AZ INTERPARLAMENTÁRIS UNIÓ Közgyőlésének 118. ülésszaka) Fokváros (Dél-Afrika), 2008. április 13-18. Közgyőlés A/118/5-DR 5. napirendi pont 2008. április 18. A PARLAMENTEK SZEREPE A KÜLFÖLDI TÁMOGATÁSOKKAL KAPCSOLATOS ÁLLAMI POLITIKA ELLENİRZÉSÉBEN A fenntartható fejlıdéssel, pénzügyekkel és kereskedelemmel foglalkozó állandó bizottság által benyújtott határozati javaslat Elıadó: Ms. D. Vale (Ausztrália) Az Interparlamentáris Unió 118. Közgyőlése, (1) Emlékeztetve az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2008. szeptember 8-i Millenniumi Nyilatkozatára és a Millenniumi Fejlesztési Célokra (a továbbiakban: MFC-k), amelyek a nemzetközi közösség által elfogadott célkitőzéseket határoznak meg a szegénység felszámolására, (1)(2) Emlékeztetve a mexikói Monterreyben 2002-ben tartott nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferencia zárónyilatkozatára és a támogatás hatékonyságáról szóló, 2005. március 2-i párizsi nyilatkozatra, (1)(3) Emlékeztetve az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) által kibocsátott, Emberi Fejlıdési Jelentésekre, különösen A nemzetközi együttmőködés válaszút elıtt: támogatások, kereskedelem és biztonság egy egyenlıtlenségekkel teli világban címő, 2005. évi jelentésre, (1)(4) Emlékeztetve a Jeffrey D. Sachs professzor által vezetett ENSZ Millenniumi Projekt Munkacsoport Befektetés a fejlesztésbe: gyakorlati terv a millenniumi fejlesztési célkitőzések megvalósításához címő jelentésére, (1)(5) Emlékeztetve az Interparlamentáris Unió határozataira, különösen az 1994-évi, Koppenhágában tartott 92. Konferencián (témája: A nemzetközi együttmőködés és a nemzeti fellépés a szociális és gazdasági fejlıdés és a szegénység elleni harc támogatása érdekében), a 2000. évi, Jakartában tartott 104. Konferencián (témája: A fejlıdés finanszírozása és a szegénység felszámolását célzó szociális és gazdasági paradigmaváltás), a 2002. évi, Marrakeshben tartott 107. Konferencián (témája: A parlamentek szerepe a társadalmi politika alakításában a globalizáció, a multilaterális intézmények és a nemzetközi kereskedelmi szerzıdések korában), a Közgyőlés 2005. évi, Manilában tartott 112. ülésszakán (témája: A parlamentek szerepe innovatív nemzetközi finanszírozási módszerek és kereskedelmi mechanizmusok kialakításában az adósság kérdésnek megoldása és a Millenniumi Fejlesztési Célok teljesítése érdekében), a Közgyőlés 2006. évi, Nairobiban tartott 114. ülésszakán (témája: Gyors élelmiszersegélyek igénye a szárazság okozta éhínség és a szegénység enyhítésére Afrikában, valamint annak szükségessége, hogy a világ legfejlettebb országai felgyorsítsák a kontinensnek nyújtott segélyek biztosítását és hogy a kétségbeejtı helyzető és szegény népcsoportok elérése érdekében külön erıfeszítéseket tegyenek), a Közgyőlés 2006. évi, Genfben tartott 115. ülésszakán (témája: A parlamentek
szerepe a Millenniumi Fejlesztési Célok teljesítésének felügyeletében, különös tekintettel az adósságkérdés rendezésére, valamint a szegénység és a korrupció felszámolására) elfogadott határozatokra, (1)(6) Újólag hangsúlyozva, hogy a MFC-k teljesítéséhez elengedhetetlen a nemek közötti egyenlıség és a nık jogainak biztosítása, (1)(7) Kiemelve, hogy elsısorban a fejlıdı országok feladata a fejlıdésük elımozdítása, amelyhez elengedhetetlenek a saját erıfeszítéseik, (1)(8) Emlékeztetve, hogy a fejlıdı országokban a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlıdés érdekében tett erıfeszítéseket gazdasági növekedésre kell alapozni, amely meghatározó tényezı a termelı tevékenységgel járó foglalkoztatás növelésében (különös tekintettel a mezıgazdasági ágazatra), (1)(9) Hangsúlyozva, hogy a fejlıdı országok saját felelıssége nem mentesíti a fejlett és a felzárkózó országokat azon kötelezettségeik alól, hogy támogassák az elmaradott országokat, segítsék a szegénység felszámolását, illetve teljesítsék a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) alapján tett vállalásaikat, (1)(10) Aggodalommal tekintve arra a tényre, hogy a nemzetközi termékárak emelkedése vélhetıen csökkenti majd a támogatást nyújtó országok segélyezési lehetıségeit, mivel az árnövekedés globális recessziót okozhat annak ellenére, hogy javítja a nyersanyagszállító országok gazdasági helyzetét, (1)(11) Annak tudatában, hogy a támogatottból fokozatosan támogatást nyújtó helyzetbe kerülı országok számára külön nehézséget jelentenek a megnövekedett költségvetési terhek, az intézményfejlesztési igények, valamint a fejlesztési együttmőködés támogatottságának növelésére irányuló tájékoztatási programok, (1)(12) Emlékeztetve az Interparlamentáris Unió és az ENSZ Legkevésbé Fejlett Országok, Szárazföldbe Zárt Országok és Kis Szigetországok Fıképviselıjének Hivatala (UN-OHRLLS) szervezésében 2006. szeptember 15-én New Yorkban tartott, a legkevésbé fejlett országok kormányzásáról szóló parlamenti tanácskozás végkövetkeztetéseire, (1)(13) Mély aggodalommal tekintve arra tényre, hogy a mérıszámok alapján valószínőtlennek tőnik a MFC-k teljesítése a világ számos részén, különösen Afrikában, (1)(14) Emlékeztetve, hogy a szegénység elleni globális küzdelem csak akkor lesz eredményes, illetve úgy tehetı tudatosabbá és igazságosabbá, ha a legkevésbé fejlett országok támogatása nem akadályozza a szegénység felszámolására irányuló törekvéseket az egyéb fejlıdı országokban, különös tekintettel a közepes jövedelmő országokra, (1)(15) Szem elıtt tartva, hogy az MFC-k hatékony megvalósítására és a szegénység elleni küzdelemre fordított nemzeti költségvetési elıirányzat jelentıs hányadát számos országban a külföldrıl érkezı támogatás teszi ki, (1)(16) Mély aggodalommal tekintve arra a tényre, hogy a különbözı országok erıfeszítései ellenére a MFC-k finanszírozása jelenleg nem biztosított, és ezáltal a 2015-ös céldátumig való teljesítésük sem garantált, (1)(17) Szem elıtt tartva, hogy a legtöbb érintett ország még nem teljesítette azon vállalását, hogy a bruttó nemzeti termék 0,7 %-ának megfelelı szintre emelje a hivatalos fejlesztési támogatás arányát, annak ellenére, hogy több ország az elkövetkezı néhány éven belüli idıpontra vállalta annak teljesítését,
(1)(18) Megállapítva, hogy a hivatalos fejlesztési támogatás volumenének növelése, bár fontos szempont, csak akkor szolgálja a kitőzött célokat, ha a támogatást nyújtó és a kedvezményezett országok partneri együttmőködés keretében vállalják a támogatás minıségének és hatékonyságának jelentıs mértékő javítását, és biztosítják, hogy a támogatás egyebek között ne vezessen függıséghez, (1)(19) Megállapítva, hogy a legkevésbé fejlett országok gazdasági infrastruktúrája és termelı ágazatai számára juttatott hivatalos fejlesztési támogatásoknak a hivatalos fejlesztési támogatások teljes összegére vetített aránya a kilencvenes évek elején jellemzı 48%-ról 2002 és 2004 között 24%-ra csökkent, (1)(20) Tudatában annak, hogy a parlamentek fontos szerepet játszanak a támogatást nyújtó országokban a fejlesztési támogatások összegének, valamint annak meghatározásában, hogy mely térségek és ágazatok részesüljenek segélyben, (1)(21) Figyelembe véve, hogy a kedvezményezett országok fontos szerepet játszanak a nyolc MFC megvalósításában, mivel meg kell teremteniük a szükséges jogszabályi hátteret, biztosítaniuk kell a költségvetési forrásokat, és felügyelniük kell az elıirányzatoknak a végrehajtó hatalom részérıl történı felhasználását, (1)(22) Tekintettel arra, hogy a közpénzek szegénység felszámolására irányuló felhasználásáról szóló, átlátható formában készített parlamenti kormánybeszámolók arra ösztönzik a támogatást nyújtó országokat, hogy növeljék az általuk nyújtott segélyek mértékét, (1)(23) Szem elıtt tartva, hogy több kedvezményezett ország parlamentje nem látja el megfelelıen a feladatát az MFC-k megvalósításában és a hivatalos fejlesztési támogatások felhasználásának ellenırzésében, elsısorban azért, mert nem rendelkeznek a szükséges intézményi, igazgatási és jogszabályi háttérrel, (1)(24) Meggyızıdéssel vallva, hogy a fejlesztés finanszírozásának hatékonysága csak akkor javulhat, ha a kedvezményezett országok támogatják a demokráciát, a jogállamot és a helyes kormányzati gyakorlatot, továbbá fellépnek a korrupció ellen, (1)(25) Hangsúlyozva, hogy mivel a támogatást nyújtó országok egyre kevésbé biztosítanak célhoz kötött támogatást és inkább ágazati támogatásban gondolkodnak, szükséges, hogy a kedvezményezett országok a végrehajtó hatalmi ágtól független, elsısorban parlamenti felügyeleti szerveket alakítsanak ki a kapott támogatás megfelelıen felhasználása érdekében, (1)(26) Figyelembe véve, hogy egy demokratikusan megválasztott parlament felügyeleti tevékenysége csak akkor lehet hatékony, ha az ellenzék is részt vehet a parlamenti szervek tevékenységében, (1)(27) Kiemelve a támogatások hatékonyságáról szóló párizsi nyilatkozat alábbi megállapításait: Erısíteni kell a parlamenti szervek szerepét a nemzeti fejlesztési stratégiák elfogadásában és ellenırzésében; A támogatást nyújtó országok és kedvezményezett partnereik egyaránt felelısek a fejlesztési törekvések eredményességéért; A támogatásokat a kedvezményezett országok nemzeti fejlesztési stratégiáihoz, intézményeihez és eljárásaihoz igazodva kell elosztani; (28) Emlékeztetve, hogy a támogatás hatékonyságáról szóló harmadik magas szintő fórum 2008-ban Ghánában kerül megrendezésre, és úgyszintén 2008-ban kerül sor az Afrika fejlesztésérıl szóló negyedik tokiói nemzetközi konferenciára (TICAD IV), valamint a G8-csoport idén Japánban, Hokkaido szigetén megrendezendı csúcstalálkozójára, amely eseményeknek az afrikai országoknak nyújtott támogatások növelése lesz a témája,
(28)(29) Kiemelve, hogy a nem kormányzati szervek és a külföldi jótékonysági szervezetek által a szegény országok részére felajánlott fejlesztési támogatások növekvı összege semmiképpen sem indokolhatja a hivatalos fejlesztési támogatások szintjének az utóbbi években tapasztalt és az ENSZ által megerısített jelentıs csökkentését, 1. Felhívja a támogatást nyújtó országok parlamentjeit, hogy tartsák tiszteletben a múltban vállalt és Monterreyben megerısített kötelezettségeiket, és az együttmőködés költségvetésében megállapított éves támogatásnövelési ütemtervnek megfelelıen emeljék az elvárt 0,7 %-ra az általuk nyújtott hivatalos fejlesztési támogatások GNP-re vetített mértékét, továbbá garantálják a támogatás fenntartását a 2015-öt követı idıszakra is; 1.2. Felhívja a támogatást nyújtó országok parlamentjeit, hogy kötelezzék kormányaikat a tényleges támogatások növelésére, azaz ne, vagy csak részben vegyenek figyelembe olyan pénzügyi mőveleteket, amelyek csak formálisan emelik a hivatalos fejlesztési támogatások összegét (pl. adósság-elengedés vagy adósságcsökkentés), de nem biztosítanak ténylegesen igénybe vehetı forrásokat; 1.3. Kéri a támogatást nyújtó országok parlamentjeit és kormányait, hogy növeljék hivatalos fejlesztési támogatásaikat az aggasztó mértékő, mintegy 40%-os élelmiszer-, energia- és gyógyszerár-emelkedés, valamint a külföldi valuták (elsısorban az amerikai dollár) árfolyam-ingadozásának ellensúlyozása érdekében; 1.4. Határozottan ösztönzi a támogatást nyújtó országok parlamentjeit, hogy éljenek az adósságot befektetéssé alakító mechanizmusokkal, amelyek gyakorlatilag az adósság-elengedésnek felelnek meg, elısegítve ezáltal a kedvezményezett ország gazdasági növekedését és fejlıdését; 1.5. Felhívja a támogatást nyújtó országok parlamentjeit, hogy a támogatásoknak a hivatalos fejlesztési támogatás összegén túli növelése érdekében továbbra is mérlegeljék a fejlesztés-finanszírozás más módszereit is; 1.6. Felhívja a támogatást nyújtó országok parlamentjeit, hogy kötelezzék a kormányaikat átlátható mőködésre a fejlesztési együttmőködés céljából elıirányzott források elosztása során, és akadályozzák meg, hogy kormányaik olyan feltételeket határozzanak meg, amelyek aláássák a kedvezményezett ország fejlıdését; 1.7. Felhívja a támogatást nyújtó és a kedvezményezett országok parlamentjeit, hogy erısítsék meg a kormányaik külpolitikája feletti parlamenti ellenırzést, és biztosítsák annak összhangját a fejlıdı országokra közvetlen vagy közvetett hatással levı egyéb szakminisztériumok politikai irányelveivel; 1.8. Felhívja a támogatást nyújtó országok parlamentjeit, hogy a támogatási együttmőködés során mozdítsák elı a nemek társadalmi egyenlıségének és a nık jogainak érvényesítését, amely tényezık elengedhetetlenek a gazdasági növekedés, a szegénység felszámolása és valamennyi MFC megvalósításához; 1.9. Javasolja, hogy a parlamentek továbbra is kötelezzék kormányaikat éves beszámolók készítésére fejlesztési politikájukról, a MFC-k megvalósítására szolgáló stratégiáikról, valamint a kedvezményezett országokkal folytatott tárgyalások eredményeirıl; 1.10. Sürgeti a támogatást nyújtó országok parlamentjeit, hogy a Millenniumi Nyilatkozattal és a Monterreyi Konszenzussal összhangban kötelezzék kormányaikat arra, hogy éves költségvetésük egy részét fordítsák az MFC-k megvalósítására, valamint a legszegényebb országok és népcsoportok támogatására;
1.11. Felhívja a támogatást nyújtó országok parlamentjeit, hogy korlátozzák a támogatások újrafelosztásának lehetıségét a körülmények változása esetén; 1.12. Felhívja a támogatást nyújtó országok parlamentjeit és kormányait, hogy tegyék meg a támogatások célhoz kötöttségének feloldásához szükséges jogi és igazgatási lépéseket; ezzel párhuzamosan a kedvezményezett országok biztosítsák, hogy a felajánlott támogatást a helyi foglalkoztatás elısegítésére fordítják; 1.13. Ösztönzi a támogatást nyújtó országok parlamentjeit, hogy vitassák meg a támogatások kevesebb országra vagy bizonyos ágazatokra történı összpontosításának lehetıségét, különös tekintettel azon országok támogatására, amelyek maguk is tesznek erıfeszítéseket a hatékonyság növelése, valamint a szakértelem és a szaktudás felhalmozása érdekében, azzal a kikötéssel, hogy kerülni kell bizonyos országok teljes kizárását a nemzetközi támogatásokból, 1.14. Felhívja a támogatást nyújtó országokat, hogy fontolják meg egyes kedvezményezett országok támogatások befogadására és felhasználására irányuló kapacitásai fejlesztésének támogatását azok optimális hatékonyságának biztosítása érdekében; 1.15. Kéri a támogatást nyújtó országok parlamentjeit és kormányait, hogy segítsék a szegénység felszámolását a közepes jövedelmő országokban is, nem csupán pénzügyi támogatás révén, hanem partneri viszonyban együttmőködve ezekkel az országokkal annak érdekében, hogy maguk is képesek legyenek aktív szerepet vállalni a szegénység leküzdésében; 1.16. Javasolja a támogatást nyújtó országok parlamentjei számára, hogy állítsanak fel szakbizottságokat vagy munkacsoportokat kormányaik fejlesztési támogatásokra vonatkozó politikai irányelveinek aktív figyelemmel kísérésére és ellenırzésére, 1.17. Javasolja az említett bizottságok támogatásokra vonatkozó nemzeti politikai irányelveket ellenırzı tevékenységének a civil társadalom bevonásával történı kiterjesztését, meghallgatások, konferenciák stb. szervezése révén; 1.18. Felhívja a támogatást nyújtó országok szakbizottságának tagjait, hogy a támogatási program hatásainak tisztázása, valamint az igényekkel és a nehézségekkel kapcsolatos pontosabb információszerzés érdekében helyszíni látogatások formájában ellenırizzék a projekteket és az együttmőködési tevékenység eredményeit; 1.19. Javasolja, hogy a támogatást nyújtó országok parlamentjei biztosítsanak megfelelı összeget a költségvetésükben a társadalom MFC-krıl és azok finanszírozásáról történı tájékoztatására; 1.20. Felhívja a támogatást nyújtó országok parlamentjeit és kormányait, hogy tegyenek újszerő kezdeményezéseket például a támogatásokat elısegítı önkéntes együttmőködési szolgálat létrehozásával a déli félteke országaival való civil társadalmi szolidaritás fenntartása és erısítése érdekében; 1.21. Ösztönzi a támogatást nyújtó országok parlamentjeit, hogy két- vagy többoldalú mechanizmusok (például az Interparlamentáris Unió technikai együttmőködési programja) révén vállaljanak aktív szerepet a kedvezményezett országok parlamenti munkája hatékonyságának növelésében; 1.22. Úgy ítéli meg, hogy a támogatást nyújtó országok parlamentjeinek feladata annak biztosítása, hogy a támogatás egy része a kedvezményezett országbeli parlamenti képviselık munkakörülményeinek javítására, valamint arra irányuljon, hogy a kedvezményezett országok parlamentjei megteremthessék a közpénzügyek, a költségvetés és a fejlesztési programok elemzésének feltételeit;
1.23. Felhívja a kedvezményezett országok parlamentjeit, hogy teremtsék meg a hivatalos fejlesztési támogatások nemzeti ellenırzésének eszközeit; 1.24. Felhívja a kedvezményezett országokat, hogy hozzanak létre a parlament által ellenırzött, nemzeti intézményeket a hivatalos fejlesztési támogatások kezelésére; 1.25. Úgy ítéli meg, hogy a kedvezményezett országok parlamentjeit rendre be kell vonni az együttmőködési program kidolgozásába, valamint az együttmőködés nyomonkövetésébe és hatásainak értékelésébe; meggyızıdéssel vallva továbbá, hogy a parlamentek részvétele elengedhetetlen a támogatások fenntartásához és a szegénység célul kitőzött csökkentésének megvalósításához; 1.26. Ösztönzi a kedvezményezett országok kormányait, hogy a szegénység felszámolása érdekében alakítsanak ki és terjesszenek a parlament elé a gazdasági növekedést ösztönzı stratégiákat, és miután elfogadta azokat, a parlament feladata a kormány beszámoltatása a közösen megállapított és elfogadott stratégiák alapján; 1.27. Felhívja a kedvezményezett országok parlamentjeit annak biztosítására, hogy kormányaik támogassanak a gazdasági növekedést serkentı makrogazdasági és ágazati politikai irányelveket, a fenntartható fejlıdés alapjául szolgáló vállalkozói szellem és magánberuházás ösztönzésével; 1.28. Javasolja, hogy a támogatási programok ellenırzésekor és értékelésekor a kedvezményezett országok parlamentjei kérjék ki a civil társadalom képviselıinek véleményét az emberek tényleges igényeinek figyelembevétele érdekében; 1.29. Javasolja, hogy a kedvezményezett országok parlamentjei az Interparlamentáris Unió keretein belül vitassák meg, hogy mi a tényleges szerepük az adott ország szegénység csökkentésérıl szóló stratégiai dokumentumának (PRSP) meghatározásában és megvalósításának ellenırzésében, 1.30. Kéri, hogy erısítsék ezen országok parlamentjeinek felügyeleti kapacitásait, különösen egy nemzeti számvevıszék, vagy a közpénzügyek és a költségvetés végrehajtásának ellenırzésére hivatott, egyéb független szerv létrehozásával illetve jogkörének növelésével, 1.31. Kéri a parlamenti képviselettel rendelkezı politikai csoportokat, hogy tegyék lehetıvé a többség mellett az ellenzéki erık részvételét is parlamenti ellenırzı szervek tevékenységében, 1.32. Hangsúlyozza, hogy mivel a hivatalos fejlesztési támogatások növelése szükséges, de nem elégséges feltétele a MFC-k megvalósításának, a támogatást nyújtó és a kedvezményezett ország parlamentjének egyaránt biztosítania kell, hogy a támogatás összegének növelése mellett fokozatosan, ám ténylegesen javuljon a helyes kormányzati gyakorlat és a korrupció elleni harc eredményessége a nemzetek közösségének egészében, 1.33. Felhívja a támogatást nyújtó és a kedvezményezett országok kormányait és parlamentjeit, hogy a támogatási összeg jelentıs hányadát fordítsák minden évben a demokratikus intézmények és az alapvetı állami funkciók megerısítésére, 1.34. Felhívja a támogatást nyújtó és a kedvezményezett országok kormányait és parlamentjeit, hogy hozzanak létre átlátható közbeszerzési eljárásrendet a hivatalos fejlesztési támogatások beruházási és humanitárius segélynyújtási projektek közötti elosztására, úgy, hogy az áruk és szolgáltatások beszerzésére lehetıség szerint helyben, a fent említett eljárásrend betartásával kerüljön sor;
1.35. Javasolja, hogy a kormányok (parlamenti ratifikáció mellett) kössenek és hajtsanak végre nemzetközi és regionális szerzıdéseket a korrupció megelızésére és visszaszorítására, különös tekintettel a pénzmosásra és az adóparadicsomok szabályozására; 1.36. Emlékeztet, hogy a korrupcióellenes harc sikere érdekében a kormányok és a parlamentek számára elengedhetetlen a bírósági rendszer hatékonyságának és függetlenségének növelése; 1.37. Felhívja a kormányokat és parlamenteket, hogy biztosítsák az aktív vagy passzív vesztegetésért jogerısen elítélt személyekre kiszabható büntetések megfelelı visszatartó erejét; 1.38. Javasolja intézményes párbeszéd kezdeményezését fıként az Interparlamentáris Unió keretein belül folyó két- illetve többoldalú tárgyalások formájában a támogatást nyújtó és a kedvezményezett ország parlamentjei között a támogatások még hatékonyabbá tételének lehetséges feltételeirıl; 1.39. Javasolja, hogy a kormányok és a parlamentek ellenırizzék fejlesztési együttmőködési tevékenységeiket és kötelezettségvállalásaikat partneri ellenırzı eljárások révén, amelyek lehetıvé teszik a partnerek számára egymás módszereinek elemzését [ilyet alkalmaz például a Gazdasági Fejlesztési és Együttmőködési Szervezet Fejlesztési Támogatási Bizottsága (OECD/DAC), valamint az Új Partnerség Afrika Fejlesztéséért (NEPAD) elnevezéső program]; 1.40. Felhívja a regionális és a regionális szint alatti parlamenteket, hogy segítsék elı és haladéktalanul kezdjék meg az együttmőködési stratégiákkal és kezdeményezésekkel kapcsolatos információk és helyes gyakorlatok egymással való megosztását a parlamentek szerepének növelése érdekében; felhívja továbbá a kormányokat, hogy a nemzeti parlamentekkel és az ENSZ szervezeteivel együttmőködésben tegyék lehetıvé az ilyen jellegő információcserét; 1.41. Ösztönzi a támogatást nyújtó és a kedvezményezett országok parlamentjeinek fejlesztési politikával foglalkozó bizottságait, hogy osszák meg egymással információikat és hangolják össze fejlesztési koncepcióikat, 1.42. Sürgeti az ENSZ aktívabb szerepvállalását, továbbá a Gazdasági és Szociális Tanács éves miniszteri értékelésének, valamint a Fejlesztési Együttmőködési Fórumnak, mint a globális fejlesztési együttmőködés hatékonyságának és koherenciájának növelésére legalkalmasabb keretrendszer megerısítését.