a vagyonjog Római jog I. Örökjogi alapfogalmak A mag{njognak azt a részét, mely a vagyonalkotó részek részletes szab{lyait adja, tov{bb{ ezeknek az egyes vagyonok közti mozg{s{t meghat{rozza, vagyonjognak nevezzük. H{rom fő része: dologi jog, kötelmi jog és öröklési jog. Vagyonjogok alanyai csak vagyonjogi képességgel (commercium) rendelkező személyek lehetnek, azaz mindenek előtt az önjogú cives Romani és Latini, tov{bb{ a jogi személyek, jogalanyis{guk hat{rain belül!! az öröklési jog Az öröklési jog nem m{s, mint azon szab{lyok összessége, amely egy mag{nszemély hal{la esetén meghat{rozz{k ezen személy vagyon{nak sors{t. 1. az ember hal{la {ltal megszűnnek csal{di jogviszonyai (csal{dfői, gy{mi hatalma, h{zass{ga) 2. szab{ly szerint azonban megmaradnak vagyoni viszonyai, amelyben jogosítottként, vagy kötelezettként hal{l{ig szerepelt. Ezek egy vagy több személyre sz{llnak {t. Az elhunyt (decuius), az örökhagyó vagyona annak hal{l{val rendszerint teh{t nem veszíti el egységét, amely addig az örökhagyóhoz való tartoz{sban testesült meg, hanem egészként (per universitatem) sz{ll {t egy m{sik személyre, vagy személyekre. A fejlett jogokban ezt az {tsz{ll{st szab{lyozz{k az örökjogi norm{k. a római öröklési jog kezdetei (1) A római öröklési jog kiinduló pontj{t a csal{dba tartozó hatalomalattiak (sui heredes) törvényes jogutódl{s{ban kell keresni: A pater familias hal{l{val szétesett a csal{di közösség, mégpedig annyi új hatalmi viszonyra, ah{ny közvetlen hatalomalattija (suus) volt. A személyek és dolgok feletti uralom {tment az új csal{dfőkre.. A) A hangsúly eleinte a csal{dfői hatalommal j{ró (nem vagyoni) terhek és jogok {tsz{ll{s{n volt: a h{zi kultusszal j{ró kötelezettségek (sacra), a felszabadítottakkal szembeni patronatus, a cliensekkel és vendégbar{tokkal szembeni jogok és kötelezettségek. Ezzel tkp. csak megerősödött a sui heredes m{r a csal{dfő életében lappangóan fenn{lló teljes hatalma saj{t felesége, lesz{rmazói (illetve csal{di vagyona) felett. a római öröklési jog kezdetei (2) B) a vagyon sorsa a legkor{bbi időben az örökösök osztatlan vagyonközösségben maradtak (consortium ercto non cito); legkésőbb a XII t{bl{s törvény kor{tól azonban a vagyon örökösök közötti megoszt{sa v{lt főszab{lly{. Ekkorra a csal{d felaprózód{s{val illetve a hatalmi helyzetben való utódl{ssal kapcsolatos elképzelések {talakultak és előtérbe a csal{dfő vagyon{nak sorsa lépett. Ez v{lt az öröklés fő problém{j{v{. a római öröklési jog kezdetei (3) Nehézséget jelentett azonban, hogy bizonyos esetekben a vagyon nem sz{llhatott {t a hatalomalattiakra, mivel nem voltak ilyenek. Ekkor a környező népek szok{sjog{ból {tvett szab{lyt alkalmazhatt{k volna, mely szerint a vagyon sui heredes híj{n a legközelebbi agnat rokonokra esett, ezek híj{n pedig a nemzetség (gens) tagjaira. DE! Róm{ban a kezdeti időkben ez még nem volt feltétlenül alkalmazható, KIEGÉSZÍTÉSRE szorult - ennek oka volt: a nagycsal{dok, a t{gabb értelemben vett agnatio-k a természet rendje szerint csak nemzedékek mult{val szerveződhettek meg, illetve jöhettek létre az új környezetben, az ön{lló Róm{ban, és a gentilis szervezet sem jelentett sok{ig igazi kapcsolatot a különböző csal{dok között. 1
a római öröklési jog kezdetei (4) A római polg{r emiatt csak saj{t közvetlen h{za népe körében sz{míthatott biztos utódra, s ha ilyen nem volt vagy meghalt, indokolt volt arról valami módon gondoskodni. Ha a római polg{r hadba vonult, és nem hagyott maga mögött h{z{ban megfelelő felnőtt férfi utódot, mesterségesen kre{lhatott ilyet: a csata előtt harcost{rsai körében (in procinctu), vagy a fegyveres polg{rok testülete előtt, a comitia curiata alkalm{ból SUUSAI közé emelhette azt, akiben utódj{t és/vagy emellett kiskorú vagy nőnemű h{trahagyottai t{masz{t szerette volna l{tni. (Az ilyen örökössé -rendelés egyúttal fiúv{ fogad{st is jelentett, ez bizonyítja, hogy a csal{don kívüli örökös rendelésére tulajdonképpeni végrendelkezésre ez időben még nem volt mód!!) végrendelkezési szabads{g a régi jogban? A modern római jog{szok a XII t{bl{s törvény kor{ra a paterfamilias teljes szabad rendelkezési jog{t vélik kiolvasni a törvény 5.3. és 5.4. rendelkezéseiből: vagyis azt, hogy természetes (törvényes - suus) jogutód léte esetén is szabadon rendelkezhetett a csal{dfő vagyona felett. Fontos: A XII t{bl{s törvényből nem lehet kiolvasni olyan tételt, hogy a paterfamilias b{rki m{st örökösévé jelölhetett suusai helyett. a XII. t{bl{s törvény szövege 5.3. UTI LEGASSIT SUPER PECUNIA TUTELAVE SUAE REI, ITA IUS ESTO. 5.4. SI INTESTATO MORITUR, CUI SUUS HERES NEC ESCIT, ADGNATUS PROXIMUS FAMILIAM HABETO. Amint vagyon{ról és dolgai feletti gy{ms{gról hagyatkozott, úgy legyen a jog. Ha rendelkezés nélkül hal meg az, akinek nincs saj{t örököse, a legközelebbi agn{t rokon kapja meg a csal{di vagyont. 5.5. SI ADGNATUS NEC Ha agn{t rokon sincs, a ESCIT, GENTILES FAMILIAM nemzetség kapja a csal{di HABENTO. vagyont. a XII t{bl{s törvény utódl{si rendje (az ősi törzsi szok{sjogi ius utódl{si rendjének javított, római igényekre {tform{lt kiad{sa) a) A sui heredes automatikusan örökölték az apai vagyont, s abban {ltal{ban tov{bb gazd{lkodtak. (Ezt a közösséget a törvény engedte módon fel is lehetett sz{molni = actio familiae herciscundae) 5.4. b) A pater familias a népgyűlésen felvehetett valakit (felnőtt férfit) suusai közé. Csata előtt joga volt ezt feltételesen hal{la esetére tenni a fegyveres nép előtt. 5.4. (TESTARE!! TESTATUS) c) Jogosult volt tov{bb{ e nélkül is kiskorú h{tramaradottairól, azok gy{ms{g{ról rendelkezni, valamint EGYES VAGYON- T[RGYAKAT hal{l esetére hagyom{nyozni, egyes szolg{kat ez esetben felszabadítani. 5.3. (LEGARE!!) d) Ha a paterfamilias nem hagyott suust h{tra, testamentumban, teh{t a comitia vagy a csapat előtt sem, az agnatus proximus öröklése {llt be. 5.4. Ha nem volt se suus, se agnatus, a gens kapta a vagyont. 5.5. a végrendelet megjelenése Csak jóval a XII. t.t. ut{n (Kr.e. IV-III. sz{zad) alakult ki az a lehetőség, hogy az örökhagyó szabadon v{lassza meg örökösét, de akkor is csak a közvetlen lesz{rmazói érdekében alkalmazott bizonyos korl{toz{sokkal. Csak ekkortól v{lt lassan elsődlegessé a végrendeleti öröklés (a törvényes öröklés kivételes lesz, csak ha nincs végrendelet) ennek okai: - a paterfamilias kivételes hatalmi helyzetét csak tov{bb erősítette ez a lehetőség; - a csal{di vagyon megtart{sa, megóv{sa a felaprózód{stól, hozz{j{rult a politikai hatalomból való részesedés megtart{s{hoz; - végül a törvényes öröklési rend tökéletlensége is hozz{j{rult ehhez, hiszen a csal{dközösség és az agnatio elvét m{r a korai közt{rsas{g kor{- ban meghaladta a fejlődés és a szükségszerűség. Ugyanakkor elmaradt egy újabb törvényi rendezés - az öröklési jog elveinek {talakít{sa a praetori gyakorlatra maradt. a praetori joggyakorlat (1) A praetor joggyakorlata a hi{nyoss{gok kiküszöbölésére törekedett. A civiljogon alapuló törvényes öröklés mellé a ius honorariumon alapuló új öröklési jog, a bonorum possessio lehetősége lépett. A praetor, mint ahogy a civiljogi tulajdon mellett védelmet adva megteremtette a bonit{r tulajdont, ugyanúgy a civiljogi öröklés mellé saj{t hatalm{n alapulva, meghat{rozott körülmények fennforg{sa esetén és bizonyos személyi körnek bonorum possessiot adott és megvédte abban a részesítetteket lehetőséget adva az elbirtokl{sra. Ezzel a rendszerrel a gyakorlati igényeknek megfelelően szolg{lta, kiegészítette és bizonyos esetben megv{ltoztatta a civiljogi törvényes öröklési rendet: adiuvandi, supplendi et corrigendi iuris civilis gratia 2
a praetori joggyakorlat (2) A praetori gyakorlat a végrendeleti öröklésben is új elveket vezetett be: hereditas bonorum possessio A klasszikus korban mind a jogtudom{ny, mind a cs{sz{ri rendeleti jog belefolyt az öröklési jog alakít{s{ba: egy meglehetősen tarka öröklési rend alakult ki, amely megfelelt a gyakorlati igényeknek, azonban a szerves és elméleti tisztas{g nem igaz{n jellemezte. a cs{sz{ri öröklési jog {ttekinthetetlensége A cs{sz{rkorban a törvényhoz{s tov{bb bonyolította az öröklési rendszert, azzal hogy - mind a civiljogi, - mind a praetori szab{lyokba egyes pontokon belenyúlt. Ezzel bizonyos mértékben elősegítette a két rend összeolvad{s{t is. Ezt az összeolvad{st azt{n Justinianus rendeletei tetőzték be: pl. a 118. és 127. novell{k, melyek a törvényes öröklés szab{lyait rendezték újra. örökjogi alapfogalmak (1) 1. Öröklés t{gabb értelemben: a megmaradt vagyon {tsz{ll{s{nak a folyamata (hereditas egyik jelentése) szűkebb értelemben: az egyetemes jogutódl{s (universalis successio) 2. Hagyaték (hereditas m{sik jelentése) a természetes személy hal{la ut{n fennmaradó vagyoni természetű jogok és kötelezettségek, melyek egységes vagyont (universitas iuris) alkotnak ez az örökhagyó hal{la esetén utódaira {tsz{llhat. Aszerint, hogy benne az aktív{k (jogok) vagy passzív{k (kötelezettségek) vannak-e túlsúlyban aktív és passzív (hereditas damnosa v. odiosa) hagyatékról beszélünk. Hagyaték csak vagyonképes (sui iuris) személy ut{n maradhat. örökjogi alapfogalmak (1a) A hagyaték nem tartalmazta az örökhagyó birtok{t, személyes szolgalmait, alimentatios jog{t és kötelezettségét, delictuális tartoz{sait, személyéhez tapadó követeléseit (actiones vindictam spirantes) actio iniuriarum querela inofficiosi testamenti *Természetesen csal{di jogai (patria potestas, manus, tutela) is elenyésztek.+ örökjogi alapfogalmak (2) A hagyatékban bekövetkező jogutódl{s kétféle lehet: a) egyetemes jogutódl{s (universalis successio) amikor a hagyaték mint egész, a bennefoglalt összes jog és kötelezettség együttesen sz{ll {t egy vagy több személyre. Ezt öröklésnek nevezzük. Az egyetemes jogutódot örökösnek nevezzük. Lehet több örökös, mikor is eszmei h{nyadban lesznek jogosítottjai az örökségben lévő jogoknak és kötelességeknek. b) különös jogutódl{s (singularis successio) amikor az örökhagyó egyes (szorosan meghat{rozott) vagyoni jogai sz{llnak {t a jogutódra pl. a hagyom{ny esetén a kedvezményezett itt nem örökös, hanem hagyom{- nyos Ilyenkor teh{t egyes jogok ki vannak véve az egyetemes jogutódl{s alól, és m{snak vannak juttatva. örökjogi alapfogalmak (3) 3. Örökség (hereditas harmadik jelentése) Az a vagyontömeg, amely egyetemesen, mint egész sz{ll {t az egy vagy több örökösre. Amennyiben a hagyaték nincsen singularis successioval, hagyom{nnyal terhelve, az örökösre {tsz{lló vagyon (örökség) megegyezik a hagyatékkal. Hagyaték = örökség + hagyom{ny 3
örökjogi alapfogalmak (4) A rómaiakn{l a hangsúly az egyetemes jogutódl{son volt, ugyanis a római jog szerint a hagyaték lebonyolít{sa (a t{gabb értelemben vett öröklés) csak akkor mehet végbe, ha van legal{bb egy örökös. Ennek oka: a hagyatéki hitelezők kielégítésének biztosít{sa, a csal{di szentségek tiszteletének biztosít{sa. Csak ekkor rendezett a hagyaték sorsa! A hagyatékból való szingul{ris juttat{s kísérője és korl{tozója lehet az egyetemes jogutódl{snak, de önmag{ban nem {llhat meg! milyen alapon örökölhet valaki? H{rom alapon lehetséges, hogy valaki sz{m{ra öröklés (egyetemes jogutódl{s) nyíljék a római jogban: a) végrendelet alapj{n (successio testamentaria v. secundum tabulas) b) törvény rendelkezése alapj{n (successio legitima v. ab intestato) c) végrendelet ellenére (successio contra tabulas) A végrendeleti és törvényes öröklés mereven kiz{rja egym{st!! (Nemo pro parte testatus, pro parte intestatus decedere potest) Törvényes öröklésre csak akkor kerülhet sor, ha végrendelet nincs (nem is volt, v. egészében megdőlt). ha végrendelet csak a hagyaték egy részéről intézkedik is, vagy a kinevezett örökösök közül csak egy maradt is, a hagyaték végrendelet alapj{n nyílik meg! Azon vagyonrészek is, melyekről a végrendelet nem szól, a megmaradt örököst illetik (növedékjog) itt eltérés a modern jogok felfog{s{tól!! milyen alapon örökölhet valaki? (2) Ugyanakkor a végrendeleti öröklés későbbi eredetű, és csak fokozatosan törte {t a szabad rendelkezés elve a csal{di vagyonközösség kereteit. Nem is törte {t teljesen, hiszen a) a preklasszikus jogtól a csal{dfő rendelkezhet vagyon{ról, de csal{dja tagjairól meg kell emlékeznie: - vagy örökössé nevezi őket, - vagy kitagadja őket, elh{rítja az útból = alaki mellőzhetetlenség b) majd a jog fejlődésével bizonyos közeli csal{dtagok a törvény alapj{n kötelezően részesedtek a hagyatékból a végrendelkező akarata ellenére is, a törvény rendelkezése alapj{n = anyagi mellőzhetetlenség végrendelet vs. törvényes öröklés Nota bene! A Nemo pro parte elve alól vannak kivételek: a katon{k végrendelete, az anyagi mellőzhetetlenség = köteles rész, (a régi jogban az uti legassit< - elv XII. tt. 5.3.). Utóbbi szab{lyokkal egy új egyetemes öröklési jogalap jelent meg: A VÉGRENDELET ELLENÉRE VALÓ ÖRÖKLÉS örökjogi alapfogalmak (5) A hagyaték megnyíl{sa (delatio hereditatis): be{ll az öröklés lehetősége Szab{ly szerint ez az örökhagyó hal{l{val következik be - kor{bban nincs öröklés a delatio feltétele, hogy örökös túlélje az örökhagyót!! A delatio időpontja esetleg csak később v{lik meghat{rozott{: - a végrendeleti feltételes örökösnevezésnél, ha a feltétel be{ll, - a fictio legis Corneliae alkalmaz{si körében. A delatioval teh{t csak az öröklés lehetősége nyílik meg, az öröklés vagyis a hagyaték {th{raml{sa az örökösre egyes esetekben csak akkor következik be, ha az öröklésre meghívott elfogadja a meghívat{st, vagy m{s módon megszerzi a hagyatékot. örökjogi alapfogalmak (6) Az örökség megnyíl{s{tól teh{t meg kell különböztetnünk az örökség megszerzésének (acquisitio hereditatis) momentum{t: az örökös megszerzi a teljes rendelkezési jogot az örökség felett, vagyis amikor hatalm{ba keríti örökséget. A megszerzés tekintetében kétféle örököst különböztetünk meg: A) a famíliabeli örökösök (domestici heredes) m{r a delatioval ipso iure örökösökké v{lnak szükségképpeni örökösök (necessarii heredes): ak{r tudnak a megnyíl{sról, ak{r nem; ak{r akarnak örökösök lenni, ak{r nem. Itt a delatio és acquisitio egybeesik. Ez a lehetőség a régi famili{ris örökjog és a csal{di al{rendeltség következménye. B) velük szemben {llnak a h{zon kívüli örökösök (extranei heredes), akik csak az elfogad{st tanúsító cselekményük alapj{n v{lnak örökösökké akaratlagos örökösök (voluntarii heredes) 4
Szükségképpeni örökösök voltak: az örökhagyó suus csal{dtagjai, valamint az örökhagyó rabszolg{ja, akit felszabadít{s mellett nevezett örökössé (servus cum libertate institutus) Szükségképpeni örökösök, mert örökössé kell lenniük akaratuk ellenére is, teh{t akkor is, ha a hagyaték passzív! örökjogi alapfogalmak (7) A h{zonkívüli örökösök csak saj{t aktusukkal szerezhetik meg az örökséget, vagyis be kell lépniük az örökösi pozícióba (aditio hereditatis). Lehetnek végrendeleti és törvényes h{zonkívüli örökösök is. (A törvényes örökösök közül ilyen: a proximus agnatus és a Sc. Tertullianum és Orfitianum alapj{n meghívottak) A meghívott h{zonkívüli örökös a megnyíl{ssal jogot szerez az örökség elfogad{s{ra illetve visszautasít{s{ra, de a megszerzésig nem tekinthető örökösnek. nyugvó hagyaték (hereditas iacens) Nyugvó hagyatékról beszélünk a delatio és acquisitio közé eső időben: - necessarius heresnél ilyen nincs, - voluntarius heresnél több-kevesebb ideig mindig van. A hereditas iacens uratlan vagyontömeg: - m{r nem az örökhagyó vagyona, - s még nem az örökösé: függő, {tmeneti {llapotban levő vagyonegység (épp ezért nem jogi személy!), függősége megszűnik az acquisitióval, mely a delatio időpontj{ra visszahat, úgyhogy az örökös közvetlenül az örökhagyó jogutódja lesz (nem a hereditas iacensé), mintha m{r a hal{l pillanat{ban örökössé lett volna. nyugvó hagyaték (hereditas iacens) (2) Időközben ez a vagyon v{ltoz{sokon mehet keresztül: szerezhet jogokat és kötelezettségeket minden olyan módon, mely a vagyon alany{nak tevékenységét nem tételezi fel, pl. - tulajdonszerzés dologegyesülés, gyümölcselv{l{s, rabszolg{k szerzeményei, negotiorum gestor {ltal való szerzés révén, - m{sfelől kötelezés rabszolg{k delictumaiból, ügyleteiből stb., - az elbirtokl{st folytatja, be is fejezheti, viszont ellene elbirtokl{s, elévülés folyhat. A hereditas iacens részére a praetor szükség esetén gondnokot rendelt. uratlan hagyaték (bona vacantia) Ha a hagyatékot végrendeleti vagy törvényes öröklés címén senki sem szerzi meg, a régibb jog nem ismert külön rendszab{lyt: b{rmely hagyaték b{rki {ltal elfoglalható s elbirtokolható volt, ha az örökös nem jelentkezett vagy késlekedett. Az ilyen elbirtokló mintegy occupatioval v{lt örökössé. Később a lex Papia Poppaea (Kr.u. 9.) értelmében az uratlan hagyaték, mint caducum (eleső örökrész) az aerariumra, később az ennek helyére lépő fiscusra sz{llt. A fiscusra h{raml{s ipso iure {llt be, {ltala azonban a fiscus nem örökössé v{lik, csup{n heredis loco jut a vagyonhoz (universalis successor), s mint ilyen, terhelik az esetleges hagyom{- nyok és felszabadít{sok, valamint tartozik fizetni a hagyatéki adóss{gokat, azonban az utóbbiakat csak a hagyaték erejéig. uratlan hagyaték (bona vacantia) (2) A fiscus joga a hagyaték bevon{s{ra (bonorum vindicatio) az uratlann{ v{l{stól négy év alatt megszűnik. Ha a fiscus is elh{rítja az adóss{ggal túlterhelt hagyatékot, akkor következik a hagyaték csődje (bonorum venditio), melynél természetesen a hagyom{nyok, rabszolga-felszabadít{sok érvénytelenekké v{ltak. Éppen ezért, hogy a végrendeletben esetleg rendelt felszabadít{sok érvényre juthassanak, Marcus Aurelius (Kr.u. II. sz.) megengedte, hogy a felszabadulandó vagy helyette b{rki m{s kérhesse a hagyaték addictioj{t annak ellenében, hogy a hitelezők kielégítését v{llalja és biztosítja (addictio bonorum libertatum conservandarum causa). Ekkor a kérelmező v{lik universalis sucessorr{ (heredis loco), őt illetik utiliter a hagyatéki keresetek, a felszabadít{sok pedig érvénybe léphetnek. 5