Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.K.27.025/2016/6. számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: 2016/39 Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Fővárosi Bíróság ítélete KÉ Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: 2016.04.06. Iktatószám: 3684/2016 CPV Kód: Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre: Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.K.27.025/2016/6. szám A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, a dr. Timár Krisztina jogtanácsos által képviselt Magyar Posta Zrt (1138 Budapest, Dunavirág u. 2-6.) felperesnek,- dr. Jánosi Bálint jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó u. 5.) alperessel szemben közbeszerzési határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi ítéletet: A bíróság a keresetet elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 34.000 (harmincnégyezer) forint perköltséget. Kötelezi továbbá a felperest, hogy az államnak külön felhívásra fizessen meg 30.000 (harmincezer) forint feljegyzett kereseti illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás : 2015. július 2. napján feladott eljárást megindító felhívással nyílt közbeszerzési eljárás indult NI kategóriájú, új, gyári összkerékmeghajtású jármű adásvételi szerződése, kötelező szervizszolgáltatás tárgyában. Az ajánlatkérő az eljárást megindító felhívást 2015. július 24. napján megjelent hirdetményével módosította. A felhívás II.2.1. pontja rögzítette, hogy az ajánlatkérő 45 db N1 kategóriájú új, gyári összkerékmeghajtású járművet kíván beszerezni, adásvételi szerződés keretében, és kőtelező szervizszolgáltatás nyújtását kéri, 8 évig folyamatosan. Előírta azt is, hogy meg kell felelni a 6/1990. KÖHÉM rendelet szerinti előírásoknak a fenti pontban írtak szerint. A felhívás IV.2.1. pontja meghatározta az értékelési szempontokat, mely szerint a 7. részszempont 1
az üzemeltetés közbeni energetikai és környezeti hatások a 48/2011. (III. 30.) Korm. rendelet alapján az alábbi szempontok szerint. Súlyszám 15. 1. alszempont: energiafelhasználás kombinált, illetve vegyes üzemanyag fogyasztás. Liter/100 km, súlyszám 10. 2. alszempont: szén-dioxid kibocsátás gr/kg, súlyszám 2. 3. alszempont: nitrogén-oxidok, nem metán-szénhidrogének, összesen gr/kg, súlyszám 2. 4. alszempont: részecske kibocsátás gr/kg, súlyszám 1. A VI.3.35. pontja előírta, hogy az ajánlathoz csatolni kell a dokumentáció részét képező műszaki adatlapot. A műszaki adatlapnak pedig tartalmaznia kell a hat pontban felsorolt mellékleteket. A 4. számú melléklet az energetikai és környezeti hatások 48/2011. Korm. rendelet szerinti előírt adatokkal a következők szerint: engergia-felhasználás kombinált, illetve vegyes üzemanyag-fogyasztás liter/100 km, szén-dioxid kibocsátás gr/km, nitrogén-oxid és nem metán-széndhidrogének gr/km, részecskekibocsátás gr/km. További előírás volt, hogy az ezeket tartalmazó dokumentumokat is csatolni kell a hivatkozott Korm. rendelet 4. (6) bekezdés szerint meghatározott módon. 5. számú mellékletként az 1988. évi I. törvényben meghatározott érvényes típusbizonyítvány másolatának csatolását írta elő. Az ajánlattételi határidőig négy ajánlat érkezett: a Himalaya-Autó Kft., a Baumgartner Autócentrum Kft., a Porsche Hungária Kereskedelmi Kft., és a Wallis Kerepesi Kft. nyújtotta be ajánlatát. A Himalaya-Autó Kft. ajánlatában a 7. értékelési részszempontra a következő adatokat adta meg: 1. alszempont: energia-felhasználás kombinált, illetve vegyes üzemanyag-fogyasztás 8,2 liter/100 km, 2. alszempont: szén-dioxid kibocsátás 218 gr/km, 3. alszempont: nitrogén-oxidok nem metán szén-hidrogének 1,6 gr/kg, 4. alszempont: részecskekibocsátás 1,3 gr/km. Ugyanakkor a Himalaya-Autó Kft. ajánlatában a típusbizonyítvány másolatában az V. típusú vizsgálat adatai között a nitrogén-oxid 1,6 gr/km értéket a részecske-kibocsátást pedig 1,3 gr/km értéket határozott meg. Erre tekintettel az ajánlatkérő felperes 2015. szeptember 24. napján felvilágosítást kért a Himalaya-Autó Kft-től, és felhívta, hogy a nitrogén-oxid és a részecske-kibocsátási adatok nincsenek összhangban, ezért ezt az ellentmondást oldja fel. A Himalaya-Autó Kft. 2015. szeptember 29. napján felvilágosítást adott, és előadta, hogy az ellentmondás oka az, hogy az I. típusú, illetve az V. típusú vizsgálatnál különböző adatok szerepelnek a Nemzeti Közlekedési Hatóság által kiállított típusbizonyítvány adatai szerint. A felperes 2015. október 5. napján a Himalaya-Autó Kft. ajánlatát a Kbt. 74. (1) bekezdés e) pontja alapján érvénytelenné nyilvánította, mert megállapította, hogy az ajánlat nem felel meg a jogszabályi feltételeknek. A Himalaya-Autó Kft. 2015.október 9. napján jogorvoslati kérelmet terjesztett elő. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 63. (1) (3) és (4) bekezdéseit, illetve a 74. (1) bekezdés e) pontját azzal, hogy érvénytelenné nyilvánította az ajánlatát. Ennek kapcsán arra hivatkozott, hogy ajánlata érvényes, mert a felhívásban kifejezetten az 1988. évi I. törvény szerinti érvényes típusbizonyítvány lett előírva, amit csatolt az ajánlatához, és az hitelt érdemlő módon egyértelműen tartalmazza a gépjármű energetikai és környezeti hatásaira vonatkozó mérési eredményeket. Utalt arra, hogy nincs olyan előírás a törvényben, hogy mi minősül üzemeltetés közbeni energetikai és környezeti hatásnak, tehát nem volt egyértelmű a felhívásban, hogy az ajánlatkérő az I. típusú, vagy a V. típusú vizsgálat adatait kéri-e. Arra hivatkozott, hogy többféle típusú vizsgálat van, melyek közül az I. típusú vizsgálat laboratóriumi körülmények között méri az adatokat és annak mértékegysége mg/km, az V. típusú vizsgálat 2
pedig üzemeltetési körülmények között mért eredmény, amelynek mértékegysége gr/km. Előadta, hogy az ajánlatkérő nyilvánvalóan az V. típusú vizsgálat eredményeit várta el, hiszen erre utalnak a gr/km mértékegységben megadott adatok. Másodlagosan kifogásolta, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 67. (7) bekezdését is, azzal, hogy a Baumgartner ajánlatát érvényessé nyilvánította, ugyanis álláspontja szerint a Baumgartner ajánlata a 7. értékelési szempont 1. alszempontja tekintetében módosította az ajánlatát, ez pedig az ajánlati kötöttséget megsértését valósítja meg. Az alperes a jogorvoslati kérelem folytán indult eljárásban a Kbt. 146. (1) bekezdés szerinti lehetőségével élve az eljárást hivatalból kiterjesztette, és hivatalból vizsgálta, hogy az ajánlatkérő felhívása és dokumentációja a Kbt. 39. -ának megfelel-e, különösen a felhívásban megadott 7. részszempontban foglaltakra tekintettel. Az alperes 2015. november 23. napján meghozott D.780/18/2015. számú határozatával megállapította, hogy a felperes, mint ajánlatkérő megsértette a Kbt. 39. (2) bekezdését, ezért megsemmisítette a felhívást, a dokumentációt, és az ezt követő ajánlatkérői döntéseket, továbbá a felperessel szemben 1.000.000,- Ft pénzbírságot szabott ki. Egyidejűleg a kérelmező által kezdeményezett jogorvoslati eljárást megszüntette. Az alperes határozatában megállapította, hogy a felhívás és a dokumentáció nem felel meg a Kbt. előírásainak, mert az előírt követelményeket pontosan meg kell határozni, azonban sem a felhívás, sem pedig az ajánlat nem tartalmazta, hogy az ajánlatkérő a 7. részszempont tekintetében az I. vagy az V. típusú vizsgálati eredményeket várta el. Kifejtette, hogy a felperes először a 2015. október 5-ei tájékoztatóban nyilvánította ki azt, hogy a 7. részszempont 3.és 4. alszempontjai vonatkozásában az I. típusú vizsgálati eredmény adatait kérte megadni, ehhez képest azonban a felhívásban és a dokumentációban is csak azt írta elő, hogy az 1988. évi I. törvény szerinti típusbizonyítvánnyal kell rendelkeznie, de konkrét adatot, pontos feltételt nem adott meg. Ebből következően nem derült ki a felhívásból, hogy az üzemeltetés közbeni energetikai és környezeti hatások kifejezést mire értette, ennek pontos meghatározását nem tartalmazza sem a jogszabály, sem a típusbizonyítvány, így nem állapítható meg, hogy ehhez kapcsolódóan a felperes pontosan milyen adatokat kért megadni. Utalt arra, hogy a felperes kizárólag a Korm.rendelet 4. (6) bekezdésének való megfelelést írta elő, márpedig ez a jogszabályi rendelkezés nem tartalmazza, hogy az 1. típusú vizsgálati eredmény adatait kell ilyen esetben figyelembe venni, de ezt sem a felhívás, sem pedig a dokumentáció nem tartalmazta, így tehát az ajánlatkérő felhívása nem volt egyértelmű. Az alperes fentiekre tekintettel megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 39. (2) bekezdését, mert nem biztosította a megfelelő ajánlattételi lehetőséget, nem tudták megítélni a gazdasági szereplők, hogy hogyan lehet a 7.részszempontra érvényes ajánlatot tenni. Továbbá erre tekintettel megsemmisítette az ajánlatkérő felhívását, a dokumentációt, illetve az azt követően hozott felperesi döntéseket is. Egyidejűleg a Himalaya-Autó Kft. által indított jogorvoslati eljárást a Kbt. 134. szerint alkalmazandó Ket. 31. alapján megszüntette. Az alperesi határozat ellen a felperes, mint ajánlatkérő keresetet nyújtott be, amelyben az alperesi határozat megváltoztatásával annak megállapítását kérte, hogy a felperes nem sértette meg a Kbt. 39. (2) bekezdését, illetve kérte a bírság kiszabásának mellőzését. Arra hivatkozott, hogy a felhívásában beidézett 48/2011. (III.30.) Korm.rendelet 3. (2) bekezdése szó szerint tartalmazza az üzemeltetés közbeni energetikai és környezeti hatás kifejezést, ezért alkalmazta ezt a fogalmat a felhívás IV.2.1. pontjában. A 7. részszempont 3. és 4. alszempontok szerinti adatok tekintetében előadta, hogy a szén-dioxid, 3
a nitrogén-oxid és a részecske-kibocsátás mérési mértékegység csak az 1. típusú vizsgálatnál szerepelhet, tekintettel arra, hogy az 5. típusú vizsgálatnál tényleges mérés és mértékegység sincsen, a kibocsátási értékek mérése az 1. típusú vizsgálatnál történik, ebben az esetben van mérhető adat és a felhívásban előírt mértékegység tartozik hozzá. Hivatkozott arra, hogy bár a felhívásában külön nem nevesítette, de értelemszerűen a felhívás és az ajánlat tekintetében is alkalmazni kellett a 692/2008/EK. rendelet rendelkezéseit, amely a kibocsátási határértékek megadásának jogi hátterét határozza meg. Előadta azt is, hogy egyértelműen előírta felhívásában, hogy a típusbizonyítványt csatolni kell, a típusbizonyítványt pedig a Nemzeti Közlekedési Hatóság állítja ki az 5/1990. KÖHÉM rendelet alapján. Arra hivatkozott, hogy ajánlatkérőként nem számolhatott azzal a körülménnyel, hogy az ajánlattevő nem megfelelő tartalmú igazolást fog benyújtani. Utalt arra is, hogy a típusbizonyítvány csatolását csak annak igazolására írta elő, hogy a gépjármű forgalomba helyezésének tényét igazolják, és miután a jogszabályi előírásoknak való megfelelés vizsgálata a Nemzeti Közlekedési Hatóság hatáskörébe tartozik, ezért értelemszerűen nem is adható ki típusbizonyítvány, ha a gépjármű ezeknek a feltételeknek nem felel meg. Sérelmezte ennek kapcsán, hogy az alperes a Ket. 50. -ban foglalt tényállási tisztázási kötelezettségét elmulasztotta, mert ennek tisztázása végett a közlekedési hatóságot nem kereste meg. A Himalaya-Autó Kft. típusbizonyítványa kapcsán arra hivatkozott, hogy a félreértés lényegében abból adódott, hogy a típusbizonyítványban az 5. típusú vizsgálati eredmények voltak meghatározva, tehát a közlekedési hatóság által kiállított típusbizonyítvány két vizsgálatra is adott meg kibocsátási értéket, de felvilágosítás körében tisztázásra került, hogy a Himalaya-Autó Kft. típusbizonyítványa tévesen tartalmazta az 5. szerinti vizsgálathoz adott mértékegységeket. Utalt arra is, hogy az ajánlattevőknek, mint a gépjármű-forgalmazóknak tisztában kell lenni a károsanyag-kibocsátásra vonatkozó előírásokkal, jogi normákkal és a kibocsátási értékekkel, ezért amennyiben a felhívás ezeket a jogszabályi rendelkezéseket nem tartalmazza, akkor is erről tudniuk kell. Előadta, hogy egyebekben a gépjármű forgalmazással foglalkozók számára evidens, hogy a kibocsátási értékek meghatározása során az 1. típusú vizsgálat eredményeit kell megadni, Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A határozatában foglaltakat fenntartotta, és arra hivatkozott, hogy sem a felhívásból, sem a dokumentációból nem derült ki, hogy az ajánlatkérő a 7. részszempontban a kibocsátási értékek megadása során az I. típusú vizsgálati eredmény adatait várta el, és az sem derült ki, hogy a típusbizonyítvány bármiféle összefüggésben van a 7. részszempont 3. és 4. alszempontok szerinti tartalmi elemeivel. Kiemelte, hogy akkor lett volna jogszerű az ajánlatkérő eljárása, ha a felhívásában pontosan előírja, hogy milyen szabályok szerint fogja elbírálni az ajánlatokat, és konkrétan előírja, hogy a 7. részszempont 3. és 4. alszempontok esetében az 1. típusú vizsgálati eredményeket kell megadni. Utalt arra, hogy a felperes nem hivatkozhat alappal arra sem, hogy a Himalaya-Autó Kft. típusbizonyítványa a Nemzeti Közlekedési Hatóság hibájából nem volt megfelelő, hiszen maga a felperes nyilatkozott úgy az alperes előtti eljárásban, hogy a Himalaya-Autó Kft. típusbizonyítványát érvényesnek elfogadta. Alaptalannak tartotta azt a felperesi hivatkozást, hogy ajánlatkérőként nem számolhatott azzal a körülménnyel, hogy az ajánlattevő nem megfelelő tartalmú igazolást fog benyújtani, ugyanis a Kbt.58. (1) bekezdés b) pontja előírja, hogy milyen jellegű igazolásokat lehet előírni, márpedig kizárólag olyan igazolások csatolását írható elő, ami az ajánlat elbírálása során releváns, konkrétan meghatározott, és egyértelmű összefüggésben van az elbírálási szempontokkal. 4
Álláspontja szerint a felperes arra sem hivatkozhat alappal, hogy az ajánlattevőknek a jogszabályi rendelkezéseket ismerniük kell, ugyanis a felhívásban az ajánlatok elbírálása során figyelembe veendő jogszabályi előíráson alapuló körülményeket pontosan kell meghatározni és megadni. A kereset alaptalan az alábbiak szerint. A bíróság a jelen közigazgatási perben a kereseti kérelem keretei között az alperes eljárásának és határozatának jogszerűségét vizsgálhatja, tehát azt, hogy az alperes eljárása és határozathozatala során történt-e eljárási, vagy anyagi jogi jogszabálysértés. Az alperes határozatában a Kbt. 39. (2) bekezdésében foglaltak megsértését állapította meg, ezért a felperes keresete folytán a bíróságnak azt kellett vizsgálni, hogy ez a jogsértés megvalósult-e az alperes által hivatkozott, felperesi felhívás tartalma tekintetében. A közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (Kbt.) 39. (1) bekezdése előírja, hogy az eljárást megindító felhívásnak minden esetben biztosítania kell, hogy annak alapján a gazdasági szereplők egyenlő eséllyel megfelelő ajánlatot tehessenek, illetve részvételi jelentkezést nyújthassanak be. A 39. (2) bekezdése értelmében a közbeszerzés tárgyára vonatkozó adatokat az eljárást megindító felhívásban úgy kell megadni, hogy annak alapján a gazdasági szereplők meg tudják ítélni, hogy az eljárásban tudnak-e ajánlatot tenni. A következetes bírói gyakorlat szerint olyan módon kell meghatározni a részszempontok szerinti feltételeket, ami egyértelmű és nyilvánvaló, illetve az ajánlatkérő is kizárólag a felhívásban előírt elvárásokat kérheti számon az ajánlattevőktől. A Kbt. 39. (2) bekezdése szerint úgy kell megadni az egyes adatokat, hogy az ajánlattevők a megadott információk alapján el tudják dönteni, hogy egyáltalán tudnak-e ajánlatot tenni az adott közbeszerzési eljárásban, vagy sem. Az ajánlatkérő kötelezettsége tehát az, hogy úgy határozza meg a beszerzés tárgyát, a műszaki követelményeket, és ezzel összhangban az ajánlatadás feltételeit, illetve az elbírálás során kötelezően figyelembe vett szempontokat, hogy azzal ne okozzon indokolatlanul hátrányos, vagy előnyös megkülönböztetést, illetve tegye lehetővé bárki számára az egyenlő esélyű ajánlattételt. Az egyenlő esélyű ajánlattétel feltétele az, ha a felhívás előírásai egyértelműek, nem tartalmaznak ellentmondó, hiányos rendelkezéseket sem az alkalmasság követelményrendszere, sem a felhívásban megjelenő egyéb előírás tekintetében. Ha a felhívásban rögzített előírások között ellentmondás, hiányosság van, vagy nem egyértelmű az előírás, akkor az egyenlő esélyű megfelelő ajánlattételre nincs lehetősége az ajánlattevőnek. Ezért elengedhetetlen feltétel az, hogy a felhívás, és ezen belül különösen a bírálati részszempontok tartalma egyértelműen megállapítható legyen, és egyértelműen kiderüljön, hogy mire kell törekedni az ajánlat megadása során ahhoz, hogy az ott megadott súlyszámok szerinti pontokat a részszempontok szerinti értékelés során megkapja az ajánlattevő. A bíróság rögzíti, hogy a felhívás IV.2.1. pontja szerint a bírálati szempontok között a 7. részszempont az üzemeltetés közbeni energetikai és környezeti hatások a 48/2011. (III.30.) Korm. rendelet alapján az alábbi alszempontok szerint. Súlyszám: 15. 1. alszempont: energiafelhasználás liter/100 km - súlyszám 10 2. alszempont: szén-dioxid kibocsátás gr/kg - súlyszám 2 3. alszempont: nitrogén-oxidok, nem metán-szénhidrogének összesen gr/kg - súlyszám 2 4. alszempont: részecske-kibocsátás gr/kg - súlyszám 1 A felhívás fenti pontjában hivatkozott környezetkímélő és energiahatékony közúti járművek beszerzésének előmozdításáról szóló 48/2011. (III. 30.) Korm. rendelet (Korm.rendelet) 3. (1) bekezdés szerint az ajánlatkérő szervezet köteles közúti jármű beszerzésekor figyelembe venni a 5
(2) bekezdésben foglalt, a jármű üzemeltetésével járó, annak teljes élettartamára megállapított energetikai és környezeti hatásokat, a (4) bekezdésben foglalt lehetőségek közül legalább egyet alkalmazva. A 3. (2) bekezdés szerint az üzemeltetés közbeni energetikai és környezeti hatások figyelembevételének legalább az alábbiakra kell kiterjednie: a) energiafelhasználás, b) szén-dioxid kibocsátás és c) nitrogén-oxidok (NOx), nem-metán szénhidrogének (NMHC) és részecske kibocsátás (PM). A (4) bekezdés szerint az (1) és (2) bekezdésben foglalt követelményeket az alábbi lehetőségek egyikével kell teljesíteni: a) a közúti járművek beszerzési dokumentációjában, vagy közbeszerzési eljárás lefolytatása esetén a közbeszerzési dokumentumokban az energiahatékonyságra és a környezetvédelmi jellemzőkre vonatkozó műszaki követelmények meghatározása a figyelembe vett hatások, valamint további környezeti hatások vonatkozásában, műszaki alkalmassági kritériumként, vagy b) az energetikai és környezeti hatások figyelembevétele a beszerzésről hozott döntést megelőző értékelés során a következők szerint: ba) amennyiben közbeszerzési eljárást kell alkalmazni, akkor ezeket a hatásokat értékelési részszempontként kell figyelembe venni, vagy bb) amennyiben a hatásokat a beszerzésről hozott döntés céljából pénzben fejezik ki, úgy a 4. -ban foglalt módszert kell alkalmazni. Az (5) bekezdés alapján a (4) bekezdés b) pont ba) alpontjában foglalt módszer alkalmazása esetén a környezetvédelmi és energetikai hatások értékelési részszempont súlyszámát ezen részszempont jelentőségével ténylegesen arányban álló, de az összes részszempont súlyszámai összegének legalább a 10%-ában szükséges meghatározni. Megállapítható, hogy a felhívás IV/2.1.pontjában meghatározott bírálati szempontok körében meghatározásra került, hogy az ajánlatkérő milyen részszempontok alapján fogja az összességében legelőnyösebb ajánlatot kiválasztani. A részszempontok között meghatározásra került többek között az ajánlati ár, a szervizköltség, a minimum vételár, a garancia, a vevőszolgálati lefedettség, a megajánlott gépjármű színe. Továbbá a részszempontok között a 7. részszempontban 15 súlyszámmal rendelte értékelni az üzemeltetés közbeni energetikai és környezeti hatásokat a 48/2011. (III.30.) Korm. rendelet alapján. Fenti rendelkezések értelmében tehát különös jelentősége van és részszempontként értékelendő adat az energiahatékonyságra és a környezetvédelmi jellemzőkre vonatkozó műszaki követelmények meghatározása, amely hatásokat értékelési részszempontként kell figyelembe venni. Azonban a felperes felhívásában rögzített az üzemeltetés közbeni energetikai és környezeti hatás kifejezésre nincsen pontos fogalom meghatározás, a felhívásban hivatkozott Korm.rendelet rendelkezéseiből nem derül ki, hogy az üzemeltetés közbeni energetikai és környezeti hatás adatait pontosan milyen típusú vizsgálattal kell igazolni. A felperes keresetében már a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euró 5 és Euró 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló 715/2007/EK európai parlamenti és tanács rendelet módosításáról és végrehajtásáról szóló 692/2008/EK rendelet jogi szabályozására utalt, amely az egyes típusú mérésekről rendelkezik. A III. melléklet meghatározza, hogy 1. típusú mérés során az átlagos kipufogógáz kibocsátásának ellenőrzése történik szokásos környezeti viszonyok 6
között. A IV. melléklet a 2 típusú mérést, az V. számú melléklet a 3. típusú mérés eljárását, a VI. számú melléklet_a 4. típusú mérés eljárását írja le. A VII. melléklet rögzíti, hogy az 5. típusú mérés során történik a kibocsátáscsökkentő rendszerek tartósságának ellenőrzése. Ennek ellenőrzése három módszerrel történhet, melyek közül az egyik vizsgálati módszer az 1.4. pontban írt romlási tényezők alkalmazásával lehetséges, és az ehhez tartozó táblázatban kifejezetten CO, szénhidrogén, NOx és részecske tekintetében vannak értékek megadva. A felperes a felhívásában kizárólag a 48/2011. (III. 30.) Korm.rendelet előírásaira hivatkozott, és a felhívás kizárólag a Korm.rendeletnek való elvárásokat írta elő, a keresetben idézett EK rendeletnek való megfelelést nem írta elő. Ugyanakkor megállapítható, hogy a felperes által perben hivatkozott fenti EK rendelet sem tartalmazza az üzemeltetés közbeni energetikai és környezeti hatás fogalmat, ezért abból sem állapítható meg pontosan, hogy az általa megadott részszempontok adatait pontosan melyik típusú vizsgálat tekintetében kéri megadni. Tekintettel arra, hogy az EK rendelet alapján a gépjárművek esetén több típusú vizsgálat végezhető, ezért a 7. részszempont tekintetében pontosan meg kellett volna határozni, hogy melyik típusú vizsgálati módszer adatait várja el, A Himalaya-Autó Kft. ajánlatában a kibocsátási értékek adatait a Nemzeti Közlekedési Hatóság által kiállított típusbizonyítvánnyal kívánta igazolni, és a felperes éppen azért tekintette érvénytelennek az ajánlatát, mert az alapján nem voltak egyértelműek az általa megadott értékek. Tényként állapítható meg tehát, hogy a felhívás a 7. részszempontban a 48/2011. (III.30.) Korm. rendelet rendelkezéseivel összhangban határozta meg az energia-felhasználás, a szén-dioxid kibocsátás, a nitrogén-oxid és a részecske-kibocsátás mértékegységét, illetve megadta az ahhoz rendelt súlyszámokat is. A felhívás 7. részszempontjának meghatározásából tehát kiderült az, hogy a károsanyag-kibocsátást és az energia-felhasználást is értékelni kívánja, azonban az nem derült ki, hogy az ehhez tartozó adatokat milyen körülmények között elvégzett, milyen típusú vizsgálat alapján, és mely dokumentumokkal igazolva kell megadni. Helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy a felperes ennek kapcsán először 2015. október 5-én kelt nyilatkozatában nyilvánította ki azt az álláspontját, hogy a 7. részszempont tekintetében megadott adatok vonatkozásában az 1. típusú vizsgálati módszer adatait kell megadni. Fentiek alapján tehát a bíróság azt állapította meg, hogy jelen ügyben a 7. részszempont 3. és 4. alszempontja szerinti értékek tekintetében nem lett egyértelműen meghatározva, hogy milyen típusú vizsgálat adatainak megadása szükséges. Alaptalan az a felperesi hivatkozás, hogy a potenciális ajánlattevőktől elvárható, hogy tisztában legyenek a gépjárművek műszaki alkalmasságával kapcsolatos jogi normákkal, beleértve a fent hivatkozott EK rendelet előírásait is, és erről a felhívásban külön rendelkezni nem kell. Kiemeli ugyanis a bíróság, hogy a közbeszerzési eljárás során az ajánlatkérőnek van olyan törvényben előírt kötelezettsége, hogy felhívásában pontos és egyértelmű előírásokat határozzon meg, ezért az ajánlatok elbírálása során értékelendő relevánsnak tartott szempontok tekintetében a felhívásnak részletes és egyértelmű előírásokat kell tartalmazni. Utal arra a bíróság, hogy az elbírálási szempontok esetében egyébként sem elegendő általánosan a jogszabályra utalni, hanem az ajánlatkérő konkrét elvárásait pontosan meg kell határozni, különös tekintettel a részszempontok elbírálása tekintetében releváns értékek megadása esetében, amely részszemponthoz konkrét súlyszámot is rendel. Ezért az üzemeltetés közbeni energetikai és környezeti hatás tekintetében megadott értékekhez kapcsolódóan a felhívásban pontosan meg kellett volna határozni, hogy ténylegesen milyen típusú vizsgálat adatait kell megadni. 7
Nem fogadható el az a felperesi hivatkozás, hogy az ajánlattevők számára evidens kellett, hogy legyen az, hogy nyilvánvalóan az 1. típusú vizsgálati adatokat kell megadni, tekintettel arra, hogy a Himalaya-Autó Kft. által csatolt Nemzeti Közlekedési Hatóság által kiállított általános forgalomba-helyezési engedély adatközlőjének 7. számú melléklete, vagyis éppen a hatósági bizonyítvány kiállítására jogosult közigazgatási hatóság által kiállított hatósági bizonyítvány tartalmaz a felperes által nyilvánvalónak tekintett adatokkal ellentétes mértékegység adatokat az 1. és 5. típusú vizsgálat tekintetében, ami nem támasztja alá ezt a felperesi érvelést. Helyesen hivatkozott továbbá az alperes arra is, hogy nem állapítható meg összefüggés a típusbizonyítvány adatai és a 7. részszempontban meghatározott értékek között. A felhívás VI.35. pontja előírja, hogy az ajánlathoz csatolni kell a dokumentáció részét képező műszaki adatlapot. Az előírás szerint a műszaki adatlapnak hat mellékletet kell tartalmaznia. A 4. számú mellékletre vonatkozó előírás az volt, hogy az Energetikai és környezeti hatások tekintetében a 48/2011. (XIII.30.) Korm.rendelet szerint előírt adatokat - energia felhasználást, szén-dioxid kibocsátást, a nitrogén-oxidokat és részecske kibocsátást - kell tartalmazni, valamint az azokat tartalmazó dokumentumokat a hivatkozott Korm.rendeletben (4. (6) bekezdés) meghatározott módon. Az 5. számú mellékletként az 1988. évi I. törvényben meghatározott érvényes típusbizonyítvány másolatát kellett csatolni. Fentiek alapján megállapítható, hogy az itt hivatkozott 48/2011. (III.30.) Korm. rendelet 4. (6) bekezdése azt nem írja elő, hogy az előírt kibocsátási értékeket milyen módon kell igazolni, és sem a felhívásból, sem a dokumentációból nem derül ki, hogy a felperes konkrétan mely dokumentum csatolásával várta el a kibocsátási értékek igazolását. Bár a felperes a bírósági tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a típusbizonyítvány csatolását csak a gépjármű Magyarországon történő forgalomba hozatalának igazolására, és nem a kibocsátási érték miatt kérték csatolni, mert a kibocsátási értékeket a gyártói tájékoztatás alapján vették figyelembe, ez az összefüggés azonban a felhívás tartalmából nem derül ki, sőt az iratok alapján, a felperes nyilatkozatával ellentétben az állapítható meg, hogy a kibocsátási értékek tekintetében a felperes a típusbizonyítvány adatait figyelembe vette, hiszen a Himalaya-Autó Kft. ajánlatát éppen a típusbizonyítványban rögzített adatok ellentmondásossága miatt nyilvánította érvénytelennek. Mindezek alapján az alperes a hivatalból kiterjesztett eljárása során helytállóan állapította meg, hogy a Kbt. 39. (2) bekezdésében foglalt előírás megsértésével került sor a felhívás előírásainak meghatározására, és ennek jogkövetkezményeit is jogszerűen alkalmazta. Tekintettel arra, hogy az alperes eljárása és határozathozatala során jogszabálysértés nem volt megállapítható, ezért a bíróság a Pp. 339. (1) bekezdés alapján az alaptalan keresetet elutasította. A felperes pervesztes lett, ezért a Pp. 78. (1) bekezdés alapján köteles a pernyertes alperesnek járó perköltséget megfizetni, melynek összegét egyrészt jogtanácsosi munkadíj címén a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. (3) és (6) bekezdés alapján a jogtanácsos által készített írásbeli beadványokra és tárgyaláson való részvételére tekintettel 30.000 Ft-ban, másrészt a jogi képviselő bírósági tárgyaláson való megjelenésével felmerült útiköltség címén Budapest-Székesfehérvár-Budapest viszonylatában 4.000 Ft-ban állapította meg. A per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett Itv. 43. (3) bekezdés szerinti 30.000,-forint összegű kereseti illeték megfizetésére szintén a pervesztes felperest kötelezte a bíróság a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. (2) bekezdése alapján. 8
Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Pp. 340. -ának (2) bekezdésére figyelemmel a Kbt. 160. (5) bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Székesfehérvár, 2016. március 9. dr. Stettler Noémi s. k. bíró 9