1 SZAPORASÁGGAL ÉS NEVELŐKÉPESSÉGGEL ÖSSZEFÜGGŐ TULAJDONSÁGOK VIZSGÁLATA CSINCSILLÁN (Chinchilla laniger) Lanszki József, Jauk Edit és Bognár Zoltán PANNON Agrártudományi Egyetem, Állattenyésztési Kar, Kaposvár Bevezetés A csincsilla termelési tulajdonságainak vizsgálatát indokolja, hogy Magyarország jelentős prémtermelő. A faj tenyésztése kisgazdaságokban főfoglalkozásban, vagy jövedelemkiegészítő tevékenységként egyaránt folytatható. A prémárakban az utóbbi két évben folyamatos emelkedés tapasztalható (Várady, 1997). A hazai vizsgálatok eredményei pedig legegyszerűbben használhatók fel a csincsillatenyésztés során. A csincsilla szaporaságával és nevelõképességével kapcsolatos tulajdonságokai közül a fialások éven belüli megoszlását, az évszakhatást, az almok nagyság szerinti megoszlását, az alomsúlyt és választás alatti elhullást vizsgálták (Garcia et al., 1989; Neira et al., 1989; Lanszki, 1996; Szatkowska és Sulik, 1996). A termelési adataink feldolgozása során célul tűztük ki az anyai hatás szempontjából fontos tényezők vizsgálatát, ezek a fialások éven belüli megoszlása, a fialás sorszámának az alomnagyságra gyakorolt hatása, az alomnagyság és az aktív csecsbimbószám kapcsolata, a születési alomnagyság és testsúly hatás az elhullásra. Anyag és módszer A vizsgálatokat a PATE Állattenyésztési Kar Kísérleti- és Tanüzemének standard csincsilla állományán végeztük. A csincsillák zárt, de ablakkal ellátott, télen fűtött teremben, háromszintes ketrecben, almon voltak elhelyezve. A teremben a relatív páratartalom 40-60 %, a hőmérséklet általában 16-18 C, nyáron 20-25 C. Poligám szaporítási módszert alkalmaztunk, a fiókákat 56-60 napos korban választottuk el. A tenyészállatok ad libitum kaptak kereskedelmi forgalomban kapható csincsilla tápot, és kétnaponta rétiszénát. Ivóvizet szelepes önitatóból ihattak, tetszés szerint. Az adatgyűjtés 1989 és 1996 közötti időszakra terjedt ki. A fiókák születési, az anyák fialási és egyedi tsúlyát csak az utolsó négy évben mértük, az anyák aktív csecsbimbóinak számlálását két éve végezzük. A vizsgálataink során az alábbi termelési adatokat dolgoztuk fel, illetve a következõ csoportosítás szerint értékeltük azokat: A négyes és az ötös almok, valamint a három és négy aktív csecsbimbóval rendelkező anyák adatait összevontan dolgoztuk fel A két fialás közötti időtartam kategóriáinak a kialakításakor két teljes ivari ciklust (28±2 nap) vettünk alapul.
2 A fiókák születési testsúlya alapján a kvartilisek szerint három csoportot alakítottunk ki: az 1./ alacsony- (40 gramm alatti), 2./ közepes- (41 és 50 gramm közötti) és 3./ nagy súlyú ( 50 gramm feletti) újszülöttek. Az adatok feldolgozása során az alábbi statisztikai módszereket alkalmaztuk: Gyakorisági eloszlás (fialások éves megoszlása, almok nagyság szerinti megoszlása), t-próba (alomnagyságban az év elsõ és második felében), ANOVA (alomnagyság a fialás sorszáma szerint), MANOVA (két tényezős: fialási alomnagyság és -testsúly hatása az elhullásra), korrelációanalízis (két fialás közötti időtartam és az alomnagyság kapcsolata; az aktív csecsbimbószám és az alomnagyság kapcsolata; az anya testsúlya és az alomsúly, illetve alomnagyság kapcsolata), χ 2 teszt (az elhullás és az aktív csecsbimbószám kapcsolata). Az adatfeldolgozást és statisztikai értékelést MS Office 4.3 (1994) Statgraphics 5.0 számítógépes programmal végeztük. Eredmények és értékelésük A fialások két fő időszakra oszthatók: a legtöbb fialás (40 %) tavasszal zajlott, a második csúcs (32 %) pedig nyár végére, ősz elejére esett, az év többi részében alig fordult elő (1. ábra). A fialások megoszlása más vizsgálatokban is a kapott eredményekhez hasonlóan alakult (Hillemann és Tibbits, 1957; Johansson, 1980; Neira et al., 1989). A naptári év tehát két részre osztható: a januártól júniusig, illetve a júliustól decemberig terjedő időszakra. Az év első felében fialt anyák a hosszú (111 napos) vemhesség után nyár közepén kezdenek újra fialni. Az anyák közel 40 %-a közvetlenül a fialás után vemhesült (2. ábra). Mivel a poligám szaporításban a bakot a fialás után 2 nappal kizárjuk az anyától, a fialás után közvetlenül nem vemhesült anyák újbóli fedezésére csak az 50-56 napos elválasztást követően van lehetősége. A szoptatás időszakban (116-180. nap között) csak azok az anyák vemhesülhettek, amelyek fiókáikat elvesztették (17 %). Az elválasztás utáni két ivari ciklusban (181-245. napon) az anyák közel egyharmada vemhesült. Az ennél késõbb vemhesült anyák aránya 20 % volt. Az egy éven belül nem fialt anyákat selejteztük. Vizsgáltuk a két fialás közötti időtartam és a fialási-, valamint a választási alomnagyság kapcsolatát. Eredményeink azt mutatták, hogy a két fialás között eltelt idő hossza nem volt hatással sem a fialási- (r=-0.03), sem a választási alomnagyságra (r=0.003), tehát az alomnagyság nem függ attól, hogy az előző fialás után az anya hány nappal vemhesült újra. Nem találtunk szignifikáns különbséget a két fialás közötti időtartamban a fialások sorszámától függően sem. A csincsilla fialási alomnagysága 1-tõl 5-ig terjed. A vizsgált állományban a fialási alomlétszám átlagosan 2.03, a választási 1.87 volt. Már negyven évvel ezelőtt hasonló átlagos fialási eredményről (2.0) számoltak be amerikai kutatók (Hillemann és Tibbitts, 1957), de a későbbi vizsgálatokban is hasonló eredményeket kaptak: dánok 2.03
3 (Anon., 1989), chileiek 1.75 (Neira et al.,1989), lengyelek 1.94 (Szatkowska és Sulik, 1996). A vizsgált állományban az anyák egyharmada (32 %) egyes almot hozott világra. A kettes almok aránya a legmagasabb, 40 %, az anyák közel negyede (24 %) hármas almot fialt, a négyes és ötös almok aránya 3, illetve 1 % volt. Az irodalmi adatok szerint szintén a kettes alom a leggyakoribb, pl. Dániában 41 (Anon., 1986), Németországban 50 (Holdas cit. Eckardt, 1981), Chilében 39 (Neira et al., 1989), Lengyelországban 46 % (Szatkowska és Sulik, 1996). Vizsgáltuk az alomnagyság évszaktól függõ változását (3. ábra). Az anyák azokban az időszakokban hozták világra a legnagyobb almokat, amikor a fialások gyakorisága a legalacsonyabb volt. Az év első felében született almok átlagosan 12 %- kal (p=0.06) voltak nagyobbak, mint az év második felében. Az életkor is hatással van a szaporaságra. A vizsgálatunkban a fialási sorszám és az alomnagyság kapcsolatát elemeztük. A fialási alomnagyság a fialás sorszáma szerint (1-10.) nem tért el szignifikánsan (p=0.89). A választási alomnagyságot vizsgálva viszont megállapítható, hogy a legrosszabb eredményt (1.18) az először fialó anyák adták (p<0.05), majd az alomnagyság fokozatosan emelkedett a 7. fialásig, tehát javult az anyák nevelõképessége (csökkent a született és a választott fiókák száma közötti különbség). A 7. fialás után csökkent az anyák nevelõképessége. Az eredmények szemléletesebbé tétele érdekében a trendeket is ábrázoltuk (4. ábra). Hasonló tendenciát figyeltek meg más vizsgálatban is (Garcia et al. 1989; Szatkowska és Sulik, 1996). Az anyák fialási testsúlya (közvetlenül a fialás utáni órákban mérve) 527 és 932 g között változott, átlagosan 638 g volt. A kis súlyú (630 g alatti) anyák fialási alomnagysága 2.1, a közepeseké (630-740) 1.9 és a nagy súlyúaké (740 g felett) 2.2 volt, a különbség nem szignifikáns. A csincsilla három pár csecsbimbója közül leggyakrabban a mellső lábakhoz legközelebb eső első pár volt aktív, míg a combok között található harmadik pár csecsbimbó egyetlen esetben sem funkcionált. (Az aktív csecsbimbók kipirultak, körülöttük a szőrzet kopott, míg a nem aktív csecsbimbók sápadt, sárgás színűek, körülöttük ép szőrzet található.) Az anyáknak leggyakrabban 2 aktív csecsbimbója volt (1. táblázat). Nem elhanyagolható a 3 és 4 aktív csecsbimbóval (9 %), valamint az egyetlen aktív csecsbimbóval sem rendelkező anyák aránya (7 %). A vizsgálataink azt mutatják, hogy az alomnagyság és az aktív csecsbimbószám összefügg egymással; minél kisebb az alomnagyság, annál kevesebb csecsbimbó válik aktívvá. Hasonló összefüggést mutattak ki nyércben (Korhonen, 1992), sarki rókában (Frindt et al., 1989) és házinyúlban (Mahmoud et al., 1990). A nagyobb almot fialó anyák esetében szignifikánsan több (p<0.05) a csecsbimbó válik aktívvá, Azt tapasztaltuk, hogy a választott fiókák számával fokozatosan csökkent az aktív csecsbimbószám, a fiókák számától függõ különbségek szignifikánsak (p<0.0001). A
4 fialási és választási alomnagyság különbségéből számolt, szoptatás alatti elhullási adatok szerint azok az anyák, melyek egyetlen aktív csecsbimbóval sem rendelkeztek, a fiókáikat - értelemszerűen - elvesztették. A fialási alomnagyság és az aktív csecsbimbószám közötti korreláció gyenge (r=0.34, p<0.05), a választási alomnagyság esetén viszont közepes az összefüggés (r=0.64, p<0.0001). Ezek az adatok alátámasztják a korábban leírt megfigyeléseket, miszerint az alomszám emelkedésével nő az aktív csecsbimbószám. A fiókák átlagos egyedi születési testsúlya 43.6 g volt; több, mint fele (57 %) tartozott a közepes: 41 és 50 g közötti súlykategóriába. A kis testsúllyal (40 g alatt) születő csincsillák aránya 27 %, a nagy (50 g felett) súlyúaké 16 % volt. A fialási alomnagyság és egyedi testsúly között kapcsolat van (p<0.05), az alomnagyság növekedésével csökken a születési súly. Az egyestõl a 4-5-ös alomnagyságig sorrendben 49.1, 45.3, 40.8 és 37.1 g az átlagos születési súly, a csoportok közötti eltérés szignifikáns (p<0.001). Az egyes és kettes almokban a kis testsúllyal született fiókák aránya hasonló (14, ill. 17 %), a hármas almokban a fiókák több, mint harmada (37 %), a négyes és ötös almokban több, mint fele (52 %) született kis testsúllyal. A csincsillák életben maradása szempontjából döntő az első hét, mivel az elhullások 70 %-a erre a rövid időszakra esett. Az alomnagyság emelkedésével 1-től 4-5-ig az elhullási arány (11, 13, 17 és 52 %, p<0.0001) nõ. Az egyes és kettes almokban az első heti elhullás nem különbözött jelentősen. A kis testsúllyal (40 g alatt) született fiókák harmada (35 %) hullott el az első héten, a közepes és nagy testsúlyúak a mortalitása 10, ill 8 %, a kis testsúlyúakhoz viszonyított különbség szignifikáns (p<0.0001). Az első hét és az elválasztás közötti időszakban az 1-es almokban volt legkisebb arányú elhullás (4.5 %), a 2-es és 3-as almokban a mortalitás emelkedett (19, ill. 24 %), a 4-5-ös almokban viszont a kis csincsilláknak mindössze 8.3 %-a hullott el, ami összefügg azzal, hogy a nagy almokban a gyengébb életképességű fiókák jelentős része már az első héten elhullott. A nagy testsúllyal született fiókák közül 4 %, a közepes és kis súlyúak közül 22-22 % hullott el, a kis súlyú újszülöttek közül az első héten már sok elhullott. A fiókák születés és elválasztás közötti összes elhullása az alomnagyság emelkedésével nőtt: 13, 18, 26, ill. 57 % (p<0.001), átlagosan 23,4 % volt. A kis testsúlyú fiókák 45, a közepesek 17 és a nagy testsúllyal születők 10 %-a hullott el (p<0.0001). A csincsilla fiókák a születési alomnagyságtól és testsúlytól függő halmozott elhullását az 5. ábra szemlélteti. Következtetések A csincsilla fialások két fő időszakra oszthatók, melyek a tavaszi és a nyár végiősz elejei időszakok. Megállapítható, hogy a csincsillák jellemzően közvetlenül a fialás utáni napokban, valamint a fiókák elválasztását követő két ivari ciklusban vemhesültek, az ezen időszakokban bekövetkezett vemhesülések az összesnek több, mint kétharmadát tették
5 ki. A két fialás közötti átlagos időtartam 186 nap volt, így az éves fialási gyakoriság megközelítően kettõ. A választási alomnagyság függ a fialás sorszámától, legkisebb almok az először fialó anyáknál fordultak elõ. Az eredményeinket befolyásolta, hogy az anyák az első fialást követően a saját termelésük alapján szelektáltak. Évszakhatás figyelhetõ meg az alomnagyság alakulásában, az év második felében kb. 10 %-kal kisebb az átlagos alomnagyság, mint az év első felében. Az aktív csecsbimbószámot a fialást követően célszerű ellenőrizni, annak függvényében ugyanis az aktív csecsbimbószám feletti fiókákat -melyek elhullási esélye magas - dajkásítani lehet. Vizsgálatunk szerint nagyobb alomnagyság esetén nagyobb volt az aktív csecsbimbószám is. A fialási alomnagyság és az egyedi testsúly előzetes információt ad a növendékek későbbi növekedésére. A kisebb alomban nagyobb testsúllyal született csincsillák nagyobbak lesznek a választáskor (2 hónap), illetve a küllemi bírálat időpontjában (7 hónap) (Lanszki, 1996). A fiókák felnevelése szempontjából kritikusnak az első élethét bizonyult, ugyanis erre a rövid időszakra jutott az elhullások 70 %-a. A tartástechnológia és a gondozási feladatok módosításával (pl. a fialás után közvetlenül végzett alomcsere, a csecsbimbók ellenőrzése, a bak kizárása a fialás után a fiókák fejlettségétõl függõen) az elhullás mértéke csökkenthető. Az alomnagyság növekedésével fokozatosan csökkent az egyedi testsúly és romlott a felnevelés eredménye. A kapott eredmények a tenyésznövendék csincsillák kiválogatásakor, a tenyészállatok selejtezésekor, a tenyésztési- és prémezési terv készítésekor használhatók fel. Irodalomjegyzék Anon. (1989) Zuchtresultate bei Chinchillas. Der Deutsche Pelztierzüchter, (63) 5: 74. Frindt, A., Bednarz, M., Brzozowski, M., Kaleta, T., Jaroszuk, R. (1989) Number and activity of nipples in year-old females of arctic fox and their effect on rearing performance. Ann. Warsaw Agric. Univ. SGGW-AR, Anim. Sci. 24: 41-44. Garcia X., Neira R., Scheu R. (1989) Environmental variation of the reproductive traits in chinchillas (Chinchilla laniger Gray) in confinement. Avances en Producción Animal. (14) 1-2: 121-127. Hillemann H.H., Tibbitts, D.F. (1957) Reproductive performance in Chinchilla. Northwest Science. (31) 2: 92-99. Holdas, S. (1981) A csincsilla tenyésztése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Johansson, I. (1980) Über den Bau and die Funktion des Geschlechtsorgane bei den Chinchillas. Der Deutsche Pelztierzüchter (54) 5: 73-76. Korhonen, H. (1992) Activated mammary number and litter size in the mink. Reprod. Nutr. Dev., 32: 67-71. Lanszki J. (1996) The effect of litter size and individual weight at birth on the growth and mortality of chinchillas. Scientifur, 1: 42-46. Mahmoud, M. M. A., Szendrő, Zs., Bíróné N. E. (1990) Az újszülött nyulak csecsbimbószámának alakulása a szülők csecsbimbószámától függően. Állatteny. és Takarm., (39) 3: 321-325.
6 Neira R., Garcia X., Scheu R. (1989) Descriptive analysis of reproductive and growing performance of chinchillas (Chinchilla laniger Gray) in confinement. Avances en Producción Animal. (14) 1-2: 109-119. Szatkowska, I., Sulik, M. (1996) Influence of selected factors on fecundity in chinchilla (Chinchilla velligera) females. 6th International Congress on Fur Animal Production. Warsaw, Poland (27): 255-259. Várady, B. (1997) Csincsilla piaci tájékoztató. 10:1-4. Examination of the reproduction traits and rearing ability of chinchillas (Chinchilla laniger) Examination of chinchilla females showed that 40 of them became pregnant after littering; the average length of time between two litterings was 186 days. The average litter size at birth was 2.03, and at weaning 1.87. The litter size expressed in terms of the number of young ranged from 1 to 4-5 according to the following ratios: 32, 40, 24 and 4 %, respectively. The litters in spring and summer were larger than in autumn and winter, the difference being 10 % (p=0.06). There was no significant difference in the litter size at birth depending on the number of litterings, but the litter size at weaning increased to the 7th littering. The activated teat number depended on the litter size at birth and at weaning also (r=0.38, p<0.05 and r=0.64, p<0.001). Mortality depending on the activated (from 1 to 3-4) teat number was 100, 40, 29 and 27 %, respectively. The average activated teat number was two. The average birthweight of the chinchillas was 44.3 g. Decrease in birthweight depending on litter size from 1 to 4-5 was: 47, 45, 41 and 37 g, respectively (p<0.001). Mortality depending on birthweight (below 40 g, between 40 and 50 g, and above 50 g) was 45, 17 and 10 % respectively (p<0.0001). 1. táblázat Az aktív csecsbimbószám és az alomnagyság, valamint a fióka elhullás kapcsolata Tab. 1. Effect of activated teat number on litter size and mortality (1)= number of the activated teats, (2)= distribution, (3)= litter size, (4)= at birth, (5)= at weaning, (6)= kit mortality Aktív Anyák Alomnagyság (3) Fióka csecsbimbószám (1) megoszlása (%) (2) fialáskor (4) választáskor (5) elhullás (%) (6) 0 7.4 2.0ab 0.0b 100c 1 24.0 1.5b 0.9b 40b 2 59.3 2.8a 1.6a 29a 3-4 9.2 2.8a 2.0a 27a p< 0.05 0.001 0.001
7 fialások, % (1) 15 10 5 0 I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII (1989-1996, n=203 alom (3)) hónap (2) 1. ábra A csincsilla fialások havonkénti eloszlása Fig. 1. Distribution of litterings during the year (1)= litters, (2)= months, (3)= number of litters megoszlás,% (1) 40 30 20 10 40 17 24 x = 186 nap 9 8 3 0 <115 116-180 181-245 246-310 311-375 376-440 (1989-1996, n=101 alom) idôtartam, nap (2) 2. ábra A két fialás közötti idõtartam alakulása csincsillánál Fig. 2. Distribution of kindling interval (1)= distribution, (2)= interval, day alomnagyság fialáskor, db (1) 3 2.5 2 1.5 1 I.-VI. x= 2.14 I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII (1989-1996, n=203 alom) VII.-XII. x= 1.90 hónap A csincsilla alomnagysága a fialás idõpontjától függõen Fig. 3. Effect of birth month on litter size (1)= litter size at birth 3. ábra
8 alomnagyság, db (1) 2.4 2.2 2 1.8 1.6 fialáskor (2) 1.4 választáskor (3) trend (fialáskor) 1.2 trend (választáskor) 1 1 2 3 4 5 6 7 8 9.10. (1989-1996, n=101 alom) fialás sorszáma (4) 4. ábra A csincsilla alomnagysága a fialás sorszámától függõen Fig. 4. Effect of parity order on the litter size (1)= litter size, (2)= at birth, (3)= at weaning, (4)= number of littering 50< 40-50 80 60 40 20 0 elhullás, % (2) testsúly, g (1) <40 (1989-1996, n=203 alom) 1 3 alomnagyság, db (3) 5 ábra Csincsillák elhullása választásig Fig. 5. Mortality of suckling chinchilla between birth and weaning (1)= individual weight at birth, (2)= mortality, (3= litter size at birth