Budapest Főváros II. kerületi Önkormányzat Családsegítő és Gyermekjóléti Központ

A II. kerületi állami fenntartású közoktatási intézményekben tanuló 7-10. évfolyamos tanulók érintettsége a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a kábítószer használat tekintetében Budapest Főváros II. kerületi Önkormányzat Családsegítő és Gyermekjóléti Központ 2012

A kiadvány a II. kerületi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum megbízásából készült Szerzők: Kovács Benedek Répási Zoltán Tulipán Ágnes Felelős szerkesztő: Papp Krisztina Budapest Főváros II. kerületi Családsegítő és Gyermekjóléti Központ Intézményvezetője Felelős kiadó: Dankó Virág Budapest Főváros II. kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatalának Alpolgármestere 2

Tartalomjegyzék Rövid összefoglaló...4 1. Bevezetés...6 2. Módszertan...11 3. A kerületben és a kerületen kívül élő tanulók jellemzői és más háttértényezők...13 4. Kitekintés: A 15-16 éves magyar fiatalok cigaretta, alkoholdrogfogyasztása nemzetközi összehasonlításban...20 5. A II. kerületi fiatalok 2012. novemberi felmérésének eredményei...23 5.1. Dohányzással kapcsolatos attitűd és prevalencia...23 5.2. Alkoholfogyasztással kapcsolatos attitűd és prevalencia...30 5.3. Kábítószer használattal kapcsolatos attitűd...36 5.4. Kábítószer elérhetősége és prevalenciája...40 6. Összefüggések az életkörülményekkel...45 6. Következtetések...50 Hivatkozások...54 Melléklet...55 3

Rövid összefoglaló A felmérés célja a cigaretta, alkohol és kábítószer használatra vonatkozó tanulói attitűd és érintettség vizsgálata volt. 2012. novemberben önkitöltős kérdőív segítségével összesen 655 általános iskola 7-8. osztályos és középiskola 9-10. osztályos tanulót kérdeztünk meg. A 15-16 éves korcsoportra vonatkozó eredmények részben az ESPAD nemzetközi vizsgálat eredményeivel összehasonlíthatók. A megkérdezett 15-16 éves tanulók szubjektív megítélése szerinti a cigaretta és a marihuána hozzáférhetősége, elérhetősége meghaladta a 2011. évi ESPAD vizsgálatban mért - országos átlagot. Ennek ellenére a kábítószer prevalencia (a kipróbálók aránya) valamivel alatta maradt az országos átlagnak. A II. kerületben és a kerületen kívül lakó tanulók szenvedélybetegségekben való érintettségében nincsenek éles különbségek. Egyedül az alkoholra vonatkozó életprevalencia volt szignifikánsan magasabb a kerületen kívül lakók körében. Az érintettségen a kipróbálók, fogyasztók arányán - túl vizsgáltuk a tanulók kábítószerrel kapcsolatos attitűdjeit is. A megkérdezett fiatalok túlnyomó többsége veszélyesnek tartja és alapvetően elítéli a kábítószerezést, ugyanakkor egy részük magukkal a 4

drogosokkal kapcsolatban megértőek, nem elítélően állnak hozzájuk. Jellemző, hogy a fiúk liberálisabbak (kíváncsibbak és kevésbé megítélők a kábítószeresek irányában), a lányok konzervatívabbak. A tanulók kábítószerekkel kapcsolatos attitűdje polarizált, jóllehet a kemény drogokat szinte mindenki elutasítja. A fiatalok kognitív térképén döntő fontosságú tényezőnek tűnik, hogy valaki a könnyű drogokat elfogadó vagy elutasító térfélre sorolja magát. Az elutasítók tábora ugyan nagyobb, de nem jelentős a különbség a két csoport között. Mind a dohányzás, mind az alkoholfogyasztás és a kábítószer kipróbálása 14 éves korban kezd el terjedni. A fiúk érintettsége valamivel nagyobb a lányokénál. Mind a dohányzók, mind pedig az alkoholt rendszeresebben fogyasztók és a kábítószert kipróbálók csoportjára jellemző a szabadidő pazarló felhasználása, ami a szülői figyelem hiányából adódik. A nem családban élők között elsősorban a dohányzás elterjedtsége és a kábítószer kipróbálása aggasztó, az alkoholfogyasztás rájuk kevésbé jellemző. 5

1. Bevezetés A kábítószer elterjedtsége az elmúlt tizenöt-húsz évben jelentősen megnövekedett Magyarországon, lehet azt mondani, hogy ebben is felzárkóztunk Nyugat-Európához, sőt sajnos bizonyos tekintetben el is hagytuk azt. Egyes kábítószerek hozzáférhetősége, elérhetősége az ESPAD (European School Survey Project on Alcohol and Other Drogs) 2011-es vizsgálat szerint Magyarországon meghaladja több uniós tagállam szintjét. A II. kerületi Kábítószer Egyeztető Fórum 2012. évi munkatervében célul tűzte ki, hogy felmérést végez a kerület tanuló ifjúsága körében, hogy megtudja kik és milyen ismeretekkel rendelkeznek a drogokkal kapcsolatban, mi a tudatmódosító szerekkel kapcsolatos attitűdjük. A felmérésre elsősorban azért volt szükség, mert az utolsó ilyen jellegű ismereteink egy 2006-ban készült kutatásból származnak. A drogok területén a kínálat időközben nagyot változott a designer drogok megjelenésével. Másodsorban a Gyermekjóléti Központ hosszas előkészületek után 2012 májusában megnyitotta alacsony küszöbű ifjúsági klubját, amely az utcai szociális munka háttérbázisaként és a kerületben élő, tartózkodó veszélyeztetett fiatalok kreatív szabadidő eltöltési helyéül szolgál. Az ERŐ(d)TÉR jövőbeni tervezett feladatai és céljai meghatározásához elengedhetetlenül szükséges, hogy tisztában legyünk az érintettség mértékével, milyenségével, hogy preventív 6

stratégiánkat minél hatékonyabb módon és célirányosan tudjuk alkalmazni. Az utcai munka során a kerület több pontján tapasztaltuk és a velünk kapcsolatban lévő gyerekektől tudjuk, hogy a droggal kapcsolatos problémák jelen vannak kerületünkben. Igaz nem a vizsgált korosztályt érinti elsősorban, hanem fiatal felnőttek esetében tapasztaltuk, mégis a megelőzés szempontjából fontos ismernünk vizsgált célcsoport attitűdjét. Utcai- és lakótelepi szociális munka Az utcai- és lakótelepi szociális munkát egy két főből álló operatív munkacsoportban látjuk el, akikhez a programok jellegéből adódóan csatlakoznak különböző segítők, önkéntesek és szakemberek. A szociális munka célja elsősorban a veszélyeztetett gyermekek, fiatalok felkutatása, a velük való kapcsolat felvétele. További célunk, számukra alternatívák kínálása szabadidejük eltöltésére, valamint helyet biztosítani kortársaikkal vagy éppen más korosztályokkal való találkozásaikra, melynek bázishelyet biztosít az intézmény területi irodája. Különös figyelmet kell fordítanunk azokra a fiatalokra, akik napközben az iskolai órákról kimaradnak, illetve akik otthonról önkényesen eltávoznak vagy gondozójuk a lakásból kitett. 7

Az utcai- és lakótelepi szociális munkával célunk: a gyermekek veszélyeztetettségének csökkentése, közvetlen kapcsolatteremtéssel, a gyermekek tájékoztatása a gyermekjóléti szolgáltatásokról, szükség esetén a gyermek közvetítése intézmények, illetve szolgáltatások felé, a deviáns csoportokhoz való csatlakozás megelőzése, az iskola világába való visszatérés segítése, alternatív szabadidős programok megszervezése a bázishelyen (csoportok, rendezvények, sportversenyek). Feladataink teljesítése során számítunk a kerületi polgárőr csoportok, a rendőrség bűnmegelőzési csoportja, szabadidő szervezők közreműködésére is, és mindazokra a civil- és társadalmi szervezetekre, melyek elkötelezettek a gyermekek védelme iránt. A II. kerület területén 7 gyermekotthon is található, ami több száz gyermeket jelent. A szakellátásban élő gyermekek körében korábban megjelenik a káros szenvedélyek problémája, veszélyeztetettségükből fakadóan ezek a fiatalok hamarabb kapcsolatba kerülnek a legális és illegális drogokkal. Többségük a kerületben élő gyerekekkel jár iskolába. A Gyermekjóléti Központ és a kerületi gyermekotthonok között szoros munkakapcsolat van. A gyermekotthonokba bejelentett 8

gyermekek esetében nyomonköveti a gyerekek életeseményeit, folyamatos kapcsolatot tart a gyermekotthon munkatársaival. Prevenciós terveink is kiterjednek a gyermekotthonokban élő gyerekre. A rendőrséggel közösen tervezett programokat szervezünk számukra. A gyermekekkel, fiatalokkal történő kapcsolatfelvételnek, megkereső munkának fontos színtere a Mammut és a Millenáris Park, ahol programjainkat, szolgáltatásainkat számukra meg tudjuk ajánlani. A kutatás célja Két kulcsfontosságú kérdés ebben a témában a kábítószerekhez való viszonyulás (attitűd) és az ún. prevalencia, a különböző szereket kipróbálók aránya. Jelen kutatásban a cél a 7-10. évfolyamra járó diákok attitűdjének és esetleges tapasztalatainak megismerése volt és arra is kíváncsiak voltunk, hogy a családi, lakóhelyi környezet illetve alapvető demográfiai tényezők hogyan befolyásolják a diákok e kihívásra adott válaszait. Valószínnek tűnt, hogy - az ESPAD 2011-es vizsgálata által mért a kábítószer hozzáférhetőségének és használatának országos szintű növekedése alól a II. kerületben élő, iskolába járó fiatalok sem jelentenek kivételt, annál is inkább, mert a kerületre jellemző kedvezőbb jövedelmi helyzet nagyobb potenciális fizetőképes keresletet testesít meg. 9

Jelen kutatás célja, hogy megtudjuk a II. kerületi önkormányzati iskolákban, valamint egy fővárosi fenntartású középiskolában általános iskola (7-8.) és középiskola (9-10.) osztály a gyerekek milyen attitűddel rendelkeznek a legális és illegális szerekkel kapcsolatban, milyen szociokulturális környezetben élnek, milyen kapcsolati hálóval rendelkeznek, van-e drogérintettség és ha igen, milyen mértékű. Összességében a kérdezett korosztály drogszcénájára vagyunk kíváncsiak. A pontos helyzetkép ismeretében intervenciós projekteket és új szolgáltatásokat lehet tervezni. 10

2. Módszertan A kutatás során összesen tíz iskolát kerestünk fel - iskolánként és évfolyamonként egy-egy osztályt -, ahol önkitöltős kérdőív segítségével kérdeztük meg őket. Ezen felül a Főváros által fenntartott Béke Gyermekotthon belső iskoláját is felkerestük. Utóbbi bevonását a vizsgálatba az indokolta, hogy a II. kerület területén 7 gyermekotthon is található, ami több száz kerületünkben élő gyermeket jelent. A gyermekotthonban tanulók számát a vizsgálatban azonban erősen lekorlátoztuk (inkább kontrollszerepet kaptak), hiszen a kutatás célja elsősorban az önkormányzati fenntartású közoktatási intézményekben (általános iskolákban és középiskolákban) tanulók vizsgálata volt. A gyermekotthonban megkérdezettek egy kivétellel általános iskolások voltak, egy tanuló pedig szakközépiskolába járt. A kérdőívek lekérdezése 2012. november folyamán zajlott le. Összesen 655 érvényes kérdőívünk lett. A válaszhiányokból kifolyólag az egyes táblázatok összes esetszáma nem mindenhol adja ki a teljes mintát. A válaszadók eloszlása nemek szerint igen (49% fiú, 51% lány), évfolyam, illetve életkor szerint nem volt reprezentatív, a fiatalabb korcsoportok nagyobb arányban voltak jelen (29-30% 7. illetve 8. osztályos, 24% 9. osztályos, 16% 10. osztályos). A mintát ennek ellenére nem súlyoztuk, ugyanis elsősorban nem a teljes minta paramétereire voltunk kíváncsiak (ehhez nem is volt összehasonlítási alapunk, hiszen az ESPAD felvételekkel való 11

összehasonlításokat a 15-16 éves almintán lehet elvégezni), inkább az összefüggések megállapítására helyeztük a hangsúlyt. 1. Tábla: A lekérdezettek iskolák és iskolatípus szerint Iskola rövid megnevezése Általános iskola Gimnázium Összesen Béke 17 1 18 Budenz J. 0 52 52 Csík F. 37 51 88 Fillér u. 61 0 61 Klebelsberg K. 70 38 108 Kodály Z. 52 39 91 Pitypang u. 78 0 78 II. Rákóczi F. 0 32 32 Remetekertvárosi 35 0 35 Than K. 0 50 50 Újlaki 41 0 41 Összesen 391 263 654 *A Béke Gyermekotthonosok között 1 fő szakközépiskolás volt, akit a gimnazisták között számoltunk el. 2. Tábla: A megkérdezettek évfolyam és nem szerint Évfolyam Lány Fiú Összesen 7. osztály 102 93 192 8. osztály 94 101 195 9. osztály 82 74 156 10. osztály 57 50 107 Összesen 335 318 653 *A Béke Gyermekotthonban lekérdezettek között volt 3 fő túlkoros (15-16 éves) 6. osztályos is, akiket a 7. osztályosok között számoltunk el. 12

3. A kerületben és a kerületen kívül élő tanulók jellemzői és más háttértényezők A II. kerületben élő és ott is tanuló 7-10. évfolyamos diákok iskolai teljesítménye egy hajszálnyival jobb volt, mint a kerületen kívül élő, de ott tanuló diákoké, ám ez nem volt szignifikáns eltérés. Az előző évi tanulmányi átlag az első csoport esetében 4,2, míg a második csoportban 4,1 volt. A fiúk (4,0) és lányok (4,2) között az előbbinél valamivel nagyobb volt a különbség, de az is hibahatáron belülinek számított. A II. kerületben lakó - és ott is tanuló - fiatalok szabadidő felhasználása valamivel egészségesebb, mint a nem a kerületben élő, de ott tanuló diákoké. Különórák, olvasás és sportelfoglaltság tekintetében kis mértékben aktívabbak, és a szüleikkel is kis mértékben több aktív időt töltenek el, míg a kevésbé hasznos, vagy inkább károsnak nevezhető tevékenységek (plázázás, bulizás, gyakori internetezés tanuláson kívüli célból) valamivel kevésbé van jelen a kerületben élő fiatalok között. Azonban fontos megjegyezni, hogy nincs jelentős különbség a két csoport között. Ha kiszűrjük a válaszadók közül azokat, akik gyermekotthonban élnek, vagy csak időközönként (hétvégén vagy ritkábban) vannak otthon a szüleikkel 1, akkor sem változik lényegesen a helyzet. Ez részben abból adódik, hogy eleve nagyon kevés olyan 7-10. évfolyamos gyermek került a mintába, akik részben, vagy teljes egészben intézeti háztartásban élnek, másrészt főleg abból, hogy a kerületen kívül 1 Külön a gyermekotthonban élőknél az előző évi átlag jóval alacsonyabb volt, de fontos megjegyezni, hogy ez az alminta nagy valószínűség szerint nem reprezentálja a II. kerületi gyermekotthonokban élők sokaságát, hiszen eleve nagyon kevesen kerültek a mintába, a kérdőívek kitöltöttsége hiányos és nem is ismerjük pontosan a kiválasztásuk körülményeit. 13

lakók között is volt gyermekotthonban élő és olyan gyermek is, aki csak időnként él otthon. 3. Tábla: Családban, részben családban és gyermekotthonban élők lakóhely szerint (fő) Részben családban él Családban él (hétvégén vagy bizonyos időközönként) Gyermekotthonban él Összesen II. kerületi 277 3 9 289 Nem II. kerületi 344 8 3 355 Összesen 621 11 12 644 A II. kerületben lakó diákok 7 százalékponttal kisebb hányada (32%) vallotta, hogy a felvételt megelőző 30 napban nem betegségből, hanem egyéb okból hiányzott az iskolából. A kerületen kívül lakóknál ez az arány 39% volt. Ennél azonban lényegesen nagyobb különbséget találtunk a családban élők és a gyermekotthonban (vagy csak részben, időnként ott) élők között. Míg a családban élők mindössze egyharmadára, addig a gyermekotthonosok kétharmadára volt jellemző a betegségen kívüli hiányzás. 14

1. ábra % 80 Az utóbbi 30 napban előfordult-e, hogy betegségen kívüli ok miatt hiányozott 60 40 20 0 Családban él Gyermekotthonban vagy részben családban él Nem fordult elő Igen, előfordult A családszerkezet szempontjából nem volt különbség a II. kerületben és az azon kívül lakó diákok között. Mindkét csoportban a válaszadók mintegy háromnegyede élt kétszülős családban (ahol az egyik szülő adott esetben nevelőszülő is lehetett). A szülők iskolai végzettsége a II. kerületben élő tanulók között viszont lényegesen magasabb volt a válaszadók között (de említésre érdemes az is, hogy közöttük valamivel többen voltak olyanok, akik nem voltak tisztában szüleik végzettségével). A testvérek száma a II. kerületben élő tanulóknál valamivel magasabb volt, de nem volt jelentős a különbség. Fontos lehet a tárgyalt probléma szempontjából a kortárskapcsolatok, barátok száma (társadalmi kapcsolatháló). 15

A közösségi kapcsolatokat három kérdéssel mértük a kérdőívben, 1. az osztálytársak között a barátok száma, 2. hány osztálytársának van meg a telefonszáma és 3. hány barátja van az iskolán kívül. A kapcsolatok számában nem volt jelentős különbség a kerületben lakók és azon kívül lakók között. A részben, illetve időnként családban élők és a gyermekotthonban élők polarizáltak: egy részüknek úgy tűnik, sok kortárs kapcsolata van, egy részük viszont elszigetelt. A családban élők sokkal kiegyensúlyozottabbak ebben a tekintetben. A fiatalabb korosztály számára az osztályon belüli kapcsolatok inkább fontosak, később azonban (15-16 évesek) az iskolán kívüli barátok szerepe megnő. A lányok és a fiúk között jelentős különbség nem volt, a lányokra jellemző volt ugyanakkor, hogy több osztálytársuk telefonelérhetősége volt meg nekik. A családtagokkal és a barátaikkal való kapcsolatuk tekintetében a válaszadók elégedettsége hasonló volt a II. kerületben és azon kívül lakók között. Az édesanyjukkal való kapcsolatuk értékelésében gyakorlatilag nem volt különbség, több mint négyötöd részük mindkét csoportban nagyon elégedett vagy elégedett volt. Az édesapjukkal való kapcsolatukkal való elégedettségben már tapasztalható eltérés, a kerületben élők elégedettsége nagyobb fokú volt, de összességében hasonló az elégedettek aránya. A testvérükkel való kapcsolatot ugyanakkor 6 százalékponttal pozitívabbnak értékelték a kerületben lakók. Náluk a nagyon elégedettek és elégedettek együttes aránya 72%-ot tett ki, míg a másik csoportnál ez 66% volt. 16

A barátokkal való kapcsolatra vonatkozó elégedettség magasabb volt bármely családtagénál, a nagyon elégedettek és elégedettek együttes aránya 91% volt a kerületben lakóknál és 89% a kerületen kívülieknél. A fiatalabb korcsoport 6 százalékponttal elégedettebb volt az édesanyjával való kapcsolatával (a nagyon elégedettek 11 százalékponttal voltak többen), mint a 15-16 évesek. A nem családban élők elégedettsége nem csak a családtagok vonatkozásában, hanem a barátaikkal kapcsolatban is alacsonyabb volt, mint a családban élőké. 2. ábra % 80 70 60 50 40 30 20 10 0 Mennyire elégedett az édesanyjával való kapcsolatával? Nagyon elégedett Elégedett Elégedett is meg nem is Nem annyira elégedett Egyáltalán nem elégedett Nincs édesanyja 12-14 éves 15-16 éves 17

A kerületben élők és a kerületen kívülről érkezők jövedelmivagyoni helyzetének összehasonlítására szerencsésebb közvetett mutatókat használni, egyrészt azért mert a gyerekek nem feltétlenül vannak tisztában szüleik anyagi helyzetével, másrészt azért mert egyes rétegekben jelentős a jövedelemeltitkolás. Éppen ezért a lakás típusa és a nyaralási szokások alapján hasonlítjuk össze a két csoportot. A II. kerületben élők jobb lakáskörülmények között élnek, mint azok, akik nem a kerületben laknak. A családi házban vagy ikerházban élők arányában ugyan nincs jelentős különbség a két csoport között (a kerületen kívül lakók között valamivel magasabb is), azonban a II. kerületiek jóval nagyobb arányban laknak kertes társasházban (30%), míg a kerületen kívüliek a városi övezetben lévő társasházban, azaz a régi bérházakban (23%) vagy lakótelepeken (15%). A nyaralási szokásokban nincs szignifikáns eltérés a két csoport között. 4. Tábla: Lakás típusa lakóhely szerint, % Lakástípus II. kerületben lakik II. kerületen kívül lakik Városi társasház 18,2 22,8 Kertes társasház (és 30,2 16,6 többlakásos villaépület) Lakótelep 3,1 14,6 Családi ház/ikerház 42,6 44,8 Egyéb 5,8 1,1 Összesen 100,0 100,0 18

5. Tábla: Az elmúlt évben voltál-e nyaralni lakóhely szerint, % Lakástípus II. kerületben lakik II. kerületen kívül lakik Nem volt 6,9 7,6 Igen, 1-5 napot 12,0 13,7 Igen, 6-10 napot 17,5 17,6 Igen, 11-15 napot 14,1 12,6 Igen, több mint 15 49,5 48,5 napot Összesen 100,0 100,0 Mindezen háttéradatok a kerületben élők némileg kedvezőbb körülményeit mutatják, azonban ezek a különbségek többségében nem jelentősek. Mindenesetre ezekben a szülők magasabb iskolai végzettsége mellett az általunk most nem mért családi jövedelemi és az ebből fakadó életszínvonalbeli különbségek is szerepet játszhatnak. Ennek az összefüggésrendszernek a mikroökonómiai, szociológiai irodalma meglehetősen ismert, nem szükséges külön kitérnünk erre. Az adatokból ugyanakkor jól látszik a gyermekotthonokban élők sokkal rosszabb helyzete, és megállapíthatjuk, hogy ehhez képest eltörpülnek a kerületben élők és azon kívül lakók közötti különbségek. 19

4. Kitekintés: A 15-16 éves magyar fiatalok cigaretta, alkohol- drogfogyasztása nemzetközi összehasonlításban Az ESPAD (European School Survey Project on Alcohol and Other Drogs) 2011-ben már ötödik alkalommal mérte fel a 15-16 éves iskolás fiatalok szerhasználatát, összesen 36 országban. Az 1995 óta négyévente sorra kerülő vizsgálat alkalmas az ún. prevalencia-értékek (az epidemiológiában az adott időpontban illetve időszakban meghatározott csoportot érintő probléma jelen esetben szerhasználat - előfordulási gyakorisága) nemzetközi összehasonlításra és ezek időbeli alakulásának vizsgálatára. A három egészségügyi szempontból káros termékcsoport, a dohány (cigaretta), az alkohol és a kábítószer fogyasztását többféle prevalencia mutatóval mérik. Az ún. életprevalencia azt jelenti, hogy a megfigyelt személy egész élete során próbálta-e már az adott szert. Arányszámként pedig azt, hogy az adott sokaságban, részpopulációban, vagy társadalmi csoportban hány % azoknak az aránya, akik kipróbálták már életük során az adott szert. Ehhez hasonlóan beszélhetünk éves prevalenciáról (az elmúlt 12 hónapra vonatkozó), vagy havi (az elmúlt 30 napra vonatkozó) prevalenciáról is. Szokás a prevalencia értékeket úgy is használni, hogy a vizsgált időszakban milyen gyakran, hányszor élt az adott szerrel a válaszadó. A II. kerületben végzett felméréshez az ESPAD kutatás kérdőívének számos kérdését átvettük az országos, illetve 20

fővárosi összehasonlíthatóság érdekében. Az ESPAD vizsgálatokra vonatkozó országos adatokat a 2011-es nemzetközi összehasonlítás tartalmazza (ESPAD 2011 Report), míg Budapestre vonatkozó adatokat Elekes Zsuzsa 2007-es felvétel alapján írt tanulmányából használhatunk fel (Elekes, ESPAD 2007). Az alábbiakban a három témakör, a cigaretta, az alkohol- és a drogfogyasztásra vonatkozó legfontosabb trendeket és megállapításokat ismertetjük. A cigarettázás életprevalenciája 1995 és 2003 között nem változott, azt követően viszont csökkent a vizsgált európai országokban átlagosan. A magyar adatok 2003-ig növekedést mutattak, majd ezt követően különösen a napi rendszerességgel dohányzók aránya csökkent. A 2007-ben mért adatok szerint Budapesten a 10. osztályosok 71 %-a próbálta már ki a cigarettát és a rendszeresen dohányzók aránya 26% volt (Elekes, ESPAD 2007). Magyarországon a lányok dohányzásra vonatkozó életprevalencia értéke magasabb, mint a fiúké, Elekes Zsuzsa 2007-es budapesti adatokon végzett vizsgálata szerint Budapesten a 8-10. osztályos lányoknál 67%, míg a fiúknál 62% volt. Az alkoholfogyasztás a vizsgált európai országok átlagában 2003 óta kismértékben csökkenő, a magyarországi adatok azonban ebben az időszakban inkább növekedést vagy stagnálást mutattak. A 2011. évi nemzetközi összehasonlítás szerint Magyarország a negatív élmezőnybe tartozik az alkohol különböző (élet, havi, stb.) prevalencia értékei szerint (ESPAD 2011 Report). Jellemző, hogy a fiúk alkoholfogyasztása, illetve életprevalencia értéke magasabb és az is, hogy az életkorral az 21

iskolai előre menetellel együtt - nő az alkoholfogyasztás a fiatalok között. A 2007-es budapesti adatok szerint 10. évfolyamon már szinte mindenki (97%) kipróbálta legalább egyszer életében az alkoholt. A lerészegedésre vonatkozó életprevalencia adatok szerint a budapesti fiatalok több mint fele volt már részeg legalább egyszer életében, és bár a lányoknál ez az arány kisebb nem jelentős a különbség a két nem között (Elekes, ESPAD 2007). A 2011-es adatokon alapuló nemzetközi kitekintés szerint magyar fiatalok lerészegedési prevalencia értékei Dánia, Csehország és Szlovákia után közvetlenül a legrosszabbak között van. A kábítószerekre vonatkozó életprevalencia érték szerint 2011-ben a felső legrosszabb egyharmada tartoztunk a vizsgált 35 európai ország közül. Az idősoros adatok szerint 1995 és 2011 között fokozatosan felzárkóztunk az európai átlaghoz, majd 2011-re meg is haladtuk azt. A 2007. évi adatok alapján Elekes megállapította, hogy Budapesten a megkérdezett 8-10. évfolyamos fiatalok 23 %-a fogyasztott már életében valamilyen kábítószert, a mákteát, mágikus gombát, szipuzást (szerves oldószereket, patront), valamilyen nyugtató és alkohol együttes fogyasztását is beleértve pedig 28% érintett. Azóta ez a fővárosiakra vonatkozó arány növekedhetett is, hiszen 2007 és 2011 között tovább emelkedett az országos átlag. 22

5. A II. kerületi fiatalok 2012. novemberi felmérésének eredményei 5.1. Dohányzással kapcsolatos attitűd és prevalencia Míg az alkalmi cigarettázást a válaszadók 45%-a nem helyteleníti, addig a napi egy doboz elszívását már a túlnyomó többség, 86% elutasítja. Lakóhely és nemek szerint ebben nem mutatkoztak meg szignifikáns különbségek, azonban életkor szerint igen. A 15 évnél fiatalabbak között lényegesen nagyobb volt a helytelenítők tábora. Az alkalmi dohányzás esetében 13 százalékpont, a napi egy doboz cigaretta esetében kisebb, 9 százalékpont volt a különbség a fiatalabb és idősebb korcsoport között. Ebből jól látszik, hogy a nagyobb fokú egészségrombolás elutasítása egységesebb és kevésbé függ az életkortól a fiatalok körében. 3. ábra % 60 50 40 30 20 10 0 "Mennyire helyteleníti, ha egy-egy szál cigarettát elszívnak?" attitűdkérdés korcsport szerint Nem helytelenítem Helytelenítem Nagyon helytelenítem Nem tudja eldönteni 12-14 éves 15-16 éves 23

4. ábra "Mennyire helyteleníti, ha napi egy csomag cigarettát elszívnak?" attitűdkérdés korcsoport szerint 70,0 60,0 50,0 40,0 % 30,0 20,0 10,0 0,0 Helytelenítem Nem helytelenítem Nagyon helytelenítem 12-14 éves 15-16 éves Nem tudja eldönteni A válaszadók több mint fele (56%) állította, hogy nagyon könnyen, vagy könnyen tudna cigarettát szerezni, ha akarna és mindössze 8% mondta azt, hogy ez nagyon nehéz lenne a számára. A II. kerületben élő diákok valamivel nehezebben tudnak hozzájutni cigarettához, mint a más kerületekben (vagy Budapesten kívül) lakók, de a különbség nem jelentős. A nemek között nem volt lényeges különbség. Életkor szerint viszont megint csak erős eltérést találtunk: a 15-16 évesek saját megítélésük szerint sokkal könnyebben jutnak hozzá a dohánytermékekhez, mint a 14 évesek és fiatalabbak. 24

5. ábra Milyen nehezen tudna cigarettát szerezni, ha % akarna? 35 30 25 20 15 10 5 0 Nagyon nehezen Elég nehezen Elég könnyen Nagyon könnyen Nem tudja II. kerületben lakik II. kerületen kívül lakik A dohányzás elterjedtségére vonatkozóan kétféle forrásra tudunk támaszkodni. Egyrészt rákérdeztünk arra, hogy a válaszadó tud-e róla, hogy a kortárscsoportjában dohányoznak vagy legalább is van olyan, aki kipróbálta már, a másik, hogy a válaszadó saját bevallása szerint dohányzik-e. Ezek elég érzékeny kérdések, de feltételeztük, hogy a megkérdezettek többsége bízik a kérdőív anonimitásában és őszinte lesz. Elméletileg kétféle irányban is csalhatnak a válaszadók, az egyik, hogy eltagadják a káros szenvedélyüket, a másik, hogy nagyzolásból sokkal romlottabbnak tüntetik fel magukat, mint valójában. Mindkét effektus ismert a survey-kutatásokban és többek között azzal igyekeznek kivédeni, hogy a kutatók többféleképpen is megkérdezik ugyanazt a dolgot. A válaszadók többsége úgy nyilatkozott, hogy a kortárscsoportjukban bizony előfordul a dohányzás. Csupán a 25

válaszadók negyede-harmada (attól függően, hogy a barátaikra, az osztálytársaikra, vagy a párhuzamos osztályra vonatkoztatva hangzott el a kérdés) nem tud róla, hogy lenne ilyen, körülbelül ugyanennyi szerint, van, aki kipróbálta már és még többen vannak, akik arról is tudnak, hogy egyesek rendszeresen dohányoznak. Jellemzően a 15-16 évesek, tehát a megkérdezettek közül az idősebbek, és a II. kerületen kívül lakók nagyobb arányban tapasztalták meg a barátaik, vagy egyáltalán a kortárscsoportjukban a dohányzás valamilyen szintű jelenlétét. A fiúk és a lányok között ebben a tekintetben nem volt jelentős különbség, bár a fiúk a barátaik körében nagyobb arányban tudnak olyan személyről, aki rendszeresen dohányzik. Az egyik legfontosabb mutató a dohányzásra vonatkozó életprevalencia. A megkérdezettek 41%-a legalább egyszer kipróbálta már a cigarettát. Az életkori hatás egyértelműen kimutatható, azaz idősebbeknél természetesen magasabb az életprevalencia érték (56%), mint a 12-14 éveseknél (32%). Ezen kívül a fiúk között és valamennyire a II. kerületen kívül lakók között is magasabb a kipróbálók aránya (az utóbbi csoportban az egy-két alkalommal kipróbálók aránya tér el leginkább a kerületben lakókétól). Már ezekből az adatokból jól látszik - különösen 14 év felett és a fiúknál - a polarizálódás vagy klaszteresedés a dohányzásban, azaz van egy szűkebb csoport, aki elszakadt a többiektől és úgy tűnik, már rendszeresebben dohányzik. A 15-16 évesek egyötöde húsznál több alkalommal próbálta a cigarettát. 26

6. Tábla: Dohányzott-e már életében, és ha igen hány alkalommal korcsoport szerint Dohányzott-e már 12-14 éves 14 év felett Összesen egyszer sem 68,1 44,1 58,8 egyszer-kétszer 23,2 24,3 23,6 legfeljebb tízszer 3,3 7,3 4,9 tíz-húsz alkalommal 1,0 4,0 2,2 húsznál többször 4,3 20,2 10,5 életprevalencia összesen 31,9 55,9 41,2 Összesen 100,0 100,0 100,0 7. Tábla: Dohányzott-e már életében, és ha igen hány alkalommal nemek szerint Dohányzott-e már Fiú Lány Összesen egyszer sem 51,9 65,0 58,7 egyszer-kétszer 26,3 21,3 23,7 legfeljebb tízszer 6,1 4,0 5,0 tíz-húsz alkalommal 2,2 2,4 2,3 húsznál többször 13,5 7,3 10,3 életprevalencia összesen 48,1 35,0 41,3 Összesen 100,0 100,0 100,0 8. Tábla: Dohányzott-e már életében, és ha igen hány alkalommal lakóhely szerint Dohányzott-e már II. kerületben lakik II. kerületen kívül lakik Összesen egyszer sem 64,5 54,3 58,8 egyszer-kétszer 19,5 26,7 23,5 legfeljebb tízszer 4,5 5,4 5,0 tíz-húsz alkalommal 1,4 2,8 2,2 húsznál többször 10,1 10,8 10,5 életprevalencia összesen 35,5 45,7 41,2 Összesen 100,0 100,0 100,0 27

Ha nem nemzetközi összehasonlítást akarunk tenni, azaz a 2011. évi ESPAD kutatással akarjuk összevetni az adatokat, akkor a 15-16 éves korcsoportot kell alapul néznünk, hiszen az ESPAD felvétel ezt a kört vizsgálja. Eszerint a kerületi iskolákba járók életprevalenciája alacsonyabb ugyan (56%), mint az országos átlag (66%), de így is sajnos magasabb a 2011. évi európai átlagnál (54%). Figyelemre méltó, hogy az országos és főleg a 2007. évi fővárosi mintázattal (Elekes, ESPAD 2007) ellentétben a II. kerületben tanuló lányok életprevalenciája alacsonyabb a fiúkénál. A referencia hónapban - pontosabban a felvételt megelőző 30 napban dohányzók aránya szintén fontos mutatószám. Az összes válaszadó 16%-a dohányzott legalább egyszer az elmúlt 30 nap során és 7% legalább naponta egy szálat elszívott. Ezek az arányok természetesen a 15-16 évesek között sokkal magasabbak voltak, a havi prevalencia 28%, és a napi szinten megjelenő dohányzás (1 vagy több szál) 14%. Nemek szerinti különbségek szintén láthatók, de kisebb mértékben. A fiúk között a havi prevalencia (valamennyi korcsoportban együtt) átlagosan 19%, míg a lányoknál 14%. A kerületen kívülről érkező tanulók és a kerületen belül lakók között viszont nem volt különbség. Az általunk mért havi prevalencia érték (15-16 éveseknél: 28%) szintén alacsonyabb volt, mint a 2011 évi ESPAD vizsgálatban mért országos átlag (37%) és megegyezik az akkori európai átlaggal. 28

9. Tábla: Dohányzott-e az elmúlt 30 napban, és ha igen milyen gyakran korcsoport szerint, % Dohányzott-e már 12-14 éves 14 év felett Összesen egyáltalán nem 91,1 71,8 83,7 egy cigarettánál kevesebbet hetente 4,8 8,6 6,3 egy cigarettánál kevesebbet naponta 1,0 5,3 2,7 naponta 1-5 szálat 1,5 10,6 5,0 naponta több mint 5 szálat 1,5 3,7 2,3 havi prevalencia összesen 8,5 28,0 16,3 Összesen 100,0 100,0 100,0 10. Tábla: Dohányzott-e az elmúlt 30 napban, és ha igen milyen gyakran nemek szerint Dohányzott-e már Fiú Lány Összesen egyáltalán nem 80,8 86,3 83,6 egy cigarettánál kevesebbet hetente 7,4 5,5 6,4 egy cigarettánál kevesebbet naponta 2,9 2,4 2,7 naponta 1-5 szálat 6,7 3,3 5,0 naponta több mint 5 szálat 2,2 2,4 2,3 havi prevalencia összesen 19,2 13,7 16,4 Összesen 100,0 100,0 100,0 29

5.2. Alkoholfogyasztással kapcsolatos attitűd és prevalencia A mérsékelt alkoholfogyasztást - hetente egy-két pohár sör - a megkérdezettek túlnyomótöbbsége (72%) nem helyteleníti. A nagyon helytelenítők aránya mindössze 7%, a helytelenítőké 19% volt. A napi rendszerességű - naponta egy-két pohár sör - alkoholfogyasztást azonban már több mint kétharmaduk helytelennek gondolta. Hasonlóan gondolkodtak a lerészegedésről: ha az évente néhányszor fordul elő, akkor a többség (61%) nem ítéli el, ha azonban hetente, azt már egyértelműen. Utóbbi esetben a helytelenítők aránya 82% volt. A szeszes italok hozzáférhetősége valamivel nagyobb a cigarettáénál. A válaszadók saját megítélése szerint 59% elég könnyen vagy nagyon könnyen tudna szerezni szeszes italt, ha akarna. A cigaretta esetéhez hasonlóan az alkoholra is mindössze 9% mondta azt, hogy nagyon nehezen tudna szerezni. A II. kerületen kívül lakók között valamivel többen voltak azok, akik nagyon könnyen tudnak szerezni alkoholt, mint a kerületben lakók között, de összességében a lakóhely és az alkohol hozzáférhetősége között nem volt szignifikáns különbség. A fiúk és a 15-16 évesek között szignifikánsan többen voltak azok, akik nagyon könnyen tudnak alkoholt szerezni. 30

6. ábra Milyen nehezen tudna szeszes italt szerezni, % ha akarna? 50 40 30 20 10 0 Nagyon Elég Elég Nagyon Nem tudom nehezen nehezen könnyen könnyen 12-14 éves 15-16 éves Az alkoholra vonatkozó életprevalencia (életében fogyasztott-e legalább egy pohár szeszesitalt) meglehetősen magas, (75%) volt. Ehhez képest érdekes módon csak a válaszadók hasonló aránya (76%) nyilatkozta azt, hogy tud róla, hogy a barátai vagy osztálytársai közül valaki megivott már legalább egy pohár valamilyen szeszes italt az élete során. Ez a diákok közötti társadalmi kapcsolatháló hatását sejteti, azaz hogy az alkoholt kipróbáló diákok feltehetően csak azoknak - annak a klikknek vagy alcsoportnak - számolnak be erről, akikről tudják, hogy szintén kipróbálták már vagy az is lehetséges, hogy eleve együtt próbálták ki. Ellenkező esetben ilyen magas életprevalencia értéknél közel 100%-nak vagyis köztudomásúnak kellene lennie annak, hogy vannak az osztályban olyanok, akik próbálták már az alkoholt. Az életprevalencia értékek szignifikánsan magasabb értéket mutattak a II. kerületen kívül lakó, de ott tanuló diákok között, mint azoknál, akik a kerületben laknak. A kerületben 31

lakók között 10 százalékponttal magasabb volt azoknak az aránya (összesen közel 31%), akik még sohasem próbálták ki az alkoholt. Ugyanígy kisebb volt az életprevalencia érték a lányoknál és a 14 éveseknél és fiatalabbaknál. Ha összevetjük a 15-16 évesek között mért életprevalencia értéket (89%) a 2011- ben mért országos átlaggal (94%, ESPAD 2011), akkor azt látjuk, hogy bár valamivel kisebb annál, ez is meglehetősen magas. 7. ábra % 50 40 30 20 10 0 Fogyasztott-e már életében legalább egy pohár szeszes italt? egyszer sem egyszerkétszer II. kerületben lakik legfeljebb ötször II. kerületen kívül lakik több mint öt alkalommal 32

8. ábra % 40 Fogyasztott-e már életében legalább egy pohár szeszes italt? 30 20 10 0 egyszer sem egyszerkétszer legfeljebb ötször több mint öt alkalommal lány fiú 9. ábra % 50 40 30 20 10 0 Fogyasztott-e már életében legalább egy pohár szeszes italt? egyszer sem egyszerkétszer legfeljebb ötször több mint öt alkalommal 12-14 éves 15-16 éves A havi prevalenciát (a megkérdezést megelőző harminc napban fogyasztott-e alkoholt) alkohol fajtánként kérdeztük meg az ESPAD felvételhez hasonlóan. Nem volt jelentős különbség a sör, a bor és az égetett szesz havi prevalencia értékeiben, körülbelül 33

a válaszadók egyharmada fogyasztott valamelyikből. Az absztinensek aránya, vagyis akik egyikből sem fogyasztottak egyszer sem a hónap folyamán mindössze 47% volt, azaz a válaszadók 53%-a legalább egyszer ivott vagy sört, vagy bort, vagy égetett szeszt. Az összesített havi prevalenciában nem volt szignifikáns különbség lakóhely szerint (bár az érték valamivel nagyobb volt a II. kerületen kívül lakók között). A fiúk és a lányok között ennél nagyobb volt a különbség (a fiúk javára) és korcsoport szerint pedig természetesen még inkább. Figyelmet érdemel, hogy a 15-16 évesek havi prevalencia értéke (68%) magasabb volt a 2011- ben mért országos átlagnál (61%, ESPAD 2011). 34

10. ábra Fogyasztott-e alkoholt az elmúlt 30 napban? % 60 50 40 30 20 10 0 legalább egyszer egyszer se lány fiú 11. ábra Fogyasztott-e alkoholt az elmúlt 30 napban? % 80 60 40 20 0 legalább egyszer egyszer se 12-14 éves 15-16 éves 35

5.3. Kábítószer használattal kapcsolatos attitűd A kérdőívben felsoroltunk különböző attitűdállításokat a kábítószer fogyasztással kapcsolatosan és a válaszadóknak egy négyfokú skálán kellett kifejezniük, hogy mennyire értenek egyet, vagy épp nem értenek egyet az adott állítással. A válaszok megoszlásából az derül ki, hogy a megkérdezett fiatalok túlnyomó többsége veszélyesnek tartja és alapvetően elítéli a kábítószerezést, ugyanakkor egy részük magukkal a drogosokkal kapcsolatban megértőek, nem elítélően állnak hozzájuk. A fiatalok több mint fele teljes egészében elítéli a kábítószer fogyasztást, egy részük, körülbelül 25-35%-uk azonban a könnyűdrogokkal (szakértők vitatják, hogy jogos-e használni ezt a kifejezést) kapcsolatban sokkal megengedőbb. Az egyes attitűdállításokra adott válaszok közötti kapcsolatok azt mutatják, hogy jelentős részben ugyanez a réteg az, amely nem lát lényeges különbséget az alkohol- és a kábítószer fogyasztás között. 36

11. Tábla: Kábítószer fogyasztásra vonatkozó attitűdállításokkal való egyetértés (összes válaszadó), % Teljesen Inkább igen Inkább nem Egyáltalán nem Nem tudom Összesen A drogozás sokkal veszélyesebb, mint az alkohol vagy a cigaretta 60,1 25,0 4,7 3,9 6,3 100,0 Keményen kell büntetni a fogyasztókat is, mert csak így lehet visszaszorítani a drogozást 41,9 28,8 11,6 7,5 10,3 100,0 Nem a kábítószeres fiatalok a bűnösök, hanem a terjesztők 31,0 30,9 14,5 10,8 12,7 100,0 Ha valaki csak a könnyű drogokat próbálja ki, akkor sincs már visszaút 25,5 27,2 19,2 14,0 14,1 100,0 Csak az igazán kemény drogot nem szabad kipróbálni 22,7 13,5 13,8 37,5 12,5 100,0 Minden kultúrának megvannak a maguk kábítószerei, csak tudni kell használni azokat 20,2 23,4 12,4 19,7 24,3 100,0 A drog olyan, mint a korábbi nemzedékeknek az alkohol 14,7 18,1 19,3 22,6 25,3 100,0 A legtöbb állítás balra vagy épp jobbra ferde eloszlást mutatott, ami azt jelenti, hogy a többség jellemzően nagyon vagy inkább egyetértett - vagy épp nagyon nem értett egyet - az állítással, volt valamennyi középen álló és csak kevesen képviselték az ellenkező álláspontot. Egy állítás a Csak az igazán kemény drogot nem szabad kipróbálni - azonban erősen megosztotta a válaszadókat, ezt klaszterképző dimenzióknak is tekinthetjük. Vagyis a fiatalok kognitív térképén döntő fontosságú tényezőnek tűnik, hogy valaki a könnyűdrogokat elfogadó vagy elutasító térfélre sorolja magát. Az ábrából jól látható a kettészakadás és 37

az is, hogy az elutasítók tábora ugyan nagyobb (az inkább nem ért egyet és az egyáltalán nem ért egyet együttesen 51%), azonban nem jelentős a különbség a két csoport között. 12. ábra % 50 40 30 20 10 0 Mennyire ért egyet: "Csak az igazán kemény drogot nem szabad kipróbálni" Teljesen gyetért Inkább egyetért Inkább nem ért egyet Egyáltalán nem ért egyet Nemek szerint vizsgálva a kábítószerhez kapcsolódó attitűdállításokra adott válaszokat megállapíthatjuk, hogy a fiúk liberálisabbak (kíváncsibbak és kevésbé megítélők a kábítószeresek irányában), a lányok konzervatívabbak (óvatosabbak és elítélőbbek is). Életkor szerint szintén erős különbségeket találunk, a fiatalabbak (14 évesek és fiatalabbak) óvatosabbak és nagyobb arányban elutasítják a könnyűdrogokat is, mint a 14 év felettiek. A II. kerületben és a kerületen kívül lakók között nem láttunk szignifikáns különbségeket, de az adatok arra utalnak, mintha a II. kerületi 38

fiatalok polarizáltabbak lennének a másik csoporthoz képest, azaz a két szélső álláspont valamivel nagyobb arányban fordul elő náluk. 39

5.4. Kábítószer elérhetősége és prevalenciája A hozzáférhetőség indikátoraként a kábítószerek közül a hasis illetve marihuána elérhetőségére kérdeztünk rá a kérdőívben. 23 % szerint elég könnyen vagy nagyon könnyen hozzáférhető az említett kábítószer, 50% szerint elég nehezen vagy nagyon nehezen (a többiek nem tudtak erről nyilatkozni illetve nem volt véleményük). A dohányzás, az alkohol és a kábítószer elérhetősége közül egyértelműen a kábítószereké a legalacsonyabb, azonban ez a 23% így is magas, hiszen ez az összes megkérdezett tanuló közel negyedét jelenti. 12. Tábla: Cigaretta, alkohol és kábítószerek elérhetősége a tanulók véleménye szerint, % Milyen nehezen Milyen nehezen tudna cigarettát szerezni, ha akarna? Milyen nehezen tudna szeszes italt szerezni, ha akarna? tudna hasist vagy marihuánát szerezni, ha akarna? Nagyon nehezen 7,7 8,9 32,8 Elég nehezen 11,9 11,4 17,1 Elég könnyen 27,8 30,7 16,0 Nagyon könnyen 28,1 28,5 6,6 Nem tudja 24,4 20,4 27,5 Összesen 100,0 100,0 100,0 40

A hozzáférhetőség a korcsoporttal és a lakóhellyel (kerületben, illetve kerületen kívül) szignifikáns kapcsolatot mutatott. Az idősebb korcsoport 39% mondta, hogy hozzáférne, ha akarna, míg a 12-14 éveseknél 12%. A 2011-es ESPAD felméréssel érdemes összehasonlítani az adatainkat: az országos átlagban akkor 15-16 évesek 36%-a gondolta, hogy elég könnyen vagy nagyon könnyen hozzájuthat a cannabis-félékhez (ESPAD 2011). Vagyis a II. kerületi iskolákban most a tavalyi országos átlagot meghaladó arányt mértünk (megjegyezzük, hogy ekkora esetszámnál, különösen, ha a minta esetleges eltéréseit számításba vesszük, ez a különbség nem szignifikáns, de az mindenesetre tény, hogy az akkori országos átlag körüli vagy annál egy kicsivel magasabb is lehet a kerületben a hozzáférhetőség). A II. kerületen kívül lakók között nagyobb arányban gondolták úgy, hogy könnyen hozzájuthatnak a kábítószerhez, mint a kerületben lakók. A két nem között azonban nem volt jelentős különbség a kábítószerek elérhetőségében, de úgy tűnik, a fiúk valamivel könnyebben jutnak hozzá. 41

13. ábra A marihuána, hasis hozzáférhetősége % 40 30 20 10 0 Nagyon nehezen Elég nehezen Elég könnyen Nagyon könnyen Nem tudom 12-14 éves 15-16 éves 14. ábra A marihuána, hasis hozzáférhetősége % 40 30 20 10 0 Nagyon nehezen Elég nehezen Elég könnyen Nagyon könnyen Nem tudom II. kerületben lakik II. kerületen kívül lakik A kábítószerekre vonatkozó életprevalenciát, (a kipróbálók arányát és a kipróbálás gyakoriságát) egyrészt külön-külön kábítószer típusonként és összesítve is vizsgáltuk. Az összesített életprevalencia, azaz bármely kábítószer használatának aránya a 42

7-10. évfolyamokon közel 9% volt, és ezen belül 2,9% volt azok aránya, akik több mint ötször kipróbálták már. Az országos és nemzetközi adatokkal való összehasonlítás alapját képező 15-16 éves korcsoportban természetesen ennél sokkal magasabb, közel 16% volt, de még az 2011-es országos átlag alatt. 13. Tábla: Kábítószerekre vonatkozó életprevalencia, % Kábítószer fajták Egyszer sem Egyszerkétszer Legfeljebb ötször Több mint ötször Összesen Bármelyiket 91,2 5,3 0,6 2,9 100,0 Designer drogok 98,3 0,9 0,2 0,6 100,0 Marihuána 92,5 4,7 0,6 2,2 100,0 Hasis 97,3 1,7 0,3 0,6 100,0 Ecstasy tabletta 98,8 0,2 0,3 0,8 100,0 Amfetamin/ Speed 98,6 0,3 0,5 0,6 100,0 Egyéb 98,5 1,0 0,2 0,3 100,0 A fiúk között 4 százalékponttal volt magasabb az életprevalencia értéke, mint a lányoknál és a kerületen kívül lakók közül körülbelül ugyanennyivel nagyobb arányban próbálták már ki valamely kábítószert az életük során. Ezek a különbségek azonban az alacsony esetszámok miatt nem szignifikánsak. Jelentős különbséget korcsoport szerint találtunk, a 12-14 évesek kevesebb, mint 4%-a próbált már ki valamely kábítószert, az idősebb korcsoportot pedig már említettük (16%), hiszen ez képezi az országos és nemzetközi adatokkal való összevetés alapját. Kábítószer fajtánként tekintve a kipróbálók aránya a marihuána esetében volt a legmagasabb a teljes mintában, mintegy 7%, a 43

többi kábítószertípusnál jóval alacsonyabb (1-3%). A 15-16 évesek között a marihuánát kipróbálók aránya 14%-ot tett ki, a 12-14 éveseknél pedig 4% volt. Az eredmények szerint a kábítószert (elsősorban marihuánát) kipróbálók aránya 14 éves kor körül kezd el növekedni és 16 éves korra éri el a 16%-ot. A mi mintánkban a 13-ról 14 évre való ugrás 1%-ról 7%-ra növelte a kipróbálók arányát. 15. ábra % 20 16 12 8 4 A marihuánát kipróbálók aránya életkor szerint, % 0 13 éves és fiatalabb 14 éves 15 éves 16 éves 44

6. Összefüggések az életkörülményekkel Az életkörülmények szerhasználatra tett hatásának vizsgálatára kialakítottunk egy-egy a dohányzásra, az alkoholfogyasztásra és a kábítószerre vonatkozó kétértékű változót. A dohányzás esetében azokat soroltuk a dohányzók közé, akik azt vallották, hogy legalább 20 alkalommal próbálták már életükben vagy a havi prevalencia értékük alapján hetente ez előfordul náluk. A többiek a nem dohányzók közé kerültek. Így a dohányzók száma 74 lett (a mintában ez 11%). Az alkoholfogyasztók közé azokat soroltuk, akik életükben legalább ötször megittak már egy pohár valamilyen szeszes italt és a havi prevalencia értékük szerint legalább hetente fogyasztanak valamennyi sört, vagy bort, vagy égetett szeszt. Összesen 56 ilyen tanulót találtunk (a minta közel 9%-a), a többieket az alkoholt nem fogyasztókhoz soroltuk. A kábítószert kipróbálóknál a fokozott veszélyesség és az alacsony előfordulási értékek miatt is szigorúbbak voltunk, mindazok a kipróbálók körébe kerületek, akik életükben valamilyen szert próbáltak már. Összesen 55 ilyen tanuló volt (több mint 8%). Az említett három csoportból 12 fő mindhárom szenvedélybetegségben érintett volt. 14. Tábla: Szenvedélybetegségekben érintettek korcsoport szerint, % 12-14 éves 15-16 éves Összesen Nem érintett 90,8 66,4 81,4 1 szenvedélybetegségben érintett 5,7 19,2 10,9 2 szenvedélybetegségben érintett 3,2 10,0 5,8 3 szenvedélybetegségben érintett 0,2 4,4 1,8 Összesen 100,0 100,0 100,0 45

A demográfiai tényezők a devianciára hajló viselkedésben alapvetően maghatározók, ahogy korábban is említettük. A fiúk 14%-a a lányok 9%-a dohányzik hetente a teljes mintában. Az alkoholfogyasztásban ennél kisebb volt a különbség két nem között (10% és 7%) és nem volt szignifikáns. A kábítószer kipróbálásában viszont a fiúk szintén nagyobb aránya volt érintett (fiúk 11%-a, lányok 6%-a próbálta már életében). Az életkor hatását vizsgálva a kábítószer prevalenciával kapcsolatban már korábban megállapítottuk, hogy 14 éves korban kezd megugrani a kipróbálók aránya (13 éves korban 1%, 14 éves korban már 7%). Ez a 14 éves kori választóvonal a dohányzásra és az alkoholfogyasztásra is igaz. A 13 éveseknél 2%, 14 éveseknél már 9% dohányzik legalább heti rendszerességgel. Az alkoholfogyasztásnál szintén hasonló arányokat találtunk. Lakóhely szerint nem találtunk éles különbségeket. Az alkohol fogyasztásában a II. kerületen kívül lakók nagyobb arányban érintettek, mint a II. kerületben lakók, de a dohányzás és kábítószer kipróbálása tekintetében nem találtunk szignifikáns különbségeket. A család lényeges szerepet tölthet be a gyermekek devianciától való megóvásában. Mind a dohányzás, mind a kábítószer kipróbálása sokkal inkább jellemző azokra a tanulókra, akik nem családban élnek, hanem gyermekotthonokban vagy csak időnként vannak családi környezetben. Az alkoholfogyasztásnál ilyen összefüggést nem találtunk. (Külön megnéztük a gyermekotthonban megkérdezett tanulókat is, közöttük a dohányzás és a kábítószer kipróbálása lényegesen nagyobb 46

arányban fordult elő, azonban az alkoholfogyasztás kevésbé jellemző.) A szülők száma szintén meghatározó, az egyszülős családokban élő tanulók fogékonyabbak a dohányzásra és valamivel inkább a kábítószer kipróbálására is, de ez utóbbi nem volt szignifikáns. A devianciákra hajlamos tanulók az édesanyjukkal, édesapjukkal és testvérükkel való kapcsolatukkal kevésbé elégedettek, mint a káros szereket nem használó társaik. A szülők iskolai végzettsége és a gyermekek szenvedélybetegségre való nyitottsága között nem találtunk éles összefüggést, bár az adatok szerint a szakiskolai és legfeljebb 8 általános végzettségű apák gyermekei fogékonyabbak a dohányzásra és valamennyire a kábítószer kipróbálására is. 15. Tábla: Dohányzás családi háttér szerint, % Dohányzik-e hetente nem igen Összesen Családban él 89,8 10,2 100,0 Részben vagy nem családban él 52,2 47,8 100,0 Együtt 88,5 11,5 100,0 16. Tábla: Kábítószer életprevalencia családi háttér szerint, % Kipróbálta-e a kábítószert? nem igen Összesen Családban él 91,8 8,2 100,0 Részben vagy nem családban él 75,0 25,0 100,0 Együtt 91,2 8,8 100,0 A szabadidő felhasználás és a szenvedélybetegségek előfordulása között találtunk néhány szignifikáns összefüggést (az alacsony esetszámok miatt ezt kereszttábla elemzéssel és 47

Fisher-féle egzakt próba alkalmazásával teszteltük). Mind a dohányzók, az alkoholt fogyasztók és a kábítószert kipróbálók csoportjára jellemző volt, hogy a szüleikkel ritkábban mennek el valahova kikapcsolódás céljából a szabadidejükben. A különbség mindhárom csoportnál a szenvedélybetegségben nem (vagy kevésbé) érintett tanulókhoz képest szignifikáns volt. Mindhárom szenvedélybetegségben érintett csoportra jellemző, hogy ritkábban olvasnak könyveket, ugyanakkor többet töltenek az internet előtt (nem tanulási célból). A szenvedélybetegségekben érintettek lényegesen gyakrabban járnak el este a barátaikkal buliba, szórakozóhelyre, illetve mászkálnak napközben plázákban, parkokban vagy az utcán. Vagyis a szülői figyelem hiányosságai egyértelműen kimutathatók. A szenvedélybetegségben való érintettség és az iskolai teljesítmény egyértelmű összefüggést mutat. A dohányzó tanulóknak fél jeggyel alacsonyabb volt az előző év végi tanulmányi átlaga (3,7 illetve 4,2). Az alkohol fogyasztókról és a kábítószert kipróbálókról ugyanez elmondható volt, bár a különbség valamivel mérsékeltebb volt. Nyilvánvalóan az összefüggés nem közvetlen, hanem a háttérben olyan lelki tényezők húzódhatnak meg, amelyek egyszerre eredményezik a rosszabb iskolai teljesítményt és a devianciák felé fordulást. Mindhárom szenvedélybetegségben érintett csoportban nagyobb arányban fordult elő betegségen kívül eső iskolai hiányzás. A szenvedélybetegségekben érintettek összességben valamivel kevesebb barátjuk van az osztályban és az iskolában, ami nem 48

feltétlenül jelenti azt, hogy zárkózottabbak, hiszen ez a kevesebb barát jelenthet erős kapcsolatokat is, inkább azt mondhatjuk, hogy valószínűleg személyválogatók és kevésbé bíznak meg másokban (talán pont a rejtegetnivalójuk miatt). Az iskolán kívül ugyanakkor valamivel több baráttal rendelkeznek, de ez a különbség nem volt szignifikáns (és az alkoholt fogyasztók esetében nem is állt fenn). 49