A nyúlbecslés gyakorlata Jelenleg nincs kötelező módszer a mezei nyúl állománybecslésre, pedig különösen ennél a fajnál lenne a hasznosítás alapja a pontos létszámbecslés. Ugyanakkor vannak kipróbált és a gyakorlatban könnyen, olcsón megvalósítható becslési módszerek. Leginkább az éjszakai reflektoros létszámbecslés (Kovács és Heltay 1985) vált be, aminek a költsége három értékesített mezei nyúl árából fedezhető. Ezt a módszert magunk is több területen, régóta, sikeresen használjuk. A következőkben a gyakorlati tapasztalataink közreadásával szeretnénk segíteni e módszer szélesebb elterjedését. A becslési útvonalak kijelölése A becslés első lépése, hogy a vadgazdálkodási egység térképén kijelöljük a becslési útvonalat. Minél több útszakaszunk van, annál pontosabban tudjuk megbecsülni az állománysűrűséget. Célszerű legalább 10-12, egyenként legalább 2-3 km hosszú utat kiválasztani. Az útvonalakat úgy kell kijelölni, hogy minél jobban lefedjék a teljes területünket. Minden élőhely olyan mértékben szerepeljen a bejárt mintaterületen, amilyen arányban az egész területen előfordul, hogy ezzel se torzítsuk el a becslésünket (8. ábra). A rosszabb nyulas helyeket is fel kell mérni, mert ha csak a jó területeket járjuk be, akkor túlbecsüljük az állományunkat. A belátható mintaterület a teljes terület legalább 20%-a legyen, hogy ha rosszabbak az útviszonyok vagy csökken a beláthatóság, akkor is elegendő részt járjunk és lássunk be. Az oldalra belátható területet legfeljebb 150 m-nek vehetjük egy-egy oldalon, ezen belül még megfelelő biztonsággal felismerhetők a mezei nyulak, jellegzetes, narancssárga színnel világító szemükről. Az útvonalak kiválasztásánál kerüljük a forgalmasabb, szilárd burkolatú vagy földutakat. Ezeken egyrészt zavarhatjuk a forgalmat, másrészt az utak riasztó hatása miatt kevesebb a nyúl, ami torzítja a becslést. Lehetőleg ne válasszunk olyan földutakat sem, amelyek szegélyén pl. összefüggő fasor vagy nádas A megjelenés eredeti helye: Biró Zsolt és Szemethy László: A nyúlbecslés gyakorlata. Nimród, 98. évfolyam, 2. szám. 2010. február, 14 17. o. 41
8. ábra. A becslési útvonalak Abádszalókon, a Hubertus VT területén AZ ALAPTÉRKÉP FORRÁSA: ORSZÁGOS VADGAZDÁLKODÁSI ADATTÁR húzódik. Ezek csökkentik a belátható távolságot, ezért itt feleslegesen dolgoznánk. Az útvonalak kiválasztásával csökkenteni kell annak esélyét is, hogy ugyanazt az állatot kétszer számláljuk, ezért az útvonalak nem keresztezhetik egymást, és egymástól legalább 300 m-re kell lenniük. (Így a belátott területek nem fednek át.) Természetesen a becslés zavaró hatása elől menekülve a nyulak eljuthatnak egy másik vonal közelébe, ahol ismét megszámláljuk őket, ezért szerencsésebb a vonalakat még távolabb kijelölni egymástól. A menekülés csökkenthető a helyesen végzett becsléssel, a zavarások mérséklésével. Sokan szeretik pl. a nyúlbecslést dúvadazással összekötni. A túl sűrű megállások, egy terület többszöri végigpásztázása a reflektorral, a lövés, illetve az elejtett állat begyűjtése mind-mind zavarja a mezei nyulakat. A nyulak számlálása A kijelölt utakon egy, legfeljebb 10-15 km/óra sebességgel haladó autóval kell végigmenni. A vezetővel együtt három vagy négy ember dolgozik, keresőreflektorokkal. A számlálást legalább három, egymást követő éjszakán, február végén vagy március legelején végezzük el, amikor még nincsenek kisnyulak. Három ember figyeli a területet, a negyedik résztvevő pedig diktafonra mondhatja a látottakat. (Bizonyos mobiltelefonok is alkalmasak hangrögzítésre, tehát nem szükséges ehhez külön beruházás.) A hanganyagot később, nyugodt körülmények között lehallgathatjuk, és az elhangzottakat papírra vagy számítógépre rögzíthetjük a számításokhoz. 42
Verekedő nyulak FOTÓ: BLEIER NORBERT Négy résztvevő esetén mindenkinek csak egy dologra kell figyelnie. A sofőr vezet és az úton lévő nyulakat mondja be, illetve, hogy merre mentek (balra vagy jobbra) azért, hogy azon az oldalon ne számolják meg még egyszer. Egy-egy ember pásztázza a jobb és a bal oldalt. Amikor nyulat látnak, akkor bemondják a diktafonosnak az oldalukat (jobb vagy bal oldal), az észlelt állatok számát és a vegetációt, ahol előfordultak. A negyedik ember a diktafont kezeli. Mivel egy becslés nem becslés, legalább három, egymást követő éjszakán meg kell ismételni. Ki fog derülni, hogy egy-egy alkalommal ugyanazon a területen egészen más mennyiségű nyulat is láthatunk. Kedvezőtlen időjárású éjszakán, amikor nem bújnak elő az állatok, e számlálás alapján jelentősen alulbecsüljük az állományunkat. Máskor lehet, hogy pl. a nyulak véletlen összeverődése miatt, többet számlálunk a valóságosnál. A becslést naplemente után fél órával kezdjük el, amikor a nyulak már aktívak és előjöttek a nappali rejtekhelyekről táplálkozni. Lehetőleg éjfélig fejezzük be a becslést, mert akkor a nyulak elpihennek és kevésbé láthatók. Ha hosszú útvonalunk van, akkor osszuk két részre a területünket, és két jármű, a megfelelő személyzettel, egy időben járja be a két részt. Ugyancsak a nyulak aktivitásának változása miatt, minden nap fordítsuk meg a kezdési pontot. Azaz, ha az első napon az első szakasszal kezdtünk, akkor a második napon az utolsóval kezdjünk. Így minden szakaszon lesznek korai felvételezések és későiek is, amikor már esetleg kevésbé aktívak a nyulak. 43
Az eredmények kiszámítása A többszörös ismétlés és a sok útvonal azért is szükséges, mert minél többször mérjük fel az állományt, annál pontosabb és megbízhatóbb eredményt kaphatunk. A létszámot a becslésekből számolt átlaggal, a pontosságot a szórással jellemezzük. A szórás nagysága az ismétlések számával csökken, a becslés egyre pontosabb lesz. A szórás könnyen kiszámítható ún. tudományos zsebszámológéppel vagy a legtöbb számítógépen Excel programmal. Nem mindegy, hogy a végső populációsűrűségünk 50 mezei nyúl/100 ha és a szórás ± 25 (azaz a populációsűrűségünk valahol 25 és 75 egyed/100 ha között van), vagy 50 nyúl/100 ha ± 5 (azaz 45 és 55 egyed/100 ha között van valahol). A mezeinyúl-állomány nagyságának kiszámítását általánosan a következő egyenletekkel írhatjuk le: 1. Mintaterület nagysága (ha) = útvonalak hossza (m) belátott távolság (m) : 10 000. 2. Ezen a területen láttunk x db nyulat. 3. Populációsűrűség a mintaterületen (egyed/ha) = látott nyulak száma (db) : mintaterület nagysága (ha). 4. Egyedszám a teljes területen (db) = populációsűrűség a mintaterületen (db/ha) a teljes terület nagysága (ha). 9. ábra. A belátható terület alakulása. A fekete vonalak az út és a belátható terület két széle. A zöld a belátható terület. Felső terület az elmélet, amikor mindkét oldalon a vonal teljes hosszán 150-150 m-re látunk. Alsó terület a gyakorlat, némely szakaszokon csak 0, máshol 50 vagy 100 m a látótávolság. A teljes terület 20%-ának mintasávokkal való lefedettségénél a valóban belátott területet kell figyelembe venni 44 Ha a feldolgozás során a sávos becslést alkalmazzuk, akkor az így belátott terület 1 km vonalhosszon 30 ha lesz: 1000 m (150 + 150 m) = 300 000 m 2 = 30 ha. Azonban nem mindenhol látható be a terület a teljes 150 m-ig. A valódi beláthatóság csökkenni fog a fasorok, nádasok, bozótosok, épületek, dombélek stb. miatt, ezért mindenhol érdemes feljegyezni menetközben vagy akár még a becslés előtt, napközben bejárva a területet, a belátható távolságot és annak a szakasznak a hosszát, amelyen keresztül az a beláthatóság volt érvényes (pl. 500 m-en keresztül csak 50 m volt a beláthatóság). A feldolgozás során ezekkel a módosított területértékekkel kell kiszámolni a belátott területet, és erre kell majd vonatkoztatni a látott mezeinyúl-mennyiséget (9. ábra). A számítást példával szemléltetjük (1. táblázat): A vonal teljes hossza 1000 m volt. Az egyes darabok hosszát megszorozzuk a belátott távolsággal, és így megkapjuk a ténylegesen belátott területet az adott útvonalra. A jobb oldalon egyszerű a dolgunk, mivel csak egy 0 m-es belátható szakaszunk volt
1. táblázat. Az egyik vizsgálati területünkön az egyik szakasz belátható távolságainak alakulása a vonal mentén, jobb és bal oldalon, egy tavaszi becslés során Jobb oldal Bal oldal látótávolság (m) hossz (m) vegetáció/objektum vegetáció/objektum hossz (m) látótávolság (m) 150 50 szántás tanya 50 0 150 150 búzavetés gazos-fás 50 0 150 200 szántás búzavetés 50 150 150 100 vetés nyártelepítés 250 25 150 50 szántás legelő 200 150 150 100 vetés tanya 100 0 0 100 fasor szántás 50 150 150 250 szántás fasor 100 0 szántás 100 150 nyártelepítés 50 25 2. táblázat. Az egyik tavaszi állománybecslés populációsűrűség adatai az egyes szakaszokon a jobb és bal oldalon (ahol nem szerepel adat, ott a vonal egyoldalas volt, mert pl. területhatáron ment vagy nem volt belátható) 1. nap 2. nap 3. nap Vonalak bal jobb bal jobb bal jobb 1 5,3 11,3 23,2 13,3 29,3 39,5 2 50,5 19,9 20,5 15,3 24,2 21,7 3 9,8 31,9 22 36,6 19,6 44,1 4 37,4 1,9 8,9 21,1 50,8 26 5 37,5 26,6 31,9 37,7 62,5 31 6 16,9 6,1 6,1 8,5 33,9 6,1 7 0 0 13,7 8 7,1 10,7 3,6 9 28,7 17 12,7 34,4 11,5 55,2 10 48,5 24,2 12,1 66,7 36,4 30,3 11 15,5 0 4,8 0 7,8 0 12 0 42,6 23,3 8,7 17,4 54,3 13 43,2 21,1 21,1 18,5 24,7 21,1 14 5 1 6,7 15 8,9 11,4 15,2 17,8 31,2 15,2 16 37,9 31,6 28,5 37,9 32,1 41,1 19 35,3 0 66,7 19,6 23,5 59,3 20 22,2 40 133,3 22,2 11,1 53,3 21 81,5 30,8 0 37 66,7 20,5 22 15,2 0 0 0 7,6 14,2 23 19 4,8 3,2 57,1 12,7 40 24 4 10,7 10,7 4 4 0 25 30,8 4,8 9,5 35,9 35,9 23,8 26 5,6 10,4 36,4 22,2 22,2 26 Átlag 26,4 17,5 22,5 24,5 26,9 26,9 45
100 m hosszan, így ott a belátott terület: 900 m 150 m = 135 000 m 2 =13,5 ha. A bal oldalon összesen 50+50+100+100 = 300 méteren keresztül volt 0 m a látótávolság. Továbbá 250+50 = 300 méter hosszan csak 25 m volt, amit láttunk oldalra, és csak a maradék útvonalon volt teljes a látótávolság. Így itt 300 m 25 m = 7500 m 2 = 0,75 ha és 400 m 150 m = 60 000 m 2 = 6 ha, azaz összesen 6,75 ha volt a belátott terület nagysága. A táblázat vonalankénti elkészítése nagyban segíti a megfigyeléseink rendszerezését és elemzését. Példa az állománysűrűség kiszámítására Az előző példánál maradva, ezen a szakaszon az adott napon 5 mezei nyulat láttunk a jobb oldalon, míg a bal oldalon 0 egyedet. Így ezen az úton a mezeinyúl-állomány sűrűsége: jobb oldalon 5 db/13,5 ha = 0,37 egyed/ha, vagyis 37 egyed/100 ha, bal oldalon 0 db/6,75 ha = 0 egyed/ha, vagyis 0 egyed/100 ha. Ezt elvégezzük az összes szakaszra és napra külön-külön, minden napra kiszámoljuk a jobb és bal oldal alapján az átlagos állománysűrűséget. Majd ezekből átlagolva megkapjuk a végső becslést és ennek pontosságát (a szórást) (2. táblázat). A végső állománysűrűség: 24,1 ± 3,7 mezei nyúl/100 ha volt. Vagyis az állománysűrűség valahol 20,4 és 27,8 egyed/100 ha között volt. Néhány megjegyzés Tapasztalataink szerint ezzel a módszerrel biztosan nem becsüljük túl a nyúlsűrűséget, inkább csak alulbecslés fordulhat elő. Ez azonban biztonságos a hasznosítás szempontjából, hiszen ha ezek alapján számítjuk ki a hasznosítható mennyiséget, akkor nem fordulhat elő túlhasznosítás. A becslések során a növényzetet is érdemes felmérni a vonalak mentén (az egyes kultúrák, gyep, tanya, fás vegetáció hossza az adott útszakasz mentén). Ezt legkönynyebben a becslési útvonalak kijelölése és a napközbeni bejárások alkalmával tudjuk elvégezni. Ekkor amúgy is végigmegyünk autóval a becslési úton, csak annyi a dolgunk, hogy mérjük az egyes növényzeti foltok hosszát az útvonal mellett. Ezt akár az autó napi számlálójával vagy ha van rá mód, akkor GPS készülék segítségével megtehetjük. A kapott adatokat felhasználhatjuk arra, hogy a területünkön lévő élőhelyeket értékeljük a mezei nyúl szempontjából. Ha egyféle növényzetből kevés van a területen (kicsi a területe), de ugyanakkor az éjszakai becslés során más növényzettípusokkal összehasonlítva nagyobb mezeinyúl-sűrűséget láttunk rajta, akkor joggal állíthatjuk, hogy az a területrész a nyúl számára kedvező. Ennek az ellenkezője is igaz: amelyik növényzetből sok van, de kevés a nyúl rajta, az az élőhely rossz a nyúl szempontjából. (Ezt hívják tudományosan élőhelykedveltségnek.) Így az egész területünket minősíthetjük. A becslések ismétlésével észlelhetjük a változásokat, pl. az állomány csökkenését aratás, kaszálás vagy vegyszerezés után. Ennek alapján meg is tervezhetjük, hol kellene állandó vagy ideiglenes vadföldeket létesíteni, élőhelyfejlesztést végezni vagy a nyár 46
folyamán kiegészítő takarmányozást folytatni. Később aztán az élőhelyfejlesztéseink, etetéseink hatékonyságát is mérhetjük ezzel a módszerrel. Még pár szó a technikai részletekről. A kézi reflektorok egyszerű autóreflektorok lehetnek. Ezeket egy-egy rúdra erősítjük, majd hosszú elektromos kábellel és krokodilcsipesszel az autó akkumulátorához vezetjük. Így folyamatos az egyenletes áramellátás. A kábelekbe egyszerű, kétfázisú kapcsolót szerelünk, amivel szabályozzuk a világítást. A reflektorokat oldalra tartjuk ki az autó ablakaiból, és egyenletesen pásztázzuk a területet. Nem szabad nagyon előrevilágítani velük (legfeljebb 45 -ig), mert azzal a vezetőt is zavarhatjuk. Ráadásul idő előtt megvilágítva a nyulakat menekülésre késztethetjük őket, ami ronthatja a számlálásunkat. Ugyanis, ha azt a nyulat meg is számoljuk, a menekülésével magával ragadhat más egyedeket, amelyeket még nem láttunk, és így kiszaladhatnak a belátott sávból. Ezért, ha rávilágítottunk egy nyúlra, akkor gyorsan vegyük le róla a lámpa fénycsóváját és jegyezzük meg, hogy hol volt. Amikor odaértünk mellé, akkor emeljük rá megint a reflektort. A vezető előrefigyel, folyamatosan reflektorral világítva, és az úton megjelenő nyulakat számolja. Másrészt szól a tár sainak, hogy egy adott egyed merre hagyta el az utat, hogy azt ne számolják meg még egyszer. 47