Munkaerő-piaci orientáció menedékkérőknek

2007 Munkaerő-piaci orientáció menedékkérőknek Integrált módszertani kézikönyv The EQUAL Programme is funded by the European Social Fund and the Hungarian Government. Az EQUAL Programot az Európai Szociális Alap és a Magyar Kormány finanszírozza.

2007 Munkaerő-piaci orientáció menedékkérőknek Integrált módszertani kézikönyv Szerkesztette: Zatykó Judit 1

A projekt címe: EQUAL ESÉLY Munkaerő-piaci orientáció menedékkérőknek Az EQUAL programot az Európai Szociális Alap és a Magyar Kormány finanszírozza. The EQUAL Programme is funded by the European Social Fund and the Hungarian Government. A kiadvány címe: Munkaerő-piaci orientáció menedékkérőknek (Integrált módszertani kézikönyv) A kiadásért felel a Menedék- Migránsokat Segítő Egyesület elnöke Cím: 1077 Budapest, Jósika u. 2. Telefon: 1/322-1502 Fax: 1/479-0272 E-mail: menedek@menedek.hu Honlap: www.menedek.hu Fotók: Hargitai Dávid Köszönjük az Equal ESÉLY program résztvevőinek, hogy hozzájárultak a róluk készült fotók kiadványban való megjelenéséhez. Fotók: UNHCR fotó archívum Fotók: Equal program «Esély» fotó archívum Design, DTP: Varga Magdolna Visual Manna www.visualmanna.hu Esély Fejlesztési Partnerség tagjai: Vezető Szervezet Menedék- Migránsokat Segítő Egyesület FP tagok Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központ Cordélia Alapítvány a Szervezett Erőszak Áldozataiért ILS Debrecen Nyelviskola Kft. Szakmai közreműködő szervezetek: OFA EQUAL Nemzeti Programiroda 1037 Budapest, Bokor utca 9-11. Tel.: +36 (1) 555-2970 www.equalhungary.hu EQUAL Irányító Hatóság Nemzeti Fejlesztési Ügynökség HEFOP és EQUAL Közösségi Kezdeményezés Irányító Hatóság Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Humán Erőforrás Programok Irányító Hatósága 1133 Budapest, Pozsonyi út 56. www.nfu.hu 2

A kézikönyv írói: Antal Györgyi Baukóné dr. Juhász Mariann Bertalan Erika Boda Margit Wallerné Fekete Judit dr. Hárdi Lilla Holp Edit dr. Jáczku Tamás Jenei Gréthe dr. Katona Zoltán Kissné Kovács Mariann Martinné Debreczeni Anna Munkácsi Ildikó Papp Géza Perák Zsuzsa Zatykó Judit A kézikönyvet szerkesztette: Zatykó Judit Projekt koordináció: Wallerné Fekete Judit Szakmai mentor: Medjesi Anna A kézikönyv az alábbi szakértők útmutatásával készült: Bognár Katalin Eszik Orsolya Ferenczi Andrea Kováts András Vikár András 3

TARTALOM BEVEZETÉS I. MENEDÉKKÉRÔNEK LENNI I.1. A menekülés folyamata I.2. Akkulturáció I.2.1. Az akkulturációs folyamat támogatása I.3. Társadalmi beilleszkedés II. A MUNKAERÔ-PIAC MENEKÜLTÜGYI SZEMPONTBÓL II.1. Az álláskeresés és -megtartás általános technikái II.2. Az álláskeresés és -megtartás menekültspecifikus technikái II.2.1. Álláskeresési tapasztalatok egy munkaügyi központ szemszögéből II.2.2. Álláskeresési tapasztalatok egy civil szervezet szemszögéből II.3. Mitől specifikus a menedékkérők munkaerő-piaci integrációja? II.4. A kulturálisan kompetens segítés módszertana III. AZ INTERDISZCIPLINARITÁS, ÉS AMI MÖGÖTTE VAN III.1. A szociális munka mint az integrált módszer része III.2. A nyelvi képzés mint az integrált módszer része III.3. A pszichoterápia mint az integrált módszer része III.4. Az aktív foglalkoztatáspolitika mint az integrált módszer része III.5. Az önkéntesség mint az integrált módszer innovatív eleme III.5.1. A projekt értékelése III.5.2. Az önkéntes projekt tapasztalatai a szociális munkás naplójából IV. A PROJEKT ELEMEINEK RÉSZLETES BEMUTATÁSA IV.1. A kiválasztás IV.1.1. Ahogy azt a szociális munkás látta IV.1.2. Ahogy azt a pszichiáter látta IV.1.3. Ahogy azt a nyelvtanár látta IV.1.4. Ahogy azt a munkaügyi szakember látta IV.2. A nyelvoktatás főbb elemei és eszközei IV.3. A munkaerő-piaci orientáció eszközei és módszerei IV.3.1. A kulturális és jogi orientáció IV.3.2. A munkaerő-piaci tréning IV.3.3. Tréneri útmutató IV.4. A szociális munka eszközei és módszerei IV.5. A terápia főbb elemei és eszközei 7 11 11 17 19 19 23 23 25 27 29 32 34 39 40 42 43 44 46 47 48 51 52 52 55 56 56 58 60 60 61 77 81 84 4

TARTALOM V. AZ INTEGRÁLT PROGRAM TAPASZTALATAI V.1. Az integrált program módszertani háttere és tapasztalatai V.2. Nyelvoktatási tapasztalatok V.3. A munkaerő-piaci orientáció tapasztalatai V.3.1. A kulturális és jogi orientáció tapasztalatai V.3.2. A munkaerő-piaci tréning tapasztalatai V.3.3. A munkaerő-piaci tréning módszertani háttere a munkaügyi központok tükrében V.4. A szociális munkások tapasztalatai V.5. A pszichiáter tapasztalatai V.6. A tapasztalatok összegzése VI. FÜGGELÉK JEGYZET VI.1. A magyar menekültügy jogszabályi háttere VI.2. A munkaerő-piaci orientációs képzésekre jelentkezők statisztikája VI.3. A munkaerő-piaci orientáció eszközei és módszerei (segédanyagok) VI.4. A csoportdinamikai történések törvényszerűségei VI.5. Programrésztvevők: két életútinterjú VI.5.1. Úgy kell élni, hogy utána el tudd mesélni a következő generációknak, hogy mit csináltál VI.5.2. Tudtuk, hogy ha felkelünk, megyünk a tanfolyamra 87 88 93 95 95 96 98 103 108 109 113 113 119 122 132 136 136 141 145 5

6

BEVEZETÉS Az ESÉLY Fejlesztési Partnerség 1 azzal a céllal állította össze ezt a kiadványt, hogy az EQUAL programok célcsoportjába tartozó menedékkérők munkaerő-piaci integrációjához nyújtson támpontokat a szakterületen dolgozó hivatásos és önkéntes kollégáknak. A kiadvány mint munkaerő-piaci módszertani kézikönyv az EQUAL program keretében 2005 óta folyó munkának azt a részét mutatja be, ami a projekt során kidolgozott és kipróbált integrált szakmai program eredményeiről számol be. A kézikönyv írói a partnerség soraiból kerülnek ki, hozzátéve a témához saját szakterületük tapasztalatait, ami egyben a különféle szakmák és szektorok közötti együttműködés sikeres modelljét is adja. A kísérleti program tapasztalatainak megosztása sok tanulsággal szolgálhat a jövőre nézve mind a menekültügy területén, mind a hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piaci integrációján dolgozó szakemberek számára. Szeretnénk, ha a projekt során szerzett szakmai ismeretek minél szélesebb körbe eljutnának, befolyásolnák a munkaerő-piaci és menekültügyi szolgáltatásokra vonatkozó szakpolitikákat, és ezzel is javítanák a menedékkérők jövőbeli munkavállalási esélyeit. Mi található a kiadványban? A kiadvány első részében a menedékkérő lét sajátosságainak feltérképezésével foglalkozunk. A menekülés előtti időszak és a menekülés traumája mellett a befogadó társadalomba való beilleszkedés nehézségeit járjuk körül, a társadalmi integráció jogi, gazdasági és szociokulturális aspektusát is vizsgálva. Amint azt látni fogjuk, a célcsoport munkaerő-piaci beilleszkedése menekültspecifikus hátrányai következtében jelentősen eltér a többségi társadalométól. A munkaerőpiacon való boldogulásuk érdekében így a támogatásuk is speciális, a menedékkérők és menekültek sajátos igényeire, problémáira érzékeny módszertanon kell, hogy alapuljon. A munkaerő-piaci beilleszkedés sajátos jellegzetességei, problémái vezetnek aztán át minket a kiadvány második részébe, ami az ESÉLY Fejlesztési Partnerség keretei között megvalósult munkaerő-piaci orientációs program tapasztalatait összegzi. Külön fejezetet szentelünk a munkaerő-piaci program által integrált módszerek szociális munka, pszichoterápia, nyelvoktatás, munkaerő-piaci orientáció, önkéntesség bemutatására. Majd az alkalmazott elemek pszichoszociális támogatás, nyelvi képzés, kulturális és munkaerőpiaci orientáció egyéni és közösségi eszközeit, módszereit elemezzük több szemszögből. Végül az integrált program egyes elemeinek értékelésére kerül sor. A program erősségeit és gyengeségeit, valamint a továbbfejlesztési irányait is az öttagú partnerség szemszögéből látja az olvasó. A kézikönyvet Függelék zárja, amelyben a tréningek során használt szemléltető anyagokat mutatjuk be és a tapasztalatátadás szempontjából fontos egyéb dokumentumokat közöljük. 1. Menedék Migránsokat Segítő Egyesület vezető partner, szociális munka; Békés Megyei Munkaügyi Központ a munkaerő-piaci orientációval kapcsolatos feladatok ellátása; Cordélia Alapítvány mentálhigiénés, pszichiátriai segítségnyújtás; Hajdú-Bihar Megyei Munkaügyi Központ a munkaerő-piaci orientációval kapcsolatos feladatok ellátása; ILS Debrecen Nyelviskola nyelvi képzés. 7

BEVEZETÉS Az EQUAL és a menedékkérők Az EQUAL Közösségi Kezdeményezés célja olyan innovatív megközelítések és módszerek kidolgozása és elterjesztése, amelyek hozzájárulnak a munkaerőpiachoz kapcsolódó diszkrimináció és egyenlőtlenségek megszüntetéséhez. Az EQUAL által támogatott kezdeményezések az Európai foglalkoztatási stratégia és a Társadalmi kirekesztés elleni küzdelem közösségi stratégiái által meghatározott szakmapolitikai keretekbe illeszkednek. A magyar EQUAL program azokat a kísérleti kezdeményezéseket támogatja, amelyek a hátrányos helyzetű emberek képzését, munkához jutását, foglalkoztatását segítik elő. A 2005-ben indított ESÉLY Fejlesztési Partnerség keretében megvalósuló projekt a menedékkérők számára nyújt képzési modulok segítségével, egyidejűleg és összehangoltan munkaerő-piaci orientációt és készségfelmérést, kulturális orientációt, pszichoszociális segítséget és nyelvi képzést. Az együttműködés közvetlen célja: a menedékkérők munkaerő-piaci orientációjával kapcsolatos szakmai módszertan kidolgozása; az integrált szakmai szolgáltatások egyidejű alkalmazásának kipróbálása. A program közvetett céljai között szerepel: a szakpolitikai környezet megváltoztatása a meglévő munkaügyi szolgáltatók tevékenységének egy új, eddig még nem támogatott célcsoportra való kiterjesztésével, a menekültügyi intézményrendszer szolgáltatásainak foglalkoztatáspolitikai eszközökkel való bővítésével, valamint a jelenleg hatályos munkavállalásra vonatkozó törvényi szabályozás felülvizsgálásával; a társadalmi előítéletek csökkentése; melyek végső célként a menedékkérők és menekültek társadalmi integrációját segítik elő. A projekt során kidolgozott és kipróbált szolgáltatáscsomag két szempontból is egyedülálló: egyrészt a célcsoport számára hasonló programokon ez idáig nem nyílt részvételi lehetőség; másrészt a fejlesztési partnerségben részt vevő szervezetek mostanáig nem működtek együtt ilyen szervezett formában. 8

BEVEZETÉS A menedékkérők mint célcsoport Befogadóállomásokon élő, menekültstátust kérelmező személyek képezik a célcsoportot. A menedékkérő olyan külföldi, aki az országban tartózkodva védelmet kér, és ennek alapján az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (a továbbiakban BÁH) megindította az eljárást. A kérelmező tartózkodási helyét a hatóság jelöli ki (ez lehet befogadóállomás, magánszállás, idegenrendészeti fogva tartás). A kérelmező jogszerűen tartózkodó külföldinek tekintendő, aki az első meghallgatás után fényképes igazolványt kap, amelynek érvényessége a döntés megszületéséig tart. Ez idő alatt a külföldi bizonyos ellátásokra jogosult, mint például egészségügyi alapellátásra és sürgősségi beavatkozásra, és amennyiben nem magánszálláson lakik, akkor a befogadóállomáson vagy annak minősülő szálláshelyen való ellátásra is. A törvény szerint a kérelmező gyerekek tankötelesek. Bár 1989 és 2006 között több mint 170 ezer külföldi kért védelmet Magyarországon, a menekültként elismertek száma a hatezret sem éri el. A Magyarországra érkezett menedékkérőknek csak egy töredéke összességében alig több mint 4 százalékuk kap menekültstátust. A menekültstátus nélkül maradtak egy kisebb része befogadott státussal maradhat az ország területén, míg a döntő többség kérelmét elutasítja a Hivatal, így ők az országot elhagyni kényszerülnek. 2 A kérelmezők többsége az utóbbi években a következő országokból érkezett: Afganisztán, Irak, Grúzia, Irán, Jugoszlávia, Szomália, Oroszország, Törökország. A menedékkérők az országba érkezésükkor többségükben befogadóállomásokra kerülnek, ahol a többségi társadalomtól gyakorlatilag elszigetelve élnek. A kapcsolatok, a nyelvismeret, valamint a jogi, társadalmi ismeretek hiányában az érdekérvényesítési képességük elenyésző. A befogadóállomás jó esetben ideiglenes megoldás, és csak hónapokra nyújt átmeneti otthont a kérelmezőknek, de gyakran előfordul, hogy évekig élnek ott. Szakképzettségüket, szaktudásukat illetően rendkívül heterogén képet mutat a célcsoport, általában az extremitások jellemzők: mind a teljesen képzetlenek, mind pedig a magasan kvalifikáltak túlreprezentáltak a magyar lakosság átlagához képest. Demográfiai jellemzőiket tekintve a menedékkérők többségükben fiatal, egyedülálló férfiak. Ha bebizonyosodik, hogy ezeket az embereket a hazájukban üldözték, vagy visszatérésük esetén üldöznék, akkor menekültként vagy befogadottként tartósan Magyarországon maradhatnak. Ebben az esetben sikeres beilleszkedésük feltételeként szükség van a munkaerő-piaci integrációjukra. Akik nem maradnak Magyarországon, a tapasztalatok szerint vagy hazatérnek, vagy egy másik európai országban telepednek le. A munkaerőpiacon való megmaradás, a sikeres munkavállalás és jövedelemszerzés az ő esetükben is alapvető fontosságú. 2. Lásd erről bővebben a Függelékben a VI.1. A magyar menekültügy jogszabályi háttere alfejezetet. 9

10

I. MENEDÉKKÉRÔNEK LENNI MENEDÉKKÉRÔNEK LENNI I. A kézikönyv első fejezetében a menekültlét sajátosságait térképezzük fel. Végigjárjuk azt az utat, amit egy menedékkérő, majd elismert menekült vagy befogadott bejárni kénytelen a társadalmi integráció folyamata során. A menekülés traumája mellett kiemelten foglalkozunk a beilleszkedés nehézségeivel, a társadalmi integráció jogi, gazdasági és szociokulturális aspektusával. I.1. A menekülés folyamata A menedékkérők eltérő élettörténete, a menekülés különböző okai és módjai, valamint a befogadó országba való érkezés más és más tapasztalata miatt a menekülés élményéről nehéz általánosságban beszélni. Annak ellenére, hogy a menekülés folyamata különbözőképpen hat az egyénre, az élettörténetek alapján a menekültélmény egy bizonyos mintázata rajzolódik ki. 1 Nyomon követve a menekülés folyamatának négy szakaszát menekülés előtti időszak, menekülés, kérelmezés, integráció/visszautazás, rendre olyan pszichológiai és egyben társadalmi tényezőkkel találkozunk, mint amilyen a trauma, a stressz, a félelem, a veszteség és az izoláció. E tényezőkből épül fel a menekültélmény. Az otthont elhagyni, menekülni, úton lenni, letelepedni mind nagy kihívást jelent azok számára, akikkel Magyarországon mint menedékkérőkkel találkozunk. A kihívások akkor is nagyok, ha a személy a származási országában és a menekülés közben nem traumatizálódott. 1986-ban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Európai Munkacsoportja megállapította, hogy mivel a gyökérvesztés és a száműzetés a szervezett erőszakkal szoros kapcsolatban áll, minden menekültet a szervezett erőszak áldozatának ajánlatos tekinteni. A menekülés előtti időszak Ezt az időszakot alapvetően a szorongás jellemzi. A bizonytalanság, a félelem és a fenyegetettségérzet külső körülmények hatására alakul ki. Hátterében többféle ok állhat: a társadalmi és gazdasági rend felborulása, politikai vagy vallási elnyomás, fizikai erőszak, kínzás vagy az azzal való fenyegetés. A menekültek kényszer hatására hagyják el országukat, így az előkészületekre jellemzően korlátozott idő áll rendelkezésükre. Volt egy kis üzletünk, ahol élelmiszereket árultunk. Csecsen fanatikusok több alkalommal jöttek hozzánk azért, hogy elvegyék a bevételünket. Ebből a pénzből fegyvereket vásároltak, hogy az oroszok ellen harcoljanak. Az egyik nap megverték, majd elvitték a férjemet, akit azóta sem láttam. Két-három nap múlva újra jöttek, és megfenyegettek, hogy ha nem adok pénzt, akkor a lányomat is elviszik. Megígértem nekik, hogy szerzek pénzt. Aznap este eljöttünk onnan. 2 1. Czinkotai R. (ed.): Practical Social Work with Refugees. Menedék Hungarian Association for Migrants, Budapest, 2006, 41 47. o. 2. Az interjúrészletek az e kézikönyv alapjául szolgáló EQUAL program menedékkérő résztvevőivel, valamint az ICCR Budapest Alapítvány által menekültekkel készített interjúkból származnak. 11

I. MENEDÉKKÉRÔNEK LENNI Az otthon elhagyására vonatkozó döntés kimenetelét több tényező az elérhető információ mennyisége, az anyagi háttér, az iskolázottság, a kor, a nem, a családi állapot, az infrastruktúra és a kapcsolati háló mellett az egyén tűrőképessége is befolyásolja. Természetesen nem mindig van lehetőség a kérdés megfontolására, hogy valaki a hazája elhagyása mellett dönt-e, vagy sem, hiszen vannak olyan helyzetek (mint pl. az etnikai tisztogatások), amikor azonnal kell dönteni. A menekülés A menekült nemcsak munkahelyet, anyagi javakat veszít el, hanem mindenfajta korábbi kapcsolatot, barátokat, sőt közeli családtagokat is. A menekültek nagy része illegálisan kényszerül elhagyni az eredeti országát, mert a hatóságok nem engedélyezik a törvényes távozást. A hamis úti okmányokkal, illegális úton való menekülésért komoly árat fizetnek. Amellett, hogy sokak minden vagyona az embercsempészek zsebébe vándorol, az utazás során újabb zsarolások, erőszak könnyű célpontjává válhatnak. A menekülés tipikus jellegzetességei: a kemény fizikai és lelki körülmények, a kiszolgáltatottság és a jövőre vonatkozó bizonytalanság, félelem. Embercsempészekkel jöttem és borzalmasan féltem. Furcsa, otthon is rettegésben éltem, de valahogy mégiscsak otthon voltam. Maga a menekülés annyira megviselt, hogy még mindig rendszeresen rémálmok gyötörnek. Otthon féltem a haláltól, de legalább tudtam, hogy hol vagyok, volt helyismeretem. A menekülésben az volt a legrosszabb, hogy vadidegen embercsempészekre kellett rábíznom magam, és sosem tudtam pontosan, mi történik, hol vagyok, hova tartok. A menekülők csoportján belül a nők különösen veszélyeztetett csoportot alkotnak, hiszen a menekülés során elveszíthetik a hagyományosan hozzájuk legközelebb álló férfirokon által biztosított védelmet. Az egyedülálló nők fokozottan ki vannak téve a nemi alapú diszkriminációnak és erőszaknak. 3 A veszélyeztetett csoportok közé tartoznak a gyerekek is, közülük is elsősorban a kísérő nélküli kiskorúak, akik fokozottan kiszolgáltatottá válhatnak a menekülés során. Amikor jöttem le Bicskére, nagyon ideges voltam, féltem, hogy elveszek. A rendőrök segítettek nekem, volt egy papírom, hogy a táborba jövök, és nem kell fizetnem az utazásért. A rendőrök elmagyarázták a kalauznak, hogy ingyen utazom. Mikor ők már leszálltak, visszajött a kabinomhoz, bezárta az ajtót, és mondta nekem, hogy itt ülök, és nincs pénzem? Mondtam, hogy nincs, de ingyen utazhatok. Erre mondta, hogy fizetnem kell, erre benyúlt a táskámba, előszedte a pénztárcámat, és kivett belőle ötven dollárt, azt mondta: bye-bye, és azzal elment. Én csak sírtam, sírtam, mikor megérkeztem ide, nem mertem szólni senkinek, hogy mi történt velem. 3. Az angol nyelvű szakirodalom az SGVB sexual and gender-based violence rövidítést használja a szexuális és nemi alapú erőszakfajtákra. 12

MENEDÉKKÉRÔNEK LENNI I. A tradicionális normák és struktúrák felbomlása már a meneküléssel megkezdődik. Az egymástól elszakadt családtagok kénytelenek a hiányzó fél szerepeit továbbvinni, ami nagyon más, mint a korábbi hagyományos élet. A menekülés folyamatát még azok a családok is megsínylik, akik együtt hagyják el az eredeti országot, hiszen, mint említettük, a menekülés során előálló különböző krízishelyzetek meghatározóak lehetnek a család későbbi életére nézve. Átmeneti letelepedés, kérelmezési folyamat A befogadóállomásra való érkezés a menekültek többsége számára hosszú idő után az első alkalom a megkönnyebbülésre. A táborban egy kicsit megnyugodtam, voltak mások is ott Algériából. A körülmények nem voltak nagyon jók, de átmeneti állapotnak fogtam fel. Mégis, legalább a haláltól nem féltem. A befogadóállomáson való tartózkodás sokuknak mégis további stresszforrássá válik, mely az alábbiakban érhető tetten: a táborok körülményei többnyire nem megfelelőek: jellemző a szűk tereken való osztozás, a magánszféra teljes hiánya; a személyzet és a menedékérők, illetve a menedékkérők egymás közötti kölcsönös megértését a nyelvi korlátok is gátolják; szűkösek a hagyományos életmódvezetés lehetőségei, mások a higiénés szokások, mások az étkezési, öltözködési, viselkedési elvárások; az alapvető biológiai szükségletek kielégítésén felül mást nemigen nyújt a befogadóállomás. A saját életvezetés hiányából fakadóan a tábori élet a menekült függőségi érzéseit erősíti. A befogadóállomás sajátos lakókörnyezet. Az elszállásoltak teljes ellátást kapnak, így az önfenntartás szükségtelenné válik. Az életritmus központilag szervezett, a tábori élet kereteit korlátozások és tábori szabályok határozzák meg, az egyéni időstruktúra összeomlik. Ezért a hosszú ideig táborokban élők körében gyakran figyelhetők meg a hospitalizáció (tanult tehetetlenség) káros következményei. A háború és a menekülés traumái gyakran kezeletlenül maradnak. A hagyományos családi szerepek felborulnak, a családfenntartó szerepe megváltozik, gyakran szétesnek a családok a menekülés során, és egyedülálló szülők érkeznek gyerekeikkel. A gyerekek szerepe ugyanakkor kiszélesedik: mivel gyorsabban megtanulják a nyelvet, szüleik helyett ők intézik a családi ügyeket. A menekülés előtti időszak és a menekülés traumái a befogadóállomás traumáival egészülnek ki. Ezek a traumák a következőkből erednek: a befogadóállomás külvilágtól való elszigeteltsége, a menedékkérőt körülvevő szokatlan és gyakran ellenséges környezet, a menedékkérők zavarodottsága és bűntudata az otthon maradottak miatt, a szembenézés azzal, hogy a menekülés előtti életük minden kapcsolatát és mindenfajta anyagi javait elveszítették, és mindezek miatt a bizonytalanság és aggódás a jövőt illetően. 13

I. MENEDÉKKÉRÔNEK LENNI A menekülés veszteségek halmazával jár. A veszteségek feldolgozása egészséges helyzetben is hosszan tartó folyamat. A gyászmunkának több fázisa van (kezdeti sokk, tagadás, indulati és depressziós fázis), s a folyamat a különösen nehezített helyzetben több ponton is elakadhat; ilyenkor úgynevezett patológiás gyászról beszélünk. A kezdeti sokk, amennyiben elhúzódik, krízisnek tekintendő, és pszichiátriai krízisintervenciós segítséget igényel. Ezt követi a tagadás fázisa, amikor az érintett próbálja nem tudomásul venni a veszteséget, emocionálisan súlytalannak tekinteni a történteket. Az indulati fázis haragban, gyűlöletben nyilvánulhat meg; gyakran ezek az indulatok rávetülnek a fogadó országra vagy akár a segítőkre is. Nagyon nehéz ebben a fázisban jól működő segítő kapcsolatot kiépíteni. Bármilyen kezdeményezésre, beleértve a munkavállalási orientációt is, sokszor gyanakvással, negatívizmussal reagálnak a menekültek. Leggyakoribb, hogy a gyászmunka folyamata a depressziós fázisban akad el. A reális helyzethez képest megdöbbentő a motiváció hiánya, alacsony szintje és a lehetőségek kihasználatlanul hagyása. Gyakran felborul az alvás-ébrenlét ciklusa. Érdemes odafigyelni a larvált depresszióra, amikor a depresszió nem hangulati zavarként jelenik meg, hanem orvosilag jól meg nem fogható, gyorsan változó testi tünetek, betegségek formájában nyilvánul meg. A pszichoterápiás támogatás mellett a gyógyszeres antidepresszáns-terápia is sokszor indokolt. Szerencsés esetben ez elősegíti a valós helyzet érzelmi elfogadását és a valós lehetőségek minél optimálisabb kihasználását. Enyhítő körülmény lehet, ha a menedékkérőt körülveszi egy szociális háló, vagyis többen együtt menekülnek. A családdal menekülés ugyanakkor nehezítő tényező, mert a veszteségek azonos halmaza növelheti a feszültségérzést. A feldolgozatlan belső feszültségek a család egyben maradását veszélyeztetik; a családterápiás külső támogatásnak ekkor különösen fontos szerep jut. A feldolgozatlan feszültségek egyik következménye lehet valamilyen leggyakrabban alkoholos addikció kialakulása. A deviáns viselkedési megnyilvánulások is ide vezethetők vissza. Mindkét esetben érdemes kideríteni, hogy a tünetek az új helyzetből fakadnak, vagy már korábban is fennálltak. Felmérések szerint a befogadóállomásokon élő menedékkérők között 20 25 százalékos a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) előfordulása, de vannak olyan csoportok, ahol ez az arány a 80 90 százalékot is eléri. A poszttraumás stressz szindróma késői (1 6 hónap) válasz egy kifejezetten veszélyeztető helyzetre vagy hosszú ideig sorozatban jelentkező (fizikális, szexuális bántalmazás) stresszhelyzetre, amelyre a személy intenzív félelemmel, tehetetlenséggel reagált. A PTSD tünetei: a trauma újraélése (kényszerű emlékezés, rémálmok, hallucinációk), a traumával kapcsolatos helyek, személyek kerülése és az általános válaszkészség megbénulása, érzelmi beszűkülés, a jövőkép beszűkülése, továbbá fokozott készenléti állapot: alvászavar, ingerlékenység, koncentrációs nehézségek, fokozott éberség (hipervigilitás), fokozott vészjelzéskészség. 14

MENEDÉKKÉRÔNEK LENNI I. A PTSD annál súlyosabb, minél hosszabb ideje áll fenn a megjelölt tüneti helyzet. Amennyiben a tartama hosszabb, mint egy hónap, a szindróma klinikailag is kimutatható szenvedéssel jár, és a szociális, munkahelyi és más fontos funkciók romlását okozza. A gyógyulás esélye lényegesen csekélyebb, ha a befogadóállomáson ismételt traumák tartják a regresszió fogságában a menedékkérőt vagy menekültet. A kezeletlen PTSD tartós személyiségváltozáshoz vezethet, és megbetegítheti a következő generációkat is. A trauma természetét illetően különbséget kell tennünk a kínzás/bántalmazás túlélői (elsődleges áldozatok) és a túlélőkhöz tartozó, másodlagosan traumatizált áldozatok között (utóbbiak lehetnek a szemtanúk). A kínzás ugyanis nemcsak az áldozat énjét töri szét, hanem az őt körülvevő családban is megroppanást okozhat. A kínzókamra szürreális világa mintegy tovább él az összekuszálódott emberi kapcsolatokban. Háborús traumákat szenvedett családokban a traumatizáció felbontja a korábbi családi szerkezetet, és egyidejűleg több tünethordozó is megjelenhet. A kínzás/bántalmazás hatására az apa elveszítheti hagyományos családfő szerepét, és a család fejévé a feleség válik. Az új szerepminták tradicionális közösségekben például muzulmán hitűek körében elítélendők. A menekültstátus iránti kérelem beadása után elkezdődik a passzív várakozás időszaka. A kérelmezők ugyanis csak egy év letelte után dolgozhatnak a menekülttáboron kívül, és nem jogosultak magyar nyelvi képzésre sem. A kulturális, társadalmi és gazdasági szerepeitől megfosztott menedékkérők a hosszan elhúzódó kérelmezés esetén nemritkán fásultságba, agresszióba vagy egyéb szélsőséges viselkedési módokba menekülnek. Az úgy volt, hogy egy nagyon nehéz napon volt, azt is mondhatom, hogy majdnem öngyilkosságba akartam kezdeni. Már elmúlt két hónap, három hónap, és semmi Csak úgy voltam, és nem is akartam kimenni a táborból, pénz nélkül minek? Csak úgy nézelődni? Bent, a táborban hosszú volt az idő. Internetezés, chatelés, zenehallgatás. És amikor lezárták az internetszobát, és mindenki elment dolgozni, akkor kezdődött a szomorúság. Televízió, az volt, de nem a szobákban, és ha én nem azt a csatornát akarom nézni, akkor most mi van? Lehetett még, mondjuk, focizni, de kemény pálya volt, beton, és valakinek a keze kiment a helyéről, valakinek a lába, és féltünk, hogy nekünk is bajunk lesz. ( ) Mindennap ott álltam a kapuban, és néztem, hogy jön-e valami autó, és nem kell-e segédmunkás valakinek. A menekültstátus elnyerése után a menekültek fél évig lakhatnak a befogadóállomáson. Ez a fél év áll rendelkezésükre, hogy megtanuljanak magyarul, munkát találjanak és előtakarékoskodjanak, hogy albérletbe tudjanak költözni. A menedékkérők, illetve később a menekültek, befogadottak hátrányos helyzetének okai többek között a magyar nyelvismeret, a helyi kultúra ismeretének a hiányára, valamint a menekülés során átélt traumák következményeire vezethetőek vissza. Az EQUAL program e speciális beilleszkedési hátrányok leküzdésére a menedékkérők csoportját más hátrányos helyzetű csoportokkal együtt a képzésben és a munkához jutásban kívánta segíteni. 15

I. MENEDÉKKÉRÔNEK LENNI A 2005-ben indított projekt a kérelmezők szempontjából éppen a passzív időszakban, a várakozási szakaszban nyújtott a nyelvi képzés mellett olyan kulturális és munkaerő-piaci orientációt, amely egyrészt pozitív határozat esetén megalapozhatja a későbbi sikeres integrációt, másrészt pedig a határozat kimenetelétől függetlenül az ingerszegény és bizonytalan időszakot tevékenységgel tölti meg. Ily módon a projekt lehetőséget nyújtott a kérelmezők elvesztett kulturális, társadalmi, gazdasági szerepeinek kezdetben ugyan csak elméletben való újrateremtéséhez. Az érintettek megtapasztalhatják, hogy a projektben való részvételük és döntéseik révén képessé válnak a saját életükre hatást gyakorolni. Visszatérés a kibocsátó országba / letelepedés / harmadik országba való áttelepedés A menekülés folyamatának hosszú távú megoldásai között tartják számon a kibocsátó országba való visszatérést. Ez a legnyilvánvalóbb megoldás akkor, ha az eredeti országban konszolidálódik a helyzet. A letelepedés, a menekültek helyi integrációja szintén kulcsfontosságú, hosszú távú megoldásnak tekinthető. A harmadik országba való áttelepedés azoknak a menekülteknek lehet hosszú távú megoldás, akiknek sem a menekültstátust adó országban való integrációja, sem a hazájába való biztonságos visszatérése nem lehetséges. 16 Fotó: UNHCR

MENEDÉKKÉRÔNEK LENNI I. I.2. Akkulturáció A más etnikumhoz, más kultúrához tartozók és a befogadó társadalom közötti akkulturációs jelenségek már az újonnan jövők megérkezésétől megfigyelhetők. Az akkulturáció a kulturális érintkezések olyan folyamatait jelöli, amelyek során az egyén vagy csoportok kultúrája megváltozik (akár akaratlagosan, akár nem) egy másik kultúrával való érintkezés következtében. Az akkulturációs modell ugyan a már letelepedett egyének vagy csoportok alkalmazkodási és megküzdési stratégiáival foglalkozik, azonban a menedékérőket középpontba állító megközelítés sem feledkezhet meg az akkulturáció jelenségéről. Egyrészt azért, mert ideális esetben a menedékkérő a menekültstátus birtokában idővel letelepedhet, másrészt meg azért, mert az akkulturációs folyamatok valóban nem várják meg a kérelmezési szakasz végét, a határozat megszületését. A más kultúrához tartozók akkulturációja interakciók során megy végbe. Különböző alkalmazkodási és megküzdési stratégiák léteznek, attól függően, hogy az egyén vagy a közösség miként viszonyul a saját és a fogadó társadalom kultúrájához. Mindkét dimenzióban a menekült egyén vagy közösség elfogadja és fenntartja, vagy visszautasítja egy bizonyos kultúra értékeit, szokásait és viselkedési mintáit. A modell értelmében az alábbi négy lehetséges kimenete lehet az akkulturációnak: integráció, asszimiláció, szegregáció és marginalizáció. Természetesen ezek inkább ideáltípusai a valóságos tendenciáknak, vagyis nem tiszta formában fordulnak elő. Akkulturációs stratégiák Fontos-e a saját kulturális identitásunk megőrzése? Igen Nem Fontos-e a többségi társadalommal kapcsolatot fenntartani? Igen Integráció Asszimiláció Nem Szegregáció Marginalizáció 17

I. MENEDÉKKÉRÔNEK LENNI Akkulturációs stratégiák 4 Integráció Amennyiben a más kultúrához tartozó megőrzi a saját kultúráját, ugyanakkor elfogadja, megérti és tiszteli a befogadó közösség kultúráját, akkor az egyén integrálódik. Az integráció mind az egyén, mind a befogadó társadalom számára a legkívánatosabb állapot. Az akkulturáció azonban a valóságban ritkán megy végbe ilyen harmonikusan. Gondoljunk csak a kultúrák közötti különbségekre, az egymásnak ellentmondó vallási vagy egyéb kulturális hagyományokra. Arról nem is beszélve, hogy a különböző kultúrákhoz tartozó nyelvek és tradíciók ápolása is komoly feladat. Az integráció nem csupán a más kultúrához tartozók számára követel változást, alkalmazkodást, hanem a befogadó társadalomnak, a helyi közösségeknek és intézményi-szervezeti kultúráknak, működési mechanizmusoknak is változniuk kell. Csak a felek egymáshoz igazodása révén jöhet létre diszkriminációtól mentes, sokszínű és nyitott társadalom. Asszimiláció Asszimilációról akkor beszélhetünk, ha a befogadó társadalom kultúrája átveszi az eredeti kultúra helyét. Ebben az esetben a más kultúrához tartozók nem ápolják az eredeti kultúrával való kapcsolatukat, sőt nemegyszer nyíltan elutasítják azt, és igyekeznek a befogadó ország viselkedési mintázatait, szokásait elsajátítani. Az asszimiláció mögött lévő alkalmazkodási stratégia mozgatója gyakran a család és a gyerekek gazdasági és társadalmi boldogulása. Asszimiláció ennél spontánabb módon is lezajlódhat a második, harmadik generációs leszármazottak körében, akik már nem követik a szülők, nagyszülők kulturális szokásait. Szegregáció Szegregáció akkor következik be, amikor a más kultúrához tartozók kizárólag az eredeti kultúrájukhoz ragaszkodnak, elutasítva a fogadó ország kultúráját. A fogadó ország kultúrájának elutasítását erős etnikai vagy vallási identitású csoportok választják. Az első generációban erős a saját hagyományokhoz való ragaszkodás, de a szegregáció jelensége jellemző lehet a második, harmadik generációban is. Kialakulásáért a többségi társadalomtól elszenvedett diszkrimináció, a hátrányos gazdasági és társadalmi helyzet tehető felelőssé. Marginalizáció Marginalizáció akkor következik be, amikor a más kultúrához tartozó mind a saját, mind a többségi társadalom kultúráját elutasítja. Kialakulása a társadalmi kapcsolatok és mindenfajta támogatás hiányával hozható összefüggésbe. A marginalizáció következménye a társadalmi kirekesztés és a teljes elszegényedés. 4. A modell kidolgozása J. W. Berry nevéhez fűződik. Lásd G. Doná and J. W. Berry: Refugee Acculturation and Re-acculturation. In A. Ager (ed.): Refugees Perspectives on the experience of forced migration. London New York, 1999, 169 195. o. 18