A nemzeti támogatások mozgástere és céljai a KAP keretei között

Integrációs és Fejlesztéspolitikai Munkacsoport Agrár- és Vidékfejlesztési Témacsoportja A nemzeti támogatások mozgástere és céljai a KAP keretei között Készítette: Somai Miklós Budapest, 2005. Április

2

3 Tartalomjegyzék Összefoglalás...4 Bevezetés...10 1. A téma behatárolása...11 1.1. Honnan kaphatnak támogatást a termelık?...11 1.2. A kifizetések mely nagy csoportjai tartoznak a nemzeti támogatások közé?...11 1.2.1. Elvben...11 1.2.2. A gyakorlatban...12 1.2.3. Kivételek...13 2. A nemzeti támogatások közösségi szabályozása...14 2.1. Általános keretfeltételek...14 2.1.1. EK-Szerzıdés 87. Cikkely...14 2.1.2. EK-Szerzıdés 88. Cikkely...16 2.1.3. EK-Szerzıdés 89. Cikkely...16 2.1.4. A nemzeti támogatások és a CAP...16 2.1.5. A nemzeti támogatások és az Unió nemzetközi szerzıdései...17 2.2. Az utóbbi hat év (1999-2004) fejleményei: konkrétabbá váló szabályozás...18 2.2.1. Vidékfejlesztési Rendelet (RDR)...18 2.2.2. Irányelvek (Guidelines)...20 2.2.3. Mentességi Rendelet (Exemption Regulation)...23 2.2.4. De Minimis Rendelet...28 2.2.5. Önkormányzatok lehetıségei...30 3. Következtetések...34 1.sz.Melléklet: Forrásjegyzék...35 2.sz.Melléklet: English summary...37 3.sz.Melléklet: Táblák...41 4.sz.Melléklet: Ábrák...44

4 Összefoglalás A magyar mezıgazdaság finanszírozása 2004. május elsejétıl gyökeresen új szabályozási feltételek közé került. A termelık piaci és jövedelmi helyzetét befolyásoló támogatások az EU közös agrárpolitikájának logikája szerint elvileg, igen jelentıs részben kikerültek a nemzeti agrárpolitika hatókörébıl. Az elvileg és az igen jelentıs részben kitételek magyarázatra szorulnak. Elvben, a termelık piaci (és jövedelemi) támogatásai a közösségi szabályokkal lefedett termékpályákon - szinte kizárólag az Unió agráralapjából, a FEOGA Garanciális részlegébıl fizethetık ki. Egyes meghatározott esetekben (pl. az agrártermékekkel kapcsolatos kül- és belpiaci tájékoztatás és promóció), illetve néhány rendtartásban (pl. a marhaszektorban az anyatehén támogatásokkal, a kergemarhakór miatti kényszervágásokkal, vagy az iskolatej-programmal; a nagykultúráknál a kötelezı ugaron a biomassza-termelés elindításával; a zöldség-gyümölcs szektorban a TÉSZ-ek elterjesztésével kapcsolatban) lehetıség van nemzeti támogatások nyújtására, illetve az uniós támogatások nemzeti költségvetésbıl történı kiegészítésére. Az említett támogatásokat az adott piaci rendtartásokban szabályozzák, s nagyságrendjük általában az adott tagországra vonatkozó összes piaci jellegő szubvenció kevesebb mint 10 százaléka körül alakul. A gyakorlatban, Magyarországon (és a többi új tagországban) nem csupán a fenti, kiegészítı jellegő támogatásokat fogják a nemzeti büdzsébıl kifizetni, hanem a csatlakozási megállapodás értelmében egészen 2013-ig a közvetlen támogatások egy részét is. A nemzeti hányad 2010-ig a Tizenötökben érvényben lévı összeg 30 százaléka lesz, majd évi 10 százalékpontos csökkenésekkel 2013-ig fokozatosan leépül. Ez azt jelenti, hogy hazánkban az agrárpiaci és a termelıi jövedelmi támogatásoknak nem az említett (kevesebb mint) 10 százaléka, hanem annál jóval nagyobb hányada (a tagság elsı éveiben közel fele) származik majd közvetlenül a nemzeti költségvetésbıl. A 2013-ig tartó tízéves átmeneti idıszak végére, mindenesetre, a magyar termelık piaci és jövedelmi támogatásait a jelenlegi Tizenötökhöz hasonlóan döntıen (minimum

5 90-95 százalékban) a közösségi agráralap (FEOGA) garanciális részlegébıl fogják folyósítani. A piaci- és jövedelem-támogatások kiegészítésén túlmenıen, a termelık nemzeti költségvetésbıl történı szubvencionálására alapvetıen két további lehetıség áll rendelkezésre: - egyrészt, a nemzeti fejlesztési tervben, illetve vidékfejlesztési programban meghatározott célok tekintetében a FEOGA és a strukturális alapok forrásait a nemzeti forrásokkal kell kiegészíteni (ko-finanszírozás); - másrészt, a mezıgazdaság kizárólag nemzeti forrásokból történı támogatására EU-tagként is van lehetıség: - elıször is, a csatlakozás után legkésıbb 4 hónapon belül bejelentett (ún. meglévı) nemzeti támogatások ha a Bizottság másképp nem rendelkezik, azaz nem találja szöges ellentétben lévınek a közösségi szabályozással - a tagság harmadik évének végéig fenntarthatók, illetve addig összhangba kell hozni ıket azokkal a bizonyos közösségi szabályokkal; - ezenkívül, az EU-irányelvekkel összhangban bármikor bevezethetık újfajta nemzeti támogatások, miután azokra a Bizottság áldását adta. A különbözı nemzeti támogatások összességében évi 13-14 milliárd -ra rúgtak a Tizenötökben az 1998-2002 közötti idıszakban. Ez az összeg azonban nem tartalmazza a tagállami adórendszereken keresztül (adómentességek illetve kedvezmények formájában) a termelıkhöz eljuttatott támogatásokat, valamint a közigazgatás alsóbb szintjeinek (régiók, megyék stb.) költségvetésébıl kiutalt burkolt, ún. nem kompatibilis támogatásokat. Az utóbbi két tétel együttesen évi további minimum 10 milliárd -s nagyságrendet ér el, de errıl pontos statisztikák nem állnak rendelkezésre. A nemzeti támogatások közösségi szabályozása három síkon fut. A támogatásoknak meg kell felelniük: - a közösség versenypolitikai elıírásainak (EK-szerzıdés 87, 88, 89. cikkely),

6 - a közös agrár- és vidékfejlesztési politika (CAP) I. és II. pillére szabályainak, - valamint az EU nemzetközi szerzıdéseibıl (döntıen a WTO agrár-megállapodásból) eredı kötelezettségeinek. Eme viszonylag általános elıírások, az utóbbi 5-6 évben lényegében a vidékfejlesztési politikának az Agenda 2000-rel történı megerısödése óta kiegészültek egy sor, a nemzeti támogatások konkrét szabályozására vonatkozó rendelettel. Az ún. Vidékfejlesztési Rendelet (a Tanács 1257/1999 számú rendelete, angol rövidítéssel RDR) bevezetıjének 51. szakasza megemlíti annak fontosságát, hogy: - a vidékfejlesztési intézkedések uniós ko-finanszírozás nélkül is támogathatók legyenek a tagállami büdzsékbıl; - illetve külön szabályozást kell felállítani a nemzeti támogatások vonatkozásában. Az RDR rendelkezéseinek megfelelıen, és a tagállamokkal való multilaterális konzultációk után a Bizottság még 1999-ben kidolgozta és elfogadta az agrárszektorban érvényesülı nemzeti támogatásokra vonatkozó közösségi ún. Irányelveket. Ezek 2000 január 1-jétıl vannak érvényben. Az Irányelvekben rögzítve vannak: - egyrészt azok a nemzeti támogatásfajták, melyek a Bizottság szerint megfelelnek a közösségi szabályoknak; - másrészt azok a körülmények (pl. támogatásintenzitási limitek), amelyek feltételét képezik a támogatások odaítélésének. Az elızmények (RDR-preambulum 51. szakasz) ismeretében nem meglepı, hogy az Irányelvekben szereplı támogatásfajták jelentıs átfedésben vannak a CAP második pillérét képezı vidékfejlesztési célokkal (pl. beruházások, agrár-környezetvédelem, kedvezıtlen adottságú területek, fiatal pályakezdık, elınyugdíj, minıségi termelés támogatása). Ezenkívül

7 néhány egyéb cél is megjelenik: pl. termelıi szervezetek támogatása, természeti (értsd: klimatikus, egészségügyi) katasztrófák kárenyhítése, K+F, marketing és promóció támogatása, nehéz helyzető (szerkezetváltási problémákkal küzdı) termelık megsegítése, forgótıkehitelek kamattámogatása, foglalkoztatás támogatása stb. Az uniós verseny- és agrárpolitikai szabályokból, valamint az EU nemzeti kötelezettségeibıl következı, már említett általános követelmények teljesítésén túlmenıen, a nemzeti támogatások kompatibilitásának a feltétele, hogy: - a kedvezményezett vállalkozás életképes, a támogatott termék pedig eladható legyen (megfelelı piacokkal rendelkezzen); - a támogatási séma tartalmazzon egy ösztönzı elemet, vagy követeljen meg hozzájárulást a kedvezményezett részérıl; - a rendszer tartalmazzon egy, a várható környezeti hatással kapcsolatos elemzést; - a támogatás ténylegesen hozzájáruljon bizonyos régiók vagy gazdasági tevékenységek fejlıdéséhez (a kizárólag a termelık anyagi helyzetének javítását szolgáló ún. mőködési támogatás nem adható); - minden új (az EU-kofinanszírozást élvezı vidékfejlesztési terven kívüli) támogatási sémát a Bizottság elızetesen engedélyezzen. Az Irányelvekben világosan kifejtették, hogy az agrárszektorban nem érvényesek az 1996-ban elfogadott, a kis- és középvállalatokat érintı ún. bloc exemption (csoportos mentességi), valamint az elhanyagolható nagyságrendő támogatásokra vonatkozó ún. de minimis szabályok. Az akkori indoklás szerint, míg a mentességi szabályok alkalmazását az agrárszektor sajátos (értsd: rendkívül elaprózott, sokszereplıs) szerkezete akadályozta, addig a de minimis szabályok érvényesítését az a tény tette lehetetlenné, hogy az egyes mezıgazdasági termelıknek illetve termékeknek nyújtott állami támogatások bármilyen szerény mértékőek legyenek is azok alkalmasak a piaci verseny és a tagországok közötti kereskedelem torzítására. Minthogy azonban a nemzeti támogatásokkal kapcsolatos szabályozást mindenképpen célszerő volt egyszerősíteni, az említett témákban néhány évvel az Agenda 2000 és az Irányelvek megjelenése után kidolgozásra kerültek a speciálisan az agrárszektorra vonatkozó rendeletek.

8 A csoportos mentességi (bloc exemption) rendelet 2004 januárjában lépett érvénybe. Célja, hogy az agrártermékek termelésével, feldolgozásával és értékesítésével foglalkozó kisés közepes vállalkozások számára megítélt, bizonyos típusú (farmberuházásokhoz, tájkép- és épületmegırzéshez, közcélú épületáthelyezéshez, fiatalok pályakezdéséhez, elınyugdíjhoz, TÉSZ-ek létrehozásához, biztosítási díjakhoz, tagosításhoz, minıségjavításhoz stb. nyújtott) nemzeti támogatások könnyebben (gyorsabban, a korábbinál kevesebb bürokratikus megkötéssel) jussanak el a címzettekhez. 1 Lényegében arról van szó, hogy a rendeletben szereplı támogatások és támogatási rendszerek tekintetében bizonyos támogatásintenzitási és összegszerő limiteken belül a tagországok mentesülnek az EK-szerzıdés 88. cikkelyeiben leírt notifikációs eljárás alól. Míg a hagyományos notifikációs eljárás esetén a Bizottságnak 2 hónap állt a rendelkezésére, hogy a benyújtott támogatásokkal kapcsolatosan megfogalmazza elsı állásfoglalását a teljes engedélyezési procedúra akár egy évig is eltarthatott, addig a mentességi rendelet értelmében a Bizottság 5 napon belül köteles visszaigazolni (valamint az Interneten megjelentetni) a hozzá benyújtott s az adott támogatási séma összegzését tartalmazó anyagot. A rendelet azonkívül, hogy megkönnyíti az új nemzeti támogatási rendszerek bevezetését, nagy súlyt fektet a Vidékfejlesztési Rendeletben szereplı környezetvédelmi, állatjóléti és egészségügyi normák betartására. A de minimis támogatásokkal kapcsolatban a Bizottság az Agenda 2000 óta megváltoztatta a véleményét. A kifejezetten az agrár (és a halászati szférára) kidolgozott de minimis rendelet (a Bizottság 1860/2004-es rendelete) értelmében, a mezıgazdaságban is léteznek olyan kis értékő támogatások, amelyek bár nem kompatibilisak mégsem veszélyeztetik a piaci verseny és a tagországok közötti kereskedelem tisztaságát, s ezért fölösleges alkalmazni rájuk a közösségi versenypolitika szabályait (értsd: az EK-szerzıdés 87-88. cikkelyeit). A fentieknek megfelelıen, a rendelet bármely 3 egymás utáni évre vonatkozóan 3.000 /termelı illetve a GAP (bruttó agrártermék) 0,3%-a erejéig a közösségi versenyszabályokkal nem kompatibilis támogatások nyújtását is megengedi. Ezeket a támogatásokat a Bizottság felé nem kell notifikálni, mindössze 10 évig nyilvántartást vezetni róluk, hogy ellenırizhetık legyenek. 1 A kis és közepes kitétel ne tévesszen meg senkit! A rendelet gyakorlatilag az EU összes agrárgazdaságát érinti, minthogy a lefedett körrel kapcsolatban a Bizottság 1996-os ajánlásait tekinti mérvadónak. Ezek szerint kis és közepes az a vállalkozás, amelyben kevesebb mint 250 fı dolgozik, és üzleti forgalma nem haladja meg a 40 millió -t (kb. 10 milliárd forintot).

9 Végül meg kell említeni, hogy bár az EU-csatlakozással a korábbinál jóval szőkebbé válik a tagországi szintő agrárstratégia kialakítására, illetve folytatására vonatkozó mozgástér: ugyanakkor egyrészt, az ide vonatkozó szabályozott keretek között már ma is adható nemzeti támogatások lehetıvé teszik a termelık bizonyos fajta orientálását; másrészt, adott esetben és a Tizenötök példáját szem elıtt tartva a de minimis-en túlmenıen sem kell teljesen lemondani a közösségi szabályokkal nem feltétlenül kompatibilis támogatások nyújtásáról. Ez utóbbi gyakorlat ma a régi tagországokban többnyire a régiók szintjén (ritkábban az alsóbb közigazgatási szinteken) valósul meg, azaz a nem kompatibilis támogatások zöme a regionális közigazgatás felelısségi körébe tartozó költségvetésekben, megfelelıen (értsd: Brüsszel szemei elıl) elbújtatva jut el a termelıkhöz. 2 Hazánk szempontjából a fentiekbıl két fı tanulság adódik: - egyrészt nem szabad lemondani a nemzeti agrárstratégia folytatásáról, mert az integráción belül is mód van a termelık magyar sajátosságoknak megfelelı orientálására és támogatására; - másrészt érdemes kiépíteni a ma még csak papíron létezı regionális közigazgatást, mert a régebbi tagországokban általánosan alkalmazott (nem EU-konform) szubvencionálási gyakorlat, illetve az ebbıl származó támogatások elsısorban a Bizottság által a nemzetinél sokkal kevésbé hatékonyan ellenırizhetı, regionális költségvetéseken keresztül juthatnak el a termelıkhöz. 2 Az 1994 GATT-szerzıdés Magyarország számára rendkívül hátrányos vállalásai emlékeztessenek rá: nem az a jó köztisztviselı, aki betartja a szabályokat, hanem az aki betartja a szabályos mőködés látszatát miközben minden tıle telhetıt megtesz a hozzá tartozó területen mőködık érdekében.

10 Bevezetés A közös agrárpolitika legutóbbi reformjai lényegében az Agenda 2000 óta nem csupán arról szólnak, hogy a vidékfejlesztést a piaci és jövedelem-szabályozással egyenlı rangra kell emelni (II.pillér), hanem arról is, hogy mivel a közös költségvetésben nincs több pénz agrárcélokra, a termelık életszínvonalának megtartására az egyetlen mód, ha egyre inkább a ko-finanszírozott vidékfejlesztésre helyezıdik a hangsúly. Ily módon ugyanis a termelıi jövedelmeket a tagállamok a közpénzeikbıl kiegészíthetik. És még meg is toldhatják (!) 2004. május elseje, Magyarország uniós csatlakozása óta, a hazai mezıgazdaság finanszírozása gyökeresen új szabályozási feltételek közé került. Az agrár- és élelmiszeripari termékek piacra jutását, piacról történı visszavonását illetve visszatartását, valamint a termelıi jövedelmek megfelelı szinten való biztosítását elısegítı támogatások a CAP 3 logikája szerint döntı részben kikerültek a nemzeti agrárpolitikai eszköztárból. Az említett támogatásokról a csatlakozástól fogva Brüsszelben születnek döntések. 4 A közös agrárpolitikában a közös azt jelenti, hogy a piaci és jövedelmi, azaz a termelı szempontjából versenyképességet növelı támogatásokat csak a közös európai agrárpolitika szabályai mentén lehet a termelıknek kiutalni. A nemzeti agrárpolitika folytatására a korábbinál sokkal szőkebbé váló mozgástér körülményei között felértékelıdnek azon (elsısorban a vidékfejlesztés témakörébe tartozó, WTO 5 -i értelemben zöld dobozos ) támogatásformák, melyeket az EU-szabályozás az ún. nemzeti támogatások közé sorol, s amelyek odaítélésérıl a tagállamok viszonylag szabadabban rendelkezhetnek. A magyar agrárstratégia megfogalmazásakor érdemes figyelembe venni a nemzeti támogatások területén adódó lehetıségeket. 3 Common agricultural policy - közös agrárpolitika. 4 A keleti bıvülés sajátos vonása, hogy a közvetlen támogatások esetében minthogy azokhoz az új tagországok csak fokozatosan juthatnak hozzá -, a 2004-2013 közötti idıszakban lehetıség van nemzeti kiegészítés (top-up) nyújtására. 5 World Trade Organisation Világkereskedelmi Szervezet.

11 1. A téma behatárolása 1.1. Honnan kaphatnak támogatást a termelık? Az Európai Unió agrártermelıi közpénzekbıl alapvetıen az alábbi forrásokból részesülhetnek támogatásban: - a közösségi agráralap (FEOGA 6 ) garanciális és orientációs részlegébıl, - a nemzeti költségvetésekbıl, - és a közigazgatás alacsonyabb szintjeinek (régiók, megyék, települések) költségvetéseibıl. A FEOGA-ból kifizetett támogatásokat közösségi, a nemzeti közigazgatás különbözı szintő költségvetéseibıl kiutalt szubvenciókat pedig összefoglalóan nemzeti támogatásoknak nevezzük. 7 Míg a FEOGA-ból származó kifizetések átlaga évi 44,3 milliárd euró, addig a nemzeti támogatásoké 13,3 milliárd euró körül alakult a Tizenötökben az 1998-2002 közötti ötéves idıszakban. [lásd 1-2.Tábla] A nemzeti támogatások jelentısége igencsak eltér országonként. Az 1998-2002 közötti öt évben, a közös agrárpolitika keretében a FEOGA-ból kiutalt támogatásokhoz képest, a nemzeti támogatások aránya 30 százalékos volt a Tizenötök átlagában. Ennél lényegesen nagyobb arányt mutatott föl négy tagországban közülük Finnországban az EU-átlagnak több mint a hatszorosa volt, és alig a harmadát érte el Spanyolországban illetve Görögországban. Az EU-tagokat négy csoportra osztva mutatja a 3.Tábla. 1.2. A kifizetések mely nagy csoportjai tartoznak a nemzeti támogatások közé? 1.2.1. Elvben 6 Fonds européen d orientation et de garantie agricole = Európai Mezıgazdasági Orientációs és Garancia Alap 7 A nemzeti támogatás jelen dolgozatban közösségi versenyjogi formula. Semmi esetre sem keverendı össze az állami támogatásokkal, melyekbe (pl. WTO-i értelemben) ugyanúgy beletartoznak a FEOGA-ból fizetett közösségi támogatások, mint a tagállami támogatások, illetve támogatás-kiegészítések (ko-finanszírozás).

12 A nemzeti támogatásokat (elvben) a következıképpen csoportosíthatjuk: - a közös agrárpolitika (CAP) ún. elsı pillére a termelık piaci (és jövedelemi) támogatásai tekintetében, a FEOGA Garancia Alap kifizetéseinek tagállami (értsd: nemzeti költségvetésbıl történı) kiegészítése (pl. a marhaszektorban az anyatehén támogatásokkal, a kergemarhakór miatti kényszervágásokkal, vagy az iskolatejprogrammal; a nagykultúráknál a kötelezı ugaron a biomassza-termelés elindításával; a zöldség-gyümölcs szektorban a TÉSZ-ek elterjesztésével kapcsolatban stb.); - a CAP második pillére a nemzeti fejlesztési tervben, illetve vidékfejlesztési programban meghatározott célok tekintetében, a FEOGA Orientációs és Garancia Alap kifizetéseinek tagállami társfinanszírozása (ko-finanszírozás); - egyéb, a mezıgazdaság kizárólag nemzeti forrásokból történı támogatása (pl. nem kofinanszírozott vidékfejlesztés, az agrártermékekkel kapcsolatos kül- és belpiaci tájékoztatás és promóció, illetve bármely, az idevonatkozó EU-joganyagnak megfelelı nemzeti támogatás). [lásd 1.Ábra] 1.2.2. A gyakorlatban A gyakorlatban, Magyarországon (és a többi új tagországban) nem csupán a felsorolt támogatásokat fogják a nemzeti büdzsébıl fizetni, hanem a csatlakozási megállapodás értelmében egészen 2013-ig a közvetlen támogatások egy részét is. A nemzeti hányad 2010- ig a Tizenötökben érvényben lévı összeg 30 százaléka lesz, majd évi 10 százalékpontos csökkenésekkel 2013-ig fokozatosan leépül. [lásd 4.Tábla] Az új tagországokban a mezıgazdaság kizárólag nemzeti forrásokból történı támogatásával kapcsolatban az alábbiak a mérvadók: - egyrészt, a csatlakozás után legkésıbb 4 hónapon belül bejelentett (ún. meglévı) nemzeti támogatások ha a Bizottság másképp nem rendelkezik, azaz nem találja azokat szöges ellentétben lévınek a közösségi szabályozással - a tagság harmadik évének végéig

13 fenntarthatók, illetve addig összhangba kell hozni ıket azokkal a bizonyos közösségi szabályokkal; - másrészt, a csoportos mentességi (bloc exemption) rendeletnek, illetve az ún. de minimis rendeletnek megfelelı támogatás-rendszerek a Bizottság elızetes értesítése (notifikáció), illetve annak elızetes jóváhagyása nélkül is alkalmazhatók; - harmadrészt, az EU-irányelvekkel összhangban bármikor bevezethetık újfajta nemzeti támogatások, miután azokra a Bizottság áldását adta. 1.2.3. Kivételek Közösségi (EU-) jogi értelemben nem tartoznak a nemzeti támogatások közé: - Azok a támogatások, amelyeknek nem vállalatok (vállalkozások) a kedvezményezettjei, hanem: - háztartások, - fogyatékosok, - infrastruktúra, - oktatási intézmények, kórházak, közösségi tulajdonú bérlakások, - szakmai továbbképzési központok, - fejlıdı országok. - Általános és egyéb rendelkezések: - a tagállamok adó- és társadalombiztosítási rendszereiben rejlı különbségek, - kvóták, közbeszerzés, piaci megszorító intézkedések, mőszaki normák, - bizonyos gazdasági tevékenységformák (pl. szövetkezet, egyszemélyes társaság, önfoglalkoztatás stb.) specialitásihoz illesztett adómódozatok. Kivétel, ha a kisvállalkozások a standard kulcsnál kedvezıbb kulccsal fizetnek profitadót. Vagyis az eme kedvezményben megtestesülı támogatás az EU versenyszabályai szerint a nemzeti támogatások körébe tartozik.

14 - általános ÁFA-kulcs csökkentés (pl. az élelmiszerekre az Egyesült Királyságban) - EU-alapok és pénzügyi eszközök (pl. EBRD, EIB, FEOGA stb.), valamint nemzetek feletti és multinacionális szervezetek segélyei, - Egyéb: - honvédelem, - közmunkák. 8 2. A nemzeti támogatások közösségi szabályozása 2.1. Általános keretfeltételek A nemzeti támogatások közösségi szabályozása három síkon fut. A támogatásoknak meg kell felelniük: - a közösség versenypolitikai elıírásainak (EK-Szerzıdés 87, 88, 89. Cikkely), - a közös agrár- és vidékfejlesztési politika (CAP) I. és II. pillére szabályainak, - valamint az EU nemzetközi szerzıdéseibıl (döntıen a WTO agrár-megállapodásból) eredı kötelezettségeinek. Az EK-szerzıdés fent említett cikkelyei, amelyek lényegi változtatás nélkül, III-56, III-57 és III-58. cikkelyként jelennek meg az unió új alkotmányában tartalmazzák a tagállamok által mőködtetett támogatási rendszerekre vonatkozó általános szabályokat. 2.1.1. EK-Szerzıdés 87. Cikkely A nemzeti (állami) támogatásoknak négy fı ismérvük van: 8 Forrás: Commission-web, DG-Competition: Conceptual and methodological remarks http://www.europa.eu.int/comm/competition/state_aid/scoreboard/conceptual_remarks.html

15 - közösségi eredetőek, amit tágan kell értelmezni (értsd: nem csak állami, de megyei, helyi önkormányzatoktól is származhatnak); - pénzügyi támogatásban vagy pénzügyi teher elengedésében testesülnek meg; - speciális, azaz diszkriminatív jellegőek (nem az adott nemzetgazdaság összes vállalatára, hanem csupán valamely szektor, régió stb. vállalkozásaira vonatkoznak); - befolyással vannak a tagállamok közötti kereskedelemre (vagyis, ha olyan terméket érintenek, amely nem kerül az országhatáron túlra, nem beszélhetünk nemzeti (állami) támogatásról). [Forrás: Launay 2003] A 87. Cikkely értelmében, az EU közös (belsı) piacával nem egyeztethetık össze a tagállamok közötti kereskedelem szabadságát torzító, vagy azt veszélyeztetı támogatások. A kompatibilis támogatások közé tartoznak: - a szociális okokból az egyéni fogyasztóknak nyújtott támogatások, amennyiben nem diszkrimálnak a különbözı eredető termékek között; - a természeti katasztrófák vagy egyéb kivételes események által okozott károk enyhítésére szolgáló segélyek; - valamint a Németország bizonyos régióiban, az ország (korábbi) megosztottságából adódó hátrányok kompenzálásaként nyújtott szubvenciók. Szintén kompatibilisnek tekinthetık: - a magas munkanélküliséggel vagy alacsony életszínvonallal sújtott régióknak, - az egyes gazdasági tevékenységek és régiók fejlıdését elısegítı, - a fontos összeurópai érdekkel magyarázott vagy egy adott tagország súlyos gazdasági válsága miatt nyújtott, - illetve a kulturális célból és a nemzeti vagyon megırzése érdekében megítélt támogatások, - valamint minden egyéb olyan támogatás-kategóriák, melyekrıl a Bizottság ajánlása alapján a Tanács minısített többséggel döntött.

16 2.1.2. EK-Szerzıdés 88. Cikkely A 88. Cikkely értelmében, a tagországoknak a támogatási sémákkal kapcsolatos minden újítást, illetve változtatást elızetesen engedélyeztetniük kell a Bizottsággal (3. ). Az engedélyezési eljárás (a notifikációval kapcsolatos procedúra) rendszerint hosszú hónapokat vesz igénybe, s addig a séma nem alkalmazható. Amennyiben a Bizottság kivetnivalót talál egy adott ország támogatási gyakorlatában, úgy kötelezheti azt, hogy záros határidın belül szüntesse vagy változtassa meg a támogatási sémát (2. ). A határidı letelte után a Bizottság vagy bármely tagország az Európai Bírósághoz fordulhat. 9 2.1.3. EK-Szerzıdés 89. Cikkely A 89. Cikkely felhatalmazza a Tanácsot a 87. és 88. cikkellyel kapcsolatos további rendeletek megalkotására, ezen cikkelyek alkalmazási feltételeinek, valamint a szabályozás alól mentesülı támogatáskategóriák meghatározására. [Forrás: EK-Szerzıdés] 10 2.1.4. A nemzeti támogatások és a CAP A közös agrár- és vidékfejlesztési politika (CAP I. és II. pillér) szabályaival lényegében az egyes piaci rendtartásokkal és a Vidékfejlesztési Rendelettel kapcsolatban az EK-Szerzıdés 36. cikkelye úgy fogalmaz, hogy az agrártermékek termelésére és kereskedelmére csak annyiban vonatkoznak a (Szerzıdés 87, 88, 89. cikkelyeiben lefektetett) versenyjogi szabályok, amilyen mértékben azt a Tanács meghatározta. Más szóval, a Bizottságnak a nemzeti támogatásokra vonatkozó ellenırzési és felügyeleti jogköre más szektorokkal ellentétben nem közvetlenül a Szerzıdésbıl, csupán a Tanács által elfogadott 9 Mindazonáltal kivételes körülményekre hivatkozva a tagország kérésére a Tanács, egyöntető szavazással, kompatibilisnek ítélheti a támogatást.

17 rendeletekbıl ered. Ugyanakkor, gyakorlatilag az említett piaci rendtartások és a Vidékfejlesztési Rendelet kivétel nélkül megemlítik, hogy a nemzeti támogatások tekintetében a Szerzıdés 87, 88 és 89. cikkelyei a mérvadók. Ez végsı soron azt jelenti, hogy a mezıgazdaságban nyújtott állami támogatásokra mégis érvényesek a Szerzıdésben lefektetett versenyszabályok, kivételt képeznek azonban azok a szektorok (pl. burgonya 11, lóhús, méz, kávé, agráreredető alkohol, alkohol- és parafaecet stb.), amelyekben nem mőködik piaci rendtartás. Ez utóbbi szektorokban a közösségi irányelvekkel ellentétben ún. mőködési (operatív) támogatás is nyújtható, különösen akkor, ha az adott szubvencionálási rezsim a CAP valamely más rendtartásában alkalmazottakhoz hasonló eszközökre épül. [Forrás: Bizottság (2000): Irányelvek] 12 2.1.5. A nemzeti támogatások és az Unió nemzetközi szerzıdései Az EU nemzetközi szerzıdéseibıl (döntıen a WTO agrár-megállapodásból) eredı kötelezettségekkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy eme kötelezettségek általában gyengébb korlátot jelentenek, mint maga a CAP. A közös agrárpolitika létrehozásakor ugyanis a tagállamok lényegében lemondtak azon jogukról, hogy saját közpénzeikbıl az agrárpiacokra, a termelésre és a termelık jövedelmi viszonyaira lényeges hatást gyakorló (WTO-i értelemben ún. sárga-, illetve kékdobozos) támogatásokat nyújtsanak. Ilyen szubvenciók csak a CAP által meghatározott esetekben nyújthatók (lásd 1.2.1. pont elsı bajusz), s ezek általában az összes piaci jellegő támogatás alig 5 százalékát teszik ki. Nemzetközi szerzıdések (döntıen a WTO) által korlátozott (sárga- és kékdobozos) támogatások nyújtása esetén tehát, az adott tagország sokkal korábban ütközik a CAP szabályaiba, semmint az EU nemzetközi vállalásaiba. 10 EK-Szerzıdés (The Treaty) EUR-LEX: Version consolidée du Traité instituant la Coummunauté européenne Journal officiel n C 325 du 24 décembre 2002 (EU-Jogtár honlap, letöltés ideje: 2005.03.05.) http://europa.eu.int/eur-lex/fr/treaties/dat/c_2002325fr.003301.html 11 Más, mint keményítıjéért termelt. 12 Bizottság (2000): Irányelvek (a nemzeti támogatások témakörében a mezıgazdaságban) EUR-LEX: Community Guidelines for State Aid in the Agriculture (3.8) Official Journal of the European Communities,

18 2.2. Az utóbbi hat év (1999-2004) fejleményei: konkrétabbá váló szabályozás A fent ismertetett, viszonylag általános elıírások, az utóbbi 5-6 évben lényegében a vidékfejlesztési politikának az Agenda 2000-rel történı megerısödése óta kiegészültek egy sor, a nemzeti támogatások konkrét szabályozására vonatkozó rendelettel. 2.2.1. Vidékfejlesztési Rendelet (RDR) A kezdı lökést az ún. Vidékfejlesztési Rendelet (a Tanács 1257/1999 számú rendelete, angol rövidítéssel RDR 13 ) adta meg. Az 1990-es évek végére a vidékfejlesztés a CAP ún. második pillérévé nıtte ki magát. Az Agenda 2000 óta az új agrárpolitika elismeri, hogy a termelıknek a puszta árutermelésen túlmenıen szerepük van a környezetvédelemben, a hagyományos tájképek, valamint a tágabb értelemben vett vidéki örökség megırzésében, és az alternatív (értsd: a mezıgazdaságon kívüli) jövedelemforrások létesítését a vidékfejlesztési politika integráns résznek tekinti. A gazdák szerepét átértékelı folyamat eredményeképpen született meg az egységes vidékfejlesztési rendelet, mely egy sor korábbi, az EU és a nemzetállam együttes, illetve ez utóbbi önálló finanszírozására épülı közösségi szabályozás helyébe lépett. [A hazánkra érvényes vidékfejlesztési politika kereteit a 2.Ábra szemlélteti.] A FEOGA Orientációs Alap az EU strukturális alapjai közé tartozik, mely utóbbiak igénybevételéhez a tagállamoknak nemzeti fejlesztési tervet (NFT), azon belül pedig vidékfejlesztési tervet kell készíteniük, illetve biztosítaniuk kell a nemzeti társfinanszírozást. 14 A társfinanszírozás azt jelenti, hogy a projekthez nyújtott állami támogatás 20 százalékát a magyar költségvetés, 80 százalékát pedig a FEOGA-Orientációs Alap biztosítja. A termelıknek farmberuházás esetén minimum 35 százalékos önrésszel kell rendelkezniük. A 1.2.2000 C28/4 (EU-Jogtár honlap, letöltés ideje: 2005.03.05.) http://europa.eu.int/eurlex/pri/en/oj/dat/2000/c_028/c_02820000201en00020024.pdf] 13 Rural Development Regulation

19 programok közül kiemelkedik a beruházási támogatás, mely a gépi- eszköz- és épületmegújítás mellett az ültetvények faj- és fajtaszerkezetének korszerősítésére is használható. Beruházási támogatásként értelmezhetı az erdıgazdálkodás, a halászat, a (kis és közepes mérető vállalkozásokat célzó) élelmiszeripari feldolgozás, valamint a mezıgazdasághoz kötıdı infrastruktúra korszerősítését célzó alprogram, de például az erdıgazdálkodási támogatás - a technológia-fejlesztésen, valamint a nem mezıgazdasági területek erdısítésén kívül - az erdıtulajdonosok társulásainak a létrehozását is elısegítheti. A FEOGA Garanciális Alapból finanszírozott programok elsısorban a mezıgazdaság szerkezeti átalakulását vannak hivatva támogatni. Az ún. kísérı intézkedések igénybevételéhez, a termelıknek nincs szüksége saját erıre (az EU 80, a magyar állam 20 százalékot biztosít), de a támogatások természetesen csak megfelelı feltételekkel folyósíthatók. Az elınyugdíjazásnál például a termelı nem tarthatja meg a földjét, hanem át kell engednie egy rokonnak, vagy el kell adnia egy másik gazdának. A támogatott célok közül kiemelkedik az agrár-környezetvédelem az egyetlen kötelezıen alkalmazandó eleme az EU vidékfejlesztési rendszerének -, melynek keretében a környezetkímélı gazdálkodási módszerek elterjedését segítik elı. 15 A mezıgazdasági területek erdısítése keretében, a CAP - a telepítési költségeken társfinanszírozásán túlmenıen - lehetıvé teszi a fák gondozásával kapcsolatos kiadások (5 évig), valamint az erdısítés miatt kiesı jövedelmek (20 évig történı) részbeni megtérítését. A Garancia részleghez tartoznak még azok a, csak az új tagországokra érvényes programok, melyeket már az elıcsatlakozási SAPARD 16 -programban is szerepeltek, s melyek a csatlakozás elsı 5 évében mőködhetnek tovább: - a félig önellátó gazdaságok vagyis azok, melyek zömmel saját szükségletre termelnek, de a többletet piacra viszik - évente maximum 1000 -nak megfelelı összeget kaphatnak, abból a célból, hogy gazdaságilag életképes vállalkozásokká alakulhassanak át. A támogatás elnyeréséhez üzleti tervet kell készíteni, amelynek teljesülését folyamatosan ellenırzik; 14 A magyar NFT öt alprogramot tartalmaz, melybıl az Agrár-és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) az NFT kb. 18 százalékával gazdálkodik. [Forrás: Somogyi 2003] 15 Az EU-15-ökben a vidékfejlesztési pénzek közül ez a legjelentısebb tétel: a FEOGA-Garancia Alap büdzséjében évente 2 milliárd van fönntartva agrár-környezetvédelmi célra. [DG-Budget 2002] 16 Special Pre-accession Programme for Agriculture and Rural Development = Különleges Elıcsatlakozási Program a Mezıgazdaság és a Vidékfejlesztés számára.

20 - TÉSZ-ek (termelıi csoportok) létrehozásának támogatására évente csökkenı, az 5 év alatt összesen kb. 100 millió forintnak megfelelı összeg áll rendelkezésre. A nemzeti támogatások vonatkozásában az RDR bevezetıjének 51. szakaszában a következıket találjuk: - egyrészt fontos, hogy a vidékfejlesztési célprogramok uniós társfinanszírozás nélkül is támogathatók legyenek a tagállami büdzsékbıl, - másrészt, tekintettel ezen támogatások jelentıs gazdasági hatásaira, illetve azért, hogy meglegyen a kellı összhang a társfinanszírozott, illetve a csak a nemzeti büdzsébıl finanszírozott vidékfejlesztési programok között, - valamint, hogy egyszerősíteni lehessen az ilyen programokkal kapcsolatos eljárásrendet, speciális az EU általános versenyjogánál konkrétabb, kizárólag a mezıgazdaságra érvényes közösségi szabályozásra van szükség a nemzeti agrártámogatások vonatkozásában. Az RDR preambulumának megfelelıen, és a tagállamokkal való multilaterális konzultációk után a Bizottság még 1999-ben kidolgozta és elfogadta az agrárszektorban érvényesülı nemzeti támogatásokra vonatkozó közösségi Irányelveket. Ezek 2000. január 1-je óta vannak érvényben. 2.2.2. Irányelvek (Guidelines) Az Irányelvekben rögzítve vannak: - egyrészt azok a nemzeti támogatásfajták, melyek a Bizottság szerint megfelelnek a közösségi szabályoknak;