Dr. Almási Ferenc alezredes, HM Nemzetközi Jogi Foosztály Dr. Kádár Pál ornagy, HM Tervezési és Koordinációs Foosztály ÚJ TÍPUSÚ TERRORCSELEKMÉNY AVAGY KÉPES-E KEZELNI A MAGYAR JOG A TERRORIS- TÁK ÁLTAL ELTÉRÍTETT ÉS FEGYVERKÉNT HASZNÁLNI KÍVÁNT LÉGIJÁRMUVEKET? A XXI. század elso éveinek történései új megvilágításba helyezték a terrori z- mus és a terrorista cselekmények értékelését. A terror mint több száz éves múltra visszatekinto eroszakos emberi magatartásforma a XXI. században is talált nem egy olyan megnyilvánulási módot, amelyre a korábbiakban még semmilyen gyakorlatot nem találhattunk. Jelen cikkben a szerzok nem kívánták elvégezni a régi és az új típusú terrorizmus teljes tipizálását. Alapveto céljuk az volt, hogy a teljesség igénye nélkül rávilágítsanak néhány olyan jogi-szakmai jellegu komplex problém á- ra, amely a 2001. szeptember 11-én a World Trade Center és a Pentagon ellen végrehajtott terrorcselekmény-típus megelozésével, illetve az ilyenekkel szembeni ellentevékenységgel összefüggésben jelentkezhet, illetve felvázolják a hatályos magyar jog lehetoségeit a probléma kezelésére. A szeptember 11-ei cselekmény kapcsán több hadtudományi-, illetve jogi vonatkozású és további kérdojeleket eredményezo kérdés is felmerül mint például, hogy indítható-e a hagyományos nemzetközi jogi értelemben vett háború a terroristák ellen, alkalmazható-e az Észak-Atlanti Szerzodés 5. cikkelye, milyen megoldás lehetséges az aszimmetrikus hadviselés során az a g- resszor megfékezésére, van-e jogalap egy adott állam elleni fegyveres fellépésre egy magánakcióként szervezett buncselekmény miatt, hogyan reagál a nemzetközi közösség az ilyen típusú eseményekre, stb. ezen kérdések tisztázásához sok segítséget adott a ZMNE Stratégiai Védelmi Kutató kö z- pont 2004/3. számú Elemzések c. összeállítása 1. Tanulmányunkban elsosorban a témában releváns alkalmazandó hazai szabályozás teoretikus vizsgálatára vállalkozunk. 1 A terrorizmus elleni küzdelem fogalmi és tartalmi keretei, különös tekintettel annak katonai dimenziójára 89
A jog, mint a társadalom alapveto szabályozási komplexumát jelento keret, a dolgok természeténél fogva mindig bizonyos lemaradásban van a valósághoz képest. A társadalmi változások, a technikai-, technológiai fejlodés új és új megoldandó problémák elé állítja a jogásztársadalmat, illetve szélesebb értelemben az emberi közösség egészét, melynek során a társada lmi viszonyok, a változás nyomán kialakuló konfliktusok, problémák mederbe terelése csak a probléma tényleges jelentkezését követoen törté nhet meg. A szeptember 11-ei merénylet is egy olyan, korábban még nem tapasztalt aljas cselekmény volt, amelynek következtében 90 ország, több mint 3000 ártatlan állampolgára veszítette életét, további 2337 személy szenvedett sérüléseket, és amely típusú cselekmények kezelési metódusait meg kell talá lnia a demokráciát alapértékként kezelo világnak. A világ globalizálódása egyes lehetoségeit kihasználva a terroristák tám a- dásai az alkalmazott eszközökben és pusztító erejükben is eltértek a korábban elkövetett terrorista akcióktól, ahogy azt a ZMNE SVKK elemzése részletesen szemlélteti. A cselekmény jogi megítélése, annak szankciói, illetve az ellentevéken y- ség jogi lehetoségei csak a jogalkalmazói absztrakció alkalmazásával értelmezhetoek és számos morális, illetve jogértelmezési aggályt vetnek fel. EGY FIKCIÓ ÉS LEHETSÉGES KÖVETKEZMÉNYEI Szakadjunk most el a közel három évvel ezelotti tragikus eseményektol és állítsuk fel egy elméleti szituációt, amelynek kezelését a hatályos jogszabály a- ink alapján kell megoldanunk. Az általunk felvázolt helyzet természetesen teljesen teoretikus, ugyanakkor Európa biztonsági helyzetének, az esetleges biztonsági kockázatok felvázolásának elemzésére is figyelemmel, nem kizárható 2 annak elofordulása, és alkalmas a jogi lehetos égek bemutatására. Adott tehát egy különbözo állampolgárságú közel kétszáz utast szállító polgári légijármu, amely a Magyar Köztársaság légterében halad. A repülés a légiközlekedési hatóság által kiadott szabályoknak és eljárásoknak megfeleloen végrehajtott, a polgári légiforgalmi irányító (ATC) szervezet által irányított repülések szabályai szerint történik (GAT repülés 3 ). Tételezzük fel, hogy a légijármuvet Kínában lajstromozták és repülését egy közel keleti országból folytatja Berlin felé, amikor a Békéscsaba feletti 2 Lásd bovebben: a Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiájáról szóló 2073/2004. (IV. 15.) Korm. határozat mellékletét 3 16/2000. (XI. 22.) KöViM rendelet a légiforgalom irányításának szabályairól 3. sz. 90 melléklet 27. pont
légtérben, eroszakot alkalmazva a fedélzeten tartózkodó személyzettel szemben, terroristák veszik át a gép irányítását és öngyilkos merénylet elkövetése céljából Paks felé vetetik az útirányt. Az elkövetok szándéka szerint a légijármu nagy sebességgel és jelentos mennyiségu üzemanyaggal a fedélz e- tén a paksi atomeromu valamelyik muködo blokkjába csapódik be, mellyel nem csupán a fedélzeten tartózkodó személyek vesztik életüket, hanem mintegy másodlagos hatásként az eromu megrongálódása következtében a lé g- körbe jutó nukleáris szennyezodés is jelentos katasztrófát, valószínusíthetoen több ezer ember halálát és felbecsülhetetlen környezeti károkat eredményez. Milyen jogi lehetoségei vannak a Magyar Köztársaságnak a fenti esetben? Milyen tevékenységet fejthet ki a hatályos jogszabályok alapján? Nos, a kérdés elso ránézésre talán egyszerunek is tunik. Azonban a von atkozó jogszabályokat mérlegelve, már alaposabb vizsgálatot láthatunk ind o- koltnak. Az elso kérdés, milyen buncselekményi tényállást valósít meg a fenti cselekményt elköveto? Expressis verbis a magyar jogrend elsodlegesen a terrorcselekmény büntetojogi tényállásának megalkotásával szabályozza az ehhez hasonló eseteket. A Btk. 4 261. az alábbiak szerint fogalmaz: 261. (1) Aki abból a célból, hogy a) állami szervet, más államot, nemzetközi szervezetet arra kényszerítsen, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy elturjön, b) a lakosságot megfélemlítse, c) más állam alkotmányos, társadalmi vagy gazdasági rendjét megváltoztassa vagy megzavarja, illetoleg nemzetközi szervezet muködését megz avarja, ( ) eroszakos, közveszélyt okozó vagy fegyverrel kapcsolatos buncselekményt követ el, buntett miatt tíz évtol tizenöt évig terjedo, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendo. A fenti tényállás c) pontja fedi az elköveto cselekményét, azaz megalapozza az elköveto büntetojogi felelosségre vonását. Ez a jogi helyz etmegállapítás azonban még nem ad maradéktalan választ kérdéseinkre, hiszen az elkövetok a cselekmény jellegénél fogva nagy valószínuséggel a fedélz e- ten tartózkodó polgári személyekkel együtt életüket vesztik, tehát felelosségre vonásuk ilyen formában nem releváns, annál fontosabb azonban a csele k- mény elhárítása érdekében foganatosítható intézkedések köre. A következo kérdés mely át is vezet minket egy másik jogterületre, hogyan akadályozható meg az elkövetok szándékának megfelelo csele k- 4 A Bünteto Törvénykönyvrol szóló 1978. évi IV. törvény 91
mény? Milyen es zközök állnak rendelkezésünkre egy esetleges ellentev é- kenységhez? Kézenfekvonek tunik a válasz, hogy az állami felségjog érvényesítése érdekében, a Btk. szabályaira is figyelemmel utalunk itt a jogos védelmi helyzet, illetve a végszükség 5 jogi tartalmára az állami szervek, illetve adott esetben természetes személyek is jogosultak megtenni a szükséges intézkedéseket. A fikcióhoz visszatérve, a konkrét intézkedések magukban foglalhatják a légiforgalmi irányítást végzo szervezeti egységek által rádiókommunikációval a terroristák meggyozésére tett kísérletétol, a Magyar Honvédség késze n- léti eroinek tevékenységéig foganatosított intézkedéseket. A nemzetközi jo g- ban elfogadott jelzések és egyéb eszközök segítségével a Magyar Ho nvédség ellentevékenysége képes a terroristák eredeti szándékuktól történo eltérítés é- re, cselekményük végrehajtásának megakadályozására. Az ellentevékenység célja elsodlegesen az elkövetok szándékuktól való eltérítése kell, hogy legyen, semmiképpen nem lehet cél a légijármu megsemmisítése, melynek okaira alább még visszatérünk. (A szeptember 11-ei eset kapcsán a híradásokból már tudjuk, hogy az Egyesült Államokban a légiero az ominózus napon kiüríttette a légteret és tuzparancsot kapott a repülési tilalmat megszego légijármuvekkel szemben.) A fentieken túl azonban sokkal célravezetobb és biztonságosabb megoldásként jelentkezik a cselekmény elkövetési lehetoségeinek minimalizálása, a légijármu utasainak és személyzetének még a földön történo fokozott elle n- orzése, a nemzetbiztonsági szolgálatok bevonása a megelozés feladataiba, a repüloterek üzembentartói felelosségének fokozása, a légitársaságok védelmi feladatainak következetes betartatása, stb. Az ilyen jellegu feladatokra vonatkozó szabályozókat a polgári légi közlekedés védelmének szabályairól és a Légiközlekedés Védelmi Bizottság jogkörérol, feladatairól és muködésének rendjérol szóló 104/2004. (IV. 27.) Korm. rendelet tartalmazza. A jogszabály az érintett szervezetek feladatait a légiközlekedés biztonságával összefüggésben részletesen meghatározza, azonban a szabályozás jelentos hiányossága, hogy hatálya nem terjed ki az állami célú légiközledés biztonságára, amelynek pótlása a közeljövo jogalkotási feladatát képezi, hiszen minden biztons á- gi rendszer annyit ér csupán, amennyit a leggyengébb eleme képes biztosítani. Felmerül azonban persze kizárólag teoretikusan, van-e lehetoség a terroristák által fegyverként alkalmazni kívánt légijármu katonai ero alkalm a- 5 Btk. 29. ; Btk. 30. 92
zásával történo megsemmisítésére? A kérdést két szempontból is érdemes megvizsgálnunk. Az egyik megközelítés a Hvt. 22. -ának vizsgálata, amely a fegyveres erok feladatait részletezi. A hivatkozott jogszabályhely szerint: 22. (1) A fegyveres erok feladatai: a) Magyarország területének, függetlenségének, lakosságának és anyagi javainak fegyveres védelme külso támadással szemben; b) az államhatár orzése és védelme; c) az ország légterének védelme; d) közremuködés az Alkotmány 40/B. -ának (2) bekezdése szerinti fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett eroszakos cselekmények elhárításában; e) a nemzetközi szerzodésekbol, különösen az Észak -atlanti Szerzodésbol eredo, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Európai Biztonsági és Együttmuködési Szervezet felkérésén alapuló katonai kötelezettségek teljesítése; f) a honvédelem szempontjából fokozott védelmet igénylo létesítmények orzése és védelme; g) közremuködés a polgári védelmi feladatok ellátásában; h) segítségnyújtás elemi csapás, ipari szerencsétlenség, illetoleg közveszély vagy közérdeku üzem muködésének megzavarása, vagy jelentos méretu egyéb katasztrófa esetén;... A fenti szöveg a) pontjának elemzését elvégezve, könnyen belátható, hogy a Magyar Honvédség alkalmazására az elképzelheto terrorista cselekmények teljes spektrumát vizsgálva, csak szukebb keretek között van lehetoség, mert önmagában a terroristák pusztító támadási szándéka nem elegendo, szükséges egy további feltétel: hogy a támadás külso, azaz nem magyarországi ter ü- letrol induló legyen (ami fiktív példánkban teljesül is). Álláspontunk szerint a 22. (1) bek. c) pont sem alkalmazható minden aggály nélkül, hiszen a példánkban szereplo légijármu a magyar légtérbe szabályosan, engedéllyel lépett be és tevékenysége nem is a légtérszuverenitás megsértését célozza. Ugyanakkor el tudunk fogadni egy olyan megközelítést is, hogy a gépeltérítok pusztító szándékának megállapítása, már megalapozza a légtér védelméhez fuzodo érdek érvényesítésének lehetoségét. A másik megközelítés a Hvt. vonatkozó szabályainak vizsgálata során a fegyverhasználatra vonatkozó jogosítványok kérdése. A honvédelemrol szóló 1993. évi CX. törvény (Hvt.) a fegyverhasználatot az alábbiak szerint szabályozza: 93
Hvt. 34. (1) A fegyveres erok békeidoszakban a cél eléréséhez feltétlenül szükséges mértékben törvényben meghatározott feltételek szerint fegyvert vagy más kényszeríto eszközt alkalmazhatnak a) or-, ügyeleti, futár- vagy más fegyveres szolgálat ellátása során az orzött létesítmény, személyek vagy tárgyak biztonságát veszélyezteto támadás esetén, továbbá a létesítménybe történo jogellenes behatolás esetén; b) a fegyveres erok létesítményeit vagy az általuk orzött létesítményt ért, a létesítmény biztonságát veszélyezteto az a) pontban említett szolgálati szem é- lyek által el nem hárítható támadás esetén; c) katonai rendészeti szolgálatban a rendészt ért támadás, illetve a jogszeru intézkedéssel szembeni tettleges ellenállás esetén; d) fogoly orzésére irányuló szolgálatban, ha a fogoly az ort megtámadja, vagy szökést (kitörést) kísérel meg; e) az Alkotmány 19/E. szerinti, váratlan külso fegyveres támadás esetén a rendkívüli állapot, vagy a szükségállapot kihirdetésére vonatkozó döntés meghozataláig. A fenti jogszabályhely taxatíve határozza meg a fegyverhasználat eseteit, azaz az ettol való eltérés nem megengedett. Mint a felsorolásból kitunik, elso négy pontja hagyományos szárazföldi, rendészeti helyzetekkel foglalkozik. A külso fegyveres támadás azonban nem csak szárazföldrol történhet. Ennek figyelembe vételével az e) pont alkalmazásával áll fenn jogi lehetoség a példánkban szereplo légijármu megsemmisítésére, amennyiben olyan jogi fikció támogatja, amely a polgári légijármuvet bizonyos körülmények között külso fegyveres támadásnak minosíti, illetve amely alapján az Alkotmány 19/E. - ában meghatározott Fegyveres Védelmi Terv vár atlan támadásra vonatkozó fejezetei alkalmazásra kerülhetnek. Ennek hiányában a készenléti erok alkalmazására nincs törvényes lehetoség. Itt kívánjuk elmondani, hogy az Alkotmány 40/C. -ának 2003. év decemberi módosítása következtében a fegyveres erok alkalmazásának egyes esetei a Kormány döntési hatáskörébe kerültek, amely azt eredményezi, hogy a fegyveres erok alkalmazására az Észak-atlanti Tanács (NAC) döntése ala p- ján a Kormány döntését követoen kerülhet sor, amennyiben azonban ezt a feladatot nem a NAC döntése alapján kívánja ellátni a Magyar Honvédség, akkor továbbra is az Alkotmány 19. -ában meghatározott országgyulési jogosítványok alapján illetve a Hvt. alapján van lehetoség. A légijármu esetleges megsemmisítése egy nagyobb, akár globális következményekkel is járó katasztrófa megakadályozása céljából komoly politikai, szakmai, morális mérlegelést igényel, azonban a fedélzeten tartózkodó ártatlan utasok életének elvétele az állam döntése alapján további az elozoe k- nél is súlyosabb alkotmányossági kérdéseket (a repülogépen ülok és a föl- 94
di valószínusíthetoen nagyobb létszámú áldozatok élethez való joga biztosításának összeütközése, az állam alapveto emberi jogok védelmére vonatkozó kötelezettsége, stb.) vet fel. A problémát tovább bonyolítja az a tény, hogy a polgári légiközlekedésrol szóló 1944. évi Chicagói Egyezményre alapozott, légiközlekedésrol szóló 1995. évi XCVII. törvény (Lt.) 10. (2) bekezdésében foglalt rendelkezés kifejezetten tiltja a fegyver alkalmazását a polgári légijármuvek ellen. A fenti akadály elhárítására két jogértelmezési megoldás kínálkozik. Az egyik ismételten egy jogi fikció alkalmazása, mely szerint az Egyezmény és az Lt. csak a repülési szabályokat betartó, polgári célú repülést végzo légijármu biztonságát védi, a terrorista céllal eltérített és fegyverként alkalmazni kívánt légijármu azonban fegyvernek minosül. Ez utóbbi kritérium újra és újra ismételt hangsúlyozása azért szükséges, mert elképzelheto olyan jogellenes cselekmény is, amelynek célja nem a fegyverként történo alkalm a- zás, hanem pl. valamely állami szervhez intézett követelés kikényszerítése, vagy a légijármu úti céljának megváltoztatása, amelyek vonatkozásában a helyzet megoldására az erre felkészített rendvédelmi szervek speciális eljár á- sokkal és kiképzett, felszerelt személyi állománnyal rendelkeznek. A másik megoldás a hatályos szabályok módosítása és annak hangsúly o- zása, hogy az Egyezmény és az ENSZ Alapokmány 6 51. cikke a kollektív biztonsági modell értelmezési tartományát kiterjesztve említést tesz a kolle k- tív önvédelem természetes jogáról, amelyre a hazai szabályozás ismételt felülvizsgálata építheto. A fentiek alapján az eredetileg felvetett kérdésre (ti.: megsemmisítheto-e a terrorista céllal eltérített, külföldi, fegyverként alkalmazni kívánt légijármu) a válaszunk szinkronban a Népszabadság ez év 2004. június 25-ei számának Titkos tuzparancs c. cikkében megszelloztetett szövetségi elvi döntéssel igen, azonban a kevesebb formál logikai és több morális elemre kiterjedo végleges válasz megadása szélesebb köru mérlegelést igényel. Jelen tanulmány terjedelmi korlátai miatt erre nem vállalkozhatunk, de érdekességké p- pen utalnánk a nürnbergi perekre, amelyek során a vádlottak a háborús bunök nagy részét parancsra követték el, mely alapesetben büntethetoséget kizáró ok. Azonban a nemzetközi bíróság több esetben mégis elítélte az érintetteket, nem pusztán a formális jog szabályait alkalmazva 7, és hasonló eljárással találkozhatunk a modern polgárháborús bunök elkövetoi ellen Hágában folyó büntetoügyekben. 6 1956. évi I. törvény az Egyesült Nemzetek Alapokmányának törvénybe iktatásáról 7 Bovebben lásd Takács Péter: Nehéz jogi esetek, Napvilág, 2000. 39-55. oldal 95
További kérdésként jelentkezik, hogy vajon van-e elegendo ido az elle n- tevékenységre, illetve a szükséges döntések meghozatalára, hiszen egy átlag 800 km/h órás sebességgel haladó légijármu kb. 12 perc alatt teszi meg az utat Békéscsabától Paksig. Ebbe az idobe bele kell, hogy férjen a légijármu minden kétséget kizáró azonosítása, a készenléti erok riasztása és tevéken y- sége, valamint a legvégso esetben a döntésre jogosult személy/testület által komoly mérlegelést követoen meghozott elhatározás alapján az esetleges megsemmisítésre vonatkozó feladat végrehajtása is. Több országról van publikus információ, hogy ki hozza ezen kritikus dö n- téseket, az említett cikk szerint például Németországban a védelmi miniszter dönt a tuzparancsról. A hazai kormányhatározatot kommentáló korábbi magyar légieroparancsnok szerint nagyon gyorsan kell határoznia annak, akit felhatalmaztak arra, hogy a terrorista céllal eltérített utasszállítóval szemben kiadja a tuzparancsot. A kormányszóvivo megerosítette, hogy biztonságunk garantálása és a NATO-kötelezettség teljesítése érdekében a kormány határozatot fogadott el a terrorista céllal eltérített polgári légijármuvekkel szembeni belso intézked é- si rend kialakításáról. 8 Kéziratunk véglegesítésével egyidoben 9 Juhász Ferenc honvédelmi miniszter a Népszabadság cikke nyomán az MTI kérdésére nem adhatott felvilágosítást a kormányhatározat tartalmáról, azonban hangsúlyo z- ta, hogy ilyen határozat minden NATO-országban van, tehát ez nem újdo n- ság Szintén komoly jogi problémát vet fel a fentebb részletezettekkel összefüggésben, hogy elképzelheto olyan eset, amikor az eltérített légijármu magyar lajstromszámot visel az oldalán. Ebben az esetben a Hvt. hivatkozott szabályának alkalmazása már megkérdojelezheto. Nem kizárható az Alkotmány 40/B. alkalmazása ebben az esetben, de meglehetosen bátor kiterjeszto értelmezésre és a honvédelemrol szóló törvény hivatkozott szakaszának módosítására is szükség lehet. Ez leginkább az elokészítés alatt álló új, a honvédelemrol és a Honvédségrol szóló törvényjavaslat keretében kerülhet megfogalmazásra. A fikciónkban felvázolt eseménnyel összefüggésben további problém a- ként jelentkezik az a kérdés, hogy a legvégso esetben megsemmisített légijármuvet lajstromozó ország felé, illetve az ártatlan utasok, áldozatok családja, illetve államai felé milyen helytállással tartozik a Magyar Köztársaság, mint károkozó. Erre vonatkozólag a nemzetközi jog nem ismer precedenst, a közelmúlt eseményeihez tartozó Lockerbie-ügyben Líbia által kifizetett óri- 8 Földön küzdene a MALÉV. Népszabadság, 2oo4. június 26. 7. oldal. 9 2004. június 27. 96
ási összegek nem állíthatók párhuzamba egy állami önvédelmi jog érvényesítésének következményeivel. És a kérdések sora még mindig nem ért véget. Vajon hogyan lehet pontosan meghatározni a terroristák szándékait, megkülönböztetni egy navigációs és kommunikációs problémákkal küzdo légijármuvet egy terrorista céllal eltérített légijármutol? Milyen bemeno információkra van szüksége az ellentevékenységet irányító vezetonek? Milyen konzultációs mechanizmusra van szükség a döntés meghozatala során? Hogyan valósulhat ez meg a NAT O Egységes Kiterjesztett légvédelmi rendszerében (NATINEADS), figyele m- mel az irányítási jogosítványok jelenlegi elosztására? Több ilyen jogi és számos technikai jellegu kérdés megválaszolása ren d- kívül alapos és körültekinto munkát igényel, melynek során elkerülhetetlenül felmerülnek majd újabb jogi kérdések. A terrorista céllal eltérített és fegyverként használni kívánt légijármuvek kezelésére vonatkozó kérdések elemzésekor, azokat három csoportra célszeru bontani: 1. a légijármu a levegoben van, de még nem kezdte meg ellens é- ges tevékenységét 10 ; 2. a légijármu ellenséges tevékenységet folytat; 3. a légijármu az ellenséges tevékenységét befejezte/szándékától eltérítettük/megsemmisítettük és a cselekmény következményeit kezelnünk kell. ZÁRSZÓ Jelen cikk szerzoi szerint a támadás megakadályozására csak széles köru nemzetközi együttmuködés és összefogás esetén van reális esély, amely biztosítja az országhatárokon átívelo információ-áramlást és kooperációt a polgári és katonai hírszerzési adatoktól kezdve az egyre integráltabb polgárikatonai légiforgalmi irányítás adataiig bezárólag. Ezen nemzetközi összef o- gásra a terrorizmus mint globálisan jelentkezo biztonsági kihívás jelenlegi körülményei között reális esélyt látunk, melyben a magyar politikai vezetés döntései sem maradhatnak el. A szerzok indokoltnak látják továbbá, hogy a terrorizmus elleni haték o- nyabb fellépés érdekében az alkalmazandó jogszabályok felülvizsgálatra és kis mértékben korrekcióra kerüljenek, amely biztosítja a fentebb felvillantott jogi helyzet egyes bizonytalannak tuno intézményeinek egyértelmubbé tételét. A hatékony fellépést csak a világos, értheto és nem megkerülheto szab á- lyozás biztosíthatja. A jogalkotó, mint az emberi tevékenységeket több ezer 10 az ellenséges tevékenység terminológiát nem a szó klasszikus légvédelmi értelmében használjuk, csak utalunk a terrorista céllal történo eltérítésre és a fegyverként történo alkalmazásra 97
éve meghatározó szabályrendszer elkövetoje, tehát újra és újra korrigálni kénytelen önmagát, ahogy tette ezt 1000 éve és teszi mind a mai napig. Szintén jelentos a fenti problémáknak, azok kezelését elosegíto, tudom á- nyos megvitatása, mely e munkánk megírásakor is elsodlegesen vezérelt be n- nünket, a ZMNE SVKK kezdem ényezése alapján. 98