Vadkármegelőzés és vadkárbecslés Az erdei vadkár típusai és formái Bleier Norbert
A vad az ökoszisztémák része, a kár megítélése ettől nem vonatkoztatható el. Ezt azonban nem mindenki gondolja így! minden épeszű ember tudja, hogy az erdő életközössége működőképes szarvas nélkül Bodor 2014 (Erdészeti lapok. CXLIX. évf. 3. szám:76-78.o.)
Az erdei károkozás sajátosságai Kategóriákat is igényelnek, amelyek a mezőgazdasági termények minősítésénél nem használatosak mennyiségiés aminőségikár. Szükséges figyelembe venni az erdőre vonatkozó sajátos tulajdonviszonyokat és a rendhagyóan hosszú idejű termelési ciklus jellegzetességeit is, szigorú tervezési és felújítási előírásokat.
Az erdei károkozás sajátosságai Avad nem csak táplálkozásával, hanem életmódjával, napi és hosszabb idejű területhasználatának, időszakos viselkedési jellegzetességeinek ugyanúgy vannak a környezetében visszahagyott jelei, hatásai. Ezek ajelek azonban nem feltétlenül minősülnek kárnak, ha a vadat a környezetéhez tartozónak, a környezet egyik elemének, egy termőhelyi tényezőnek tekintjük. Lásd:Vadhatásvizsgálatelméletialapjai
Az erdei károkozás sajátosságai (figyelembe veendő egyéb fontos tényezők) Az erdőgazdálkodás hosszú termelési ciklusa. Az erdőgazdálkodás jelentős fafajainak (tölgyek, bükk) periodikusmagtermése. Az erdőben a vadkár miatt bekövetkező elegyarány- és állományszerkezet változást, és ennek következményei. Az egyes károknak az erdő teljes vágáskorára történő kihatását, az évek múlva bekövetkező, vagy észlelhető másodlagos károkat. Avadkárok miatt az erdő fatermesztési funkcióján kívül, az egyéb funkcióinak betöltésében esetlegesen bekövetkező változások.
Az erdei vadkárok kialakulását befolyásoló tényezők Avadállománysűrűsége és fajösszetétele. Az élőhely, elsősorban pedig annak táplálékellátottsága. Az időjárási körülmények (téli csapadék viszonyok és ezzel kapcsolatos vad-mozgás). A potenciálisan károsítható terület és annak elhelyezkedése. Avédekezés mértéke, hatékonysága.
Az erdei vadkárok típusai Termés elfogyasztása (makkfelszedés) Makkvetések kitúrása Csemeték kihúzása, kitúrása Rügy és hajtásrágások Törések Kéregkárosítások (hántás, dörzsölés, stb.)
A makk felszedése és következményei A termőhelyhez adaptálódott, emiatt magasabb genetikai értékű szaporítóanyag megsemmisülése. Atermészetközeli erdőgazdálkodás egyik főalapelve, hogy az erdőfelújítás során ahelyi származású szaporítóanyagot kell felhasználni. Az olcsóbb, egyszerűbb, könnyebben kivitelezhető természetes felújítás helyett kényszerű mesterséges felújítás. Amaghiány miatt bekövetkező kényszerű fafaj-váltás, és az ebből bekövetkező értékcsökkenés. A termőhelyi potenciál kihasználatlanságából adódó termelési érték csökkenés. Afelújulás-felújításelmaradásából következő károk.
Makkvetések károsítása és következményei Az erdősítés (felújítás) részbeni, vagy teljes megismétlése: az eltelt időszak terméskiesése, + újraerdősítési költségek. A periodikus magtermések miatti kényszerű fafaj-váltás a szaporítóanyag hiánya miatt és az ezzel járó esetleges következmények: sérülhet az erdő természetessége, kihasználatlan lesz a termőhelyi-potenciál, véghasználati értékkihozatal csökken, + többletmunka ráfordítás. Erdősítés határidőn túli befejezése (bírság).
Csemeték kihúzásával okozott károk CSAK tölgy mesterséges felújításokban elsősorban gím, másodsorban dám és vaddisznó által okozott kár. A frissen ültetett csemetét kihúzzák s a gyökfőt annak környékét esetleg a még rajta lévő makkot fogyasztják el. A csemete (tövecske+gyökér) a helyszínen marad. A makk valamilyen csíra-anyagának a maradványai hatnak (?) csábító-ingerlő módon a tevékenység kiváltására. A tavaszi felújításokban gyakoribb, de nem kizárólagos.
Rügy- és hajtás rágása Kérődző fajok klasszikus kártétele Valamennyi fafajt érintheti, de vannak kiemelkedő jelentőségűek. Ismétlődő kárforma: Amíg ki nem nő a vad szája aló. Amíg a vezérhajtás s annak rügye elérhető magasságban van addig bármikor ismétlődhet. Tíz-húsz éves korára akár teljesen kinőheti akárt az egyed (az oldalhajtások miatt avad nem éri el a középen, csúcson lévő rügyet +magassági növekedés).
Rügy- és hajtás rágása A kár lehet mennyiségi és minőségi is! Mennyiségi kár: Az egyes csemeték, fák elpusztultak, vagy normális fejlődésük a továbbiakban nem biztosítható, ezért azokat el kell távolítani, és pótolni kell. Nem mennyiségi kár az erdősítésben (erdőben) a néhány egyedre kiterjedő nagymérvű, akár pusztulást okozó kár, amennyiben az erdősítés záródását a visszamaradó egyedek biztosítják. Ha a záródás, az erdő fejlődése csak többlet-munka ráfordítással biztosítható, a kár mennyiségi kárként értelmezendő.
A mennyiségi kár következményei: helyi származású szaporítóanyag megsemmisülése, termőhelyi potenciál kihasználatlansága, többletköltségek jelentkezése, az újraerdősítés kötelezettsége, a felújítás elhúzódása, kényszerű fafaj-váltás, az értékfák kipusztulása, az elegyesség megváltozása az erdősítés visszaminősítése, erdészeti bírság felmerülése (+ a minőségi károk következményei!)
Rügy- és hajtás rágása Minőségi kár: A faegyed nem pusztul el, csak idő-illetve méretbeli hátrányt szenved, vagy minőségében elmarad az elvárhatótól. Torz növekedés, többszörösen elágazó forma, sebfelületek gombafertőzése következhet be.
Minőségi kár A rügyek, hajtások lerágásából, a kéreg kis mértékű hántásából, rágásából keletkezik. A lombos fafajok zöménél az oldalhajtások kismértékű lerágása, a csúcsrügy egyszeri károsítása minőségi kár. A fenyőfajoknál a csúcshajtás, csúcsrügy elpusztítása inkább mennyiségi. A rendszeresen visszatérő, a lombfajok csúcshajtását érintő rágás átmehet mennyiségi kárformába.
A minőségi kár következményei az állomány fejlődésének lassulása, a fertőzési kapu keletkezése, a kárláncolatok elindítása, a felújulás elhúzódása, többletköltség felmerülése, az erdő egyéb szolgáltatásainak, funkcióinak csökkenése.
Rügy- és hajtás rágása A rügyrágási károsítás összetéveszthető a gombafertőzés után elpusztult Pinus-félék tű- és rügy nélkül maradt állapotú egyedeivel, mivel később a rügyét illetve rügyeit és kiszáradása után a tűit is elvesztett csemete nagyon hasonlít a csúcs- és oldalhajtás nélküli, vadrágott maradványhoz. A jellemző hajtásrágási vastagság: keménylombos fa-és cserjefajok esetében 2-5 mm tölgyek, bükk, kőris, vörösgyűrű, mogyoró stb. a lágylombosoknál 10 mm nyár, fűz, hárs, bodza stb.
Kéregkárosítás A fa kérgét háncsát érő károsítások: Hántáskár. Dörzsölési kár. Agyarfa.
Kéregkárosítás -hántás A hántás a még el nem parásodottkérgű, de megfelelő szilárdságú, már kevésbé hajlékony törzseken jelentkező kárforma. Kérődzők kártétele: gím, dám, őz, muflon. A vad a számára kényelmes magasságban 0,8-1,0 méterre a szegletfogával sebet ejt a kérgen, majd e sebhelytől felfelé irányulóan a bal és jobb I 1 -es metszőfogaival kéregcsíkokat, szalagot hánt le. A lehántott kéreg-háncs csíkokból rendszerint egymás mellett többnek a nyomát találjuk. A lehántott szalagok egy részét a vad elfogyasztja (!?). Kedveltek: bükk, gyertyán, a tölgyek az akác és a kőrisek, valamint a fenyők.
Kéregkárosítás -dörzsölés A dörzsölésa szarvasfélék sajátos kéregkárosítása. Keletkezése egyrészt az agancsképzés utolsó fázisával függ össze és annak az idejére esik. Ez a tisztítás. Alapvetően testmérethez illő fát-bokrot választanak (őzbak kisebbet, gím nagyobbat). Sokszor láthatunk olyan erős és a törzset teljesen körbeérő dörzsöléseket néha töréssel párosulva, amibeafa elpusztul. Ritka eset, hogy ez a kárforma egyazon helyen elviselhetetlen mennyiségbenfordulnaelő. Az agancstisztítás után baknál pl. territórium jelölése, bikánálbőgésben,illetve tél végén is jellemző!
Kéregkárosítás dörgölődző fa és agyarfa Dagonyázás után elsősorban a vaddisznó a testét fához dörgöli, ez sok esetben gyantát tartalmazó fafaj. Agyarfa vadkan. Nem jelentős kárforma! A dagonya dörgölődző fáinak egyike vagy némelyike. A legtöbb esetben fenyő. A dagonyát elhagyó kan felkeresi a dörgölődző fát, ahol nem csak dörgöli a sáros-vizes testét hanem agyarával bele-belehasít a fa kérgébe, és a fatestbe. Az agyarfa már idős, 20-30 cm átmérőjű vagy annál vastagabb egyed.
A kéregkárosítások következményei Nagyobb területet érintve felmerül az erdősítés részbeni, vagy teljes megismétlése. Az elegyességmértékének, esetleg tényének változtatása. Fertőzési kapu keletkezése a biotikus károsítók részére, kárláncolatok elindítása. A befejezett erdősítés visszaminősítése folyamatos erdősítéssé. A rövid vágásfordulójú fafajoknál (nemes nyár) az erdősítés egy részének kora megváltozik. A 15-20 éves termelési ciklus esetén a 3-4 év eltérés már jelentős lehet. Eltérő választék, és érték keletkezik. Egyes fafajokat a vad preferál, gyakrabban károsít. Ezek legtöbbször az értékes elegyfák, amelyek akár el is eltűnhetnek az erdőrészletből. A károsítás során egyes rész-területek záródása jelentősen csökkenhet. Ez állományszerkezeti gondokat jelenthet.
Töréskárok Első jeleit a tághálózatú nemesnyárasok telepítésének idején észlelték az ültetvényszerű fásítások kezelői. A fő oknak az elegyetlen erdősítés miatti táplálékhiányt tartják. A vad az ágakat rágja, a törzs vagy az ágak húzása, döntése, hajlítása következtében törhetnek el. Gyakori töréskár a bika által az agancsával eltört fácska, jellemzően a NNY-ak érintettek.
Agancsverés
Kéreghántás
elterebélyesedő bokorszerű forma
Agyarazás-vaddisznó