Munkabér közterhei, kifizetése, nyilvántartása A munkabérek közterhei A bérköltség fogalmát a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) határozza meg. E szerint bérköltség minden olyan az üzleti évhez kapcsolódó kifizetés, amely a munkavállalókat, az alkalmazottakat, a tagokat megillető, az érvényes rendelkezések szerint bérként vagy munkadíjként elszámolandó járandóság, ideértve a természetes személy tulajdonos (tag) személyes közreműködése ellenértékeként kivett összeget is, az alkalmazásban állók és a munkavégzésre irányuló további jogviszonyban állók részére az üzleti évre bérként számfejtett, elszámolt összeg (ideértve az üzleti év után elszámolt, jóváhagyott prémiumokat, jutalmakat, valamint a 13. és a további havi fizetést is), amely elemeiben megfelel a statisztikai elszámolások szerinti keresetnek. A számviteli bérköltség fogalom elemeiben megfelel a statisztikai elszámolások szerinti keresetnek a Központi Statisztikai Hivatal Útmutató az intézményi munkaügyi-statisztikai kérdőívek kitöltéséhez (KSH Budapest 1998) című kiadványában foglalt szabályoknak, amelynek összetevői a következők: alapbér, illetve törzsbér, amely a munkavállalónak a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbére (órabére, heti-, havi-, éves bére), amely alapbér megállapítható teljesítménybérezés keretében is. A törzsbér a keresetnek a munkavállaló teljesítményétől, illetve az általa ledolgozott munkaidőtől közvetlenül függő, a munkavállaló személyi alapbérén, illetve az alkalmazott bérformán alapuló része, így lehet azonos, több vagy kevesebb is, mint az alapbér; bérpótlék, amely a munkavállaló személyi alapbérénél vagy teljesítménybérénél figyelembe nem vett, a munkavégzés különleges feltételeit, körülményeit, valamint az általánostól eltérő munkaidő-beosztás ellentételezését szolgáló bér. (Például: műszakpótlék, nyelvpótlék, túlórapótlék, ügyeleti díj, gépjármű-vezetési pótlék stb.) Nem tartoznak a bérpótlékok
körébe egyes pótlékként nevesített, de nem a munkavégzéshez kapcsolódó jövedelmek (például családi pótlék, különélési pótlék stb.); kiegészítő fizetés, amely a le nem dolgozott munkaidőre a munkaviszonyra vonatkozó törvényi szabályozás, illetve kollektív szerződés alapján járó díjazás, jellemzően távolléti díj. Például fizetett szabadság, tanulmányi szabadság, fizetett munkaszüneti napok, tanfolyamra vagy tanulmányútra küldött munkavállaló fizetett munkabére, kötelező orvosi vizsgálat időtartamára fizetett díjazás stb.; prémium, amely az előre meghatározott feladatok teljesítése esetén a munkavállaló részére fizetett meghatározott összeg; jutalom, amely az egyéni teljesítményekhez kötődően, az elvégzett munka utólagos értékelése alapján a munkavállaló részére fizetett összeg; a 13. és további havi fizetés, amely a jogszabályban, illetve a munkaszerződés által kötelezően előírt díjazás. A statisztikai elszámolások szerint megkülönböztethetők az állományba tartozó munkavállalók, valamint az állományba nem tartozók. Az állományba nem tartozó munkavállalók kereseteként jelennek meg így a szakképzési hozzájárulás alapját képezik jellemzően a következők: a felmondási időből a munkavégzés alól történő felmentés időtartamára az utolsó munkanapon egy összegben kifizetett munkabér, a tartósan távol lévők részére történt utólagos kifizetések (például szülési szabadságon lévő; egy hónapnál régebben beteg részére fizetett 13. havi fizetés, korábbi időszakra vonatkozó prémium, jutalom stb.), az 5 munkanapnál nem hosszabb idejű munkavégzésre történő kifizetés, a megbízási jogviszony keretében fizetett egyszeri és eseti megbízási díjak, a tanfolyami külső előadók, szakmai oktatást végzők, ellenőrök és vizsgáztatók részére fizetett díjazás (nem tartoznak ide a keresetbe nem tartozó szerzői jogdíjak), az esetenként foglalkoztatott tanácsadók, szakértők munkadíja, a választott tisztségviselőknek a végzett munka ellenértékeként előre meghatározott, illetve a tagság által megszavazott mértékben rendszeresen vagy bizonyos rendszerességgel fizetett tiszteletdíj (például a vezető tisztségviselőknek, mint az igazgatótanács, felügyelőbizottság tagjainak, ily módon fizetett díjazás).
A statisztikai és a számviteli elszámolások során a kölcsönadott (más munkáltatóhoz munkavégzés céljából kihelyezett) dolgozó munkabérét keresetként, ennek megfelelően bérköltsége terhére az a vállalkozás számolja el, amelyiknél a dolgozó az előírtaknak megfelelően statisztikai állományi létszámba tartozik. A munkabérrel kapcsolatosan a munkáltatót (foglalkoztató), valamint a munkavállalót (biztosított) is terheli fizetési kötelezettség. Munkáltatót terhelő Munkavállalót terhelő (bérből levont) Járulékok: Járulékok: Nyugdíj-biztosítási járulék 24% Nyugdíjjárulék 9,5% Egészségbiztosítási- és munkaerőpiaci Ebből: járulék 3% Ebből: Magánnyugdíj-pénztári tagdíj 8% Természetbeni egészségbiztosítási Nyugdíj-járulék (állami alap) - 1,5% járulék 1,5% Pénzbeli hozzájárulás 0,5% Egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci Egészségbiztosítási- és munkaerőpiaci járulék 1% járulék 7,5% Ebből: Természetbeni egészségbiztosítási járulék 4 % Pénzbeli egészségbiztosítási járulék 2% Munkaerő-piaci járulék 1,5% Járulékok A foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya alapján kifizetett (juttatott, elszámolt) járulékalapot képező jövedelem után havonta fizet járulékot. A járulék összegének megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövedelmet is, amelyet a foglalkoztató a biztosítottnak a más foglalkoztatónál fennálló biztosítási jogviszonyára tekintettel juttat. A járulékokat a járulékalapot képező jövedelem kifizetésekor irányadó járulékmértékek szerint kell megfizetni. A járulékokat a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnését követően kifizetett (kiosztott, elszámolt) járulékalapot képező jövedelem után is meg kell fizetni.
A nyugdíjbiztosítási járulék mértéke A társadalombiztosítási nyugdíj fedezetére a foglalkoztató a járulékalapot képező jövedelem után főszabályként a 27% társadalombiztosítási járulékon belül 24% nyugdíjbiztosítási járulékot fizet. Járulékalapot képező jövedelem A Tbj. 20. -ának rendelkezése alapján a foglalkoztatónak az általa foglalkoztatott biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonnyal összefüggésben kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem után havonta a Tbj. 19. (1) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot kell fizetnie. A Tbj.-ben megfogalmazott járulékalapot képező jövedelmek a következők: 1. Az Szja-törvény szerint összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőlegalap- számításnál figyelembe vett jövedelem, 2. a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, 3. a tanulószerződésben meghatározott díj, 4. a hivatásos nevelőszülői díj, 5. a felszolgálási díj, a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló, 6. az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj 1, A fent említett jövedelem hiányában a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér, illetőleg ha a munkát nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzik, a szerződésben meghatározott díj. 1 2011. január elsejétől hatályos Tbj. szövegezése alapján az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján kifizetet ösztöndíj bekerült a járulékalapot képező jövedelmek közé.
Járulékalapot nem képező jövedelem A járulékalapot nem képező jövedelem 1 fogalma szintén módosításra került, amely szerint nem képezi a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék (tagdíj) és az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapját: 1. a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelő összege, 2. az Szja-tv. 71. -a szerinti béren kívüli juttatás, 3. a jövedelmet pótló kártérítés (keresetpótló járadék), 4. a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj, 5. a késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat. A megfogalmazásból kitűnik, hogy a fentebb felsorolt jövedelmek után sem a foglalkoztatónak nem keletkezik társadalombiztosítási járulék (27%) fizetési kötelezettsége, sem a biztosítottnak nem kell megfizetnie az egyéni járulékokat (10% és 7,5%). A személyi alapbér az Szja-törvény értelmében a nem önálló tevékenységből származó jövedelem kategóriájába tartozik, ezáltal az összevont adóalap részét képezi, személyi jövedelemadó-előleget kell számítani, levonni, valamint minden hónap 12-ig befizetni az adóhatóságnak. Az a magánszemély, aki az adóévben bérjövedelmet szerzett, adójóváírás címén csökkentheti a számított adóját. Az adójóváírásra vonatkozó részletes szabályokat az Szja-tv. 33. -a tartalmazza. Az adójóváírás a bér 16%-a, de jogosultsági hónaponként legfeljebb 12 100 forint lehet. Az adójóváírás érvényesíthetőségének feltétele, hogy a magánszemély bevallott (elszámolt) összes jövedelme az adóév során a törvényben 2 750 000 forintban meghatározott jogosultsági határt ne lépje túl. Az előzőek szerinti érték- 1 Tbj. 21.
határ túllépése azonban nem jelenti az adójóváírási lehetőség teljes elveszítését, ugyanis csökkentett összegű adójóváírás illeti meg azt a magánszemélyt, akinek az adóévben bevallott (elszámolt) összes jövedelme a jogosultsági határt meghaladta ugyan, de nem több 1 210 000 forintnál. A bevallott (elszámolt) összes jövedelembe beszámítandók az összevont adóalapba tartozó és a bevallásadási kötelezettség alá eső külön adózó jövedelmek is. A csökkentett összegű adójóváírás azt jelenti, hogy a magánszemélynek az őt egyébként megillető adójóváírás összegét csökkentenie kell a 2 750 000 forintot meghaladó jövedelem 12%-ával. Fontos ismerni az adójóváírás alkalmazásához a jogosultsági hónap fogalmát. Jogosultsági hónap alatt az a hónap értendő, amely hónapra a magánszemélyt bér illeti meg. Ezzel kapcsolatban két dolgot kell megjegyezni. Az egyik az, hogy amennyiben a bérre való jogosultság egy hónapban akár egy napra is fennáll, akkor ezt a hónapot is jogosultsági hónapnak kell tekinteni. Egy jogosultsági hónapról van szó abban az esetben is, ha a magánszemélyt egy adott hónapon belül több kifizetőtől illeti meg bérjövedelem. A másik fontos tudnivaló, hogy egy adóéven belül legfeljebb 12 jogosultsági hónap vehető figyelembe. A Tbj. 19. -ának (1) bekezdése alapján a foglalkoztató 27% társadalombiztosítási járulékot, ezen belül 1% mértékű munkaerő-piaci járulékot köteles fizetni. A munkaadói munkaerő-piaci járulék rendeltetése A foglalkoztató a járulékalapot képező jövedelmek után 27% mértékű társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni, melynek részét képezi a munkerőpiaci járulék is. A munkaadói munkaerő-piaci járulék alapja és mértéke A munkaadói munkaerő-piaci járulék mértéke a járulékalapot képező jövedelem 1%-a. A munkaadói munkaerő-piaci járulék a munkaerő-piaci célok fedezetéül szolgál, a Munkaerő-piaci Alap bevételét képezi.
A munkaadói munkaerő-piaci járulék fizetési kötelezettség teljesítése A munkaadói munkaerő-piaci járulékot a munkaadó állapítja meg a társadalombiztosítási járulék részeként, vallja be, és közvetlenül fizeti be az APEHnál kezelt számlára. A társadalombiztosítási járulékot, ezen belül a munkaerő-piaci járulékot az elszámolt hónapot követő hónap 12. napjáig kell befizetni. A munkaadói és munkavállalói munkaerő-piaci járulék bevallásának, befizetésének ellenőrzése az állami adóhatóság feladata. Az állami adóhatóság a befizetett munkaadói és munkavállalói munkaerő-piaci járulékot a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériummal mint a Munkaerőpiaci Alap kezelőjével, az Államháztartási Hivatallal, továbbá a Magyar Államkincstár Részvénytársasággal kötött négyoldalú megállapodás alapján, az abban foglaltak szerint utalja át a Munkaerőpiaci Alap javára. A biztosított munkaerő-piaci járulékként a járulékalapot képező jövedelmei után a foglalkoztatótól kapott jövedelem 1,5%-át köteles fizetni. A munkaadó a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációjának elősegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles. A fizetési kötelezettség akkor merül fel, ha 20 fő munkavállaló között nincs legalább egy fő megváltozott munkaképességű (40%-os vagy attól nagyobb mértékben csökkent) munkavállaló. Ezt az úgynevezett 5%-os kötelező foglalkoztatási szint szabályozza. A rehabilitációs hozzájárulás éves összege: a kötelező foglalkoztatási szintből hiányzó létszám 964 500 Ft/fő/év 1 (2010. évben) Fontos! A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásával (kvóta teljesítése) ki lehet váltani a rehabilitációs hozzájárulást! 1 Beiktatta: 2009. évi LXXVII tv 129. 41/A (5) bekezdés
Szakképzési hozzájárulást a Szakképzési hozájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény szerint a bérköltség után kell fizetni, mértéke 1,5%. Szakképzési hozzájárulást a Szakképzési hozájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény szerint a társadalombiztosítási járulék után kell fizetni, mértéke 1,5%. Példa A munkavállaló személyi alapbére havi 150 000 Ft. A naptári napok száma 31, munkanapok száma 22, fizetett ünnep 1 nap, távollét nincs. Egyéb juttatást a dolgozó nem kapott, magánnyugdíjpénztárnak tagja. Bérszámfejtés, 2009. július Kifizetések Levonások Közterhek Törzsbér 150 000 Nyugdíjjárulék 1,5% 2 250 Nybizt. jár. 36 000 Mny. p. tagdíj 8% 12 000 Eg.bizt. jár. 10 710 Eg.bizt. j. term. 4% 6 000 Munkaadói jár. 6 140 Eg.bizt. j. püi. 2% 3 000 Tételes EHO 1 950 Mvállalói j. 1,5% 2 250 Szakképz. hj. 2 250 1,5% Szem. jövedelemadó 19 785 Összesen 150 000 Összesen 45 285 Összesen: 57 050 Adójóváírás 7 215 Összes költség 207 050 Hó végi kifizetés 104 715
Bérszámfejtés, 2010. január Kifizetések Levonások Közterhek Törzsbér 150 000 Nyugdíjjárulék 1,5% 2 250 Nybizt. jár. 36 000 Mny. p. tagdíj 8% 12 000 Eg.bizt. jár. 3 000 Eg.bizt. j. term. 4% 6 000 Munkaerő-piaci j. 1 500 Eg.bizt. j. püi. 2% 3 000 Tételes EHO - Munkaerő-piaci j. 2 250 Szakképz. hj. 1,5% 2 250 1,5% Szem. jövedelemadó 17 285 Összesen 150 000 Összesen 42 785 Összesen: 42 750 Adójóváírás 15 100 Összes költség 192 750 Hó végi kifizetés 107 215 Adójóváírás Az adójóváírás összege 2010-től legfeljebb havi 15 100 forint. A változás abban is megmutatkozik, hogy a jogosultsági jövedelemhatárt feljebb tolják, és az úgynevezett kifuttatást is korrigálják, így a mainál sokkal több ember élhet majd vele, vagyis jóval többen csökkenhetik a bérük után fizetendő adót. Adójóváírás 2009. 2010. Százalékos mértéke 18% 17% Havi felső értéke 11 340 15 100 Jogosultsági határ 1 250 000 3 188 00 Jogosultsági határ felett Éves összes jövedelem 9%-a 12% Maximum jogosultsági határ 2 762 000 4 698 000 Azok csökkenthetik tehát havonta legfeljebb 15 100 forinttal a bérük után fizetendő adót, akik összes éves jövedelme 3 188 000 forintnál kevesebb. Akik éves összes jövedelme ennél magasabb, azonban nem haladja meg 4 698 000 forintot, azok csak egy részét vehetik igénybe, csökkenő mértékben. Értelemszerűen évi 4 698 000 forint összes jövedelem felett már egyáltalán nem lehet mérsékelni az adót az adójóváírással.
Példa A magánszemély a következő havi bérjövedelemmel rendelkezik: a) 71 500 Ft; b) 100 000 Ft c) 150 000 Ft d) 250 000 Ft e) 180 000 Ft-os havi bér mellett az év során értékesített ingatlanból származó jövedelem 1 000 000 Ft. Milyen mértékű adólevonást érvényesíthet az adóalany? a) verzió Bérszámfejtés, 2009. július Kifizetések Levonások Közterhek Törzsbér 71 500 Nyugdíjjárulék 1,5% 1 073 Nybizt. jár. 17 160 Mny. p. tagdíj 8% 5 720 Eg.bizt. jár. 6 435 Eg.bizt. j. term. 4% 2 860 Munkaadói jár. 3 575 Eg.bizt. j. püi. 2% 1 430 Tételes EHO 1 950 Mvállalói j. 1,5% 1 073 Szakképz. hj. 1,5% 1 073 Szem. jövedelemadó 1 530 Összesen 71 500 Összesen 13 685 Összesen: 30 193 Adójóváírás 11 340 Összes költség 101 693 Hó végi kifizetés 57 815
Bérszámfejtés, 2010. január Kifizetések Levonások Közterhek Törzsbér 71 500 Nyugdíjjárulék 1,5% 1 073 Nybizt. jár. 17 160 Mny. p. tagdíj 8% 5 720 Eg.bizt. jár. 1 430 Eg.bizt. j. term. 4% 2 860 Munkaerő-piaci jár. 1% 715 Eg.bizt. j. püi. 2% 1 430 Tételes EHO - Munkaerő-piaci j. 1 073 Szakképz. hj. 1,5% 1 073 1,5% Szem. jövedelemadó 337 Összesen 71 500 Összesen 12 492 Összesen: 20 378 Adójóváírás 15 100 Összes költség 91 878 Hó végi kifizetés 59 008 b) verzió Bérszámfejtés, 2009. július Kifizetések Levonások Közterhek Nyugdíjjárulék Törzsbér 100 000 1,5% 1 500 Nybizt. jár. 24 000 Mny. p. tagdíj 8% 8 000 Eg.bizt. jár. 7 860 Eg.bizt. j. term. 4% 4 000 Munkaadói jár. 4 430 Eg.bizt. j. püi. 2% 2 000 Tételes EHO 1 950 Mvállalói j. 1,5% 1 500 Szakképz. hj. 1,5% 1 500 Szem. Jövedelemadó 6 660 Összesen 100 000 Összesen 23 660 Összesen: 39 740 Adójóváírás 11 340 Összes költség 139 740 Hó végi kifizetés 76 340
Bérszámfejtés, 2010. január Kifizetések Levonások Közterhek Törzsbér 100 000 Nyugdíjjárulék 1,5% 1 500 Nybizt. jár. 24 000 Mny. p. tagdíj 8% 8 000 Eg.bizt. jár. 2 000 Eg.bizt. j. term. 4% 4 000 Munkaerő-piaci j. 1,5% 1 000 Eg.bizt. j. püi. 2% 2 000 Tételes EHO - Munkaerő-piaci j. 1 500 Szakképz. hj. 1,5% 1 500 1,5% Szem. Jövedelemadó 6 490 Összesen 100 000 Összesen 23 490 Összesen: 28 500 Adójóváírás 15 100 Összes költség 128 500 Hó végi kifizetés 76 510 c) verzió Bérszámfejtés, 2009. július Kifizetések Levonások Közterhek Nyugdíjjárulék Törzsbér 200 000 1,5% 3 000 Nybizt. jár. 48 000 Mny. p. tagdíj 8% 16 000 Eg.bizt. jár. 15 710 Eg.bizt. j. term. 4% 8 000 Munkaadói jár. 9 140 Eg.bizt. j. püi. 2% 4 000 Tételes EHO 1 950 Mvállalói j. 1,5% 3 000 Szakképz. hj. 1,5% 3 000 Szem. jövedelemadó 40 785 Összesen 200 000 Összesen 74 785 Összesen: 77 800 Adójóváírás 2 715 Összes költség 277 800 Hó végi kifizetés 125 215
Bérszámfejtés, 2010. január Kifizetések Levonások Közterhek Törzsbér 200 000 Nyugdíjjárulék 1,5% 3 000 Nybizt. jár. 48 000 Mny. p. tagdíj 8% 16 000 Eg.bizt. jár. 4 000 Eg.bizt. j. term. 4% 8 000 Munkaerő-piaci j. 1,5% 2 000 Eg.bizt. j. püi. 2% 4 000 Tételes EHO - Munkaerő-piaci j. 3 000 Szakképz. hj. 1,5% 3 000 1,5% Szem. jövedelemadó 28 080 Összesen 200 000 Összesen 62 080 Összesen: 57 000 Adójóváírás 15 100 Összes költség 257 000 Hó végi kifizetés 137 920 d) verzió Bérszámfejtés, 2009. július Kifizetések Levonások Közterhek Nyugdíjjárulék Törzsbér 300 000 1,5% 4 500 Nybizt. jár. 72 000 Mny. p. tagdíj 8% 24 000 Eg.bizt. jár. 25 710 Eg.bizt. j. term. 4% 12 000 Munkaadói jár. 15 140 Eg.bizt. j. püi. 2% 6 000 Tételes EHO 1 950 Mvállalói j. 1,5% 4 500 Szakképz. hj. 1,5% 4 500 Szem. Jövedelemadó 79 500 Összesen 300 000 Összesen 130 500 Összesen: 119 300 Adójóváírás 0 Összes költség 419 300 Hó végi kifizetés 169 500
Bérszámfejtés, 2010. január Kifizetések Levonások Közterhek Törzsbér 300 000 Nyugdíjjárulék 1,5% 4 500 Nybizt. jár. 72 000 Mny. p. tagdíj 8% 24 000 Eg.bizt. jár. 6 000 Eg.bizt. j. term. 4% 12 000 Munkaerő-piaci jár. 1% 3 000 Eg.bizt. j. püi. 2% 6 000 Tételes EHO - Munkaerő-piaci j. 4 500 Szakképz. hj. 1,5% 4 500 1,5% Szem. Jövedelemadó 63 510 Összesen 300 000 Összesen 113 250 Összesen: 85 500 Adójóváírás 1 260 Összes költség 385 500 Hó végi kifizetés 185 490
e) verzió Bérszámfejtés, 2009. július Kifizetések Levonások Közterhek Törzsbér 400 000 Nyugdíjjárulék 1,5% 6 000 Nybizt. jár. 96 000 Mny. p. tagdíj 8% 32 000 Eg.bizt. jár. 35 710 Eg.bizt. j. term. 4% 16 000 Munkaadói jár. 21 140 Eg.bizt. j. püi. 2% 8 000 Tételes EHO 1 950 Mvállalói j. 1,5% 6 000 Szakképz. hj. 1,5% 6 000 Szem. jövedelemadó 115 500 Összesen 400 000 Összesen 183 500 Összesen: 160 800 Adójóváírás 0 Összes költség 560 800 Hó végi kifizetés 216 500 Bérszámfejtés, 2010. január Kifizetések Levonások Közterhek Törzsbér 400 000 Nyugdíjjárulék 1,5% 6 000 Nybizt. jár. 96 000 Mny. p. tagdíj 8% 32 000 Eg.bizt. jár. 8 000 Eg.bizt. j. term. 4% 16 000 Munkaerő-piaci jár. 1% 4 000 Eg.bizt. j. püi. 2% 8 000 Tételes EHO - Munkaerő-piaci j. 6 000 Szakképz. hj. 1,5% 6 000 1,5% Szem. jövedelemadó 100 060 Összesen 400 000 Összesen 168 060 Összesen: 114 000 Adójóváírás 0 Összes költség 514 000 Hó végi kifizetés 231 940
Munkavállalói munkaerő-piaci járulékra vonatkozó példák 1. Főállású munkaviszonyban álló dolgozó munkavállalói járuléka Egy vállalkozás egyik szakmunkásának az adóévi bruttó munkabére 2 000 000 Ft, természetben 26 400 Ft értékű munkahelyi étkeztetésben részesült. 60 000 Ft értékű munkaruhát kapott, valamint 10 000 Ft névértékű üdülési csekket, melyet a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány bocsátott ki, és a szakmunkás nevére szólt, továbbá 2 hónapig mivel más telephelyen kellett dolgoznia munkásszálláson helyezték el. Mekkora összegű munkavállalói munkaerőpiaci járulékot kell levonnia a munkáltatónak ettől a szakmunkástól? A munkavállalói munkaerő-piaci járulék alapja 2 000 000 Ft, aminek az az oka, hogy a munkavállalói munkaerő-piaci járulék alapja a Tbj-ben meghatározott járulékalapot képező jövedelem. A munkavállalói munkaerő-piaci járulék összege tehát: 2 000 000 Ft 0,015 = 30 000 Ft. 2. Nyugdíjas munkavállaló járulékkötelezettsége A nyugdíjas munkavállaló adóévi nyugdíja (öregségi nyugdíj) 324 000 Ft volt. A munkáltatójától kapott bruttó keresete 900 000 Ft. 60 000 Ft értékű térítésmentes munkahelyi étkeztetésben részesült. Mekkora összegű munkavállalói járulékot kell levonni a nyugdíjastól? A nyugdíjas munkavállalótól sem a nyugdíj melletti bruttó keresete, sem az adóköteles természetbeni juttatása (33 600 Ft) után nem kell munkavállalói munkaerő-piaci járulékot levonni (Tbj. 25. ) 3. Külföldi foglalkoztatottaktól levonandó munkavállalói járulék Egy külföldi-magyar vállalkozás az adóévben 2 fő külföldi állampolgárt foglalkoztatott. A munkavállaló a vegyes cég menedzsere. Az adóévi bruttó munkabére 28 000 000 Ft volt, 3000 000 Ft prémiumot és 2000 000 Ft jutalmat kapott. Természetben 90 000 Ft értékű munkahelyi étkeztetésben részesült. Továbbá cégautó-használati joggal is rendelkezett. A menedzser használatába adott cégautó után a vállalkozás nem fizetett cégautó-adót, mert a me-
nedzser útnyilvántartással igazolta, hogy magáncélra nem használta a cégautót, ilyen célokra a saját személygépkocsiját használta. Mekkora összegű munkavállalói munkaerő-piaci járulékot kell levonnia a munkáltatónak a külföldi munkavállalótól? A menedzser munkavállalói munkaerő-piaci járulékának alapja: 28 000 000 Ft (bruttó munkabér) + 3 000 000 Ft (prémium) + 2 000 000 Ft (jutalom) = 33 000 000 Ft. A munkavállalói munkaerő-piaci járulék összege: 33 000 000 Ft 0,015 = 495 000 Ft. 4. Diplomáciai vagy konzuli képviseleten dolgozó magyar munkavállalótól levonandó munkavállalói járulék Tegyük fel, hogy Németország magyarországi diplomáciai képviselete 2 fő magyar munkavállalót foglalkoztat. Az egyik bruttó keresete az adóévben 5 000 000 Ft, a másik bruttó keresete 6 000 000 Ft. Mindegyik munkavállaló 200 000 Ft szja-köteles nem kedvezményes adózású természetbeni juttatásban részesült. Mekkora összegű munkavállalói Munkaerő-piaci járulékot fizet a diplomáciai képviselet közvetlenül a Munkaerő piaci Alap számlájára? A levonandó és befizetendő munkavállalói járulék kiszámítása: (5 000 000 Ft + 6 000 000 Ft) 0,015 = 165 000 Ft. [(200 000 Ft x 01,54)] x 0,015 = 4 620 Ft 5. A le nem vont és be nem fizetett munkavállalói járulék miatti szankció Egy cég a külföldi munkavállalójától tévedésből nem vont le munkavállalói munkaerő-piaci járulékot az adóévben. A külföldi munkavállaló bruttó keresete 12 000 000 Ft volt. A levonni elmulasztott járulék összege: 12 000 000 Ft 0,015 = 180 000 Ft. Az adóhatóság, megállapította az adóhiányt 180 000 Ft összegben (be nem fizetett munkavállalói munkaerő-piaci járulék), amely után 50% mértékű adóbírságot szabott ki. Az adóbírság összege tehát: 180 000 Ft x 0,5 = 90 000 Ft. Az adóhatóság észlelve a mulasztást 20%-os mértékű mulasztási bírságot szabott ki. A bírság összege: 180 000 Ft 0,2 = 36 000 Ft.
Munkabér-előleg, készpénzben történő bérfizetés A munkabért nemcsak megállapítani, hanem kifizetni is a magyar törvényes pénznemben (forintban) kell. Ha a munkavállaló tartós külszolgálatot teljesít, eltérő rendelkezés alapján a munkabére a munkavégzés helye szerinti vagy más meghatározott pénznemben is fizethető. A munkabér védelmére vonatkozó szabályok alkalmazása, így a forintban történő megállapításának és kifizetésének kötelezettsége külföldi állampolgár munkaviszony keretében történő foglalkoztatása esetén is irányadó akkor, ha a munkaviszonyra egyébként az Mt. hatálya kiterjed. A bankszámlára történő utalásra, csak kollektív, vagy egyéni megállapodás alapján kerülhet sor, a munkáltató nem kötelezheti a munkavállalókat bankszámla megnyitására. Amennyiben a kollektív szerződés rendelkezése írja elő a bankszámlára utalást, az valamennyi munkavállaló vonatkozásában irányadó, függetlenül attól, hogy tagja-e a kollektív szerződést kötő szakszervezetnek, vagy sem. Ebben az esetben, a kollektív szerződésben célszerű rendelkezni a bankszámláról való pénzfelvétel költségeihez való munkáltatói hozzájárulás mértékéről is. A munkaidő-alap védelme érdekében tapasztalható, hogy egyre inkább tért hódít az átutalásos fizetési forma. Jogszabály vagy kollektív szerződés rendelkezése alapján a munkabér 20%-a természetbeni munkabérként is megállapítható. Az ilyen juttatásoknak két korlátja van, egyrészt a mértéke (munkabér 20%-a), másrészt az adható árucikkek köre is behatárolt. A természetbeni munkabért gyakran összekeverik az egyéb természetben nyújtott szociális juttatással. E kettő között a különbség abban van, hogy a természetbeni munkabér mint neve is mutatja munkabérnek minősül, pl. átlagkereset számításakor a pénzbeli értékét figyelembe kell venni. Ugyanez a szociális juttatásokról nem mondható el. Nem lehet továbbá a munkabért utalvány, vagy más formában, pl. meghatározott áru választásával kifizetni.
A munkáltató akkor is köteles legalább havonta munkabérelőleg fizetésére. Előfordulhat, hogy a munka jellegéből, illetve a teljesítmény értékeléséből adódóan a munkavállaló részére járó munkabér vagy annak része alapjául szolgáló eredmény (pl. jutalék kiszámítása miatt) csak egy hónapnál hoszszabb idő múlva állapítható meg. Ebben az esetben a munkabért, annak tényleges megállapítását követően kell kifizetni, de addig is előleget kell fizetni a munkavállalónak. Amennyiben a munkavállaló munkaviszonya az esedékes bérfizetés előtt megszűnik, akkor a munkáltató köteles gondoskodni annak megküldéséről. Ha a bérfizetési nap pihenőnapra, vagy munkaszüneti napra esne, akkor a munkabért legkésőbb a megelőző munkanapon kell kifizetni. A munkabér bankszámlára történő utalása esetén a munkáltatónak ügyelni kell arra, hogy az előírt bérfizetési napon a munkavállaló a bankszámlán az esedékes munkabérét fel tudja venni. A sorkatonai vagy polgári szolgálat teljesítését követően harminc napon belül munkaviszonyt létesítő vagy a fennálló munkaviszonyában tizennégy napon belül tovább foglalkoztatott munkavállaló részére két hétre járó személyi alapbérét kérésére előre ki kell fizetni. Az így kifizetett bért eltérő megállapodás hiányában két hónapon belül két részletben lehet levonni. Ha a munkavállaló munkaviszonya előbb megszűnik, a vissza nem térített bér munkabéréből levonható. A bérszámfejtés során a munkavállaló nettó bért kap. A nettó bér (azaz a hóvégi kifizetés) nem más, mint az összes járandóság csökkentve a levonásokkal. A munkabérből levonás csak jogszabály, végrehajtható határozat vagy a munkavállaló hozzájárulása alapján történhet. Jogszabály alapján vonható le: a munkavállaló részére nyújtott munkabér-előleg; a személyi jövedelemadó;
az egészségbiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj; a munkavállalói járulék. Végrehajtható határozat alapján történhet levonás a munkabérből bírósági, vagy közigazgatási végrehajtás során (pl. tartásdíj levonása). A munkavállaló bármikor megbízást adhat a munkáltatónak arra, hogy a munkabéréből meghatározott összeget a rendelkezésének megfelelő helyre utaljon; a munkabéréből bizonyos összeget az általa megjelölt más célra levonjon.
A tévesen kifizetett munkabér, illetve a tartozás visszakövetelése Az igény érvényesítésére nyitva álló határidő A Munka Törvénykönyvének (a továbbiakban: Mt.) 162. -a értelmében a munkáltató a jogalap nélkül kifizetett munkabért a munkavállalótól fő szabályként hatvan napon belül írásbeli felszólítással követelheti vissza. Ezen határidő jogvesztő, ami azt jelenti, hogy elmulasztása esetén a munkáltató követelését többé már nem érvényesítheti. A munkabérnek az általános hároméves határidőn belül történő visszakövetelésére akkor van lehetőség, ha a kifizetés alaptalanságát a munkavállalónak: fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő. Például a kétszeres munkabér kifizetést a munkavállalónak nyilván fel kell ismernie, ezért a többletként felvett összeg visszafizetésére hatvan nap eltelte után, még az elévülési időn belül, munkáltatója jogszerűen felszólíthatja. A munkavállaló egyéb tartozásaiból eredő igényét a munkáltató az általános elévülési időn belül érvényesítheti. Ilyen tartozások lehetnek pl. a többletként kiadott szabadságra kifizetett munkabér, tanulmányi szerződés megszegéséből eredő tartozás, prémium előleg, munkaruha megváltás stb. A munkaviszonyból eredő igények elévülése Az elévülés Az Mt.-ben az idő múlásával kapcsolatosan meghatározott határidők hatásukat tekintve kétfélék. Jogvesztő határidő Az idő múlása az esetek egy részében magát az alanyi jogot szünteti meg, azaz a lejártát követően a cselekmény pótlására nincs lehetőség. Ezek az ún. anyagi jogi jellegű jogvesztő határidők.
Ilyenek például: a rendkívüli felmondás joga az Mt. 96. -ának (4) bekezdése értelmében az okról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belüli szubjektív határidőn belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkezésétől számított egy éven vezető esetében három éven belüli, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig tartó objektív határidőn belül gyakorolható, a munkabér jogalap nélküli kifizetése esetén az Mt. 162. -ának (1) bekezdése értelmében annak visszakövetelésére 60 nap áll a munkáltató rendelkezésére, és ha nem intézkedik, vagy a téves kifizetést később veszi észre, akkor a munkavállaló mentesül a visszafizetési kötelezettség alól, a leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényét az Mt. 170/D. -ának (5) bekezdése értelmében a munkáltató a leltár befejezetésétől számított 60 napon büntetőeljárás esetén a bíróság, illetve a nyomozhatóság jogerős határozatának közlésétől számított 30 napon belül érvényesítheti. Elévülési jellegű határidő A határidők másik része eljárás jogi jellegű, ami azt jelenti, hogy a határidő elmulasztása kimenthető. Az elévülés az az időtartam, amely alatt az igény érvényesíthető. Az elévülési határidő lejártát követően az alanyi jog nem enyészik el, de az a továbbiakban bírósági úton nem kényszeríthető ki. Az elévülési idő mértéke Az Mt. 11. -a értelmében a munkaviszonnyal kapcsolatos igények három év alatt évülnek el. Ezen általános elévülési időtől eltérően: a bűncselekménnyel okozott kárért fennálló felelősség 5 év alatt évül el, kivéve, ha a büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb; ez esetben az elévülési idő ennek megfelelő időtartamú, a megállapodás megtámadására nyitva álló határidő az Mt. 7. -ának (3) bekezdése értelmében 30 nap, azzal, hogy 6 hónap elteltével a megtámadás joga nem gyakorolható, a keresetindítás határideje az Mt. 202. -a értelmében az intézkedés közlésétől számított 30 nap, ha azt: