Autonóm társadalmi párbeszéd erősítése PHARE program előkészítése A Szálláshely szolgáltatás, vendéglátás, turizmus ágazat helyzetének értékelése, a szociális párbeszéd lehetőségei - összefoglaló tanulmány- Készítette: Dr. Várnai Zsuzsanna. Kovács László Budapest 2002. január
ÁGAZATI ÉRDEKEGYEZTETÉS A VENDÉGLÁTÁSBAN -MUNKAADÓI ÉS MUNKAVÁLLALÓI SZEMSZÖGBŐL ( Az autonóm társadalmi párbeszéd megerősítése c. PHARE projekt megrendelésre készült tényfeltáró tanulmány) A Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás (H) statisztikai ágazat az 55.10-55.52 közötti TEÁOR 99 kódnak megfelelő főtevékenységű cégeket foglalja magába. Az ágazat TEÁOR szerinti belső alágazati tagozódása: szállodai szolgáltatás (55.1), ifjúsági turistaszállásszolgáltatás, kempingszolgáltatás (55.2), éttermi, cukrászdai vendéglátás (55.3), egyéb, nyílt árusítású vendéglátás (55.4), munkahelyi és közétkeztetés (55.5). Az ágazat jellege, struktúrája: A szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágban működő vállalkozások száma gazdálkodási forma szerint Tevékenység Összesen KFT Részvénytárs aság Szövetkezet Közkereseti társaság Betéti társaság 1998. dec. 31. 44470 5004 89 21 242 6398 1999. dec. 31. 42790 5301 90 22 278 6854 2000. dec. 31. 41834 5759 92 21 497 7665 Szállodai 1268 744 54 4 12 236 szolgáltatás étteremmel Szállodai 845 286 2 1 9 250 szolgáltatás étterem nélkül Ifjúsági, 192 61-1 3 66 turistaszállás szolgáltatás Kempingszolg 268 45 2-3 60 áltatás Egyéb 5735 478 9 5 9 364 kereskedelmi szálláshelyszolgáltatás Éttermi, 17601 3228 17 5 293 4265 cukrászdai vendéglátás Egyéb, nyílt 14479 741 2 4 148 2084 árusítású vendéglátás Munkahelyi 1250 131 6 1 11 278 étkeztetés Közétkeztetés 196 45 - - 9 62 A táblázatból megállapítható, hogy az ágazatban működő vállalkozások döntő többsége egyéni vállalkozás (27800 db), ami az összes vállalkozások számának 66,5 %-a. Jellemző gazdálkodási forma még a korlátolt felelősségű társaság (KFT) (5759 db), ami 13,8 %-nak felel meg, illetve a betéti társaság (BT) (7665 db), ami 18,3 %-a az ágazatban működő összes 2
vállalkozásnak. Nem jellemző vállalkozási forma a részvénytársaság (RT) (92 db), szövetkezet (21 db), illetve a közkereseti társaság (KKT) (497 db). Alágazati bontáson belül legjellemzőbb vállalkozási tevékenység az éttermi, cukrászdai vendéglátás, amely az összes tevékenység 42,1 %-át adja, illetve az egyéb, nyílt árusítású vendéglátás szakágazat, melynek TEÁOR szerinti definíciója: az ital helyben fogyasztásra történő értékesítése azaz kocsma, bár, söröző, zenés éjszakai szórakozóhely. Az összes tevékenység 34,6 %-át adja. Ezek a vállalkozások gazdálkodási forma szerint döntően egyéni vállalkozásként, betéti társaságként, korlátolt felelősségű társaságként működnek. A szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágban alkalmazásban állók létszáma A foglalkoztatottak száma és százalékos megoszlása az ágazatban: 1999-es adat szerint 133,2(ezer) fő volt ez a nemzetgazdaságban foglalkoztatottaknak a 3,5 %-át jelentette. A foglalkoztatottak meghatározás felöleli mindazokat, akik fizetés ellenében dolgoznak. A foglalkozás jellege azonban jelentősen eltér attól függően, hogy valaki önálló (selfemployed), vagy pedig valaki másnak az alkalmazásában áll. Az önállókhoz egy további foglalkoztatási kategória is tartozik: a segítő családtagoké, akik formális fizetés nélkül vesznek részt a családi vállalkozásban (természetesen az önállóknak lehetnek fizetett alkalmazottaik is). Ebben az ágazatban elterjedt ez a foglalkoztatási kategória főleg azért, mert az 1989-es rendszerváltás után százezrek kényszerültek kiváltani a vállalkozói igazolványt és váltak kényszervállalkozóvá és vonták be családtagjaikat a vállalkozásba. A szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágban alkalmazásban állók létszáma a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál Tevékenység Fizikai foglalkozásúak Szellemi foglalkozásúak Összesen (fő) (fő) (fő) 1999. 57322 17612 74934 2000. 59176 18333 77509 Szállodai szolgáltatás 11837 5460 17296 étteremmel Szállodai szolgáltatás 838 332 1170 étterem nélkül Ifjúsági, turistaszállás 1845 5840 7685 szolgáltatás Kempingszolgáltatás 389 262 651 Egyéb kereskedelmi 712 284 995 szálláshely szolgáltatás Étterem, cukrászdai 22968 3096 26065 vendéglátás Egyéb, nyílt árusítású 3952 393 4345 vendéglátás Munkahelyi étkeztetés 14956 2362 17318 Közétkeztetés 1679 305 1984 Megállapítható, hogy amíg az alkalmazásban állók létszáma 2000-re csak 3,4 %-kal nőtt, addig a vállalkozások száma 11,8 %-kal. Feltűnő, hogy amíg a működő vállalkozásoknak a szállodai szolgáltatás étteremmel szakágazat 3,03 % adja, addig az alkalmazásban állók létszámánál ez az arány 20 % feletti. A legtöbb alkalmazottat az éttermi, cukrászdai vendéglátás szakágazat foglalkoztatja 26065 fővel, ami az összes foglalkoztatottnak 36,63 %-. 3
A szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágban működő vállalkozások száma létszámkategória szerint Tevékenysé g Egyéni vállalkozáso k száma 0 fő és ismeretlen létszámú 1-4 fő 5-19 fő 20-49 fő 50 fő felett Társas vállalkozáso k összesen 1998.dec.31 32507 6071 4240 1517 277 128 12233 1999.dec.31 29849 4955 5680 1857 311 138 12941 2000.dec.31 27665 5422 6240 2026 341 140 14169 Szállodai szolgáltatás étteremmel Szállodai szolgáltatás étterem nélkül Ifjúsági, turistaszállá s szolgáltatás Kempingszo lgáltatás Egyéb kereskedelm i szálláshelyszolgáltatás Éttermi, cukrászdai vendéglátás Egyéb nyílt árusítású vendéglátás Munkahelyi étkeztetés Közétkeztet és 217 351 321 233 84 62 1051 295 284 200 54 8 4 550 61 44 64 21 2-131 154 53 48 10-3 114 4853 508 320 43 3 8 882 9727 2845 3515 1281 187 46 7874 11456 1153 1574 278 17 1 3023 822 134 164 90 27 13 428 80 50 34 16 13 3 116 Az ágazatban működő vállalkozások közül -csökkenő száma mellett- még mindig az egyéni vállalkozások vannak döntő többségben a társas vállalkozásokkal szemben, az arányuk majdnem a kétszerese a társas vállalkozásoknak. A szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágban alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete Tevékenység Fizikai foglalkozásúak Szellemi foglalkozásúak Összesen (Ft) (Ft) (Ft) 1999. 37460 88168 50067 2000. 43185 97173 56593 Szállodai szolgáltatás 62443 146650 89123 étteremmel Szállodai szolgáltatás 47828 81820 57951 étterem nélkül Ifjúsági, turistaszállás 41371 76912 68618 4
szolgáltatás Kempingszolgáltatás 39727 76340 55699 Egyéb kereskedelmi 43563 80021 54771 szálláshely-szolgáltatás Éttermi, cukrászdai 37263 84415 43361 vendéglátás Egyéb, nyílt árusítású 32713 48600 34329 vendéglátás Munkahelyi étkeztetés 38853 62755 42111 Közétkezés 39343 106031 50179 Megállapítható, hogy a havi bruttó átlagkeresetek nagysága 13 százalékkal nőtt egy év alatt, azonban nemzetgazdasági szinten ez 16 százalék volt. A szállodai szolgáltatás szakágazatban az alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete 89123 forint volt, ami 57,5 %-kal haladta meg az ágazatban található átlagbéreket. A legnagyobb alkalmazotti létszámmal rendelkező szakágazatban az éttermi, cukrászdai vendéglátásnál a bruttó átlagkereset mindössze 43.361 forint volt, ami az ágazatban található átlagbérnek a 77 %-a volt. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresetének alakulása (1992-2000) Nemzet- Nemzetgazd. Szálláshely-szogált. Szálláshely-szolgált., Száll.helyszolt.Száll.hely gazd.át- átlagkers.- vendéglátás vendéglátás vendl./nemz.g. vendégl. átlagkereset. növekedési átlagkereset átlagkereset átlagkereset nemzet ütem Teáor:H növekedési Teáor:H növeke- (Ft/fő/hó) % (Ft/fő/hó) ütem különb. % % % 1992 22.294 125,1 19.156 130,6 85,9 +5 1993 27.173 121,9 23.298 121,6 85,7-0 1994 33.309 124,9 25.935 117,7 77.9-7 1995 38.900 116,8 29.370 113,2 75,5-3 1996 46.837 120,4 35.267 120,1 75,3-0 1997 57.270 122,3 41.012 116,3 71,6-6 1998 67.764 118,3 46.437 113,2 68,5-5 1999 77.187 116,1 50.067 115,4 64,9-0 I-VII. hó 83.020 113,4 53.154 111,8 64,0-1 Ha a "H" ágban dolgozó teljes munkaidősök kereseti átlagát iskolai végzettségük szerint vizsgáljuk, megállapítható, hogy a saját ág átlagától való eltérés meglehetősen nagy. A 8 általánost és a szakiskolát, illetve szakmunkásképző iskolát végzettek keresete több mint 30%-kal marad el az átlagtól, míg a felsőfokú végzettségűeké (valószínűsíthetően döntően vezető állásúaké) meghaladja az átlag három és félszeresét. Ugyanez a mutató a nemzetgazdaság egészében általában hasonló, de a felsőfokú végzettségűek esetében lényegesen kisebb eltérést mutat. 5
Az alkalmazásban álló teljes munkaidősök havi bruttó átlagkeresete a gazdasági ág átlagának arányában, iskolai végzettség szerint, 2000 Legmagasabb iskolai végzettség Gazdasági ág 8 általános Szakiskola, Középfokú Felsőfokú Együtt szakm.képző H 67,0 69,8 109,5 358,0 100,00 Összesen 62,0 74,8 98,4 176,9 100,00 A szakmánkénti kereseti adatok is azt mutatják, hogy a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágban foglalkoztatottakat jellemző szakmák bruttó kereseti átlaga igen komoly mértékben elmarad a nemzetgazdaságot jellemző átlagtól. A 2000. évben 87.645 Ft/hó mértékű átlagos bruttó kereset több mint 40 %-kal több mint az egyébként meglehetősen magas fokú képzettséggel rendelkező szállodai portás, recepciós munkakörben foglalkoztatottaké, és 68 %-kal haladja meg a szakácsokét. Utóbbiak éves jövedelme (a budapestieké) nemzetközi összehasonlításban olyan alacsony, hogy bruttó jövedelmük az Európai Uniós átlag mindössze 8 %-át teszi ki!!! /ld. 1. sz. melléklet) Foglalkozásonkénti kereseti adatok a nemzetgazdaságban, 2000 Bruttó kereset FEOR kód Foglalkozás Átlaga Ft/hó Relatív szórása % 3643 Szállodai portás, recepciós 62.218 45,8 5121 Vendéglátós, vendéglős 45.654 62,4 5123 Felszolgáló, vendéglátó-ipari eladó 42.296 57,0 5124 Szakács 52.075 78,4 9114 konyhai kisegítő 39.015 26,7 Ágazat gazdasági helyzete A Magyar Nemzeti Bank nemzetközi fizetési mérleg adatai alapján 2000-ben az idegenforgalomból származó bevétel 3722 millió euro volt. A kiadások összege 1190 millió, az aktív egyenleg 2533 millió euro. A bevételek 16, a kiadások 6 és az egyenleg 22 %-kal nőtt a megelőző évhez képest. Az egy érkezőre jutó bevétel 8 %-kal nőtt egy év alatt, és megközelítette a 120 eurot, az egy kiutazóra jutó kiadás 2 %-kal növekedett 108 euro volt. A szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás gazdasági ág teljesítményértéke 1999-ben folyó áron 367 milliárd volt. A bruttó hozzáadott értéke pedig 178 milliárd forintot tett ki. 6
A bruttó hazai termék (GDP) alakulása az ágazatban 2001. I. félévében 6,2 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakát, ami erős prosperitást jelez, ugyanis az összes GDP csak 4,2 százalékkal nőtt. A nemzetgazdaság által előállított GDP-nek az ágazat 1,8 százalékát adta. Az ágazatba 32,3 milliárd forintot ruháztak be 2000-ben, ami volumenében kevesebb, mint az előző időszakban beruházott összeg nagysága. A vendéglátás összes bevételének egytizede keletkezett a kereskedelmi szálláshelyeken, nyolctizede a többi kereskedelmi vendéglátóhelyen, egytizede pedig a munkahelyi vendéglátásban. A teljes vendéglátói forgalom folyó áron 13 %-kal, volumenben 21 %-kal kisebb volt 2000-ben, mint egy évvel korábban. A nemzetgazdaságon belül a GDP mintegy 9-10 %-át adja az ágazat, a foglalkoztatottak 10-11 %-át a családtagokkal együtt. A 2001. szeptember 11-i események, a 2001. évi forint árfolyam változtatások a húzóágazatnak minősített ágazatot is nehéz helyzetbe hozták. Közismert az ágazat élőmunka igényessége és az élőmunkát terhelő költségek magas százaléka. Az ágazatban dolgozók 46 %-a 2002 január 1-től érvényes minimálbéren dolgozik, ami azt jelenti, hogy a nemzetgazdaság átlagkereseti sorrendjét tekintve az utolsó helyen vagyunk. Az ágazat ugyanakkor igényli a szakképzett, nyelveket beszélő, kulturált viselkedésű munkavállalókat. Az igényes turisztikai szolgáltatások iránti elvárás és a húzóágazati titulus, éles ellentétben áll az ágazatban dolgozók anyagi elismerésével. A nemdohányzók védelméről szóló törvény, a HACCP program kötelező bevezetése az ISO minősítés elnyerése, jogosan olyan technikai fejlesztéseket igényel, amely az alacsony jövedelmezőségű, ágazat lehetőségét, az élőmunka magasabb szintű elismerésére saját erőből nem teszi lehetővé, csak a közgazdasági környezet kedvező alakításával (különféle adófajták csökkentése.) A Széchenyi tervben biztosított pályázati lehetőségek, csak gesztus értékűek, s a valóban kitörési pontot jelenthető gyógyturizmus, a Balaton idegenforgalmának növelését nem oldja meg, az elmaradó infrastukturális fejlesztések. Erre jellemző, hogy a Balaton körül a csatornázás napjainkig nem megoldott. A belföldi turizmus vásárlóerő gyengesége miatt, nem sokat tehet az ágazat jövedelmezőségéért. Az ágazatra jellemző a szürke és fekete munka nagymértékű elterjedtsége, amely az alacsony kereseteket sújtó a munkavállalót és munkáltatót egyaránt terhelő magas adóterheknek is köszönhető. A sok évtizeden keresztül "úgyis a borravalóból élnek" jelszónak ma már több októl sincs jelentősége. Ugyanis a készpénzes fizetést Magyarországon is folyamatosan felváltja a kártyával történő fizetés. Az APEH véleménye szerint a "borravaló" vagy nemzetközi nevén a "TIP" értelmezése, nem nyelvészeti kategória, hanem attól függ milyen módon, adják. Amennyiben a fodrász, taxis, orvos, felszolgáló zsebébe teszem, úgy a saját személyi jövedelem adójába köteles bevallani és adózni. Amennyiben kártyáról érkezik a pénz megnevesítve a borravaló összege, akkor ezután az összeg után a munkáltató TB- + egészségbiztosítási járulékot fizessen, mert a munkáltató adta át, ezenkívül a borravaló 25 % ÁFA tartalommal is bír, és természetesen a személyi jövedelemadót is meg kell fizetni Tehát, ha a fodrásznál adunk 100.- Ft "borravalót" készpénzben, akkor a becsületes adózó mondjuk 30 %-át személyi jövedelem adó kulccsal adózza, s így marad 70.- Ft a "borravalóból". Amennyiben kártyával fizetünk és a számlán megjelöltük, hogy 100.- Ft "borravalót" kívánunk adni, akkor a következő történik; 100.- Ft "borravaló" - ebből 25 % az ÁFA = 80+20.- Ft - a munkáltató adja át így a munkáltatói járulék+29+3% = 25.60.- Ft munkavállaló adója 30 % = 24.00.- Ft Összesen: 69.60.- Ft 7
Tehát az előző esetben 100.- Ft borravaló a központi költségvetés felé 30.- Ft befizetést indukált, a második esetben 69.60.- Ft- ot. Ilyen jövedelmező ez az ágazat a munkavállalók 46 %-át érintő minimálbéres foglalkoztatás mellett. A váltott műszak, az éjszakai munka orvosilag kimutathatóan a normál egyműszakos nappali munkához képest 20 %-kal rontja az életesélyeket. Az EU csatlakozás ágazatot érintő hatásai: A szálloda, az étterem és kávézó szektor (EU megfogalmazás), európai szociális partnerei az EFFAT (Élelmiszeripari, Mezőgazdasági Turisztikai Szakszervezetek Európai Szövetsége) - IUF (International Union of Food, Agricultural, Hotel, Restaurant, Categring Tobacco and Allied Worker's Associations/munkavállalói oldalról - HOTREC (Európai Munkaadók Szövetsége, a Hotel, Étterem - Catering /Közösségi étkeztetés/ szektorban,) amely szervezetek a szociális párbeszéd keretében hozzá kívánnak járulni az európai szálloda, étterem, kávézó szektor fejlődéséhez, ahhoz, hogy az ágazat korszerű, hatékony és versenyképes, magasan képzett és motivált munkaerőt foglalkoztató és új munkalehetőségeket kínáló szolgáltatóiparrá váljon. Ennek érdekében kidolgoztak egy 150 európai ajánlást tartalmazó könyvet, amelyet lefordítva mellékelek, valamint újabb 50 ajánlást adtak, amelynek fordítása a Gazdasági Minisztériumban most van folyamatban. A legfontosabbakat emelnénk ki. A szociális partnerek javasolják, hogy a foglalkoztatás bővítését célzó intézkedések megtételére két irányban kerüljön sor: - olyan környezetet kell teremteni, amelyben a vállalkozások megtalálják az előfeltételeket minőségi munkahelyek megteremtéséhez és fenntartásához: - - valamennyi érintett félnek kezdeményezéseket kell indítania az olyan foglalkoztatás megteremtéséhez, amely arra koncentrál, hogy a munkahelyek és a karrierek vonzóak, a vállalkozások jövedelmezőek legyenek. Szubszidiaritás elve: Az európai szociális partnerek a HOTREC-EFFAT-IUF, úgy vélik, hogy a szubszidiaritás elvének maradéktalan tiszteletben tartása mellett valamennyi, az alábbiakban felsorolt, a foglalkoztatás előmozdítását célzó akcióit a lehető legmegfelelőbb (európai, regionális, helyi és vállalkozási) szinten kell végrehajtani. Környezet, amelyben a vállalkozások megtalálják az előfeltételek minőségi munkahelyek teremtéséhez és fenntartásához és ezen munkahelyek létrehozása és megőrzése nem jelent nehézséget a vállalkozó számára. Makrogazdasági feltételek: A makrogazdasági növekedés a munkahelyteremtés előfeltétele. Az általános gazdasági növekedés jótékony hatással van a lakosság vásárlóerejére, s ez megmutatkozik az árak színvonalára, különösen érzékeny javak az éttermi, szállodai, kávéházi szolgáltatások fogyasztásában. Ez pótlólagos munkahelyteremtést eredményez a megnövekedett keresletet kielégítő fokozott kínálat biztosításával. 8
Ezzel szemben a magas munkanélküliség és a stagnáló gazdasági fejlődés felmorzsolja a fogyasztók vásárlóerejét és ezért negatív hatást gyakorol a fogyasztás szintjére. Ez a hatás különösen markáns a szállodai, éttermi és kávéházi ágazat által kínált szolgáltatások igénybevétele szempontjából, mivel ezek a szolgáltatások igen érzékenyek a vásárlóerő változásaira. Célterület: Európának, mint a turizmus célterületének, javítani kell versenyképességét. A hetvenes években Európa a nemzetközi utazások 70 százalékának volt a célpontja, 1998-ban pedig már csak szűk 50 százalékának. Ennek az oka a légi tarifák általános csökkenésében keresendő, valamint abban, hogy egyre több ország nyílt meg a turizmus előtt, a turisták pedig egyre merészebben fordultak új tájak felé. Sok esetben az európai uniós célállomásoknak közvetlenül kell versengeniük nem európai uniós célállomásokkal (különösen igaz ez a nem EU-tag közép-kelet-európai és mediterrán országok esetében.) Ezeknek a nem-európai országoknak a többségében nem fizetnek EU-szintü ÁFÁ-t, energia-adókat, környezetvédelmi adókat, társadalombiztosítási járulékokat, sem számos egyéb más közterhet, amelyek az európai vállalkozásokra nehezednek. Továbbá a konkurens célállomások gyakran nem felelnek meg a szigorú európai követelményeknek a biztonsági, egészségügyi és szociális tenderek tekintetében. Végül, sok ilyen konkurens célállomás közvetlen európai támogatásban részesül idegenforgalmi fogadóképességének fejlesztésére, miközben valójában jól fejlett turistaiparral rendelkezik. Ezért igen lényeges egyrészt felülvizsgálni az európai uniós vállalkozásokra nehezedő közterhek célszerűségét és mértékét, másrészt javítani kell szolgáltatásaink minőségét annak érdekében, hogy növeljük az EU-nak, mint turizmus célterületének, versenyképességét. A tisztességes verseny érdekében az uniós és a nem uniós országoknak közös minimum-sztenderdeket kellene kidolgozniuk különösen a sajátos szociális és környezeti vonatkozásokra (például egészségügyi és biztonsági témákban). A turizmus új formái, mint például a falusi turizmus hozzájárulhat újabb munkahelyek teremtéséhez. Ugyanakkor ezeknek az új idegenforgalmi formáknak a megjelenése nem mehet a már létező idegenforgalmi vállalkozások rovására. Megjelenésükre a piaci kereslet eredményeként kell, hogy sor kerüljön. A turizmus új formái iránt jelentkező új piaci igények kielégítése érdekében meg kell teremteni azt a kedvező környezetet, amelyben a már meglevő idegenforgalmi intézmények képesek e célnak megfelelni. A turizmus egyetlen formáját sem szabad támogatni a másik rovására. A létező szálloda- és vendéglátó-ipari vállalkozásokkal folyó tisztességes verseny felszámolódásának elkerülése végett biztosítani kell, hogy valamennyi idegenforgalmi szolgáltatóra ugyanazok a gazdasági és kereskedelmi feltételek legyenek érvényesek - különösen a falusi turizmusban-, az adózás, az engedélyeztetési eljárások, a foglalkoztatási és a foglalkoztatás-védelmi szabályok tekintetében egyaránt, ahogyan azt a szociális partnerek 1995. márciusi "A falusi turizmus nyújtotta foglalkoztatási lehetőségek javításának alapelvei és irányvonalai" című közös nyilatkozatukban kifejtették. A vendéglátás és a turizmus sajátos jellegének különleges figyelembe vétele Az európai szintű jogszabályokat úgy kell kidolgozni, hogy azok könnyen legyenek alkalmazhatók a vendéglátó-ipari vállalkozások esetében is. Ezért biztosítani kell, hogy a jogszabályok - lehetőleg az önkéntes intézkedéseket részesítsék előnyben a kötelezőekkel szemben; - könnyen érthetőek és végrehajthatóak legyenek; - a lehető legkisebb plusz terhet jelentsék; 9
- vegyék figyelembe az idegenforgalmi ágazat idényjellegét, atipikus természetét; - legyenek tekintettel az ágazat ár-rugalmasságára. A szállodai, éttermi és kávéházi ágazat vállalkozásainak többsége kis- és mikrovállalkozás. Ezek a vállalkozások különleges támogatást igényelnek, például a foglalkoztatottak és a vállalkozók továbbképzését. Ez különösen igaz az alkalmazkodással összefüggésben, amely egyre inkább szükségessé válik az információs társadalom eljövetelével és a környezetvédelem egyre hangsúlyosabb előtérbe kerülésével. Valamennyi közösségi programot, különösen azokat, amelyek az idegenforgalmi tevékenységek fellendítését célozzák, le kell egyszerűsíteni, oly módon, hogy könnyen hozzáférhetőek legyenek az idegenforgalmi kis- és közepes vállalkozások számára. A bonyolult eljárások, a verseny sokféle, egymást átfedő és átláthatatlan szeletei, valamint a bürokratikus nyelvezet visszarettenti az idegenforgalmi ágazat kis- és közepes vállalkozásait. Az adóterhek enyhítése Az adóterhek csökkentése megkönnyítheti újabb munkahelyek teremtését. Például: - a lehető legalacsonyabb ÁFA-kulcsok alkalmazása a szálloda-, vendéglátó-ipari és kávéházi ágazatban, és - az üzleti célú szállodai és éttermi kiadások ÁFA-tartalmának levonásához való jog általánossá tétele lehet az a két megoldás, amellyel előmozdítható a vendéglátó szolgáltatások fogyasztása, és ily módon új állások teremtése, a szociális partnerek 1997. szeptemberi "ÁFA-kulcsok és hatásuk a vállalkozásra és a foglalkoztatásra" című közös nyilatkozatában foglaltak szerint. Ebbe az irányba tett lépés lehet a csökkentett ÁFA-kulcs alkalmazása a munkaintenzív ágazatokban, Monti közösségi biztos javaslata szerint. Ebben a tekintetben a szociális partnerek azt kérik, hogy az éttermi ágazatot vegyék fel a Monti közösségi biztos által javasolt kísérleti ÁFA-csökkentés által kedvezményezett ágazatok listájára. A szociális partnerek felhívják a helyi, regionális és nemzeti hatóságokat, hogy - megállapítsák, melyek azok az adók, amelyek közvetlen vagy közvetett módon ellenösztönzőként hatnak a minőségi munkahelyek teremtésére; - megállapítsák, melyek azok az adók, amelyek növelik a vállalkozások általános terheit és ezáltal csökkentik a nyereség új beruházásokba való visszaforgatásának lehetőségét és közvetve, vagy közvetlenül a munkahelyteremtés ellen hatnak (például ÁFA, energiaadó, italokat terhelő adó és egyes környezetvédelmi adók). A szociális partnerek ezen kívül felhívják az illetékes közhatóságokat, hogy orvosoljanak minden olyan túladóztatást, amelyről kiderül, hogy a munkahelyteremés ellen hat. A munkaerő nem bérjellegű költségeinek csökkentése Többek között a munkaerő nem bérjellegű költségei alkotják az egyik olyan elemet, amely az európai uniós munkaerőköltségeket a világon a legmagasabbak közé helyezi. Ezek a terhek különösen negatív hatással vannak az olyan munka-intenzív ágazatokra, mint a vendéglátás; 10
és akadályozzák a vállalkozásokat abban, hogy új munkahelyeket hozzanak létre. Ez egyebek mellett a tartós munkanélküliség fennmaradásához vezet. Ezek a nem bérjellegű munkaerőköltségek jelentős eltérést idéznek elő a vállalkozások munkaerőköltsége és a foglalkoztatottak tényleges jövedelme között. Az alacsonyabb jövedelmek miatt alacsonyabb lesz a fogyasztás szintje, és ily módon a gazdaság általános növekedési üteme, sőt, a munkahelyteremtés elmaradásához vezethet. A szociális partnerek felhívják az illetékes közintézményeket, hogy vegyék tekintetbe a munkaerő nem bérjellegű költségeinek hatását a munkahelyek számának növekedésére, mind mikro-gazdasági, mind makrogazdasági szempontból. Meg kell fontolniuk olyan intézkedések megtételét, amelyek enyhíthetik, a munkaerőre nehezedő terheket, különösen a munkaintenzív ágazatokban, mint a szállodai, éttermi és kávéházi ágazat, amelyek kulcsszerepet játszanak a társadalmi beilleszkedés elősegítésében, anélkül, hogy veszélyeztetnék a közfinanszírozás, illetve a társadalombiztosítás pénzügyi egyensúlyát. A munkaerő nem bérjellegű költségeinek magas szintje mellett a másik kérdés a nem bérjellegű költségek számítási alapjának szélesítése makrogazdasági szinten, oly módon, hogy az egyes bérekre nehezedő nem bérjellegű költségek mértéke csökkenjen. Ez elsősorban a munkanélküliség szintjének csökkentésével és a fekete (be nem jelentett) munka felszámolásával érhető el, miáltal szélesedik az alap, amelyre a szóban forgó költségek szétteríthetők. Vonzó munkahelyek és karrierlehetőségek teremtése A szállodai, éttermi és kávéházi ágazat munkalehetőséget nyújt a képzett és a képzetlen munkaerőnek egyaránt. A szállodai, éttermi és kávéházi ágazat számos karrier-utat és egyéni önmegvalósítási lehetőséget kínál. Ráadásul az ágazat azon kevesek egyiket, amelyek lehetővé teszik a könnyű munkába kerülést és szakmai előrelépést azok számára, akik nem vettek részt formális felsőfokú tanulmányokban. Mindazonáltal, az ágazat nagyobb részében a foglalkoztatottak fluktuációja igen magas. Az ágazat egy része ráadásul állandó munkaerőtoborzási gondokkal is küzd, tagállamonként részben eltérő okoknál fogva, úgy, mint: - a munkát keresők számának csökkentése; - a képzés/szaktudás és a munkahelyek speciális követelményei közötti összhang hiánya; - a fiatalok munkaerőpiaci beáramlásának csökkentése demográfiai okok következtében; - az atipikus munkavégzési és foglalkoztatási feltételek. A szociális partnerek ezért úgy vélik, hogy nagyon fontos az olyan munkakörnyezet megteremtése, amely vonzó munka- és karrierlehetőségekre koncentrál. Ugyancsak magában kell foglalnia a "pro rata temporis" (időarányosság) és a diszkriminációmentesség elvét, amelyet a részmunkaidőre vonatkozó irányelve tartalmaz. Ezeknek az eszközöknek a segítségével a szállodai, éttermi és kávéházi ágazat megnyithatja az utat a szakmai előmenetel és az egyéni teljesítmények előtt. Ezzel növekedni fog a foglalkoztatottak elégedettsége és így meg lehet őket tartani az ágazatban, illetve a vállalkozásoknál. Az alkalmazottak fokozottabb elégedettsége és lojalitása elősegítheti a szolgáltatások minőségének javítását, és hozzájárulhat a szállodai és vendéglátó ágazat pozitív arculatának kialakításához. A képzés és a szaktudás növelésének fontossága A szállodai és vendéglátó ágazatban a foglalkoztatottság bővítésének előfeltétele, hogy folytatódjék a képzés minőségének javítása és a minősítések színvonalának emelése; és 11
folyamatosan javuljon mind a munkavállalók, mind a munkaadók gazdasági és kereskedelmi gyakorlata és szakismerete, különösen ott, ahol a felvételi követelmények alacsonyak. A képzésnek a vállalkozások stratégiai beruházási tervei alapelemévé kell válnia. Az emberi erőforrásokba történő befektetéseket nem szabad költségtényezőnek tekinteni, hanem prioritásként kell kezelni. A folyamatos képzési programokban való részvételt lehetővé kell tenni az atipikus munkahelyeken foglalkoztatottak részére is. Az esélyegyenlőség javításának jegyében a nők és a férfiak számára azonos hozzáférést kell biztosítani a szakmai és folyamatos képzési lehetőségekhez. Az ágazat foglalkoztatási lehetőségeinek bővítése érdekében ugyancsak szükséges, hogy a vállalkozók, különösen a kis- és közepes vállalkozásokat vezetők számára megkönnyítsék az innovatív vállalkozás-vezetési technikák megismerését. Az új technológiák bevezetése, a környezetvédelmi programok és a szerkezetváltás újfajta munkalehetőségeket teremt az ágazatban. Ezekre reagálva a szociális partnerek közösen új elgondolásokat dolgoznak ki és kezdeményezéseket indítanak. Így például meghatározzák az új képzési követelményeket. A fiatalok és/vagy tartósan munkanélküliek foglakoztathatóságának javítása érdekében a szociális partnerek az általuk viselt különböző felelősségi körökben keresik a pótlólagos képzési, munkavégzési tapasztalatszerzési és gyakorlati felkészülési alkalmak biztosításának lehetőségét. Az euró bevezetése e tekintetben különleges jelentőséggel bír. A szociális partnerek üdvözlik az európai, nemzeti, regionális és helyi hatóságok valamennyi kezdeményezését, amelyek célja képzési programok indítása mind a munkaadók, mind a munkavállalók számára, és ezzel az euróra való áttérés megkönnyítése az érintett országokban. Rugalmas munkaidő A nem teljes munkaidős foglalkoztatás összfoglalkoztatáson belüli aránya az európai országok többségében emelkedik. Az Eurostat megállapítása szerint a részmunkaidőben foglalkoztatottak többsége azért végez ilyen munkát, mert nem akar teljes munkaidőben dolgozni. A munkaidő-szervezési formák ilyen jellegű módosulása egyszerre jelent választ a piaci, illetve a munkavállaló részéről jelentkező igényre. Akárcsak a többi szolgáltatási ágazatban, a szálloda- és vendéglátóiparban is megtalálhatóak a munkaviszony különböző formái. A nem teljes munkaidős állások azért lehetnek vonzóak a munkavállalók számára, mert reális lehetőséget nyújtanak a munka és a családi élet jobb összeegyeztetésére, amire nagyon sok munkavállaló törekszik; továbbá jobban figyelembe veszik az egyének szabadidővel és a személyes gyarapodással kapcsolatos törekvéseit. A rugalmas munkaszervezési modellek alkalmazásánál biztosítani kell, hogy ezek megfeleljenek a foglalkoztatottak igényeinek és vonzóak legyenek számukra. Ugyanakkor további teljes munkaidős állások létrehozása - amennyiben csak lehetséges - a jövőben is első számú prioritás marad. Bár a munkahelyteremtés meghatározó tényezői a gazdasági feltételek, a szociális partnereknek olyan megoldásokat kell felkutatniuk, amelyek fokozottan megfelelnek a munkavállalók elvárásainak. A rugalmas munkaidő-szervezési formákat a szociális partnerek/tárgyaló felek közötti megállapodásokban kell rögzíteni, amit azt a szociális partnerek 1995. júniusi "Rugalmas munkaidő és munkavégzési formák: Részmunkaidős foglalkoztatás és munkahelyteremtés" című közös nyilatkozatukban is leszögezték. 12
A szociális partnereknek keresniük kell olyan koncepciók kidolgozásának lehetőségét, amelyek a vállalkozások rugalmasság iránti igényét ötvözik a munkavállalók foglalkoztatásbiztonság iránti igényével. Mobilitás az ágazatban Az ágazatot a munkavállalók nagymértékű mobilitása jellemzi. Az ágazaton belüli mobilitás megkönnyítése érdekében a tananyagok átláthatósága, a megszerzett diplomák és képesítések kölcsönös elismerése rendkívül előnyös lenne mind a munkaadók, mind a munkavállalók számára. Az Európai Unión belüli mobilitás megkönnyítése érdekében alapvető fontossággal bír azoknak a bizonytalanságoknak a megszüntetése, amelyekkel az embereknek az alábbi kérdésekben szembe kell nézniük Európai Unión belüli szabad mozgatáshoz - nyugdíjjogosultság; - társadalombiztosítás; - adminisztrációs követelmények, amelyek konkrét akadályokká is válhatnak; - a vállalkozásoknak a munkavállalók valamely másik tagállamba történő kiküldetésével/kirendelésével kapcsolatos jogai és kötelezettségei. Ebben a tekintetben a szociális partnerek üdvözlik a Bizottság kezdeményezéseit, amelyek az alábbi célokra irányulnak: - a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló munkavállalók munkavégzéshez kapcsolódó, valamint kiegészítő nyugdíjjogosultságának fenntartása; - az EU-állampolgárok koordinált társadalombiztosítása, és annak kiterjesztése a nem EU-állampolgárokra is; - EU-állampolgárságú és nem EU-állampolgárságú munkavállalók kiküldetése/ kirendelése az egységes piacon belül. A szociális partnerek ugyancsak felhívják az illetékes nemzeti hatóságokat, hogy egyszerűsítsék és ésszerűsítsék a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló EUállamolgárokkal szemben támasztott különféle adminisztrációs követelményeket. A szociális partnerek európai szintű - intézményei összefüggések A szociális partnerek üdvözlik a Bizottság 1998. május 20-i "A közösségi szintű szociális párbeszéd adaptálása és fejlesztése" című Közleményét, különösen azért, mert - prioritást ad az ágazati szociális párbeszédnek; - kiemeli az ágazati szociális partnerek szerepének jelentőségét az ágazati (szak)politikák kidolgozásában és végrehajtásában; - hivatalos, egységes mércét állít valamennyi ágazati szociális párbeszéd fórum elé; - aláhúzza, hogy a szociális partnerek közötti ágazati megállapodásoknak megvan a maguk helye az európai törvényalkotásban, a szociálpolitika kidolgozása során. Együttműködés az ágazati szociális párbeszédben A szociális partnerek közösen szorgalmazzák a fenti intézkedések és elvek megvalósítását, és a fenti célok elérése érdekében, a jövőben, többek között: - rendszeressé teszik az információ- és véleménycserét; - közös nyilatkozatot dolgoznak ki és adnak közzé; 13
- közös projekteket hajtanak végre, például a képesítést tanúsító nemzetközi igazolvány megvalósíthatóságának felmérése érdekében, vagy a rugalmas munkaidő-rendszerekre vonatkozó megállapodások ellenőrzése érdekében; - közös szemináriumot szerveznek meghatározott témákban információ- és véleménycsere céljából. A szociális partnerek a Szociális Jegyzőkönyv fényében A szálloda- és vendéglátóipari ágazat ECF-IUF-ba és HOTREC-be tömörült szociális partnerei elvárják az Európai Bizottságtól, hogy maradéktalanul, és az Amszterdami Szerződés 118a és 118b Cikkelyében meghatározott mindkét szakaszban konzultáljon velük minden szociális vonatkozású közösségi szintű fejleményről. Az Európai Bizottság szerepe A szociális partnerek hangsúlyozzák, hogy az európai szociális párbeszéd fontos hozzájárulást jelent a munkavállalók, a munkaadók és szervezeteik közötti kapcsolatok és együttműködés előmozdításához. Fontos hozzájárulást jelent továbbá a szálloda- és vendéglátóipar kiegyensúlyozott fejlődéséhez Európában, valamint a foglalkoztatás és a működőképes vállalkozások fenntartásához és fejlesztéséhez. Ennek megfelelően a szociális partnerek ehelyütt is emlékeztetik az Európai Bizottságot, hogy továbbra is aktívan támogatnia kell a szociális párbeszédet az ágazatban. A szociális partnerek felkészültek, hogy hozzáfogjanak mindazoknak a feladatoknak az elvégzéséhez, amelyeket a "A közösségi szintű szociális párbeszéd adaptálása és fejlesztése" című Közösségi Közlemény és a szociális partnerek közötti európai szintű párbeszéd előmozdítására hivatott Ágazati Párbeszéd Bizottságok létrehozásáról szóló Európai Bizottsági Döntés bízott rájuk. Az Európai Unió Szakmai Ágazati Szociális Párbeszéd Bizottságának elvárásai és az előbb vázolt ágazati gazdasági helyzetünk szerint komoly változásokra van szükség az EU belépésig. Munkaügyi kapcsolatok szereplői az ágazatban: Szakszervezetek A munkavállalói oldalon ebben az ágazatban csak a Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakszervezet létezik, amely az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének konföderációjához tartozik. Nincs más szakszervezet az ágazatban becsült taglétszáma az idénymunkásokat is beleértve 50-70 ezer. Kapcsolatban vagyunk az összes európai ágazati szakszervezettel. Tagjai vagyunk az Európai Szakszervezeti Szövetségen belül az EFFAT-nak (előzőleg említve a teljes neve), valamint a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetséghez tartozó genfi székhelyű IUF-nek (előzőleg említve a teljes neve). Munkavállalók szervezettsége átlagosan 30 %. 14
Munkaadói szövetségek Az ágazatban négy munkaadói szervezet működik, melyek közül a KISOSZ az ÉT alapító tagja volt, és jelenleg is közvetlenül képviseli tagságát az OMT-ben és szakbizottságaiban, valamint a makroszintű konzultációs fórumokon. Az Idegenforgalmi Munkaadók Országos Szövetsége (IMOSZ) az MGYOSZ tagja, így érdekeiket az országos tárgyalásokon ez a munkaadói szerve jeleníti meg. Az ágazat jelentősebb munkaadói szervezetei a következők: 1. Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége 2. Falusi Turizmus Országos Szövetsége 3. Idegenforgalmi Munkaadók Országos Szövetsége 4. Magyar Vendéglátók Ipartestülete Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ) A Szövetség közel 100 éve végzi érdekképviseleti tevékenységét a vállalkozók érdekében. A KISOSZ 1904-ben alakult országos hatáskörű érdekképviseleti szervezetként, majd a történelmi korszakváltásokhoz igazodva szervezeti és névbeli változások után 1947-ben vette fel a KISOSZ elnevezést, amelyet a vállalkozók, a társadalmi és gazdasági közélet a mai napig ismer. A szövetség képviseleti körébe a kereskedelem és vendéglátás területén működő egyéni és társas vállalkozások tartoznak, amelyeknek érdekében a KISOSZ részt vesz az országos szintű érdekegyeztetési fórumokon, véleményezi, vagy módosításokat és saját koncepciókat készít. Ennek körében megalakulásától a tagja volt az 1999-ben megszűnt Érdekegyeztető Tanácsnak és szakbizottságainak majd a társadalmi párbeszéd átalakulását követően tagja a Gazdasági Tanácsnak, az Országos Munkaügyi Tanácsnak és bizottságainak, a Nemzeti ILO Tanácsnak, az Európai Integrációs Tanácsnak és az Országos Szakképzési Tanácsnak. A KISOSZ folyamatosan részt vesz a Gazdasági Minisztérium által működtetett Vállalkozásfejlesztési Tanács ülésein, és a nemzetközi szervezetekben történő hatékony érdekképviselet érdekében tagja megalakulásától a Magyar Munkaadók Nemzetközi Együttműködési Szövetségének CEHIC-nek. Országos szinten a KISOSZ-nak minden megyében és Budapesten önálló tagegyesülete van, amelynek vezető tagjai a helyi munkaügyi és szakképzési tanácsoknak, ahol működik, a helyi érdekképviseleti fórumoknak és szoros együttműködési kapcsolatot tartanak fenn a megyei és a helyi önkormányzatokkal is. A KISOSZ érdekképviseleti céljai egyrészről a kormányzat jogalkotási tevékenységéhez kapcsolódnak, másrészről önálló kezdeményezésekben testesülnek meg. Az érdekképviselet legfontosabb tevékenységei: Kiemelkedően fontos feladatnak tekintik az Európai Unióhoz történő csatlakozás során a kisvállalkozások felkészítését. A kisvállalkozásokat terhelő elvonások csökkentését. A vállalkozói adminisztráció csökkentését. A minimálbér emelésének kompenzációjába az egyéni vállalkozók bevonását. A vendéglátó vállalkozások érdekében átfogó programot kezdeményeztek a vidéki vendéglátás technológiai fejlesztésének és beruházásainak támogatására. Az érdekképviselet a vállalkozók felé szolgáltatásokat is biztosít, ilyenek: 1. Adó, társadalombiztosítási és munkajogi tanácsadás 15
2. Szakképzés, oktatás, HACCP képzés 3. A Kereskedelmi Élet című újság megjelentetése és megyei hírlevelek kiadása. Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége (FTOSZ) A falun élő és szoba kiadással foglalkozó jellemzően a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó vállalkozók érdekében jött létre 1994-ben. Országos hatáskörű szerv, 19 megyében és Budapesten vannak szervezetei. Jelenleg a 19 megyében kb. 120 civil szervezet csatlakozott a szövetséghez, ezek között találhatunk, civil szervezetet, iskolákat, önkormányzatokat stb. Tagságának nagysága 1200-1300 fő, de mivel általában családi vállalkozásként működnek az ebben az ágazatban tevékenykedők, így ez a létszám kb. 3000-4000 főt jelenthet. Hazai kapcsolataik: Biokultúra Egyesület, Lovasturisztikai Szövetség stb. 2000. szeptemberben együttműködési megállapodást kötöttek a Kereskedők és Vendéglátók Országos Szövetségével és a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetséggel. Nemzetközi kapcsolataik: tagja az Eurogitesnek, amely a Nemzetközi Szállásadók Szövetsége. Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség (MNGSZ): Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetségeként alakult 1968-ban. Jellemző tagsága a cukrász és szakács szakmunkát végző egyéni vállalkozókból állt. 1997-ben az integrációs törekvéseknek megfelelően a felszolgálókat, üzletvezetőket, tulajdonosokat, magánvendéglátósokat, mixereket is integrálták a szövetségbe. Ezáltal új nevet vettek fel: Magyar Gasztronómiai Szövetség. Taglétszámuk kb. 3000 fő. Regionális szervezeteik száma 13. Jellemzője a szövetségnek az alulról való önkéntes szerveződés. Legfőbb fóruma a Közgyűlés, melyet évente tartanak, a tisztségviselőket 4 évre választják. Hazai kapcsolataik: Együttműködési megállapodás az Idegenforgalmi Munkaadók Országos Szövetségével, a Nemzeti Gasztronómiai Szövetséggel, a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetségével és a Falusi Turizmus Országos Szövetségével. Nemzetközi kapcsolataik: Tagja a Szakácsegyesületek Világszövetségének (WACH), és az Európai Vendéglátósok Szövetségének (ECA). Idegenforgalmi Munkaadók Országos Szövetsége (IMOSZ): Ezen a néven a bíróság 1999-ben jegyezte be a szervezetet. Történelme azonban több mint egy évtizedre tekint vissza. Az 1980-as évek végén a Kereskedelmi és Iparkamara a szakmai tevékenységet tagozati rendszerben végezte. 1987-ben a Kereskedelmi Tagozaton belül alakult meg az Idegenforgalmi Szekció, majd az Idegenforgalmi Tagozat. Az alapítók között valamennyi szakmai terület, legaktívabban a szállodaipar képviseltette magát. A gazdasági kamara önálló szervezeteként 1991. Január 31-én alapítják az Idegenforgalmi, Szálloda- és Vendéglátóipari Szakmai Kamarai Szövetséget. Az elnevezés 1992. március 2-i hatállyal Idegenforgalmi és Vendéglátó Kamarává egyszerűsödik. Az 1994. évi XVI. Törvény ezt az elnevezést kizárólag a közjogi kamaráknak engedélyezi. Ennek figyelembevételével a Kamara, az Idegenforgalmi Hivatalok Szövetsége, a Magyar Falusi és Tanyai Vendégfogadók Országos Szövetsége, a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetsége, a Magyar Szállodaszövetség, valamint a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Turisztikai Tagozata megalakította az Országos Idegenforgalmi Szövetséget 1995. január 1-i hatállyal, amely 1997. január 31-i hatállyal alakul át Országos Idegenforgalmi Munkaadók Szövetségévé, 1999. június 8-tól elnevezése Idegenforgalmi Munkaadók Szövetsége lett. A Szövetség alapítása óta egyesület jogi formájában működő magánjogi szervezet, tehát azt 16
alapítói hozták létre önkéntes belépéssel. 1990-1994. között kettős feladata volt, egyrészt szakmai- gazdasági érdekképviseletből, másrészt a kamarai tevékenységből adódó feladatok ellátásából állt. Az 1995. évi átalakulással a kamarai feladatok elhagyásra kerültek, megmaradtak viszont a vállalkozások és a vállalkozók érdekképviselete. Ez alakult át fokozatosan a mértékadó munkaadók érdekeinek érvényesítésévé. A szervezet tagjainak tevékenységi köre átfogja a turizmus alapvető területeit: utazásszervezés- és közvetítés, szállásipar, vendéglátóipar és a turizmus számára végzett speciális szolgáltatások. (pl. szakképzés, auditálás, stb.). Taglétszáma közel negyven nagyobb cég: Danubius Rt, Eravis Rt, Gastorg Rt, Eurest KFT stb. Az IMOSZ tagja a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének. Magyar Vendéglátók Ipartestülete: Összefoglalva: Az ágazatban működő négy érdekképviselet a fent leírtak alapján- különböző gazdasági szervezetek képviseletére vállalkozott: az egyéni vállalkozók, a családi tulajdonú kisvállalkozások, a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó falusi vendéglátók, és a nagyszervezetek igen jól elkülöníthető körének védelmére vállalkoztak. Az eltérő képviseleti kör egyrészt szerencsésnek mondható, mert a jól elkülöníthető tagsággal rendelkező szervezetek nem csábítják el egymás tagságát, másrészt ellentétek forrása is lehet, hiszen az ágazatban az erős konkurencia harc kihatással van az érdekképviseleti szervezet működésére is. Ilyen a hazai kisvállalkozások és a jellemzően nagy multinacionális cégek közötti ellentét. Az ágazat szereplői felismerték, hogy egyik sem képes legyőzni a másikat, sőt kvázi kiegészíthetik egymást, így együttműködési megállapodásokat kötöttek. Lásd KISOSZ-FTOSZ-NGSZ, vagy IMOSZ-NGSZ stb. A megkötött szerződéseknek köszönhetően azonos érdekek mentén szövetkeznek és a felmerülő konfliktusokat ezáltal kezelni tudják. Egyéb szervezetek: Az ágazatban 1998-ban megalakult az ÁFEOSZ, IPOSZ, KISOSZ, OKISZ közreműködésével a Kis- és Középvállalkozói érdekképviseleti Szövetség (KÉSZ). Legfontosabb feladatai közé tartozott, hogy a Gazdasági Minisztérium közreműködésével megalapították a Regionális Garancia Szövetkezeteket, amelyek a szervezet tagjainak nyújt viszont-garanciát a Hitelgarancia RT bevonásával. A Szövetség érdekeltsége kiterjed még többek között- a kisvállalkozásokat érintő szabályozórendszert érintő bármely változás megvitatására, javaslatok megfogalmazására és a különböző fórumokon való képviseletére. Az együttműködés eredményeként módosították számos ponton a Széchenyi-terv kis- és középvállalkozásokat érintő pályázatait. Jellemző, hogy a tagok minden kérdésben közösen lépnek fel, előre egyeztetett álláspontokat képviselve. Az Ipari és Kereskedelmi kamarákkal való együttműködés az IMOSZ történetében megtalálható. Gondot okozott a kötelező kamarai tagság, ugyanis komoly konkurenciát jelentett a munkaadói érdekképviseletek szervezeteinek, létszámcsökkenéshez vezetett, mert a vállalkozók nem akarták kétfelé fizetni a tagdíjat. Az elmúlt időszakban bevezetett kamarai tagság megállította a létszám zuhanását, illetve pozitív hatással volt a tagság növekedési ütemére. 17
Kollektív alku jellemzői: Egy munkáltatóra kiterjedő hatályú szerződések az 55. Szálláshely szolgáltatás ágazatban: A kollektív szerződések és a foglalkoztatottak száma: összes 10 fő alatt 27 db, 2 db, 8 8454 fő fő 12 db, 1999 fő 5 db, 1704 fő 11-20 21-50 51-300 301-500 - 3 db, 130 fő 501-1000 3 db, 2196 fő 1001-2000 2 db, 2417 fő 2001 felett - Egy munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződések ágazatonként, versenyszféra A kollektív szerződések és a foglalkoztatottak száma: összes 10 fő alatt 11-20 21-50 51-300 301-500 501-1000 1001-2000 2001 felett 26 db, 2 db, 8 fő - 3 db, 130 11 db, 5 db, 1704 3 db, 2196 2 db, 2147-8390 fő fő 1935 fő fő fő fő A kollektív szerződéssel lefedett létszám: Szálláshely szolgáltatás Átlag létszám Bejelentett Összesen érintett Lefedettség (%) Teljes létszám létszám egy munkáltatós lefedettség (%) 77161 8454 24286 10,96 31,47 A lefedettség a bejelentett és az átlag létszám aránya. A teljes lefedettség az összesen érintett és az átlaglétszám aránya. Az ágazatban kiterjesztett középszintű kollektív szerződés van 1992-től ajánlás szintjén, 1997. május 21.-től kötelezően érvényes a szerződéskötőkre, 2001. május 15-től a Gazdasági Miniszter által kiterjesztve országos szintre. Kollektív szerződés mellékelve. A szakmunkások részére a minimálbér + 10 % kötelező minimumot ír elő, ami nem szerepel az országos kiterjesztésben. A szerződéskötő felek reprezentatívitását a kiterjesztés előtt három évig vizsgálták, így kijelenthetjük, hogy reprezentatív szervezetek kötötték. Az ágazati megállapodás határozatlan időre kötve a megállapodás fontosabb tartalmi elemei a következők: 1, A gazdasági miniszter az Idegenforgalmi Munkaadók Országos Szövetsége, valamint a Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakszervezet által 1997. május 21-én megkötött, az 1998. és a 2001. évi módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt Vendéglátó és Idegenforgalmi Kollektív Szerződés hatályát - a 27.. (4)-(5) bekezdések, "a vendéglátás és Idegenforgalom területén alkalmazandó besorolási feltételek és szakmai minimálbér" című 2. számú melléklet, valamint "a munkaszerződés megkötésére és módosítására vonatkozó szabályokról és eljárás a munkaviszony megszüntetése és megszűnése esetén" című 4. sz. melléklet kivételével - a kollektív szerződést megkötő felek együttes kérelmére, a gazdasági tevékenységek egységes osztályozási rendszeréről szóló TEÁOR 98. szerinti 55. 1. Szállodai szolgáltatás, 55. 3. Éttermi, cukrászdai vendéglátás, 18
55. 5. Munkahelyi és közétkeztetés alágazatokban működő valamennyi munkáltatói 4.. /1/ A Szerződő Felek együttműködnek és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a szerződés hatálya fennmaradjon a munkáltatói gazdálkodó szervezet többségi tulajdonosának változása, a gazdálkodó szervezet átalakulása esetén is. Ugyanígy járnak el abban az esetben is, ha a munkáltatói gazdálkodó új, a vendéglátás és idegenforgalmi szakágazathoz tartozó tevékenységű társaságot alapít. 6.. /4/ A Szerződő Felek megállapodnak abban, hogy a felmondás kötésétől számított két héten belül, paritásos alapon egyeztető bizottságot hoznak létre és a felmondás okait megvizsgálják és ennek eredményéről haladéktalanul javaslatot tesznek az új kollektív szerződés előkészítése érdekében. 7.. A Szerződés és a hatálya alá tartozó munkáltatóknál kötött munkahelyi szintű kollektív szerződések kapcsolatára vonatkozó előírások. 1, A Szerződő Felek megállapodnak abban, hogy a Szerződés hatálya alá tartozó munkáltatóknál kezdeményezik és javasolják a Munka Törvénykönyve 33. -ában szabályozott feltételek esetén a Munkahelyi Szintű Kollektív Szerződés megkötését. 2, A helyi kollektív szerződés /továbbiakban HKSZ/ tartalmára az Ágazati Kollektív Szerződés irányadó, attól eltérni csak a munkavállalók javára lehet. 4, A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás esetében a jogutódlás időpontjában a jogelőd munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződésben meghatározott munkafeltételeket a munkarend kivételével a jogutódlással érintett munkavállalók tekintetében a kollektív szerződésnek a jogelőd munkáltatónál történő felmondásáig, vagy a kollektív szerződés hatályának lejártáig, illetve a jogutód munkáltatónál másik kollektív szerződés megkötéséig, ezek hiányában legalább a jogutódlást követő egy évig a jogutód munkáltatónak fenn kell tartania. 8. A Szerződés és az egyéni munkaszerződések kapcsolata A Szerződés hatálya alá tartozó munkáltatóknál kötött egyéni munkaszerződésekre a jelen kollektív Szerződés és a Helyi Kollektív Szerződés irányadók, azoktól csak a munkavállaló javára lehet eltérni. 9.. A munkahelyi kollektív érdekviták egyeztetése 1, A Szerződés hatálya alá tartozó munkáltatók és munkavállalói kollektívák, valamint érdekképviseleti szervezetei között felmerülő értelmezési és kollektív munkaügyi viták esetén igény szerint és a vitában résztvevők közös beleegyezésével - a felek a megegyezés előmozdítására, és a vita gyors lezárása érdekében egyeztetőbizottságot hoznak létre. 2, Az egyeztetőbizottság feladat és hatáskörébe tartozik különösen: a, az átalakulásokkal, privatizációval egyéb szervezeti vagy többségi tulajdonosi változással összefüggő viták; b, a Szerződés hatálya alá tartozó munkáltatók és a munkavállalókat képviselő helyi szakszervezet közötti vitákban az értelmezés, állásfoglalás kialakítása; c, Saját működési rendjének kialakítása. 3, E bizottság tagjait a Szerződő Felek egyenlő számban jelölik. A bizottság létszámát, az elnök személyét a felek alkalmanként és közösen határozzák meg. A vitában közvetlenül érdekeltek képviseletét a bizottságban biztosítani kell. 4, A Szerződő Felek, illetve alávetési nyilatkozat alapján a vitában közvetlen érdekeltek az egyeztetőbizottság döntéseit elfogadják és végrehajtják. 19
5, Az egyeztetőbizottság eljárására, a határidőkre és a döntés hatályára a Munka Törvénykönyve 194. -ától a 198. -ig rögzített rendelkezéseket kell alkalmazni. 6, Az egyeztetőbizottság működésének költségeit a felek közösen viselik. II. fejezet A munkahelyi érdekképviseleti tevékenységet elősegítő szabályok. 10.. (1) A munkáltatói képviseleti szervek és tagjaik igény és lehetőség szerint megadnak a helyi szakszervezetek és érdekképviseleteik számára minden gazdasági, szervezeti változásra vonatkozó információt - a személyiségi jogok tiszteletben tartása mellett - amely az érdekvédelmi munkához szükséges. (2) Az információkat a gazdálkodói döntést megelőzően, olyan időpontban biztosítják, hogy azok alkalmasak legyenek részben a jogszabályokban előírt határidők betartására, másrészt a munkavállalói érdekképviseleti szervek jogaikat érdemben gyakorolhassák és a döntés előkészítő szakaszában véleményt nyilváníthassanak. (3) A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás esetében a jogelőd és a jogutód munkáltató - a jogutódlás esetében a jogelőd és a jogutód munkáltató - a jogutódlást megelőzően megfelelő időpontban, de legalább azelőtt, mielőtt a munkavállalók foglalkoztatási viszonyait és munkafeltételeit érintené - köteles tájékoztatni a szervezetet a jogutódlás okáról, a munkavállalókat érintő jogi, gazdasági és szociális következményeiről, továbbá konzultációt kezdeményezni a munkavállalókat érintő tervbe vett egyéb intézkedésekről. (4) A (3) bekezdésbe foglalt tájékoztatási kötelezettség kiterjed arra az esetre, ha munkáltatónál csőd- vagy felszámolási eljárásra vagy végelszámolásra kerül sor. (5) A munkáltató intézkedése megtétele előtt, ha az a munkavállalókat, illetve az adott telephely munkavállalóit az Mt. 94/A (1) bekezdésében foglalt mértékben közvetlenül érinti, a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetet tájékoztatni kell. (6) A Szerződést aláírók kölcsönösen vállalják, hogy az így kapott és az együttműködés során szerzett információkat megtartják, azt illetéktelen személy tudomására nem hozzák, más hátrányára nem használják. Azon iratokra, amelyeknek tartalma az üzleti titok vagy más okból a titoktartás körébe tartozik, feltüntetik a titkos jelzést és azok körét, akik arról tudomást szerezhetnek. (7) A Szerződés hatálya alá tartozó munkáltatók lehetőségeik szerint térítésmentesen biztosítják a szakszervezeti szervek működéséhez szükséges személyi és dologi feltételeket, így különösen helységet, távközlés, postázás lehetőségét. Lehetővé teszik, hogy a munkavállalói érdekképviseletek a munkavállalókat érintő tájékoztatásaikat a munkáltatónál közzétegyék. (8) A szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezménye és munkajogi védelmére vonatkozó valamint a tagokat továbbképzés esetén megillető fizetett távollét biztosítása érdekében a munkahelyi szakszervezet tagjainak számát és a tisztségviselők jegyzékét átadja a munkáltató vezetőjének, az abban bekövetkezett változásokat egy héten belül közli. A munkaidőkedvezmény-igényt a szakszervezeti tisztségviselő minden esetben előre bejelenti a munkahelyi vezetőnek, és a felhasználás időpontját egyezteti. (9)A Szerződéskötő Felek vállalják, hogy tagjaikat ösztönzik a munkaviszonyra vonatkozó jogszabályok, az Ágazati Kollektív Szerződés és helyi kollektív szerződés rendelkezéseinek betartására és arra, hogy a megállapodásokat maradéktalanul megtartsák, jogaikat rendeltetésszerűen gyakorolják. (10) A munkáltatók továbbra is vállalják a szakszervezet tagjainak visszavonásig érvényes nyilatkozata, megbízása alapján a munkabérükből történő tagdíjlevonást, a levont tagdíj átutalását a helyi szakszervezeti szerv által megadott számlaszámra. 20