A MAGZATI-, A SZOPÓS - ÉS A NÖVENDÉKKORI TÁPLÁLÓANYAG- ELLÁTOTTSÁG, VALAMINT A TENYÉSZTÉSBEVÉTELI KOR HATÁSA AZ ANYANYULAK TERMELÉSÉRE

Átírás

1 A MAGZATI-, A SZOPÓS - ÉS A NÖVENDÉKKORI TÁPLÁLÓANYAG- ELLÁTOTTSÁG, VALAMINT A TENYÉSZTÉSBEVÉTELI KOR HATÁSA AZ ANYANYULAK TERMELÉSÉRE ELŐZETES EREDMÉNYEK GYOVAI M. - SZENDRŐ ZS. - BIRÓNÉ NÉMETH E. - RADNAI I. - MATICS ZS. - NAGY I. Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar, 7400, Kaposvár, Guba Sándor u. 40. Pohnl@mail.atk.u-kaposvar.hu Abstract - Effects of nutrient supply at fetal, suckling and growing age and of age at first breeding on the performance of does. Preliminary results Newborn rabbits were divided into three groups on the basis of their birth weight (low = g, medium = g, high = g). Eight rabbits were placed in each litter. Half of the litters were reared by one doe and the other half by two does. After weaning at 21 days of age, half of the rabbits received ad libitum feeding while the other half were given restricted feeding. Restricted feeding meant an access to feed for 10 hours a day from 3 to 6 weeks of age, for 9 hours a day from 6 to 9 weeks of age, for 8 hours a day from 9 to 12 weeks of age, for 7 hours a day from 12 to 15 weeks of age, and for 6 hours a day from 15 weeks of age to the first insemination which represented a feed intake corresponding to 85 90% of the ad libitum feed consumption. In the 4 days preceding the first insemination, rabbits on restricted feeding received feed ad libitum (flushing). All the 12 groups were divided into two halves at random: half of the does were inseminated artificially at 15.5 weeks of age while the other half at 18.5 weeks of age. The results of the first three kindlings were evaluated. All the factors studied exerted a significant influence on the body weight of does: does that had been born with a high weight, reared by two does and bred at 15.5 weeks of age were larger. At the first kindling the ad libitum fed does were larger, while at the third kindling already those having received restricted feeding proved to weigh more. The number of inseminations necessary for one kindling was significantly lower in the group reared by one doe and fed ad libitum. Does that had been born with a body weight of g (medium birth weight) had significantly higher total and live-born litter size than the does that had been born with a low or high weight. Litter weight at 3 weeks of age was higher in the group of does that had been born with a high weight, reared by two does, received restricted feeding and bred at an older age; however, the differences, though technically important, were not significant. BEVEZETÉS Többen vizsgálták a tenyésznövendék nyulak takarmánykorlátozásának (MAERTENS, 1992) és a tenyésztésbevételi életkornak (ROMMERS és mtsai, 2001) az anyanyulak termelésére gyakorolt hatását. Alig található azonban adat arra vonatkozóan, hogy a születés előtti és utáni anyai hatás hogyan befolyásolja a reprodukciós teljesítményt. Több kísérlet foglalkozott azzal, hogy a felnevelés alatti alomlétszám hatással van az anyanyulak termelésére (BABILE és MATHERON, 1980; SZENDRŐ és mtsai, 1989; BIRÓNÉ és SZENDRŐ, 1990; TUDELA és mtsai, 1998). Ezekből az eredményekből azonban nem derül ki, hogy abban mennyi a születési súly (a magzat táplálóanyag-ellátottságának) és mennyi az alomlétszám (a tejfogyasztás) hatása. POIGNER és mtsai (2000) szerint előnyös, ha az anyanyúl nagy súllyal születik, viszont az alomlétszám hatását nem tudták igazolni. ROMMERS és mtsai (1999) szerint nincs hatással, ha az azonos súllyal született nyulakat 6-os vagy 9-es almokban nevelik, viszont hátrányos lehet, ha 12-es alomban nőnek fel. Célunk a fenti tényezők (születési súly, egy vagy két anyával nevelés, választás után ad libitum vagy korlátozott takarmányozás, korábbi vagy későbbi tenyésztésbe vétel) együttes és elkülönített hatásának vizsgálata az anyanyulak termelésére. A 55

2 szopós- és növendéknyulak termelési tulajdonságainak alakulását már korábban publikáltuk (SZENDRŐ és mtsai, 2001). ANYAG ÉS MÓDSZER A kísérleteket a Kaposvári Egyetem Állattudományi Karán, Pannon fehér nyulakkal végeztük. Az állatokat zárt épületben, egyszintes, ponthegesztett ketrecekben, napi 16 órás megvilágítás mellett helyeztük el. Az istállót télen fűtöttük, minimum 16 o C-os hőmérsékletet biztosítottunk. Nyáron nem volt klimatizáció, ezért a hőmérséklet esetenként elérte a 28 o C-ot. A megvilágítás egész évben 16 óra világos és 8 óra sötét volt. Az anyanyulak egy része a 31. napon lefialt, a többit oxitocinnal (5 NE/anyanyúl) fialtattuk. Az első szoptatás után az anyákat kizártuk az elletőládából és a következő reggel (még szoptatás előtt) egyedileg megmértük és megjelöltük a fiókákat, majd születési súlyuk alapján három csoportba (kis = g, közepes = g, nagy = g) osztottuk őket. Minden alomba 8 fiókát helyeztünk. Az almok felét hagyományosan egy anya nevelte, a másik felét GYARMATI és mtsai (2000) módszere szerint - két anya szoptatta. 17 napos korban az elletőláda búvónyílását kinyitottuk. A szopósnyulakat 21 napos korban egyedileg jelöltük és leválasztottuk. Mind a hat csoportot véletlenszerűen megfeleztük, a nyulak egyik felét ad libitum, a másik felét korlátozva etettük. Az ad libitum mennyiség 85-90%-ra tervezett takarmánykorlátozást az etetési idő csökkentésével értük el. (A nyulak 3-6 hetes kor között napi 10, 6-9 hetes korban napi 9, 9-12 hetes korban napi 8, hetes korban napi 7, majd tenyésztésbevételig napi 6 órát ehettek. A korlátozva etetett nyulak a termékenyítés előtti 4 napban ad libitum kaptak takarmányt /flushing/.) A tenyésztésbe vételig minden csoport medikációs (energia=10,3 DE MJ/kg, ny. fehérje=16%, ny.zsír=2,5%, ny.rost=15,5%, gyógyszer-kiegészítés: 195 mg/kg cink-bacitracin, 390 mg/kg oxitetraciklin, 1 mg/kg diklazuril), az első termékenyítés után pedig ad libitum kaptak gyógyszermentes tápot (energia=10,3 DE MJ/kg, ny. fehérje=16%, ny.zsír=2,5%, ny.rost=15,5%). Mind a 12 csoportot véletlenszerűen megfeleztük, az anyák egyik felét 15.5, a másik felét 18.5 hetes korban mesterségesen termékenyítettük. Csak azokat az anyanyulakat vettük tenyésztésbe, amelyek az első inszeminálás alkalmával elérték a 3,2 kg-os súlyt. Amikor az anyák átkerültek a tenyészketrecbe (fialás előtti 3. naptól), kereskedelmi forgalomban beszerezhető tenyésztápot kaptak ad libitum (energia=11 DE MJ/kg, ny. fehérje=17%, ny.zsír=3,5%, ny.rost=15,5%, gyógyszer-kiegészítés: 500 mg/kg oxitetraciklin, 1 mg/kg diklazuril). Az ovuláció kiváltásához GnRH analóg hormont (0,2 ml Ovulrelin/nyúl, 1,5µg GnRH) használtunk. Az üresen maradt egyedeket 3 hét múlva újrafedeztettük. Az anyák naponta egyszer, reggel 8 és 9 óra között szoptathattak. A nap többi részében kizártuk őket az elletőládából. Az első fialás után a 18. napon (a további fialások esetében a 11. napon) az anyákat újból inszemináltuk. A feldolgozás során az első 3 fialás eredményeit értékeltük. Mértük az anyák fialáskori testtömegét, az alomlétszámot (összes élő, holt), a nevelésre meghagyott fiókák számát, a 3 hetes kori alomlétszámot és alomtömeget. Kiszámoltuk a vemhesülési arányt és az egy fialáshoz szükséges termékenyítések számát. A kísérleti adatokat többtényezős varianciaanalízissel, SPSS 9.0-ás programcsomaggal értékeltük. A kísérleti csoportok vemhesülési arányát chi 2 próbával 56

3 hasonlítottuk össze. A vizsgált tényezők között nem találtunk szignifikáns interakciót, ezért a statisztikai elemzést e nélkül végeztük el. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK Az 1. táblázatban az anyák termelésének összesített, a 2. táblázatban a tenyésztésbe vétel utáni első termékenyítés eredményeit láthatjuk. Anyák testsúlya Az anyák fialáskori testsúlyát az összes vizsgált tényező szignifikánsan befolyásolta (1. táblázat). A születési súly hatása szignifikáns volt, a három csoport közötti eltérés folyamatosan nőtt. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a születési súlyban meglévő különbségeket a nyulak nem kompenzálják, az még a 3. fialásnál is kimutatható. POIGNER (2000), ezzel szemben nem talált lényeges különbséget a kis, a közepes és a nagy súllyal született anyanyulak között. A szoptatási mód hatását csak általában sikerült statisztikailag is igazolni (1. táblázat). Bár mindegyik időpontban a két anyával nevelt egyedek voltak a súlyosabbak és a két csoport közötti különbség még nőtt is (85g-ról 230g-ra), de az egyes fialások alkalmával mért eltérés nem volt szignifikáns. Ezek szerint a két anyával történő nevelés a tenyésztésbe vételt követően is jelent némi fölényt, de ez nem meghatározó. SPENCER és HULL (1984) eredményeinket megerősítve megállapították, hogy még kifejlett korban is kimutatható a kétszeri szoptatásból származó súlyfölény. A takarmányozási mód hatása szignifikáns (1. táblázat). Ebben az esetben kaptuk a legérdekesebb eredményt. Amíg ugyanis az első termékenyítés alkalmával az ad libitum takarmányozott anyák testsúlya 357g-mal (p<0,001) meghaladja a korlátozva etetett csoportét (2. táblázat), addig az első fialás alkalmával már az utóbbi csoport volt némi fölényben (p>0,05). A különbség tovább nőtt, és a 3. fialáskor már 290g-mal nagyobb (p<0,05) súlyt mértünk a korlátozva takarmányozott nyulaknál. Ezzel megegyező eredményekről számol be HARTMANN és PETERSEN (1995). A takarmánykorlátozásnak (mint a fogyókúrának is) ez a hosszú távú hatása. Több kutató (SCHLOLAUT és LANGE, 1979; THWAITES, 1989; ROMMERS és mtsai, 2001) bizonyította, hogy visszafogott takarmányozást követően megnő a nyulak étvágya, és átlag feletti súlygyarapodást érnek el. Épp ez a tenyésznövendék nyulak takarmánykorlátozásának lényege. A csökkent fogyasztás miatt nem zsírosodnak el (ROMMERS ÉS MTSAI, 2001), tenyésztésbevételkor ideális kondícióban lesznek, majd a nagyobb takarmányfelvétel miatt valószínűleg kevésbé kerülnek energiadeficites állapotba, és így jobb termelésre lehetnek képesek. XICCATO (1996) szerint az anyanyulak termelése szempontjából fontos, hogy - különösen az első vemhesség és szoptatás alkalmával - a takarmánnyal nem tudnak a szükségletüknek megfelelő mennyiségű energiát felvenni. A tenyésztésbevételi életkor hatása általában szignifikáns különbségeket mutatott (1. táblázat). A fiatalon, illetve idősebb (15,5 és 18,5 hetes) korban tenyésztésbe vett nyulak súlykülönbsége az egyes termékenyítések és fialások alkalmával azonban már nem volt statisztikailag kimutatható. Hasonló eredményekre jutottak ROMMERS és mtsai (1999). 57

4 Tulajdonságok (Traits) 1, táblázat A születési súly, a nevelő anyák száma, a takarmányozás és a tenyésztésbevételi kor hatása az anyanyulak termelésére Effect of birth weight, number of nursing does, feeding scheme and age at first AI on production of rabbit does Születési súly, g (Birth weight) Szoptató anyák (No. of nursing does) egy két (one) (two) Takarmányozás (Feeding scheme) Első termékenyítés (First insemination) 15,5 hét 18,5 hét (week) (week) Hatások (Effects) tak. (feeding) korl. szül.s. szopt.sz 1.term fialás ad lib. (rest.) (BW) (nursing) (AI) (Parity) Termékenyítések száma (1) fialáshoz szüks. term. (2) 1,24 1,38 1,35 1,21 a 1,42 b 1,41 a 1,25 b 1,38 1,27 NS x x NS NS 0,62 Fialások száma (3) Fialáskori súly (kg) (4) 3,77 a 3,88 a 4,08 b 3,82 a 4,03 b 4,04 a 3,83 b 4,13 a 3,78 b xxx x xxx x xxx 0,45 Összes (5) 8,10 a 8,86 b 7,85 a 8,06 8,61 8,49 8,22 8,43 8,27 x NS NS NS x 2,94 Alomlétszám (Litter size) Élő (6) 7,77 a 8,66 b 7,55 a 7,80 8,06 8,04 7,85 8,07 7,82 x NS NS NS NS 2,85 3h (7) 7,42 7,14 7,40 7,31 7,35 7,68 a 7,01 b 7,17 7,48 NS NS xx NS xxx 1,93 3 hetes alomsúly, kg (8) 2,97 2,99 3,43 3,05 3,28 3,37 2,98 2,82 3,03 NS NS NS NS xxx 1,18 1.: number of AI, 2.: number of AI per kindling, 3.: number litter, 4.: weight of does at kindling, 5.: total, 6.: alive, 7.: at 3 weeks, 8.: litter weight at 3 weeks a, b, c: az eltérő betűk szignifikáns különbséget jeleznek; *P<0,05, ** P<0,01, *** P<0,001 2, táblázat A születési súly, a nevelő anyák száma, a takarmányozás és a tenyésztésbevételi kor hatása az anyanyulak első termékenyítésének eredményeire Effect of birth weight, number of nursing does, feeding scheme and age at first AI on production of rabbit does at first AI Születési súly, g Szoptató anyák Takarmányozás Első termékenyítés Hatások Tulajdonságok (Birth weight) (No. of nursing does) (Feeding scheme) (First insemination) (Effects) SD (Traits) egy két korl. 15,5 hét 18,5 hét szül.s. szopt.sz tak. 1.term ad lib. (one) (two) (rest.) (week) (week) (BW) (nursing) (feeding) (AI) Termékenyítések száma (1) Vemhesülési arány % (9) 75 62,5 53,2 68,3 52,7 49,1 a 71,7 b 59,6 61,9 NS NS xx NS - Fialások száma (3) Súly az 1. term.-kor (kg)(10) 3,42 a 3,56 a 3,73 b 3,57 3,66 3,42 a 3,78 b 3,58 3,64 xx NS xxx NS 0,36 Összes (5) 7,61 a 7,92 a 6,28 b 6,90 a 7,73 b 6,66 a 7,61 b 7,09 7,37 x x x NS 2,29 Alomlétszám (Litter size) Élő (6) 7,14 6,84 6,12 6,26 a 7,23 b 6,22 6,95 6,48 6,82 NS x NS NS 2,37 3h (7) 6,90 6,22 6,08 6,20 6,90 6,16 6,80 6,44 6,63 NS NS NS NS 1,59 3 hetes alomsúly, kg (8) 1,91 1,96 1,93 1,80 2,10 1,96 1,92 2,18 1,78 NS NS NS NS 0,44 1, 2, 3, etc.: See Table 1. SD 58

5 Egy fialáshoz szükséges termékenyítések száma (vemhesülési arány) A négy vizsgált tényező közül a nevelő anyák száma és a takarmányozás módja szignifikánsan befolyásolta az egy fialáshoz szükséges termékenyítések számát (1. táblázat). A születési súly hatása nem szignifikáns. Általában a legkisebb súllyal született anyák vemhesültek a legjobban (1. táblázat). Különösen az első termékenyítés alkalmával tapasztaltunk szembetűnő különbségeket (2. táblázat). Amíg az 1. és 2. fialásnál is a kis súlyú csoport fölénye tapasztalható, addig a 3. fialásnál már eltűnt a csoportok közötti különbség. POIGNER és mtsai (2001) hasonló eredményekről számoltak be. Kísérletükben az egy fialáshoz szükséges termékenyítések száma az első fialáskor 1,15 és 1,45 (p<0,05) volt a kis súllyal születettek javára. A 2. és a 6. fialás között azonban már nem volt eltérés. Eredményeink értékelése során azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy csak a 3,2 kg-os súlyt elérő anyanyulakat vettük tenyésztésbe. A kis súlyú csoportból feltehetően több anyát selejteztünk ki, és emiatt elsősorban a fejlettebbeket inszemináltuk, ami a csoport teljesítményét befolyásolhatta. A nevelő anyák számát vizsgálva az összesített adatok alapján megállapíthatjuk, hogy az egy anyával nevelt nyulak szignifikánsan jobb eredményt értek el (1. táblázat). A különbség már az első termékenyítéskor jelentős volt (2. táblázat), de az egyes fialásokat vizsgálva csak az első fialásnál kaptunk szignifikáns eltérést (1,16 ill. 1,53; p<0,05). A második fialásnál az értékek megegyeztek, a harmadiknál ismét a két anyával nevelt csoport volt hátrányban (p>0,05). Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy a szopósnyulak átlagosnál lényegesen jobb táplálása általában hátrányos. Nincs azonban még elég adatunk annak vizsgálatára, hogy a két anyával nevelt nyulakra a későbbi korlátozott takarmányozás milyen hatással van. SPRENCER és HULL (1984) a két anyával nevelt nyulakban egészen a kifejlett korig magasabb zsírtartalmat mértek, ami a hosszú ideig történő szaporításnál előnyös lehet. Korábbi eredményeink (POIGNER és mtsai, 2000) szerint a leendő anyanyulak 6-os vagy 8-alomban nevelése (eltérő tejellátottsága) nem befolyásolta a későbbi termelésüket. ROMMERS és mtsai (1999) eredményei szerint a nagyon hátrányos tejellátottságnak (12-es alomban történő nevelésnek) sincs szignifikáns negatív hatása a vemhesülési arányra. A takarmányozási mód szintén szignifikánsan (p<0,05) befolyásolta az egy fialáshoz szükséges termékenyítések számát (1. táblázat). Az első termékenyítés alkalmával jelentős (22,6%, p<0,01) különbséget kaptunk az ad libitum etetett csoport javára (2. táblázat). Az első fialáskor az ad libitum csoport fölényét statisztikailag is igazolni lehetett, a 2. fialásnál ez a különbség nem volt szignifikáns, sőt a 3. fialásnál már a korlátozva takarmányozott nyulak értek el valamivel jobb (p>0,05) eredményt. HARTMANN és PETERSEN (1995) az első termékenyítés alkalmával szintén az ad libitum takarmányozott csoportban figyeltek meg jobb vemhesülést, de a 2. és 3. inszemináláskor már a korlátozott csoport ért el jobb eredményt (p>0,05). COUDERT és LEBAS (1985), illetve EIBEN és mtsai (2001) a fialások számának előrehaladtával szintén a korlátozva etetett (150 illetve 130g/nap) nyulak fölényét mutatták ki (p>0,05). A felnevelési időszakban kisebb fejadagon tartott anyák javuló teljesítménye az egyre jobb kondíciójukkal (egyre nagyobb testsúlyukkal) magyarázható. MAERTENS (1992) véleménye szerint a tenyésznövendék nyulak korlátozott takarmányozása különösen az elhízásra hajlamos fajtáknál előnyös. Az eredmények szerint különösen fiatal korban történő tenyésztésbe vételkor - a felnevelés alatti ad libitum takarmányozás kedvezőbb, de úgy tűnik, hogy hosszú távon (életteljesítmény) a korlátozott etetés előnyösebb lehet. 59

6 A tenyésztésbevételi életkor hatása általában nem volt szignifikáns (1. táblázat). Az idősebb korban termékenyített csoport valamivel jobb eredményt ért el, de ez a kis különbség csak az első termékenyítés (2. táblázat) és fialás alkalmával volt kimutatható, a 2. és a 3. fialás alkalmával a termékenyítések számában már semmilyen különbség nem volt. A tenyésztésbevételi életkornak (15,5 és 18,5 hét) különösen a korlátozva takarmányozott nyulak az első termékenyítéskori a vemhesülési arányára van jelentős hatással (ROMMERS és mtsai, 1999, 2001). HARTMANN és PETERSEN (1995) az ad libitum csoportban 94, a korlátozottaknál 108 napos tenyésztésbe vételkor értek el gyenge termékenyülést a 108 és 123, illetve a 123 és 136 napos tenyésztésbe állítottakhoz képest. A megfelelő testsúly (kondíció) elérése után a csoportok közötti különbség azonban csökkenhet (megszűnhet). Alomlétszám A születési súly szignifikánsan (p<0,05) befolyásolta az alomlétszámot. Az összes és az élve született nyulak számában a nagy súllyal született anyák elmaradtak a közepes súlyú csoporttól (p<0,05), de még a kis születési súlyú egyedeknél is valamivel rosszabb eredményt értek el (p>0,05). Három hetes korra ezek a különbségek eltűntek, sőt a közepes súlyú nyulak érték el a leggyengébb teljesítményt, amiben a dajkásításnak is szerepe lehetett. A három csoport közötti különbség - az összes született alomlétszámban - az első termékenyítés (2. táblázat) és az első fialás alkalmával volt a legkifejezettebb. A 3 hetes korig felnevelt nyulak számában azonban már nem kaptunk szignifikáns különbséget. A 2. és a 3. fialás alkalmával a csoportok közötti különbség kiegyenlítődött, a kis súllyal született anyák valamivel kisebb (p>0,05) almot fialtak. Eredményeink szemben állnak POIGNER és mtsai (2000) adataival, akik szerint a nagy újszülött súly előnyt jelent. Kísérletükben a 63-70g-os súllyal született nyulak szignifikánsan nagyobb almot fialtak és neveltek fel, mint a 39-43g-os egyedek. Az ellentmondás egyik magyarázata az lehet, hogy mi csak a 3,2 kg feletti anyákat vettük tenyésztésbe, ami a kis születési súlyú csoportnak kedvezhetett. A nevelő anyák száma (szopósnyulak tejellátottsága) nem befolyásolta szignifikánsan az alomlétszámot, bár fiatalon a két anyával nevelt nyulak jobb eredményt értek el, ami 3 hetes korra teljesen eltűnt (1. táblázat). Az első termékenyítéskor (2. táblázat) és fialáskor a két anyával nevelt nyulak szignifikánsan (p<0,05) nagyobb almot fialtak, és valamivel népesebb almot neveltek fel. Úgy tűnik azonban, hogy a kedvező hatás csak a tenyésztésbevétel után jelentkezett, mert a 2. és a 3. fialás alkalmával már csökkent a két csoport közötti különbség. A takarmányozási mód nem befolyásolta szignifikánsan az összes és az élve született nyulak számát. Mindegyik fialáskor a korlátozva etetett csoport kisebb fölénye tapasztalható (1. táblázat), ami 3 hetes korban statisztikailag is igazolható volt (p<0,01). Az általános tendencia ellenére az első termékenyítés alkalmával az ad libitum csoport alomlétszáma volt szignifikánsan (p<0,05) nagyobb (2. táblázat). A 2. fialás alkalmával a korlátozva etetett anyanyulak értek el jobb teljesítményt, a 3. fialáskor azonban nem volt szakmailag jelentős különbség. ROMMERS és mtsai (2001) az először termékenyített, ad libitum etetett anyákban szignifikánsan több sárgatestet számoltak meg, mint a korlátozva takarmányozott egyedekben. Az első fialás alkalmával mindegyik szerző (AUXILIA és MASOERO, 1977; COUDERT és LEBAS, 1985; HARTMANN és PETERSEN, 1995; EIBEN és mtsai, 2001) az ad libitum csoportot találta jobbnak, de a legtöbb esetben a 2. és 3. fialás alkalmával is ezen nyulak értek el jobb eredményt. Bár 60

7 saját kísérleteink és AUXILIA és MASOERO (1977) adatai szerint a második fialástól már a korlátozott csoport fölénye tapasztalható, de ezt a legtöbb irodalmi adat nem erősíti meg. A takarmánykorlátozás hosszú távú hatásáról még nincsenek adatok. A tenyésztésbevételi kor nem befolyásolta szignifikánsan az alomlétszámot (1. táblázat). Bár a második fialás alkalmával a fiatalon termékenyített anyák szignifikánsan (p<0,05) nagyobb almot hoztak világra, de az 1. (2. táblázat) és a 3. fialás alkalmával ezzel inkább ellentétes tendencia figyelhető meg (p>0,05). Az először termékenyített anyanyulaknál a tenyésztésbevételi életkor (14,5 és 17,5 hét) szignifikánsan befolyásolta a levált petesejtek számát (ROMMERS és mtsai, 2001), valamint az összes, az élve született, és a választáskori alomlétszámot. Későbbi fialások alkalmával az anyanyulak már megfelelő kondícióban lehetnek ahhoz, hogy a tenyésztésbevételi kor hatása csökkenjen vagy megszűnjön. 3 hetes alomsúly A születési súly nem volt statisztikailag igazolhatóan hatással a 3 hetes alomsúlyra, bár a nagy súllyal született anyák nagyobb alomsúlyt értek el (p>0,05), mint a kis és közepes súlyúak (1. táblázat). Ezek a különbségek az első termékenyítéskor (2. táblázat) és fialáskor még nem jelentősek, de a 3. fialáskor már szignifikáns (p<0,05) eltéréseket találtunk a nagy súllyal született anyák javára. POIGNER és mtsai (2001) kísérleteinkkel teljesen megegyező eredményt közöltek. Ezek szerint a születési súlynak hatása lehet a kifejlett anyák tejtermelésére. A nevelő anyák száma sem befolyásolta szignifikánsan a 3 hetes alomsúlyt, de a két anyával nevelt nyulak valamivel jobb eredményt értek el (p>0,05) (1. táblázat). Ez a különbség mind a három fialás alkalmával kimutatható. A két anyával történő nevelés tehát kedvezően hathat az anyák tejtermelésére. A takarmányozási mód nem befolyásolta szignifikánsan a 3 hetes alomsúlyt, az ad libitum etetett csoport ért el valamivel rosszabb eredményt (1. táblázat). Ez a különbség az első termékenyítéskor (2. táblázat) még nem jelentkezett, de mind a három fialáskor kimutatható volt (p>0,05). HARTMANN és PETERSEN (1995), valamint EIBEN és mtsai (2001) a korlátozott takarmányozással felnevelt anyanyulaknál mértek nagyobb alomsúlyt (p<0,05). COUDERT és LEBAS (1985) hasonló tendenciát (p>0,05) figyeltek meg. Ezzel szemben AUXILIA és MASOERO (1977) első fialáskor a korlátozott, második fialáskor az ad libitum csoport fölényét (p>0,05) tapasztalták. Eredményeinkkel többségében megegyező irodalmi adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a felnevelés alatti korlátozott takarmányozás, majd a tenyésztésbevétel utáni ad libitum etetés miatti nagyobb takarmányfogyasztás és jobb kondíció előnyösen befolyásolja az anyanyulak tejtermelését. Ezt erősíti meg, hogy az esetek döntő többségében ebben a csoportban volt nagyobb az egyedi súly is. A tenyésztésbevételi kor nem volt statisztikailag igazolható hatással a 3 hetes alomsúlyra (1. táblázat). Az első termékenyítés (2. táblázat) eredményei ellenére elmondhatjuk, hogy minden fialáskor az idősebb korban tenyésztésbe vett csoportok alomsúlya volt kissé nagyobb (p>0,05). 61

8 KÖVETKEZTETÉSEK A kísérleti eredmények igazolták, hogy nem csak a választás utáni takarmányozásnak és tenyésztésbevételi kornak, hanem a magzati és szoptatási időszak alatti táplálóanyag-ellátottságnak is szerepe van az anyanyulak termelésében. Az egy fialáshoz szükséges termékenyítések számánál a kis születési súly, az egy anyával nevelés, az ad libitum takarmányozás és a fiatalabb korban történő tenyésztésbevétel látszik előnyösnek. A születéskori alomlétszám szempontjából az a kedvező, ha az anyák közepes súllyal születnek és két anyával nevelik őket fel, a korlátozott takarmányozás és a 15,5 hetes kori tenyésztésbevétel kisebb előnyt jelent. A 3 hetes alomsúly (az anyák tejtermelése) azoknál az anyai csoportoknál nagyobb, amelyek nagy súllyal születnek, két anya neveli fel őket és elválasztás után korlátozva takarmányozzák őket. A késői tenyésztésbevétel ennél a tulajdonságnál kisebb fölényt eredményez. IRODALOMJEGYZÉK AUXILIA M.T., MASOERO G., Studio sull influenza del livello alimentare sull accrescimento e sulle attitudini riproduttive di Giovani Coniglie. Ann. 1 st Sper. Zootec., 10. (2) : BABILE R., MATHERON G., Utilisation d unecomposante de l effect maternal sur la productivite numerique. Prémiers résultats. Selection et development, Seance semestrille, Toulouse, BIRÓNÉ NÉMETH E., SZENDRŐ ZS., A különböző létszámú almokban nevelkedett anyanyulak termelése. 2. Nyúltenyésztési Tudományos Nap, Kaposvár, COUDERT P., LEBAS F., Production et morbidité des lapines reproductrices. I.- Effets du rationnement alimentaire avant et pendant la premiére gestation. Ann. Zootech., 34. (1), EIBEN CS., KUSTOS K., KENESSEY Á., VIRÁG GY., SZENDRŐ ZS., Effect of different feed restriction during rearing on reproduction performance in rabbit does. World Rabbit Sci., GYARMATI T., SZENDRŐ ZS., MAERTENS L., MILISITS G., BIRÓNÉ NÉMETH E., RADNAI I., MATICS ZS., Effect of suckling twice a day on the performance of suckling and growing rabbits. World Rabbit Sci., Vol. 8. Suppl. 1, HARTMAN J., PETERSEN J., Vergleichende Untersuchengen zur Reproduktionsleistungen von wärend der Aufzuchtphase restriktiv und ad libitum gefütterten Zuchthäsinnen. 9 th Symposium on Housing and Diseases of Rabbits, Furbearing Animals and Pet Animals, Celle, MAERTENS L., Rabbit nutrition and feeding: a review of some recent developments. J. Appl. Rabbit Res., POIGNER J., A születési súlyon és az alomlétszámon keresztül érvényesülő anyai hatás vizsgálata házinyúlon. Doktori értekezés POIGNER J., SZENDRŐ ZS., LÉVAI A., BIRÓNÉ NÉMETH E., RADNAI I., Effect of birth weight and litter size on growth and mortality in rabbits. World Rabbit Sci., POIGNER J., SZENDRŐ ZS., LÉVAI A., BIRÓNÉ NÉMETH E., RADNAI I., Effect of birth weight and litter size at suckling age on reproductive performance in does as adults.. World Rabbit Sci., ROMMERS J.M., KEMP B., MEIJERHOF J.P.T.M., NOORDHUIZEN B., Rearing management of rabbit does: a review. World Rabbit Sci.,Vol. 7 (3), ROMMERS J.M., MEIJERHOF J.P.T.M., NOORDHUIZEN B., KEMP B. The effect of litter size before weaning on subsequent body development, feed intake, and reproductive performance of young rabbit does. ROMMERS J.M., MEIJERHOF J.P.T.M., NOORDHUIZEN B., KEMP B., Effect of different feeding levels after weaning and age of first insemination on subsequent body development, body composition, and fertility rate of young rabbit does. 62

9 SCHLOLAUT W., LANGE K., Kompensatorisches Wachstum bei Jungmastkaninchen. Züchtundskunde, 51, (3) S SPENCER S. A., HULL D., The effect of over-feeding newborn rabbits on somatic and visceral growth, body composition and long-term growth potential. British J. Nutrition. 51:3., SZENDRŐ ZS., GYOVAI M., BIRÓNÉ NÉMETH E., RADNAI I., NAGY I., MATICS ZS., A magzati, a szopós- és növendékkori táplálóanyag-ellátottság hatása a 3. és 13. hetes kor közötti nyulak termelésére. Állattenyésztés és Takarmányozás SZENDRŐ ZS., LÁNG M., SZABÓ J., Az anyanyulak termelésének alakulása attól az alomlétszámtól függően, amelyben születtek és nevelkedtek. Állattenyésztés és Takarmányozás. 38: THWAITES C. J., Growth, feed and water intake after feed or water restriction in the New Zealand White rabbit. The J. Appl. Rabbit Res., Vol TUDELA F., POUJARDIEU B., GAÜZERE J.M., Produktivité de la lapine:préparation des reproducteurs. 7émes Journ. Rech. Cunicole, Lyon XICCATO G., Nutrition on lactating does. 6 th World Rabbit Congress, Toulouse, Vol. 1.,