Tisztelettel köszönti Önt a zoltandemmeworks.net csapata! Deme Zoltán Szolnokon született. Általános és középiskolai tanulmányait, továbbá évtizedes zenei stúdiumait is ebben a városban végezte. A debreceni KossuthLajos Tudományegyetemen középiskolai tanári diplomát kapott magyar nyelv és irodalomből, emellett a néprajz szakot is elvégezte. Doktori szigorlatot ugyanezen az egyetemen tett. A budapesti Színház és Filmművészeti Főiskola film- és tévérendező fakultásán filmrendezői diplomát kapott 1981 őszén. 1982 és 1985 között a Magyar Televízió filmrendezője. 1985 telén az Egyesült Államokba költözött. Itt három filmet és három kisjátékfilmet írt és rendezett, majd világproblémákkal összefüggő nemzetközi szervezeteket alapított és működtetett. Magyar tekintetben a Zoltan Foundation vált ismertté, ez a szervezet a szocializmus ösztöndíjhiányos éveiben magyar egyetemistáknak adott amerikai ösztöndíjat. 20 könyve, 6 filmje, 6 táncdármája és operája, 4 komédiája jelent meg világnyelveken és magyarul. Team of the zoltandemmeworks.net A szerző Mikrokozmosza (szépirodalmi műveinek gyűjteménye) elsősorban a nyugat-európai, amerikai és japán irodalomban népszerű, ún. minimal art irányzat övezetébe sorolható. Címének megfelelően miniatűr versesköteteket, miniatűr elbeszélés-, regény-,dráma-, fordítás-, dokumentum-, parabola- és memoárköteteket talál benne az olvasó. Az eredeti műfajok szabályait és jellemzőit a szerző a tömörre és rövidre szabott keretek között is igyekszik megőrizni, ám a műfaji alapokat megpróbálja színesíteni gazdagítani is, pl. rokonművészeti és nemművészeti övezetek bevonásával. A könyv problémavilága széles, a nemzeti és társadalmi lét s az egyetemes emberi sors hangsúlyos kérdései kapnak benne helyet. Érdekessége, hogy létünk távlatai felé is kitekint, az emberi lény továbbfejlődésére, biológia átalakulásának esélyeire vonatkozó eszmeköröket is újragondolni igyekszik, műalkotásokká sűrítve, szűrve őket... A Könyvvilág ismertetője Deme Zoltán Mikrokozmosz Bp.1984. - 334 p. : ill. ; 14 cm ISBN 963-500-256-4 miniatűr VERSESKÖTETEK Kamaratárlaton Kőnyomatok között ELBESZÉLÉSKÖTETEK Hulladéknovellák Töredékes novellák REGÉNYKÖTETEK Tavaszi kirándulások Bakonyi éjszakák DRÁMAKÖTETEK Kelet-európai tévédrámák Nyugat-európai tévédrámák FORDÍTÁSKÖTETEK Világirodalmi versplasztikák Világirodalmi versgrafikák DOKUMENTUMKÖTETEK Környezetvédő filmsorozat Történelmi filmsorozat PARABOLAKÖTETEK Carlsbad, Ópium, Rulett, Morfium EMLÉKKÖTETEK Szétmosódó szigetvilág Málló panoptikumok címekkel A kötet archivált példányát publikájuk. Team of zoltandemmeworks.net
A FÜLSZÖVEG feloldása: elérkezhet oda az ember, hogy egyszercsak úgy érezze, nem tudja kellőképpen áttekinteni saját személyiségvilágát, lélekterületei minden részletét. Hogy kicsúszik a személyiség a saját maga ellenőrzése alól és nehezebbé válik az eligazodás önmagában és a külvilágban; és zavarosabbá válik a világ és a lélek és uralhatatlanabbá is egyúttal. Ezzel párhuzamosan szinte minden tényező amelyet uraltnak és értelmesen alkalmazottnak vélt az ember, kezd csaknem használhatatlanná válni. Megbízhatatlannak kezd tűnni a nyelv és a gondolkodás is, problematikussá válik a megfigyelések, következtetések,állítások, majd egyáltalán a megszólalások hitelessége, jogossága. És észreveszi az ember, hogy gondolatokkal, mondatokkal, szavakkal nem tudja magát elfogadható pontossággal visszaadni, és bármit mond is ki, azt már azért is problematikusnak érzi, mert csak kevéssé van áttekintése és uralma önmagán,s nem tudja komoly pontossággal, mit is tükröztet amikor megszólal. Ebből az állapotból könnyen származik az az érzés, vélekedés, hogy csupán azok a mondatformulák és szavak a hiteltelenség veszélye nélkül kimondhatók, amelyek nem jelentenek semmit. Kötőszavak, értelmetlen indulatszavak, jelentéstelen szótöredékek szóművészei, a poéták soraiból is sokan átélik ezeket az élményeket s vannak akik a veszteséget tudomásul véve, a jelentéstelen szavakat, szótörmelékekeket, szómaradványokat elfogadják verseik alapanyagául S elérkezhet oda is az ember, hogy rendkívül keményen vitt esztétikai tanulmányok, stúdiumok során ki tudja küzdeni annak megértését, hogy jogosult lehet az a fölfogás is, hogy a költői szöveg helyébe a versek nyersanyagaként konkrét, tapintható tárgyak lépjenek, hogy [költészeti] nyersanyag lehet a szövet, a festék, a gipsz, a kő, de a grafikai kép vagy a zene és zörej, vagy az emberi mozdulat, gesztus, akció: szóval egészen más mint az eddig uralkodó szó És elérkezhet oda is az ember, hogy át tudja élni annak a szemléletnek az eredményeit, amelynél a művészi alakítás sohasem a jelentések kiformálására irányul, hanem magát a jelentéshordozó alapanyagot veszi célba: nem a dallam a témája hanem a hangszer, ezt alakitja formálja; nem a színek kibontása érdekli, hanem a vászonnal, festékkel foglalkozik, ezt tördeli, szabdalja; nem a film tartalmára,sugárzására,művészi szuggesztivitására tör, hanem a celluloid szalag köti meg figyelmét, ezt a szalagot dolgozza meg ollóval, festékkel, mással; és ugyanígy a költészetben például érdektelenül hagyja a versjelentés, mondatjelentés, szójelentés, és inkább a szöveg hangzástulajdonságaira [ ] vagy a grafikai jellemzőkre koncentrálva próbál [szövegdarabkákat] esztétikai igényű szövevénnyé szervezni, ujra csak messzire kerülve a szótól mint alapelemtől Lehetne, talán bőségesen is, szaporítani a példákat, de talán lényegesebb, hogy akárhogy is nézi az ember, vezetnek utak egy olyan költészet kialakulása felé, amelyben egyetlen szó nem szerepel, s amely mégis alkalmas lehet rá, hogy poétikus sugallatú, mélységesen átérzett emberi mikrokozmoszt elevenítsen meg! Megnyugtatónak és vígasztalónak látszik ez az esély annak számára aki kétségbeejtően sok időt töltött el életéből a szavak, mondatok, jelentések világában vívódva, magát többször is betegre gyötörve pontos igazságokért, hiteles állításokért, eltalált kifejezésekért, [miközben] helyenként ellenállhatatlan erővel elfogta az érzés, hogy becsapja magát amikor a szavakkal bármit kezd, mert igazából lehet hogy nemigen ért hozzájuk - s ugyanakkor a feslettre javítgatott és félretett kézíratlapok százai után okkal is érezheti úgy talán, hogy jog is volna mostmár rá elmellőzni a riasztóan ellenálló mondatvilágot, szóvilágot, s meg kellene legalább egyszer próbálni szavak nélkül, sőt a szavakra akárcsak emlékeztető szótörmelékek, szómaradványok elfogadása nélkül csupán az ábécé betűiből, írásjelekből, egyezményes jelekből, s más tipográfiai aprómotívumokből megszőni valamit, ami poézis-színezetű, poézis-ízű: elvállalva az értelmi és érzelmi mozgást ebben a minimálisnál szerényebb maradékanyagnak az igérettelen és néma világában. (Team of zoltandemmeworks.net)
VÉGE AZ ELSŐ RÉSZNEK.