A jövő erdőgazdálkodása a Szigetközben

Átírás

1 A jövő erdőgazdálkodása a Szigetközben LIMP TIBOR 1. Az erdőgazdálkodás vízellátási, vízháztartási igényei A Szigetközben folyó erdőgazdálkodás jövőképének kialakítása során a jelenlegi kedvezőtlen ökológiai /azon belül elsősorban vízellátási/ viszonyok kedvező irányú megváltozását kell feltételezni. Az erdők zavartalan fejlődéséhez mindenekelőtt a térségben lehulló csapadékon felüli többletvizet kell biztosítani. Egy középkorú nyár-fűz állomány vízigénye egy vegetáción belül, csapadékban kifejezve 800 mm. Szigetközben, a vegetációs időben lehulló csapadék átlag 300 mm évente. A hiányzó mennyiség két úton juthat el a növényhez. Részben a talajvízből, amennyiben annak a szintje a termőrétegbe emelkedik, illetve az árvizek útján, mikor a talajszelvény feltöltődik. A vízhozamok, vízszintek és vízdinamika kialakítása során a különböző paramétereket úgy kell meghatározni, hogy az erdők többletvízigénye biztosítva legyen. Az erdőgazdálkodás igényei a talajvízszint, ill. az árvizek /elárasztás/ és vízdinamika vonatkozásában a következők: Talajvízszint A talajban levő víz mozgása, elhelyezkedése szoros összefüggésben van a felszíni vizek mindenkori helyzetével. Eddigi tapasztalataink alapján a mellékágrendszer vízjárása az ágvizektől távolodva egyre kisebb mértékben, és egyre lassabban érezteti hatását. Ezzel szemben az Öreg-Duna medrében bekövetkező vízszintemelkedés, illetve csökkenés hatása látványosan és gyorsan megjelenik a talajvíz mozgásában. A tapasztalatokból kiindulva fontosnak tartjuk, hogy a főmederben mindenkor megfelelő vízszintek, lehetőleg élő víz formájában alakuljanak ki. Az ártér sík területnek tekinthető, de ezen belül sajátos mikrodomborzattal rendelkezik. Terepfelszín vonatkozásában 1-2 m-es szintkülönbségek fordulnak elő. Ez alapján különböztetünk meg nagyon mély, mély, középmély, középmagas és magas fekvésű területeket. A különböző fekvésű területeket az éves felszíni vízborítás időtartamával jellemezték, ami az 1-2 héttől a 4-5 hónapig terjedt. Az ártéri erdők 80 %-a középmély és középmagas kategóriába tartozik, itt az elöntések időtartama 2-5 hét között mozgott. Az ártéri talajok ágyazatát képező kavicsréteg hasonló domborzati képet mutat, ugyanakkor a talajvízszint nem követi a domborzati vonalakat. Ebből következik, hogy a konkrét talajvízszint adott helyen az ágyazati kavicsban maradhat, ugyanez a szint máshol elérheti a termőréteget, esetleg a harmadik helyen a felszínig éreztetheti a hatását. Mivel az erdők 80 %-a középmély-középmagas kategóriában tartozik, a kívánatos talajvízszinteket is ebből kiindulva célszerű meghatározni. Korábbi tapasztalatokból, megfigyelésekből kiindulva, vegetációs időszakban, a kívánatos talajvízszintek az Öreg-Duna 76

2 Dunaremetén mért cm-es vízállásánál alakultak ki. A téli időszak kedvező talajvízszintjeit a Dunaremete cm-es vízállások biztosították. Árvizek /elárasztások/ Az árvizek az erdőkre pozitív és negatív hatással is vannak. A pozitív hatást elsősorban a talajok vízzel való telítése, valamint a lebegtetett hordalék kiülepedéséből származó tápanyag utánpótlás jelentette. Az árvizek után visszamaradó nedves, iszapos felszínek biztosították az erdők zömét kitevő nyár-fűz fajok lehulló magvainak csírázási feltételeit. Az árvíz képes megakadályozni egyes, az erdőkre veszélyes kártevők /kószapocok/ túlszaporodását is. A magas, és főleg hosszantartó árvizek károsan is befolyásolhatják az erdők fejlődését. Elsősorban a fiatal állományok, újulatok, ha a vegetációs időben túl hosszú ideig víz alá kerülnek, megfulladnak, elpusztulhatnak. Hasonló gondokat okozhat a vízből a levelekre kiülepedő filmszerű iszapréteg. Ez megakadályozza a levelek légzőnyílásainak működését, a levelek leszáradnak, jó esetben a fák alsórügyről újra kihajtanak. Fiatalosok pusztulását okozhatja a rájuk rakódó árvízi uszadék is. Gyakori jelenség az árvizek alatt fellépő széldöntés. A téli jegesár szinte minden tekintetben károsnak mondható. Gazdálkodói szemszögből vizsgálva a kérdést, elmondható, hogy a hullámtéri erdőgazdálkodásban az egyik legnagyobb veszélyforrás az árvíz. A hirtelen beköszöntő magas árvíz rendkívüli károkat okozhat az erdősítésekben, a kitermelt faanyagkészletekben, úthálózatban, egyéb hullámtérben található objektumokban, szolgáljon az erdészeti, vadászati, turisztikai vagy egyéb célt. Az árvizek pozitív és negatív hatásait figyelembe véve, az erdők számára a legkedvezőbb az a rövid ideig tartó árvíz, ami a magasan fekvő területeket épphogy elborítja. Lényeges az árvizek /elárasztás/ bekövetkezésének időpontja. Az erdőkre a legkedvezőbb hatást a május-július hónapokban bekövetkező áradások gyakorolják. Gyakoriság tekintetében az évi kétszeri, egy tavasz végi és egy nyári árvíz az ideális. A vízi vagy vízhez kötődő élőlények szaporodását biztosító, táplálkozási lehetőségeit javító és az erdészeti igényeket is kielégítő elárasztások térbeni és időbeni rendje megfogalmazható. Természetesen ehhez kompromisszumokra szükség van. Vízdinamika A kívánatos vízdinamika meghatározásakor két kérdésre kell választ adni. Az egyik a vízszintek térbeni és időbeni változása, a másik a víz által kifejtett eróziós és építő folyamatok érvényesülésének mértéke. A vízszintek változásának erdőkre gyakorolt hatása a talajvízszintek változásán keresztül jelentkezik. Fontos, hogy a talajvíz a magasabban fekvő termőrétegeket is elérje, ugyanakkor a mélyfekvésű területek ne kerüljenek folyamatosan túl hosszú ideig /2-3 hónap/ levegőtlen állapotba. A természetes vízhozamhoz igazodó vízszintváltozások ezt tudják produkálni. A talajvízszint változás kívánatos értékhatárait vegetációban, a Dunaremetei vízmércén mért

3 420 cm-es vízszintek közti mozgás tudja biztosítani. Ugyanezek az értékek vegetáción kívül cm. A hullámtéri szukcessziós folyamatok elindítója a vízmozgás következtében bekövetkező erózió és hordaléklerakás. A lágylombos fafajok magról történő természetes felújulása szinte kizárólag a nyers iszapos, ugyanakkor nedves talajfelszínen történik meg. Látni kell azonban, hogy ennek az ára meglevő erdőterületek erodálása. A jelenség a természetes folyamatok érvényesülése érdekében kívánatos, mértéke azonban határok között kell, hogy maradjon. Az ágvizek rehabilitációja során vízkormányzási módszerekkel a kérdés kezelhető. A hidrológiai viszonyokra vonatkozó erdészeti elvárások teljesülése szükséges alapokat képez az erdőgazdálkodás jövőképének megfogalmazásához. 2. Jövőkép az erdőgazdálkodásban Az erdőgazdálkodás célkitűzései Európában egységesen elfogadott elvárás a mindenkori erdőgazdálkodással szemben, a tartamosság megőrzése. Ennek lényege, hogy mindazokat a materiális és immateriális javakat, melyeket az erdő ma az embereknek biztosít, a jövő generációi számára is folyamatosan biztosítsa. Ezek között a leglényegesebbek a talaj, a levegő és a víz védelme, az erdőből folyamatosan nyerhető anyagi javak maximális kihasználása, a biológiai sokszínűség megőrzése. Egyéb szempontok /pl. turizmus/ csak ennek alárendelve érvényesülhetnek. Az erdőgazdálkodás célkitűzéseinek megfogalmazásánál a meglevő állapotokból kell kiindulni, figyelembe véve a tartamos erdőgazdálkodás elvárásait, valamint azokat a bizonytalansági tényezőket, amelyek ma még jelen vannak. Ezek közül a legfontosabbak: a.) A vízpótlás, vízmegosztás, vízkormányzás végleges kialakítása hatással van a termőhely változására, ezen keresztül az erdők fejlődésére. b.) Az itt található erdők túlnyomó hányada kultúrerdő, melyek gazdasági célzattal lettek kialakítva. Az erdők fafajösszetételének átalakítási folyamata hosszú időtartamú / év/. Következésképpen a jelenlegi állapotok gyökeres megváltoztatása nem történhet egyik napról a másikra. Magát a folyamatot lehet elindítani, de a célállapot megvalósítása nagyon hosszú időbe telik. c.) A térségben található erdők túlnyomó hányada állami kezelésben van, de mellette megtalálható a magántulajdon is. Egy új kezelési szemlélet elfogadtatása mely esetlegesen eddig nem létező terheket ró a tulajdonosra magántulajdon esetén nehezebb, mint az államiban. d.) Nincs kialakított kompenzációs rendszer a gazdálkodás korlátozásainak ellentételezésére. Az erdőgazdálkodás célkitűzése a jövőben olyan erdőkezelés megvalósítása legyen, - mely biztosítja a meglevő természeti értékek megőrzését, a természetközeli állapotok visszaállítását /Természetvédelem/ - továbbra is biztosítja az itt élők megélhetési lehetőségét, hátrányosan nem érinti őket /Gazdálkodás/ - szolgálja az itt élők pihenését, kielégíti a turista igényeket /Turizmus/ - nem akadályozza az árvizek zavartalan levonulását /Árvízvédelem/ 78

4 Egy adott területen a természetvédelem, a gazdálkodás, a turizmus és az árvízvédelem együttes igényeit maradéktalanul kielégíteni nem lehet. Területenként változhat a fontossági sorrend, és ez meghatározza a kezelés mikéntjét is. Ezért a jövőben meg kell különböztetni elsődlegesen: 1. Természetvédelmi célt szolgáló erdőket 2. Természetvédelmet és gazdálkodási célt szolgáló erdőket 3. Turisztikai, közjóléti célt szolgáló erdőket 4. Árvízvédelmi célt szolgáló erdőket A különböző célkitűzésű erdők kijelölési és kezelési elvei Természetvédelmi erdők Kijelölésük szempontjai: - Ide sorolandó: a meglevő természetszerű erdők, védett növények és állatok gyakori előfordulási helyei egyéb természeti értékeket hordozó erdők a természeti értékek közvetlen környezetében található erdők a természetszerű állapotok kialakítását legkönnyebben lehetővé tevő erdők területi összefüggés érdekében idesorolandó erdők elsősorban állami tulajdonú erdők - Lehetőleg nagy, összefüggő területeket kell kialakítani - Feltártság minél kisebb legyen - Lehetőleg ne kerüljenek be kiemelkedő gazdasági jelentőséggel bíró erdők /pl. nagy értékű nemesnyarasok/ A természetvédelmi erdők kezelése: Ezekben az erdőkben a gazdálkodás háttérbe szorul, a kezelésnek a természetszerű állapotok erősítését, az erdő hosszú távú fennmaradását kell szolgálnia. A turizmus nem, vagy csak kivételes formában kaphat szerepet. A nem honos fafajú állományokat fokozatosan természetszerű erdőkké kell átalakítani. Az emberi beavatkozások térben és időben, valamint az alkalmazott technológiák, módszerek nem sérthetik a természetvédelem érdekeit. Megkülönböztetett figyelemmel kell kezelni a vízparti erdőszegélyeket. Itt törekedni kell a természetszerű állapot minél gyorsabb kialakítására, illetve megőrzésére. Amennyiben megjelenő újulat ezt lehetővé teszi, természetes felújítást kell alkalmazni. A meglevő feltáró hálózat ne bővüljön. Mozgás erősen korlátozott. A természetvédelmi erdők hosszú távú kezelése csak külső források biztosításával lehetséges. Külső forrásokból kell finanszírozni a sajátos kezelésből származó többletköltségeket, valamint a termelés korlátozásából adódó hozamkiesést. Természetvédelmet és gazdálkodási célt szolgáló erdők Kijelölésük szempontjai: - Ide sorolandó: termőhelyi adottságainál és az erdőállományok gazdasági értékénél fogva jelentős, ugyanakkor természeti értéket nem, vagy csak kismértékben hordozó erdők /kultúrerdők/ magas szinten feltárt erdők - Kijelölésüknél törekedni kell a nagy, összefüggő területkialakításra 79

5 Kezelésük: Ezekben az erdőkben szerepet kap a gazdálkodás eredményessége, de mellette érvényesülnie kell a természetvédelmi szempontoknak is. Korlátozható a végzendő munkák tér és időbeni rendje, az alkalmazható technológiák. Amennyiben ebből az erdőgazdálkodónak anyagi hátránya keletkezik, gondoskodni kell annak kompenzálásáról. Kifejezetten turizmust szolgáló útvonalak és berendezések nincsenek. Az erdőn történő mozgás korlátozható. Feltáró hálózat bővítése engedélyhez kötött. Turisztikai, közjóléti célt szolgáló erdők Kijelölésük szempontjai: Általában településekhez közeli, vagy turisztikai látványossághoz kapcsolódó, turista útvonalhoz illeszkedő erdők sorolhatók ide. Területi részaránya viszonylag alacsony, max. 5%. Lehetőleg állami tulajdonú erdő legyen, de magántulajdonú erdő is szóba jöhet. Kezelésük: A kezelésben a turistaélmény, a pihenés biztosítása kapja a főszerepet. Feltártsága, kiépítettsége, erdészeti kezelése is ennek van alárendelve. Elegyes, hosszú élettartamú erdők kialakítására kell törekedni, melyek nem igénylik a gyakori belenyúlást. /Keménylombos erdők/ Emellett itt is fontos szerepet kell kapnia a természetvédelemnek, a meglevő természeti értékek megőrzésének, bővítésének. Ezek az erdők sokrétű, költséges kezelést igényelnek, melyhez jelentős külső források szükségesek. Árvízvédelmi célt szolgáló erdők Kijelölésük szempontjai: Az árvízlevonulás szűk keresztmetszetein található erdők a hullámtéren belül. Térbeni elhelyezkedésüket úgy kell meghatározni, hogy az árvizek biztonságosabb levezetése lehetővé váljon, területük azonban ne haladja meg a szükségeset. Kezelésük: A meglevő erdőket kell átalakítani úgy, hogy olyan erdőszerkezet jöjjön létre, mely az árvizek során a legkisebb akadályt gördíti a víz útjába. Tághálózatú, egyszintes állományokat kell létrehozni, a fákat fel kell nyesni, a megjelenő cserjeszintet folyamatosan el kell távolítani. Kitermeléskor vágáshulladék nem maradhat a területen, esetleges uszadék-felhalmozódást meg kell szüntetni. Az erdők gyepekké történő átalakítása nem javasolt. Az átalakítás nehéz és költséges. Mellette, ha kaszálásra, legeltetésre nincs igény, fenntartása rendkívül drága. A különböző célkitűzésű területek kijelölésénél egy bizonyos szintű térbeli rendezettségnek érvényesülnie kell. Mozaikos, szétszórt állapotban nehezebb a funkciók érvényesülésének biztosítása. Ezért a besorolás során kompromisszumokkal kell élni. A célkitűzések megvalósításának feltételei A jövő erdőgazdálkodásának legnagyobb feladata, hogy a jelenleg leginkább jellemző nemesnyár gazdálkodásról fokozatosan átálljon a természetszerűbb állapotokat célzó kezelésre. 80

6 A jelenlegitől eltérő célzatú erdőkezelés számos kérdést vet fel, melyekre a folyamat beindítása előtt a választ meg kell adni. E kérdések közül a legfontosabbak: A jelenlegi erdőkezelés megváltoztatásának - gazdasági hatásai - ökológiai hatásai - társadalmi hatásai - közlekedés, úthálózat Az erdőkezelés megváltoztatásának gazdasági hatásai A különböző rendeltetésű erdők, hogy célkitűzésüknek megfeleljenek, fafajösszetételükben, állományszerkezetükben, kezelésükben lényegesen eltérnek egymástól. A fafaj és a kezelési mód befolyással van a felmerülő költségekre, az ott megtermelhető faanyagértékre, az elérhető jövedelemre. A különböző fafajú erdők gazdasági összehasonlítására a vágásos üzemmódban történő kezelés értékelése ad lehetőséget. Ennél a módszernél minden alkalmazható főfafajhoz a térségre jellemző vágásérettségi kort rendelünk. Ezt tekintjük egy termelési ciklusnak. A termelési cikluson belül, minden fafajhoz hozzárendelhető egyrészt a különböző állománykezelések fajlagos költsége, másik oldalról a megtermelhető faanyag mennyisége, piaci értéke. Az egy vágásfordulón belül felmerülő költségeket és bevételeket célszerű egy átlagos évre, azon belül egy megtermelt m 3 faanyagra vetíteni. Ezáltal reális összehasonlítási alapot kapunk. A 2007-ben jellemező költség és árviszonyok alapján különböző állománytípusok gazdasági összehasonlítását az 1. táblázat mutatja be. 1. táblázat: A különböző főfafajú állományok gazdasági összehasonlítása /2007. évi adatok alapján/ Főfafaj Vágásérettségi kor /év/ /termelési ciklus/ Átlagos évi növedék hektáron -ként nettó m 3 /év Össz. fatermés Erdőfelújítás állománynevelés fajlagos költsége Fakitermelés átlagos költsége Átlagpiaci ár erdei rakodón Megtermelhető faanyagérték évente hektáron -ként eft/ha/ év Nemesnyárhoz viszonyított elmaradó nettó Ft/nm 3 Ft/nm 3 Ft/nm 3 eft/ha/év eft/ha/ m 3 /év év Kocsányostölgy 100 5, Magaskőris Nemesnyár Megtermelhető jövedelem évente hektáronként faanyagérték Jövedelem eft/ha/ év Hazainyarak mesters. felújítás Hazainyár sarjaztatással Fehérfűz

7 Az összehasonlításban nem kaptak szerepet az úthálózat, a szállítás, a kártevők elleni védelem, a természeti károk helyreállításának költségei, az általános költségek (irányítás, számvitel, pénzügy) és a különböző elvonások, adóterhek. Az összehasonlításban a különböző őshonos fafajok nemesnyárhoz való viszonyítása történt, mindez a térségre jellemző, jó termőhelyi adottságok mellett. Látható, hogy valamennyi honos fafaj jövedelemtermelő képessége elmarad a nemesnyártól. A velük történő gazdálkodás többletköltségekkel és hozamkieséssel jár. Egy gyors, év időtartamú átalakítás során ezek kompenzálása az erdőgazdálkodó működőképességét biztosítaná, de a tartamos erdőgazdálkodás durván sérülne. A növekvő vágásérettségi korok és az alacsonyabb faanyagértékű fafajok (hazai nyarak, fűz) alkalmazása miatt az erdővagyonban folyamatos csökkenés állna be. Ez előbb-utóbb működési zavarokat indukálna. A termelési lehetőségek, így a bevételi források folyamatosan szűkülnének, az erdőfenntartással kapcsolatos fajlagos költségek (erdőfelújítás, állománynevelés) növekednének. Ezért gazdasági szempontból a gyors átállás az őshonos fafajokra nem javasolt. A vágásérett és letermelt nemesnyár állományok helyén %-ban jelenjenek meg az őshonos fafajok. Így az átalakítási folyamat ugyan lényegesen elhúzódik, de a tartamosság csak kisebb mértékben sérül. Ezzel az átalakítási ütemmel 100 év alatt a nem őshonos állományok %-a lecserélésre kerül. A javasolt ütemű átalakítás mellett a gazdasági hátrányok /többletköltség, elmaradó jövedelem/ mértéke az elkövetkező 30 évben mai árakon számítva a következőképpen alakul: A vizsgált terület a Dunakiliti-Szap közötti Öreg-Duna hullámtér, a magyar oldalon. Az erdőterület nagysága ha, ezen belül a nemesnyár részaránya 60 %. A nemesnyár átlagos vágásérettségi kora 30 év. Az átalakítás, a tájra jellemző őshonos hazainyarakra, illetve keménylombos állományokra /tölgy, kőris/ történjen, %-os arányban. A partszegélyekre jellemző és mélyfekvésű területeket kedvelő fűz állományok fennmaradását természetes megjelenésük fogja biztosítani, mesterséges ültetésükre nincs szükség. A jelenlegi korszerkezetből kiindulva, 10 éves ciklusokra bontva, valamint célállomány csoportokra felosztva az átalakítás mértéke: 10 éves ciklus Célállomány /ha/ Átalakított Nemesnyár Hazainyár Magaskőris Kocsányostölgy állomány összesen /ha/ 1 10 éven belül éven belül éven belül Ö s s z e s e n : Az évente fafajcserével érintett területnagyságokat, elmaradó jövedelmeket, többletköltségeket, elmaradó faanyagértékeket az átalakítás fafajának függvényében a 2. táblázat foglalja össze. A többletköltségek terén csak az erdőfelújítás, állománynevelés költségei szerepelnek. Összege részét képezi az elmaradó jövedelemnek. Az elmaradó jövedelem többletköltség feletti része csak az erdőérték csökkenésben jelentkezik mindaddig, míg a lehetséges fakitermelések nem 82

8 történnek meg. Nemesnyár esetében ez nevelővágások terén 8-25 éves, véghasználat esetében pedig 30 éves korban következik be. Gyorsabb ütemű, illetve nagyobb területen történő átalakítás során a többletköltségek, elmaradó hozamok és elmaradó faanyagértékek arányosan növekednek. Többletköltségekkel kell számolni az alkalmazható technológiák és a termelések tér- és időbeni rendjének korlátozásából fakadóan, a jelenlegi közlekedési gyakorlat, feltáró hálózat átalakítása miatt is. Ennek mértékét jelenleg csak becsülni lehet, nagysága /a vizsgált területre vonatkoztatva/ évi millió forint között várható. Egyszeri kiadásként jelentkezik a tengelyest felváltó vízi közlekedés, szállítás feltételeinek biztosítása. A várhatóan szükséges kompok /3db/, a kompokat mozgató vízi járművek /3 db/, kompkikötők, valamint a hozzájuk csatlakozó utak beruházási költsége, mai árakon számítva ca 150 millió Ft. 83

9 2. táblázat: Többletköltségek és elmaradó jövedelmek 1 30 éven belül Á t a l a k í t á s f a f a j a év Hazainyár Kocsányostölgy Magaskőris Ö s s z e s e n ha/ elmar. ebből elmaradó ha/ elmar. ebből elmaradó ha/ elmar. ebből elmaradó ha/ elmar. ebből elmaradó év jöved. többlet k. faanyagérték év jöved. többlet k. faanyagérték év jöved. többlet k. faanyagérték év jöved. többlet k. faanyagérték össz.: eft 84

10 2.3.2 Az erdőkezelés megváltoztatásának ökológiai hatásai A tartamos erdőgazdálkodás követelménynek támasztja a biológiai sokszínűség megőrzését. Az őshonos fafajok alkalmazása ebbe az irányba viszi a folyamatot. Ugyanakkor látni kell, hogy az erdő egy bonyolult életközösség (növények, állatok, ember, valamint az élettelen környezet együttese), ahol egyes résztvevők létét, fejlődését számtalan tényező befolyásolhatja. A fajgazdagság feltétele a változatosság, ami erdő esetében nem csak fafajösszetételen, hanem legalább annyira az arányos korszerkezeten is múlik. Egy fiatal erdőben mások a fényviszonyok, a búvóhely, a táplálkozás, a szaporodás lehetőségei, mint egy középkorú, vagy egy idős állományban. A különböző korú erdőknek megvan a sajátos élővilága, mely az állomány korosodásával folyamatosan változik. Ezért fontos, hogy egy térségben a fiatal, a középkorú és az idős állományok lehetőleg azonos mértékben legyenek jelen. A különböző fafajok esetében a fiatal, a középkorú vagy idős állapot más-más korhoz köthető. A Szigetközben jelenleg és a jövőben meghatározó szerepet betöltő fafajok esetében ezek a korok az alábbiak: F ő f a f a j Állomány kora években fiatal erdő középkorú öreg erdő Kocsányostögy Magaskőris Nemesnyár Hazainyarak Fehérfűz A hullámtér jelenlegi fafaj és korosztály-összetételét a 2. számú melléklet tartalmazza. A táblázatból kiolvasható, hogy a jelenlegi állományok átlagkora nem éri el a 20 évet, ugyanakkor teljesül az arányos korszerkezettel szembeni követelmény. Ez a gyorsan növő, korán beérő nemesnyár magas (60 %) arányának köszönhető. A nemesnyarak honos fafajokkal történő lecserélése egyértelműen hosszabb életkorú erdők arányának növekedésével jár. Ennek teljeskörű alkalmazása néhány évtizeden belül az arányos korszerkezet teljes felborulásához vezetne. Példaképpen vizsgáljuk meg a jelenlegiből kiindulva, hogy 30 év múlva hogyan alakulna a korszerkezet, amennyiben a nemesnyarat 1/3-ában keménylombos (tölgy, kőris), 2/3- ában lágylombos (hazainyár, fűz) fafajokkal cserélnénk le. Jelenlegi korszerkezet Fafaj Terület korcsoportonként /ha/ fiatal középkorú öreg Kocsányostölgy Magaskőris Nemesnyár Hazainyár Fehérfűz Összesen: % Terület összesen /ha/ 85

11 Korszerkezet 30 év múlva Fafaj Terület korosztályonként /ha/ fiatal középkorú öreg Kocsányostölgy Magaskőris Nemesnyár Hazainyár Fehérfűz Összesen: % Terület összesen /ha/ 30 éven belül az állományok több mint fele a fiatal korosztályba tartozna, ugyanakkor az idős állomány alig haladná meg a 10 %-ot. Hogy ez a helyzet ne alakulhasson ki, erre is a gazdasági feszültségek elkerülésére javasolt, lassú ütemű átalakítási folyamat adhatja a megoldást. A nemesített fafajok letermelését követően, az erdőfelújítások során %- ban jelenjenek meg hosszabb vágásfordulójú őshonos fafajok. Alkalmazásukra elsősorban ott kerüljön sor, ahol a természeti értékek megőrzése, védelme ezt leginkább indokolja. Megkülönböztetett figyelmet kell szentelni a parti sávoknak. Itt folyamatosan törekedni kell a természetszerű állapotok kialakítására Az erdőkezelés megváltoztatásának társadalmi hatása Az itt élők számára az erdő lehet: - munkahely a hagyományos erdőgazdálkodásban - egyéb, erdőhöz kapcsolódó haszonszerzési forrás (turizmus) - pihenés, felüdülés helyszíne - az erdőből nyerhető egyéb javak forrása Jelenleg a szigetközi erdők az erdőgazdálkodás révén többszáz családnak biztosítanak munkahelyet, ezen keresztül megélhetési lehetőséget. A mostani, intenzív gazdálkodás megváltoztatása (kitermelés csökkenése, visszafogottabb állománynevelés) csökkenti az elvégzendő munkák volumenét, ezáltal a munkahelyeket. Ez a jelenlegi szintnek akár a felére is visszaeshet. Ezt részben ellensúlyozhatja a viziturizmushoz, ökoturizmushoz kapcsolódó szolgáltatások teremtette munkalehetőség. Ennek mértékét nehéz megítélni, de feltehetően csak egy szűkebb réteg számára biztosít megélhetést. Az erdőben történő szabadidő eltöltésére egyre nagyobb igénye van az embereknek. Az extenzívebb erdőkezelés, a természetszerűbb állapotok növelik az idelátogatók élményérzetét. Itt is megjegyzendő azonban, hogy a laikus ember számára a szép erdő az öreg erdő, annak fafaja csak másodlagos. Az erdőállományok elfiatalítása ellenérzést váltana ki az emberekben, a tájkép sokat veszítene minőségében. A szigetközi falvakban lakók közül sokan az erdőből biztosítják részben, vagy egészen téli tüzelőszükségletüket, gyűjtött fa formájában. Az energiaárak növekedésével ennek jelentősége az emberek életében nem csökken. A gyűjtött fa mennyisége évente meghaladja az 5000 m 3 -t. Ekkora mennyiségnek a lehetőségét a nagy volumenű termelések biztosítják. A kitermelések csökkenésével természetesen ez is csökkenni fog. 86

12 2.3.4 Közlekedés, úthálózat Szigetköz, azon belül az Öreg-Duna hullámtér rehabilitációja során sarkalatos kérdés a közlekedés. Kialakításakor különbséget kell tenni a terület kezeléséhez szükséges közlekedés, valamint a pihenést, kikapcsolódást szolgáló közlekedés között. Ez utóbbi szabadon választott kényszerpályára terelhető, míg az előzőt a kezeléssel kapcsolatos feladatok ellátása, elláthatósága határozza meg. A kezelés során elsősorban vízügyi és erdészeti feladatokról beszélünk. Közlekedési lehetőségek terén pedig vízi és szárazföldi közlekedésről. Erdészeti vonatkozásban látni kell, hogy ma már (és a jövőben is) az erdők, elenyésző területeket leszámítva, nem hagyhatók magukra. Az erdők zöme kultúrerdő, mely a szükséges belenyúlások elmaradása esetén egészségromlásnak, majd pusztulásnak lenne kitéve. Ezeknek az erdőknek az átalakítása ugyancsak feltételezi a megközelíthetőséget. Az ott képződő faanyag elszállítását meg kell oldani. Sajnos, ma már számolni kell olyan agresszív, tájidegen fafajok ittlétével is, melyek emberi beavatkozás hiányában tömegesen elszaporodnak, jelentős terülteken uralkodóvá válhatnak (zöldjuhar, amerikai kőris, bálványfa). Térhódításuk megakadályozása szintén az emberi jelenlétet indokolja. A hullámtérben a közlekedés ma elsősorban tengelyen történik. A Duna elterelését követően jelentős úthálózat épült ki, az ágvizeken az átjutást műtárgyak biztosítják. (Ezek a műtárgyak egyben vízkormányzási feladatokat is ellátnak.) A vízi közlekedés súlya és fontossága erdészeti és vízügyi szempontból is minimálisra csökkent. A jövőben szembe kell nézni azzal, hogy a teherforgalomra alkalmas vízi közlekedés alkalmazására kicsi az esély. Lehetőség a szemközti partokat összekötő (nem hosszirányú) kompközlekedés kialakítására van, ha a part és mederadottságok ezt lehetővé teszik. Ahol ez nem megoldható, ott a tengelyen történő közlekedés lehetőségét kell fenntartani. A hullámtér rehabilitációja során minimalizálni kell a közlekedéshez szükséges műtárgyak számát, a kiépítendő útvonalak hosszát. Ugyanakkor nem maradhatnak feltáratlan fehér foltok. Az üzemi utakon a közlekedést korlátozni kell. Elsősorban a vízügyi és erdészeti feladatok ellátására vehetők igénybe. A turizmust, pihenést szolgáló utakat ki kell jelölni. Ezek mentén megfelelő parkolási lehetőséget kell biztosítani. Az utak fenntartásának terhét az igénybevevőkre kell hárítani. 3. Az erdőgazdálkodás jövőképének összefoglalása - Erdészeti vonatkozásban a kívánatos vízszintek a Dunaremetei vízmércén mérve vegetációban cm, téli időszakban cm. - Mesterséges elárasztásra május-július hónapokban egy-két alkalommal kerüljön sor, melynek szintje a magasfekvésű területek szintjét érje el. - A vízszintek változása a természetes vízhozamokhoz igazodjon. - Meg kell határozni valamennyi erdő elsődleges funkcióját, és hozzárendelni a kezelési elveket. - Az erdők kezelési előírásait a 10 éves erdőgazdálkodási üzemtervekben rögzíteni kell. - A kultúrerdők átalakítása fokozatosan történjen meg, az arányos korszerkezetet meg kell őrizni. - Az átalakítás őshonos fafajokkal, természetszerű erdők irányába történjen. - Kiemelten kezelendők a partszegélyek, itt gyorsított tempóban kell a természetszerű állapotokat kialakítani. 87

13 - Az erdők átalakítása kapcsán jelentkező többletköltséget, hozamkiesést az erdő tulajdonosának, kezelőjének meg kell téríteni. - Biztosítani kell az erdők kezeléséhez szükséges vízi, vagy szárazföldi útvonalat, az ennek kapcsán felmerülő beruházások finanszírozását. - Szabályozottá kell tenni a hullámtéri közlekedést. - A Dunakiliti-tározótavat a természetvédelmi szempontok előtérbe helyezésével erdészeti kezelésbe kell helyezni. 4. A Duna fkm szakasz modellezésének erdészeti értékelése Dr. Rácz Tamás javaslata /meanderező/ - A kísérlet alapján a kialakuló kisvízszintek az 1820 fkm fölött magasabbak, fkm között azonosak, 1815 fkm alatt alacsonyabbak a megfogalmazott erdészeti igényeknél. Ugyanakkor a jelenlegi állapotokhoz viszonyítva egyértelmű javulás tapasztalható. A mindenkori vízhozamhoz igazodó vízdinamikával az ideális vízszintektől való eltérések részben korrigálhatók. - Az árvizek biztonságos levezetése érdekében feltétlenül szükséges erdő kitermelést /Morva, Gyalap, Bagaméri kanyar/ az erdőgazdálkodás tudomásul veszi. Ennek kapcsán gondoskodni kell ezen területek későbbi fenntartásáról lehetőleg törvényi szabályozással kezelési és finanszírozási szempontból egyaránt. El kell végezni a művelési ágból való kivonást. Gondoskodni kell az érintett erdőtulajdonosok, kezelők kártalanításáról. - A javaslat elfogadható szinten biztosít közlekedési lehetőséget az erdőgazdálkodás számára. A jelenlegihez képest nagyobb szerepet kap a vízi közlekedés, korlátozottabbá válik a szárazföldi. Ennek kapcsán jelentős beruházási feladatok keletkeznek, illetve folyamatosan többletköltségekkel kell számolni. Dr. Lisicky M. J. javaslata /anabranch/ - A kísérlet során tapasztalt kisvizes állapotok aggodalomra adnak okot. Műtárgyak hiányában a víz kifut a mellékágak egy részéből, illetve túl gyors vízfolyások alakulnak ki, ami komoly eróziós veszélyt jelent. Az erdők fejlődéséhez szükséges vízigény nem látszik biztosítottnak. - Árvíz levezetés szempontjából hasonló feladatokat és terheket ró az erdőgazdálkodásra, mint a meanderező megoldás. - Közlekedés tekintetében a javaslat az erdőgazdálkodás számára nem elfogadható. Kulcsfontosságú műtárgyak megszüntetésével az erdők nagy része feltáratlanná válik, kezelésük nem megoldható. Mivel a jelenlegi erdőállomány 70%-a intenzív kultúrerdő, kezeletlenségük katasztrofális állapotokat eredményezne. A megoldási javaslatot mindenképp úgy kell módosítani, hogy az, a megvalósulás esetén, a közlekedési lehetőséget biztosítsa. 88

14 Az eddigi erdészeti tapasztalatok alapján a talajvíz mozgására a legnagyobb hatással az Öreg-Duna vízszintingadozása van. A meder kiiktatása az élővíz rendszerből, valószínűleg annak teljes degradálódását fogja eredményezni. Ezáltal a talajvíz mozgásra gyakorolt hatását is el fogja veszíteni. Az erdők zavartalan fejlődését elsősorban a termőréteget elérő talajvíz teszi lehetővé. 89