehetséges, vagy nem elég hatékonyan lehetséges. A piac hatékonyságának egyik feltétele a fogyasztásban megnyilvánuló versenyzés (rivalizálás), azaz az egyik fogyasztó fogyasztása korlátozza mások fogyasztási lehetıségét. A másik feltétel a fogyasztásból való kizárás lehetısége. Magánjavak Magánjavak azok a javak, amelyek esetében mind a rivalizálás, mind a kizárás megvalósulhat. Ilyen tipikus magánjavak pl. a textíliák, élelmiszerek, bútorok, számítógépek, irodaszerek, pénzügyi szolgáltatások stb. Könnyen belátható a fogyasztásban érvényesülı versenyzés. A kizárást a piaci ár valósítja meg, aki nem képes, vagy nem akarja megfizetni pl. a textília, élelmiszer árát, az nem vesz részt, nem vehet részt a fogyasztásban. Közjavak Azokat a javakat, szolgáltatásokat, amelyek az elızıekben leírt egyik feltételt sem teljesítik, közjavaknak nevezzük. A tiszta közjavak oszthatatlanok, esetükben nincs piaci ár, a közjavakat ingyen kapják a fogyasztók. Nem lehetséges a fogyasztásból való kizárás, és a verseny sem érvényesül a fogyasztásban. E javak közösségi elıállításához a közösség tagjai járulnak hozzá, jellemzıen adók fizetésével. A tiszta közjavakra klasszikus példa a honvédelem, járványügy, a rend- és jogbiztonság. Vegyes javak A javak és szolgáltatások jelentıs része vegyes jószág, azaz fogyasztásukban vagy a rivalizálás vagy a kizárás érvényesülhet. Vegyes javakhoz tartoznak például az ún. díjfizetı javak, amelyek esetében a fogyasztás nem rivalizáló jellegő, de a kizárás a szolgáltatás díjhoz kötése révén megvalósítható pl. városi közlekedés, ahol a kapacitáskorlátok miatt nem fér fel a buszra több ember, vagy a színházban az elıadásra elkelt minden jegy. Ezek a javak már árazhatók. A vegyes javak másik csoportját alkotják a közös készletezéső javak pl. a víz, balatoni hal, ásványkincs, amelyeknél a kizárás nem lehetséges, de érvényesül a verseny. A megkülönböztetett javak esetében az állam jogszabállyal kötelezıvé teheti, vagy megtilthatja a fogyasztást pl. biztonsági öv, védıruha, szőrıvizsgálatok, alapfokú oktatás, kábítószer, alkohol, dohánytermékek stb. 6

1.2. Piaci mechanizmusok A gazdaságban alapvetıen az erıforráspiac, a termékpiac és a pénzügyi piac mőködik. A termeléshez az erıforrások az erıforráspiacról és a pénzügyi piacról szerezhetık be Az erıforráspiacon kialakul azok ára pl. gépek, jármővek, ingatlanok, emberi erıforrás, értékpapírok ára. A termékpiacon az elıállított termékek és szolgáltatások kereslete, kínálata találkozik. A gazdasági szereplık jövedelmük egy részét nem költik el, megtakarításuk keletkezik. A pénzügyi piac a megtakarítások és az irántuk való kereslet piacából tevıdik össze. 1.2.1. Termelés, költségek A termelés költségei lehetnek állandó költségek és változó költségek. Az állandó (fix) költségek meghatározott termelési jellemzık mellett nem változnak a kapacitáskihasználással. A változó költségek függnek a kapacitás kihasználásától, változhatnak azzal egyenes arányban, (proporcionális) csökkenı arányban (degresszív) és növekvı (progresszív) arányban. A teljes költség az állandó és a változó költség összege. A költség és a kiadás között idıbeni különbség van. A kiadás megelızheti a költséget pl. anyag vásárlása, amely pénzkiadás és felhasználásakor válik anyagköltséggé. A kiadás követheti a költséget pl. a munkabér. A kiadás és költség idıben egybe is eshet, pl. élelmiszer kifizetéskori azonnali felhasználása. Szükséges annak vizsgálata is, hogy már a múltban ténylegesen realizálódott kiadásról vagy várható kiadásról van-e szó. A várható kiadások esetén még dönthetünk azok nagyságáról, pl. mennyi és milyen bérő munkaerıt foglalkoztatunk, ingatlant bérelünk, vagy vásárolunk, készleteket használunk fel. A döntést segíti pl. a közbeszerzési rendszer segítségével az ajánlattevık versenyeztetése, kiválasztása. Az elıállított termék, szolgáltatás pl. realizálódott (tényleges, befejezett) oktatási szolgáltatás kiadásai, költségei adott idıpontban már nem változtathatók meg. Ezeket a költségeket elszámolásukra tekintettel számviteli költségeknek nevezzük pl. a közbeszerzési eljárás tényleges ráfordításai. A kiadások fajtái szerint lehetnek: befektetett (lekötött) tıke a termelés megindításához szükséges egyszeri, nagy összegő kiadások pl. ingatlan, gép vásárlása, szoftverek beszerzése, amelyek az értékcsökkenési leírás (az eszköz költségként elszámolható értékcsökkenése) révén fokozatosan megtérülı kiadások, folyó kiadások pl. bérek, járulékok, bérleti díjak, készletek, értékcsökkenés, kamatfizetések. A folyó költségek számviteli költségek. Az értékcsökkenés számított folyó költség, a tényleges kiadás az eszköz beszerzésekor történt meg. Elszámolása nem jár tényleges pénzmozgással. A tényleges pénzmozgással járó költségeket explicit (kifejezett) költségeknek is nevezzük. 1.2.2. A nyereség (profit) Általános meghatározásként a nyereség a tevékenységbıl származó bevételek és felmerült költségek különbsége. A közgazdaságtan többféle profit fogalmat különböztet meg, a bevételek és a költségek számszerő meghatározásának függvényében pl. a számviteli eredmény az összbevétel és a számviteli költségek különbsége. Amennyiben a bevétel meghaladja a költséget, nyereség keletkezik, ellentéte a veszteség. 7

1.2.3. A kereslet A kereslet függ a jószág árától, a fogyasztók minimál jövedelmétıl és egyéb tényezıktıl. A piaci kereslet az az árumennyiség, amit a vevık adott áron ténylegesen megvásároltak pl. a vásárcsarnokban eladott alma mennyisége és árának a szorzata. Minden egyéb feltétel és körülmény változatlansága esetén alacsonyabb árhoz nagyobb kereslet tartozik. Pl. a közbeszerzési eljárás esetén minden esetben az ajánlatok kötelezı elbírálási szempontja az ár; a legalacsonyabb összegő ellenszolgáltatás szerinti bírálati szempont esetén automatikusan az lesz a nyertes ajánlat, amelyik adott teljesítményt a legalacsonyabb áron kínálja, míg az összességében legelınyösebb ajánlat bírálati résszempontjai esetén az, amelyik az árát is figyelembe véve, az elızetesen meghatározott szempontrendszer alapján az ajánlatkérınek a legkedvezıbb (ez viszont nem feltétlenül a legalacsonyabb árat tartalmazó ajánlat). A termék, szolgáltatás telítıdési pontja az a mennyiség, amelynél többet a vevık még ingyen sem igényelnek. Ennek gyakorlati megközelítése pl. az élelmiszerek esetén lehet fontos az eladó számára. A keresletet befolyásolja: változás a vevı elkölthetı jövedelmében, változás más jószág árában, változás a fogyasztói igényben, ízlés, divat, marketing-hatás, hitelben történı vásárlás lehetısége, változás a népesség számában. A kereslet árrugalmassága megmutatja hány százalékkal változik a jószág kereslete annak árának egy százalékos változására. 1.2.4. A kínálat A kínálat függ a kínált mennyiségtıl és a termék árától. A kínálatot befolyásoló tényezık: az idıjárás pl. mezıgazdaságban jó vagy rossz termés, a technikai haladás pl. egészségügyi szolgáltatásoknál, számítógépek, jármővek stb., a termelési tényezık áraiban bekövetkezett változások pl., energiaárak változása, más javak árváltozása, adók és termelési támogatások alakulása. 1.2.5. A piaci ár Az ár a gazdaságban egy termék, vagy szolgáltatás ellenértéke, a köztük lévı cserearány. Az ellenértéket jellemzıen pénzben kell megfizetni. A piaci ár, vagy egyensúlyi ár, amelynél az önként kínált és keresett mennyiség éppen egyenlı. Piactisztító árnak is nevezik, mert mind az eladó, mind a vevı szándékai teljesültek. A piaci egyensúly elérése szempontjából jelentıs szerepe van az idıtényezınek. Rövid távon a felhasznált termelési tényezık pl. géppark mennyisége nem változtatható meg, legfeljebb a munkaerınek a mennyisége változtatható pl. létszámcsökkentés. Hosszú távon valamennyi erıforrás mennyisége megváltoztatható. Az innováció (korábbinál fejlettebb technika alkalmazása) és a hosszú távú egyensúly állapotához szükséges elıfeltétel a termelési kapacitások teljes mértékő alkalmazkodása a megváltozott kereslethez. Az egyensúlyt elérı piaci mechanizmus mőködését számos tényezı korlátozza pl. információhiány, téves, vagy tévesen értelmezett információ, korlátozott be- és kilépés a piacokra, a szereplık nem képesek 8

az önérdek érvényesítésére, hiányos vagy hibás, nem egyértelmő kommunikáció. 1.3. A nemzetgazdaság teljesítményei A gazdaság körforgásában reál- és pénzfolyamatok közvetítik az áruk és szolgáltatások, valamint a pénz áramlásait a gazdaság szereplıi között, miközben létrejönnek munkamegosztási és tulajdonviszonyok. A gazdaság teljesítményét mind reál, mind pénzügyi teljesítményként vizsgáljuk. A nemzetgazdasági teljesítmények mérésére az ENSZ által ajánlott és a fejlett piacgazdaságok körében elfogadott SNA (System of National Account) Nemzeti Számlák Rendszere és az ennek alapján kidolgozott ESA 95 (European Sistem of Accounts), Európai Számlarendszer szolgál, jellemzıi: Nemzetközileg egyeztetett fogalmakat, osztályozási rendet és elszámolási szabályokat tartalmaz. Társadalmilag hasznosnak tekint minden anyagi és nem anyagi jellegő intézményesített, szervezett keretek között végzett tevékenységet. A gazdasági folyamatok, a termelés, a jövedelemelosztás, a fogyasztás és a felhalmozás összefüggı rendszerét, a gazdaság egészét veszi számba. A számbavételt eredményszemlélet jellemzi, a kiadásokat nem a pénzforgalmi teljesítéskor, hanem folyamatosan, idıarányosan számolja el pl. a hitelkamatot nem abban az idıszakban veszi figyelembe, amikor tényleges kiadásként kifizették, hanem abban az idıszakban, amelyet ténylegesen terhel. A legfontosabb SNA mutatószámok: 1. A kibocsátás (output) a termékek, szolgáltatások naturáliákban kifejezett halmaza. A nominális kibocsátás a reálkibocsátás árban (folyóáron, vagy az elızı idıszak összehasonlító árain) kifejezett, értékkel mért mennyisége. Output (O) = Kibocsátás Output = Termelıfelhasználás + Hozzáadott érték A kibocsátás a nemzetgazdaságban egy meghatározott idıszak (általában 1 év) alatt létrehozott áruk és szolgáltatások (anyagi és nem anyagi jellegő) halmaza. Az output heterogén összetételő kategória, megjelenik benne a bútor, a lakás, a szállítás, az oktatás, a gyógyítás, sör stb., minden, ami közbülsı és mindaz, ami végsı felhasználást szolgál. 2. A végsı felhasználás magába foglalja a lakossági és a közösségi végsı fogyasztást, a bruttó felhalmozást és a nettó exportot. Bruttó felhalmozás a bruttó beruházásból és a készletfelhalmozásból tevıdik össze. A beruházás lehet ex post indítékú (múlthoz kapcsolódó), azaz az elhasználódott termelési eszközök (ingatlanok, gépek, berendezések, jármővek) pótlása. Forrása jellemzıen a vállalkozási szektorban az értékcsökkenés, államháztartásban az adók formájában elvont jövedelmek, közösségi, külföldi források, hitelek. Az indíték lehet ex ante (jövıbeni célhoz kapcsolódó), azaz a meglévı eszközök kapacitásának bıvítése, új eszközök beszerzése, létesítése. A kettı együtt adja a bruttó beruházás értékét. A bruttó beruházásból levonva az értékcsökkenést, kapjuk a nettó beruházás értékét. A nettó beruházás tehát az egy év alatt létrehozott új eszközt, a tıkeállomány növekedését mutatja meg. A nettó export egy évre vonatkozó export és import értékének különbözete 9

3. A bruttó hazai termék (GDP = Gross Domestic Product) A GDP egyenlı a hozzáadott értékkel. Reálkibocsátásként értelmezve (termelési kategória) egy adott ország területén a gazdasági szereplık által egy adott idıszakban létrehozott végsı felhasználást szolgáló anyagi javak és szolgáltatások összessége. Figyelembe veszi a nem anyagi jellegő társadalmilag szervezett hasznos tevékenységet is. A GDP jövedelemkategória is, tartalmazza a munkabért, értékcsökkenést, nyereséget és egyéb értékképzı tételeket. A GDP kiszőri a termelı felhasználás többszöri számbavétele miatt az outputban jelentkezı halmozódást. Számszerően meghatározható termelési oldalról, felhasználási oldalról és jövedelmi oldalról. Leggyakrabban az 1 fıre esı GDP fejezi ki a gazdasági növekedést. A GDP változásának egy része azonban származhat a bekövetkezett inflációból, amely eltorzítja az összehasonlítást. Ezért a növekedést a reálértékben számított 1 fıre esı GDP-vel mérjük, kiszőrve az inflációt. Az infláció kiszőrésére a GDP deflátor használatos. GDP deflátor GDP folyóáron = GDP változatlan áron A deflátor egy árindex, amely a GDP-be beleszámító összes áru, szolgáltatás árváltozásainak súlyozott számtani átlaga. A súly megegyezik a termék GDP -ben betöltött részarányával. Reál GDP GDP folyóáron (nominális) = GDP deflátor 4. Nettó hazai termék (Net Domestic Product) NDP = GDP - értékcsökkenés Az NDP a nemzetgazdaságban a gazdasági szereplık által adott idıszakban létrehozott új érték. Áruk és szolgáltatások halmaza, amelyek végsı felhasználásra kerülnek. Jövedelemkategóriaként: a munkabér és a nyereség összege. 5. Bruttó nemzeti jövedelem (GNI = Gross National Income) A bruttó nemzeti jövedelem meghatározásánál az SNA rendszer figyelembe veszi a külgazdasági kapcsolatokban áramló elsıdleges tényezı és tulajdonjövedelmeket is. A GNI tartalmazza az alkalmazottak juttatásait, a tulajdonosi jövedelmeket, a bérleti díjakat, vállalkozói profitot, a belföldi üzleti szféra és a külföldiektıl kapott nettó kamatjövedelmet, az értékcsökkenési leírást. GNI = GDP + beáramló elsıdleges jövedelmek (I M ) - kiáramló elsıdleges jövedelmek (I X ) GNI = GDP + (I M - I X ) 6. Nettó nemzeti jövedelem (NNI = Net National Income) NNI = GNI - értékcsökkenés vagy NNI = NDP + (I M - I X ) 7. A rendelkezésre álló bruttó nemzeti jövedelem (GNDI = Gross National Disposable Income) A GNDI meghatározása tartalmazza a külgazdasági kapcsolatok másodlagos jövedelemáramlásait (egyoldalú, ellenszolgáltatás nélkül folyó átutalásokat pl. adomány, segély, nemzetközi szervezeteknek fizetett tagdíj). GNDI = GNI + beáramló másodlagos jövedelem - kiáramló másodlagos jövedelem) 10

8. A nettó rendelkezésre álló nemzeti jövedelem (NNDI = Net National Disposable Income) NNDI = GNDI - értékcsökkenés NNDI = NNI + beáramló másodlagos jövedelem - kiáramló másodlagos jövedelem 9. A nemzeti vagyon A makroszintő kibocsátás stock (állomány) típusú mutatója. A nemzeti vagyon újratermelési kategória, azoknak a gazdasági erıforrásoknak az összessége, amelyek a bıvített újratermelés bázisát képezik, tartalmazza továbbá a bıvített újratermelés folyamatából kikerült, az idık folyamán felhalmozódott és adott idıpontban rendelkezésre álló anyagi javak összességét. A nemzeti vagyon jelenti a termelési és fogyasztási szükségletek kielégítésének tárgyiasult feltételét Tágabb értelmezés szerint az anyagi-, a természeti- és a szellemi erıforrások együttesen alkotják a nemzeti vagyont. A polgári társadalmakban a nemzeti vagyon nagyobb része tıkeként funkcionál. A bıvített újratermelés során a nemzeti vagyon egy része elhasználódik és értéke a társadalmi termék (társadalmi össztermék) értékalkotó része lesz. Szerepe az újratermelésben kettıs: egyfelıl annak bázisa, másfelıl az újratermelés eredménye és a gazdasági fejlettség fontos jellemzıje. A nemzeti vagyon összetevıi: termelı és nem termelı álló alapok (út, híd, gépek, épületek stb.), feltárt és használatba vett természeti erıforrások (erdı, föld, ásványi kincs), a háztartások tartós fogyasztási cikkei (autó, hőtıgép, lakás stb.) a külfölddel kapcsolatos nettó követelések (pl. devizatartalékok, külföldi nettó követelések) mőkincsek (festmény, szobor, stb.). 10. A nemzeti jólét (Net Economic Welfare-NEW) A nemzeti jólét meghatározásához a GDP értékét korrigáljuk. Növelı tényezıi: A társadalmilag nem szervezett munka eredménye pl. háztartás, takarítás, festés, barkácsolás, hobbi tevékenységek, társadalmi munka. A második gazdaság (fekete, földalatti, rejtett - moonlight economy) termékei, szolgáltatásai. Legnagyobb arányt ezen belül a ruházati cikkek, a különféle szolgáltatások, az élvezeti cikkek, az élelmiszerek képviselnek. A háztartások fogyasztásához köthetı rejtett gazdaság mértékét növeli a közösségi fogyasztás, a felhalmozás, valamint az export-import területén lévı rejtett gazdaság súlya. A hivatalos GDP a különféle becslések segítségével már a rejtett gazdaság jelentıs részét is tartalmazza, amit a nemzeti jólét kiszámításakor figyelembe kell venni. Szabadidı növekedése (hatása kettıs, csökkentheti a GDP -t, a jólétet növeli). Csökkentı tényezıi: A negatív externáliák környezeti károk, víz, levegı szennyezettség. Az urbanizációs hátrányok pl. zaj, zsúfoltság. Olyan kiadások, amelyeket a GDP tartalmaz, mint társadalmilag szervezett hasznos tevékenységet, de amely a nemzeti jólétet nem emeli pl. a fegyverkezési kiadások. 1.4. A gazdaságpolitika összefüggései Gazdaságpolitika A gazdaság tevékenységét befolyásoló végrehajtó hatalom, a mindenkori kormány rendelkezik gazdaságpolitikával. A gazdaságpolitika végsı célja a jólét növekedése, a gazdasági problémák megoldása pl. gazdasági növekedés, megfelelı mennyiségő, minıségő 11

összetételő áru- és szolgáltatáshalmaz elıállítása, belsı- és külsı pénzügyi egyensúly, stabilitás, magas szintő foglalkoztatás, szociális és társadalmi biztonság, környezetvédelem, felhalmozás-fogyasztás arányának meghatározása, stabil valuta, stabil árak. A stabilizációs gazdaságpolitikának a szakirodalom hagyományosan a következı céljait különbözteti meg: stabil gazdasági növekedés, stabil fizetési mérleg, alacsony infláció és alacsony munkanélküliség. A költségvetési politika A költségvetési politika a monetáris politikával együtt része a pénzügyi politikának. Mindkettı a gazdaságpolitikai célok megvalósítása érdekében alakítja ki saját céljait és eszközrendszerét. A költségvetési politika a közbevételek, közkiadások és az egyenleg tudatos alakítása a gazdaságpolitikai célok elérése, a közfeladatok teljesítése érdekében. A költségvetési politika szolgálhat elosztási és stabilizációs célokat. A kormányzat a költségvetési politikával, a közkiadások és az adók mértékének változtatásával képes a gazdaságra hatni, élénkítheti a gazdaságot, csökkentheti a munkanélküliséget és mérsékelheti a gazdaság ciklikus változásait. Az állami bevételek és kiadások hatással vannak az egész gazdaságra pl. az állami beruházás más ágazatok termékei iránt jelent keresletet, amelynek tovagyőrőzı hatásai is vannak. Megemelkedik a beruházási javak iránti kereslet, nı az ezeket elıállító kapacitások kihasználása, nı a munkaerı iránti kereslet és az összes munka- és vállalkozói jövedelem, nı a GDP. A kormányzati megrendelésekkel, beruházásokkal szemben támasztott követelmény, hogy ne járjanak versenytorzító hatással. A költségvetési politika eszközei: adók- és támogatások rendszere, állampapírok kibocsátása és visszavásárlása, a kormányzati beruházások finanszírozása, a társadalmi közös fogyasztás pénzellátási rendszere. A költségvetési ágazati politika A költségvetési ágazati politika része a költségvetési politikának. Meghatározza, hogy az adott idıpontban mely nemzetgazdasági ágazatok számára biztosít elsıbbséget az erıforrások megszerzésének és újraelosztásának folyamatában. A költségvetési ágazati politika eszközrendszere A bevételek alakulása érdekében dönt a beépített automatikus stabilizátorok mértékérıl, ágazatokat befolyásoló hatásáról pl. az adók beépített, gyors és hatékony stabilizátorként mőködnek. A vetítési alap változásával automatikusan változnak. Nincs szükség az országgyőlés, politikusok lassú döntési folyamatára pl. az SZJA, vagy a társasági adó alapjának változása az adó változását is eredményezi. Az adórendszer kedvezményei, mentességei, amelyek mind az adóalapot, mind az adómértékét, illetve a fizetendı adót érinthetik, kifejezik az ágazati politika preferált céljait pl. mezıgazdaság, exportfejlesztés, külföldi tıke bevonása, kiemelt tevékenységek támogatása stb. A kiadás oldalán hasonlóan viselkednek a jóléti transzferek pl. szociális kiadások, ha magas a munkanélküliségi ráta, magas a munkanélküli segély és fordítva. A kormánykiadások jelentıs része autonóm, azaz nem függ a jövedelemtıl, más része a jövedelemtıl függ. A kiadások szempontjából a költségvetés ágazati politikájának meg kell határozni a preferenciarendszert: a mőködési kiadásoknál, 12