Miskolci Egyetem. Állam- és Jogtudományi Kar. Agrár- és Munkajogi Tanszék A REHABILITÁCIÓ. Készítette: Kanyó Edina. Konzulens: Dr. Jakab Nóra.

Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Agrár- és Munkajogi Tanszék A REHABILITÁCIÓ Készítette: Kanyó Edina Konzulens: Dr. Jakab Nóra 2013 Miskolc

University of Miskolc Faculty of Law Agricultural and Labour Law Department THE REHABILITATION Author: Kanyó Edina Consultant: Dr. Jakab Nóra 2013 Miskolc

MISKOLCI EGYETEM Állam- és Jogtudományi Kar TANSZÉKI IGAZOLÓ LAP a szakdolgozat benyújtásához (alapképzési szakos hallgatók számára) Név:... Szak:..tagozat:... A szakdolgozat címe:...... A szakdolgozat angol nyelvű címe:.. Az engedélyező tanszék:... Első konzultáció: (a szakdolgozat tárgyának elfogadása, tájékoztatás a szakirodalomról és egyéb forrásokról). Miskolc, 20...... konzulens Ezt az igazolást a nappali és a levelező tagozaton egyaránt a II. félévi vizsgaidőszak végéig köteles a hallgató a Dékáni Hivatalban bemutatni és nyilvántartásba vétetni. Nyilvántartásba vettem: Miskolc, 20...... Dékáni Hivatal Második konzultáció: (A szakirodalom áttanulmányozása után a dolgozat vázlatának elkészítésekor.) Miskolc, 20... Harmadik konzultáció: (Az első fogalmazvány elkészülésekor.) Miskolc, 20... Negyedik konzultáció: (a dolgozat végleges elkészülte előtt) Miskolc, 20... konzulens... konzulens konzulens Az igazoló lapot a szakdolgozathoz csatolni kell, anélkül a szakdolgozat nem fogadható el

MISKOLCI EGYETEM Állam- és Jogtudományi Kar Ezt a lapot a szakdolgozathoz csatolva, azzal együtt kell megőrizni! Szakdolgozati értékelő lap (alapképzési szakos hallgatók számára) Név:...Szak:.tagozat:... A szakdolgozat címe:... 1. Teljes-e a szakdolgozat? (A kidolgozás megfelel-e a választott témának?)... 2. A szakirodalom és a források értékelése: (Ismeri-e és kritikai módon értékeli-e a hallgató a téma szakirodalmát?)... 3.A szakdolgozat szakmai színvonala, értékelése:...... 4. A szakdolgozat stílusa (nyelvhelyesség, tömörség, pontosság stb.) és apparátusa (a hivatkozások, bibliográfia, mellékletek, ábrák színvonala):...... 5. A jelölt által megválaszolandó kérdések: 1... 2 6. Javasolt érdemjegy:... Dátum:... A védés eredménye:...... szakdolgozati bíráló A védés eredményének indoklása:......... Dátum:............ a bíráló bizottság elnöke konzulens a bizottság kijelölt tagja

MISKOLCI EGYETEM Szabályzat a szakdolgozat készítéséről Oldalszám: 16 8. sz. melléklet Változat száma: A2 SZERZŐI JOGI NYILATKOZAT Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy benyújtott szakdolgozatom kizárólag saját, önálló munkám. A benne található másoktól származó, nyilvánosságra hozott vagy közzétett gondolatok és adatok eredeti lelőhelyét a hivatkozásokban (lábjegyzetekben), az irodalomjegyzékben, illetve a felhasznált források között hiánytalanul feltüntetem. Miskolc,.. Név: Neptun kód: Aláírás:

Tartalomjegyzék I. BEVEZETÉS... 1 II. A REHABILITÁCIÓ KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE EURÓPÁBAN... 2 1. AZ EURÓPAI UNIÓ SZABÁLYOZÁSA... 4 2. INTEGRÁCIÓS MODELLEK... 7 3. JOGI SZABÁLYOZÁS... 8 3.1. Az Európai Szociális Karta... 8 3.2. Az Egyesül Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről... 10 3.3. Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményei... 14 3.4 Közösségi jogi szabályozás... 16 III. A FOGLALKOZÁSI REHABILITÁCIÓ KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON... 18 1. JOGI SZABÁLYOZÁS... 21 2. MEGVÁLTOZOTT MUNKAKÉPESSÉGŰ SZEMÉLYEK ELLÁTÁSAI 2012 ELŐTT ÉS UTÁN... 27 IV. A FOGYATÉKOSSÁG ÉS A MEGVÁLTOZOTT MUNKAKÉPESSÉG - A CSÉLCSOPORT MEGHATÁROZÁSA... 33 1. A REHABILITÁCIÓ ÁLTALÁNOS DEFINÍCIÓJA RÉGI ÉS MODERN MEGKÖZELÍTÉSBEN.. 35 2. FOGLALKOZÁSI REHABILITÁCIÓ... 36 V. INTÉZMÉNYI HÁTTÉR... 39 1. NEMZETI FOGLALKOZTATÁSI SZOLGÁLAT... 39 2. NEMZETI FOGLALKOZTATÁSI ALAP... 41 VI. REHABILITÁCIÓS PROGRAMOK... 42 1. ÚJ MAGYARORSZÁG FEJLESZTÉSI TERV... 42 2. TÁMOGATOTT FOGLALKOZTATÁS... 43 3. 4M PROGRAM... 44 VII. ÖSSZEGZÉS... 45 VIII. SUMMARY... 48 IX. IRODALOMJEGYZÉK... 50 X. HIVATKOZÁSJEGYZÉK... 52 XI. JOGSZABÁLYJEGYZÉK... 56

I. Bevezetés Köztudott, hogy Magyarországon sok a megváltozott munkaképességű, rokkantnyugdíjas személy és az is, hogy ezek az emberek még az egészséges társaiktól is nehezebben találnak munkát. Mindenki emlékszik még arra az időszakra, amikor pályaválasztás előtt állva számot tettünk arról, hogy mi az, ami érdekel, amivel foglalkozni szeretnénk, megvan-e ahhoz minden tudásunk és képességünk, és milyen akadályok, korlátok állnak előttünk. A megváltozott munkaképességű személyek is hasonlóan mérlegelnek, azonban a mérlegelés után számukra még szűkebb lehetőségek állnak fenn. Bár már évtizedek óta próbálnak hatékony megoldást találni ezeknek az embereknek a foglalkoztatási problémáira és a lehető legteljesebben érvényre juttatni az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód követelményét, mégis folyamatos változtatásokra, újításokra van szükség. Ahhoz, hogy az esélyegyenlőség a munkaerő-piacon valóban megvalósuljon, szükséges az állam által megteremtett jogi feltételek biztosítása, valamint a társadalomnak is arra kell törekednie, hogy az előítéletek megfékezésre kerüljenek és hozzájáruljanak, hogy ezen emberek is aktív tagjává váljanak a társadalomnak. Dolgozatom megírását az a probléma indokolta, hogy 2012. január 1-jét követően rengeteg változtatás lépett életbe a rokkantnyugdíj-rendszer, szűkebben a rehabilitációval kapcsolatban, amivel a biztonság, az átláthatóság és a munkára ösztönzés volt a kormány célja. A változtatásokat az indokolta, hogy a korábbi nehezen átlátható ellátások egyszerűbbek és rugalmasabbak legyenek, megteremtődjön a foglalkoztatás-központú rehabilitáció és a megmaradt képességek fejlesztése. Dolgozatomban az alábbiakat törekszem bemutatni: - a rehabilitáció, különösen a foglalkozási rehabilitáció milyen fejlődési mechanizmusokon ment keresztül a kezdetektől napjainkig - milyen jogi szabályozások alakították a rehabilitációt - mennyiben lett egyszerűbb vagy éppen bonyolultabb a mostani ellátási rendszer a régebbihez képest - milyen intézmények és programok segítik a megváltozott munkaképességű személyek csoportját 1

II. A rehabilitáció kialakulása és fejlődése Európában A munkaképes korú megváltozott munkaképességű állampolgárok foglalkoztatásának megoldása minden korszakban gazdasági és társadalmi érdeke volt az államoknak. Mivel lakosságon belüli arányuk az egyik legszélesebb a fejlett országokban is, így egyik ország sem engedhette meg magának azt, hogy egy ilyen nagy számú csoportot kirekesszen a munka világából és járadékossá minősítse megváltozott munkaképességű állampolgárait. Viszont az újraintegrálódásnak elbátortalanító tényezői vannak mind munkavállalói, mind munkáltatói oldalon. A munkavállalók részéről kockázati okként jelentkezik a járadékcsapda és a járadékok elvesztése, munkaadói oldalról pedig visszatartó erőként jelentkezik, hogy a munkáltatók félnek a jelentős költségekkel járó munkahely átformálásától. A megváltozott munkaképességű emberek munkaerő-piaci helyzetének megoldása azonban egyre fontosabb feladattá vált és válik a különböző korokban és társadalmakban. 1 A francia forradalom győzelme után, mely Európa történetének meghatározó eseménye volt a XVIII. század végén, állami célkitűzésnek tekintették a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavak keretei között a munkalehetőségek megteremtését a forradalomban szerencsétlenül járt polgárok számára és azt, hogy segíteni kell a munkaképtelenné váltakat. Ezen elvek rögzítésével sikerült megfogalmazni először a foglalkozási rehabilitáció társadalmi igényét, melyek ma már minden civilizált állam jogrendszerében megtalálhatóak. A foglalkozási rehabilitáció igénye az ipari forradalommal erősödött a XIX. században. Az egyre növekvő gépesítéssel és a gyáripar kialakulásával párhuzamosan nőtt az üzemi balesetek száma, ugyanis a gyors fejlődés ellenére a védőberendezések teljes hiánya volt jellemző erre a korszakra. Ennek eredményeképp a kialakuló munkásosztály több államban sikeresen lépett fel amellett, hogy a munkáltatónak kártérítést kell fizetnie az üzemi balesetek következtében rokkanttá vált munkavállalóknak. 1 Bárány Lajos: A foglalkozási rehabilitáció rendszere és jogi szabályozása Magyarországon, Budapest, Tankönyvkiadó, 1987. 2

Ennek következtében született meg elsőként a század végén Angliában és Poroszországban az első társadalombiztosítási törvény, amellyel megindult egy folyamat a rokkantak megsegítése érdekében. 2 A 20. század első felében a szakszervezeti mozgalmak erősödésével párhuzamosan Európa-szerte felerősödött a kötelező társadalombiztosítás gondolata is, illetve az, hogy a megváltozott munkaképességűek továbbfoglalkoztatása hogyan és milyen feltételek között valósítható meg. A második világháborút követő időszakban mind Európában, mind az USA-ban nagy gondot fordítottak a háborús rokkantak és megváltozott munkaképességű polgárok foglalkoztatására, illetve képzésére, ugyanis a több millió háborús sebesült szervezett megsegítésére mind gazdasági, mind társadalmi szempontból ezt találták a legjobb megoldásnak. A második világháború befejezése után tehát erőteljesen megindul a foglalkozási rehabilitáció rendszerének kialakítása, mely rendszer fejlesztését minden korszakban nagyon fontos és folyamatos feladatnak tekintenek. Az alábbi öt állam kiemelkedő szerepet töltött be a foglalkozási rehabilitáció rendszerének kiépülésében 3 : Franciaország: 1975-tól ismerik el a rokkantak munkához való jogát, ekkortól szabályozza törvény a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását. Olyan rehabilitációs központot hoztak létre, ahol a dolgozni vágyó rokkantak különböző vizsgálatait végzik el (egészség-és készségvizsgálat), majd tájékoztatják az adott személyt, hogy milyen lehetőségei vannak az elhelyezkedésre. Nagy-Britannia: 1945 óta kötelező a munkáltatóknak megváltozott munkaképességű egyént foglalkoztatniuk. Ebben az évben jött létre egy olyan nagyvállalat, amelynek célja a rokkantak és megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása. Hasonlóan Franciaországhoz, itt is létrehoztak rehabilitációs központokat, ahol tájékoztatják az érintetteket a foglalkoztatási lehetőségeikről és szakmai tanácsokkal is ellátják őket. 2 Bárány Lajos: A foglalkozási rehabilitáció rendszere és jogi szabályozása Magyarországon, Budapest, Tankönyvkiadó, 1987. 3 Bárány Lajos: A foglalkozási rehabilitáció rendszere és jogi szabályozása Magyarországon, Budapest, Tankönyvkiadó, 1987. 3

Dánia: az állam lehetőséget teremtett arra, hogy ha a munkaadó ugyanabba a munkakörbe visszahelyezi a rokkant személyt, ahol balesete előtt dolgozott, a társadalombiztosítástól 50%-os visszafizetést kérhet. Finnország: 1946-ban jelent meg a rehabilitációs törvényük. Kimondja, hogy a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási és képzési költségeit a munkaadók az államtól visszaigényelhetik. Itt is találkozhatunk rehabilitációs központokkal, valamint egy koordinációs bizottsággal is, melyet a Szociális Minisztérium hozott létre a rehabilitációban közreműködő szervek összehangolására. Belgium: 1963-tól végzi állami szervezet az érintettek rehabilitációját. Felkutatják és regisztrálják őket, valamint segítik az elhelyezkedésüket. A munkáltatók állami támogatást vehetnek igénybe, amennyiben vállalják, hogy egy meghatározott számú megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztatnak. 1. Az Európai Unió szabályozása Az aktív, munkaképes korú megváltozott munkaképességűek rehabilitációja manapság is fontos és megoldandó probléma az Európai Unióban. Az Unió fontosnak tartja, hogy minden tagállam az állampolgárai számára egyenlő hozzáférést biztosítson a munkához, illetve a különböző képzésekhez. Foglalkozási stratégiája közé tartozik az alacsony munkaerő-piaci státusszal rendelkező aktív és inaktív fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatottságának javítása. Ezek az emberek egy olyan csoportot képeznek, amin belül vannak, akiknek a hiányos, elavult szakmai tudását, alacsony iskolai végzettségét, megkopott képességeit kell növelni, illetve fejleszteni, másoknak viszont hosszabb utat kell bejárni addig, amíg elegendően motiváltak lesznek a munkavállalásra és rendelkeznek az ahhoz szükséges képességekkel és ismeretekkel. Ehhez persze szükség volt arra, hogy hosszú évek során az esélyegyenlőség szabályozása teljes körűen kiépüljön 4 : 1948 Az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) jóváhagyta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amely szerint minden embernek joga van a megfelelő életszínvonalhoz, az élelemhez, ruhához, lakáshoz, orvosi és szociális ellátáshoz. 4 Farkasné Jakab Eszter, Horváth Péter, Mészáros Andrea, Nagy Janka Teodóra, Petróczi Ferenc, Sima Ferenc, Szellő János: Szekszárdi Szociális Műhely Tanulmányok 3. A komplex rehabilitáció, Szekszárd, 2012. 42. 4

1950 Az Európa Tanács elfogadta az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről szóló Római szerződést, amely kinyilvánította az emberi jogokat beleértve a fogyatékos személyek jogait is. 1961 Az Európai Szociális Karta az 1.,9.,10. cikkében külön megemlíti a fogyatékkal élő és megváltozott munkaképességű emberek érdekében hozott intézkedéseket. 1966 az ENSZ által elkészített Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogokról Szóló Nemzetközi Egyezmény a szociális jogokra vonatkozóan tartalmaz egy általános közleményt. 1969 Újabb ENSZ dokumentum, a Nyilatkozat a társadalmi fejlődésről és haladásról már deklarálja a fogyatékossággal élő emberek jogait, jólétük biztosítását. 1971 Az ENSZ Közgyűlése elfogadja az Értelmi Fogyatékos Személyek Jogainak Deklarációját. 1982 A Közgyűlés által 37/52 sz. határozataként elfogadott, a fogyatékossággal élő emberekre vonatkozó akcióprogram, amely azt hangsúlyozta, hogy a fogyatékossággal élő embereket is ugyanazok a lehetőségek illetik meg, mint az összes többi állampolgárt. 1983 Megfogalmazásra kerül a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 1983. évi 159. egyezménye A Fogyatékos Személyek Szakmai rehabilitációjáról és Alkalmazásáról. Ezáltal garantálták a fogyatékkal élők képzését és foglalkoztatását. 1983 Az ENSZ bejelentette, hogy a következő 10 év a Fogyatékos Személyek Nemzetközi Évtizede lesz (1983-1992). 1988 Az Európai Unió meghirdeti a HELIOS I. Közösségi programot (1988-1991), amelynek fő törekvése a fogyatékkal élő személyek integrációja, képzése, rehabilitációja. 1989 Elfogadásra kerül a Közösségi Charta a Munkavállalók Alapvető Szociális Jogairól. Itt jelenik meg először a kötelezettségvállalás a fogyatékos munkavállalók vonatkozásában. 1992 Az Európa Tanács elfogadja az Átfogó politika a fogyatékos személyek rehabilitációjára címmel megjelent ajánlást. Ez az ajánlás több mint egy évtizeden át volt az alapja a fogyatékosságügyi szakpolitikáknak. 1993 Megalakul az Európai Fogyatékosügyi Fórum. 1993 Az ENSZ elfogadja A fogyatékossággal élő személyek esélyegyenlősítését célzó általános szabályokat (Standard Rules). 5

1993 Az Európai Unió elindítja a HELIOS II. (1993-1996) akcióprogramot, melynek fókuszában az esélyegyenlőség és az integráció áll. 1996 Az Európai Szociális Karta a 15. cikkben külön felhívja a figyelmet a fizikailag vagy szellemileg fogyatékos személyek képzésére, rehabilitációjára. 1997 Létrejött a Római Szerződést módosító Amszterdami Szerződés, amely: a.) egyértelműen tiltja a fogyatékosság alapján történő hátrányos megkülönböztetést. Ennek következtében a fogyatékos személyeket ért diszkrimináció esetén az Európai Bírósághoz fordulhatnak. b.) Módosítja a Római Szerződés 136. cikkét: a közösség támogatja és kiegészíti a tagállamok tevékenységét a munkaerőpiacról kirekedt személyek beilleszkedése kérdésében. c.) a Római Szerződés 95. cikkét kiegészítette az alábbiakkal: a közösségi intézményeknek a hatályos számozás szerinti 95. cikke alapján meghozott minden egyes jogszabály esetében figyelembe kell venniük a fogyatékkal élő személyek igényeit 5. 2000 Az Európai Unió Tanácsa kihirdeti a 2000/78/EK Irányelvet a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód követelményeiről. 2001 Az ENSZ Közgyűlése létrehoz egy bizottságot a fogyatékos szervezetek szakértőinek közreműködésével, melynek feladata a fogyatékos személyek jogait védő szerződés létrehozása. 2002 Madridi Nyilatkozat, amely megfogalmazza, hogy a fogyatékos személyeket is megilletik az alapvető emberi jogok. 2003 Az Európa Tanács kezdeményezésére eaccessability néven egy olyan információs adatbázist létrehozására törekedtek, amely lehetőséget teremt a fogyatékos személyek számára is az információhoz való jog érvényesítésére. 2003 Az Európa Tanács elfogadja a diszkriminációellenes Malagai Nyilatkozatot. 2004 Elfogadásra kerül az Európai Unió által az Európai Fogyatékosügyi Stratégia (2004-2010). 2007 Az ENSZ szervezésében elfogadják A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló egyezményt. 2007 Az Esélyegyenlőség Éve Európában 5 Farkasné Jakab Eszter, Horváth Péter, Mészáros Andrea, Nagy Janka Teodóra, Petróczi Ferenc, Sima Ferenc, Szellő János: Szekszárdi Szociális Műhely Tanulmányok 3. A komplex rehabilitáció, Szekszárd, 2012. 44. 6

2007 Elindul a PROGRESS, amely a fogyatékossággal élő személyeket is segítő foglalkoztatási és társadalmi program. 2010 Az Európai Bizottság elfogadja az Európai Fogyatékosügyi Stratégiát (2010-2020), amelynek törekvése az integrált oktatás elősegítése, a szegénységből adódó hátrányok leküzdése és a gazdasági válság következményeinek enyhítése. Az Európai Unióban a fogyatékkal élő, megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatási stratégiája hosszú távú program, mely során célul tűzték ki, hogy ezek az emberek is egyenlő esélyekkel vegyenek részt a munkaerő piacon, és biztosított legyen ezen csoport számára is a képességeik megvalósítása. Mindezek végrehajtása érdekében az Európai Közösségek Bizottsága a holisztikus szemléletű stratégiák megvalósítását ajánlotta a tagállamoknak: - A holisztikus szemlélet szerint a megváltozott munkaképességű ember egész személyével (személyiségével) kell foglalkozni. Beleértve az egészségi és szellemi állapotát, képességeit, készségeit. Fel kell tárni a problémák okait, és az okokat kell kezelni, megszüntetni. A holisztikus szemlélet fontos eleme a megelőzés. 6 2. Integrációs modellek 7 Egyesült Királyság: Központi szerepet kapott a fogyatékkal élők munkaerő piaci esélyegyenlősége. Felismerték, hogy mind társadalmi, mind gazdasági érdek fűződik a fogyatékkal élők foglalkoztatásához és éppen ezért minden segítséget megadnak ezeknek az embereknek, hogy visszajussanak a munkaerő piacra és állás találjanak. Megreformálták a rokkantsági segélyezés intézményét és olyan programokat dolgoztak ki, amelyek hosszú távú segítséget nyújtanak a gazdaságilag inaktív, munkaképes korú, fogyatékkal élő személyek munkaerő-piaci integrálódásához. Ausztria: Nagy hangsúlyt fektetnek a megelőzésre. 4 megelőzési szintet állítottak fel: - első szint: munkavédelem és foglalkozási megbetegedések megelőzése - második szint: az egészség megromlása már bekövetkezett, de cél a munkahely elveszítésének és a munkanélkülivé válásnak a megelőzése 6 A komplex rehabilitáció (2012) 17. 7 A foglalkozási rehabilitáció rendszere és jogi szabályozása Magyarországon (1987) 7

- harmadik szint: megelőzni az egészség további romlását és a tartós munkanélküliséget - negyedik szint: reintegráció a társadalomba és a munka világába Rehabilitációs központok segítik a fogyatékkal élők munkába állását. Németország: Foglalkozási Rehabilitációs Központ segíti az érintettek elhelyezkedését igény- és képesség felmérésekkel, képzésekkel, álláskeresési technikák oktatásával. Írország: Véleményük szerint a munkaadók hozzáállása, a munkahelyekre történő eljutás nehézségei és a magas közlekedési költségek mind a fogyatékos személyek elhelyezkedését nehezítik. A Fogyatékosügyi Törvény, és az erre alapozott Fogyatéskosügyi Stratégia segíti az érintettek elhelyezkedését. Franciaország: Bevezették a kompenzációhoz való jogot, ezáltal elismerték a fogyatékkal élők hátrányos helyzetét és tiszteletben tartották céljaikat, igényeiket. 3. Jogi szabályozás A különböző nemzetközi jogszabályok, szerződések ugyanolyan hatással vannak a megváltozott munkaképességű személyek védelmére, akárcsak a hazai jogalkotás termékei. Több nemzetközi egyezmények, alapdokumentumok, szabályok vonatkoznak a rehabilitációra, melyek közül az alábbiakat tekintjük relevánsnak: 3.1. Európai Szociális Karta 8 1961-ben Torinóban fogadták el az Európa Tanács munkájának eredményeként, melyet Magyarországon az 1999. évi C. törvénnyel hirdettek ki. Többek között az alábbi alapvető jogokat garantálja: - a munkához való jogot - az igazságos munkafeltételekhez való jogot - a biztonságos és egészséges munkakörülményekhez való jogot - a tisztességes munkadíjazáshoz való jogot - a szervezkedéshez való jogot - a gyermekek és a fiatalok védelméhez való jog - a szakmai képzéshez való jog - a szociális biztonsághoz való jog 8 Az Európai Szociális Charta http://www.esely.org/kiadvanyok/1991_2/azeuropai_szoc.pdf (Letöltés ideje: 2012.10.30) 8

- a fizikailag vagy mentálisan rokkant személyek joga a szakmai képzésre, rehabilitációra és a szociális ellátásra - a családok szociális, jogi és gazdasági védelemre való joga 15. cikk A fogyatékossággal élő személyek joga a függetlenséghez, a társadalmi integrálódáshoz és a közösség életében való részvételhez. Annak érdekében, hogy a Felek biztosítsák a fogyatékossággal élő személyeknek, tekintet nélkül a korukra és fogyatékosságuk eredetére, illetve természetére, hogy hatékonyan gyakorolhassák a függetlenséghez, a társadalmi integrálódáshoz való jogot és azt, hogy részt vehessenek a közösség életében, vállalják különösen, hogy: 1. megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy a fogyatékossággal élő személyek ahol csak lehetséges, az általános programok keretén belül kapják meg a pályaválasztási tanácsadást, oktatást és szakmai képzést, és ahol ez nem lehetséges, biztosítsák ezt speciális magán vagy állami testületek révén; 2. minden olyan intézkedéssel előmozdítják foglalkoztatásukat, amelyek arra bátorítják a munkáltatókat, hogy a mindennapos munkakörnyezetben alkalmazzanak és tartsanak meg fogyatékossággal élő személyeket és igazítsák a munkavégzési feltételeket szükségleteikhez, vagy pedig, ahol ez a fogyatékosság miatt nem lehetséges, rendezzenek be, vagy hozzanak létre a fogyatékosság szintjének megfelelő védett foglalkoztatást. Bizonyos esetekben ezek az intézkedések speciális elhelyezést és segítő szolgáltatásokat tehetnek szükségesség; 3. különösen előmozdítják teljes társadalmi integrálódásukat és a közösség életében való részvételüket olyan intézkedések segítségével, beleértve a technikai segédeszközöket is, amelyek célja leküzdeni a kommunikációs és mozgási korlátokat és lehetővé tenni a hozzájutást a közlekedéshez, lakáshoz, kulturális tevékenységhez és szabadidőhöz. 9 Fentiek értelmében tehát a fogyatékossággal élő személyeknek függetlenül a korukra és fogyatékosságuk eredetére, joguk van: - szakmai oktatáshoz, képzéshez - szociális ellátásokhoz - rehabilitációhoz 9 Módosított Európai Szociális Karta, Strasbourg, 1996. 10-11. 9

3.2 Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről 10 Az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik nagyon komoly feltétele volt az, hogy az állampolgárok egyenlő esélyekkel indulhassanak el az élet bármelyik területén, részesüljenek azonos szociális és egészségügyi ellátásban, iskoláztatási és munkalehetőségekben ide értve és kiemelt figyelmet kapva természetesen a megváltozott munkaképességű, valamilyen fogyatékossággal élő személyeket is. A tagállamok ezen elvárásokat szem előtt tartva alapvető feladatukként tartják számon, hogy a fogyatékos emberek foglalkoztatási mutatóit javítsák. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének évtizedek óta hangsúlyos politikája a fogyatékos emberek jogainak biztosítása. A szabályok kidolgozásával célul tűzték ki azt, hogy a fogyatékossággal élő emberek is teljes értékű tagjai legyenek a társadalomnak és ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezzenek, mint bárki más. Történeti előzmények: A Közgyűlés 1982. december 3-án a Rokkantak Nemzetközi Évének (1981) hatására meghozta a 37/52 számú határozatát, mely egy világszintű akcióprogram volt a fogyatékossággal élő emberek helyzetének fejlesztésére vonatkozóan. Alapvető cél volt, hogy a fogyatékos személyek számára is megteremtődjön az esélyegyenlőség az élet minden területén. 1987-ben egy szakértői találkozót tartottak, ahol a világszintű akcióprogram végrehajtását ellenőrizték. Olyan vezérelvek megfogalmazását javasolták, amelyeknek alapja a fogyatékossággal élő emberek jogainak elismerése. 11 A találkozón vetették fel egy olyan nemzetközi egyezmény gondolatát, amely felszámolja a fogyatékossággal élő emberekkel szembeni diszkriminációt és amihez minden tagállamnak hozzá kell járulnia. A Közgyűlés 42. ülésszakára Olaszország elkészítette az egyezmény vázlatát, a 44. ülésszakra pedig Svédország további javaslatokat tett a tervezetre vonatkozóan. Azonban az egyezmény tervezet megosztotta a résztvevők véleményét, ugyanis több delegá- 10 Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 11 Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 6. 10

ció szerint az emberi jogi dokumentumok is biztosítják ugyanazokat a jogokat a fogyatékossággal élők számára, mint bármely más polgár számára. A Gazdasági és Szociális Tanács 1990. évi első rendes ülésén felkérte a Szociális Fejlesztési Bizottságot, hogy szervezzen meg egy szakértőkből álló, támogatott csoport felállítását, amely alapvető szabályokat dolgoz ki a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségének garantálására, együttműködik a különböző kormányzati és nem kormányzati szervekkel, valamint a fogyatékossággal élők szervezeteivel. A kidolgozott szabályok számos delegáció támogatását nyerte el, ennek következtében 1991. február 20-án a 32/2 számú határozatban lefektették a nyílt ad hoc bizottság 12 létrehozásának alapjait. A szabályok kidolgozására nagy hatással volt a Rokkantak Évtizede (1983-1992). Ezen szabályok alapként szolgálhatnak a fogyatékossággal élő személyek szervezetei tevékenysége számára, és amennyiben a tagállamok azzal a szándékkal kezdik el használni ezeket, hogy biztosítsák a fogyatékos személyek esélyegyenlőségét, akár nemzetközi szokásjoggá is válhatnak. A szabályok 4 nagy témakör köré csoportosulnak: 1. Az egyenlő részvétel előfeltételei: 1. szabály: a tudatosság növelése 2. szabály: egészségügyi ellátás 3. szabály: rehabilitáció 4. szabály: segítő szolgáltatások 2. Az egyenlő részvétel célterületei: 5. szabály: hozzáférhetőség 6. szabály: oktatás 7. szabály: foglalkoztatás 8. szabály: a jövedelem szinten tartása és a szociális biztonság 9. szabály: családi élet és személyes integritás 10. szabály: kultúra 11. szabály: pihenés és sport 12. szabály: vallás 12 Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 7. 11

3. A végrehajtás lépései 13. szabály: információ és kutatás 14. szabály: politikai irányelvek formálása és tervezés 15. szabály: törvényhozás 16. szabály: gazdasági irányelvek 17. szabály: a tennivalók koordinálása 18. szabály: a fogyatékossággal élő személyek szervezetei 19. szabály: a munkatársak képzése 20. szabály: a szabályok végrehajtásával összefüggő fogyatékosügyi programok országos szintű ellenőrzése és értékelése 21. szabály: műszaki és gazdasági együttműködés 22. szabály: nemzetközi együttműködés 4. Ellenőrző mechanizmusok 3.szabály: A rehabilitáció Ez a szabály kimondja, hogy a tagállamoknak meg kell teremteni azokat a szolgáltatásokat, amelyek a fogyatékossággal élő emberek igényeihez igazodnak, fenntartva önállóságukat és tekintet nélkül, minden fogyatékos ember érje el ezeket a szolgáltatásokat. Olyan programokat kell kidolgozniuk, amelyek a leginkább alkalmazkodnak a fogyatékos személyek igényeihez és természetesen az esélyegyenlőség elvéhez. - az ilyen programok tartalmazzák a tevékenységek széles skáláját, pl. alapvető ügyességi tréning egy érintett funkció javítására vagy pótlására, tanácsadás a fogyatékossággal élő embereknek és családtagjainak, az önállóság fejlesztése és alkalmi szolgáltatások, pl. felmérés és útmutatás. 13 Ez a szabály mondja ki továbbá, hogy minden személy, akinek szüksége van rehabilitációra, érje el és kapja meg azt, valamint a családtagjaik számára is biztosítsák a részvételt ezen programok, szolgáltatások tervezésében és szervezésében. Bátorítani kell továbbá azokat a fogyatékossággal élő embereket és családjukat, akik már rendelkeznek valamilyen szakképesítéssel, hogy vegyenek részt a rehabilitációban mint pl. képzett oktatók vagy tanácsadók. 13 Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 13. 12

- minden rehabilitációs szolgáltatás legyen elérhető abban a helyi közösségben, ahol a fogyatékossággal élő ember lakik. Egyes esetekben azonban bizonyos képzési célok elérése érdekében, meghatározott idejű rehabilitációs tanfolyamokat lehet szervezni, indokolt esetekben bentlakásos formában. - a tagállamok használják fel a fogyatékossággal élő emberek szervezeteinek szakértelmét a rehabilitációs programok kialakításában és értékelésében. 14 7.szabály: Foglalkoztatás A fogyatékossággal élő embereknek lakóhelyüktől függetlenül egyenlő esélyekkel kell rendelkezniük a munkaerőpiacon való integrációban. A foglalkoztatásügyi politika nem tehet különbséget a fogyatékossággal élőkkel szemben és képessé kell tenni ezeket az embereket arra, hogy gyakorolják az őket megillető jogokat, leginkább a foglalkoztatás területén. Ehhez azonban támogatásra van szükségük a tagállamok részéről mind a dolgozni vágyó fogyatékos személyeknek, mind pedig a munkaadóknak. - a tagállamok akcióprogramjai tartalmazzanak: a) olyan intézkedéseket, amelyek alapján úgy tervezzék és alakítsák át a munkahelyeket és munkaterveket, hogy hozzáférhetőek legyenek a különböző fogyatékosságokkal élő emberek számára; b) támogatást az új technológiák alkalmazására és a segédeszközök, szerszámok és berendezések kifejlesztésére és gyártására, hogy azok könynyebben hozzáférhetők legyenek a fogyatékossággal élő emberek számára, és ők képesek legyenek elhelyezkedni és megtartani munkahelyüket; c) lehetőséget a megfelelő képzésre, elhelyezésre és folyamatos támogatásra a személyi segítők és tolmácsszolgáltatások vonatkozásában. 15 A szakszervezetek és munkaadók összefogásával olyan munkafeltételek kialakítására, felvételi eljárásokra, munkavédelmi intézkedésekre törekszik ezen szabály, hogy lehető- 14 Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 14. 15 Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 18. 13

séget biztosítsanak a munkahelyi balesetet szenvedtek számára a rehabilitációra, valamint megakadályozzák a további sérüléseket. - az legyen mindig a cél, hogy a fogyatékossággal élő emberek a nyílt munkaerőpiacon nyerjenek alkalmazást. Azon fogyatékossággal élő emberek számára, akiknek igényeit nem elégíti ki a nyílt munkaerőpiac, védett vagy támogatott kis foglalkoztató egységek jelenthetik az alternatívát. Fontos az, hogy ezeknek a programoknak a minőségét mérjék fel abból a szempontból, megfelelő és elégséges alkalmat teremtenek-e a fogyatékossággal élő embereknek a munkaerőpiacon való foglalkoztatásra. 16 3.3 Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményei: A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet az ENSZ első szakosodott szervezete, amely munkaügyi normákat fogalmaz meg Egyezmény vagy Ajánlás formájában. 159. számú egyezmény a foglalkozási rehabilitációról és a foglalkoztatásról: A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 1983. június 1-jén ült össze. A konferencián javaslatot tettek egy új, korszerűbb egyezmény létrehozására, hivatkozva arra, hogy a foglalkozási rehabilitációról szóló 1955. évi ajánlás elfogadása óta a tagállamok kapcsolódó jogszabályaiban, valamint a rehabilitáció gyakorlatában olyan változások mentek végbe, amik szükségessé teszik egy új nemzetközi előírás elfogadtatását. Az igények megfogalmazásakor figyelembe vették azt is, hogy a Rokkantak Nemzetközi Évének (1981) hatására egyre több nemzetközi program és intézkedés született meg arra, hogy a fogyatékkal élő emberek is teljes értékű tagjai legyenek a társadalomnak és a munka világának városban és vidéken egyaránt. Ezeket a javaslatokat foglalták össze egy nemzetközi egyezmény formájában, amelyet 1983. június 20-án fogadott el az ILO A foglalkozási rehabilitációról és a foglalkoztatásról szóló 1983. évi egyezmény néven. Az egyezmény hatására a tagállamok olyan politikát fejlesztenek ki, amelyek segítségére lesznek a megváltozott munkaképességű emberek elhelyezkedésé- 16 Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 19. 14