GENETIKAILAG MÓDOSÍTOTT SZERVEZETEK AZ EURÓPAI UNIÓ PIACÁN

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozások szakirány GENETIKAILAG MÓDOSÍTOTT SZERVEZETEK AZ EURÓPAI UNIÓ PIACÁN Készítette: Toronyi Anikó Budapest, 2010

Tartalomjegyzék I. Bevezető... 5 I. 1. Módszertan... 7 II. Mire jó és hol tart a géntechnológia?... 9 II. 1. A géntechnológia és a GMO-k... 9 II. 2. Ismerd meg önmagad, ismerd meg génjeidet... 10 II. 3. Géntechnológia vs. hagyományos nemesítés?... 11 II. 4. A mezőgazdasági GM növények világhelyzete... 12 II. 5. A GM növények előnyei... 16 II. 5. 1. Globális, össztársadalmi érdekeken alapuló érvek... 16 II. 5. 2. A multinacionális vállalatok érdekei... 17 II. 5. 3. A termelők és fogyasztók érdekein, igényein alapuló érvek... 18 III. Fogyasztói ellenállás az EU-ban... 19 III. 1. Gazdálkodói szempontok... 19 III. 2. Fogyasztói tapasztalatok... 20 III. 3. Élelmiszer-kereskedelmi tapasztalatok... 26 IV. GMO szabályozás az EU-ban... 27 IV. 1. A génmódosított termékek kereskedelmi szabályozásának szükségessége... 27 IV. 2. Az Európai Unió GMO szabályozásának alapelvei... 28 IV. 2. 1. Az elővigyázatosság elve... 29 IV. 2. 2. A biológiai sokféleség megőrzésének elve... 30 IV. 2. 3. A biológiai biztonság elve a Cartagena Jegyzőkönyv... 30 IV. 3. Az EU mint egységes belső piac... 33 IV. 3. 1. Áruk szabad áramlása... 33 IV. 3. 2. Jogharmonizáció az áruk szabad áramlása területén... 34 IV. 3. 3. Műszaki tartalmú jogalkotás az EU-ban... 36 IV. 4. Közösségi GMO szabályozás... 40 IV. 4. 1. A kezdetek és az anyajogszabály... 40 IV. 4. 2. GM élelmiszerek és takarmányok... 43 IV. 4. 3. Jelölés és nyomon követés... 45 IV. 4. 4. A genetikailag módosított szervezetek exportja... 46 IV. 4. 5. Koegzisztencia... 46 3

IV. 4. 6. Egységes azonosító kódok... 48 IV. 4. 7. További szabályozások... 48 V. Az EU GMO szabályozásának várható módosulásai... 51 V. 1. Rövid kitekintés az előzményekre... 51 V. 2. A tervezet tartalma... 52 V. 2. 1. Új ajánlás a 2003/556/EK ajánlás helyett... 52 V. 2. 2. Rendelettervezet a 2001/18/EK irányelv módosításáról... 54 V. 3. Kételyek és ellenérvek... 55 V. 4. A javaslattal kapcsolatos hazai álláspont... 56 V. 5. A viták és tárgyalások aktuális helyzete... 57 VI. Összefoglalás... 60 VII. Summary... 64 VIII. Irodalomjegyzék... 67 4

I. Bevezető Hogy lehetséges, hogy ez a nagyszerű technológia, ami munkát takaríthatna meg, egyszerűbbé tenné életünket, oly kevés örömet szerez? A válasz egyszerű: még nem tanultuk meg ésszerűen használni. (Einstein, 1931: szóbeli közlés) Jelen dolgozat témájára, a géntechnológiára vonatkozóan is érdemes Albert Einstein idézett szavain elgondolkoznunk. Az ember sok ezer éve próbálja kutatni, felfogni élete értelmét, és közben élhetőbbé tenni a körülötte lévő világot. Az ember által megszerezhető ismeretek bővülésével a tudomány mind jobban fejlődött és fejlődik ma is. Ám ennek következtében az egyes tudományágak egyre inkább eltávolodnak egymástól, hisz a tudósok egyre mélyebbre és mélyebbre ásnak az egyes tudományterületeken. Így egyre inkább a részletekre összpontosítanak, ami azt eredményezi, hogy sokszor hajlamosak megfeledkezni a globális szemléletről, illetve a kiindulópontról. A dolgozatom témáját adó tudományágra, a géntechnológiára is igazak a fentiek. A géntechnológia egy viszonylag új tudományterület, ám a néhány évtized alatt tett felfedezésekkel jelentős mennyiségű új ismeretanyag tárult fel a tudósok előtt, melyek a gyakorlatba ültetve mélyreható gazdasági, és társadalmi következményekkel jártak. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy szakdolgozatomat a géntechnológiai úton módosított termékek európai uniós kereskedelmi szabályozásának témájában írom. Érdeklődésemet elsősorban az keltette fel, hogy a géntechnológia már most figyelemre méltóan sok új lehetőséget kínál az orvostudomány, a gyógyszeripar, és a mezőgazdaság terén, továbbá lehetséges megoldásokkal kecsegtet bizonyos globális problémák (pl. klímaváltozás, tömeges éhezés) kezelésére. Mindazonáltal a technológia gyors alkalmazása, és a génmódosított termékek hirtelen elterjedése nem tette lehetővé a megfelelő és elegendő objektív szakmai vizsgálatok elvégzését, így a mai napig heves szakmai viták folynak a már piacon lévő génmódosított termékek veszélytelenségéről. Ugyanakkor tekintettel arra, hogy globalizálódó világunkban az egyes országok között minden szempontból feloldhatatlan interdependencia áll fenn, a géntechnológia segítségével előállított termékek elterjedése (tán némi túlzással) már most az egész világot érinti. Azt is érdekesnek találtam, hogy éles ellentét húzódik az amerikai és az európai kontinens génmódosított termékekhez való hozzáállásában. Míg Amerika egyértelműen 5

nyitott és vevő ezekre a termékekre, addig Európa óvatosabb és szkeptikusabb, nem egy európai uniós tagállam tartózkodik tőlük. Felmerült bennem a kérdés, mi ennek a valós oka és háttere? Mi indokolja az Európai Unió állampolgárainak génmódosított élelmiszerekkel szembeni elutasító hozzáállását? Az Európai Unió, mint egységes piac egységes szabályrendszert alkotott a génmódosított termékek kereskedelmét illetően, amely minden tagállamra egyaránt vonatkozik. Ugyanakkor az uniós tagállamok között is eltérések fedezhetők fel arra vonatkozóan, miként vélekednek a genetikailag módosított termékekről, illetve milyen mennyiségben kívánják beengedik azokat területeikre. Érdekes kérdés, és véleményem szerint érdemes foglalkozni vele, hogy az egyre erősödő amerikai (főként egyesült államokbeli) nyomásra idővel miként reagál az Európai Unió, mennyiben módosítja a géntechnológiai úton előállított termékek kereskedelmére vonatkozó szabályrendszerét. Végül, de nem utolsósorban figyelmemet az is megragadta, hogy a géntechnológiát érintő mindennemű kérdés kiugróan jelentős közfigyelemnek örvend, az e témát kísérő környezetvédelmi, egészségügyi, gazdasági, vallási, ideológiai, politikai, stb. viták heves reakciókat váltanak ki az emberekből, és élesen megosztják a közvéleményt. A fent felsoroltak alapján tehát összességében azt állapítottam meg, hogy az alkalmazott géntechnológiával kapcsolatos kérdések különösen időszerűek. Ezért szakdolgozatomban először bemutatom a géntechnológia fogalmát, kialakulásának rövid történetét, valamint a genetikai módosítással előállított szervezetek definícióját, jellemzőit. Majd arról írok, hogy a világpiacon jelenleg milyen típusú génmódosított növények vannak köztermesztésben, illetve forgalomban. Ezt követően megpróbálok választ találni arra, hogy az Európai Unió fogyasztói miért fogadják ellenérzéssel a génmódosított élelmiszereket. Érintőlegesen foglalkozom azzal a kérdéssel is, hogy milyen következményei lehetnek az EU fogyasztói elutasításának. Dolgozatom második felében az Európai Unió génmódosított termékekre vonatkozó kereskedelmi szabályozását mutatom be, és elemzem azt. Magyarázatot keresek arra, hogy mire vezethető vissza az egységes piac oly szigorú szabályzata. Mivel magyarázható, hogy a világon a legszigorúbb génmódosítási szabályozás Európában található? Szakdolgozatom végén a Bizottság 2010. július 13-i javaslatáról írok, mely szerint a tagállamok a jövőben saját maguk dönthetnének arról, hogy területük egy részén vagy egészén korlátozzák-e, vagy akár megtiltják-e a genetikailag módosított növények mezőgazdasági termesztését. Ennek kapcsán foglalkozom azzal, hogy a genetikailag 6

módosított szervezetekre vonatkozó jelenleg hatályos európai uniós jogszabályok milyen irányban módosulhatnak. Úgy gondolom, nem feladatom megítélni, hogy gazdasági, politikai, egészségügyi, etikai, vallási, stb. szempontból helyénvaló-e a genetikailag módosított szervezetek előállítása, köztermesztése és forgalmazása, hisz a témát nyilvánvalóan nem láthatom át teljes mértékben minden megközelítésből. Előrebocsátom azonban, hogy személy szerint az elővigyázatosság elvét tartom irányadónak. Ugyanakkor úgy vélem, folytatni, támogatni kell a géntechnológiai kutatásokat. Fontos, hogy további új ismeretekkel gazdagodjunk, az új ismereteket ésszerűen tudjuk a gyakorlatba ültetni, valamint hogy megtanuljuk a géntechnológiát helyesen használni. Hisz Albert Einstein szavaival élve most még oly kevés örömet szerez. I. 1. Módszertan Ezúttal szeretnék még néhány szót ejteni szakdolgozatom írásának módszertanáról, illetve a kutatás, és az anyaggyűjtés menetéről. Munkámat először is a vonatkozó szakirodalom beható tanulmányozásával kezdtem. A feldolgozandó irodalom gyűjtésében segítségemre volt külső konzulensem, dr. Vértes Csabáné, a Vidékfejlesztési Minisztérium biotechnológiai szakreferense, továbbá segítettek az Agrárgazdasági Kutató Intézet ahol héthetes szakmai gyakorlatomat végeztem munkatársai is. A témához kapcsolódó szakirodalomhoz könyvek, tanulmányok illetve interneten hozzáférhető honlapok és letölthető dokumentumok, cikkek formájában jutottam hozzá. Az írásos irodalom főként a Budapesti Corvinus Egyetem könyvtárából, az Agrárgazdasági Kutató Intézet könyvtárából, illetve külső konzulensemtől származott. Ezenkívül részt vettem a 2010. szeptember 24-i Kutatók Éjszakája program keretében, a Corvinus Egyetem Genetika és Növénynemesítés Tanszéke megrendezésében tartott előadáson és a hozzá kapcsolódó interaktív laboratóriumi bemutatókon is. A program a Bepillantás a genetikailag módosított növények világába címet viselte, és átfogó képet nyújtott a genetikailag módosított növényekkel kapcsolatos főbb tudnivalókról. Az szakdolgozatírás folyamata során időről időre konzultációkon vettem részt mind főiskolai konzulensemnél, a Budapesti Gazdasági Főiskola intézetvezető tanáránál, dr. 7

Majoros Pálnál, mind pedig külső konzulensemnél, dr. Vértes Csabánénál. Konzulenseim a dolgozat készülésének folyamatában többször is átnézték, korrigálták írásomat, és a folytatáshoz hasznos tanácsokkal láttak el. Önzetlen segítségükért, építő kritikájukért hálámat ezúton is szeretném kifejezni. Végül, a dolgozatírás utolsó szakaszában interjút készítettem dr. Faragó Tiborral, a volt Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium környezet- és klímapolitikai szakállamtitkárával, akivel a génmódosított termékek EU-s szabályozásával kapcsolatos aktuális kérdésekről beszélgettem. 8

II. Mire jó és hol tart a géntechnológia? II. 1. A géntechnológia és a GMO-k Mindenekelőtt fontos tisztázni a genetikai módosítás, mint tevékenység fogalmát, valamint azt, hogy mit értünk géntechnológiával létrehozott, genetikailag módosított szervezeten. A géntechnológia azon eljárások összessége, amelyek tervezett, célzott beavatkozással, közvetlenül az öröklési anyag (DNS 1 ) szerkezetének megváltoztatásával, átrendezésével hoznak létre új, kívánt tulajdonságú élőlényt vagy biológiai eredetű anyagot. Egyszerűbben és pontatlanabbul: a géntechnológia az öröklési anyagba (DNS) való közvetlen beavatkozás. (Venetianer, 2000: 1.) A géntechnológiai módosítás (tudományos nevén in vitro DNS-rekombináció) tehát olyan eljárás, amely során egy élő sejtbe mesterséges úton új tulajdonságért felelős idegen gént juttatnak be. A fentiek alapján tehát a genetikailag módosított szervezetek (más néven GM szervezetek, transzgénikus szervezetek, transzformáns szervezetek, génmódosított szervezetek), avagy GMO-k (genetically modified organism) olyan élőlények, melyek genomjába (vagyis örökítőanyagába) a géntechnológia molekuláris módszereivel idegen gént juttattak be, az beépült, működik, és stabilan öröklődik. (Dudits és Heszky, 2000.) Az így módosított élőlény mikroorganizmus, növény és állat egyaránt lehet. A tudományág alkalmazási irányait tekintve úgynevezett fehér géntechnológiáról (ipari mikrobiológia), vörös (az orvostudomány terén alkalmazott) géntechnológiáról, illetve zöld géntechnológiáról (transzgénikus növények előállítása és felhasználása) beszélhetünk. Jelen szakdolgozat e legutóbbival, a zöld géntechnológiával, az emberi fogyasztásra szánt GM élelmiszerek előállításával és forgalomba hozatalával foglalkozik. A fogalommagyarázathoz kiegészítésként hozzá kell fűzni, hogy a sajtóban gyakran olvasható a génmanipuláció, a génsebészet, illetve néhol a génpiszkált kifejezés is. 1 A dezoxiribonukleinsav (DNS) az élőlények örökítő anyaga, a tulajdonságok kódolásáért felelős molekula, az élet titka. 9

Ezeket azonban az objektivitás érdekében pejoratív kicsengésük miatt a továbbiakban igyekszem elkerülni. Az alábbiakban megkísérlem röviden ismertetni a géntechnológia kialakulásának mérföldköveit és fejlődési útját. II. 2. Ismerd meg önmagad, ismerd meg génjeidet (szállóige) 1953-ban a fiatal Francis Crick brit és James D. Watson amerikai kutatók Cambridgeben összeállították a DNS kettős spirál végső modelljét. Ez az esemény hatalmas előrelépést jelentett és számos nemzetközi kutatásnak és genomprojektnek 2 adott löketet. Idővel arra is fény derült, hogy az információt hordozó DNS molekuláris módosítása is lehetséges. Ennek gyakorlati megvalósításához Hamilton O. Smith és Daniel Nathans kutatók 1970-71-ben tett felfedezései járultak hozzá, melyek segítségével a DNS-eket szabni, vágni lehet. Ezek és még sok más molekuláris biológiai, genetikai és biotechnológiai kutatások tehát oda vezettek, hogy a tudósoknak sikerült a 20. század végére teljes mértékben feltérképezniük és megismerniük a földi élet információit hordozó molekulát, a DNS-t, sőt mi több, képessé váltak annak módosítására is. A génmódosítási technika tehát lassan három évtizedes múltra tekinthet vissza. A kezdetek óta sok minden változott, aminek következtében ma már elmondható, hogy a génmódosítás egyfajta rutineljárás a biológiai, az agrár- és az orvosi kutatások során, és számtalan gyakorlati alkalmazása közül csak egy a GM növények és élelmiszerek előállítása. A géntechnológia fejlődésének és a benne rejlő lehetőségek bővülésének köszönhetően ma első, második, illetve harmadik generációs GM növényekről beszélhetünk. Az első generációs GM növények elsősorban a termelők, gazdák érdekeit szolgálják, mert egyszerűbb agrotechnikát alkalmazhatnak a termesztés során (pl. a több fordulóban végzett vegyszerezés helyett elegendő egyetlen alkalommal kiszórni a növényvédőszert). E 2 A gén egy tulajdonság kialakulásáért felelős DNS-szakasz. A genom pedig egy szervezet örökítőinformációinak, a géneknek az összessége. 10

csoportba a gyomirtószer-rezisztens, illetve a növényi kártevőknek ellenálló (pl. rovarra káros méreganyagot termelő) növények tartoznak. A második generációs GMO-khoz azok a beltartalmi tulajdonságaikban is változtatott növények sorolhatók, melyek már kifejezetten fogyasztói igényeket is kielégítenek. Ebben az esetben a géntechnológiával előállított növények a fogyasztót szolgáló tulajdonságokkal rendelkeznek. Ilyenek például a hosszabb ideig tárolható zöldség- illetve gyümölcsfélék, vagy az Omega-3 zsírsavat 3 tartalmazó gabonafélék. Szintén a második generációs GM növények táborához tartoznak azok a transzgénikus szervezetek, melyeknek a kedvezőtlen éghajlati vagy környezeti adottságok ellenére is megbízható a hozamuk, illetve termékenységük (pl. hideg-, szárazság-, illetve sótűrők). Harmadik generációs GM növényeknek (bioreaktor növényeknek) nevezzük azokat az organizmusokat, amelyeket elsősorban nem emberi fogyasztásra, hanem szerves molekulák (pl. ehető vakcina) előállítása és hatóanyag termelése céljából fejlesztik. (Hegedűs, 2010: szóbeli közlés) II. 3. Géntechnológia vs. hagyományos nemesítés? (Venetianer, 2010: 21.) A mezőgazdasági, avagy növényi géntechnológia lényegében a növénynemesítés új módja. A géntechnológia kínálta előállítási folyamat azonban lényegesen eltér a hagyományos növénynemesítési módszertől, mert az előbbi alkalmazásával lehetőség nyílik a természetben elő nem forduló kombinációk létrehozására. Az egyik legfontosabb megkülönböztető vonás tehát az, hogy a hagyományos növénynemesítéssel szemben a transzgénikus növény előállítása során a nemesítő pontosan megtervezi a létrehozni kívánt növényt, azaz előre elhatározza, hogy mi legyen az az egy vagy több tulajdonság, amellyel a növényt felruházza. Ez a tulajdonság a korábban említett első generációs növények esetében (pl. rovarrezisztencia) monogénes, azaz kifejeződéséért egyetlen gén felelős. A géntechnológiai módszer tehát ebben is eltér a hagyományos növénynemesítéstől: ez utóbbival a nemesített növényben általában sok gén által meghatározott (poligénes) tulajdonságokat jelentetnek meg. 3 Az Omega-3 zsírsav az emberi szervezet számára esszenciális, ami azt jelenti, hogy a szervezet nem képes előállítani, ezért a táplálkozással kell bevinni. Az esszenciális zsírsavak fontos szerepet töltenek be többek között az immunrendszer megfelelő működésében, a gyulladáscsökkentésben, illetve a vérnyomás szabályozásában. 11

A hagyományos növénynemesítéssel ugyanis szinte lehetetlen egyetlen gén átvitele erre a géntechnológia nyújt lehetőséget. További alapvető különbség, hogy a géntechnológiában, mint láthattuk, egyetlen egy gén átvitele is lehetséges, amely gén az élővilág bármely fajából származhat, illetve akár mesterséges is lehet. Ez a hagyományos növénynemesítés esetében nem áll fenn. A fenti összefoglalást követően az alábbiakban bemutatom, hogy a világpiacon jelenleg milyen arányban vannak ténylegesen jelen a genetikailag módosított növények, milyen mennyiségben termesztik őket és milyen célra. Továbbá szó lesz arról, mi a mezőgazdasági géntechnológia gyakorlati haszna, illetve, hogy a tudósok milyen további lehetőségeket látnak benne. Tömörebben fogalmazva tehát a mezőgazdasági géntechnológia alkalmazásának miértjére próbálok választ adni. II. 4. A mezőgazdasági GM növények világhelyzete Géntechnológiai úton módosított növények a világon először 1996-ban kerültek szabadföldi köztermesztésbe, illetve kereskedelmi forgalomba. (Hangsúlyozandó, hogy köztermesztésről van szó. Igaz ugyan, hogy kísérleti parcellákon már az 1996-os évet megelőzően is neveltek transzgénikus növényeket, ami viszont a nagyobb mennyiségben történő szabadföldi köztermesztést illeti, az 1996-os év hozta az áttörést.) Azóta világszerte évről évre növekszik vetésterületük. A Mezőgazdasági Biotechnológiai Alkalmazások Nemzetközi Szolgálatának (ISAAA 4 ) legfrissebb adatai szerint 2009-ben 25 országban, 14 millió gazda, 134 millió hektáron vetett GM növényeket. Ez a 2008-ban regisztrált 125 millió hektárhoz képest 7 százalékos növekedést jelent. Ennek a 134 millió hektárnyi területnek döntő többségét mindössze négy növény foglalja el. Ez a négy növény a szója, a kukorica, a gyapot és a repce. A 2008/09-es világválság súlyos következményeinek, csapásainak ellenére a 2009-es évben e négy legfontosabb GM növény esetében a termőterület a géntechnológia történetében soha nem látott rekordméreteket öltött. 4 ISAAA: International Service for the Acquisition of Agri-biotech Applications 12

1. ábra: A transzgénikus növények termelése a Földön 1996 és 2009 között (millió hektárban) (Forrás: ISAAA: EXECUTIVE SUMMARY brief 41 Global Status of Commercialized Biotech/GM Crops: 2009: 1.) Mint az a lenti összesítő táblázatból (1. táblázat) is jól látható, a GM szója 2009-ben a világ szója vetésterületének (90 millió hektár) immár több mint háromnegyedét (77%-át), a GM gyapot pedig a növény globális vetésterületének (33 millió hektár) csaknem felét (49%- át) tette ki. A GM kukorica 2009-ben az összvetésterület (158 millió hektár) körülbelül negyedét (26%-át) foglalta el, míg a GM repce az összvetésterület (31 millió hektár) valamivel több mint egyötödét (21%-át). 13

Terület (millió ha) (A) GM terület (millió ha) (B) Arány (%) (B/A) Szója 90 69,3 77 Gyapot 33 16,17 49 Kukorica 158 41,08 26 Repce 31 6, 51 21 1. táblázat: A négy legfontosabb GM növény vetőterülete 2009-ben (Forrás: ISAAA: EXECUTIVE SUMMARY brief 41 Global Status of Commercialized Biotech/GM Crops: 2009) Az imént felsorolt növényeken kívül természetesen egyéb GMO-kat is termesztenek, úgymint papaját, paradicsomot, lucernát, cukkinit, padlizsánt, cukorrépát, rizst, sőt, dísznövényeket is (pl. kék rózsa). Ezen növények előállítása azonban a mennyiséget tekintve jelentősen elmarad a négy fő GM növénytől. A legfontosabb mezőgazdasági GM termelők közé ma a következő országok tartoznak: USA, Brazília, Argentína, India, Kanada, Kína, valamint az alábbi táblázatban (2. táblázat) feltüntetett további 19 ország. A kimutatásból szembetűnik, hogy az amerikai kontinenst jóformán teljes egészében meghódította a GM-mezőgazdaság, hiszen jelentős méretű területeken számos GM-növényfélét termesztenek. Ugyanakkor az Európai Unión belül számottevően kisebb területen és mind fajtájukat, mind mennyiségüket tekintve jóval kevesebb GM-növény van köztermesztésben. A biotechnológia fejlődésének elmúlt évekbeli tendenciáit figyelembe véve a 2010-es évre is növekedést prognosztizáltak, mind a GM növények termőterületét, mind nemzetközi kereskedelmi volumenét illetően. Továbbá említést érdemel, hogy bár elsősorban és túlnyomó többségben még mindig az első generációs GM növények (főként a gyomirtó-rezisztens és rovar-rezisztens, illetve az e két tulajdonságot egyaránt magukban hordozó GM fajtacsoportok) kerülnek köztermesztésbe, 2009-ben már a második generációs növények bevezetése is megkezdődött. Jelenleg ezek szántóföldi termesztésének tesztelése folyik. (ISAAA, A Kereskedelmi forgalomban lévő biotech/gm növények globális helyzete: 2009 c. rövid kivonat legfontosabb megállapításai, 2009: 3.) 14

Sorrend Ország Terület (millió ha) GM-növény 1. Szója, kukorica, gyapot, repce, USA 64.0 cukkini, papaya, lucerna, cukorrépa 2. Brazília 21.4 Szója, kukorica, gyapot 3. Argentína 21.3 Szója, kukorica, gyapot 4. India 8.4 Gyapot 5. Kanada 8.2 Repce, kukorica, szója, cukorrépa 6. Gyapot, paradicsom, nyárfa, papaya, Kína 3.7 étkezési paprika 7. Paraguay 2.2 Szója 8. Dél-Afrika 2.1 Kukorica, szója, gyapot 9. Uruguay 0.8 Szója, kukorica 10. Bolívia 0.8 Szója 11. Fülöp-szigetek 0.5 Kukorica 12. Ausztrália 0.2 Gyapot, repce 13. Burkina Faso 0.1 Gyapot 14. Spanyolország 0.1 Kukorica 15. Mexikó 0.1 Gyapot, szója 16. Chile <0.1 Kukorica, szója, repce 17. Kolumbia <0.1 Gyapot 18. Honduras <0.1 Kukorica 19. Csehország <0.1 Kukorica 20. Portugália <0.1 Kukorica 21. Románia <0.1 Kukorica 22. Lengyelország <0.1 Kukorica 23. Costa Rica <0.1 Gyapot, szója 24. Egyiptom <0.1 Kukorica 25. Szlovákia <0.1 Kukorica 2. táblázat: A transzgénikus növényeket termelő országok áttekintése (Forrás: ISAAA: EXECUTIVE SUMMARY brief 41 Global Status of Commercialized Biotech/GM Crops: 2009) 15

A termesztésre vonatkozó adatokon, tényszerű megállapításokon túl érdemes azzal a kérdéskörrel is foglalkozni, hogy tulajdonképpen melyek azok az érvek és elméletek, amik alátámasztják, úgymond megideologizálják a GM növények és élelmiszerek létjogosultságát. A kérdés tehát az: minek köszönhető a GM-mezőgazdaság és a GM élelmiszerek rohamos terjedése? II. 5. A GM növények előnyei II. 5. 1. Globális, össztársadalmi érdekeken alapuló érvek A Föld népessége folyamatosan nő. Demográfiával foglalkozó szakértők szerint a népességnövekedés hamarosan aggasztó méreteket ölthet. Egyes elemezések (UN Press Release POP/952, 2006) arra utalnak, hogy 2050-ben 9,2 milliárd ember él majd a Földön, ami több mint 40%-os népességnövekedést jelent. Ennek logikus következménye, hogy az élelmiszerigény is megnövekszik. Mivel a népesség növekedésével az emberek élettere is nő, egyéb tényezőkkel együtt ezzel is csökkenhet a művelhető földterület, valamint a mezőgazdaság számára biztosítható víz mennyisége. A kétségbeejtő helyzetet a globális klímaváltozás hatásai (pl. átlaghőmérséklet emelkedése, elsivatagosodás veszélye, stb.) tovább súlyosbíthatják, hiszen egyes emberi tevékenységek köztudottan negatívan hatnak a természetes bioszférára 5. Az emberiség bioszféra-alakító tevékenységének mértéke szorosan összefügg a népesség nagyságával, az egy főre eső gazdasági teljesítmény mértékével (illetve az egy főre jutó fogyasztással) és az egységnyi gazdasági teljesítmény környezeti hatásával. Minél nagyobb e tényezők értéke, annál súlyosabbak a környezeti ártalmak és annál inkább átalakítjuk a bioszférát. (Darvas és Székács, 2006) Az eddig felsorolt problémákon kívül az sem mellékes, hogy jelenleg rengeteg, mintegy 925 millió éhező ember él a Földön (Hunger Notes, 2010). Becslések szerint 2010- ben az öt év alatti alultáplált gyerekek száma eléri a 104 milliót. (WHO honlap, 2010) Ezek a számok a népesség rohamos növekedésével és az élelmiszerigény nem megfelelő gyorsaságú és mértékű kielégítésével csak tovább nőhetnek. 5 Bioszféra: a szerves élet elterjedésének tere a földön (Barkos, 1994: 109) 16

Ezek alapján elmondható, hogy a kirajzolódó jövőkép egy sor megoldásra váró problémát vetít elénk. Az elkövetkezendő néhány évtizedben ugrásszerűen növekvő népesség eddig nem látott méreteket öltő élelmiszer-igényét olyan körülmények között kell majd kielégíteni, melyek tovább nehezítik a kizárólag hagyományos (vagy organikus) mezőgazdaság folytatását. A lehetséges megoldások feltérképezésében kétségtelenül meghatározó szerepe lesz a kutatásnak és fejlesztésnek. Az emberiség előtt álló kihívásokra válaszként olyan mezőgazdasági technológiai fejlesztésekre lesz szükség, amelyek lehetővé teszik az évi mintegy 5 milliárd tonna globális élelmiszer-előállítás legalább 50%-os növelését az elkövetkező néhány évtizedben. (Bánáti-Popp-Potori, 2007: 7.) Erre az egyik lehetséges mód a mezőgazdasági géntechnológia alkalmazása. A kutatók szerint ugyanis a transzgénikus növények új tulajdonságai éppen az ilyen vészhelyzetekre kínálnak megoldást (gondoljunk csak az olyan génmódosított növényekre, melyek egységnyi területen magasabb terméshozammal kecsegtetnek, vagy azokra a rovar-rezisztens növényekre, melyek egyes rovarokra nézve káros anyagot termelnek, ezáltal lehetővé teszik a növényvédőszer-használat csökkentését). II. 5. 2. A multinacionális vállalatok érdekei Az össztársadalmat érintő problémák megoldásának motivációin kívül elengedhetetlen, hogy a géntechnológiában érintett multinacionális cégek érdekeit is külön vizsgáljuk. Ezen óriásvállalatok ugyanis kiemelkedő szerepet vállalnak a GMO-k előállításában, hiszen ők vannak abban a helyzetben, hogy tőkét fektethetnek a biotechnológiai kutatásokba és fejlesztésekbe, illetve a transzgénikus növények előállításába. Mindazonáltal fontos tudatosítanunk, hogy az olyan biotechnológiával is foglalkozó mezőgazdasági nagyvállatok, mint például a Monsanto, a DuPont, vagy a Syngenta elsősorban nem idealista emberbarátok, hanem profitorientált kapitalisták (Venetianer, 2010: 146.) A multinacionális cégek tulajdonába tartozó GMO-k szabadalom által védett szellemi termékek, ami azt jelenti, hogy a szabadalom tulajdonosának kizárólagos joga van egy adott GMO hasznosítására. A vetőmag-előállító óriásvállalatoknak tehát a kutatásokra fordított befektetések gyors megtérülése reményében érdekükben áll a GM vetőmagok megfelelő promóciója és eladása, és így mivel a termelőknek a vetőmagokat évről évre újonnan meg kell vásárolniuk egyfajta függőség (ún. genetikai gyarmatosítás ) alakul ki. 17

II. 5. 3. A termelők és fogyasztók érdekein, igényein alapuló érvek A világ fogyasztóinak többsége az utóbbi néhány évtizedben fokozatosan hozzászokott az olcsó, bőséges választékban hozzáférhető élelmiszerekhez. A tudatos táplálkozás divatba jöttével azonban az olcsó tömegáru termelése mellett megjelent a minőségi termelés is. Így a fogyasztók növekvő igényeit és elvárásait figyelembe véve a termelői igények is változtak, melyek kielégítésére a zöld géntechnológia alkalmazása jelenthet megoldást. 18

III. Fogyasztói ellenállás az EU-ban A dolgozat jelen fejezetében bemutatom, miként vélekednek a transzgénikus növényekről és élelmiszerekről (illetve a zöld géntechnológiáról) az Európai Unió fogyasztói. Ahhoz, hogy az agrár-biotechnológiához való fogyasztói hozzáállásról teljes képet kapjunk, szemügyre kell vennünk az általa kínált termékek és szolgáltatások eddigi és potenciális teljesítményét az élelmiszer-ellátási lánc valamennyi fázisában, illetve valamennyi fontos szereplője szempontjából. Ezért a következőkben sorra veszem a gazdálkodók, a végső fogyasztók, és végül az élelmiszer-előállítók és -kereskedők szempontjait. III. 1. Gazdálkodói szempontok (Pataki és Matolay, 2008) A gazdálkodóknak alapvetően azt kell eldönteniük, hogy milyen termesztési technológiával dolgozzanak. A hagyományos (hibrid) vetőmagok, a bio-gazdálkodási megoldások, valamint a helyi fajták (ún. tájfajták) mellett ma már az agrár-biotechnológiai vállalatok kínálata is a gazdák rendelkezésére áll. Az, hogy a gazdálkodók számára megéri-e génmódosított növényeket termeszteni, a vetőmag árától, az abból fejlődő növények hozamától és a növényvédőszer-használat mértékétől függ. Ami az árat illeti, megjegyzendő, hogy a GM-növények vetőmagja általában 10-30%- kal drágább, mint a konvencionális vetőmagok ára. Ugyanakkor a GM-növények termesztése agrár-biotechnológiai óriásvállalatok (túlnyomó többségben főként a már említett géntechnológiával foglalkozó nagyvállalatok) licencéhez kötött. Ez azt jelenti, hogy ha egy gazda GM növényt kíván termeszteni, annak jogvédett vetőmagját minden évben újra meg kell vennie a cégtől, a bevetett terület után pedig hektáronként további illetéket kell fizetnie. Ezek alapján tehát nem állítható, hogy a GM vetőmag ára kedvezőbb lenne a nem GMvetőmagok áránál. A növényvédőszer-használat ugyan kezdetben az ígéreteknek megfelelően valóban csökkent a transzgénikus növények termesztése esetében, ez azonban minden bizonnyal csak a GM-növények bevezetését követő első három évben (1996-1998) teljesült maradéktalanul. Ugyanis hamar beigazolódott a GM-ellenes tábor aggálya, miszerint rövid időn belül (három- 19

négy év) alatt megjelennek az ellenálló szupergyomok, melyekre aztán egyre több és több növényvédő szert kell kiszórni. Így növekszik a növényvédő szerek használata, és ezáltal a környezet szennyezésének mértéke. Továbbá a GM-növények hozamával kapcsolatos elvárások sem teljesültek a vártnak megfelelően. Igaz ugyan, hogy némely GM-növényfajtáknál jelentős hozamnövekedés volt megfigyelhető, ám nem mutatható ki egyértelmű ok-okozati összefüggés a hozam növekedése és a növény transzgénikus mivolta között. A hozam-összehasonlító vizsgálatok során ugyanis nem volt minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a GM növények, illetve a kontrollnövények (konvencionális növények) hozamát mennyiben határozzák meg az egyéb termesztési feltételek, azaz a termesztési terület regionális adottságai. Például a Bt-kukorica 6 esetében fontos tényező a kártevők elterjedtsége, hiszen az adott régióban akkor célszerű igazán ilyen növényt termeszteni, ha a kártevő-veszély valós, illetve jelentős. Látható tehát, hogy a génmódosított növények termesztésétől ódzkodó Európai Unióbeli gazdák kételyei nem megalapozatlanok. Ugyanakkor érdekes megfigyelés, hogy a helyi fajtákat (tájfajtákat) ültető gazdálkodók jobban elutasítják a GM-növényeket, mint azok a gazdálkodók, akik vetőmagjukat rendszeresen vetőmag-forgalmazó cégektől vásárolják. Előbbiek ugyanis egyébként is ahhoz vannak hozzászokva, hogy a gazdaságukban termesztett növények termésének egy részéből saját maguk fogják meg a vetőmagot, illetve cserélik egymás között gazdatársaikkal, azaz nem a kereskedelmi forgalomból szerzik be ezeket. III. 2. Fogyasztói tapasztalatok Amint már korában is említés esett róla, az európai (és magyarországi) fogyasztók többsége kezdettől fogva meglehetős ellenérzéssel viseltet a GM élelmiszerekkel szemben, lényegében elutasítja az agrár-biotechnológiát. Az Eurobarometer legutóbbi (2005-ös adatokat feldolgozó, 2006-ban közzétett) felmérése, mely az Európai Unió 25 tagállamának fogyasztói attitűdjét vizsgálta, azt mutatta ki, hogy az európaiak 62%-a jelentős aggodalmat táplál a genetikailag módosított termékekkel szemben. Ugyanakkor az Európai Unió fogyasztóinak magatartása tagállamonként is mutat eltérést (ld. 2. ábra). A legnyitottabbak a csehek (45%), a portugálok (37%), és a máltaiak 6 A Bt rövidítés a Bacillus thuringiensis nevű baktériumra utal. Ez a baktérium egy rovarokra mérgező fehérjét termel. 20

(35%), a legnagyobb ellenérzést pedig Luxemburg (11%), Görögország (12%), illetve Ciprus (13%) lakosai táplálják a transzgénikus növények előállításával és forgalmazásával szemben. 2. ábra: A GM élelmiszerek előállításának támogatottsága az EU fogyasztóinak körében (Forrás: Eurobarometer, 2006) E felmérése szerint az EU-25-ök állampolgárainak átlagosan 27%-a támogatja a GM élelmiszerek előállítását. (Megjegyzendő, hogy a kimutatás 2005-ös adatok felmérése alapján készült, Románia és Bulgária uniós csatlakozását megelőzően. Tekintettel arra, hogy Romániában a csatlakozás előtt jelentős mennyiségben termesztettek transzgénikus növényeket, a közvélemény is valószínűleg nyitottabban fogadja az ilyen növényekből készült élelmiszereket. Ha a felmérést napjainkban megismételnék, Románia miatt valamelyest változnának a fenti eredmények. Összességében azonban minden bizonnyal ma is hasonló képet kapnánk az európai unió fogyasztóinak hozzáállásáról.) 21

Az Eurobarometer 2006-ban közzétett felmérése azt is kimutatta, hogy az agrártermékek megítélésében az európai fogyasztók számára a legfontosabb szempont a GM termékek emberi egészségre és környezetre gyakorolt hatása (ld. 3. ábra). A megkérdezettek 33%-a tehát kizárólag akkor lenne hajlandó GM termékeket vásárolni, ha biztos lehet abban, hogy ezek egészségesebbek, illetve kevesebb növényvédő szert tartalmaznak. A felmérés szerint azonban az ár nem mérvadó, a megkérdezettek többsége akkor sem vásárolna GM terméket, ha alacsonyabb áron juthatna hozzá. 3. ábra: Az európaiak vásárlási hajlandósága megadott szempontok alapján (Forrás: Eurobarometer, 2006) 22

Megfigyelhető az is, hogy az európai fogyasztók attitűdje jelentősen eltér az amerikai kontinens (főként az USA) fogyasztóinak vélekedésétől. A kutatási potenciált, valamint a vetésterületet illetően is meghatározó súllyal rendelkező USA polgárai lényegesen kevésbé tartózkodnak a GM élelmiszerektől, mint európai társaik (Eurobarometer, 2006). Általánosságban elmondható, hogy a GM élelmiszerek társadalmi hasznosságának megítélésében az amerikaiak sokkal elfogadóbbak, mint az európaiak. Tény, hogy az amerikai kontinensnek úttörő szerepe volt a GM-növények korai, nagy területen történő termesztésében. Erre azonban a sokkal elutasítóbb európai közvélemény válaszul a potenciális kockázatokat kezdte hangoztatni. Így a genetikailag módosított élelmiszer-alapanyagok hordozta lehetséges veszélyek a mai napig fontos szerepet kapnak az EU és az USA között kialakult kereskedelempolitikai vitákban. (Bánáti, 2007) Ugyanakkor figyelemre méltó az a felmérés, ami egyféle magyarázattal szolgál az európai és az amerikai fogyasztók különböző beállítottságára, attitűdjére. Megállapítja, hogy az európai fogyasztók az amerikaiakkal összehasonlítva jobban kedvelik a minél kevesebb feldolgozás útján készült élelmiszereket. Jobban ragaszkodnak hagyományos ételeikhez (ilyen például a frissen fejt tejből készült sajt, vagy a hagyományos úton pl. sóval, füstöléssel tartósított húsok), ezeket ugyanis biztonságosabbnak, egészségesebbnek ítélik. Ezért az európaiak a géntechnológia élelmiszer-ipari felhasználásával szemben jóval szkeptikusabbak az amerikai fogyasztóknál. Ezt a jelenséget kulturális sajátosságnak, kulturális különbségnek is tekinthetjük. (Pollack és Schaffer, 2000: 13-14.) Továbbá az európai fogyasztók elutasító hozzáállásának kialakulásában közrejátszik az élelmiszerellátási lánc intézményrendszerébe vetett bizalmi fok is. Különböző kutatások szerint Európában a tudományba, a szabályozó hatóságokba, az üzleti szférába és a nem kormányzati szervezetekbe (NGO) vetett bizalom megingása, csökkenése, és megrendülése, azaz eme intézmények hitelvesztése a probléma lényege. (Pataki és Matolay, 2008) Részben ebből következik az is, hogy az európai fogyasztók úgy vélik, a GM termékek veszélyességi kockázata meglehetősen nagy. Nem elegendő számukra az előnyök hangsúlyozása, mert azokat nem ítélik megfelelő mennyiségűnek ahhoz, hogy elfeledtessék velük a transzgénikus termékekkel járó esetleges (vélt, vagy valós) kockázatokat. Továbbá a genetikai módosítás hasznosságának megítélésével kapcsolatos vizsgálatok azt mutatták, hogy a megkérdezettek körében a természet átalakulása és a következmények ismeretének hiánya volt a legjelentősebb ellenérv. (Bánáti, 2007.) 23

A fent említett szempontokon kívül a mezőgazdasági géntechnológiával kapcsolatban az európai fogyasztókban elvi, erkölcsi, illetve vallási eredetű kételyek is megfogalmazódtak. Sokan rosszallásukat fejezik ki, amiért a tudósok Istent játszva mesterségesen beavatkoznak a természeti folyamatokba, manipulálják a természetes szaporodás rendjét. (Venetianer, 2010: 54.) Az sem mellékes tény, hogy a jelenleg piacon lévő első generációs agrárbiotechnológiai élelmiszertermékek a fogyasztóknak nem kínálnak hozzáadott értéket sem a kényelem, sem az egészséges táplálkozás tekintetében szemben az ökológiai gazdálkodás különböző formáiból származó bio-termekékkel. A fogyasztók elutasítása és gyanakvása a második generációs GMO-k megjelenésével sem enyhült, illetve a technológiával kapcsolatos fogyasztói ismereteik sem bővültek. Ezek a génmódosított szervezetek ugyanis beltartalmi jellemzőik (például a megnövelt bétakarotintartalom) révén csupán egy meghatározott célcsoport számára kínálnak előnyöket. Ide sorolható az úgynevezett aranyrizs 7, ami egyes (főként afrikai) országok A-vitamin hiányban szenvedő lakosainak jelentene megoldást. Így a második generációs GMO-k megjelenése egyelőre nem segíti az európaiak elutasító magatartásának megváltozását. A fentiekhez azonban azt is hozzá kell fűzni, hogy a fogyasztók elutasító hozzáállásában jelentős szerepet játszik a tájékozatlanság, az információk hiánya, illetve a félreinformáltság is. A géntechnológiai tudományterület sokkal gyorsabb ütemben fejlődik, mintsem a fogyasztók, vagy akár a szakemberek követni tudnák. Hiszen egyfelől a biotechnológia immár olyan lehetőségeket teremt, és olyan távlatokat nyit a tudomány művelői számára, amit az átlagos képzettségű emberek, fogyasztók nem tudnak követni. (Bánáti-Popp-Potori, 2007: 8.) Másfelől pedig a közvélemény fő információforrásának, a médiának érzékelhetően erős információtorzító hatása van, illetve gyakran hatásvadász, szenzációhajhász, ezáltal a valós adatokat elferdítő jelleggel bír. Ez indokolhatja annak a felmérésnek a megmosolyogtató eredményét, amely szerint a válaszadók 10%-a azt hiszi, hogy a biotechnológiának az íriszdiagnosztikához, vagy a térrendezés ősi kínai művészetéhez van köze. A kérdezettek 12-26%-a gondolja úgy, hogy a természetgyógyászati módszerek kapcsolódnak a biotechnológiához. Mindössze egyharmaduk vélte úgy (helyesen), hogy a klónozás összefügg a biotechnológia fogalmával, és a válaszadók 7 Aranyrizs : genetikai módosítással előállított, béta-karotint termelő rizsfajta. A sárga színű béta-karotin innen az aranyrizs elnevezés az emberi szervezetben A-vitaminná alakul, ami például a látáshoz nélkülözhetetlen. 24

mindössze alig több mint fele tudta azt, hogy a biotechnológia és a génmérnökség rokon fogalmak. Egyre szélesebbre nyílik a biotech-olló, azaz egyre jobban eltávolodik a tudomány, illetve annak gyakorlati alkalmazása és a társadalmi megítélés, elfogadottság. (Bánáti, 2007: 442.) A fogyasztók tájékoztatásában jelentős szerepük van a géntechnológiához értő szakembereknek, akik a szélesebb rétegek elsődleges véleményformálói. Több olyan kutatást is végeztek, amelyek a szakértők álláspontjára, illetve az azt alátámasztó érvrendszerre irányulnak. Az eredmény azt mutatta ki, hogy a géntechnológia mezőgazdasági és élelmezési célú felhasználásával kapcsolatos szakértői érvek és ellenérvek hozzávetőlegesen kiegyensúlyozottak. A kutatók, illetve tudósok fő ellenérvei közé tartoznak a következőkben felsoroltak. A géntechnológia alkalmazásával nem feltétlenül csökken a vegyszerfelhasználás, rezisztencia alakulhat ki a kártevőkben, sérül a biodiverzitás 8, nem ismerjük eléggé a módszer hosszú távú következményeit, kizárólag a monopóliumok számára előnyös, kevés a rendelkezésre álló információ, valamint a géntechnológia nem oldja meg az éhezés problémáját, mert a szegény országok nem jutnak hozzá, továbbá háttérbe szorítja a hagyományos gazdálkodást és a biogazdálkodás megszűnéséhez vezethet, azaz beláthatatlan környezeti károkat okozhat. (Bánáti, 2007: 442-443.) A fentiekből látható tehát, hogy a fogyasztó elutasító magatartásának számos aspektusa van. Sőt, az eddigiekben részletezett okok mellett még továbbiak is megemlíthetők. A teljesség igénye nélkül például a modernizáció, a technológiai haladás általános elutasítása, a géntechnológia emberi alkalmazásának elutasítása, melyet sokan a klónozással azonosítanak (pedig a klónozás nem géntechnológiai eljárás), valamint a beavatkozással érintett élőlények méltóságának védelme további magyarázattal szolgál a fogyasztói ellenérzet megértéséhez. (Venetianer, 2010: 54.) 8 Biodiverzitás: állatfajok sokfélesége adott földrajzi területen v. bizonyos időszakon belül. (Bakos, 1994: 108.) 25

III. 3. Élelmiszer-kereskedelmi tapasztalatok Az élelmiszer-előállítók és -kereskedők legfőbb feladata, hogy felmérjék a fogyasztók preferenciáit és reagáljanak azokra. A mai fogyasztók egyre tudatosabbá válnak, ezáltal egyre érzékenyebbek a minőségre, és egyre nagyobb az igényük az élelmiszerek tulajdonságaira vonatkozó megfelelő tájékoztatásra. Az élelmiszeripari vállalatok ezért egyre inkább törekednek a megfelelő minőségi és márkajelöléssel ellátott élelmiszerek forgalmazására, valamint nagyobb hangsúlyt fektetnek a saját márkák kifejlesztésére és alkalmazására. Mivel az első generációs GM termékek forgalomba kerülésére az Európai Unió fogyasztói ellenállással reagáltak, és ezt az élelmiszeripari vállalatok hamar érzékelték is, ezért saját márkáik önkéntes GM-címkézésével válaszoltak rá. Felismerve tehát a fogyasztók preferenciáit (ez esetben a transzgénikus szervezetektől való tartózkodási igényt), nemcsak a legnagyobb élelmiszergyártó cégek, hanem a kiskereskedelmi láncok is olyan lépéseket tettek, melyek ellátási láncuk GM-mentességét volt hivatott biztosítani, dokumentálni és kommunikálni fogyasztóiknak. (Pataki és Matolay, 2008) A GM élelmiszerek előállítása esetén ráadásul az élelmiszeriparnak olyan problémákkal kell szembesülnie (pl. nyomon követés), amelyek többletköltséggel járnak, és amelyekre jelenleg nem megfelelően felkészültek, ezért is nyilatkoznak alapvetően elutasítóan a GM termékekről. A kereskedők mintegy negyede (26,6 %) még korainak tartja az innovációt ezen a területen, ugyanis amíg a fogyasztók idegenkednek tőle, addig nem kezdenék el a forgalmazást. (Bánáti, 2007, 443.) Azzal, hogy az élelmiszer-ellátási szereplők ellátási láncukból igyekeznek minél inkább kizárni a GM-összetevőket, elsődleges céljuk az, hogy a fogyasztói elvárásoknak megfelelően megvédjék márkáikat, minőségi szempontjaikat, hírnevüket, s tulajdonképpen versenyképességüket. (Pataki és Matolay, 2008) 26

IV. GMO szabályozás az EU-ban IV. 1. A génmódosított termékek kereskedelmi szabályozásának szükségessége Viszonylag kevesen tudják, hogy növények genetikai módosítására irányuló kutatásokat először Európában végeztek. Az első génmódosított (sötétben fluoreszkáló) dohányt egy belga tudóscsoport alkotta meg 1983-ban, majd 1986-ban sor került az első szabadföldi kísérletekre is. Ennek ellenére Európában a génmódosított élelmiszereket nagyfokú fogyasztói bizalmatlanság övezi (ld. Fogyasztói ellenállás az EU-ban c. fejezet). A fogyasztói attitűdnek megfelelően a nemzeti és közösségi jog által biztosított szabályozási elemek alkalmazásával az egyes GM növények köztermesztése, illetve élelmiszer-, és takarmánycélú felhasználása megtiltható. Hiszen amíg számottevő az olyan fogyasztó, aki idegenkedik a génmódosított termékektől, addig ésszerű a jog által biztosított tilalmakkal élni. A jogi szabályozás szükségességét az is alátámasztja, hogy a már felhasználásra engedélyezett géntechnológiával módosított szervezetek kivonása a környezetből, illetve termékként a kereskedelmi forgalomból egyes esetekben már nem lehetséges, vagy jelentős többletköltséggel jár. Továbbá tény az is, hogy az 1960-as évek elejére a világkereskedelem szerves részévé, sőt egyik legfontosabb cikkévé vált az élelmiszer. A globális élelmiszerpiac kialakulásával párhuzamosan a fogyasztók tájékoztatása és egészségének védelme érdekében a kereskedelmet elősegítő, ugyanakkor a visszaéléseket megakadályozó jogszabályok kidolgozása vált szükségessé. (Domokos, 2005) Így már a világ számos országában létezik valamiféle törvényi szabályozás a géntechnológiával előállított termékekre vonatkozóan. A géntechnológiával módosított szervezetek felhasználására irányuló szabályozások eltérő elvi megközelítésűek lehetnek. A kétféle egymástól élesen eltérő megközelítés bemutatása az Egyesült Államok és az Európai Unió példájával a legszemléletesebb. Az Egyesült Államokban az úgynevezett Lényegi azonosság ( Substantial equivalence ) elve érvényesül. Ez azt jelenti, hogy ha sikerül bizonyítani, hogy az adott termék semmilyen a biztonságos fogyasztáshoz szükséges lényeges tulajdonságban nem 27

tér el egy már engedélyezett terméktől, azaz lényegében azonos vele, akkor függetlenül az előállítási technológiától, a kérdéses termékek azonos elbírálás alá esnek. Ez az elv azt feltételezi, hogy egy (élelmiszer-előállítási) eljárás mindaddig ártalmatlan, amíg be nem bizonyosodik, hogy ártalmas. A lényegi azonosság elve tulajdonképpen a génmódosított termékek gyors piacra kerülését segítette elő. Ezzel szemben az Európai Unió az Elővigyázatosság elvét ( Precautionary principle ) alkalmazza. Hozzáállása szerint a géntechnológiát minden más technológiától eltérően kell kezelni, ezért magát az előállítási módszert szabályozza. Az előírások tehát a technológiára vonatkoznak és nem a késztermékre. Az Európai Unióban egy transzgénikus növényt akkor is szigorú vizsgálatoknak vetnek alá, ha elhanyagolható esély van arra, hogy az bármiben különbözik a hagyományosan nemesített megfelelőjétől. Megállapítható tehát, hogy az európai uniós génmódosítási szabályozás a világon a legszigorúbb. (Venetianer, 2010: 35-36.) Az előzőek alapján általánosságban igaz, hogy a technikai fejlődés által felvetett kérdésekre adott válaszok tekintetében a politika és a jog országonként eltérően reagálhat, de mindenhol jelentős lemaradásban van. Úgy tűnik, hogy a világon jelenleg egyedül az Európai Unió döntéshozó testületeiben van meg a szándék, hogy (eljárási szabályaik korlátain belül és a fogyasztói/gazdasági szempontokra tekintettel) behozzák ezt a hátrányt. (Domokos, 2005) A továbbiakban arról lesz szó, hogy az Európai Unióban miként történik e lemaradások behozása, azaz megkísérlem átfogóan bemutatni az Unió génmódosított (élelmiszer)termékekre vonatkozó jelenleg (2010 november) hatályos jogi rendszerét. A dolgozat e fejezetének elsősorban a ma érvényben lévő szabályozások ismertetése és elemzése a célja, ahol a magyarázat és az előzmények bemutatása miatt szükséges a korábban módosított, illetve hatályon kívül helyezett jogszabályokat is megemlítem. IV. 2. Az Európai Unió GMO szabályozásának alapelvei Az Európai Unió általános jogharmonizációs törekvéseinek megfelelően az EU szabályozása kihat a már meglévő vagy kidolgozásra váró nemzeti szabályokra, így egyes alapelvek harmonizációja elengedhetetlen. Ezért először az Európai Unió által elfogadott alapelvekről teszek említést. 28

Az Európai Unióban jelenleg követendő alapelvek túlnyomó többsége nemzetközi konferenciákon fogalmazódott meg. A biotechnológia alkalmazásával kapcsolatos felmerülő kérdésekkel első ízben 1992-ben az ENSZ Környezeti és Fejlődési Konferenciája, avagy Riói Konferencia 9 (más néven Föld-csúcs) foglalkozott. A konferencia eredményeképp megalkotott Riói Nyilatkozat a fenntartható fejlődés huszonhét alapelvét tartalmazza. Ezek közül több alapelv, mint például az információkhoz való hozzáférés, vagy a tudomány fejlődésének elve az európai uniós illetve belföldi jogi dokumentumokban is rendre visszaköszön. (Domokos, 2005) IV. 2. 1. Az elővigyázatosság elve A Riói Nyilatkozat alapelvei közül a GMO-kra vonatkozó uniós jogalkotás szempontjából legfontosabb (és egyben legvitatottabb) alapelvként a 15. pont hangsúlyozandó. Ez az úgynevezett elővigyázatosság elvét ( Precautionary principle ) tartalmazza, melyre a vonatkozó állásfoglalást az Európai Tanács a nizzai ülésen (2000 decemberében) fogadta el. Az elv azt mondja ki 10, hogy tudományos bizonytalanság esetén a környezet és az emberi egészség védelme érdekében halaszthatatlan elővigyázatossági intézkedések meghozatala szükséges. Az elővigyázatosság elve ugyan a környezetvédelmi politikából ered, de számos egyéb területen is alkalmazható, mint például az élelmiszerbiztonság, a veszélyes áruk szállítása, vagy a közegészségügy. Az elővigyázatosság elve azon a tényen alapul, hogy természettudományos ismereteink korlátozottak, így a tudomány mai állása szerint veszélytelennek vélt következményekről később kiderülhet, hogy komoly, visszafordíthatatlan károkat okoznak. Ezért az elv alapján a környezethasználattal járó tevékenységek (jelen esetben a génmódosítás) környezetre gyakorolt hatásait a lehető legkisebbre kell csökkenteni, még akkor is, ha azok következményeiről nem tudhatjuk biztosan, hogy a környezetre hátrányosak-e. A fentieket figyelembe véve az Európai Unió a génmódosított termékekre vonatkozó jogi szabályozásának (ki)alakításában erősen törekszik az elővigyázatosság elvének érvényesülésére. 9 A Konferenciának Rio de Janeiro adott otthont. 10 A Riói Nyilatkozat 15. pontja szó szerint: A környezet védelme érdekében az Államok, lehetőségeiknek megfelelően, széles körben törekedni fognak az elővigyázatosságra. Ahol súlyos vagy visszafordíthatatlan kár fenyeget, a teljes tudományos bizonyosság hiánya nem használható föl indoklásként a környezetromlást megakadályozó, a hatékonysággal járó intézkedések elhalasztására. 29

IV. 2. 2. A biológiai sokféleség megőrzésének elve Szintén a Riói Konferencián fogalmazták meg az úgynevezett Agenda 21 cselekvési tervet, melynek 15. fejezete a biológiai sokféleség megőrzéséhez szükséges, 16. fejezete pedig a biotechnológia környezetvédelmi szempontból megfelelő alkalmazásához szükséges programterveket és kormányzati intézkedéseket tárgyalja. A Riói Konferencia terméke a Biológiai Sokféleség Egyezmény 11 (Convention on Biological Diversity) is, mely a legmagasabb nemzetközi politika szintjén foglal állást az ember (emberi társadalom) és a természet (élővilág, biológiai sokféleség) viszonyának meghatározásában. Célkitűzései közé tartozik a biológiai sokféleségben rejlő értékek megőrzése, komponenseinek fenntartható használata, a genetikai erőforrások hasznosításából származó előnyök igazságos és méltányos elosztása, beleértve a genetikai erőforrásokhoz való megfelelő hozzáférhetőséget, technológiák átadását és pénzeszközök biztosítását. Az egyezmény rendelkezései tartalmazzák a biotechnológia jogi szabályozásának alapvető kérdéseit is. Meghatározza a részes államok kötelezettségeit a biológiai sokféleség fenntartható hasznosításával kapcsolatban, valamint a kutatás és képzés, a közoktatás és tájékoztatás, a környezeti hatások vizsgálata és a káros hatások minimalizálása, a technológiák hozzáférhetősége és átadása, az információcsere, illetve a finanszírozás területén. (Biológiai Sokféleség Egyezmény honlap) IV. 2. 3. A biológiai biztonság elve a Cartagena Jegyzőkönyv A Biológiai Sokféleség Egyezménynek megfelelően jött létre a Biológiai Biztonságról szóló Cartagena Jegyzőkönyv 12, amelynek kiemelt jelentősége abban rejlik, hogy kifejezetten a genetikailag módosított szervezetekkel kapcsolatos tevékenységekre terjed ki. E Jegyzőkönyv a genetikailag módosított szervezetek országhatárokon át történő szállítására vonatkozó első nemzetközi megállapodás. 11 Az Egyezményt 1992. június 13-án nyitották meg aláírásra, majd kellő számú csatlakozást követően 1993-ban lépett hatályba. 12 A Cartagena Jegyzőkönyvet 1995 és 2000 között dolgozták ki, és 2000-ben fogadták el. Jegyzőkönyv 2003. szeptember 11-én lépett hatályba és jelenleg 193 állam részese. 30