A PALESZTIN GAZDASÁG AZ 1990 ES ÉVEKBEN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ OSLÓI FOLYAMATRA

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK levelező tagozat szakdiplomácia szakirány A PALESZTIN GAZDASÁG AZ 1990 ES ÉVEKBEN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ OSLÓI FOLYAMATRA Készítette: Ujvári Anna Budapest, 2008 1

2

Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Bevezetés... 5 1. A dolgozat háttere... 6 2. A Közel-Kelet, Izrael és a palesztin területek gazdasága... 9 2.1 A Közel-Kelet gazdaságáról... 10 2.1.1 Kontraszt: Izrael és a palesztin területek gazdaságának eltérései... 13 2.2 A palesztin területek és Izrael gazdasági kapcsolatainak történeti alakulása... 16 3. Az oslói folyamat egyezményei... 19 3.1 A szerződések gazdasági vonatkozásai... 22 3.2 A Párizsi Protokoll... 24 4. Az 1990-es évek gazdasági folyamatai... 26 4.1 A gazdaság szerkezete... 28 4.1.1 A GDP alakulása az 1990-es években... 33 4.1.2 Népességi adatok... 36 4.2 Fiskális politika... 37 4.3 Foglalkoztatottság és monetáris politika... 40 4.4 Külkereskedelem... 43 4.5 Bankrendszer és tőkepiac... 46 3

4.6 Szegénység és segélyezés... 48 4.7 Békefolyamat és gazdasági folyamatok... 50 5. A palesztin gazdaság kilátásai... 53 5.1 Lehetséges változások a palesztin önállósodás nyomán... 58 6. Összefoglalás... 61 Felhasznált irodalom... 66 4

Bevezetés A dolgozat célja, hogy bemutassa a palesztin területek gazdaságát az 1990-es években, és választ keressen arra a kérdésre, hogy a békefolyamat előrelendülése befolyásolja-e a gazdaság helyzetét, valamint a gazdaság helyzete hogyan hat a békére. Az 1990-es évek palesztin gazdaságának, valamint az oslói folyamatnak a vizsgálatától azt várom, hogy javultak a főbb mutatók, csökkent a szegénység, nőtt a GDP, és általában ha nem is minden, de a legtöbb területen látványos javulás figyelhető meg. A fő kérdés ezzel kapcsolatban, hogy a gazdasági mutatók 1997-2000 között tapasztalható javulása ellenére miért tört ki mégis 2000-ben a második palesztin felkelés, vagyis intifáda. Abban az időszakban ugyanis, amikor a számok tekintetében a helyzet javulást mutatott, a politikai feszültségek nem csökkentek, és a gazdaság eredményeinek javulása nem vezetett a mindennapi élettel való nagyobb elégedettséghez. Az Izrael által 1967 óta (a nemzetközileg elfogadott nézet szerint) megszállt területek különleges helyzetben vannak. Az 1947-es ENSZ-határozat, amely egy arab és egy zsidó állam létrehozását rendelte el, csak félig valósult meg: Izrael megalakult 1948-ban, a palesztin állam azonban máig sem. A zsidó álam megalakulása után a Nyugati Partot (másnéven Ciszjordánia) és a Gázai-övezetet Jordánia és Egyiptom ellenőrizte. Izrael az 1967-es háború óta tartja megszállás alatt ezeket a területeket, valamint Kelet-Jeruzsálemet, amelyeken 1993-1994 óta részben megvalósult a palesztin irányítás, és amelyek (a jelenleg uralkodó elképzelés szerint) egy jövőbeni palesztin állam alapját képezik. 5

1. A dolgozat háttere Az oslói folyamat 1 lehetőségeket és jogokat adott a Palesztin Hatóságnak (PH), a teljes rendezést, megbékélést azonban nem sikerült végigvinni. Eredménynek tekinthető már az is, hogy a számos béketervtől eltérően az oslói szerződések nem maradtak papíron, végrehajtásuk elkezdődött. A Nyugati Part és a Gázai-övezet egy részéről ugyan kivonult az izraeli hadsereg az 1990-es években, de az átadás -különböző okok miatt- nem volt maradék nélküli. A 2000-ben kitört intifádát követően az elmérgesedett izraeli-palesztin viszony még nehezebben rendezhetővé vált. 2005 nyarán, Ariel Saron miniszterelnöksége alatt Izrael egyoldalúan kivonult a Gázaiövezetből. 2006 elején az első demokratikus választásokra is sor került a palesztin területeken. Az államiság kritériumai 2 részben fennállnak annak ellenére, hogy nincsenek végleges határok, a palesztin kormány pedig nem tudja kézben tartani a rá bízott feladatokat. A politikai problémák, a néha polgárháborúhoz közeliként leírt helyzet miatt azonban 2008-ban a palesztinok lehetőségei igencsak korlátozottak. Egy idegen állam által megszállt, részben saját irányítású, de jogaiban és lehetőségeiben jelentősen korlátozott entitásról van szó. A gazdaság nem állami körülmények között működik, ezért nemzetgazdaságról nem is beszélhetünk. Megjegyzendő, hogy (az esetleges hiedelmekkel ellentétben) a térségben piaci alapokon működő gazdaság létezik. Számos tulajdonságában eltér ugyan a gazdasági rendszer a nyugati gazdasági rendszerektől, de alapvető működése hasonlít azokhoz. Mivel Oslóban a palesztin nép számára felcsillant a végleges rendezés (és a saját állam megalakításának) reménye, hosszú idő után végre elismerést nyertek követeléseik, valamint a Palesztin Hatóság is elismerte Izraelt, pozitív várakozások alakultak ki. Az 1993-tól kialakuló bizakodó hangulat és a sok évtizede várt, a korábbi állapotokhoz képest jelentős előrelépés 1 Az oslói folyamat időtartamán az Elvi Nyilatkozat aláírásától (1993. szeptember) a második intifáda kitöréséig (2000. szeptember) tartó időszakot értem. 2 Az 1933-ban aláírt, Az államok jogairól és kötelezettségeiről szóló montevideói egyezmény szerint az államnak, mint a nemzetközi jog alanyának rendelkeznie kell állandó lakossággal, meghatározott területtel, kormányzattal, és a más államokkal való kapcsolattartás képességével. Shaw, Malcolm N: Nemzetközi jog. Osiris Kiadó, Budapest, 2002. 135.o. 6

miatt valószínűsíthető, hogy a mindennapi élet mellett a gazdaság is biztosan pozitív irányba módosult. A felfokozott várakozások és a kedvezőbbé váló feltételek ellenére azonban az oslói folyamat nem járt átütő eredményekkel. A két nép szélsőséges csoportjai a kezdettől fogva ellenezték a megállapodásokat, de a nagyarányú támogatói tábor egy része csak akkor fordult el a békefolyamattól, amikor az végképp kezdett zátonyra futni. 3 A szerződések aláírásakor a palesztinok nagy többsége támogatta azokat, és az erőszak mértéke is csökkent. 4 A békefolyamat támogatása és az erőszakos tettek támogatása negatív korrelációt mutat: az egyik növekedése a másik csökkenésével járt. 5 A palesztin lakosság egy felmérés szerint 1998-ban 75%-ban támogatta az oslói békefolyamatot. A támogatottság magas szintje kitartott egészen 2000 nyaráig. A palesztinok többsége tehát úgy érezte, hogy az oslói folyamat a legjobb lehetőség a békére. 6 Egy 1996-os felmérés szerint az izraeliek 70 százaléka vagy támogatta a békefolyamatot, vagy közömbös volt a kérdéssel kapcsolatban. 1999-re az arány visszaesett 60 százalékra. 7 A Közel-Keleti régió néhány gazdasági vonásának legalább érintőleges bemutatása nélkül nem érthetünk meg minden problémát és egyedi vonást, ezért az 2.1 alfejezetben erre is kitérek. A régió fontos szerepet tölt be a nemzetközi politikában, sok évtizede az egyik fókuszpontja. Ennek egyik, talán a legfontosabb oka, hogy a világ olajkincsének legnagyobb hányada itt található. 8 3 Rostoványi Zsolt: Együttélésre ítélve. Zsidók és palesztinok küzdelme a Szentföldért. Corvina Kiadó, Budapest, 2006. 163.o. 4 Az 1996-os véres merényletek következményeként 1997 elejére a palesztin közvélemény 87 százaléka támogatta a békefolyamatot, 1996 végére pedig az erőszakos cselekmények támogatottsága 20 százalékra esett vissza az 1993-as 57 százalékról. Shikaki, Khalil: The Peace Process and Political Violence. Meria Journal, 1998. március, 2/1. http://meria.idc.ac.il/journal/1998/issue1/jv2n1a2.html 5 Shikaki, Khalil: Willing to Compromise. Palestinian Public Opinion and the Peace Process. United States Institute for Peace, Special Report. Washington, 2006. www.usip.org. 6 BenYishay, Ariel: Palestinian Economy, Society and the Second Intifada. Meria Journal, 6/3, September 2002. http://meria.idc.ac.il/journal/2002/issue3/jv6n3a4.html 7 Isseroff, Ami: Viewpoints. The Peace Process is Dead, Long Live the Peace Process. 2003. http://www.mideastweb.org/oslofailed.htm 8 Egy 1995-ös adat szerint a tágabb értelemben vett Közel-Keleten a világ földgázkészletének 32 százaléka, a kőolajkészletnek pedig 70 százaléka található, utóbbi kétharmada a Perzsa-öbölben van. Gazdik Gyula: A Clinton-kormányzat és a Közel-Kelet. =Valóság, 1998. 3. szám. 101.o. 7

A palesztin gazdaság bemutatásában segítséget nyújt többek között két tanulmánykötet. Az egyik 9 az 1990-es évek gazdasági folyamatainak elemzésében segít. A kötet tanulmányai a gazdasági kérdéseket és a jövőt tényszerűen látják, általában nem mondanak értékítéletet. A palesztin állam létrehozása utáni lehetséges gazdasági forgatókönyveket írnak le. Jelen dolgozat célja, hogy részben a politikai problémákat is bemutassa. Egyes jelenségek érintése nélkül nem értelmezhető a kialakult helyzet. Politikai és gazdasági kérdések nem választhatók el egymástól, hanem egyetlen rendszeren belül értelmezendők. A másik, 1994-ben megjelent tanulmánykötet 10 taglalja a palesztin entitás kihívásait és lehetőségeit az 1990-es évek első feléből nézve, illetve elemzi a Közel-Keleten megvalósuló béke gazdasági következményeit és kihívásait. A tanulmányokat és a szerzők véleményét, következtetéseit a jövőt elemző fejezetben az addig megismert oslói folyamaton keresztül vizsgálom. A kötet előszavában megjelenik az a fent említett elképzelés is, hogy a béke és a gazdaság szorosan összefüggenek. Az oslói folyamat első néhány évében a politika és a gazdaság szorosan összefonódtak, a gazdaság függetlenségének kérdése rendkívül fontossá vált, nagymértékben befolyásolva a politikát. 11 Az egyezmények megvalósulásának vizsgálatát és a politikai szempontok bemutatását többek között Geoffrey R. Watson végzi el The Oslo Accords. International Law and the Israeli-Palestinian Peace Agreements című munkájában. 12 Az oslói szerződések megvalósulásának részleteit taglaló kötet is fontos része a feldolgozott irodalomnak. A magyar és külföldi szakfolyóiratok egyes cikkei, amelyek a szerződések aláírásakor íródtak, valamint a hosszabb folyamatokat elemzik, szintén feldolgozásra kerülnek. A téma feltárásában a fent leírt irodalom feldolgozása sorvezetőként szolgál, valamint fontos szerepet kapnak a statisztikai adatok, elemzések. A Világbank, Nemzetközi Valutaalap és egyéb szervezetek elemzései másodlagos forrásokként szolgálnak, az általuk közölt adatok 9 Cobham, David-Kanafani, Nu man: The Economics of Palestine. Routledge, London, 2004. 10 Fischer, Stanley - Rodrik, Dani - Tuma, Elias (Ed): The Economics of Middle East Peace. The MIT Press, London, 1994 11 Elmusa, Sharif S- El-Jaafari, Mahmud: Power and Trade: The Israeli-Palestinian Economic Protocol. =Journal of Palestine Studies, Vol. 24, No. 2 (Winter, 1995) pp14. 12 Watson, Geoffrey R: The Oslo Accords. International Law and the Israeli-Palestinian Peace Agreements. Oxford University Press, Oxford, 2000. 8

pedig az izraeli és palesztin statisztikai hivatal adatai mellett nélkülözhetetlenek a téma feldolgozásában. Meg kell említenem az adatgyűjtés nehézségeit, mellyel a felkészülés során szembesültem. Az adatok egy része semmilyen kutatott forrásból nem hozzáférhető, vagy csak másodlagos forrásokból érhető el. Egy-egy év adatai sokszor nem teljesek, egyes mutatók nem minden időszakra vonatkozóan kutathatók. Az adatok ráadásul esetenként forrásonként különböznek. A palesztin gazdaságnak a dolgozat megírásakor tapasztalható általános helyzete, valamint a környezet (Izrael és a közel-keleti régió) és a gazdasági kapcsolatok érintőleges ismertetése után térek rá az oslói folyamat taglalására. A tényszerű gazdasági mutatók mellett a politikai helyzet és a változásának bemutatása is elengedhetetlen. A konkrét megállapodások és azok végrehajtása az 1990-es években, valamint a politikai-gazdasági történések képezik a dolgozat fő vonalát. Választ keresek arra a kérdésre, hogy a békefolyamat milyen mértékben szolgálta a palesztinok, elsősorban a palesztin gazdaság érdekeit. Utóbbi mérésére a számokkal kimutatható változások szolgálnak. A palesztinok érdekeinek vizsgálata messzire vezető lehetne. Kérdés, hogy mennyiben sikerült megvalósítani a megfogalmazott célokat, és melyek maradtak papíron. A végrehajtás során milyen hibákat követtek el a történések szereplői, mit lehet ezekből tanulni a jövőre nézve. Mik a kilátásai a majdani palesztin államnak, mennyiben beszélhetünk majd szuverén államról abban a tekintetben, hogy Izrael biztosan nem engedheti meg magának, hogy átmeneti időszak nélkül szabad kezet adjon új szomszédjának. 2. A Közel Kelet, Izrael és a palesztin területek gazdasága A Közel-Kelet gazdasága rendelkezik néhány olyan vonással, amelyek magyarázatra szorulnak, és nélkülözhetetlenek a téma további tárgyalása szempontjából. E vonások mellett Izrael és a palesztin területek helyzete is röviden felvázolásra kerül. 9

2.1 A Közel-Kelet gazdaságáról A Közel-Kelet államai sok tekintetben nem hasonlíthatók össze a nyugati államokkal. A gazdaság és a társadalom alakulása más-más úton ment végbe. A neopatriarchális berendezkedés és a megkésett nemzetfejlődés miatt az állam tevékenységi köre az élet szinte minden területére kiterjed. 13 Csicsmann László értekezésében felhívja a figyelmet arra, hogy a Közel-Keleten két szektor létezik: egy modern gazdaság, melyben a kapitalizmus érvényesül és exportra termel, valamint egy tradicionális szektor, melyre az autarchia és naturálgazdálkodás jellemző. Az informális szektor jelentősége jóval nagyobb a kívánatosnál. A demográfiai robbanást az egyik legfontosabb gazdaságra ható jelenségnek tekinti. A másik két meghatározó tényező a szegénység és a tömegoktatás elterjedése. A fontos, gazdaságot is komolyan befolyásoló társadalmi változások közé tartozik, hogy ma már a Közel-Keleten is kisebb családok élnek egy fedél alatt, mint korábban, és egyre több a főiskolát, egyetemet végzettek száma. Ugyanakkor a munkanélküliség ebben a régióban kiemelkedően magas: 2005-ben a Közel-Keleten és Észak-Afrikában 13,2 százalékos. A 15-24 éves korcsoportban egyes országokban akár a 30-40 százalékot is eléri. Az izraeli-palesztin konfliktus elhúzódásának fő oka a szerző szerint a palesztin népesség magas termékenysége, ami a demokratikus megoldások ellen hat. 2001-es ENSZ-adatok szerint amíg egy izraeli zsidó nő átlagosan 2,7 gyermeket szül élete során, addig egy palesztin nő átlagosan 5,6 gyermeket. A fejlett demokráciákkal összehasonlítva az izraeli termékenységi ráta így is kiemelkedően magas. A palesztin lakosság dinamikusan nő, és a menekültek visszatérésének engedélyezése esetén arányuk messze a zsidó lakosság fölé nőne. A régió gazdasági fejlettségi szintje a fejlődő országoké felett van, sőt a fejlett országokéval vetekszik. Ebben persze szerepet játszik az, hogy sok régióbeli ország olajmonarchia, vagyis kizárólag az olajból származó bevételeiből biztosít kimagasló jólétet állampolgárainak, és nem beszélhetünk esetükben demokráciáról. 13 Csicsmann László: A nyugati típusú demokrácia adaptálásának lehetőségei és korlátai a tágabb értelemben vett Közel-Keleten. PhD értekezés, Budapest, 2006. http://www.lib.uni-corvinus.hu/phd/csicsmann_laszlo.pdf 10

A szerző rámutat a nyugati típusú gazdaságok és az úgynevezett járadékgazdaságok közötti különbségre. Míg a nyugati, termelő államok bevételei elsősorban adóztatásból származnak, vagyis az állam függ az adózóktól, addig a járadékgazdaságban az állam nincs ilyen formájú függésben a társadalomtól, bevételei pedig külső, nem az adott társadalom tagjaitól származó forrásból keletkeznek. A közel-keleti, autoritárius berendezkedésű járadékgazdaságok országaiban az adóbevételek aránya alacsony, ezért a társadalomnak kevesebb lehetősége van a kormány ellenőrzésére, valamint sokkal kisebb a demokratizálás esélye. A közel-keleti járadékgazdaságok bevételei vagy az olajból, vagy egyéb állami monopóliumokból (például utak használata), vagy pedig úgynevezett stratégiai járadékokból származnak. A stratégiai járadékokat egyes nagyhatalmak biztosítják számukra katonai vagy gazdasági segély formájában. Nasser M. Suleiman cikke 14 szerint három okból kereshetik az egymással való gazdasági együttműködést egy régió országai. Az egyik ok lehet a gazdasági fejlődés, jólét keresése, a másik a régió külső alkupozíciójának javítása, a harmadik gazdaságon kívüli célok elérése, például a biztonság javítása. A szerző felhívja a figyelmet a régión belüli kereskedelem szinte elhanyagolható szintjére: az export és import egymás között mindössze az államok évi exportjának-importjának 7-8 százaléka körül alakul. Összehasonlításképpen: 1991-1997 között az Európai Unió országai átlagosan kereskedelmük 62,1 százalékát folytatták egymás között, míg a Közel-Keleten ugyanez az arány 7,1 százalék volt. A tőke és a turisták országok közötti áramlása szintén korlátozott. A közel-keleti és észak-afrikai területen belül fontos és jelentős méreteket ölt viszont a munkaerő áramlása. Ennek egyik forrása a nem olajtermelő államokból az Öböl-államok felé irányuló munkaerő, másik forrása pedig az Izraelben dolgozó palesztinok munkavállalása volt. Az 1990-es években ezt korlátozták, és részben ázsiai munkaerővel helyettesítették az arab munkásokat. 14 Suleiman, Nasser M.: Economic integration tendencies in the Middle East. http://www.albab.com/arab/econ/suleiman.htm. 11

A gazdaságpolitikai együttműködésre kevés példát találunk a térségben, az egyik ilyen a GCC (Öbölmenti Együttműködési Tanács), a másik pedig az OPEC (Olajexportáló Országok Nemzetközi Szervezete), mely azonban nem kizárólag a Közel-Keleten működik. A Közel-Keleten ugyanakkor nagyobb gazdasági együttműködésre is lenne lehetőség: a természeti kincsek áramlása és a pénzügyi együttműködés még korántsem érte el teljesítőképessége csúcsát; a régión belüli és kívüli kereskedelem, a piacok, valamint a belső munkaerő-áramlás és a turizmus is fejleszthető még. Az együttműködés alacsony szintjének fő oka a gazdaságok viszonylagos zártsága, a kereskedelem korlátok közé szorítása, az egymás közötti kereskedelem alacsony foka, a világkereskedelemben való részvétel korlátozott volta. Természeti erőforrásaikból származó bevételeik miatt nem kényszerülnek reformok bevezetésére vagy liberalizálásra. Az országoknak politikai ellentéteiken is túl kell lépniük. A legfontosabb itt az arab-izraeli viszály felszámolása. A régión belüli együttműködést segíthetik régión kívüli egyezmények is, ilyen lehet például az EU-val vagy az Egyesült Államokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodás. Az infrastruktúra fejlesztése az előzőekhez hasonlóan lényeges lehet. A lehetőségek még egyáltalán nincsenek kiaknázva, ezt mutatja a magántőke, magánbefektetések jelenlétének igen alacsony szintje, valamint az 1990-es évek második felében az export évi mindössze 1,5 százalékos növekedése. A 23 közel-keleti és észak-afrikai ország közül mindössze tíz tagja Világkereskedelmi Szervezetnek. A közel-keleti államok egymás közötti együttműködése annak ellenére sem vált gyümölcsözővé, hogy több egyezmény is született már a regionális kooperációról. 1953-ban és 1956-ban is aláírtak ilyen szerződéseket, sőt 1964-ben az Arab Közös Piacot is megalapították. 15 Az egyik legfontosabb együttműködési terület az idegenforgalom lehetne. A régión belül is lehetne élénkebb a turizmus, és más régiók turistáinak utaztatása is fejleszthető volna. Turisztikai célpontokban a terület hihetetlenül gazdag, hiszen történelmi, vallási, kulturális, 15 Handoussa, Heba- Shafik, Nemat: The Economics of Peace: The Egyptian Case. In Fischer, Stanley - Rodrik, Dani - Tuma, Elias (Ed): i.m. pp31. 12

földrajzi adottságai egyedülállóak. A tőke és a szaktudás az együttműködés hiánya és a régió politikai bizonytalanságai miatt külföldre áramlik, pedig belföldi kiaknázása óriási lehetőségeket rejt. A menedzsment és a gazdasági és társadalmi problémák hatékonyabb kezelése fellendülést hozhatna. 16 A Közel-Kelet gazdasági rendszerei közül kevés mutat jelentős hasonlóságot a nyugati gazdasági rendszerekkel. A leginkább megfelelnek a nyugati modellnek Izrael, Törökország és Egyiptom. Részben nyugati vonásokkal rendelkezik Szíria, Irak, Libanon és Jordánia, a többiek pedig főleg az olajkincseikre építik gazdaságukat. 17 Az Európai Közösség az 1972-es párizsi csúcstalálkozón fogadta el az úgynevezett Globális mediterrán politikát, melynek célja a kétoldalú szerződések helyett egy egységes együttműködési rendszer bevezetése volt. Az Unió 1995-ben fogalmazta újra a térséggel kapcsolatos stratégiáját 18, vagyis nyitott a régió országai felé. A barcelonai folyamat lényege a szabadkereskedelem megteremtése lett volna. Ma a Közel-Kelet-politika az EU szomszédságpolitikájának a része. Az EU nem titkolt szándéka azonban ezzel párhuzamosan a Közel-Kelet békéjének megteremtésében való részvétel. 2.1.1 Kontraszt: Izrael és a palesztin területek gazdaságának eltérései Izrael gazdasági értelemben a Nyugathoz tartozik annak ellenére, hogy földrajzilag Ázsia része. Néha szokás -tévesen- más szempontból is Európához sorolni. Például több sportág versenyein valóban Európa országaival küzd. Az egy főre jutó GDP az európai országok értékeihez hasonlítható (2004-ben 17 ezer USD/fő). A gazdasági mutatók alapján a fejlett ipari országokhoz sorolható. A GDP 2003 óta növekedést mutat. Legfontosabb kiviteli partnerei az Egyesült Államok és az Európai Unió. A 16 Hilan, Rizkallah: The Effects on Economic Developement in Syria of a Just and Long-Lasting Peace. In Fischer, Stanley - Rodrik, Dani - Tuma, Elias (Ed): i.m. pp76. 17 Owen, Roger- Pamuk-Sevket: A History of Middle East Economies in the Twentieth Century. Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts, 1999. pp xvi. 18 Louai, Balbisi: A mediterrán országok gazdasági kitörési kísérletei az Európai Unió kibővülésének tükrében. PhD értekezés, 2001. http://www.lib.uni-corvinus.hu/phd/balbisi_l.pdf 13

behozatal több mint fele Európából származik. 19 A folyó fizetési mérleg egyenlege 2003-ban fordult pozitívba. 2001-2004 között az import és az export is növekedést mutatott. Annak ellenére, hogy környezeti adottságai szegényesek, fejlett a mezőgazdasága és az ipara. Exportjának fontos elemei a gyémántfeldolgozás, a high-tech ipar, és a mezőgazdaságban a gyümölcs- és zöldségtermesztés. 20 Az infláció 2004-ben 1,2% volt, a munkanélküliségi ráta 10,4%. 21 A palesztin területek fő mezőgazdasági termékei a citrusfélék, az olíva és a zöldségek, valamint a marhahús és a tejtermékek. A termelésben főleg a családi gazdaságok vesznek részt, akik, textilt, Nablusban szappant, ajándéktárgyakat állítanak elő. Izrael is alapított itt néhány, a modern gazdaság követelményeinek megfelelő üzemet. A Nyugati Part és a Gázai-övezet lakossága 2006-ban 3,7 millió fő volt. (A Gázaiövezetben 360 négyzetkilométeren 2007-ben másfél millióan éltek. Így az itt található városok világon a legsűrűbben lakott területek közé tartoznak.) A 2006-os GDP 4,1 milliárd USD, 1,4%-os növekedéssel. 22 Ugyanebben az évben az egy főre jutó GDP 1100 USD/fő volt. 23 Izraelben a népesség 20 százaléka él a szegénységi küszöb alatt. A Nyugati Parton és a Gázai-övezetben a munkanélküliség 2006-ban meghaladta a 30 százalékot, és a népesség 68 százaléka számított szegénynek. Az Izrael által 1967-ben elfoglalt Nyugati Part és Gázai-övezet nem része Izrael államnak. Mivel esetükben nem beszélhetünk szuverén államról, a gazdaságot is óvatosan kell megközelíteni. Izrael nagymértékben korlátozza a területek lehetőségeit, a belső viszályok pedig sokszor lehetetlenné teszik a területek ellenőrzését és a gazdaság működtetését akár Izrael, akár a palesztin hatóságok számára. Mindkét terület fennmaradása érdekében külföldi segélyekre szorul. 19 http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/kulpolitikank/ketoldalu_kapcsolatok/azsia/izrael/gazdasagi.htm 20 https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/is.html 21 http://www.mfa.gov.hu/nr/rdonlyres/cfa44cca-1369-4305-9406-93b9460e43b7/0/izraelfőbbgazdaságimutatói.pdf 22 http://devdata.worldbank.org/external/cpprofile.asp?ptype=cp&ccode=wbg 23 http://devdata.worldbank.org/external/cpprofile.asp?ptype=cp&ccode=uga 14

A Nyugati Part sok szempontból erősen kötődik Jordániához, a Gázai-övezet pedig Egyiptomhoz. A szomszédságon kívül a kötődés oka, hogy a területeket az 1967-es háborúig ezek az országok ellenőrizték. A Gázai-övezet emiatt gazdasági kapcsolatokat ápolt Kelet- Európával is, az egyiptomi gazdasági kapcsolatok nyomán. 24 2006 elején a terrorszervezetként számon tartott Hamász (Változás és Reform néven indított listán) győzött a szabad, és a nemzetközi megfigyelők által rendben levőnek nyilvánított demokratikus választásokon. Izrael és a nemzetközi közösség is komoly fenntartásokat fogalmazott meg. A megválasztott vezetők nem képesek kézben tartani a helyzetet. A hagyományosan szekuláris palesztin társadalom az iszlamista Hamászt választotta vezetőül leginkább annak hatására, hogy ez a szervezet tartja fenn a palesztinok által működtetett szociális intézmények többségét. Bár a nemzetközi közösség egy része terrorszervezetként tartja nyilván, tevékenységének túlnyomó hányadát valóban a szociális szerep teszi ki. Győzelmének másik oka, hogy legnagyobb ellenfelétől, a Fatahtól korrupciós ügyei és rossz hatékonyságú adminisztrációja miatt elforultak annak támogatói. 25 A szociális ellátórendszer ugyan elvben működik, de a működése nem kielégítő. Hiányoznak a saját, palesztin anyagi források. Az élelemmel való ellátásban és az egészségügyben az UNRWA 26 játssza a legnagyobb szerepet. 27 Mindezek miatt a palesztin területek sokszor nehezen kerülik el a humanitárius katasztrófát, amely sokak szerint a nemzetközi segélyszervezetek segítsége nélkül már régen bekövetkezett volna. Izrael cáfolja ezt a kijelentést, mivel a Gázai-övezetből gyakran érik rakétatámadások a zsidó állam területét, az adminisztrációt tehát látszólag nem szenved forráshiányban, csak inkább fegyverekre költ. 28 24 Elmusa, Sharif S- El-Jaafari, Mahmud: i.m. pp16. 25 Jungbert Béla: A Palesztín Nemzeti Hatóság helyzete a Mahmúd Abbász elnökké választása utáni időszakban. =Külügyi Szemle, 2006 ősz-tél. 171.o. 26 United Nations Relief and Works Agency 27 Interjú Dr Jungbert Bélával, a Magyar Köztársaság Ramallahban dolgozó nagykövetével. 2008. április. 28 Jungbert Béla: A Palesztín Nemzeti Hatóság helyzete a Mahmúd Abbász elnökké választása utáni időszakban. =Külügyi Szemle, 2006 ősz-tél. 192.o. 15

Egy világbanki jelentés 29 szerint a palesztin gazdaság azért is sérülékeny, mert nagyban függ külső tényezőktől. Mivel a Hamászt terrorszervezetként tartják nyilván, a 2006-os választások után sok ország befagyasztotta a segélyezést. A közvetlen átutalás helyett többen különböző pénzalapokon keresztül finanszírozták és finanszírozzák ma is a területeket. Az Európai Unió 2005-től 2008 februárjáig a TIM (Temporary International Mechanism) rendszeren keresztül próbálta biztosítani a humanitárius segélyezést. 30 Ennek sikertelensége miatt új rendszer, a Pegase került bevezetésre. 31 2.2 A palesztin területek és Izrael gazdasági kapcsolatainak történeti alakulása Izrael és az arab államok gazdasági kapcsolatai gyakorlatilag a politikai kapcsolatoktól, a békés vagy ellenséges viszonytól függenek. 32 Az izraeli-palesztin gazdasági kapcsolatok az oslói szerződések aláírásáig kimerültek abban, hogy Izrael saját érdekeihez igazította a területek helyzetét, és gazdasági uniót kényszerített a Nyugati Partra és a Gázai-övezetre. A területeken felépített zsidó telepek kérdése lényeges Izrael számára. Az ott élők vízhez és földhöz való hozzájutása volt az elsődleges, ezt pedig főleg politikai, nem pedig gazdasági okoktól vezérelve koordinálták. A palesztin területeken épített telepeknek, szemben a gyakran hangoztatott nézettel, nem gazdasági, hanem politikai szempontból volt/van jelentőségük. A zsidó telepesek kérdése igen kényes Izrael számára. Az onnan való kitelepítések nemcsak anyagi, hanem komoly politikai költségekkel járnának. Újra kellene gondolni a területek és a víz megosztását, hozzáférhetőségét. Mindezek mellett a gazdasági kapcsolatok a Nyugati Part és Izrael között nem jelentősek, a közöttük levő kereskedelem szinte elhanyagolható. 29 http://web.worldbank.org/wbsite/external/countries/menaext/westbankgazaextn/0,,co ntentmdk:20149751~pagepk:141137~pipk:141127~thesitepk:294365,00.html 30 Jungbert Béla: A Palesztín Nemzeti Hatóság helyzete a Mahmúd Abbász elnökké választása utáni időszakban. =Külügyi Szemle, 2006 ősz-tél. 198.o. 31 Interjú Dr Jungbert Bélával, a Magyar Köztársaság Ramallahban dolgozó nagykövetével. 2008. április. 32 Halevi, Nadav: Economic Implications of Peace: The Israeli Perspective. In Fischer, Stanley - Rodrik, Dani - Tuma, Elias (Ed): i.m. pp104-105. 16

A Nyugati Part és a Gázai-övezet importja főleg Izraelből származik, de Izraelnek a területekre irányuló exportja mindössze a kivitel 11 százalékát adta 1990-ben. A kereskedelem egy része határ menti, vagyis az áruk nem a nemzetközi kereskedelem porondján jelentek meg, hanem a határ mentén élők vásárlásain keresztül cseréltek gazdát. Az Izraelen kívülről származó árukat pedig Izraelen keresztül tudták beszerezni a palesztin területeken. Az Izraellel való kapcsolat legfontosabb része a zsidó állam területén való munkavállalás volt. 1986-ban például az összes izraeli foglalkoztatott 7 százaléka volt palesztin, míg egyes ágazatokban az arány sokkal magasabb, az építőiparban például meghaladta a 45 százalékot. A gazdasági együttműködés Izrael és a palesztin entitás között nem zökkenőmentes, és a jövőben sem lesz az. A politikai megoldások bizonytalansága és az önérdekek szerinti cselekvések okozzák a legnagyobb gondokat. 33 Kleiman szerint 1993-ban az egyetlen szervezet, ami képes releváns adatokat gyűjteni a palesztin területek gazdaságáról, az az Izraeli Statisztikai Hivatal volt, adatai pedig megbízhatóak és nem befolyásolják őket politikai okok. Gondokat okoz, hogy általában hiányosak a népszámlálási adatok (az 1967-es megszállás óta első ízben 1997-ben rendeztek népszámlálást a palesztin területeken), Kelet-Jeruzsálemet pedig rendszeresen Izrael részeként tartják nyilván. A szerző szerint egy területileg igen kicsi entitás, mint a Nyugati Part és a Gázai-övezet, nem lehet önmagában életképes. Kis államok is lehetnek gazdagok, és óriási országok szegények. A kicsik ereje a specializációban rejlik, ők (például Svájc) egyes áruk tekintetében el tudnak érni olyan fokú specializációt is, mint amilyenre a nagyok képesek. Az 1967-es megszállás után a palesztin területek gazdasága Izraeléhez idomult. Gazdasági teljesítményének ingadozása az izraeli ingadozásokat követte. Az integrált piac érdekében Izraelnek és a palesztin területeknek ki kell egyenlíteniük áraikat mind az áruk, mind a munkaerő-piaci árak tekintetében. 33 Kleiman, Ephraim: Some Basic Problems of the Economic Relationships between Israel, and the West Bank, and Gaza. In Fischer, Stanley - Rodrik, Dani - Tuma, Elias (Ed): i.m. pp305-333. 17

A munkaerő Izraelbe való áramlása nyomán a munkaintenzív iparágak is a zsidó államban telepedtek meg ahelyett, hogy Izrael telepített volna gyárakat a Nyugati Partra és a Gázaiövezetbe. A bizonytalan politika helyzet azonban nemcsak Izraelt és a területek lakóit, hanem egyéb országok befektetőit is megakadályozta abban, hogy ide hozzák a tőkéjüket. Izraelnek az sem vált hátrányára, hogy a palesztin területeken meg nem épített üzemek megóvták az izraeli gyártókat a versenytől. Jobban megérte a palesztin területek és Izrael határához közel, de izraeli oldalra telepíteni a gyárakat (például Erez határátkelő mellé), itt ugyanis a befektetői kedvezményeket is igénybe lehetett venni, és az olcsó munkaerő is elérhető közelségben volt. Az egyezmények aláírása előtt, 1992-ben a palesztin gazdaságot 5 fő jellemzővel írhatjuk le. A fejődő országokkal összehasonlítva nagy jelentősége volt a bérből élők munkájának (wage labour). A külföldről átutalt bevételek is lényegesek voltak. Az Izraelben vállalt munka szintén fontos eleme volt a gazdaságnak. A gazdaság egyensúlyi hiányoktól és számos torzulástól szenvedett. Végül pedig nagyban ki volt téve a külső hatásoknak, sokkoknak, amik gyakran be is következtek. A gazdasági mutatók a fejlődő országokéval összehasonlítva jók, de a fejlettekhez képest rosszak. 34 Nyugati Part és Gázaiövezet Etiópia Tanzánia Banglades Magyaro. Izrael Olaszo. Franciao. Japán GNI/fő 120 270 360 1580 4620 17890 20900 24450 34620 1. táblázat. Az egy főre eső GNI (bruttó nemzeti jövedelem) értéke néhány országban 2000-ben, USD. Forrás: www.worldbank.org A palesztinok és Izrael közötti gazdasági kapcsolatokat a békefolyamat alatt nem kiépíteni kellett, hanem újragondolni. Például azt az egyoldalúságot, hogy Izraelből a területek felé áramlott az export, a másik irányba pedig a munkaerő, Izrael pedig ellenőrzése alatt tartotta a bankszektort. A befektetések hiánya miatt a palesztin területekről kénytelenek voltak a munkavállalók Izraelbe átjárni dolgozni. Izrael nem csak a megszállás és katonai erőfölénye miatt tudta ilyen erős befolyás alatt tartani a palesztin gazdaságot, hanem mert Izrael 34 Pedersen, Jon- Hooper, Rick (Ed): i.m. pp26. 18

gazdasága jóval nagyobb a palesztin területekénél. 35 Az egyoldalú függőség a palesztin területek számára jelentős hátrányokkal járt. Ugyanakor a szerződések aláírásakor az egyetlen reális alternatíva, más lehetőség hiányában, az Izraeltől való függőség fenntartása volt. 36 3. Az oslói folyamat egyezményei Az 1991-es madridi konferenciával már megkezdődött folyamat előzményei az 1979-ben szignált izraeli-egyiptomi békeszerződésekig vezethetők vissza. Az oslói szerződések 37 aláírása áttörésnek számított a békefolyamatban. Az eleinte titokban, tudósok részvételével zajló tárgyalásokon a felek jóval kompromisszumkészebbnek mutatkoztak, mint korábban, és mint a nyilvásos, vezető politikusok által irányított konferenciákon. A norvég közvetítés, a semleges helyszín szintén jó választás volt. Ennek az eredménye volt a Declaration of Principles, azaz Elvi Nyilatkozat, amelyet az Interim Agreement, vagyis Átmeneti Megállapodás, röviden Oslo II követett, valamint további egyezmények is aláírásra kerültek. A béketárgyalások során kialakult a Gázát és Jerikót elsőként elv, vagyis az izraeli hadsereg először a Gázai-övezetből és Jerikó városából vonul ki, először ezeket adja át a Palesztin Nemzeti Hatóságnak ellenőrzésre. Ennek az elvnek a megtestesülése az 1994. május 4-én aláírt Elvi Nyilatkozat végrehajtásáról szóló egyezmény 38, vagy röviden a Gáza-Jerikó egyezmény. Az Átmeneti Megállapodás 1995. szeptember 28-án született meg az emlékezetessé vált kézfogással a Fehér Ház zöld gyepén. Az Oslo II 39 néven is ismert dokumentum a békés rendezésről szól, és az ehhez vezető ötéves átmeneti időszakra szóló teendőket veszi sorra. Részletesen és pontos időbeosztással írja le a feladatokat. Szól többek között a palesztin 35 Elmusa, Sharif S- El-Jaafari, Mahmud: i. m. pp 15-19. 36 Paragi Beáta: Az oslói békefolyamat gazdasági összefüggései. 2008, kézirat. 37 Szűk értelemben az Elvi Nyilatkozat (1993) és az Átmeneti Megállapodás (1995) tartozik ide, mint az alapvető kereteket meghatározó egyezmények, valamint a Párizsi Protokoll (1994), mint a gazdasági kérdéseket meghatározó szerződés. 38 http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/peace/gazajer.html 39 http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/peace/interim.html 19

tanácsról, a választásokról, a törvényhozásról és végrehajtó hatalomról, a kivonulásról, biztonsági kérdésekről. A Hebron Protokollt 40, amely a kivonulásról és a város életének szabályozásáról szól, 1997. január 17-én írták alá. A Wye Memorandum 41 aláírására 1998. október 23-án került sor. Feladata a békefolyamat támogatása, a felek segítése. Gazdasági kérdésekben kitér a legfontosabbnak tartott, elsődlegesen megoldandó feladatokra, általánosságban pedig pontos időbeosztást határoz meg a felek számára az egyezmények végrehajtása tekintetében. 1999. szeptember 4-én kelt a Sharm-el-Sheikh Memorandum 42, amelyet Izraelen és a Palesztinai Felszabadítási Szervezeten kívül tanúként Egyiptom, Jordánia és az Egyesült Államok is szignált. Ennek a legutóbbi egyezménynek a célja szintén a békefolyamat támogatása volt. Az Elvi Nyilatkozat aláírását követően, 1993 októberében egy nemzetközi donorkonferencián különböző államok 2,4 milliárd USD segélyt ajánlottak fel a palesztin területek segítése érdekében. A segélyek végül - többek között a bizonytalan politikai helyzet miatt - nem az ígért menetrend szerint érkeztek. 1993 novemberében megalakult a Fejlesztés és Újjáépítés Palesztin Gazdasági Tanácsa is. 1994 elején a palesztinok Jordániával és Egyiptommal is gazdasági együttműködési megállapodást kötöttek. 43 A Palesztin Hatóság 1994-ben alakult meg. Átvette Izraeltől a Nyugati Parton az oktatás, kultúra, egészségügy, szociális ügyek, turizmus és adózás ellenőrzését. Elnöke Jasszer Arafat lett, aki egyben a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) elnöki tisztét is betöltötte. A PFSZ lett a palesztinok egyetlen, Izrael által is elismert szerezete, ő képviselte a palesztin népet a béketárgyalások folyamán. 1996 elején a megállapodásoknak megfelelően megválasztották a Palesztin Törvényhozó Tanácsot. A választásokon magas, 75%-os volt a részvételi arány. Arafatot nagy többséggel a Végrehajtó Testület elnökévé választották. 44 Izraelben az 1990-es években jelentős politikai változások zajlottak. Az 1992-es választásokon hosszú idő után ismét a Munkapárt győzött és alakíthatott kormányt. Jitzak 40 http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/peace/hebprot.html 41 http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/peace/wye.html 42 http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/peace/sharm0999.html 43 Gazdik Gyula: Az átalakuló Közel-Kelet: a palesztin autonómia. =Társadalmi Szemle, 1996, 4. szám.51. o. 44 Rostoványi Zsolt: i.m. 170-172.o. 20