BALKÁNI KERESKED ŐK A XVIII. SZÁZADI BIHAR MEGYÉBEN Papp Klára L A kutatás előzményei Az elmúlt néhány évben a cigányság, az ortodox görögkeleti vallásúak stb. mellett különösen megélénkült az érdeklődés a balkáni kereskedők (török alattvalók) magyarországi tevékenysége iránt is.t Történelmi irodalmunkban ugyan már a Magyar Gazdaságtörténeti Szemle is közölt a kereskedőelem kiváltságára, országos felügyeleti szervére, főleg Erdélyben játszott szerepére vonatkozó rövidebb közleményeket, de 1915-ben a Századok folyóirat egyik tanulmányírója még így fogalmazhatott : a hazai görögség történetének megírása a jövő feladata lesz"? Nyilvánvalóan nem a felszólitás hatására, hanem a XVII-XVIII. századi gazdaság és társadalom változásának gyökereit kutatva bukkantak a korszak elemző i újabb és újabb adatokra, mintegy kiegészítve, más-más terület (fő leg a városok) jellemzőivel gazdagítva a korábban jórészt csak mozaikos képet a Schüfer László az, aki 1930-ben a Közgazdasági Szemle hasábjain az általa is görögnek nevezett kereskedőréteg szerepének változásait folyamatában kívánta a két évszázadon át végigkövetni. Bár kissé egyoldalúan tulajdonított nekik kiemelt jelentőséget a hazai kapitalizmus kialakulásában, szempontjai - a fenti értékelési arányeltolódás ellenére is - hasznos kiindulópontul szolgálhattak, s jó néhány továbbgondolásra érdemes felvetése vált nélkülözhetetlenné a későbbi évek feldolgozásai számára a Ugyanakkor az általa felvetett alapkérdésben hosszú időre Szekfű Gyula véleménye vált mérvadóvá az összefoglaló történeti munkákban és a helyi sajátosságokat vizsgáló feldolgozásokban is, amely szerint a kereskedők az országban szerzett nyereségüket külföldre vitték, és ezzel negatívan befolyásolták a tőkefelhalmozás folyamatát". 5 Az egy-egy település történetét vizsgáló monográfiák ehhez még hozzátették a magyar kereskedő, ill. iparosréteg konku- 1 A problémát jbl érzékelteti a társadalomtörténészek 1986. szeptemberi salgótarjáni konferenciája, ahol a témakörök kutatási lehetőségeinek, módszereinek országos összehangolása is felmerült. 2 Erdélyi görögkeresked ők szabadalomlevele- MGSz. 1898. 402-405. old., Országos felügyelőség a görög keresked ők fölött - MGSz 1895. 79-80. old., Erdélyi görög kereskedők 1701-ediki szabadalomlevele- MGSz. 1899. 286-287. old. (Takáts Sándor közleménye), Illésy János : A tokaji bor védelme 1737-ben - MGSz. 1900. 341. old., Takáts Sándor: A székelyhídi és diószegi görög kereskedők kiváltsága- MGSz. 1902. 187. old., valamint megjelenési ideje alapján ide sorolható még: Hodinka Antal : A tokaji görög keresked őtársulat kiváltságának ügye 1725-1772. Bp. 1912. 3 Igen fontos elemzést nyújt pl. Zoltai Lajos : Debrecen város százados küzdelme a görög kereskedőkkel Db. 1935., különösen, hogy Hodinka előbbi munkájának néhány tévedését is korrigálni tudja. 4 Schüfer László : A görögök vezetőszerepe Magyarországon a korai kapitalizmus kialakulásában - Közgazdasági Szemle (Szerk. : Heller Farkas) 1930. 1. sz. 32-55. old. és 2. sz. 100-142. old. 5 Szekfű Gyula : Magyar történet VI. k. Bp. 1936., Molnár Erik : Magyarország története I. k. Bp. 1964.
renciától való félelmét, s az ő sajátos szempontjaikat átvéve értékelték sérelmesnek, károsnak az idegen kereskedőelem létét 6 A hatvanas évek elejétől fokozatosan újra feléledt ez az érdeklődés (elsősorban Füves Ödön tanulmányai, közleményei nyomán), s a publikált adatok, elemzések értelmezése végül is az egyértelműen elitélő állásfoglalás árnyaltabbá tételét, átértékelé sét tette szükségessé. Újabban Bur Márta néhány komoly és alapos tanulmánya a korábbi feldolgozások egyfajta szintetizálására törekszik, jól hasznosítva munkáiban a nemzetközi (részint bolgár, görög) szakirodalom eredményeit is.$ Jelen munka kapcsolódik ehhez a nagyobb területi és tematikai egységeket vizsgáló elképzeléshez, amennyiben a XVIII. századi, igen nagy kiterjedés ű Bihar vármegye (61 145 család, 472 településen)$$ balkáni kereskedő iről előkerült össze írások, peranyagok s a Csákyak családi levéltárából származó kutatási részadatok összefoglaló elemzését kívánja adni. Jelezni kell azonban, hogy részint a publikáció terjedelmi korlátai, részint a kutatás további területeinek ismerete csupán az alapvetés és a főbb problémák vizsgálatára adnak lehetőséget. 6 L. Zoltai L. i. m. 46-47. old. Előfordul, hogy a helyi hatóságok azzal is vádolták őket a törökök javára kémkedtek a Habsburg birodalomban". - Berettyóújfalu története (Szerk. : Varga Gyula) Berettyóújfalu, 1981. 260. old. Jelentős feldolgozás még pl. Hajnóczy Iván : A kecskeméti görögség története. Bp., 1939. 7 Füves Ödön munkái közül jelentősebbek : A ráckevei görögök nyomában - Antik Tanulmányok. (Fel. Szerk. Moravcsik Gyula) 1959.1-3. sz. 117-122. old., A magyarországi görög telepek a legújabb kori görög történeti irodalomban - Uo. 1963. 1-2. 65-68. old., A pesti görögök önállóságért folytatott harca 175 évvel ezelőtt -Uo. 1964. 127-132. old., Görögök a Duna Tisza közén - Uo. 1966. 13. 92-98. old. stb. harmincnál több tanulmánya gazdagítja a szakirodalmat. Ugyancsak kiemelendő még Bihari József: Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből - Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve 1956. 392-456. old. 8 Bur Márta : A balkáni kereskedők és a magyar borkivitel a XVIII. században -Történelmi Szemle 1978. 2. sz. 281-314. old., Bur Márta: A balkáni kereskedők és árukészleteik a XVIII. századi Magyarországon - Ethnographia 1985.2-3. sz. 251-275., Marta Bur-Markovska: Balkanna i Madzarsko prez XVIII. v. - Studia Balcanica 13. 1977. 5-42. old., Bur M. : Das Raumergreifen balkanischer Kauijaute im Wirtschaftsleben der ostmitteleuropáischen Líinder im 17. und 18. Jahrhundert - Studia Historiae Europae Medio-Orientalis 1986. (Szerk. : Bácskai Yera) 17-89. old. 3/a Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). Szerk : Dányi Dezső és Dávid Zoltán Bp. 1960. 38-39. old. 9 Az 1609. évi törvények. L. Erdélyi Országgyűlési Emlékek (továbbiakban EOE.) 6. k. 125. old., utal rá, s elemzi Erdély története II. k. (Szerk. Makkal László és Szász Zoltán) Bp. 1986. 652. old. az 1588. és az 1607. évi végzésekre is hivatkozva. Közöttük soka moldvai, havasalföldi marhakereskedő is, ahogyan II. Stefan Tomsa vajda egyik levele is bizonyítja. Uo. 653. old. 12 II. A balkáni kereskedők szerepe a XYII. században A balkáni kereskedők Bihar megyébe jórészt a XYII. században telepedtek be, s valószínűleg két irányból : az erdélyi állam, illetve a török hódoltság területér ől érkeztek. A Levante-kereskedelem korábbi útvonalához kapcsolódva tevékenykedtek, s olyan eredményesen, hogy a XVI. század végén, a XVII. század elején már az erdélyi országgyűléseken is foglalkozni kellett velük. Jelenlétüket, szerepüket általában tá mogatólag értékelte a fejedelmi politika, hiszen pl. Báthori Gábor 1609, évi végzése szerint : széjjel járások nemhogy kárára, de sőt inkább hasznára vagyon az országnak". 9 I. Rákóczi György 1643-ban görögöknek, örményeknek és rácoknak adott 2000 forint lefizetése ellenében szabad kereskedést, akik Hunyadon, Marosvásár-
helyen, Hátszegen, Fehérváron, Szászsebesen és Szászvároson laktak. Kiváltságolását a következőkkel zárja : Explicálván mindazonáltal ezek közül mindenestül fogva az váradi görögöket."t Nagyváradon tehát ekkorra már dokumentálható a kereskedő réteg jelenléte, bár a város török uralom alá kerülése kétségtelenül továbbvonulásra is adhatott késztetést.t t Az ugyancsak az erdélyi fejedelem fennhatósága alá tartozó Debrecen mezőváros jegyzőkönyvében 1618 októberéb ől származik a görögökről szóló els ő bejegyzés, amely szerint 12 forint ellenében árulhatták a szabadsokadalomban, s hétfőn 12 óráig, sátorban, de nem boltban" portékáikat. A debreceni görögök 1667-től a bécsi udvar felső-magyarországi kereskedőknek adott kiváltságlevelét tartották magukra érvényesnek iz A török alattvalók kereskedése a hódoltsági területen is jelentős mértékben gyarapodott. Jellemző, hogy 1659-ben már Bécsbe szálutó szerbekrő l is tudunk.t3 Kecskeméten, GyöngyösSn s Egerben is jelentős számú kupec élt, különösen a Duna Tisza közén és a Temesközben jellemzik úgy a feldolgozások tevékenységüket, hogy a kereskedelem már ekkor teljesen a görögök kezén van". Igaz, kompániák nincsenek, mint az emutett erdélyi vagy a felvidéki (Miskolc, Kassa, Tokaj stb.) városoknak, amit indokol : nem kellett közösen összefogniuk annak érdekében, hogy jogukat elismerjék".t4 Minden bizonnyal nem állt fenn az a veszély sem, amire a fehérvári görögök panaszkodtak 1648-ben : a zsidók a döghalál miatti fogyatkozásukat kihasználva átvették pozícióik egy részét, ugyanakkor a terhekből nem vállalnak annyit",ts A XVII. század közepére az idegen kereskedőelem annyira megszaporodott a királyi Magyarországon, hogy irányításukra - Erdélyhez hasonlóan - itt is intézkedéseket kellett tenni. Ezért került sor arra, hogy a nádor országos felügyel őt (praefectus seu inspector) nevezettki föléjük, jellemző módon Felső-Magyarország főpostamesterét. Soós Gábor bizonyára funkciójából eredően a postaszolgálatban is számított tevékeny részvételükre, ahogyan hasonló adatok vannak pl. a szebeni és a fehérvári görögök postatartásáról 1678-ból.t6 Debrecenben, ahol a privilegiális levél megszerzésével egy időben a helyben lakásra is engedélyt kaptak, számuk 1686-ra már több mint háromszorosára nőtt (tíz helyett harminchatan vannak). Ebben az évben contributio gyanánt 800 forintot fizettek a török ároskereskedő rendbeli atyafiak", akiknek jelenlétét a helybeliek főleg a polgárok által is űzött török árucikkforgalom miatt tartották konkurenciának.t' Kezdetben a görögök tevékenysége mellett szóló érvek szemmel láthatóan erősebbek az államhatalom számára, mint azok az érdekek, amelyek a város vezetését a velük való szembefordulásra vezették. Valószínű leg azért kerülhetett rá sor, hogy I. Lipót 1690-ben az 1667-ben még a királyi kincstári jószágok"-on való szabad letelepedés és kereskedés céljából kiadott szabadalomlevelet a debreceni görögök számára külön is megerő sítette, sőt kiemelt szerepet juttatott 10 MGSz. 1898. 402. old. Az ő szabad kereskedésük is korlátozódik azonban kivéve a marhákat" - jelzi a szöveg. 11 Schűfer L. : i. m. 1. sz. 52. old. 12 Zoltai L. : i. m. 8. old. Macedóniából származó kucó-oláhoknak vagy cinzároknak" nevezi őket. A szabadalomlevélről Debrecen története II. k. (Szerk. Rácz István) Db 1981. 365. old. 13 Takáts S. : A dunai hajózás a XVI-XVII. században - MGSz. 1900. 207. old. 14 Marta BurMarkovska: Balkanite i. m. 7-8. old. és Füves Ö. : Görögök a Duna-Tisza közén i. m. 92. old. 15 Erdélyi kereskedők szabadalomlevelei - MGSz. 1898. 403-404. old. 16 Uo. 404--405. old. és Országos felügyelőség a görög kereskedők fölött - MGSz. 1895. 79-30. old. 17 Zoltai L. : i. m. 17-18. old. 1656-ben még külön bírságpénzt kellett annak a két debreceninek fizetni (200 forintot), akik török alattvalókkal akartak kereskedőtársaságot létrehozni. 13
nekik a bíróság rájuk ruházásával, s a kereskedési lehetőségek körének szélesítésével.ts 1693-ban azonban, amikor a török kiűzését követően Bihar vármegye és így Debrecen is az erdélyi fejedelem fennhatósága alól a Habsburg közigazgatási apparátus érdekszférájába került, s elnyerte a szabad királyi városi címet, az idegen kereskedők többször is meger ősített kiváltságai elvileg érvényüket vesztették.t9 Mivel Debrecen jogainak országgyűlési becikkelyezése még 1715-ig váratott magára, ez újabb viszályok forrása lett a városvezetésben is jelentős szerepet játszó keresked ő-polgárok és az idegen kiváltságoltak között. Késő bb az utóbbiak Tokajba költöztek, s 1725-ben újabb privilegiális levelet állíttattak ki maguknak, s ha másként nem, a város országos vásárain okoztak megjelenésükkel újabb bosszúságot a helybelieknek. 2 Diószeg és Székelyhíd mezővárosokban, ahol a XVIII. század folyamán kompániában működtek a görögök, tevékenységükrő l az előző évszázadból eddig még semmi konkrét adatot nem találtam. 1647 körül, amikor a székelyhídi udvarbíró vá laszolni volt kénytelen a kiküldött ellen őr kérdéseire, csupán annyit tudtunk meg (az 1635-37-es évekről), hogy a két település mészárszékeib ől 52 forint bevételről tanúskodó nyugtája van, s a mészárosok 428 font faggyút is beszolgáltattak, ami a jövedelmeket növeli. Az árendátorok nevét vagy hovatartozását nem közli I. Rákóczi György fejedelemmel, nyilvánvalóan azért, mert más fonásból az jól ismerhette őket 2t Így azonban ez az adat nem visz közelebb bennünket a betelepülés kezdeteinek meghatározásához, a jelenlétüket azonban bizonyítja. III. A balkáni kereskedők működésének lehetőségei a XYIII. században Valószínűsíthető, hogy az ország más területeihez hasonlóan Biharban is a karlócai békét követően nyílott nagyobb lehetőség a magyar nyelvhasználatban görögnek nevezett balkáni kereskedők jelentősebb számú betelepedésére. Az erdélyieknek Lipót császár 1701-ben adott kiváltságlevelet, amelyben a bécsi udvari kamara és az erdélyi kincstárnok fennhatósága alá vonja a kereskedők társulatát" 22 (hasonlóan a felsőmagyarországiak szepesi kamara alá rendeléséhez). A század els ő éveiben Pesten (1702-ben 3 görög), Kecskeméten (1708-ban kereskedőtársulat alakul), Péterváradon (1707-ben szabadalmat kapnak tetszés szerinti török áruk forgalmazására) stb., szerepük megnövekedésér ől tudósítanak a fonások. Minden bizonnyal a kínálkozó lehetőségek, a magyarországi piaci viszonyokban teremtődött hiány és a Habsburg kormányzat támogató politikája vonzotta őket nagyobb számban az országba (bár szerepet kapott elképzelhetően a balkáni török keresztényüldözés is), ahol, ahogyan a további példák ezt igazolják, nem csupán az ellenük, beköltözésük és privilégiumaik eltiltásával határozottan fellépő mezővárosokban, hanem a falvakban is megtaláljuk 18 Hodinka A. : i. m. 16-28. old. közli mindkét kiváltságlevelet. 1690-t81 a debreceni görögök már nem csak török, hanem bármiféle árukkal kereskedhettek. Balogh István kutatásai szerint 1688-89-re templomépítési engedélyt is szereztek a városi joghatóság alóli mentességük mellé. - L. Debrecen tört II i. m. 97. old. 19 Uo. 17. old. - Már I. Lipót 1667. évi kiváltságlevele (amelyet felvidéki görögök, rácok és örmények részéra adott ki) szerint is a szabad letelepedés és kereskedés a kincstári birtokokra vonatkozott, kivéve a szab. kir. városokat". Az 1693. évi diplomáról : Szabó István : Debrecen szabad királyi városi rangra emelése 1693. - D.Sz. 1938. 244-256. old., újabban Balogh István : A rendi állam valláspolitikája- In : Debrecen története II. k. i. m. 98-99. old. 20 A város kamarai ellenkezés ellenére érte el a kancelláriánál 1696-ra, hogy a korábbi kiváltságlevelet visszavonja. Balogh L: i. m. 97. old. Az elköltözés 1708-ban történt L. Gyimesi Sándor : Bolti kereskedelem. In : Debrecen története i. m. 365. old. 21 Makkal L : I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (1631-1648) Bp., 1954. 548-550. old. 14
őket. A pozsareváci béke után megkötött kereskedelmi egyezmény kétségtelenül kedvező helyzetet teremtett számukra, hiszen míg a hazai kereskedőnek sokszor az áruérték 15-25~-át kitevő vámot kellett fizetnie (minden érintett országban), a török alattvalókat 5~-os behozatali és 3~-os kiviteli értékvám terhelte egyszer, a birodalom határán való belépéskor.., szabadon vihették áruikat az örökös tartományok bármelyikébe, sőt Németországból is hozhattak árukat" a többszöri vám lefizetése nélkül?3 Az irántuk megnyilvánuló rokonszenv és a kényszerű szükség olvasható ki még a század közepén is a vármegyék jelentéséb ől : hébe-hóba egy görög (ha) nem jön, a nép a legegyszer űbb házisziikségleti cikkeket is csak többnapos fáradsággal és munkája elhanyagolásával szerezhetné meg".za 1 : A bihari görög" questorok privilégiumai Bihar megyében a debreceni görögök 1708. évi elvonulása után a század első évtizedére vonatkozóan az addig ismert fonások csak nagyon mozaikos kép kialakítására adnak lehetőséget. Egy 1717-ből származó, a sárréti járásra vonatkozó összeúás Sarkad mezővárosban regisztrált egy Thomas nevű görögöt (questort), akinek 20 forint jövedelme volt, s Szalonfán egy Demeter nevű t, aki viszont már egymaga 50 forintra tett szert.a s 1720-ban, amikor a megye összeírását elvégezték, a malomból, mesterségből és kereskedésből származó jövedelmek" rovatban 4986 forint 36 1 / 6 krajcárt találhatunk, s ezek között Várad 686 forint, Várad-Olaszi 271 forint, Várad-Püspöki 305 forint, Szalárd 100 forint, Berettyóújfalu 160 forint, Kaba 120 forint és Diószeg 425 forint jövedelmet élvezett. (Sajnos a tabellához nem csatoltak szöveges megjegyzést, így nem tudjuk, kikről van szó személy szerint, s ezek egyenként mennyi jövedelemmel rendelkeztek.) Az azonban mindenképpen figyelemre méltó, hogy a későbbi időszakban éppen ezekben a mezővárosokban találkozunk idegen kereskedőelemme1.26 A diószegi és székelyhídi kereskedő görögök kiváltságlevelét a szepesi kamarai adminisztráció állíttatta ki 1735-ben, mintául vévén az eddig már kiadott, hasonló céllal készült privilegiális leveleket. Új elvárásként fogalmazódott meg az alakuló kompánia tagjai szárrá;a, hogy Törökországban lakó feleségeiket Magyarországra kell költöztetniük, s a rendes harmincadot" is meg kell adniuk. Ezt az elképzelést a Habsburg kormányzat kés őbb is szorgalmazta, a megfogalmazott óhaj azonban nem vált a diószegiek számára követendő gyakorlattá. Jellemző lehet, hogy bár- Takáts Sándor közlése szerint - a szabadságlevél biztosította a kompánia tagjai számára a szabad vallásgyakorlatot, mégis előírta : a katolikus egyház számára zászlót kell venniük és az úrnapi körmenetben" is ott kell lenniük?' 22 Takáts S. : Erdélyi görög kereskedők i. m. 286-287. old. 23 ScháferL. : i. m. 1. sz. 45. old., valamint Fűves Ö. : Adatok a soproni görögök i. m. 68. old. és Hajnóczy I. i. m. 7. old. 24Eckhart Ferenc : Kereskedelmünk közvetít ői a XVIII. században. Századok : 1918. 366. old. Ennek ellenéra a század közepén már sokhelyütt voltak összeütközések a helyi hatóságok képviselőivel : az aradi kompániához tartozó görögök pl csaknem megverték a borosjen ői harmincadost, amikor az össze akarta ími javaikat, miközben a szabad levélre" hivatkoztak - OL. HTL. Acta Miscellaria C. 42. Fasc. 2. No. 8. 14. cs. 1745. júl. 28-29-ről. 25 HBML. IV. A. 4/b. 3~. 26 Újabb vizsgálandó terület lehetne a további kutatásokhoz az, amit Hanák Péter a szabolcs megyei hasonló vizsgálatok elemzésénél felvet, hogy milyen kölcsönhatás áll fenn a görög questorok megtelepedése és a paraszti árutermelés között. Szűcs Jenő-Hanák Péter: Európa régiói a történelemben. Bp., 1986. 16. old. Az 1720. évi összeírás : OL. Cons. Regn. Com. Bihar Ladula JJ. 27 Takáts S. : A székelyhídi... i, m. 287. old. Az 1735. évi összeúás HBML. IV. A. 4/b. 36-39.
A vármegye 1735. évi összeírása szerint a Diószeg mezővárosban lakó görögök Franciscus, Josephus, Joannes, Demetrias et alter Joannes, qui Domos et Fornices habent" éves censust fizettek gróf Dietrichsteinnek, a domínium birtokosának a mé szárszék használatáért is. Székelyhídon (valószínűleg az előbbi) Josephus Görög nev{í Graecus bírja a boltot, azon kívül semmi oeconomiája nincsen" - olvashatjuk az összeíró megjegyzéseiben. 2 $ 2. Kereskedelmi és gazdálkodó tevékenységük, jövedelmeik A diószegieket ott találjuk azon az 1748-tan Pesten tartott tárgyaláson is, amelyet gróf Grassalkovich Antal kamaraelnök hívott össze, s ahol a tíz akkor működő - balkáni questorokból álló - kereskedőkompánia képviselői (445 társuk nevében) a kis tételben való forgalmazás engedélyezésének feltételeiről folytattak eszmecserét. 29 Maga a megbeszélés ténye is azt igazolja, hogy az 1741. évi I. dekrétum 29. cikkelyének végrehajtása - a görögök, örmények, rácok szabad kereskedésének korlátozására, a jogok körének szűkítésére a családtagok (főleg feleségek) török területen maradása esetére - nem valósult meg.3 o A megyei szervek azonban - akik bizonyára nagy szorgalmazói voltak a dekrétum kiadatásának - esetenként nagyon is célzatosan tájékozódtak a török alattvalók helyzetéről. A Váradon 1751. július 21-én lefolytatott eljárás szerint a diószegi görögök 1735. évi privilégiuma volt a kiindulási alap, arra hivatkozva kérdezték a - főleg váradi - lakosokat a questorok házassági szokásairól, vallásáról, jövedelmeikről és azok felhasználásának módjairól. 3 t A válaszok jórészt megerősítették a hatóság feltevéseit, ami részint igazolhatja, hogy pontos értesülésekkel rendelkeztek a kereskedők tevékenységérő l és életformájáról, másrészt azonban a túlságosan is egyértelmű válaszok az erős sugalmazás lát szatát keltik. Különösen igaz ez a vallási hovatartozás problémájára (a 9.-10: 11. kérdés az uniálás színlelt vállalását feltételezi). A tíz tanú mindegyike úgy tudja, hogy III. Károly idején a diószegi compagniának" a kamara az unitus hit felvétele mellett adta ki a privilegiális levelet". Egy váradi polgár, Posser Mátyás (keresked ő), aki a maga szekerén hozott nekik rác papot, annak véleményét mondta el : ő nem Unitus és a Diószeghi görögök sem" azok. A hatvanéves, szintén váradi Eöttvös György, aki a privilégium szerzője"-ként nevezte meg magát, megerősítette az előbbieket, azzal a kiegészítéssel, hogy a váradi unitus templomba járnak közülük néhányan. Draskul Gábor szerint csak a püspöki, bihari és eséfai görög volt unitus, a többi nem. Mindez részint ellentmond a Takáts Sándor által már idézett kiváltságlevélrészletnek, a vallás szabad gyakorlását illetően, bár a katolikus egyház fennhatóságának elismerése ott is kiolvasható a szövegbő l. Az mindenesetre tény, hogy ha köve- 28 HBML. IV. A. 4/ b. 26. k. Az érmelléki járás összeírása. Az említetteken kívül Szalontón tüntettek még fel az összeírók egy görög boltot 5 ft jövedelemmel. 29 Scháfer L. : i,m. 2. sz. 123. old. 8000 ft-ot ajánlottak fel Kecskemét, Gyöngyös, Eger, Miskolc, Tokaj, Diószeg, Világosvár, Eszék, Pest és Pétervárad kompániái nevében. 30 Magyar Törvénytár 1740-1835. 35. old. Már 1737-ben az osztrák-török háború idején leltároztak és bezártak görög boltokat, de a belgrádi szerződés szerint (1739) litere, secure et pacifice" működhettek tovább. L. Füves O. : Görögök a Duna-Tisza közén i. m. 93. old. 31 OL. HTL. C. 42. Fasc. 2. No. 8. 14. cs. - Tanúvallomási jegyzőkönyv a vármegyei törvényszék megbízásából. 16
telték is a vallási unió elismerését (amit a váradi püspökök szorgahnaztak),a2 azt csak látszatra teljesítették. Bizonyára végletes véleményt tükröz, de a megvalósulás hangulatát nyújtja Görög András mondása : csak addig vagyok unitus, míg az erszényem megtelik, azután az unitus papoknak mutatok fügét". A feleségek Magyarországra hozatala is előfeltételként szerepelt az eredeti dokumentumban, a váradi Eöttvös Györgyön kívül azonban senki sem volt, aki ennek eleget tett volna, viszont többen választottak maguknak magyar n őt házastársu1.33 A feltett kérdéseknek azt a felvetését, hogy a jövedelem külföldre vándorolt, tényekkel nehezen lehetett bizonyítani. Csupán annyit közöltek a vallomástévők, ami szemmel látható volt : akik bé mentek (Törökországba), paripákon és fegyveresen voltak, akik vissza jöttek, azok hárman ültek egy szamárra" (Posses Mátyás). A vármegye már az elmúlt (1750) évben is tilalmazta, hogy Magyarországi és Európai keresztény tartományokbul való portékákkal" kereskedjenek. Ennek ellenére a görögök bocskort, nadrágot, gyertyát, szappant, gyolcsot, pántlikát, kenderkötelet és valami csak kívántatik, árultak". A berettyóújfalui, nánási, konyári kereskedők a marhakereskedésben is részt vettek, sőt olyan vélemény is elhangzott, hogy bekapcsolódtak a vidék borának forgalmazásába is. A válaszokból időnként határozott ellenszenv érezhető a görögökkel szemben, ami a váradi Ötvös András helyzetének ismeretében érthető is, aki állítólag éppen miattuk annyit nem árul a vásárokon, hogy a szekerét kifizesse". Feltételezhetően a helyi kereskedők sérelmei, valamint (talán éppen a marha- és borkereskedelembe való bekapcsolódásuk miatt) a birtokos társadalom érdekeinek védelme voltak a helyzetfelmérés kiváltó okai. A Helytartótanács 1754. július 24-én rendelte el a törökországi kereskedők országos összeírását, amelyből a Bihar megyére vonatkozó adatokat idézzük sa Az adatfelvétel az ország 233 helységére terjedt ki, s összesen 1318 személyt érintett. Bihar megyében huszonöt településen 39 önálló kereskedő mellett 4 családtagot (fiak), 9 üzlettársat, 18 segédet és 3 szolgát írtak össze, a feleségekről viszont nem nyilatkoztak. Ez részint igazolja az idézett vármegyei meghallgatás véleményét, másrészt meger ősíti, hogy szinte valamennyiőjüket igen sérelmesen érintette volna az 1741. évi dekrétum következetes végrehajtása. Az összeírás fényt derített arra is, miért a diószegiek privilegizáls levelének tartalma volt a vármegye által készíttetett tanúvallomási jegyz őkönyv kérdéseinek kiindulópontja. Bihar megyében ugyanis a kereskedők valamennyien a diószegi kompánia tagjai voltak, sőt Békés megyében Szeghalom (2) és Gyoma (1) questorai is ide tartozónak vallották magukat, ahogyan Nánás és Dorog boltjainak bérlői is. Dorogon rajtuk kívül marhakeresked ő görögöket is összeírtak, akiknek boltjuk egyáltalán nem is volt, csak pusztákat bírtak 3s A diószegi uradalom udvarbírájával, De La Porte Jánossal ők hárman készítettek bizonyító okiratot arról, hogy a diószegi privilegizált 32 Bunyitay Vince : Bihar vármegye oláhjai és a vallásunió Bp., 1892. 35-39., 65. old. 1749-töl a vármegyei jegyzőkönyvek protocolluma a váradi Görög utcán lakókra hasonló értékelést közölt. HBML. IV. A.-1/a, 12. A katolikus unió elismerését már az 1667. évi kiváltságlevél 12. pontja követelte. L. Hodinka A. : i. m. 221. old., ill. Zoltai L. : i. m. 22. o. 33 Igaz ebben az esetben is előfordult, hogy a házasságból született gyermek ismét idegenben vett feleséget". L. 31. sz. jegyzet. 34 Marta BurMarkovska: Balkanite i. m. 18-19. old. közölt táblázata alapján. További adatok még OL. HTL. C: 42. Fásc. 2. No. 8. 14. cs. 1754. 35 A Dorog melletti Zuniorteleke pusztát a debreceni Kovács testvérek után egy Kozma nevű görög használta, a nánásiak által zálogban bírt Tedej pusztát is két görög marhakereskedő bérelte. - L. Orosz István: Adatok a pusztabérlők szállásaihoz a XVIII. század elején a Kelet-Tiszántúlon. Ethnográphia 1976.1-2. sz. 47. old.
compagnia tagjai". A közéjük tartozás annyira vonzó volt, hogy Maláti (vagy) Kondorosi Miklóst egyenesen azzal vádolták, hogy püspöki lakos lévén csak azért vállalta fel a diószegi compagnia bírói tisztét, hogy ezeknek Privilégiuma vagy T.N. Kamarának szabadsága mellett porhót ne fizessen, gvartilost ne tartson" s6 Az 1754. évi összeírás a boltokban tartott áru eredetére is rákérdezett. A 39 önálló kereskedő a következő megoszlásban rendelkezett árukkal : magyar és török : magyar-német és török : magyar : német és magyar : 3 boltban, 4 boltban, 7 boltban, 28 boltban s7 1759-ben, amikor a megye Váradolasziban tartott közgyűlésén meghatározták a libertinusok, görögök, örmények és árendátorok" taxafizetési kötelezettségét, már 28 helységben jegyeztek fe147 görögöt és egy örményt. A helységek fele mezőváros Telegden 4, Várad-olasziban 7 (és egy örmény), Diószegen 6 és Belényesen 5 görög neve szerepelt. Derecskén és Konyáron egyértelműen utaltak a foglalkozásra (arendator fornicis), a többi esetben is a boltos szinonimájaként értelmezte az összeírás a graecus" megjelölést (legalábbis a többi árendátor neve mellett egyértelműen jelezte, hogy kocsmát, malmot, serházat stb : használt-e a házadóra kötelezett lakos) sa A kereskedő k által befizetett összeg havi 77 forint 22 krajcár, ami évente több mint 900 rénes forintot jelentett 39 A váradolaszi örmény (Jacobus Hankovics) egymaga havi 6 rénes forint 12 krajcár taxát adott, a margittai Görög György 4 forint 27 krajcárt, Demeter Constantin 3 forint 39 krajcárt. Diószeg mezőváros öt görögje egy rénes forintot alig meghaladó havi összeget fizetett, ami a boltárendátorként megnevezett konyári Görög Tamás és a derecskei Görög György kötelezettségéhez hasonló volt : A falvakban, mezővárosokban lévő boltokat a helységek évente bocsátották árendára, ami részint módot adott számukra a közösség követeléseinek változtatására, másrészt viszont akár évente más-más kereskedő alkalmazására adott lehetőséget. Az Eszterházyak derecskei domíniumához tartozó Konyár mezőváros iratai között, éppen a század közepére vonatkozóan maradt fenn néhány, a görög kalmárok árendálásának körülményeire, az ellenük felsorakoztatott panaszokra jellemző adat. A város protocollumában 1746-ból származik az első bejegyzés a bolttal kapcsolatban, amelyben Füredi János bíró és tanácsa regisztálta : 20 vonás forintért, két font borsért és két koncz papirosért Görög Jánosnak árendálták azt. Az idézett 1759. évi vármegyei irat tanúsága szerint a bérlő személye ekkorra már megváltozott, 1764- ben pedig (amikor az újabb bejegyzés olvasható a jegyzőkönyvben) Görög György- 36 A vallomások nem igazolták a felvetést, csak annyi derült ki Kondorosi személyes megkérdezésekor, hogy a bírói hivatal kényszerű vállalásáért évi 20 aranyat ígértek neki, de még nem kapta meg. L. 31. sz. jegyzet. 37 A diószegi kompánia Telegden lakó paplankészítője, aki 32 éve jött Törökországból, a Bihar mezővárosban lévő boltosról tudta, hogy most is Eperjesen van gyolcsért és más jószágokért". L. 31. sz. jegyzet. 38 HBML. IV. A. 1/a. 15. 1759. Az nem állítható teljes bizonyossággal, hogy az árendátorok között nincsen több balkáni illetőségű, mindenesetre a szövegben feltüntetettek neve mellett ezt jegyértehnűen jelölték a conscriptorok. 39 A pénznemek átváltására L. Rácz István : Debreceni végrendeletek 1595-1847. (Sor. szerk. : Gazdag István) Db., 1983. 69. old. 18
gyel alkudtak meg, immáron 26 vonás forintban, két font rizskásában és a papirosban ao A megegyezés a boltos és a város vezetésének kötelességeit is határozottan kimondotta : áruit fellyebb nem adja, hanem mint Debrecenbe szokták adni, de legkiváltképp a Sót annyi pénzért fogja mérni, á mint ott engedtetett á sót kidarabolók nak és apróbb fonttal mérő 5ó árulóknak", a konyári tanács viszont másoknak tilalmazza azt. Egyedül a kövestül" való árulást engedik, ami nem akadályozta a bolt mindennapi forgalmát a' Éppen az ilyen és ehhez hasonló esetek késztették panaszkodásra Debrecen kereskedőit : a sok görög és zsidó miatt rajtuk kívül másnak meg sem engedődik a kalmári hivatal folytatása a külső helységekben" as Görög György árendátor nevezetes személyisége lett Konyár mezővárosnak. 1764-ben tanúvallomási jegyzőkönyvet vétetett fel a tanács, mert Szabó István eladó lánya, Kata hírbe keveredett vele : A lány a boltba járt hozzá, saját vallomása szerint 12 éves kora óta (7 éve, tehát legalább ennyi ideje ő az árendátor).a következő évben már Görög Györgyné Szabó Kata mocskolódásai miatt kellett jegyzőkönyvet készíttetni, ahol végül is a többi asszonyt is elmarasztalták, de azt is fontosnak tartották kimondani : illyes botránkozásáért pedig ki telvén a Bolt árendájának ideje, keressenek magoknak más lakhelyet" as Az ítéletet azonban mégsem követte határozott eljárás a tanács részéről, mert a későbbi bejegyzések arról tanúskodnak, hogy Szentjóbi István konyári nótáriusnak csak Görög György halála után adták át annak két köböl szántó földjét~ Az őt követő kalmárral, Fekete Istvánnal, már kevésbé volt megelégedve a senatus, ugyanis csirkelopásért, borsnak, sónak, gyertyának mérésében lett csalárdsága és hamissága" miatt hat vonás forintra megbüntették, igaz, azt a Szoboszlai Jánost is, aki a görög privilégiumait megszegte (fontonként mérheti a sót) - három forintra" ítélte as Az emutett konyári példák nemcsak azért figyelemre méltóak, mert módot adnak betekinteni a boltárendálás körülményeibé, s felvetik az idegen keresked ők helyhezkötődésének másik (természetesebb) módját, a helybeliekkel való házasságkötést, hanem azért is, mert rámutatnak, mennyire sokrétű a derecskei uradalom volt hajdúvárosainak önkormányzata. A török alattvalók jövedelemszerzésének sokoldalúságára szolgáltatnak bizonyítékot a megye közgyűlési jegyzőkönyvei is, bár adataik kétségtelenül nem tekinthetők egészen pontosaknak. 1763-ból a kereskedésen kívül a malom, serfőzés és mé szárszék bérletét, iparos-kézműves tevékenységet (pl. kádár - Barna,lVlihály Nagykágyán} tüntették fel, s ezen kívül Pocsajban és Váncsodon írtak össze három juhtartót. A kereskedelemben a diószegiek (Görög Mihály 25 forint, Görög Pá130 forint Görög Simon 60 forint [!] és Görög János 25 forint) tevékenysége mellett a váradiaké (hat kereskedő hasonló értékben) jövedelmez leginkább, hozzájuk Margitfa mezőváros két boltosának keresete mérhet ő még (40 forint). Az ugyanezen év márciusában 40 HBML. V. 604/a. 1. 41 HBML. V. 604/a. 2. 42 Gyimesi Sándor : Vásárok és keresked ők a feudális kor végén HBMLÉ. (Szerk. Gazdag István) IX. k. Db., 1983. 54. old. 43 HBML. V. 604/a. 2. 1764. május és 1765. aug. hónapokból. 44 Uo. Lényegileg elcserélték a földeket, mert a nótáriusét pedig az akkori görög bérlő kapta meg. 45 Uo. 1766. szeptember 6., mivel a görög az uraság székére apellált, az 1766. nov. 20:i végzés az összbüntetésből egy forintot elengedett, s ott büntette meg Szoboszlait. 19
összeírt 54 zsidó többsége úgyszintén kereskedelemmel foglalkozott, de jövedelmezőségük messze elmaradt a kiváltságaikat privilegiális levelekkel biztosító görögöké mögött (a kimutatott legmagasabb érték 12 forint) a6 3. A görögök" társaságai, kapcsolataik formái és azok problémái Érthetőbbé és egyértelm űbbé válik a bihari görögök tevékenysége, ha - mint esetünkben - a források lehetőséget adnak arra, hogy a kiemelkedően magas jövedelm ű mezővárosok questorainak kapcsolatait, együttműködését s tevékenységük alapvető formáit és jellegét is vizsgáljuk. Diószegen a már emutett 1754. évi kamarai összeírás jelentős számú idegen népességet jegyzett fel, összesen 79 főt, de ez a kereskedőkön kívül (40 fő) a családtagokat (9 fő), a résztulajdonosokat (12 fő ) és az alkalmazottakat is (18 fő) magába fog lalta. (Jellemző, hogy ez a létszám nagyobb Tokaj és Miskolc akkori keresked őnépességénél.)4 ~ Az az iratcsomó,48 amely a történeti Bihar megye peres iratai (inquisitiones) között szerepel, természetesen a nagyszámú török alattvalóként összeírt kupec mindegyikévei nem foglalkozik, hiszen csak a kereskedőtársaságok (a diószegi, ill. váradi) el döntetlen vitás ügyei kerülhettek bele. Az iratok zömét két, a század második felében zajló - de többeket érintő - hosszan tartó peres ügy teszi ki. Az egyik egy a fenti két mez ővárosból szervez ődött societas" működésére, problémáira szolgáltat adatokat, a másik egy Váradon lakó és egy törökországi questor társulásának, együttműködésének buktatóit mutatja. a) MorelliKristóffDemeter társasága Morelli Anasztazius diószegi, Kristóff János, valamint Demeter Tamás váradi kereskedő k közös társasága 1761 folyamán került válságos helyzetbe. Az 1761. december 21-én lefolytatott eljárás szerint a váradi görög Joannis Cristoff instantiá jára" kérdezték meg a tanúkat Baranyi Gábor bihari alispán (vicecomes) előtt Morelli személyér ől, korábbi tevékenységéről. A vallomásokból kirajzolódott, hogy Morelli korábban a diószegi Görög Simonnal és Görög Jánossal volt egy társaságban. S őt egy korábbi időleges társulás résztvevő it is megkérdezik : ebbe Morellin és Görög Jánoson kívül a szintén diószegi Csinczi Mihály is beletartozott. A két mezőváros között nem egyedül a pereskedő hármas alkotott közös érdekeltségű compagniá"-t, hiszen Görög János (Diószegr ől) azt vallotta, hogy Morellitől elszakadva adta magát a váradi keresked ő Görög Jánoshoz és Tamáshoz". Az utrumban szereplő két kérdés egyértelműen Morelli gazdasági tevékenységének módjára, sikerességére, korábbi terheire és erkölcsére" (gyakorlatilag szavahihet őségére és hitelképességére) vonatkozott. Mivel a jegyzőkönyvet Kristóff kéré- 46 HBML. IV. A. 1/a. 18. 1763. közli : Bársony István : Bihar megye adózó népessége a XVIII. században - Magyar Történelmi Tanulmányok XVI. (Szerk. Szendrey István) Db., 1984. 128-129. old. 47 Marta Bur: Das Raumergreifen... i. m. 49. old. táblázata- Uo. 50. old. közli, hogy Bihar is azok közé a megyék közé sorolható, ahol egyedül vagy kettesével (zu zweit) folytatják a kereskedést. 48 HBML. IV. A. 6/b. 1. 20
sére készítették, feltételezhető, hogy ő Morelli hibáit szerette volna bizonyíttatni. Már korábban is erre törekedett, ugyanis fennmaradt megbízottjának, Páhi Mihálynak elszámolása, s ennek tételeib ől derült ki, hogy az 1761. év Kisasszony napi vásárán árestomba akarta tétetni Morellit, s panasz pénzt", 9 krajcárt fizetett ezért,.49 Azonban mindhárom korábbi kereskedőtárs úgy vallott, hogy tartozásait illetően Morelli korrekten viselkedett, adósságait vagy készpénzben vagy a neki járó tartozások átengedésével rendezte. Tanúkat nem tudtak a megkérdezettek emliteni, mivel- szerintük-a kölcsönadásnál senki sem voltjelen, hiszen a keresked ők egymást meg szokták hinni". Így csak Todor Simon saját bevallásával kell megelégednünk, aki mint diószegi árendátor és korábbi kereskedőtárs 1757-ben 3855 rénes forintot, 1760-ban pedig 882 rénes forint 32 krajcárt kölcsönzött Morellinek. Mivel azonnal az nem tudott fizetni, egy János nevű pesti, kordovánt áruló göröghöz kellett elmennie, akitől azonban ismét csak nem pénzt, hanem 800 egynehány forintig ujj contractust" - azaz hitelnyugtát - kapott. A bécsi Janitzer Jánostól, aki 200 hollandiai arannyal volt adósa Morellinek, ő 100 aranyat íratott fel 1761-ben". A vármegyének is tartozott Anasztazius 500 rénes forinttal, ehhez is kapott Simon görögtő1200 rénes forint értékben (40 körmöci aranyat és fehér pénzt") segítséget, ezt azonban már hiánytalanul megfizette. Csinczi Mihály hasonlóan, a korábbi 4000 forint tartozás hiánytalan visszafizetését igazolta. ó már a korábbi társulás felbomlásának okaira is utalt : amikor Macedoniába hazautazott, és Görög Jánost Morellivel itt hagyta, visszaérkezte után (4 év múlva!), a boltbeli portékák kárát tapasztalta". A diószegi Görög János csak azt tudta megemlíteni, hogy Morelli gavallérosan viselte magát", s ez volt az, amit ő nem szenvedhetett. 1762. január 26-án Debrecen szabad királyi város bírája és szenátusa előtt történt az ügyben a második meghállgatás (valószínűleg Morelli kérésére), immáron a közös társaság működésére, a különválás okaira kérdezett rá.s o. A problémák minden nézet szerint 1761 februárja után mérgesedtek haraggá közöttük (mivel addig három éven keresztül együtt kereskedtek, s akkor is újabb contractust készítettek a további tervek reményében). Az elmúlt évi (1761) váradi számvetésen egy Constantia nevű" bécsi keresked ő is jelen volt,st a diószegi Csinczi (itt Dsindsi) Mihály (mint görög pap) mellett, akik alaposan áttanulmányozták a három kereskedő könyveit, hogy a hitelt ellenőrizzék, de az érintettek adósságát csak egy summában adták elő". Saját további gazdálkodási tevékenységük érdekében tartották fontosnak ezt az óvatos lépést, mint ahogyan azt is, miszerint a két váradi arra kérte Morellit : ne hirdesse ezen dolgot másoknak", hogy ne gondolhassák felőlük : túl sok az adósságuk". Az adósságra okot szolgáltató lehetett az az 1759-ben keltezett nyugta is (Peter Joseph Passy aláírással), amely szerint Kristóff János nagyváradi keresked ő Bécsben különféle ruhaneműekért (selyem, brokát, damaszt, batiszt, barchett, finom és közönséges muszlin, krepp stb.) 1212 forint 2t/a krajcárt tartozott kifizetni s2 Az 1761-ben létrejött contractust nem- 49 Kisasszony napja- szept. 8., tehát még a tanúvallomások előtti hónapokban. L. Uo. 50 A kérdésekben és a válaszokban is a magyarra fordított neveik Nagy Tamás, Váradi János és Kis Tamásként" szerepelnek - L. Uo. (Domokos Lajos városi nótárius bejegyzésével.) A meghallgatott tanúk a múlt évi februári számvetésen, vagy a közöttük létrejött úrnapi megegyezésen voltak jelenlévők. 51 Bécsben, miután III. Károly is segítette letelepedésüket olyan jelentős szerepet töltöttek be, hogy 1850-ig ők a döntő tényezők a Balkán felé irányuló kereskedelemben. Idézi : Traian Stoianovich : The Conquering Balkan Ortodox Merkent - Journal of Economic History 20 (1960) 234-312. old. 52 Az 1761. évi adósság összesen kb. 3000 forint volt. 1759. júl. 26-án állították ki. L. uo. 21
csak ők és a három ellenőrzésükre kiküldött írta alá, hanem ;,ezek után az Oláh Püspök Úrhoz is elvitték coramittálni" ss Az egymástól való elválás okaként több problémát emlegettek : részint felmerült, hogy Vár~di. (azaz Kristóff) János a másik kettő tudta nélkül adott pénzt az öccsének (mások szerint 300 forint értékben szűcsportékát) ; részint egy György László nevű váradi questor igazolta, hogy valóban Morelli tudta nélkül számíttatott fel portékákat, s bizonyos leveleket kivágott a lajstromból ; a margutai görög szerint pedig János a kelleténél többet akart megvenni" rajtuk. Másik, s valószínűleg János kereskedő jó kancsolatai révén Popovics György és a gyöngyösi kereskedők által megfogalmazott vélemény az, hogy a problémákat a két Tamás által felvett adósságok okozták (amiket azok addig kerestek, amíg János Görögországban járt rokonsága meglátogatásán). 1762 áprilisában Debrecenben ismételten megvizsgálták Morelli korábbi adósságainak kifizetését a két váradi görög újabb észrevételei nyomán. A kilenc tanú (szalacsi, tokaji, diószegi görögök) azonban most is a tartozások kiegyenlítését regisztrál ta. Jellemző módon a váraduk korábban saját hitelüket féltve kérték Morellit a hallgatásra, ezzel az előterjesztéssel azonban éppen az ő adósságait teregették ki : a tokaji Sztankovics Mártonnak és Kondorosi Mihálynak, valamint a nánási Rizó Ferencnek kellett fizetnie (az előbbieknek 1000-1000 forintot, az utóbbinak 1000 vonás -vagy kurta - forintokat) s4 A váraduk felvetésének nyilvánvaló oka az lehetett, hogy többen - így az érintett hitelezők is - azt igazolták : az adósság visszafizetése azóta történt meg, mióta Morelli a megírt váradi kereskedőkkel egy Társaságbá volt". Sztankovicsnak és Kondorosinak egyébként nemcsak a kapott pénzt, hanem az eladásra átvett portékák ellenértékét is ki kellett egyenlítenie. Az ügy 1763. január 19=én a gyöngyösi, kecskeméti, miskolci és diószegi társaságok bírái elé került, ahol ismét átvizsgálták az 1761. és az 1762. évi inventariumokat, s rögzítették hármójuk tarlazását is : Demeter Tamás 3000 forintot Morellitől vehet át, az 8000 forintot tartozik fizetni; (tehát még 5000-et a creditoroknak), Kristóf' János viszont fundusát és házát lekötve még szintén kb. 5000 forintot kell hogy kigazdálkodjon.ss Ugyanakkor a diószegi- kompánia öt tagja kezeslevelet állított ki egy évre mindhármukért, hogy a jövő év szeptember első napjáig" viszályaikat elintézzék, ellenben azonban akármely bíró előtt feleljenek" A peres iratok aktái nemcsak a forgalom méreteire engednek következtetni, hanem mutatják azokat az igen szétterjedt kapcsolatokat is, amelyek az ország görög kereskedőtársaságai, illetve még a bécsi kereskedők között is fennálltak, s ugyanakkor arra is utalnak, hogy az egyház (.Melitus püspök!) vagy a világi birtokosok (Kelemenné, Jurkovics stb.) is érdekeltek voltak az ügyletekben. A peres ügyben szereplő Kristóff János például Kristóff alias Mikó György pesti keresked ő" házában lakott, amelyet az 1764-ben adott át neki (de ez lehetett az a ház is, amelyet az adósságok fizetése fejében lekötöttek). Az átadás lényére egy 53 A contractus után két hétig gondolkodtak, de semmi problémát nem találtak, a felek semmi további követelést nem támasztottak agymás iránt. - L. uo. 54 Thódor Tamás, aki bátyjának Simonnak 11 évvel ezelőtt legénye volt, igazolja az első kifizetését 1761-b ől, a másodikat Kis Pál, Morelli legénye, mivel Rizónak ő fizetett. 55 A házat valóban lekötötték. Melltus püspök vállalta, hogy a ház és bolt értéke feletti részt (8000 ft-ig) jó ezüstben kipótolja". A többi adósságot viszont Kristóffnak kellett fizetnie. Melltus valószínűleg az a Kováa Melét volt, akit 1748-ban Máriapócson szenteltek fel, hogy a váradi egyházban és egyházmegyében a... váradi püspökök felszólítására és engedelmével a görög szertartású nép között püspöki tisztében... eljárjon". Bunyitay Y. : Bihar vármegye oláhjai. I. m. 57-58. old. 56 Uo. 1763. jún. 29-ről. 22
1785-ben kelt irat utal, amelyet több, az 1786-87. évből származó követett, s amelyek a két kereskedő viszályának továbbfejlődésére utalnak. Csanády György szolgabíró a görög nyelven'lévő levelek magyarra fordítására is utasítást adott, s közben - ahogyan Bazsik János mint szemtanú leírta - néhány dokumentumot, mint például az Morelli Capitalisárul szólót vala" el szaggatott, mondván, hogy rosszul van írva.5' A pártfogás nem volt véletlen, ugyanis Morelli ekkor már felesége, Balogh Erzsébet után bizonyos Nemesi Jószágnak birtokában" van, vagyis a diószegi _szőlőhegyen vannak szőllei. 1786. május 24-én a Csanády ténykedése révén (hosszas pereskedés után) megszerzett Kristóffféle vagyont (a Körös-parton a híd mellett lévő házat és a vele átellenben lévő boltot) már tovább is adta Popovics Demeternek és maradékainak, 4200 forintért ss Kristóff az átadás alkalmával leltárt készített a házban és kertben lévő javakról és árukról : ezeknek értéke 5920 forint 35'/2 krajcár volt. Különösen az ún. Lázár boltja mellett lévő kamra tartalma tanulságos : tele volt szűcsmunkára alkalmas szőrökkel (róka, nyest, fekete macska, nerc, hörcsög, bárány, nyúl stb.), vaseszközökkel és szerszámokkal (szög, fejsze, villa, vashorog, istrángok, kötelek stb.), egy arany mérték, faeszközök, gyékényes üveg, viaszos vászon, zsák, ponyva stb. A kis szobában, ahol lakott, az ágyon és az asztalon kívül egy nagy tükör, egy fa és egy bőr karszék, egy falra való óra, egy szűz Mária kép és egy almárium állt nagy üveg táblákkal, de egyébként igen zsúfolt lehetett, mert még két sz{ícs munkához való asztal is volt benne, valamint 1 tonna reszelő vasból, 56 font dirib-darab vas, 2 kis hordó, kemence stb. A padláson az anyagok voltak (atlasz bélésnek, selyem szoknya, karton, 1 vég házi vászon stb.), két csomó gomb, tányérok, tálak (cinből, rézből, ezüstből), valamint további vas- és faáruk, kötelek, seprűk stb. A nagy szobában hasonlóak, a pincében.pedig hordók (9 kis cseber ürmös és szín bor, vasabroncsos káposztás és uborkás hordó, meggyborból való ecettel stb.), valamint torma, hagyma és 30 citrom. Az udvaron a faárukat tárolta Kristóff, többek között ajtók, lécek, szegek, 15 szekér fa, 60 000 zsindely, só daraboló és 400 tégla is! a leltárba került. Mindezek értéke 2473 rénes forint 19t /2 krajcár, a fennmaradó 3447 rénes forintból 1847 a kecskeméti Juhász Demeteré, akivel épp akkor egy társaságban volt (gubacs kifizetésére hagyták vala), 1600 forint pedig a szalmazsákban és más rejtekhelyeken volt eldugva.s9 1786-ban Kristóff ugyan átadta a házat, de továbbra is pereskedett, mivel azonban Morelli a pénzt kivitte Váradról (ekkor már Vértesen lakott}, nem tudtak fellépni ellene. 1788-ban azonban már özvegyétől foglalták le a szőlőt épületekkel, nem örökjogon azonban, hanem a tartozás kiegyenlítésére (mivel Kristóffnak el kellett számolnia a jószágokrul és azoknak fructusárul"). 6 b) Mihalovics (Sterio)-Demeter társasága Egy másik váradolaszi kereskedő Sterio (vagyis Mihalovics) György, aki váradi lakosnak vallotta magát, hosszú ideig volt közös társaságban Demeter János törökországi kereskedővel. Mihálovics 1765-től vezette tartozásaikat.ebből kiderült, hogy 57 HBML. IV. A. 6/b. 1. - 1786. ápr. 15-én Nagyváradon kelt levél. 58 Uo. 59 Gyakorlatilag a felmért érték 58 ~-a pénzben van, ebből azonbancsak 200 arany (900 Rft) Kristóff tulajdona. L. uo. 60 Kiss Katalin, Kristóff felesége arra hivatkozva, hogy az apja kölcsönzött Morellinek és Kristóff nak (még amikor közös társaságban voltak, de nem fizettek), s most, hogy a házát elvették, Kristbff már nem is képes erre, ezért volt társának kall állnia a tartozást. A szőlő lefoglalását tanúsító irat 1788. szept. 25-én kelt. L. uo. 23
Demeter az első évben kilenc hónapig Görögországban tartózkodott, 1769 és 1771 között úgyszintén, valamint 1774-75 között Mihálovics ismét egyedül folytatta a kereskedést. S arra hivatkozott, hogy részint nemcsak a közös tőkével gazdálkodott, részint az üzlet minden gondja az övé volt ebben az időszakban. Demeter viszont az elszenvedett károkat 1774-től, az uralkodónő hűségeskü-rendeletét ől számította,bt amióta nem foglalkozott kereskedéssel Magyarországon. Bár elváltak egymástól, társa még négy év múltán is tartozik neki 2320 forinttal. A Nagyváradi Privilegiális kereskedő compagnia" 1780 decemberében a tartozások, és az utazásból eredő költ- Bégek megfizetésére kötelezte Mihálovics Györgyöt, aki azonban a házát eladta, ebb ől ígérte a kiegyenlítést. Mivel Mihálovics feljegyezte és csatolta az iratokhoz azt is, mit adott Demeternek 1778 és 1781 között, kereskedésének összetevő ire is következtetni lehet. A tételek között szerepel sáfrány, kordovány, balzsam olaj, nádméz, kávé, zsinór, házi vászon, szattyán, herba tea, sárga cukor, gyertya, paplan, 1 kard stb., a legtöbbet azonban a készpénz jelentette : 331 rénes forint az összes 483 rénes forint 13 t / a krajcár értékb ől. Az ügy végül békés megegyezéssel zárult, igaz 1787-re, amikor Mihálovics szőlő - jét, amely a Várad melletti Kis Aranyos oldal nev ű promontóriumon feküdt, a város senatusa felbecsültette, s azt 2200 forint értékben átadta Demeternek, hogy mentül hamarébb el adhassa és Pénzzé fordíthassa" 6a c) Csoján Demeter árendátor tevékenysége Nem lehet pontosan tudni, visszament-e Demeter végleg Törökországba, az mindenesetre feltűnő, hogy a Csáky család birtokában lévő Berekböszörmény mezőváros bírái ugyanezen évben hoztak ftéleteket egy Demeter János nevű helybeli árendátor és a tokaji Sztankovics Márton között. 1788-ban a mészárszék bérlete kapcsán jegyeztek fel egy Görög Demeter v. Csoján Demeter" nevű kereskedőt, akinek már állitólag korábban is ígérték ezt a lehető séget,ó3 tehát már régebben is ott tartózkodhatott. A Bihar megyei Csáky birtok településein jóval korábbiak az első híradások görög bérlők jelenlétérő l. Margitfa mez ővárosban 1732-ből való a görög bérlők jogait és kötelességeit meghatározó grófi rendelet : két bolt után 60 rénes forintot tartoztak fizetni, a vármegye rendeletei vonatkoztak rájuk is (mint Bihar, Püspöki, Székelyhíd stb. helyen lakókra), fát a bolt bővítésére szabadon vihettek, vasárulás, s a céhbeli mesterek termékeinek forgalma tilalmas volt, viszont dohányt szabadon árulhattak 6a A korlátozások bizonnyal azért voltak szükségesek, mert a sokadalmakban törökországi kereskedők, örmények, debreceni, bécsi (vasárusok is), szatmári kalmárok és 61 Ennek értelmében a görögök magyar állampolgárokká lettek, s vagyonukat nem (vagy nehezebben) tudták az országból kivinni. A pesti görögök ekkor határozták el a templom építését. L. Füves b. : A pesti görögök i. m. 127. old. 62 HBML. IV. A. 6/b. 1. 1787. jún. 29-én. A megegyezésre áldomást ittak, s Mihálovics jelképesen is átadta a sz818t : egy Tű sz818 veszeit két kezeivel öszve fogván, nesze, úgymond, Demeter János, íme által adom! Az Isten vele áldgyon meg szerencsésen". 63 OL. Csáky család levéltára P. 78. Fasc. 27. No. 10., az iratból kiderült, hogy a panaszt a tokaji kereskeds emelte, s Ferdényi Gábor plenipotentiáriushoz küldték el elintézés végett. Az 1788. évi árendálás lehetősége Csepreghy Mihály udvarbíró Ferdényihezírott levelében- OL. P. 78. Fasc. 28. No. 8. 64 1732. aug: 26-ról. Az árendálás valószínűleg akkor kezdődött, mert azt írták, hogy a görög portékák beszállítása után veszi kezdetét a fizetés terminusa - OL. P. 71. Fasc. 6. No. 13. 24
zsidók is megfordultak a helybeliek mellett 6s Az egyik 1750-ből való jövedelemelszámolós már 4 görög boltot emutett Margitfán, s egyet Szalárdon 66 1754-ben nemcsak az árendaösszegben tapasztalható emelkedés (120-ró1138 forintra), hanem azt is engedélyezte nekik Ferdényi hogy mostani esztendőben Taxa és Robotától eximáltatnak". (A követelés oka az volt, hogy a bolt mellett városi házzal is rendelkeztek.)6' 1755-ben Görög Pállal, Konsztantin Györggyel, Konstantin Demeterrel és Koszfa Jánossal kötött a prefectus egyezséget, háromévi időtartamra (1756 januárjától) úgy, hogy rajtuk kívül más kalmár (az országos vásáron kívül) nem bocsát ható a mezővárosba, valamint vassal, gyertyával és szappannal csak ők kereskedhetnek!6s A fenti feltételek kikötése akkor vált a kereskedőknek igazán hasznossá, amikor 1757-ben Parniczky Mihály udvarbíró a károlyi vasárusnak akarta árendálni a margittai vendégfogadó melletti boltot, úgy, hogy mindazokat a portékákat nem árul hatja, amivel a görögök kereskednek. A görögök azonban instantiájukkal napokon belül elérték a bolt bezáratását, úgyhogy az udvarbírónak kellett magyarázkodnia:b9 Az uradalom 1786-ból.származó összeírásában a margittai boltbérlet már 511 forint jövedelmet jelentett, a szalárdi és a berekböszörményi 50-50 forintos árenda mellett? Ennek az utóbbinak bérlőjéről, Csoján Demeterr ől mint vállalkozó questorról számos iratban megemlékeztek, 1788-ban a mészárszéket kívánta 70 forintért (valamint mázsányi húsért, faggyúért és a földesúri udvarba küldendő marhanyelvért) árendálni, de 1790-ben már a körösszegi halászatot, sőt a Dombi csapszéket is kérelmezte?t A körösszegi halászó vizekért évi 45 forintot fizetett: A contractus szerint vigyáznia kellett, nehogy rekeszek csinálásával áradást okozzon, ennek fejében viszont másoknak tilalmazták a vizek használatát?a A böszörményi főbíró és tanácsa elszámolásaiból kiderült, hogy a további években is Démeter görög árendálta a boltot (50 forint), a mészárszéket (40 forint), a kenézi halászó vizet a böszörményivel együtt (20 forint), s a körösszegi halászatot (15 forint!)?s 1794-ben már az Eszterházy uradalomhoz tartozó Komódiban is ő a csapszék bérlője, s ugyanebben az évben jélentették Csáky Emanuelnek, hogy a házért 5 forint taxával, a földért és a kaszálóért kilencedkötelezettséggel terhelték, s az udvarbíró egy új kád felállítását is kívánta tőle szolgálat fejében az uraság serházához.~4 Az 1798. évi contractusból tudni lehet, hogy a házhelyhez allodiális fundust kapcsoltak a görög bérlőnek, amiért külön 7 rénes forinttal tartozott, 1801-1803 között már 70 forint (a minden kötelezettséget, így a 18 nap robot ellenértékét is magába foglaló) árenda, amely;.feleleveníti azt az 65 OL. P. 71. Fasc. 6. No. 39. 1742 előttről való ui. gr. Csáky Zsigmond írja alá a sokadalmi proventust. 66 Mfg a margittai 4 bolt árendája 120 ft, a szalárdié évi 8 ft.-ol. P. 71. Fasc. 5. No. 5. 67 A görögök szerint ugyancsáky Zsigmondné idejében a taxa és napi szolgálat szokott árendánkba impopuláltatik", de hiába kérelmezték, az irat szerint annak csak ideiglenesen lett foganatja - OL. P. 71. Fasc. 6. No. 40. és Fasc. 4. No. 18. -A görögök tartozásaiként a megyéknek és földesuraknak járó taxát, boltjaikért adót, szállásukért bért, a kincstárnak cenzust és a határnak Szetend ő vámot említették. - L. SchüferL. : i. m. 2. sz. 130. old. 68 Az árenda ilyen feltételek mellett már évi 300 ft lett, s a kereskedők kötelesek lettek egymásért kölcsönösen kezességet vállalni. - OL. P. 71. Fasc. 6. No. 33. 69 OL. P. 71. Fasc. 6. No. 37. és Fasc. 327. No. 6. 70 HBML. IV: A. 4/a. 12: - Az utóbbi árendátora a már említett Demeter János volt. 71 OL. P. 78. Fasc. 28. No. 8. A böszörményi halászat árendáját már korábban is magáénak tudhalta. 72 Lőcsei területi levéltár - 30BA LEVOZ`A - Csehszlovákia, Fasc. 614. 64. doboz Fond Sp. Hrhov (Görgő). 73 ~OBA LEVOZ A Fasc. 641. 65. doboz (Görgő) 1791. és uo. Fasc. 645. 66 doboz 1794. évből és OL. P. 78. Fasc. 28. No. 8. 74 Uo. Fasc. 643. 66. doboz és Fasc. 645. 66. doboz. 25
uradalomban meglévő szokást, hogy mások nem kereskedhetnek. Ez esetben Lestyán Demeter udvarbíró azt is hozzátette : a négy vásáron kívül zsidóknak" különösen tilos a tevékenység?s 1803 folyamán újabb földeket bérelt Demeter (Ürmosd Lapossa rétet", Peres föld nevű Plagát" a Körös parton), s már 1801-től a váncsodi kocsmát is árendálta? 6 A század első éveiben, különösen, hogy az udvarbíróval is konfliktusba keveredett, megsokasodtak a panaszok a boltárendátor ellen : mások szénáját elhordatta, egy Kis Miklós nevű mezőgyám lakos földjét elvette, a böszörményi erdőt pusztíttatta, sőt a fiát még a gróf gyalázásával is megvádolták. A gróf ezekben az esetekben egyszer sem döntött Csoján Demeter javára. Amikor pedig a Telegden lakó Fóris Ignác hét ökrét teleltetésre befogadta, s az állatok a jég alatt vesztek, azok árának (21 rénes forint) megfizetésére kötelezték (egy két évig húzódó peres eljárás végén)?' Demeter görög tipikus példája lett azoknak a balkáni kereskedőknek, akik letelepedve, pénzüket bérletekbe, kereskedelembe fektették, s különleges mohóságuk révén vonták magukra környezetük megkülönböztetett ellenérzését. Nem tisztázott ksrülmények között 1814-től már más- egy Rózsa Ferenc nevíf zsidó- a böszörményi bolt árendátora, aki 1816-ra az egyik csapszéket is bérelte,'$ a váltás tehát a görögökzsidók között -ha megkésve is, de itt is végbement. A balkáni kereskedők XVII. századi jelenléte (Debrecenben, Váradon, Diószegen), tevékenysége adhatja a magyarázatát, hogy a XVIII. század folyamán miért kerülhetett sor már 1735-ben a kompániába tömörült görögök kiváltságlevelének ki adására. A questorok azonban csak kisebb mennyiségben foglalkoztak a török áruk forgalmazásával, bevételeik jelentősebb része származott a helyi áruk, illetve a bécsi kereskedők portékáinak értékesítéséből. Mindezek mellett, mezővárosokban és falvakban egyaránt ők voltak több földesúri haszonvétel bérlői is. Társaságaik működésének vizsgálata nem csupán arra derített fényt, hogy igen kiterjedt kapcsolatokkal rendelkeztek az ország többi görög kompániájának társaságaival, hanem azt is igazolta, hogy a felvidéki városokkal (Eperjes, Lőcse stb.) vagy Bécs polgáraival szintén kereskedelmi és hitelpartneri viszonyba léptek. Bevételük egy része bizonnyal kikerült a Török Birodalom területére, de a tevékenység fenntartása (boltbérletek, áruk beszerzése, hiteltörlesztés, ill. hitelnyújtás stb.) miatt a jövedelem jelentós hányada a belső forgalom bővítésére fordítódott. Contractusaikban, bérleti szerződéseikben előnyös helyzetüket külön is megerősítették (só, vas árulásának stb. egyedárusítási joga), esetenként kiemelve a zsidók eltiltását a kereskedés ezen formáitól. Ahol ez a gyakorlat sikeresnek bizonyult (mint a Csáky birtokokon), ott a zsidó bérlők megjelenése jóval későbbi. Mária Terézia emutett hűségeskü rendelete nyomán a többletbevétel beruházásokra (pl. templomépítés) fordítódott, illetve a hazai kereskedőréteghez hasonlóan a föld (szőlő, puszta, legelő stb.) vásárlása, esetenkénti a nemes cím megszerzése is ki mutatható. A kereskedőréteg tagjai éppen azt a mozgékonyságot, vállalkozókedvet veszítették el fokozatosan, a hazai kereskedőtársadalomhoz idomulva, amely a század folyamán jelentős mértékű gyarapodásukat elősegítette. 7S OL. P. 75. Fasc. 19. LT. No. 3. és No. 17. Utalás a mezőváros privilégiumában foglaltakra. OL. P. 78. Fasc. 27. No, 3. A zsidóbérlő a Csáky uradalomban nem szorította ki a görögöket a XVIII. század utolsó harmadára, ahogyan pl. Berettyóújfaluban történt. L. Orosz I. Berettyóújfalu agrárviszonyai a XVII-XVIII. században. - In : Berettyóújfalu története. (Szerk. : Varga Gyula) Berettyóújfalu 1981. 261. old. 76 OL. P. 78. Fasc. 27. No. 36. és No. 38. 77 OL. P. 78. Fasc. 27. Protocollu m Instantiarium, No. 49. 78 OL. P. 78. Fasc. 28. No. 5. 26
The Activities of Balkan Merchants in Bihar County in the 18th Century Klára Papp The introductory pages of the study offer a brief survey of domestic literature on the Greeks. Subsequently the author concentrates on the following subjects : instances referring to the appearance of merchants from the Balkans in the 17th century, especially in Debrecen and Várad; the midcentury interpretation of the charter granted to the Greeks in Székelyhíd and Diószeg ; and the 1754 census of the financial administration of the Treasury. The author demonstrates that all the Turkish subjects in Bihar traded under the auspices of the Diószeg company, and besides the county's agricultural towns they were also the lease-holders of the village shops, as well as the beneficiaries of several landowners' usufructuary rights. A smaller portion of their commodities were of Turkish origin, while the larger part was made up of merchandise, the products of domestic manufacture and agriculture that they received from traders in Vienna. Domestic (local) merchants found this practice harmful, and because of their involvement in the cattle and wine trade, the Balkan merchants were likely to be opposed by the landowning community, too. On the basis of concrete evidence in the case of the associations ofthe questors in Diószeg and Várad it is shown how these operated, how commercial and credit activities functioned and merged, and how this community came to be assimilated into the landowning class. The case of Demeter Csoján, the enterprising questor of the Csáky estates, typifies the Balkan merchant who settled and increased his wealth through leases and trade transactions while getting into conflict with his whole environment (including the count himself). Aenmenbxocmv 6anxaxcxux mopaoeyea e oónacmu b'uxap e XYIIIeexe Knapa Mann BBO,gHaa eacrb pa6orbi uaet xpatxoe oshaxomnesae c Hauaonam>HOfi nhteparypofi, TeMOfi xoropofi s~tcotcx rpexh. IIocne IIpHMepoB, ecbtnatouu~cca Ha IIos~neBHe 6amcaacxHX ToproBueB B oxpecthocrxx,ije6peuesa H BapaRa, asrop sahbmaerca o6bxcae~em IIpHBHneraposa~ofi rpamotar, BbtAa~ofi cefixefixhacxhm H,uaocercxHM rpexam B cepegaxe Bexa, omrcashem a~shcrpauss Toprosofi IIaJI3TbI 1754 roua. IIoxasbmaeT, ero ómcapcxhe rypxh, xax IIo,~aBHbte, oprahhsosasso BcTynHB s,uhocercxyfo xamqashfo, IIposoAII.n$ Toprosooo.gesrre~HOCTb IIoM~to o6nacthoro cem>cxoxosstfictbe~oro ropoga H s Aepesasnc, rqe o~ apeh,aoba.~ Toprosooe nasxh, oónarax IIpaBOM IIOJIIa30BaTbcá IIpH- 6brnbiii, IIOny4eHHOfi OT ÓOJIbIIIIiHCTBa IIOMeIgHKOB. CpeJjH HR TOBapOB He3HaYHTenbHŐH YőCTb 6btna TypeI~IfOTO IIpOHCXO~(eHHA, a ÓOJII,nraá ~[actb IIpegCTáBnRJIa TOBapbI, 3axyIIneHHbte OT BeHCxHX TOprOBL~eB, a Tax~e B HOMeHxnaTypy BXOJ;HJIH H TOBapbI McCTHOTO IIpOH3BO,ACTBa H CCJIbcxOxosxficrse~aa IIpo,Ryyxgast. 3Ta Hlc Aesrret~socrb oiipeaenesho ocxop6nstna oteeecraesgbut (Mecrmix) ToproBgeB, a IIocne IIoAxmoYeBast x Toprosne cxorom H BHHOM osa eacro BcryIIan~ B xoh~pinaarr c oóm~ectbom smyx~c. Ha IIpBMepe oóhsects,ahocercxhac H BapaACxIIx xsecropob B xomcperaom cnyeae Mo~o BH,Rerb Blc Resrre~HOCTb, HaIIpasneHHe H BsaHMOCSasb Toprosofi H saemsofi AeaTe.~HOCTH, a Taxace yxasbu;aer Ha IIpBSaaxH roro, xax Ha~anacb accm~nxuhx 3TOfi IIpocnofixH s HaIIpasneH~ oóu~ectba amy~c. HaIIpaMep, AeNterep LIosIIi xsecrop-iipe,aiipb~bgmaterm Bo BnaAeHHStx rpatpa T~aKH IIOxa3bIBaeT fiot THII IIepeceJIBBmHXCH óamcagex~ ToprosgeB, xoropbifi IIpHyMxoxcan ~y~ectbo sa ceet apehp~x H Toprosbn~ Aen, H B ro BpeMx, IIocrosIIIIio cranxasanca co BceMH oxpy~aeoii;hnnr H 1[axre c camhm rpatpom.